2. modul Egészségügy: A párkapcsolati erıszak és az arra adandó helyes válaszlépések az egészségügyi intézményekben

2. modul Egészségügy: A párkapcsolati erıszak és az arra adandó helyes válaszlépések az egészségügyi intézményekben Idıkeret: 45-60 perc A 2. modul tartalma: 1. téma: A beavatkozás lépései és a szőrést segítı eszközök 2. téma: Az áldozatok felismerése / Vészjelek 3. téma: Beszélgetés az áldozattal és a további megfelelı válaszlépések 4.a téma: Kockázatfelmérés és a biztonsági lépések megtervezése 4.b téma: Továbbirányítás az ellátórendszerhez A 2. modul célkitőzései A résztvevık váljanak felkészültté abban, hogy hogyan azonosíthatják (ismerhetik fel) az áldozatokat, és hogyan beszélgethetnek el velük; mely beavatkozási lépéseket kell megtenniük; milyen kockázat-felmérési és biztonság-tervezési lépésekre lesz szükségük; hogyan irányítsák tovább az ügyfeleket az ellátórendszer felé. 1

Háttérinformáció 1. téma: A beavatkozás lépései és a kérdezés szokásos menete Az egészségügyi szakemberek elınyös helyzetben vannak ahhoz, hogy segítséget és támogatást nyújtsanak azoknak a nıknek, akik párkapcsolati erıszakot szenvedtek el. A rutin egészségügyi vizsgálatok például kiváló alkalmat jelentenek ahhoz, hogy a bántalmazás áldozatait felismerjék. Ezen kívül az egészségügyi szakemberektıl megkövetelt titoktartás az áldozatnak számára biztonságot nyújthat ahhoz, hogy beszélhessen az átélt erıszakról. Ugyanakkor fontos, hogy a szakember kezdeményezze a beszélgetést az erıszakról, mivel a nıknek általában nagy nehézséget okoz beszélni ezekrıl az élményeikrıl (Bacchus et al. 2002, Perttu & Kaselitz 2006). A rutinbeszélgetés, amelyet rutinszőrésnek is hívnak, azt a szőrıbeszélgetést jelenti, amelyet szokásosan minden egyénnél vagy egyének meghatározott kategóriájánál alkalmaznak egy bizonyos helyzetben. Ez minden páciens megkérdezését jelenti a családon belül erıszakkal kapcsolatban, függetlenül attól, hogy milyen orvosi vagy egészséget érintı problémával jelentkezik. A rutinszőréssel ellentétben a jelzésen alapuló vagy szelektív szőrés arra utal, hogy bizonyos tünetekkel rendelkezı pácienseket kérdezünk meg, akikkel kapcsolatban a párkapcsolati erıszak gyanúja felmerül, például azokat a nıket, akik a rendelésen depresszióról számolnak be, vagy akik szexuális úton terjedı fertızésekkel vagy megmagyarázatlan sérülésekkel keresik fel a rendelést stb. (Preventing Domestic Violence: Clinical Guidelines on Routine Screening, 1999). A rutinszerő szőrés elınye, hogy már a bevezetıjébıl kiderül, hogy nem valamilyen speciális oknál fogva kérdezik éppen az adott pácienst: így elkerülhetı annak veszélye, hogy a kérdezett stigmatizálva érezze magát. Egyben az is elkerülhetı, hogy a kérdezı bármely elıítélete, sztereotípiája, elıfeltételezése, vagy a kérdezéssel kapcsolatos gátlásai valóban befolyásolják, hogy kitıl mit kérdez, és ezzel ténylegesen okot is adjanak a kérdezettnek az elıbbiek feltételezésére. Szükséges a párkapcsolati erıszakra vonatkozó rutinbeszélgetések bevezetése. Az egészségügyi szakemberek az erıszak áldozatait segítı rendszernek csak az egyik csoportját alkotják, azonban különleges szerepük abban áll, hogy felismerhetik az erıszak áldozatait és kezdeményezhetnek egy az erıszak megállításához vezetı folyamatot. Fontos, hogy az egészségügyi dolgozók együttmőködjenek más segítı szakmabeliekkel és a hatóságokkal. A rendelıintézetekben és az orvosi rendelıkben szükséges lenne elhelyezni információs plakátokat, szórólapokat és információs kártyákat (Perttu & Kaselitz 2006), mert ezekkel nem csak információt nyújtunk, hanem egyben jelezzük is az áldozatok felé, hogy az intézmény tudatában van a párkapcsolati erıszak létezésének, és nyitott rá, hogy foglalkozzon azzal. A szakembereknek lehetıségük nyílik arra, hogy beavatkozzanak és segítségükkel a páciensek megértsék a lehetıségeiket, nagyobb biztonságban éljenek a kapcsolatukban, vagy biztonságban kilépjenek abból (Preventing Domestic Violence: Clinical Guidelines on Routine Screening, 1999). Mindemellett fontos szem elıtt tartani, hogy a legtöbb nı nem árulja el az egészségügyi dolgozóknak, hogy párkapcsolati erıszak áldozata lett, bár leggyakrabban ezektıl a 2

szakemberektıl kérnek segítséget. Ha az egészségügyi szakemberek többsége nem tesz fel a párkapcsolati erıszakra vonatkozó kérdéseket, akkor a legtöbb eset észrevétlen marad (Bacchus et al. 2004 a). Olykor szőrı-kérdıíveket használnak, amelyek az egészségügyi szakemberek tapasztalataira épülnek. Ezek segítséget jelenthetnek a párkapcsolati erıszakról, illetve a gyerekek elleni erıszakról való kérdezéshez (Perttu & Kaselitz 2006, 30-32; Abuse Assessment Screen; McFarlane & Parker 1994, valamint ld. az 1. téma mellékletét). A rendszeres, rutinszerő szőrést minden 14 évnél idısebb nı esetében szükséges bevezetni, ám a szőrést olyan egészségügyi dolgozónak kell végeznie, aki megfelelı képzésben részesült a párkapcsolati erıszak dinamikájáról, a bántalmazott páciensek biztonságáról és autonómiájáról. A szakembereket képzésének ki kell terjedni arra, hogy hogyan tegyenek fel kérdéseket az erıszakról, és hogyan avatkozzanak be a beazonosított áldozatok érdekében. A szakembereknek tudniuk kell, milyen válaszlépéseket tegyenek, amennyiben erıszakról szereztek tudomást (Preventing Domestic Violence: Clinical Guidelines on Routine Screening 1999). A szőréssel kapcsolatban követelmény, hogy egy személyes egészségügyi vizsgálat keretében kerüljön rá sor, legyen közvetlen és ítélkezéstıl mentes, négyszemközt történjen (ne legyenek jelen a páciens barátai vagy rokonai), és legyen titkos. Szükség esetén álljon rendelkezésre hivatásos tolmács, a szőrés eredménye rögzítésre kerüljön többek között a statisztikai adatgyőjtés megkezdése, vagy ahol már van ilyen adatgyőjtés, akkor annak folytatása érdekében is (Preventing Domestic Violence: Clinical Guidelines on Routine Screening 1999). A szőrésre egy rutin, egészségügyi elızményekkel kapcsolatos vagy az általános egészségi állapotfelmérı vizsgálaton kerüljön sor, vagy egy új panasz miatti elsı látogatáskor, illetve minden új pácienssel való találkozás során. Minden új párkapcsolat esetén is szükség lenne lefolytatni, illetve minden rendszeres, átfogó egészségügyi vizsgálat alkalmával. A szőrésnek a háziorvosi, a sürgısségi, a szülészeti nıgyógyászati és családtervezési, a mentálhigiénés vagy a kórházi ellátás keretében kell sorra kerülnie (Preventing Domestic Violence: Clinical Guidelines on Routine Screening 1999). Amikor erıszak/bántalmazás gyanúja merül fel, számos beavatkozási mód lehetséges, ám még ha a nı nem is áll készen arra, hogy kilépjen a kapcsolatból, vagy más lépéseket tegyen, akkor is fontos, hogy az orvos elismerje és megerısítse a nı helyzetét. Az elismerés, a visszaigazolás és a törıdés igazolják a nı számára a probléma komolyan vételét (American Medical Association 1992). Az egészségügyi dolgozók fontos feladata biztosítani, hogy az ügyfél érezze tapasztalatainak megerısítését és annak igazolását, hogy az erıszakkal kapcsolatos érzései jogosak. A szakember szerepe az, hogy segítse az ügyfelét annak belátásában, hogy az életében jelen van az erıszak, illetve hogy megmutassa, ı elhiszi az ügyfél által mondottakat, és ami vele történt. Ez kellı mértékő aktív odafigyelést és támogatást követel meg; a passzív meghallgatás önmagában, reakciók nélkül azt a látszatot kelti, mintha a szakember az erıszakot jóváhagyná, vagy legalább is mellékes körülménynek tekintené. A testi és a szexuális erıszak mellett fontos odafigyelni a lelki erıszakra is és arra, hogyan él a partner a 3

hatalom és az ellenırzés gyakorlásának eszközeivel. Az egészségügyi szakember szerepe az, hogy támogassa a nıt abban a folyamatban, melynek során visszanyerheti saját élete feletti kontrollját, és biztonságát (Perttu and Kaselitz 2006). Az alábbiakban egy 10 pontos emlékeztetı lista következik azokról a beavatkozási lépésekrıl, amelyek szóba jöhetnek akkor, amikor a pácienssel találkozunk és az erıszakról kérdezzük. Ez a tíz pont érvényes a rutinvizsgálat és a jelzésen alapuló szőrés esetében is. Kezdje a bizalom kiépítésével Ha bizalmi viszony alakul ki az egészségügyi szakember és a nı között, az megkönnyíti a nı számára, hogy megnyíljon és a párkapcsolata bizalmasabb részleteirıl is beszéljen. Szükség esetén vegye igénybe hivatalos tolmács segítségét (ne a páciens barátja vagy családtagja tolmácsoljon). 1. Kezdeményezze Ön az erıszakról való érdeklıdést Ne várja meg, amíg ı hozza fel a témát. Kérdezze és hallgassa meg az élményeit. Elıfordulhat, hogy nem akar beszélni az erıszakról, vagy attól félhet, hogy Ön kételkedne benne. 2. Biztosítsa az eljárás titkosságát Az áldozat és a gyerek biztonsága mindenek felett való. Mindig akkor kérdezze a nıt az erıszakról, amikor egyedül van vele, ne kérdezze róla, amikor partnere, családtagjai, barátai stb. kíséretében van. Próbáljon meggyızıdni arról, hogy a páciens számára biztonságos hazamenni. 3. Azonosítsa a párkapcsolati erıszak rizikófaktorait Ne hagyja figyelmen kívül például azt, ha egy nı fogyatékkal rendelkezik vagy idıs. A fogyatékkal élı, idıs nık nagyobb valószínőséggel esnek áldozatul erıszaknak. 4. Beszéljen az áldozatok és a gyerek(ek) számára elérhetı jogvédelmi lehetıségekrıl Tudassa az áldozattal, hogy az erıszak minden esetben jogtalan, és sok esetben bőncselekmény. 5. Beszéljen az áldozattal az erıszakkal kapcsolatos hiedelmekrıl Tájékoztassa ıt a tényekrıl: a nık elleni erıszak elterjedtségérıl; nem ı tehet az erıszakos viselkedésrıl és nem is ı felelıs érte; nem tudja megszüntetni az erıszakot azáltal, hogy önmagán vagy viselkedésén változtat; a vita és az erıszak két különbözı dolog; az alkoholprobléma se nem ad magyarázatot, se nem igazolja az erıszakos viselkedést. 6. Tudassa az áldozattal az erıszak hatásait Becsülje fel, szüksége van-e az áldozatnak azonnali krízis vagy intervenciós látogatásra egy pszichológiai vagy pszichiátriai rendelésen, vagy más krízisintervenciós segítségre. Beszéljen neki az erıszak áldozatokra gyakorolt hatásairól (például a kiégésrıl vagy a testi egészségre gyakorolt hatásokról). Biztassa az ügyfelet arra, hogy pszichológiai segítséget kérjen. 4

7. Mindig dokumentálja a vizsgálat folyamatát és ossza meg az áldozattal, amit leírt A megfelelı dokumentáció fontos bizonyíték lehet. Bizonyítékként használhatóak orvosi leletek, egészségügyi és más szakemberek által kiállított iratok, üzenetrögzítın található hangjegyzetek, SMS-ek, e-mailek, levelek, az áldozat naplója stb. Vannak országok, ahol az áldozat segélykérı telefonhívásának felvétele vagy dokumentációja is bizonyíték. Ha Magyarországon itt még nem is tartunk, minden kívülálló, különösen a szakemberek által felvett dokumentáció hozzájárulhat az áldozat biztonságának eléréséhez. 8. Tájékoztassa az áldozatot további igénybe vehetı szolgáltatásokról Tájékoztassa olyan rendelkezésre álló szolgáltatásokról, amelyek támogatást és segítséget kínálnak. Legyen informált a saját régiójában található szolgáltatásokról. Nyújtson tájékoztatást a nınek a helyi és országos segítı szolgálatokról és segélyvonalakról. Meg is beszélhet egy találkozót a számára az egyik szolgálatnál. Például irányítsa és segítse a nıt abban, hogy az orvos rendelésére elmenjen, ha már csak a gyanúja is felmerül a testi és/vagy a szexuális erıszaknak. Mondja el neki, hogy egy orvosi látogatás és a leletfelvétel fontos a jogi védelme szempontjából. 9. Ne hagyja magára a pácienst Találkozzon vele újra, ha az adott idıben nincs elérhetı szolgáltatás. Egy bántalmazott nınek speciális támogatásra van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon birkózni az erıszak következményeivel. Ha az elkövetı keres, ill. már keresett magának segítséget, ajánlatos az áldozatnak máshol keresnie segítséget. Fontos, hogy a gyerekek is kapjanak támogatást. A gyerekeknek joguk van az élményeikrıl a szüleik jelenléte nélkül beszélni (Perttu & Kaselitz 2006; Ota väkivalta puheeksi (bring up violence) - Etelä-Suomen lääninhallitus, Sosiaali- ja terveysministeriö 2007). Az alábbi intervenciós elıírások szintén azt szolgálják, hogy a szakemberek nagyobb eséllyel adjanak megfelelı választ a páciens szükségleteire: 1. Ne tanácsolja azt a nınek, hogy hagyja el a partnerét, ahogyan azt sem, hogy maradjon mellette: a bántalmazott az egyetlen, aki el tudja dönteni, melyik utat tekinti biztonságosabbnak. Általában véve: ne adjon tanácsokat! 2. Tudassa a nıvel, hogy hisz neki. 3. Soha ne engedjen a kísértésnek, hogy a közvetítı szerepét játssza. 4. Ne próbáljon helyette döntéseket meghozni: nem Önnek kell majd ezeknek a következményeit viselnie. 5. Támogassa a nıt, bármilyen döntést is hoz. 6. Osszon meg a nıvel információkat. 7. Biztassa arra, hogy elhiggye, van élet a bántalmazás után. (Forrás: UK Handbook (2005): Responding to domestic abuse. A handbook for health professionals) 5

S.I.G.N.A.L. Intervenciós Protokoll (lásd még a 4. modult) A német S.I.G.N.A.L program irányvonalát, amely megfogalmazza az intervenciós modellt és a párkapcsolati erıszakkal szemben hozható intézkedéseket, a RADAR elnevezéső, egyesült államokbeli intervenciós projekt keretében fejlesztették ki. Más intervenciós modellekhez hasonlóan a S.I.G.N.A.L program is a következı beavatkozási lépésekre épül: A páciensek aktív kérdezése bármely erıszak-tapasztalatukról Sérülések és egészségügyi problémák dokumentálása a jogi eljárásban való felhasználáshoz Kockázatfelmérés és biztonsági terv készítése Tájékoztatás segítıi, tanácsadói szolgálatokról és menhelyekrıl. Ezek az intervenciós lépések együtt alkotják a S.I.G.N.A.L elıírásait. Ezeket azzal a céllal fejlesztették ki, hogy iránymutatást nyújtsanak a szexuális és párkapcsolati erıszak áldozataival való megfelelı kapcsolatteremtéshez. A betőszó minden betője az elıírás egy ajánlását jelenti. (A betőszó összeolvasva azt jelenti, hogy jelzés. Ld. még a 4. modult.) S I G N A L Beszéljen a pácienssel és jelezze felé a segítıkészségét. A nık akkor tudnak megnyílni, ha érzik, hogy valaki valóban meghallgatja ıket és hajlandó komolyan venni a problémáikat. Kérdezze ki a pácienst egyszerő, praktikus kérdések segítségével. Hallgassa meg anélkül, hogy ítélkezne. Hallgasson ítélkezés nélkül. A nık gyakran félnek attól, hogy nem veszik ıket komolyan, és hajlamosak a szégyenkezésre. Lehet, hogy nehézséget okoz nekik valakivel beszélni az általuk átélt erıszakról. Alaposan vizsgáljon meg minden új és régi sérülést. A gyógyulás különbözı szakaszában levı sérülések párkapcsolati erıszakra utaló jelek lehetnek. Jegyezzen meg és dokumentáljon minden orvosi megfigyelést és információt olyan módon, hogy azok használhatóak legyenek bizonyítékként a bíróságon. Teremtse meg a feltételeket a páciens biztonságához. Minden beavatkozás azt kell, hogy célozza, hogy az áldozat védelemben részesüljön és az erıszak véget érjen. Nyújtson a páciensnek útmutatást a személyes viselkedésére vonatkozóan, és tájékoztassa a segélyhívó telefonszámokról. A páciensek akkor használják fel ezt, amikor elérkezettnek látják az idıt. (Forrás: Hellbernd, Brzank, et al. 2004) 2. téma: Áldozatok felismerése, vészjelek, bántalmazásra utaló jelek A partnerbántalmazás következményei / nıi áldozatok A párkapcsolati erıszak következményei lehetnek érzelmi, vagy kognitív jellegőek, viselkedéssel kapcsolatosak vagy szomatikus tünetek, ill. betegségek. Egy szakember részérıl nagyon fontos, hogy felismerje, hogy az alábbi tünetek felléphetnek erıszak 6

következményeként (Perttu & Kaselitz 2006). A renszdszeres erıszak tipikus tüntetirıl szóló listát ld. az Egészségügyi dolgozók képzése 1. moduljának mellékletében! A partnerbántalmazás jelei A partnerbántalmazásnak vannak bizonyos vészjelei, amelyeket fontos felismerni az orvosi kezelés során. Olyan sérülések, amelyek nem egyeztethetıek össze a keletkezésük okára adott magyarázattal A nı megpróbálja elrejteni a sérüléseit vagy bagatellizálni jelentıségüket A nıt mindig szükségtelenül elkíséri a partnere A nı vonakodik, vagy láthatóan egyenesen fél a partnere elıtt beszélni, megalázkodó módon viselkedik Öngyilkossági kísérletek Az anamnézisben szerepelnek ismételt spontán vetélések, abortuszok, halvaszületések vagy koraszülés Többszöri jelentkezés depresszió, szorongás, önbántalmazás, öncsonkítás vagy pszichoszomatikus tünetek miatt A kezelés be nem tartása A megbeszélt vizsgálati idıpontok ismétlıdı elmulasztása Több különbözı sérülés a gyógyulás különbözı fázisaiban A páciens ijedtnek, túlzottan szorongónak vagy depressziósnak tőnik A partner agresszív vagy domináns, a nı helyett beszél, vagy nem hajlandó elhagyni a helyiséget A terhességi szakrendelések látogatásának részleges vagy teljes hiánya Sérülések a melleken vagy a hason Visszatérı szexuális úton terjedı fertızések vagy húgyúti fertızések A kórház korai, önkéntes elhagyása A fenti jelek egyike sem jelez automatikusan partnerbántalmazást. Ám ha elıfordulnak, fel kell, hogy merüljön a bántalmazás gyanúja, és az egészségügyi szakembernek mindent el kell követnie, hogy a nıt négyszemközt és biztonságban megkérdezhesse arról, hogy bántalmazzák-e. Még ha ı úgy is dönt, hogy nem ezt nem osztja meg ebben az esetben, akkor is tudja, hogy a szakember tudatában van az ügynek, és lehet, hogy úgy dönt, hogy egy késıbbi alkalommal felkeresi emiatt. (Forrás: UK Handbook (2005): Responding to domestic abuse. A handbook for health professionals) A bántalmazó felismerése Minden esetben fontos átfogó megközelítésre törekedni az egészségügyi ellátást illetıen, az áldozat biztonsága érdekében. Ez azt is jelenti, hogy fontos felismerni az elkövetıt az áldozattal való találkozás során, illetve amikor ez lehetséges. Például a szakember lehet, 7

hogy a sürgısségi osztályon találkozik az elkövetıvel, miközben segít az erıszak áldozatán. Ekkor fontos megpróbálni elirányítani az elkövetıt olyan szolgálatokhoz, ahol foglalkoznak az erıszakos viselkedésével. Finnországban egy szakmaközi képzési napon (2008. 04. 22.) rendeztek egy csoportos megbeszélést arról, hogyan lehet felismerni az elkövetıt. A beszélgetésnek 33 résztvevıje volt különbözı szakmákból, ápolók, szülésznık, szociális munkások, lelkészek és mediátorok. A résztvevık sok figyelmeztetı jelet győjtöttek az erıszak áldozatainak felismerésére, ugyanakkor nehezebb volt az elkövetıre utaló figyelmeztetı jeleket találni. A vita egyik fontos tanulsága az volt, hogy nincsenek megcáfolhatatlan jelei, és néha egyáltalán nincsen semmilyen jele, hogy valaki bántalmazó. Ezért a szakembernek érzékenynek és éleslátónak kell lennie. Elıfordulnak jelzések olyan férfiaktól, akik aggódnak saját bántalmazó viselkedésük miatt. Lehet, hogy az alábbiak valamelyike hangzik el tılük (Domestic abuse Training Manual for Health Practitioners): Problémám van az ivással Dühkezelés(i tréning)re van szükségem Nem kezelem jól a munkahelyi stresszt A feleségem azt mondta, hogy el kell jönnöm magához A feleségem és én sokat veszekszünk A feleségemnek és nekem tanácsadásra van szükségünk A feleségemnek túl sok a problémája és ezt rajtam tölti ki A gyerekek irányíthatatlanok és a feleségem nem elég szigorú velük Depressziós vagyok, stresszes vagyok, nem vagyok önmagam Foglalkoztat az öngyilkosság gondolata (fenyegetıztem öngyilkosságal, megkíséreltem öngyilkosságot) Aggaszt, hogy a munkahelyemen, a kocsiban, az utcán, a futballmérkızésen stb. dühbe jövök. Léteznek további indikátorok is, amelyekre figyelni kell: Kísérlet arra, hogy a partnernıjüket elkísérjék vagy helyette beszéljenek Féltékenység vagy birtoklási vágy Pszichotikus/mániás/paranoiás tünetek Kábítószer- és/vagy alkoholfogyasztás, függıség Ritkábban, de elıfordulhat, hogy a férfi olyan testi tünettel jelentkezik, vagy ön észrevehet rajta olyan tüneteket, amelyet ütéssel okozhatott, mint például egy kézsérülés, vagy horzsolásokat, amelyeket a nı okozott védekezés közben (Domestic abuse Training Manual for Health Practitioners). A finnországi szakmai megbeszélés (2008. 04. 22.) résztvevıi tapasztalataik alapján a következıket is felvetették: ha egy férfi már használt erıszakot egy nı ellen, akkor a figyelmeztetı jelek között szerepelhet az is, hogy az elkövetı túlzottan kontrolláló módon viselkedik (ı válaszol a nınek feltett kérdésekre, nem engedi, hogy egyedül maradjon), teljesen tagadja, hogy bármilyen probléma lenne (nincs vita, nincs féltékenység), agresszív (védekezı), drogokat használ, mentális betegsége van, korábban is viselkedett már 8

erıszakosan, a családon kívül is követ el erıszakot valaki ellen, a gyerekek szorongók, félnek. Megjegyzés: a nıi elkövetıket még ennél is nehezebb beazonosítani, már csak azért is, mert egyben általában áldozatok is. Az alábbiakban a bántalmazó magatartás néhány jellemzı figyelmeztetı jelét soroljuk fel. Ezek nem mindig figyelhetık meg közvetlenül az orvosnál tett látogatás idején, az áldozat azonban elıfordulhat, hogy említ néhányat közülük. Ez legalább is felhívja a szakember figyelmét arra, hogy a többi, közvetlenül is megfigyelhetı figyelmeztetı jelre is fokozottan figyelnie kell. Féltékenység (féltékenységéért a partnert hibáztatja és elvárja, hogy az beszőkítse az életét) Kontrolláló magatartás (az élet bármely területén: pénz, szabadidı, öltözködés, evés, ürítkezés, alvás) Elszigetelés (családtól, barátoktól, hobbitól, kereseti lehetıségtıl) Saját problémáinak forrását másokban keresi (nem vállal felelısséget a cselekedeteiért) Saját érzéseiért másokat okol (nem vállal felelısséget az érzéseiért) Támadó-védekezı reakciók (apró ingerre is támadóan reagál, mindig az ı érzéseivel, problémáival kell foglalkozni) Durva gyerekekkel és állatokkal Sérteget, megalázó módon beszél a partneréhez, vagy a partnerérıl, megalázó gesztusai vannak A nemi erıszak és nık elleni erıszak témáit viccesnek vagy szórakoztatónak tartja Nıi és férfi szerepek merev elkülönítése (jogosultság-tudat a nık és gyerekek megnevelésére vagy megbüntetésére, a nık csak háztartásvezetésre, gyerekszülésre és szexre valók, stb.), és abbıl származó irreális elvárások (pl. a nı ne dolgozzon házon kívül, mindig legyen tökéletes anya, szeretı, ne hibázzon, stb.) Dr. Jeckyll és Mr. Hyde (idegenek elıtt szélsıségesen más kedves vagy goromba, mint kettesben) Korábbi kapcsolataiban is követett el erıszakot a partnereivel szemben. Amennyiben a partnerrıl tudni lehet, hogy szokása a testi erıszakkal való fenyegetızés, hogy dühében rendszeresen összetör, megrongál, tönkretesz tárgyakat (jellemzıen a partnere tárgyait, vagy azokat, melyek neki fontosak), hogy a vitákat erıvel vagy fenyegetéssel zárja le, hogy (fizikai vagy lelki ráhatással) kierıszakolja a szexuális együttlétet akkor viselkedése egyértelmően bántalmazónak minısül. Ez esetben már nem figyelmeztetı jelekrıl, hanem erıszakról beszélhetünk, és ennek megfelelıen kell felvilágosítást adnunk a páciensnek. 9

3. téma: Beszélgetés az áldozattal és a további megfelelı válaszlépések Beszélgetés az áldozattal az erıszakról Ahogy korábban is említettük, az intervenció során elsı lépésként meg kell próbálni kiépíteni a bizalmat, és gondoskodó, ítélkezéstıl mentes támogatást kell nyújtani. Ha a páciens erıszakról számol be, ne reagáljon úgy, mintha sokként érné, az ön meglepettsége az erıszak miatt csak még inkább növeli benne az elszigeteltség érzését, és azt a meggyızıdését, hogy az általa elszenvedett erıszak egyedi jelenség. Az erıszakról való kérdezés tanulható, míg végül a rutineljárás részévé válik. Az erıszakról való kérdezéssel az egészségügyi dolgozó szakszerő gondoskodást és figyelmet tanúsít a nık és a gyerekek jóléte iránt (Perttu 2000). Olyan kérdéseket használjon, amelyek kérdıszava hogyan, mikor, ki, és olyan támogató kijelentéseket, mint például Sajnálom, hogy ez történt Önnel. vagy Ön valóban sok mindenen ment keresztül, hogy páciensét ezáltal több információ megosztására biztassa. Ne tegyen fel olyan áldozathibáztató kérdéseket, mint például Miért nem hagyja egyszerően ott?, Vitáztak, mielıtt az erıszakos cselekmény megtörtént? Erısítse meg, hogy a partnerbántalmazás mindig jogtalan, és általában bőncselekmény. Próbálja eloszlatni az erıszakkal kapcsolatos tévhiteit ( Én vagyok az oka, túl sokat beszélek vagy Csak akkor válik ilyenné, amikor iszik ); hangsúlyozza a bántalmazó felelısségét a saját viselkedéséért (Perttu 2000). Az erıszakról való kérdezéshez néhány példa szerepel Perttu és Kaselitz egyik tanulmányában (2006). Ezek a kérdések segítenek megszólítani az áldozatot. Kezdı kérdések: - Úgy tapasztaltam, hogy sok nı számára jelent problémát a párkapcsolatában elszenvedett bántalmazás és erıszak. Önt is érinti bármilyen módon ez a probléma? - Tudjuk, hogy a párkapcsolati bántalmazás és erıszak sok nıt érint, és közvetlenül kihat az egészségükre is. Azt szeretném kérdezni, hogy Önt érte-e erıszak a párkapcsolatában. - Érezte már úgy, hogy párkapcsolatában/otthon nem volt biztonságban, vagy fenyegetve volt? - Bántotta Önt valaha bárki? Kérdések arra az esetre, ha erıszakot gyanít, bár a nın nincsenek fizikai erıszakra utaló jelek: - Tapasztalatom szerint a párkapcsolati erıszak problémája sok nıt érint. Hogy érzi, érinti-e ez az Ön életét bármilyen formában? - Tudjuk, hogy az erıszak közvetlenül kihat sok nı egészségére. Ezért Öntıl is megkérdezem: Önt éri erıszak a párkapcsolatában? - Rutinszerően feltesszük a kollégáimal ezt a kérdést minden páciensnek, kérem, válaszoljon rá Ön is: elıfordul-e, hogy veszélyben érzi magát, vagy fél otthon? 10

Kérdések akkor, ha a nı fizikai erıszak nyomait viseli: - Mi történt önnel? - Mi történt, hol és mikor? - Ezeket a sérüléseket valaki okozta Önnek? - Az ön sérülései arra engednek következtetni, hogy valaki megütötte magát. Ez történt? - Ki okozta ezeket a sérüléseket? - Úgy tőnik, az ön sérüléseit támadás okozta. Tapasztalataink szerint nık gyakran fizikai bántalmazás következtében szereznek ilyen sérüléseket. Ki bántalmazta Önt? Kérdések abban az esetben, ha ı maga hozta fel az erıszak témáját: Mérje fel a nı helyzetét és az erıszak elırehaladottságát (helye lehet a Nagy 26 elnevezéső kérdıív kitöltésének is az elkövetı veszélyességének felmérése céljából, ld. Multiprofesszinális képzés, 3. modul, melléklet az 1-2. témához). Felteheti az alábbi kérdéseket: - Mikor érte Önt korábban erıszak? - Milyen gyakran történik bántalmazás? - Hogy tőnik Önnek, mitıl kezdıdik el az erıszak? (Ha azt gondolja, hogy az ı viselkedése okozta az erıszakot, nyújtson számára ezzel kapcsolatban megfelelı tájékoztatást, hogy ne érezze többé hibásnak és felelısnek magát az erıszak miatt.) - Változott az erıszak az idık során? Hogyan? (Jellemzıen súlyosbodik, és gyakoribbá válik) - Megfélemlítette Önt a partnere, és ha igen, hogyan? Fenyegetızött-e, hogy megöli, hogy fegyvert használ? Használt fegyvert? - Fél Ön a partnerétıl? Félti a saját és a gyermekei életét? Nehéz helyzetek Még ha a szakemberek rendelkeznek is a megfelelı eszközökkel az erıszakról való kérdezést illetıen, adódhatnak nehéz helyzetek a páciens megkérdezése közben. Elıfordulhat, hogy mindent letagad, vagy lehet, hogy ittas, ellenséges, vagy hallucinál. Lehet, hogy egyszerően el akar menni, mielıtt Ön beszélt volna vele, vagy hogy nem beszélik ugyanazt a nyelvet. Az alábbi információk javaslatokkal szolgálnak az esetleg felmerülı nehéz helyzetekre, miközben az egészségügyben a pácienssel való megbeszélésre sor kerül (Perttu & Kaselitz 2006): A nı tagadja, hogy megtámadták: Ne ragaszkodjon a saját verziójához, és ne gyakoroljon nyomást rá. Mondja el neki, mi miatt gondolt erıszakra. 11

Tudassa vele, hogy vissza tud jönni további segítségért, ha valaha hasonló helyzetben találja magát. Ne gondolja, hogy az ügy ezzel megoldódott és lezárult; Ön megtette a kötelességét, de térjen vissza a témára késıbb/a következı megbeszélt találkozón. Beszéljen a kételyeirıl kollégáival. Dokumentálja a kétségeit és azt, milyen bizonyítékon alapulnak. A nı alkohol vagy kábítószer hatása alatt áll: Beszéljen a lehetı legkevesebbet. Nyújtson neki támogatást és adjon neki idıt ahhoz, hogy jobban legyen az Önök osztályán/kórházában, mielıtt megpróbál beszélni vele. Gyızıdjön meg róla, hogy a telefonszáma szerepel az iratai között: Ön vagy egy szociális munkás késıbb felhívhatja az otthonát (a következı 1-3 napban). Ellenséges/gorombáskodik: Tartsa tiszteletben a dühét, és jelezze, hogy megérti, hogy mérges. A düh hátterében gyakran az erıszak miatti trauma és kiégés áll. A nıknél elıfordulhat az is, hogy nem sikerült eddig segítséget kapniuk, pl. mivel a szakemberek nem tették meg a megfelelı válaszlépéseket a problémáikra. Ajánlja fel a támogatását, illetve az elérhetı szolgáltatásokat, de ne erıltesse, vagy gyakoroljon nyomást rá. A lehetı leggyorsabban el akar menni: Gyızıdjön meg róla, hogy a telefonszáma szerepel az iratai között: Ön vagy egy szociális munkás késıbb felhívhatja az otthonát (a következı 1-3 napban). A biztonsági útmutatásokat tartsa be! Jelezze neki, hogy megérti, hogy mihamarabb el akar menni, és hogy bármikor visszajöhet. A nı súlyos beteg vagy hallucinál: Hagyjon idıt, hogy az állapota stabilizálódjon, mielıtt kérdéseket tesz fel neki és elbeszélget vele. Nem érti ıt nyelvi akadályok miatt: Kérje hivatalos tolmács segítségét (a beszélgetést telefonon is lefolytathatják). A tolmács nem lehet a nı férje/partnere, gyereke, más rokona, barátja stb. (lásd az 1. témát, a beavatkozás lépéseit). Csak nıi tolmáccsal dolgozzon. Hogyan kérdezzünk az elkövetırıl Adódhatnak olyan helyzetek, amikor a jelek azt mutatják az Ön számára, hogy talán a páciense bántalmazó. Fontos erre reagálnia, ha tudja, milyen válaszlépést tegyen, és különösen hogy hogyan kérdezzen az erıszakról. Sok hasonlóság van aközött, ahogyan az 12

áldozatokat és az elkövetıket kell kérdezni. Ugyanakkor különbségek is vannak amiatt, hogy a helyzet veszélyesebb lehet a bántalmazó esetében, mint az áldozatéban. Az alábbi ajánlásokat a Dél-finnországi Tartományi Állami Hivatal dolgozta ki együttmőködésben a Szociális és Egészségügyi Minisztériummal. A dokumentum címe Hogyan beszéljen az erıszakról, ha azt gyanítja, hogy az ügyfele bántalmazó : 1. Kérdezzen közvetlenül az erıszakról (tanácsos ezt egy kolléga jelenlétében tenni); 2. Legyen együttérzı és nyitott, miközben a férfit hallgatja; 3. Magyarázza el neki, hogy az erıszaknak sok formája létezik; 4. Foglaljon egyértelmően állást: jelentse ki, hogy az erıszak bőncselekmény és hogy önnek bizonyos bőncselekmények esetén jelentési kötelezettsége van. Magyarázza el, hogy az erıszaknak következményei vannak, amelyek pusztítóak lehetnek az áldozatra nézve, de más családtagok és ı maga számára is. 5. Magyarázza el, hogy az erıszak és a vita két különbözı dolog, és hogy az erıszak általában akkor folytatódik, ha senki sem tesz semmit a megszüntetéséért. 6. Legyen érdeklıdı és hallgassa meg a páciens/ügyfél saját élményeit és elképzeléseit az erıszakról. 7. Fejtse ki, hogy mint páciens, kap segítséget és ismertesse számára az elérhetı szolgáltatásokat. (Ne ajánljon azonban párterápiát, mediációt vagy egyéb, az áldozatot is magában foglaló megoldást, mivel nem tudhatja, az áldozat ezeket szeretné-e, és azt sem, hogy az elkövetı milyen módszerekkel próbálná meg rávenni az áldozatot ezekre, az ön szakmai ajánlására hivatkozva.) 8. Találkozzon vele újra. 9. Mérje fel, mennyire van biztonságban a többi családtag, és milyen segítségre van szükségük. (Forrás: Ota väkivalta puheeksi (bring up violence) Etelä-Suomen lääninhallitus, Sosiaali- ja terveysministeriö 2007.) 4.a téma: Kockázatfelmérés és a biztonsági lépések megtervezése A kockázatfelmérés és a biztonsági tervezés teljes körő megvitatásához lásd a multiprofesszionális képzés 3. modulját. Mérje fel a helyzetet: Beszélje meg a nıvel, hogy akar-e/szüksége van-e arra, hogy rögtön egy nıi menhelyre menjen (együtt a gyerekeivel). Ha nem érhetı el nıi menhely, felveszik-e a kórházba, vagy el tud-e menni barátokhoz vagy rokonokhoz? Ha nem akar nıi menhelyre menni, adjon neki írásos tájékoztatót a sürgısségi telefonszámokról, nıi tanácsadó központokról és más szolgálatokról. Kérje meg, hogy a tájékoztatót tartsa biztonságos helyen, ahol az elkövetı nem találhatja meg. Van-e szüksége azonnali orvosi beavatkozásra? 13

Ha vissza akar menni a partneréhez, adjon neki idıpontot egy következı találkozóra. Beszéljen neki a jogszabályok által biztosított jogairól és lehetıségeirıl (pl. távoltartás, a rendırség értesítése). Biztassa arra, hogy olyasvalakivel beszéljen az erıszakról, aki szükség esetén támogatást tud nyújtani neki. A biztonsággal kapcsolatos kérdések: Biztonságosabb lehet egy nıi menhelyen megszállni, mint rokonoknál vagy barátoknál. Ha nincsen shelter a városban, keressen más biztonságos helyet (krízislakást vagy kórházi beutalást). Ha a nı úgy gondolja, hogy visszatérhet az otthonába, javasolja neki, hogy készítsen össze egy biztonsági csomagot, amit el tud rejteni valahol (pl. egy barátnál vagy rokonnál) vészhelyzetek esetére (Perttu & Kaselitz 2006). Az Amerikai Orvosszövetség (1992) a következı kérdéseket is megfontolásra javasolja: - Páciensének szüksége van-e azonnali pszichiátriai beavatkozásra? - Akar-e sürgısen tanácsadást igénybe venni, hogy segítséget kapjon a bántalmazás által okozott stressz kezeléséhez? - Szüksége van-e arra, hogy elirányítsa a helyi partnerkapcsolati erıszak ellenes szervezetekhez? 4b: Továbbirányítás az ellátórendszerhez Ha a páciens úgy érzi, hogy ez biztonságos, lássa el írásos információkkal (beleértve telefonszámokat is) a jogi lehetıségekrıl, a helyi tanácsadó és krízisintervenciós szolgálatokról, menhelyekrıl, stb. A váróteremben és a vizsgálati helyiségekben kihelyezett tájékoztató anyagok a partnerkapcsolati erıszakról segíthetnek a pácienseknek az erıszakot mint személyes egészségügyi problémát értelmezni (Amerikai Orvosszövetség 1992). A helyi párkapcsolati erıszak menhelyek és az állami szintő, párkapcsolati erıszak elleni programok általában szerepelnek a telefonkönyvben. Ezek a szervezetek segítséget tudnak nyújtani az elszállásolásban, a jogszabályok nyújtotta lehetıségekkel kapcsolatban, és a további szervezetekhez való hatékony továbbirányításban is. 1 Elıfordulhat, hogy van olyan, a nıi páciensek számára odaadható brosúrájuk, amely bemutatja a problémát és felsorolja a helyben elérhetı szolgálatokat. (Amerikai Orvosszövetség 1992). 1 Az amerikainál lényegesen korlátozottabb Magyarországi lehetıségekrıl ld. a az áldozatok számára szolgáló összefoglalót: http://patent.org.hu/hova_fordulhatnak_%20az_aldozatok.pdf?phpmyadmin=k9w7hlmsg6ui0jktlp7y- LOkEo8. Felvilágosító kiadványokért, szórólapokért ld. www.nane.hu/kiadvanyok 14

Források American Medical Association (1992): Physicians dedicated to the health of America. DIAGNOSTIC AND TREATMENT GUIDELINES ON DOMESTIC VIOLENCE. http://www.vahealth.org/civp/projectradarva/amadiag&treatguide.pdf. 25.9.2008 Bacchus, L,/ Mezey, G./ Bewley, S. (2002): Women s perceptions and experiences of routine screening for domestic violence in a maternity service. British Journal of Obstetrics and Gynaecology, 109: 9-16. Domestic Abuse Training Manual for Health Practitioners. National Domestic Violence Health Practice Forum (now called HEVAN). Department of Health. Finnish multiprofessional training day (22.4.2008). McFarlane/ Parker, B. (1994): Preventing Abuse during Pregnancy: An Assessment and Intervention Protocol. MCN, the American Journal on Maternal Child Nursing6, Vol 19, November/December 1994, p. 321-324. Ota väkivalta puheeksi (2007): (bring up violence) Etelä-Suomen lääninhallitus, Sosiaali- ja terveysministeriö 2007) Etelä-Suomen lääninhallitus, Sosiaali- ja terveysministeriö 2007) http://www.stm.fi/resource.phx/vastt/paihde/vakivalta/index.htx.i834.pdf. 25.9.2008. Perttu, S. (2000): (Sector specific) Module for Medical Professionals. In: Sensitisation and Training of professionals on violence against women. Training Programme on Combating Violence against Women. Published by Wave, Women Against Violence Europe. Vienna 2000. Perttu, S./ Kaselitz, V. (2006): Addressing Intimate Partner Violence. Guidelines for Health Professionals in Maternity and Child Health Care). http://www.hyvan.helsinki.fi/daphne/pdf/addressing_intimate_partner_violence_english_versio n%20.pdf 7.11.2008. Preventing Domestic Violence: Clinical Guidelines on Routine Screening. (1999): Family Violence Prevention Fund. http://endabuse.org/programs/healthcare/files/screpol.pdf 7.11.2008. 15

Gyakorlati rész 1. téma: A beavatkozás lépései és a szőrést segítı eszközök Cél: a rutinjellegő szőrés megismertetése, annak megtanulása, hogy hogyan lehet rutinszerően kérdezni az erıszakról Módszer: szerepjáték Idıkeret: 10 perc, 30 perc megbeszélés Felhasznált anyag: ld. melléklet (kiosztandó) Feladatleírás: Az egészségügyi szakember végigveszi a szőrı-kérdéssort az áldozattal. Szerepjáték a melléklet alapján: párkapcsolati erıszak-szőrés az anya- és gyermekegészségügyi rendeléseken. A megfigyelı a szerepjáték után hozzáfőzi kommentárjait. Szituáció: Az áldozat, két hónapos gyermekével megérkezett a védınıhöz a rendelıbe. A személyzet egy tagja a rutinszőrés részeként kérdıív segítségével elvégzi az áldozattal a párkapcsolati erıszak-szőrést. A megbeszélés és a nyomtatvány kitöltése gyakorlati tapasztalat alapján kb. 10 percet vesz igénybe. Útmutató a szőrı-kérdıív használatához: A kérdéseket nyugalomban, sietség nélkül tegye fel. Adjon idıt a nınek arra, hogy elgondolkodjon rajtuk, és további kérdéseket tegyen fel. A kérdéssoron egy beszélgetés keretében is végighaladhat. Ezzel együtt fontos, hogy minden nı számára ugyanazokat a kérdéseket tegyük fel ugyanazon a módon. Ennek érdekében a kérdéseket a nyomtatványon található formában kell feltenni (felolvasni). Mondjon gyakorlati példákat; például magyarázza el, mit jelent a kontrolláló viselkedés. Fejtse ki jobban a kérdéseket, ha szükséges. A szőrı-kérdıív hátoldalára leírhatja az áldozat történetét. A történet dokumentálásához az áldozat saját szavait és kifejezéseit használja. A dokumentáció fontos az áldozat jogainak érvényesülése és védelme szempontjából lehet, hogy szüksége lesz rá késıbb, ha feljelentést akar tenni. Fontos, milyen módon kérdez és írja le a történetet. A nınek joga van megnézni a kitöltött nyomtatványt és magával vinni egy másolatot. Szereplık: Áldozat Egészségügyi dolgozó Megfigyelı Csoportos beszélgetés a szerepjáték után: Áldozat / Egészségügyi dolgozó / Megfigyelı: válaszok a feltett kérdésekre stb. Győjtsük össze az eredményeket a flipcharton a szerepjáték végén: - Mennyire hasznos a biztonsági terv? - Mely kérdések segítenek? - Mely kérdések nem segítenek? 16

Megjegyzések a trénernek: A résztvevık párban dolgoznak, egyikük az áldozatot, másikuk az egészségügyi dolgozót játssza. Ezen kívül szükség lesz még valakire, aki a megfigyelıt játssza, aki a szerepjáték után visszajelzést tud adni. Egy nagyobb képzési csoportot feloszthatunk több kis, háromtagú csoportra, és a szerepek fel is cserélhetıek, ha jut rá elég idı. 2. téma: Az áldozatok beazonosítása / Vészjelek Cél: A párkapcsolati erıszak lehetséges jeleinek felismerése Módszer: ötletbörze Idıkeret: 20 perc Feladatleírás: kiscsoportok tapasztalatai a párkapcsolati erıszak lehetséges jeleirıl. Megjegyzések a trénernek: A megbeszélés után a tréner a flipcharton összesíti az összegyőjtött tapasztalatokat. 3. téma: Beszélgetés az áldozattal és a további megfelelı válaszlépések Cél: Az erıszakról való kérdezés megtanulása, a beavatkozási lépések megismerése, a párkapcsolati erıszak elleni válaszlépések megtétele Módszer: szerepjáték Idıkeret: a szerepjáték feladat 5-10 (15) perc, a megbeszélés 30 perc Felhasznált anyagok: esettanulmány, melléklet, prezentáció 1. esettanulmány: A 19 éves Máriát barátja elsı esetben verte meg. A testén fekete foltok és véraláfutások találhatók. Mária elmondása szerint a bántalmazás egy kellemes éttermi táncparti után történt. A barátja azt mondta, hogy féltékeny lett az este alatt, mert Mária más férfiakkal is táncolt. Mária korábban észrevette, hogy a barátja birtoklóan viselkedik vele szemben és hajlamos a féltékenységre, de azt gondolta, hogy ez a viselkedés normális a kapcsolat kezdetén. Talán még nincs elég bizalom a kapcsolatukban. Az is lehet, hogy talán túl vidám és barátkozó volt a parti alatt. 2. esettanulmány: A 35 éves Eszter kétéves kisfiával keresi fel a rendelıt. A fia egy ideje nyugtalan és sokat sírt éjszaka. Miközben az esetet megbeszéli Eszterrel, az orvosnı fekete foltokat vesz észre a nı csuklóin. Egy ideig habozik, de utána megkérdezi róluk. Elıször Eszter azt mondja, attól keletkeztek, hogy éjszaka a fiát hordozta körül a házban. Úgy tőnik, Eszter nagyon zavarban van a téma miatt és nem akar többet beszélni róla. Az orvosnı azt mondja, az ı tapasztalata szerint ilyen foltok testi erıszak miatt is keletkezhetnek. 17

Eszter nem mond semmit és az orvosnı attól tart, hogy sietve el fogja hagyni a rendelıt. 3. esettanulmány: A 72 éves Erzsébet harmadik alkalommal jelenik meg ugyanabban az orvosi rendelıben. Pszichoszomatikus tünetei vannak: szívritmuszavarok, álmatlanság és mellkasi és hasi fájdalmak. Az orvos elkezdi megvizsgálni és az általános benyomása az, hogy ezek a tünetek erıszak következtében jöttek létre. Az orvos nagyon óvatosan kérdez az erıszakról, de Erzsébet mindent tagad. A feladat leírása: Az egészségügyi dolgozó kikérdezi az erıszak áldozatát. A szerepjáték az esettanulmányok alapján zajlik. A megfigyelı a szerepjáték után hozzáfőzi észrevételeit az elhangzottakhoz. Résztvevık: Áldozat Eü. dolgozó Megfigyelı Szituáció: Az áldozat azért érkezett az egészségügyi központba, hogy tanácsot kérjen. A megbeszélés csak 15 percig tart (gyakorlati tapasztalat alapján). Csoportos megbeszélés a szerepjáték után: Áldozat: Hogyan éreztem magam? Mely kérdések voltak hasznosak, vagy jelentettek segítséget és biztattak arra, hogy többet beszéljek? Mely kérdések voltak kevésbé hasznosak/kevésbé a segítségemre? Eü. dolgozó: Hogyan éreztem magam a szerepemben? Mi volt számomra a legnehezebb? Mit kezeltem jól? Megfigyelı: Visszajelzések a kérdésekkel kapcsolatban. Győjtse össze az eredményeket a szerepjáték után a flipcharton. - Az áldozat számára hasznos kérdések - Kérdések, melyek nem hasznosak Megjegyzések a trénernek: A pár egyik tagja játssza az áldozatot, a másik az egészségügyi dolgozót. Legyen egy megfigyelı is, aki visszajelzést ad a feladat végén. Egy nagyobb tréningcsoportot kisebb, háromtagú csoportokra lehet bontani. A résztvevık felcserélhetik a szerepeket, ha van rá elég idı. 18

4. téma: A párkapcsolati erıszakra adandó válaszlépések Szerepjáték az erıszak felfedését követıen: Hogyan dolgozzunk a továbbirányítással és a biztonsági tervvel Cél: Helyes válaszlépéseket megtétele, ha erıszakra derül fény Módszer: szerepjáték Idıkeret: 15 perc a szerepjáték feladatra, 30 perc a megbeszélésre Felhasznált anyag: melléklet Feladatleírás: Az egészségügyi dolgozó egy személyes biztonsági tervet dolgoz ki az áldozattal együtt. Szerepjáték a személyes biztonsági terv címő melléklet alapján. A megfigyelı hozzáfőzi megjegyzéseit a szerepjáték után. Szituáció: Felek: Az áldozat megérkezett az orvosi/védınıi rendelésre, hogy tanácsot kérjen. Az egészségügyi dolgozó egy személyes biztonsági tervet dolgoz ki az áldozattal együtt. A megbeszélés és a terv kidolgozása gyakorlati tapasztalat alapján kb. 15 percet vesz igénybe. Áldozat Eü. dolgozó Megfigyelı Csoportos megbeszélés a szerepjáték után: Áldozat/Eü. dolgozó/megfigyelı: megjegyzések vagy kérdések. Képzı: Győjtse össze az eredményeket a flipcharton a szerepjáték végén: Mennyire hasznos a biztonsági terv? (Hasznos kérdések / Nem hasznos kérdések) Megjegyzések a trénernek: A pár egyik tagja játssza az áldozatot, a másik az egészségügyi dolgozót. Legyen egy megfigyelı is, aki visszajelzést ad a feladat végén. Egy nagyobb tréningcsoportot kisebb, háromtagú csoportokra lehet bontani. A résztvevık felcserélhetik a szerepeket, ha van rá elég idı. 19

Mellékletek: 1. téma: A beavatkozás lépései és a rutinszerő szőrés További javaslatok a beavatkozással kapcsolatban: Az egészségügyi dolgozók legfontosabb feladata azt biztosítani, hogy az ügyfél érezze valós tapasztalatainak megerısítését és annak igazolását, hogy az erıszakkal kapcsolatos érzései jogosak. A szakemberre fontos támogató szerep hárul, miközben a páciens megpróbálja feldolgozni az élményeit. Mutassa ki, hogy elhiszi az ügyfél által mondottakat, és ami vele történt. A passzív meghallgatás reakció nélkül, az ügyfélbıl azt válthatja ki, hogy kételkedni kezd abban, ami vele történt, és azt gondolhatja, hogy a szakember szerint sem érdemel szót az erıszak ténye. A testi és a szexuális erıszak mellett fontos odafigyelni a lelki erıszakra is és arra, hogyan él a partner a hatalom és az ellenırzés gyakorlásának eszközeivel. Az egészségügyi szakember szerepe az, hogy támogassa a nıt abban a folyamatban, melynek során visszanyeri a saját élete feletti kontroll, és megalapozza biztonságát. Ha már kért korábban segítséget, kérdezze és hallgassa meg ezzel kapcsolatos tapasztalatairól. Ha esetleg rossz tapasztalatai voltak a hatóságokkal és más segítı szakemberekkel, nem kell ıket védelmébe vennie vagy mentegetnie ıket. Tájékoztassa az erıszak áldozatokra gyakorolt hatásáról (például a kiégésrıl vagy a testi egészségre gyakorolt hatásokról). Beszéljen vele az erıszakkal kapcsolatos hiedelmekrıl. Tájékoztassa ıt a tényekrıl: a nık elleni erıszak elterjedtségérıl; nem a nı tehet az erıszakos viselkedésrıl és nem is ı felelıs érte; nem tudja megszüntetni az erıszakot azáltal, hogy önmagán vagy viselkedésén változtat; a vita és az erıszak két különbözı dolog; az alkoholprobléma se nem magyarázza meg, se nem igazolja az erıszakos viselkedést. Irányítsa és segítse a nıt abban, hogy orvoshoz menjen, ha már csak a gyanúja is felmerül a testi és/vagy a szexuális erıszaknak. Mondja el neki, hogy egy orvosi látogatás és leletfelvétel fontos lehet a jogi védelme szempontjából. Becsülje fel, hogy az áldozatnak van-e szüksége azonnali krízis- vagy intervenciós látogatásra egy pszichológiai vagy pszichiátriai rendelésen, vagy egyéb krízisintervencióra. Beszéljen a nıvel a jogi védelem lehetıségeirıl. - Mondja el neki, hogy a bántalmazás soha nem jogos, és gyakran valósít meg bőncselekményt. - Ismertesse a bőncselekményekre vonatkozó jogszabályokat és a távoltartó rendelkezést. - Beszéljék meg, hogyan tehet feljelentést bőncselekményrıl, ha testi vagy szexuális támadás éri. - Mondja el, mennyire fontos összegyőjteni a bizonyítékokat. Orvosi leletek, egészségügyi és más szakemberek által kiállított iratok, üzenetrögzítı-szalagok, SMS-ek, e-mailek, levelek, az áldozat naplója stb. használhatók bizonyítékként (ezek egy részét a magyar hatóságok nem fogadják el bizonyítékként, de ennek 20

ellenére érdemes lehet megtartani azokat, mert kiegészíthetik a bizonyítkokat, vagy emlékeztethetik az álodozatot az események pontos menetére). Tájékoztassa azokról a szervezetekrıl, amelyek támogatást és segítséget tudnak neki nyújtani. Meg is beszélhet egy találkozót a számára az egyik szolgálatnál. Ösztönözze arra az ügyfelet, hogy pszichológiai segítséget kérjen. Egy bántalmazott nınek speciális támogatásra van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon birkózni az erıszak következményeivel. Ha az elkövetı keres, ill. már keresett magának segítséget, ajánlatos az áldozatnak máshol keresnie segítséget. Fontos, hogy a gyerekek is kapjanak támogatást. A gyerekeknek joguk van az élményeikrıl a szüleik jelenléte nélkül beszélni, ugyanakkor ahhoz is joguk van, hogy nem bántalmazó szülıjük velük legyen a meghallgatáskor. (Perttu & Kaselitz 2006.) 21

Melléklet az 1. témához PÁRKAPCSOLATI ERİSZAK SZŐRÉSE ANYA- ÉS GYERMEKEGÉSZSÉGÜGYI RENDELÉSEKEN Az alábbi kérdések a terhességük elsı vagy második trimeszterében levı nıknek, illetve olyan anyáknak szólnak, akiknek csecsemıje fél évesnél nem idısebb. A kérdıív végigkérdezése közben senki más nem lehet jelen a kérdezın és a megkérdezetten kívül. Karikázza be a kapott válaszokat. 1. Szokott-e partnere idınként úgy viselkedni, hogy az félelmet vált ki Önbıl? 1 igen 2 nem 2. Szokott-e partnere lekicsinylı, megalázó vagy kontrolláló módon viselkedni Önnel szemben? 1 igen 2 nem 3. Elıfordult-e, hogy jelenlegi partnere Igen Nem 1 2 azzal fenyegette, hogy erıszakot követ el maga ellen (beleértve a fegyverrel vagy valamely tárggyal való fenyegetést)? 1 2 megragadta, magához rántotta, eltaszította, megpofozta vagy megrúgta Önt? 1 2 a testi erıszak valamilyen más formáját használta Ön ellen? (Ha igen, mit?) 1 2 nyomást gyakorolt Önre, kényszerítette, vagy megpróbálta Önt szexuális tevékenységre kényszeríteni? 4. Mikor viselkedett erıszakosan jelenlegi partnere? Igen Nem 1 2 Az elmúlt 12 hónap alatt 1 2 A terhesség alatt 1 2 A gyerek születése után 5. Jelenlegi partnere volt-e erıszakos a gyerekével/gyerekeivel szemben? 1 igen 2 nem 6. A gyerekei közül bármelyik hallotta vagy látta-e azt, amikor az Ön partnere erıszakosan viselkedett? 1 igen 2 nem 7. Milyen jellegő támogatásra/segítségre lenne szüksége? (Forrás: Sirkka Perttu 2003.) 22

Melléklet a 2. témához: A párkapcsolati erıszak áldozatainak felismerése A párkapcsolati erıszak figyelmeztetı jelei nıkön A nı a terhességének késıbbi szakaszában jelentkezik terhesrendelésen, mint az általában szokásos. Nem tervezett vagy nem vágyott terhesség. Elfoglaltnak és nyugtalannak látszik. Elhalaszt/elfelejt megbeszélt találkozókat. Rendezetlenül néz ki. Az élete/családi élete szociálisan izolált/csak nagyon kevés rokonnal és baráttal tartja a kapcsolatot. Arról panaszkodik, hogy ingerlékeny, türelmetlen és fáradt (akkor is, amikor a gyerekérıl/gyerekeirıl gondoskodik). Vetélései/mővi abortuszai voltak. Dohányzik, vagy többet dohányzik, mint elıtte. Alkoholt fogyaszt, vagy növelte az alkoholfogyasztását. Kábítószereket fogyaszt. Altató vagy antidepresszáns gyógyszereket, vagy nyugtatókat használ. A terhesség alatt olyan komplikációk adódnak nála, mint vese- és húgyúti fertızések, nıgyógyászati fertızések, korai méhösszehúzódások vagy koraszülés. Testi sérülései vannak (általában kiütések, karcolások, sebek, horzsolások, zúzódások, égések vagy törések). Sérülések és balesetek sorozata fordult elı nála (esés, megcsúszás, megbotlás stb.) A sérülések a ruhával fedett testfelületeken találhatóak: a felsıtesten, a karokon, a fejen (különösképpen a hajas fejbırön), a lábakon és a hason. Olyan pszichoszomatikus tüneteket mutat, mint pl. különbözı fájdalmak, álmatlanság, rémálmok, evési rendellenességek, szokatlan testsúlyváltozások. Megváltozik a viselkedése, amikor a férje/partnere jelen van. A férje/partnere túlzottan figyelmesnek mutatkozik, vagy éppen jelentéktelenebbnek mutatja a helyzetet, irritált vagy türelmetlenül viselkedik a feleségével/partnerével és/vagy a gyerekekkel. A férje/partnere teljesen be akar vonódni, és egyáltalán nem hajlandó egyedül hagyni a nıt. A nı vagy/és a férje visszautasítja a további kezeléseket/szolgáltatásokat. (Perttu & Kaselitz 2006.) 2