A VESZPRÉM KÖRNYÉKI FELSÖKARNI FÖDOLOMIT ÜLEDÉKFÖLDTANI VIZSGALATA

A VESZPRÉM KÖRNYÉKI FELSÖKARNI FÖDOLOMIT ÜLEDÉKFÖLDTANI VIZSGALATA Bevezetés Az igen gazdag faunaegyüttest tartalmazó veszprémi karni rétegsor földtani leírása és őslénytani feldolgozása 50 éves múltra tekint vissza. Emiatt igen időszerűnek látszik a régebben megjelent részletmunkák felhasználásával, azoknak földtani újrafeldolgozással történő kiegészítése révén a Veszprémre vonatkozó földtani adatok összesítése. Ezt megelőzően több részletkérdés megnyugtató módon történő tisztázása szükséges, és jelen dolgozat is egy ilyen problémát próbál megoldani. A megfigyelt új részleteknek a földtani keretbe történő beillesztését BÖCKH J. (8), LACZKÓ D. () és VÉGH S. (39) munkái tették lehetővé. Jelen munka, melyet 1969. évben fejeztem be, a veszprémi triász képződményekkel kapcsolatos földtani újrafeldolgozás második részeként kerül közlésre. I. A FELSÖKARNI DOLOMIT ANYAGVIZSGÁLATA A Veszprémben és annak közvetlen környékén felszíni kibúvásban vizsgálható, csaknem teljes karni rétegsor változatos kifejlődésű üledékanyagot foglal magában. A dolomit már a karni emelet alsó részében is képviselve van, de ott még helyi viszonylatban sem általános eltérj edésű, mert a márgacsoport alsó szakaszának heteropikus fácieseként jelentkezik. A karni emelet felső részében az üledékképződés ismét a dolomit javára tolódik el, melyet a fődolomit több száz méter vastagságú összlete jelez. Mivel a fődolomit alsó része a karni emelet Megalodon triqueter pannonicus szintjébe tartozik, jelen vizsgálatok különösen rétegtani szempontból fontosak. 1. Ásvány-kőzettani vizsgálatok a) Történeti áttekintés A korábbi szakirodalom a felsőkarni dolomit részletes kőzettani vizsgálatával nem foglalkozott. Elsőként 1872-ben BÖCKH J. (8) tett említést a veszprémi fődolomitról. LACZKÓ D. munkájában () már rövid makroszkópos jellemzést is találunk. VÉGH S.-né a dolomit genetikájával foglalkozó munkájában (34) néhány veszprémi dolomitelemzési adatot is közölt. JUGOVICS L. (18) a Veszprémtől északra található aranyosvölgyi kőbányák ban megfigyelte, hogy a finomszemcsés dolomit az atmoszferiliák hatására" könnyen finom homokká esik szét. Elsőként tesz említést arról, hogy a dolomit padjai között néha 5 10 cm vastagságú márgás betelepülések jelennek meg. A dolomit kisebb vápáiban vagy repedéseiben vasvegyületekkel vörös vagy sárgára festett anyagot észlelt. Ugyanakkor megállapította, hogy magában a dolomitban az agyagos szennyeződések ritkák. Földtani megfigyeléseit néhány részleges és teljes kémiai elemzéssel melyek a dolomit egyneműségére utalnak kiegészítve foglalta össze. Afelsőkarni dolomit eddigi legrészletesebb kőzettani és kémiai vizsgálatát a Bauxitkutató Vállalat (Balatonalmádi, 1966) végezte. Az ÉM. Tanácsi Építőkőfejtő Vállalat (Balatonalmádi) megbízásából mélyített 10 db kutatófúrás a dolomitnak mintegy 40 m összvastagságú szakaszát tárta fel. Ennek résza táborállási (aranyosvölgyi) kőbányáktól keletre letes kémiai elemzésén kívül a vékonycsiszolat-vizsgálat során 5 fő szövettípus került elkülönítésre. JUGOVICS L. a korábbi kéziratos jelentésében (18) ismertetett kutatási adatokat legújabban egy nagyobb dolgozat részeként foglalta össze, lényeges változtatás nélkül. A fenti munkákat követően az 1966 67. években végzett földtani térképezés és az ebből adódó újabb földtani megfigyelések (2, 3) a terület felsőkarni dolomitjára vonatkozóan is tovább bővítették az ismeretanyagot: felismertük, hogy az Aranyosvölgytől nyugatra található Kőképalja területén a felsőkarni fődolomit alsó része, míg a völgytől keletre annak felső szakasza van jelen felszíni kibúvásban, a táborállási kőbányákban. A táborállási kőbányák földtani rétegsorának rövid makroszkópos leírása (2) is megtörtént. Jelen dolgozathoz igen hasznos útmutatást adott VÉGH SÁNDORNÉ üledékföldtani munkája (36), mely a Gerecse-hegységi felsőtriász képződmények üledékföldtani vizsgálatát tartalmazza. 53

b) Anyagvizsgálati módszerek A teljes rétegsor anyagfeldolgozásához valamenynyi réteg anyagának begyűjtése szükséges. Mivel ez csak a feltárásokban, kőfejtőkben valósítható meg, a vizsgálati anyag begyűjtését a viszonylag legjobban feltárt területen, a Veszprémtől északra található táborállási (aranyosvölgyi) kőbányákban, illetve azok közvetlen környékén végeztem. Fenti kőbányákban a felsőkarni dolomitnak mintegy 40 m összvastagságú szakaszát tárták fel. lehetőséget adva a csupán néhány cm vastagságú rétegek megfigyelésére is. A dolomitsorozat legalsó, és részben a felső szakaszának megmintázása a kőbányák környékén található természetes feltárásokból történt. Az egyes kőzetszemcsék alakját, nagyságát, egymástól való távolságát, elrendeződését, s az ebből adé)dó rétegzettséget, szerkezetet, a kőzetszöveti vizsgálatok segítségével igyekeztem tisztázni. Mivel a korábbi megállapítások mindegyike arra utal. hogy a kőzetanyag csaknem teljes egészében dolomit, jelen vizsgálat elsősorban a dolomitban szórványosan elhelyezkedő kalcitszemcsékre terjedt ki. Ezek kimutatása a VÉGH S.-né által leírt (36) és jól bevált módszerrel, az 1%-os sósavval való megcseppentés útján történt. A dolomit felületi csiszolatát sósavval megcseppentve kalcitszemcsék jelenléte esetén buborékképződés indul meg, mely percekig eltarthat, s így binokuláris mikroszkóppal jól szemlélhető a kalcitanyag eloszlása. A szemcsenagyság-vizsgálatok csiszolatok segítségével történtek. Ebből adódóan a ténylegesnél általában kisebb szemcseméretek voltak megállapíthatók, mivel a csiszolat nem minden szemcsét metsz a legnagyobb szélességben. A szemcsenagyság kevertsége és szórtsága is nagyobb a különböző orientációjú metszetek miatt. Néhány esetben rétegenként több csiszolat is meg lett vizsgálva. A 0,1 mm-nél kisebb uralkodó szemnagyságú kőzeteket mikrokristályos (finomszemcsés), a 0,1 0.3 mm közöttieket pedig középszemcsés típusba soroltam. A kőzetfizikai vizsgálatok közül a fajsúlyra, illetve térfogatsúlyra vonatkozó adatokat részben a Bauxitkutató Vállalat és JUGOVICS L. jelentéséből vettem át. A szilárdsági vizsgálatok" csupán a kalapáccsal való törés és pattinthatóság megállapítását foglalják magukba. A felsőkarni dolomitsorozaton belül néhány pad, különösen egyes sávos típusok nagyobb szilárdságukkal tűnnek ki. Több. főként felszínközeli rétegnél erős murvásodás, porlódás figyelhető meg. A halványlila, középszemcsés dolomittípusok kagylós törésűek. A helyenként utólagos limonitosodást szenvedett szakaszokon az egyébként igen szívós dolomit csupán a mészmárgának megfelelő keménységgel rendelkezik. Az ásványtani vizsgálatok során 12 db, előzetesen teljes kémiai elemzésnek alávetett dolomitminta derivatográfiai vizsgálata is megtörtént a Bauxitkutató Vállalat által. Néhány szint mintaanyagának röntgenfelvételi eredményét NAGY B. volt szíves rendelkezésemre bocsátani. A fúrásokkal harántolt dolomitrétegek-mintáinak oldási maradéka az elemzési adatok szerint zömmel 1% alatti, így ezek további vizsgálatától a Bauxitkutató Vállalat eltekintett. A lehetőségek adta kereten belül a geokémiai vizsgálatok is a teljességre való törekvés szem előtt tartásával készültek. A megelőző kutatások jóvoltából igen szerencsés módon több mint 100 db részleges, illetve teljes kőzetelemzési adat állt rendelkezésemre. Ezek felhasználhatóságának értékét nagyban növeli, hogy az elemzések túlnyomó többsége, a Bauxitkutató Vállalat laboratóriumában készült, 1966-ban. A többi elemzés is, melyeket VÉGH S.-né (Magyar Állami Földtani Intézet) és kisebbrészt magam (1967 68) végeztem, megegyezik abban, hogy a fő alkotórészek meghatározása azonos módszerrel történt, és az elemzések legnagyobb része az utóbbi években lett elvégezve. A CaCO.i és MgCO:i meghatározások komplexonos titrálással készültek. Az R'jO.i tartalom megállapítása ammóniumhidroxid segítségével gravimetrikus úton törént, a FejO:i pedig káliumrodaniddal, fotometrikus eljárással. Az RjO ;i Fe 2 0 :i érték közel azonos az AL> 0 :i mennyiségével. Az SÍO2 tartalom nátronlúgos ömlesztés segítségével, a savoldhatatlan maradék mennyiségének megállapítása pedig sósavas feltárás útján történt. A kémiai elemzések tanúsága szerint a felsőkarni dolomit anyagásvány-tartalma csekély. A kémiai elemzéseken kívül a Magyar Állami Földtani Intézetben (1966 67) 20 db minta nyomelemtartalmának tájékoztató minőségi vizsgálata is elkészült, ebből azonban újszerű következtetés nem vonható le. c) A felsőkarni d о 1 о m i t s о г о z a t anyagvizsgálati eredményei A vizsgálat tárgyát képező dolomitsorozat a régi értelemben vett fődolomitösszlet" alsó, mintegy 80 méter összvastagságú szakasza, amely ősmaradványok alapján még a karni emeletbe (Megalodon triqueter pannonicus szintbe) tartozik. A felsőkarni dolomit a Cornucardia hornigi szint legfelső, ún. nuculás márgajára megegyező dőlései (320/15) települt. A dolomitsorozat alsó, néhány méter összvastagságú részén LACZKÓ D. megállapítása () szerint szürke dolomit található. Jelen vizsgálat során ebben az alsó részben több kőzettípust sikerült elkülöníteni. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezen típusok begyűjtése a rossz feltártsági viszonyok (Kőképalja, a LACZKÖ-féle VII. szelvény nyomvonala, 54

és a vele szemközti domboldal, az Aranyosvölgy keleti oldalán) miatt csak törmelékből volt lehetséges. 1. A Megalodon triqueter pannonicus szintbe tartozó dolomitsorozat legidősebb képződménye,szürkés árnyalatú barnássárga, tömött, élestörés ű, vékonypados, faunamentes dolomit. Vastagsága kb. 50 cm lehet, 5 10 cm-es padvastagságokkal. A kőzet színe a közvetlen fekvőt képező márga barnássárga színére emlékeztet. Rendkívül jellegzetes mikrorétegzettsége rögtön szembetűnik. Keményebb-lazább sáviainak milliméterenkénti, gyakran ennél is sűrűbb váltakozása az üledékképződés menetének oszcillatív voltára utal. A terrigén anyag beáramlása az üledékgyűjtő medencébe csekély mérvű lehetett, mert a márgásabb szakaszok csak az atmoszferiliák hatásának kitett felületeken különíthetők el élesen, és ott is csak kis barázdák jelzik a kőzet kevésbé ellenálló voltát. Friss törési felületeken a kőzet inhomogenitását a világosabb-sötétebb sávok jelenléte alapján tételezhetjük fel. A kémiai elemzéskor a típusos dolomitéhoz képest csupán néhány százalék mészfelesleg mutatkozott (СаСОз tartalom: 56,71%). A savoldhatatlan maradék 3,2%-os mennyisége némi márgatartalomra enged következtetni. Ennek ellenére a dolomitsorozat közvetlen földtani fekvőjét képező nuculás márga és a legalsó dolomitréteg kőzettani szempontból élesen elkülönül. Fentiek szerint a két sorozat határán logikus lenne d i s z к о r d a n с i á t feltételezni. Meggyőzőbbek azonban a következő ellenérvek: a) Veszprém nyugati részén, a Betekints és Kiskúti Séd-völgy környékén, ahol a természetes feltárásokban jelenlevő felsőkarni rétegsor karbonátos kifejlődésű a tiszta mészkő és dolomitrétegek közé dolomitos mészkő és meszes dolomit települ, tehát az átmenet éppúgy folyamatos, mint azt a középhegység számos helyéről ismerjük. Veszprémben az átmeneti rétegek jelenlétének felismerése éppen LACZKÓ D. érdeme, és éppen ezért nem valószínű, hogy a nuculás márga és a fődolomit közé települt, esetleges átmeneti rétegcsoportot az akkori, részint kedvezőbb feltártsági viszonyok mellett ne ismerte volna fel. b) A veszprémi karni rétegsorban a régi értelemben vett fődolomitösszlet fekvőjében három dolo- mitszint (LACZKÖ D. szerint: alsóraibii, felsőraibli raibli megalodontás dolomit) is elkülöníthető. Ezek a dolomitszintek azonban még helyi viszonylatban sem általános elterjedésűek, hanem az egyes karni márgaszintek heteropikus fácieseként vannak jelen. Mivel ezek között a jó feltárásokban vizsgálható márga és dolomitrétegek között is az átmeneti réteg hiánya állapítható meg, kézenfekvő, hogy a fődolomit" és az annak közvetlen fekvőjében települt márga esetében is hasonló a helyzet. c) A veszprémi karni márgarétegek jelentős része feltehetőleg dolomitmárga (jelen munkánál ezek kémiai elemzésére nem volt lehetőség), ezért a dolomit felé átmeneti rétegcsoport jelenléte nem is indokolt. 2. A következő, szintén csak törmelékmintából előkerült, egyetlen, tenyérnyi nagyságú kőzetpéldány nagyon hasonlít az előző típushoz. Világosszürke, szintén v é ko n y r é t e g e s (1 cm), lilásvörös márgaközös, faunamentes dolomit. A milliméteres szürke dolomitsávok felületén a márga leheletvékony bevonatot képez. Ennek következtében a kőzet nem is nevezhető márgás dolomitnak. Az előkerült kőzetpéldányon kis árokszerű bemélyedés figyelhető meg, ami esetleges hullámos rétegfelületre enged következtetni. 3. A mikrorétegzett dolomit földtani fedője már szálbanálló barnásszürke, tömött, cukorszövet ű, faunamentes dolomit. Összvastagsága 4 méterre tehető, 5 20 cm-es padvastagságokkal. Terrigén szennyeződéstől mentes. Vékonycsiszolatban (1. ábra) inhomogén, kissé márgás. A 0,04 0,08 mm közötti uralkodó szemcseméretek alapján finomszemcsés szövettípusba tartozik. Rendkívül rideg, az utólagos tektonikai igénybevé- 1. A 3. típusú dolomit vékonycsiszolati képe (kb. 30-szoros nagyítás) 1. Bild vom Dünnschliff des Dolomits vom Typ 3 (etwa 30fache Vergrösserung) 1. Thin section of type 3 dolomite (approx. x30) 55

tel következtében apró darabokra tört. CaCO-tartalma: 53,55%. Nagyobb darabjai kalapácsütésre paralelepipedonos elválással törnek szét. Helyenként kihengerlödés nyomai ismerhetők fel a kőzetben. A rétegzettség síkjával közel párhuzamosan is elválás mutatkozik, sávos (3 4 milliméterenkénti) jelleggel, mely a homogén kőzetanyagban álrétegzettségnek tűnik. 4. Bizonytalan rétegtani helyzetű, de a veszprémi felsökarni dolomitsorozat legalsó szakaszához sorolható az a dolomittípus, amely a a Veszprém-külső vasútállomástól Veszprém felé haladva 300 320 méter között, a vasúti bevágásból került elő. A finomszemcsés, világosszürke kőzet tömött, cukorszovetű dolomit. Egyetlen Megalodon sp. köbéitöredéket találtam benne. A fentiekben leírt négy kőzettípusból álló rétegcsoport, mely mint láttuk két üledékritmust (vékonysávos és cukorszovetű dolomit) foglal magában, makroszkópos megítélés alapján a márga és a dolomit közötti átmeneti fáciest" képviseli. Az átmeneti jelleg a kőzet finom sávozottságában, színében és csekély márgatartalmában jut kifejezésre, mivel pontosan ugyanilyen típusok a földtani fedőt képező, közel 80 méter vastag, meglehetősen egyveretű dolomitsorozatban nem találhatók. A négy réteg ugyanakkor szemcsézettség, kémiai összetétel és kizárólag a dolomit legalsó szakaszára jellemző relatív faunaszegénység (tehát a főbb jellegek) alapján szorosan kapcsolódik a fedő dolomithoz. A felsökarni márga és fődolomit határát a közelmúltban (1969) a Veszprém-külsőre vezető műút (Felszabadulás útja folytatása) melletti csatornázási munkák és a műút keleti oldalán levő, Veszprém-külsői új lakótelep alapozási munkálatai során több helyütt is feltárták. Ezek a feltárások azonban viszonylag szerény megfigyelési lehetőségeket biztosítottak, mert a márga és a dolomit határát részint lösztakaró fedi, másutt pedig a dolomitsorozat legalsó rétegei teljesen murvásodottak, sőt porlottak és így az eredeti kőzettani jellegek már nem rekonstruálhatók. A porlott dolomitszakasz közvetlen földtani fedőjét képező rétegekben pedig több méter mélységű, 20 30 méter hosszúságban is követhető bauxitos anyaglencsék (a veszprémi karsztfennsík számos helyén előforduló áthalmozott, degradált bauxit teleproncsokról lehet szó) nehezítik a dolomitsorozat rétegenkénti tagolását. Annyi biztosan megállapítható, hogy a fődolomit ezen a területrészen agyagos-gumós mészkőre települt (ez a mészkő fauna () alapján biztosan felsökarni; a felső nuculás márgának nyilván heteropikus fáciese) és a dolomit felé élesen határolódik el. Mivel a felsökarni dolomitsorozatban itt jelentkezik első ízben porlott dolomit, magával a porlódással ezúttal célszerű foglalkozni. A dolomitporlódás kérdésével kapcsolatban igen eltérőek az álláspontok. JUGOVICS L. megállapítása (18) szerint a dolomit porlódása helyi viszonylatban az atmoszferiliák hatásának tulajdonítható. A kérdés behatóbb tanulmányozása céljából Veszprém közvetlen környékén, valamint Kádárta és Balatonfüred térségében számos feltárást kerestem fel. Megfigyelésem szerint a porlódás a kedvező vízháztartású területeken, ezen belül a felszínközeli rétegekben (fagyhatás zónája) igen intenzív. Ennek megfelelően a porlott szakaszok itt rétegtani szinthez nem kötöttek. A porlódási folyamat első fázisa, a murvásodás, a tektonika, vagy likacsos kőzettípus (ami a veszprémi felsökarni dolomitban ritka) esetében csupán a fagyhatás következtében is létrejön. Az ún. veszprémi plató dolomittömegének legnagyobb részén, főként az intenzív mikrotektonika hatására ment végbe a murvásodás. Nagyobb öszszefüggő porlott szakaszok főleg az alacsonyabb térszínű területrészeken (vízfolyások mentén) észlelhetők, de a nagyobb törési zónákban is széles sávban követhetők a porlott szakaszok. A természetes feltárások felszínközeli zónájában a murvásodás általános jelenség. Az innen származó, lejtőtörmelékbe került dolomitgörgetegek (melyek helyenként fél m :i nagyságúak) is rendszerint porlottak. A porlódás rétegtani szinthez kötötten is fellép. A veszprémi felső márgacsoport, mint jó vízzáró rétegcsoport a rátelepülő fődolomit legalsó rétegeinek vízzel való telítettségét felszínközeiben biztosította, és ennek következtében fagyhatásra széles (mintegy 15 m) rétegvastagságot felölelő porlott szakasz képződött. A rétegenkénti porlódás néhány különösen rideg kőzettípusban is fellép, de ezekben az esetekben mindig rossz vízvezetőnek mondható dolomit (gyakran réteglap menti márgás-agyagos bevonattal) képezi a földtani fekvőt. Meg kell említeni még a porlódás egyik különleges folyamatát, mely a dolomitnak agyaggá történő lebontásának egyik lépcsője, és valószínűleg,,lagyos" víz (veszprémi viszonylatban termálvízről nem beszélhetünk) hatásával kapcsolatos. Ezt látszik igazolni a megalodonok kioldási üregeinek falán néhol észlelhető, borsókőszerű aragonitkéreg. Az oldási folyamat végterméke zöld vagy vörös agyag, mely NAGY B. szíves Rtg. felvétele (1967) szerint kevés illitet tartalmazó kaolinit. A porlott és az üde dolomittípus között egyébként sem kémiai, sem nyomelemtartalom tekintetében lényeges eltérés nem állapítható meg a több száz kémiai elemzési adat birtokában. 4. Barnásszürke, üreges, sarkos törésű dolomit. A szabályos, többnyire gömbhöz közelálló alakú, 0,5 1,5 cm átmérőjű üregek fala ritkán apró kalcitkristályokkal bélelt, gyakran azonban a teljes üreget durvakristályos, romboéde- 56

2. A 9. típusú dolomit vékonycsiszolati képe (kb. 30-szoros nagyítás) 2. Bild vom Dünnschliff des Dolomtis vom Typ 9 (etwa 30fache Vergrösserung) 2. Thin section of type 9 dolomite (approx. x30) res hasadású kalcit tölti ki. A szabályos üregalak miatt felvetődik, hogy azok ősmaradványvázak utólagos kioldódása útján képződtek. A kőzet egyébként faunamentes, homogén, mikrokristályos dolomit, mintegy 9 méter összvastagsággal. 6. Halványlila, tömött, élestörés ű, cukorszövetű dolomit, az Amauropsis sp. szórványos előfordulásával. Vastagságadatai a rossz feltártsági viszonyok miatt nem állapíthatók meg pontosan. Vékonypadosnak tűnik, rétegvastagsága mintegy 10 méterre tehető. Vékonycsiszolatban inhomogén szemcsézettséget mutat: az egy és ugyanazon rétegből néhány méterrel odébbról vett minta már eltérő szövettani jellegű. A megfigyelt két típus mikrokristályos, illetve középszemcsés (apró ooidos) dolomit. A durvább szemcseméretű szakaszokon mikrofauna (alga, Ostracoda) jelenléte ismerhető fel. 7. Barnásszürke, rozsdabarna foltos, sarkos törésű, pszeudobreccsás jellegű dolomit. Az utólagos elváltozások (tektonika, kioldás) hatására a primer kőzetanyag csaknem teljes egészében átalakult, és csak a foszlányokban jelenlevő néhány barna dolomitszemcse utal arra, hogy ez lehetett a kőzet eredetileg. Az 5,8 m vastagságú, erősen morzsolt dolomit az utólagos oldási folyamat következtében kalcitos-limonitos kötőanyaggal cementálódott össze. A kötőanyag azonban a típusos pszeudobreccsáktól eltérően igen finom eloszlású, és csak néhol jelentkezik bekérgezésként az egyes szemcsék felületén. A láthatóan erős tektonikai igénybevétel és a gyenge cementáló hatás miatt a kőzet igen könnyen murvásodik, porlik. Az utólagos, teljes felaprozódás az esetlegesen jelen volt ősmaradványokat felismerhetetlenné tette. 8. Barnáslila dolomittörmeléket tartalmazó világosszürke dolomitpor. Rétegvastagsága 0,5 méter. A durva, azaz törmelékes komponensek 0,1 1,0 mm-es szemnagyságú dolomitporba ágyazódtak. A kőzet kémiai öszszetételét tekintve a közvetlen földtani fedő, illetve fekvőréteghez viszonyítva itt az AI2O3 mennyiségének ugrásszerű csökkenése állapítható meg, két lelőhely adatainak figyelembevételével. 9. Szürkéslila, tömött, éles és kagylóstörés ű, kissé márgás dolomit. Az elemzettminták közül 2,33%-os SiCb tartalma maximális érték, és a savoldhatatlan maradék mennyisége (3,31%) is relatíve igen magas. A későbbiekben még néhány elemzési adat kapcsán látni fogjuk, hogy a veszprémi felsőkarni dolomitsorozatban a kissé márgás fáciestípusok vissza-visszatérő jelleggel továbbra is képviseltek, de a márgásság egyre csökken. A kőzet finomszemcsés alapanyagában szórványosan, helyenként kissé feldúsulva 1 2 mm-es világosszürke foltok láthatók. Vékonycsiszolatban (2. ábra) ezek a szemcsék foltokban, felhőszerűen helyezkednek el az alapanyagban. Gyakoriak a kalcittal kitöltött, jellegzetes alakú likacsok is. A csiszolatban néhány algamaradványnak minősíthető szerves zárvány is mutatkozik. A 4,3 méter vastagságú réteg fedőjében ehhez teljesen hasonló megjelenésű, makroszkóposán ettől nehezen elkülöníthető dolomit települ. 10. Szürkéslila, tömött, sarkos törésű faunamentes dolomit. Vastagsága 2,8 m, 5 30 cm közötti padvastagságokkal. Meglehetősen rideg, repedésekkel átjárt. A repedések egymásra közel merőlegesek, és többnyire zártak, vagy azokat mikrokristályos kalcit tölti ki. A kőzet alapanyaga makroszkópos megítélés alapján csaknem homogénnek tűnik. A földtani fekvőt képező réteg felé a folyamatos átmenetet a kémiai vizsgálat (CaC0 3 átlag: 53,75%, Si0 2 átlag: 0,99%), savoldhatatlan maradék átlaga: 0,86%) is alátámasztja. Ezen az átmeneti jellegű alsó szakaszon a kőzetben szórt elhelyezkedésű apró (0,1 0,6 mmes) kalcittal kitöltött likacsokat találunk, és egyetlen 6 mm-es, ovális metszetű üreget, ami valószí- 57

3. A 14. típusú dolomit vékonycsiszolati képe (kb. 30-szoros nagyítás) 3. Bild vom Dünnschliff des Dolomits vom Typ 14 (etwa 30fache Vergrösserung) 3. Thin section of type 14 dolomite (approx. x3',)) nűleg ősmaradvány utólagos kioldódása útján keletkezett. A kőzet elválási felületein néhol dendrites hintés látszik. Az egyetlen, sztilolitos rétegfelületeken vöröseslila, leheletvékony agyagos bevonat van jelen. Felfelé a szövet inhomogén jellege fokozatosan megszűnik és a mikrokristályos alapanyagba helyenként középszemcsés elegyrészek ágyazódnak. Az átmenet folyamatossága miatt a padok között réteghatárt vonni nem lehet, ezért történt a képződmény egyetlen üledékciklusba való helyezése. 11. Szürkéssárga, dolomittöredékes, kissé murvás dolomitpor. Vastagsága 0,15 méter. A törmelékes komponensek 1.5 cm átlagos nagyságúak, és lila, helyenként szürkére fakult dolomitból állnak. Lényegében különböző mértékben bontott és porlódásnak indult kőzettörmeléket alkotnak. A murva, illetve dolomitpor laza állapotú, és csak elvétve tartalmaz szilárdabb szakaszokat, ahol a repedések mentén felülről leszivárgott vörös agyagos kötőanyag cementáló hatást fejtett ki. A képződmény ősmaradványmentes. 12. Halványlila, tömött, éles törésű dolomit. Vastagsága 2,5 méter, 0,15 0,7 méteres padvastagságokkal. Meglehetősen rideg, fejtés közben apró darabokra törik. Az elválási felületek mentén szürkés-barnás bevonat figyelhető meg. A felsőkarni dolomitsorozat legalsó szakaszának többi rétegéhez hasonlóan makrofaunában szegény, mindössze néhány Gastropoda töredék található benne. Szórványosan apró, cső alakú, üregecskéket tartalmaz, melyek algák egykori jelenlétére utalnak. Vékonycsiszolatban finomszemcsés, kevés kalcit anyagú üregkitöltéssel. A közbetelepült dolomit- Doros rétegec«1.éktől eltekintve a 10., 12. és 1.4. számú rétegek sajátságai közel azonos üledékképződési viszonyokra utalnak. 13. Világosszürke, utólagos sárgásvöröses elszíneződést szenvedett dolomitporos dolomitmurva. Vastagsága 0,2 méter. A murvás elegyrészek lilás árnyalatúak, de egy részük már kifakult, és így a dolomitporra jellemző szürke színű. Ez a kőzettípus a réfegenkénti porlódás létezésének egyik bizonyítéka. 14. L i 1 á s s z ü г к e, tömött, kagylós és egyenetlen törésű, cukorszövetű dőlöm i t. Makroszkópos megítélése alapján a 9. típusú, kissé márgás dolomithoz áll közel, de ez a kőzet csaknem teljesen homogén, csupán elszórtan figyelhető meg néhány nagyobb (0,5 1.0 mm-es) szemcse a mikrokristályos alapanyagban. Rétegvastagsága 1,65 méter, mely egyetlen padból áll. Felületcsiszolatában jól látszik a lilásabb árnyalatú színfoltok helyenkénti előfordulása. Egyébként a törési felületek mentén rendszerint utólagos sötétlila elszíneződés figyelhető meg. A kőzet faunaszegény, mindössze néhány Trigonodus sp. kőbél került elő. Vékonycsiszolatából (3. ábra) a mikrofaunamentesség állapítható meg. CaCO :) tartalma 53,5%, a savoldhatatlan maradék mennyisége 0,45%. 15. Vöröses árnyalatú s á r g á s 1 i 1 a. sötétebb foltokkal tarkázott, finoman sávozott, s а г к о s törésű a 1 g á s - m о 11 u s z к á s dolomit. Az egyetlen, 0,6 m vastag padból álló képződmény alapanyaga mikrokristályos dolomit, az alsó szakaszon nagyobb (0,1 0,5 mm-es) szemcsékkel. A réteg csapásirányában szaggatott-csipkézett, hullámos lefutású vékony (0,5 1,0 mm-es) kalciterek vannak jelen, melyek az alapanyagot sávokra osztják. Az egyes sávok 1,5 cm-nél keskenyebbek. A sávok kis része márgás, és így ezek mentén elválási jelleg mutatkozik: kalapácsütésre az elválás könnyen keresztülvihető. A vékony kalciterek struktúrája arra enged következtetni, hogy azok algák utólagosan átkristályosodott vázelemei lehetnek. A feltevést igazolni látszik az a megfigyelés is, hogy a kőzetben gyakran tömegesen fellépő apró, hosszúkás likacsokat találunk, melyek a középhegység számos helyéről ismert algás dolomitok jellemzői. Ott azonban a likacsokban gyakran makroszkóposán is felismerhető szerkezet- Sí \

4. A 15. típusú dolomit réteglapra merőleges metszete (kb. 30-szoros nagyítás) 4. Ein auf die Schichtfläche senkrechter Schliff des Dolomits vom Typ 15 (etwa 3l)fache Vergrösserung) 4. Vertical section through cleavage foliation of type 15 dolomite (approx. x30) tel bíró algák vannak jelen, ebben a kőzettípusban viszont még a vékonycsiszolat-vizsgálat során sem sikerült felismerhető szerkezettel bíró algát észlelni. Jelen kőzettípus kevéssé mozgatott tengervízben való keletkezési körülményeit igazolni látszik az a tény, hogy a kőzetben talált egészen apró (néhány milliméteres) ősmaradvány vázak teljesen sértetlen megtartási állapotúak. Az egykori tengerfenékre került csigaházak épen maradásának a laza aljzatviszonyokon kívül ugyanis a vízmozgatottság csekély mértéke, (melyben az algaerdők jelenléte is fontos szerepet játszott) is az egyik feltétele. A kémiai elemzés során a kőzetben a típusos dolomitj hoz viszonyítva néhány százalék CaCOo felesleg mutatkozott, mely a kőzetben jelenlevő, utólagosan átkristályosodott ősmaradványvázaknak tudható be. Éppen ezért meszes dolomit jelenlétéről nem beszélhetünk. A már említett faunaelemeken kívül a felsőkarni dolomitsorozatban itt jelentkezik első ízben említésre méltó egyedszámmal képviselt Megalodon fauna. Az ősmaradvány-együttes részletes, rétegenkénti kiértékelésével az őslénytani fejezetben foglalkozunk. A vékonycsiszolat-vizsgálat során mind a réteglapra merőleges, mind pedig azzal párhuzamos síkban készített metszetek szöveti kimérése történt meg, több csiszolat igen alapos vizsgálata segítségével. A merőleges orientációjú metszetekben jól látszik (4. ábra) a hullámos lefutású vékony kalcitsávok jelenléte, míg a párhuzamos metszetekben szabálytalan helyzetű likacsok (5. ábra) figyelhetők meg. A szemcsézettségről a vékonycsiszolat-vizsgálattal sem sikerült lényegesen új eredményt elérni; a makroszkóposán mikrokristályos alapanyag, mely a kalcitsávok között helyezkedik el, 0,08 mm-nél kisebb szemcsékből áll, míg az alsó szakaszon durvább elegyrészek is fellépnek. 16. A finoman sávozott apró megalodonos dolomit fedője szürkés árnyalatú vöröseslila, szilánkos törésű, likacsos dolomit. Vastagsága 0,8 méter. Repedések menti elválási felületein dendrites bevonat figyelhető meg. A kőzet helyenként márgában dúsabb szakaszokat tartalmaz, és ezek a változatok könnyen törhetők. Az élénk szín és a márgásság miatt jelen réteg igen jellegzetes, makroszkóposán is jól követhető, ezért a rétegazonosítást a rossz feltártságú területrészeken jelentősen megkönnyítette. A közvetlen földtani fekvőt képező réteghez viszonyított fáciesváltozást ebben a kőzetben a márgás szakaszok fellépésén kívül az algák csaknem teljes kimaradása is jelzi: míg a fekvőben az algák szőnyegszerű előfordulásban, tehát igen gazdagon voltak képviselve, jelen rétegben csak néhol ismerhető fel egy-egy foszlány, mely algamaradvány utólagosan átkristályosodott 5. A 15. típusú dolomit réteglappal párhuzamos metszete (kb. 30-szoros nagyítás) 5. Schliff des Dolomits vom Typ 15, parallel zur Sichtfläche (etwa 30fache Vergrösserung) 5. Parallel section with cleavage foliation of type 15 dolomite (approx. x30) 59

váza lehet. Makroszkóposán a kőzet csaknem homogén középszemcsés szövetű, néhány nagyobb limonitos elegyrésszel. 17. A földtani fedőben ismét d о 1 о m i t p о г о s d о 1 о m i t m u r v a van jelen. Vastagsága 0.2 méter. Az eddigekben ismertetett két. hasonló képződményhez viszonyítva annyi különbség állapítható meg, hogy jelen réteg több helyütt - - kiékelődés miatt eltűnik, majd 10 20 méter után ismét jól követhető. A dolomitmurvát egyes szakaszokon vörös agyagos kötőanyag cementálja össze. 18. Lilásszürke, s ö 1 é t 1 i 1 a 1 о 1 t о s. t ö - m ö t t, é 1 e s t ö r é s ű d о 1 о m i t. mely igen kevés apró likacsot tartalmaz. Míg a többi kőzet típusnál a sávos-foltos színeződés rendszerint a szövet változását is eredményezi, ebben az esetben a mesterségesen szabott határtartományon belül homogén, mikrokristályos a szemcsézettség. A vékonycsiszolat-vizsgálat alapján 0,01 0.02 mm közötti uralkodó szemcsenagyság állapítható meg. A képződmény rétegvastagsága 0,8 m. 10 25 cm-es faunamentes padokkal. Összefoglalva tehát ez a kőzettípus a vizsgálat tárgyát képező felsőkarni dolomitsorozatban különleges helyet foglal el, mivel homogén szemcsézettsége mellett egyben faunamentes is. H). S z ü г к é s 1 i 1 a - 1 i 1 á s b a r n a. sötétül a s á vos. tömött. é 1 e s t ö r é s ű dolomit. Vastagsága 3.1 m. 5 80 cm közötti padvastagságokkal. Inhomogén voltát az atmoszferiliák hatásának kitett felületek mentén észlelhető barázdáltság jelzi. A makroszkópos megítélés alapján homogénnek tűnő szemcsézettség a vékonycsiszolat-vizsgálat során inhomogénnek bizonyult: a közel párhuzamos elhelyezkedésű sötétebb lila sávokban durvább szemcséjű elegyrészek helyezkednek el. melyek az alapanyaghoz fokozatos átmenettel (ő. ábra) kapcsolódnak. Az alapanyag mikrokristályos, míg a sávokban megfigyelhető durvább elegyrészek a 0,4 mm-es nagyságot is elérik. Ezeken a sávos szakaszokon a mikrofauna-elemek (Alga, Ostracoda), helyenként Mollusca-metszeiek gazdagabban mutatkoznak. Fajra meghatározható makrofauna ebből a rétegből nem került elő. 20. Szürkéslila-barnáslila, tömött, éles törésű, cukor szövetű, megalodon о s do 1 о m i t. Vastagsága 9,6 méter, 10 50 cmes padvastagságokkal. Törési felületcin néhol dendritbevonatos. A kőzetben található Megalodon-kőbelek felületén szabálytalan lefutású, általában 1 mm mélységű barázdáltság figyelhető meg. Maga a barázdáltság minden valószínűség szerint utólagos oldás hatására jött létre, az ősmaradványok héj tartományában. A kioldásnak ez a típusa az ősmaradványhéj és a bezáró kőzet határán mikrokristályos kalcit-hintés képződésével járt. A köbeiét az anyakőzettől 0,5 1,0 mm-es hézag választja el, a köbéi barázdált felületét pedig szintén parányi kalcitkristályokból álló hintés, vagy vékony kalcitréteg borítja. Gyakran a köbéi az anyakőzettel teljesen öszszeolvadt, és így a homogén üledékanyag miatt attól nem is különíthető el. Általában a kebelek felületén egyetlen, tetszés szerint kiválasztott példány esetében is a kioldott, barázdált felületrész és a kőbélnek az anyakőzettel való összeolvadása volt megfigyelhető. A kioldott ősmaradvány üregét ritkán durvakristályos kalcit tölti ki. A kőzet atmoszferiliák hatásának kitett felületein egyenletes koptatottság vehető észre és ez homogén szövettípusra utal. Ezeken a felületeken középszemű dolomitszemcsék, valamint néhány, algamaradványnak minősíthető ősmaradványváz preparálódott ki. A vékonycsiszolat-vizsgálat alapján is középszemcsés dolomittípus jelenléte állapítható meg, mely makro- és mikrofauna vázelemen töredékeket tartalmaz. Néhány opak limonitszemcse is mutatkozik a csiszolatokban, és apró likacsok is megfigyelhetők. Mint azt már a korábbiakban is láttuk, a Megalodon kőbelek ezúttal is a középszemcsés szövettípusokhoz kötötten lépnek fel. 21. Barnás árnyalatú szürkéslila, о о i d о s szövetű, megalodon о s d о 1 о - 6. A 19. sz. réteg dolomitjának vékonyesiszolati képe (kb. 30-szoros nagyítás) В. Bild vom Dünnschliff des Dolomits vom der Schicht 19 (etwa 30fache Vergrößerung) fi Thin section of layer No. 19 dolomite (approx. x30) 60

8. A 20. réteg apróbb ooidos dolomitja, gyér mikrofaunával (kb. 30-szoros nagyítás) 8. Dolomit der Schicht 20 mit kleineren Ooiden und einer spärlichen Mikrofauna (etwa 30fache Vergrösserung) 8. Smaller ooidic dolomite of layer No. 20 with poor microfauna (approx. x30) mit. Vastagsága 2,3 méter. A nagyobbrészt tömött üledékanyagban szórványosan keskeny, de több cm hosszúságot is elérő, rendszerint finomszemcséjű kalcittal bélelt üregek vannak jelen, melyek szabálytalan lefutásúak. Keletkezésük a kőzet kevésbé ellenálló részeinek, illetve ősmaradványvázaknak utólagos kioldódásával magyarázható. A kioldás igen intenzív voltát a Megalodon kőbelek felületén megfigyelhető 0,5 cm mélységű barázdák, és a kőzetanyag helyenkénti porózussága is igazolja. A kőbeleken jelenlevő vékony kalcitbevonat felszíne rozsdafoltos elszíneződésű, ami az egyéb rétegekből előkerült Megalodonoknál nem figyelhető meg. Ezért a rétegazonosításban ez a sajátság is segítséget jelentett. VÉGHNÉ DR. NEUBRANDT E. (36, 27. old.) a Gerecse-hegységi felsőtriász mészkőöszlet felsőbb szintjeinek ooidos rétegeiről megállapította, hogy ott mindig az ooidos fáciestípus tartalmazza a felsőbb szintek MegaZodits-faunáját. Ehhez hasonlóan a veszprémi felsőkarni dolomitösszletnek ez az ooidos rétegcsoportja (a 20, és 21. réteg) szintén gazdag egyedszámú Megaíodon-faunát tartalmaz. A megalodonok az area-részen korrodáltak, de ugyanakkor a vékony, felületi kalcitbevonat is jelen van, tehát a korrodáltság egy újabb, utólagos oldási folyamat eredménye. A korrodált szakaszokon a dolomit erősen porózus, apró likacsokkal átjárt. A kőzetben szórványosan apró Mollusca-héjmetszetek is mutatkoznak. Az összehasonlíthatóság céljából jelen kőzettípus (7. ábra) és a valamivel finomabb szemcsézettségű 20. réteg vékonycsiszolati képét (8. ábra) együtt mellékeljük. A szöveti kimérés eredményei: 0,1 mm alatti finomszemcséjű alapanyag" (kalcit és dolomit) mennyisége 25%; 0,1 0,2 mm közötti ooidok 60%, ősmaradvány héjmetszetek 10%, apró likacsok 5%. 22. Szürkéslila, néhol barnás árnyalatú, élestörés ű, tömött, ooidos, megalodonos dolomit. Vastagsága 1,8 méter, 0,2 0,6 mm-es padvastagságokkal. A közvetlen fekvőt képző dolomithoz hasonlóan a szövet 0,2 0,3 mm-es uralkodó szemnagyságú ooidokból áll, de ebben a kőzettípusban mintegy 10%-os mennyiségben már nagyobb (1 7 mm-es) márgás szemcsék is jelen vannak. Ezek a szemcsék sötétlila színűek, vagy kissé sárgás árnyalatúbbak az alapanyagnál. Vékonycsiszolatban rendszerint áttetszők, ritkán teljesen átlátszatlanok. A rétegben lencsés feldúsulásban, jelentős mennyiségben található Megalodon kőbelek nem korrodáltak, és felületüket mikrokristályos kalcithintés teszi jellegzetessé. A Megalodonok szintén kis faj-, de gazdag egyedszámmal képviseltek. A szokásos kísérő-fauna, amely kevés Mollusca héjmetszetből, és Gastropodá-ból áll, itt is elmaradhatatlan. A fentiekben is- 7. A 21. réteg ooidos dolomitja Mollusca és Ostracoda metszetekkel (kb. ЗЭ-szoros nagyítás) 7. Ooidischer Dolomit der Schicht 21 mit Querschnitten von Molluscen und Ostracoden (etwa 30fache Vergrösserung) 7. Ooidic dolomite of layer No. 21 with sections of Molluscs and Ostracoda (approx. x30) 61

mertetett kőzettípus a kis kőbánya ÉK-i sarkánál foszlányokban van meg, a nagy kőbánya K-i részén teljes vastagságban vizsgálható, mivel ott fejtés alatt állt. Gazdag Megalodon-tartalmú lencsét 1969-ben értek el a fejtés során. Ugyanez a réteg az Aranyosvölgy Ny-i oldalán a völgytalpon bukkan felszínre, az Aranyosvölgyi-forrás közvetlen szomszédságában. A Kőképaljától Ny-i irányban nyomozható, szerkezetileg elkülönült területrészen ez a réteg negyedkori üledékanyaggal fedett. 23. Sötétlila, é 1 e s t ö r é s ű, szórványosan likacsos, cukorszövetű. m о 1-1 u s z к á s dolomit. Vastagsága 3.0 méter, 15 110 cm-es padvastagságokkal. A makroszkópos megítélés alapján homogénnek tűnő mikrokristályos alapanyagban 1 10 mm-es kör vagy ellipszis metszetű, lilásszürke foltok vannak jelen. Ezek Mollusca-maradványok utólagos kioldódása útján kialakult üregkitöltések. Egy részüknél még az ősmaradvány kioldott héja helyén található üreg is megfigyelhető. A kőzetben jelenlevő apró, eltérő színhez nem kötötten előforduló egyéb likacsok szintén kioldott ősmaradványvázak helyén lehetnek.. Világos és к ö z é p 1 i 1 a, tömött. élestörésű cukorszövetű dolomit. Vastagsága 6,8 méter, 10 20 cm-es padvastagságokkal. A kőzet szemcsézettsége közel homogén, túlnyomóan mikrokristályos dolomit alkotja. Ősmaradványokban viszonylag szegény, mindössze néhány, fajra meg nem határozható Gastropoda maradvány került elő. A lila szín nem általános, mert helyenként (pl. a nagy kőbánya közvetlen szomszédságában) barnáslila elszíneződésű. A színváltozás azonban a megfigyelések szerint sem a szövettípust, sem pedig az ősmaradvány-tartalmat nem befolyásolja. A megegyező szintet képviselő egyéb rétegeknél is mutatkozik lencseszerű színváltozás, tehát a szín alapján történő rétegazonosítás még ezen a kis vizsgálati területen sem vihető keresztül. mentén sötétbarna és barnásvörös foltok, illetve bevonat mutatkozik. A kőzet jelen formájában az eredeti kőzettani jellegek megállapítását csak a pseudobreccsás szakaszokon teszi lehetővé, ahol 0,5 1,0 cm-es, látszólag épen maradt szemcsék figyelhetők meg. Ezek az éles, alig koptatott kőzetdarabok barna, középszemcsés dolomitból állnak, melyek durvakristályos kalcit kötőanyagba ágyazódtak. Szemcseméretük felfelé csökken, és a szemcsék egyre koptatottabbak, csaknem teljesen legömböbölyítettek. Kötőanyaguk márgás dolomit. Vékony csiszolatban a szemcsék között néhány Mollusca héj metszet figyelhető meg (9. ábra). 26. Barn a ( tejeskávébarna'') sarkos é s élestörésű, tömött, faunamentes do- 1 о m i t. Vastagsága 3,0 méter. Gyakran repedezett. és a repedések mentén rozsdabarna, limonitos bevonat van jelen. Világosabb-sötétebb árnyalatú színfoltjai a többi dolomittípushoz hasonlóan utólagos elszíneződésről tanúskodnak. Maga a..tejeskávébarna" kőzetszín több, azonos kőzettani jellegekkel bíró dolomittípusnál is megfigyelhető, bár azok más szintbe tartoznak. A barna kőzetszín a nagy kőbánya és a jutási legelő környékén gyakoribb mint a kis kőbányákban. A szín alapján történő, makroszkópos rétegazonosítás tehát egymagában nem vezet eredményre. A mélyebb szinteknél egyébként ilyen jellegű probléma nem is volt, mivel az árnyalatnyi színeltérések nem nehezítették a rétegazonosítást. Jelen kőzettípus a vékonycsiszolat-vizsgálat alapján finomszemcsés dolomit, kevés kalcit és limonit zárvánnyal. 27. Barnáslila-lilásbarna, tömött cukorszövetű dolomit, apró (1 2 mm-es) 25. В a r n á s s á r g a, utólagos hatásra szürkére fakult, sarkos és szabálytalan törésű, féregjáratos. kissé meszes dolomit. Vastagsága 2,4 méter, pontosan meg nem állapítható (kb. 20 30 cm-es) padvastagságokkal. A rétegben helyenként pseudobreccsás szakaszok vannak jelen. Elválási felületei!). A 25. sz. réteg ooidos dolomitjának vékonycsiszolati kepe (kb. 30-szoros nagyítás)!). Bild vom Dünnschliff des ooidischen Dolomits der Schicht 25 (etwa 30fache Vergrösserung) 9. Thin section of the ooidic dolomite of layer No. 20 (approx. x30) 62

10. A 29. sz. réteg biogén jellegű dolomitja (kb. 30-szoros nagyítás) 10. Dolomit von biogenem Charakter der Schicht 21 (etwa 30fache Vergrösserung) 10. Biogene-like dolomite of layer No. 29 (approx. хзо) likacsok szórványos előfordulásával. Rétegvastagsága 1,7 m, 5 50 cm-es padvastagságokkal. Rendkívül kemény, szilánkos törésű. Ütésre szikrázik. Szemcsézettsége egyenletes: finom és középszemcséjű alapanyagát 0,1 0,2 mm-es szemcsék alkotják. Repedések mentén néhány milliméteres sávban a dolomit utólagos elváltozásának egyik típusa figyelhető meg. Az elváltozás lényege abban rejlik, hogy a vékony repedésekbe a kőzet oldási maradékát képező agyagos üledékanyag mosódott be, és az ott úgy szilárdult meg, hogy benne 0,1 1,5 mm szemnagyságú kalcitanyag kristályosodott ki. Ennek a másodlagos képződménynek a vasvegyületek által okozott élénk, vöröseslila színe a törési felületek mentén utólagosan kifakult, és így szürkéssárga. E folyamat eredménye jól látható a természetes feltárásokból vett mintákon, ahol a kőzetfelület peremi zónájában néhol 1 cm széles kifakult szegély mutatkozik. A dolomit friss törési felületein szórványosan még apró, sötétlila pettyek is jelen vannak, melyek csiszolatban opak limonitszemcsék. Makro- és mikrofauna szempontjából ez a réteg is meddőnek bizonyult. 28. Szürkéslila, elszórtan parányi sötétlila szemcséket tartalmazó, szilánkos törésű, likacsos dolomit. Vastagsága 0,4 méter. Az atmoszferiliák hatásának kitett felületek érdesek és középszemcsés szövettípus benyomását keltik. Valójában finomszemcséjű az alapanyag és csak elszórtan tartalmaz egyegy durvább szemcsét. A likacsos üregek részben szerves eredetűek: egy Megalodon utólagos kioldása révén létrejött üregről még azt is megállapíthatjuk, hogy a kagyló középvonala a rétegződéssel párhuzamos helyzetű. A kőzetben ezenkívül 2 4 mm átmérőjű, hajlított cső alakú, egykori féregjáratüregek is jelen vannak. Ezek több centiméter hosszúságban követhetők, majd hirtelen, éles határral elvégződnek. Teljesen szabálytalan lefutásukból arra következtethetünk, hogy az üledékanyag megszilárdulása előtt, a tengerfenék iszapjának félszilárd állapotában alakultak ki. A járatok eredeti átmérője utólagosan változást szenvedett, és jelenleg azok belső felületét vékony kalcithintés borítja. A most mérhető járatátmérőt ez nyilván csökkenti, viszont a járatok bővítésének mértékét, amely oldás útján történt (szintén utólagos hatásra) már nem lehet megállapítani. A féregjáratok egyébként a legkülönbözőbb szövettípusba tartozó rétegekben egyaránt megtalálhatók, de általában igen kevés van belőlük. 29. Barna, kissé lilásbarna, tömött, cukorszövet ű, néhol sávos dolomit. Az eddigi típusoknál kevésbé jellegzetes sávjai a rétegződéssel párhuzamosak és 3 5 mm-ként ismétlődnek. A felsőkarni dolomitsorozat több szintjében található sávos típusoktól az alábbi jellegek alapján különíthető el: a) A sávok mentén jelenlevő likacsoknak (10. ábra) rendszerint csak az egyik falát vonja be vékony kalcitréteg. b) A sávok szaggatott, hullámos lefutása itt kevésbé jellegzetes, makroszkóposán alig észrevehető. Éppen ezért ennél a kőzettípusnál a sávozottság biogén eredete csaknem bizonyos. A sávokban csekély mértékű kalcitanyag jelenlétét a kémiai elemzés is igazolta, ui. a típusos dolomithoz viszonyítva ebben a kőzetben nem állapítható meg mészfelesleg. Az egyébként 0,8 méter vastagságú rétegben a sávozottság vékony (5 cm-es) szakaszokban lép fel, míg a köztes részeket tömött mikrokristályos dolomit képviseli. Felfelé az üledékanyag csekély mértékű szemnagyság növekedése állapítható meg. A faunaelemek (alga, Ostracoda, Mollusca) szórványosan vannak jelen. 30. Barnáslila, repedezett, élestörésű megalodonos dolomit. Vastagsága 0,6 méter. A közvetlen földtani fekvőt képező réteghez viszonyítva attól igen eltérő jelleget mutat. Sávmentes, a mikrofauna hiányzik, durvább szemcsés, ooidos. A rétegben található Megalodon-faunás lencse 50 méter után kiékelődve megszűnik. 63

31. Barna, kissé lilás, repedezett dolomit. 3,1 méter vastag, 10 50 cm-es padokkal. Túlnyomórészt finomszemesés, kissé likacsos, kemény, rideg kőzet. A közvetlen földtani fekvő, illetve fedőréteghez viszonyítva rendkívül faunaszegény. Ehhez hasonló típusokkal a rétegsor mélyebb szakaszán is találkoztunk. A kőzet teljes faunamentessége ezeknél a rétegeknél sem valószínű. 32. Szürkéssárga-barnássárga, elesés sarkos törésű, biogén jellegű megalodonos dolomit. Vastagsága 1.2 méter. Erősen repedezett és a repedések mentén a kőzet színe szürkére fakult. A Megalodon kőbelek a réteg középső szakaszán a kőzetanyag mintegy 40%-át adják. A kőbél és az anyakőzet között rendszerint 1 3 mm-es hézag figyelhető meg. Részben e hézagok, részben a repedések mentén a rétegben a víznek kedvező áramlási lehetősége volt. A megalodonok 90%-a korrodált, de érdekes módon a kőbeleknek mindig a rétegzettség síkjában elhelyezkedő felülete. Ez a tény nagyban megkönnyítette a megalodonok rétegzettséghez viszonyított orientációjának a megállapítását. A nagy (4 cm-nél nagyobb) példányok az areával lefelé helyezkednek el a kőzetben, a fenti méretnél kisebb, és a közel 4 centiméteres, de kis szélességű példányok pedig orientáció nélkül találhatók az üledékanyagban. Vékonycsiszolat-vizsgálat alapján a dolomit szövete mikrokristályos. (11. ábra) A 0,01 0,04 mm-es uralkodó szemcsenagyságú kőzetanyag gyakran 0.1 0.2 mm-es foltokat-csomókat alkot. Az alapanyag mintegy 10%-a szubmikroszkópos szemcseméretű, kb. 5%-os mennyiségben pedig 0.1 0,5 mm-es (átlag 0,2 mm) likacsok vannak jelen. Kevés apró ősmaradványmetszet is megfigyelhető. A réteg köz- vétlen földtani fedőjében már biztosan nóri fajokat (M. hoernesi, M. cf. gümbeli) tartalmazó dolomit települt, tehát ez a kőzettípus a felsőkarni dolomitsorozat zárótagját képviseli. 2. Őslénytani vizsgálatok a) Történeti áttekintés A veszprémi felsőkarni dolomit ősmaradványainak gyűjtése több mint fél évszázados múltra tekint vissza. LACZKÔ D. () az Aranyosvölgytől keletre levő fődolomit legalsó szakaszát faunamentesnek vélte, és a táborállási kőbányában feltárt rétegsor fekvőjét képező dolomitban az Amauropsis hantkeni KITTL szórványos előfordulását figyelte meg. A táborállási kőbányából több, Megalodustartalmú réteget említ, melyekből a Megalodus cf. triqueter WULF., Megalodus cf. triqueter dolomiticus FRECH, Megalodus cf. Iriqxieter pannonicus FRECH, Megalodus gümbeli STOPP.. Megalodus lóczyi HOERN.. Megalodus laczkói HOERN., Megalodus hoernesi FRECH, Megalodus complanatus GÜMB., Megalodus böckhi HOERN. és Megalodus böckhi aequivalvis FRECH példányait gyűjtötte. Megállapítása szerint a Meyaíodu.s'-fauna nagyobbrészt aprótermetű alakokból tevődik össze, és csak igen ritkán található 4 cm-nél nagyobb példány. A jutási legelő területéről szintén Megalodus-itwtalmú rétegeket említ, a lelőhely és a fajok megnevezése nélkül. KUTASSY E. a kiskúti Séd-völgyben gyűjtött (23) Megalodontidákat. A táborállási kőbányákkal foglalkozó következő két munka, melyek szerzője NOSZKY J. (33) és JUGOVICS L. (18) a faunára vonatkozó újabb adatokat nem tartalmaz. Jelentősebb újabb felismerés VÉGH S. nevéhez fűződik (39), aki bakonyi lelőhelyről előkerült ősmaradvány anyag vizsgálata alapján bebizonyította, hogy a Bakony hegységi fődolomit alsó szakasza még a karni emeletbe tartozik. A veszprémi Aranyosvölgy felsőkarni rétegsorában azt az igen értékes megfigyelést tette, hogy a nuculásleadás márgára települt dolomitban a Nuculák és Lédák szintén megtalálhatók. A dolomitban ezenkívül a Megalodus böckhi HOERN. törpe példányai, a Megalodus seccoi PAR. idősebb formája, a Megalodus columbella HOERN. és a Megalodus triqueter 11. A 32. sz. réteg dolomitjának vékonycsiszolati képe (kb. 311-szoros nagyítás) 11. Bild vom Dünnschliff des Dolomits der Schicht 32 (etwa 3 fache Vergrösserung) 11. Thin section of layer No. 32 dolomite (approx. x30) 04

1. sz. táblázat. A Veszprém környéki fődolomitösszletből" előkerült ősmaradványanyag FAJ NEVE Megalodon böckhi Hoern. M. cf. böckhi Hoern. M. aff. böckhi Hoern. M. carinthiacus Hau. M. columbella Hoern. M. complanatus Gümb. M. gümbeli Stopp. M. hoernesi Frech M. hoernesi bullatus Kok. M. hoernesi elongatus Frech M. laczkói Hoern. M. seccoi Par. juv. M. triqueter dolomiticus Frech M. triqueter pannonicus Frech Megalodon sp. Trigonodus postrablensis Frech Nucula sp. Leda sp. Myophoria sp. Worthenia sp. Amauropsis hantkeni Kitti Amauropsis sp. Stephanocosmia sp. Indet. Mollusca váztöredék Fajöltő ű SH cű M i 'SH -о ЧУ $Н bjd - и LO HH> чц S-l tó j - SH ai bjd - S-l о i i 4H> чь SH см* y-t tuo H-n и 1 1 ÍJ Sí ю T ( - S-i cd i i (1) 05 1-4 bjo -*n> ЧЦ S-l см ад Ч-» 4U S-l r 1 CM 0) H-» - SH CM CM UJO 4U S-l in CM tüo H-J S-l cö CM 0) SH ai CM "ф SH О СО - S-l t-h СО bjo 53 S-l CM со SH W 1 -cű a Üt 1 N t$ и G ф >Ï3 о ы> <и 'Ел ПЗ п 3»-а и # ;=! -со -CÖ >> S-l tí О 4Ű -со Ю 39 39 39 39 ó Л ю SR s-l -ф;а3 i-^-cű Те 1 - -а ^ Sa N -а й и u-t Х2 S О cű 0 '-*3 :0 -а > 23 23 23 23 Mikrofauna: Indet. Algametszetek? Foraminifera Indet. Ostracoda metszetek * A sorszámmal jelölt szakirodalomban található adat

pannonicus FRECH jelenlétét észlelte. Csatlakozott ahhoz a korábban már említett () megfigyeléshez, hogy a Megalodusok egészen aprók, gyakran csak néhány centiméteresek. 1965-től kezdődően a felsőkarni dolomitból rétegről rétegre történő ősmaradványgyűjtés folyt és a megfigyelések egy részének publikálása (3) is megtörtént. Jelen vizsgálatok VÉGH S.-NÉ Megalodontidákkal foglalkozó és a közelmúltban megjelent (37, 38) munkái eredményeinek felhasználásával készültek. Fő célul a rétegenként gyűjtött ősmaradványanyag gondos meghatározása útján a korábbi gyűjtések és leírások rétegtani értékelhetőségét (a Veszprémből korábban gyűjtött Megalodon fauna lelőhelyéül csupán az aranyosvölgyi kőbánya van feltüntetve) tűztem ki. A Megalodontidák rétegenkénti méretvizsgálata a legújabb kutatások alapján megállapított (38), karni emeleten belüli minimális és maximális nagyságú példányokkal történő összehasonlíthatóság céljából készült. Ezzel kapcsolatban közelebbről vizsgáltam a törpenövés kérdését is. A megelőző földtani szakirodalom ugyanis az aranyosvölgyi Megalodon faunát apró termetűnek tartja (, 18, 39), vagy pedig törpefaunának (33) veszi. b) Vizsgálati módszerek A Megalodontidák vizsgálata a saját gyűjtésű anyagon kívül az ELTE Alkalmazott Földtani Tanszékén, a Magyar Állami Földtani Intézetben, a Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában, valamint a veszprémi Bakonyi Múzeum geológiai gyűjteményében fellelhető, közel ezres példányszámú ősmaradványanyagból történt. A felsőkarni dolomitsorozat viszonylag gazdag és többnyire jó megtartású állapotú makrofauna csaknem teljes egészében kőbél formájában került elő. A Megalodon fajok többsége egyszerű előkészítés (preparálás) útján meghatározható volt. A töredékes példányokat a faji bélyegek ismerete alapján kiegészítettem és így lehetségessé vált azok méreteinek 1 2 mm-es hibahatárral történő megállapítása. A számomra problematikus fajok meghatározását VÉGH- NÉ DR. NEUBRANDT E.-nek köszönhetem. A makrofauna kisebb részét képviselő Mollusca kőbelek, illetve lenyomatok mintavétel útján kerültek meghatározásra. Az apróbb példányok (embrionális Gastropodák) meghatározása vékonycsiszolatok segítségével történt, melyek egyúttal a mikrofauna meghatározására is alkalmasnak bizonyultak. A dolomitpadok közé települt vékony agyag, illetve márgarétegek anyagából iszapolás útján nem sikerült mikrofaunát kimutatni. Kísérlet történt a szokásos hangyasavas feltárási módszerrel (víz és hangyasav 90:10 arányú elegye) Conodonta maradványok feltárására is, mely szintén negatív eredményt hozott, igazolva, hogy a riff-fáciesben ezek az ősmaradványok rendkívül ritkák. A mikrofauna vizsgálat negatív eredménye alapján bebizonyosodott, hogy a veszprémi felsőkarni dolomitsorozat kizárólag mikrofaunisztikai úton történő finomrétegtani szintezése rendkívül nehéz. c) A veszprémi felsőkarni dolomitsorozat fauna vi zs g ál atánа к újabb eredményei A földtani szakirodalmi adatok és jelen vizsgálatok eredményeként összesített faunaegyüttest az I. sz. táblázat szemlélteti. Meg kell jegyeznünk, hogy az aranyosvölgyi kőbánya lelőhellyel ellátott, korábban előkerült Megalodon faunaegyüttes a földtani szakirodalom szerint (12, 33, 18) vegyesen karni-nóri fajokat tartalmaz. Jelen munka során a táborállási nagy kőbánya északi részén a karni-nóri emelethatárt sikerült pontosan rögzíteni, ezért erre a lelőhelyre vonatkozóan a táblázaton csak a karni fajokat tüntettem fel. Az egyéb veszprémi lelőhelyről előkerült Megalodon fauna gyakorlatilag megsemmisült, és így a megfelelő rovatba a hivatkozott szakirodalom sorszámát jelöltem meg. A korábbi földtani szakirodalomban az azonos genuszt jelölő Megalodon, illetve Megalodus kettős névhasználat vert gyökeret. Mivel a prioritás a Megalodon nevet illeti meg (38), a továbbiakban ezt a nevet használom a faj megjelölésénél. Az előkerült makrofauna-együttes egészét a kis faj, de nagy egyedszám jellemzi. A karni emelet alsóbb szintjének (Cornucardia hornigi) dolomitjában egyeduralkodó M. carinthiacus a fődolomitösszlet" alsó szakaszán az eddigi megfigyelések szerint nincs jelen. Itt az üledéksornak közel 70 m rétegvastagságot felölelő szakaszán a M. triqueter pannonicusé, illetve a közvetlen földtani fekvőt képező márga-fáciesben is képviselt nuculáké, lédáké, valamint néhány itt először megjelenő molluszkáé (Myophoria, Worthenia, Amauropsis) a vezető szerep. A M. triqueter pannonicus (12. ábra) ezen a szakaszon rohamos egyedi fejlődésen megy át, melyet különösen az 1 10 centimétert meghaladó termetnövekedés jelez. Az alfajként leírt M. triqueter pannonicus fejlődési sora számos morfotípust foglal magában, a M. complanatushoz és a M. hoernesi bullatushoz hasonló termetű példányokkal. A korábban egyetlen alfajként leírt (12), formagazdag társaság további szétválasztásának nincs értelme. Egyébként az egész veszprémi felsőkarni Megalodon faunaegyüttes elkülönített fajai között feltűnő morfológiai és habitusbeli különbség nincs, az egész egy populációt képvisel. Az egyes alakokból később (nóri emelet) lesz biológiai értelemben vett faj. A kísérő makro- 65