Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Diplomás Pályakövető Rendszer Kutatásjelentés Készítette: Molnár Balázs, Séd Levente, Vásárhelyi Orsolya ZMNE Karrier Iroda 2011.
I. A kutatás előkészítése és lekérdezése I/1. Bevezető A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (továbbiakban: ZMNE) Karrier Irodájának a 2010/2011-es tanév második szemeszterében Diplomás Pályakövető Rendszer (továbbiakban: DPR) keretében lefolytatott kutatásának három célja volt: 1) az aktív hallgatók lekérdezése az Educatio Kft. által megadott kérdőív alapján, és annak elemzése 2) az aktív hallgatók motivációjának, elégedettségének és jövőképének feltérképezése az egyéni intézményei kérdőív alapján 3) a végzett hallgatók lekérdezése az Educatio Kft. által megadott kérdőív alapján, és annak elemzése Jelen tanulmány ezen három céllal kapcsolatos eredményeket és következtetéseket fogja tárgyalni, viszont mielőtt rátérnénk az elemzésekre, fontosnak tartjuk ismertetni, hogy milyen módon történt az adatfelvétel és azt is, hogy milyen populációs listákból dolgoztunk. I/2. Adatgyűjtés és adattisztítás Az adatgyűjtéshez az egyetem tanulmányi rendszerét (Neptun) használtuk, és előre meghatározott szempontok szerint válogattuk ki a célpopulációinkat. Az aktív hallgatók esetében a legfontosabb kérdés az volt, hogy eldöntsük, kit is tekintünk aktívnak. Végül amellett tettük le a voksunkat, hogy akik a 2010/2011-es tanév második félévében nem szüneteltetik tanulmányaikat, azok mind aktívnak számítanak. Az így kapott adattáblát tovább kellett szűrnünk, mert a ZMNE-n folynak felnőttképzések, amelyek résztvevői nem képezték részét a célcsoportunknak. Így kaptunk egy 3175 hallgatóból álló listát, amelyben 97 embernél nem szerepelt e-mail cím, így őket el kellett távolítanunk, mert a lekérdezés interneten keresztül, e-mail címes megkeresésen alapult (erről bővebben később). Ezen felül még 10 embert kellett törölnünk, mert hibásan kerültek a listába (például felnőttképzésben résztvevők). Így, a végleges populációnk elemszáma 3068-ra redukálódott. 2
A végzett hallgatók esetében a 2008-as és 2010-es naptári évben legalább abszolutóriumot szerzett hallgatókat gyűjtöttük ki. 1 Maga az adattisztítás az aktív hallgatókéhoz hasonlóan történt, így kaptunk egy 1445 fős listát, amelyből a 2008-ban legalább abszolutóriumot szerzettek 700-an voltak, míg a 2010-ben végzettel 745-en. I/3. Lekérdezés I/3.1 Előkészületek A lekérdezés az EvaSys rendszeren keresztül történt, méghozzá úgy, hogy minden egyes megkérdezettnek egyedi azonosítója volt, tehát nem tölthette ki ugyanaz a személy a kérdőívet többször. Mielőtt ismertetnénk a lekérdezés ütemét és tapasztalatainkat, fontos megemlíteni, hogy az aktív hallgatók esetében vettünk a 3068 hallgatóból egy 1000 fős véletlen mintát, amely arányosan rétegzett volt karra és tagozatra. A célunk az volt, hogy összevessük az itt kapott eredményeket az összes válaszolóval, továbbá fel szerettük volna mérni, hogy mennyire tudjuk növelni a válaszolási hajlandóságot azzal, hogy többször kiküldünk emlékeztető e- mailt, és még SMS-ben is felkeressük őket. Röviden a minta jellemzői: a férfiak és nők aránya a mintakerethez képest 0,3 százalékos eltérést mutatott a nők javára, míg képzési szint szempontjából 1 százalékos eltérést tapasztaltunk. Az SMS küldés szempontjából 10 embert nem tudtunk elérni, mert nem adta meg a mobilszámát. I/3.2 Végrehajtás Az aktív hallgatók lekérdezésére közel egy hónapot fordítottunk, 2011. június 7-től egészen július 4-ig, amely alatt a mintába kerülteket kétszer emlékeztettük (1000 fő), hogy töltsék ki a kérdőívet, míg a mintába nem kerülteket csupán egyszer (2068 fő). Természetesen, akik már kitöltötték, azok nem kaptak emlékeztetőt. Az első emlékeztetőt, amelyet minden aktív hallgató megkapott, 2011. június 23-án küldtük ki, továbbá ekkor kaptak a mintába kerültek egy SMS emlékeztetőt is. A második, csupán e- mailes, emlékeztető kiküldésére a kutatás lezárása előtt pár nappal került sor. 1 A két naptári évet az Educatio Kft. írta elő. 3
A végzetteknél 2011. június 23-tól július 7-ig tartott a lekérdezés, tehát körülbelül két hetet vett igénybe. A rövidebb időintervallumra való tekintettel és néhány negatívabb hangvételű visszajelzés miatt úgy döntöttünk, hogy mellőzzük az emlékeztetőket. A továbbiakban a kapott válaszolási arányokat és a válaszolások ütemét fogjuk tárgyalni. I/3.3 Válaszolási arány az aktív hallgatóknál A megkérdezett 3068 emberből 618-an válaszolták meg a kérdőívünket, viszont fontos megemlíteni, hogy 135 személynél vagy hibás volt az e-mail címe (ebből 42 mintabeli személy) vagy megtelt a postafiókja, emiatt nem tudta kitölteni a kérdőívünket, így a végleges populációs szám 2933-ra módosult. Ez alapján elmondhatjuk, hogy körülbelül 21 százalékos kitöltöttséget értünk el. Amennyiben ezt szétbontjuk a mintába kerültekre és nem kerültekre, azt láthatjuk, hogy a mintában a 958 emberből (akiket nem tudtunk elérni, levontunk) 295-en válaszoltak, ami körülbelül 31 százalékot jelent. A mintába nem kerülteknél (1975 fő) csupán 16 százalék körül volt ez az arány. A továbbiakban, nézzük meg, hogyan alakultak a válaszolások napi bontásban: 1. ábra: Válaszolók százalékos aránya napi bontásban (N=618) 4
A fenti ábrán láthatjuk, hogy míg a kiküldéskor még valamelyest nagyobb arányban töltötték ki a nem mintabeli személyek, addig az első emlékeztetőkor már egyértelműen látszik az eltérés a két csoport között. Ne feledjük, június 23-án mindenki kapott emlékeztetőt, de a mintabeliek még SMS-t is kaptak, tehát feltételezhetjük, hogy volt hatása (és egyben értelme is) az SMS küldésnek. Az is egyértelműen látszik, hogy még az utolsó emlékeztető kiküldése sem volt hiábavaló. A 2. ábra talán még ennél is szemléletesebben demonstrálja, azt hogy az emlékeztetők kiküldésének mekkora hatása van, hiszen míg a nem mintabelieknél a kitöltés üteme igen lassan növekszik az első emlékeztető után, addig a mintabelieknél a kitöltési arány több mint kétszeresére növekszik. 2. ábra: Válaszolók kumulált százalékos aránya napi bontásban (N=618) I/3.4 Válaszolási arány a végzett hallgatók esetében A végzett hallgatók esetében alacsonyabb válaszolási arányt értünk el, mint az aktív hallgatók esetében. Az 1445 megkérdezettből 245-en válaszoltak, azaz a kitöltöttségi arány körülbelül 17 százalék lett. Ebből a 2008-ban végzettek aktívabbak voltak, mert a 700 megkérdezettből 150-en válaszoltak (körülbelül 21 százalék), viszont a 2010-ben végzetteknél csupán 13 százalékos volt a kitöltöttség. 5
Amennyiben összevetjük az aktív és végzett hallgatók kitöltésének ütemét, azt tapasztalhatjuk, hogy míg az aktív hallgatók a kitöltöttség felét (körülbelül 300) két hét alatt érték el, addig a végzetteknél a kiküldés utáni napon már meghaladta a teljes kitöltöttség 50 százalékát a válaszolók aránya (3. ábra). Tehát a végzett hallgatókra inkább igaz az, hogy amint megkapják a kérdőívet, vagy kitöltik azonnal, vagy már sosem fogják kitölteni. Természetesen ennek igazolásához további vizsgálódásokra lesz szükség, amelyekre remélhetőleg sor fog kerülni az elkövetkezendő évek DPR-es kutatásai során. 3. ábra: Aktív és végzett hallgatók kitöltési üteme (N aktív =618; N végzett =245) I/4. Súlyozás Az aktív hallgatók esetében a válaszhiányból adódó eltéréseket utólagos súlyozással orvosoltuk úgy, hogy a populációs arányokat megkapjuk karra, nemre és tagozatra. Az így képzett súly értékei 0,6 és 1,7 közé estek. Nem a legelőnyösebb értékek, de úgy véltük, hogy a még elfogadható kategóriába esnek. Megjegyezzük, hogy ha csak a mintabelieken számolnánk súlyokat, sokkal kedvezőbb eredményekre jutnánk, mert az ő súlyuk 0,8 és 1,2 között mozog, vagyis elmondhatjuk, hogy a mintabeli válaszolók eloszlása jobban közelíti a valóságot, mint az összesítettek eloszlása. 6
A végzett hallgatók esetében nem végeztünk súlyozást. I/5. Összegzés Összegezve az eddigieket: tekintve, hogy ebben a témában ez volt az első komolyabb kutatás az egyetemen, elégedettek lehetünk a válaszolási aránnyal, főleg úgy, hogy nem igazán volt lehetőségünk hirdetni a kutatást, továbbá nyereményjátékkal sem tudtuk egybekötni, amely köztudottan növelni szokta a válaszolási arányt. A továbbiakban a kapott válaszokat elemezzük, kezdve az aktív hallgatókkal. 7
II. Aktív hallgatók II/1. Nyelvtudás, tanulmányok, mobilitás és munkavállalás II/1.1 Az alapsokaság Ebben a fejezetben először ejtünk néhány szót a teljes hallgatói bázisról, utána pedig a mintavételen alapuló kutatás eredményeit ismertetjük a nyelvtudás, a tanulmányok, a mobilitás és a munkavállalás szempontjából, főként a kérdőív első öt blokkjára, a központi egységes kérdőívre kapott válaszok adataira építve. A hallgatók döntő többsége (95,1 százaléka) a kétszintű bolognai képzési rendszer alap- vagy mesterképzésében folytatja tanulmányait, a fennmaradó hányadot a hagyományos főiskolai és egyetemi képzés, a doktori program, valamint a szakirányú továbbképzés teszi ki. 4. ábra: A hallgatói létszám megoszlása képzési szintek szerint A nemek szerinti megoszlásról elmondható, hogy a korábbi éveknek megfelelően a Nemzetvédelmi Egyetemen 2011-ben is jelentős többségben vannak a férfiak, körülbelül minden negyedik hallgató (27,7 százalék) tartozik a szebbik nemhez, míg négyből három (72,3 százalék) tanuló férfi. Képzési szintekre bontva a nemek megoszlása elég változatos 8
képet mutat. Míg alap- és mesterképzésben valamint a doktori programban a nők aránya 25 százalék körül alakul, a kifutó egyetemi képzésben 50 százalék ez az arány, a szakirányú továbbképzésben jelentős a hölgyek többsége, 26 hallgatóból 22 hölgy. 5. ábra: Nemek szerinti megoszlás a különböző képzési szinteken Noha az imént még könnyelműen átsiklottunk fölötte, most rávilágítanunk, hogy a doktori programban a nők aránya magasabb az intézményi átlagnál. Végezetül kiemelnénk néhány szakot, ahol a fő tendenciával ellentétesen az átlagosnál lényegesen magasabb a nők aránya: pénzügy és számvitel alapképzés (75,9 százalék), nemzetközi tanulmányok alapképzés (44,4 százalék), büntetés-végrehajtási nevelő alapképzés (58,8 százalék) valamint a már korábban is kiemelt írásanalitikus szaktanácsadó továbbképzési szak (84,6 százalék). A tanulmány ezen fejezete ebben a pontban a teljes alapsokaságra vonatkozó adatokat közölt, a továbbiakban már a mintán alapuló felmérés eredményeiből levont következtetéseinket közöljük. II/1.2 Nyelvtudás A legtöbbek által ismert nyelv az angol, a megkérdezettek 93,5 százaléka válaszolta, hogy valamilyen szinten ismeri a nyelvet. Második helyen áll a német nyelv, melyről 69,1 százaléknyilatkozott úgy, hogy ismeri, harmadik helyen pedig az orosz nyelv áll, erről 23,6 százalék mondta, hogy ismeri. Ennél szemléletesebb, ha ezeknek az önértékelő válaszoknak az átlagát nézzük. A megkérdezettek egytől ötig terjedő skálán határozták meg, hogy 9
mennyire ismerik a hat felsorolt nyelvet (angol, német, olasz, francia, spanyol, orosz). Ezen pontszámok átlaga alapján is az angol nyelvet kell első helyre tennünk, 3,3-as értékkel, ezt követi a német 2,25-tel. Az átlagokat vizsgálva a harmadik helyre a francia nyelv kerül, melyet egy századdal követ az orosz (rendben 1,3 és 1,29 pontos átlag). Emögött az eltérés mögött azt az okot tételezzük fel meghúzódni, hogy azok közül, akik a rendszerválás előtt már jártak iskolába, még rendelkeznek valamilyen alapszintű orosz nyelvtudással, náluk kevesebben viszont magasabb szinten beszélnek franciául. 2 Az idősebbek között elterjedtebb az orosz nyelv ismerete, ám azt nem mondhatjuk, hogy a fiatalok között pedig a francia lenne elterjedtebb. A francia nyelv ismerete nem áll összefüggésben az életkorral. 3 6. ábra: A tételesen kérdezett idegen nyelvek ismerete (önértékelés) 2 Ezt a megállapítást támasztják alá a szórások is, az orosz nyelvtudás pontértékeihez 0,6-os, míg a franciához 0,8-as szórás tartozik. 3 Az orosz nyelv ismeretének szintjét magyaráztuk az életkorral. Az összefüggés nagyon erősen (***) szignifikáns, P<0,001 10
7. ábra: A nyelvismeret szintjének alakulása a tételesen kérdezett nyelvek között (önértékelés) 4 Meg kell jegyeznünk, hogy az adatok nem tartalmazzák az anyanyelvi használókat, ám ezek csoportja nem jelentős, csupán az orosz nyelvnél van jelen, ott is csak 0,4 százalékot tesz ki. Vizsgáljuk ezután azokat, akik legalább közepesen beszélnek egy nyelvet (3, vagy annál több pontot adtak saját nyelvtudásukra egy adott nyelvből)! 1. táblázat: Legalább közepes szinten beszélt idegen nyelvek száma arány egyet idegen nyelvet sem 16,9% egy idegen nyelvet 53,1% két idegen nyelvet 28% három idegen nyelvet 2% Megállapítható, hogy a családi háttér erősen befolyásolja azt, hogy a hallgató hány idegen nyelven beszél. Az érettségivel nem rendelkező apák gyermekeinek közel negyede nem beszél egy idegen nyelven sem legalább közepes szinten, míg három idegen nyelven csupán a 4 Ez az ábra nem mutatja azokat, akik nem ismerik az adott nyelvet, hogy jobban megvilágítsa az adott idegen nyelvek ismeretén belüli eltéréseket annak szintjei szerint. 11
0,5 százalékuk. A diplomás apák gyermekeinek körében csupán 11 százalék nem beszél megbízható szinten egy idegen nyelven sem, míg három idegen nyelven 4,6 százalék. Továbbá az érettségi nélküli apával rendelkező hallgatók átlagosan egy idegen nyelvet sem beszélnek, míg a diplomás apák gyermekei átlagosan közel 1,4 nyelvet. 5 Gyakorlatilag ugyanilyen hatást gyakorol a nyelvtudásra az anya iskolai végzettsége is, a magasabb végzettségű anyák gyermekei átlagosan több idegen nyelvet beszélnek közepesen, vagy annál jobban. 6 Természetesen az apa és az anya iskolai végzettségének hatása nem független egymástól, ennek tipikus okai között felsorolható például a hasonló társadalmi helyzetűek közötti házasodás általános jelensége, a közösen kialakított és fenntartott életszínvonal. 7 A hallgatók 8 százaléka beszél egyéb idegen nyelven, ennek körülbelül háromnegyede takar élő nyelvet. A leggyakrabban előforduló további nyelvtudás a román, a szlovák és a horvát, ami az elő nyelveket illeti. Többen tanultak emellett latinul illetve az eszperantó nyelvet. II/1.3 Tanulmányok A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatóinak 2,9 százaléka folytat jelenleg tanulmányokat más szakon is. A hallgatók 25,3 százalékának van már felsőfokú végzettsége, ennek a csoportnak a 72,9 százaléka tanul olyan szakon, amelynek bemeneti feltétele egy felsőfokú végzettség (mesterképzés, szakirányú továbbképzés, doktori program). Saját bevallásuk szerint a hallhatók 58 százaléka folytatja tanulmányait jó, vagy annál jobb (jeles, kiváló) eredménnyel. A legtöbben jó eredménnyel szerepelnek a képzésben, ez a csoport a hallgatóság több mint felét teszi ki, szám szerint 51,5 százalékot. 5 Az összefüggés nagyon erősen szignifikáns (***), P<0,001, R 2 = 0,047 6 Az összefüggés nagyon erősen szignifikáns (***), P<0,001, R 2 = 0,048 7 Az anya és az apa iskolai végzettségének együttes hatását vizsgálva az összefüggés nagyon erősen szignifikáns (***) P<0,001, azonban az anya iskolai végzettségének hatása után az apa iskolai végzettségének hatása már csak erősen szignifikáns (**), P=0,04. A két szülő iskolai végzettsége által együttesen megmagyarázott hányad: R 2 = 0,06 12
8. ábra: Átlagos tanulmányi eredmények a képzésben Az egyetem hallgatói meglehetősen pontosan el tudják magukat helyezni a hallgatók tanulmányi eredmény szerinti rangsorában. Arra a kérdésre, hogyan ítélik meg saját eredményeiket a szakon a többiekhez képest (sokkal rosszabbnak, rosszabbnak, körülbelül ugyanolyannak, jobbnak, vagy sokkal jobbnak), a medián válasz a körülbelül ugyanolyan volt. Igaz, egy kis felfelé tolódás megfigyelhető, az ötfokú skálán a válaszok átlaga 3,38, de ez nem jelentős eltérés. Akik rosszul teljesítenek, azok tisztában is vannak azzal, hogy az eredményeik elmaradnak a többségétől. 8 Az elégségesre teljesítők 47,1 százaléka tartja rosszabbnak az eredményeit a többiekénél, a közepesre teljesítők 77,2 százaléka szerint körülbelül ugyanúgy teljesítenek, mint a többiek. Azok közül, akik átlagosan jó eredménnyel szerepelnek az egyetemen 56,6 százalék tartja jobbnak az eredményeit az átlagosnál, míg a jelesre és kiválóra teljesítők körében ez az arány 85 százalék. 8 Az összefüggés nagyon erősen szignifikáns (***), P<0,001 13
9. ábra: A relatív tanulmányi eredmények megítélésének megoszlása a saját eredmények szerint Ezen belül is a nők tanulmányi eredményei jobbak saját bevallásuk szerint, és ezzel tisztában is vannak. A férfiak 55,1 százaléka, míg a nők 66,1 százaléka végzi jó, jeles vagy kiváló eredménnyel a tanulmányait, a férfiak 36,9 százaléka, a nők 44,2 százaléka tartja jobbnak saját eredményeit az átlagosnál. 9 Az eredmények tehát egy irányba mutatnak nemek szerinti bontásban is, és a jobb teljesítményhez ehhez kapcsolódóan a saját teljesítmény magasabbra értékelése kapcsolódik a nők körében, csupán ezzel kicsit túlzásba esnek, valójában annyival nem jobbak az eredményeik, mint amennyivel gondolják, de az eltérés valóban nem jelentős. 10 Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy itt két szubjektív véleményt vetettünk össze, a megkérdezettek által megadott tanulmányi eredményt a saját megítélésükkel a tanulmányi eredményükre vonatkozóan. Lehetséges, hogy a valós tanulmányi eredményekkel kontrollálva ezek az összefüggések megváltoznának, felborulnának. Ezt azonban a kérdezés anonimitása miatt legfeljebb csoportonként (szakonként, nemeként, stb.) lehetne megtenni, mindazonáltal véleményünk szerint nem is valószínű, hogy a tényszerű adatok nagyban eltérnének a hallgatók által a válaszokban közöltektől. 9 A tanulmányi eredmények közötti eltérés erősen szignifikáns (**), P=0,001, ám a kapcsolat gyenge, Cramer s V=0,16. A saját teljesítmény relatív megítélése esetében a kapcsolat szignifikáns (*), P=0,039, a kapcsolat ebben az esetben még gyengébb, Cramer s V=0,102. 10 Amikor a tanulmányi eredményt magyaráztuk a relatív megítéléssel, és ezt kontrolláltuk a nem változóval, mindkét parciálisban reprodukáltuk a nagyon erősen szignifikáns (***) összefüggést, mindkét esetben P<0,001, Cramer s V a férfiaknál 0,421, a nőknél 0,414. 14
Kiemelendő, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen nem örökítődnek azok a rossz anyagi helyzetből fakadó hátrányok, amelyek általában rányomják a bélyegüket a rosszabb helyzetűek tanulmányi eredményeire. A hallgatók családjának anyagi helyzete a megkérdezettek 14 éves korában nincs szignifikáns hatással a tanulmányi eredményekre, sőt, az átlagosnál rosszabb anyagi helyzetű családokból érkezettek körében a legjobbak a tanulmányi eredmények továbbra is a megkérdezettek saját bevallása szerint. Igaz, az eltérések nagyon aprók, így a legpontosabb azt mondani, hogy a hallgatók gyermekkori családi anyagi helyzete nincs hatással az Egyetemen folytatott tanulmányaik eredményességére. 11 II/1.4 Mobilitás Ami a külföldi tanulást illeti, a Nemzetvédelmi Egyetem tanulói közül igen kevesen jutottak el külföldre tanulni, mindössze 2,5 százalék. Azok közül, akik felsőoktatási tanulmányaik során eljutottak külföldre, minden harmadik hallgató a Bolyai János Hadmérnöki Kar tanulója, 60 százalékuk tanul a Kossuth Lajos Hadtudományi Karon, 6,7 százalék pedig a Doktori Iskola hallgatója. 12 A nyelvtudás értelemszerűen hatással van arra, hogy valaki eljutott-e külföldre tanulni. Azok közül, akik egy idegen nyelvet beszélnek legalább közepes szinten 1,8% tanult külföldön, a két vagy három nyelvet beszélők közül viszont 4,9 százalék. 13 (Az idegen nyelvet nem beszélők természetesen nem tanultak külföldön, itt a bemeneti feltételek nem teljesítéséről van szó.) A mobilitás másik fő aspektusa a külföldi munkavállalás. Mobilnak tekintjük azt, aki legalább néhány hónapra hajlandó lenne külföldön munkát vállalni. A hallgatók 38,3 százaléka egyáltalán nem mobil, még egy néhány hónapos külföldi munkavállalást sem tervez (ez a csoport egyébként a rendszeres, néhány napos esetleg néhány hetes külföldre utazást is elutasította). 21,3 százalék mobil fenntartások nélkül, néhány hónapos külföldi munkavállalásra ugyanúgy nyitottak, mint néhány évesre, illetve végleges külföldre költözésre. Az egyébként mobilak közül 52,8 százalék zárkózik el teljes mértékben a végleges külföldi letelepedéstől. 11 A feltételezett összefüggést családi anyagi helyzet és tanulmányi eredmények között varianciaanalízissel vizsgáltuk, P=0,555 12 Mivel eleve kevesen tanultak külföldön, itt egy olyan halmazt bontottunk tovább, amiben kevés érvényes válaszunk volt, az eredményt ne tekintsük szignifikánsnak. 13 Az összefüggés szignifikáns (*) P=0,022, ereje gyenge, Cramer s V=0,112 15
10. ábra: A mobilitási hajlandóság különböző típusai Ezután azt vizsgáltuk, hogy a hallgatók közül kik lennének hajlandók véglegesen külföldre költözni, legfeljebb néhány évig kint dolgozni, és kik teljesen immobilak. A karok szerint nincsen szignifikáns eltérés a mobilitási hajlandóságban. A fiatalok inkább vállalnának munkát külföldön, valamint a férfiak költözési hajlandósága nagyobb. Érdekes azonban, hogy a legnagyobb arányban a 19-24 év közötti nők lennének hajlandóak véglegesen kiköltözni, majdnem minden harmadik a csoportból (32,2 százalék). A leginkább immobilak a 25-34 közötti nők, közülük 60 százalék semmiképp nem dolgozna külföldön. Ebben a korcsoportban az immobil férfiak aránya 42,1 százalék. A 34 évnél idősebb nők közül minden ötödik, a férfiak közül minden negyedik költözne véglegesen külföldre. 14 Az is igaz azonban, hogy a 34 évnél idősebb korcsoport 40,5 százaléka dolgozott már hosszabb-rövidebb ideig külföldön. itt is igen erős a nemi hatás, a 34 évnél idősebb férfiak 48,5 százaléka, míg a nőknek csupán a 11,1 százaléka dolgozott már külföldön. Rendszeresen, munkához kapcsolódóan néhány napig, esetleg hétig külföldön tartózkodni a hallgatók 15,9 százaléka lenne hajlandó. Azok körében, akik szívesen dolgoznának külföldön a magasabb fizetés a legvonzóbb tényező, tízből kilenc válaszadóra jellemző, hogy emiatt vállalna munkát külföldön. Sokakra 14 A nem változóval kontrollálva az életkori csoportokkal magyaráztuk a mobilitásról egyfajta tipológiát alkotó változót. A férfiak és a nők körében is szignifikánsak (*) az összefüggések, a P értékek rendben 0,027 és 0,015. A kapcsolat mindkét esetben gyengének mondható, a férfiak esetében Cramer s V= 0,112, a nők esetében 0,192. 16
hatással levő tényező még az idegen nyelvi tudás fejlesztése, 60,8 százalék pedig a szakmai fejlődést is kiemelte. 15 11. ábra: A külföldi munkavállalásra ösztönző tényezők az azokkal egyetértők aránya szerint II/1.5 Munkavállalás Ami a Nemzetvédelmi Egyetem hallgatóinak munkavállalását illeti, a hallgatók 62,8 százaléka dolgozik jelenleg. Ezen munkák jellegükben eltérőek, a legelterjedtebb a klasszikus, állandó jellegű, határozatlan idejű munkaviszony, ez az egyetem mellett munkát végzők 77,2 százalékára jellemző. A második legelterjedtebb a diákmunka és a gyakornoki munka, együttesen a munkát is végző egyetemisták 10,6 százaléka dolgozik ilyen keretek között. A fennmaradó 12,2 százalékon közel egyforma mértékben osztoznak határozott idejű, állandó jellegű munkát végzők, a megbízási jellegű munkaviszonyban állók és az alkalmi, időszakosan megbízottak. 15 Itt azokat vettük számba, akik a Likert skálán 4-esre vagy 5-ösre értékelték azt, hogy mennyire jellemző rájuk egy bizonyos állítás a külföldi munkával kapcsolatban. 17
12. ábra: A hallgatók munkaviszonyának megoszlása annak jellege szerint Az egyetemi tanulmányok melletti munkavégzés határozottan jellemzőbb a levelező tagozatosokra, mint a nappali tagozaton tanulókra. 10 levelezős hallgatóból kilenc dolgozik, míg a nappalisok között tízből csupán három. 16 Nemenként külön vizsgálódva a kép tovább árnyalható. A férfiak levelező tagozaton dolgoznak nagyobb arányban, 93,4 százalék, míg itt a dolgozó nők aránya 83 százalék, nappali tagozat mellett pedig a nők, 33,8 százalék, szemben a férfiak közötti 26,5 százalékos aránnyal. 17 Korcsoport szerinti bontást ezek után elvégezni nem érdemes, hiszen a képzési forma erős összefüggésben áll az életkorral, a 34 év feletti korcsoportban már nincs nappali tagozatos hallgató. A hallgatók által végzett munka jelentős része specifikus és valamilyen szakértelmet igényel. Négy emberből három végez olyan munkát, amelyhez szükség van a szakértelmére, de más szakterület szakemberei is el tudnák végezni, 14,5 százalék pedig olyan munkát végez, amihez speciálisan az ő szakértelmére van szükség. Másképp fogalmazva, a hallgatók háromnegyede dolgozik a szakterületén, közülük 19 százalék munkája más szakterületről nem lenne helyettesíthető. 16 A kapcsolat nagyon erősen szignifikáns (***), P<0,001 és nagyon erős, Cramer s V=0,638 17 Az összefüggés mindkét parciálisban nagyon erősen szignifikáns (***), P<0,001 18
13. ábra: A hallgatók által végzett munkához szükséges szakterületek megoszlása II/1.6 Összefoglalás A fenti elemzésben tett megállapításainkat összefoglalva kiemelhetjük, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatói között többségben vannak a férfiak, ám bizonyos szakok kifejezetten a nőket vonzzák. Az idegen nyelvek közül az angol és a német a legelterjedtebb, a francia nyelvet kevesebben beszélik magasabb szinten, míg az orosz nyelv ismerete inkább az idősebbekre jellemző. A magasabb iskolai végzettségű szülők gyermekei átlagosan több idegen nyelven beszélnek. A hallgatók kis hányada tanul párhuzamosan más szakon is, ám negyedük rendelkezik már felsőfokú végzettséggel, jelentős részük olyan képzésen tanul, amelynek bemeneti feltételei között szerepel egy felsőfokú végzettség. A hallgatók a saját eredményeiket jól ítélik meg a többiekhez viszonyítva. A rossz családi anyagi helyzet nem nyomja rá a bélyegét a hallgatók tanulmányi eredményeire. A külföldi munkavégzésre való hajlandóság megosztja a hallgatóságot és sokféle alternatíva létezik körükben. Közel 40% azonban egyáltalán nem tervez külföldön dolgozni, közel 60 százalék pedig semmiképp nem települne véglegesen ki. A Nemzetvédelmi Egyetem hallgatóinak több mint kétharmada dolgozik, azonban a munkavégzés sokkal nagyobb arányban jellemző a levelező, mint a nappali tagozatosokra. A továbbiakban az egyéni intézményi kérdőív eredményeivel foglalkozunk, amelyek három fő témát tárgyalnak: motiváció, elégedettség és jövőkép. 19
II/2. Motiváció, elégedettség és jövőkép II/2.1 Bevezető A fejezet címében szereplő három fogalomra akár tekinthetünk úgy is, mint a múlt (motiváció, miért ide jelentkezett), a jelen (elégedettség, hogyan ítéli meg az egyetemet hallgatóként) és a jövő (jövőkép, hogyan látja magát pár év múlva). Lényegében e három kérdésre kívánunk valamelyest választ adni. II/2.2 A jelentkezés motivációja, avagy miért éppen a ZMNE? Arra a kérdésre keresve a választ, hogy miért az egyetemünket választotta a jelentkező, nézzük meg a következő ábrát: 14. ábra: Szerepet játszott-e az adott ok a választás során? (az ábrán az igen válaszok százalékát szerepeltetjük) Három olyan okot láthatunk, amely 50 százalék feletti, ezek közül kettő erősen összefügg, mégpedig az hogy csak a mi egyetemünkön oktatják az adott szakot és az, hogy 20
mindenképpen ide akart jönni. Emellett igen kedvező, hogy a hallgatók körülbelül 60 százaléka úgy véli, könnyen el tud majd helyezkedni az itt szerzett tudással. A képzés minőségével kapcsolatban kicsit tovább kutattunk, gondolván, hogy egy mesterképzésre (vagy magasabbra) járó hallgató már körültekintőbben dönt az egyeteme megválasztásakor, és így itt inkább vártunk magasabb igenleges válaszarányt, mint az alapképzéseseknél, viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy nincs szignifikáns különbség az igenek és nemek között a képzési forma szempontjából. A továbbiakban azt néztük meg, hogy ki hány indokot jelölt meg, mert úgy véltük, hogy ez meghatározó lehet abból a szempontból, hogy ki mennyire motivált a jelentkezés szempontjából. A válaszolók átlagosan 3-at jelöltek meg, amelynek standard szórása 1,6. Ezek után létrehoztunk ebből egy kétkategóriás változót: 1) nem motivált (maximum kettőt jelölt meg), 2) motivált (2-nél többet jelölt meg). Az indokok mellett a jelentkezés motiváltságának másik fogódzkodója az lehet, hogy ki hányadik helyen jelölte meg a szakot. 15. ábra: Hányadik helyen jelölte meg a ZMNE-t? (N=596) Amint azt láthatjuk, a válaszolók majd 90 százaléka első helyen jelölte meg egyetemünket. Amennyiben összevetjük a motiváltságot mérő változónkkal, azt az eredményt kapjuk, hogy míg a nem motiváltak 15 százaléka nem az első helyen jelölte meg a ZMNE-t, addig ez az arány a motiváltaknál csupán 7,5 százalék (bővebben: mellékletek, 1. táblázat). 21
II/2.3 Elégedettség, avagy mi a véleménye a hallgatóknak a Zrínyiről? Elsőként a ZMNE általános megítélésével kapcsolatban vizsgálódtunk. A kérdőív motivációval és elégedettséggel foglalkozó blokkjának utolsó kérdésében lehetősége volt a megkérdezettnek 0-tól 10-ig osztályoznia a ZMNE-t, ahol a magasabb pontszámok jelölték a pozitívabb megítélését. A 618 válaszoló 6,8-ra értékelte egyetemünket (standard szórása 1,8). Azt feltételeztük, hogy bizonyos változók mentén eltéréseket tapasztalhatunk a megítéléssel kapcsolatban, ezért varianciaanalízist alkalmazva megnéztük, hogyan módosulnak az átlagok a kérdezett neme, tagozata, motiváltsága (kétkategóriás), képzési formája és kara alapján. 18 Azt tapasztaltuk, hogy csak a főhatások szignifikánsak, és azok közül is csak a tagozat, a képzési forma és a motiváltság. Ezek alapján a következő táblázatot kapjuk: 2. táblázat: A ZMNE átlagos megítélésének átlagai tagozat, motiváltság és képzési forma szempontjából 19 Tagozat Motivált-e Képzési forma Átlag Standard szórás Nappali 6,14 1,971 Levelező 7,34 1,541 Igen 7,18 1,166 Nem 6,16 1,952 Alapszakos vagy főiskolai 6,84 1,822 Mesterszakos vagy egyetemi 6,64 1,924 Doktori képzés 7,6 1,654 Amint láthatjuk, a levelező tagozaton tanulók, a motiváltabbak és doktori hallgatók a főátlaghoz képest pozitívabban vélekednek az egyetemről, míg a kevésbé motiváltak és nappali tagozatosok főátlagnál valamelyest negatívabban vélekednek. Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a szórások elég magasak, tehát a kapott eredményeket érdemes némi fenntartással kezelni. Tekintve, hogy ez idáig egy változót vizsgáltunk, illenék ezt bővíteni, hiszen nemcsak ezzel az osztályozással mértük az egyetem általános megítélését, hanem egy kérdés csokorral is, amely hat kérdésből állt (lásd: kérdőív QM02-es kódú kérdések). Bízva abban, hogy ezek a 18 Felmerülhet az olvasóban (jogosan), hogy miért nem szerepeltetjük a finanszírozási formát és a kort. Úgy találtuk, hogy míg a finanszírozási forma erősen együtt jár a tagozattal, addig a kor a képzési formával. Tehát például, ha azt mondjuk, hogy a magasabb képzési formában elégedettebbek a hallgatók, akkor abban magában foglaltatik, hogy az idősebbek elégedettebbek. A tagozat és finanszírozás együtt járásánál pedig a levelező tagozatosok elégedettsége a költségtérítésesek elégedettségét is tükrözi. 19 F-próbák szignifikanciák < 0,05, Korrigált R 2 =0,173; Megjegyezzük, hogy a varianciaanalízis itt nem teljesen korrektül lett alkalmazva, mert a független változó nem normális eloszlású, ezért közöljük a Wilcoxon rangpróba eredményeit is: míg tagozat és motiváltság szempontjából szignifikánsan eltérnek a mediánok, addig képzési forma tekintetében ne, 22
változók egy dimenziót képeznek, főkomponens elemzéssel létrehoztunk egy újabb mutatót, amelyet végül a következő változók alkották: osztályzat, 20 ZMNE nehézsége, kapcsolatépítési lehetőségek és gyakorlatias oktatás. Két változót a magas nem válaszolási arány 21 miatt nem építettünk be a mutatóba (nem növelte a megmagyarázott hányadot annyival, mint ahány megfigyelést veszítettünk volna vele), egy pedig túl kis súllyal vett részt az új változó képzésében. Az így kapott általános megítélést mérő változónk megőrzött információmennyisége körülbelül 53 százalék volt, ami több mint elégséges. (bővebben: mellékletek, 2. táblázat) Ugyanazt a modellt futtattuk, mint amit az előbb és azt tapasztaltuk, hogy a képzési forma is csatlakozott a szignifikánsan nem magyarázó változók közé, így a végső modellünk két független változóra (tagozat és motiváltság) redukálódott. Eredmények tekintetében ugyanazt mondhatjuk el, mint az előbb, amely arra enged következtetni bennünket, hogy nagyjából tudatosan és következetesen osztályoztak a válaszolók. A továbbiakban a ZMNE szolgáltatásaival kapcsolatos véleményeket elemezzük, amelyeket tizennégy kérdéssel mértünk fel (lásd: kérdőív QM04-es kérdések). Az eddigiektől eltérően, nem főkomponenst képeztünk, hanem átlagoltuk a válaszokat annak függvényében, hogy ki hány érvényes választ adott. Erre azért volt szükség, mert sok helyen magas volt az adathiány. A kapott eredményeink 1 és 5 közé estek (hiszen minden kérdést 1-től 5-ig osztályozhattak, ahol az 5 jelentette a legjobbat). Alapvetően azt mondhatjuk el, hogy átlagosan 3,2-es értéket adtak a válaszolók, amelynek standard szórása körülbelül 0,7. Tehát a hallgatók körülbelül az elméleti átlagnak (3) megfelelően értékelték az egyetemet. Mielőtt tovább haladnánk azon az úton, hogy megvizsgáljuk van-e szignifikáns eltérés például tagozat vagy képzési forma szempontjából, nézzük meg, hogy az egyes kérdésekre adott válaszok hogyan viszonyulnak a főátlaghoz (3,2): 22 20 Értsd: 0-tól 10-ig értékelés. 21 Több mint 10 százaléknál szabtuk meg a küszöböt. 22 Csak azokat a kérdéseket szerepeltetjük, ahol az adott kérdés átlaga legalább 10 százalékban eltért a főátlagtól (3,2) 23
16. ábra: A ZMNE-vel kapcsolatos elégedettség adott szempontok átlagai alapján (a főátlagtól való eltérés) Az ábra alapján is azt olvashatjuk le, hogy inkább elégedettebbek a válaszadók a ZMNE-vel, viszont a tanulmányi ügyintézés és tájékoztatás, továbbá a nyelvképzés és az elméleti és gyakorlati tárgyak aránya az átlag alatt van. Ez utóbbit úgy kell értelmezni, hogy inkább tartják elméleti alapúnak az egyetemi képzést, mint gyakorlatiasnak. Ezek alapján már sejthető, hogy a nyelvképzés miért kapott negatívabb megítélést, hiszen pont hogy a nyelvi képzés gyakorlatias oktatást követel meg. 23 A negatívumok mellett érdemes kiemelni az oktatókat, akikről nagyon jó véleménnyel vannak a válaszadók, és ettől a pozitív megítéléstől nem sokkal tér el a hallgatók és oktatók viszonya, és a sportolási lehetőségek sem. Mint már feljebb említettük, az előbb képzett összesített mutatónkkal (amelynek átlaga 3,2 volt) is készítettünk egy olyan modellt, amelybe magyarázó változónak ugyanazokat hívtuk be, mint az általános megítélésnél (emlékeztetőül: kérdezett neme, kara, tagozata, képzési formája és előzetes motiváltsága). A kapott eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy egyedül a tagozat főhatása volt szignifikáns, és azt mondhatjuk, hogy a levelezős hallgatók 23 Ezt erősíti, hogy szignifikánsan korrelál a nyelvi képzés megítélése az elméleti és gyakorlati tárgyak arányával. Korreláció: 0,369 (közepesen erős korreláció) 24
3,5-ös átlagot adtak, ami a 3,2-nél magasabb, addig a nappali hallgatók valamelyest negatívabban vélekedtek a 2,9-es átlagukkal. 24 Nemcsak az egyetemre, hanem az azzal kapcsolatos intézményekre és szervezetekre is rákérdeztünk, viszont az értékelés mellett lehetősége volt a hallgatónak, hogy jelezze ismeri-e az adott intézményt/szervezetet. Ennek a megoszlását mutatja a következő tábla: 17. ábra: Az egyes intézmények/szervezetek ismertsége százalékos formában (616 >= N >= 604) A válaszadók nagy többsége használja a könyvtárat és a büfét, továbbá volt már dolga az Oktatási Igazgatóságon, ellenben azt láthatjuk, hogy a tudományos élettel kapcsolatos szervezetek (szakkollégium, kutatóintézetek) igénybevétele igen alacsony, viszont ismertségük 50 százalék körül mozog. A következőkben azt nézzük meg, hogy akik ismerik és igénybe vették az adott intézmény/szervezet szolgáltatásait, hogyan vélekednek arról. Ezt egy 1-től 5-ig tartó skálán mértük minden egyes intézmény/szervezet esetében, és ez alapján a már fentebb is ismertetett egyszerű összesítő átlagolással hoztunk létre egy mutatót, amely eredménye 3,4 lett (standard 24 A modell együttes magyarázó ereje (korrigált R 2 ): 0,186. A független változó normális eloszlású, Shapiro- Wilk próba, p=0,566 25
szórása 0,8). 25 Tehát, hasonlóan a vélekedéshez, ezen a területen az elméleti átlag (3) környékén értékelték az egyetemet a hallgatók. 18. ábra: Intézményekkel és szervezettek kapcsolatos elégedettség (a főátlagtól való eltérés alapján) A könyvtár bőven a főátlagnál jobb értékeléssel bír, míg a szakkollégium, a kutatóintézetek és a büfé megítélése lényegében megegyezik a főátlaggal. A válaszolók a HÖK-kel a legelégedetlenebbek, de az Oktatási igazgatóság megítélése is jóval a főátlag alatt van. Emlékezzünk vissza, hogy a tanulmányi ügyintézésekkel szintúgy nem voltak elégedettek az aktív hallgatók, tehát egyáltalán nem meglepő, az Oktatási igazgatóságra kapott eredmény. Eddig azt tapasztalhattuk, hogy főként tagozat mentén lelhetünk szignifikáns eltérésekre, és az igazság az, hogy az intézményekkel és szervezetekkel kapcsolatban is csak ezt tudjuk elmondani. Az Egyetemmel kapcsolatos elégedettséget nemcsak az mutathatja meg, hogy szolgáltatások, intézmények szempontjából hogyan ítélik meg, hanem az is, hogy hányan tervezik, hogy 25 A változó normális eloszlású, Shapiro-Wilk próba, P=0,05353 26
továbbtanuljanak az Egyetemen. Igaz, 2012 januárjáról már nem Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem lesz az intézmény neve, viszont ezzel a hallgatók is tisztában voltak, ezért úgy tekintettünk az igenleges választ adókra, mint akik a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) kívánnák tanulmányaikat folytatni. II/2.4 Merre tovább, avagy marad-e a Zrínyin? 19. ábra: Továbbtanulási szándék a ZMNE-n, azaz NKE-n (N=610) A válaszolók majd 60 százaléka tervezi, hogy továbbtanuljon az Egyetemünkön. Amennyiben tagozat szempontjából nézzük meg a továbbtanulni szándékozók arányát, azt tapasztaljuk, hogy nincsen szignifikáns eltérés a nappali, illetve levelező tagozatosok között. Ezzel szemben képzési forma szempontjából már egy gyenge összefüggést találunk. 20. ábra: Továbbtanulási szándék a ZMNE-n (azaz NKE-n) képzési szint szerint (N=609) 26 26 Khi-négyzet próba szignifikanciája: 0,000. Cramer s V:0,168 (gyenge kapcsolat) 27
Az adatok magukért beszélnek, hiszen egyáltalán nem okoz meglepetést az, hogy az alapszakosok kívánnak leginkább továbbtanulni, viszont még a mesterszakosoknak a fele is tervezi azt, hogy az Egyetemünkön marad. 21. ábra: Milyen képzési formában folytatná tanulmányait? (N=356) Azok között, akik folytatnák tanulmányaikat a ZMNE-n (azaz az NKE-n), legtöbben egy mesterszakot szeretnének elvégezni (70 százalék). A második legnagyobb szeletet a doktori képzésben továbbtanulni kívánók teszik ki (12 százalék), és tőlük nem sokkal maradnak el a bizonytalanok (8 százalék). 22. ábra: Milyen finanszírozási formában folytatná tanulmányait? (N=359) 28
Legtöbben államilag finanszírozott formában folytatnák a tanulmányaikat, viszont a továbbtanulni kívánók majd egynegyede fizetne is érte, és amennyiben figyelembe vesszük azok számát, akiknek mindegy, hogy milyen képzési formában folytatnák tanulmányaikat, máris egyharmad környékére emelkedik a lehetséges fizetők száma. Természetesen, sokkal könnyebb egy kérdőívben megjelölni, hogy fizetnének egy jövőbeli szolgáltatásért, mint azt ténylegesen meg is tenni, ezért az itt látott eredményeket érdemes fenntartásokkal kezelni. Azok a válaszolók, akik fizetnének a továbbtanulásért, átlagosan 134,000 forintot adnának ki arra, hogy képezzék magukat (standard szórása 38,000 forint), továbbá a két leggyakoribb érték a 150,000 és a 100,000 forint voltak. Fizetési kategóriákba sorolva a következőket láthatjuk: 23. ábra: A továbbtanulásra fordítandó összeg négy kategóriában (N=132) Amint látjuk, legtöbben 100,000 és 200,000 forint közötti összeget (83 százalék) fizetnének a továbbtanulásért. Megjegyezzük, hogy akik 0 és 99,000 forint közötti összeget jelöltek meg, mind mesterképzésre tanulnának tovább. Idáig láthattuk, hogy mennyire elégedettek az Egyetemmel kapcsolatban általános szempontból, a szolgáltatások szempontjából és az Egyetemhez köthető intézmények és szervezetek szempontjából. Továbbá megtudtuk, hogy nagy arányban terveznek továbbtanulni az Egyetemen. 29
II/2.5 Szakmai gyakorlat A fejezet zárásaként azt nézzük meg, hogy kik vettek már részt szakmai gyakorlaton, és az mennyire segítette elő tanulmányaikat, elhelyezkedésüket és a ZMNE-vel kapcsolatos megítélésüket. A válaszolók körülbelül 40 százaléka már vett részt egybefüggő, legalább 2-3 hetes szakmai gyakorlaton, és ennek hasznosságát átlagosan 3,5-re értékelték egy ötfokú skálán (standard szórása: 0,9). 27 Emellett elmondhatjuk, hogy míg a nappali tagozatosoknak 33,3 százaléka, addig a levelező tagozaton tanulók 47 százaléka vett részt szakmai gyakorlaton. 28 Egyéb felosztás mentén (például nem, kar) nem találtunk szignifikáns eltérést. 24. ábra: Szakmai gyakorlattal kapcsolatos átlagos vélekedések (a főátlagtól való eltérések alapján) A fenti ábrán látható, hogy egy kivételével mindegyik szempont átlagos megítélése a főátlag felett van. A kakukktojás nem más, mint az oktatók segítségnyújtásának megítélése. Ésszerű feltételezés lehetne az, hogy emögött inkább a levelező tagozatos hallgatók magasabb szakmai gyakorlaton való részvételi aránya áll, és ők kevesebbet találkoznak oktatóikkal, emiatt nem is értenek egyet azzal, hogy sok segítséget kaptak az oktatójuktól. A helyzet 27 A képzés formája hasonlóan történt a fenti főátlagképzésekéhez, vagyis az érvényes válaszok függvényében átlagoltunk. 28 Khi-négyzet próba szignifikanciája: 0,001. Cramer s V: 0,139 (gyenge kapcsolat) 30
azonban nem ez, hanem épp ellenkezője. A levelező tagozatosok átlagosan 2,6-ra, 29 míg a nappalisok 2,2-re 30 értékelték ezt az állítást, tehát éppen a levelezős hallgatók az elégedettebbek. 31 Természetesen, az előbb feltett hipotézis helyet megfogalmazhatjuk azt is ami nagyobb eséllyel igaz, hogy a levelezőre járó hallgatók jobban értékelik, ha segítséget kapnak egy tanáruktól, ezért pozitívabb az ő vélekedésük. II/2.6 Jövőkép, avagy a munkahellyel kapcsolatos elvárások A II. fejezet utolsó nagyobb tartalmi részéhez érkeztünk. Jellemeztük a hallgatókat a tanulmányaik és ismereteik alapján (például: nyelvismeret), továbbá vázoltuk, hogy a hallgatók hogyan vélekednek a Zrínyiről, és mi motiválta őket arra, hogy Egyetemünkön tanuljanak. Részlegesen már ejtettünk szót a munka világával kapcsolatos résznél arról, hogyan látják a jövőt a válaszolók migráció szempontjából, most viszont részletesebben tárgyalni fogjuk, hogy a hallgatóknak milyen elképzeléseik és elvárásaik vannak a munkahelyekkel kapcsolatban. 25. ábra: Egyes munkahellyel kapcsolatos állítások fontossága (csak a nagyon fontos és fontos kategóriák százalékával) (N=kb. 600 mindenhol, kivéve az utolsó állatásnál: 531) 29 Standard szórása: 1,5 30 Standard szórása: 1,36 31 Az eltérés szignifikáns. F-próba szignifikanciája < 0,05. Eta 2 : 0,017. A változó nem volt normális eloszlású: Shapiro-Wilk próba, p=0,00579, ezért Wilcoxon rangsor próbával a mediánokat néztük meg. A kapcsolat szignifikáns: p=0,0436<0,05 31
A kérdőív jövőkép blokkjában tizenegy jellemzőt fogalmaztunk meg a munkahellyel kapcsolatban, és a 25. ábrán azt láthatjuk, hogy az egyes szempontokat mennyire ítélték fontosnak a válaszadók. A három legfontosabbnak ítélt jellemző, a jövedelem, szakmai fejlődés lehetősége és a munkahelyi légkör. Természetesen, több egyéb jellemzők is megközelítik ezek fontossági szintjét, viszont ha jobban megnézzük az előbb felsorolt tulajdonságok mögöttes jelentés tartalmát, bátorkodhatunk feltételezni három a háttérben meghúzódó dimenziót: 1) anyagi jellemzők, 2) szakmai jellemzők és 3) munkahelyi környezet dimenziója. Úgy véltük, hogy a kapott válaszok alapján fel tudjuk tárni ennek a három dimenziónak a meglétét az adatstruktúrából, és ehhez faktoranalízist alkalmaztunk. Eredményképpen azt tapasztaltuk, hogy az anyagi és szakmai jellemzők látens dimenziója ténylegesen jelen van, ám a munkahelyi környezetet nincsen. Ennek az is betudható, hogyha visszatekintünk a fenti ábrára, láthatjuk, hogy a munkahelyi légkörön kívül a többi olyan jellemző, amely a munkahely környezetét (például: rugalmas munkaidő) alkotná nem kapott kiemeltebb szerepet. 32 A továbbiakban azt néztük meg, hogy nem, tagozat, képzési forma és kar mentén tapasztalunk-e eltéréseket az egyes dimenziók megítélésének szempontjából. Először az anyagi helyzetet tárgyaljuk. Egyedül tagozat szempontjából tapasztaltunk szignifikáns eltérést, és azt tapasztaltuk, hogy a levelezős hallgatóknak fontosabb az anyagi dimenzió, mint nappali tagozatos diákoknak, amely egyáltalán nem meglepő, mind a korukból, mind pedig abból adódóan, hogy nagyobb arányban dolgoznak már. 33 A szakmai dimenzió mentén vizsgálódva, azt láttuk, hogy tagozat szempontjából az anyagi dimenzióhoz hasonló eredmények jöttek ki, 34 de a tagozat mellett, a kérdezett neme is szignifikáns eltérést mutatott, és azt mondhatjuk el, hogy a nőknek fontosabbak a szakmai jellemzők, mint a férfiaknak. 35 Nemcsak arra kérdeztünk rá, hogy milyen jellemzők fontosak a munkahely szempontjából, hanem arra is, hogy a hallgatók bizonyos tulajdonságokat, illetve képességeket mennyire tartanak fontosnak azon a szakterületen, ahol el kívánnak helyezkedni. 32 Maximum Likelihood faktoranalízis; Rotáció: varimax; A két faktor együttesen 61,8 százaléknyi információt őrzött meg (a faktorsúlyokról, kommunalitásokról bővebben: Mellékletek, 3. melléklet) 33 F-próba szignifikanciája < 0,05; eta 2 =0,011; N=589, Wilcoxon-próba: p=0.0436<0,05 34 F-próba szignifikanciája < 0,05; eta 2 =0,01; N=589, Wilcoxon-próba nem szignifikáns: p=0,1344 35 F-próba szignifikanciája < 0,05; eta 2 =0,029; N=589, Wilcoxon-próba:p=0,000<0,05 32
26. ábra: 15 tulajdonság/képesség átlaga a főátlagtól (4,22) való eltérés alapján Első körben érdemes említést tenni arról, hogy a főátlagtól, amelyet a már fentiekben is ismertetett módon képeztünk, 36 legjobban az idegen nyelv ismerete, a nyitottság és a számítógép ismerete tér el negatív irányba. Ezek közül is, a nyelvismeret kiemelkedően eltér, amely igen meglepő annak türkében, hogy a válaszolók több mint fele legfeljebb közepesre értékelte az angol nyelvtudását (emlékezzünk vissza, hogy a többi nyelvnél ennél csak rosszabb arányok voltak). Ennek a hátterében lényegében két dolog húzódik meg. Az egyik a kor, vagyis az idősebbek inkább nem tartják fontosnak a nyelvismeretet 37 (a kor és a levelező tagozat erősen együtt jár, így nem meglepő, hogy a levelezősök szerinti felosztás mentén is szignifikáns eltérést tapasztalunk), 38 a másik pedig a kar, miszerint a Bólyai János Hadmérnöki Karon hallgató diákok kevéssé tartják fontosnak az idegen nyelvismeretet azon a szakterületen, ahol el fognak helyezkedni. Tekintve, hogy az állományban levők jelentős hányada a Bólyai Karon tanul, így mondhatjuk, hogy többek közt a katonák számára nem annyira fontos a nyelvismeret. Pozitív irány szempontjából a problémamegoldás, logikus gondolkodás, kitartás és felelősségvállalás tér el látványosan, és ha megnézzük, ezen képességek egy része egy 36 Emlékeztetőül: mindenkinél kiszámoltuk az érvényes válaszai átlagát, és annak vettük az átlagát. 37 A kor és az idegen nyelvismeret korrelációja: -0,188, szignifikáns 99%-os megbízhatósági szint mellett; N=612 38 F-próba szignifikanciája < 0,05; eta 2 =0,056; N=592, Wilcoxon-próba: p=0,000<0,05 33
csokorba sorolható. Ezidáig nem beszéltünk róla, de a kérdőív készítésekor mi három látens dimenzió mentén döntöttünk a 15 tulajdonság mellett: 1) veleszületett, illetve tanulható belső képességek, 2) gyakorlatias, tárgyi képességek és 3) szociális, kommunikációs képességek. 39 Az adataink nem igazolták ennek a három dimenziónak a meglétét, de ettől függetlenül megvizsgáltuk, hogyha a dimenziók mentén képezünk átlagokat, akkor tapasztalunk-e különbséget. Ha nem is nagyon jelentős (de szignifikáns), 40 de azért felfedezhető egy rangsor a három dimenzió átlagai alapján, és azt mondhatjuk el, hogy legfontosabbnak a veleszületett, illetve tanulható belső tulajdonságokat tartják legfontosabbnak a hallgatók a másik két dimenzióval szemben. A jövőkép zárásaként ejtünk még néhány szót a jövedelmekkel kapcsolatban. Megkérdeztük a hallgatóktól, hogy mekkora havi nettó jövedelemmel lennének elégedettek, és azt is, hogy mekkora havi nettó jövedelemre számítanak. Amennyiben nem vesszük figyelembe azt, hogy ki az, aki már dolgozik, akkor azt mondhatjuk, hogy a válaszolók átlagosan 200,000 forint nettófizetést 41 szeretnének, de ehelyett átlagosan csak 149,500 forintra 42 számítanak. 43 Amennyiben csak azokat a válaszolókat nézzük, akik nem dolgoznak (nem dolgozásba belevettük az alkalmi, nyári munkát is), azt tapasztaljuk, hogy mindkét átlag csökken. Az, amit szeretnének 188,600 forintra, 44 és amire számítanak 137,650 forintra. 45 II/2.7 Motiváció, elégedettség és jövőkép összegzése Ebben a fejezetben leírtuk, hogy alapvetően elégedettek a hallgatók a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemmel, mind általános értelemben, mind pedig a szolgáltatások és a kapcsolódó intézmények, szervezetek szempontjából. De ne feledjük, hogy a tanulmányi tájékoztatás és ügyintézés terén láthattuk, hogy van min fejleszteni. Emellett a hallgatói képviseletet (HÖK) kell még kiemelni, hiszen a válaszolók azzal voltak a legelégedetlenebbek. Természetesen, annak feltárása érdekében, hogy milyen hiányosságok, 39 1 dimenzió: kreativitás, kitartás, felelősségvállalás, rugalmasság, logikus gondolkodás 2 dimenzió: önálló munkavégzés, idegen nyelvismeret, szakmai tapasztalat, számítógép ismeret, problémamegoldó készség 3 dimenzió: kommunikációs készség, csapatjátékosság, alkalmazkodó készség, nyitottság, szervezőkészség 40 Páros t-próba szignifikanciák < 0,05 (párok: 1.dim-2.dim; 2.dim-3.dim; 1.dim-3.dim), nem normális eloszlásúak, Wilcoxon páros rangpróba: p=0,000<0,05 41 Standard szórás: 88,700 forint 42 Standard szórás: 73,500 forint 43 Páros t-próba szignifikanciája < 0,05, nem normális eloszlásúak, Wilcoxon páros rangpróba: p=0,000<0,05 44 Standard szórás: 91,100 forint 45 Standard szórás: 53,000 forint 34