A nevelés lehetősége és szükségessége Dr. Nyéki Lajos 2016
Bevezetés A nevelésnek nyilvánvaló feltétele az, hogy az ember nevelhető, alakítható legyen. Minden nevelési szándékú tevékenység eleve feltételezi a nevelhetőség tényét. A nevelési tapasztalatok ugyanakkor minden korban ellentmondásos jellegűek. Ezért koronként szükség van a nevelt fejlődésére ható tényezők tisztázására, a fejlesztés korlátainak feltárására.
Az ember nevelhetőségével kapcsolatos ókori felfogás Az ókorban általában nem merültek fel kételyek az ember nevelhetőségét illetően (az egyiptomi intelem műfaja, és neves ókori filozófusok nézetei is ezt igazolják). A nők és a rabszolgák nevelésének lehetőségét és hasznát illetően azonban nem volt ilyen általános az optimizmus. A papok és a papnők nevelésére általában különös gondot fordítottak.
Az ember nevelhetőségével kapcsolatos ókori felfogás A spártaiak a lányok nevelésére a fiúkéhoz hasonlóan nagy gondot fordítottak. Az athéni felfogás a nőket másodrendűnek tartotta, nevelésüket a családban kívánta megoldani (Platón és Arisztotelész nézetei). A rabszolgák nevelését szükségtelennek tartották az ókorban (kivétel a gladiátorok kiképzése).
Az ember nevelhetőségével kapcsolatos középkori felfogás Az optimizmus első megingása az ember eredendően bűnös voltáról szóló bibliai tanítás miatt. A keresztény ember fő problémájává a túlvilági életre való felkészülés vált. A vezeklés a test sanyargatásával járt együtt. A népvándorlás okozta pusztítás miatt a volt Nyugatrómai Birodalom területén a városi civilizáció hanyatlása, éhínségek, járványok.
Az ember nevelhetőségével kapcsolatos középkori felfogás Az i. sz. 1000. év körül nyugaton az volt a közfelfogás, hogy az éhínségek és a járványok oka az eredendő bűn, világvége várás. A keresztény nevelés nagy újdonsága viszont az, hogy egyetemes jellegű. A nők és a rabszolgák kulturális helyzetének változása. Szent Ágostont az i. sz. V. században már foglalkoztatta az ikrek problémája.
Az ember nevelhetőségével kapcsolatos reneszánsz felfogás A reneszánsz újra optimista felfogást képviselt. Az antik hagyományok, pl. a görög ideálok feltámasztására irányuló törekvések. A gazdag itáliai arisztokraták és polgárok szívesen áldoztak a művészetek és a tudomány támogatására. A már elveszettnek hitt ókori művek újbóli felfedezése (a bizánci könyvek megismerése).
Az ember nevelhetőségével kapcsolatos újkori felfogás A XVII. és a XVIII. században a polgári fejlődés felgyorsulása, az ember nevelhetőségével kapcsolatos optimizmus megerősödése. Comenius: senki sem válhat emberré, ha nem tanítják (XVII. század). Locke: a lélek a születéskor tabula rasa, az emberek 9/10 része nevelése útján lett azzá, ami (XVII. század).
Az ember nevelhetőségével kapcsolatos újkori felfogás Helvetius: a nevelés az oka annak az egyenlőtlenségnek, amely az elmékben megnyilvánul (XVIII. század). Diderot: a nevelés nem mindenható (XVIII. század). Herbart: a pedagógiának alapfogalma a növendékek képezhetősége (a XIX. század eleje).
Az ember nevelhetőségével kapcsolatos újkori felfogás A nevelés erejébe vetett bizalom megrendülése a XIX. század második felében. A polgári társadalom megoldatlan problémái. Schopenhauer filozófiai pesszimizmusa: az emberi jellem velünk születik. Lamarck és Darwin evolúcióelmélete. Lombroso született bűnöző elmélete. A genetika kibontakozása (Galton, Mendel).
Lombroso típusok
Az ember nevelhetőségével kapcsolatos újkori felfogás A XIX. és a XX. század fordulója: újra felmerül a nevelhetőség problémája. Dewey: az egyének pszichológiailag és fiziológiailag alkalmasak a nevelésre. Imre Sándor: a nevelés nem mindenható, de nem is tehetetlen. Tapasztalat: forradalmi változások idején az ember nevelhetőségével kapcsolatos optimista felfogás jelentősen erősödik.
Az öröklés, a környezet és a nevelés szerepe a személyiség fejlődésében A nevelhetőséggel kapcsolatos elméletek: - egytényezős elméletek: - az öröklés a meghatározó; - a környezet a meghatározó; - a nevelés a meghatározó. - többtényezős elméletek: a tényezők kölcsönhatását hirdetik. A tudományos kutatás újabb eredményei.
Öröklés a nativizmus (a latin nativus született), a középkori arisztokrácia kékvérűsége. a fatalizmus (a latin fatum sors, végzet), Kálvin - predestináció, az iszlám khiszmet, Jókai, Lermontov. a preformizmus (a francia felvilágosodás), Bonnet, Maupertuis. a biológiai determinizmus (XIX. század), Schopenhauer, Lombroso.
Környezet A milieu-elmélet (a francia milieu - környezet) a XVII. századi szenzualista filozófia hatására, Locke, Helvetius. A szociális determinizmus (Lamarck és Darwin XIX. századi nézetei hatására), a fajok fejlődése a környezethez való alkalmazkodással és a természetes kiválasztódással magyarázható, e nézeteknek a társadalmi környezetre való alkalmazása (szociáldarwinizmus).
Nevelés A pedagógiai utópizmus tipikus példája Helvetiusnak Diderot által bírált tanítása a nevelés mindenható voltáról. Utópisztikus jellege abban nyilvánult meg, hogy a társadalmat is a nevelés révén kívánta megváltoztatni. A háborúk kitörésének megakadályozása a nevelés révén.
Többtényezős elméletek A konvergencia-elmélet (Stern, a XX. század eleje): - Az személyiség fejlődése az öröklés és a környezeti hatások konvergenciájának eredménye, bioszociális determinizmus. - Az elmélet főbb hibái. Ikerkutatások, az öröklés és a környezet egymást kiegészítő hatása.
Az adottság fogalma Öröklött, velünk született diszpozíciók, a személyiségfejlődés kiindulási alapja (Leibniz). Mind jó, mind rossz tulajdonságok alapjául szolgálhatnak attól függően, hogy az egyént a fejlődése során milyen hatások érik. Az adottságok lehetőségeket jelentenek a képességek tanulás, gyakorlás révén való kifejlődéséhez.
Az adottság fogalma A fontosabb adottságok: - az analizátorok (érzékszerv idegpálya agyi központ) indulási minősége; - a temperamentum (vérmérséklet); - az idegrendszer mikroszerkezetének alakíthatósága, képlékenysége; - a faji sajátosságok; - a testalkat.
A tehetség fogalma A tehetség a képességek halmozódása valamely területen. Az adottságokból, bizonyos területek iránti fogékonyságból bontakoztatható ki: - sokoldalú gondoskodás, - fejlesztő program, és - a nevelt kellő akarata, kitartása eredményeképpen.
A modern pedagógiai felfogás Minden ember öröklött adottságokkal születik. Ezek hordozója a gyermek szervezete, ebben a fejlődés miatt nagyon fontos az idegrendszer. Az idegrendszer szerkezete és működése a születéstől kezdve elválaszthatatlan egységet képez, amelyben a fejlődés szempontjából az elsődleges meghatározó a működés. Az idegrendszer működését a külső társadalmi környezet hatásai váltják ki és tartják fenn.
Az idegrendszer szerkezetének és működésének kapcsolata
A nevelés lehetséges és szükséges Az adottságok, illetve az azokat a fejlődés során elfedő képességek racionális határt jelentenek a fejleszthetőség szempontjából. A személyiséget külső hatások formálják, a nevelés tehát lehetséges. A személyiséget érő környezeti hatások a már korábban kialakult belső feltételek közvetítésével hatnak, nevelés tehát szükséges.