Összehasonlító magánjogtörténet IV.

Összehasonlító magánjogtörténet IV. Visszatérés a ius communehoz? alapvetés Az Európai Közösség elsődleges ma is érvényes célkitűzése mindig is egy közös piac megteremtése volt, vagyis egy olyan gazdasági térség létrehozása, amelyben az államok közötti határok és a vámrendszer semmilyen formában nem nehezítik vagy akadályozzák a termékek, az áruk és a javak kereskedelmi forgalmát, a természetes személyek (munkavállalók, vállalkozók, szabadfoglalkozásúak) és a jogi személyek a nagy és egyéges piacon minden akadálytól mentesen, bármelyik tagállamban kifejthetik tevékenységüket. Ennek az Európai Gazdasági Közösség létrejöttétől kezdve meglévő ambiciózus tervnek a megvalósítása hosszú időn keresztül elsősorban politikai természetű nehézségekbe és akadályokba ütközött, amelyek lassították az előrelépést. alapvetés (2) Az 1990-es és 2000-es években azonban a közös piac fejlődése minden tagállam számára példátlan módon felgyorsult. Ez annak is köszönhető, hogy immár a tagállamok kormányzatainak szintjén is beérett az Európai Közösség eszméje, és e körökben a Közösség tényleges szerepe is nagyobb mértékben tudatosult. De az egységes piac megteremtéséhez nem elegendő annak megakadályozása, hogy az államok importtilalmakat vezessenek be, ha eltörlik az importtilalmakkal azonos hatású intézkedéseket, ha olyan normákat bocsátanak ki, amelyek liberalizálják a személyek és javak áramlását, nem elegendő deklarálni a letelepedés és a szolgáltatások nyújtásának szabadságát sem. az európai piac az új európai piac, ma még a világ legnagyobb egységes piaca; olyan piacnak kell lennie, ahol a piac tagjai erősek, és képesek arra, hogy a Közösségen belüli és azon kívüli vállalkozásokkal eredményesen versenyezzenek; egy igazi egységes piacon, amely a szabad versenyen alapul, a piac valamennyi szereplőjének, még ha különböző jogrendszerekhez tartoznak is, azonos helyzetet kell élvezniük, és azonos feltételek mellett kell hogy részt vehessenek a piaci versenyben; ebből adódik az a követelmény, hogy az egyes jogrendszerekben ki kell küszöbölni minden olyan esetleges nemzeti specifikumot, amely hátrányt jelenthet, vagy amely az egyes tagállambeli vállalkozásokat illetéktelen előnyhöz juttathatja más közösségbeli vállalkozásokhoz képest. új fejlődési fázis Így megindult a közösségi MAGÁNJOGI jogszabályok megalkotása, mindenekelőtt a kereskedelmi jog, de a polgári jog területén is. e szabályok ma már nem korlátozódnak a versenyjogra (a versenykorlátozó megállapodások tilalma, a vállalatok piaci erőfölénnyel való visszaélésének szankcionálása, a kartelljogi szabályok), amely végeredményben csak a közösségi piaci méretű nagyvállalatokra nézve releváns, hanem olyan új és/vagy egységes szabályok is születtek, amelyek minden vállalkozásra, a nagy-, a középvállalatokra és a kisvállalkozásokra (KKV) is irányadók, illetve amelyek olyan természetes személyekre is vonatkoznak, akik nem folytatnak gazdasági tevékenységet. Ezek az új szabályok valójában az egységes európai piac létrejötte következményének tekinthetők; az első gyakorlati, konkrét eredményekről van szó, amelyeket a maastrichti egyezmények kiváltottak, és amelyek döntő lökést adtak ahhoz, hogy a korábbi fejlődési fázis meghaladásaként ténylegesen létrejöhetett az Európai Unió. szükségszerűség Az európai magánjogok sokfélesége komoly akadályt jelent a Közösség által kitűzött közvetlen célok, nemkülönben az európai idem sentire (ugyanúgy érteni) ideális célkitűzésének megvalósítása szempontjából. Különösen az a tény, hogy a SZERZŐDÉSI JOG minden egyes tagállamban más tartalommal rendelkezik, akadályát képezi az áruk szabad mozgásának. Egy határok nélküli piac nem viselheti el a jogi sokféleség által okozott hátrányokat, mint ahogy egy igazi közös európai szellem sem bontakozhat ki a maga teljességében, ha hiányoznak a személyek közötti viszonyokat rendező közös szabályok. Megoldás: egységesítés = europaizálás 1

újraeuropaizálás Az elmúlt évtizedben mind gyakrabban beszéltek/beszélnek arról, hogy küszöbön áll, vagy már meg is kezdődött a jog európaizálásának" (vagy újraeurópaizálásának") folyamata. abban senki sem kételkedik, hogy Európában a jogi hagyományok különbözőségének (különösen a két nagy jogcsalád, a civil law és a common law jelenlétének) ellenére létezik a közös jogelveknek egy olyan együttese, amely nagyrészt a római jogi hagyományból származik. amikor tehát a jog európaizálásáról beszélünk, akkor nem egy közös alap kialakításának folyamatára gondolunk, mert ez a közös alap már évszázadok óta létezik. ius commune újraeuropaizálás (2) A legbizakodóbb elsősorban tudományos álláspontok szerint a jog európaizálása egy valóban egységes, kógens szabályrendszer felépítését jelenti, amely egyfelől egy közös esetjogon alapul, másfelől egy olyan szövegben vagy kódexben jut kifejezésre, amely összefoglalja azokat a közös elveket, amelyek kiindulópontként szolgálhatnak egy közös európai magánjog felépítéséhez. ha ezek a közös elvek összefoglalást nyernek, akkor kerülhet előtérbe az a következő fázis, amelyben már az egységes operatív szabályok együttese is létrehozható. Ez utóbbi feladatot mindenképpen egységes módszer alkalmazásával, de a ténylegesen elért harmonizáció szintjéhez képest eltérő kritériumok érvényesítésével kell megoldani: az összes tagállami eltéréseket kiküszöbölő új szabályok megfogalmazásától a különböző megoldások közötti közvetítés eredményeként létrejött szabályok megfogalmazásán át az alkalmazott szabályok közül a leghatékonyabb szabály megfogalmazásáig terjedhetnek a variációk. figyelmeztetés fontos azonban annak hangsúlyozása, hogy az egységesítésre irányuló kezdeményezések csak részben kapcsolódnak a közösségi intézményekhez vagy egyáltalában az Unió céljaihoz. az egységesítés és a harmonizálás nem azonos jelentésű fogalmak az európai jogegységesítésre irányuló kezdeményezések és a közösségi intézmények tevékenysége (tételes jogi harmonizálás) között egyelőre szerény mértékű az összefüggés az egymás melletti elbeszélés oka: a közösségi politika célkitűzései nem egységesek, nem egységesek maguk a tárgybeli kezdeményezések sem. Az egységesítésről folyó tudományos vita tehát a közösségi jogalkotási és bírósági tevékenységtől függetlenül zajlik, és bár az utóbbi tevékenységekkel sok ponton érintkezik, azoktól mégis el kell határolni. (a következőkben ezt fontos figyelembe vennünk!) európai magánjog Az eddig is imponáló magánjogi egységesítési törekvések által érintett szabályozási területek a következők: 1. a verseny jog, amellyel a közösségi szervek, a Tanács, a Bizottság és a Bíróság kezdettől fogva a legnagyobb fokú elkötelezettséggel foglalkoztak ez az a magánjogi jogterület, amely a Közösség tevékenységében mindenkor napirenden volt; 2. a társasági jog a közösségi magánjog legkiterjedtebb részterülete, minthogy igen nagy számú olyan jogintézményt ölel fel, amelyek a rendeletek, illetve az irányelvek révén kisebb-nagyobb mértékben egységes vagy harmonizált szabályozással rendelkeznek; 3. a polgári jogi felelősség - a közösségi jogalkotás eddig csak két tényállással foglalkozott: a termékfelelősséggel és a szolgáltatást nyújtó felelősségével; 4. az ipari tulajdon és a szerzői jog - a közösségi jogalkotás figyelmét nem kerülhetik el az olyan klasszikus iparjogvédelmi jogintézmények, mint a szabadalom vagy a védjegy, valamint a szerzői jog, legújabban pedig a szoftverekkel kapcsolatos jogok védelme; európai magánjog - szerződési jog 5. Az európai magánjog körében a szerződési jog is szolgál igen érdekes tapasztalatokkal: rendkívül nagy számban találkozhatunk a tagállami jogokat közelítő (harmonizáló) közösségi jogi normákkal: a tisztességtelen szerződési kikötésekről, az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekről, az ingatlanok időben megosztott használatáról, a szervezett utazási szerződésről, a kereskedelmi ügynöki szerződésről, a fogyasztási hitelszerződésről, a banki és biztosítási szerződésekről, a faktoringról, a franchiseról a lízingről szóló irányelvek. Az e területen kialakult terjedelmes normaanyag, amelyet túlnyomórészt az utóbbi két évtizedben dolgoztak ki, óriási horderejű változásokat idézett elő a nemzeti jogrendszerekben, mert az új közösségi szabályozás sok esetben évszázados jogelvekkel és szabályokkal került ellentétbe. a fragmentaritás meghaladása Mindazonáltal a magánjog és a szerződési jog központi intézményei körében a közösségi jogalkotás az utóbbi években is csak kivételes és fragmentáris volt: elsősorban a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos irányelvekre terjedt ki 1985 óta. ezek az irányelvek és rendeletek csak részletkérdéseket tárgyalnak, inkoherensek és emiatt nehezen illeszthetők be a tagállamok magánjogi jogrendjei mögött meghúzódó átfogó koncepciókba. Ez a felismerés a jogegységesítés teljesen más típusára irányította rá a figyelmet, s ezt az EU jogalkotó szervei is egyre inkább kénytelenek tudomásul venni. Az Európai Parlament és a Bizottság törekvéseinek megfelelően nagy valószínűség szerint a közeljövőben, talán egy évtizeden belül az európai magánjog képe, jellege jelentősen meg fog változni. Erre mutatnak az (1989) 1999 óta megszaporodó szándéknyilatkozatok. 2

szándéknyilatkozatok szándéknyilatkozatok (2) 1. A Parlament 1989. május 26-án elfogadott határozata, egy újszerű hivatkozási alapot biztosított mindazok számára, akik már hosszabb idő óta hangoztatták az európai magánjog egységesítése és a Közösség összes polgára számára közös szabályok egész sorának megteremtése felé való haladás lehetőségét és szükségességét, vagy legalábbis az arra való kedvező alkalmat. 2. A Parlament 1994. május 6-án elfogadott határozata a Bizottságot felhívta arra, hogy kezdje meg az európai magánjogi törvénykönyv megvalósíthatóságának megállapítására irányuló munkát. 3. Az amszterdami szerződés felhatalmazása alapján az Európai Tanács 1999-ben, tamperei ülésén kezdeményezte egy átfogó tanulmány elkészültét (a 39. pontban kimondva): Az anyagi magánjog területén szükség van egy átfogó tanulmányra arról a kérdésről, hogy a magánjogi eljárások gyors lefolyását gátló akadályok leküzdéséhez szükség van-e a tagállamok magánjogi előírásai egységesítésére? 4. Az Európai Parlament Jogi és Belső Piaci Bizottság 2000. november 6-án szakértői meghallgatást tartott egy európai magánjogi törvénykönyv létrehozásának lehetőségéről és szükségességéről és elfogadott állásfoglalásában első ízben került megfogalmazásra egy javaslat az új európai polgári törvénykönyv tartalmáról és megalkotásának módjáról. szándéknyilatkozatok (3) 5. 2001 júliusában a Bizottság közleményt tett közzé, melyben az európai szerződési jog (és csak a szerződési jog) megteremtésének kérdésével foglalkozott Communication from the Commission to the Council and the European Parliament on European Contract Law. Vagyis szűkítve a programot a szerződési jogra koncentrált a közlemény. Négy opciót fogalmazott meg: pro primo Az Európai Uniónak nem kell lépnie, az európai magánjog fejlődését teljes egészében át kell engedni a piac szükségleteinek, támaszkodva a nemzetközi magánjog létező szabályaira. pro secundo Az Európai Uniónak támogatnia kell olyan tudományos munkálatok létrehozását, melyek közös magánjogi alapszabályokat (mintaszabályokat) fogalmaznak meg az amerikai Restatement-ek mintájára: A szerződési jog közös alapelvei kidolgozásának támogatása, mely alapelvek a nemzeti jogrendek közeledéséhez vezetnek. szól ezen opció fejirata. pro tertio Át kell dolgozni, és fel kell javítani a meglévő közösségi szerződési jogi előírásokat. pro quarto Az eddigi utat követve kötelező erejű, de átfogóbb, egyedi jogszabályokat (irányelveket, rendeleteket és ajánlásokat) kell szükség szerint EU-szinten megalkotni. szándéknyilatkozatok (3a) A közlemény több szempontból is különösen jelentős volt: mindenekelőtt hivatalosan először kezdeményezte olyan vita indítását, amelybe nemcsak közösségi intézményeket, hanem tagállami szerveket, továbbá a gyakorló jogászok mellett egyetemeket, vállalatokat és fogyasztóvédelmi szervezeteket is bevontak annak érdekében, hogy a közösségi magánjog leendő kodifikációjának tematikus terjedelmét, módszereit, időbeli ütemezését és eszközeit meghatározzák; másodsorban egy sor értékelést tartalmazott a magánjog egységes közösségi modelljének megteremtésére irányuló, többé-kevésbé spontán kezdeményezések akkori pillanatnyi állásáról; végül észrevételek egész sorát tartalmazta egy európai kodifikáció lehetséges előnyeiről (de hátrányairól is), a jogszabályok és jogi modellek eltéréséből adódó nehézségekről; valamint azokról a következményekről, amelyekkel egy egységes kodifikáció járhat az egységes piac fejlődésére nézve. szándéknyilatkozatok (4) 6. 2001. november 15-én az Európai Parlament határozatot (rezolúció) tett közzé, melyben meglepetését fejezte ki, hogy a Bizottság csak a szerződési jogra vonatkozóan fogalmazott meg célokat. A Parlament egyértelműsítette ebben a határozmányban, hogy a középtávú cél a teljes magánjog egységesítése egy egységes törvénykönyvben Az is nyilvánvaló a határozmány szerint, hogy a jövő a második opcióban megfogalmazott lehetőségé. Vagyis a Parlament az európai jogtudománytól aktív szerepet vár el a leendő európai magánjogi törvénykönyv alapelveinek kidolgozásában. szándéknyilatkozatok (5) 7. a Bizottság 2003 februárjában Akciótervet fogadott el Egy koherensebb európai szerződési jog megteremtéséért. Ennek részei: a kimunkálás indokait bemutató bevezető, az azonosított problématerületek bemutatása, az azok kezelésére vonatkozó vegyes (jogi szabályozási és más jellegű) megközelítési mód vázolása, végkövetkeztetések. a. Problématerületek: a közösségi jog egységes alkalmazásával és az egységes terminológia, az egyes irányelvek közötti fogalmi és szabályozási összhang hiánya, az ugyanazon irányelven belül megjelenő eltérő szabályozási megközelítések ellentmondó hatásai, az irányelvekben megjelenő szabályozások nemzeti jogba való beillesztésének nehézségei. (a gazdasági érvek miatt kell a jogegységesítés folyamatát felgyorsítani és, hatékonyabb intézkedéseket meghozni: a jogbizonytalanság, az egységesség hiánya leginkább a kis- és középvállalkozások számára jelent nehezen ledolgozható hátrányt, és nehezíti meg piacra lépésüket, de a fogyasztói jogok érvényesülését sem teszi hatékonyan lehetővé.) 3

szándéknyilatkozatok (5a) b. az átfogó szerződési jogi rendszer kiépítése további jogalkotási és nem a jogalkotás termékeként létrejött joganyagokból álló vegyes rendszer kialakításával érhető el: szabályozó jellegű intézkedések: bizonyos esetekre nézve az Európai Közösséget alapító Szerződés biztosítja azt a felhatalmazottságot, hogy a közösségi jog normatív eszköztárának (irányelvek, rendeletek és ajánlások) igénybevételére kerüljön sor. nem szabályozó jellegű intézkedések (soft law): más esetekben nincs ilyen egyértelmű felhatalmazás, vagy nem jogi természetű intézkedések alkalmazása célszerűbbnek és hatékonyabbnak tűnik. (Ez utóbbi fontos, mert Európa szerződési jogának új, egységesítő célú szabályozására a közösségi jog egyszerűsítését elérni kívánó általános jogpolitikai környezetben kerül sor, amikor a nem jogi szabályozó eszközök térnyerésének biztosítása alapvető célkitűzésként került megjelölésre) Ilyen eszközök: együttes szabályozás, önszabályozás, önkéntes szektorális megállapodások, nyílt koordinációs módszerek, pénzügyi beavatkozás, információs kampányok. szándéknyilatkozatok (5b) A szabályozó jellegű intézkedések megteremtése érdekében fontos: a közösségi jogkincs fejlesztése, a szerződési jog alapelveinek, fogalomhasználatának unifikációja, közös hivatkozási keretek (common frame of reference - KHK) megteremtése, a közösségi jogalkotás minőségi színvonalának javítása, az egész Európában használatos szerződési mintaklauzulák és standardok használata, a sokoldalú információcsere, a legjobb gyakorlatok kidolgozásának és (elsősorban a gazdasági szereplők részéről való) elfogadásának támogatása. Végső lehetséges cél az európai szerződési jog diszpozitív rendszerének megteremtése, amelynek igénybevétele és alkalmazhatósága a nemzeti jogok melletti lehetőségként (opcionálisan) nyílna meg a felek számára. A joganyag kialakításának alapjául a KHK szolgálnának és ezek szerepe esetleg mind a kereskedelmi jellegű, mind a fogyasztói szerződésekre kiterjedhetne. közös hivatkozási keretek Az ún. Common Frame of Reference (CFR) ötlete mint közös hivatkozási keret (KHK) a közösségi, szerződési jogi tárgyú irányelvek felülvizsgálatának és fejlesztésének tervével összefüggésben született. a CFR leegyszerűsítve közös alapelvek és terminológia kialakítását jelentené, amely mint hivatkozási bázis a közösségi jog minőségének fejlesztése mellett kulcsszerepet játszhatna a nemzeti jogrendszerek egymáshoz közelítésében is. a CFR tehát magába foglalja (1) a szerződési jog közös alapelveit, beleértve az arra vonatkozó útmutatást, hogy mikor tehető kivétel az ilyen alapelvek alól, (2) a kulcsfogalmak meghatározását, vagyis definíciókat, és (3) a szerződési jog mintaszabályait. közös hivatkozási keretek (2) 2008 végén lezárult a munka, aminek eredményeként közzétették a közös referenciakeret tervezetét (Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law. Draft Common Frame of Reference (DCFR). (2009) A közös referenciakeret-tervezet polgári jogi többek között a szerződési jogra és a szerződésen kívüli károkozás jogára vonatkozó elveket, fogalommeghatározásokat és mintaszabályokat ölel fel. Egyaránt tartalmaz kereskedelmi és fogyasztói szerződésekre vonatkozó rendelkezéseket. szándéknyilatkozatok (6) 8. A 2010 és 2014 közötti időszakra szóló stockholmi program kimondja, hogy a jog érvényesülésén alapuló európai térségnek a belső piacon folyó gazdasági tevékenység támogatását kell szolgálnia. A program felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő a közös referenciakeretre vonatkozó javaslatot, és vizsgálja tovább a szerződési jog kérdését. 9.A Bizottság Európa 2020 című közleménye elismeri az alábbiak szükségességét: a más uniós tagállamokban működő partnerekkel való szerződéskötés egyszerűsítése és költségeinek csökkentése mind a fogyasztók, mind a vállalkozások számára, a fogyasztói szerződésekre vonatkozó harmonizált megoldások bevezetése uniós modellként szolgáló szerződéses klauzulák kidolgozásával és egy nem kötelezően alkalmazandó európai szerződési jog felé tett lépések felgyorsításával. szándéknyilatkozatok (7) 10. 2010 júliusa A Bizottság ZÖLD KÖNYVE a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről Célja: egy európai szerződési jogi eszköz létrehozása: Ennek alkalmazási területét tekintve az eszköznek átfogónak és önállónak kell lennie abban az értelemben, hogy a lehetséges mértékben korlátozni kell a nemzeti jogszabályokra vagy a nemzetközi jogi aktusokra történő hivatkozásokat. A jövőbeni eszköz jogi jellege tekintetében több (7) választási lehetőséget ad a Zöld könyv: az uniós jogalkotás következetességének és minőségének javítására irányuló, jogilag nem kötelező eszköztől a számos eltérő nemzeti szerződési jogi szabályozás alternatívájaként egységes szerződési jogi szabályokat megállapító, kötelező erejű jogszabályig terjedhet. 4

a jogtudomány szerepe magánharmonizációk Az európai jogtudomány évtizedek óta elément a fenti feladatoknak: Az európai magánjog megteremtésének előharcosai ugyanis a jogtudomány képviselői voltak. Korán felismerték, hogy a kialakuló belső piacnak egységes magánjogra van szüksége. Egyértelmű volt az is, hogy az európai magánjog, és azon belül a szerződési jog egységesítéséhez jelentős tudományos előkészítésre van szükség, amely munkában a jogösszehasonlításnak rendkívül nagy szerepe van. Magánharmonizációk Magánjogi magánharmonizációs vállalkozások: azok a nemzetközi, jogászi kezdeményezések Európában, melyek a magánjognak döntően az üzleti életben meghatározó szerepet játszó szabályait érintik (elsősorban szerződések joga), céljuk az, hogy megpróbáljanak kialakítani egy olyan normarendszert, ill. egy olyan szemléletet, melynek segítségével az Európai Unió kereskedelmi élete megkönnyíthető, hatékonyabbá tehető. a vállalkozások eredményeképp létrejött munkák, mintaszabályzatok nem bírnak sem nemzeti, sem közösségi jogi kötőerővel, és többnyire a jogtudomány ambícióinak köszönhetik létüket. közös vonásuk tehát, hogy függetlenek mind a nemzetállamoktól, mind a közösségi szervektől. magánharmonizációk szerződési jog Míg a Parlament 1989., 1994. és 2001. évi határozatai az egész európai magánjog kodifikálását tűzték ki célként, addig a jogtudósok nagy többsége inkább afelé hajlott, hogy csak a szerződési jog területén kerüljön sor jogegységesítésre. Két megfontolás: a szerződési jog tűnik legalkalmasabbnak az egységesítésre, minthogy szabályait kevésbé határozzák meg egy adott társadalom történelmi hagyományai szenvedélytelenebb terület, mint a családjog vagy az öröklési jog, a dologi jog. a jogegységesítést éppen a szerződési jog területén tartják különösen szükségesnek, tekintettel arra, hogy milyen jelentős a magánjognak ez a szektora a tagállamok közötti kereskedelem szempontjából. (A szerződési jog egységesítése majdnem természetes velejárója a közös piac, majd az egységes piac megteremtése érdekében eddig megvalósított harmonizációnak, betetőzését jelenthetné a közösségi szinten kezdődött munkának.) tudósi kezdeményezések Ha a különböző tudóscsoportok megközelítéseit összevetjük, akkor a módszerekben és a célokban jelentős különbségeket fedezhetünk fel. Ugyanakkor összességében az is megállapítható, hogy az eddig elkészült munkálatok kiindulási pontjuk alapján abban mindenképpen egységesek, hogy alapul az európai államok nemzeti jogrendjeit veszik, hogy azokból értékelő jogösszehasonlító munka révén alapelveket vezessenek le az európai szerződési jog számára. I. Commission on European Contract Law 1980-ban Ole Lando, koppenhágai professzor vezetésével megalakult az első szerződési jogi bizottság azzal a céllal, hogy az EK tagállamai számára kidolgozza a szerződési jog általános alapelveit. A Lando-féle törekvéseket erősítette, hogy 1987-ben a tagállamok elfogadták a Single European Act-et, mely célul tűzte ki 1992 végére az egységes piac létrehozását, és ezáltal a gazdasági integráció erősítését, valamint 1991- ben a Maastrichti Szerződés elfogadásával az Európai Közösség politikai unióvá vált. A Lando Bizottság 1995-ben tette közzé az Európai Szerződési Jog Alapelvei (Principles of European Contract Law - PECL) I. részét, mely a teljesítéssel, a nem teljesítéssel és a jogorvoslatokkal foglalkozik. 1992-ben egy második bizottság kezdett el dolgozni a szerződés létrehozatala, érvényessége, értelmezése és tartalma témakörön, melynek eredményeképpen 2000-ben kiadták a PECL módosított I. részét és a II. részét. 2001-ben egy harmadik bizottság fejezte be munkáját a szerződések, a szerződésen kívüli felelősség és a jogalap nélküli gazdagodás témájában. Commission on European Contract Law (2) A Lando Bizottság tagjai különböző nemzetiségű, az Európai Közösség tagállamaiból kikerült tudósok voltak, akik jó része praktizáló jogász is egyben, és egyikük sem képviselt politikai vagy kormányérdekeket. Sem a nemzeti kormányoktól, sem a közösségi intézményektől nem kértek és kaptak instrukciókat, törekvésük az volt, hogy megtalálják, vagy kitalálják a lehető legjobb szabályokat Európa számára. Ennek következtében a PECL nem hivatalos jogforrás, hanem ún. magánkodifikáció, vagy mintaszabályzat (restatements), melynek jelentőségét nem imperatív jellege, hanem ésszerűsége, meggyőző ereje adja. 5

PECL A szerzők szándékai szerint a Principles akkor válhatnak kötelező joggá, ha a szerződéskötő felek megegyeztek annak hatályában, szerepük lehet bizonyos nyitott kérdések megoldásában is, illetve szerepet kaphatnak abban az esetben, ha a felek a lex mercatoria-t, a general principles of law vagy hasonló megfogalmazásokat visznek be a szerződésbe, de nem állapodnak egy meghatározott jogrend alkalmazhatóságáról a kérdéses szerződés tekintetében Az alapelvek alkalmazhatók, ha a felek a) megállapodtak abban, hogy a szerződésükre nézve az általános jogi alapelveket, a lex mercatoria-t vagy hasonló szabályokat kell alkalmazni, vagy b) nem választottak szerződésükre nézve egyetlen jogrendszert vagy jogi szabályozást sem." (1:101 3) A Lando-elvek tehát egy teljes körű önkéntesen alkalmazható szerződési jogot kínálnak a szerződéses partnereknek. PECL (2) a szabályokat, ill. elveket cikkelyként (article) fogalmazták meg, melyeket magyarázatok (comment) követnek, arról, hogy mi a célja a szabálynak és hogyan kapcsolódik más szabályokhoz, az elvek működését példákkal is illusztrálták (illustrations), ill. a szakaszokhoz tartozik egy kimutatás (note) arról, hogy az egyes kérdéseket a tagállami jogok hogyan kezelik. A szövegezés során rövid és általános megfogalmazásokkal éltek, hogy az alapelvek könnyen érthetők legyenek a felhasználók elsősorban praktizáló jogászok és üzletemberek számára. A Lando-bizottság elsődleges célkitűzése világos: néhány közös elv összegyűjtése és kidolgozása egy jövőben létrehozandó egységes magánjogi törvénykönyvre tekintettel. A bizottság által kimunkált európai elvek összegyűjtése egy sokkal ambiciózusabb munkának csupán az első szakaszát képezi. Ugyanakkor sok irányban hasznosulhat: PECL (3) értelmezési hátteret biztosít a jogalkalmazók számára a közösségi jog egységes alkalmazása érdekében: értelmezési alkalmazási keretet, környezetet biztosíthat a közösségi jog számára. mintául szolgálhat - hasznos lehet olyan területeken is, ahol egyáltalán nincs közösségi szabályozás (például iránymutatást nyújthat kötelmi jogi reformokat végrehajtó államoknak Magyarország!!) az európai államok számára, függetlenül attól, hogy tagállamok-e vagy sem, mindenképpen hasznos az európai (minta)szabályok figyelembevétele, ha a tartósság igényével kívánnak fellépni egy olyan jövőben, ahol az európai gazdasági és politikai integráció erősödésére lehet számítani. nagy segítséget nyújt a választott bíróságok számára is, hiszen semleges, a nemzetközi ügylet sajátosságait figyelembe venni képes, összehasonlító tanulmányok révén kimunkált, és a lehető legjobb megoldásra törekvő általános elveket kínál a bírák számára, mely megkönnyíti munkájukat, hiszen a választott bírák sokszor kényszerülnek általános jogi elvek keresésére és értelmezésére. ma már a PECL-t az európai lex mercatoria egy fajta kodifikációjaként, de legalábbis összegzéseképp ismerik el. PECL (4) a felek magánautonómiájának köszönhetően bármikor funkcionálhat választott jogként, például egy olyan nemzetközi ügyletben, ahol a felek nem tudtak megegyezni nemzeti jog kikötésében, oktatási és tudományos értékük is van: nagyban hozzájárulnak a különféle európai jogrendszerek közös elemeinek megtalálásához, így az európai közös jog (ius commune europaeum) megteremtéséhez, létrehoznak egy közös szaknyelvet, mely a kommunikáció alapfeltétele. Az európai polgári törvénykönyv hívei az alapelvekben annak bizonyságát látják, hogy az európai jogrendszerek összhangba hozhatók. II. Study Group on a European Civil Code A Study Group on a European Civil Code 1998-ban jött létre A Study Group szintén egy tudósokból álló magánharmonizációs vállalkozás, mely semmilyen politikai legitimációval nem bír. Alapkiindulás: a páneurópai magánjogi kodifikációra szükség van, és hogy az erről szóló politikai vitának a jogtudomány által előkészített szövegek tükrében kell zajlania. céljuk az európai magánjog alapelveinek összefoglalása, és e tekintetben a Lando Bizottság munkáját kívánják folytatni. összehasonlító módszerekkel egy helyesen felvázolt és megszerkesztett európai restatement-et (European Principles) akarnak létrehozni. Ez a (re)statement nem korlátozódna pusztán a szerződési jogra, hanem a szerződésen kívüli kötelmekkel és az ingótulajdonnal is foglalkozna. Study Group - szerkezet A csoport vezetője Christian von Bar, osnabrücki professzor 2001-ben kifejtette, hogy hat könyvben gondolkodnak. az első könyv általános kérdésekkel foglalkozna, úgy mint például célok, hatály és terminológia, a második könyv témája a szerződések lennének, beleértve a létrehozás, az érvényesség és az értelmezés problémáit, a harmadik könyv a kötelmekről szólna általában, a negyedik az egyes szerződésekkel, ill. a szerződésen kívüli kötelmekkel (szerződésen kívüli felelősség, jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel) foglalkozna, az ötödik könyv tárgya a tulajdonjog lenne, mely érintené az ingó tulajdon-átruházást, az ingó biztosítékokat, az engedményezést és a trust-jogot, a hatodik könyv tartalmazná a fogyasztóvédelmi joganyagot. 6

Study Group (2) a Study Group az EU által kitűzött célok megvalósulásának útját a kötelező kodifikációban látja, hiszen az európai jog kinőtte már az irányelveket, melyek tulajdonképpen újfajta jogi fragmentációt szültek, holott a feladatuk épp ennek kiküszöbölése lett volna. álláspontja szerint a jövőbeli kódexnek kötelező erővel kell majd rendelkeznie, mindez azonban csak fokozatosan mehet végbe, és semmiképp sem akarják ráerőltetni a kódexet azokra az államokra, melyek úgy érzik, hogy számukra még nem jött el az ideje az új ius commune europaeum elfogadásának. meg kell hagyni annak a lehetőségét, hogy egyes államok gyorsabban, míg más államok lassabban érjék el a jogközelítés egyes fokozatait, a kötelező kódex tehát egy későbbi lépcsőfok lenne, átmenetileg a kidolgozott alapelvek kötelező erővel nem bíró restatementként funkcionálnának, hosszútávon azonban a Study Group meggyőződése szerint a kötelező erő mindenképp kívánatos. Study Group - jelentőség A különféle modern európai jogcsaládokban gyökerekkel rendelkező magánjogi alapelvek tömör, magyarázatokkal ellátott megfogalmazása jelentős előnyökkel jár: óriási tudományos értéke van, az összehasonlító jog páratlan forrását jelenti, melyet Európán kívüli országok is hasznosíthatnak, melyek magánjogukat újrakodifikálni törekednek, jelenleg magában Európában is (több uniós tagállamban) nemzeti kodifikációs újhullám van kibontakozóban, melyek, ha nem egy irányba haladnak, a jogi széttöredezettséget teremtik újjá. az egységes jog Európát globális versenyjogi előnyhöz juttathatja, amelynek a hatása az olyan Unión kívülálló országokban is érződni fog, melyek hagyományosan közelebb állnak az európai joghoz, mint az amerikaihoz. az Európával üzleti kapcsolatokat kiépíteni szándékozó Európán kívüli országoknak szintén jó tudni, hogy mi az alapvető jog Európában. gyakorlati lépést jelent az európai jogi kultúra támogatása irányába - hozzájárulhat egy közös európai jogi terminológia, rendszer és gondolkodásmód megteremtéséhez, vagyis egy egységesülést segítő szellemi és pszichikai légkör kialakulásához. III. Pavia Group on a European Contract Code 1990 októberében a Paviai Egyetemen megrendezett egyik tudományos konferencián az európai szerződési kódex kidolgozásának kivitelezhetőségéről vitatkoztak. Általános egyetértés született a tekintetben, hogy szükség lenne egy ilyen kódexre, és hogy legiszlatív eszközökkel kellene megvalósítani. a résztvevők megegyeztek egy munkacsoport felállításában is, és 1992 novemberében paviai székhellyel megalakult az Európai Magánjogászok Akadémiája (Academy of European Private Lawyers). tevékenységének sajátossága abban rejlik, hogy egy, a részletek kidolgozására is alkalmas munkavázlatként szolgáló normatív alapszövegen dolgoznak, amelynek alapján fölépíthető a közös magánjog. Az akadémia úgy döntött, hogy az alapszöveg összeállítása során az olasz Codice civile 4. könyve, valamint a Harvey McGregor professzor által készített kötelmi kódex képezné a kiindulópontot, így mind a két jelentős jogrendszer (civil law és common law) képviselve lenne. Pavia Group (2) Az európai szerződési jog kódexének elő-tervezete (Code européen des Contrats - Avant-projet) 2001 elején jelent meg és heves indulatokat váltott ki a tudományos közvéleményből. A munkát egy személyben uraló Giuseppe Gandolfi, páviai professzor szerint: a szerződési jog effektív egységesítését csak azzal lehet elősegíteni, ha nem alapelveket, általános szabályokat fogalmazunk meg, hanem konkrét, praktikus jogszabályi megoldásokat adunk a jogalkalmazók kezébe. alapelvek alapján nehezen valószínűsíthető az egységesülés, mivel különböző kultúrájú népek között az egységet könnyebb megoldások, mint alaplevek alapján megteremteni. az Alapelvek alkalmazása során, mikor azok alapján döntéseket hoznak, megoldásokat keresnek, fennáll a veszélye annak, hogy a mindenkori államok szabályai mégiscsak többé kevésbé előtérbe kerülnek. ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha olyan szabályokat állítunk fel, melyek alkalmazható megoldásokat tartalmaznak és nem pusztán alapelveket, explicit, tiszta nyelvezettel, kerülve olyan fogalmakat kivéve, ha azok használata elkerülhetetlen melyeket egyes országok joga nem ismer, és egy olyan törvényszövegi stílust választva, amely félúton van az angol és a kontinentális európai között. a McGregor-féle tervezet A paviai jogászok a common law és a civil law közötti alapvető különbségre tekintettel 1993-ban egy módszertanilag érdekes döntéssel két alapvető munkaszöveget fogadtak el: az olasz ptk. már említett IV. könyve mellett Harvey McGregor oxfordi professzor Contract Code című tervezetét. A szöveg a brit parlament által még az 1960-as években felállított English Law Commission megbízásából került kidolgozásra abból a célból, hogy közvetítsen az angol és a skót szerződési jog között, tekintettel arra, hogy a skót jog nagyjában-egészében a civil law jogcsaládba tartozik. Olyan megoldást kellett találni, amely közvetít a civil law és a common law hagyománya között. Emiatt tűnt el a Contract Code tervezetének végleges szövegéből számos, tipikusan common law-beli fogalom. A 190 cikkelyből álló tervezet a kontinentális európai kódexekre jellemző stílusban készült, de a szöveget magyarázó glosszák és kommentárok egészítik ki. A mű szövegszerű szabályjavaslatokból és jogtudósi kommentárokból áll, amelyeknek szerzője szembe tudott nézni a gyakorlati problémákkal, a megoldásokat szabályokba öntötte, és a szabályokat hazájának tapasztalatait hasznosítva indokolta. A munka szerkesztése 1971-ben befejeződött, folytatása nem volt, mert angol és skót részről egyaránt bizalmatlanul fogadták. IV. Common Core Project The Common Core of European Private Law elnevezésű program a Trentoi Egyetemen működik, 1994-ben indult Ugo Mattei és Mauro Bussani professzorok vezetésével, és több mint száz, többnyire európai és amerikai tudós vett részt a munkájában. Céljuk az európai magánjog közös magvának megtalálása, a szerződési jog, a szerződésen kívüli felelősség és a tulajdonjog témakörében: elkészítik az európai magánjog megbízható térképét, és azon megpróbálják ábrázolni az összehasonlítás eredményeit. Ez a térkép ugyan nem közvetlen hasznosításra készül, de nyilvánvaló, hogy széles spektrumánál fogva nélkülözhetetlenné válhat az európai jog jövőbeli gyűjteményes összeállításai vagy kodifikációi számára. nem annyira az új, többé-kevésbé mesterséges közös elvek megalkotása a fontos, hanem inkább az, hogy jobban megismerjük a nemzeti jogrendszerek közötti eltéréseket, és hogy kimutassuk a már létező nemzeti jogi megoldások és szabályok közötti hasonlóságot egy európai jogi kultúra megteremtése céljából. alapvetően a tudományos kutatómunkára helyezi a hangsúlyt ha ugyanis nem jön létre egy adekvát jogi kultúra, akkor az egységes jog megalkotása nem járhat haszonnal, mert nem alakulhatna ki az a jogászréteg, amely ismerné az egységes szabályok rációját és történetét. 7

V. Jus Commune Casebooks Jus Commune Casebooks for the Common Law of Europe program Walter van Gerven professzor vezetésével kezdte meg működését 1994-ben. Cél: a jog leginkább nemzetközi a szerződésen kívüli kárfelelősség, a szerződési jog, a közigazgatási döntések bírósági felülvizsgálata és a társasági jog területein olyan munkákat hozzon létre, melyek magyarázatokkal, kommentárokkal és összehasonlító jogi összefoglalókkal kísért jogeseteket és más jogilag hasznosítható anyagokat dolgoznak fel. Ez a csoport nem akar modelljogot alkotni, hanem azokat a közös, általános elveket kívánja feltárni a hangsúlyt tehát a megtalálásra helyezve, amelyek már léteznek az európai államok jogában, vagyis a meglévő jogok hasonló megoldásainak vizsgálatát, és a hozzájuk kapcsolódó jogi érvelés összehasonlítását tűzték ki célul. VI. Acquis Group Az európai szerződési jognak a jogösszehasonlítás távlatai mellett a fennálló közösségi jog kilátásait is figyelembe kell vennie - ezt a tételt egy kutatási vázlatban tárgyalták, amelyben az Oxfordi, Turini, Münsteri és Barcelonai Egyetem jogászai működtek közre. A középpontban az a kérdés áll, hogy a szerződési jog alapelvei a fennálló közösségi jogból meghatározhatók-e, és hogy ezeknek az alapelveknek a hatása kiterjedhet-e az irányelvekre, a különböző szektorokat illetően (mint például a fogyasztóvédelem, a kereskedelmi képviselők és a vállalkozások közötti további kapcsolatok). A módszertani kérdések hátterét illetően 2003-ban az Európai Unió számos tagállamának jogtudósai létrehozták az ún. az Acquis Group-ot, annak érdekében, hogy a fennálló európai közösségi jog alapján az európai magánjog alapelveit kidolgozzák. Viták Az EU törekvései és a bemutatott munkálatok hatására rendkívül heves vita bontakozott ki immár nem csak a jogtudósok körében az európai magánjogi egységesítésének témája körül. Egyre erősebben hallatják hangjukat azok, akik az egységesítés, sőt a harmonizáció veszélyeiről, buktatóiról és a nemzeti jog védelmében szólnak. N.b. A szerződési jogi magánharmonizációk célja nem az, hogy felváltsák a nemzetállami jogokat, erre nem is képesek, hiszen nem fedik le a teljes magánjogot, azzal foglalkoznak elsősorban, ami a nemzetközi forgalom zavartalan működése érdekében elengedhetetlen. Az államon kívüli, államtalanított, vagy jogtalanított jog a szerződések joga területén életképes lehet, de önkéntes jogkövetés hiányában a bírói döntések végrehajtása során végső esetben az államon kívüli jog is a nemzetállami kényszerapparátus segítségére van utalva. A tagállamokban egyébként sem lehet keresztülvinni az egységes európai polgári jogi kódex elfogadását ahogyan az irányadó joganyag egységes alkalmazását sem lehetett elérni, ha erre nincsen meg a politikai akarat. pozitív minták A közös európai magánjog híveit a jogtörténeti tapasztalatok mellett olyan viszonylag új vagy újabban előtérbe kerülő jelenségek bátoríthatják, amelyek a jogtudományt arra késztetik, hogy fontolja meg az egységes európai jog akár nemzetközi egyezmény alapján, akár törvényhozási úton történő szövegszerű formába öntésének lehetőségét. Az irányelvekben, a rendeletekben és az Európai Bíróság határozataiban kifejezésre jutó közösségi joganyag (acquis communautaire) mellett ugyanis vannak nemzetközi egyezmények: pl. az Európai Közösség által szorgalmazott olyan egyezmények, mint amilyen a szerződéses kötelmekre alkalmazandó jogról szóló 1980-as Római Egyezmény, az Áruk Nemzetközi adásvételéről szóló ENSZ egyezmény (CISG) UNIDROIT Alapelvek, melyek a jogegységesítés részsikereit jelentik, de nem jelentenek teljesen kielégítő megoldást. Ezek bizonyos értelemben egységes jogot teremtettek, de mindenesetre a nemzeti jogrendszerek közötti eltérések meghaladását tehetik lehetővé. lex mercatoria Hasonló szerepe van különösen az úgynevezett lex mercatoria jogegységesítő hatásának, vagyis azon szerződési elvek összességének, amelyek a kereskedelem világában, az úgynevezett societas mercatorumon belül érvényesülnek. A lex mercatoria a nemzetközi kereskedelem szereplői számára lehetővé teszi, hogy legalább részben leküzdjék az európai államok szerződési joga közötti különbségekből fakadó nehézségeket. A lex mercatoria mai erőteljes előtérbe kerülése annak az igénynek a kézzelfogható megnyilvánulása, hogy nemcsak a fogyasztói szerződésekre, hanem jóllehet más okokból a kereskedők (business-tobusiness) szerződéseire is transznacionális, illetve a különös szintjén európai szabályozásnak kell vonatkoznia. A lex mercatoria természetesen nem csupán európai jelenség. Sőt a fogalom legtágabb értelemben vett nemzetközi jellege szükségszerűen következik rendeltetéséből, valamint abból a tényből, hogy a lex mercatoriát egy társadalmi réteg alkotta meg. lex mercatoria (2) a kereskedők szerződési gyakorlata fontos eszköz ahhoz, hogy le lehessen bontani az egységes piac tényleges megvalósításának az európai jogok különbözőségében jelentkező akadályát. a lex mercatoria nagy jelentőségű laboratóriumnak is tekinthető, amelyben legalábbis a szerződések terén új megoldásokat dolgoznak ki a közös európai jog számára. ebben a laboratóriumban gyakorló jogászok végeznek összehangolatlan és nem is tudatos kísérleteket, amelyeket azonban a jogtudomány figyelmesen tanulmányozhat, és a jelenségekből kibontakozó általános tendenciákat az állami jogrendszerekhez való viszony szempontjából hasznosíthatja. 8

UNIDROIT A nemzetközi kereskedelmi jog elnevezéssel jelölt komplex joganyag kapcsán fontos munkát végzett a Nemzetközi Magánjog-egységesítési Intézet (UNIDROIT), amelynek hosszú idő után sikerült formába öntenie a nemzetközi kereskedelmi szerződések egy sor alapelvét, ami részben az intézet tekintélye révén, részben pedig a kezdeményezés nagy horderejénél fogva jelentős érdeklődést váltott ki. az UNIDROIT Alapelvek jelentősége az, hogy azok mind ideológiai, mind módszertani értelemben inspirálhatják a közös európai magánjog megteremtésére irányuló kezdeményezéseket; az Alapelvek szerkesztői a modellek kiválasztása során nem feltétlenül a legelterjedtebb megoldásokat részesítették előnyben, hanem igyekeztek minél hatékonyabb megoldásokat találni; az Alapelvek szövegéből törölték az olyan fogalmakat, amelyek számos jogrendszerben hagyományosak és jellegzetesek, de amelyek más jogrendszerekben nehezen honosíthatóak meg. jelentős szerepet játszottak a gyakorló jogászok, hisz a jogi szabályozást nem szabad elvonatkoztatni a gazdasági valóságtól, az nem épülhet csupán steril elméleti alapokra az igényeket a jogi szabályozás hátterében álló gazdasági valóság változásai hívják létre. 9