A szubklinikai ketosis elõfordulásának vizsgálata egy kézi ketonmérõ mûszerrel magyarországi tehenészetekben

SZARVASMARHA A szubklinikai ketosis elõfordulásának vizsgálata egy kézi ketonmérõ mûszerrel magyarországi tehenészetekben 135.. 2013/4 Z. Szelényi P. Bérdi Á. Cs. Bajcsy A. Horváth L. Könyves: Examination of occurrence of subclinical ketosis in Hungarian dairy herds with hand-held ketone measuring device Szelényi Zoltán 1, Bérdi Petra 1, Bajcsy Árpád Csaba 1, Horváth András 1, Könyves László, 1] SZIE-ÁOTK, Nagyállatklinika. H-2225 Dóra major. Üllõ *E-mail: szelenyi.zoltan@ aotk.szie.hu 2] SZIE-ÁOTK, Állathigiéniai, Állományegészségügyi és Állatetológiai Tanszék, Összefoglalás. A szerzõk, vizsgálataik során egy új, ún. istállópróbaként használható, a vér béta-hidroxi-vajsav (BHB) mérésére kifejlesztett kézi mûszert értékeltek és alkalmaztak hazai tejtermelõ tehenészetekben. Huszonkilenc gazdaságban helyszínenként 10-12 állattól, összesen 294 holstein-fríz tehénbõl vettek vérmintát a farokvénából. A mintavételek során minden állat a várható ellés elõtti 7 napon belül, ill. az ellés után 14 napon belül volt. A vizsgálatok során egy hordozható készülék segítségével (Precision Xctra, Abbot Laboratories) a helyszínen meghatározták a teljes vér BHB-koncentrációját. A helyszínen mért BHB-koncentrációk statisztikailag nem különböztek, valamint szignifikáns és szoros korrelációt mutattak a laboratóriumban centrifugálás után a szérumban azonnal mért, valamint a fagyasztás és felengedés után 6 nappal késõbb meghatározott BHB-koncentrációkkal (r>0,92, P<0,001). Az állatok 12,9%-ából lehetett az élettani határértéknél nagyobb (>1,4 mmol/l) BHB-szinteket mérni. Állományszintû problémát (>10% elõfordulási gyakoriság) a gazdaságok 27,5%-ánál találtak. Alacsonyabb határérték (0,85 mmol/l) esetén az egyedek 24,8%-a, az állományok 55,2%-a volt érintett. A vizsgált állatok közel 5%-ában 3 mmol/l feletti értéket, azaz klinikai ketosisra utaló BHB-koncentrációt találtak. Ezeknek az állatoknak a kórelõzményi adataiban nem szerepelt anyagforgalmi megbetegedésre utaló klinikai tünet vagy kezelés, ezért mindenképpen kezelendõnek minõsítendõek. A kívánatosnál kisebb, 0 és 3 közötti kondíciópontszámú tehenek között 7,5-szer nagyobb eséllyel találtak ketosisos állatokat az átlagosnál nagyobb (>3) kondíciópontszámú tehenekhez képest (OR=7,5, P<0,001). A sokszor ellett (3 vagy több laktációjú) tehenek között több mint kétszeres volt a hyperketonaemiás állatok elõfordulása az elsõ vagy második laktációjú egyedekhez képest (OR=2,3, P=0,023). A felmérés idejében 30 állatnak egynél több, 23 tehénnek 2 különbözõ, 5 tehénnek 3, 2 tehénnek 4 különbözõ klinikai megbetegedése is volt egyidejûleg. A különbözõ klinikai megbetegedések (fõként a méhgyulladás és a magzatburok-visszatartás) ugyancsak több mint kétszeresére növelték a szubklinikai ketosis kockázatát (OR=2,5, P=0,014). Eredményeik alapján a szerzõk a hordozható készülék tehenészetekben való használatát javasolják. Summary. The authors have evaluated a new cow-side test in Hungarian dairy herds. With these measurements the occurrence of subclinical ketosis was tested. Twenty-nine dairy farms participated in the study, with a number of 10 12 animals on each farms. All samplings were carried out from day 7 prior to calving till day 14 after calving. 294 animals were sampled in the study by taking blood sample from the coccygeal vein and the level of the beta hydroxy butyrate (BHB) was measured in the peripheral blood. The measurements were carried out with a portable hand held device (Precision Xtra, Abbot Laboratories). The BHB concentrations measured at the farm showed a strong and significant correlation with the samples evaluated in the laboratory before and after freezing (r>0.92, P<0.001). 12.9% of the animals showed elevated levels of BHB (threshold 1.4 mmol/l), and 27.5% of the herds were affected. When setting up a lower threshold (0.85 mmol/l), 24.8% of the animals and 55.2% of the herds were affected. Approximately 5%of the examined animals showed higher than 3.0 mmol/l BHB level indicating clinical ketosis. The pathological history of these animals did not show 1221

any sign of metabolic disease, therefore the medical treatment of these animals was necessary. There was an elevation in the level of BHB in the over conditioned cows, however the animals with lower body condition scores (<3.0 3.5) also had a higher BHB concentration (OR=7.5, P<0.001). Parity also increased the percentage of elevated concentrations, after 3 or more calvings the odds of hyperketonaemic cows was double (OR=2.3, P=0.023). Different clinical diseases (mainly puerperal metritis and retained foetal membranes) also increased the risk of subclinical ketosis (OR=2.5, P=0.014). At the time of the study 30 animals had more than one clinical disease, 23 cows had two, 5 cows had three, 2 cows had four different clinical diseases. Based on these results the authors advise the use of hand-held device in the field. 122 2 Magyar Állatorvosok Lapja 2013. április A nõivarú szarvasmarhák az ellés körüli idõszakban gyakran különbözõ anyagcsere betegségben szenvednek. Az egyik leggyakoribb metabolikus kórkép az energia-háztartás, a szénhidrát-anyagforgalom zavara, a ketosis, amely gyakran szubklinikai formában jelentkezik (1, 3, 6, 8, 14). A különbözõ felmérésekben a szubklinikai ketosis gyakorisága az egyes állományokban 7 és 34% között mozog (2, 3, 7). Nemrégiben egy, az általunk is használt gyorsteszttel végzett felmérésben is (10), a határérték megválasztásától függõen (1,2 1,4 mmol/l) véletlenszerûen kiválasztott állatok között a kórkép 5 és 8% között fordult elõ. Ezzel szemben, más szerzõk (18), ugyanezzel a mûszerrel és ugyanezekkel a határértékekkel, 7 különbözõ állományban szintén véletlenszerûen kiválasztott állatokat vizsgáltak. A szubklinikai ketosis elõfordulását 25 és 33% között tapasztalták, ami egyúttal állományszintû problémát jelent. Hazai körülmények között egy közelmúltbeli összefoglaló, valamint több dolgozat hívja fel a figyelmet a szubklinikai megbetegedések, ezen belül a szénhidrát-anyagcsere zavarainak jelentõségére (2, 5, 9, 12, 13), valamint az ellés körüli átmeneti idõszak monitorozásának szükségességére, hiszen az ilyenkor gyakori negativ energia-egyensúlyi helyzet, a kompenzáló fokozott zsírbontás negatív hatással van az ellés utáni szaporodásbiológiai mutatókra is (12, 13, 17, 19). A szubklinikai ketosis okozta kártétel a másodlagos betegségek által okozott veszteségek révén keletkezik, amikor csupán ezen betegségek tünetei észlelhetõk. A keringésben fokozott mértékben jelenlévõ ketonanyagok korai megállapitása ezért indokolt. A ketonaemia többféleképpen mkutatható ki. A módszerek közül legmegbízhatóbb a vérplazmában vagy a -szérumban a béta-hidroxi-vajsav (BHB) szintjének a meghatározása (3, 10, 15). A különbözõ egyéb ketonanyagok (aceton, acetecetsav), elsõsorban a vizeletbõl vagy a tejbõl, különbözõ szemikvantitatív reagensekkel, tesztcsíkokkal mutatható ki (10). Értékelésükkor gyakran félrevezetõ diagnózist okozhat a kis szenzitivitás és/vagy specificitás, azaz a téves pozitív/ negatív esetek nagy aránya (10). Bár ezeket a teszteket széles körben alkalmazzák a gyakorlatban, azonban a vér BHB-koncentrációjának objektív meghatározása is szükséges lehet, ha a ketonanyagok képzõdésének a mértékére vagyunk kíváncsiak (14, 15, 16). Mivel a vér BHB-koncentrációja, a laboratóriumi módszerek mellett, ma már az állatokban is megbízhatóan mérhetõ a humán laboratóriumi dignosztikába egy évtizede bevezetett és tehenekben is kipróbált kézi mûszer segítségével (10, 14), ami által a vizsgálati eljárás jelentõsen egyszerûsödött. A mérés elõnye, hogy istállókörülmények között pontos kép kapható a vér ketonanyag-tartalmáról és az a vér glükózszintjének mérésével is kiegészíthetõ, mert a Precision Xtra erre is alkalmas (15). A technológiába illesztett rendszeres szûrõprogram bevezetésekor érdemes figyelembe venni, hogy több szerzõ tapasztalata alapján az állományszintû szubklinikai ketosis elõfordulása az ellést követõ 2 héten belülre tehetõ, és a vizsgálat ekkor indokolt (3, 14, 16). Néhány dolgozatban ugyanakkor beszámolnak arról, hogy a laktáció elsõ 40 50 napjában is végeztek méréseket (10). Vizsgálatunkban célul tûztük ki a magyarországi tejtermelõ tehenészetekben a szubklinikai ketosis gyakoriságának felmérését egy olyan, Magyarországon eddig még nem használt mérõmûszerrel, amellyel istállókörülmények között is pontos mérési eredményeket lehet azonnal kapni.

Anyag és módszer 1. vizsgálat a Precision Xtra készülék értékelése Elsõ lépésben módszerünk validálása volt a cél, azaz annak megállapítása, hogy egy újfajta, eddig Magyarországon még nem használt kézi mérõmûszer (ún. cow-side test ) alkalmas-e a perifériás vér BHB-koncentrációjának meghatározására. Egy gazdaságban, 20 tehéntõl, a farokvénából vettünk vérmintát natív vérvételi csõbe (Monovette, Sarstedt, Németország). Minden vérmintából egy cseppet rögtön felhasználtunk a BHB-koncentráció helyszíni mérésére, a maradékot 2 órán belül hûtõtáskában szállítottuk az Üllõi Nagyállatklinika laboratóriumába. A helyszíni BHB-méréshez egy, a humán gyakorlatban a cukorbetegeknél használatos kézi mérõmûszert (Precision Xtra, Abbott Laboratories, Illinois, USA) a hozzávaló BHB-tesztcsíkokkal használtuk. A mérés elve, hogy a vérminta BHBtartalma enzimhatásra acetecetsavvá alakul át a jelen lévõ NAD + redukciója mellett. A keletkezõ NADH ezután egy redox mediátoranyag hatására, az eredeti BHB-mennyiség arányában ismét oxidálódik. A készülék NADH NAD átalakulás mértékébõl számítja ki az eredeti BHB-koncentrációt. A mérés végén a készülék mmol/l ben jelzi ki a kapott eredményt. A helyszínen minden állatból csak egy mérés történt. A laboratóriumban, fotometriás méréssel, meghatároztuk a centrifugálással nyert vérszérum-minták BHB-tartalmát (ß-Hydroxybutyrate, 505 nm, Synchron CX/LX/DX, Beckman Coulter Inc; USA), majd a maradék szérumot 18 ºC-ra fagyasztottuk. Hat nap elteltével, a mintákat felolvasztva, ismét meghatároztuk a szérumminták BHB-koncentrációját abból a célból, hogy a BHB stabilitását ellenõrizzük. A laboratóriumi mérést kétszer megismételtük, és azok átlagával számoltunk mmol/l-ben. A helyszíni és a laboratóriumi BHB-eredmények közötti korreláció nagyságát Pearson-féle korrelációelemzéssel (10) (a parciális korrelációkat a korrelációs mátrix alapján határoztuk meg), valamint a mérések egyezõségét becslések közötti egyezés (intraclass correlation) mérésével teszteltük. A helyszínen mért értékeket a laboratóriumi mérésekkel, fagyasztás elõtt és után, kétmintás t-próbával hasonlítottuk össze. 2. vizsgálat Vizsgálatainkat 2011. június és július hónapokban, az ország 12 megyéjébõl véletlenszerûen kiválasztott, 29 nagy létszámú, szakosított tejtermelõ tehenészetben végeztük. A gazdaságokban mindenhol tiszta vérben vagy nagy vérhányadban holsteinfríz fajtájú szarvasmarhák tenyésztése folyt. A legkisebb létszámú telep 250, a legnagyobb 1400 állattal rendelkezett. A mintavétel napjának fejési átlaga 19 és 32 liter között változott. Az egyes gazdaságokban az ellés körüli idõszakból válogattunk teheneket. A telepenként mintázott 10 12 állat a várható ellés elõtt egy héttel, ill. az ellés után maximum 14 nappal volt. Az állatok többsége, 276 állat, már legalább 1 nappal az ellés után volt. Összesen 294 állaton végeztünk méréseket. A vizsgálatok során feljegyeztük az állatok kondícióját, a laktációs napok és a laktációk számát. Feljegyeztük a mintagyûjtés idején elõforduló klinikai megbetegedéseket: magzatburok-visszatartást, klinikai méhgyulladásokat, lábvégbetegedéseket, tõgygyulladásokat, bal oldali oltógyomor-helyzetváltozást, valamint a klinikai ketosis esetleges elõfordulását. Adatgyûjtésünk alapjául minden esetben a telepi nyilvántartás szolgált. Nem vettünk mintát azokból az állatokból, amelyek a mintagyûjtés elõtti 7 napban vitaminkészítményeket, ill. az anyagcserére ható gyógyszereket kaptak. A vizsgált állatok laktációinak megoszlását az 1. táblázatban foglaltuk össze. A laktációk átlagos száma 2,66 (+1,53) volt. 1223

1. táblázat. A vizsgálatban szereplõ állatok megoszlása a A statisztikai elemzés során, a mérési eredmények értékelésekor azokat az állatokat tekintettük laktáció száma szerint Table 1. Distribution of the examined animals according to the parity a szubklinikai ketosisban érintettnek, amelyeknek BHB-szintje 1,4 mmol/l felett volt, klinikai ketosisban Laktáció sorszáma n % szenvedõ állatoknak pedig a 3,0 mmol/l felettieket 1. 77 26,20 (14). Vizsgáltuk azt is, hogy a hazánkban elfogadott 2. 84 28,50 0,8 mmol/l-es határértéket alapul véve (4), milyen 3. 56 19,00 arányú a jelenség elõfordulása (2). Amennyiben egy adott gazdaságban a vizsgált 10 tehén közül legalább 4. 37 12,60 kettõnek (azaz 20%-nak) nagyobb volt a vér BHBkoncentrációja, mint 1,4 mmol/l, az adott telepen a 5. 25 8,60 6. 11 3,70 szubklinikai ketosis halmozott elõfordulását állapítottuk meg, mert általában ez az arány az elfogadott 7. 2 0,70 8. 1 0,35 határérték (7, 10, 14). A szubklinikai vagy klinikai 9. 1 0,35 ketosis és a kondíció, a laktációszám, valamint a potenciálisan elõforduló, szárazanyag-felvételt és étvágyat csökkentõ, ezáltal negativ energia-egyensúlyt elõidézõ betegségek (pl. ellési bénulás, magzatburok-visszatartás, tõgygyulladás, bal oldali oltógyomor-helyzetváltozás, lábvégbetegségek, méhgyulladások, egyéb megbetegedés) jelenléte közötti összefüggést Fisher-féle egzakt teszttel vizsgáltuk. A Fisher-teszt segítségével nemcsak a változók közötti kapcsolat szignifikanciaszintjét, hanem az esélyhányadost (OR) és annak konfidencia intervallumát (CI) is meghatározhatjuk. Szignifikanciaszintnek a P<0,05-ös értéket választottuk. Az elemzésekhez az R 2.12.2. statisztikai szoftvert használtuk. Eredmények Az elsõ vizsgálatban mérõmódszerünk hazai körülmények közötti értékelése volt a cél. A kétmintás t-próbákkal összehasonlítva a helyszíni teljes vérbõl mért, valamint a szérummintákból spektrofotometriával fagyasztás elõtt és után mért BHB-koncentrációk között nem kaptunk szignifikáns különbséget (2. táblázat). Ugyanakkor a helyszíni, teljes vérbõl mért BHB-koncentrációk, valamint a mintavétel napján és a fagyasztva tárolás után 6 nappal a laboratóriumi eljárással meghatározott szérum-bhb-értékek között szoros, szignifikáns korrelációt tudtunk kimutatni. A Pearson-féle korrelációs koefficiensek átlagos (SD) mértéke 0,97 (0,02) volt (r>0.92, P<0,001 minden esetben). A becslések közötti egyezõség mérésére használt mutató (intraclass correlation coefficient ICC) is kifejezetten nagy volt (ICC =0,994, P<0,001). Második vizsgálatunkban 294 állat közül 38 (12,9%) állatnál mértünk 1,4 mmol/l-nél nagyobb BHB-koncentrációt. Tizenegy gazdaság esetében egyáltalán nem találtunk határérték feletti BHB-koncentrációjú állatokat, míg 10% feletti elõfordulási gyakoriságot (az 1,4 mmol/l-es határértéket választva) 8 gazdaságban mértünk (27,6%). Klinikai ketosist, azaz 3,0 mmol/l feletti BHB-koncentrációt 10 különbözõ gazdaságban összesen 14 tehénben találtunk (4,8%), ezek a frissen ellett tehenek közül kerültek ki (Ábra). A hazai irodalomban elfogadott 0,8 mmol/l-es szintet figyelembe véve, 73 állatban mértünk határérték feletti szinteket (24,8%), 3 állatban ezek közül az ellés elõtt. KANEKO és mtsai (11) élettani értékét (0,41±0,03 mmol/l) alkalmazva még több (188) tehén (63,9%) volt hyperketonaemiás. 2. táblázat: Az összehasonlító BHB mérések ereményei Table 2. The results of the comparative BHB measurements Mérés n átlag (SD) p-érték Helyszínen 20 0,81+0,86 Laboratóriumban 20 0,91+0,91 0,36 (NS) Laboratóriumban (fagyasztás után) 20 0,84+0,83 0,44 (NS) 122 4 Magyar Állatorvosok Lapja 2013. április

Ábra. Az 1,4 mmol/l-nél nagyobb BHB-szintû tehenek (n=294) aránya az egyes gazdaságokban (n=29) Figure. Percentage of cows (n=294) with BHB levels >1.4 mmol/l in the examined herds (n=29) Három telepen közel 20%-os, egy-egy telepen 30%-os és 40%-os, és 3 telepen pedig 50%-os volt a szubklinikai ketosis elõfordulási gyakorisága. A kisebb határértéket választva (0,8 mmol/l), a 29 közül már 16 gazdaságban találtunk két egyedet érintettnek (16/29; 55,2%). Azokon a telepeken, ahol minimum 20%-ban állapítottuk meg a szubklinikai ketosist (BHB- szint 1,4 mmol/l-nél magasabb), tizenegyszer nagyobb eséllyel volt található 1,4 mmol/l-nél nagyobb BHB-szintû állat a nem érintett gazdaságokhoz képest (OR=11,1; CI: 4,9 27,5; P<0,001). Az érintett és nem érintett gazdaságok között nem találtunk szignifikáns különbséget a tehenek kondíciója (t-teszt, P=0,111), laktációszáma (t-teszt, P =0,066), tejtermelése (t-teszt, P=0,779) vagy a potenciálisan ketosist okozó betegségek elõfordulási gyakorisága (Fisher-teszt, P=0,322) tekintetében. A legtöbb (63%) tehén átlagos (3-as pontszámú) kondíciójú volt. A szubklinikai vagy klinikai ketosis elõfordulásának esélye a 3-asnál kisebb kondíciójú tehenek között 7,5-szer nagyobb eséllyel fordult elõ (OR=7,5, CI: 2,8 20,3, P<0,001) a 3-as vagy annál nagyobb kondíciószámú tehenekhez képest. Összesen 24 állat volt 2,5 vagy 2-es kondíciójú, ebbõl 11-nek (46%) volt 1,4 mmol/l-nél nagyobb a vér BHB-tartalma. A 3-as vagy jobb kondíciójú állatok között a szubklinikai vagy klinikai ketosis elõfordulásának valószínûsége csupán 10% volt (27/270) (3. táblázat). Vizsgáltuk a laktációk számának a kapcsolatát is a vér BHB- koncentrációjával. Ha az állat laktációszáma 2-nél nagyobb volt, a vérben több, mint kétszeresére nõtt a BHB-szint emelkedésének valószínûsége az elsõ vagy a második laktációjú egyedekhez képest (OR=2,3, CI: 1,1 5,1, P=0,023). Kettõnél több laktációjú tehenek közül a tehenek 18%-a volt érintett (24/133), míg az elsõ és második laktációjú teheneknek csupán 9%-a (14/161). A kísérõ betegségeket tekintve összesen 93 (31,6%) tehénnek volt a telepi nyilvántartások szerint potenciálisan ketosis kialakulására hajlamosító megbetegedése. A negatív egyensúlyi helyzetet, és a potenciálisan ketosisos állapotot 3. táblázat: A kondíciópontszám és a vér BHB-koncentrációjának kapcsolata a vizsgált tehenészetekben Table 3. Relationship between BCS and BHB levels Kondíció pontszám Teljes vér BHB (mmol/l) BHB ± szórás <1,4 1,4 3,0 >3 > 1,4 (%) 2 3 0 3 50,0 2,55 ± 2,45 2,5 10 6 2 44,4 1,52 +1,48 3 172 10 6 8,5 0,77+ 0,77 >4 11 2 0 15,4 0,73+0,49 1225

122 6 Magyar Állatorvosok Lapja 2013. április okozó betegségek közül a leggyakoribb a méhgyulladás (n=39, 13,3%) és a magzatburok-visszatartás (n=36, 12,2%) volt. Ezt követték a tõgygyulladások (n=21, 7,1%), az ellési bénulás (n=14, 4,8%), a lábvégbetegség (n=11, 3,7%), a bal oldali oltógyomor-helyzetváltozás (n=5, 1,7%), valamint a kevesebb, mint 1%-os elõfordulási gyakoriságú egyéb tényezõk, pl. hasmenés, lázas állapot, korábbi császármetszés. Amennyiben az adott állatnál megfigyelhetõ volt valamelyik potenciálisan ketosisra hajlamosító betegség, a szubklinikai vagy klinikai ketosis elõfordulásának esélye 2,5-szeresére nõtt a betegségben nem szenvedõ egyedekhez képest (OR=2,5, CI: 1,2 5,2, P=0,014). A potenciálisan ketosisra hajlamosító betegségben is szenvedõ tehenek közül az állatok 20,4%-a mutatott szubklinikai vagy klinikai ketosist (19/201), míg a betegségben nem szenvedõ egyedeknek csupán 9,5%-a (19/93). A készülékkel egy mérés, a felmérés készítésekor, mintegy 700 Ft-os költséget jelentett. Figyelembe véve azt, hogy a fel nem ismert hyperketonaemiás állapotnak nem csak a laktáció hosszára, hanem az elsõ 100 napban termelt tej mennyiségére is hatása lehet (19), továbbá az egyes klinikai megbetegedések rosszabb gyógyulási aránya és rosszabb prognózisa nagyobb arányú selejtezéshez vezethet (14), valamint mindez fokozott gyógyszer- és állatorvosi költségeket vonhat maga után (6), a készülékkel végzett rendszeres mérések a napi állománygondozás során, hamar megtérülõ befektetés. Megvitatás A statisztikai értékelés szerint az ABBOTT Precision Xtra készülékkel elsõ felmérésünkben a helyszínen vett és rögtön megmért vérminták BHB-koncentrációi szoros, szignifikáns korrelációt mutattak a laboratóriumban centrifugálás után a szérumban azonnal, valamint a fagyasztás és felengedés után mért értékekkel. Ezek az eredmények megerõsítik azokat a korábbi véleményeket (10, 14, 17), amelyek alapján a mûszer a klinikai diagnosztikában alkalmazható, és javasoljuk a gyakorló szakemberek számára a használatát. Második, felmérõ vizsgálatunkban, 29 hazai tehenészetben, a szubklinikai ketosis elõfordulását, kapcsolatát más betegségekkel tanulmányoztuk. Azt is vizsgáltuk, hogy az állatok különbözõ termelési jellemzõi és a szubklinikai ketosis elõfordulása között mi a kapcsolat a vizsgált tehenészetekben. A szubklinikai ketosis jelentõsége elsõsorban a betegség okozta másodlagos kártételben rejlik, éppen ezért állományszintû elõfordulását ismerni kell. Ezáltal felderíthetõk a termelési eredmények és a szaporodásbiológiai mutatók romlásának okai, ill. segítségével megfelelõ védekezési stratégia dolgozható ki. Az egyedekben pedig a megállapított betegség gyógykezelése megkezdhetõ. A vizsgált állatok több mint 10%-ának a hyperketonaemiára jellemzõ nagy (>1,4 mmol/l) BHB-értékei voltak. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a hazai tehenészetek közel harmadában állományszinten is elõfordul a szubklinikai ketosis. Az érintett telepek közel 40%-ban a szubklinikai vagy klinikai ketosis akár az állomány felét is érintheti. A hazai irodalomban használt kisebb, 0,8 mmol/l es határértéket alkalmazva, már az állatok több, mint felében (55,2%) fordult elõ a szubklinikai ketosis, míg a nemzetközi irodalomban használt (11) határértéket alkalmazva (0,45 mmol/l), még nagyobb arányban találnánk érintett állatokat, bár ez utóbbit nem vemhes és nem tejelõ állatokra állapították meg. Figyelembe kell azonban venni, hogy a szakkönyvek referenciaértékei mindig a nem tejelõ és nem vemhes állatokra vonatkoznak, önmagukban nem alkalmazhatók az ellés körüli idõszakban. Az összes vizsgált mintaszám közel 5%-ában 3 mmol/l feletti értéket, azaz klinikai ketosist találtunk. Ezek az állatok minden esetben egészséges állatként kerültek a kísérletbe, azaz kórelõzményi adataikban nem szerepelt anyagforgalmi megbetegedésre utaló klinikai tünet vagy arra utaló kezelés. Valószínûleg ezeket az állatokat a fogadócsoportban nem ismerték fel betegnek felismerve annak ellenére, hogy ezeknél az állatoknál már jelentõs étvágy- és tejtermelés-csökkenés, esetenként acetonszagú lehellet volt jellemzõ,

ami biztos jele a gyógykezelés szükségességének. A rendszeres, állományszintû BHB-szûrés elõnye lehet, hogy a hyperketonaemiás állatok felismerésére is mód nyílik. Minden hyperketonaemiás állat kezelése abban az esetben is szükséges, ha a nagy BHB-értéken kívül más kóros elváltozás nem jelentkezik (14). Az állatok kondíciójának és a laktáció sorszámának összehasonlításakor megállapítottuk, hogy a 3-as kondíciópontszám alatt a szubklinikai ketosis elõfordulásának kockázata nõ. A laktációk számával szintén nõtt a pozitív minták aránya (9). A többször ellett (3 vagy több laktációjú) tehenek közül közel minden 5. állat veszélyeztetettnek bizonyult (10). A vizsgált állatok harmadának a felmérés idõpontjában vagy azt megelõzõen (az ellés óta) valamilyen más klinikai betegsége is volt. A kérdõíven szerepeltetett megbetegedések közül a magzatburok-visszatartás és az involúció bakteriális szövõdményei szerepeltek a leggyakrabban. Mértékük 10%-nál nagyobb arányú volt, azaz a vizsgált állományban önmagában is állományszintû problémát jelentettek az ellés körüli idõszakban elõforduló szaporodásbiológiai zavarok. A többi megbetegedés kisebb gyakorisággal szerepelt. A vizsgálat során gyakorlati tapasztalatot szereztünk egy korábban hazánkban széles körben még nem használt, hordozható mûszerrõl, amelynek elõnye a mérések megbízhatósága (10), valamint a vizsgálati idõ lerövidülése a laboratóriumi vizsgálatokhoz képest. Ezek a tulajdonságok és a mindennapi használat során gyûjtött pozitív tapasztalatok teszik mindenki számára ajánlható módszerré. Köszönetnyilvánítás Ezúton köszönjük a Bayer Hungária Kft. részérõl BOGDÁN ÉVA, DR. TÓTH ERVIN és DR. ALADICS BALÁZS támogatását, valamint az együttmûködõ gazdaságoknak a vizsgálati állatok rendelkezésünkre bocsátását. IRODALOM 1. BERTICS, S. J. GRUMMER, R. R. et al.: Effect of prepartum dry matter intake on liver triglyceride concentration and early lactation. J. Dairy Sci. 1992. 75. 1914 1922 2. BRYDL, E. KÖNYVES, L. TEGZES, L. JURKOVICH, V. TIRIÁN, A.: Incidence of subclinical metabolic disorders in Hungarian dairy herds during the last decade. Magy. Állatorv. Lapja, 2008. 130. Suppl 1. 129 134. 3. DUFFIELD, T.: Subclinical ketosis in lactating dairy cattle. Vet. Clin. North Am. Food Anim. Pract., 2000. 16. 231 253. 4. GAÁL TI. (szerk.): Állatorvosi klinikai laboratóriumi diagnosztika. Sík kiadó. Budapest, 1999 5. GEISHAUSER, T. LESLIE, K. et al.: Kifizetõdõ-e a tejelõ tehenek rendszeres szûrõvizsgálata ketosisra? Magy. Állatorv. Lapja, 2001. 12. 366 369. 6. GEISHAUSER, T. LESLIE, K. DUFFIELD, T.: Metabolic aspects in the etiology of displaced abomasums. Vet. Clin. North Am. Food Anim. Pract., 2000. 16. 255 265. 7. HAGHIGHAT-JAHROMI, M. NAHID, S.: Incidence of subclinical ketosis in dairy cows in fars province of Iran and reproductive performance in early lactation period. Asian J. Vet. Sci. 2011. 5. 158 161. 8. HERDT, T. H.: Ruminant adaptation to negative energy balance. Influences on the etiology of ketosis and fatty liver. Vet. Clin. North Am. Food Anim. Pract., 2000. 16. 215 30. 9. HUSZENICZA GY. KULCSÁR M. DANKÓ G. BALOGH O. GAÁL T.: A nagy tejtermelésû tehén takarmányozásának, tejtermelésének és szaporodóképességének kapcsolata. 4. A ketonanyag-képzõdés fokozódása és annak klinikai következményei Magy. Állatorv. Lapja, 2003. 125. 203 210. 10. IWERSEN, M. FALKENBERG, U. et al.: Evaluation of an electronic cowside test to detect subclinical ketosis in dairy cows. J. Dairy Sci., 2009. 92. 1 7. 11. KANEKO, J. J. HARVEY, J. W. BRUSS, M. (ed.): Clinical Biochemistry of Domestic animals. 6th ed. Academic Press. 2008. 12. KÖNYVES, L. SZENCI, O. JURKOVICH, V. TEGZES, L. TIRIÁN, A. SOLYMOSI, N. GYULAY, GY. BRYDL E.: Risk assessment and consequences of retained placenta for uterine health, reproduction and milk yield in dairy cows. Acta Vet. Brno, 2009. 78. 163 172. 13. KÖNYVES, L. SZENCI, O. JURKOVICH, V. TEGZES, L. TIRIÁN, A. SOLYMOSI, N. GYULAY, GY. BRYDL, E.: Risk assessment of postpartum uterine disease and consequences of puerperal metritis for subsequent metabolic status, reproduction and milk yield in dairy cows. Acta Vet. Hung., 2009. 57. 155 169. 14. LEBLANC, S.: Monitoring metabolic health of dairy cattle in the transition period. J. Reprod. Dev., 2010. 56. Suppl. I. S29 35. 15. LEBLANC, S.: Monitoring programs for transition dairy cows. In: Proceeding of the 24th World Buiatrics 1227

Congress, Nice, France. 15 19. October 2006. 460 471. 16. OETZEL, G. R.: Monitoring and testing dairy herds for metabolic disease. Vet. Clin. North Am. Food Anim. Pract., 2004. 20. 651 674. 17. SURIYASATHAPORN, W. HEUER, N. et al: Hyperketonemia and udder defense: a review. Vet Res., 2000. 31. 397 412. 18. VOYVODA, H. ERDOGAN, H.: Use of a hand-held meter for detecting subclinical ketosis in dairy cows. Res. Vet. Sci., 2010. 89. 344 351. 19. WALSH, R. LEBLANC, S. et al.: Retrospective analysis of the association between subclinical ketosis and conception failure in Ontario dairy herds. Proc. 23. World Buiatrics Congress, Quebec. 2004. 34. 152. Közlésre érk.: 2013. január 7. 122 8 Magyar Állatorvosok Lapja 2013. április