Magyar Szakszervezeti Szövetség Program a dolgozói szegénység ellen! aki dolgozik, az legalább egyék 2014.09.16.
Program a dolgozói szegénység ellen! A Magyar Szakszervezeti Szövetség középtávú bérprogram javaslata Több bért a dolgozóknak! mondhatnánk, hogy ez általános szakszervezeti követelés, amely mindig időt álló. Azonban a mai helyzetben hitünk szerint ez nem csak egy közhely, hanem a gazdasági válság által okozott társadalmi krízis megoldásának egyetlen valódi eszköze. Természetesen tudjuk, hogy a magyar gazdaság, mint nyitott gazdaság más országokkal versenyez. A versenypályán ugyanúgy ott találhatóak a környező országok, mint ahogy Kína, India, afrikai országok, vagy az Amerika Egyesült Államok. Minden szereplő az előállítási költségeken igyekszik faragni, és elérni, hogy az ő terméke legyen a legolcsóbb a piacon. A nyersanyagok ára mellett az egyik leginkább emlegetett szempont a bérek, a munkaerő költsége. Amennyiben adott terméket tekintve ez túl magas, akkor a teljes előállítás költségeket is megnöveli, a termék versenyhátrányba kerül. Kínálkozik tehát, hogy versenyképességük erősítés érdekében csökkentsük a béreket. De meddig? És tényleg tudunk olyan olcsók lenni, hogy megérje? A válaszunk: nyilvánvalóan nem! Van-e más lehetőségünk? Talán köznapi szóval menedzselhetnénk a béreket, és a gazdasági helyzetet. Azaz semmi erős presszió, semmi váratlan lépés. Ha az állam képes az adórendszeren keresztül beavatkozni, az jó. Ez a mai helyzet, amely értékelésünk szerint tarthatatlan. 1 Mit kap, aki dolgozik? Mielőtt meghatározzuk a Magyar Szakszervezeti Szövetség által alkalmazott irányt. Érdemes számba venni, hogy mi a probléma a mai helyzettel: 1.1 A munkahely nem előre visz, hanem életben tart! A jelenlegi bérszínvonal alacsony, és ügyeskedésre ösztönöz. A legálisan járó bérek nagysága kutatások szerint akár 1 millió ember esetében sem érik el a létminimum szintjét. 1 Azaz a kb. 4 millió munkavállaló negyede olyan bért visz haza, amely a Központi Statisztikai Hivatal által számított összeg szerint még arra sem elegendő, hogy a XXI. századi minimális igényeknek megfelelő életet biztosítsa. Ezért mondjuk azt, hogy az elmúlt években, és ez a gazdasági válság hatására gyorsult fel jelentősen, kialakult és szélesedett a dolgozói szegénység. 1 http://www.policyagenda.hu/hu/nyitolap/egymillio-ember-keres-kevesebbet-a-letminimumnal 2
Érdemes megnézni, hogy milyen a bérstruktúra Magyarországon: 1. ábra: Keresetnagyság kategóriánkénti létszámmegoszlás a nemzetgazdaságban (2013-as adatok alapján) forrás: Állami Foglalkoztatási Szolgálat, ábra: Magyar Szakszervezeti Szövetség Az ábra alapján a magyar bérrendszer egy kétpúpú tevére hasonlít. Az egyik a minimálbér és annak környéke, a másik az átlagbér környéke. Megítélésünk szerint ez problémás, és a munkaerőpiac szétszakítottságát mutatja. Szerintünk egy harang alakú bérrendszer lenne ideális, amelynek a csúcsa az átlagbér, és mindkét végén kevesen vannak. Ehhez természetesen nem az kell, hogy olyan munkahelyek jöjjenek létre, amelyek alapvetően az olcsó fizikai munkaerőre építenek, mivel így ugyan lehet növelni a munkahelyek számát, de egyre inkább leértékelődik a munka, a munkáért járó kereset. 1.2 Állam nem példát mutat, hanem visszafog! Egy piacgazdaságban is van eszközrendszere az államnak arra, hogy nyomást gyakoroljon a bérrendszerre. Magyarországon ennek három módja van: minimálbér meghatározása, amely tripartit módon kerül megtárgyalásra, de a végső döntést, az erre vonatkozó rendeletet a kormány adja ki; országos és ágazati bérajánlások során az állam ugyan de jure nem kell, hogy résztvevője legyen a folyamatoknak, de a meglévő egyensúlytalan helyzetet mégiscsak ő oldhatja fel. A munkáltatók érvrendszere egyszerű, minél alacsonyabbak a bérek, annál alacsonyabb a termelési költség, ebből következően nem kell érdemi béremelés. A szakszervezetek önmagukban nem tudják áttörni ezt a gazdasági érvelést, ebben partnerekre van szükség. Ilyennek kellene lennie a kormányzatnak, amely képes szabályozási és financiális eszközökkel elősegíteni a kívánt eredményt. Most nem ez történik; állam, munkáltatóként meghatározza alkalmazottainak bérét. Ez egyszerre három területen történik. Az egyik nagy kört a közmunkások jelentik, ahol a minimálbérnél alacsonyabb bérezési szintet határoztak meg. Ez nyilvánvalóan lefele nyomja a béreket a vállalkozói szektor azon részében is, akik kapcsolódási területekkel bírnak a közfoglalkoztatással. A másik kört a közalkalmazottak jelentik, akiknek a bérét törvények szabályozzák. Az állam ebben a körben elindulhatna a béremelések felé, és ezzel indirekt módon rászorítaná a versenyszférát is a béremelésekre. Az elmúlt években azt tapasztalhattuk, hogy minden konvergencia program állandó eleme volt a bérbefagyasztás a közszférában, és csak néhány kiválasztott területen történt lokális bérrendezés (oktatás, egészségügy, szociális terület). 3
A közszférában dolgozók létszáma jelenleg kb. 660-ezer fő. A munkavállalók több mint egynegyede nem a reá irányadó illetménytábla szerinti fizetést kapja, hanem közel 40 ezer fő a minimálbért, illetve 145-150 ezer fő fizetése - függetlenül a képzettségtől és a szolgálati időtől a szakmunkás bérminimummal egyenlő. A helyzet tarthatatlanságát mutatja, hogy például a bentlakásos, nem kórházi ellátásban és a szociális ellátásban dolgozók több mint 60%(!) a legkisebb törvényes bérnek megfelelő jövedelmet visz haza. Számukra minden emelés a minimálbéren és a garantált bérminimumon azonnali jövedelemnövekedést okoz. Amennyiben csak a fizetési osztályokat néznék, akkor 150 ezer közalkalmazott kevesebbet keresne, mint a minimálbér (!). Ez pedig egyértelműen megmutatja, hogy ebben a formában nem jó a bértábla, idejét múlt. 4
2. táblázat: közalkalmazotti bértábla (pirossal jelölve azok a kategóriák, ahol pótlékok, és kiegészítések nélkül a minimálbér alatt keresne a közalkalmazott) Fizetési Fizetési osztályok fokozatok A B C D E F G H I J 1. 69.000 77.000 78.000 79.000 89.000 122.000 127.00 129.50 142.00 154.500 0 0 0 2. 1,0175 1,0175 1,0200 1,0250 1,0275 1,0350 1,0350 1,0500 1,0450 1,0600 3. 1,0350 1,0350 1,0400 1,0500 1,0550 1,0725 1,0725 1,1000 1,1025 1,1350 4. 1,0525 1,0525 1,0650 1,0750 1,0900 1,1100 1,1100 1,1500 1,1675 1,2100 5. 1,0700 1,0700 1,0900 1,1000 1,1250 1,1475 1,1475 1,2000 1,2425 1,2850 6. 1,0875 1,0875 1,1125 1,1250 1,1600 1,1850 1,1850 1,2600 1,3175 1,3600 7. 1,1075 1,1075 1,1375 1,1525 1,1975 1,2225 1,2225 1,3350 1,3925 1,4200 8. 1,1275 1,1400 1,1625 1,1875 1,2350 1,2650 1,2725 1,4100 1,4675 1,4825 9. 1,1500 1,1725 1,1950 1,2250 1,2725 1,3075 1,3325 1,4850 1,5275 1,5450 10. 1,1725 1,2075 1,2300 1,2625 1,3100 1,3675 1,3950 1,5600 1,5875 1,6075 11. 1,1950 1,2425 1,2675 1,3000 1,3475 1,4275 1,4575 1,6250 1,6475 1,6700 12. 1,2175 1,2775 1,3050 1,3375 1,3775 1,4875 1,5200 1,6900 1,7075 1,7325 13. 1,2400 1,3125 1,3425 1,3750 1,4075 1,5475 1,5825 1,7550 1,7775 1,8025 14. 1,2625 1,3500 1,3800 1,4125 1,4425 1,6075 1,6450 1,8200 1,8475 1,8725 3. táblázat: közalkalmazotti bértábla (sárgával jelölve azok a kategóriák, ahol pótlékok, és kiegészítések nélkül a garantált bérminimum alatt keresne a közalkalmazott) Fizetési Fizetési osztályok fokozatok A B C D E F G H I J 1. 69.000 77.000 78.000 79.000 89.000 122.000 127.00 129.50 142.00 154.500 0 0 0 2. 1,0175 1,0175 1,0200 1,0250 1,0275 1,0350 1,0350 1,0500 1,0450 1,0600 3. 1,0350 1,0350 1,0400 1,0500 1,0550 1,0725 1,0725 1,1000 1,1025 1,1350 4. 1,0525 1,0525 1,0650 1,0750 1,0900 1,1100 1,1100 1,1500 1,1675 1,2100 5. 1,0700 1,0700 1,0900 1,1000 1,1250 1,1475 1,1475 1,2000 1,2425 1,2850 6. 1,0875 1,0875 1,1125 1,1250 1,1600 1,1850 1,1850 1,2600 1,3175 1,3600 7. 1,1075 1,1075 1,1375 1,1525 1,1975 1,2225 1,2225 1,3350 1,3925 1,4200 8. 1,1275 1,1400 1,1625 1,1875 1,2350 1,2650 1,2725 1,4100 1,4675 1,4825 9. 1,1500 1,1725 1,1950 1,2250 1,2725 1,3075 1,3325 1,4850 1,5275 1,5450 10. 1,1725 1,2075 1,2300 1,2625 1,3100 1,3675 1,3950 1,5600 1,5875 1,6075 11. 1,1950 1,2425 1,2675 1,3000 1,3475 1,4275 1,4575 1,6250 1,6475 1,6700 12. 1,2175 1,2775 1,3050 1,3375 1,3775 1,4875 1,5200 1,6900 1,7075 1,7325 13. 1,2400 1,3125 1,3425 1,3750 1,4075 1,5475 1,5825 1,7550 1,7775 1,8025 14. 1,2625 1,3500 1,3800 1,4125 1,4425 1,6075 1,6450 1,8200 1,8475 1,8725 5
Megjegyzés: az A és B fizetési osztályok azért nem kerültek jelölésre, mert a Kjt. értelmében ezekbe az osztályokba a középfokú iskolai végzettséget és/vagy szakképzettséget nem igénylő munkakört ellátók tartoznak. A harmadik kört azok a vállalatok jelentik, ahol az állam a tulajdonos, és így meghatározhatja a bérszínvonalat. Itt még erősebben érvényesíthetné az állam a versenyszféra irányába is a bérfelhajtó szerepét. Az elmúlt években azt láttuk, hogy az állam nem hogy élen járt volna, hanem mindhárom fronton éppen, hogy munkáltatóként visszafogta a bérnövekedést. Ez természetesen találkozott a munkáltatók rövid távú igényeivel és ez eredményezi a nagyon alacsony bérszínvonalat Magyarországon. 1.3 Mondd meg hol születtél, megmondjuk, mire viheted! A NAV adatai szerint 2013-ban a személyi jövedelem adóbevallások alapján készített statisztika szerint Budapesten kb. bruttó 230 ezer forint volt az átlagjövedelem, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bruttó 132 ezer forint. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy az ország legkeletibb megyéjében, átlagosan a létminimumnál is kevesebbet visznek haza a keresettel rendelkezők. 6
4. ábra: NAV 2013-as SZJA statisztikája alapján az átlagkeresetek A fenti térkép azt mutatja, hogy milyen területi egyenlőtlenség van átlagbéreket tekintve az egyes megyék között. Kék oszloppal a megye, vagy főváros átlagát jelenítettük meg, míg pirossal az országos átlagbért. Jól látszik, hogy a főváros és négy megye van, amelyekben az áltag felett van a bruttó kereset. Érdemes megnézni, hogy a területi elhelyezkedés milyen hatással van a legkisebb bért keresőkre. A 4. táblázat azt mutatja, hogy Zala megyében a dolgozók közel harmada (!) a törvényi minimumot kapta 2013-as adatok szerint. Azaz számukra a munkáltatók a minimálbért, vagy a szakképesített munkakörhöz kötődő garantált bérminimumot adták. 7
5. táblázat: törvényi minimumot keresők aránya megyei bontásban minimálbért és garantált bérminimum ot kapók megye aránya Zala 31,6 Bács-Kiskun 30,9 Jász-Nagykun-Szolnok 28,4 Somogy 28,4 Hajdú-Bihar 28,2 Szabolcs-Szatmár- Bereg 27,3 Tolna 25,5 Veszprém 25,2 Borsod-Abaúj-Zemplén 25,2 Nógrád 24,7 Heves 23,7 Csongrád 23,6 Békés 23,2 Baranya 22,9 Vas 22,2 Pest 21,0 Győr-Moson-Sopron 20,6 Fejér 17,5 Budapest 16,9 Komárom-Esztergom 14,4 forrás: Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal adatai alapján A két véglet közötti 17,2 százalékpontos különbség azt mutatja, hogy egyes megyékben olyan foglalkoztatók jelentek meg nagyszámban, akik nem igényelnek kvalifikált munkaerőt. Ez pedig bizonyos térségek számára a tömeges dolgozói szegénységet jelenti. 8
2 Fogalmazzunk egyszerűen: Több bért! A választások előtt a Magyar Szakszervezeti Szövetség kiadta a Milyen legyen Magyarország következő 4 éve című dokumentumot, amelyben összefoglaltuk elvárásainkat. Ebben egyértelművé tettük, hogy Magyarország nehéz helyzetben van, de ennek nem az az oka, hogy a magyar dolgozók sokat keresnének. Mi a válság legyőzésének lehetőségét éppen abban látjuk, ha elismernék munkahelyen tett erőfeszítéseinket. Egyetértünk azzal az Európai Szakszervezeti Szövetség kezdeményezéssel, hogy Európának a bérekre úgy kell tekintenie, mint a növekedés forrására és az árstabilitás oszlopára. ( ) A reálbérek jelentős növekedésére van szükség ahhoz, hogy a gazdaságot erős növekedési pályára sikerüljön állítani és a fizetőképes keresletet növelni lehessen. Ezt az elvet kell érvényesíteni Magyarországon is. Ezt pedig csak úgy lehet megtenni, ha mindenki számára átlátható, középtávú és garanciákkal övezett bérfelzárkóztatási programot fogadunk el. Önkritikusan be kell látnunk, hogy nem olyan célokat kell kitűzni, mint a nyugati bérszínvonal elérése, hanem ennél elsőre talán kevésbé ambiciózus, de a mindennapok szempontjából érthetőbb elvárást. Ez pedig legyen az, hogy a bérfelzárkóztatási program végére minden teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó annyi keresettel rendelkezzen, amely minimálisan eléri a létminimum szintjét. Javaslatunk szerint a szakszervezeti konföderációk, a munkaadói szövetségek és a kormány által aláírt dokumentumban a kormányzati ciklus végéig rögzíteni kell, hogy milyen lépéseket vállalnak a felek ennek a célnak az elérése érdekében, milyen közös ellenőrzési mechanizmusokat alkalmaznak annak érdekében, hogy betartható legyen a bérpaktum. 2.1 Ajánlatunk a társadalmi béke érdekében A Magyar Szakszervezeti Szövetség véleménye szerint a következő elemekből kell álljon a megállapodás, amely alapján 2018-ra olyan bérpolitikai intézkedések történnek, amelyek biztosítják, hogy minden teljes munkaidőben dolgozó legalább a létminimumnak megfelelő összeget vihesse haza: egységesíteni kell a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér összegét; meg kell őrizni a minimálbér és a garantált bérminimum közötti arányt jelenleg a nettó minimálbér összege (gyermekek után járó adókedvezmény nélkül) a létminimum értéknek a 76%-a. Ennek a távolságnak a fokozatos közelítésére van szükség, hogy 2018-ban a két összeg közötti távolság nullára csökkenjen; a minimálbér emelésének hatását végig kell vezetni a közalkalmazotti rendszeren. Természetesen ágazati életpálya modellek ezen felül további emeléseket kell, hogy eredményezzenek főképpen a munkaerőhiánnyal küszködő területeken; ezzel együtt az államnak vállalnia kell, hogy minden évben legalább a minimálbér emelésének megfelelő mértékékű általános béremelést hajt végre az állami vállalatoknál. 9
Az előző négy évben, ahogy az alábbi táblázat is mutatja 11,4%-kal nőtt a létminimum értéke, ez éves átlagos 3,9%-os növekedést jelentett. Ezzel együtt az infláció 17% volt aggregáltan. 6. táblázat: Létminimum, minimálbér, infláció (2006-2014) 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 létminimum (1 aktív korú felnőtt) 60 128 66 271 71 736 75 024 78 736 83 941 85 960 87 510 n.a. változás előző év (%) 112,8 110,2 108,2 104,6 104,9 106,6 102,4 101,8 n.a. minimálbér (bruttó) 62500 65500 69000 71500 73500 78000 93000 98000 101500 változás előző év (%) 109,6 104,8 105,3 103,6 102,8 106,1 119,2 105,4 103,6 infláció 3,9% 8,0% 6,1% 4,2% 4,9% 3,9% 5,7% 1,7% n.a. Amennyiben élünk azzal az optimista feltételezéssel, hogy a létminimum értéke kb. 10%-os mértékben növekszik a mostani kormányzati ciklus alatt, amelyhez alacsonyan tartott infláció (nem egyszeri hatások által), stabil gazdasági fejlődés kell, akkor a 2018-as összeg 98.200 forint lenne. A kormányzati 2015-2017 között a Konvergencia Programban rögzítettek szerint 2,9-3% közötti éves inflációt vár. Ez négy év alatt 12,4% lesz. Azaz reálisan nézve tartható egy ilyen mértékű létminimum érték növekedés. Ez pedig ekkora nettó minimálbért kell, hogy jelentsen. Azaz a ciklus hátralévő részében 47,7%-kal kell megemelni a minimálbér nettóját. Ez azt jelenti, hogy évente átlagosan 10%-os nettó emelésre van szükség. Ennek hatására az alacsony keresetűeknél olyan vásárlóerő jelenne meg, amely biztosan hazai felhasználásra kerülne, így élénkítené a gazdaságot. A minimálbér emelésének mindig van egy közvetlen hatása az alacsony keresetűek körében, hiszen elkezdi felfele nyomni a vállalaton belüli béreket. Ez pedig azt jelenti, hogy az átlagkereset is magasabb lenne, azokban a rétegekben is megjelenik egy növekvő vásárlóerő. 2.2 Álom vagy valóság? Természetes kérdés, hogy mitől végrehajtható egy ilyen program, képes-e a magyar gazdaság tartósan 10%-os minimálbér emelést végrehajtani. Nyilván komoly szakmai vitákat vált ki ez a kérdés. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy már volt kétszer is olyan kísérlet, mindkettő a jelenlegi miniszterelnök ideje alatt, amelynek eredményeként még ennél is nagyobb lett az emelés mértéke. 10
7. grafikon: Minimálbér emelésének mértéke 1999-2014. Ebből következően nem szabad elvből azt mondani, hogy ez lehetetlenség. Érdemes megnézni, hogy milyen, a piacgazdaság elveit nem felrúgó védelmi mechanizmusokat lehet a versenyszféra tisztességes vállalkozói érdekében csatasorba állítani. Úgy látjuk, hogy két, javaslatunk nyitottságát mutatva, egyenrangú megoldási lehetőség is van: érzékelve, hogy a kormány ragaszkodik az egykulcsos adórendszer szerintünk társadalmilag igazságtalan működéséhez, annak keretei között látjuk megvalósíthatónak a minimálbér nettójának emelését. Azaz nyilvánvalóan szükség van egy bruttó minimálbér emelésre, de a 10%-os nettó emelés egy részét egyfajta átmeneti adókedvezménnyel (mivel a családi adókedvezmény miatt már vannak olyanok, akik nem fizetnek személyi jövedelemadót, ezért akár negatív adókedvezményt is el kell fogadni ezen dolgozók számára) lehetne megoldani. Ez az adókedvezmény fokozatosan megszűnne, és bruttó keresetté alakul át. Az adókedvezmény forrásának azt a költségvetési kilátások tervezésekor nem számított jelentős adó és járuléktöbbletet vesszük, amely a hosszú távú bérfelzárkózási program hatására folyik be a költségvetésbe; elfogadhatónak tartunk egy olyan mechanizmust is, amely megőrzi a jelenlegi adórendszert, nem vezet be átmeneti adókedvezményt sem, hanem egy az egyben megvalósítja a minimálbéremelést. Elfogadjuk, hogy néhány magas munkaerőigényű vállalkozás esetében ez jelenthet nehézséget. Ebben az esetben a kormánynak van két lehetőség együttes kombinálására. Egyrészt lehetőség van a minimálbér emelésének, és ebből adódó keresetnövekedésnek a hatására a költségvetésbe befolyó adó- és járuléktöbblet egy részének visszaforgatására. Azaz ilyen mértékben csökkenteni lehet a vállalkozások terheit. A másik megoldás, hogy a 2012-es minimálbér emelés hatásának kezelésére létrehozott kompenzációs pályázati alapot lehet létrehozni, ahol azok a cégek kérhetnek segítséget, akik nem képesek átmenetileg megteremteni a béremelés forrását. Logikusan vetődik fel a kérdés, hogy milyen költségvetési többlettel lehet számolni az elkövetkező években egy ilyen program esetében. Először érdemes megnézni a többlet elemeit. Amennyiben a bruttó összeg kerül megemelésre, akkor ezzel együtt növekednek a munkaadói és munkavállalói adó- és járulékterhek. Ez nem csak a bérrendszer alját, hanem nyilvánvalóan a felette álló rétegeket is érinti, még ha ennek átgyűrűző hatása nem is becsülhető meg. A 2012-ben végrehajtott jelentős bruttó (!) minimálbéremelés hatását mutatjuk be a 4. számú táblázatban: 8. táblázat: egyes jövedelemkategóriákon belüli arány (%-ban) 2011 2013 változás 500.000 felett 5,2 6,4 23% 300.000-500.000 11,1 12,2 10% 11
között 200.000-300.000 18,5 21,8 18% 175.000-200.000 8,6 10,1 17% 150.000-175.000 10,6 12,8 21% 125.000-150.000 13,5 14,8 10% 125.000 alatt 32,6 21,8-33% forrás: az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján Magyar Szakszervezeti Szövetség Ez alapján az látszik, hogy nyilvánvalóan az emelés hatására a bruttó kategóriát nézve sokan kikerültek a legalacsonyabb sávból, és ennek hatására elindult egy vándorlás felfele. Ez mindenképpen jó folyamat, mert mutatja, hogy van eredménye a szakszervezetek által követelt minimálbér-emelésnek azokra is, akik többet keresnek, mint a törvényi minimum. De nem elegendő, ezért kell mesterségesen erősíteni a jövedelem növekedését. Az 5. táblázat azt is megmutatja, hogy nincsen olyan hatása a minimálbéremelésnek, amely egyértelműen és azonnal megjelenik minden bérkategóriában. Nyilvánvalóan valamelyest begyűrűzik, de indokolatlanok lennének azok a munkáltatói félelmek, hogy a legfelső jövedelmek esetén is azonnal érvényesíteni kellene a béremelést a minimálbér emelésével azonos mértékben. 9. táblázat: Átlagjövedelem változása az előző évhez viszonyítva (%-ban) 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Nemzetgazdaság összesen Ebből: versenyszféra költségvetés 118,0 118,3 112,0 106,1 108,8 108,2 108,0 107,4 100,6 101,3 105,2 104,7 103,4 116,3 113,4 109,0 109,4 106,9 109,4 109,2 108,2 104,3 103,3 105,4 107,3 103,6 122,4 129,2 117,5 100,4 112,8 106,5 106,3 106,2 92,1 97,2 103,8 98,3 103,6 forrás: KSH 2.3 Garanciák Annak érdekében, hogy a program betartható legyen, nyilvánvalóan garanciák kellenek mindhárom fél számára. Ennek érdekében három garanciális elemre van szükség: szakmai egyezség: amikor a program makro hatásaival számoltunk nyilvánvalóan a kormány által közétett nyilvános adatokat vehettük alapul. Természetesen a tárgyalások során, de a végrehajtási fázisban is szükség van arra, hogy egyazon módon számoljunk. Szükséges tehát a három oldal szakértőinek véleménye alapján kialakított makrogazdasági prognózis, amely rögzíti a peremfeltételeket; jogi egyezség: az elfogadott középtávú program elemeit jogszabályba kell foglalni, amely minden fél számára kellő garanciákat ad, a kormány egyoldalú felrúgását csak politikai károk árán teheti meg; folyamatos kontroll: nyilvánvalóan az előre meghatározott peremfeltételek külső és belső okok hatására is módosulhatnak. Ezért a felek évente minimum egyszer áttekintik a megállapodás elért eredményeit, az előttünk álló 12
mérföldköveket, és ez alapján fenntartják a jogot, hogy a végső célt nem veszélyeztetve változtassanak a program részelemein. Miután a program alapvetően befolyásolja a magyar társadalom életét, ezért a Magyar Szakszervezeti Szövetség egyetért azzal is, ha népszavazás kiírására kerül sor, amely során az állampolgárok elmondhatják annak kapcsán a véleményüket, hogy Egyetértenek-e azzal, hogy 2018-tól minden teljes munkaidőben Magyarországon dolgozó ember legalább a létminimumnak megfelelő összeget keresse?. 13