A húsvét szerepe a magyar lakosság utazási magatartásának befolyásolásában Szerző: dr. Rátz Tamara 1 Jelen tanulmány célkitűzése, hogy összefoglalja az ünnepek turisztikai szerepének legfőbb jellemzőit, illetve bemutassa a húsvét szerepét a hazai lakosság utazási magatartásának befolyásolásában egy 2005 tavaszán elvégzett felmérés alapján. A tanulmány része egy kutatás-sorozatnak, amelynek célja az ünnepek turisztikai szerepének feltárása. A kutatás eredményei alapján kirajzolódó kép szerint Magyarországon a húsvéti ünnephez kapcsolódó kulturális és vallási rendezvények szerepe elsősorban a szabadidő-eltöltésben és csak másodsorban a turizmusban jelentős. Megállapítható továbbá, hogy a húsvéti időszakban realizálódó turizmus alapvetően belföldi turizmusnak tekinthető, amelyben az ünnep főként előfeltétel és csak részben attrakció, így a kereslet motivációi között dominálnak az interperszonális és a fiziológiai típusú motivációk. Bevezetés Az ünnepek a turizmus egész fejlődéstörténete során jelentős szerepet játszottak a turisztikai kereslet befolyásolásában: már az ókori szabadidős utazók is szívesen vettek részt vallási ünnepeken, a középkor nagyrészt helyhez kötött lakosságának életében pedig kiemelkedő jelentőségűek voltak az általában szintén vallási ünnepekhez kapcsolódó vásárnapok (Behringer et al 2002). Napjainkban az ünnepek szerte a világon élénkítik a turistaforgalmat: egyrészt az ünnephez és az ünnepléshez kapcsolódó események és egyéb mesterséges attrakciók kulturális vonzereje révén, másrészt pedig az ünnepi időszak interperszonális jelentősége által. Kínában például a Holdújév idején tízmilliók kelnek útra, s bár az ünnep központi eseménye a családlátogatás, a népszerű turisztikai desztinációk számára ugyancsak kiemelt szezon ez az időszak. Bár az ünnepek által indukált turizmus volumenét és irányát csak korlátozottan képes a turizmusszektor klasszikus marketingeszközökkel befolyásolni, mindenképpen érdemes nagyobb figyelmet fordítani az ünnepekhez kapcsolódó utazási magatartás vizsgálatára annak érdekében, hogy megértsük a turisták motivációit és az utazási döntéseiket befolyásoló tényezőket, ezen tudás birtokában pedig képesek legyünk felismerni a turizmus ágazat számára az ünnepek által kínált imázsteremtési és keresletnövelési lehetőségeket. A Kodolányi János Főiskolán 2005 elején elkezdődött egy kutatássorozat, amelynek célja az ünnepek turisztikai jelentőségének vizsgálata, valamint az ünnepek által a hazai lakosság utazási magatartásának befolyásolásában játszott szerep elemzése. A 2005. során elvégzett felmérések 1 Közgazdász, a Kodolányi János Főiskolai Turizmus Tanszékének főiskolai tanára. 30 TURIZMUS BULLETIN X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM a húsvéthoz és a mindenszentekhez kapcsolódó utazási szokások feltárására irányultak, 2006 folyamán pedig a karácsonyi turizmus jellemzőinek vizsgálatára kerül majd sor. 1. A húsvét szerepe a turizmusban Közös vonása az ünnepeknek és a turizmusnak, hogy mindkettő a hétköznapi életből, a mindennapokból való kilépést jelenti, akár fizikailag, az állandó lakóhely elhagyásával, akár mentálisan, a mindennapok rutinjából való kiszakadással (Pozsony 1998). Bár a szabadidős turizmusban való tömeges részvétel modern jelenség, szemben az ünnepek közösségi megtartásának évezredes hagyományával, mindkét tevékenység határozott ellentétben áll a munkával és alkalmat ad arra, hogy az abban résztvevők a hétköznapi realitás fölé emelkedjenek. Az ünnepek inherens tulajdonsága közösségi jellegük, akár azért, mert a közösség tagjai együtt ünnepelnek, akár azért, mert többé-kevésbé egyformán tartják meg az ünnepet (az elsőre példa a közös karácsonyfa egy-egy város főterén, az utóbbira az, hogy otthon a családok egymástól függetlenül fenyőfa feldíszítésével ünneplik a karácsonyt). Léteznek az ünnepeknek olyan kellékei, amelyek felhívják a figyelmet az időszak különleges mivoltára. Ezek a hagyományos kellékek rendkívüli jelentőséggel bírnak, nélkülük ugyanis gyakorlatilag nem lehetne megkülönböztetni a kivételes időszakot a hétköznapoktól, illetve a rájuk épülő rituálék például karácsonyfa-díszítés, gyertyagyújtás nélkül nem válna átélhetővé maga az ünnepi élmény. Ezeknek a kellékeknek az alkalmazása a turizmusban főként azért fontos, mert a velük kapcsolatos asszociációkon keresztül a turisták átélhetik azt a különleges hangulatot, amit az ünnep nyújt (a karácsony
vizuális szimbólumrendszerének felhasználása révén lehet például egész évben karácsonyi hangulatot teremteni a németországi Käthe Wohlfahrt Karácsonyi Faluban (Rátz Patterman 2004). Kulturális szempontból a húsvét rendkívül öszszetett esemény, amelyben bár az egyének számára eltérő jelentőséggel és tudatossággal egyaránt megjelennek a népi hagyományok, a keresztény vallási örökség, valamint a modern fogyasztói kultúra. Bár az ünnep egyes dimenziói között számos érintkezési pont figyelhető meg a néprajztudomány szerint például a piros tojás színe Jézus Krisztus kiömlött vérét jelképezi, a tojás, az élet ősi szimbóluma pedig a kereszténységben új tartalmat kapva a feltámadás jelképe lett (Balassa Ortutay 1980, Tátrai 1990), a hétköznapi gyakorlatban egyre kevésbé érzékelhető az összefüggés a nyuszisimogatás, a csokoládémajszolás és a legnagyobb keresztény misztérium, a feltámadás között. Bár a húsvéthoz kapcsolódó szokások, hagyományok jelentős része az állandó lakóhelyen történő szabadidő-eltöltéshez és nem a helyváltoztatással járó turizmushoz kapcsolódik, az ünnepnek fontos szerepe van a turisztikai kereslet befolyásolásában is. Az ünnep összetettsége kitűnően tetten érhető a húsvéthoz kapcsolódó turisztikai kereslet és kínálat alakulásában. A tudatosan, részben turisztikai céllal létrehozott, kifejezetten húsvéti attrakciók körébe főként vallási rendezvények (például a vatikáni Urbi et Orbi pápai áldás), valamint hagyományőrző események (például a hollókői húsvéti rendezvények), kisebb mértékben pedig egyéb tematikus kulturális vonzerők tartoznak (mint például a bécsi Osterklang zenei fesztivál). A turizmus termékszemléletű megközelítéséből kiindulva tehát az ezekre épülő termékek egyaránt besorolhatók a vallási turizmus, illetve a kulturális és örökségturizmus fogalomkörébe (Michalkó 2004). Jellegüket tekintve a húsvéti ünnephez kapcsolódó turisztikai attrakciók főként az események kategóriába sorolhatóak, mivel eseti jellegűek és tartamuk időben korlátozott. Mivel a kulturális események vonzerejét leginkább azok témája határozza meg, nyilvánvaló, hogy a húsvét tematikus komplexitása a kiemelkedő vallási jelentőség összekapcsolódása a széles körben népszerű hagyományokkal, szokásokkal eltérő turisztikai szegmensek körében biztosíthatja a kapcsolódó események népszerűségét (Puczkó Rátz 2002). Annak ellenére, hogy világszerte gazdag a húsvéthoz kapcsolódó kulturális események kínálata, a húsvéti időszakban realizálódó utazásoknak csak egy része kapcsolódik magához az ünnephez. Más részük egyszerűen a megnövekedett szabadidő a hosszú hétvége és a legtöbb országban létező húsvéti vagy tavaszi iskolai szünet által nyújtott lehetőség kihasználásaként valósul meg, így ezen esetekben a húsvét főként az utazás előfeltételét és nem annak mozgatórugóját jelenti. Az utóbbi kategóriába tartozó utazások motivációjukat tekintve főként a VFR 2 -turizmushoz sorolhatók, a küldő és fogadó területek pedig jellemzően ugyanazon országban találhatók, azaz a húsvéti szabadidős turizmus többnyire belföldi turisztikai keresletet generál. 2. A kutatás módszertana A húsvéti ünnepeknek a hazai lakosság utazási magatartására gyakorolt hatását vizsgáló kutatás egyaránt tartalmazott elsődleges és másodlagos kutatási módszereket. Szekunder kutatás keretében áttekintettük az ünnepek turisztikai szerepével foglalkozó meglehetősen szűk körű szakirodalmi forrásokat, illetve a kulturális és örökségturizmus, valamint a vallási turizmus szakirodalmának legfontosabb műveit. Primer kutatási módszerként 2005 tavaszán, a húsvéti ünnepeket követően sor került egy standard kérdőívre épülő felmérés elvégzésére. A felmérést 730 fős magyarországi mintán végeztük el, az ország lakosságának nem és életkor szerinti megoszlását figyelembe vevő kvótás mintavétellel kiválasztott résztvevők bevonásával. A megkérdezettek életkor és nem szerinti megoszlását az 1. táblázat mutatja be. 1. táblázat A válaszadók életkor és nem szerint megoszlása (%) Életkor Válaszadó neme Férfi Nő Összesen 15-19 5,9 6,7 12,6 20-34 14,9 16,6 31,5 35-44 5,9 5,2 11,1 45-59 13,3 13,4 26,7 60+ 8,0 10,1 18,1 Összesen 48,0 52,0 100,0 Forrás: saját kutatás 3. A kutatás eredményei és következtetései 3.1. A HÚSVÉT MINT ÜNNEP KELLÉKEI ÉS SZIMBÓLUMAI Napjainkban a húsvét hasonlóan a karácsonyhoz a modern tömegkultúra fogalomkörébe tartozó ünnep, amely sajátos szimbólumrendszerrel rendelkezik. Ennek a szimbólumrendszernek az összetevői az ünnepi időszakra vonatkozóan automatikus asszociációkat hívnak elő a megfelelő kulturális háttérrel rendelkező befogadókból (egy feldíszített fenyőfa például a világ lakosságának jelentős része számára a karácsonyt jelképezi). 2 VFR=Visiting Friends and Relatives (rokon- és barátlátogatás). TURIZMUS BULLETIN X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 31
A különböző ünnepekhez kapcsolódó szimbólumrendszerek feltárása a turizmusban elsősorban marketingszempontból jelentős: az ünnepekre épülő tematikus turisztikai kínálat létrehozása során ugyanis kulcsfontosságú a megfelelő jelképek alkalmazása a marketingmixben, különösen a termékfejlesztés és a promóció területén. Az ünnepekhez kapcsolódó szezonális programok és tematikus attrakciók hangulatát és népszerűségét nagyban befolyásolhatja az, hogy azok vizuális és tartalmi elemei mennyiben egyeznek meg a látogatóknak az ünnephez kötődő asszociációival. A kutatás során szabad asszociációs kérdésre válaszolva a megkérdezettek 95,9%-a volt képes legalább egy húsvéti szimbólumot említeni, s a résztvevők összesen 36 különböző jelképet soroltak fel (az azonos tartalmú, de kissé eltérően megfogalmazott válaszokat például fészek és fészekkészítés a szimbólumok összesítése során összevontuk) (1. ábra). Amint azt az 1. ábrán láthatjuk, a felsorolt szimbólumok között keverednek a húsvét népi hagyományaihoz, a termékenység ünnepének örökségéhez kapcsolódó jelképek, mint a nyúl és a hímes tojás, valamint a vallási szimbólumok, mint a barka vagy a bárány. Mivel az egyes jelképek tartalma és mondanivalója a legtöbb esetben rendkívül összetett, ezért jóval részletesebb vizsgálatra lenne szükség annak elemzéséhez, 32 TURIZMUS BULLETIN X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM hogy a válaszadók mennyiben vannak tisztában az általuk felsorolt szimbólumok eredetével és jelentésével. Első látásra is feltűnő azonban, hogy a megkérdezettek húsvéti szimbólumrendszerében dominálnak a népi hagyományok elemei (nyúl, tojás, locsolás), a dekorációs célokat szolgáló kellékek (barka, hímes tojás, virág), illetve a húsvétnak a fogyasztói társadalomban kialakult kommerciális öszszetevői (kölni, csokoládéfigurák), míg az ünnep vallási jelentőségét kihangsúlyozó tényezők és szimbólumok (mise, Jézus Krisztus) a háttérbe szorulnak. Természetesen a szabad asszociációs módszer eredményei eltérhetnek egy olyan kutatási megközelítés következtetéseitől, amelynek során előre felsorolt szimbólumok jelentőségének értékelésére kerülne sor, így az absztrakt fogalmakhoz képest valószínűleg nagyobb arányban szerepelnek a vizuális tömegkultúrában akár a képeslapokon, akár a bevásárlóközpontok dekorációiban kiemelkedő szerepet kapott elemek, mint a nyúl és a festett tojás. 3.2. A HÚSVÉTI ÜNNEPEK HATÁSA A HAZAI LAKOSSÁG UTAZÁSI MAGATARTÁSÁRA A felmérés eredményei szerint 2005-ben húsvéti rendezvényen hagyományőrző programon, vallási eseményen vagy egyéb kulturális rendezvényen a megkérdezettek közel fele (44,4%) vett részt. A szervezett húsvéti programok
főként a szabadidő színvonalas eltöltését segítették elő, hiszen turisztikai aktivitásra azaz az állandó lakóhely elhagyására csak a válaszadók 16,4%-át ösztönözték az ilyen jellegű rendezvények. Azon megkérdezettek körében, akik akár állandó lakóhelyükön, akár más településen részt vettek bármiféle húsvéti rendezvényen, legvonzóbb attrakciónak az ünnephez kapcsolódó vallási rendezvények, illetve a húsvéti hagyományokat felidéző események például locsolkodás, kézműves bemutató, kirakodóvásár bizonyultak (2. ábra). Bár a múzeumi kiállítások és a komolyzenei koncertek összességében viszonylag kis mértékben keltettek érdeklődést, turisztikai szerepük abból a szempontból kiemelendő, hogy ezen rendezvények a vizsgált mintában egyértelműen turisztikai és nem szabadidős programnak bizonyultak. Megvizsgálva a válaszadók demográfiai jellemzői és a húsvéti rendezvényeken való részvétel közötti kapcsolatot megállapítható, hogy a húsvéti eseményeken való részvétel nem függ a megkérdezett lakóhelyétől, mivel sem megyei bontásban elemezve a kérdést, sem pedig a budapestiek és a nem budapestiek közötti esetleges eltérést vizsgálva nem volt kimutatható összefüggés a lakóhely és a rendezvények iránti aktív érdeklődés között. Nem befolyásolta továbbá a válaszadó életkora, jövedelmi helyzete vagy foglalkozása sem a húsvéti eseményeken való részvételt. A megkérdezett neme azonban meghatározónak bizonyult: a résztvevők körében a férfiak összességében nagyobb valószínűséggel vettek részt húsvéti programokban, mint a nők (χ 2 =17,619, szig=0,000), ezt azonban elsősorban a hagyományőrző tevékenységekben különösen a locsolkodásban megnyilvánuló magasabb aktivitás magyarázza (χ 2 =17,619, szig<0,005), nem pedig szervezett rendezvények magasabb fokú látogatása a férfiak részéről. 2005-ben a húsvéti ünnepek alatt a felmérésben részt vevők 47,0%-a utazott el szabadidő-eltöltési céllal belföldre vagy külföldre (3. ábra). A felkeresett belföldi települések széles körben szóródnak: a megkérdezettek által meglátogatott, összesen 72 település vagy tájegység (például Balaton, Bükk-hegység, Tisza-tó) közül a Balatonrégióba utaztak a legtöbben (az utazók 8,3%-a), ezt követte Budapest (7,9%), majd Szentendre (4,0%), Székesfehérvár (3,6%) és Pécs (3,3%) (4. ábra). Külföldre a megkérdezettek 5,6%-a utazott, közel egyharmaduk (31,7%) Olaszországba, egynegyedük (24,4%) pedig Ausztriába. A felkeresett országok között szerepelt továbbá Csehország, Szlovákia és Németország (7,3-7,3%), valamint Görögország, Románia, Ukrajna és Nagy-Britannia (4,9-4,9%). Amint azt a fentebb ismertetett statisztikai eredmények mutatják, azon válaszadók utazási döntését, akik húsvétkor elutaztak szabadidős céllal belföldre vagy külföldre, csak részben befolyásolták a húsvéti ünnephez kapcsolódó események, programok: az állandó lakóhelyüket elhagyóknak csak mintegy egyharmada (34,9%-a) vett egyúttal részt húsvéti rendezvényen is. A megkérdezettek 51,2%-a volt képes legalább egy húsvéti hagyományokról, rendezvényekről nevezetes települést említeni (0,8% sorolt fel hat ilyen települést). TURIZMUS BULLETIN X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 33
Húsvéti utazások megoszlása belföldön, 2005 (%) 4. ábra Húsvéti desztinációk ismertsége és látogatottsága Magyarországon, 2005 (%) 5. ábra 34 TURIZMUS BULLETIN X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM
Kiemelkedően a legmagasabbnak Hollókő ismertsége bizonyult (176 említés, a megkérdezettek 24,1%-a), ezt követte Szentendre (73 említés, 10,0%), Mezőkövesd (53 említés, 7,3%) és Kalocsa (41 említés, 5,6%). 1%-nál több említést összesen 15 település vagy tájegység kapott, közülük 13 hazai és 2 külföldi (Róma és Erdély). A felsorolt húsvéti desztinációk az ünnephez kapcsolódó rendezvények eredetétől függően alapvetően két csoportba sorolhatók: míg például Hollókőn, Mezőkövesden vagy Erdélyben a népi hagyományok továbbélése, Rómában az évezredes vallási örökség jelenti a turisták számára a vonzerőt, addig Szentendre a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Ópusztaszer pedig a Nemzeti Történeti Emlékpark mesterségesen létrehozott, bár szintén autentikus elemekből építkező rendezvényeinek köszönheti a húsvéti ünneppel kapcsolatos ismertségét. Bár a hazai húsvéti hagyományok viszonylag magas szintű ismertsége pozitívumnak tekinthető, mindenképpen hangsúlyozni kell azt, hogy a kutatás eredményei szerint egy desztináció húsvéti rendezvényeinek hírneve és ismertsége nem generál automatikusan látogatást. Összehasonlítva azon települések és tájegységek listáját, amelyek húsvéti programjaikról nevezetesek, a megkérdezettek által a húsvéti ünnepek alatt felkeresett települések és tájegységek listájával megállapítható, hogy a legalább 1% által ismert és legalább 1% által 2005-ben felkeresett helyszínek közös metszetét mindössze Hollókő, Szentendre, Mezőkövesd, Budapest, Ópusztaszer és Szeged alkotja (5. ábra). A kutatás eredményei a felkeresett desztinációk nagy száma és széles köre azt sugallják, hogy a húsvétkor realizálódott utazások nem elsősorban a húsvéti ünnephez kapcsolódó kulturális motiváció által vezéreltek, hanem más, főként kikapcsolódási és interperszonális motivációk hatására történnek meg (6. ábra). Amint azt a 6. ábra mutatja, azon válaszadók körében, akik húsvétkor részt vettek szabadidős jellegű utazáson, domináltak olyan általános jellegű, a belföldi turizmusban és a rövid távú utazások esetében tipikus motivációk, mint a pihenés, kikapcsolódás és a barátok, rokonok meglátogatása. Az általános motivációkon túl azonban viszonylag jelentős szerepet játszottak húsvét-specifikus utazási indokok is, méghozzá mind push, mind pedig pull tényezők: az előbbiekhez tartozik az ilyenkor szokásos vendégjárás különösen az azzal gyakran együtt járó locsolkodás és az ünnephez tartozó készülődés, takarítás, sütés-főzés elkerülésének vágya, az utóbbihoz pedig az ünnephez kapcsolódó rendezvényeken való részvétel. Az, hogy valaki általában turistává válik-e a húsvéti ünnepek alatt, főként a barátok és rokonok meghívásától függ, ami a tényleges utazást ösztönző motivációval összecsengve szintén arra utal, hogy a húsvéti ünnepek elsősorban a belföldi VFR-turizmus élénkítésében játszanak jelentős szerepet (7. ábra). A további jelentős befolyásoló tényezők között megemlíthető az időjárás, ami elsősorban a spontán utazásokat ösztönözheti, illetve a már tervezett utak tényleges bekövetkezését érintheti. Fontos szerepe van ezenkívül a potenciális utazó anyagi lehetőségeinek is, hiszen befolyásolja a megkérdezettek közel egyharmadának utazási viselkedését (bár a tényleges utazási aktivitást vizsgálva nem mutatkozott szignifikáns eltérés a különböző jövedelmi kategóriába TURIZMUS BULLETIN X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 35
sorolható résztvevők csoportjai között). Mint általában a belföldi turizmus területén, a lényeges hatótényezők közé sorolható végül a megszokás: húsvétkor otthon szokott maradni a megkérdezettek mintegy egyötöde és el szokott utazni közel egynegyede. A húsvéti turisztikai kínálatot népszerűsítő reklámüzenetek végül a felsoroltaknál jóval alacsonyabb mértékben befolyásolják az ünnephez kapcsolódó utazási magatartást, hiszen csak a válaszadók 7,1%-ára hatnak. Az utazási aktivitást befolyásoló tényezők megítélése és a tényleges utazási magatartás között több tényező tekintetében is összefüggés mutatható ki. Azok körében, akik számára a barátok, rokonok meghívása utazásra ösztönző tényező, jóval magasabb volt a VFR-típusú látogatások száma, mint a teljes megkérdezett mintában (χ 2 =46,343, szig=0,000). Szintén jelentős hatással van a megszokás a belföldi utazási szokásokra: azok, akik a húsvéti ünnepeket otthon szokták tölteni, az átlagnál jóval alacsonyabb utazási aktivitást mutattak (χ 2 =145,371, szig=0,000), míg azok, akik húsvétkor általában el szoktak utazni, valóban az átlagnál jóval magasabb tényleges utazási aktivitást is tanúsítottak (χ 2 =104,069, szig=0,000). A húsvéti utazáson részt vevők közel 40%-a egyetlen éjszakát sem töltött a felkeresett desztinációban, azaz az utazások nagy része kirándulásnak tekinthető (8. ábra). Az éjszakázással együtt járó utazások is viszonylag rövidek, az utak átlagos hossza 1,3 éjszaka. Viszonylag jelentős eltérés figyelhető meg a belföldi és a külföldi desztinációkba irányuló utazások időtartamát illetően (bár a külföldi utaknak a mintában mért viszonylag alacsony száma csak némi fenntartással engedi következtetések levonását): az egynapos kirándulások mind belföldre irányultak, tehát a külföldi utazások esetében minimum egy éjszakát a célterületen töltöttek a turisták. 36 TURIZMUS BULLETIN X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM
A húsvéti ünnepek alatt belföldi vagy külföldi szabadidős utazáson részt vevők átlagosan 11 242 Ft-ot költöttek, ez az átlagérték azonban meglehetősen nagy szóródást mutat (st.dev.=18 366). A megkérdezettek több mint 70%-a 1000 Ft-ot vagy annál kevesebbet költött húsvéti utazása során, és csak összesen 1%-ukat jellemezte 50 000 Ft-ot elérő vagy azt meghaladó költés (9. ábra). A kirándulók azaz a felkeresett desztinációban éjszakát nem töltők átlagos költése a sokaság átlagánál jóval alacsonyabbnak bizonyult (4249 Ft), szemben a legalább egy éjszakát a fogadó területen töltött turisták 14 955 Ft-os átlagköltésével. Szintén jelentős különbség tapasztalható a belföldre és a külföldre utazók költési szintje között: míg az előbbi csoportba tartozókat 7964 Ft-os egy főre eső átlagköltés jellemezte, az utóbbi csoportban ugyanez a mutató elérte a 33 343 Ft-ot; a határon túli úti cél és a hosszabb tartózkodási idő együttesen tehát a minta átlagának háromszorosát is elérő költési szintet eredményezett. A húsvéti utazások motivációja szerint vizsgálva a válaszadók költési szintjét megállapítható, hogy a rokonok és barátok meglátogatása, valamint a húsvéti, illetve az ünnephez nem kapcsolódó rendezvényeken való részvétel az átlagosnál alacsonyabb költéssel járt együtt (10. ábra). Ez egyrészt annak tudható be, hogy mind a különböző rendezvényeken részt vevő látogatók, mind pedig a VFR utazók körében jóval gyakoribbak voltak az egynapos látogatások, mint az egyéb motivációjú turisták esetében. Másrészt pedig a VFR turizmusban külön kiemelhető, hogy a felkeresett desztinációban legalább egy éjszakát eltöltő turisták túlnyomó többsége barátai és rokonai otthonát vette igénybe szállásként (χ 2 =111,352, szig=0,000), ezáltal is csökkentve kiadásait. A kutatás során vizsgáltuk a húsvéti turizmus keretében együtt utazók körét is. Amint az a 11. ábrán látható, a szabadidő-eltöltési céllal belföldre vagy külföldre utazók közel fele családi körben (a megkérdezett életciklus-szakaszától függően szüleivel, vagy párjával és gyerekével/gyerekeivel) kelt útra, de viszonylag magas volt a kettesben történő utazások aránya is. A kutatás eredményei alapján a húsvéti időszakban realizálódott utazások esetében szignifikáns összefüggés tapasztalható az útitársak jellemzői és az utazás motivációja között. Az egyedül vagy kettesben (házastárssal, partnerrel) utazók nagyobb valószínűséggel váltak a VFR turizmus alanyává (χ 2 =21,761, szig=0,000). A párban vagy baráti társasággal útnak indulók körében a legfontosabb motivációnak a pihenés, kikapcsolódás bizonyult (χ 2 =19,742, szig=0,000), a húsvéti rendezvények, programok pedig a családdal utazókat vonzották leginkább (χ 2 =39,951), szig=0,000). Összefoglalás A 2005 tavaszán elvégzett felmérés során bebizonyosodott, hogy a húsvéti időszakban realizálódott utazások jelentős része esetében az ünnep nem elsősorban vonzerő, hanem keretfeltétel. Bár korlátozott mértékben pillanatnyilag TURIZMUS BULLETIN X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 37
is létezik a hazai lakosság körében turisztikai kereslet a húsvéthoz kapcsolódó kulturális rendezvények iránt, elsősorban az ünnepi időszakban megnövekedett szabadidő mint lehetőség, illetve az ünnepekkel társadalmunkban hagyományosan együtt járó interperszonális kötelezettségek ösztönzik az utazást. Bár a belföldi látogatók húsvéthoz kapcsolódó turisztikai aktivitása a kutatás eredményei szerint nem generál kiemelkedő kereslet- és bevétel-növekedést a hazai turizmus szektorban, mindenképpen pozitívumként emelhető ki a kereslet alacsony térbeli koncentrációja szemben az országos jellemzőkkel, valamint a húsvéti szabadidős programok, rendezvények iránti viszonylag 38 TURIZMUS BULLETIN X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM magas szintű érdeklődés. A témával kapcsolatban a jövő kutatási feladatai között szerepel a látogatók motivációnak részletesebb elemzése, hazánk húsvéti turisztikai kínálatának kvantitatív és kvalitatív értékelése, valamint a kínálatra vonatkozóan a látogatók elégedettségének komplex vizsgálata. Felhasznált irodalom BALASSA, I. ORTUTAY, Gy. (1980): Magyar Néprajz, 2. kiadás; Corvina Kiadó, Budapest BEHRINGER, Zs. KISS, K. RÁTZ, T. (2002): A turizmus és a vendéglátás alapfogalmai; In: Török, L. Behringer, Zs. szerk.: Turizmus és vendéglátó ismeretek; Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest, pp. 233-262. MICHALKÓ, G. (2004): A turizmuselmélet alapjai; Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár. POZSONY, F. (1998): Turizmus és népszokások; In: Fejős, Z. szerk.: A turizmus mint kulturális rendszer; Néprajzi Múzeum, Budapest PUCZKÓ, L. RÁTZ, T. (2002): A tematikus park mint turisztikai attrakció; Turizmus Bulletin 6(1): 6-15. RÁTZ, T. PATTERMAN, L. (2004): A karácsony mint turisztikai attrakció; Turizmus Bulletin 8(3): 18-25. TÁTRAI, Zs. (1990): Jeles napok ünnepi szokások; In: Dömötör, T., szerk.: Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság; Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 102-264.