Arad megyében Kaprevár (Căprioara) falu közelében kutattunk az aradi és a békés megyei múzeumok együttműködése keretében Deli Tamás Átkelés a soborsini (Săvârşin) Maros hídon Az elmúlt év nyarának elején az aradi és a békés megyei múzeumok természettudományos muzeológusai közötti kapcsolat keretében Kaprevár falu körül lévő mészkővidéken kutattunk. A helyszínt mi javasoltuk, mivel itt korábban már volt malakológiai mintavételezés és nagyon ígéretes helynek adódott. A botanikai felméréseket Kertész Éva végezte, én pedig szárazföldi csigákat gyűjtöttem, valamint földmintákat vételeztem további feldolgozás végett. A gyűjtőút 2 napos volt. Első nap az aradi múzeum paleontológusa, az általunk már jól ismert George Iuga, valamint a Maros-völgyi Természeti Park (Parcul Natural Lunca 15 Mureşului) természetvédelmi szakemberei kísértek el. Miután megnéztük az Aradi Múzeum felújított természettudományi kiállítását és meghallgattuk a muzeológusok terveit, elindultunk Sobrosin (Săvârşin) felé. Korábbi utunkról már tudtuk, hogy a soborsini közúti híd felújítás miatt nem üzemel, de sikerült egy másik hidat találnunk Soborsintól néhány km-re keletre. Erről azonban a park őrei nem tudtak és szerintük azt elvitte egy korábbi áradás. Így maradt a kompos átkelés a Maros jobb oldalára Soborsinnál. Itt azonban igen sokat kellett volna várni és Iuga javaslatára igen izgalmas átkelésben volt részünk,
A több ágra szakadó Maros (Mureş) 16
Căprioara látképe a falu fölött lévő mészkőplatóról Arad és Hunyad megye határán 17
Egy apró termetű balkáni rokonságú csiga (Agardhiella sp.) Ártereken él a tarkaköpenyű borostyánkőcsiga (Succinea putris) 18
Hosszúlevelű veronika (Veronica longifolia) Az ártéren gyakori az ugarcsiga (Helix lutescens) 19
mivel a felújítás alatt álló híd hevenyészett fapallóin gyalogoltunk át a másik oldalra, ahol már vártak minket terepjáróval. Több érdekes helyszínt jártunk be, de számunkra a legizgalmasabbak mégis a Kaprevár falutól keletre fekvő erdő-sziklás meredek hegyoldalak voltak. Mind a szárazföldön élő csigák, mind a virágos növények azt mutatták, hogy ennek a területnek komoly kapcsolatai vannak a Bánát sajátságos és egyedi élővilágával. A növények közül a bánáti, sőt balkáni kapcsolatot a sok hólyagfa (Staphylea pinnata), a szúrós csodabogyók (Ruscus aculeatus) jelentették. Csigák terén itt találtuk meg a keleti ajtóscsiga (Pomatias rivulare) legészakabbi romániai elterjedési pontját. Igen apró termetű balkáni származású csigafajok közül mindenképp kiemelendők a következők: Platyla perpusilla, P. similis, P banatica, Agardhiella sp., Spelaeodiscus triadis. A déli fajok mellett természetesen megtalálhatók itt is a kárpáti bennszülött (endemikus) fajok is, mint amilyen az erdőlakó Monachoides vicinus vagy a sziklalakó Cochlodina marishi. Az első napon szárazföldi csigákból legalább 50 különféle fajt sikerült kimutatni. Második nap elsősorban a Maros folyó árterén vizsgáltuk meg a növényeket és a csigákat. Nagyon hangulatos mocsárréteken és rekettye füzeseken gázoltunk keresztül a reggeli ködös és rendkívül harmatos növényzetben. Első körben a nadrágjaink áztak el, majd a makro fotók kedvéért ingeinket sem kíméltük. A gyors reggeli felmelegedésnek köszönhetően azonban gyorsan megszáradt rajtunk a ruha, így nem okozott tartós kellemetlenséget. Az ártéren élő sok dekoratív növény közül is kiemelkedett különleges Natura Bekesiensis 9. 20 alakjával és szép színével a mocsári kosbor (Orchis palustris) nevű orchideaféle. Csigák közül több érdekességet is begyűjtöttem, amelyek az előző napi sziklás-erdős részen egyáltalán nem fordultak elő (Pupilla muscorum, Chondrula tridens, Perforatella bidentata, Pseudotricha rubiginosa, Helix lutescens). A mocsári vegetáció átkutatása után újra megnéztünk egykét izgalmasnak ígérkező sziklás részt. Az idő igen gyorsan telt, és hamarosan elindultunk hazafelé. Ez alkalommal azonban úgy döntöttünk, hogy a Maros bal oldalán megyünk el Lippáig (Lipova). Nem bántuk meg, annak ellenére, hogy az út minősége sokkal rosszabb volt, mint a jobb parton haladó főúté. Több olyan helyet is feljegyeztünk, amelyek további kutatásra alkalmasak lesznek. Összességében izgalmakban bővelkedő utunk jól sikerült. Mivel évek óta a Bánáti (Bánsági) faunakerület különleges csigavilágát kutatom, számomra különösen fontos felfedezés volt, hogy állat- és növényföldrajzi szempontból sikerült megtalálnunk ennek a régiónak egyik legészakabbi pontját Kaprevár falu körül. Mivel ez a vonulat folytatódik kelet felé Pozsga (Pojoga) irányába, így a jövőben is számíthatunk újabb érdekesnek ígérkező felfedezésekre. Fotó: Deli Tamás Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága 5600 Békéscsaba, Gyulai út 1. e-mail: deli@bmmi.hu