Ökopolitika az önkormányzatokban képzés háttéranyaga: Kommunikációs tréning Írta: Csillag Gábor, Sarlós Gábor Lektorálta: Moldován László 1
Tartalomjegyzék: 1. A mai média sajátosságai a riportalany szemszögéből. Print, rádió, tv hasonlóságok és eltérések... 3 2. Sajátosságok... 4 3. Jó és rossz példák, tapasztalatok, praktikus tanácsok:... 5 4. Együttműködés a médiával - Tíz fontos szabály... 7 5. Hatékony üzenetek - 12 jó tanács... 8 6. Teendők interjú/médiamegkeresés esetén - Előkészületek... 9 7. Teendők interjú/médiamegkeresés esetén - Interjú közben... 10 2
1. A mai média sajátosságai a riportalany szemszögéből. Print, rádió, tv hasonlóságok és eltérések Milyen ma a média? Mit vár a riportalanyoktól? Csak a negatív hír a hír? (Sajnos leginkább igen. De amíg a Kék fény nézettebb, mint bármely más igényesen elkészített ismeretterjesztő műsor, addig nem kell csodálkozni. Egy felmérés szerint a magyar nézők többségének kedvenc csatornája a Spektrum, mégis nagyon kevesen nézik.) A média ma elsősorban GYORS. Azonnal kérdez, azonnal várja a választ, és mindez azonnal meg is jelenik az internetes hírportálokon (nem mindig ellenőrizhető szövegkörnyezetben). Egy médium ma olyan, mintha a többivel is megosztották volna az információt. Mert ha mások számára is fontos a közlendő, akkor azt AZONNAL át is veszik. Ami ma a helyi lap online kiadásában jelenik meg, egy óra múlva a New York Times hasábjain lehet! Muszáj erre (is) felkészülni. Csak nagyon kevés, vagy egyáltalán nincs idő a nyilatkozott szöveg ellenőrzésére, ezért annak azonnal nyomdakésznek, megjelentethetőnek kell lennie. Az internet nemcsak egy megjelenési forma, hanem hírforrás is. Az elektronikus média szintén azonnaliságot vár. A hír nem áll el másnapig (sem). Az nyer, aki gyorsabb. (Sajnos nem az, aki alaposabb.) Pontosan emiatt kell előre kialakítani az interjúadások menetét, gépezetét, hogy aztán ne a szervezéssel kelljen, hanem magára az interjúra történő koncentrálással lehessen foglalkozni. MEGVÁLTOZOTT AZ INGERKÜSZÖB. (Gyakran) ma már a hír önmagában kevés. Vonatkozik ez elsősorban azokra a területekre, amelyek nem borzolják fel azonnal több millió ember idegeit, nem sértik érdekeit. Szóval a hírt be kell csomagolni, el kell adni. Hír + csavar. (Pl.: Ma már senki sem figyel oda arra, ha azt mondjuk el, hogy a bányatavakban tilos fürdeni, mégis sokan ott pancsolnak. Viszont ha azt is elmondjuk hozzá, hogy a hatóság képtelen az ellenőrzésre, pedig még bírságolhatna is, akkor így már odafigyelnek a nézők, hallgatók, olvasók.) Az új terméket, akciót, kezdeményezést vagy politikai állásfoglalást is el kell adni. Ha például egy félmondatban utalunk arra, hogy készítettek egy felmérést, mely azt mutatja, hogy..., vagy hogy a városunkban minden harmadik ember légúti megbetegedésben szenved, arra már fel lehet fűzni a lényeget. Ilyen, a laikus számára vonzó információkkal érdemes csomagolni az egyébként fontos közlendőket. MAXIMUM HÁROM ÜZENET megy át egy alkalommal egy beszélgetésben, interjúban. Rövid tudósításokban, riportokban egy-kettő. Többre nem érdemes készülni, nem kell egyszerre mindent sulykolni. Előre ki kell alakítani és el kell dönteni, melyik is lesz a három kulcsüzenet. Ha a mondandó megengedi, érdemes történettel kezdeni (már ha tényleg érdemes) ez mindig közelebb hozza a megértendő, akár szikár információt is. Abból indulj ki, hogy a néző, az olvasó, a hallgató nem feltétlenül van pontosan képben. Ha nincs a beszélgetéshez kapcsolható történet, érdemes meglepő felütéssel kezdeni. Biztos lehetsz abban, hogy hasonló mondatokat használ majd az újságíró a riportban/tudósításban. A humor részben lazítja és érthetőbbé teheti a beszélgetést, de fegyver az újságíró leszerelésére is (az irónia poén, a szóvicc fűszerezi az interjút, érdekessé és megjegyezhetőbbé teszi az interjúalanyt). 3
2. Sajátosságok Az írott sajtóban interjút azért minimum néhány nappal a megjelenés előtt kérnek az újságírók, ám egyre gyakoribb az interneten is az interjú. Itt sincs mód a szöveg ellenőrzésére. Fontos tudni, hogy az interjúban az alany a saját szövegén változtathat, átírhatja, kihúzhatja, stb., de az újságíróét nem! Ezért óriási a különbség a megírt/megszerkesztett beszélgetés és a kérdés-felelet formában megjelentetett interjú között: az előbbit nehéz kezelni. Ezenkívül fontos tudni: mi lesz a cím és mi az alcím. Megváltoztathatja a szöveg kicsengését, tartalmát, értelmét! Az újságíró mindig szenzációra vágyik. Nem öncélúan, csak szeretné elérni az olvasók ingerküszöbét. Ráadásul címet gyakran a szerkesztő ad. Sajnos az is tény, hogy címet gyakran csak utólag adnak, és annak befolyásolására nincs lehetőség. A címbe mindig olyan dolog kerül, ami eladja az egész cikket, gyakran annak árán, hogy a cikk aztán valójában nem is tér ki a címben foglaltakra. Az írott sajtóval ellentétben az elektronikus médiában (rádió, tv) egy-egy beszélgetés hossza korlátozottabb: Egy híradós riport max. 1 20. Ebbe max. kétszer 8 14 mp-es hosszúságú mondat fér bele. Több nem. Ezért egy ilyen interjú elkészítésekor 2-3 percnél többet nem érdemes beszélni. Abban benne kell lennie minden információnak, sőt ennél a műfajnál igaz, hogy a lényeggel kell kezdeni. (Utána persze lehet még háttér beszélgetni ). Arra is ügyelj, hogy az egyes gondolatokat zárd le és vidd le a hangsúlyt, ebből akkor tud értelmesen vágni a szerkesztő. Egy tudósítás még rövidebb, olykor 20-30 mp-es. Ebben az esetben általában a műsorvezető mondja el azt az egy fontos mondatot, amit megtudott a riporter a riportalanytól. Egy hírháttérműsor riportja 3-4 perc hosszú. Ebbe kétszer-háromszor 10-15 mp-es megszólalás fér bele. Ebben az esetben sem kell 4-5 percnél hosszabbnak lennie a kamerába, mikrofonba rögzített beszélgetésnek. A stúdióbeszélgetések ma általában 6-8 percesek, max. 10 percesek, kivéve az 50 perces egy témájú műsorokat. Ezekből egyre kevesebb van, bár tény, hogy egyes helyi televíziók és rádiók gyakorlata ebben eltér. Riport készítése közben érdemes állva nyilatkozni. Ebben a testhelyzetben az ember gyorsabban, lényegre törőbben beszél, mint ülve. Ha esetleg mégis ülve kell nyilatkozni, lehetőleg ne íróasztalnál történjen. Ha lehetőség van rá, érdemes valamilyen odaillő szituációban, pl. az interjúban szereplő iskola előtt, halastónál vagy buszmegállóban beszélgetni. Atmoszféra az új fegyver. A már felvett interjún túl is rögzít képet és hangot!!! a kamera. Ezeket a trükköket előszeretettel használják a riporterek, tehát fel kell készülni arra is, hogy az ott elhangzottakat is hallják majd a riportban. Így kötetlenebb beszélgetés hatását keltik és ez igaz is. (Csak óvatosan a titkokkal!!) Éppen ezért kell különösen ügyelni akkor, ha egy helyiségben a kamera jelen van! Örök szabály: ha Te látod a kamerát, az is láthat téged! 4
3. Jó és rossz példák, tapasztalatok, praktikus tanácsok: Beszélt stílust a beszélt nyelvben! kerüld a germanizmust (véglegesítésre került, megvalósításra kerül, stb.). Ezek ugyan hivatalosnak tűnnek, de nem azok. Egyszerűen csúnyák, és taszítják a laikus nézőt/hallgatót/olvasót! Kerüld az azt szeretném mondani, hogy vagy a Lenne egy kérdésem kezdetű mondatokat. Ha mondani akarod, akkor mondd, röviden, frappánsan, lényegre törően. Kerüld az azt gondolom, egyébként stb. töltelékszavakat. Ezek valóban csak töltelékek, kitöltik a gondolkodásra szánt időt. De ha időre van szükséged, akkor nem kell beszélned. Nem zavarja meg a riportert, ha valaki gondolkozik. Tévedés azt hinni, hogy egyfolytában beszélni kell. Ilyen riportalany szövegéből egyébként is nehezebb kivágni a lényeges mondatot. Interjúban pedig rosszul mutat. (Ki lehet próbálni, ha egy ilyen beszélgetést valaki szó szerint ír le.) Közérthetően kerülni kell a szakkifejezéseket. Ezek tudálékosnak hatnak inkább, mint okosnak. A szakirodalom szerint akkor beszél valaki közérthetően, ha a mondandóját egy 12 éves gyerek is megérti. (Lehet benne valami.) Riport közben mindig a riporter szemébe kell nézni. A tágra nyílt szemek érdeklődést tükröznek. Fontos, hogy beszélgetés közben a riporter és a riportalany szeme közel egyforma magasságban legyen. Ezt el lehet érni támaszkodással, ha valaki magasabb a riporternél. A riporter kérdését, legyen az bármennyire meglepő vagy provokatív, ne reagáld le egyből az arckifejezéseddel. A határozott benyomást segíti a stabil állás, valóban két lábon támaszkodva. Törekedj arra, hogy a fejed búbja, az ádámcsutkád és a köldököd függőleges vonalat zárjon be. A kezeket használni szinte kötelező. Gesztikulálj vele, persze módjával! Segíti átvinni a mondandót és meggyőző, ráadásul ellazít. Amúgy sem tudnánk mit kezdeni a testünk előtt összekulcsolt kezekkel, ami ráadásul zártságot és olykor elutasítást tükröz. Viszont örök szabály, hogy a válladnál magasabbra semmiképpen ne emeld a kézfejed! Halk beszédű riportalany kezdheti a beszélgetést számára szokatlanul, egy fokkal hangosabban. Ez inkább határozottságot mutat majd (ha nem lő túl a célon). Maradj benne egy szituációban akkor is, ha elrontottál egy mondatot (ez emberi dolog). Kerüld a majd ezt úgyis ki tetszenek vágni típusú közbevetéseket. Az esendőség olykor hatásos fegyver. Hatásosabb, mint ha valaki olyat akarna bizonyítani, amit nem tud. Csak a kérdésre válaszolj. Amit nem tettek fel, arra ne. Különösen ne menj elébe olyan kérdés megválaszolásának, amelytől egyébként tartanál, hogy felmerül. Ha a kérdés félreérthető, nyugodtan pontosíttathatod. Kerüld a grimaszokat, a civil befejezést. 5
Az izgalom csökkentése érdekében érdemes tükör előtt, hangosan beszélve lepróbálni azt a néhány mondatot, amelyet feltétlenül közölni akarsz. Nem ugyanaz az eredmény születik akkor, ha csak végiggondolod a mondatokat! Általában nem úgy jön ki a szánkon. Megoldás lehet az is, ha leírod a szöveget. Nézd meg, találsz-e benne felesleges szót, amely nélkül a szöveg még értelmes marad, a mondandó nem sérül. Húzd ki! Nézd meg újra! Gyakorold! Gesztusokkal kísérve, lehetőleg hangosan. Ne belső monológként. Ha lámpalázas vagy, kerüld, hogy beesel az interjúra és nem készülsz fel. Alakítsd ki, mi az a technika, amelytől elmúlik a lámpaláz. Van akinél az otthoni, hangos, tükör előtt történő gyakorlás, van akinél a mély levegővételek, és van akinél egy pohár víz csodákat tud tenni. Fontos tudni, hogy három gondolatnál több nem marad meg a hallgatóban/nézőben/olvasóban, akár milyen hosszú is legyen a beszélgetés. 6
4. Együttműködés a médiával - Tíz fontos szabály 1. Ismerd pontosan saját szervezeted (szervezeti felépítés, célok, politika, egyes fontos kérdésekben való állásfoglalás, kulcsüzenetek és -témakörök, tevékenység). 2. Legyél megbízható információforrás, hosszú távon kifizetődik! 3. Ne csúsztass, a történetnek ne csak a felét mondd el. 4. Soha ne mondj téves információkat. Ha valamiről nincs információd, azt nem szégyen bevallani az újságírónak. 5. Próbálj meg a lehető legnagyobb mértékben együttműködni az újságíróval. 6. Légy elérhető. 7. Ha távollétedben kerestek, törekedj az újságíró visszahívására. 8. Ne ismételj olyan tényeket vagy véleményeket, amelyeket másodkézből szereztél. Ellenőrizd a források hitelességét. Ez különösen igaz, ha valamiről egy újságírótól hallasz először. Ne feledd: előfordul, hogy az újságírók és a Te véleményed nem egyezik meg. 9. Adj közvetlen és őszinte válaszokat az újságíró kérdéseire. 10. Törekedj egyenrangú, partneri viszonyra. A média se nem beosztottad, se nem főnököd! 7
5. Hatékony üzenetek - 12 jó tanács 1. Előre döntsd el melyek a legfontosabb üzenetek és ezekhez ragaszkodj. 2. Használj életszerű példákat, hasonlatokat. 3. Építs arra, amit a hallgató magától is tud. 4. Mondanivalódba építs színes, vonzó, figyelemfelkeltő szavakat, mint például megdöbbentő, magával ragadó, egyedülálló stb. 5. Használj példákat a mai világból, a hétköznapi életből. 6. A legfontosabb üzenet legyen egymondatos. 7. Kerüld a szakmai szlenget és az idegen szavakat. 8. Adott esetben merj humoros lenni. 9. Utalj személyes tapasztalatra, akár sajátra, akár úgy, hogy mint azt Ön is bizonyára tapasztalta. 10. Ésszerű módon használj számokat, statisztikákat. 11. Híres emberek egy-egy találó idézete is hasznos lehet. 12. A legfontosabb üzenetet zárásképpen ismételd meg. 8
6. Teendők interjú/médiamegkeresés esetén - Előkészületek 1. Ismerd alaposan a témát! 2. Legyen pontosan meghatározott célod az interjúval. Ne felejtsd el: az újságíróknak új információkra van szükségük. 3. A média alapvető sajátosságainak ismerete: napilapok (országos, helyi); hetilapok, magazinok (a szaksajtótól a bulvár magazinokig); elektronikus média (rádió, TV); online média (internet), közösségi média (facebook, iwiw, twitter stb.). 4. Az újságíró céljainak ismerete. 5. A határidők tiszteletben tartása; ne felejtsd, lapzárta van! 6. Viselkedés és öltözködés. Egyszerre tükrözze a saját karaktered, az alkalmat és a jelleget! 7. A helyszín kiválasztása. Ne válassz olyan helyszínt, ahol például telefonhívások vagy nagy forgalmi zaj zavarhatja meg az interjút. 8. Válaszold meg magadban az elképzelhető legrosszabb kérdéseket még az interjú előtt. 9. Készülj egyértelmű fogalmazásra. Döntsd el előre, mi az, amire nem tudsz, vagy nem akarsz válaszolni. Ne ott vacillálj, mert az bizonytalanságot sugall. 10. Amennyiben lehetséges, készülj fotóval, táblázattal, háttéranyaggal. 9
7. Teendők interjú/médiamegkeresés esetén - Interjú közben 1. Először a legfontosabb információkat mondd el, és ezeket később még többször el lehet ismételni. 2. Ne emelj ki több mint három kulcsmondanivalót. 3. Logikus és összefüggő gondolatmenet. 4. Pontos és tömör megfogalmazás. 5. Kerüld a hosszas magyarázatokat mondd el egyszerűen az üzenetedet. 6. Ne mondj semmilyen nem hivatalos" információt. Gyakorlatilag nincs off the record. 7. Nem kell védekezni agresszív kérdés esetén: az előre végiggondolt üzenetekre koncentrálj. 8. Ne engedd, hogy negatív szavakat adjanak a szádba. 9. Ha nem tudsz valamit, ne félj bevallani. 10. Ha nem teljesen érthető a kérdés, kérj pontosítást. 11. Magadtól ne válaszold meg az előre várt kényes kérdéseket. 12. Ne hazudj. Ha valamit nem tudsz, vagy nem akarsz elmondani, inkább ne mondj róla semmit. 13. Ne vitatkozz és ne támadd a médiát. 14. Ne használj zsargont, túl sok idegen kifejezést vagy csak a szervezeten belül használt rövidítéseket. 15. Ne feledd: a no comment" válasz egyenértékű a vád elfogadásával. 16. Ne tarts vissza információt csak azért, mert az adott riporter nem szimpatikus. 17. Nem vagy köteles rosszindulatú kérdésekre válaszolni vagy durvaságot elviselni. 18. Kérdezd meg, várhatóan mikor jelenik meg vagy kerül adásba a riport. 19. (Főleg nyomtatott média esetén) Kérdezd meg, van-e lehetőség a cikk megnézésére megjelenés előtt. (Bár ezt médiája és újságírója válogatja.) 20. Jegyezd fel, ha további információt/anyagot ígértél. 10