Transzfúzió: átömlesztés (vér, vérkészítmény) Transzfuziológia tárgya: Vér-, vérátömlesztés élettani, kórtani alapjai Vérrel kapcsolatos szerológiai, immunológiai kérdések Véradók szervezése, kivizsgálása Vérkészítmények előállítása Vér konzerválása Vér tárolása, elosztása, felhasználása Vértranszfúzió gyakorlata
A TRANSZFÚZIÓ TÖRTÉNETE Dr. Vezendi Klára SZTE ÁOK Transzfuziológiai Tanszék
A vérátömlesztés történetének korszakai: I. Az őskortól a vérkeringés felfedezéséig (nagyvérkör: 1616, Harvey) II. A vérkeringés felfedezésétől a vércsoportok felfedezéséig (ABO: Landsteiner, 1900, AB: Castello, Sturli, 1902) III. Az ABO vércsoport felfedezésétől az Rh faktor felfedezéséig (Landsteiner, Wiener, 1940) IV: Az Rh vércsoport felfedezésétől napjainkig
I. AZ ŐSKORTÓL A VÉRKERINGÉS FELFEDEZÉSÉIG
A vér és az élet összefüggését már az ősember ismerte: - vadászatok - harcok tapasztalatai
A vadászatkor elejtett állat kifolyó vére annak halálával járt.
A harcban megsebesített ellenség elvérzett.
Mindezek miatt a vérnek már az őskortól kezdve misztikus jelleget tulajdonítottak.
Krisztus vére A vér a keresztény vallásban Szentáldozás Velazquez: Krisztus a kereszten (1632) XVI. Benedek pápa áldoztat
A vérnek szerepe van a magyar történelemben is. Székely Bertalan: Vérszerződés (1896-97)
Vérrel kapcsolatos utalások az ókori történelemben: -Vérben lévő titokzatos erő felhasználása gyógyításra - egyik emberből másikba való átvitel gondolata (technikai feltételek hiányoztak)
Kína: 1000 BC A lélek a vérben lakozik.
Egyiptomban a vérnek gyógyító erőt tulajdonítottak.
Az egyiptomi királyok a vérben való fürdéstől egészséget, és az elephanthiasis gyógyulását remélték.
Bellevue Venus. Foto: Oscar G. Mason
Hippokrates (460-377 BC) az ókor nagy görög orvosa: a psychés betegségek okát a rossz testnedveknek tulajdonította, gyógyításukra egészséges ember vérével való cserét ajánlott.
Publius Ovidius Naso ( i.e. 43-i.u. 17 ) római költő A vérnek fiatalító hatást tulajdonított.
Ovidius: Metamorphosis VII. könyv: Jason és Medea
Medea Medea ifjak vérével megfiatalítja agg apósát, Aesont. Nicolas-André Monsiau (1754-1837)
Plinius (i.sz. 23-79) római költő, történetíró beszámolója: epilepsia gyógyítására haldokló gladiátorok vérét javasolták meginni.
Colosseum: a gladiátor-küzdelmek helyszíne.
Taurobolium (bikaáldozat) Az ókori Rómában szokás volt az áldozati bika vérében való fürdés az erő, egészség megőrzésére.
Az ősi északi népek az epilepsia és scorbut gyógyítására bálnavért használtak.
A vér-ivás szokása egyes természeti népeknél napjainkig is fennmaradt.
VIII. Ince pápa /Pope Innocent/ (1432-1492) 1492: első transzfúziós mítosz: Az idős, beteg pápát orvosa három 10 év körüli fiú vérével akarta megfiatalítani, a fiúk ezért fejenként egy dukátot kaptak. A próbálkozás sikertelen maradt. (Stefano Infessura, történetíró, c. 1435-1500)
II. A VÉRKERINGÉS FELFEDEZÉSÉTŐL A VÉRCSOPORTOK FELFEDEZÉSÉIG
Vér keletkezésével kapcsolatos elképzelések: Ókori görögök: a vér a szívben keletkezik, onnan a vénákban folyik ki a testbe. Az artériákban a tüdőből odajutó levegő található.
Herophilos (335-280 BC) Elsőként végzett emberi tetemeken boncolásokat. Felismerte az artériák és vénák közti különbséget, de a szívvel való kapcsolatot nem. Elsőként mért pulzust. Az anatómia atyja.
Erasistratos (304-250 BC) A Herophilos által megkezdett emberi boncolásokat folytatta. Első kórbonctani leletek leírása. Keringési és idegrendszer vizsgálata. A tüdőből levegő jut a szívbe, a vénákból az artériákba. A szív úgy működik, mint egy pumpa.
Pulzusvizsgálat diagnosztikai szerepének felismerése Erasistratos felfedezi Antiochus (a szíriai király, Seleucus fia) betegségét. A képen látható még Stratonice, Antiochus mostohaanyja. (Guillemot Alexandre-Charles, 1808: Erasistratus Discovering the Cause of Antiochus s Disease )
Galenus (131-199) Az ókor legjelentősebb orvosa. Marcus Aurelius háziorvosa. Élő állatokon végzett boncolásaival (vivisectio) az anatómia terén 14 évszázadon át megdönthetetlen tekintéllyel bírt. Felismerte, hogy az artériákban nem levegő, hanem vér folyik. Úgy vélte, a vér a májban termelődik. A vénás és artériás rendszert különállónak tartotta. A nagyvérkört nem ismerte fel.
Galenus vivisectiot mutat be (fametszet, Bázel, 1562) Állatok boncolásával szerzett ismereteit alkalmazta emberre, ez tévedésekhez vezetett.
Galenus munkássága magában foglalja az ókori medicina egészét. Tanításainak szövegét (pl. 4 nedv tana, fiziológiai elképzelései) évszázadokon át változatlan formában másolták, bibliai igeként hirdették. Tanai csak a XVI. században kezdtek repedezni.
Vesalius (1514-1564) A késő reneszánsz, kora újkori tudományos forradalom egyik meghatározó egyénisége. A vérkeringés megismeréséhez nagyban hozzájárult Vesalius munkássága. Kezdetben Galenus híve, majd átértékeli a nagy előd főleg állati tetemek boncolásán alapuló hibás nézeteit.
Állításait emberi tetemeken végzett boncolásokra alapozta.
Vesaliust a modern anatómia atyjának tekintik. Fő műve: De Humani Corporis Fabrica (Az emberi test felépítéséről) (1543, Basel) mérföldkő az orvoslás történetében. Valósághű metszetekkel Jan van Calcar illusztrálta.
Vesalius: De Humani Corporis Fabrica (átdolgozott változat 1555, Basel)
Tabulae anatomicae sex (Hat antómiai tábla), 1538. /eredeti után rajzolt valósághű metszetekkel, Jan van Calcar/
Andreas Cesalpino (1519-1603) A keringés kifejezést elsőként használta. Feltárta a vérkeringés fontos elemeit (szív-és vénabillentyűk, a szív, mint a vérkeringés központja). A nagyvérkört még nem fedezte fel.
Döntő fordulat 1616-ban: a nagyvérkör felfedezése: William Harvey (1578-1657)
William Harvey (1578-1657) Az új idők medicinájának angol úttörője. Elsőként tartja a szívet központi hajtómotornak. ( Az élőlények szíve létük talpköve ). A nagyvérkör felfedezésével megdönti Galenus nézeteit.
William Harvey a keringési rendszert demonstrálja egy őzön
A szívműködésről és vérkeringésről szóló értekezésének címlapja (1628)
Vérkeringésről alkotott elméletét csaknem egy évszázadon át vitatják.
Rembrandt: The Anatomy Lesson of Dr Nicolaes Tulp (1632) (Dr. Nicolaes Tulp: 1593-1674)
A vérkeringés felfedezése vezetett az első transzfúzós próbálkozásokhoz.
Andreas Libavius (1550-1616) Elsőként írta le a transzfúzió technikai kivitelezését: hogyan lehet egy ifjú vérével egy idős egyént megfiatalítani (artériájukat ezüstcsővel gondolta összekötni).
Francesco Folli (1624-1685) Filozófia- és orvosdoktor. Az általa kidolgozott különböző transzfúziós technikák publikálása (1660)
Első iv. injekció kutyáknak (1656) Sir Christopher Wren (1632-1723) Robert Boyle (1627-1691)
Johannes Elsholtz (1623-1688) Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem orvosa. Emberi tetemeken kísérletezett, illetve kutyákon vizsgálta különböző iv. oldatok hatását. Embernek adott iv. inj., ill. infúzió ábrázolása a műből. Tapasztalatait Clysmatica Nova (Új beöntésművészet) c. művében foglalta össze 1667- ben.
Állatokon végzett transzfúzió: Richard Lower (1631-1690) Elsőként végzett kutyákon sikeres transzfúziót: Oxford, 1665. február. Egyik kutya nyaki artériáját a másik állat v. jugularisával kötötte össze. Kivérzett állatokat sikerült így életben tartania. Tapasztalatait Tractatus de Corde c. művében ismertette (1669).
A kor szokásai szerint a régebbi időkben is végzett beavatkozást, a véreztetést gyakran alkalmazták a betegségek gyógyítására. Módszerei: - érvágás (venasectio) - piócák alkalmazása Középkori orvosi véreztető pengék Orvosi pióca
Véreztetés az ókori görögöknél (festett vázakép) Véreztetés a XV. sz.-ban
"Bloodletting Scene." Cintio d'amato, 1671. (Source: National Library of Medicine)
The leech woman (Piócás nő) Quirijin Brekelenkam (1660) (Mauritshuis, The Royal Picture Gallery, Hága)
A véreztetés iatrogén vérszegénységet okozhatott. A XIX. századig gyakran alkalmazták a gyógyításban.
George Washington (1732-1799) USA első elnöke (1789-1797) 1799. dec.12-én birtokán kilovagolt. Ezt követő lázas betegségét jelentős mennyiségű véreztetéssel is kezelték.
1799. dec. 14-én, 67 évesen hunyt el. Dg: epiglottitis, gravis anaemia. George Washington's Death Bed (Mount Vernon, Virginia)
Első, állatból embernek adott transzfúzió: 1667. június 15. Egy 15 éves, lázas betegbe, akit a többszöri érvágás legyengített, kevés bárányvért ömlesztett. A fiú jobban lett (a bárányvér vércsoportja az emberi A csoporthoz hasonló). Ezt további 5 transzfúzió követte más betegeken. Az utolsó esetben (a lueses, elmeháborodott Antoine Mauroy) a betegnél a másodszori véradást követően súlyos tünetek léptek fel. Jean- Baptiste Denis (1635-1704)
Denis beszámolója az esetről a hemolitikus transzfúziós reakció első leírása. Okát nem ismerte fel.
As soon as the blood began to enter into his veins, he felt heat along his arm, and under his Arm pits His pulse rose presently, and soon after we observed a plentiful sweat over all his face. His pulse varied extremly at this instant, and he complained of a great pain in his kidneys, and that he was not well in the stomach, and that he was ready to choak unless they gave him his liberty When he awakened He made a great glass full of urine, of a color as black, as if it had been mixed with the soot of chimneys.
A beteg vizelete néhány nap után feltisztult. Mentális tüneteinek rosszabbodása miatt néhány hónap múlva ismét transzfúziót kapott, ezután meghalt. Denist az özvegy feljelentette. Habár kiderült, hogy a halál oka arzénmérgezés volt, Denist bíróság elé állították és elmarasztalták.
1670: a Francia Parlament bűntettnek minősítette és megtiltotta a transzfúziót. Az Angol Királyi Társaság (British Royal Society) és a Vatican hasonló intézkedéseket hozott. Ezek a tilalmak mintegy 150 évre visszavetették a vérátömlesztést. A 17. és 18. században csak szórványos próbálkozások történtek. A transzfúzió újjászületése csak a 19. században következett be.
Transzfúzió az 1600-as években (bárányvér emberbe) (Illusztráció 1667-ből)
Véreztetés és transzfúzió (Armamentium Chirurgiae, 1693.) Transzfúzió bárányvérrel
Transfusion of a Goat's Blood (Jules Adler's painting, 1892. Carnegie Museum of Art in Oakland)
Transfusion of a Goat's Blood (részlet) (Jules Adler's painting, 1892. Carnegie Museum of Art in Oakland)
James Blundell (1790-1877) Szülész- nőgyógyász, London 1818. december 22: Első, emberek közti transzfúzió. 35 éves, végstádiumú eperákos betegnek kb. 14 uncia (398 ml) vért adott 5-6 perc alatt. Átmeneti javulás után a beteg 56 órával később meghalt. 1825-1830 közt további 10 dokumentált transzfúziót végzett, főleg súlyos posztpartum hemorrhagiás nőknél (5 sikeres). Állati vér helyett emberi vér adását javasolja.
Blundell a transzfúzióhoz különböző eszközöket szerkesztett: Impellor Gravitator
Impellor The Lancet 2, 1828-29, 321-24.
Gravitator The Lancet 2, 1828-29, 321-24.
A véralvadás elkerülésére a transzfúzió közvetlenül történt emberből emberbe : direkt transzfúzió (artériából vénába)
Transzfúzió egy párizsi kórházban (1874)
Transzfúzió első fotó dokumentációja 1870. Bellevue Hospital (O.S. Mason)
Samuel Armstrong Lane (1802-1892) 1840, London: először alkalmazott friss vér transzfúziót egy vérzékeny (hemofiliás?) fiú posztoperatív vérzésének csillapítására.
Leonard Landois (1837-1902) Német fiziológus, 1874-ben leírta transzfúziót követően a vvs-k feloldódásának jelenségét, a hemolízist, melyet az érintett személy valamely betegségével hozott összefüggésbe. 1875-ben elemezte az 1666 óta végzett és ismertetett 476 vérátömlesztést. A 129, állatból emberbe történt transzfúzió közül 62 végződött halállal Következtetése: fajok közti transzfúzió gondokat okoz. A hemolitikus transzfúziós reakció élettani értelmezése csak a vércsoportok felfedezése után vált lehetségessé.
III. AZ ABO VÉRCSOPORTOKTÓL AZ RH FAKTOR FELFEDEZÉSÉIG
Karl Landsteiner (1868-1943) 1900-ban felfedezte a 0, A, B vércsoportot. Erről A normális emberi vér agglutinációs jelenségeiről c. közleményében számol be 1901. november 14-én. (Wiener klinische Wochenschrift c. lapban) 1930-ban Nobel díjat kapott.
Munkatársai és saját vérét vizsgálva: 3 különféle fajtájú vvs-t (A, B, 0), valamint 2 isoagglutinint (vércsoport antitestet) különített el. Ezek közti összefüggést felismerve megalkotta a róla elnevezett szabályt.
Landsteiner szabály Minden egészséges felnőtt egyén savója az anti-a és anti-b antitestek közül normális körülmények között sohasem tartalmazhatja azt az antitestet, mely saját vörösvérsejtjein levő antigénnel reagál, de minden esetben tartalmaznia kell azt, amelyiknek antigénje a saját vörösvérsejtjein nem található.
Megállapította, hogy egyik csoportú vér nem mindig kompatibilis a másikkal és e különbségeket a transzfúziónál figyelembe kell venni.
1902-ben Alfredo von Castello és Adriano Sturli megtalálták a negyedik (AB) vércsoportot.
Landsteiner felfedezéséig (1901) eltelt idők: Első transzfúzió állatból állatba (1665, Lower) óta: Első transzfúzió állatból emberbe (1667, Denis) óta: 236 év 234 év Első transzfúzió emberből emberbe (1818, Blundell) óta: 83 év
A transzfúzióknál a vércsoport tulajdonságok figyelembe vétele kötelező.
Reuben Ottenberg (1882-1959) 1907-ben végrehajtotta az első olyan transzfúziót, ahol vércsoport meghatározás mellett keresztpróbát is végzett. Nevéhez fűződik a kompatibilitási teszt első leírása.
1912: Roger Lee Meghatározta az univerzális donor (0 vércsoportú egyén) és az univerzális recipiens (AB vércsoportú egyén) fogalmát.
IV. AZ RH VÉRCSOPORT- RENDSZERTŐL NAPJAINKIG
Az ABO vércsoport figyelembe vétele ellenére továbbra is előfordultak súlyos összeférhetetlenségre utaló tünetek. Az újszülöttkori sárgaságok okát sem ismerték. Philip Levine és Rufus E. Stetson észlelése (1939): halva született gyermek anyjánál a férjétől kapott vér transzfúziója után súlyos hemolízis alakult ki. Mindkettőjük vércsoportja: 0 Ok: anya immunizációja a magzat valamilyen antigénje ellen. Az anya széruma a 0-s vérek 80%-t agglutinálta.
1940: Karl Landsteiner és az amerikai Alexander Solomon Wiener felfedezte az Rh rendszert, mely az AB0 vércsoportrendszer után a vvs-k legfontosabb ismérve. 1941: Levine felismerte az összefüggést az Rh-rendszer és az újszülöttkori hemolitikus betegség közt. Az Rh típus figyelembe vétele a kórkép előfordulásának drámai csökkenéséhez vezetett.
Véralvadásgátlás 1835: Bischoff, 1850: Brown-Sequard: defibrináció (a vér kavarásával) 1860: Neudorfer: Na-bicarbonate-t javasolt Braxton Hicks: Na-phosphate (sikertelen) 1914: Luis Agote (Buenos Aires) és Richard Lewisohn (New York): Na-citrát.
Luis Agote (1868-1954) 1914. nov. 9-én először alkalmazott citrátos vér transzfúziót.
Richard Lewisohn (1875-1962) Transzfúziós módszere: vérgyűjtés citrátos edénybe, majd közvetlenül utána beadni a betegnek.
Richard Weil megfigyelte, hogy a citrátos vér néhány (4-7) napig hűtve eltartható. Az I. világháború idején a transzfúzió sok katona életét mentette meg.
Transzfúziós szerelék az I. világháborúban
A vér tárolásának problémája I. 1916: Rous és Turner: citrát-dextróz oldat előállítása. Ezzel lehetségessé vált az első vérdepo létrehozása az angol hadseregben. Robertson javaslatára 0 csoportú véreket 10-14 napig tároltak. 1943: Loutit és Mollison: ACD (acid-citrate-dextrose) oldat előállítása. Ezzel a levett vér 21 napig tárolható.
A II. világháború idején a transzfúziós technika további fejlődése következett be. (Soronkövetkező képek forrása: Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
40 óráig 18-28 o C-on tartás (Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
(Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
Administering plasma to wounded man at 7th Infantry aid station, Sant'Agata (Kendrick, D.B. /USA/: Blood program in world war II)
A vér tárolásának problémája II. 1957: CPD (citrát-phosphate-dextrose) oldat az ACD helyett. 28 napig tárolható. 1965: CPD-A oldat (adenin hozzáadásával). 35 napos tárolás lehetséges. Cryoprotectiv szerek (glicerin) bevezetése lehetővé tette fagyasztott készítmények előállítását (1950).
A transzfúzió technikai feltételeinek fejlődése A XX. század első felében a transzfúzió gumidugós üveg palackokban történt (pirogén reakciók, légembólia). 1950: Carl Walter és W.P. Murphy Jr. Bevezették a plasztik zsákokat, mellyel lehetővé vált zárt rendszerben a levett vér komponensekre bontása. (Magyarországon 1979-80-tól) 1960: első terápiás plazmaferezis (Solomon és Fahey). 1961: trombocita koncentrátum. 1964: plazmaferezis technika alkalmazása plazmagyűjtésre faktorkoncentrátumok ipari előállítása. 1972: citaferezis.
Négyrészes vérvételi zsákrendszer Lehetővé vált a levett teljes vér komponensekre bontása, így a célzott hemoterápia alkalmazása.
Véradás
A levett vért tartalmazó zsákok néhány óráig szobahőmérsékleten maradnak.
Centrifugálással a teljes vér alkotóelemeire bontható. Vvs plazma thr
Leukodepléció (szűrés): a fehérvérsejtek eltávolítása.
Tesztelés vérrel átvihető betegségekre. NAT technika az ablakperiódus rövidítésére.
A Vöröskereszt létrejötte
Henry Dunant (1828-1910) svájci üzletember Segélynyújtóként élte át az É- Itáliai solferinoi csatát (1859. jún. 24), ahol kb. 40 ezer halott és sebesült volt, akikkel senki sem törődött.
Solferinoi emlék (1862) Dunant visszaemlékezései
Az éjszaka sötétjében sóhajtások, a félelem és a fájdalom fojtott hangjai, szívszorító segélykiáltások hallatszanak. Ki is tudhatná valaha leírni e rettenetes éjszaka haláltusáit. (H. Dunant: Solferinoi emlék) A sebesültek és haldoklók csaknem ellátatlanok. Dunant elhatározza, hogy nemzetközi segélyszervezetet hoz létre. 1859-1863 közt Európa minden udvarát felkeresi a cél érdekében. Munkája eredménye a Nemzetközi Vöröskereszt megalakítása és a Genfi Konvenció kezdeményezése.
Nemzetközi Vöröskereszt megalakulása 1863. okt. 23: Genf Feladata háború idején: a háború áldozatai sorsának enyhítése. Békében: segélyszolgálat, szociális ügyek intézése, véradók szervezése, eltűnt személyek felkutatása. (A Magyar Vöröskereszt megalakulása: 1879).
Genfi Konvenció Első Genfi Egyezmény (1864. aug. 22.): 16 európai ország írta alá a Konvenció a harctéren megsebesült katonák sorsának megjavítására c. egyezményt: a szembenálló felek kötelesek a hadifoglyok orvosi ellátását biztosítani, a sebesülteket összeszedni. Az eü. személyzet és segítőik semlegesek. A védelem jelképe: fehér alapon vörös kereszt.
Dunant-t munkásságáért 1901-ben Nobel békedíjjal tüntették ki.
A Nemzetközi Vöröskereszt Múzeuma, Genf
1926: Angol Vöröskereszt (London, Kings College Hospital) - első önkéntes véradószolgálat a világon. 1932: Leningrád első vérbank. 1937: Chicago (Cook County Hospital) első vérbank az USA-ban.
V. A TRANSZFÚZIÓ MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETE
A hazai transzfuziológia úttörője. Nevéhez fűződik a korszerű transzfuziológia hazai megvalósítása. Amerikai tanulmányútján (1923) vérátömlesztéssel foglalkozott. Hazatérve Pécsett megszervezte a klinikai véradó szolgálatot (1924). Vérátömlesztés c. műve az első modern transzfúziós monográfia (1926). 1935: első hazai véradóközpont létrehozása a fővárosi Madarász utcai Gyermekkórházban. Kubányi Endre (1893-1983)
1948: Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) Központi Kutatói Intézet létrehozása. Első igazgatója: Rex-Kiss Béla (1911-2001). Megkezdte a hazai véradás, vérellátás megszervezését. A vércsoportok címmel értékes monográfiát írt. 1958: Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet (OHVI)
Dr. Simonovits István (1907-1985) Dr. Hollán Zsuzsa (1920-2008) OHVI főigazgatója (1964-1985). Nevéhez fűződik az anti-d profilaxis bevezetése. OHVI igazgatója (1959-1985), majd főigazgatója (1985-1990). Korszerű módszerek, szűrések.
Dr. Petrányi Győző (1933 - ) A transzplantációs immunológia hazai úttörője. 1990 1996: OHVI főigazgatója. 1997: Országos Hematológiai és Immunológiai Intézet (OHII) megalakítása. 1997-2001 közt főigazgatója.
2000-ben megalakult az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) 6 regionális Vérellátó Központtal, területi vérellátókkal, kórházi transzfúziós osztályokkal. Feladata a nemzeti vérkészlettel való állami, centralizált és biztonságos gazdálkodás.
Megalakulása: 1879. A Magyar Vöröskereszt egyik fő feladata a véradás szervezés.
Az OVSZ és a Vöröskereszt együttes munkája biztosítja a betegek ellátásához szükséges megfelelő számú vérvételt, ami önkéntes, térítésmentes donoroktól származik.
Megfelelő szervezéssel a transzfúzió minden formájához szükséges vér biztosítható. Csepptranszfúzió Sürgősségi transzfúzió Exchange transzfúzió