Elsősegély Az elsősegélynyújtás három alapvető feladata a következő: VÉDELEM (MEGELŐZÉS) Biztosítani kell a helyszínt, nehogy újabb baleset következzen be, vagy a már bekövetkezett súlyosbodjon. Biztonságossá kell tenni a környezetet, figyelmeztető jelzéseket kell kitenni, ki kell küszöbölni a tűz, áramütés, zuhanás, meglazulás stb. kockázatát. RIASZTÁS Riasztani kell a megfelelő testületet, hatóságot stb. a lehető leggyorsabban. A következőket kell bejelenteni: A baleset helyszíne A baleset vagy esemény jellege Sérültek becsült száma A sérülések mértéke, ha megállapítható A helyzetet nehezítő körülmények vagy veszélyek Ha telefonon történik a riasztás, meg kell adni a számot, amiről hívunk, és ami a későbbi kapcsolattartás eszköze lehet. A névtelen vagy azonosíthatatlan telefonról történő hívások nem gerjesztenek bizalmat. SEGÉLYNYÚJTÁS Az áldozat vagy akut beteg elsősegélyben részesítése a helyszínen, megpróbálva nem rontani az állapotát, amíg a szakszerű segítség meg nem érkezik, és át nem veszi a feladatot. Baleset esetén például a következő irányelveket kell követni: o o o o Gyors, de nyugodt cselekvés. Számba kell venni az áldozatokat, gondolni kell az esetleges rejtett áldozatokra is. Ne az első vagy a leghangosabb áldozattal kezdjünk foglalkozni, hanem állítsunk fel fontossági sorrendet! A helyszínen értékelni kell a sérülések jellegét és súlyosságát.
o Különös óvatossággal mozdítsuk meg az áldozatokat, mivel ezen a ponton nem tudhatjuk, milyen sérülést szenvedtek el valójában! Bármilyen fontos tudni, mit kell tennünk, az szintén nagyon fontos, hogy tudjuk, mivel nem kell foglalkoznunk, így csak olyan feladatokat látunk majd el, amikben biztosak vagyunk. Az érintettek további gyógyulása nagymértékben múlik az elsősegélyen, melyben részesültek. Katasztrófa vagy vészhelyzeti képzést kapott csoportok esetében a beavatkozásoknak szakszerűen kell zajlania, fázisokra osztva a feladatokat, elsajátítva mindazt a tudást és jártasságot, mely szükséges ezen feladatok helyes kivitelezéséhez. Azon különleges esetekben, amikor ezek a csoportok az elsők, akik kapcsolatba lépnek az áldozatokkal, szakértelmüket nem pusztán az áldozatra, hanem más szempontokra is kell összpontosítani, elsősorban három körülményre, melyek gyors kiderítése vagy azonosítása hatékonyan csökkentheti a károkat, és végső soron az érintettek sérüléseit is. Lássuk, mik is ezek: Megismerni baleset/sérülés vagy eszközét a okozóját E körülmény ismerete kulcsfontosságú, mivel ennek mentén lehet felállítani az önvédelem és a sérülések vagy károk szempontrendszerét, például: Tűz esetén kiszáradással, égési sérülésekkel, mérgezéssel, zúzódásokkal kell szembenézni Közlekedési baleset vagy gázolás, tárgyak közé szorulás esetén beszorult, többszörösen sebesült, zúzódott vagy keringési zavarral küzdő embereket találunk stb. Veszélyes árut szállító jármű baleseténél mérgező kigőzölgések, veszélyes anyagokkal átitatott talaj, komoly tűzés robbanásveszély jellemző. Ha mindezt előre tudjuk, a megfelelő megelőző intézkedésekkel készülhetünk, későbbi értékelésük során pedig, ha szükséges, korrigáljuk az addigi irányelveket. A vészhelyzetben alkalmazható segítség folyamatos fejlődése, az eszközök és anyagok modernizálódása lehetővé teszi, hogy helyesen felismerjük a sérüléseket (ami nem jelent diagnosztizálást), hogy olyan technikákat alkalmazzunk, melyek helyben lassítják az áldozat állapotának rosszabbodását. Vészhelyzetben a sérülést kétféle dolog okozhatja: A sérülések ismerete vagy felismerése 1. Betegség Vészhelyzet, melynek során a betegség keletkezik a klinikai helyzet rosszabbodásából vagy egy akut patológiai folyamatból. Erről a folyamatról a beteg és hozzátartozói is tudnak, és ha rosszabbodik, az orvos kórházba vagy egészségügyi intézetbe küldi őt segítségért vagy kezelésre. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a beteg a szállítás közben is segítségre, megfigyelésre, gondoskodásra szorul. 2. Baleset Ezzel szemben a baleset hirtelen bekövetkező esemény. Ezért a doktornak nincs előzetes ismerete az esetről, ezért fel kell tárnia azt,
Szükséges vagy elérhető erőforrások ismerete meg kell keresni a sérüléseket. Semmilyen adatot nem szabad elhallgatni az orvos elől, minden észrevételt meg kell osztani vele, és a sebeket sem szabad olyan anyaggal kezelni, ami megnehezíti a diagnózis felállítását. Ha az orvos meghatározta a sérüléseket, a megfelelő kezelést alkalmazza, vagy a megfelelő kórházba irányítja a beteget, stabilizálás után, ha a szállítás alatt állapotának rosszabbodása várható. Az emberi és anyagi erőforrások ismerete lehetővé teszi, hogy értékeljük a rendelkezésre álló eszközöket, és kiválasszuk vagy kérjük minden egyes felmerülő helyzetre a megfelelőket. A következőkre lesz szükségünk: 1. Emberi erőforrás Azok az emberek, akik saját tudások és adottságaik szerint gondját viselik a sérülteknek (elsősegélynyújtó, sürgősségi betegszállító, egészségügyi dolgozó vagy vészhelyzeti technikus, képzett nővér, orvos, szakorvos ) 2. Anyagi erőforrások 3. Vészhelyzeteknél szükséges egyéb erőforrások és szolgáltatások a. Tűzoltási és mentési szolgáltatások b. Egészségügyi szolgáltatások c. Szociális szervezetek d. Biztonsági szervezetek e. Technikai szolgáltatások f. Egyéni segítők vagy együttműködők PSZICHOLÓGIAI ELSŐSEGÉLY A legtöbb esetben a sérült és társai idegesek, izgatottak. Meg kell őket nyugtatnunk, nem szabad fokozni aggodalmukat, míg a fizikai elsősegélynyújtással foglalkozunk. Először is a következőket kell tennünk: o Megnyugtatni a sérültet, o Nem szabad megróni őt, még ha felelős is a balesetért o Elmondani neki, hogy a legfájdalmasabb sérülések sosem a legveszélyesebbek o Elmondani neki, hogy a legsúlyosabb pillanaton már túl vagyunk o Elmondani neki, hogy riasztották a mentőket, és mindjárt a helyszínre érnek o A könnyebben sérülteknek adjunk feladatot a súlyosan sérültek ellátásában, hogy eltereljük a figyelmüket! Ha azt tapasztalhatjuk, hogy nem hatékony az elsősegély, mert: o Az áldozat meg van rémülve: ilyenkor határozottan kell őt kezelni, és elszigetelni a többiektől, nehogy továbbadja rémületét,
o Az áldozat depresszióba zuhan (érzelmi hatások bénítják, nem képes koncentrálni): ilyenkor bátorítani kell, meggyőzni arról, hogy változhat a helyzete, ha segít, mert a segítségére van szükségünk, o Az áldozat túl izgatott: ilyenkor meg kell próbálni megnyugtatni őt, és ha sikerül, az illető hasznos feladatokat láthat el. Mit lehet a munkát hátráltató bámészkodókkal kezdeni? Igazoljuk magunkat! Távolítsuk őket el a helyről, de vonjuk be őket a munkába, így hasznosnak érzik magukat. A következőkben segíthetnek: o Hívhatnak mentőt, vagy várhatnak rá egy könnyen megközelíthető ponton, ahonnan elvezethetik a baleset konkrét helyszínére. o Védőkordont képezhetnek, hogy fenntartsák a rendet. o A megrémült áldozatok kiragadásában segíthetnek, nyugtathatják őket. VÁRAKOZÁSRA ÉS SZÁLLÍTÁSRA ALKALMAS TESTHELYZETEK Nagyon fontos ismerni ezeket a testhelyzeteket, mert általában az áldozatot tévesen a hátára fektetik a várakozás és a szállítás alatt is. A hanyatt fekvés azonban, ahogy később látni fogjuk, csak néhány esetben alkalmazható. Stabil oldalfekvés Ez az eszméletlen áldozat bevett várakoztatási és szállítási pozíciója: o o o o o Megakadályozza, hogy az esetleges hányás belélegzéssel az áldozat légcsövébe kerüljön. Megakadályozza, hogy a nyelv elzárja a légutakat. Lehetővé teszi a légzés és a pulzus figyelését Ez teljesen stabil testhelyzet, az áldozat nem tud elgurulni, mert a könyökkel és a térddel le van horgonyozva. Az áldozat stabil oldalfekvésbe helyezése:
1. Térdeljünk az áldozat oldala mellé, és a hozzánk közel eső karját helyezzük egészen a teste mellé vagy gyűrjük a combja alá! 2. Majd a távolabbi láb térdét hajlítsuk be! 3. Az eddig nem mozdított kart csuklónál megragadva egyik kezünkkel, a másikkal a behajlított térdet fogva fordítsuk a sérültet magunk felé 4. A mozgatott kezet és lábat fektessük a földre! 5. Igazítsuk meg a fejet, és maradjunk a sérült mellett, figyelve életfunkcióit! Sokk elleni Trendelenburg-fektetés Sokkos vagy sok vért vesztett, illetve ájult betegeket kötelező így fektetni. o Ez a pozíció abból áll, hogy olyan helyzetbe tesszük a beteget, hogy a feje alacsonyabban legyen, mint a végtagok, ezzel serkentve a létfontosságú szervek vérellátását a végtagok kárára: Lábak emelése (sokk ellen) A hordágy síkjának emelése a sérült alatt (Trendelenburg). Akut hasi fájdalom esetén alkalmazandó testhelyzet Ezt a testhelyzetet mind baleseti, mind patológiai eredetű hasi panaszokkal küzdő betegek szállításánál kell alkalmazni. A sérültet a hátán fekve, felhúzott lábakkal szállítjuk
Ez a fekvés csökkenti a hasüreg nyomását. Fektetés légszomj, nehéz légzés esetén Ezt légzési nehézségekkel küzdő betegek szállítására alkalmazzuk, tekintet nélkül a probléma okára. o Az ilyen betegeket félig felülve kell szállítani, mivel így javul a légzési kapacitás o E fektetésnek létezik egy változata, amit szivárgó mellkasi sebeket elszenvedett betegeknél alkalmazunk. Ilyenkor félig ülve, de a sérült oldalukra döntve fektetjük őket. A HORDÁGY HASZNÁLATA Ha a sérült már a hordágyon van, leszíjazva rögzítjük, és kezdődhez a szállítás a mentőautó felé. Ez azonban nem mindig könnyű, és néha nem is végzik megfelelően. Először is, a szállítás fejjel előrefele történjen. Ha a hordágynak hosszanti emelőrúdjai vannak, a beteghordó a beteg mögött halad, és annak arcát illetve az elöl haladó beteghordó hátát nézi. Ha a hordágynak nincsenek hosszanti emelőrúdjai, akkor az oldalsó fogantyúkkal kell szállítani, legalább négy ember által. A beteghordóknak lépést kell tartaniuk egymással, hogy elkerüljék a hordágy túlzott mozgását. Egyszerre állnak fel, a hátsó hordár vezényletével, guggolva emelve a hordágyat, így az emelést a lábak végzik a hát izmainak kímélésével, ezzel elkerülve a lágyéki károsodásokat. Ha megkerülhetetlen akadályhoz érnek, le kell tenniük a hordágyat és oldalról fogva kell az akadályra emelniük. Amíg az egyik beteghordó átmászik az akadályon, a másik tartja a hordágyat, amit ezután áttolnak az akadály fölött, úgy, hogy hátsó lábai még az akadályon nyugszanak, elöl pedig a beteghordó tartja.
Majd a másik beteghordó is átmászik az akadályon, újra oldalról fogják meg a hordágyat, és a földre helyezik. Aztán újra a két végénél fogva emelik meg, és folytatódhat a szállítás. Lépcsőkön fel és lefelé haladásnál mindig szem előtt kell tartani, hogy a beteget, ha lehetséges, vízszintes helyzetben tartsuk. Mindig a fej legyen felül. Ha a lépcső korlátjának magassága engedi, a hordágyat át lehet emelni felette. Sok esetben a lépcsőn való szállításhoz széket kell alkalmazni, melyhez a beteget valami szíjszerűvel le kell kötözni, ha szükséges. Az elsősegély mindig a rendelkezésre álló eszközök előnyeit kell, hogy kihasználja. A beavatkozás sikere azon múlhat, hogy sikerül-e kihasználni az eszközök előnyeit, és megfelelően alkalmazni a tanult technikákat. Amit néha improvizálni kell, az maga a hordágy. Az alábbiakban a hordágy házilagos előállításának kétféle módját mutatjuk meg: Hordágykészítés takaróból és két rúdból Lehetséges hordágyat készíteni két erős rúdból (melyek elég hosszúak, hogy egy fekvő embert lehessen szállítani velük), egy takarót erősítve közéjük úgy, hogy az a hordágy tartó részeként működjön, ezért a következőképpen szükséges eljárni: Helyezzünk egy nagy takarót a földre! Helyezzük rá az egyik rudat úgy, hogy az a takarót olyan arányban ossza ketté, hogy az egyik rész a másiknak körülbelül duplája legyen! Hajtsuk be a takarót úgy, hogy betakarja a rudat és a túloldalán szépen elsimuljon! Helyezzük a másik rudat a takaró visszahajtott részére úgy, hogy a megmaradt takarószegély újra visszahajtható legyen, hogy betakarja ezt a rudat is! Takarjuk be a második rudat a megmaradt nagy takarórésszel kívülről!
Hordágykészítés két ingből vagy kabátból és két rúdból Két hosszú ujjú inget vagy kabátot használunk és két elegendő hosszúságú rudat. o Gomboljuk be a ruhadarabokat, és tűrjük ujjaikat befelé! o illesszük össze őket az aljukkal egymás felé! o Mindkettő ujján húzzunk át két rudat! o Feszítsük ki a ruhadarabokat! ELSŐ HELYZETFELMÉRÉS A feltárás folyamata során azt térképezzük fel, hogy mi történt pontosan az áldozattal a balesetben. A helyzetértékelést mindig két fázisra bontjuk: elsődleges és másodlagos helyzetértékelésre. De a környezet felmérése is nagyon fontos az áldozattal való első érintkezés során. A környezet felmérése A helyszínre érve tanácsos még a lehetséges áldozatok keresése előtt látvány alapján felmérni a baleseti helyszínt és környezetét, hogy kiszűrjünk további kockázatokat, melyek akár a saját életünket is veszélyeztethetik. Életbevágóan fontos megtenni a szükséges önvédelmi intézkedéseket, például kesztyűt kell használni a fertőzések elkerülése érdekében. Anélkül, hogy tolakodók lennénk, kérdezősködjünk a szemtanúktól, a baleset résztvevőitől és a magától a sérülttől is a baleset körülményei felől. A baleset jellegét ismerve elég jó közelítéssel meg lehet mondani, milyen sérüléseket szenvedhettek az áldozatok.
Fontos megfigyelni, ömlött-e gyúlékony folyadék, mérgező vagy maró anyag a sérültek ruhájára, nincs-e éles vagy hegyes tárgy a közelükben. Mindez közrejátszik a hatékony elsősegélynyújtásban. Elsődleges helyzetértékelés Azonosítanunk kell azokat a helyzeteket, melyek közvetlen fenyegetést jelentenek a sérült életére. A következőket kell megfigyelni: A tudatállapotot A légzést A vérkeringést Súlyos vérzéseket Másodlagos helyzetértékelés Ez a sérült állapotának meghatározásából áll azáltal, hogy megkeressük az összes sérülését. Ennek érdekében újra vizsgáljuk tudatállapotát, légzését, pulzusát, és gyorsan de alaposan átvizsgáljuk egész testét vér, elváltozások (duzzanatok vagy lyukak), váladékok (verejték, hányás, lerakódás, vizelet), színbeli, hőmérsékletbeli vagy bőrfelületi stb. rendellenességek után kutatva. Mindig kesztyűben érintjük meg a sérültet, ha lehetséges, hogy elkerüljük a fertőzést mindkét irányban, még akkor is, ha egészségesnek néz ki az illető. Ha a sérült együtt tud működni, még a feltáró vizsgálat előtt kérdezzük meg fájdalmairól, problémáiról stb., közben megfigyelve esetleges orientációs vagy memória zavarait, és arról is beszélhetünk röviden, mit fogunk csinálni vele. A feltárásra a kezünket használjuk, szemmel is követve a vizsgált területet. Kezünk egyszerre mozog a test két oldalán, kihasználva annak szimmetriáját. A feltárás fejtől a lábak irányába tart: Fej Nyak Mellkas Has Vizsgáljuk meg, van-e seb a koponyán vagy az arcon. Vérzik-e az orra, a füle (ez koponyatörés tünete lehet)? Erős ütközések esetén nyaki sérülést feltételezünk. Kitapintjuk a nyaki ütőéret. Megnézzük, van-e itt pulzusa. Ha öntudtánál van, megkérdezzük van-e fájdalma ezen a területen. Ha eszméletlen, sebeket vagy elváltozásokat keresünk, melyek alapján törésre gyanakodhatunk. Ha öntudtánál van, megkérdezzük van-e fájdalma ezen a területen.
Végtagok Sebeket keresünk. Mindig gondolnunk kell a belső sérülés lehetőségére. Megvizsgáljuk a karokat és a lábakat, sebeket, súlyos vérzést és elváltozásokat keresve, melyek törés gyanúját kelthetik bennünk. Összehasonlítjuk egymással a két kart és a két lábat. Megvizsgáljuk, hogy érez-e, és tudja-e mozgatni a végtagjait, hogy kizárjuk a gerincvelősérülés lehetőségét. ÚJRAÉLESZTÉS Akkor végzünk újraélesztést, ha a legfőbb életfunkciók (légzés és pulzus) egyikének vagy mindegyikének hiányát észleljük. Nagyon lényeges, hogy gyorsan, pontosan és rendben cselekedjünk, mert az újraélesztés gyakorlása olyan betegen, aki lélegzik vagy van pulzusa, végzetes lehet, komoly belső sérüléseket, sőt halált is okozhat. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a spanyol törvényi előírások szerint csak orvos mondhatja ki a halál beálltát, így a nem hivatásos orvosnak mindig meg kell próbálni az újraélesztést, ha az áldozatnak nincs pulzusa. SZÍV-TÜDŐ ÚJRAÉLESZTÉS (CPR) Ez az eljárás az életfunkciók ellenőrzésével kezdődik, de csak a légzés és pulzus puszta létét vizsgáljuk, nem gyakoriságát. Gyorsan és rendszerezetten kell cselekednünk, a következő lépések alapján: Tudatánál van-e a sérült Megkérdezzük a sérültet, hall-e minket, és hogy van, eközben gyengéden megrázzuk a vállát vagy megcsípjük az arcát. Nem csak a szöveges válaszra kell figyelni, hanem a tevékenységünk által kiváltott védekező reflexekre is, például a szem kinyitására vagy becsukására, a csipkedés miatt az arcok vagy a kezek mozgására stb Másodlagos megfigyelés Ha a sérült válaszol, jöhet a másodlagos helyzetfelmérés, ha viszont nem kapunk semmilyen választ, eszméletlennek tekintjük a sérültet, hívjuk a mentőket, és felkészülünk a légzés vizsgálatára. Ne feledjük, hogy ha az áldozat ütés miatt vesztette el az eszméletét (traumatikus okból), akkor minden esetben gerincsérültként kell kezelnünk, és ezért a fej, nyak és törzs tengelyét egyetlen blokknak kell kezelnünk, nem szabad elmozgatni ezeket egymástól.
Felkészülés A vállak vonalában helyezkedünk el, a sérült mellkasáról lefejtjük a zavaró ruhadarabokat, meglazítjuk a derékövét, levesszük láncait, és hanyatt fektetjük a sérültet, karjaival a teste mellett. A légzés vizsgálata Oldalról hajolva, arcunkat a beteg szájához vagy orrához közelítjük, míg a mellkas és a has mozgását figyeljük. Így az arcunkon kell éreznünk a levegő be- és kiáramlását, míg tekintetünkkel figyelhetjük a légző mozgásokat a mellkasban és a hasban. A nyak kinyújtása Ha nincs légzés, megvizsgáljuk, nem zárja-e el valamilyen tárgy a levegő útját a szájüregben és a garatban (műfogsor, rágó, cukorka, váladék, hányás stb.), illetve megszabadítjuk a nyelvtőt a lég útját akadályozó tárgyaktól. Ennek érdekében egyik kezünket a sérült homlokára helyezzük, és lenyomjuk azt, míg a másikkal tarkónál megfogjuk és megemeljük a nyakat úgy, hogy az álkapocs felfelé álljon, ezzel szabaddá téve a nyelvtőt. Újra ellenőrizzük a légzést. Ha a légzés visszaáll Akkor oldalra fordítjuk a fejet, és másodlagos megfigyelést végzünk. Ha továbbra sincs légzés Két szájból szájba történő mesterséges lélegeztetést végzünk, majd megvizsgáljuk a pulzust.
Ez abból áll, hogy az áldozat tüdejébe juttatjuk a szájunkban, garatunkban, gégénkben és légcsövünkben összegyűjtött levegőt, mielőtt az saját légzésünk által használhatatlanná válik, vagyis még mielőtt létre nem jön a tüdőnkben a levegő teljes gázcseréje. Tehát az áldozat nyakát kinyújtva tartva ajkainkat hermetikusan az áldozat szájára zárjuk, mialatt orrát a hüvelyk és mutató ujjunkkal befogjuk, majd közepes erővel a szájába fújjuk a levegőt, két másodpercnél nem hosszabb ideig, és közben ellenőrizzük, hogy a mellkas emelkedik-e, nem a has! Ne vegyük el kezünket a tarkó alól, erre azért van szükség, hogy nyitva tartsuk a szájat és a légutakat (lásd az előző képen); ha a fej a torokra hajlik, elzárja a levegő beáramlásának útját. Ha mesterséges légzés közben azt figyeljük meg, hogy a has emelkedik, az annak a jele, hogy a levegő a gyomorba megy a tüdő helyett. Ebben az esetben korrigálni kell a fej pozícióját, újra végrehajtva a nyak nyújtását, ellenőrizni a szájüreget és a garatot nem zárja-e el a nyelv, vagy más tárgy a levegő útját. Ha igen, el kell távolítani az akadályt. Pulzus A pulzust az ádámcsutka mindkét oldalán húzódó nyaki ütőereken lehet kitapintani. Ehhez a tarkót tartó kezünk két vagy három ujját használjunk (sosem a hüvelykujjat), végigcsúsztatva a légcső valamelyik oldalán (jobb a velünk szemközti oldalon) a fejbiccentő izom előtti árokig, az ádámcsutkának nyomva. Ha érzünk pulzust, folytatni kell a szájból szájba lélegeztetést öt másodpercenként egy belégzéssel; de ha az áldozatnak nincs pulzusa, NEM ütjük meg ököllel a mellkast, hanem elkezdjük a külső szívmasszázst. Külső szívmasszázs Ez a művelet a szív szegycsont és gerincoszlop közé való szorítását jelenti súlyunknak az áldozat szegycsontjának alsó harmadára terhelésével. Hogy ezt a pontot megtaláljuk, ujjainkkal
kövesük a bordakosár alsó szegélyét egészen a szegycsontig, és a szív középe táján belefutunk a szegycsont porcos végébe; erre a pontra tesszük a másik kezünk két-három ujját, és az eredeti kezünk tenyerének tövét a másik kéz ujjai fölé helyezzük. Ezen az új ponton végezzük a szívmasszázst. Tehát anélkül, hogy megdöntenénk a tenyerünket vagy ujjainkat, a másik kezünket az elsőre helyezzük (legjobb, ha összekulcsoljuk ujjainkat), és egyenes karokkal, a mellkasra merőlegesen ránehezedünk, annak érdekében, hogy az pár centimétert benyomódjon. 1 Végezzünk 15 éles és ritmusos benyomást (a hangos számolás segíthet). Majd két mesterséges légzés következik, aztán újabb 15 külső masszázs. Az újraélesztés vége Minden sorozat végén ellenőrizzük, van-e pulzus. Ha nincs, addig végezzük a sorozatokat, amíg nem lesz. Ha visszajön, a fent leírtak szerint eljárva ellenőrizzük a légzést. Akkor tekintjük befejezettnek az újraélesztést Ha felváltanak minket mások (más életmentő, mentős, orvos, stb.) Ha egy orvos megállapítja a halál beálltát Ha visszatérnek a fő életfunkciók, vagy Ha kimerülünk, és nem tudjuk folytatni az újraélesztést AZ ÚJRAÉLESZTÉS ÉS AZ ÉLETFUNKCIÓK ELLENŐRZÉSE SORÁN ADÓDÓ NEHÉZSÉGEK Akut vérzés: Ha a szívmasszázs megkezdése előtt akut vérzést észlelünk, először el kell zárnunk a sebet, hogy megakadályozzuk a további vérveszteséget. Ezt a feladatot a lehető 1 FIGYELEM: Nem mindenkinek azonos erős a bordázata, ezért érdemes két vagy három gyors próbanyomást végezni, hogy meggyőződjünk a bordák keménységéről, és hogy pontosan tudjuk, hol kezdődnek a szívizmok.
leggyorsabban el kell látni, és ha szükséges, azonnal nyomókötést vagy ércsipeszt kell alkalmaznunk, hogy aztán teljes figyelmünket az újraélesztésnek szentelhessük. Nem lehet kitapintani a pulzust a nyakon: Ha a nyaki ütőéren problémába ütközik a pulzus kitapintása, másik ütőéren kell próbálkoznunk, a comb ütőéren. A szívtől való távolságuk miatt sosem használjuk a végtagi ütőereket. Nem tudunk levegőt bejuttatni a mesterséges légzéssel: A mellkasnak emelkednie kell minden egyes belégzéskor, ha nem emelkedik, vagy a has emelkedik, újra kell igazítanunk a nyakat. Ha így sem emelkedik a mellkas, gyanakodnunk kell a légutak elzáródására, ezért meg kell tisztítani azokat. Légutak szabaddá tétele Ez a művelet a mellkas alsó részének lenyomását, ezáltal a tüdő összenyomását jelenti, melynek hatására a tüdő levegőtartalma kiáramlik, kilökvén az elzáródást okozó tárgyat. Ha az áldozat fekszik, a combjaira ülünk, félrehajlított feje felé nézve. Öklünket a gyomorszájra helyezzük (épp a bordák alatt), és rézsútosan lefelé és a fej irányába végzünk benyomást. Ha az áldozat áll vagy ül, karjainkat a hónalja alá helyezzük, és két öklünket összekulcsolva ferdén felfelé nyomjuk a gyomorszájba. A benyomásoknak hirtelennek és mélynek kell lenniük. A továbbiakban minden negyedik hasi nyomást követhet két mesterséges belégzés. Ezek a műveletek nem gyakorolhatók részleges elzáródással küzdő betegeken (akik köhögnek, hörögnek, és tudnak beszélni), őket csak meg kell köhögtetni. A felnőtteket ne ütögessük hátba! ESZMÉLETVESZTÉS Az eszméletvesztés vagy eszméletlenség olyan állapot, amikor bizonyos agyi tevékenységek megszűnnek, és az agy csak bizonyos ingerekre reagál, az eszméletlenség mértékétől függően. Létezik egy átmeneti, az eszméletlenséghez közeli állapot, a félkábaság, mikor az elme állapota zavart, és a beteg nem reagál normálisan: lassú, esetlen, zavarodott. Azt szoktuk mondani, hogy ilyenkor a sérült sokkos állapotba került. Az öntudatvesztés a következők okozhatják:
Mechanikai sérülés a központi idegrendszerben Az agy vérellátásának elégtelensége (agysejtek pusztulása oxigénhiány miatt) Akut mérgezés (bármiféle) A központi idegrendszer hibái Erős sokk A kiváltó okok négy csoportba sorolhatók: Traumás hatás: Esés vagy erős ütés a fejre Mérgezés: alkohol, kábítószerek, gyógyszerek Anyagcsere elváltozások: cukorbetegség Idegrendszeri elváltozások: epilepszia stb. A fenti tünetetek súlyosságuk a lapján a következőképpen határozhatók meg: ESZMÉLETVESZTÉS ÁJULÁS SOKK ÉS ÖSSZEOMLÁS KÓMA Így nevezzük az agy vérellátásának esése miatt bekövetkező rövid ideig tartó, felületes eszméletvesztést. Okozhat ilyet fáradtság, éhség, hirtelen sokkhatás, rosszul szellőző helyiség, hőség stb. A bőr halvány lesz, a sérült általában elveszti az eszméletét. Ez hirtelen következik be, amikor időleges szívroham miatt az áldozat hirtelen és teljes mértékben elveszti eszméletét. Általában a keringés 5 20 másodpercen belül helyreáll, és a sápadtságot kipirulás váltja fel, mivel a bőr kitágult véredényei megtelnek. Az összeomlás az agy vérellátásának fokozatos csökkenése következtében áll be. Bármely súlyos sérülés (vérző seb, törés, nagy vagy mély seb, szívbetegségek, mérgezések) esetén fennáll a sokk lehetősége. Néha ez a gyomor vagy a belek belső vérzésének egyetlen jele. Ezt hívják hipovolémiás sokknak, amit a vér térfogatának csökkenése okoz, de vannak másféle sokkok is, melyekkel nem foglakozunk, csak mellékesen említünk néhányat, például a traumás sokkot (melyet erős érzelmi hatás okoz) vagy az anafilaktikus sokkot (melyet gyógyszerek vagy mérgek által kiváltott erős allergiás reakció idéz elő). Ez hosszantartó eszméletvesztés, mely a védekező reflexek (nyelés, köhögés, hányinger, hányás mechanizmusa stb.) visszaesésével vagy megszűnésével jár, de a beteg bizonyos külső ingerekre reagál. Mivel a kóma súlyossági fokának megbízható értékelése nagyon összetett feladat, különböző paramétereket ennek megítélésére, közülük néhányat a Glasgow Kóma Skála és a Neurológiai teszt foglal magába. A legegyszerűbb ilyen, melyet életmentésnél használhatunk az A-O-P-N nevet viseli (Alert-Oral-Pain- None), és a különböző ingerekre adott válaszok alapján értékeli a kóma súlyosságát. ELSŐSEGÉLY ESZMÉLETVESZTÉS ESETÉN általános és nagyon fontos szabály, hogy minden olyan sérültet, aki erős traumás hatást szenvedett el, minden esetben úgy kezelünk, mintha gerincsérült lenne, egyben mozgatva a fej-nyak-gerincoszlop (törzs) tengelyt.
Meggyőződünk róla, a többi életfunkció (légzés és pulzus) meglétéről, vagy helyreállítjuk a hiányzó funkciót (tüdő és/vagy szív újraélesztés). Esetleges vérzések megállítása és kezelése. Egyéb sérülések felmérése, a testhőmérséklet fenntartása. Ha a sérült lélegzik és van pulzusa, enyhén félrefordítjuk a fejét, vagy stabil oldalfekvésbe helyezzük, hogy megakadályozzuk a hátracsúszott nyelv, esetleges hányás, nyálka vagy váladék okozta fulladást. Ha gerincsérülést feltételezünk, tegyük az áldozatot rögtön stabil oldalfekvésbe, ügyelve a fej-nyak-gerincoszlop tengelyre! Ha bőséges a vérveszteség (külső vagy belső vérzés miatt), tegyük a beteget sokk elleni testhelyzetbe! Újra és újra ellenőrizzük az életfunkciókat, és a megfelelő eszközzel szállítsuk kórházba a sérültet! FIGYELEM: Nem általános szabály, de néha az eszmélet visszanyerését hányás kíséri. Ügyelni kell arra, hogy ne fulladhasson a hányásába, és ezt egyszerűen a fej oldalra fordításával érhetjük el. Bizonyos esetekben a fejsérülés okozta eszméletvesztés azonnal elmúlik, de kevéssel azután hányást, bágyadtságot, végül kómához vezető eszméletvesztést vált ki. Ezért eszméletvesztés esetén, még ha hamar magához is tér a beteg, nagyon fontos az orvosi vizsgálat. Eszméletlen beteget sosem hagyunk magára, mert ellenőrizni kell, hogy lélegzik-e, amíg kórházba nem kerül, ahol legalább néhány óráig meg kell figyelni állapotát. Az általános szabályt kiegészítendő most néhány további útmutatást közlünk az eszméletvesztés bizonyos konkrét eseteire. ha a beteget úgy érzi, rögtön elájul ha a beteg elveszti az eszméletét Vízszintesen, hanyatt kell fektetni, lábait 45 fokos szögben megemeljük. Könnyítsük meg számára a légzést, lazítsunk ruháin vagy a túl szűk dolgokon a nyaka, mellkasa és dereka körül! A légutak átjárhatóságát biztosítani kell, (az akadályokat el kell távolítani), meg kell győződni, hogy van légzés (nyak nyújtása) és pulzus. Hanyatt kell fektetni és lábait megemelni, de 45 fokos szögnél nem magasabbra. Lazítsunk ruháin vagy a túl szűk dolgokon a nyaka, mellkasa és dereka körül! Hagyjuk feküdni néhány percig (hamar visszanyeri eszméletét)!
ájulás esetén kóma esetén A légutak átjárhatóságát biztosítani kell, meg kell győződni, hogy van légzés és pulzus. Szív-tüdő újraélesztést kell végezni, ha szükséges. Ha az életfunkciók megvannak, az eszméletvesztéshez hasonlóan járjunk el! A légutak átjárhatóságát biztosítani kell, meg kell győződni, hogy van légzés és pulzus. Szív-tüdő újraélesztést kell végezni, ha szükséges. Ha az életfunkciók megvannak, helyezzük a beteget stabil oldalfekvésbe! Ügyeljünk arra, hogy a sérült ne hűljön ki! Az életfunkciók folyamatos ellenőrzése mellett sürgősen szállítsuk kórházba a sérültet! LÉGZÉSI ZAVART OKOZÓ SÉRÜLÉSEK A légzési zavart okozó balesetek okai a következők lehetnek: A légutak elzáródása A levegő elhasználódása A légző mozgás nehézségei (zúzódás, erős ütés vagy seb a mellkason) A légzést irányító idegközpont bénulása A vérkeringésre ható károsodások Az említett okok bármelyike, ha tartós, előidézheti a légzés leállását, szükségessé téve ezzel a szájból-szájba történő mesterséges lélegeztetéssel való újraélesztést. A légszomj legjellegzetesebb jegye a bőr és az ajkak kékes elszíneződése. Füst és méreg belélegzése okozta légzési nehézségek Tűz esetén jellemző, hogy nagy mennyiségű fulladást okozó füst kerül a levegőbe. Ha tűzoltási tevékenységeket végzünk, és ha áldozatokat mentünk ki a tűzből, egyaránt azzal kell kezdenünk, hogy a saját biztonságunk védelme érdekében teszünk lépéseket. 2 Ha vannak ajtók, nyitott állapotban rögzítenünk kell azokat. Le kell kapcsolni az elektromosságot, hogy elkerüljük az áramütés veszélyét. Az égő zónába szájat és orrot védő vizes kendővel szabad bemenni. Akadályozzuk meg a robbanásokat és az omlásokat! A mentésben résztvevő embereknek kordont kell alkotniuk a stratégiai pontokon. Az áldozatokat a karunk alatt tartva kell kihozni. 2 A tűzből való mentéshez használt technikák nagyon összetettek, tehát az itt leírt intézkedéseket széleskörű tájékoztatásnak szánjuk, nem a teljesség igényével.
Lehet, hogy az áldozat egy lyukban, barlangban vagy más hasonló helyen van, ahol kevés a levegő, vagy mérgező kipárolgások vannak. Általános jelenség, hogy ha nem elég elővigyázatos az életmentő, ő maga kerül bajba az áldozat mentése során. Sose menjünk egyedül ilyen helyekre! Jó, ha van valaki, aki az életmentő derekára kötött kötelet tartja. Ez segít a biztonságos kijutásban. A fulladás másik gyakori oka a kazánokban, szénkosarakban tökéletlen égés során, vagy belsőégésű motorok zárt térben történő üzemeltetésekor keletkező szén-monoxid. A gázkibocsátás is újabb ok lehet (a háztartásokban használt földgáz erős és jellegzetes szagú adalékkal van ellátva, hogy észlelhető legyen a gázszivárgás). Ezen mérgezések mindegyike lassú elalvást okoz, mely, ha tartós, halálhoz vezet. A füstmérgezésnél bevett módszereket kell alkalmazni. Teendők füstmérgezés vagy mérgező anyagok belégzése esetén Ha az áldozat füstmérgezést szenvedett, vagy mérgező anyagot lélegzett be, a következőket kell tennünk: Messze vinni a veszélyforrástól, hogy friss levegőt lélegezhessen be. Az életfunkciók ellenőrzése. A légutak átjárhatóságának biztosítása. Ha nem lélegzik, mesterséges lélegeztetés végzése. Ha eszméletlen, vagy mérgező anyagot lélegzett be, sürgősen korházba kell szállítani. Rendszeres állapotellenőrzés és a testhőmérséklet tartása. A VÉRKERINGÉS KÁROSODÁSA A vérkeringés a szívdobogás hallgatásával érzékelhető, vagy a pulzus kitapintásával valamelyik felszíni artérián, például a nyakon, a combtőnél vagy a radiális artérián (a csuklón). Szívleállás Ha a szív leáll, nem hallható a szívdobogás, megáll a vérkeringés, és nincs pulzus. Az áldozat pár percen belül meghal, ezért szívújraélesztést vagy külső szívmasszázst kell alkalmazni. Alkalmazható szív-tüdő újraélesztés is. Szívleállást okozhatnak sérülések, betegségek, mérgezések stb.
Bizonyos sérülések közvetlenül vagy közvetve hathatnak a vérkeringésre. A prekordiális (szívtájéki) terület erős sérülése A mellüreg összezúzódása Elektromos tevékenység A szívleállás tünetei a következők lehetnek: Eszméletvesztés Az izmok hipotómiája (elernyedése) Zihálás, mely pár perc múlva légzéskimaradáshoz vezet Se szívhang, se végtagi pulzus nem érzékelhető Sápadtság Tartósan kitágult pupilla Vérzések Akkor beszélünk vérzésről, ha a véredények sérülése miatt azokból kiáramlik a vér. A vérzések osztályzása: Eredetük szerint: o Artériás: élénkvörös színű, spriccelő vérzés o Vénás: sötétvörös színű, folyamatos vérzés o Hajszáleres: hálózatosan szivárgó vérzés A vérzés súlyossága a következőktől függ: o A vérvesztés sebessége o A vérveszteség mennyisége o A sérült kora, fizikai állapota stb. Jellegük szerint: Látható vérzés Elsősegély látható vérzés esetén: A légutak átjárhatóságának biztosítása. A légzés és a keringés vizsgálata. Az áldozat lefektetése, hogy elkerüljük az eszméletvesztést. Nyomókötés alkalmazása a sebre. Az érintett végtag megemelése. Ha a vérzés nem szűnik, az artéria lefogása.
Végső esetben érszorító használata, feltüntetve rajta alkalmazásának kezdeti időpontját. Meg kell előzni a vérzés okozta vagy hipovolémiás sokkot. Az érelszorítás olyan akut vérzések csillapítására alkalmazandó, melyeket nem lehet más hagyományos módszerrel csillapítani, egy izolált terület összes véredényének nyomásával. Hasznos módszer ez baleseti végtagamputációk, nagy területű zúzódások esetében, vagy ha a hagyományos intézkedések kudarcot vallottak, de alkalmazása bizonyos kockázattal jár: üszkösödést idézhet elő, vagy önmérgezés okozta halált. Az érelszorítást a seb és a szív között kell alkalmazni. Ha egyszer alkalmazzuk, eltávolítani már csak orvos jelenlétében lehet. Kötelet, drótot vagy más vékony szálat, mely bele tud vágni a húsba, lehetőség szerint ne használjunk: általában háromszög alakú és összehajtogatott kendőt kell alkalmazni, mely elég széles (kb. 5 cm) Nagyon fontos, hogy a betegre ragasztott nagy papíron vagy akár közvetlenül a bőrére, lehetőleg a homlokára írjuk fel az érelszorítás idejét és helyét (Figyelem! Bizonyos tintákat elmos az izzadság); mindez látható helyen kell, hogy legyen, hogy ne rejtse el a ruha vagy más tárgy. A hipovolémiás sokk klinikai állapot, amikor a sejtekbe áramló vér mennyisége nem elég vagy nem megfelelő ahhoz, hogy annak normális funkcióját biztosítsa Tünetei a következők:
Sápadtság, hideg és nedves bőr. Szorongás, szomjúság. Gyenge, szapora pulzus. Lassú, mély, néha hangos lélegzetvétel. Zavartság. Tartós állapot esetén kóma. Elsősegély hipovolémiás sokk esetén Meg kell lazítani a túl szoros ruházatot és tárgyakat a nyak, mellkas és derék körül. Sokk elleni testhelyzetbe kell tenni a sérültet, hanyatt fekve, lábait 45 fokos szögnél kisebb mértékben emelve. Meg kell akadályozni a testhőmérséklet esését. Urrá kell lenni a vérzésen. Életfunkcióinak folyamatos ellenőrzése mellett kórházba kell szállítni a beteget. Belső vérzés Elsősegély látható vérzés esetén o A légutak átjárhatóságának biztosítása. o A légzés és a keringés vizsgálata. o Haemorrágiás (vérzés okozta) vagy hipovolémiás sokk megelőzése és kezelése o Sokk elleni testhelyzetben és az életfunkciók folyamatos figyelése mellett sürgően kórházba kell szállítani a beteget. o Meg kell akadályozni az áldozat testhőmérsékletének esését. Természetes testnyílások Elsősegély természetes testnyílások vérzése esetén Vérző fül Stabil oldalfektetés a vérző fülre Párna a fej alá A stabil oldalfekvésben a fülén fekvő beteget megfelelő rögzítéssel lehet szállítani. Nem szabad tamponálni. Vérző orr A vérző orrlyuk nyomása kézzel Tamponálás hidrogén-peroxidba áztatott gézzel Elszállítás orvosi vizsgálatra
FIGYELEM: A fejet ért erős traumás hatás után lehetnek vérzésre utaló nyomok a nyakon, a fülekben, vagy mindkét helyen, vérrel vagy átlátszó folyadékkal telt duzzanatok a szem körüli területen, és e tünetek közül több is jelentkezhet egyszerre. Ha ez történik, ne elszigetelt vérzésekként kezeljük ezeket, mert súlyosabb esetre: a koponya törésére utalhatnak. A szájon át vér szivárog a légző rendszerből; köhögés, köpettel kevert piros vér. Helyi hűtés Hanyatt fektetés, félig ülve. Sürgős kórházba szállítás, megőrzött köpetmintával. A haemorrágiás sokk tüneteinek figyelése. A szájon át az emésztő rendszerből; (kávézacchoz hasonló) emésztett vérrel vegyes hányás Helyi hűtés. Stabil oldalfekvés vagy hanyatt fektetés felhúzott térdekkel. Orvosi vizsgálatra szállítás, megőrzött hányásmintával. A haemorrágiás sokk tüneteinek figyelése. FIGYELEM: A szájon át távozó vérzés harmadik fajtája az, amikor maga száj vagy a garat sérült. Feketés színű, bűzös, széklettel vegyes vér űrülése a végbélnyíláson át. A beteget mielőbb kórházba kell szállítani, félig ülő pozícióban, felhúzott lábakkal, azért, hogy megakadályozzuk a vér visszaáramlását az emésztőrendszerbe. Véres vizelet. Orvosi vizsgálatra kell szállítani a beteget. A BŐR ÉS IZOMRENDSZER SÉRÜLÉSEI A bőr sokféle ok következtében sérülhet, és ezzel számos fajta sérülés jöhet létre, a sérülést okozó tárgytól és a sérülés mélységétől függően. Sebek A bőr folytonosságának sérülése, traumás sérülések velejárója. A bőrszövet sérülése a fertőzés kockázatát hordozza, valamint a szomszédos szervek és szövetek, izmok, idegek, véredények stb. sérülésének lehetőségét. A sebek súlyosságát a következő jellemzők együttese határozza meg: Mélység Kiterjedés Elhelyezkedés Nyilvánvaló szennyezettség, idegen test a sebben vagy fertőzésre utaló jelek. Kisebb sebek elsősegélyi ellátása A vérzés csökkentése (adott esetben)
A gyógyászati eszközök fertőtlenítése A segélynyújtó kezének fertőtlenítése A seb hidrogén-peroxidos vagy szappanos vizes tisztítása a közepétől haladva a szélekig. Ha a seb mély, sóoldatot használjunk a tisztításhoz. Ha a seb szélei közt nagy a távolság, orvosnak kell összevarrnia. Ha nem, fertőtleníteni kell és szabadon hagyni. Ha vérzik, szorító kötést kell alkalmazni (gézcsomót kötni rá nem túl szorosan). Tetanusz elleni védőoltás ajánlott. Alkoholt, vattát, jódot, antibiotikumos púdereket és krémeket nem szabad közvetlenül a sebre tenni. Elsősegély súlyos sebek esetén: Végezzük el a beteg elsődleges vizsgálatát! Uraljuk a vérzést és akadályozzuk meg a sokkot! Fertőtlenített gézzel kell fedni a sebet, és a megfelelő testhelyzetben szállítani, az életfunkciók folyamatos figyelésével. Idegen testet nem szabad eltávolítani a sebből, hanem rögzíteni kell, hogy ne mozduljon el szállítás alatt, ezzel újabb belső sérülést okozva. A különleges sebek ellátása Szúrt seb a mellkason: ilyenkor a seben át levegő kerül a mellüregbe, heves fájdalmat és légzési nehézséget okozva. Elsősegély mellkasi seb esetén: Részleges elzáró tamponálás (az egyik oldal nyitva marad). Sürgős kórházba szállítás félig ülő pozícióban. TILOS ELTÁVOLÍTANI az idegen tárgyat (rögzíteni kell). Életfunkciók rendszeres ellenőrzése. Ne adjunk inni a betegnek! Szúrt seb a hasban: tipikus szövődményei a következők: Belső vérzés: meg kell akadályozni a hipovolémiás sokk kialakulását.
A tápcsatorna átlyukadása. A belek kitüremkedése. Elsősegély szúrt hasi seb esetén: A seb lefedése fertőtlenített (nedves) gézzel Sürgős kórházba szállítás hanyatt fekve, hajlított lábakkal Tilos az idegen tárgyat eltávolítani. Nem szabad a beleket visszatömködni (fedjük le nedves fertőtlenített gézzel!). Ne adjunk enni és inni a sérültnek! Az életfunkciók ellenőrzése Baleseti csonkulások: ezek végtagok egészének vagy részeinek leszakadását jelentik baleset következtében. Ilyenkor a legfontosabb a vérerek elszorítása, nehogy az áldozat elvérezzen (bár nyilvánvalóan hatalmas a vérveszteség). Van esély rá, hogy megakadályozzuk a hipovolémiás sokkot. Elsősegély balesetben leszakadt végtag esetén: A csonkult végtag környezetében uralni kell a vérzést (érszorítással, ha szükséges). A levágott/leszakadt részt: o Fertőtlenített gézzel kell beborítani o Egy műanyag tasakba kell helyezni o Majd egy másik műanyag tasakba, és a két tasak közé jeget kell tenni. o A beteggel együtt a speciális egészségügyi intézetbe kell szállítani, ahol majd visszavarrják. Zúzódások: Ezek olyan sérülések, melyeket külső mechanikus erők okoznak, de nem szakad át a bőr, így horzsolást vagy karcolást eredményeznek, de akár más súlyos belső sérülést is rejthetnek. Fontosságuk alapján a következőképpen osztályozhatók: Egyszerű zúzódás: minimális fokú károsodás, mely nagyobb problémákat nem okozó kipirulással jár, mint egy pofon, például. Első fok: egy hajszálér repedése, mely vérömlenyt (horzsolást) okoz a felhámban. Másodfok: vér gyülemlik fel a bőr alatti sejtszövetben (duzzanat, véraláfutás)
Harmadfok: A mély szövet elhalása. Néha később azért halnak el a szövetek, mert nem jutnak tápanyaghoz. Elsősegély horzsolások esetén: A sérült terület rögzítése és megemelése Helyi hűtést kell alkalmazni a sérülésre nyomott hideg víz vagy jég formájában (a jeget anyagba vagy tasakba kell csomagolni, nem szabad közvetlenül a bőrre tenni) a vérerek összezáródásának elősegítésére és az idegvégződések fagyasztásos érzéstelenítésére. Ne szúrjuk fel a zúzódást! Orvosnak is meg kell vizsgálni a zúzódást, mert néha fontos belső sérülés húzódik meg alatta, mely észrevétlen maradhat. Égési sérülések: Ez minden hő által okozott sérülés összefoglaló neve. A következő tényezők határozzák meg az égés súlyosságát: Mélység: ismerete meghatározza a gyógymódot. Égett felület nagysága: A veszély egyenesen arányos az égett felület nagyságával. Elhelyezkedés: Arcon, kezeken, természetes testnyílásokon, nemi szerveken stb. A sérült életkora: Gyerekek és idősek. Fertőzés kockázta: Ezt mindig a bőrveszteség okozza. A sérülés mélysége alapján három fokra osztható: Első fok: A bőr kipirulása, a felhámot érinti. Másodfok: A felhámot és a bőrt érinti. Vérplazmával teli hólyagok keletkeznek. Harmadfok: Az albőrt, a bőrt és a felhámot is érinti, de károsíthat izmokat, idegeket, vérereket stb. Jellemzően feketés vagy sötétbarnás színű égés. Az idegvégződések elhalása miatt nem fájdalmas. Elsősegély égési sérülés esetén: Meg kell vizsgálni a sérült általános állapotát (kezdeti helyzetfelmérés), és meg kell győződni az életfunkciók meglétéről. Azonnal hűteni kell a sérült területet hideg vízsugárral legalább tíz percig, de akár tovább is, ha a fájdalom nem szűnik. Vegyi anyagok égése esetén 15-20 percig kell bő vízsugár alá tartani a sérülést.
A sérült területet fertőtlenített vagy annak hiányában nagyon tiszta gézzel, majd nedves ruhákkal (lepedők, párnahuzat stb.) le kell fedni. Nem szabad krémeket, kenőcsöket vagy más gyógykészítményt alkalmazni. Általános szabály, hogy nem szabad levenni az áldozat ruháját, ha a bőrre tapadt. Csak akkor vesszük le a sérült ruháját, ha maró vagy forró anyaggal átitatódott. Nem szabad itatni a sérültet. Ha szomjas, az ajkait kell nedvesíteni. A hólyagokat nem szabad kiszúrni. A gyűrűket, karórát, karkötőket stb. le kell venni. Ha az áldozat lángol, ne hagyjuk futni! Oltsuk el a lángokat úgy, hogy takarót borítunk rá, vagy meghempergetjük a földön! Ha nagy az égési sérülés, meg kell akadályozni a sokk kialakulását. A beteget az erre szakosodott intézménybe kell szállítani, ahol többek között mérlegelik a folyadékpótlás lehetőségeit is. Marás: Így nevezzük a bőr maró anyagokkal, savakkal vagy más vegyszerekkel való átitatódását. Kezelése az égésis sérülésekéhez hasonló: El kell távolítani az átitatott öltözetet. Ezután a többi égési sérüléshez hasonló a kezelés: befedni és szállítani. Ha a maró anyag a szembe kerül: Bő vízsugárral legalább 20 percig kell mosni a szemet. Mindkét szemet be kell fedni. Sürgősen erre szakosodott intézménybe kell szállítani a sérültet. Elektromosság okozta sérülések: Az elektromosság égési sérülést okoz, de komolyan rongálhatja az idegrendszert, légzés- és szívleállást előidézve ezzel, ha az áramütés tartósan fennáll. A falak és födémek nedvességtartalma valamint saját belső ellenállásunk határozza meg, mekkora erősségű áram járja át testünket. Fontos tudni, hogy kis- vagy nagyfeszültségű áramforrásról van-e szó: kisfeszültség esetén (háztartási használatban 125, 220 vagy 380 V lehet), áramütés csak a vezeték érintésével jöhet létre, míg nagyfeszültség esetén (1000 V-nál magasabb) érintés nélkül is létrejöhet spontán elektromos kisülés. Ekkora feszültség a közismert magas fém villanyoszlopokon futhat, mely
átszel országokat, városokat. Ezek feszültsége 12.000-től 142.000 V-ig is terjedhet. Képcsöves készülékekben, monitorokban stb. 4.000 és 17.000 V között lehet a feszültség még kikapcsolás után is, hasonló a helyzet a neon hirdetőtáblákkal is. A haszonállatok védelmére használt villanypásztorokban is van áram (ha nem tartják be az alacsony feszültség használatára vonatkozó szabályozásokat, érintésük halálos is lehet), valamint a vonatok, villamosok, trolibuszok stb. áramellátó vezetékeiben is. Életveszélyes feszültségű egyenáram ma csak ipari használatban létezik. Nagyfeszültségű vezetéken történő bármilyen művelet végzéséhez nagyon magas szintű biztonsági intézkedések alkalmazása szükséges. Ilyen műveletet csak szakember végezhet, szigetelő rúddal, speciális kesztyűvel, mely nem vezeti az áramot, illetve ellenáll az ívkisülés magas feszültségének, és szigetelő lepedővel, mely a munkást a talajtól elválasztja. Alacsony feszültség esetében is különleges elővigyázatosságra van szükség: le kell kapcsolni az áramot, száraz botot vagy valami szigetelő anyagot kell használni a vezeték elmozdítására. Általános szabályként a következő irányelvek követendők: Le kell kapcsolni az áramot, mielőtt az áldozathoz érünk. Ha ez nem lehetséges, szigetelni kell magunkat botokkal, kötelekkel stb., és nem szabad közvetlenül az áldozathoz érni. Ellenőrizni kell az életfunkciókat, és szív-tüdő újraélesztést kell alkalmazni, órákig is, ha szükséges, ezért be kell szervezni másokat is, akik leválthatnak minket. Le kell fedni a károsodott területet (be- és kimeneti lyukak). A sérültet kórházba kell szállítani, még akkor is, ha csak kisebb sérülései vannak, mert később rosszabbul lehet. A MOZGÁSSZERV-RENDSZER SÉRÜLÉSEI Baleseti (traumás) sérülések: Általában traumás sérülésnek tekintünk a szervezetet ért minden olyan behatást, mely fizikai vagy mechanikai eszközök agresszív hatásának eredményeként jött létre. A traumás sérülések az érintett terület szerint a következőképpen csoportosíthatók: Sebek: ezek általában a bőrt és az izmokat érintik. Ízületek sérülései: Ficamok
Rándulások Csontok sérülései: Törések o Teljes törések o Zöldgally-törések és repedések o Összetett törések o Darabos törések o Nyílt törések o Zárt törések A koponya és az arc sérülései A gerincoszlop sérülése Politraumatizáció (többszörös traumás sérülések) Az ízületek sérülései: Ezek olyan traumás esetetek, melyeknél a csontok ízületei vagy az azokat formáló elemek szenvednek sérülést: Rándulás: ez időleges rés az ízületek felszínei közt, mely a szalagok meghúzódását eredményezi. A rándulás jellemzői a következők lehetnek: o Erős fájdalom, o A terület begyulladása, o Mozgásképtelenség az érintett területen, az ízület képtelen a szokásos mozgásait végezni. Elsősegély rándulás esetén: o Az érintett ízületet szorító fáslival rögzíteni kell. o Az érintett végtag felemelése és pihentetése o Helyi hűtés alkalmazása o A sérülést orvosnak kell megvizsgálnia Ficam: ez az ízületek felszínének tartós eltávolodása. Tünetei a következők: o Nagyon erős fájdalom o Deformáció (az egészséges végtaggal összehasonlítva), melyet az ízületek normális kapcsolódásának elvesztése okoz.
o Az érintett ízület nagyon nyilvánvaló mozgásképtelensége Elsősegély ficam esetén: o Az ízület rögzítése az adott helyzetben o Nem szabad korrigálni a ficamot. o A sérültet orvoshoz kell szállítani, aki helyre teheti az ízületet, és elvégzi az utógondozást. Csontok traumás sérülései: Törés: ez a csont folytonosságának megszűnését jelenti. Néhány tényező számbavétele fontos lehet: A sérülés súlyossága szerint: Zárt/fedett: A bőr ép marad (nincs seb). Nyílt: A bőr is megsérül (seb keletkezik a törésponthoz közel). A későbbi rögzítés tekintetében: A törött csontfelszínek együtt maradhatnak. Az izmok feszítő hatása miatt a törött csontdarabok elfordulhatnak egymástól. Törések tünetei: Fájdalom, mely az érintett terület mozgatásával erősödik. Deformáció, véraláfutás (a törött csontrészek elhajlásának mértékétől függően), rövidülés, stb. Gyulladás, zúzódás. Jelentős mozgásképtelenség. Szövődmények: A töréssel érintkező részek (vérerek, idegek stb.) sérülésének lehetősége. A vérerekben keletkezett sérülések okozta vérzés és hipovolémiás sokk. Seb miatti fertőzés (nyílt törés esetén). Elsősegély csonttörés esetén: A törés állapotának romlását elkerülendő csak a végső esetben (pl. tűzveszély stb.) szabad mozgatni a sérültet. A kar sérülése esetén le kell venni a gyűrűket, karkötőket, karórát. A mozgathatóság, fájdalomérzet és a pulzus vizsgálata.
Rögzíteni kell a törést és a kapcsolódó ízületeket (a deformáció helyreigazítása nélkül), merev sínekkel, mindig kerülve a sérült terület hirtelen mozgatását, vagy ha szükséges, egyben, húzással kell mozdítani azt. A sérült kórházba szállítása felemelt, előzőleg rögzített végtaggal (amennyiben a végtag törött). Nyílt törés esetében rögzítés előtt csillapítani kell a vérzést és fertőtlenített kötést kell helyezni a sebre. Rögzítések Felső végtag rögzítése Kendővel, sállal vagy saját ruhájával Merev sínekkel Mindkét módszerrel A szárkapocscsont és a sípcsont rögzítése Merev sínekkel mindkét oldalon, a szélek pólyázásával A másik lábbal összepólyázva Térdkalács rögzítése A térdhajlat oldalán rögzített merev sínnel, pólyázva Combcsont rögzítése Két oldalon merev sínekkel, pólyázva. A külső sínnek túl kell nyúlnia a csípőn, hogy rögzíteni lehessen a medencéhez és a hashoz. A koponya és az arc traumás sérülései Az ilyen sérülések nagy jelentőségűek, mivel intenzitásuktól függően hatással lehetnek a koponyaüregben elhelyezkedő központi idegrendszerre. Tüneteik a következők: A tudatállapot zavarai Vér vagy áttetsző folyadék szivárgása a természetes testnyílásokon (fül, orr) Szemgödör körüli zúzódások A pupillák mértének és szimmetriájának elváltozásai Hányás Fejfájás