XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 1 KÖSZÖNTŐ A rendező szervezetek nevében nagy tisztelettel köszöntöm a XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál résztvevőit, vendégeit, szakmai és érdeklődő látogatóit. Örömmel és barátsággal köszöntöm Miskolc város polgárait, fiataljait, akik minden évben nagy érdeklődéssel várják, és kitartó lelkesedéssel látogatják a tavasz egyik nagy eseményét az Egyetemvárosban. Az ember évezredes vágya, törekvése az őt körülvevő természet, a természeti környezet egyre mélyebb megismerése, a társadalmi-gazdasági fejlődést segítő természeti erőforrások feltárása és hasznosítása, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás biztosítása, a természeti értékek megóvása. A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának oktatói és hallgatói, a Herman Ottó Múzeum szakemberei, amatőr ásványgyűjtőkkel összefogva, széles nemzetközi részvétel és érdeklődés mellett, immáron 33. alkalommal szervezik meg a rendezvényt annak érdekében, hogy minden látogató számára feltáruljon az ásványok, drágakövek és kőzetek természet alkotta csodálatos világa. Az ásványfesztivál nagy élményt jelent mindenkinek, különösen a fiataloknak, aki érdeklődnek a természet, az ásványok, az ékkövek és kövületek sokunk számára elrejtett értékei iránt. Az Ásványfesztivál egyszerre jelent esztétikai élményt és új ismeretek megszerzését. Mára az Ásványfesztivál megrendezése igazi hagyománnyá vált a Miskolci Egyetem életében. Olyan értéket teremtettek a kollégák, amelyet érdemes megőriznünk és megújulva minden évben továbbvinnünk. A sokféle programlehetőség mellett kiemelném, hogy az Ásványfesztiválon tartják két értékes kötetnek a premierjét. Egyik Born Ignác Úti levelei, mely az 1770-es bánsági, erdélyi, felső- és alsó-magyarországi ásványtani utazásáról tudósít. Ennek az eredetileg német nyelven kiadott kötetnek ez az első teljes magyar fordítása, melyet az eredeti német nyelvű szöveggel együtt tesznek közzé. Másik a Kónya Péter szerkesztésében megjelent, a Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványait bemutató mintegy 240 oldalas monográfia, mely a szerkesztőnek a Miskolci Egyetemen megvédett PhD értekezésén alapul. Szívből kívánok mindenkinek élményekben gazdag, tartalmas, önfeledt kikapcsolódást, a szakembereknek pedig hasznos tanácskozást és eredményes találkozót! Miskolc, 2015. március 7. Prof. Dr. Szűcs Péter a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának dékánja
2 XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál Program 2015. március 7. (szombat) 9.00-10.00 Szakmai bemutató 10.00-19.00 Kiállítás és börze 10.00-18.00 Földtudományi játszóház 10.30-11.40 Vetítettképes előadások egy új könyv kapcsán: - Dr. Weiszburg Tamás (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest): Born Ignác és körei. - Dr. Papp Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest): Born Ignác Úti levelei egy sokoldalú montanisztikai könyv ásványtani, földtani, bányászati, kohászati és néprajzi érdekességei 12.00 Megnyitóünnepség A fesztivált megnyitja Dr. Weiszburg Tamás egyetemi docens (ELTE TTK), a Miskolci Egyetem Doktori Tanácsának tagja 2015. március 8. (vasárnap) 9.00-16.00 Kiállítás és börze 9.00-15.00 Földtudományi játszóház 9.00-15.00 Ásványhatározás: Dr. Szakáll Sándor (Miskolci Egyetem) 9.00-15.00 Drágakő-határozás: Dr. Takács József (V-Pearl Kft., Budapest) 13.00-14.00 Vetítettképes előadás egy új könyv kapcsán: - Dr. Kónya Péter (Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, Budapest): A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai 16.00 Fesztiválzárás KiállíTáSoK Kína nem hervadó virágai Válogatás Dr. Benkő Géza (Kaposvár) ásványgyűjteményéből a történelmi magyarország bányái képes levelezőlapokon Válogatás Dr. Benkő Géza (Kaposvár) képeslap-gyűjteményéből Erdélyi és bánsági ásványok, bányák, emberek a 18. században Válogatás a Magyar Természettudományi Múzeum (Budapest) gyűjteményéből
a gyűjtemény XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 3 Benkő géza gyűjteménye és kiállítása ásványmúzeum, Kaposvár A természet végtelen tisztelete és szeretete vezette a gyűjtőt négy évtizede az ásványgyűjtéshez. A természet harmadik országában, az ásványok világában ugyanazt a változatosságot, rendet és harmóniát vélte felfedezni, melyet a tán kissé bonyolultabb (?!) növény- és állatvilágban könnyebben észrevehetünk. Gyűjteménye gyarapításában szinte a kezdetektől a minőség elve irányította. A csaknem mindig szűkös lehetőségek ellenére a körülményekből adódó lehetséges legjobb minőségű példány megszerzésére törekedett bármely gyűjteményrész esetében, reménykedve az értékesebb darabok időtálló voltában. Azonban sosem felejtette el, hogy mindennél van nagyobb, ritkább, jobb és szebb, elsősorban is a sajátjánál (fenti elv miatt az alábbiakban majd csak nagyságrendek szerepelnek, nem pontos adatok). Második vezető elve, hogy lehetőleg népéhez és nemzetéhez, a magyarsághoz valamely módon kapcsolódjon a gyűjteményes anyag. A gyűjtésben családja segítette. Gyűjteményrészek: 1. Ásványok, jobbára fenn-nőtt kristályokban. A példányok túlnyomórészt a jelenlegi és a történelmi Magyarországról származnak, de képviselteti magát valamennyi földrész klasszikus és újabb lelőhelyekről. A gyűjtemény anyagának összetétele nagyjából tükröződik a kiállítás anyagának összetételében (4-5 ezer példány). 2. Ásványok csiszolatai, hazai és külföldi (500-600 db). 3. Ősmaradványok, hazai és külföldi (300-400 db). 4. Ásványokkal, geológiával, őslénytannal foglalkozó antikvár irodalom, ismeretterjesztő, szak- és tankönyvek (200 db). 5. Geológiai és bányatérképek, túlnyomórészt nyomtatott, kisebb részben kéziratos (néhány tucat). 6. Régi képeslapok a történelmi Magyarország bányáiról, bányahelyeiről (több száz darab). Benkő Géza.
4 XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál Fizély Sándor adományládája a kaposvári ásványkiállításon, Felsőbánya látképével. Fotó: Jáger Viktor. a kiállítás Kiállítás céljára tervezett, első emeleti, 50 négyzetméteres helyiségben, saját, többnyire halogén megvilágítású vitrinekben 800 ásvány lelőhely szerint rendezve és 120 ősmaradvány időrendben szolgálja a látogatót. Ásványtörténeti kuriózum Fizély Sándor (1856-1930) egykori felsőbányai bányafőtanácsos adományládája saját kezűleg gyűjtött kollekciójával, az általa felfedezett és róla elnevezett (1913) fizélyittel, autográf, datált lajstromával. A kiállításnak jelenleg a kaposvári Ásványmúzeum ad helyet, szabott látogatási ideje nincs. Egész évben, bármikor 8 és 18 óra között látogatható telefonos bejelentkezés után. Elérhetősége: 7400 Kaposvár, Rippl-Rónai u. 24. Telefon: +36-20/315-0421. E-mail: benko.asvany@gmail.com A kaposvári ásványkiállítás részlete. Fotó: Kupi László.
XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 5 a történelmi magyarország bányái régi képes levelezőlapokon rövid képeslaptörténet: a kezdetek BENKŐ GézA Ásványmúzeum, Kaposvár A képes levelezőlap (postai díjszabással üzenet küldésére szolgáló nyomdai, vagy fotografikus eljárással készített, illusztrációt tartalmazó nyitott sokszorosítvány), vagy röviden képeslap előfutárai a XVII. századtól a XIX. század utolsó harmadáig egyedileg használt üdvözlő vagy köszöntő kártyák, nyitott levelek voltak. Skóciában 1841-ben a Drummond nyomdában állították elő az első Kellemes Ünnepeket feliratú lapokat. Londonban 1843-ban Sir Henry Cole a Victoria and Albert Museumtól John Calcott Horsley-vel megterveztette az első mai értelemben vett karácsonyi üdvözlő lapot, melynek 1000 példányát kézzel színezték. A világon elsőként az Osztrák-Magyar Monarchiában 1869. október 1-én került postai forgalomba a levelezőlap ( Correspondenz-Karte, osztrák és magyar címerrel), s egy hónappal később magyar felirattal ( Levelezési-lap ) is. Levelezési lapot Németország 1870. június 25-én, Anglia 1870. október 1-én, az Egyesült Államok 1873. május 1-én bocsátott ki először. Az 1870-es évek elején több országban is kiadtak valamely oldalon illusztrációt (pl. ország címer) tartalmazó, de datálatlan lapot. Ezért az elsőség a modern képeslap tekintetében teljes bizonyossággal nem állapítható meg. A szakemberek és gyűjtők többsége (így hazánk is) August Schwartz oldenburgi porosz könyvkereskedőt fogadta el a képeslap feltalálójaként, aki 1870. július 16-án lapjára a címzési oldal bal felső sarkába bélyeg nagyságú képet (ágyúja mögött álló tüzér, ekkor vívták ugyanis a francia-porosz háborút) nyomatott. Franciaországban 1870. szeptember 18-án jelent meg az első képeslap. Nürnbergben 1872-ben Franz Rorich rézmetsző készített először a teljes hátoldalt képpel kitöltő lapokat. A következő néhány évtizedben egyre gyorsabban terjedt a világban a képeslap használata, melyet nagymértékben elősegített praktikussága, olcsósága (Magyarországon a zárt levelek árának 40%-a volt a bérmentesítése) és a kor színvonalának megfelelő gyorsasága (egybeesett a vasút, majd a gépkocsi elterjedésével, fejlődésével). Ebben az időben formai (méretét 140 x 90 mm-ben szabványosították, a kép az egyik oldalt többé-kevésbé kitöltötte, az Osztrák-Magyar Monarchiában a másik oldalt 1905-ig egészében csak címzésre használták, 1905 és 1907 között 1/3-2/3, 1907-től 1/2-1/2 arányban osztották meg a szöveg és a címzés között) és nyomdatechnikai, előállításbeli (fekete, majd színes kőnyomat, fotó, fénynyomás, az 1930- as évektől ofszet eljárás) változtatásokon esett át a képeslap. Később különleges
6 XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál A vulkáni mély aknák tisztviselői és munkatársai (1908). és fantázia lapokat is adtak ki: panoráma, dombornyomásos, mechanikus, átvilágítós, hanglemezes, nyírfakéregből, fenyőfából, selyemből, bőrből, ezüstből, élő virággal, emberi hajjal stb. Aranykora 1901-1914 közé tehető, s kapcsolatos az utazás, üdülés, valamint az írás-olvasás általánossá válásával. Azóta használata és divatja erősen csökkent, de még az összehasonlíthatatlanul gyorsabb és esetenként olcsóbb mobiltelefon, SMS, e-mail korában sem ment feledésbe. A magyar képeslapkiadás tulajdonképpen 1896-ban 32 lapos sorozattal az Ezredéves Kiállításra indult el. Témái a Millennium, Budapest, tájképek és történelmi jelenetek voltak. Szórványosan korábban is megjelent néhány lap, nem minden esetben ismert kiadóktól (Temesvár 1891, Fiume 1892, Nagyszeben 1893, Kis-Cell 1895). Az idők folyamán Magyarországon is megszámlálhatatlanul sok képeslap jelent meg a legkülönbözőbb témakörökben. a történelmi magyarország bányászata és a képeslapok A hazánkban megjelent képeslapok is az élet és főként az épített objektumok minden területét bemutatták, s mivel a XX. század elején még nagyon sok bánya működött országunkban, ezért ma is hozzá lehet jutni a megfogyatkozott, de még fennmaradt bányászattal foglalkozó lapokhoz. Az isteni gondviselés Magyarország hegyeit, völgyeit az ásványvilágnak csaknem minden kincsével gazdagon áldotta meg. A Kárpátok ( ) ősidőktől fogva nap-
XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 7 jainkig szakadatlanul az európai bányászatnak egyik legnevezetesebb műterületét képezik. írta Wenzel Gusztáv Magyarország bányászatának kritikai története (Budapest, 1880, Magyar Tudományos Akadémia Kiadó) c. műve bevezetőjében. A nagybányai Veresvízi-altáró 1913-ban (fent) és 1924-ben (lent).
8 XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál Országunk mai lakói előtt is ismeretes, hogy a Kárpátok Dévénytől Al-Dunáig terjedő másfél ezer kilométer hosszú karéját alkotó négy nagy, egymástól igen eltérő felépítésű és szerkezetű hegységrész ásványokban nagyon gazdag. Mennyiségükben is és fajokban is: a máig ismert négy és félezernél több ásványfajból mintegy 1400 található itt meg, s közülük kb. 70-et innen írtak le először a világon. A Kárpátok és a Kárpát-medence geológiailag más-más eredettel rendelkező részeinek tudható be, hogy az itt található ásványok ilyen nagy fajgazdagságban jelennek meg. A magyarországi bányászat története oly hatalmas és szerteágazó anyag, oly sok kiváló szakember írt róla jelentős műveket, hogy e helyt még töredékes vázlatába se illenék belekezdeni. De pár adalékkal tán szolgálhatunk. A Kárpátok és a medence területén is sok helyen kétségtelen emlékei, bizonyítékai vannak a korai bányászatnak, jóval a magyarság betelepülése előtt. A honfoglalás után 1100 éven keresztül pedig népünk és a történelmi katasztrófáink után befogadott új telepesek számtalan különféle régebbi bányát műveltek, s újabbakat is nyitottak, hogy legszükségesebb nyersanyagaikhoz juthassanak. Magyarország területén (eddigi tudomásom szerint Európában is) a legelső biztos bányászati nyom amikor még magyar ember és nép sem létezett a Balaton-felvidéki Lovas község határában 1951-ben feltárt vörös-festék bánya (vasoxid; 5-6 x 5-6 m, 3 m mély gödör), ahol 142, kb. fele részben ember által megmunkált, s festett állati csontot is találtak. Korukat a C 14 -izotóp vizsgálat 11 700 évre teszi. Chilében A selmecbányai Szentháromság-altárna 1907 előtt.
XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 9 Piski, aranykotró (1910). hasonló, kultikus célra vasoxidot termelő, 12 000 évvel ezelőtt nyitott, másfél ezer éven át fenntartott bányáról tudunk, mely az amerikai földrész eddig ismert legrégebbije. Itt talán megjegyezhető, hogy a sümegi obszidiánbánya és a Miskolc-avasi kovakőbánya korát 6 000 évesre becsülik. Az európai nemesfémtermelésnek évszázadokig három érchegység (Cseh-Szász, Felső-magyarországi, Erdélyi) volt a központja, innen került a kereskedelembe a legnagyobb mennyiségben az arany és ezüst, mellettük vas, réz, ólom stb. Középkori nemesfém bányászatunkról különböző források különböző részben számított, részben becsült adatot hoznak. Egyikük szerint a XIII. sz. második felében az európai aranytermelés 5/6-a (1 t/év), a világtermelés 1/3-a, míg az európai ezüsttermelés 1/4- e (10 t/év) magyarországi bányákból származott. A magyar királyi kincstár bányászatból származó bevételei olykor a 40%-ot is meghaladták (nagyobb részben a nemesfém- és sóbányászat, illetve kereskedelem, valamint a pénzverés hasznai; csak a sóbányászat és kereskedelem 10%-ot jelentett). Amerika felfedezése után főleg spanyol és portugál gályákon nagy mennyiségű arany áramlott Európába, visszavetve az európai aranybányák és a velük kapcsolatos városok, régiók virágzását. A Selmecbánya melletti Szélakna Felső-Bieber tárójában 1627. február 8-án Weindl Gáspár, a török elleni háborúban tüzérként (pattantyúsként) is szolgáló, meghonosodott tiroli bányamester a világon először használta a kőzetek jövesztésére a lőpor (feketelőpor) erejét.
10 XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál Tatabánya, aknamélyítés fúrógéppel (1907 előtt). Amikor a XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál keretében megrendezett A történelmi Magyarország bányái régi képeslapokon kiállítás 80-100 éves, vagy még régebbi lapjait nézik, túlnyomórészt rég nem létező, vagy ma egyáltalán nem úgy kinéző bányák bejáratait, aknatornyait, egyéb létesítményeit látják. Régen nem létező embereket látnak: jellegzetes bajusz- vagy szakállviselettel, munkában hordott ruházatukban, szerszámaikkal, szállítóeszközeikkel (lovak, csillék, mozdonyok), az eltűnt munka- és életmód külső jegyeivel. Néha még történelmünket, közös sorsfordulóinkat is tükrözik a lapok; a nagybányai Veresvízi-altárna 1913-as postai bélyegzésű lapján még tisztán olvasható a bejárat feletti táblán: Svaiczer ( ) altárna, megkezdetett 1850. apr., a Trianon utáni 1924. évi lapon ez a tábla a környező falrészlettel és a bányászjelvénnyel együtt csúnyán leverve, megsemmisítve, hogy a magyar feliratnak nyoma se maradjon. Nem ritkán a régi képeslapok az egyedüli fennmaradt képi ábrázolásai letűnt korok bányáinak, ipari műemlékeknek, egyéb épületeknek, gépeknek. Ezért is neveztetnek kordokumentumoknak, s bányászati és ipari szakmunkák szokásos illusztrációivá váltak. Gyakorlati hasznukat jellemzi, hogy a II. világháború után Varsó helyenként porig rombolt részeit régi képeslapok alapján és segítségével építették újjá. A bemutatott lapokon rég nem létező embereket, bányászokat látnak. Bányászokat, akik nehéz fizikai munkával, veszélyek közepette családjuk megélhetésén túl gyermekeik, unokáik, s a jövő generációi számára is könnyebbé, jobbá tették, magasabb szintre emelték az életet. Ahogy nekünk is tennünk kell saját korunkban. Akár mi is lehetnénk azokon a lapokon.
XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 11 Born ignác ásványtani témájú úti levelei a régi magyarországról immáron magyar nyelven is PAPP GÁBOR Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest Ma, ha egy bányavidékünk, illetve az egész ország ásványvilágára vagy földtani felépítésére vagyunk kíváncsiak, a részletekben is elmélyedő szakcikkek, vaskos könyveket megtöltő összefoglalások vagy az interneten található, fényképekkel illusztrált, úgyszólván napra kész tudósítások is rendelkezésünkre állnak. Ha 250 évvel ezelőtt éltünk volna, kíváncsiságunk kielégítésére nem tehettünk volna mást, mint útnak indulunk, és bejárjuk az ország bányavidékeit. Ezt tette 1770 nyarán a fiatal, ambiciózus bányatiszt, Born Ignác, akit az előző év januárjában neveztek ki a selmecbányai főkamaragrófság ülnökének. 1770 áprilisában feletteseitől engedélyt kért, hogy Erdélybe utazva a negyedrészben az ő és testvérei birtokában lévő nagyági bánya ellenőrzése, valamint egyéb családi ügyeinek intézése mellett erdélyi és magyarországi bányák meglátogatásával bővíthesse ismereteit. Utazása során bejárta valamennyi bánsági bányavárost, felkeresett több erdélyi aranybányát Nagyág és zalatna környékén, leereszkedett egy Torda melletti sóbányába, és éppen megkezdte felső-magyarországi bányajárásait, amikor Felsőbányán csaknem végzetessé vált balesetet szenvedett, így meg kellett szakítania útját. Tapasztalatai az akkor be nem járt felső- és alsó-magyarországi bányák leírásával kiegészítve Johan Jacob Ferberhez, svéd barátjához írt levelek formájában jelentek meg 1774-ben Frankfurtban és Lipcsében, Ferber kiadásában. Levelek a tilosból, avagy XVIII. századi TÜK A levelek formájában közölt útleírások nem voltak ritkák ez idő tájt. Born egy évvel korábban éppen Ferber hozzá intézett olaszországi úti leveleit adta ki, Ferber tehát látszólag Born szívességét viszonozta azzal, hogy kiadta a leveleit különös módon a hozzájárulása nélkül, amint ezt a műhöz írt előszóban hangsúlyozta. Valójában mindez a titoktartási rendelet kijátszása céljából történt. Az 1772-ben kiadott előírás ugyanis a Habsburg Birodalom bányahivatalnokainak megtiltotta, hogy az Udvari Bányakamara engedélye nélkül ásványtani, bányászati és kohászati tárgyú írásokat közzétegyenek (egyesek szerint az intézkedés meghozatalának egyik oka éppen Nikolaus Poda selmeci professzor Born által kiadott bányagéptanának megjelenése volt). A rendelet az 1772-ben bányatanácsosi állásáról lemondott Bornra is vonatkozott, és mivel nem remélhette, hogy az engedélyt megkapja, leveleknek álcázva adatta ki Ferberrel a munkáját.
12 XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál Egykori híres bányavidékeink ásványai, bányái és lakói Angol (1777), olasz (1778) és francia (1780) fordítása révén e könyv a legszélesebb körben ismert hazai ásványtani útleírás volt, magyarul azonban mindeddig még nem jelent meg. Most részben az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) támogatása révén lehetővé vált, hogy a munka Fuchs Péter bányamérnök (Miskolci Egyetem) szakszerű, és a kétnyelvű kiadás révén az eredetivel könnyen összevethető fordításában megjelenjen. A mű népszerűségének egyik titka az lehetett, hogy szerzője, a szükségből erényt kovácsolva, kihasználta a levélforma kínálta lehetőségeket. Így a bejárt tájak földtani leírása, a bányák és érceik ismertetése és az érdekesebb ásványok jellemzése mellett Born 1770-es tanulmányútjának útvonalvázlata
XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 13 élvezetes stílusban tárgyalta a nyugat-európai olvasó szemében egzotikusnak számító tájakon szerzett utazási élményeit is. Emellett különböző néha meglehetősen szókimondóan megfogalmazott néprajzi megfigyeléseket is közölt a Bánságot lakó románok és szerbek életéről a születéstől a halálig (sőt tovább, hiszen a vámpírhitről is tudósított). A könyv másik vonzerejét a címben foglalt ásványtani téma jelenthette, hiszen e tudomány iránt a XVIII. században egyre élénkebb érdeklődés mutatkozott. A mai olvasó számára a könyv hazánk ércbányászatának egyik elfeledett nagy korszakába nyújt páratlan bepillantási lehetőséget. A különböző földtani adottságú bányák eltérő műve- A könyv magyar kiadásának címlapja lési és ércfeldolgozási eljárásainak rövid bemutatása mellett részletesebb leírásokat találunk olyan rég feledésbe merült tevékenységekről, mint az erdélyi aranymosás, a már akkoriban archaikusnak számító tűzi jövesztés, a híres magyar cementréz-előállítás vagy a harang alakú aknákban folyó sóvágás. Az évszázados hagyományok és a kezdetleges kémiai ismeretek sajátos ötvözésén alapuló korabeli ércfeldolgozási technikákból ad ízelítőt a könyvben közölt azon javaslat, melyet Christoph Traugott Delius, a kor kiemelkedő bányászati szakembere készített a rézkohászat tökéletesítésére céljából. Végül, de nem utolsósorban, az ásványok szerelmesei visszarévedhetnek abba a korba, amikor egy-egy lelőhelyen tucatnyi bányából hozták felszínre az ércet, és a színes leírásokat olvasva egyrészt Born szemével nézhetik az akkor lelt ásványokat, másrészt mai tudásukkal eltöprenghetnek azon, hogy vajon melyik jelenlegi ásványfajnak felelhetnek meg.
14 XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál Mindebben nemcsak a magyarázó lábjegyzetek segítik az olvasót, hanem a kötet végén található részletes szómagyarázatok, egy életrajzi adatokkal kibővített személynévmutató, a könyvben említett földrajzi nevek mai alakját is tartalmazó mutató és egy külön bányanévmutató. A kötetet három rövid tanulmány zárja Ignaz von Bornról és Úti leveleiről, a korabeli hazai bányászatról és kohászatról, illetve az Úti levelek mineralógiai vonatkozásairól. Az igényesen kivitelezett kötet tördelése és tipográfiája a miskolci Milagrossa kiadó, a végleges fedélterv valamint a nyomdai munkák a mondat Kft. szakembereinek munkáját dicséri. Born Ignác, az úti levelek szerzője 1742. december 26. Gyulafehérvár 1791. július 24. Bécs. Egy egész élet, mely kevesebb, mint fél évszázad, mégis számtalan cikk és több könyv ihletője. Hogy ki is volt Ignaz von Born? Német származás, erdélyi születés, bécsi neveltetés, cseh, magyar és erdélyi honosság igazi közép-európai életpálya az övé. Bányatiszt, múzeumigazgató, tudományszervező, társulatalapító, könyv- és folyóirat-kiadó, szabadkőműves vezető. Az ásványtan, a földtan, a bányászat, a kohászat, a malakológia szakembere. Kohászati és textiltechnológiai eljárások kidolgozója és szabadalmaztatója. Számos tudományos cikk és könyv szerzője, éles nyelvű recenzens és gyilkos szatírák írója. Aranybánya-résztulajdonos, aki élete végén adósságokban fuldoklik. II. József híve legalábbis egy ideig. Kiváló európai tudósok levelező partnere Joseph Bankstől Carl Linnéig. Mária Anna főhercegnő tudományos mentora és barátja. Mozart ismerőse egyesek szerint operahőse Sarastro személyében. Szabad szellem az évtizedes betegeskedéssel sújtott testben, rajongott társasági ember és gyűlölt ideológiai ellenfél. Egy mondatban: a közép-európai felvilágosodás egyik legjelentősebb alakja. Sokszínű személyiségének emlékét az ásványtanban stílszerűen a tarkarézérc tudományos neve, a bornit (Cu 5 FeS 4 ) őrzi. Born Ignác (Jacob Adam metszete, 1782)
XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 15 Ignaz Edler von Born életrajzi adatai * 1742. december 26. Gyulafehérvár (Karlsburg / Alba Iulia), Erdélyi Fejedelemség 1791. július 24. Bécs (Wien), az Ennsen inneni Osztrák Főhercegség Családtagjai: szülei: Ludwig von Born (? 1748) és Marie von Dentis (? 1751); testvérei: Franziska (1741?), Joseph (1743?) és Franz Xaver (1746?); felesége (1765-től): Maria Magdalena Edle von Montag (? 1818); gyermekei: Maria Aloysia Anna ( Mimi ; 1766 1830) és Josepha Theresia Eva ( Pepi ; 1768 1793) Rangja: német-római szent birodalmi lovag Honossága (indigenátus, nemesi állampolgárság ): Cseh Királyság (1768), Magyar Királyság (1790, az 1790. évi LXXII. tv. alapján), Erdélyi Nagyfejedelemség (1791?) Lakhelyei: Gyulafehérvár (1742 50), Nagyszeben (Hermannstadt / Sibiu, 1750 53), Bécs (1753 62), Prága (Prag / Praha, 1762 70) és Altzedlitsch (Staré Sedliště, 1768 69), Selmecbánya (Schemnitz / Banská Štiavnica 1769 70), Prága (1770 72), Altzedlitsch (1772 76), Bécs (1776 91) Iskolái: Gyulafehérvár, Nagyszeben, Bécs (jezsuita akadémiai gimnázium, 1753 60; jezsuita noviciátus 1760 62?), Prága (Károly Ferdinánd Egyetem, jog, 1762 63, montanisztika, 1763?) Munkahelyei: állami bányászati hatóság (bányatanácsos: Selmecbánya, 1769 70 és Prága, 1770 72; bányatanácsos, 1779-től valóságos udvari tanácsos: Bécs, 1777 1791); császári és királyi természetrajzi gyűjtemény (igazgató, Bécs, 1776 1791); Theresianum lovagi akadémia (aligazgató, a filozófiai stúdiumok igazgatója, Bécs, 1778 84) Tudományos társulati tagságai: akadémiák: Göttingen, Halle (Leopoldina), London (Royal Society), Lund, München, Siena, Stockholm, Szentpétervár, Torino, Toulouse, Uppsala; mezőgazdászati társulatok: Burghausen, Padova; természetrajzi társulatok: Berlin, Danzig [Gdansk]; a Csehországi (később Királyi) Tudományos (kezdetben: Magán-) Társaság (Böhmische Gelehrte Privatgesellschaft, Prága), megalapítója (1770 körül) Szabadkőműves páholytagságai, tisztségei: A három megkoronázott oszlophoz (Zu den drei gekrönten Säulen, 1770 85), Prága (tag, 1770??); Az igaz egyetértéshez (Zur wahren Eintracht, 1781 85), Bécs (tag, mester 1781; nagymester, 1782 85); Az Igazsághoz (Zur Wahrheit, 1785 1789), Bécs (nagymester 1785 86?); osztrák nagypáholy (Große Landesloge von Österreich, 1784 94), Bécs (főtitkár, 1784 85). A Weishaupt-féle illuminátus rend (1776 84) tagja, bécsi, végül ausztriai vezetője Furius Camillus néven (? 1784) A száraz adatok mögötti rejlő személyiséggel az érdeklődő az Úti levelek most megjelent magyar kiadásának függelékében található tanulmányból ismerkedhet meg részletesebben.
16 XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál a Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai KóNyA PéTER Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, Budapest A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület (BBVT) ásványait bemutató könyv a magyar topografikus ásványtan egyik hiánypótló alkotása. Utoljára egy terület ásványait a maga teljességében feldolgozó munka tizenkét éve, 2003-ban látott napvilágot a Topographia Mineralogica Hungariae sorozatban, A polgárdi Szár-hegy ásványai címmel. Mint ahogy a címből is kiderül, a könyv nem a szorosabb értelemben használt Balaton-felvidékre koncentrál, hanem magába foglalja a tágabb környék vulkáni hegyeit is, melyek a Déli-Bakonyban, a Tapolcai-medencében vagy a Keszthelyihegység északi előterében sorakoznak. A kötet a vulkáni terület földtani és vulkanológiai bemutatása után tér rá az ásványtani eredmények részletezésére, melyet csökkenő képződési hőmérsékletüknek megfelelően tárgyal. A kőzetzárványok részletes jellemzését a bazalt és üregek közötti átalakulási zóna ásványtani ismertetése követi. A könyv második részét a miarolitos és hidrotermás ásványtársulás ásványtani és genetikai bemutatása zárja, minden esetben nagy hangsúlyt fektetve az egyes ásványfázisok kémiai összetételének meghatározására. A könyv megjelenését megelőző kutatások a 19. század elejéig nyúlnak vissza, azonban részletesebb ásványtani vizsgálatok csak a 20. század első felében történtek, elsősorban Mauritz Béla vezetésével. Ennek köszönhetően ismertük meg a vulkáni terület ásványait, melyben nagy szerepe volt az akkori bányászatnak is. A részletes kémiai elemzések azonban mind a miarolitos, mind a hidrotermás ásványokról szinte teljesen elmaradtak. Csupán néhány ásványról kaptunk elvétve egy-egy kémiai összetételi adatot a területre vonatkozó szakirodalomból. 2005-ben adódott lehetőség elindítani a terület részletes ásványtani feldolgozását. Ennek keretén belül jártuk végig és elemeztük meg a bazalttal rendelkező vulkáni hegyek ásványainak jelentős részét. A vizsgálatok során hat kőzetzárvány-típust különítettünk el (lásd tartalom), melyeken belül további csoportosítást tudtunk végezni. A műszeres elemzések segítségével számos új ásványt azonosítottunk a xenolitokban, a xenolitok érintkezési szegélyén, illetve a körülöttük létrejött üregekben. Ezek közül a cristobalitot, fluoritot, gehlenitet, grosszulárt, hercynitet, hidromagnezitet, perovszkitot, plombièritet, scawtitot, taumazitot, titanitot és a tridimitet először mutattuk ki a zárványokhoz kapcsolódó ásványtársulásból. A könyv egy külön tanulmánya foglalkozik a bazalt és a hidrotermás üregek között megjelenő átalakulási zónák bemutatásával és ásványtanával. Ez azért is fontos, mert korábban senki sem említette, ami érthető, hiszen ásványainak megjelenése közel sem annyira látványos, mint az üregkitöltő ásványoké.
XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 17 A miarolitos ásványtársulásról szóló fejezet a hidrotermás ásványoknál magasabb hőmérsékleten keletkezett üregkitöltő ásványfázisokat mutatja be. Ezek többsége a bazalt alapanyagában is megjelenik, legtöbbször mikrokristályos formában. A paragenezisen belül először került elő a cristobalit, a pszeudobrookit és a tridimit. Ezen kívül sikerült tovább bővíteni az egyes bazaltbányák/-lelőhelyek ásványtársulását is. A könyv legterjedelmesebb fejezete a zeolitokat mutatja be. Ezen belül külön alfejezetben tárgyalja a nátrolit-csoport kristályszerkezetét, az egyéb zeolitokat, valamint a zeolitok ásványkémiáját. A vulkáni terület zeolitjairól eddig ilyen részletességű összefoglaló mely bemutatja az egyes ásványok megjelenését, illetve ásványkémiáját még nem készült. Külön említést érdemel a kémiai alfejezet, mely fajonként mutatja be az egyes zeolitok összetételét, kémiai változatosságát. Legnagyobb elmaradása a magyar zeolitkutatásnak éppen ebben volt, hiszen korábban, évtizedekig csupán egy-két elemzésre szorítkozhattunk. Több bányából írtunk le korábban az adott lelőhelyről ismeretlen zeolitokat (pl. analcim: Badacsonytomaj, Hajagos; paranátrolit: Gulács; mezolit: Hajagos stb.). Először került elő hazánkból kabazit-k Badacsonytördemicről, kabazit-na és gmelinit- Ca a Halápról, phillipsit-na a Halápról és a Prága-hegyről. A phillipsit-k, amely korábban a BBVT-ről ismeretlen volt, több bánya (Badacsonytomaj, Sümegcsehi, Gulács, Hajagos, Haláp, Nagygörbő, Prága-hegy, Szebike és Vindornyaszőlős) bazaltjának üregéből mutattuk ki. A kémiai elemzések során kiderült, hogy a korábban tetranátrolitként azonosított ásványok, valamint a gonnarditok a gonnardit-na zeolitfajhoz tartoznak. A könyv tisztázza a múlt század első felében leírt heulandit- és sztilbit-tartalmú minták összetételét. Ezek alapján a régi minták sem heulanditot, sem sztilbitet nem tartalmaznak, hanem más ásványok keverékeiből állnak. A két ásványt az újonnan gyűjtött bazaltok üregeiből sem tudtuk azonosítani egyik lelőhelyről sem. A kutatások legnagyobb eredménye a Prága-hegy bazaltjából előkerült kabazit- Mg zeolitfaj, melyet a Nemzetközi Ásványtani Társaság Új Ásványok és Ásványnevek Bizottsága (IMA CNMMN) új ásványként fogadott el 2009-ben. A könyv végén egy függelék található, melyben lelőhelyek szerint olvashatók az adott helyre érvényes ásványnevek. Tartalom SzOLyÁK P.: A sorozatszerkesztő előszava. VICzIÁN I.: Előszó. KóNyA P.: Bevezetés (elhelyezkedés, ásványtani kutatástörténet). KóNyA P.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület bazaltbányászatának története. KóNyA P.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület földtana. KóNyA P.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület miocén-pleisztocén bazalt-vulkanizmusa.
18 XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál KóNyA P., PAPP G. & FÖLDVÁRI M.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület Mg Ca-szilikátos kőzetzárványainak ásványai. KóNyA P., PAPP G., DóDONy I. & FÖLDVÁRI M.: A halápi hidroamesit (az eredeti példányok újravizsgálata alapján). KóNyA P. & zajzon N.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület átmeneti (Mg Ca- és mészszilikátos) kőzetzárványainak ásványai. KóNyA P., SzAKÁLL S. & KRISTÁLy F.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület mészszilikátos kőzetzárványainak ásványai. KóNyA P., SzABó CS. & BENDŐ zs.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület kvarczárványainak ásványai. KóNyA P., KOVÁCS-PÁLFFy P. & zajzon N.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület agyagos kőzetzárványainak ásványai. BERKESI M.: Felsőköpenyből származó kőzetzárványok a Bakony Balaton-felvidék vulkáni területről. KóNyA P., SzAKÁLL S., zajzon N. & KOVÁCS Á.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület üregkitöltő miarolitos ásványai. KóNyA P., SzAKÁLL S., BARTHA A. & KÁKAy SzABó O.: Az átalakulási zónák ásványai a Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület bazaltjaiban. KóNyA P., KOVÁCS-PÁLFFy P., FÖLDVÁRI M., BARTHA A., HOMONNAy z. & KÁKAy SzABó O.: A Bakony Balatonfelvidék vulkáni terület üregkitöltő agyagásványai. KóNyA P., BOzSó G. & BARTHA A.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület üregkitöltő kalcitja. KóNyA P., SzAKÁLL S., SIMONA B., KOVÁCS-PÁLFFy P., FÖLDVÁRI M. & KÁKAy SzABó O.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület üregkitöltő zeolitjai. KóNyA P., SzAKÁLL S., zajzon N. & KÁKAy SzABó O.: A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület egyéb üregkitöltő hidrotermás ásványai. Függelék. A Bakony Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai.
XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 19 Bemutatkozik a műszaki Földtudományi Kar A Miskolci Ásványfesztivál rendezvénysorozat egyik kezdeményezője és 33. alkalommal szervezője a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara, amely a világ egyik legrégebbi műszaki felsőoktatási intézménye. Idén ünnepeljük a 280. évfordulóját annak, hogy 1735-ben IV. Károly császár megalapította Selmecbányán Karunk elődjét a Bergschola -t. Mária Terézia 1762. október 22-én akadémiai rangra emelte az intézményt, amely a bányászati-kohászati tudományok művelésére alakult, a természeti környezet megismerését, az ásványi nyersanyagforrások feltárását, kitermelését és feldolgozását tervező, irányító és megvalósító szakemberek képzésére jött létre. Az ásvány- és kőzettan oktatására több mint 250 éve, 1763-ban megalapították az első tanszéket. Akkor kezdődött meg annak az ásvány- és kőzetgyűjteménynek a kialakítása is, amely folyamatosan bővülve, ma is az oktatás és tudományos kutatás céljait szolgálja az Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszéken. A selmeci aranygyűjtemény, vagy a történeti ásványgyűjtemény különleges darabjai iránt ma is nagy az érdeklődés, több történeti darabot kölcsönöztünk a nemrégen megnyílt Pannon-tenger Múzeumnak is. A negyed évezredes múltra visszatekintő Műszaki Földtudományi Kar oktatásikutatási területe történelme során sokat változott, az elmúlt évtizedekben pedig jelentősen kibővült. A természeti értékek megismerése, felkutatása és kitermelése mellett ezek megőrzése, a természeti környezetünk védelme is fő feladatunk. A földtudományok beható ismerete nélkül, a mérnöki ismeretek és mérnöki szemlélet hiányában nem tehetünk eredményes lépéseket környezetünk védelme, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás érdekében. A nyersanyagok felkutatása és kitermelése,
20 XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál az energiagazdálkodás, a hagyományos és alternatív energiaforrások kutatása, a vízkészletek feltárása és megvédése, a hulladékprobléma megoldása, a természeti környezet rehabilitálása és rekultivációja mind a Műszaki Földtudományi Karon megszerezhető ismereteket igényli. E feladatok fontosságát, társadalmi elismertségét is mutatja, hogy a Kar 2012- ben két nagyszabású TÁMOP pályázatot is nyert. Ezek egyike CriticEl (www.kritikuselemek.uni-miskolc.hu) az európai gazdaság számára fontos, a jövőben nehezen beszerezhető kritikus nyersanyagok hazai forrásait kutatja úgy a földkéregben megtalálható primer nyersanyag-lelőhelyekből, mint a hulladékok újrafeldolgozásából, azaz másodlagos nyersanyagokból. A Kútfő projekt a magyarországi vízkészlet és ehhez kötődő energiaforrások optimális és fenntartható gazdálkodását kutatja (www.kutfo.uni-miskolc.hu). A Karon három alapszakokon, azon belül szakirányokon indul nappali, esetenként levelező tagozaton képzés: Műszaki Földtudományi alapszak - Földtudományi szakirány - Bánya- és Geotechnikai szakirány - Olaj- és gázmérnöki szakirány - Előkészítéstechnikai szakirány Környezetmérnöki alapszak - Geokörnyezeti szakirány - Környezettechnikai szakirány Földrajz alapszak - Földrajz tanári szakirány - Geoinformatikai szakirány A BSc alapszakokhoz nyolc egyetemi végzettséget adó (MSc) mesterszak kapcsolódik. A legelsőként indított mesterszak, a Geográfus 2009 szeptemberében indult, majd ezt követték a mérnöki mesterszakok 2010-től. A Műszaki Földtudományi Karon elérhető (MSc) mesterszakok: - Bányászati és Geotechnikai mérnöki szak - Előkészítéstechnika mérnöki szak - Geográfus szak - Hidrogeológus mérnöki szak (2015. szeptembertől angol nyelven) - Környezetmérnöki szak - Földtudományi mérnöki szak (angol nyelven) - Olaj és Gázmérnöki szak - Olajmérnöki mesterszak (angol nyelven)
XXXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 21 A Műszaki Földtudományi Karon professzorok, oktatók és kutatók, jól felszerelt laboratóriumok, gyűjtemények, informatikai eszközök és rendszerek segítik a hallgatóinkat a mérnöki tanulmányok elsajátításában, az elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésében. Hallgatóink felkészülését, a szükséges tudás elsajátítását, a jövő szakembereinek szakmai és emberi fejlődését nagyban segíti a karon meglévő jó oktató-hallgatói viszony, a tradíciók, a hagyományok. Szervezetileg 7 intézetben 15 intézeti tanszék szervezi, irányítja és végzi az oktató- és kutatómunkát. Így: 1. ásványtani-földtani intézet - Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszék - Földtani-Teleptani Intézeti Tanszék 2. Bányászati és geotechnikai intézet - Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszék - Geotechnikai Berendezések Intézeti Tanszék 3. Földrajz-geoinformatikai intézet - Természetföldrajz-Környezettan Intézeti Tanszék - Társadalomföldrajz Intézeti Tanszék 4. geofizikai és Térinformatikai intézet - Geofizika Intézeti Tanszék - Geodézia és Bányaméréstani Intézeti Tanszék 5. Környezetgazdálkodási intézet - Hidrogeológia-Mérnökgeológia Intézeti Tanszék - Környezetmérnöki Intézeti Tanszék 6. Kőolaj és Földgáz intézet - Olajmérnöki Intézeti Tanszék - Gázmérnöki Intézeti Tanszék - Bányászati Kémiai társult Intézeti Tanszék (AFKI) 7. Nyersanyag-előkészítési és Környezeti Eljárástechnikai intézet - Mechanikai Eljárástechnikai Intézeti Tanszék - Biológiai Eljárástechnikai és Reakciótechnikai Intézeti Tanszék Hívjuk és várjuk azokat a természettudományok iránt érdeklődő és elkötelezett fiatalokat, akik szeretnék a bennünket körülvevő világ törvényeit, értékeit megismerni, megvédeni, a fejlődés és a környezet egyensúlyát megőrizni, a fenntartható fejlődés, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás megvalósításában mérnökként közreműködni. Dr. Szűcs Péter a Műszaki Földtudományi Kar dékánja