A lisszaboni elvek és az EU foglalkoztatási stratégiája

Átírás

1 ELTE Társadalomtudományi Kar 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1/a Felnőttképzési ny. sz.: HEFOP / /4.0 Civil foglalkoztatás a szociális munkások bővülő eszköztárában A lisszaboni elvek és az EU foglalkoztatási stratégiája

2 Az Európai Unió általános jogelvei 1. Az egyenlőség és a diszkrimináció tilalmának elve a) állampolgári: - nem - faj - felekezet, meggyőződés - életkor - egészségügyi korlátozottságok - szexuális orientáció b) munkaügyi c) fogyasztási d) kereskedelmi

3 2. A jogbiztonság elve 3. A jogos elvárás elve 4. Az arányosság elve 5. Eljárási jogelvek

4 Az Európai Szociális Alap Az ESZA a több és jobb munkahely megteremtésének eszköze Az Európai Szociális Alap (ESZA) az EU egyik strukturális alapja. Azoknak a különbségek csökkentésére hozták létre, amelyek az EU tagállamai és régiói között jólétben és életszínvonalban mutatkoznak.

5 Az Alap előmozdítja a gazdasági és társadalmi kohéziót. Az ESZA rendeltetése a foglalkoztatás előmozdítása az EU-ban. Segíti a tagállamokat abban, hogy az európai munkavállalók és cégek jobban meg tudjanak felelni az új, globális kihívásoknak.

6 A finanszírozás kiterjed valamennyi tagállamra és régióra, különösen azokra, amelyekben kevésbé fejlett a gazdaság. Az ESZA az Unió növekedéssel és munkahelyekkel kapcsolatos stratégiájának egyik központi eleme, amelynek célja, hogy jobb készségek és jobb álláskilátások révén javuljon az EU állampolgárainak élete.

7 A 2007 és 2013 közötti időszakban az EU tagállamai és régiói mintegy 75 milliárd eurót kapnak e célkitűzések megvalósítására. A növekedéssel és munkahelyekkel kapcsolatos stratégia az EU legfőbb stratégiája arra, hogy biztosítsa Európa és az európaiak prosperitását és jólétét ma és a jövőben.

8 Az ESZA stratégiájáról és költségvetéséről az EU tagállamai, az Európai Parlament és a Bizottság egyeztetnek és döntenek. Ennek alapján az Európai Bizottsággal együttműködésben a tagállamok hétéves operatív programokat terveznek. Ezeket az operatív programokat ezt követően az állami és a magánszektorban működő intézmények széles körén keresztül hajtják végre.

9 Ezek között a szervezetek között megtalálhatóak nemzeti, regionális és helyi hatóságok, oktatási és képzési intézmények, nem kormányzati szervezetek (NGO-k), illetve az önkéntes szektor, továbbá a szociális partnerek, mint például a szakszervezetek és üzemi tanácsok, az ipari és szakmai szövetségek, valamint egyes vállalatok.

10 Európai Foglalkoztatási Stratégia 1988-ban a Közösség egységes politikát kísérelt meg kialakítani, amely a strukturális változások különböző elemeit egyszerre képes kezelni. A Strukturális Alapok évi reformja során megfogalmazott célok a következők voltak:

11 1. azon területek fejlesztésének és szerkezeti átalakításának elősegítése, amelyek a fejlődésben lemaradtak; 2. az ipari termelés hanyatlásától erősen sújtott vidékek, határ menti övezetek és foglalkoztatási válságtérségek szerkezetváltása; 3. tartós munkanélküliség elleni küzdelem;

12 4. a fiatalok belépésének megkönnyítése a munkaerőpiacra; 5. a) a mezőgazdasági struktúraváltáshoz való alkalmazkodás felgyorsítása; 5. b) a falusi területek fejlesztésének támogatása.

13 A kilencvenes években a nyugat-európai munkaerőpiacon új jelenség bukkant fel: a gazdasági növekedésnek egy olyan típusa, amely nem hoz létre pótlólagos munkaalkalmakat. Emiatt a tartós munkanélküliekből és a munkaerőpiacra belépni nem tudókból a szociálisan kirekesztettek egyre nagyobb tömege verbuválódott össze.

14 1994 decemberében Essenben öt pontban rögzítették a feladatokat, a következők szerint: 1. a munkaerő-állomány foglalkoztatási lehetőségeinek bővítése, a szakképzési beruházások ösztönzésével; 2. a gazdasági növekedés munkaigényességének fokozása, mégpedig elsősorban:

15 olyan rugalmas munkaszervezéssel, amely egyaránt megfelel a munkavállalók igényeinek és a verseny-képesség követelményének, a munkahelyteremtő beruházásokat ösztönző bérpolitikával, foglalkoztatási projektek támogatásával különös tekintettel a helyi szintű foglalkoztatási kezdeményezésekre, amelyek új szükségletekre reagáló munkahelyeket teremtenek például a környezetvédelemben és a szociális szolgáltatások területén;

16 3. a nem bér jellegű munkaerőköltségek csökkentése, az alkalmazottak felvételének megkönnyítésére, főleg a kvalifikálatlan munkavállalók érdekében; 4. a munkaerőpiaci politika hatékonyságának a növelése; továbbá 5. olyan intézkedések meghozatala, amelyek segítik a munkanélküliek leghátrányosabb helyzetű csoportjait, különös tekintettel a fiatalokra, tartós munkanélküliekre, idős munkavállalókra és a munkanélküli nőkre.

17 Ezek végrehajtásához azonban az Európai Bizottságnak nem volt eszköze. Az EU tagállamai ezen a helyzeten akartak változtatni, amikor elhatározták, hogy a foglalkoztatás bővítése és a munkanélküliség visszaszorítása érdekében összehangolják foglalkoztatáspolitikájukat.

18 Ebben az irányban mérföldkőnek tekinthető az amszterdami szerződés. A foglalkoztatási fejezet értelmében a tagállamok és a Közösség együtt dolgoznak az összehangolt foglalkoztatási stratégia kialakításán, különös tekintettel a szakképzett, alkalmazkodóképes munkaerő, valamint a gazdasági változásokhoz igazodó munkaerőpiac biztosítására.

19 Az Európai Bizottság már 1998-ra elkészítette javaslatát a közösségi foglalkoztatás-politika irányvonalaira. Ezt az Európai Tanács november én Luxemburgban megtartott foglalkoztatási csúcsértekezlete elé terjesztették.

20 Ennek megfelelően az Európai Bizottság december 15-i határozata azt a kötelezettséget rótta a tagállamokra, hogy dolgozzanak ki nemzeti foglalkoztatási akcióterveket az irányvonalak átültetésére a nemzeti közigazgatási és jogalkotási gyakorlatba, továbbá a végrehajtást célzó intézkedések tartalmára.

21 Az irányvonalak négypilléres struktúrában épültek fel és 20 konkrét feladatot tartalmaztak. Ezek a munkaerőpiac fő feszültségpontjai mentén jelölték ki azt az európai közeledési folyamatot, amelynek két fő célja a növekvő foglalkoztatási arány elérése és a munkanélküliség csökkentése. Az ennek alapján készítendő nemzeti akciótervek keretül szolgálnak egy több évre szóló közösségi foglalkoztatáspolitikához.

22 Négy cselekvési irányt (pillért) jelöltek ki: I. a foglalkoztathatóság javítását, II. vállalkozásbarát környezet megteremtését, III. a vállalkozások és alkalmazottaik alkalmazkodóképességének a fejlesztését, IV. a nők és férfiak esélyegyenlőségi politikájának a megerősítését.

23 Az Európai Tanács lisszaboni csúcsértekezlete 2000 márciusában átfogó stratégiai célul tűzte ki a tartós gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatás, a társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődés elérését egy tudásalapú társadalomban. Ezt az első három év kiváló foglalkoztatási teljesítménye alapozta meg. Az európai foglalkoztatási stratégia bevezetése előtti évvel összehasonlítva a éves férfiak foglalkoztatottsága 2,1 százalékkal, a nőké pedig 3,3 százalékkal bővült 2000-re.

24 2002-ben sor került az európai foglalkoztatási stratégia első öt évének átfogó értékelésére A vizsgált időszakot látványos munkahelyteremtés és munkanélküliségcsökkentés jellemezte, amit lendületes gazdasági növekedés alapozott meg. A munkahelyek száma több mint 10 millióval (+6,5 százalék) nőtt, amiből 6 milliót nők foglaltak el. A munkanélküliek száma több mint négymillióval ( 25 százalék) csökkent. A strukturális munkanélküliség visszaszorulása felgyorsult. A gazdaságilag aktív népesség száma közel ötmillióval emelkedett, főleg a nők munkába lépésének köszönhetően. A gazdasági növekedés elmozdult a munkaigényes ágazatok felé, miközben az egy munkaórára jutó termelés is javult.

25 Ennek ellenére jelentős strukturális problémák maradtak még megoldatlanul: A munkanélküliek száma 2001-ben is közel 13 millió volt; 42 százalékuk több mint egy éve állástalan. A munkanélküliség további csökkentésének feltétele egy befogadó munkaerőpiac létrejötte. További erőfeszítéseket kell tenni a lisszaboni célok valóra váltásáért ben 15,4 millióra becsülték azoknak a pótlólagos munkahelyeknek a számát, amelyeket a 70 százalékos foglalkoztatási arány eléréséhez létre kell hozni 2010-ig. A foglalkoztatás és munkanélküliség tekintetében fennálló regionális különbségek változatlanul jelentősek.

26 Következtetések: a közösségi foglalkoztatási stratégiát folytatni kell, de a gazdaság-politikával összehangolva; a jövőben kevesebb számú, de eredménycentrikusabb irányvonalakra van szükség; az irányvonalak ne egy évre, hanem hosszabb távra szóljanak.

27 2003 márciusában az Európai Tanács brüsszeli ülésén megerősítette elkötelezettségét az európai foglalkoztatási stratégia folytatása mellett. A lisszaboni célkitűzések teljesítése feltételezi, hogy az új foglalkoztatási irányvonalak három átfogó és egymással kölcsönösen összefüggő célra épüljenek, ezek: 1. a teljes foglalkoztatás, 2. a munka minőségének és termelékenységének javítása, valamint 3. a társadalmi összetartozás erősítése.

28 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság július én azt fejti ki, hogy az ambiciózus lisszaboni foglalkoztatási célokat mennyiségi szempontból bár az egyes országok között jelentős és mindig szem előtt tartandó különbségek vannak csak korlátozottan sikerült elérni. A foglalkoztatás minőségét illetően is ellentétes a kép:

29 egyes tagállamok foglalkoztatáspolitikájában tapasztalható örvendetes példákkal, amelyeket az EGSZB szerint a jövőben rendszeresebben kell összegyűjteni és értékelni, EU-szerte továbbra is kijózanító tények állnak szemben: Bár a munkaviszonyok többsége EU-szerte többnyire szabványos munkaviszony, meg kell állapítanunk, hogy

30 a foglalkoztatásnak az utóbbi években megfigyelhető növekedése főként a nők esetében túlnyomórészt a részmunkaidős munkaviszonyok növekedéséből adódik, az idősebb munkavállalók esetében továbbra is kirívóan nagy a megfelelő munkahelyek hiánya, valamint hogy elsősorban a fiatalok esetében az atipikus (nem szabványos) foglalkoztatási formák erős növekedése figyelhető meg, amelyek közül több nem kellőképpen biztosított jogilag és szociális szempontból.

31 A hátrányos helyzetű csoportok esetében a munkaerő-piaci integrációs esélyek alig javultak (ez a továbbra is magas tartós munkanélküliségből látható, valamint a viszonylag magas munkanélküliségi rátákból főként a fiatalok és alacsony képzettségűek esetében, illetve elsősorban az idősebbek alacsony foglalkoztatási arányából); a társadalmilag kirekesztett csoportok esetében továbbra is rendkívül problematikus a munkaerőpiaci helyzet.

32 A nemzeti szociális és foglalkoztatási politikák keretében a jövőben nagyobb jelentőséget kapjanak a következő pontok: - a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedésének elősegítését célzó intézkedések, melyek célja olyan első munkahely megszerzésének lehetősége, amely kilátásokat biztosít a jövőre nézve,

33 fokozott küzdelem a számos továbbra is létező, koron, nemen, illetve fogyatékosságon vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés vagy hátrányos bánásmód ellen, főként a képzési lehetőségek és a munkaerő-piaci hozzáférés és a munkaerőpiacon maradás terén, - a munkaerőpiac biztonságának növelése és a "bizonytalan" foglalkoztatási viszonyok megakadályozása, többek között annak elérése által, hogy a munkanélküliek ne kényszerüljenek biztosítás nélküli állások elfogadására, valamint a feketemunka elleni harc és a határozott ideig foglalkoztatott munkavállalók kihasználásának megakadályozása révén,

34 - a munkahelyek minőségének javítását célzó intézkedések és a munkavállalók védelme a diszkriminációtól, - fokozott beruházások a munkahelyek minőségébe és életkornak megfelelő kialakításába, - beruházások a képzés, továbbképzés és az egész életen át tartó tanulás terén, valamint a meglévő és a munkaerőpiacon keresett képesítések közötti különbségek kiküszöbölése, - a nem szabványosított foglalkoztatási formák társadalombiztosítási helyzetének korszerűsítése és javítása minden olyan esetben, ahol ez szükséges,

35 a munkaerőpiac nemi alapú szegmentálódásának leépítése, elsősorban a munka és a család összeegyeztethetősége érdekében megvalósuló hatékony intézkedések (főként átfogó gyermekfelügyeleti intézmények létrehozása, valamint a gondozásra szorulók és családjaik számára többek között napközi otthonos intézmények formájában történő támogatási lehetőségek) révén, - a munkaerőpiacra lépés (visszatérés) és a munkaerőpiacon maradás során a gondozási kötelességgel rendelkező személyek előtt álló akadályok leépítése, valamint az apák gyermekgondozási feladatokban való nagyobb mértékű részvételének ösztönzése, - a vállalatokat ösztönző és támogató lehetőségek kiépítése annak érdekében, hogy nagyobb számban alkalmazzanak fiatalokat, valamint a munkaerő-piacon különleges problémákkal szembesülő idősebb munkavállalókat.