AZ 1947. AUGUSZTUS 31-1 VÁLASZTÁSOK ÉS A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT SZABOLCS ÉS SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN

FILEP ÜÁNOS - NÉMETH PÉTERNÉ: AZ 1947. AUGUSZTUS 31-1 VÁLASZTÁSOK ÉS A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT SZABOLCS ÉS SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN x A Szociáldemokrata Párt a Kommunista Párthoz hasonlóan már 1947 elején a sorozatos koalíciós válság tanulságaként fontolóra vette az új választások megtartásának lehetőségét. Az SzDP 1947. február első napjaiban tartott XXXV. kongresszusán még konkrétan nincs szó az új választások kiírásáról. A párt politikai irányvonaláról kiadott határozat egyelőre arra utasítja a pártvezetőséget, hogy helyezze új alapokra a Kisgazdapárthoz való viszonyát, érje el egy egységesebb és koalíció létrehozását, valamint baloldalibb az állandó koalíciós válság megszüntetését. "Ha ez nem sikerülne, akkor törekedjen arra, hogy az alkotmányos jogokkal felruházott nép dönthessen a magyar politika sorskérdósei felől olyan választójogi törvény alapján, amely kizárja a választók és választhatók soraiból a demokratikus köztársaság ellenségeit és a fasizmus bűnöseit." - mondja a határozat. A köztársaság-ellenes szervezkedés és összeesküvés feltárásával, amely a Kisgazdapárt jobbszárnyának a pártból való kiválását ós a centrum meggyengülését eredményezte, 1947 tavaszéra már.reális lehetőség nyilt egy baloldali többségű parlament létrehozására. S 1947 tavaszán már nem csupán felvetődik a Szociáldemokrata Párt vezetésében az új választások gondolata«összekapcsolva a választójog reformjával, hanem márciusban már számolnak egy ősszel tartandó választások lehetőségével is. Szakasits Árpádnak, a párt főtitkárának az 1947. április párttanácson elmondott beszámolója ózonban még a határozatban megfogalmazott 19-20-i kongresszusi alapelveket tükrözi, mégpedig a Független Kisgazdapárttal való koalíciós együttműködés 2 lásától teszi függővé a választások ügyét. alaku- A Szociáldemokrata Párt világosan látta azt i s, hogy a két munkáspártnak előbb vagy utóbb meg kell mórkőznie egymással, s a választások nem csupán a koalíció, hanem a munkásosztályon belüli erőviszonyokat is tisztázni fogják. 1947 tava-

szán az SzDP széleskörű pártépitési kampánya tulajdonképpen a "megmérettetésre" való felkészülést is szolgálta. A szociáldemokrata Párt Szabolcs és Szatmár-Bereg megyei szervezetei a március hónapban országosan meghirdetett tagtoborzási kampányhoz kapcsolódó agitációs körútjain már érintik a választásoknak a nemzetgyűlés idejének lejárta előtt, esetleg az év őszén történő megtartását. A munkáspártok vezető tustületeiben a választások ügyét végül is Nagy Ferenc miniszterelnök lemondása döntötte el. Az új választások gondolatát az SzDP tárta elsőként a nyilvánosság elé. Szakasits Árpád már május 3l-én a kormányátalakitási tárgyalások során kijelentette: "Ennek a kormánynak választási kormánynak^kell lennie, és legkésőbb ősszel feltétlenül meg kell kezdeni az új választásokat." A koaliciós pártok megyei, sajtóorgánumai kivétel nélkül hirt adtak Szakasits Árpád mosonmagyaróvári beszédéről, amelyből az olvasók értesülhetnek, hogy az SzDP az uj kormány megalakításával nem tartja lezártnak a politikai válság megoldását. A "szüret után" új választásokat követel, amely tisztázza a belpolitikai erőviszonyokat. Óunius 14-én Budapesten Szurdi István és Szélig Imre nemzetgyűlési képviselők adtak tájékoztatást az SzDP megyei titkárainak a választások körüli teendőkről. 4 Ounius közepétől mindkét munkáspárt Szabolcsban ós Szatmár-Beregben egyaránt hozzákezdett a választási előkészületekhez. A Szociáldemokrata Párt a Kommunista Párthoz hasonlóan az új választások kérdését kezdettől fogva összekapcsolta a választójogi törvény módosításának gondolatával. A Független Kisgazdapárt, illetve a polgári erők térnyerését - többek között - a tul szélesre tárt választójogi törvénnyel magyarázták. Ounius első napjaiban a szociáldemokrata Ries István igazságügyminiszter a választójog szűkítésével kapcsolatban ugy nyilatkozott, hogy: "Megfontolás tárgyává kell tenni a választói korhatár felemelését 22 esztendőre." S az 1945-ös törvényben szereplő kizáró okokon kivül megvonandónak tartotta a választójogát a háborús ós népellenes bűnösök, a demokrácia védelméről szóló törvény értelmében jogerősen elitéltek egyeneságu, valamint oldalági rokonainak, az unokatestvérig bezárólag. 5 "A választási korhatár felemelése, valamint a há-

borús bűnösök és hozzátartozóinak kizárása mintegy 300.000 választót küszöbölne ki az ötmilliós névjegyzékből."^ - jelentette ki egy másik interjújában Ries István. Az SzDF és az MKP véleménye a választójogból kizárandók számát illetően június dereka és július eleje között még jelentősen eltért egymástól. A Kommunista Pórt az SzOP elképzelését jóval megnaladó választój ogszukitést tervezete.'' A munkáspártok megyei sajtója azonban azt sugallta, hogy ebben a kérdésben csupán árnyalatnyi eltérés van a kéc párt vezetőségének telfogása közötl. hyyetértés mutatkozott például a pol i t i k a i okokból B-listázottak kizárásában, s mindazon személyek jogelvonásában, akiknek neve a fasiszta sajtótermékek szerzőinek jegyzékén szerepelt, üé amíg az SzOP a fasiszta pártok és szervezetek tagjait, addig az MKP csak a vezető tisztséget betöltőket kivánta kizárni a választójogból. Az MKP javasolta a volt csendőrség összes tagjainak és a nyugatra távozott tartalékos és hivatásos tisztek választójogának megvonását, függetlenül hazatérésük időpontjától. Az SzDP viszont csak az 1947. január elseje után hazatértek választójogának megvonását tartotta szükségesnek. A választójogi törvénnyel kapcsolatos szociáldemokrata álláspontról kiszivárogtatott hirek közül a legnagyobb vihart a megyei sajtóban a jogerősen elitéltek hozzátartozóinak a vá lasztásokból történő kizárása okozta. Bár a javaslat a későbbiek során lekerült a napirendről, mégis komoly támadási lehe tőséget nyújtott a jobboldali erők számára. Nemcsak az FKGP, hanem az SzDP nyíregyházi szervezete sem fogadta osztatlan örömmel ezt az elképzelést. Sőt Bácsik Dózsef, a pórt ismert helyi vezetője egyenesen szükségtelennek tartotta a választójog bárminemű szűkítését. A Kisgazdapárt megyei lapja a Szabolcsi Kis Újság a pártnak azt a szárnyát támogatta, amely nem tartotta időszerűnek a nemzetgyűlés lejárta előtt az új választósok kiírását és mindvégig ellenezte azt: "Őszintén szólva azt sem értjük teljesen, hogy miért az a nagy sürgősség, amellyel egyesek anynyira siettetik a választások gyors kitűzését... miért van ós milyen alapon, hogy egyesek már mint befejezett tényről szólnak a nemzetgyűlési választásokról, noha ebben az ügyben tudo

másunk szerint az illetékesek : a nemzetgyűlés és a köztársasági elnök még nem nyilatkoztak." - irja a Szabolcsi Kis Újság június 11-én. Ugyanakkor hevesei támadta a munkáspártok választójog-szükitésére vonatkozó terveit, elsősorban azt az elképzelést, amely az SzDF berkeiben született, és amely a népbiróságok által jogerősen elitéltek leszármazottait, valamint oldalági rokonait, unokatestvérig bezárólag megfosztotta volna a választójogától. J De kifogásolta a B-listások kizárását, az 1945-ös választásokon nem indult pártok részére elői r t ajánlási rendszert, és a nem jogerős birói Ítéleten alapuló internáltak és rendőri felügyelet alatt állók jogelvonását. 1 0 Június 22-én a Kisgazdapárt Szabolcs megyei nagyválasztmánya előtt - amelyet a júliusban megtartandó országos nagyválasztmányi ülés előkészítéseként hivtak össze - Erőss János közellátási miniszter még megerősitette a Kisgazdapárt Szabolcs megyei vezetőségének óhaját, amikor a választásokról szólva kijelentette, szerinte nem lesznek "közelesen" választások Magyarországon, és ha mégis, nem fogadják el a választó'- jog lényeges korlátozását» ^ Egy héttel az FKGP Szabolcs megyei nagyvál.asztmányi ülése után Dinnyés Lajos miniszterelnök a Kisgazdapárt debreceni Péter-Pál napjón tartott nagygyűlésén hivatalosan Is bejelentette, hogy még abban az évben új választásokat fognak tartani. V* Ezzel az 1947 májusától Rajk László belügyminiszter irányításával folyó választójogi törvényjavaslat kidolgozása is felgyorsult. A két munkáspárt egységes álláspontjának kialakítását követően a koalíciós pártok július 8-12 között pártközi értekezleteken vitatták meg a választójogi törvénytervezetet, 13 s egyben döntöttek a választások napjáról i s. A Kisgazdapárt, amely mindenképpen el akarta kerülni a választójog jelentős szűkítését, kénytelen volt meghátrálni, és lényegében elfogadta a baloldali pártok javaslatát. Július 15-én a Minisztertanács kisebb stiláris módosításokkal jóváhagyta, s másnap Rajk László belügyminiszter a parlament elé terjesztette a törvényjavaslatot. Az 1947. július 23-án elfogadott 1947. XXII. t.c. számot-

tevőén szűkítette a választók és részben a választhatók körét i s. Több mint a duplájára növelte azoknak a szervezeteknek és egyesületeknek a számát, amelynek választmányi tagjait kizárta a választójogból. Rajtuk kivül elvesztették szavazati jogukat akik internálva voltak, illetve rendőrhatósági őrizet alatt álltak, akiket politikai okokból B-listáztak, akik a felszabadító hadsereg elől Németországba távoztak és onnan 1945. október 31-ig nem tértek vissza, akik Németország valamelyik megszállási övezetébe áttelepülés re voltak kötelezve. Az 1947. XXII. törvénycikk a honvédség és a rendőrség ténylegesen szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tagjain kivül kiterjesztette a nem választhatók körét azokra, akik a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalomnak, a Magyar Nemzeti Szocialista Pártnak, a Népakarat Pártjának tagjai, valamint a Nemzeti Egységpárt és a Magyar Élet Pártjának országgyűlési képviselői, illetve képviselőjelöltjei voltak. S végül megvonták a passziv választójogát annak, aki "fasiszta irányú hírlapnak vagy folyóiratnak a főszerkesztője, felelős szerkesztője vagy kiadója volt". 1 4 Néhány nappal a választójogi törvényjavaslat elfogadása előtt Rajk László belügyminiszter közzétette a névjegyzékkel kapcsolatos előkészítő munkákról szóló 510.001/1947. BM. számú rendeletét, amely a közigazgatási tisztviselők helyett a pártok képviselőiből alakult bizottságokra ruházta a választói névjegyzék összeállítását és a választásokkal kapcsolatos teendőket. 15 Az MKP a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjaiból álló összeiró bizottságokat a választójogi törvényjavaslat biztosítékának szánta, s kikapcsolva a közigazgatás hivatáíos tisztviselőit a választási névjegyzékek összeállításából, szabad utat kivánt engedni a néptömegek demokratikus ellenőrzésének. Az SzDP nem egyértelműen lelkesedett a "laikus" választási bizottságok működéséért, s a törvénytervezet parlamenti bizottsági vitáján kifogásolta is a belügyminiszteri előterjesztés idevonatkozó pontjait. 1 & A törvényjavaslat elfogadása előtt, július 19-én megjelent belügyminiszteri rendelet azonban eldöntötte a vitát. A polgármesterek és a községi jegyzők - az 510.001/1947.BM. rendelet értelmében - június 22-én közölték a szavazókörzeti beosztást a nemzeti bizottságokkal, a

Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt párttal, valamint a szakszervezetekkel és felkérték őket, hogy szavazóké rönként felállitott összeiró bizottságokba, valamint a járási székhelyen működő központi összeiró bizottságokba június 26-ig jelöljék ki a megbizot-taikat. Szabolcsban 467, Szatmár- 17 Bereg vármegyében 211 körzeti összeiró bizottság alakult. A választókerületben-a központi összeiró bizottságok száma - a járásokkal megegyezően 14-ben lett megállapitva. A koaüciós pártok között komoly súrlódások voltak a bizottságok összetétele tekintetében. A baloldali pártok, elsősorban a Kommunista Párt szabolcs-szatmár-beregi választókerületben is törekedett az FKGP jobboldali küldötteinek kicserélésére, sőt a bizottságokból való kizárására is. Az emiitett rendelet értelmében július 27-e után a pártok, illetve a szakszervezet csak akkor küldhetett volna uj tagok az összeiró bizottságba, ha delegáltjukat a választójogból kizárták. Ezért a bizottságok összetételének megváltoztatása július utolsó napjaitól összekapcsolódott egyes, főként kisgazdapárti bizottsági tag választójogának megvonására tett kísérlettel is. A két munkáspárt között az összeiró bizottságok megalakításánál viszont az okozott nézeteltérést, hogy a szakszervezeti megbízottak zömmel a Kommunista Párt soraiból kerültek ki. A nézeteltérések rendezésére az MKP ós az SzDP központja egyaránt törekedett. Ahhoz, hogy a választói névjegyzék öszszeállitásánál következetesen alkalmazzák a választójogi törvény megszorításait, a szavazásra kerülő ügyek esetében ki kellett alakítani egy baloldali többséget a bizottságokban. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front öt pártjából és a szakszervezet küldöttjéből álló összeiró bizottságok ezt elvileg biztosították. A Kisgazdapárt kisebbségben volt a baloldali pártokkal szemben, egyértelműen csak a Polgári Demokrata Párt támogatására számithatott, ha csak nem tudta helyenként maga mellé állítani a Szociáldemokrata Pártot vagy az NPP-t. A két munkáspárt megegyezése a szakszervezeti megbizottak pártállására vonatkozóan tehát azt a célt szolgálta, hogy a választásokra való tekintettel ezen a területen is csökkentsék a két munkáspárt közötti nézeteltérést, egységesen és eredményesen lépjenek fel a kisgazdapárti jobboldallal szemben.

1947. július 28-án az MKP és az SzOP központjának együttesen kibocsájtott levele mindkét párt megyei szervezetéhez lg az összeiró bizottságok Összetételére tartalmazott utasitást. A levél felszóllitotta a két munkáspárt megyei és járási t i t kárait, hogy paritásos alapon, illetve ahol az egyik vagy a másik munkáspárt többségben volt, ott 60:40 %-os arányban történjék a szakszervezeti megbízottak kiküldése a bizottságokba. A levél arra i s u t a l t, hogy a két munkáspárt központi vezetőségének megbízottai keresik majd fel a megyéket és a helyi szervezetekkel együttműködve döntik el a vitás kérdéseket. Szatmár-Bereg vármegyében Berényi Sándor /MKP/ és Krausz József /SzDP/ központi kiküldöttek vettek részt a július 29-én Mátészalkán tartott értekezleten, ahol Szatmári István szakszervezeti titkárral és a két munkáspárt megyei titkáraival megállapodtak az összeiró bizottságok szakszervezeti megbizottainak paritásos arányában. 1^ A járási székhelyeken működő központi összeiró bizottságokban - Szatmár-Beregben négy ilyen bizottság volt - a két munkáspárt egyenlő arányban részesedett a szakszervezeti küldöttek számára fenntartott helyekből, márpedig a mátészalkai és a csengeri bizottságokban a Kommunista Párt, a fehérgyarmati és a vásárosnaményi bizottságokban pedig a Szociáldemokrata Párt delegálta a szakszervezeti megbízottakat. A megállapodás szeriril a községi összeiró bizottságok 211 szakszervezeti helyéből 110-et az MKP, 101-et pedig az SzDP tölthetett be, a következő járási bontásban: a mátészalkai járásban 47 MKP 31 SzDP a fehérgyarmati járásban 27 MKP 27 SzDP a csengeri járásban 22 MKP 21 SzDP a vásárosnaményi járásban 14 MKP 22 SzDP összesen: 110 MKP 101 SzDP Az összeiró bizottságok szakszervezeti küldötteinek paritásos alapon történő megosztásáról szóló megállapodás Szatmár-Beregben kétségen kivül a szociáldemokratáknak kedvezett. A csengeri járásban például a 22:2l-es arányt csak ugy tudták elérni, hogy 8 kommunista párti és 1 nemzeti parasztpárti szakszervezeti tagot visszahívtak, valamint 12 helyett - ahol a FÉKOSZ eddig nem volt képviselve az összeiró bizottságokban - megkapta a Szociáldemokrata Párt. 2 0 Mátészalkán, ahol a 12 kör-

zeti összeiró bizottságban egyetlen szociáldemokrata szakszervezeti kiküldött sem volt, s az emiitett megállapodás értelmében a Kommunista Párt kénytelen volt hat helyet átengedni a 21 * szociáldemok rátáknak. Szatmár-Bereg vármegyében elsősorban a Kommunista Pártnak kellett feladnia a már megszerzett pozicióiból, hogy a paritásos elv érvényesüljön. Ezért, ahol csak lehetett igyekeztek kijátszani a megállapodást, mint Bereg megyei szervezetének ahogy a Kommunista Párt Szatmár- titkára. Nagy Sándor a párt központjához küldött július havi jelentésében i r j a : "Nagy visszahatást keltett a Szociáldemokrata Pártnak az az intézkedése, hogy a szakszervezet részéről delegált elvtársakat hivjanak vissza, hogy meg legyen a paritásos alap. Mindenesetre vigyáztunk arra, hogy ezt ne hajtsuk végre szószerint ós néhány helyen sikerült is csak névlegesen megcsinálni a jegyzőkönyvet a szociáldemokrata járási titkárral. Egyébként arra törekedtünk, hogy a Szociáldemokrata Párt olyan területet kapjon, ahol nincs senki /párttagjaink közül - szerzők/ benne a szakszervezetben, igy ne kerüljünk összeütközésbe saját elvtársainkkal. "22 hogy A szakszervezeti megbizottak paritásos alapon történő elosztásáért Szabolcsban sem lelkesedett a Kommunista Párt. Július végén a megalakított 467 összeiró bizottságból 370-ben a szakszervezeti megbizott kommunista párti volt, 2 3 azonban az MKP Szabolcs megyei titkára, Gyenge Károly ezzel sem volt elégedett: "Hiba, hogy a szakszervezetek részéről nemcsak a kommunisták jutottak be* hanem nemkívánatos elemek i s. " 2 4 - mondta azon a megyebizottsági értekezleten, amikor még nem értesült a két munkáspárt vezetőségének e kérdésben történt megállapodásáról. Július 29-én Szabolcs megyében is ismertté vált az MKP és SzDP egyezsége, s egy héttel később a Kommunista Párt megyei 25 titkára jejenti, hogy végre is hajtották. Igaz, a szakszervezeti küldöttek paritásos alapon történő elosztását Nyiregyházán csak heves viták után sikerült rendezni, miután az SzDP 26 központi kiküldöttei is leutaztak a megyeszékhelyre. Az MKP nyiregyházi szervezete állandóan panaszkodott, hogy az összeiró bizottságokban a Szociáldemokrata Párt tagjaival nem tudnak együt tmüködni.

Szembekerült á két munkáspárt az összeiró bizottságok tisztségviselőinek megválasztásánál is. A Kommunista Párt sikernek nagy könyvelhette el, hogy Szatmár-Bereg megye 211 körzetéből 83 elnök, 64 jegyző és 36 helyettes einok került ki a párt soraiból. Az elnöki tisztségből 40 %-ot szereztek meg, a fennmaradt 60 %-on osztozhatott a három koalíciós párt és a PDP. A rivalizálás Szatmár-Beregben odavezetett, hogy a megyeszékhelyen a körzeti összeiró bizottságokban egyetlen kommunista elnököt sem választottak, ugyanis a szociáldemokraták összefogtak a kisgazdákkal és kére,ztülvitték, hogy 6 szociáldemokratát, 4 kisgazdát és 2 PDP-i megbizottat válasszanak elnöknek. A Kommunista Párt megyei szervezete viszont a központi összeiró bizottságokban szoritotta vissza a szociáldemokratákat, ahol a négyből csupán egyet hagyott a számukra. 27 Az MKP Szabolcs megyében nagyjából hasonló arányú eredménnyel zárt, mint Szatmár-Beregben: a 467 összeiró bizottságában 205 elnök, 125 alelnök és 144 jegyző volt kommunista.28 A két munkáspárt az összeiró bizottságok szakszervezeti pártállásával kapcsolatos megegyezésé tartalmazta az együtt- 29 működés fokozásának kívánalmát is. A konkrét feladatokat azonban megyénként egy újabb - a két munkáspárt utasítása értelmében született - megállapodással mely központjának rögzitették, kimondta, hogy a kommunista és a szociáldemokrata párttagok támogassák egymást az összeiró bizottságokban amennyiben szavazásra kerülne a sor, hogy a két párt tagjai a névjegyzékbe feltétlenül bekerüljenek, s minél több reakcióst rekesszenek ki a választói jogosultságból. Ilyen értelmű megállapodást irtak alá Mátészalkán 1947. augusztus 7-én, másnap pedig Nyiregyházán az SzDP és az MKP megyei vezetői a két munkáspárt központi kiküldötteinek közreműködésével. 30 Ezt az együttműködést a valóságban éppen ugy nem sikerült maradéktalanul megvalósítani, mint ahogy nem sikerült megszüntetni a két párt rivalizálását sem a választások egész menete alatt. A Szabolcs-Szatmár-Be reg választókerületben a választási teendők irányításával és ellenőrzésével Rajk László belügyminiszter Tomasovszky Mihályt, Szabolcs vármegye kisgazdapárti főispánját bízta meg július 27-én. Tomasovszky augusztus 2-ára értekezletre hivta az összeiró bizottságban résztvevő öt párt

/FKGP, NPP, MKP, PDP és SzDP/ Szabolcs megyei vezetőségének és az össz-szakszervezetek megyei Titkárságának két-két tagját, valamint Szabolcs vármegye Nemzeti Bizottságának elnökét, hogy az országgyűlési képviselőválasztásokkal kapcsolatos időszerű kérdéseket megbeszéljék, de mindenekelőtt a felmerült problémákat és félreértéseket tisztázzák. 31 Tomasovszky tájékoztatójában kitért azokra a panaszokra i s, amelyek a július 22-én megindult előkészitő munka óta felgyülemlettek, s amelyek elsősorban az összeiró bizottságok összetételével, valamint Nyíregyháza polgármesteri hivatalának a szavazókörzetek megállapítása során elkövetett mulasztásaival voltak kapcsolatban. Az ideiglenes választói névjegyzék összeállításának augusztus 11-e volt a határideje, de már a hónap első napjától kezdve sokasodtak a panaszok az összeiró biztosok munkájával, illetve a számlálólapok szótosztásával és kitöltésével kapcsolatban. Az összeiró bizottságok megalakítása körüli súrlódások messze elmaradtak a választói névjegyzékek összeállítása során néha a tettlegességig fajuló vitáktól. Az ideiglenes névjegyzékből a sok esetben indokolatlan kihagyások komoly nyugtalanságot okoztak a választókerület lakosságának körében, s csak feszültebbé tették a koaüciós pártok, különösen az FKGP és az MKP, de sok esetben az SzDP és az MKP amúgy sem felhőtlen viszonyát. Augusztus 18-án, amikor az ideiglenes választói névjegyzékek elleni felszólalás határideje lejárt, a központi összeiró bizottságok megkezdhették munkájukat, a felszólalások elbírálását. Tomasovszky Mihály főispán, választási kormánybiztos nem véletlenül hangsúlyozta a központi összeiró bizottságoknak küldött tájékoztatójában, hogy: "A Belügyminisztérium utasítása az, hogy minden bizottság hasson oda, miszerint a névjegyzék összeállitásánái az összeiró bizottságok minden törvényellenes határozatai és döntései orvosoltassanak és a felülvizsgálás során a választójog elvonásánál csakis a törvényben meghatározott kizáró okok alapján járjanak el. 3^ Ugyanis a fehérgyarmati járásból két-három ezer /9-14 %/, a vásárosnaményi járásból kétezer /13 %/ a nyirbaktai járásból ezer /12 %/, 3 4 a nyirbogdányi járásból háromezer /12 %/ 3 5 személyt javasoltak az összeiró bizottságok a választói név-

jegyzékből kihagyni. Nincsenek pontos adataink arra, hogy a névjegyzékből kihagyottak hány százalékát vették vissza, illetve a központi összeiró bizottságok milyen mértékben korrigálták a helyi összeíró bizottságok nyilvánvaló túlzásait. A szabolcs-szatmár-beregi választókerületben mindenesetre több ezerre tehető a számuk. Nyíregyházán eredetileg a választókoru lakosság 10 %-át /a belterülethez tartozó 26 körzetben több, mint 14 %-át/ zárták ki a választójogból. Mintegy háromezren éltek is a felszólamlás jogával, s közülük több, mint a fele vissza is kapta választójogát.37 Nyírbátorban a névjegyzékből kihagyottak kb. 30-35 %-át vették vissza, ebből 15 %-ban kisgazdákat, 15 %-ban szakszervezeti tagokat, ós 3-5 %-ban a Szociáldemok- 38 rata Párt tagjait. A fehérgyarmati járásban 851, a vásárosnaményi járásban 517 volt a választójogtól ténylegesen megfosztottak száma, az ideiglenes névjegyzékből kihagyottaknál 3-4-szeresen kevesebb. A Belügyminisztérium választási csoportjának 1947. aug. 3 l - i kimutatása szerint a választójogosultak száma 5.245.562 fő volt, és a választókoru lakosság 8,38 %-át,479.682 személy választójogát utasitották vissza. A szabolcs-szatmár-beregi választókerületben 15.084 személy választójogát vonták meg, s ezzel egyike volt azoknak a választókerületeknek, ahol a visszautasitottaknak a választókoru lakossághoz viszonyitott aránya a legalacsonyabb volt. Csupán a hajdú-bihari ós -a jász-nagykun-szolnoki választókerület előzi meg 2,9, illetve 3,9 %-kal. A szabolcs-szatmár-beregi választókerületben a visszautasítottak aránya 4,6 % A választójogosultak és a visszautasítottak száma, volt. valamint a választókoru lakosság és a választójogtól megfosztott személyek százalékos aránya választókerületenként a követke- 39 zőképpen oszlott meg: Választó kerület: Választój ogosultak száma: Visszautasitottak %-os arány: 1. Baranya-Tolna 307.637 55.740 15,4 2. Somogy 235.160 12.209 4,9

3, Zala 205.350 13.995 6,3 4. Vas 164.008 8.406 i 4,9 5. Győ r-moson-sopron 222.105 16.652 7,0 6. Veszprém 153.680 13.549 8,1 7. Fejé r-komá rom- Esztergom 25 3.03 2 28.870 10,2 * 8. Nagy-Budapest 970.397 138.450 12,5 9. Pest-Pilis-Solt- Kiskun 701.808 64.058 8,3 10. Csöng rád-csanád. 311.333 19.399 5,8 11. Békés 205.138 14.023 6,4 12. Oász-Nagykun- Szolnok 259.072 10.437 3,9 13. Haj du-bihar 291.743 8.860 2,9 x x 14. Szabólcs-Szatmá r- Be reg 307.725 15.084 4.6 15. Borsod-Gömö r- Abaúj-Zemplén 330.456 38.298 10,3 16. Heves-Nógrád-Hont 326.918 21.652 6.2 összesen : 5.245.562 x x x 479.682 8,38 x = Az eredeti dokumentum összeadási és százalékszámitási hibáit javitottuk. A fejór-komárom-esztergomi választókerületnél 10,6 % volt feltüntetve, helyesen ez 10,2 %. xx = A hajdú-bihari választókerületnél 8,7 % szerepel, helyesen 2,9 %.. xxx = A választójogosultak száma a választókerületi adatok összesitése után nem 5.243.866, mint az az eredeti kimutatásban szerepel, hanem 5.245.562. Szabolcs vármegyében a választók 4,3 %-át, Szatmárban 5,6 %-át fosztották meg a választójogától. 40 A szabolcs-szatmár-beregi választókerület járásai közül a csengeri és a nyirbaktai járás vezet a kizártak aránya tekintetében 8, i l letve 6,9 %-kal. A tiszai járásban viszont csak a választók 1*6 %-át, a ligetaljai járásban pedig 2,7 %-át érintették a választójogi korlátozások. X X X X

A Szociáldemokrata Párt 1947 tavaszán-nyarán remélte, hogy a munkásosztály legerősebb pártjaként kerül ki a választásokból. Április-május folyamán, amikor még nem látszott az FKGP visszaesésének mórtéke, ugy képezelte, hogy a kisgazdák után megszerezhetik a második helyet, esetleg meg is előzhetik őket a közéletben. Junius-julius folyamán az FKGP felgyorsult bomlásával várakozásaikban megerősitve látszottak. Az olyan kimondottan paraszti területeken, mint Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék, valamivel szerényebb elképzelés volt a választások várható megyei eredményeivel kapcsolatban. Ugyanis az 1945. november 4-i választásokon a négy koaliciós párt közül a Szociáldemokrata Párt Szabolcsban - bár csekély különbséggel - de az MKP előtt a harmadik helyen, Szatmárban viszont a kommunisták mögött a negyedik helyen végzett. A szabolcs-szatmár-beregi választókerület adatai szerint a három baloldali párt a következő eredménnyel zárt az 1945-ös választásokon: az NPP 39.333, az SzDP 26.243, az MKP 24.824 szavazatot kapott, szemben a Kisgazdapárt 179.381 szavazatával. A Kisgazdapárt Szabolcs megyében 62,7 %-os, Szatmár-Beregben 72,4 %-os arányt ért el. összességében a szociáldemokraták messze a várakozáson alul szerepeltek. Nyíregyházán például 1945 őszén 5.010 tagja volt a pártnak, ebből 4.020 férfi. A 4.020 férfi SzDP tagból 41 a pártra csak 2.234-en szavaztak. Az 1945. évi nemzetgyűlési választások tanulságait levonva az SzDP is nagyobb gondot forditott taglétszámának növelésére, a pártorganizáció megujitására, erősítésére. 1946 elejétől már mindkét megyében függetlenített járási titkárok dolgoztak. A legfőbb célkitűzésük volt, hogy stabilizálják a mér meglévő szervezeteiket és kiterjesszék a szociáldemokrata mozgalmat minden községre, falura. Az óv nyarán Szatmár-Beregben az SzDP-nek még 35 községben, a megye településeinek 27 %-óban nem volt szervezete.42 A Szabolcs megyei titkár az 1946. augusz tus 30-i mozgalmi jelentésében pedig azon kesereg, hogy a parasztság zöme az FKGP-vel és az NPP-vel szimpatizál. A szociáldemokratáknak mindeddig arra kellett törekedniük - irja a megyei titkár -, hogy legalább azokat megtartsák, akik "magját" képezik a helyi pártszervezeteknek.43 ^ jelentós Szabolcs megyéből 17.021 szociáldemokrata párttagot közöl, több, mint kót

ós félezerrel kevesebbet, mint az 1945. november 4-i választósok előtt kimutatott taglétszám volt. A Szociáldemokrata Párt agitációs és propaganda tevékenysége a parasztság megnyeréséért az 1947. februári kongresszusa után megélénkült. A márciusi tagtoborzási kampány részben már a Választásokra való felkészülés jegyében zajlott. A taglétszám alakulásáról szóló jelentések szerint a tagtoborzás Szabolcsban több, mint 20 %-kal, Szaunái -Beregben közel 30 %-kal növelte a párt létszámát. Az SzDP mindkét megyében sikeresnek könyvelte el a propagandáját és a jelentések a Szociáldemokrata Párt megnövekedett presztízséről szólnak. Kimutatás az SzDP taglétszámának alakulásáról a havi mozgalmi jelentések alapján 44 Időpont. Szabolcs megye Szatmár-Bereg megye T a g l ó t s z á m Férfi Nő összesen Férfi Nő Összesen 1946. december 17.492 2.740 20.232 4.287 768 5.055 1947. j anuár 18.424 4.160 22.584 4.317 779 5.096 1947. február 18.399 4.224 22.623 4.361-783 5.144 1947. március 20.338 4.647 24.985 5.259 1.288 6.547 1947. április 18.795 4.997 23.790 5.232 1.316 6.548 1947. május 17.469 3.613 21.082 5.213 1.316 6.529 A megyei titkárság Szabolcsban közel 25 ezerre, Szatmár-Beregben több, mint 6 és félezerre becsülte a párt létszámát 1947 márciusában. Igaz, a tagdijat fizetők száma ennél jóval kevesebb volt: Szabolcsban 3.805, Szatmár-Beregben 1.696, de a nehéz gazdasági körülmények, a falu pénztelensége erre elfogadható magyarázatul szolgálhatott. Azonban az első ránézésre is kétségeket ébresztettek a párttagság foglalkozási összetételéről közölt adatok. Szabolcs ós Szatmár-Bereg megyében az ipari munkások száma 1940-ben együttesen is csak kétezer körül mozgott, ezzel szemben az SzDP 1946 decemberében 3.948, 1947 májusában pedig 5.897 szociáldemokrata ipari munkást mutatott ki a párthoz tartozó földmunkásokon, kisiparosokon ós kiskereskedö-

kön kívül. Peredi András az SzDP Szabolcs megyei titkára maga is ugy vélekedett, hogy a járási titkárok lótszámjelentései csak részben fedik a valóságot, s hogy az 1947. június hónapról szóló "kimutatás csak igen óvatos becsléssel felel meg a mozgalmi érték 50 %-ának". 4 5 Hasonló jelzések a szatmári részről is vannak. A mátészalkai járásban 1947 májusában 27 helyi szervezetet tartottak nyilván, de ténylegesen csak 19 működött, s a kimutatott 2.496 tagnak csupán a fele volt valóság, - jelentette ki Végvári Ottó járási titkár a választások után megalakított Végrehajtó 46 Bizottság előtt. Mégis a választási propagandát ezekre a valóságtól elrugaszkodott becslésekre építették. Az MKP megyei szervezete sokkal reálisabban ítélte meg az SzDP politikai súlyát, propagandájának valóságos hatását ós nem utolsó sorban választási kilátásait i s. Szabolcsban a Kommunista Párt a szociáldemokraták márciusi tagtoborzási kampányáról egyenesen lesujtóan vélekedett. Szerintük a gyűlések - egy-két kivételtől eltekintve - sikertelenek voltak. A Nyíregyházán elért eredményük is gyengének mondható, a falvakban pedig egyértelmű volt a kudarc."... a Budapestről leküldött szónokaik felkészületlenek voltak, nem ismerték a parasztproblémát, a felvetett kérdésekre kitérő választ adtak, legtöbb helyen olvasták a beszédet, ami a parasztságnak nem tetszett." - irta az MKP Szabolcs megyei titkára az 1947. március 47 hóról szóló jelentésében. Az MKP Szatmár-Bereg megyei vezetőinek véleménye a szociáldemokraták szerint nagy hévvel megkezdett tagtoborzási kampánya áprilisban már teljesen "ellaposodott", sőt a párt taglétszáma több helyen is csökkent. Panyolán 12-en léptek ki a pártból, Olcsván és Ópályiban az SzDP szervezetei megszűntek, Szamosszegen többen átléptek a Kommunista Pártba ós néhány községben, mint szervezetekben a lelket. 4 & Turricsón, a kommunisták tartották az SzDP Az SzDP politikai apparátusában kétségkívül nagy eredmény volt a függetlenített járási titkári rendszer bevezetése. A választások szempontjából hogy 1947. juliús 15-én, éppen a választások viszont, nem tűnik szerencsésnek, elökószitósónek időszakában menti fel a Központi Titkárság Kocsik András Sza-

bölcs megyei titkárt, aki 1945 nyarától állt az SzDP megyei szervezetének élén. A helyére kinevezett, más megyéből idekerült Peredi Andrást a helyi szociáldemokrata vezetők bizalmatlanul fogadták. Az új titkár munkáját nehezítette a szabolcsi funkcionáriusok részéről megnyilvánuló nagyfokú sértő- 49 döttség i s, amiért a megyei titkár nem közülük került ki. Nyilvánvaló, hogy ezek után nem segítették teljes odaadással az uj megyei vezetőt a munkájával soha nem voltak elégedettek. Nem volt kellő stabilitás Szabolcs megyében a járási tit károk szintjén sem. Július második felében cserélődik a nyirbaktai. A nyírbátori március 15-től gazdátlan, megoldás csak július második felében történik. Változás volt július elején a nyíregyházi központi járásnál i s, a nagykállói járás titkára pedig január és augusztus között háromszor cserélődött. Szabolcs megyében 1946 augusztusótól 1947 végéig 11 csere tör tént a járási titkárok körében. Szatmár-Beregben 1946 novemberétől kaptak új megyei t i t kárt, Décsi József helyett Kácsor Ferencet. Ettől kezdve a megye szociáldemokrata káderállományóról a tárgyalt időszakban elmondhatjuk, hogy majdnem fluktuációmentes volt. Egyetlen cserére 1947 májusában került sor a mátészalkai járásban, amikor a járási titkárt hanyag munkavégzése miatt leváltották A Szociáldemokrata Párt megyei vezetése azonban nem volt egységes, s igy nem tudta kihasználni azt a tényt, hogy a szabolcsinál gyakorlottabb, nagyobb helyismerettel rendelkező függetlenített apparátussal vehet részt a választásokon. Kácsor Ferenc és a járási titkárok kommunista-ellenes, jobboldali politikája megosztotta az SzDP-t. Széles Elemér megyei elnöknek és a mögötte felsorakozó alig másfélezer baloldali szociáldemokrata párttagnak sem ereje, sem tekintélye nem volt elég ahhoz, hogy ellensúlyozza a vezetőség jobboldali, kommunista-ellenes választási agitációját és megakadályozza a pártot súlyosan érintő átlépéseket a Kommunista Pártba. Különösen nagy presztízs-vereséget jelentett Gál Elek alispán a Forgács József mátészalkai járási főjegyző i l y módon történő elvesztése a Szociáldemokrata Párt megyei szervezetének.

Az SzDP Szabolcs, illetve Szatmár-Bereg vármegye járási titkárai 50 1946. aug.-tól 1948. május végéig Járás : Titkár neve : Időpont : Dadai-alsó Farcsádi Lajos 1946. VIII. - 1948. III. Dadai-felső Harsányi Lajos 1946. VIII. - 1946. IX. Tóth András 1946. XII. - 1948. V. Kisvárdai Váradi Sándor 1946. VIII. - 1947. VIII. Bodnár Béla 1947. X. 1. - 1948. I. Czizik Jenő 1948. I. - V. Ligetaljai Kiss Sándor 1946. VIII. - 1947. I. Kovács Mihály 1947. V. - VII. Urbán Szabó Béla 1947. VII. - 1948. V. Nagykálló Báncs Miklós 1946. VIII. - 1947. I. Kovács Mihály 1947. III. - V. Márkus György 1947. V. - 1948. I. Pál Dániel 1948. I. - V. Nyirbaktai Kiss László Mihály 1946. VIII. - 1947. V. Kocsis János 1947. VII. - 1948. V. Nyirbátori Gergely Zoltán 1946. VIII. - 1947. I II. Kovács Mihály 1947. V. - VII. Urbán Szabó Béla 1947. X. - 1948. V. Nyirbogdányi Biró István 1946. VIII. - 1948. I II. Nyi regyházi Máchel Sándor 1946. VIII. - 1947. V. Kovacsics Gyula 1947. VII. - 1948. V. Tiszai Ecker Zoltán 1946. VIII. - 1948. V. Nyi regyhéza város Solymosi Mihály 1946. VIII. - 1948. III. Kovacsics Gyula 1948. III. - 1948. V. Csengeri Szatmári József 1946. VIII. - 1948. I II. Medve Ferenc 1948. III. - 1948. V. Fehérgyarmati Varga Károly 1946. VIII. - 1948. I II. F. Nagy József 1948. III. - 1948. V. Mátészalkai Lukács Miklós 1946. VIII. - 1947. V. 68 Végvári Ottó 1947. V. - 1948. I II. P. Nagy József 1948. III. - V.

Vásárosnaményi Végvári Ottó Sályi Sándor 1946. VI. - 1947. V. 1947. V. - 1948. V. Megjegyzés: A két párt egyesülésekor az MDP függetlenített apparátusába került Ürbán Szabó Béla, Kovacsics Gyula és Szatmári József. Az Országos Pártválasztmány augusztus 7-én hagyta jóvá az SzDP képviselőjelöltjeinek listáját. 51 A pártvezetőség döntése a szabolcs-szatmár-beregi választókerület listavezetőinek, illetve képviselőjelöltjeinek személyére vonatkozóan nem találkozott sem a szabolcsi, sem a szatmári vezetők elképzeléseivel. Az SzDP Szabolcs megyei vezetősége a választókerületben első helyre Kiss Roland belügyi államtitkárt jelölte, aki már az 1945. november 4-i választásokon is listavezetőjük volt. Kiss Roland kapcsolata a megyei szociáldemokrata mozgalommal azért volt közismert, mivel 1918-ban Szabolcs megye első kormánybiztos-főispánja, majd a megyei direktórium elnöke volt, és a Tanácsköztársaság bukása után Nyíregyházán töltötte öt éves börtönbüntetésének egy részét. Együttműködése és kapcsolatai a megyei szociáldemokrata vezetőkkai, akik nagyrészt harcostársai voltak 1919-ben i s, a felszabadulás után újjáéledtek, és talán a korábbinál is szorosabbá váltak. Az 1945. március 29-i belügyminiszteri államtitkári kinevezése után Kiss Roland a Szociáldemokrata Párt megyei szervezetének első számú patrónusa, érdekeinek képviselője, nem csupán a belügyi tárcához tartozó ügyekben. Az SzDP megyei szervezete számos esetben kérte segítségét más, szociáldemokrata vezetés alatt álló minisztériumokhoz intézett kérelmeinek közvetítésében i s. A választókerület képviselőjeként tartott agitációs körútjai az egyik legismertebb szociáldemokrata vezetővé tették a megyében. Nem véletlen tehát, hogy a Szabolcs megyei küldöttek mind a jelölőbizottsági, mind az országos pártválasztmányi ülésen Rónai Sándor kereskedelem- ós szövetkezetügyi miniszter helyett Kiss Roland mellett érveltek a listavezetés ügyében. Nem jártak azonban sikerrel sem Kiss Roland, sem a Szabolcs megyei küldöttek a képviselőjelöltek sorrendjének megvóltoztatása érdekében 52 tett erőfeszítései.

Az SzDP Szatmár-Bereg megyei vezetősége is sértődötten vette tudomásul, hogy, sem Kácsor Ferenc megyei titkár, sem Szóles Elemér a párt megyei elnöke nem kerültek a listavezetők közé. Az országos pártvezetőség Szólest eredetileg a kilencedik, Kácsort a tizenkettedik helyen jelölte. A lista sorrendje a választásokig megváltozott ugyan - Szóles előrelépett az ötödik helyre -, de az MKP megyei szervezete választási agitációjában tudatosan is kihasználta a képviselőjelöltek listájával kapcsolatos SzDP sérelmeket. 53 Igyekezett tovább mólyiteni az SzDP szatmár-beregi megosztottságát, a párt.jobb- ós balszárnyának ellentéteit. A választási nagygyűlések nyitánya megyénkben is a parlament feloszlatását követő vasárnap, július 27-e volt. Az SzDP választási kampánya azonban csak a képviselőjelöltjei névsorának közzététele után indult meg teljes erővel. Augusztus 10-ón 30 5 4, augusztus 17-én pedig 28 választási nagygyűlést tartottak Szabolcs megye községeiben és falvaiban. 5 5 S a gyűlések száma a választások napjához közeledve csak tovább emelkedett. Az SzDP nyiregyházi szervezete első választási nagygyűlését augusztus 17-én Ries István igazságügyminiszter nyitotta meg, és augusztus 27-én - a választási nagygyűlések utolsó, engedélyezett napján - Rónai Sándor kereskedelmi ós szövetkezetügyi miniszter, a kerület listavezető képviselőjelöltje zárta be a sorozatot. A párt országos vezetői közül a szabolcs-szatmár-beregi választókerületben Kéthly Anna Nyíregyházán, Oustus Pál Kisvárdán, Kiss Roland Nyírbátorban, Nyíregyházán ós Mátészalkán, Ries István Nyíregyházán, Nagykállón és Mátészalkán, Takács Ferenc Büdszentmihályon ós Polgáron, Rónai Sándor Nyíregyházán tartottak választási beszédet. Az SzDP választási programjának megfelelően az emiitett előadók a hároméves tervet állították választási beszédeik középpontjába. A dolgozók életszínvonalának növelése, a jólét és biztonság zálogának tartott hároméves tervvel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy éppúgy önerőből kell megvalósítani, mint ahogy a stabilizációt. /z ország nem áldozhatja fel szabadságát és függetlenségét, és ezért nem veszünk részt a Marshalltervet tárgyaló párizsi konferencián. A jólét megteremtéséhez

szükséges 3 éves terv célkitűzéseinek megvalósitásához csak a politikai stabilitás és nyugalom körülményei között vezethet az út - jelentette ki Rónai Sándor, aki győzelem esetén "válságmentes, nyugodt kormányzást" igért a választóknak. 57 A párt megyei sajtójának választási jelszava is ebben a szellemben fogant "Béke, jólét, biztonság". A választási programnak a belpolitikai feladatokat megfogalmazó követeléseiből a választókerület központi szónokai elsősorban a vallásszabadságot emelték k i. Szinte alig, vagy keveset foglalkoztak a közigazgatás és a biróság reformjával, a közoktatás kérdéseivel. Nyiregyházán a nagy várakozással beharangozott Ries István igazságügyminiszter előadásában szó sem esett a készülő amnesztia-rendeletről és a népbiróság reformjáról. 5 8 A részvételével tartott választási nagygyűlés Mátészalkán látványos kudarcba is fulladt. 5^ Az SzDP XXXV. kongresszusának a mezőgazdaságról elfogadott akcióprogramja a pártnak a parasztság felé fordulását jelezte. Sőt a választási program "Gazdasági terveink" cimü fejezete az ipari munkásság követeléseit megelőzve foglalkozott a parasztság problémáival. A zömmel paraszti lakosú Szabolcs és Szatmár-Bereg megyékben az SzDP központi kiküldöttjei azonban csupán általánosságban beszéltek a földreform eredményeiről és a telekkönyvezés befejezéséről. Inkább a magántulajdon védelmét hangsúlyozták azzal a megszorítással, hogy a párt csak a munkával szerzett magántulajdon jogosságát ismeri el. Hitet tettek a nagytőke, a nagybankok, tőkés üzemek és iparvállalatok államosítása mellett. Megfogalmazták viszont a "kolhoz" kategorikus elutasítását ós kifejezték, hogy ezzel szemben az általános termelési és fogyasztási szövetkezetek létrehozását támogatják. Kéthly Anna az SzDP városi szervezetének nyilvános pártnapján az SzDP választási programjáról elmondta, hogy az egyaránt kivan szólni az ipari és mezőgazdasági munkásokhoz, értelmiségi /pedagógus, ügyvéd, orvos, mérnök/ rétegekhez és az adminisztratív dolgozókhoz, valamint a kisiparosokhoz és kiskereskedőkhöz.* 50 Mégis az SzDP Szabolcs és Szatmár-Bereg megyei bázisát alkotó kisiparos és kiskereskedői rétegek jogosan lehettek elégedetlenek. Sem a programban, sem a választási be-