Hetzmann Diána Koszovó helyzete az albán történelem tükrében

Hetzmann Diána Koszovó helyzete az albán történelem tükrében A koszovói helyzet megértéséhez, úgy gondolom, nem elég csupán az egyik fél álláspontjának ismerete. A mélyebb okok, összefüggések és a jelenlegi helyzet megismertetésére tettem kísérletet két korábbi cikkemben, az egyikben szerb, a másikban koszovói albán szemszögből. Véleményem szerint azonban a koszovói kérdés megfelelő árnyaltságához szükséges az albániai kötődés áttekintése is. Így született ez a tanulmány, melyben tehát Albánia szemszögéből vizsgálom a koszovói eseményeket. Albrecht Wirth 1913-ban megjelent világtörténeti művében azt írja: Albánia még ma is kevésbé ismert, mint Közép-Afrika legnagyobb része. 1 Réti szerint ez mára is ugyanúgy igaz. Az albánság története 2 Az albánok Európa egyik legősibb népének, az illírek leszármazottjainak vallják magukat. Népük neve az illír albanoi törzs nevéből származik, magukat shqiptar -oknak nevezik, magyarul mi is szkipetároknak mondjuk őket. A shqipe szó sast jelent, a mai állami zászlajuk a piros alapon festett kétfejű fekete sas. A ma Koszovónak nevezett területet az albán nemzeti ideológia szerint először az illírek, vagyis az albánok népesítették be, és létszámuk gyakorlatilag mindig felülmúlta e régióban a szerbek számát. 1. számú kép: Albánia zászlaja 1 Réti György: Albánia sorsfordulói p.7. 2 A fejezet Szilvágyi Tibor: A Nagy-Albánia-eszmerendszer múltja és jelene c. cikk valamint Réti György: Albánia sorsfordulói c. könyv alapján készült. 1

Az albán népcsoport évszázadokon át a családi törzsi nemzetségi szervezeti rendben élt; mostoha természeti és társadalmi feltételek között sajátos szokásrendet, hagyományokat és viselkedésformákat alakított ki. A nomád pásztorkodásból, némi földművelésből és kézműiparból (főként fegyverkovácsolás és háziipar) élő albánok kemény életet éltek, féltékenyen őrizték területüket, földjüket és állataikat. Gyakran megtámadták szomszédaikat, kifosztották őket, elrabolták nőtagjaikat. A vérbosszú összeforrt harcias életvitelükkel. A 14. század derekára az Oszmán Birodalom, mint az egyik legnagyobb és a legtovább fennálló iszlám világbirodalom, megkerülhetetlen hatalmi tényezővé vált már az európai erőviszonyok alakulásában is. Erőforrásainak bőségével és az ezekre épülő katonai erejével már az európai államok létét veszélyeztette. A Birodalom csapatai európai terjeszkedésük során a XV. század elejére elfoglalták a mai Bulgária, Szerbia és részben Albánia területét. A törökök az albán feudális urakat rávették-kényszerítették, hogy fiaikat Törökországban neveljék, hogy a török politika képviselői legyenek. Így került II. Murád szultán udvarába a nagy albán földesúr, Gjon Kastrioti három fia is, akik közül Szkander 3 lett a legkiválóbb katona, így fiatalon megkapta a bég címet. Az 1430-as években több felkelés tört ki a török uralom ellen, és amikor 1433-ban a törökök Hunyadi János ellen küldték Szkander béget 300 katonájával, a bég otthagyta a török hadsereget és Kruja várában a török zászló helyére először tűzte ki a kétfejű sassal díszített vörös lobogót. Szkander ragyogó katonai műveletekkel csaknem a mai Albánia egész területéről kiűzte a törököt. A hatalmas török sereg idővel szinte az egész Balkánt bekebelezte, csak két csatát vesztett: a magyar Hunyaditól Nándorfehérvárnál (1456.) és Szkander bégtől Krujánál (1457.). Szkandert haláláig (1468.) nem tudták a törökök legyőzni. Halála után közel 500 éves török uralom következett. 2. számú kép: A krujai Nemzeti Múzeum 3 A török elleni harcok kapcsán a magyar történelemben is ismert Kasztrióta Györgyről van szó. A Szkander nevet, példaképe Nagy Sándor (törökül: Iskander) után vette fel, amikor a török udvarban áttérítették a muzulmán hitre. 2

A több évszázados török uralom egyrészt konzerválta a kialakult szokásokat, másrészt kihasználta az albánok körében mély gyökerekkel rendelkező harcias szellemet. A kétharmad arányban muzulmán vallású albánság az Oszmán Birodalom uralma alatt érdekes módon nem vált élesen törökellenessé, sőt tagjai akár fontos katonai pozíciókat is betölthettek a hódítók hadseregében. Az albánok nemzettudatának kialakulása ezért elmaradt a török birodalomba bekebelezett többi nemzetiségé mögött. Az albánok nemzetté válási folyamatát nemcsak a hódoltság késleltette, hanem az albánság törzsi és vallási széttagoltsága, illetve néprajzi megosztottsága. (A mai Albánia területének északi részein a gegek (kizárólag muzulmánok), a délin a toszkok (nagyobb részük keresztény) éltek.) 3. számú kép: Szkander bég és seregének szobra a krujai Nemzeti Múzeumban Az albán széttagoltsághoz jelentősen hozzájárultak a nagyhatalmak. A cári Oroszország Törökország feletti győzelmét szentesítő, 1878-ban megkötött San Stefano-i béke számos albán területet csatolt Bulgáriához, Szerbiához, Montenegróhoz. Ennek nyomán a koszovói Prizrenben 300 albán küldött 1878-ban létrehozta az Albán (Prizreni) Liga nevű hazafias szervezetet. Céljuk leginkább a közigazgatási és kulturális autonómia elérése volt. A kulturálisan elmaradott, bizonyos tekintetben még a középkori struktúrákat tükröző albánság épp az írásbeliség és az iskolakérdés ügyében került szembe az egységes írást és iskolarendszert megteremteni szándékozó török kormányzattal. 1908. után az ifjútörök mozgalom nacionalista politikája albán iskolákat záratott be, albán nyelvű lapokat szüntetett meg. Emiatt 1910-ben a koszovói Pristinában tört ki lázadás, mely átterjedt más koszovói helységekre is. A lázadó északi területeken élő albán törzsek fegyvert ragadtak, a politikai autonómia kivívását tűzték ki célul. 3

A Török Birodalom ellen harcoló görög, szerb és montenegrói csapatok az első Balkánháborúban (1912-13) nemcsak az Ottomán Birodalom felbomlását érték el, de az albánok lakta területeket is meg akarták szerezni. Ekkor ismerték fel az egymás ellen is hadakozó albán törzsek az összefogás szükségességét. 1912-ben előzetes bécsi tárgyalások után Ismail Kemal az albán hazafias szervezetek 83 képviselőjének egyhangú döntésével kikiáltotta az első független albán államot, majd táviratban kérte a nagyhatalmak és a balkáni államok elismerését. Az Osztrák-Magyar Monarchia támogatta egy életképes, etnikai, vallási és történelmi alapon szerveződött nagy albán állam kialakítását, nehogy egy orosz befolyás alatt álló nagy délszláv állam jöjjön létre. Oroszország balkáni befolyásának fenntartása céljából jelentős albánok lakta területeket Szerbiának és Montenegrónak akart adni. A balkáni egyensúly fenntartása érdekében végül is a nagyhatalmak békeszerződéssel zárták le az első Balkán-háborút, és 1912. végén létrehozták a semleges Albániát. Az első albán állam akkor öt nagyhatalom védnöksége alá került, de határai nem terjedtek ki az etnikailag albán területek egészére (így Koszovó sem került az albán határokon belülre). Ez előrevetítette a nemzetiségi problémák, az ellenségeskedés és a revizionizmus fellángolásának veszélyét. Az új állam területe 28.700 km 2 volt, az albán etnikum fele, kb. 800.000 fő lakta. A nagyhatalmak Ismail Kemal kormányát leváltották, Albánia fejedelmévé Wilhelm zu Wied herceget tették. A herceg udvarában 1914-ben szabad csapatai élén megjelent Ahmed Zogu, felajánlva szolgálatait az új uralkodónak. Az első világháború zűrzavaros eseményei közepette a szinte még meg sem alakult albán állam semleges volt. Az 1920-as párizsi béketárgyalásokon Albánia feje fölött döntöttek volna albán területekről: Görögországot dél-albán területekkel bővítették, északon Jugoszláviát jutalmazták albán területekkel, közép-albániát pedig olasz protektorátus alá helyezték. A versailles-i béketárgyalások idején azonban albán hazafiak nemzeti konferenciát hívtak össze, ahol magukat Albánia parlamentjévé nyilvánították. Az albán népet felszólították az olasz megszállók elleni harcra. Ez az ellenállás oda vezetett, hogy 1920 augusztusában Róma megállapodásban elismerte Albánia integritását és szuverenitását. A győztes nagyhatalmak ezt az állapotot 1921-ben végleg elfogadták, így az 1913-as albán határok megmaradtak, de az albán-jugoszláv határt csak 1925-ben jelölték ki véglegesen. Az ország irányítása, jelentős belviszályok mellett, az Ahmed Zogu vezette klán uralmával történt. A megtestesülő korlátozott önrendelkezés 1939-ig tartott, mikor is Mussolini Olaszországa április 7-én elfoglalta és országához csatolta Albániát. Ezenkívül a tengelyhatalmak Jugoszlávia elleni terveiben felcsillant a többségében albánok lakta Koszovó 4

és más albánok lakta területek megszerzésének lehetősége. Az első balkáni hadjáratuk során, 1941 áprilisában elfoglalt területeket (Jugoszlávia és Görögország albánok lakta vidékeit) Albániának ítélték. Így a kb. 28.000 km 2 területű és kb. 1 millió lakosú Albánia 15.000 km 2 - rel és 760.000 fővel gyarapodott. A növekedés nagyobb részét Koszovó és Nyugat-Macedónia albánok lakta területei jelentették. Az olasz fasiszták és albán kiszolgálóik nagy hangon hirdették, hogy csak ők tudták megvalósítani az albán nép évszázados álmát, a Nagy- Albániát. 4 A II. világháború idején jelentős polgárháború is folyt Albániában, amely az Albán Kommunista Párt (AKP) totális győzelmével végződött. Az AKP élén, a jugoszláv Titoval a partizánharcokban is szoros kapcsolatot tartó, Enver Hodzsa állt. 4. számú kép: Partizánemlékmű Albánia második legnagyobb városában, Durres kikötőjében A II. világháború után megtörtént a régi határok visszaállítása, Koszovó újra Jugoszlávia (Szerbia) része lett. A második világháborút követő zűrzavaros időszakban Enver Hodzsa kommunista rezsimje került hatalomra, amely nemcsak gazdaságilag, hanem szellemileg is évtizedekre visszavetette az országot. Albánia először a partizánmozgalomban szövetséges Jugoszláviával (1949-ig), alakított ki jó kapcsolatokat, melyet jól tükröz Titó levele az AKP-hoz: Az új Jugoszlávia, amely most alakulóban van, a szabad népek hazája lesz, és ezért nem lesz benne helye az albán kisebbség nemzeti elnyomásának sem. 5, illetve 4 Réti György: Albánia sorsfordulói p. 68. 5 Réti György: Albánia sorsfordulói p. 83. 5

az albán Nemzeti Felszabadítás Antifasiszta Tanácsa kongresszusának levele Titóhoz: Az Ön harca [ ] a balkáni föderáció eszméje megvalósításának a biztosítéka. 6 (Itt meg kell jegyezni, hogy a hivatalosan jó kapcsolatok, és a nagy közös cél - az olasz, majd német megszállás megszüntetése mellett azonban nézeteltérések ( félreértések ) is voltak a két fél között. Hodzsa szerint Titó levelében azt írta: a győzelem után a koszovói albánoknak joguk lesz akkor és oda menni, amikor és ahová akarnak. 7 Ezt az óhajt támasztja alá az a tény, hogy a koszovói albánok nagy vágya volt az Albániához csatlakozás, így a nacionalista erők gyűjtőhelyévé vált a terület.) Az albániai kommunista és partizánmozgalom a jugoszláv kommunistákkal szoros együttműködésben szerveződött és egészen 1948-ig Belgrád befolyása alatt állt. Ezekben az években élte virágkorát a balkáni föderáció eszméje, így mivel a háborús győzelem után Jugoszlávia megváltoztatta álláspontját Koszovó lakosságának önrendelkezéséről és 1945- ben, az albánok zömének otthont adó koszovói régiót közigazgatásilag egyesítette és a szerb köztársaság részévé tette (ám ekkor még az ideiglenesség fenntartásával) felmerült a lehetőség, hogy Albánia hetedik tagköztársaságként csatlakozzék a titói föderációhoz. 8 Így az albánlakta területek államszövetség keretében egyesülhettek volna. Albánia Jugoszlávia után a sztálinista Szovjetunióval alakított ki jó kapcsolatokat. Sztálin halála után, Hruscsov lett az Szovjet Kommunista Párt főtitkára. A szovjetek 1960-as XX. pártkongresszusa desztálinizáló határozatait nem fogadta el az AKP, így 1961-től Kínában találta meg a politikai szövetségesét. Természetesen minden támogatója jelentős gazdasági segítséget is nyújtott. Miután Kína is szakított a maoista-sztálinista politikájával, Enver Hodzsa a 70-es évek végén az izoláció és a teljes függetlenség (bezárkózás) útját választotta. Az Észak-Koreára hasonlító ország Európa legszegényebb, legzártabb világa lett. Az autarchikus gazdaság alkotmányában emelte törvényerőre bármilyen külföldi támogatás, hitel felvételének tilalmát. A politikai vezetés folyamatosan külföldi támadástól tartott, így az ország minden szegletébe betonbunker épült, s lett 700.000 (!) bunker országa. 9 6 Réti György: Albánia sorsfordulói p. 85. 7 Réti György: Albánia sorsfordulói p. 83. 8 Réti György: Albánia sorsfordulói p. 320. 9 Novák Tamás: Albánia- Gyors növekedés kevés látható eredménnyel p. 73. 6

5. sz. kép: Bunkerek a szántóföldön 6. sz. kép: Albán tengerparti büfé három bunker fölé építve Hodzsa 1985-ös halálakor az AKP felépítette a világ utolsó piramisát-mauzóleumát a főváros belterületén, egy kb. 50 m magas betonpiramist. 7. sz. kép: Hodzsa betonpiramisa üresesen, bezárva 8. sz. kép: edzés Hodzsa betonpiramisán Ebben az időszakban újból javulni kezdtek az albán-jugoszláv kapcsolatok, azonban a koszovói kérdés megoldatlansága időről-időre felmerült. 1989-ben az ENSZ közgyűlésén Tirana élesen bírálta Jugoszlávia koszovói albánokkal szembeni elnyomó politikáját. Az új vezetés örökké fennállónak nevezte az albán kommunizmust, de 1990-ben már kérte felvételét az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetbe (EBESZ; akkor még Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet EBEÉ), s szabaddá tette az addig tiltott vallásgyakorlást. 7

9. sz. kép: Mecset a Tirana-Durres főútvonal mentén 10. sz. kép: Ortodox templom Tiranában 11-12. sz. kép: Teréz anya katolikus templom Tiranában 1991-ben az Albán Demokrata Párt programja támogatja Koszovó népének az önrendelkezéséért folytatott harcát. 10 Az 1992-es szabad választásokon a demokratikus ellenzék nyert, azonban 1996-ban egy gazdasági piramisjáték-válság egy milliárd dollár kárral, a lakosság kétharmadát érintve gyakorlatilag polgárháborúba sodorta az országot. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az olaszok vezényletével a Napkelte-akció keretében szervezte meg a nyugalom fenntartását. 1998-99 folyamán a koszovói válság miatt a nemzetközi figyelem ismét Albániára irányult. A NATO jugoszláviai hadműveleteinek támogatása érdekében csapatokat telepített 10 Réti György: Albánia sorsfordulói p. 252. 8

az országba, ami a gazdaságra pozitív hatást gyakorolt, infrastruktúra-fejlesztést hozott. 2002- ben a GDP meghaladta az 1989-es szintet (1996-ban 847 euro/fő, 2000-ben 1316 euro/fő, 2005-ben 2107 euro/fő) 11, ezzel együtt Európa legszegényebb országa maradt Albánia. A feketegazdaság mértéke elképesztő: becslések szerint a termelők 50-70 %-a nem fizet adót, jellemző a naturális cserekereskedelem. A korrupció, a hatóságok megbízhatatlansága megnehezítik a tőke beáramlását, (a magyar külügyminisztérium a honlapján egyes területek látogatását nem ajánlja a turistáknak, mert az államhatalom helyett egyes nagyurak uralják). Az ingatlan-nyilvántartás hiánya, az ismeretlen, nem tisztázott tulajdonú telekre építési engedély nélkül felhúzott házak tulajdonjogi rendezetlensége gátol minden rendezett fejlődést. A gazdasági növekedés jelentős (1998-2005. között 4,3-13.2 % közötti) 12 ; motorja az eddig nem ismert hitel, és a külföldön dolgozók jelentős (2005-ben hivatalosan a GDP 14,5 %-a) 13 hazautalásai. Ezen bizonytalan alapok némi kockázatot jelentenek a növekedés fenntarthatóságában. A főleg olasz (50 %) és görög (20 %) befektetők az idegenforgalom növekedésében bíznak. 13. sz. kép: Az albán gazdasági kitörés egyik biztos pontja a turizmus Albánia 1992-ben együttműködési és kereskedelmi megállapodást kötött az Európai Unióval (EU), és ettől kezdve részesül PHARE támogatásból. 2000-től vámmentesen vihetők albán termékek az EU piacaira. 2001. óta 282 millió euro támogatást kapott az Unió CARDS programjából; 2006-tól pedig társulási megállapodás rögzíti tagjelöltségét. 11 Novák Tamás: Albánia- Gyors növekedés kevés látható eredménnyel p. 75. 12 Novák Tamás: Albánia- Gyors növekedés kevés látható eredménnyel p. 77. 13 Novák Tamás: Albánia- Gyors növekedés kevés látható eredménnyel p. 80. 9

17. sz. kép: Ez is Albánia 2014-ben 18-19. sz. kép: Uniós támogatásból épült autópálya-töltőállomás Albániában (Koszovóból áthaladva mindjárt az első kellemes meglepetés.) Összefoglalás Ma Albánia és Koszovó külön utakon jár, de ezek az utak nagyon hasonlóak. Koszovó célja az elismertség kiterjesztése és csatlakozás a különböző nemzetközi szervezetekhez, kiemelten a NATO-hoz és az EU-hoz. A koszovói vezetés ennek jegyében folytatja a demokratikus intézményrendszer kialakítását és a jogalkotó munkát. Albánia már NATO tag, és csatlakozni kíván az EU-hoz. Mindkét ország most teremti meg a demokratikus intézményrendszer alapjait (jogrendszer), alakítja meg intézményeit, s próbálja átvenni a területe feletti teljes irányítást. Elfogadják a piacgazdaság szabályait, de nehezen boldogulnak annak bevezetésével (adórendszer, tulajdonviszonyok, külföldi befektetők fogadása, gazdaságfejlesztés, munkanélküliség). Ami meglepő, hogy kapcsolatuk két bármilyen más állam jószomszédi kapcsolataként írható le. Albániának sem gazdasági ereje, sem politikai szándéka nincs az országok egyesítésére. A koszovóiak is másnak koszovói albánnak érzik, tartják magukat. 10

Felhasznált irodalom 1. Gulyás László: Politika, gazdaság és nemzeti kérdés a titói Jugoszláviában, 1945-1980 Rubicon 2009/5, in: www.rubicon.hu/magyar/oldalak/politika_gazdasag_es_nemzeti_kerdes_a_titoi_jugoszlav iaban_1945_1980 2. Kapronczay Péter: A koszovói konfliktus történelmi, politikai, és kulturális háttere Politikatörténeti füzetek, Napvilág Kiadó, 1999 3. Kovács Zoltán: A szerb nemzet és Koszovó, in: www.biztonsagpolitika.hu/documents/1303811425_ 4. Szilvágyi Tibor: A Nagy-Albánia-eszmerendszer múltja és jelene, Hadtudomány X. évfolyam, 2. szám (2010/2), in: http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2000/2_4.html 5. Réti György: Albánia sorsfordulói, Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem, AULA Kiadó Kft., 2000 6. Novák Tamás: Albánia Gyors növekedés kevés látható eredménnyel, in: Kelet-Európa Tanulmányok I.szám, Európa peremén: Új tagok és szomszédok, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2007 7. Wikipedia The Free Encyclopedia, in: https://en.wikipedia.org/wiki/international_recognition_of_kosovo 11