A Cornu aspersum (O. F. Müller, 1774) és a Helix lucorum Linnaeus, 1758 adventív csigafajok hazai elõfordulásának aktualizálása

Átírás

1 MALAKOLÓGIAI TÁJÉKOZTATÓ 2010 MALACOLOGICAL NEWSLETTER 28: A Cornu aspersum (O. F. Müller, 1774) és a Helix lucorum Linnaeus, 1758 adventív csigafajok hazai elõfordulásának aktualizálása Varga András, Király Gergely & Sulyok Kinga Mária Abstract: New distribution records of Cornu aspersum (O. F. Müller, 1774) and Helix lucorum Linnaeus, 1758 in Hungary. All Hungarian locality data are summarized on UTM gridmaps. The publication contains 7 new dates, with 5 figures. Key words: Cornu aspersum, Helix lucorum, Hungary, new records, UTM gridmaps. Subai Péter már 1974-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar faunában egyre több idegen csigafaj jelenik meg. Az azóta eltelt közel negyven év direkt vagy indirekt módon újabb fajokat produkált. Úgy tûnik ez a folyamat leállíthatatlan. Az indirekt módon való terjedés a felgyorsult gazdasági tevékenység egyik következménye, itt elég az Arion lusitanicus Mabille, 1868 gyors hazai térhódítását megemlíteni. Az 1985-ös megjelenése óta (Varga 1986) többnyire a kertészeti élõnövény szállítmányokkal napjainkra lefedte szinte az ország egész területét (gyakori túlszaporodása olykor hatalmas károkat okoz). A direkt vagy szándékos betelepítés következményét csupán évek (évtizedek) múlva lehet felmérni. Talán a legismertebb, amikor a betelepített ragadozó csigák megritkíthatják vagy ki is pusztíthatják az õshonos fajokat (legfeltûnõbbek ezek a pusztítások az apróbb trópusi szigetek endemikus faunájában). Több faj betelepítése köszönhetõ az akvaristák, terraristák közremûködésének. A megunt, vagy túlszaporodott kedvenceket alkalmas helyeken kitelepítik, ennek tudható be pl. a Melanoides tuberculatus (O. F. Müller, 1774), Planorbella duryi (Wetherby, 1879) megjelenése. Szerencsés esetben a kitett példányok rövid ideig, többnyire a tél bekö- 1. ábra: Achatina fulica Bowdich, 1822 (Eger, vár, ) szabadban megfigyelt példánya. Fotó: Varga A. 85

2 szöntéséig élnek ben nagy meglepetést okozott az egri várban, mikor az Achatina fulica Bowdich, 1822 két kifejlett példányára figyeltek fel a látogatók (1. ábra), majd ezeket összeszedték és leadták a múzeumba. Megszívlelendõ Subai (1974) tanácsa, p. 52: Javaslom, hogy az eddig betelepített fajok lelõhelyeit tegyük közzé és kerüljük a további betelepítéseket. A Magyarországon honos Helix pomatia Linnaeus, 1758 és Helix lutescens Rossmässler, 1837 mellett az utóbbi évtizedekben újabb két nagytestû helicida faj jelent meg, amelyek egyenlõre elszórtan, de több stabil, önfenntartó állománnyal rendelkeznek. 2. ábra: Cornu aspersum (O. F. Müller, 1774) (üres kör korai adat, feltételezhetõ, az állomány kipusztult) magyarországi elterjedése A Cornu aspersum (O. F. Müller, 1774) (2. ábra) elõfordulása, már az 1970-es évektõl ismert Pintér et al. (1979) (Vecsés; Tihany, Belsõ-tó környéke). Pintér & Suara (2004) öszszegzésében a következõ adatok szerepelnek: Érd: Érdliget (CT45); Budapest: Pestszentlõrinc, Pestszentlõrinc, kert (CT65); Vecsés, kert (CT75); Tihany: Belsõ-tó (YM19); Tihany (helymegjelölés nélkül, talán azonos az elõzõvel? mindenesetre az YN10 UTM négyzet hozzárendelve). Ugyanezen adatok szerepelnek Fehér & Gubányi (2001) enumerációjában is. A Mátra Múzeum gyûjteményében a fentiek közt már szereplõ két lelõhelyrõl gyûjtött példányok ismertek: CT75: Vecsés, (3 db), leg. Eõry M. (MMGY3256). YM19: Tihany, Belsõ-tó, (2db), leg. Drimmer L. (MMGY55398). S. Szigethy Anna szóbeli közlése alapján elõfordul Érd belterületén az Ürmös úton (CT45) is. Majoros & Halmágyi (2003) szerint hazánkba valószínûleg több alkalommal is behurcolták vagy betelepítették, Tihany, Vecsés, Ercsi és Monor (utóbbi kettõ Pintér L. szóbeli közlése, 1998) szabadföldi lelõhelyeit említik, feltételezve azt, hogy ezek az állományok a hidegebb teleken ki- 86

3 pusztulnak. (Ercsi CT43 és Monor CT84 jelzésû adatok a 2. ábrán üres körrel szerepelnek, mivel nincs belõlük bizonyító példány, illetve nem kerültek be a 2003-as térképkötetbe.) A Magyar Temészettudományi Múzeum Mollusca gyûjteményében az alábbi adatok találhatók: Kispest (Budapest, Kispest, Simonyi Zs. utca, leg. Sulyok K.) HNHM97204 (CT65); Népliget (garden of Dept. of Botany) leg. Fehér Z. HNHM97115 (CT55); valamint újabb gyûjtésekkel pontosítva az érdi elõfordulás: Érd, Érdliget, Duna utca, leg. Sulyok K. HNHM97203 (CT45). Gellérthegy (pontosabban annak Ny-i oldala, a Köbölkút utca és környéke, megfigyelte Murányi D ban) (CT56) (SULYOK 2010). 3. ábra: Cornu aspersum (O. F. Müller, 1774) (Kõröshegy, M7 autópálya völgyhídja alatt). Fotó: Király G. A faj 2010-ben a következõ lelõhelyrõl került elõ: Kõröshegy, az M7 autópálya nagy völgyhídja alatti csapadéktározó medence szegélyében (YM28), (N E ) (leg. Király G., 2010). Bár csak egyetlen közepesen fejlett példány került elõ (3. ábra), feltételezhetõ, hogy a térségben többfelé megtelepedett, vagy a Tihany környéki állományok terjeszkedésével, vagy újabb betelepülés révén, amelynek a közelben futó közlekedéséi hálózatnak nagy szerepe lehetett. A 2007-ben épített, és azóta meglepõen fajgazdagon benövényesedett csapadéktároló medence 2-3 m széles nádas szegéllyel rendelkezett, amelyet, üde, gyomos rézsû határolt. A rézsût Festuca rubra és F. pratensis vetett gyepje borítja, amelybe a környezõ másodlagos gyepekbõl már számos faj betelepedett (pl. Crepis biennis, Melilotus officinalis, Rumex crispus, Trifolium pratense, Vicia angustifolia). A faj természetes elterjedési területe a Földközi-tenger medencéje. Innen direkt módon táplálkozási célból már az ókori rómaiak megkezdték szétterjesztését. Feltételezhetõen így jutott el a Brit-szigetekre és Európa más országaiba is. A faj széthurcolása a modern idõkben gyorsult fel rohamosan, elsõsorban hajózással és kereskedelemi szállítmányokkal véletlenül (pl.: Ausztrália, Új-Zéland), valamint táplálkozási célú szándékos betelepítések miatt (pl.: USA Kalifornia, Brazília). Ma a Cornu aspersum az egész világon elõforduló, kozmopolita faj, mely meghódította Európát, Afrikát, Észak- és Dél-Amerikát illetve Ausztráliát is (Sulyok, K. M. 2010). A Helix lucorum Linnaeus, 1758 (4. ábra) elõfordulása 1995-ben vált ismertté. Kaposvár belterületén (YM13) él egy kisebb állománya, amit Bulgáriából telepítették be (Varga, A. 87

4 1995). Ez az adat szerepel Somogy megye malakológiai katalógusában (Héra, Z. & Varga, A. 2001) is. A populáció jelenleg is létezik. Igen érdekes Majoros, G. & Halmágyi, L. (2003) véleménye, miszerint a fajnak behurcolódott és átmenetileg megtelepedett populációi ismertek Budapest, Kecskemét (CS99) és Vecsés (CT65) térségébõl, de ezek az állományok a megfigyelések szerint, a kemény teleket nem tudják átvészelni (Kecskemét és Vecsés adata üres körrel jelölve a 4 sz. ábrán). Pintér & Suara (2004) munkájában a faj nem szerepel. Nagyobb állománya él Budapesten, a Költõ utcában, a Jókai villa kertjében (CT46) (jelenleg a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság központja) án élõ egyedét figyeltük meg (Hegyessy G. és Varga A. két példány a Mátra Múzeum Mollusca Gyûjteményébe került (MMGY66042). Majoros, G. & Halmágyi, L. Budapest jelzésû adata közelebbi információt nem tartalmaz, feltételezhetõ, hogy dolgozatukban erre az állományra utaltak. 4. ábra: Helix lucorum Linnaeus, 1758 (üres kör korai adat, feltételezhetõ, az állomány kipusztult) magyarországi elterjedése. A faj 2010-ben újabb lelõhelyekrõl került elõ: Fót belterülete, Bacsó Béla utca (CT67), (N E ; leg. Király G., 2010). Az elsõ példány megtalálása és azonosítása után szisztematikus kereséssel további 2 kifejlett példány került elõ (leg. Baranyai Zs.). A terület sûrû családi házas beépítésû, apró konyhakertekkel, szõlõsorokkal, az eredeti homoki vegetációból csupán néhány zavarástûrõ faj figyelhetõ meg (pl. Crepis tectorum, Festuca rupicola). Az új lelõhely érdekessége, hogy a kert tulajdonosa a DINP Igazgatóság dolgozója, és feltevése szerint munkahelyérõl, a Jókai Kert parkjából hurcolhatta be. Beszámolt arról, hogy korábban a Kertbõl a Nemzeti Park munkatársai által elszállított eszközökön megtapadt csigák máshova is elkerülhettek, így paradox módon egy természetvédelmi hivatal székhelye jelentheti egy potenciális inváziós faj terjedési centrumát. 88

5 5. ábra: Helix lucorum Linnaeus, 1758 (Gyöngyöshalász, kert) Fotó: Varga A. A Budapest Költõ utcai állományból Varga A. néhány példányt fotózásra Gyöngyöshalászra átvitt (Batthyány út 10, N , EO ) (DT18) án. A véletlen folytán ezek az egyedek kiszabadultak. A következõ évben elõkerültek üres házak a bokrok alól. A meglepetés én következett, amikor a konyhakert egy sûrûn bokros területérõl egy élõ példánya került elõ (4. ábra). Az elõzõ évek szélsõséges idõjárását átvészelte. Nem tudható, a kiszökött példányokból ez az egy túlélõ maradt meg, vagy kialakult egy kicsiny szaporodó közösség. Globális elterjedését tekintve a faj Olaszországtól és Franciaországtól a Közép-Balkánon át ideértve Romániát, Albániát és Bulgáriát egészen Kis-Ázsiáig, és a Fekete-tenger keleti régiójáig elõfordul Bank, R. (2007). Köszönetnyilvánítás: Köszönjük Baranyai Zsolt (DINP igazgatóság) kiegészítését a faj budapesti elõfordulásával kapcsolatban, Hegyessi Gábor (Kazinczy Ferenc Múzeum Sátoraljaújhely) a Költõ utcai adatok pontosításában nyújtott segítségét és S. Szigethy Annának az újabb érdi elõfordulás adatát. Külön szeretnénk megköszönni Fehér Zoltánnak (Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, Budapest) publikálatlan adatainak átengedését, valamint a kézirat áttanulmányozása során nyújtott hasznos információit és tanácsait. Irodalom Fehér, Z. & Gubányi, A. (2001): The catalogue of the Mollusca Collection of the Hungarian Natural History Museum. In: Fehér, Z. & Gubányi, A. (eds.) A magyarországi puhatestûek elterjedése [Distribution of the Hungarian molluscs] I. Magyar Természettudományi Múzeum, p Budapest. Héra, Z. & Varga, A. (2001): Somogy megye puhatestû (Mollusca) faunája. Natura Somogyiensis 1:

6 Majoros G. & Halmágyi L. (2003): A szárazföldi csigákra vonatkozó fontosabb szakirodalom áttekintése a magyarországi éti csiga (Helix pomatia) állományainak megõrzése és hasznosítása szempontjából Kutatási jelentés: Pintér L., Richnovszky A. & S. Szigethy A. (1979): A magyarországi recens puhatestûek elterjedése. Soosiana, Suppl. I., pp Pintér, L. & Suara, R. (2004): Magyarországi puhatestûek katalógusa hazai malakológusok gyûjtései alapján [Catalogue of the Hungarian molluscs based on the collectings of Hungarian malacologists]. in: Fehér, Z. & Gubányi, A. (eds.): A magyarországi puhatestûek elterjedése [Distribution of the Hungarian molluscs] II. Magyar Természettudományi Múzeum, p Budapest. Bank, R. (2007): Fauna Europaea: Mollusca, Gastropoda. Fauna Europaea version 1.3, Subai, P. (1974): Idegen csigafajok Magyarország faunájában. Soosiana, 2: Baja. Sulyok K. M. (2010): Az invazív Cornu aspersum (Gastropoda) csigafaj elterjedéstörténete [Az invazív puhatestûek konzervációbiológiai vonatkozásai, különös tekintettel a márványos éticsigára (Cornu aspersum)] Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet (Szakdolgozat) p Varga, A. (1986): Az Arion (Arion) lusitanicus Mabille, 1868 elõfordulása Magyarországon (Mollusca). Folia Historico-naturalia Musei Matraensis, 11: 110. Gyöngyös. Varga, A. (1995): A Helix lucorum (Linné, 1758) magyarországi betelepítése. Malakológiai Tájékoztató 14: Gyöngyös. KIRÁLY Botond Gergely Nyugat-magyarországi Egyetem 9400 Sopron, Ady E. u kbgergely@gmail.com SULYOK Kinga Mária Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Biológiai Intézet 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1. sulyok.kinga@gmail.com VARGA András Mátra Múzeum 3200 Gyöngyös, Kossuth út avarga46@fre .hu 90