Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban dr. Teperics Károly Debreceni Egyetem TTK Földtudományi Tanszékcsoport
Hangsúlyváltás a foglalkoztatás kérdésében A foglalkoztatáspolitika alakítása és a munkanélküliség kezelése az egyes EU-tagállamok saját jogkörébe tartozik. A foglalkoztatáspolitikának kettős kívánalomnak kell megfelelnie: elő kell segítenie az aktív korú lakosság foglalkoztatathatóságát, foglalkoztatottságát, ezzel a megélhetését biztosítani. A több éves (középtávú) nemzeti foglalkoztatáspolitikai stratégiák s az éves nemzeti foglalkoztatási akciótervek a közös foglalkoztatáspolitikai irányvonalak megvalósulásának fontos részei. Az EU törekvések a foglalkoztatásban: növekedés, versenyképesség, munkahelyteremtés
Megközelítések Az EU-ban kialakuló foglalkoztatáspolitika, munkaügy értelmezését, elősegíti a többdimenziós: a célorientáltság, a szintek az eszközök felöli megközelítés. Ez a fajta megközelítés elősegíti a hazai döntéshozóknak a foglalkoztatás és a munkaügyi folyamatok EU-konform megközelítését, olyan hazai foglalkoztatáspolitika kialakítását, amely szervesen illeszkedik az EUszintű folyamatokba és alkalmazza az EU-szintű eszközöket és intézményeket a hazai foglalkoztatáspolitika céljainak és módszereinek kidolgozásánál.
EU foglalkoztatáspolitika: célok felöli megközelítés Piaci versenyképesség. Szociális dimenzió és társadalmi igazságosság (társadalmi kohézió) Sajátos európai hagyományokkal, értékrenddel versenyképesség Regionális kohézió.
EU foglalkoztatáspolitika: szintek felőli megközelítés Uniós szinten a folyamatok (csúcsok), irányvonalak (EU szintű dokumentumok) és paktumok, nemzeti stratégiák és akciótervek koordinációja és monitoringja, EU-szintű intézményi bővítés (Foglalkoztatási és Munakerőpiaci Bizottság létrehozása) felől vizsgálhatók. Tagállamok szintjén az éves nemzeti foglalkoztatási irányvonalak, az éves nemzeti foglalkoztatási akciótervek Regionális, helyi szinten a foglalkoztatás és versenyképesség elősegítését szolgáló helyi foglalkoztatási paktumokat, az Európai Szociális Alapnak a humánerőforrás fejlesztésére, a munkahelyek létrehozására kifejtett helyi, regionális hatásait kell vizsgálni.
EU foglalkoztatáspolitika: eszközök felöli megközelítés EU-szintű projektek, közösségi kezdeményezések. Az EU szakképzést elősegítő projektjei, programjai, un. közösségi kezdeményezései összefüggésben vannak a foglalkoztatás, a foglalkoztathatóság javításával, a vállalkozóképesség, a munkaerőpiaci alkalmazkodóképesség, az esélyegyenlőség növelésével. (Hátrányos helyzetű rétegek munkaerőpiaci integrációját elősegítő közösségi programok, helyi foglalkoztatást elősegítő és kezdeményezéseket felkaroló programok, LEDA, ERGO, NOW, Horizon, EQUAL, INTERREG, LEADER+, URBAN, stb). A tagállamok foglalkoztatáspolitikai kapcsolatait elemző, összegző információs rendszerek ( Misep, Sysdem, Employment Observatory). Az európai szintű munkaerőközvetítés intézményei. A szakképzéssel és a szakképzés módszertanával foglalkozó európai szintű intézmények (pl. a thessaloniki székhelyű CEDEFOP). A tagállamok közötti munakerő-mobilitást elősegítő eszközök, az oktatási rendszerben a diák mobilitást segítő programok. Az EU-szintű pénzügyi támogatások (elsősorban az Európai Strukturális Alapok részét képező Európai Szociális Alap ), stb.
Nemzeti foglalkoztatáspolitika és európai prioritások által felvetett kérdések A hosszú távú fejlesztési stratégiát felvázoló Lisszaboni Stratégiába (LiS) hogy illeszkedik a foglalkoztatáspolitika? A közelmúltban elkészült hazai uniós programok, a Konvergencia Program és a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv, milyen mértékben harmonizálnak egymással? Általánosabb kérdés: milyen ügyeket érdemes nemzeti, és milyeneket közösségi szinten eldönteni, s hogy a foglalkoztatási és munkaerőpiaci kérdések melyik körbe tartoznak.
Európai közös foglalkoztatáspolitika Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 1997. évi útjára bocsátása óta az Unió tagországai foglalkoztatáspolitikájukat egyebek között uniós impulzusok és koordinációs kezdeményezések alapján alakítják. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS), a Foglalkoztatási Irányvonalak (FI-k), a rövid- és középtávú makrogazdasági célokat megfogalmazó Átfogó Gazdaságpolitikai Irányvonalak (ÁGPI) kapcsolata Hierarchia: Átfogó Gazdaságpolitikai Irányvonalakkal (ÁGPI) (?mellette felette?) 1993-tól az Unió legfőbb makrogazdasági stratégiáját hivatottak megfogalmazni rövid- és középtávra Évente EUiT fogadja el és értékjeli országonként Az EMU megjelenése óta különösen fontos ( 12 fejű sárkány ) Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) 1997- Foglalkoztatási Irányvonalak (FI) több évre általános tematikát ad a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterveknek, az azok alapján végzett kormányzati munkának,
Az EFS kialakulásának rövid története Az 1990-es években számos fontos dokumentum (1993: Delors-féle fehér könyv), s EU-csúcsértekezletek sora szögezte le, hogy olyan makrogazdasági politikát kell folytatni, amely a munkanélküliség csökkentésére, a foglalkoztatás növelésére, a szociális vívmányok lehetséges fenntartására irányul. A folyamat eredménye az Európai Foglalkoztatási Stratégia és a hozzá kapcsolódó Foglalkoztatási Irányvonalak megszületéséhez (1997). Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) végrehajtásának pénzügyi eszköze 2000-től az Európai Szociális Alap (ESZA)
Az EFS kialakulásának rövid története Előzmények, összetevők: Az Európai Szakszervezeti Konföderáció (ETUC) konstruktív stratégiát dolgozott ki a foglalkoztatás ügye érdekében. Az 1995-ös bővítés nyomán, az Unió tagjai között politikai súlyeltolódás következett be, mert az új tag Svédország és Finnország is elsődleges célnak tartotta saját szociális modellje megőrzését; Az unió meghatározó tagállamaiban, Nagy-Britanniában és Franciaországban is, munkáspárti illetve szocialista kormányok vették át az irányítást. A Bizottság apparátusában nagy befolyásra tett szert egy korábbi svéd politikus, Allan Larsson; Az Európai Tanácsban Tony Blair és Lionel Jospen emelték fel szavukat a foglalkoztatás kérdésének előtérbe helyezéséért, A soros elnökséget adó, baloldali érzelmű kereszténydemokrata luxemburgi miniszterelnök, Jean-Claude Juncker is magáévá tette az érlelődő javaslatokat. Így történhetett meg, hogy a munkahelyek teremtését témájául választó luxemburgi rendkívüli csúcsértekezleten, 1997-ben, a foglalkoztatásra irányuló aspirációk intézményesített formát kaphattak az Európai Foglalkoztatási Stratégiában. A luxemburgi folyamat = nemzeti foglalkoztatáspolitikák koordinációja
A Foglalkoztatási Irányvonalak története I. Az 1997 első FI-kre az legfontosabb fogalma a foglalkoztathatóság. A kínálatot akarták alakítani (munkaerő minőségét), nem a keresletre kívántak hatni Tudományos háttér tapasztalat: A munkanélküliség szintje egy adott országban közelít a hosszútávú egyensúlyhoz (piaci viszonyok révén), ezt a folyamatot a gazdaság intézményi jellemzői határozzák meg. Intézményi tényezők: Társadalombiztosítási járadékok, Adózás szintje A foglalkoztatás védelme, Béralku és a szakszervezetek ereje Térbeli és a foglalkozások közötti mobilitás A munkaerő képzettsége, gyakorlottsága, Az aktív munkaerőpiaci politikák, A munkahelyek keresletének és kínálatának megfelelése
A Foglalkoztatási Irányvonalak története II. Az FI-k eredetileg az 1998-2002-es időszakra rögzített irányvonalak voltak, melyeket az öt év során több irányvonallá bontottak szét, illetve újakkal egészítettek ki. Az induló változatban szereplő 13 (s a 2002-re már 21-re bővült) irányvonalat négy ún. pillérbe csoportosították. a foglalkoztathatóság, a vállalkozásbarát környezet, (a vállalkozási és üzleti környezet javításával kívántak a foglalkoztatási teljesítmény növeléséhez hozzájárulni) az alkalmazkodóképesség, a nemek közötti esélyegyenlőség.
I. pillér: Foglalkoztathatóság Aktív, megelőző jellegű és diszkriminációmentes megközelítéssel a mindenki számára nyitott munkaerőpiac kialakítására irányul az irányvonalak két társadalmi csoportra koncentrálnak: a fiatal munkanélküliekre a tartós munkanélküliekre Helyzetüket oktatással és képzéssel kívánják javítani
Konkrét feladatok (I. pillér) A tagállamok kötelesek: minden munkanélküli fiatalnak újrakezdési lehetőséget felajánlani, mielőtt munkanélkülisége időtartama eléri a 6 hónapot az újrakezdési lehetőség lehet képzés, átképzés, állás felajánlása vagy a foglalkoztatás bármilyen alternatív formája, pl. közmunka minden munkanélküli felnőttnek újrakezdési lehetőséget felajánlani, mielőtt munkanélkülisége tartama eléri a 12 hónapot az újrakezdési lehetőség lehet a fiataloknál jelzett eszköz vagy általánosságban egyéni szakképzési támogatás is törekedni arra, hogy jelentősen emelkedjen a foglalkoztathatóság növelését szolgáló aktív programokban részesülők száma Fokozatosan kell elérniük a legsikeresebb három tagállam átlagát, de minimum azt, hogy a munkanélküliek 20%-a aktív programban részesüljön.
II. pillér: Vállalkozókészség munkahelyteremtés, különös tekintettel a szolgáltatási szektor lehetőségeire kiemelt cél a vállalkozások beindításának és működtetésének könnyítése a működési költségek és az adminisztráció csökkentése adók csökkentése, beleértve a nem bér jellegű munkaerőköltségeket is
III. pillér: Alkalmazkodóképesség a munkaszervezet és a munkavégzési formák modernizálása a munkahelyi képzés fejlesztését szolgáló megállapodások sürgetése a szociális partnerek között jogszabályi háttér átalakítása, hogy az atipikus munkavégzésre is jogi garanciákkal lehessen munkaszerződést kötni a humán erőforrások fejlesztése képzési célú beruházások, csökkenteni kell az ennek gátját jelentő adóügyi akadályokat
IV. pillér: A nők és a férfiak esélyegyenlősége a munkahelyi és a családi élet összeegyeztetése az egyes szektorok közötti aránytalanságok megváltoztatása, a munkaerő-piaci szegregáció leküzdése az esélyegyenlőség szempontjainak beépítése a különböző szakpolitikákba és a foglalkoztatási irányvonalak további pilléreibe (mainstreaming elve)
A négypilléres szerkezeten túlmutató közösségi célokat szolgálják a horizontális célkitűzések Az információs társadalom fejlesztése, A bejelentetlen munka csökkentése, A helyi fejlesztések támogatása, A számszerű, mérhető célkitűzések növelése. 1998 körül kvantitatív célokat is kitűznek, általában a foglalkoztatottságra vonatkozóan. Általános elvek, jellemzők: inkább a munkanélküliségre, s kevésbé a munkanélküliekre koncentrál; fő célja a foglalkoztatás növelése, s nem annyira a munkanélküliség csökkentése; inkább a befogadó jellegű, mindenki számára nyitott folyamatokra épít, nem csupán a kirekesztettek felkarolására; a nők és a férfiak esélyegyenlőségét strukturális problémaként, nem pedig nőpolitikaként kezeli.
Az Európai Foglalkoztatási Stratégia első öt évének értékelése 1997 óta több mint 10 millió új állás keletkezett a munkanélküliek száma 4 millióval csökkent az aktív népesség pedig 5 millió fővel nőtt A foglalkoztatási ráta alakulása1997-2002 között az EU-ban csökkent a strukturális munkanélküliség a gazdasági növekedés munkaintenzív jellege és a munkaerő-piaci rugalmasság javult néhány tagállamban az adó- és juttatási rendszert a munkaerő-piaci aktiválás céljai szerint alakították az oktatási és képzési rendszer közelebb került a munkaerő-piaci szükségletekhez a munkaszervezetek modernizálásában előrelépés történt a nők és a férfiak esélyegyenlőségének elve szélesebb körben érvényesül a munkahelyi és a családi kötelezettségek összehangolása érdekében a kereseti különbségek csökkentek a gyermekjóléti intézmények fejlesztésére sor került
A Foglalkoztatási Irányvonalak (FI) és az Általános Gazdaságpolitikai Irányvonalak (ÁGPI) koherenciája 1. Egy terület kirívó módon hiányzott a FI-k bármely csoportjából 1997-től egészen 2004-ig: a bérek alakításának céljai, rendszere, valamint a béralku szervezete. ( BÉR-VAKSÁG ) Csak az ÁGPI-k foglalkoztak vele visszafogottan: A béreket a hatékonyság növelésével arányos javasolták emelni, mert ez jó a munkahelyteremtés ösztönzésére. Európai szemlélet, szociális indokokkal ezt a béralkura hagyná Sőt emelik a munkaidőt, változatlan bérek mellett (multik érdekei) 1999 Oscar Lafontaine (D) kezdeményez, majd bukik 2003-tól (Wim Kok jelentés) 2. A Foglalkoztatási Irányvonalak megvalósításának vannak költségvetési vonzatai, amelyek par excellance nem feltétlenül felelnek meg az ÁGPI-kban megfogalmazott irányoknak, megoldásuk marad a nemzeti hatáskörre. 1997-óta folyamatosan keresték a megoldást, de csak a Lisszaboni Folyamat 2005-ös felülvizsgálata után sikerült érdemi eredményt produkálni.
Foglalkoztatási Irányvonalak reformjai 2003-ban újrafogalmazták az FI-ket. Három fő cél (10 irányvonal) jelent meg: a teljes foglalkoztatást, a minőségi és produktív munkát, valamint a társadalmi kohéziót a szociális kirekesztés elleni harc. 2005-ben, a lisszaboni folyamat újraindításának keretében az FI-ket ismét újrafogalmazták már csak 8 irányvonalban fogalmazzák meg az EFS céljait.
A számszerűség változása az idő előrehaladtával 2000-től a Bizottság folyamatosan kidolgozta a lisszaboni folyamat ún. strukturális mutatószámait, amelyek foglalkoztatásra vonatkozó része az EFSben való előrehaladást volt hivatott szolgálni. 70%-os általános, és 60%-os női foglalkoztatási rátával, 2010-es céldátummal. A 2003-tól az irányvonalak ennél jóval több a lisszaboni stratégiában folyamatosan kidolgozott számszerű célt fogalmaztak meg, többnyire az Unió egészére, de néha minden egyes tagállamra vonatkoztatva azokat. Az Európai Bizottság honlapja szerint 2004 novemberében a lisszaboni stratégia keretében összesen 117 strukturális mutatószámot elemeztek, s ebből 22 vonatkozott a foglalkoztatásra. Az Európai Unió Foglalkoztatási Bizottsága (EMCO) ugyanakkor az EFS éves közös értékeléséhez 40 kiemelt mutatót és 26 további úgynevezett kontextusmutató számítását, elemzését és alakulásának nyomon követését kérte a tagállamoktól. A 2005. áprilisában kiadott 8 FI viszont csak három számszerű foglalkoztatási célkitűzést tartalmaz (az összes, a női, és az idősebb foglalkoztatottak rátájára), s mindezt már a 2010-es határidő nélkül.
A Lisszaboni folyamat (2000) és újraértékelése (2005) A lisszaboni stratégia (LiS) kívánatos és szép célok összessége, amely a vezető és dinamikus régiók (USA és Kelet-Ázsia) utolérését célozza meg az európai értékek (a teljes foglalkoztatottság és a szociális igazságosság) megtartása mellett. A LiS ugyanakkor, ha implicit módon is, felvázol egy növekedési stratégiát, emiatt a Foglalkoztatási Stratégiát már ezzel is (+ÁGPI) egyeztetni kell. A stratégia úgy kíván gyors termelékenységnövekedést elérni, hogy e mellett az egyik jelentős mértékben kihasználatlan termelési tényező, a munkaerő felhasználása érezhetően növekedjen. Eszerint paradigmaváltást kell elérni, hogy az Unió a globalizáció és tudásalapú társadalom termelékenységnövelési előnyeit kihasználhassa, ugyanakkor törekedni kell az egyesült államokbeli foglalkoztatási ráták elérésére, s ezzel Európa teljes foglalkoztatási potenciáljának hasznosítására (CEC, 2000a).
Megvalósulhat? Nehéz teljesíteni, hogy egy adott gazdaságban a munka termelékenységének növekedése összekapcsolódjon a foglalkoztatottság növelésével Az output egy adott szintje a foglalkoztatás és a munka termelékenységének szorzata, így egyik magasabb volta a másik alacsonyabb szintjét feltételezi. Változó kibocsátás is lehet, de ez függ: az adott gazdaság népességének, kor- és képzettségi összetételének alakulásától, a munkapiac intézményeitől és a munkapiaci szabályozástól, a műszaki fejlődésnek a gazdaságra, annak adott fejlődési szakaszára jellemző sajátosságaitól, a vizsgált gazdaság ágazati szerkezetétől, a társadalom által hosszú idő óta elfogadott, a munka és a szabadidő relatív értékelését kifejező preferenciáktól.
Az Európai Foglalkoztatási Stratégia reformja a LiS szellemében Célkitűzés: teljes foglalkoztatást, jobb minőségű munkát mindenkinek. Irányvonalak: 1. teljes foglalkoztatás, 2. minőségi és produktív munka, 3. társadalmi kohézió és befogadás. 1. általános cél: Teljes foglalkoztatás az összes foglalkoztatottra vonatkozóan 2005-re 67%-os, 2010-re 70%-os, a nők esetében 2005-re 57%-os, 2010-re 60%-os, az idősebb munkavállalóknál 2010-re az 50%-os foglalkoztatási arány.
2. általános cél: minőségi és produktív munka a munkafeladat, a munkahely, a szélesebb munkaerőpiac jellemzői az ellátásához szükséges képzettség az élethosszig tartó tanulás és az előremeneteli lehetőségek a nemek közötti egyenlőség a munkahelyi egészségvédelem és biztonság a rugalmasság és a biztonság a munkaerő-piaci beilleszkedés a munkaszervezet, a munkahelyi élet egyensúlya a szociális párbeszéd, a munkavállalói részvétel, a munkahelyi sokféleség a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés a munkateljesítményhez kapcsolódó valamennyi további tényező
3. általános cél: társadalmi kohézió és befogadás a foglalkoztatás valamennyi munkaképes nő és férfi számára elő kell segíteniük a munkaerő-piaci részvételt, a minőségi foglalkoztatáshoz való hozzájutást erősíteni kell a térségi foglalkoztatási és a munkanélküliségben tapasztalható egyenlőtlenségek mérséklését
A három általános cél elérését szolgáló 10 prioritás 1. a munkanélküliek és az inaktív lakosság foglalkoztatásának elősegítése, illetve a tartós munkanélküliség megelőzése; 2. a vállalkozási kedv serkentése és a vállalkozások létrehozásához szükséges kedvező gazdasági környezet kialakítása; 3. a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének fejlesztése; 4. az humán erőforrásokba történő beruházások növelése; 5. a munkaerő-kínálat bővítése és az aktív öregedés támogatása;
A három általános cél elérését szolgáló 10 prioritás 6. a férfiak és a nők esélyegyenlőségének megteremtése a munkához jutás és a bérezés területén; 7. a hátrányos helyzetű csoportokkal szemben megnyilvánuló diszkrimináció felszámolása; 8. a kifizetődő munkavégzés elősegítése pénzügyi ösztönzők révén; 9. a nem hivatalos foglalkoztatási gyakorlatok visszaszorítása; 10. a szakmai és a földrajzi mobilitás serkentése.
Konkrét célkitűzések a LiS szellemében valamennyi munkanélkülinek fel kell ajánlani egy újrakezdési lehetőséget képzés, átképzés, munkalehetőség stb., mielőtt a munkanélküliség eléri a pályakezdők esetében a 6, mások esetében a 12 hónapot; biztosítani kell, hogy 2010-re a tartósan munkanélküliek 25%-a részt vegyen valamilyen aktív foglalkoztatási programban; a 22 évesek legalább 85%-a rendelkezzen emelt szintű középfokú végzettséggel; az élethosszig tartó tanulásban részt vevő felnőtt munkavállalási korú népesség (25 64 évesek) aránya az Európai Unióban átlagosan érje el legalább a 12,5%-ot;
Konkrét célkitűzések a LiS szellemében 2005-re az álláskeresőknek az EU egész területén elérhetővé kell tenni a tagállamok foglalkoztatási szolgálatai által közzétett üres álláshelyeket; 2010-ig az EU szintjén 5 évvel növekedjen a munkaerőpiacot elhagyók tényleges átlagos életkora, amelynek becsült értéke 2001-ben 59,9 év; 2010-ig jelentősen csökkenteni kell minden tagállamban a férfiak és a nők közötti bérkülönbséget; 2010-ig a tagállamoknak meg kell szüntetniük a nők munkaerő-piaci részvételének ellenösztönzőit, és törekedniük kell arra, hogy a 3 évesnél idősebb, de az iskolaköteles kort még el nem érő gyermekek legalább 90%-ának, illetve a 3 évesnél fiatalabb gyermekek legalább 33%- ának biztosítsanak gyermekgondozási szolgáltatásokat; 2010-ig az iskolarendszerű oktatásban a lemorzsolódási ráta EUszinten ne haladja meg a 10%-ot.
Napjaink 2005-2008-as időszak: vonatkozó irányvonala: a Növekedés és a Munkahelyteremtés Integrált Irányvonalai címet viseli. A 23 irányvonal lényegében integrálja Maastrichtot, Cardiffot, Luxemburgot, és Lisszabont, sőt a K+F kérdéskört középpontba helyező Barcelonát is. Rendeződni látszanak a dolgok: Béralku: biztosítani kell a munkaerő költségek foglalkoztatásbarát fejlődését
Gács János: Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei című cikkének ábrái
Gács János: Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei című cikkének ábrái
Gács János: Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei című cikkének ábrái
Gács János: Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei című cikkének ábrái
Gács János: Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei című cikkének ábrái
Gács János: Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei című cikkének ábrái
Gács János: Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei című cikkének ábrái
Gács János: Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei című cikkének ábrái
Gács János: Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei című cikkének ábrái
Gács János: Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei című cikkének ábrái