Kedves Kolléga! Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk! PDSZ elnöksége

www.pdsz.hu 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 20. A KLIK ELNÖKÉNEK LEVÁLTÁSÁT KÖVETELJÜK ÉRDEKVÉDELEM JOGVÉDELEM FÜGGETLENSÉG SZOLIDARÍTÁS SZOLGÁLTATÁS TÉMÁINK KIS TAVASZI ABSZURD 3. OLDAL 2. oldal Kedves Kolléga! Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk! PDSZ elnöksége A PEDAGÓGUSOKNAK ELEGÜK VAN! A pedagógusok egyértelmû választ adtak a kormányzati kommunikációból áradó állításokra. Elegük van, s a kérdõívünket kitöltõk nagy része (80%) kész a legkeményebb eszköz bevetésére is. Ajánljuk megfontolásra! MINDENHATÓ LESZ AZ OKTATÁSI HIVATAL 10. OLDAL A KORMÁNYTÓL VÉDIK AZ ÉRETTSÉGIT A KUTATÓK 11. OLDAL KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS 14-15. OLDAL 2015. március

AKTUÁLIS A KLIK ELNÖKÉNEK LEVÁLTÁSÁT KÖVETELJÜK A Pedagógusok Demokratikus Szervezete Balog Zoltánnak írt nyílt levélben követeli, hogy váltsák le a Klik vezetését. A Klik nem képes ellátni a feladatait - hangsúlyozza a PDSZ elnöke, aki szerint többször próbált a PDSZ vezetése egyeztetni Hanesz Józseffel, ám megkeresésükre sosem érkezett válasz. Azért is kéri a PDSZ a Klik vezetõjének felmentését, mert az általa vezetett intézmény közalkalmazottainak részére jogosan járó bankszámla költségtérítés ügyében utasítást adott a tankerületi igazgatók részére, miszerint a közalkalmazottak bankszámla költségeibõl vonják le a személyi jövedelemadót és a járulékokat. A téma kapcsán március 24-én tartott sajtótájékoztatót Mendrey László PDSZ elnök. Közben Hanesz József a parlamentben jelentette be: több változás is lesz a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ mûködésében. A funkcionális feladatok a megyeközpontokhoz kerülnének, a járásoknál maradna a szakmai irányítás és a dologi költségekre kincstári kártyát vezetnének be - jelentette be a Klik elnöke az Országgyûlés kulturális bizottsága elõtt. Hanesz József elmondta: a kincstári kártyával az intézmények pénzellátását oldanák meg, a kisebb beszerzéseket így a tankerületek nélkül is el tudják majd intézni. Az átszervezések a Klik új szervezeti és mûködési szabályzatának közeljövõben történõ elfogadása után kezdõdhetnek - jelezte. A változásoktól gyorsabb és rugalmasabb mûködést várnak. A levél teljes tartalmát az alábbiakban ismerhetik meg. Szita Róbert - Kiséri-Nagy Ferenc 2

KIS TAVASZI ABSZURD 2015-tavaszán minden korábbinál nagyobb káosz uralja Magyarország közoktatásának rendszerét. A kormányzat korifeusai minden bizonnyal rájöttek arra (nem volt nehéz dolguk.), hogy a hoffmanni retrográd katasztrófába vezeti hazánkat. A 2015-ös PISA mérések csak most jönnek van mitõl tartani de az évenkénti kompetencia vizsgálatok eredményei elõrevetítik a nemzeti köznevelési ámokfutás baljós befutóját. Nem véletlen, hogy egymást érik a grandiózusnál is grandiózusabb kormányzati leginkább frakcióvezetõi szinten megnyilvánuló bejelentések arról, hogy mikor (a lehetõ leghamarabb) fogjuk megvalósítani Európa legkorszerûbb szakképzési, és közoktatási rendszerét. A hogyanról, érdekes módon, nem esik szó Nincs vesztegetni való idõnk ez mondjuk igaz ezért a határidõ is szoros. 2015. szeptember elseje a szakképzés, az egy évvel késõbbi tanévkezdés napja pedig a kilenc évfolyamos képzés bevezetésének céldátuma. A hagymáz a politikai boszorkánykonyha alapanyagává válva úgy tûnik a realitás minimumától is képes elszakítani azokat, akik mindent elkövettek azért, hogy meghatározói lehessenek iskolarendszerünk mindennapjainak. Voltak, s mindig is lesznek olyanok, akik meggyõzõdésbõl, politikai haszonlesésbõl, vagy szimpla pragmatizmusból a hatalom mellé állnak. S vannak olyanok is akik bár nem értenek egyet törekvéseikkel de mégis együttmûködnek remélve, hogy hatékony kármentést tudnak végezni. A történelem számtalan példája bizonyítja ennek a gondolkodásnak sikertelenségét és káros voltát. Napjaink Cipollái pökhendi magabiztossággal küldik szemünkbe a fényt, s így lesz a fejben sötét A bûvész és segítõi permanens béremelésrõl, korszakos jelentõségû kollektív szerzõdésrõl beszélnek, tudomást sem véve az egyre nehezedõ munkakörülményekrõl, katasztrofálissá váló, munkaterhelésrõl, a pedagógus burnout megfékezhetetlen terjedésérõl. A PDSZ nem állt be a sorba. Nem írtuk alá 2013. január 22-i megállapodást az EMMI-vel, mert nem adhattuk nevünket a pedagógustársadalom átveréséhez, megalázásához, a közoktatás közneveléssé torzításához. Tudtuk, hogy a kormányzat csak azt fogja betartani a megállapodásból, ami számára kedvezõ. Minket zavar a legjobban, hogy igazunk lett Amikor tavaly decemberben a gazdasági tárca vezetõje egy tollvonással megszüntette a pedagógusbérek vetítési alapjának minimálbérhez kötését, elõre vetítve a béremelésnek csúfolt bérkompenzáció elinflálódásának veszélyét, a PDSZ Országos Választmánya sztrájkbizottság felállításáról döntött. VEZÉRCIKK Megfogalmaztuk követeléseinket a bérek értékállóságának kérdésében, a munkaterhelés csökkentése, az érettségihez jutás biztosítása, az iskolák önállósága, a szakképzés átalakítása, és a pedagógiai munkát segítõ kollégáink tisztességes bérezésének ügyében. Nos, a tárgyalás lezajlott, felejtse el Egyedül a pedagógiai munkát segítõk esetében látszik némi elmozdulás. Ez is csak egy halvány remény, hogy hátha történik valami javulás. Azt ígérik, hogy kidolgozásra kerül számukra is egyfajta életpálya modell. Hogy mikorra, és hogy az mirõl szól? Errõl nem esik szó, mindenesetre számítanak arra, hogy részt veszünk ebben a munkában. Igen, ott leszünk. De nem biodíszletnek A többi kérdésben jottányit sem változtat eddigi álláspontján a kormány. Nem lesz munkaidõ felmérés ebbõl következõen esélye sincs a munkateher csökkentésnek, mint ahogy annak sem, hogy bérünk megõrizze értékét. Folyik a porhintés a gimnáziumok ügyében, s nincs remény a szakképzés megmentésére sem. Ilyen esetben nincs más megoldás, mint a legkeményebb érdekérvényesítõ eszköz a sztrájk meghirdetése. A PDSZ kizárólag jogszerû sztrájkba hajlandó hívni tagságát. Annak érdekében, hogy megtudjuk ez milyen feltételek mellett hirdethetõ meg, egyeztetést kezdeményeztünk a KLIK-kel. Hanesz József az intézmény elnöke azonban törvényi kötelezettsége ellenére a füle botját sem mozdítja, így akadályozza a pedagógusokat jogos érdekérvényesítõ akciójuk megszervezésében. Nem véletlen, hogy felmentését kezdeményeztük a miniszternél. Nem mondunk le azonban a nyomásgyakorlásról. Ezért szervezünk demonstrációt a tavasszal, összefogva a szülõkkel, diákokkal, s mindenkivel aki bármilyen szinten érdekelt a közoktatás bukásának elkerülésében. Mindenkire számítunk! Ráció a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének lapja A lap ingyenes, a befizetett tagdíjakból készül Felelõs kiadó: Mendrey László, a PDSZ elnöke Fõszerkesztõ: Szita Róbert Képszerkesztõ: Kiséri-Nagy Ferenc Szerkesztõbizottság: A PDSZ elnöksége Kiadja: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Országos Választmánya 1085 Somogyi Béla u. 20. ISSN: 1586-7056 Lapterv, tipográfia: Kiss Csaba Nyomdai munkálatok: TRADEORG nyomda, Fûzfõgyártelep Felelõs vezetõ: Tóth Zoltán Készült 1000 példányban 3

EGYEZTETÉSEK MENDREY LÁSZLÓ: EGYEZSÉGRE SZERETNÉNK JUTNI A kérdõíves felmérés alapján a pedagógusok a sztrájkot tartják a leghatékonyabb nyomásgyakorló eszköznek jelentette ki a PDSZ március 9-i sajtótájékoztatóján Mendrey László. A szakszervezet elnöke az elégedettséget vizsgáló kérdõív elemzése mellett az EMMI és a PDSZ közötti tárgyalásokról, valamint a nemzeti ünnepen való iskolai részvételrõl is elmondta a szakszervezet álláspontját. Lezárult a PDSZ sztrájkkérdõívének feldolgozása. A kormányzati kommunikációval szemben, a közoktatásban dolgozók jelentõs többsége nem érzi biztonságban a munkahelyét, erkölcsi és anyagi megbecsültségét pedig megalázónak tartja. A válaszadók megnevezték azt a nyomásgyakorló eszközt is, melyet a leghatékonyabbnak tartanak. Igazi meglepetés itt sincs ezekkel a szavakkal kezdte tájékoztatóját a szakszervezeti vezetõ, majd kiemelte: a kérdõíves felmérés eredményeinek összesítésébõl a többi között jól látszik, mennyire érzik magukat megbecsültnek a kollégák. Anyagi értelemben közel 80% nem érzi magát annak, de az is elgondolkodtató, hogy 76% inkább nem érzi magát biztonságban a munkahely vonatkozásában. Végéhez ér a sztrájkbizottsági tárgyalások sorozata folytatta, majd hozzátette: Egyezségre szeretnénk jutni az EMMI-vel, és ezzel elérnénk a pedagógusbérek értékállóságot, a munkaterhelés csökkenését, illetve a középiskolai tanulmányok megfelelõ mederbe terelését mondta a PDSZ elnöke, majd hozzátette, hogy a pedagógusok, a szakszervezeti tagság a megoldásban érdekelt. Elhangzott, hogy a kormányzati kommunikáció ellenére nem szép a helyzet. A pedagógusok nincsenek megelégedve a változásokkal, nem úgy látják a változásokat, mint a kormány, sõt a munkaterhelés nagy mértékben megnövekedett, ezért a munkaterhelés méltánytalanul nagy. Mendrey László hangsúlyozta: az eredmény gyászos, de letesszük azt a minisztérium asztalára. A Klik-es iskolák többségében változtatásra van szükség, hiszen csak 40% elégedett a munkakörülményekkel, a többség pedig a sztrájkot tartja a leghatékonyabb nyomásgyakorló eszköznek. Primátusnak nevezte a PDSZ elnöke, hogy záros határidõn belül meg kell határozni, mit szeretnénk a szakképzéssel. A nemzeti ünnep kapcsán meglehetõsen sajátos módon igyekszik a kormányzat elérni azt, hogy minél több fiatal vegyen részt a központi ünnepségen. Kötelezõvé teszi azt. Ráadásául a résztvevõk személyi adataira is kíváncsiak tért át a sajtótájékoztató következõ témájára a szakszervezeti vezetõ. AZ EMMI-VEL A PDSZ sajtótájékoztatóján történt A vezetõ hír a március 15-i ünnepségeken való diákrészvétel emlékeztetett, majd valós kezdeményezésnek nevezte a váci tankerület-vezetõ nevében kiadott felhívást, melyben arra biztatják az iskolák igazgatóit, hogy diákokat adjanak iskolai kirándulás keretében a nemzeti ünnep központi ünnepségeihez. A PDSZ arra a következtetésre jutott, hogy a dicsõ történelmet meg kell ismertetni a diáksággal, a tanulóknak részt kell venni a demokráciában, a vitákban, de ehhez nem lehet köze az aktuálpolitikának. A PDSZ véleménye szerint mivel eddig mindig volt aktuálpolitikai üzenete a központi rendezvényeknek, ezért a gyerekek odaszervezése helytelen. Ha a diák úgy dönt, hogy a szülõkkel, barátokkal elmegy, tegye azt, de az iskolák ösztönzése erre, az már helytelen fûzte hozzá, majd arról tájékoztatta a sajtó képviselõit, hogy levélben fordult Balog Zoltán és Hende Csaba miniszterekhez, valamint a Klik elnökéhez, melyben arra kérte õket, hogy a felhívást vonják vissza. Érdekesség, hogy a felhíváson piros betûvel emelték ki, hogy meddig és kinek kell eljuttatni a résztvevõk számát és neveit. A PDSz véleménye szerint a személyes adatokhoz semmi köze senkinek. Ezek a fiatalok 3 év múlva választópolgárok lesznek, ez lesz a junior Kubatov-lista tette fel a kérdést a PDSZ elnöke. Mendrey László aláhúzta, hogy nem szabad a gyerekeket befolyásolni, nem szabad a politikának az iskolában ott lenni. Majd a témával összefüggésben újabb kérdéseket is megfogalmazott: Ki fogja a gyerekeket kísérni? Ha a pedagógusok, akkor nekik kifizetik a túlórát? E sorok írójának kérdésére elhangzott, hogy az EMMI tárgyalások utolsó fordulója után a PDSZ vezetése leül és megfogalmaz egy olyan záró dokumentumot, mely a követeléseket tartalmazza, de az is benne szerepel majd, hogy miben engedhet, és miben nem a szakszervezet. A követeléseket még eljuttatja a PDSZ az EMMI-hez. A március 9-i sajtótájékoztató után Mendrey László az EMMI és a PDSZ közötti sztrájktárgyalások utolsó fordulójára igyekezett, melyen a kormány delegációját Sipos Imre, az EMMI helyettes államtitkár vezette. Szita Róbert Fotó: Kiséri-Nagy Ferenc 4

KÉRDÕÍV KIÉRTÉKELTÜK A KÉRDÕÍVET: EZ A TAGSÁG VÉLEMÉNYE! A PDSZ demokratikus mûködéséhez, tevékenységének sikeréhez, a tagság széleskörû véleményének ismerete nélkülözhetetlen - ezért kértük meg az esztendõ elején tagjainkat, hogy válaszoljanak kérdéseinkre. Az idõközben lezárt elégedettségi kérdõív szöveges és grafikonos értékelését az alábbiakban találják meg. Neme Mennyire érzi magát megbecsültnek Nõ (72.08%) anyagi értelemben Férfi (27.92%) 1 (15.68%) Korcsoport 2 (18.74%) 40 alatt (15.68%) 3 (19.5%) 40-50 (30.02%) 4 (13.96%) 50 felett (54.3%) 5 (12.05%) Lakhely 6 (9.18%) község (9.94%) 7 (5.93%) város (37.67%) 8 (3.06%) fõváros (28.11%) 9 (1.15%) megyeszékhely (24.28%) 10 (0.76%) Intézmény székhely Mennyire érzi biztonságban a munkahelyét község (6.31%) 1 (21.41%) város (35.18%) 2 (13.77%) fõváros (32.5%) 3 (13.19%) megyeszékhely (26%) 4 (10.71%) Intézmény típus 5 (17.02%) gimnázium (17.59%) 6 (5.74%) szakiskola (8.8%) 7 (7.27%) szakközépiskola (17.78%) 8 (6.31%) általános iskola (38.24%) 9 (2.68%) óvoda (4.02%) 10 (1.91%) egyéb (13.58%) Milyen nyomásgyakorló eszközök igénybevételét tartja hatékonynak Intézmény fenntartó állam (85.85%) demonstráció (17.21%) egyház (1.72%) aláírásgyûjtés (14.15%) önkormányzat (6.69%) sztrájk (59.66%) egyéb (4.21%) egyéb (8.99%) alapítvány (1.53%) A sztrájk melyik fajtáját tartja hatékonynak Hány éve dolgozik egyik sem (10.9%) 0-10 (15.11%) határozott idejû munkabeszüntetés (34.99%) 11-25 (34.23%) 25 felett (50.67%) határozatlan idejû munkabeszüntetés (30.02%) Hány tanuló jár az intézménybe 300 felett (72.08%) két órás határozott idejû munkabeszüntetés (10.71%) 0-100 (5.54%) 101-300 (22.37%) bármelyik (13.38%) Tantestület létszáma 0-10 (3.44%) 11-35 (22.37%) 36-60 (43.59%) 60 felett (30.59%) Mennyire elégedett munkakörülményeivel 1 (7.27%) 2 (8.6%) 3 (16.63%) 4 (14.53%) 5 (18.16%) 6 (11.47%) 7 (12.43%) 8 (8.03%) 9 (2.49%) 10 (0.38%) Mennyire érzi magát túlterheltnek 1 (0.96%) 2 (1.34%) 3 (2.87%) 4 (2.1%) 5 (5.54%) 6 (2.87%) 7 (9.56%) 8 (25.62%) 9 (27.53%) 10 (21.61%) Mennyire érzi magát megbecsültnek erkölcsi értelemben 1 (16.63%) 2 (15.3%) 3 (19.31%) 4 (10.9%) 5 (11.66%) 6 (7.84%) 7 (8.6%) 8 (5.16%) 9 (2.29%) 10 (2.29%) 5

NEMZETI ÜNNEP A PDSZ SAJTÓKÖZLEMÉNYE A MÁRCIUS 15-I ÜNNEPSÉGEKRÕL Megrökönyödéssel értesültünk róla, hogy a Honvédelmi Minisztérium Nemzeti Rendezvényszervezõ Hivatala a KLIK-kel karöltve csoportos központi ünnepség nézõ és hallgató túrát szervezett középiskolásoknak. Úgy tûnik, nehezen tûnnek el a múlt rendszer hatalmi reflexei melynek immár számos jelét tapasztaljuk. NEM ADJA ÁLLAMI BIODÍSZLETNEK A DIÁKJAIT A MADÁCH GIMNÁZIUM A váci Madách Imre Gimnázium tanári kara közleményben utasítja vissza a Klik kérését, hogy küldjön az állami ünnepségre 10 diákot és egy tanárt. A gimnázium vezetése jelzi, hogy intézményük a diákokkal együtt megemlékezik a nemzeti ünneprõl, de nem támogatják és nem is szervezik meg a diákok politikai színezetû rendezvényeken való részvételét." Továbbá elfogadhatatlannak tartják, hogy ezt a diákok számára bárki is kötelezõvé tegye, és az adatvédelmi törvényekkel ellentétesnek vélik annak kérését, hogy az esetleges résztvevõk, vagyis a diákok adatait továbbküldjék a szervezõknek". Azt gondolják, hogy a direkt/pártpolitikának ismét helye van az iskolákban, ezért indokolt százszámra utaztatni kiskorú diákokat a miniszterelnök beszédének meghallgatására. Azt gondolják, hogy az ez ügyben írt levelünkre megengedhetik maguknak a semmitmondó választ (HM) és megtehetik megtették hogy ne válaszoljanak rá (EMMI, KLIK), Azt gondolják, hogy következmények nélkül fenyegethetik a diákokat és pedagógusaikat, mert nem kívánnak biodíszlet szerepben megjelenni. Tévednek, immár sokadszor. A megkeresett több száz iskolából, több százan utasították el a felkérést. Bátor példa ez a demokráciából. A hírek azonban aggasztóak, retorzióról szólnak. A konkrét lépések megtétele elõtt kötelességünk felszólítani a hatalom képviselõit, hogy tartsák tiszteletben az érintett iskolák, tantestületek álláspontját! Amennyiben mégis történnek a pedagógusok munkaviszonyával kapcsolatos lépések, akkor a PDSZ jogsegélyszolgálata készen áll érdekeik megvédésére. 2015. március 16. Mendrey László A váci Madách gimnázium tantestületének állásfoglalása Tudomásunkra jutott, hogy a 2015. március 15-én az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából tartandó egész napos megemlékezésre Fodor Gábor megyeközponti tankerületi igazgató megbízásából Ön 10 fõ diákot és 1 fõ pedagógust hívott meg iskolánkból. A meghívást tisztelettel köszönjük, de sajnálattal kell közölnünk, hogy diákjaink az eseményen szervezett formában nem vesznek részt. Tantestületünk pedagógusai nem támogatják és nem is szervezik meg a diákok politikai színezetû rendezvényeken való részvételét, elfogadhatatlannak tartják, hogy ezt a diákok számára bárki is kötelezõvé tegye, és az adatvédelmi törvényekkel ellentétesnek vélik annak kérését, hogy az esetleges résztvevõk, vagyis a diákok adatait továbbküldjék a szervezõknek. Tájékoztatjuk továbbá, hogy gimnáziumunk, mint ahogy mindig, ebben az évben is megemlékezik nemzeti ünnepünkrõl, és sok diákunk részt vesz a lakóhelyén tartandó ünnepi rendezvényeken. 307-BÕL 263 ISKOLA NEMET MONDOTT AZ ORBÁN-BESZÉDES Mellébeszélés, nyilatkozatstop egyfelõl, polgári ellenállás, civil kurázsi, aktív és passzív rezisztencia másfelõl. INGYENMENETRE Hízik, dagad a kormányzat március 15-i gyerekvezénylési botránya. A Klik nyilatkozatstopot rendelt el az ügyben, így a hallgatóság központilag vezényelt biztosítása felõl érdeklõdõ Népszabadságot az érintett iskolák igazgatói nem tájékoztathatták. A lapnak megküldött hivatalos válaszból azonban kiderült, hogy a 307 meghívott tanintézménybõl 44 mondott igent azaz 263 vagy a váciakhoz hasonlóan visszautasította, vagy nem válaszolt. A közoktatásban 2010 óta zajló és leginkább a pártállami korszakra, annak is a kezdeti periódusára emlékeztetõ centralizáció, a tanárok egzisztenciális és az iskolák financiális kiszolgáltatottsága ismeretében ez a kiállás, még a hallgatás, a passzív rezisztencia is, elismerésre méltó civil kurázsira vall. A magyar közoktatási intézmények ennél méltóbban nem is tiszteleghetnének március 15. szelleme elõtt. 6

KIMAZSOLÁZOTT GYEREKEK Elképesztõ sebességgel veszi át az egyház az oktatási intézményeket. A katolikusokra szabott, egyházaknak kiírt uniós pályázat mellékletébõl kiderül, hogy az elmúlt négy évben ötven százalékkal nõtt az egyházi iskolák száma. A kormány olyan egyházi iskolahálózatot akar létrehozni, amelyre nem vonatkoznak az állami iskolák kötöttségei. Sokkal több pénzt, szabadságot, nagyobb mozgásteret kapnak. Az egyházi iskolák vetélytársai lettek a jó nevû gimnáziumoknak, és menekülõutat is nyitottak az állami köznevelésbõl. A fent említett uniós pályázat szenteste elõtt egy nappal került ki a kormány honlapjára. Ez kétmilliárd forint uniós forrást nyit meg. A pályázatot véleményezni december 31-ig, azaz az öszszes ünnepnapot beleértve, nyolc napig lehetett. Nyilván azért, mert a kiírót egyáltalán nem érdeklik az övétõl eltérõ vélemények, hiszen a pénzt is olyan egyházaknak szánják, amelyek oktatáspolitikai elképzelései egybeesnek a hataloméval. A pályázat már eleve csak az Országgyûlés által elismert egyházakhoz szól, közülük is azokhoz, amelyek legalább 25 köznevelési feladatellátási helyet tartanak fenn. Olyan célokra pályázhatnak a feltételeknek megfelelõ, tehát nagy egyházak, amelyek valóban emelik az oktatás színvonalát, az egyházi iskolákban már meglévõ, jól mûködõ rendszereket fejlesztik tovább, azaz az iskolák közötti különbségeket növelik. Szüdi János jogász, közoktatási szakértõ lapunk hasábjain már korábban is felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány az egyházi intézményrendszeren belül kívánja az oktatást fejleszteni, a minõséget javítani. Mások ugyanis az alternatív iskolák például nem jutnak ilyen fejlesztési forrásokhoz. A kormány még az állami iskolák kezelõjét, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (Klik) is alulfinanszírozza, lényegében sorvasztja. A Klik 2015-ös költségvetését úgy tervezték meg, hogy még a pedagógusbérekre sem igen jut az év végére, nemhogy az oktatás minõségének fejlesztésére. (Tavaly is hasonló volt a helyzet: a Klik alulfinanszírozottsága miatt a költségvetési törvényt többször is módosítani kellett.) Ebben az évben a kormány átcsoportosít bizonyos feladatokat a Kliktõl az Oktatási Hivatalhoz úgy, hogy pluszforrást nem biztosít hozzá. Mint ahogy a szintén az állam alá tartozó szakképzéshez sem. Ezzel a területtel sem bánik különbül a kormány, mint a többivel, amit államosított. A szakképzés intézményrendszerét a nyáron elvileg átveszi egy ma még nem létezõ, a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó intézményfenntartó. Szüdi rámutat: erre sincs a költségvetésben fedezet. Ezért is szembetûnõ az egyházi iskolákról való bõséges állami gondoskodás. Az állam bármikor odaadhatja bármelyik iskoláját egy egyháznak, amely az uniós forrásokkal és a költségvetési pénzekkel ellátva fel lesz készülve újabb és újabb intézmények átvételére. A jogász szerint az is az állami iskolarendszer leépítésének része, hogy 16 éves korra szállították le a tankötelezettség korhatárát. EGYHÁZI OKTATÁS Akkor tehát hol lesz a legnagyobb biztonságban a gyerek? A válasz adja magát: az egyházi iskolában. Az egyházak ugyanis sok esetben az óvodától az érettségiig viszik a gyerekeket, ezért ezekben az intézményekben kevésbé vannak kitéve annak, hogy 16 éves koruk után az utcára rakják õket, épp ellenkezõleg: gondosan fölépített, egymásra épülõ programmal egyenes az útjuk a felsõoktatásba. Mi áll ezzel szemben az állami intézményeknél? A kormány szétdarabolta a közoktatás rendszerét. Az óvodák az önkormányzatoknál vannak. Az általános iskolákat és a gimnáziumokat beolvasztották a Klikbe, jogi önállóságuk, költségvetési gazdálkodásuk megszûnt. A szakképzõ intézmények? Hamarosan az NGM alá rendelve. Vagyis az a szülõ, aki mindenképpen érettségihez szeretné juttatni a gyerekét, akkor kockáztatja a legkevesebbet, ha egyházi intézménybe küldi. Így, e nyilvánvalóan nem a hátrányos helyzetû rétegeknek fenntartott úton képzõdik az új elit. A többiek boldoguljanak, ahogy tudnak. Sáska Géza oktatáskutató egészen a XVIII. századig vezeti vissza az állam és az egyház közti konfliktusokat az oktatás területén: Mária Terézia ugyanis ebben az évszázadban vezette be az állami oktatást. A konfliktus hatalmi kérdéseket érintett: ki vesz részt a felnövekvõ generációk nevelésében és az elit kiválasztásában? Az állami vagy a vallási alapú értékrend legyen a meghatározó az állami iskolákban? A mostani helyzet elõzményei azonban nem a régmúltban gyökereznek. Az oktatási rendszert ugyanis az egyházak kárpótlásáról (lényegében az ingatlanjaik visszaadásáról) rendelkezõ 1991-es törvény és az 1997-es vatikáni szerzõdés alakította a rendszerváltást követõen a legmarkánsabban. 1990-ben megszûnt az állam monopolszerepe a közoktatásban: megnyílt a lehetõség arra, hogy egyházak, alapítványok is kivegyék belõle a részüket. Az egyházak számíthattak rá, hogy a visszakapott épületek között bõven lesz iskola is, hiszen az államosítás elõtt, vagyis a két háború között, jelentõs iskolafenntartó szerepük volt. Sáska emlékeztet rá, hogy a rendszerváltás utáni elsõ parlamentben a jobboldal a hittant az állami oktatás részévé, a pedagógiai program elemévé, a hitoktatót pedig a tantestület tagjává akarta tenni. A rendszerváltás után a marxista, kommunista ideológia megszûnésével vákuum jött létre, amit az akkori kormánykoalíció néhány jelese a katolikus egyház ideológiájának intézményesítésével töltött volna ki. Erre irányult a kötelezõ hitoktatás bevezetésének terve magyarázza, hozzátéve, hogy ez óriási vitákat generált, nemcsak a pártok között, hanem a közvéleményben is. A pedagógiai szakmai vitákban az értékközpontú nevelés voltaképp a katolikus szemlélet dominanciáját jelentette és jelenti ma is. A vita lezárásában Sáska szerint meghatározó volt az Alkotmánybíróság 1993-as döntése, amelyben a testület kiállt az egyházi ingatlantörvény alkotmányossága mellett, de az állami 7

EGYHÁZI OKTATÁS oktatás világnézeti pártatlansága, ebben az értelemben: semlegessége mellett is. Megerõsítették az állam és az egyház elválasztását. A Sólyom László vezette testület azt is leszögezte, hogy ahol az állam az állami iskola épületét egyházi tulajdonba adja, azok számára, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni, ténylegesen és úgy kell lehetõvé tennie állami iskola látogatását, hogy ez ne jelentsen nekik aránytalan terhet. Ez a kacifántos mondat talán ma már hihetetlennek tûnik. Azt jelenti ugyanis, hogy csak olyan településen lehetett az egyháznak iskolát átadni, ahol több intézmény is mûködött, éppen azért, hogy a szülõknek mindenütt biztosítsák a világnézetileg pártatlan oktatás lehetõségét. A szabadon választható hittan nem vált az önkormányzati iskolák tanterveinek elemévé, és a hitoktató sem lett a tantestület része. Ezt a kompromisszumot borította föl a második Orbán-kormány a kötelezõ erkölcstan/hittan bevezetésével. A rendszerváltás után az egyházi oktatás nagyrészt nemcsak világnézetileg, hanem a képzés szerkezetében is eltért a közösségi iskolarendszertõl. Sáska úgy fogalmaz, hogy az egyházi iskolák mára a mérvadó egyetemek felkészítõ intézményeivé, az új társadalmi elit jelentõs rekrutációs iskoláivá váltak. Még mutatóban is alig tartottak fenn szakképzõ intézményt. Ha nem tévedek, ennek a jövõ vezetõinek világnézetére nem lebecsülendõ politikai hatása lesz. Sáska szerint az egyházi iskolák térnyerését a korábbi berendezkedés, noha akaratlanul, de mégis támogatta. A gyerekszám csökkenésével a szülõk számára az ingyenes közszolgáltatás kínálata bõvült, aminek egyik ki nem mondott motívuma a pedagógus-álláshelyek megõrzése volt. Ebben az autonóm tantestületek érdeke és az oktatási kormányzat célja egybe is esett. Csakhogy a központi politika sohasem biztosított ehhez elegendõ költségvetési forrást. Így a szolgáltatások finanszírozását teherbíró képességük határáig a települési önkormányzatok viselték. Elõbb a szegényebb önkormányzatok, majd fokozatosan a többiek sem bírtak lépést tartani ezzel a folyamattal. Iskolájuk, amely kezdetben az önazonosságukhoz kellett szinte minden település akart magának egy iskolát a rendszerváltás idején egyre inkább teherré vált, amelyet a társulásokban szerzett keserû tapasztalatok birtokában szívesebben adtak át tehetõsebb önkormányzati és egyházi fenntartónak. Az oktatási kormányzat ezt a folyamatot mérsékelt sikerrel próbálta fékezni. Egyszer még az önkormányzati iskolák államosításának gondolata is felmerült. Szüdi János is az 1991-es kárpótlási törvényben véli felfedezni a jelenlegi helyzet okát. E jogszabály alapján az egyházak visszakérték az ingatlanjaikat, amit nem természetben, azt pénzben. Ehhez nagyon sok pénz kellett, és a folyamat így 2011-ig elhúzódott. A 91-es törvény 1997-ben kiegészült egy fontos elemmel: a jogszabály-módosítást a szektorsemleges oktatás biztosításának elve vezérelte. A törvénybe a következõ szöveget emelték be: az iskola céljára használt ingatlan akkor adható át az egyháznak, ha a helyi önkormányzat a közoktatási törvényben meghatározottak szerint továbbra is eleget tud tenni az iskolai nevelés és oktatás biztosítására vonatkozó kötelezettségének. A finanszírozási rendet pedig az 1997-es vatikáni szerzõdés határozta meg. Bár a jogszabályok azelõtt is kötelezték az államot, hogy az önkormányzatiakkal egyenlõ arányban járuljon hozzá az egyházi iskolák finanszírozásához, de az igazi dõzsölés ideje 1997 után jött el a kiegészítõ támogatás formájában. Minden egyházi fenntartású intézményben kiegészítõ támogatást kellett fizetnie az államnak a gyerekek után járó normatíva felett. Ennek mértékérõl folyamatos vita folyt. A rendszer kissé bonyolult, de leegyszerûsítve úgy írható le, hogy öszsze kellett adni valamennyi önkormányzatnak az összes közoktatásra fordított kiadását, és ezt kellett visszaosztani a tanulók számával. Ezt az átlagot kapták meg az egyházak kiegészítõ támogatás formájában. Csakhogy azt már nem határozták meg, hogy mi számít az önkormányzatoknál közoktatásra fordított kiadásnak. Az iskolai étkezés támogatása? Az iskolai egészségügy? Az osztálykirándulások finanszírozása? Errõl szólt a vita. Gyakorta az a pénz is beleszámított mondja Szüdi János, amit az önkormányzat a településén mûködõ intézmény villanyszámlájának kifizetésére fordított. Az is, amit az önkormányzat a speciális oktatást igénylõ tanulókra fordított. Ez pedig igen torz arányokat hozott létre, hiszen az egyházaknál nagyon alacsony volt például a hátrányos helyzetû tanulók aránya. Így fordulhatott elõ, hogy az egyházi iskolák jobban el voltak eresztve, mint az önkormányzatiak (különösen a szegény önkormányzatiak). Mindennek következtében a kétezres évekre az egyházak térnyerése egyre erõteljesebbé vált. Az akkori kormány megpróbálta korlátozni az egyre inkább bizniszalapúnak tûnõ iskolaátadás-átvétel folyamatát. Magyar Bálint minisztersége idején, 2004-ben született az a jogszabály, amely valamelyest megnehezítette az önkormányzatoknak, hogy csak úgy megszabaduljanak iskolafenntartói feladataiktól. Annak az önkormányzatnak, amely átadta az iskoláját, még öt évig kiegészítõ támogatást kellett fizetnie. Ennek a törvénynek az eltörlése volt 2010-ben a második Orbán-kormány egyik elsõ intézkedése. Az egyházi fenntartású intézmények szinte elképesztõ mértékû bõvülését ez okozza. A Semjén Zsolt és Szászfalvi László KDNP-s képviselõk által benyújtott módosító indítvány megjelenése után Horn Dániel oktatásközgazdász arra figyelmeztetett a Magyar Narancsban, hogy ez a folyamat tovább erõsítheti a Magyarországon már amúgy is nagyon durva iskolai szelekciót: Az egyházi iskolák ugyanis válogathatnak a felvételinél, sõt a hátrányos helyzetûeket sem kell felvenniük szemben az önkormányzati körzetes iskolákkal. Vagyis, ha egy önkormányzat átad egy iskolát az egyháznak, akkor nagyobb valószínûséggel járnak majd magasabb státuszú diákok oda, mint az átadás elõtt. Ha egy önkormányzat eddig nem szerette volna, hogy az egyház elszipkázza a magasabb státuszúakat (de hitt abban, hogy fontos az egyház jelenléte a városban, vagy volt igény az egyházi oktatásra), akkor olyan közoktatási megállapodást kötött, amelyben megszabta, hogy az egyházi iskola sem válogathat. A módosítás után erre nem lesz lehetõség. Az átadott iskola, ha akar, szelektálni fog. Persze ennek a logikának a fordított változatára is akad példa. Ha az önkormányzat nem képes arra, hogy méltányos (azaz nem szegregáló) iskolarendszert mûködtessen, az egyházi átadás lehet a megoldás. Az adott egyház elvállalhatja olyan diákok oktatását is, akikkel mások nem akarnak együtt tanulni. Az önkormányzat pedig kibújik a törvényi kötelezettsége alól. 8

EGYHÁZI OKTATÁS Az önkormányzati iskolák egyházi átadása mindkét esetben növeli a települési iskolák közötti szelekciót olvasható a cikkben, amirõl ma már megállapíthatjuk, hogy jóslatai valósággá váltak. Nahalka István is úgy véli, hogy ma már nincs szektorsemlegesség az oktatásban, viszont azt is hangsúlyozza, hogy a közvélemény elfogadta az egyházi fenntartók ilyen mértékû térnyerését. Mélyen gyökeredzik a magyar társadalomban az a nézet, hogy az egyházi oktatás színvonalas, tisztességes. Pedig a hozzáadott pedagógiai értékek szerint nem tekinthetõ kiemelkedõnek mondja. Nahalka megnézte az országos kompetenciamérés 2012-es adatait (számításait a blogjában publikálta). Kiválasztotta a 8. és a 10. évfolyamon azokat a tanulókat, akik 2010-ben még a leggyengébb 20 százalékba esõ szövegértési eredményt produkálták, és ezt követõen a számításokat e csoportra vonatkozóan végezte el. A családi hátteret is figyelembe véve arra jutott: az adatok nem támasztják alá, hogy az egyházi iskolák eredményesebben küzdenének az írástudatlanság ellen, sõt, az önkormányzati iskolák valamivel magasabb pedagógiai hozzáadott értéket produkálnak, mint az egyháziak. Az oktatáskutató egy másik problémára is felhívja a figyelmet. Az egyházi iskolák többsége értelemszerûen elkötelezett saját egyházának ideológiája iránt. A korszerû pedagógiában azonban nem egy kész sémát, ideológiát plántálunk a gyerekbe, hanem sokféle világszeméletet mutatunk be neki, és segítünk neki, hogy maga konstruálja meg a saját világszemléletét. Ezt a konstrukciós folyamatot kell a gyerekben elõsegíteni, ez a modern pedagógia feladata. Nem mondhatjuk, hogy ez a fajta pedagógiai szemlélet minden világi iskolában ott van, mint ahogy azt sem, hogy minden egyházi nélkülözi. Errõl a problémáról azonban õszintén kellene beszélni, és nem szabad az egyházi oktatás elleni támadásként felfogni mondja Nahalka István. Aki megpróbálta Magyar Bálint az SZDSZ színeiben tagja volt az elsõ parlamentnek, így szemtanúja az egyházi kárpótlásokkal kapcsolatos törvények születésének. Két oktatási miniszteri ciklust is kitöltött olyan idõszakban, amikor az egyházi oktatást érintõ fontos jogszabályok születtek. Arra törekedtem, hogy a szülõk szabadon választhassák meg gyermekük iskoláját. Ebben semmilyen korlátozást nem akartunk támasztani sem az egyházi, sem a világi oktatást érintõen. Biztosítottuk a hittan oktatását a világi iskolákban is. Az egyházak küldték a hitoktatókat, és annyit, amennyire igény volt. A költségvetés fedezte a bérüket, nem volt ennek pénzügyi korlátja. Magyar Bálint felidézi a rendszerváltás utáni elsõ parlament idõszakát, amikor Andrásfalvy Bertalan miniszteri ideje alatt az MDF-kormány bevezette a fakultatív hittanoktatást. Azért volt fakultatív, mert azt, hogy a kötelezõ oktatás részévé váljon, az SZDSZ és az akkor még magát liberálisnak valló Fidesz megfúrta. Magyar szerint a kilencvenes évek elsõ felét az jellemezte, hogy az egyházak elkezdtek terjeszkedni, de nem túl tempósan, hiszen korlátozott kapacitásaik voltak, szûkében voltak pedagógusoknak és az oktatást segítõ személyzetnek. Nagy változást 1997 hozott, amikor Horn Gyula szocialista miniszterelnök nem sokkal a választások elõtt aláírta a vatikáni szerzõdést. Ez Magyar szerint azért történt, mert Horn remélte, hogy a hívõket és az egyházakat maga mellé állíthatja. Ez hiú ábránd volt teszi hozzá. E megállapodásból következett az önkormányzati iskolákhoz képest kedvezõbb finanszírozás: Az önkormányzati iskolák egy diákra jutó oktatási költségeit az állam csak változó mértékben finanszírozta. Valamikor ez 70-80 százalék volt, akkor könnyebben lehetett ezt az önkormányzatoknak saját bevételeikbõl kiegészíteni. De idõvel ez az arány 50 százalékra esett, ami leginkább a szegényebb önkormányzatoknak okozott problémát. Ez olyan kényszerhelyzetet teremtett, amelyben a nehézségekkel küzdõ önkormányzatok szabadulni akartak az iskoláiktól. Ennek az átadási hullámnak akartunk gátat szabni a szigorítással. Észleltük, hogy az egyházi intézményekben tanuló gyerekek után többet fizet az állam, A szombathelyi egyházi iskola alapkõletétele Fotó: Szita Róbert ezért ezt az aránytalanságot ki akartuk igazítani. Az akkori Pénzügyminisztérium egy ideig támogatta az elképzeléseinket, de végül a szocialisták kihátráltak és nem akarták az egyházi lobbit korlátozni. Magyar Bálint úgy látja, hogy mindaz, ami 2010 óta történik, valójában azt a célt szolgálja, hogy a kormány az elit utánpótlását az egyházak segítségével tartósan ellenõrizze. Másfelõl mutat rá, a kormány kivonja az iskolákat a demokratikus kontroll alól. Az egyházak hierarchikus szervezetek, az állam nem szólhat bele, ki tanít ott és ki az igazgató. Csak az állami iskolákra tudnak hatni a választók azzal, hogy négy évenként, amikor szavaznak, az oktatáspolitika irányáról is döntenek. 9

MUNKÁLTATÓ MINDENHATÓ LESZ AZ OKTATÁSI HIVATAL?! Nemcsak a Kliktõl, a kormányhivataloktól és az Oktatáskutató Intézettõl vesz át feladatokat az Oktatási Hivatal, de várhatóan hamarosan magába olvasztja az oktatási szolgáltatásokat fejlesztõ és üzemeltetõ Educatio Kft.-t is, így az ágazat eddigi legnagyobb háttérintézménye jöhet létre értesült a Magyar Nemzet. Elõkészítette az Emberi Erõforrások Minisztériuma (Emmi) az oktatási háttérintézmény-rendszer átalakítását, a hatékonyabb és gyorsabb munkavégzés érdekében 2015 folyamán több lépcsõben az Oktatási Hivatalhoz (OH) telepítik a legfontosabb feladatokat. Ahogy azt Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár is jelezte már, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) mostantól tisztán fenntartói feladatokat fog ellátni, az Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézet (OFI) fõ hatásköre pedig a tankönyvellátás lesz, a pedagógiai szakmai szolgáltatások, és néhány kormányhivatali feladatkör pedig az OHhoz települ. Január 1-jétõl már a hivatal látja el a tanárok minõsítõ vizsgájának, minõsítési eljárásának szervezését, a tanfelügyelet szervezését, szaktanácsadói névjegyzék vezetését, és idetartozik a pedagógusképzések, a diákok tanulmányi, sport- és tehetséggondozó versenyeinek szervezése, illetve a most induló, lemorzsolódás elleni jelzõrendszer mûködtetése is. Átveszik az Educatio feladatait Az információk szerint azonban nemcsak a köznevelésben nõ meg a háttérintézmény szerepe, de a felsõoktatásban is: úgy tudjuk, hogy az OH az oktatási szolgáltatásokat fejlesztõ és üzemeltetõ Educatio Nonprofit Kft. legtöbb feladatát is átveszi. A fõként a felsõoktatási felvételi lebonyolításáról és a Felvi.hu üzemeltetésérõl ismert cég lényegében beolvadna az OH-ba. Úgy tudjuk, az elmúlt idõszakban több alkalmazott, köztük vezetõ beosztású munkatárs kapott új, az idén lejáró határozott idejû szerzõdést, és sok munkatársat helyileg is átköltöztetnek az év folyamán az OH-ba. Érdemi változás január 1-jétõl az etikai kódex elkészítésének és alkalmazásának kötelezõvé tétele is. A köznevelési törvény módosítása szerint a kódexet a Nemzeti Pedagógus Karnak (NPK) kell megírnia, de a benne foglalt alapelvek alapján a magánfenntartású iskoláknak is kötelezõ elkészíteniük a saját ver-ziójukat. A követelmény azonban az egyházi iskolákra és óvodákra nem vonatkozik, nekik csak ajánlásként kell figyelembe venniük az NPK által lefektetett elveket. Újdonság az is, hogy ettõl az évtõl az iskolai taneszközök beszerzésérõl már nem az önkormányzatoknak, hanem a Kliknek kell gondoskodnia, így csökkennek az iskolamûködtetõ önkormányzatok költségei. Az ingatlan mûködtetése, a technikai berendezések javítása, karbantartása, és cseréje, valamint a már meglévõ, önkormányzati tulajdonú taneszközök karbantartása azonban továbbra is az önkormányzatok dolga marad. A módosítás egyértelmûvé teszi a közösségi szolgálat elvégzésének véghatáridejét is, e szerint az ötvenórányi önkéntes munkát minden diáknak a végzés utáni vizsgaidõszak végéig le kell tudnia. Könnyítések lépnek életbe A feladatellátási gondok enyhítése érdekében életbe lépett néhány könnyítés: átmeneti felmentést adnak több szigorú képesítési elõírás alól az óvoda- és iskolapszichológusoknak, illetve csökkentik egyes iskolai vezetõk kötelezõ óraszámát is. A diákok érdekében kibõvítették az iskolák által ellátható feladatok körét, mostantól így helyben is elláthatóvá váltak olyan speciális, szakszolgálati tevékenységek, mint például gyógytestnevelés vagy a konduktív pedagógia. Szintén az újítások közé tartozik a lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló fogalmának bevezetése, illetve az érintett diákok felzárkózását segítõ intézményi jelzõ- és pedagógiai támogatórendszer januári indítása is. Ennek lényege, hogy a hátrányos helyzetû tanulóknak kifejlesztett felzárkóztató programokkal csökkentsék az iskolaelhagyás kockázatát, illetve viszszavezessék az iskolába a rendszerbõl már kiesett fiatalokat. Veszélyeztetett tanulónak az új jogszabály szerint az számít, akinek tanulmányi átlageredménye nem éri el a közepest, vagy az elõzõ tanévhez képest legalább 1,1 mértékû romlást mutat. Szûkebbre szabnák a magántanulóvá nyilvánított diákok körét is, mivel a kormány szerint az otthon tanuló gyerekeket nem érik el a korszerû pedagógiai módszerek, és közösség híján a szociális készségeik sem fejlõdnek kellõképpen. Annak érdekében, hogy tényleg csak azok maradjanak otthon, akiknek ez a legjobb megoldás, némileg megbonyolították az eljárást: mostantól minden kérelmezés esetén kötelezõ lesz kikérni a gyermekjóléti szolgálat, a gyámhatóság és a gyermekvédelmi szakellátásban lévõ gyermek esetében a gyermekvédelmi gyám szakvéleményét is. Ismeretes, ilyen procedúrára eddig csak akkor volt szükség, ha az iskola igazgatója úgy ítélte meg, hogy hátrányos lenne a tanulóra a magántanulóvá válás. Legfeljebb egy alkalommal ismételhet évet a gyerek Véget vetnek az indokolatlan buktatásoknak is. Szülõi kérésre mostantól legfeljebb egy alkalommal ismételhet évet a gyerek, kizárólag elsõ osztályban, a felsõbb évfolyamokon nem. Ami a tanárokat illeti: január 1-jétõl csaknem hatezer szakértõ és szaktanácsadó kezdte meg a pedagógusok munkájának segítését, s több mint 22 ezer nevelõ lépett át a pedagógus II. vagy mesterpedagógus kategóriába. A fokozatváltók február elején kapják kézhez elõször a mintegy nyolc százalékkal emelt bérüket. Szeptemberben következik a generális fizetésemelés következõ de még nem utolsó üteme, ami három-négy százalékos keresetnövekedést jelent. A 2015/2016-os tanévben a köznevelési tárca közlése szerint hozzávetõleg 750 ezer diák jut térítésmentesen tankönyvhöz?! 10

SZAKKÉPZÉS A KORMÁNYTÓL VÉDIK AZ ÉRETTSÉGIT A KUTATÓK Az MTA kutatói kiálltak, hogy megvédjék az érettségit a politikától. Ha a kormány csökkentené a gimnáziumi férõhelyszámot, azzal a többre és jobbra törekvõ családok százezreit fosztanák meg az anyagi boldogulás és a munkában való kiteljesedés lehetõségétõl - írják friss tanulmányukban. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatói keményen nekimentek annak a kormányzati célnak, mely a gimnáziumok rovására növelné a szakiskolai képzésben részt vevõk létszámát. Az Érettségi védelmében címû tanulmány elõzménye az a képzési reform, amelyet a szakmunkát fetisizáló Orbán a legfontosabb, elõttünk álló átalakításnak nevezett. Eszerint a szakiskolák az NGM alá kerülnek, leválasztják róluk az érettségit adó intézményeket, és egyenként nézik majd meg, hogy melyik gimnáziumok mûködhetnek a jövõben is. A kormány folyamatosan arra hivatkozik, hogy miközben a rendszerváltás óta mindenki gimnáziumba akar menni, Magyarországon súlyos szakemberhiány van, és itt az idõ újra megerõsíteni a szakképzést. Ehhez képest az MTA hét kutatója számokkal támasztja alá, hogy már az alapdiagnózis is téves: az elmúlt húsz évben a középfokú szakképzés gyakorlatilag végig állandó szinten volt. Nagyjából mindvégig ugyanannyian szereztek szakmai végzettséget, csak éppen a belsõ arányok változtak meg: nagyobb lett a szakközépiskolai és kisebb a szakiskolai létszám. A szakközép ráadásul inkább juttat munkához: az ott érettségizõk 4,8 százalékos átlagos munkanélküliségével szemben a szakiskolával rendelkezõknél 8 százalék volt az utóbbi idõkben az állásnélküliek aránya. És akkor még arról nem volt szó, hogy 25 százalékkal magasabb a szakközépiskolai érettségivel bírók átlagkeresete. A fizetéskülönbség még az azonos szakmákban dolgozóknál is a mai bérekkel számolva összesen bõ 8 millió a nyugdíjig, vagyis egy vidéki háznyival kevesebbjük lesz az érettségi nélkülieknek. A tanulmány külön kiemeli, hogy éppen azokban a szakmákban a legnagyobb a fizetéskülönbség, amelyekben a kormány és az oktatáspolitikára nagy befolyással lévõ Iparkamara szerint nincs szükség érettségire. Eszerint legrosszabbul a lakatosok, forgácsolók, hegesztõk, ipari és építõipari szerelõk járnának. Úgy gondolja, hogy a szakiskola hiányszakmákra képez, és ha szerény is, de legalább biztos a jövõ? Sajnos nem így van. Az adatok szerint a szakiskolában végzettek kétszer akkora eséllyel szorulnak ki a szakmájukból és lesznek betanított és segédmunkások, mint az érettségizettek. Talán azért is, mert a szakiskola nem ad megfelelõ tudást. Két ugyanúgy tanuló, azonos képességû nyolcadikos gyerek közül a szakiskolába menõnek már két év után mérhetõen roszszabbak a matematikai és a szövegértési képességei a szakközépben továbbtanulónál, hosszabb távon pedig teljesen lemarad. Ha ugyanis a szakiskolákban megszerezhetõ szaktudás elavul, se fizetésben, se elhelyezkedési esélyeikben nem tudják tartani a lépést az érettségivel rendelkezõkkel. Ez már a legutolsó, 2010-es adatokból is jól látszik, és azóta az alapkészségek fejlesztésére még kevesebb idõt fordítanak a szakiskolákban: most már csak heti egy-egy órában tanítják a nem szakmai tárgyakat, ennyi matematika, irodalom, nyelv még a szinten tartásra sem nagyon lehet elég, nemhogy a tervekben hangoztatott majdani továbbtanulásra való felkészítésrõl. Miközben a kormány környékén a német és az észak-európai országokban honos, már korán gyakorlati tapasztalatokat is adó duális szakképzés sikerét szokás példaként felhozni, valójában a közismereti képzés háttérbe szorítása frontálisan szembemegy az európai trendekkel. A német szakmunkástanulóknak annyival több közismereti órájuk van a magyar tanulóknál, mintha 2-3 tanévvel tovább járnának általános iskolába, vagy a szakképzés után még elvégeznének egy gimnáziumi, plusz egy vagy két fõiskolai tanévet. Ez alapján a kutatók nem finomkodnak: A tervezett magyarországi reformok a célként megjelölt duális képzés természetének teljes félreértésérõl tanúskodnak írják. Hamis az a gyakran hangoztatott szólam is, hogy Magyarországon diplomás-túlképzés van, hiszen még a legfiatalabb korosztályban is az EU-s országok alsó harmadában vagyunk a felsõfokú végzettségek arányait tekintve. A kutatók ehhez azt is hozzáteszik, hogy az érettségit adó képzések visszaszorítása és a korai szelekció tovább rontanak az egyetemek, fõiskolák hallgatói színvonalán is: Egy-egy korosztály felérõl a 10, 12 vagy 14 éves kori teljesítmény (valamint a protekció, a pénz és a szerencse) alapján fog eldõlni, szerezhet-e teljes értékû diplomát. Elõre látható, hogy ilyen szelekciós mechanizmus esetén számos, oda nem való diák fog bekerülni a felsõoktatásba, és számos arra érdemes gyerek fog kimaradni. A kevesebb érettségi minden továbbtanulásban gondolkodó családot nehezebb helyzetbe hozna, de legrosszabbul a szegényebbek jönnének ki a változásokból. Hogy pontosan mennyire rosszul, arra a most nyilvánosságra hozott vizsgálatban többféle szimulációs számítást is elvégeztek, és mindegyikbõl az látszik, hogy a lépés továbbnövelné az egyenlõtlenségeket a magyar társadalomban. Ezek az eredmények egyébként elég evidensnek számítanak, hiszen a magyarhoz hasonló gazdaságokban a munkaerõkereslet mindenhol a nem rutinjellegû szellemi tevékenységek felé tolódik el. A kutatók maguk is azt írják, hogy a megállapításaik semmilyen meglepetést nem okoznának egy, a fejlett piacgazdaságokból összegyûlt közönségnek, legfeljebb nem értenék, hogy miért osztunk meg velük közhelyesnek számító megfigyeléseket. Hogy mégis le kellett írniuk, nem õket minõsíti. A kritika mellett az MTA tanulmánya arra is ad tippeket, hogy milyen lépésekre lenne szükség. Õk a lengyel utat javasolják: ott éppenhogy meghosszabbították az alapképzést, miközben növelték a tanári béreket és módszertanilag is újítottak a pedagógiában; az eredmény a PISA-eredmények ugrásszerû javulása. A tervezett magyar reformok ezzel szemben a többre és jobbra törekvõ családok százezreit fosztanák meg az anyagi boldogulás és a munkában való kiteljesedés lehetõségétõl szól az összegzés. index.hu 11

SZAKKÉPZÉS LESZNEK-E ELBOCSÁTÁSOK? VÁLTOZNI FOG A SZAKKÉPZÉS KÉPZÉSI RENDSZERE Idén a szakképzõ intézmények átkerülnek a Kliktõl a gazdasági tárcához, de ez a kormányzat szerint nem jár pedagógus elbocsátásokkal. Egyes területeken azonban más lehet a létszám, mivel szakmánként változhatnak a tanulói létszámok. Mik ezek? Megalapozatlanok azok a híresztelések, hogy közvetett következményként a pedagógusok elbocsátásával járhat a szakképzõ intézmények fenntartói rendszerének megváltoztatása derül ki Czomba Sándor szakképzésért és munkaerõpiacért felelõs államtitkár még egy írásbeli kérdésre adott válaszából. Idén szeptembertõl a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól (Klik) a Nemzetgazdasági Minisztérium veszi át mintegy 500 szakképzõ intézmény fenntartását a Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Hivatal révén. Az állam növelni akarja a szakképzésben résztvevõ tanulók létszámát, hatékonyabban akarják figyelembe venni a munkaerõ-piaci szempontokat. Ebbõl sokan azt olvassák ki, hogy ezt a gimnáziumok rovására teszik. A vegyes profilú intézmények, vagyis ahol szakképzés mellett gimnáziumi oktatás is folyik, átvételének menete még nem teljesen tisztázott, így elképzelhetõ, hogy nem egy idõpontban veszik át az összes iskolát. Korábban Odrobina László helyettes államtitkár azt közölte: az új modell közvetlen következménye nem lehet pedagóguselbocsátás. Az LMP-s Ikotity István kérdésére Czomba azt hangsúlyozta, hogy az iskolarendszerben dolgozó pedagógusok létszáma a köznevelésben, illetve a szakképzésben tanuló diákok számával, az ellátandó feladatok mennyiségével függ öszsze. Ezeket a szakképzõk átadás-átvételi folyamata egyáltalán nem érinti. Az államtitkár közölte, a fenntartó változása nem okozza az intézmények szakmai feladat-ellátási és képzési szerkezetének azonnali megváltoztatását. A következõ években a változó gazdasági igényekhez alkalmazkodva a képzési struktúrában azonban változások lesznek. Egyes szakmákban csökkenhetnek, másokban növekedhetnek a tanulói létszámok. A gazdaság változásaihoz, a technika, technológia fejlõdéséhez kapcsolódva módosulhat a szakképzésben megszerezhetõ szakképesítések száma, szakmai tartalma is. Ezen folyamatokkal öszszefüggésben természetesen változhat egyes területeken a pedagógusok létszáma, ez azonban nincs összefüggésben a fenntartóváltással állította Czomba. Azért is szükséges a szakképzési rendszer átalakítása, mert az elmúlt években a szakiskolai képzésre jelentkezõk alacsony tanulmányi átlaggal rendelkeztek és sokan hagyták el az iskolát közölte a köznevelésért felelõs államtitkár. Czunyiné Bertalan Judit az MTI-nek elmondta, a kormány ezt a folyamatot akarja fékezni és a társadalomnak is elismertté tenni a fizikai munkát, annak megbecsülését. Ugyanakkor fontosnak tartják, hogy az alapfokú képzésbõl felkészült, közismereti tudással felvértezett tanulók kerüljenek ki. A pedagógiai szakmai szolgáltatások feladata szintén kikerül a Klik feladatkörébõl, átkerül az Oktatási Hivatalhoz. Czunyiné a Klikrõl elmondta: az elmúlt két év tapasztalata alapján szükséges a finomhangolás, a szervezet racionalizálása. Ennek lényege, hogy nagyobb feladat- és hatáskört delegálnak a Klik megyeközponti tankerületeihez, ezzel biztosítva a feladatok hatékonyabb ellátását és az intézmények fenntartásának hatékonyabb megszervezését. Nem nõtt a tanárok bére a nagyobb minimálbérrel A 2015-ös költségvetésben pedagógusbérekre 38 milliárd forinttal több jut, mint 2014-ben közölte a köznevelésért felelõs államtitkár. Azt már nem propagálja a kormányzat, hogy januártól 105 ezer forintra emelkedett a minimálbér, de a tavalyi évvel ellentétben nem nõtt a pedagógusok fizetése. Korábban ugyanis a minimálbérhez kötötték a tanárok béreit, de 2015-tõl fizetésük meghatározásakor is a tavalyi, 101 500 forintos minimálbért veszik alapul. Így egyes számítások szerit a pedagógusok januártól havi bruttó 5-10 ezer forintos béremelésrõl maradtak le. Éber Sándor 12

SZAKKÉPZÉS PDSZ: SZAKMAI SZERVEZETEK MEGHALLGATÁSA NÉLKÜL DÖNTÖTT A KORMÁNY A SZAKKÉPZÉSRÕL A kormány a szakmai szervezetek álláspontjának ismerete nélkül döntött a szakképzés átalakításáról, így aztán a prioritások megállapítása ismét politikai szempontok szerint történt. Az ilyen típusú döntéshozatal következményeit már megismertük a közoktatásban - a többi között ez hangzott el a PDSZ elnöke által tartott február 13-i sajtótájékoztatón. Mendrey László arról is beszélt, hogy mi várható a szakképzésben, illetve, hogy mit gondol errõl a szakma, mit mond errõl a PDSZ. Szakképzés: Szombathely jól reagált a változásokra A város jövõképe, a munkaerõpiachoz való illeszkedés és a helyi képzési struktúra bizonyítja, hogy nemcsak 125 évvel ezelõtt, hanem most is képes a városvezetés úgy gondolkodni, hogy reagál a képzési szerkezet változásaira - ezt Czunyiné Bertalan Judit mondta a szombathelyi Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola és Kollégium 125 éves jubileumi ünnepségén. Szakképzés a gazdaság szolgálatában A PDSZ kialakította álláspontját arról a szakképzési koncepcióról, melyet vélhetõen a Nemzetgazdasági Minisztérium és az Iparkamara dolgozott ki. - Nem ismert, hogy ennek a koncepciónak kik az alkotói (vélhetõleg NGM és az Iparkamara), kikkel, mikor és milyen szinten egyeztettek. - Beismerése ez annak, hogy az elmúlt négy évet elvesztegettük, hiba volt a szakképzés teljes rendszerének felszámolása (is) új alapokra helyezése. - A koncepció alkotói láthatóan önálló egységként tekintenek a szakképzésre, figyelmen kívül hagyják a közoktatásban várható, és rendkívül indokolt átalakításokat (9 évfolyamos alapképzés), egyszer történik rá utalás. - A duális képzés forszírozása jellemzõ, nem ismert annak háttere (kik, és hogyan adnak lehetõséget a szakmunkástanulóknak, nem elég csak a nagyvállalatokra hagyatkozni), kérdéses a gazdaság szereplõinek (kkv-k) hajlandósága. - Fontos a tanulók és a szakoktatásban dolgozók ösztönzése (hiányszakmák esetén, ezek megnevezése elengedhetetlen). A szakoktatók esetében az egyéb foglalkoztatási módok megnevezés pontosítást igényel. - A szakképzésben dolgozó szakoktatók esetében a pedagógus végzettség meglétét negligálják, de annak megszerzését ösztönzik. Arról, hogy ezt hogyan képzelik, nincs említés. - A 21 éves korhatár eltörlése támogatandó, mint ahogy a második szakképzettség megszerzésének ingyenessége is. - Iskolatípusok kérdése nem nyilatkozik az átjárhatóságról, félõ, hogy így a táblák átfestésén kívül nem történik valódi változás. - A szakképzési KLIK felállításának szándéka, a centralizált irányítás fokozása elfogadhatatlan egy bukott modell átmentésével, eleve kétségesség teszik a vállalkozás sikerét. - A bevezetés céldátuma túl közeli, lehetetlenné teszi az eredményes modell kialakítását. Kétirányú gondolkodásra van szükség. A hosszú távú stratégia kialakítása megkerülhetetlen, ugyanakkor szükség van egy vészforgatókönyvre is, ami az átmeneti idõszakra vonatkozik. - A suszter maradjon a kaptafánál az Iparkamara dominanciája elfogadhatatlan. M.L. Sz.R. 13

OKTATÁSPOLITIKA KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS A 9 A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete kiemelt fontosságúnak tartja a közoktatás területén folyó átalakítások kérdését. Ezek közé tartozik a kilenc évfolyamos képzés gondolatának ügye is. Az elmúlt idõszakban napvilágra került elképzelések figyelmes tanulmányozása egyértelmûvé teszi - a kormányzat is ráébredt a nemzeti köznevelési törvény okozta káosz tarthatatlanságára. Ezért aztán a PDSZ kerekasztal beszélgetésre hívta azokat a közismert és elismert szakembereket, akik véleménye meghatározó a témában... Jelen volt Halász Gábor oktatáskutató, Nagy Emília középiskolai tanár (HAT), Miklósi László pedagógus (TTE), Radó Péter oktatáskutató, Pokorni Zoltán ötletgazda és Mendrey László pedagógus (PDSZ). A vita moderátora Tollner József, a PDSZ elnökségi tagja volt. Elsõként Mendrey László üdvözölte a résztvevõket, majd sajnálatát fejezte ki, hogy mint máskor, a kormány oktatáspolitikusai most sem éltek a részvétel lehetõségével. Hangsúlyozta, hogy nehéz az elvárásoknak eleget tenni a rövid átfutási idõ miatt, de nem vitatta a változás szükségszerûségét. Pokorni Zoltán ötletgazdaként a szerkezet átalakításának nehézségeit sorolta, majd azt mondta, hogy nincs idõ a finomításra. Az általános iskolákban hazánkban 5400 óra finanszírozott, ugyanakkor az európai átlag 7500 óra, míg Ausztráliában ez 10000 óra. Hozzátette: A pedagógiai módszerek reformja is szükséges, emellett a politika sietteti és nem segíti az alaposabb felkészülést. Van pozitív példa is, hiszen Lengyelországban nyolc évet szántak a sikeres feladatra. Nagy Emília szerint vitatott, hogy a plusz évet az oktatás elejére vagy a végére tegyék. A középiskolai tanár a mozgásterápia bevezetését javasolta. Radó Péter oktatáspolitikus a rendszerelemzés fontosságára és az ebbõl fakadó oktatási problémák megoldására hívta fel a figyelmet. 14

ÉVFOLYAMOS ÁLTALÁNOS ISKOLÁRÓL Halász Gábor szerint a modell létjogosultsága eldõlt. Az oktatáskutató szerint ma már a megvalósítással kell foglalkozni, figyelembe véve a még bõségesen rendelkezésre álló EU támogatásokat is. Hozzátette, hogy az új modell igényli a pedagógusképzés rendszerének újra gondolását. Miklósi László szerint a új modell lehet hasznos, értékelhetetlen és káros is. A kormány oktatáspolitikája 2010-tõl csak a források elvonásában és a hatalom ideológiai módosításában nyilvánult meg. A TTE pedagógusa szerint át kell reformálni az egész képzési rendszert. Ha csak az ismeretátadás folytatódik, akkor az helyben járást jelent. Szita Róbert - Kiséri-Nagy Ferenc OKTATÁSPOLITIKA A PDSZ SAJTÓKÖZLEMÉNYE A politika - úgy tûnik elhatározta, hogy leszámol a rendszerváltást követõ idõszak egyik szent tehenével. A jelenlegi iskolarendszer a nyolcvanas évek második felétõl alakult ki. Az elmúlt közel három évtized alatt egyértelmûen kikristályosodtak elõnyei, és megkerülhetetlenné váltak hátrányai. A különbözõ felmérések, a közoktatás szereplõinek és a szakma képviselõinek jelzései egyértelmûsítették - változásra van szükség. A Rogán-féle kezdeményezést ismereteink szerint - nem elõzte meg hatásvizsgálat, nem kérték ki a szakemberek véleményét, s nem egyeztettek még azzal sem, akit pedig a törvény egyértelmûen elõír. Fontos, hogy a döntéshozók felismerték a lépéskényszer szorító szükségét. A frakció döntése irányt mutat majd a jogszabály megfogalmazóinak. A kezdeményezõk azonban - immár sokadszor fordítva ülnek a lovon. Az utólagos egyeztetések rendszere hosszú évek gyakorlata igazolja nem fejt ki érdemi hatást a politikai akarat versus szakértelem polémiában. 15

OKTATÁSPOLITIKA ÖRÖM ÉS KESERGÉS Az elmúlt évtizedekben és különösen Ilku Pál minisztersége idején nagy bajok voltak és egyre nagyobb bajok lettek a magyar iskolával, de 1985 óta minden kormány jelentõs és nem sikertelen erõfeszítést tett ezek kijavítására. Mondani könnyû, hogy az elmúlt 8, 10, 20, 25 stb. évben romlott el a magyar iskola, az igazság ezzel szemben az, hogy 1972- ben UNESCO-támogatással készült az elsõ nagy felmérés (a Kádárné Fülöp Judit-féle), amelyik felsikoltott, hogy a magyar gyerekek nem tudnak olvasni. Az értõ olvasásról van szó. Ez a helyzet éppen most, az utolsó öt-hat évben javult a PISA-vizsgálat felismerései nyomán. Ahogy az egész iskolarendszer lehetõségeinek javulását viszont éppen az 1985-ös reform -törvénytõl számíthatjuk. Persze hiába volt meg nemegyszer a gyakorló pedagógusokban a jó szándék ugyanúgy, mint az elmúlt 25 évben a legfelsõ vezetésben is gyakorta, egy csomó jó dolog egyszerûen nem ment át, nem tudta áttörni a közömbösség vagy a megszokás falát. Az iskolarendszer a szociológusok szerint a legnehezebben változó alrendszerek egyike. Igazi változásra nincs remény, csak akkor, ha valódi nemzeti konszenzus tud létrejönni a változtatás irányát illetõen. Sajnos ez az utóbbi idõben nálunk nem mondható el. Nem igaz, hogy politikai oldalak szerint oszlik meg az iskolával kapcsolatos felfogásmód. Jobb- és baloldalon egyformán vannak a centralizációnak is megrögzült hívei és olyanok is, akik ismerik a legújabb sikeres változtatásokat a fejlett világban, melyek a változó igényekhez képest mindig új konszenzusra törekvõ decentralizáció, az integráció és az autonómia jegyében állnak. (Autonómiát az iskoláknak, autonómiát a tanároknak hogy autonóm embereket tudjanak nevelni! A gyerek: autonóm lény [Karácsony Sándor]. Ha ezt el nem ismerjük, sikertelenek leszünk és kilátástalanul küzdünk, a mindig kiújuló konfliktusokban.) A szakember a jelenlegi kormánypárt oktatási kabinetjének számtalan álláspontjával érthet egyet és láthat bennük alapot az értelmes vitára, de sajnos a most elfogadott köznevelési törvény nem ezt az irányt képviseli. (Közelebb áll a lenini, a Tanulni, tanulni, tanulni! elvhez.) Kötelezõ óvodáztatás? (És ehhez kötött szociális támogatás?) Vajon miért? Minden szakember tudja, hogy a mélyszegénységben, halmozottan hátrányos helyzetben élõ családok számára legyenek cigányok vagy nem cigányok életbevágóan fontos volna a korai segítség. Minden a születés utáni legelsõ években dõl el. Az óvoda ehhez túl késõ. A szülésre készülõknek, a terhes anyáknak vagy a frissen szült anyáknak kellene a segítséget felajánlani, felkínálni. Õket kellene becsábítani az óvodát megelõzõ olyan gyerekházakba, ahol a melegen és az ennivalón kívül szakemberi kedvesség fogadja a megérkezõket az együttes játék, gondozás, dúdolás, mesélés, ringatás légkörében. Ahol a fiatal anyák megtudhatják, mi a gyereknek testi és lelki biztonságot adó, érzelmileg telített gondozásmódja, módszere ami aztán továbbvezet a szociális beilleszkedés lépcsõin. (Majd a jó, jól felszerelt, mûködõképes, mert nem túlzsúfolt óvodán át jobban, sokkal jobban fizetett óvónõkkel, minél kisebb a gyerek, annál fontosabb a pedagógus az iskola, az elfogadás légkörében kialakuló civilizatorikus beilleszkedés felé.) Hogy jöjjenek már az óvodát megelõzõen gyerekházakba is, ehhez persze elõbb meg kellene õket látogatni otthonukban, bizalomra kellene õket hangolni, esetleg értük menni a megbeszélt idõpontban Voltak már Magyarországon régebben is olyan kezdeményezések igaz, késõbbi életkort illetõen, ahol értettek hozzá, hogyan lehet a családok ellenállását feloldani, meggyõzve õket a jóakaratról, a szabad választás lehetõségérõl és gyerekeik érdekérõl. Például: a külföldi egyházi támogatással mûködõ Mánfai Kollégium. A magyarországi nagyegyházak érzéketlensége a szociális problémákkal szemben bámulatos tisztelet a kivételnek, míg a kisegyházak példamutató, evangéliumi vagy akár buddhista alapon álló munkáját most éppen ellehetetlenítik. Elkeserítõ, hogy Magyarországon csak azt tudták kitalálni, hogy megvonják a szociális támogatást attól, aki nem viszi megfelelõ módon a kötelezõ óvodába-iskolába gyerekét, míg a nálunk is rosszabb helyzetben levõ Haitin arra tudtak pénzt keríteni, hogy azt mondhassák: aki viszi, pluszpénzt kap Magyarországon 2007-ben megszületett az a döntés ( Legyen jobb a gyermekeknek nemzeti stratégia), amelyik 2008- tól többek között létrehozta a Biztos Kezdet Gyerekházakat európai pénzforrásokkal, és megtervezte két-három év utáni hazai forrásból történõ finanszírozásukat. 2008 és 2011 között 49 ilyen gyerekház kezdte meg munkáját az Európai Unió és a Norvég Finanszírozási Alap pályázati támogatásával. A pályázatok többsége 2011. április és 2012. április között lezárult, ám a hazai forrásból történõ finanszírozás feltételrendszere és a hozzá tartozó rendelet még nem készült el. Egy elõterjesztés született, de még semmi nem történt. Brutális leszek. Nem a cigány gyerekek érdeke ha ezt így valaki jobban érti, hogy rajtuk segítsünk, nem a mélyszegénységben élõ cigány és nem cigány populáció érdeke, hogy bekerüljenek a hatékony iskolázásba, hanem a nem cigány és nem szegény nemzetrészé. Ami pedig az óvodát illeti, ha a gyerekek felõl nézzük: az óvoda a jelenlegi civilizáció egyik szükségmegoldása. Nem igaz, hogy az óvoda általában fejlesztõbb hatású a gyerekek számára, mint a megfelelõen ingerdús otthoni környezetben való felnövekedés, az anya mellõl érkezés. (A 70-es évek elején Kardos Andor gyermekgyógyász fõorvos javaslatára az ELTE kutatócsoportja vizsgálta ezt e kérdést, és megállapította, hogy az azonos társadalmi közegbõl az anya mellõl érkezõ gyerekek kreatívabbak, vállalkozó szellemûbbek, fejlettebbek és sokkal kevésbé fáradtabbak, mint az óvodából érkezõ gyerekek.) Tehát kötelezõ óvodára semmi szükség, mert egyrészt elkésett beavatkozás a segítséget illetõen, másrészt ellentétes az emberi jogokról kötött egyezménnyel, amely kimondja, hogy egyedül a szülõ joga megszabni, hogy milyen nevelést óhajt adni, adatni gyermekének, de maga az óvoda is szükségmegoldás a jelenlegi társadalomban, amely nem tudja másképp megoldani az anyáknak azt a jogos igényét, hogy õk maguk is kibontakoztassák magukat és részt vegyenek a társadalom munkaerõ-piaci folyamataiban is a lehetõ legteljesebb jogosultsággal. (Igen, persze, a mélyszegénységben élõ, halmozottan hátrányos helyzetû gyerekeknek mindenképpen szükségük van, szükségük volna az óvodára is, ahová már a korábban kialakított jó kapcsolatok vezetnék be, a szülõket nem büntetéssel fenyegetve, hanem növelve támogatásukat.) De tegyük ehhez hozzá: civilizált és demokratikus államokban iskolába sem kell járni! Nincs iskolába járási kötelezettség, csak tankötelezettség van a gyerekek érdekében, hogy hozzájussanak azokhoz az alapkészségekhez és alapismeretekhez, amelyekre a mai civilizációba való beilleszkedéshez szükségük van. A szülõ dönti el, hogy gyerekét iskolában vagy más módon óhajtja-e taníttatni, eleget tenni a tankötelezettségnek. Nyugaton erõsen terjedõben van a homeschooling mozgalom, az otthon tanulás. (Ne felejtsük el: például a XIX. század arisztokrata magyar gyerekei is otthon tanultak, többnyire igen eredményesen.) Otthon tanulni, úgy tûnik, nagyon jó akkor is, ha az iskola szociális közege, az egykorú társak csoportja hiányzik (remélhetõleg más módon pótolható). Azért is nagyon jó otthon tanulni, mert sokkal kevesebb, alig egyharmadnyi idõ alatt sokkal intenzívebb és hatékonyabb konfrontációra kerülhet sor a világ és az ember jelenségeivel. Sokkal maradandóbb nyomot hagy az így elsajátított 16

OKTATÁSPOLITIKA anyag, mint az iskolai. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az iskola a magyar vizsgálatok szerint is ahelyett, hogy kielégítené a gyerekek jelentõs érdeklõdését, kíváncsiságát, letöri. Azt a benyomást kelti tankönyveivel, tananyagaival, hogy a világ unalmas és érthetetlen Továbbá: rongálja a gyerek önbizalmát, amire a legnagyobb szüksége volna elkövetkezendõ életében, ahelyett, hogy kiépítené. Nem tudja felismerni a mai magyar iskola az eltérõ intelligenciákban rejlõ lehetõségeket sem, csak az egyetlen, felejtésre ítélt tudást felhalmozó verbális intelligenciát tünteti ki (és bünteti) érdeklõdésével (és osztályzataival) a minimum nyolcféle intelligenciaforma közül. Az új vizsgálatok úgy találták, hogy az elkövetkezendõ évtizedekben ötféle alapképességre lesz szükségük a jelenlegi gyerekeknek ahhoz, hogy sikeresen tudjanak beilleszkedni a társadalomba, illetve a munkaerõ-piacra. Ez az ötféle képesség a következõ: írás, értõ olvasás, készségszintû elemi számolás, komputerkezelés felhasználói szinten, angol nyelv. Ezt mindenkinek el kellene sajátítania. Hangsúlyozom: mindenkinek! Mondhatnám: a leendõ betanított munkásoknak is. Erre kellene elegendõ, siettetés nélküli idõt fordítani az alapfokú iskolázás nyolc-kilenc évében. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy ne lehetnének tantárgyak. Tantárgyakra szükség van. A tantárgy az a közeg, amiben találkozik két szuverén, autonóm személyiség: a gyerek és a tanár. És együtt rácsodálkoznak Goethe szavával élve az ember és a világ nyilvánvaló titkaira. Csakhogy: a tantárgyak anyagát nem kell befejezni, nem kell semmit emiatt siettetni. Mindig ráérünk. Ha hatodikban matematikából az derül ki, hogy a gyerek nem érti a szöveges feladatot, akkor nem szégyenítjük meg, nem mondjuk, hogy menj vissza az elemibe, nem mondjuk, hogy kérje vissza a tanítód a diplomáját, hanem megállunk, örömmel, mert fontos és tanulságos ponthoz érkeztünk, és mi valamennyien, osztály és tanár nyomozunk, lelkünkben megköszönve ezt a lehetõséget az elakadt gyereknek, hogy hol is lehetett a probléma, az elakadás, és ez azt fogja jelenteni, hogy gyakoroljuk az értõ olvasást. Minden tárgyból, nemcsak matematikából, de történelembõl, földrajzból, természettudományokból Hiszen tudván tudjuk, hogy a szóban megtanult anyag nagy részét még az eminens is öt év alatt garantáltan elfelejti. Nem kell fejében hordoznia az adatokat, majd utánanéz. De csak akkor tudja ezt megtenni, ha az értõ olvasással nincs gondja. Tehát az értõ olvasást gyakoroljuk, és soha nem hagyjuk abba. (Sajnálatos tény, hogy a svéd érettségizettek sokkal jobbak értõ olvasásból, mint a magyar diplomások.) Teljesen téves fogalmaink vannak arról, hogy mire való egy iskola, mire valók a tantárgyak. Minek kellene mindenkinek úgyszólván egyetemi szintû kémiát és fizikát tanulnia, méghozzá elképesztõen rossz tankönyvekbõl, meghökkentõ absztrakciókból kiindulva, molekuláris nekifutással, ahelyett, hogy azt kérdeznénk, vajon mitõl lesz világosabb a tea, ha citromot csöppentünk bele? Tudjuk, hogy érdekes a gyerekeknek a természet világa, ha egészben science-ként, (természet)tudományként, vagyis a természetre vonatkozó kémiát, fizikát és minden egyebet magában foglaló tapasztalati ismeretként közelítjük hozzájuk. De mérhetetlenül unalmas és lehangoló úgy, ahogyan ezt ma csináljuk a magyar iskolákban. Tudjuk hát, hogy mit hogyan kellene, de ma az egész centralizált monolitikus elképzelés más irányban halad. Honnét vesszük azt, hogy valahol ül néhány szakember, aki majd pontosan megmondja, hogy hol, mikor, mit és hogyan kell tanítani, országosan egyformán, mert õ tudja. Természetesen errõl szó sincs. Nem tudja! Ez csak kudarchoz vezethet. Nincsenek ilyen okos emberek az oktatásban sem és pláne nem elgondolható, hogy egyetlen okos ember (mondjuk, adott esetben a miniszterelnök) tudja, és õ majd megmondja. Hadd idézzem itt is az Európa Tanács egyik nem kormányzati tanácsadó civil fórumát, az Iskolázás Szabadsága Európai Fórumát (EFFE European Forum for Education). 1991-es helsinki deklarációjuk harmadik pontja mondja, hogy: Az abszolutizmus korából származó államhatalmi etatista gondolkodás maradványa az olyan vélt»legjobb megoldások«keresése, majd keresztülerõltetése, melyet szakértõk dolgoztak ki központilag. Elgondolkodtató, hogy az iskolaszervezésnek ez az elképzelése sehol sem volt olyan mértékadó, mint a fasizmus és a bolsevizmus politikai rendszerében. Normális államban mindenki azt tanul, amit akar, és az õ felelõssége és ott dolgozik, ahol munkát talál, az õ felelõssége ez is. (És természetesen: Európában már a helsinki egyezmény óta újra szabad az emberek és eszmék áramlása ) Negyvenévnyi tapasztalatunk van arról, hogy a tervgazdaság milyen nagyszerûen tudja megtervezni a szakemberszükségletet. Röviden: sehogy. Vagy többet bocsát ki, vagy kevesebbet. És ez mindig újra ismétlõdik. Kinek juthat eszébe, hogy megpróbáljon erõszakkal onnan ide, innen oda irányítani embereket? Csak annak, aki nem ismeri a dolgok valódi mozgását, és diktatórikus hatalmat óhajt gyakorolni. Valamiféle tévedések és/vagy elfogultságok alapján. Nemrégiben vizsgálták a sikeres londoni citybeli vállalkozások menedzsmentjét. Az derült ki, hogy a vezetõk jelentõs része még csak nem is közgazdasági iskolát vagy menedzserképzõt végzett, hanem: bölcsészetet. Igen, a tágabb látókör rugalmasabb döntéseket tesz lehetõvé, és szélesebb vállalkozói horizontot tesz áttekinthetõvé. Az is kiderült nemrégiben, hogy minél magasabb végzettséget szereznek minél többen, annál gazdagabb lesz hamarosan a társadalom. Hadd idézzem ide egy régi emlékemet egy különös könyvrõl. John E. Chubb és Terry M. Moe munkája. Beszámoló egy mélyre hatoló, több évtizedet átfogó kutatásról, melyet a washingtoni Brookings Institution munkatársaiként készítettek. Az amerikai iskolákat vizsgálták, a politikai hatalmi szféra és a piaci igények közötti vergõdésükben. A könyv 1990 nyarán jelent meg, hamarosan hatalmas vitát kavart. Hosszú elemzésben mutatták ki, hogy a bürokratikus kontroll, az ellenõrzés, még a lehetõ legdemokratikusabb formában is, rongálja az iskolákat, csökkenti a valódi teljesítményt és a hatékonyságot. Pontosan elemzett példák mutatják, hogy azok a reménytelenül nehéz helyzetû iskolák, ahol teljes egészében a tantestületekre és a szülõkre bízták az iskolai struktúra kiépítését s az egy öszszegben odaadott támogatás felhasználását, elképesztõen jó eredményeket értek el, ugrásszerûen nõtt szakmai értelemben vett sikerességük. 1983 után (ekkor jelent meg az Egyesült Államokban egy híres jelentés az iskolázás helyzetérõl, mely azt a címet viselte: A nemzet veszélyben) rendkívüli erõfeszítések történtek a vizsgák szigorítására, a tanárok minõsítési követelményeinek növelésére, és ezzel együtt természetesen a fizetések emelésére is, mellyel a valamiképpen regisztrált teljesítményt igyekeztek követni. Nõtt a házi feladatok súlya és terjedelme, meghosszabbították az iskolai napot és az iskolaévet, országszerte újonnan standardizált mérõeljárásokat dolgoztak ki mindhiába. Az eredmények nem javultak, a helyzet tovább romlott. Csak a valamilyen módon valódi autonómiát nyert iskolák teljesítménye nõtt. Úgy tûnik vonták le kutatásuk konklúzióját a szerzõk, hogy a szülõk igényének kielégítése az az út, melyen az iskolák autonómiájuk sérelme nélkül járhatnak (minden szülõ olyan iskolát választ magának, illetve gyerekének, amilyet akar), az állami és helyi adminisztráció feladata mindössze az esélyegyenlõtlenség kiküszöbölése kellene hogy legyen, a részben már eddig is megvalósult támogatási rendszerekkel. A szabad iskolák sokkal többet tesznek a gyerekekért anyagi és tárgyi értelemben is, sokkal kevesebb pénzért mutatta ki a kutatás. Utószóm címe: öröm és kesergés. Ehhez a címhez most, búcsúzóul, még ezt szeretném hozzátenni: És mégis: bizakodás a jövõben. Bizakodás az évek fáradságos munkájával kikovácsolt, kormányoktól és kormányváltásoktól független mert azokon mindkét oldal tárgyi érdeklõdésû jóakaratával áthidaló konszenzusban. Vekerdy Tamás 17

TANFELÜGYELÕ KIK SZEREPELNEK MAJD A 2015. ÉVI ELLENÕRZÉSI TERVBEN? 2015-ben indul az országos pedagógiai-szakmai ellenõrzés, röviden a tanfelügyelet rendszere, amelynek során ötévenként sor kerül minden pedagógus, intézményvezetõ és intézmény tanfelügyeleti ellenõrzésére és értékelésére. A tanfelügyeleti látogatások várhatóan márciusban kezdõdnek meg, az elsõ évben közel 30 ezer pedagógus pedagógiai-szakmai értékelésére, köztük néhány száz igazgató ellenõrzésére kerülhet sor. A 2015-ben bevezetésre kerülõ tanfelügyeleti rendszer mûködtetésével kapcsolatos legfontosabb elõírásokat a nevelési-oktatási intézmények mûködésérõl szóló 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet (a továbbiakban: rendelet) 145-159. -ai tartalmazzák. Ezek alapján tekintsük át, mely pedagógusoknak és intézményvezetõknek kell számolniuk azzal, hogy szerepelni fognak a tanfelügyelet 2015. évi ellenõrzési tervében! A rendelet 148. (1) bekezdésében meghatározottak szerint az országos pedagógiai-szakmai ellenõrzés fajtái az alábbiak lehetnek: a) a pedagógus ellenõrzése, b) az intézményvezetõ ellenõrzése, c) az intézményellenõrzés. A rendelet 146. -ában foglaltak szerint az országos pedagógiai-szakmai ellenõrzés szervezése és lebonyolítása a kormányhivatalok hatáskörébe tartozik. Figyelemmel kell azonban lennünk a rendelet 193. -ának (18) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezésre is, amely szerint a 2015. évi pedagógiai-szakmai ellenõrzések szervezésével összefüggésben a kormányhivatalok számára meghatározott feladatokat az Oktatási Hivatal látja el. Elsõként tekintsük át, hogy mely pedagógusok tanfelügyeleti ellenõrzésére kerül majd sor 2015-ben, kiemelten pedig 2015 júniusával bezárólag! Ehhez azt kell világosan látnunk, hogy feltétlenül sorra kell kerülni a tanfelügyeleti ellenõrzésben azoknak a pedagógusoknak az értékelésére, akik 2014. április 30-i jelentkezésüket követõen felvételt nyertek a 2015. évi minõsítési tervbe, továbbá azoknak a gyakornokoknak az ellenõrzésére, akiknek minõsítõ vizsgájára a munkaszerzõdésükben foglaltak szerint 2015-ben kerül sor. Ez a látens elõírás az Útmutató[i] 54. oldalán szereplõ információkból olvasható ki, amely szerint a gyakornokok minõsítõ vizsgáján és a pedagógusok minõsítési eljárásában 30%-os súllyal kell szerepeltetni az érintett pedagógus országos pedagógiai-szakmai ellenõrzés során meglátogatott foglalkozásainak értékelését. Az eddigiekbõl tehát az következik, hogy nem kerülhet sor a gyakornok minõsítõ vizsgájára, a pedagógus minõsítési eljárására anélkül, hogy azt ne elõzné meg a szóban forgó pedagógus tanfelügyeleti ellenõrzése, amelyet az országos pedagógiai-szakmai ellenõrzés (tanfelügyelet) keretében kell lebonyolítani. A legsürgõsebb azoknak a gyakornokoknak a tanfelügyeleti ellenõrzése, akik 2013. szeptember 1-jén kaptak munkaszerzõdést, ugyanis kétéves gyakornoki idejük 2015. augusztus 31-én jár le, azonban a 326/2013. (VIII.30.) Kormányrendelet 2. (2) bekezdésének elõírásai szerint minõsítõ vizsgájuk letételének határideje a tanítási év utolsó hónapjának utolsó napja, azaz esetünkben 2015. június 30. Ha a szóban forgó gyakornokok minõsítõ vizsgáját legkésõbb 2015 júniusában kell lebonyolítani, akkor ezt megelõzõen vélhetõen 2015. március vagy április havában sort kell keríteni tanfelügyeleti ellenõrzésükre is. Szintén sürgõs azoknak a pedagógusoknak a tanfelügyeleti ellenõrzése, akik megfelelve a miniszter által kihirdetett különös feltételeknek felvételt nyertek a 2015. évi minõsítési tervbe. Ezeknek a pedagógusoknak a minõsítési eljárására 2015- ben kell sort keríteni, ezt azonban esetükben is meg kell elõznie a tanfelügyeleti ellenõrzésüknek, amelyet praktikusan a 2014/15-ös tanév második félévében, legkésõbb azonban 2015 kora õszén kell beütemezni annak érdekében, hogy a minõsítési eljárás idõpontjára a minõsítõ bizottság rendelkezésére álljanak a tanfelügyeleti ellenõrzés értékelõlapjai. Azt várhatjuk tehát, hogy az Oktatási Hivatal 2015 januárjában elkészíti és megküldi az intézmények számára a 2015. évi ellenõrzési tervet, amelyben elképzelhetõ, hogy csak számok formájában szerepelniük kell azoknak a gyakornokoknak, akiknek minõsítõ vizsgájára 2015. június 30-ig sort kell keríteni, továbbá azoknak a pedagógusoknak, akik felvételt nyertek a 2015. évi minõsítési tervbe is. Várakozásom szerint a tanfelügyeleti rendszer tényleges megindulására így 2015 márciusában van reális esély. Ez azt is jelenti, hogy a minõsítõ vizsgára váró gyakornokok tanfelügyeleti ellenõrzésére mindössze két hónap áll rendelkezésre. A 2015-ben tanfelügyeleti ellenõrzésre váró pedagógusok listája azonban még korántsem teljes. Nem gondoltunk ugyanis még azokra az intézményvezetõkre, akik ebben a tanévben vezetõi megbízásuk negyedik évében járnak. A rendelet 149. (2) bekezdése elõírja számukra a vezetõi megbízás negyedik évében történõ intézményvezetõi ellenõrzést. Ezért 2015 júniusáig sorra kell kerülnie azon igazgatók intézményvezetõi ellenõrzésének, akik jelenleg megbízásuk negyedik évét töltik, 2015 decemberéig pedig azok az igazgatók számíthatnak jó eséllyel a vezetõi tanfelügyeleti ellenõrzésre, akik a következõ tanévben töltik vezetõi megbízatásuk negyedik évét. A rendelet 149. (3) bekezdése tartalmaz egy olyan elõírást, amely szerint intézményvezetõi ellenõrzés keretében kell ellenõrizni azon intézményvezetõk tevékenységét, akik megbízatásuk negyedik évét töltik azonban a rendelet 150. -ának (2) bekezdése az intézményellenõrzés feltételeként írja elõ azt, hogy az adott intézmény pedagógusainak legalább 60%-a már átesett a tanfelügyeleti ellenõrzésen, ez a feltétel azonban még egyetlen iskolában sem valósult meg. Összegezve tehát: 2015-ben azoknak a pedagógusoknak a tanfelügyeleti ellenõrzésére kell felkészülnünk, akiknek 2015. június 30-ig (gyakornoki) minõsítõ vizsgát kell tenniük, akik kérésükre felvételt nyertek a 2015. évi minõsítési tervbe, továbbá számítanunk kell a vezetõi megbízásuk negyedik évét töltõ intézményvezetõk tanfelügyeleti ellenõrzésére is. 18

OKTATÁSI HÍREK POKORNI ZOLTÁN: NE A GYEREKET SZABJUK AZ ISKOLÁRA! Ne a gyereket szabjuk az iskolára, hanem az oktatás legyen egyénre szabott, türelmes, és befogadó. Erre a kilenc évfolyamos oktatás alkalmas lehet, de csak körültekintõ elõkészítés után írja a HVG-ben a volt oktatási miniszter, aki a Hoffmann Rózsa-féle oktatásirányítás idején a kormánypárt belsõ ellenzéke volt. Pokorni szerint a mai oktatási rendszer méltánytalan a kimagaslóan tehetségesekkel, a leszakadókkal és az átlagos gyerekekkel egyaránt. A kilenc évfolyamos közoktatás elemzése kapcsán kifejti, hogy a hasonló finn modellt másfél évtized alatt vezették be, Lengyelországban is választási ciklusokon átívelõ politikai konszenzus övezte a megvalósítást, ezt a körültekintést, fokozatosságot Magyarországon is elengedhetetlennek tartja. Érvel a buktatás és a korai szelekció ellen, s úgy véli, a 6+3 éves oktatás sikeréhez elõbb át kell alakítani a tanítóképzést, egyetemi szintûvé kell tenni. További részleteket a HVG-ben talál. A KORMÁNY NEM TERVEZI A TANKÖTELEZETTSÉGI KORHATÁR EMELÉSÉT A szakképzéssel kapcsolatban tervezett, illetve elfogadott intézkedések között nem szerepel a tankötelezettségi korhatár emelése, sem azzal összefüggõ egyéb intézkedés - közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM). Ismeretes, hogy a Magyar Nemzet február 24-i számában azt írta, ismét feljebb emelhetik a tankötelezettség korábban 16 évre leszállított korhatárát. A lap azt írta: a kormány által elfogadott koncepció azzal indokolja a módosítást, hogy a szakképzésben hosszabbá válik a képzési idõ, miközben a lemorzsolódás ebben az iskolatípusban már most 30 százalékos. Aztán a Nemzetgazdasági Minisztérium az eduline-nal azt közölte: a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben a szakképzés átalakításából nem következik automatikusan a korhatár emelése. Ahogy korábban is hangsúlyoztuk, a tankötelezettségi korhatár semmilyen módon nem jelent gátat annak, aki tanulni akar. A szakképzés átalakítását célzó intézkedések bõvítik a tanulók továbbtanulási lehetõségeit, növelik a szakképzés presztízsét - olvasható a közleményben. 19

ÉLETPÁLYA, BÉR EZREKKEL RÖVIDÍTTÉK MEG A TANÁROKAT JANUÁRTÓL Számításaink szerint januártól havi bruttó 5-10 ezer forintos béremelésrõl maradnak le a tanárok, miután a fizetésüket a költségvetés elfogadásával leválasztották a minimálbérrõl. Egy szakértõ szerint technikailag indokolt a tanárok fizetésének elválasztása a minimálbértõl: a kormány így rugalmasabban tud bért emelni egy-egy szektorban. A jövõ évi költségvetés megszavazásával a tanárok fizetésének alapja 2015-tõl már nem a mindenkori minimálbér lesz. Mint az Index elõször megírta: a tanárok fizetésének meghatározásakor jövõre is az idei, 101 500 forintos miminálbért veszik alapul. Pedig a Hoffmann Rózsa idején kidolgozott pedagógus-életpályamodell egyik fontos garanciája épp az volt, hogy a tanárok bérei a minimálbérrel együtt emelkedhetnek. Hoffmann Rózsa nagy ígéretébõl végül az lett, hogy ezzel a technikával csak egyetlen egyszer, 2014 januárjában nõttek a fizetések, és ezt most egy év után meg is szüntetik. A dolog jelentõségét mutatja, hogy a lépés ellen nemcsak a szakszervezetek, de a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar is tiltakozott. Hogy számolnak? A tanárok fizetését a végzettség és pályán eltöltött idõ alapján egy táblázat segítségével állapítják meg. Ehhez meghatároznak egy illetményalapot. A fõiskolát végzett tanárok illetményalapja 2015-tõl az idei miminálbér 163,3 százaléka (bruttó 165 445 forint), az egyetemet végzetteké a minimálbér 179,6 százaléka (bruttó 182 294 forint). A fizetés meghatározásához a végzettség és a pályán eltöltött idõ alapján ezeknek az illetményalapoknak veszik a 100-265 százalékát. Ugyanezt alkalmazzák az intézményvezetõi, osztályfõnöki, gyógypedagógia stb. pótlékoknál, ahol az illetményalap 5-80 százalékát veszik. Azt egyelõre nem tudni, mennyi lesz a jövõ évi minimálbér összege. Errõl most folynak a tárgyalások a kormány, a szakszervezetek és a munkaadói érdekképviseletek között a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban. A kormány és a munkaadók már elfogadták, a szakszervezetek pedig feltételekkel támogatják a 3,5 százalékos minimálbéremelést. Ez jövõre 105 ezer forintos minimálbért jelentene. Nézzük meg milyen különbséget jelent, ha a tanárok fizetését az idei vagy a jövõ évi minimálbér alapján számolják. Fõiskola végzettségû Pedagógus I. fizetése (pótlékok nélkül) Év Illetményalap Bruttó összeg a Ennyi lenne a Különbség százaléka (%) 101 500 forintban fixált vetíté- 105 000-es mini- bruttó összeg a si alap szerint málbér esetén (Illetményalap: (Illetményalap: 165750 Ft) 171465 Ft) 3-5 120 198900 205758 6858 6-8 130 215475 222905 7430 9-11 135 223763 231478 7715 12-14 140 232050 240051 8001 15-17 145 240338 248624 8287 18-20 150 248625 257198 8573 21-23 155 256913 265771 8858 24-26 160 265200 274344 9144 27-29 165 273488 282917 9430 30-32 170 281775 291491 9716 33-35 175 290063 300064 10001 36-38 180 298350 308637 10287 39-41 185 306638 317210 10573 42-44 190 314925 325784 10859 Ugyanez így néz ki az egyetemet végzett tanárok esetében: Egyetemi végzettségû Pedagógus I. fizetése (pótlékok nélkül) Év Illetményalap Bruttó összeg a Ennyi lenne a Különbség százaléka (%) 101 500 forintban bruttó összeg a fixált vetítési 105 000-es mi- alap szerint (Illetményalap: nimálbér esetén (Illetményalap: 182294 Ft) 188580 Ft) 3-5 120 218753 226296 7543 6-8 130 236982 245154 8172 9-11 135 246097 254583 8486 12-14 140 255212 264012 8800 15-17 145 264326 273441 9115 18-20 150 273441 282870 9429 21-23 155 282556 292299 9743 24-26 160 291670 301728 10058 27-29 165 300785 311157 10372 30-32 170 309900 320586 10686 33-35 175 319015 330015 11001 36-38 180 328129 339444 11315 39-41 185 337244 348873 11629 42-44 190 346359 358302 11943 Jobban is járhatnak Hosszú távon távon nem biztos, hogy rosszul járnak ezzel a tanárok, még ha mos le is maradnak egy néhány ezer forintos emelésrõl, állította egy kormányzati forrásunk. A szakértõ szerint technikailag igenis indokolt volt leválasztani a minimálbérrõl a pedagógusok fizetését. Egyrészt nem szerencsés, hogy a versenyszféra alkujától függjön az állami alkalmazottak fizetése. Másrészt nem jó, ha túl sok ilyen automatizmus mûködik a bérekben. Ha ugyanis sok közszférában dolgozó ember fizetése kötõdik a minimálbérhez, a kormány egy idõ után épp emiatt ódzkodna a minimálbér megemelésétõl. Ahogy a tanárok példáján is látható: egy 2-3 ezer forintos minimálbéremelés fejenként bruttó 5-10 ezer forinttal emelné meg a kiadásokat. A kormány ezután rugalmasabban és könnyebben tud szektoronként (oktatás, egészségügy) fizetéseket emelni, már ha a szakszervezetek elég eredményesek lesznek. Korábban volt példa arra, hogy a közsszféra béremelését azért halasztották el, mert annak mindenkire kellett volna vonatkoznia, és ennek általában nem volt meg a fedezete. Emelnek 2015-ben is Ahogy az elmúlt években is erõs szórás mutatkozott a tanárok bérei között, ez a tendencia folytatódni fog. 2015-tõl az a 23 ezer tanár számíthat legalább 8 százalékos béremelésre, aki teljesítette a feltételeket a Pedagógus II. illetve a Mesterpedagógus fokozathoz (. A tanárok idén szeptemberben még számíthatnak egy kisebb béremelésre. Miután 2013-ban nem tudták egy összegben megemelni a béreket, az emelés mértékének akkor csak a 60 százalékát adták oda, a többit pedig négy évre elosztva 2014-2017-ig fizetik ki. Az Emmi szerint 2015 szeptemberétõl átlagosan legalább 3,4 százalékkal nõ majd a pedagógusok alapilletménye. 20