AZ ALBÁN KÉRDÉS BIZTONSÁGI KOCKÁZATAI ÉS MEGOLDÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI

Átírás

1 ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Szilvágyi Tibor őrnagy AZ ALBÁN KÉRDÉS BIZTONSÁGI KOCKÁZATAI ÉS MEGOLDÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI Doktori (PhD) értekezés Témavezető: Dr. Szabó A. Ferenc egyetemi tanár Budapest, 2005

2 2 Tartalomjegyzék BEVEZETÉS AZ ALBÁN NEMZETÁLLAM LÉTREJÖTTE ÉS ÚTKERESÉSE Az albánság eredete és a török uralom évszázadai Albánia megalakulása A csonka nemzetállam útkeresése Az elszigetelődést választó Albánia AZ ALBÁN NÉP JELLEMRAJZA, KULTÚRÁJA ÉS VALLÁSA Az albán zsinórmérce és az ősi albán virtus törvényei Néprajzi megosztottság Vallási sokszínűség A társadalmi fejlődés megkésettsége ALBÁNIA TÖREKVÉSE A DEMOKRATIKUS ÉRTÉKREND ÁTVÉTELÉRE A demokrácia kiépítésének nehézségei az 1990-es években Albánia gazdasági helyzete a rendszerváltozás idején A nemzetközi közösség Albániának nyújtott segítsége az átmenet időszakában Az albán népesség és a diaszpóra ALBÁN FÜGGETLENSÉGI TÖREKVÉSEK Az albán nemzeti mozgalom központja: Koszovó Albán nemzetegyesítő törekvések az 1990-es években A koszovói válság és Albánia A koszovói albánok taktikája A preševo-völgyi etnikai válság A fegyveres etnikai konfliktus exportálása Macedóniába AZ ALBÁNSÁG ELLENTMONDÁSOS SZEREPE Albánia euro-atlanti integrációs törekvései NATO-kompatibilis védelempolitika fejlődő haderővel Albánia stabilitást erősítő szomszédságpolitikája Albán destabilizáló tényezők a Balkánon Koszovói biztonsági kihívások Nagy-Albánia létrejöttének realitása és biztonsági kockázatai AZ ALBÁN KÉRDÉS LEHETSÉGES MEGOLDÁSAI Koszovó, az albán kérdés megoldásának kulcsa Az albán kérdés nemzetközi megítélése A nemzetközi közösség válságkezelésének tapasztalatai Albán szeparatista törekvések Az albánság európai integrációja Ajánlások az albán kérdés problémáinak megoldásához ÖSSZEGZETT KÖVETKEZTETÉSEK, ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ÉS AZ ÉRTEKEZÉS FELHASZNÁLHATÓSÁGA MELLÉKLETEK IRODALOMJEGYZÉK MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE

3 3 BEVEZETÉS A XX. század utolsó évtizedének eseményei a kétpólusú világrend megszűnésével merőben új biztonsági helyzethez, korábban nem tapasztalt kockázatokhoz és kihívásokhoz vezettek Európában. Nem véletlen, hogy éppen a soknemzetiségű Nyugat-Balkánon 1 törtek a felszínre a legélesebben az ellentétek. Az 1980-as évek végén a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban (JSzSzK) a különböző nemzetek (szlovén, horvát, bosnyák, szerb, montenegrói, macedón, albán és magyar) közötti politikai, gazdasági, kulturális és ideológiai törésvonalak egyre erősödtek. Az ezek hatására kitört délszláv háborúk ( ) folyamán új államok jöttek létre, azonban ezek többsége sem tudott megszabadulni a részben mesterségesen gerjesztett nemzetiségi ellentétektől. Az 1998-ban kezdődött koszovói fegyveres konfliktus, majd azt követően a preševo-völgyi (délkelet-szerbiai) és macedóniai albánok fegyveres felkelései harcok színterévé tették az 1995-ig folyt délszláv háborúkból területileg kimaradt Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot (JSzK) és Macedóniát. 2 Az ezredforduló éveiben az idegen államokban élő albánok függetlenségi törekvései váltak a legégetőbb biztonságpolitikai problémává a Nyugat-Balkánon. A fegyveres konfliktust ugyan sikerült megállítani ben, az albánság ügyét azonban a nemzetközi erőfeszítések ellenére a mai napig nem tudták rendezni. Az albán kérdés egy nagyon összetett problémakör. Magában foglalja az albán nemzetegyesítő törekvéseket, az albánság ellentmondásos politikai, gazdasági és társadalmi fejlődését és az európai felzárkózásra tett kísérleteket. Az értekezésemben az albán kérdést ebben a kiterjesztett értelemben használom. Disszertációmban szeretném elkerülni, hogy a szerbek és a macedónok, illetve a szélsőséges albánok által gyakran emlegetett pejoratív értelmű Nagy-Albánia, illetve pán-albán törekvések, vagy az albánok által használt albán nemzeti ügy oldalára helyezkedjek, ezért amennyiben saját megközelítésről van szó albán nemzetegyesítő törekvésekről írok. 3 Az a célom, hogy 1 A Nyugat-Balkán államai: Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró, Albánia és Macedónia (lásd: 1. sz. melléklet) 2 A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság április 27-én alakult meg Szerbia és Montenegró szövetségeként november 20-án hirdették ki Macedónia függetlenségét. 3 A pán-albánizmus, illetve a Nagy-Albánia kategória helyett az albánok az albán nemzeti ügy, illetve az etnikai Albánia kifejezéseket használják, amely az Albán Tudományos Akadémia 1998-ban megjelent kiadványában az albán lakta területek idegen uralom alól történő felszabadítását és azok egy államban való egyesítését jelenti. Pan-Albanism: How Big a Threat to Balkan Stability? International Crisis Group (Conflict Studies Research Centre, April 2004) 2. o.

4 4 objektív maradjak, és pártatlanul alkossak véleményt az albán-szláv nemzetiségi konfliktusokról. Az albán kérdés a Nyugat-Balkán stabilitásának kulcseleme, és hazánk, illetve Európa biztonsága szempontjából az egyik legnagyobb kihívást jelenti. Megítélésem szerint az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának sikere vagy kudarca nagymértékben a nyugat-balkáni rendezés eredményességén is múlik. A tudományos probléma megfogalmazása Az albán kérdés napjaink egyik legaktuálisabb biztonságpolitikai kérdése Európában. A megosztott albánság nem képvisel azonos álláspontot az albán kérdés megoldásának módozatai tekintetében, de fejlődő nemzeti identitásukban kétségkívül létezik a nemzetegyesítő törekvés. A szocialista párti albániai politikai vezetés nemzetközi nyomásra nem támogatja az etnikai Albánia létrejöttét, a koszovói albánság egyértelműen a Szerbiától való elszakadásért küzd, a preševo-völgyi és a macedóniai albánok többsége pedig kisebbségi jogaik bővítéséért száll síkra. A különböző radikális albán fegyveres csoportok deklaráltan Nagy-Albánia megvalósításának ideológiáját követik, közben szervezett bűnözői tevékenységben is részt vesznek. Véleményem szerint az albánság nemzetegyesítő törekvései megvalósításának sokféle nemzetközi jogi lehetősége van, nem feltétlenül kell megváltoztatni a jelenlegi államhatárokat, ahogy egyes radikális erők ezt elérni vélik. Az ugyanis a Nyugat-Balkánon kialakult etnikai keveredés miatt csak mások sérelmére lenne megvalósítható. Értekezésemben arra törekszem, hogy az albánság politikai, gazdasági és társadalmi viszonyainak feltárásával felhívjam a figyelmet az albán kérdés megoldásának fontosságára, biztonsági kockázataira és kihívásaira, valamint bemutassam az albánság fejlődésének lehetőségeit. A koszovói, preševo-völgyi és macedóniai fegyveres konfliktusok elemzésével szeretnék rámutatni azokra az okokra, amelyek elvezettek a fegyveres összetűzések kialakulásához, majd kiszélesedéséhez. Értékelésem szerint a koszovói etnikai konfliktusban kulcsszerepet játszott a szerbiai nacionalizmus fellángolása, ami a további dezintegrációtól Koszovó elvesztésétől való félelem következménye volt. A tanulságok levonásával az a célom, hogy ajánlásokat tegyek a jövőbeni etnikai válságok és konfliktusok elkerülése, illetve időbeni kezelése érdekében. A délszláv háborúk után Európa közvéleménye azt gondolta, hogy a nemzetközi közösség vezető államai nem engednek meg még egy fegyveres konfliktust. A koszovói események és

5 5 következményei azonban megmutatták, hogy a nemzetközi közösség nem készült fel megfelelően az újabb biztonsági kihívások megelőzésére. Az albán kérdés rendezése véleményem szerint megvalósítható, csak az elmúlt évek nem megfelelően kiválasztott válságkezelő eljárásai és a nemzetközi közösségen belüli nézetkülönbségek hátráltatták a megoldást. A nyugat-balkáni térség geopolitikai helyzetének és az ott élő népek történelmének, kultúrájának, habitusának és célkitűzéseinek alaposabb ismeretében az elkövetett hibák elkerülhetők lehettek volna. Disszertációmban az albánság múltját és fejlődési lehetőségeit elemezve kívánok irányt mutatni az albán kérdés megnyugtató, minden fél számára elfogadható rendezése céljából. meg Disszertációm elkészítésekor az alábbi kutatási célkitűzéseket fogalmaztam 1. Az albánság történelmi útkeresésének, társadalmi jellemrajzának, politikai és gazdasági helyzetének, valamint a Nyugat-Balkán biztonságát jelentősen befolyásoló különleges szerepének bemutatásával bizonyítani kívánom, hogy az albánság nemzetegyesítő törekvésének igénye az albán nép megkésett identitásának öröksége. 2. A történelmi események és a társadalmi viszonyok leírásával, Albánia euro-atlanti integrációs erőfeszítéseinek bemutatásával és a szakadár albán fegyveres csoportok biztonságot és stabilitást veszélyeztető fellépésének elemzésével rá szeretnék mutatni az albánság megosztottságára és ellentmondásos szerepére a Nyugat-Balkán biztonsága tekintetében. 3. Az albán társadalom belső ellentétei és a külső biztonságpolitikai tényezők számbavételével arra keresem a választ, hogy a Nagy-Albánia eszme megvalósításának van-e realitása. 4. A koszovói etnikai válság, a fegyveres konfliktus, majd a konszolidációs erőfeszítések bemutatásával igazolni szeretném, hogy Koszovó nem érett meg a teljes állami függetlenségre, azaz szuverenitásra, azonban feltételekhez kötött önállóságot kellene kapnia. Az 1999 előtti helyzetet Szerbia Koszovó feletti fennhatóságát már nem szabad visszaállítani, mert az ismételt konfliktust jelentene. 5. Érvekkel és elemzésekkel kívánom alátámasztani azt a hipotézisemet, hogy az albánság nemzeti érdekeit akkor lesz képes a leghatékonyabban érvényesíteni, ha függetlenül attól, hogy mely államnak az állampolgára

6 6 az euro-atlanti integrációra készül, és idővel eléri azt. A nyugat-balkáni régió népei előbb-utóbb kénytelenek lesznek félretenni korábbi nézeteltéréseiket, és egymással együttműködve idővel csatlakozhatnak az egyesült Európához. 6. Az albán kérdés átfogó elemzésével szeretnék rámutatni a probléma által keltett biztonsági kockázatokra és kihívásokra, valamint az albán kérdés minden fél számára megnyugtató megoldásának lehetőségére. A tudományos célok elérése érdekében az alábbi kutatási módszereket alkalmaztam A történetírás számos forrással szolgál az albánság politikai, társadalmi és gazdasági fejlődéséről, amelyek összegyűjtésével, szelektálásával, rendszerezésével és tudatos elemzésével disszertációmban bemutatom az albán kérdés szempontjából legjelentősebb eseményeket. Az albán történelmi, társadalmi és kulturális hagyományok kutatása elősegíti a probléma megismerésének nem könnyű feladatát. A múlt és napjaink történéseinek összehasonlító elemzésével, illetve a regionális tapasztalatok felhasználásával alátámasztom hipotézisemet, miszerint az albán kérdés új megközelítések és eljárások alkalmazásával megoldható. Az indukció és dedukció módszereinek segítségével igazolom, hogy az albánság mindig is gyenge volt ahhoz, hogy önállóan alakítsa jövőjét és sorsát, ami napjainkban is igaz, hiszen politikai, gazdasági és társadalmi fejlődése nemzetközi segítség nélkül nem valósítható meg. Az utóbbi évek történéseinek elemzéséből megállapítom, hogy a számos történelmi fordulót és törést megélt Albánia csak a XX. század utolsó évtizedében kezdte ledolgozni a demokratikus fejlődés terén elszenvedett hátrányt. Az albánság balkáni szerepkörét analizálva arra következtetek, hogy az albán népet kettősség, bizonyos ellentmondás jellemzi. Egyszerre lép fel stabilizáló erőként és destabilizáló tényezőként a Balkánon. Az albánság megosztottsága jelentősen hátráltatja az absztrakcióval megalkotott, nagyon összetett albán kérdés megoldását. Általánosítva megállapítom, hogy a koszovói etnikai válság és következményei nemzetközivé tették az albán kérdést, megosztották a nemzetközi közvéleményt, viszont átmenetileg egyesítették a tradicionálisan széthúzó albánságot nemzeti ügyük és érdekeik védelme céljából. A rendelkezésre álló magyar és idegen nyelvű forrásanyag, a Szerbiában szerzett személyes tapasztalataim és a térségben szolgált diplomatákkal és katonákkal folytatott konzultációk során megismert tények összevetésével és értékelésével felvázolom az

7 7 albánság fejlődésének lehetőségeit, amelyek jó esetben stabilizáló, rossz esetben azonban destabilizáló hatásúak is lehetnek a Nyugat-Balkánon. Kutatásaimat 2005 márciusában zártam le. Az értekezés hat fejezetből épül fel A bevezetésben meghatározom az albán kérdés fogalmát, és elhelyezem időben és térben a megfogalmazott tudományos problémát. A téma aktualitását igazolva arra törekszem, hogy felhívjam a figyelmet az albán kérdés rendezésének szükségességére. 1. fejezet: Az albán nemzetállam létrejötte és útkeresése Történelmi visszatekintéssel bemutatom az albánság eredetét, a török uralom évszázadainak sajátosságait, Albánia létrejöttét és a csonka nemzetállam útkeresését. Elemzem a megkésett albán identitás okait, és feltárom következményeit. Vizsgálom, hogy a késői demokratikus és polgári fejlődés, a politikai kultúra hiánya, a gazdasági elmaradottság és a társadalmi megosztottság a nemzetközi hatásokkal együtt milyen sorsfordulókat eredményezett Albániában. 2. fejezet: Az albán nép jellemrajza, kultúrája és vallása Elemzem az albán társadalom felépítését, működését, valamint kulturális és vallási jellemzőit. Igazolom, hogy az ősi albán törvények és szokások, valamint a klánrendszer ma is szerepet játszanak az albánok mindennapjaiban. Bemutatom, hogy az albánok pragmatizmusa és alkalmazkodóképessége biztosította túlélésüket a történelmi megpróbáltatások és különösen a háborúk, illetve az azt követő sokszor igazságtalan nagyhatalmi döntések során is. A nagycsalád (klán) szintjén gondolkodó albánok viszonylag könnyen beilleszkedtek a török vagy a szerb fennhatóság rendszerébe is. A történelmi viharok következményének tekintem az albánság sokrétű megosztottságát, valamint vallási sokszínűségét, amelyek századokon át gátolták, és akadályozzák ma is az albán egység kialakulását. 3. fejezet: Albánia törekvése a demokratikus értékrend átvételére Albánia az 1990-es évek elején elkötelezte magát a demokratikus reformok végrehajtása mellett. Bemutatom az átmenet nehézségeit és ellentmondásait, a nyugatbalkáni albán népességet és a diaszpórát, a rendszerváltás gazdasági összeomlását, valamint a nemzetközi közösség Albániának nyújtott segítségét. Elemzésekkel bizonyítom, hogy a politikailag, gazdaságilag és társadalmilag elmaradott Albánia nem képes önerőből

8 8 végrehajtani a demokratikus átalakulást. Az átmenet negatív hatásai a bíztató eredmények ellenérre továbbra is fennállnak, de Albánia nemzetközi segítséggel jó úton halad. 4. fejezet: Albán függetlenségi törekvések Az albán függetlenségi törekvések elemzésével igazolom, hogy Koszovó a nemzetegyesítő célok megvalósítása érdekében központi szerepet játszott a történelem folyamán. Értékelem a koszovói, a preševo-völgyi és a macedóniai fegyveres konfliktusokhoz vezető okokat, az eseményeket és a következményeket. Az albán-szláv etnikai konfliktusokat összehasonlítom, és következtetéseket vonok le a nemzetközi erők beavatkozásából, illetve a nemzetközi konszolidációs tevékenység tapasztalataiból. 5. fejezet: Az albánság ellentmondásos szerepe Értékelésem szerint a számos tekintetben megosztott albánság jelenleg ellentmondásos szerepet játszik a Nyugat-Balkán biztonságának alakulásában. Bizonyítom, hogy stabilitást erősítő tényező Albánia euro-atlanti elkötelezettsége, a szomszédokkal kialakított jó viszonya, valamint a nemzetközi békeműveletekben való tevékeny részvétele. Az albánok által lakott területeken jellemző viszonylagos politikai, gazdasági és társadalmi fejletlenség, a szociális problémák, valamint az ezekkel szoros összefüggésbe hozható szervezett bűnözés, illetve az egyes területek felszabadításáért küzdő albán fegyveres csoportok viszont biztonsági kihívásokat és kockázatokat jelentenek a Nyugat-Balkán stabilitására. Széleskörűen elemzem az albán kérdés biztonsági kockázatait és kihívásait és Nagy-Albánia létrejöttének realitását. 6. fejezet: Az albán kérdés lehetséges megoldásai Bizonyítani kívánom, hogy Koszovó az albán kérdés megoldásának kulcsa. A tartomány jövőbeni státusának meghatározása elengedhetetlenül fontos az érdemi változások megkezdéséhez. Az albánság fejlődésének lehetőségeit bemutatva választ kívánok adni az albán kérdés rendezésére. Bemutatom a nemzetközi közösség válságkezelő eljárásainak tapasztalatait, és elemzem az albán radikalizmus és szeparatizmus Nyugat-Balkán stabilitására kifejtett negatív hatásait. Ezzel szembeállítom az euro-atlanti integrációs törekvések szükségességét és bizalomerősítő jellegét. Ajánlások megfogalmazásával az albán kérdés megnyugtató rendezéséhez kívánok hozzájárulni. Az értekezés utolsó részében összegzem következtetéseimet, megfogalmazom tudományos eredményeimet és bemutatom a disszertáció felhasználhatóságát.

9 9 1. AZ ALBÁN NEMZETÁLLAM LÉTREJÖTTE ÉS ÚTKERESÉSE Az albánság nemzetállami fejlődésének megkésettsége, az albán történelem gyakori sorsfordulói és ellentmondásos elemei rányomják bélyegüket a mai nyugat-balkáni folyamatokra. A szinte állandóan idegen uralom alatt állt albánság nem tudta önállóan alakítani sorsát, jövője a nagyhatalmi érdekek alakulásától függött. A török hódoltság konzerválta a feudális viszonyokat, és elnyomta a nemzet öntudatra ébredésének kezdeményezéseit, amelyek elsősorban Kasztrióta György (Gjergj Kastrioti Skëndërbeu, Szkander bég), Sami Frashëri és Ismail Qemal nevéhez fűződnek. Az albánság egykori és mai önállósulási küzdelmei számos tekintetben hasonlóságot mutatnak. Történelmüket végigkísérte az elnyomó hatalom elleni lázadásra való hajlam, amely ma is él az Albániát körülvevő államok albánságában. Az egymástól elszakított nemzettestek egyesítésének gondolata a múltban és a jelenben is főként az idegen országokban élők körében talált termékeny talajra. Az albán nemzet megosztottsága és egységre való törekvése, az idegen uralom alatti vallási opportunizmus és az önként vállalt ateizmus, a politikai nyitottság és az azt követő izolacionizmus egymással ellentétes folyamatokat indukáltak, illetve néha teljes fordulót jelentettek az albánság életében Az albánság eredete és a török uralom évszázadai Az albán nép eredetéről két tudományosan megalapozott elmélet született. Az egyik szerint az albánok ősei az illírek, míg a másik szerint a trákok voltak. A két elgondolás közül az illír eredet történelmileg, lingvisztikailag és etimológiailag is több bizonyítékkal szolgál, ezért ma számos balkanisztikával foglalkozó tudós az illír származást tekinti kiinduló alapnak. 4 Az albán elnevezés az albanoi nevű illír törzs nevéből ered, azonban az albánok magukat shqiptar-oknak ( styiptár ) nevezik. A nyelvészek vitatkoznak rajta, hogy honnan ered az elnevezés, a sas -t jelentő shqipe, vagy a me shqiptue szóból, amelynek jelentése beszélni. A köztudatban az előbbi terjedt el, ezért nevezik Albániát a sasok országának. 5 Az albán népcsoporton belül évszázadokon át a családi, nemzetségi és törzsi szervezet volt az egyetlen összetartó erő. A mostoha természeti és társadalmi viszonyok között élő albánok maguk között sajátos szokásrendet, hagyományokat és 4 Schütz István: Fehér foltok a Balkánon Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába (Balassi Kiadó, Budapest, 2002) o. 5 Réti György: Albánia sorsfordulói (Aula Kiadó, 2000) 15. o.

10 10 viselkedésformákat alakítottak ki. A nomád pásztorkodásból, némi földművelésből és kézműiparból (főként fegyverkovácsolás és háziipar), esetleg bányászatból élő albánok féltékenyen őrizték területüket, földjüket és állataikat. Sok évszázadon keresztül a vérségi kötelékek által összetartott kisebb-nagyobb törzsi közösségekben éltek. A balkáni fejedelemségek közötti széthúzás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Török Birodalom csapatai a XIV. század végén és a XV. század elején uralmuk alá hajtották a Balkánon élő népeket, és ott saját feudális rendszerüket vezették be. Az albánságot sújtó több évszázados török uralom egyrészt konzerválta a kialakult szokásokat, másrészt kihasználta az albánok körében mély gyökerekkel rendelkező harcias szellemet. 6 A többségében (70%) muzulmán vallásúvá vált albánság a Török Birodalom többi leigázott népével ellentétben kezdetben nem vált élesen törökellenessé, sőt egyes tagjai köztük a legismertebb Kasztrióta György, a muzulmán vallásra áttért későbbi Szkander bég fontos katonai pozíciókat is betöltöttek a hódítók hadseregében. Később azonban mégsem nyugodtak bele földjük idegen uralom alá kerülésébe. Az általuk lakott területeken az 1430-as években több felkelést is indítottak a török hatalom ellen. Ezek híre nem volt hatástalan az ifjú Szkander bégre. Amikor 1443-ban a törökverő Hunyadi János ellen küldték harcolni, 300 albán harcostársával szembefordult a török hadsereggel, és november 28-án Krujában, a Kasztrióták fellegvárában a török zászló helyére felvonta a bizánci kétfejű sassal díszített vörös lobogót, amely azóta Albánia nemzeti szimbólumává vált. 7 Szkander szorgalmazta a korábban széthúzó albán feudális urak közötti egység megteremtését. Az 1444-ben Lezha-ban megkötött megállapodás alapján megalapították az Albán Ligát. A különböző albán csapatokat Szkander vezetése alatt egyetlen hadseregbe tömörítették, az albán földesurak pedig támogatást ígértek a törökök elleni harchoz. Szkander huszonöt évig tartó győzelmes hadjáratai csak késleltették, de megállítani nem tudták az albán lakta területek bekebelezését a Török Birodalomba, amely öt évszázadon keresztül uralkodott felettük. Az albán nemzeti hős halála (1468) súlyos veszteség volt az albánok és a török uralom ellen harcoló népek számára egyaránt. Az ezt követően meginduló nagyszabású török támadások következtében az összes albán lakta terület idegen kézre került. A török hordák kegyetlenkedései elől mintegy kétszázezer 6 Szabó A. Ferenc: Albánia nehézkes születése (Valóság 99/6) 78. o. 7 Réti György: Albánia (Panoráma, Budapest, 1991) 22. o.

11 11 albán menekült Dél-Itáliába és Szicíliába. Az arbëresh-eknek nevezett itáliai albánok mindmáig megőrizték nyelvüket és kulturális hagyományaikat. A Török Birodalom központosító törekvései a XIX. század közepétől egyre fokozódó elégedetlenséget váltottak ki a szultán hatalmának alávetett népekben. Az albánok lakta területeken is egymást követték a helyi önállóság megőrzésére, valamint a magas adók és a hosszú katonai szolgálat eltörlésére irányuló felkelések. Ezek közül a legnagyobb az évi volt, amikor a túlerőben lévő török csapatok véres kegyetlenséggel fojtották el az albánok lázadását. Mindez fokozta a fiatal albán értelmiség törekvését az albán nemzeti identitás érzésének megerősítésére. A cári Oroszország Törökország felett aratott győzelmét szentesítő San Stefano-i béke (1878) számos albán területet Bulgáriához, Szerbiához és Montenegróhoz csatolt. Ez arra sarkallta az albán hazafiakat, hogy 1878 júniusában összegyűljenek a koszovói Prizrenben, és megvitassák az albán érdekek védelmének kérdését. 300 küldött részvételével megalakult a Prizreni Liga (más néven Albán Liga), amelynek célja a Török Birodalmon belüli nagyobb autonómia elérése, valamint annak megakadályozása volt, hogy az albán lakta területeket az akkor létrejövő balkáni államokhoz csatolják. A Liga petíciót küldött a nagyhatalmak berlini konferenciájához, amelyben ez állt: Mint ahogy mi nem vagyunk és nem is akarunk törökök lenni, ugyanúgy minden erőnkkel szembeszállunk mindenkivel, aki bennünket szlávvá, osztrákká vagy göröggé akar tenni. Mi albánok akarunk lenni. 8 A berlini konferencián (1878. június 13.) meghatározó szerepet játszó Otto von Bismarck német kancellár azonban más véleményen volt, a muzulmán albánokat az akkor általánosan elterjedt nézeteknek megfelelően törököknek, a görögkeleti vallású albánokat pedig görögöknek tekintette, és kijelentette: márpedig albán nemzet nem létezik. 9 Az 1878 novemberében ismét összeült Prizreni Liga továbbra is közigazgatási és kulturális autonómiát szorgalmazott az albánok számára a Török Birodalmon belül, önálló nemzet létrehozására akkor még nem gondolt. A Liga által felállított fegyveres csapatok nem tudták megakadályozni a berlini konferencián Görögországnak és Montenegrónak ítélt albán lakta területek elcsatolását. A törökök a Ligában komoly veszélyt látva azt feloszlatták, vezetőivel és aktivistáival keményen leszámoltak. A Prizreni Liga létrejötte és 8 Réti György: Albánia sorsfordulói (Aula Kiadó, 2000) 31. o. 9 Pan-Albanism: How Big a Threat to Balkan Stability? International Crisis Group (Conflict Studies Research Centre, April 2004) 3. o.

12 12 működése Szkander bég harcai óta az albán nemzeti mozgalom legjelentősebb tevékenysége volt, mert felébresztette és megerősítette az albánokban az egy nemzethez tartozás érzését és igényét. Az albán nemzeti öntudat felélesztésében jelentős szerepet játszottak az Olaszországban élő italo-albánok. Legjelesebb képviselőjük, Jeronim de Rada 1879-ben vallási összefogáson alapuló a muzulmán, a katolikus és az ortodox keresztény albánok szövetségéből létrejövő Albánia létrehozásáért szállt síkra. A legambiciózusabb nézeteket azonban Sami Frashëri képviselte, aki 1899-ben közzétett Albánia: mi volt, mi most és mi lehet című röpiratában a polgári-demokratikus Albánia megalapítását szorgalmazta, és élesen bírálta az ennek akadályát képező feudális erőket. Szorgalmazta az állam és a vallás különválasztását, elítélte azt a török politikát, amely a muzulmán vallású albánokat törökké, az ortodox vallásúakat pedig göröggé akarta változtatni. Ne hagyjuk, hogy a mecset és a templom elválasszon bennünket! Az igazi vallás az albán nemzeti eszme írta művében Albánia megalakulása A többi balkáni néphez képest az albánok nagy történelmi megkésettséggel léptek a XX. századba. Nemzettudatuk kialakulása elmaradt a török birodalomba bekebelezett többi nép nemzetfejlődése mögött. Az előző században ugyanis sorra alakultak a balkáni önálló nemzetállamok, míg az albánok még az autonómiáig sem jutottak el a Török Birodalmon belül. A XX. század elején megerősödött a törökök elnyomó politikájával szembeni albán fegyveres ellenállás ban Macedónia albán lakta területein tört ki lázadás ben Monastirban (macedón nevén Bitola) létrehozták Albánia Felszabadításának Bizottságát, amely több merényletet hajtott végre a török hatóságok ellen. 11 Az albán hazafiak ban Monastirban összehívott konferenciáján ugyan csak kulturális kérdések kerültek megvitatásra, a találkozó az albán identitástudat fejlesztése szempontjából mégis maradandót alkotott. Létrehozták a ma is használt egységes albán ábécét, közös nevezőre hozva a két legfontosabb nyelvjárás az északi geg és a déli toszk addig meglehetősen eltérő írásmódját. 12 A latin betűs ábécé jelentősen hozzájárult az önazonosság-tudat erősödéséhez, mert fokozta az albánok elkülönülését a környező görög, török és szláv kultúrától. 10 Réti Gy.: i.m o. 11 Az albánok elnyomókkal szembeni magatartása az elmúlt években is hasonló volt. 12 A gegekről és a toszkokról a későbbi fejezetekben bővebben lesz szó.

13 13 Az albán hazafias körök nagy reményeket fűztek az úgynevezett ifjú török forradalom 1908-ban bekövetkezett gyors győzelméhez. Kezdetben valóban szabadabbá vált a politikai légkör. Hamarosan kiderült azonban, hogy az ifjú törökök nacionalista politikát folytatnak, és fő céljukat, a Birodalom fenntartását a különböző nemzetiségi mozgalmak szembeállítása révén próbálják elérni. Miután az ifjú törökök konszolidálták hatalmukat, elnyomó intézkedéseket léptettek életbe az albánok lakta területeken is. Bezáratták az 1885-től megnyílt albán nyelvű iskolákat és betiltották az albán nyelvű lapokat. A kulturálisan elmaradott, bizonyos tekintetben még a középkori struktúrákat tükröző albán társadalom sajátos módon éppen az írásbeliség és az iskolakérdés ügyében került szembe az egységes írást és iskolarendszert megteremteni szándékozó török kormányzattal. Az elnyomó intézkedések ellen között több lázadás is történt. A felkelés 1910 márciusában Pristinában kezdődött, majd átterjedt más koszovói helységekre is. Egy évvel később már nyolcezer albán harcos állt szemben a török erőkkel. 13 Az északi területeken élő törzsek az autonómia kivívását tűzték zászlajukra, de megvalósítása nem sikerült. Az első balkáni háború kitörésekor (1912 októberében) az egymás ellen is hadakozó törzsek felismerték, hogy össze kell fogniuk, különben mások fogják érdekeiket érvényesíteni velük szemben. Az albán nemzeti mozgalom élére Ismail Qemal, az isztambuli parlament képviselője, az ellenzéki liberális párt vezére állt, aki még Bécsbe is elutazott, hogy kipuhatolja a nagyhatalmak véleményét a tervezett önálló albán állam gondolatáról. Az osztrák-magyar külügyminiszter, a bécsi olasz és angol nagykövetek támogatásukról biztosították Qemalt. Hazatérte után, november 28-án az albán hazafiak 83 képviselője Szkander bég zászlóbontásának 469. évfordulóján Vlorában kikiáltotta Albánia függetlenségét. 14 Az első ideiglenes albán kormány élére Ismail Kemalt választották. Az ifjú albán állam szinte létezésének kezdete óta a nagyhatalmak intrikáinak és alkudozásainak tárgyává vált. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország egy életképes, etnikai, vallási és történelmi alapon szerveződött államot kívánt létrehozni, míg Oroszország balkáni befolyásának fenntartása céljából jelentős albán lakta területeket (Koszovót és a dél-adriai tengerpartot) Szerbiának és Montenegrónak akart adni. Az ideiglenes albán kormány 1913 elején terjesztette elő javaslatát, amely szorgalmazta valamennyi albán többségű terület Albániához csatolását, ezt azonban a béketárgyalásokon 13 Réti Gy.: i.m. 35. o. 14 A függetlenné válás emlékére Albánia nemzeti ünnepe, a Zászló Napja november 28.

14 14 nem vették figyelembe. Ennek következményei napjainkban is érezhetők. Az első balkáni háborút lezáró május 30-ai bukaresti békeszerződésben a Török Birodalom lemondott az albán területekről. Az európai nagyhatalmak londoni nagyköveti konferenciája féléves alkudozás után miközben tovább folytak a balkáni háborúk július 29-én olyan értelmű döntést hozott, miszerint Albánia szuverén örökletes fejedelemség, amelynek semlegességét a Nagyhatalmak garantálják A csonka nemzetállam útkeresése A balkáni egyensúly fenntartása érdekében 1913-ban létrehozott semleges Albánia az akkori hat európai nagyhatalom (Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Olaszország, Ausztria-Magyarország és Németország) védnöksége alá került, de határai nem terjedtek ki az etnikailag albán területek egészére. Az albán határokat az december 17-ei firenzei jegyzőkönyv véglegesítette (lásd: 3. sz. melléklet). Az azóta történt számos határmódosítás ellenére azok lényegében ma is ugyanazok. Északon jelentős albán lakta területek (például Koszovó) maradtak Albánián kívül, és nem teljesen az etnikai viszonyoknak megfelelően húzták meg az Albániát és Görögországot elválasztó határvonalat sem. Az így létrejött Albánia területe négyzetkilométer volt. Ez a tény előrevetítette a nemzetiségi problémák, az ellenségeskedés és a revizionizmus fellángolásának veszélyét. Az albánok sorsáról nemzeti önrendelkezésükről és az anyaállam határairól a háborúk során kialakult erőviszonyok és a nagyhatalmi érdekek döntöttek. Az 1913-ban hivatalban lévő brit külügyminiszter, Sir Edward Grey beismerte, hogy a területi kérdésekben etnikai szempontok nem játszottak szerepet, kizárólag a nagyhatalmak érdekeinek kielégítését szolgálták. 16 Az akkor 850 ezer lakosú Albánia 1921-ben újabb veszteségeket szenvedett el, amikor újra korrigált határai már majdnem az albánság felét kizárták az anyaállam területéről. Körülbelül félmillió albán került a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és mintegy 70 ezer Görögország fennhatósága alá. 17 Az első világháborút követően a nagyhatalmak Wilhelm zu Wied német herceget jelölték az albán fejedelemség élére, de az idegen uralkodó elleni felkelések és tüntetések következtében Wied herceg hamarosan kénytelen volt elhagyni az országot. Az intermezzót követő hatalmi harcban végül Ahmed Zogolli (későbbi, ismertebb nevén 15 Szabó A. F.: i.m o. 16 Miranda Vickers: The Albanians A modern history (London, New York, 1995) 70. o. 17 Pan-Albanism: i.m. 4. o.

15 15 Zogu) kerekedett felül, aki korábban Wied fejedelem hű támogatója volt. Önkényuralmi rendszere idején fokozatosan erősödött az albánság nemzettudata. A minden hatalmat a saját kezében összpontosító Zogu 1925 januárjában köztársasági elnökké kiáltatta ki magát, majd szeptember 1-jén Albániát királysággá változtatta. Azzal, hogy önmagát az albánok királyává koronáztatta, érzékeltetni kívánta, hogy ő a valódi uralkodója az Albánia határain kívül élő nagyszámú albánságnak is. Zogu regnálása idején a korai kapitalista értékek között még többnyire fennmaradtak a feudális viszonyok, így Albánia továbbra sem tudta behozni több évszázados történelmi lemaradását. Az 1930-as években Olaszország arra törekedett, hogy albániai befolyását minél szélesebb körben kiterjessze, majd az országot el is foglalja. Az olasz kormány április 5-én ultimátumot intézett Zoguhoz, amelynek elfogadása esetén Albánia de jure is Olaszország protektorátusává vált volna, hiszen de facto már az volt. Zogu az ellenállás helyett a menekülést választotta, így az olasz hadseregnek sikerült három nap alatt bevenni az országot. Az olasz és albán uralkodó körök nacionalista propagandával, a Nagy- Albánia megteremtésének igényével próbálták megnyerni az albán népet a többi balkáni ország elsősorban Görögország és Jugoszlávia elleni agresszív terveikhez. A tengelyhatalmak 1941 áprilisában végrehajtott sikeres balkáni hadjáratát követően Albánia megkapta Koszovó nagy részét és a nyugat-macedóniai, valamint a görögországi Çamëria (Epirusz egy része) albán lakta területeket. Ha gyenge bábállamként is, azaz hivatalosan perszonálunióban Olaszországgal, de átmenetileg létrejött a hőn áhított Nagy-Albánia. A fasiszta megszállással szemben azonban hamarosan kétfrontos ellenállás alakult ki. Az 1942 októberében alakult Balli Kombetar (Nemzeti Front) elnevezésű szervezetnek három fő célja volt: az olasz megszállók kiűzése, Nagy-Albánia megtartása és az akkor még jugoszlávbarát albán kommunisták hatalomra jutásának megakadályozása. A Jugoszláv Kommunista Párttal (JKP) szorosan együttműködő Albán Kommunista Párt (AKP) szintén az ország felszabadítását tartotta a legfontosabbnak, de ideológiailag, az internacionalizmus eszméjétől vezérelve szembeszállt a Balli Kombetarral is. Küzdelmükből, a véres és kegyetlen polgárháborúból az AKP került ki győztesen Az elszigetelődést választó Albánia A Pesti Hírlap tudósítója a lap április 12-ei számában az alábbi érzékletes pillanatképet rögzítette Albániáról: Albánia még ma is egy darab középkor a modern Európában. Az ellentétek országa. Nincsen egy tenyérnyi vasútja, de van rendszeres 18 Réti Gy.: i.m o.

16 16 repülőgép-közlekedése Van úgynevezett parlamentje, de még mindig él a régi törzsrendszere. Vannak törzsfőnökei, akik külföldi iskolákat végeztek és mint miniszterek, követek, európai formában jelentkeznek az idegen államok fővárosaiban. És vannak törzsfőnökei, akik a hegyek között élnek, bocskorban járnak, övükben díszes agyú pisztolyt viselnek, és mindig készek a forrongásra, a lázadásra 19 Európában nincs még egy olyan ellentétekben gazdag állam, mint Albánia. Az országban jól megfér egymás mellett a modern és az elmaradott infrastruktúra, illetve technika; a magas fokú intellektuális tudás és az analfabétizmus; a jogállamiság és az ősi albán szokásjogi törvények; a demokratikus elveket valló városi társadalom és az ősi patriarchális elven működő vidéki klánrendszer; a fejlett legális vállalkozás és a szervezett bűnözés; az európai közösségi gondolkodás és a szecesszió, illetve izoláció. A második világháborút követő zűrzavaros időszakban Enver Hodzsa (Enver Hoxha) kommunista rezsimje került hatalomra, amely gazdaságilag és szellemileg (ideológiailag) ugyan visszavetette az országot, de megindult az ország állami fejlődése. A Hodzsa által kiépített proletárdiktatúrában amely teljes mértékben tiltotta a magántulajdont a számos negatívum mellett pozitív fejlődés és előrelépés is volt. Megszervezték a közigazgatást, az állami oktatást, az egészségügyi ellátást, odafigyeltek a közbiztonságra, és óriási erőfeszítéseket tettek az ország teljes védelme érdekében. Sok területen sikerült felszámolni a még meglévő középkori viszonyokat, és Hodzsa határozott intézkedése nyomán az ősi szokások is háttérbe szorultak, miután például betiltotta a vérbosszút. 20 Az albánok tehát jelentős lépést tettek előre az államszervezés és a civilizálódás útján. Megvalósult a teljes foglalkoztatottság és önellátás, de ennek az volt az ára, hogy a politikai nómenklatúrán kívül lévő átlagemberek nagyon alacsony életszínvonalon éltek. Az január 11-én megtartott Alkotmányozó Gyűlés eltörölte a monarchiát, majd március 14-én elfogadta az Albán Népköztársaság alkotmányát, amely a mintául szolgáló sztálini alaptörvény alapján rögzítette Albánia politikai és gazdasági berendezkedését. A kulcspozíciókat minden államhatalmi, kormányzati, katonai és rendőri szervezetben a kommunisták kapták meg. Az AKP I. Kongresszusán Sztálin javaslatára a párt nevét Albán Munkapártra (AMP) változtatták. A kezdeti szívélyes jugoszláv-albán viszony megromlását követően Albánia a Szovjetunió felé fordult. A Varsói Szerződés 19 Réti Gy.: i.m. 56. o. 20 A vérbosszú az ősi albán társadalomban a gyilkosságnak a tettes vagy családjának egy tagja meggyilkolásával való megbosszulása. Egyes albán hegyi falvakban a mai napig létezik.

17 ös megalakítása után Albánia aktívan bekapcsolódott a szervezet tevékenységébe, és a szovjet blokk valóságos adriai hídfőállása lett 1968-as kiválásáig. Enver Hodzsa Sztálin 1953-as halála után sem tudott szakítani a nagyvezér ideológiájával, ezért Hruscsov gyakran bírálta az albán kommunista vezetőt. Az elhidegülő szovjet-albán kapcsolatokat követően (1961 után) Albánia Kína szövetségét és segítségét kereste, majd az 1970-es évek végén az ország az izoláció és a teljes függetlenség útját választotta. 21 Hodzsa 1985-ös halála után az AMP élére Ramiz Alia került, aki óvatos külpolitikai nyitással és belső reformokkal próbált enyhíteni az önerőre támaszkodás politikájának káros következményein. Alia enyhébb formában ugyan, de követte elődjét, ezért a rendszer megváltoztatását nem vállalta. Később azonban az albániai gazdasági és politikai reformok beindítására ösztönzőleg hatottak a kelet-európai változások. A korábban bezárt albánok szabadságvágya feltartóztathatatlan indulatokat keltett. 22 Következtetés: Az albánság identitásának kialakulása megkésett a balkáni népekéhez képest. Az öt évszázados török uralom visszavetette az albánságot a társadalmi fejlődésben. Amikor a nagyhatalmak ban véglegesítették Albánia határait, az albánság jelentős része az anyaállam területén kívülre került. A csonka nemzetállam létrejöttekor a Nyugat-Balkánon élő albánság olyan traumát volt kénytelen elviselni, amelyet a mai napig nem tudott kiheverni. A múlt öröksége és a nagyhatalmi érdekek által befolyásolt sok esetben elhibázott nemzetközi döntések következményei napjainkban is éreztetik hatásukat. Albánia a két világháború közti időszakot jellemző zogista félfeudális rendszerből a II. világháborút követően a Hodzsa-korszak proletárdiktatúrájába zuhant, így a demokratikus és polgári értékek nem tudtak meghonosodni a fiatal államisággal rendelkező országban. A számos történelmi fordulót és törést megélt Albánia csak a XX. század utolsó évtizedében jutott el a valódi demokratikus fejlődés megkezdéséhez. 1999) o. 21 Krónika kézikönyv (Európa, Magyar Könyvklub, Budapest, 2001) 319. o. 22 Miranda Vickers, James Pettifer: Albania From Anarchy to a Balkan Identity (Hurst, London,

18 18 2. AZ ALBÁN NÉP JELLEMRAJZA, KULTÚRÁJA ÉS VALLÁSA Az albánok mindennapi életében kiemelt szerepet töltött be és tölt be ma is a nagycsaládi (klán) struktúra, amelyben minden tagnak megvan a maga feladata. A patriarchális társadalom erre a családi kohéziós erőre támaszkodik. Az albánok vallási sokszínűsége meghatározó a nép életében, de sohasem volt oka vagy alapja az egymás közti ellentéteknek, illetve küzdelmeknek. A katolikus, az ortodox keresztény és a muzulmán vallás hívei mindig jól megfértek egymás mellett. Az albán viselkedés motorja a pragmatizmus amely a pillanatnyi előnyöket mindig előbbre tartotta, mint a megfontolt fokozatosságot végigkísérte a nép történelmét. Az észak-déli kulturális, néprajzi és nyelvi megosztottság rányomta a bélyegét az albánság történelmi fejlődésére, és egyfajta gátló tényezője is volt az egységes nemzettudat kialakulásának Az albán zsinórmérce és az ősi albán virtus törvényei A kutatók által manapság emlegetett albán szokásjog tulajdonképpen az emberiség történelmének hajnalán kikristályosodott bölcsességek és egy sajátos földrajzi-történelmi körülmények közepette kialakult patriarchális társadalom íratlan jogi normáinak és szokásainak keveréke. Ennek albán neve kanun, amelynek jelentése zsinórmérce vagy irányelv. A kanun íratlan törvényei, előírásai valójában sohasem merültek feledésbe, évszázadokon át képezték azt a szilárd kötőanyagot, amely a katolikus, az ortodox és a muzulmán albán konglomerátumot egységes nemzetként összetartotta. A törvénykönyv Albánia évi megalakítását követően érvényét vesztette, de az emberi érintkezés különböző színterein továbbra is fennmaradt. 23 Több ilyen szokásjog-gyűjtemény létezett, amelyek egy-egy földrajzilag többé-kevésbé pontosan körülhatárolható területen voltak (vagy vannak ma is) érvényben. A legismertebb Lekë Dukagjini ( ) nevéhez fűződik, amelyet az észak-albániai hegyvidéken, a történelmi Mirdita tartományban, a Dukagjini síkságon (a mai Koszovó nyugati része) és Shkodra környékén alkalmazták. A történetírás Lekë Dukagjini Törvénykönyvként tartja nyilván. 24 A törvénykönyvben az évszázadokon át kialakult emberi tapasztalatok keverednek egy sajátos hegyvidéki társadalom fejlődő életmódjának és tisztuló eszményeinek 23 Kanuni i Lekë Dukagjinit The code of Lekë Dukagjini (Gjonlekaj Publishing Company, New York, 1989) 13. o. 24 Schütz István: Az albán szokásjog Lekë Dukagjini zsinórmércéje (Limes Tudományos Szemle, 2000/2-3.) o.

19 19 ismérveivel. Ezt az életformát az adott földrajzi-természeti környezet kényszerítette rá a hegyvidéki pásztornépre. A társadalom alapját a három-négy együtt élő nemzedék, egy lényegében önellátó nagycsalád képezte. Támasza pedig a vérségi együvé tartozást jelentő nemzetség, illetve a több nemzetséget magába ölelő zászlóközösség (flamur) volt. 25 A nagycsalád az öregek bölcsességére és tapasztalataira, fiatal férfitagjainak erejére és bátorságára, közös hagyományainak és eszményképeinek ellenállhatatlannak tekintett erejére, erkölcsi normáinak tisztaságára és kérlelhetetlenségére volt utalva a fennmaradásért vívott mindennapi küzdelemben. Puritán és könyörtelen volt ez a mikrotársadalom, mint a természeti környezet, amelyben élt. A törvénykönyv szelleme ezt diktálta: A közösség érdeke háttérbe szorítja az egyéni érdeket, illetve Előbb a közösség kárát kell megelőzni, csak aztán az egyénét. 26 Az albániai kommunista rendszer már a második világháború utolsó éveiben hadat üzent a hegyvidéki falvak vázolt patriarchális viszonyainak, a nagycsaládok és nemzetségek hagyományainak. A propaganda kezdetben csak a vérbosszú intézménye ellen irányult, majd a költséges családi ünnepek szokása ellen, hogy aztán az egész hegyvidéki társadalmi berendezkedést elavultnak bélyegezze. Az 1985-ben kiadott első Albán Enciklopédia (Fjalor enciklopedik shqiptar) elismeri ugyan az albán szokásjog fontos szerepét az albán nemzeti együvé tartozás és az albán nyelv megőrzésében, mégis hangsúlyozza, hogy a magántulajdon megjelenésével fokozatosan erősödött a szokásjog osztályjellege. A hivatalos közlemények szerint a vérbosszút már az 1950-es évek elejére sikerült felszámolni. Valójában csak szüneteltetni tudták, mert az 1989 decemberében bekövetkezett fordulat és rendszerváltozás után alig egy hónappal, 1990 első heteiben előkerültek rejtekhelyükről a gondosan megőrzött családi fegyverek, és kezdetét vette a csaknem fél évszázadon át jegelt számlák rendezése. 27 Az albán szokásjog talán legfontosabb vívmánya az adott szó szentsége. A magyarra adott szó -val vagy kötelező ígéret -tel lefordítható besë (határozott alakban besa) megszegése szinte jóvátehetetlen bűn, aminek büntetése a becstelen halál. A férfi besa nélkül nem férfi, csak rongy ember, akinek nincs sem becsülete, sem helye az albán társadalomban. Besa-t kér az éjszaka bezörgető vadidegen vándor (a megkülönböztetett tiszteletben és vendégszeretetben részesített vendég), besa-t ad neki a házigazda, kölcsönös 25 Leitfaden für Bundeswehrkontingente in Albanien (Amt für Nachrichtenwesen der Bundeswehr, 1999) 34. o. 26 Schütz I.: i.m o. 27 Schütz I.: i.m o.

20 20 besa-val biztosítja két falu a havasi legelőkre vezető utakat, besa-t kér a vérbosszúkötelezettséget teljesítő férfi küldötte az áldozat családjától 24 órára vagy egy adott útvonalra, ameddig és amelyen áldozatának férfitagjai nem állhatnak bosszút rajta. Az olyan gyilkosságot, amelyet nem a vérbosszú törvényei szerint követtek el, a nemzetségi társadalom keményen büntette. A régi szokásjog értelmében az áldozat családja csak a tettesen állhatott bosszút, családtagján vagy rokonán nem. A szokásjog későbbi ma is érvényes változata szerint azonban a vérbosszú a tettes családjának valamennyi férfitagjára, a nagycsaládon kívül élő unokafivérekre és unokákra is kiterjedhet. A nőket megillette a vérbosszú alóli védelem, kivéve, ha a család férfitagjainak kiirtását követően az ifjú hajadon férfi ruhát és fegyvert öltött, illetve férfi nevet vett fel. A szokásjog normái szerint a 15. életévét betöltött fiatal férfi maga hajtja be a bírságot, nincs szüksége sem zálogra, sem az öregek tanácsára, sem bírákra. 28 Az albán társadalomban a fegyverviselésnek ősi hagyománya van. A férfi fegyver nélkül nem férfi. Sokáig hozzátartozott a mindennapokhoz, hogy a férfiak fegyverrel szereztek érvényt jogaiknak, illetve torolták meg sérelmeiket. Az ünnepeknek még ma is elmaradhatatlan része a lövöldözés, az öröm vagy a bánat ily módon történő kifejezése. Ez egyébként jellemző volt a Mediterráneumban élő más népekre is, amelyet (petárdázás, görögtűz, stb.) mára az északabbra élők is átvettek. Az ereklyékként őrzött fegyverek a jelenkori albán vidéki társadalom mindennapi eszköztárának még mindig fontos kellékei, a férfiúi erény és büszkeség jelképei Néprajzi megosztottság Az albánok két jól elkülöníthető népcsoportra oszthatók. Albánia északi területein élnek a gegek, a délin pedig a toszkok. A közöttük húzódó választóvonalnak a Shkumbinifolyó tekinthető. A macedóniai, a koszovói, a szerbiai és a montenegrói albánok a gegekkel állnak szoros rokonságban. A gegek és a toszkok nyelvi, kulturális, politikai, vallási és szokásbeli különbségei ma is tetten érhetők. A tiranai Albán Tudományos Akadémia és a koszovói Tudományos és Művészeti Akadémia között 1972-ben született megállapodás értelmében Albániában és Koszovóban a toszk nyelvjáráson alapuló albán nyelvet fogadták el hivatalos irodalmi nyelvként. A gegek ebbe nyilvánvalóan nem törődtek bele, tovább őrizték saját dialektusukat, majd 28 Schütz I.: i.m o.