Szerkesztõ: DOMBAINÉ ESZTERGOMI ANNA Szerzõk: DOMBAINÉ ESZTERGOMI ANNA KELEMÉRI DÓRA KISS ERIKA NÁDAS PÁL SÁRKÖZI JUDIT Lektorálták: KEDL MÁRTA NAGY GYÖNGYI MÁRIA Olvasószerkesztõ: HIDALMÁSI ANNA Tipográfia: BORGISZ BT. Borítóterv: KOVÁCS DÁVID ISBN 963 86308 4 1 Kereskedelmi forgalomba nem hozható Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért Országos Közalapítvány 1054 Budapest, Báthori u. 10. Tel./Fax: 302-3007
GYÓGYPEDAGÓGIAI SZOLGÁLTATÓ CENTRUMOK MOZGÁSJAVÍTÓ ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS DIÁKOTTHON Budapest, 2002
ELÕSZÓ A SOROZATHOZ A közoktatásról szóló törvény, gyógypedagógiai szolgáltató centrumról mint külön intézménytípusról nem rendelkezik. A célterület igénye és a napi gyakorlat azonban fokozatosan és igen határozottan életre hív(ott) olyan intézményeket, amelyek a törvény által meghatározott szolgáltatásokon kívül más, a törvényben nem jelzett szolgáltatásokat is nyújtanak. A Közalapítvány kuratóriuma, felismerve e folyamat fontosságát, olyan pályázati programcsomagot indított útjára, amely a gyógypedagógiai szolgáltatások területén innovációs jelleggel bír. A már mûködõ gyógypedagógiai szolgáltató centrumok, környezetük igényeire reagálva, rendszerük tudatos fejlesztésével, olyan egyedi intézményi modelleket alakítottak ki, melyek a pályázati program keretében, mûködési formájuk leírására, bemutatására vállalkoztak. A szakma elismert szakembereinek értékelése nyomán Gyógypedagógiai szolgáltató centrumok könyvsorozatunkban 8 sikeres modell-intézmény mutatkozik be. A nyolc kötet mindegyikét, külön-külön vagy együttesen ajánlom a téma iránt érdeklõdõ gyakorlati szakembereknek, akik hasonló gyógypedagógiai szolgáltató centrum kialakításán gondolkodnak, esetleg elkezdték már annak megvalósítását. Ajánlom továbbá érdeklõdõ elméleti szakembereknek, akik a közoktatásban megjelenõ új intézménytípus rendszerszemléletû megközelítésében érdekeltek, valamint mindazoknak, akik a fogyatékos gyermekek, szüleik és a velük foglalkozók részére nyújtott szolgáltatások iránt érdeklõdnek. Tóth Egon a kuratórium elnöke
A közel 100 éves múltra visszatekintõ intézmény a kezdetektõl fogva a mozgáskorlátozott gyermekek komplex ellátására törekedett és újra és újra kész volt az innovációra. E hagyományok méltó folytatásának tekinthetõk az utóbbi évtizedekben tapasztalt változások: nyitás a súlyosan és halmozottan sérült gyermekek felé, valamint a pályázat tárgyát képezõ módszertani központ létrehozása és továbbfejlesztése, melyet a fenntartó is támogat. Mindez az óvodás- és iskoláskorú mozgássérült gyermekek vonatkozásában modellértékû és valós szükségletekre épül. A bemutatott modell adaptálható és adaptálandó (a vidéki decentrumok létrehozásának szükségességét a szerzõk is hangsúlyozzák). Kedl Márta
TARTALOM BEVEZETÉS...................................................................... 13 ELSÕ FEJEZET.................................................................... 15 TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS.......................................................... 15 Az embermentõ munka kezdete...................................................... 15 A fejlõdést hátráltató történelmi és társadalmi körülmények............................... 16 Az elsõ iskola a halmozottan fogyatékos gyermekek számára.............................. 17 A tárgyi feltételek javítására tett erõfeszítések.......................................... 18 A TECHNIKAI FEJLÕDÉS SZEREPE A MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK ÉLETÉBEN......................... 20 A TANULÓI ÖSSZETÉTEL ÉS ANNAK HATÁSA AZ INTÉZMÉNY PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉGÉRE.......... 22 A tanulók mozgásállapotának változásai............................................... 24 Az állami gondoskodásban részesülõ gyermekek számának változása........................ 30 A TÖRVÉNYI VÁLTOZÁSOK HATÁSA AZ INTÉZMÉNY PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉGÉRE................. 31 ÚJ IGÉNYEK - ÚJ INTÉZMÉNYEGYSÉG: A MÓDSZERTANI KÖZPONT KIALAKULÁSÁNAK ELÕZMÉNYEI..... 32 A Mozgásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság adatai..................... 32 Az integrációra vonatkozó kutatások.................................................. 35 INTÉZMÉNYÜNK FEJLESZTÉSI TERVEI................................................... 36 MÁSODIK FEJEZET................................................................ 39 AZ INTÉZMÉNY BEMUTATÁSA......................................................... 39 Az intézmény jogi helyzete......................................................... 39 Tevékenységi körök............................................................... 39 Létszámadatok................................................................... 40 Az intézmény földrajzi ellátási területe................................................ 41 PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉG ÉS PROGRAM................................................ 43 Az iskola pedagógiai programjának létrejötte........................................... 43 Pedagógiai programunkban megjelenõ alapelvek, célok, feladatok.......................... 44 Pedagógiai szakaszok, iskolaszerkezet................................................ 46
Az intézmény képzési specialitásai................................................... 48 Szervezési specialitások a Csillagházban............................................... 54 A Csillagházban kidolgozott új speciális fejlesztõ programok.............................. 54 Tanórán kívüli ellátási formák, szolgáltatások........................................... 57 A tehetség, képesség kibontakoztatását segítõ tevékenység................................ 61 Pszichológiai ellátás............................................................... 63 Diákönkormányzat................................................................ 64 A PEDAGÓGIAI FOLYAMATOK SZABÁLYOZÁSA............................................ 65 Az iskolai szervezetépítés.......................................................... 65 Az ellenõrzési rendszer............................................................ 66 Az intézmény marketing tevékenysége................................................ 66 Felkészülés a minõségbiztosításra.................................................... 67 Munkahelyi klíma................................................................ 70 Szülõi elvárások és elégedettség..................................................... 72 Nevelõ-oktatómunkánk hatékonysága................................................. 74 SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEK..................................................... 77 Szakember-ellátottság............................................................. 77 A tárgyi környezet................................................................ 78 Partnerkapcsolatok................................................................ 80 HARMADIK FEJEZET............................................................... 83 A MÓDSZERTANI KÖZPONT LÉTREHOZÁSA............................................... 83 Az elõkészületek................................................................. 83 A Módszertani Központ céljai....................................................... 84 A Módszertani Központ feladatai.................................................... 84 A Módszertani Központ szervezeti felépítése........................................... 84 Személyi és tárgyi feltételek........................................................ 85 Az ellátottak köre................................................................. 85 A Fõvárosi Közoktatás-fejlesztési Közalapítványhoz benyújtott pályázatunkban megjelölt tervek.. 87 A TERVEK MEGVALÓSULÁSA, A MÓDSZERTANI KÖZPONT TEVÉKENYSÉGI TERÜLETEI............... 88 Az igények felmérése.............................................................. 88 Kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás................................................... 92 Pedagógiai szempontú és mozgásvizsgálatok elvégzése................................... 92 Kompenzatív képességfejlesztõ program............................................... 93 Kisszótár........................................................................ 94 Egyéni fejlesztési programok........................................................ 94
Egyéni fejlesztõ foglalkozások...................................................... 94 Tanácsadás...................................................................... 95 Ergoterápiás tanácsadás............................................................ 95 Eszközkatalógus.................................................................. 95 Speciális vagy speciális célra használt eszközök ajánlása, kiválasztása....................... 96 Pályaválasztási tanácsadás mûködtetése............................................... 96 Továbbképzõ tanfolyam szervezése................................................... 96 A MÓDSZERTANI KÖZPONT KIALAKÍTÁSÁNAK TAPASZTALATAI............................... 97 Interjúkészítés................................................................... 97 Eszközkatalógus.................................................................. 98 Az utazótanári hálózat kiépítése..................................................... 98 ÖSSZEGZÉS...................................................................... 99 Tevékenységünk hatékonyságának kontrollja........................................... 99 További fejlesztési stratégia........................................................ 100 ÖNÁLLÓ KIADVÁNYAINK........................................................... 100 INTERNETEN ELÉRHETÕ ANYAGOK.................................................... 101 FELHASZNÁLT IRODALOM........................................................... 101 MELLÉKLETEK................................................................... 103 FOTÓMELLÉKLET................................................................. 119
.testileg nyomorék gyermekek részére Magyarországon menhelyeket felállítani és ezekben vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül mindkét nembeli nyomorék gyerekeket testileg és szellemileg kiképezni, illetve ellátásban, orvosi kezelésben részesíteni, esetleg mesterségre tanítani! (Nyomorék Gyermekek Menhelye Alapszabályzat 3.. 1903) BEVEZETÉS Intézményünk módszertani központja az elkövetkezõ évek során olyan színvonalú szakmai szolgáltatásokat kíván nyújtani, amelyek egyrészt az Európai Unióhoz való csatlakozás erre vonatkozó elvárásainak, másrészt a minõségbiztosítás legszigorúbb partnerközpontúsági feltételeinek is megfelelnek. Mindez a közel százéves múlt és a jelen kiváló szakmai színvonalára támaszkodva érhetõ el. A szakmai tapasztalatokat a múltban és a jelenben is mindig közkinccsé tettük, szakértõk által minõsített programok, illetve szakpublikációk formájában. Intézményünk a többszintû (óvoda-iskolaelõkészítõ, alapfokú képzés alsó és felsõ szakasza 1 8. osztályig, halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott gyermekek képzése, valamint középiskolai szakképzés) nevelõ, oktató, mozgásfejlesztõ és gondozó tevékenységébõl származó szakmai tapasztalatai alapján segítségére lehet a többségi iskolákban tanuló mozgáskorlátozott gyermekeknek, módszertani segítséget nyújthat fejlesztésükhöz. A százéves múlt nem feltétlenül jelent automatikus és folyamatos fejlõdést. Nagyon gyakran jelen helyzetben is az új szervezeti fejlesztést csakis az alapok építésétõl lehet elkezdeni. E tanulmány kísérletet tesz a közel százéves tapasztalatok ismeretében a szervezett és sérülés-specifikus szakmai tevékenység fejlõdésének bemutatására. Megjeleníti a folyamatok szabályozásának általunk alkalmazott formáit, és utal a jövõbeni változtatási tervekre, fejlesztési elképzelésekre.
ELSÕ FEJEZET TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS AZ EMBERMENTÕ MUNKA KEZDETE A mozgáskorlátozott nyomorék gyermekek intézményes nevelése, oktatása, képzése hazánkban 1903-ban vette kezdetét, a Deák Ferenc Szabadkõmíves Páholy szándékából és akaratából létrehozott Nyomorék Gyermekek Egylete és Menhelye megalapításával. Békeidõ, a polgári jólét kora volt ez, amelyben a szabadkõmûves páholy, illetve egy magánember Rothfeld Richárd a haladó Európát követve, a tehetõsebb polgárság figyelmét az árván sínylõdõ nyomorék gyermekek ügyére terelte. A társadalom jóakaratú támogatása révén a kezdeti nehéz és szegényes körülményeket az 1911-ben felépített és felavatott új palota váltotta fel. A kezdeti 6-15 gyermek helyett az új Nyomorék Gyermekek Országos Otthona 150 nyomorék gyermeknek adott az életlehetõségekhez új perspektívát. Az alapítók a TANÍT-GYÓGYÍT-KIKÉ- PEZ ma komplex rehabilitációs programnak mondható elv alapján a családtól a családig tartó rehabilitációs fejlesztési folyamatot építettek ki. Ennek a komplex fejlesztésnek szerves részét képezték az ifjúság kulturális, sport, érdekvédelmi szervezõdéseinek és önálló életvitelre történõ felkészítésének szervezetei is. Közben az Európára szakadt világégés megtorpanást okozott az intézmény fejlõdésében. Az elsõ világháború alatt az épületben hadikórház mûködött, ezért csak 1917- ben folytatódhatott újra az otthon rendeltetésszerû mûködése. A polgárság újbóli megerõsödése és az otthon társadalmi támogatottsága az intézmény mûködtetéséért felelõs egyesület vezetõségét új tervek megvalósítására sarkallták. Megvásárolták a szomszédos telket a rajta lévõ épülettel, ahol szabó- és cipészmûhelyt rendeztek be. Újabb telek megvásárlásával virágkertészetet hoztak létre. Az 1925- ös esztendõben mind a gondozottak száma, mind a képzés lehetõsége bõvült, kötõ-, szövõmûhely, majd varrómûhely létesítésével. Bár a nagy gazdasági világválság a fejlõdést némileg megtörte, az mégis imponáló volt. Az anyagi fedezetet a hagyományos gyûjtéseken kívül és az egyesület pártoló tagjainak hozzájárulásán túl a mûhelyekben végzett munka hasznából, valamint minimális állami támogatásból biztosították. A Nyomorék Gyermekek Országos Otthonában folyó az akkori Európában is egyedülállónak megítélt szakmai munka arra a felismerésre vezette az otthonban dolgozó orvosokat, majd késõbb a tanítókat is, hogy elkezdjenek foglalkozni a családban élõ, az otthonon kívül lakó, testi fogyatékos emberekkel is. A harmincas évek
16 TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS közepére az otthonban mûködõ ortopédiai kórház már többségében külsõs, az ország minden részérõl érkezõ betegeket gyógyított. A dr. Szegvári László igazgató fõorvos által vezetett intézmény az ortopéd orvoslás hazai fellegvárává nõtte ki magát. A fõvárosban elsõként bevezetett 8 évfolyamos speciális elemi iskolai tanítás mellett megkezdõdött a gondolkodás arról, hogy miképpen lehetne az ország minden népiskolájában foglalkozni a testi sérült gyermekekkel. Ennek kapcsán már szakcikkeket is megjelentettek, egyre inkább hangsúlyozva a néptanítók felkészítésének szükségességét. Az 1936-ban a Néptanítók Lapjában megjelent tanulmány már arra is kitér, hogy a Budapesten kívüli nagyobb vidéki városokban fióktelepeket, otthonokat kell felállítani, hogy helyben legyen az orvosi kezelés és a pedagógiai fejlesztés. Megfogalmazásaikból kitûnnek a pedagógiai gondoskodás teljes idõszakának ma már jól ismert és definiált különbözõ szakaszai. Ismereteink szerint elõször kezdtek a mozgáskorlátozottságot meggátolandó a megelõzés (prevenció) lehetõségeirõl gondolkodni. Hangsúlyozták a korai életszakaszban történõ gyógyítás jelentõségét. Ugyancsak nagyon fontosnak ítélték meg a népiskola utáni szakmai képzés idõszakát, majd az azt követõ társadalmi, családi gyámolítást (utógondozást), a beilleszkedés, a személyes életesélyek biztosítása érdekében. Elõdeink mindezekkel megteremtették a mozgáskorlátozott személyek, ezen belül elsõsorban a gyermekek gyógyításának, fejlesztésének, képzésének és érdekvédelmének értékes és komplex intézményi és szakmai alapjait. A FEJLÕDÉST HÁTRÁLTATÓ TÖRTÉNELMI ÉS TÁRSADALMI KÖRÜLMÉNYEK A második világháború nagy megrázkódtatást jelentett az intézet lakói és dolgozói számára. A zsidó származású mozgáskorlátozottakat gettóba deportálták. A gyerekek nagy részét a bombázások elõl kitelepítették vidéki intézményekbe, és csak a háború befejeztével költözhettek vissza Mexikói úti otthonukba. Az intézet növendékei közé ebben az idõben sok háborús sérült került, és még éveken keresztül érkeztek a háborút követõ események (akna, kézigránát, lõszerrobbanások) áldozatai. A második világháborút követõen az 1903-ban megindított embermentõ munka fejlõdése külsõ és belsõ politikai okok miatt megtorpant, pedig a sok hadisérült felnõttnek és gyermeknek egyaránt nagy szüksége lett volna a tanítás, gyógyítás és képzés egységes rehabilitációs gyakorlatára. Elõször az ipari tanoncképzést (szakképzést) szüntették meg, amely hét szakmára készített fel (szabó, varró, bõrdíszmûves, cipész, kertész, kötõ, szövõ), majd különválasztották szervezetileg és tartalmilag is a gyógyítást (kórházat) a tanítástól (iskola) és az internátustól. Megszûnt az 1929-ben alapított sportegyesületi tevékenység, amelynek újjáéledése egészen 1970-ig váratott magára. Megszûnt a mozgáskorlátozott személyek érdekérvényesítésére 1903-ban megalakult Egylet, az 1929-ben életre hívott Egyesület, majd az
TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS 17 1933-ban létrejött Országos Szövetség. Mindezek az események a teljes hazai érdekvédelem fejlõdését megállították, és az csak jóval késõbb, az 1970-es, 80-as években, az önálló egyesületek és a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének (MEOSZ) megalakulásával éledt újjá. Ezek a körülmények sokáig nem kedveztek az iskolai integrációs törekvéseknek sem. Az elszakított és újra külön szervezõdõ iskola és internátus Zsótér Pál igazgató irányításával új szervezeti keretek között folytatta gyógypedagógiai tevékenységét, és az 1960-as és 70-es években új pedagógiai fejlõdésnek indult. Megalakult a mozgáskorlátozott fiatalok számára a Sváb-hegyen a dísznövénykertész és kertépítõ szakmunkás képzés. Ezzel 1960-ban újraindulhatott az általános iskolát követõ szakképzés. Míg a kertészképzõ tagozatot a Mexikói úti intézményben megjelenõ igények hozták létre, addig a halmozottan fogyatékos gyermekeket oktató-nevelõ tagozat jóval késõbb, kívülrõl csatlakozott az intézményhez. AZ ELSÕ ISKOLA A HALMOZOTTAN FOGYATÉKOS GYERMEKEK SZÁMÁRA Magyarországon az 1970-es évekig nem volt olyan oktatási intézmény, amelyik a súlyosan mozgáskorlátozott és társuló rendellenességeket is mutató gyermekek fejlesztését felvállalta volna. Szülõi kezdeményezésre 1970-ben a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola javaslatot tett a Fõvárosi Tanács VB Mûvelõdési Osztályának 3 éves gyógypedagógiai kísérleti oktatás megszervezésére halmozottan fogyatékos gyermekek számára. Csávás Dezsõné egy súlyosan halmozottan fogyatékos kisgyermek édesanyjaként és gyógypedagógusként a fõiskoláról kapott útmutatás és saját külföldi tapasztalatai alapján arra alkalmas hely hiányában saját lakásán kezdte meg néhány, kislányához hasonló halmozottan sérült gyermek fejlesztését. Az 1972/73-as tanévre az õ vezetésével elkészült egy komplex gyógypedagógiai kísérleti terv, amely programot adott az oktató-, nevelõmunkához, valamint meghatározta a személyi és tárgyi feltételeket. 1973 februárjában a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola tudományos kísérleteként 8 gyermekkel elkezdõdött a halmozottan fogyatékos gyermekek elsõ iskolai rendszerben mûködõ intézményes ellátása. Az iskolát a III. kerület Raktár utcai Kisegítõ Iskola (késõbb Szellõ u. 9-11.) akkori igazgatója Williger József ún. Spasztikus tagozat néven befogadta, és Csillaghegyen, a Ráby Mátyás utcai, akkor még kihelyezett kisegítõ iskolai osztályokat mûködtetõ épületükben adott helyet számára. Az épület mindössze 4 tanterembõl, egy tanári szobából és tálaló konyha-mosogatóból állt, ami miatt késõbb csak összevont osztályokban történhetett az oktatás. Évente újabb tanulócsoportokkal bõvült az iskola, majd 1976-ban a tagozat megkapta az engedélyt a kísérlet folytatására felsõ tagozaton is. A 5 8. osztályos gyerme-
18 TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS kek fogyatékosság-specifikus oktatásának kidolgozásán túl speciális segédeszközök felkutatására, adaptálására, valamint az iskola befejezését követõ munkalehetõségek felkutatására is sor került. A kísérleti oktatás 8 évig tartott, lezárultával elkészült egy jelentés, amely a tapasztalatok birtokában mintegy programként foglalta össze a halmozottan fogyatékos gyermekek jellemzését, az oktató-nevelõ munka célját, feladatait, az elsajátítandó ismeretek körét és a módszertani útmutatót. Ekkor mondták ki hazánkban elõször, hogy a súlyosan mozgássérült halmozottan fogyatékos gyermekek eredményesen fejleszthetõk. Az oktatás kezdettõl fogva iskolaotthonos rendszerben folyt, heti 44 órában, 6 munkanapon. Minden csoportban 2 tanár és 1 gyermekfelügyelõ dolgozott. A gyerekek minél sokoldalúbb fejlesztését a legújabb hazai és külföldi módszerek alkalmazása segítette (Meixner, M. Frostig, Bobath, Crickmay stb.). A III. kerületi Tanács tulajdonában levõ mikrobuszok szállították a gyermekeket háztól házig. A kísérleti évek alatt felhalmozódott tapasztalatok és az egyre növekvõ igények alapján a fõiskola akkori fõigazgatója, Illyés Gyuláné javaslatot tett az Oktatási Minisztériumnak a súlyos testi és halmozottan fogyatékos gyermekek országos hatáskörû iskolájának létesítésére, 3 tagozattal a különbözõ súlyosságú mozgásgátoltságnak megfelelõen. Az épületkomplexum tervét Polinszky Tibor építészmérnök készítette el Csávás Dezsõné pedagógiai, szakmai közremûködésével. Bár a megvalósulásig a terv nem jutott el, mégis nagyon fontos iskolatörténeti és építészeti dokumentum született. Ez a funkcióterv a hazai építészetben elõször foglalkozott a mozgáskorlátozott személyek akadálymentes környezetének kialakításával. 1981-ben, a kísérlet befejezõdésekor a III. kerület nem vállalta tovább az intézmény gazdasági támogatását, tekintve, hogy az iskola nemcsak a III. kerület, hanem egész Budapest halmozottan fogyatékos gyermekeit ellátta. Az épületet a tagozat megtarthatta, igazgatásilag és gazdaságilag azonban a Fõvárosi Tanács által mûködtetett Mozgásjavító Általános Iskola és Nevelõotthon Halmozottan sérülteket oktató-nevelõ tagozata lett. A régi ház ez idõre már teljességgel alkalmatlan volt az akadálymentesség és a sérülés-specifikus fejlesztés magvalósítására a zsúfoltság, a gyermeklétszám fokozatos növekedése, a gyermekek számára egészségtelen környezet, az omladozó épület miatt. A TÁRGYI FELTÉTELEK JAVÍTÁSÁRA TETT ERÕFESZÍTÉSEK 1989-ben a Fõvárosi Tanács elkészíttette a Ráby utcai iskola átépítésének tervét, amely az épület teljes körû felújítását, tetõterének beépítését és egy új szárny megépítését foglalta magába. De ez a második tanulmányterv sem valósult meg. Végül 1995-ben Budapest Fõváros Önkormányzatának képviselõtestülete elfogadta a Ráby utcai régi épület helyére egy új iskola felépítésének javaslatát. A tanulmányterv
TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS 19 elkészítésének feladatát a Budapesti Városépítési Tervezõ Intézet Rt. (BUVÁTI Rt.) építészmérnöke, Kszell Mária és munkatársai kapták meg. Az épület megtervezésénél a tervezõknek is lehetõségük volt a flamand kormány által finanszírozott EUROKANS segélyprogram részeként Belgiumban olyan intézményeket meglátogatni, amelyek mintául szolgálhattak. 1997. június 1-én megkezdõdött az építkezés, és 1998 augusztusában került sor az átadásra. Ez az épület a Csillagház már úgy készült, hogy teljes mértékben megfeleljen az akadálymentes épített környezet követelményeinek, és berendezése, felszerelése is a gyermekek teljes körû fejlesztését, önállóságra nevelését szolgálja. A Mexikói úti anyaintézmény épületének akadálymentessé történõ átalakítása, bõvítése és korszerûsítése azonban sokkal nehezebb feladat, mint a Csillagház új épületének létrehozása. Mivel mûemléképületrõl van szó, minden átalakítás csak a Mûemlékvédelmi Felügyelõség engedélyével végezhetõ. Alapterülete meghatározott, ezért bõvítésként csak a tetõtér beépítése jöhet szóba. Kiemelt cél és feladat az akadálymentes környezet kialakítása, hogy a gyermekek a lehetõ legönállóbban, legbiztonságosabban tudják használni az intézmény minden helyiségét, berendezését és felszerelését. Másfél évtizede birtokolja az intézmény az uszodát, amely akadálymentes kiképzésével, 34 fokos, állandóan tisztított vizével napi terápiánk meghatározó színtere, továbbá az úszástanítás alapozó helyszíne. Az épületben az évek alatt megszûntettük a küszöböket. Igyekszünk tágas, kerekesszékkel is bejárható tereket biztosítani, a felújításra kerülõ helyiségekben (osztálytermek, hálótermek stb.) széles ajtókat felszereltetni, a villanykapcsolókat alacsonyra helyeztetni, stb.). A felújításra került, kerülõ vizesblokkok csúszásmentes aljzatot, széles ajtókat, nagy belterû WC-ket, zuhanyfülkéket, kapaszkodókat kapnak. Az osztálytermekben a nyitható ajtókat tolóajtókra cseréltük, a padok könnyen állítható magasságúak, dönthetõ írófelületûek, a fiókos szekrényke gurítható, a gyermek igényeinek megfelelõen beállítható, továbbá különbözõ speciális székeket kapnak a gyerekek egyedi igényeik figyelembevételével, valamint minden osztályteremben függõlegesen, könnyen mozdítható táblák vannak, amelyeket úgy lehet beállítani, hogy kerekesszékbõl is könnyen használhassák a gyermekek. Korszerû liftek vannak az épületben, az alacsonyan lévõ hívó és kezelõ gombok lehetõvé teszik a kerekesszékesek számára is az önálló liftkezelést. A lépcsõjáró lift az iskolába való bejutás biztonságos megoldására szolgál. Ebben a tanévben elkészült egy építészeti tanulmányterv is a Mexikói úti ház lehetõségeinek feltárására. A tervek elkészültekor kiderült, hogy a ház rekonstrukciója és bõvítése ugyan tovább javítaná a mostani körülményeket, de a további fejlesztési elképzeléseket már csak a diákotthonban elhelyezett gyermekek létszámának csökkentése árán lehetne megvalósítani. Ezek csak úgy lennének megvalósíthatók, ha másik épület is rendelkezésre állna.
20 TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS A TECHNIKAI FEJLÕDÉS SZEREPE A MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK ÉLETÉBEN A technikai fejlõdés elõrehaladtával egyre több területen jelentõsen könnyebbé és eredményesebbé vált a legsúlyosabban akadályozottak élete és ellátása. A technika fejlõdésén túl azonban a bekövetkezõ társadalmi változások (financiális, továbbá az a szemléletváltozás, amely a fogyatékosok megsegítését célzó intézkedésekben, rendelkezésekben, törvényekben pl. esélyegyenlõségrõl szóló törvény megjelenik) is lehetõséget adnak arra, hogy a mozgáskorlátozott gyermekek mindannapos tevékenységeik önálló végzéséhez, valamint ellátásukhoz, gondozásukhoz különbözõ eszközök álljanak rendelkezésre. Az önálló életvitelt segítõ eszközök Elektromos kerekesszék: közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezõknek a TB teljes egészében téríti, ortopéd szakorvos írja fel vényre, elsõsorban azoknak, akik mozgásállapotuk miatt önálló helyváltoztatásra képtelenek (ennek az eszköznek a segítségével azonban szabadon tudnak közlekedni, s nem szorulnak mások segítségére, nincsenek kiszolgáltatva másoknak). Háromkerekû kerékpárok: speciális tartozékokkal, illetve kiképzéssel, pl. törzstámasztós háttámlával, biztonsági övvel, papucsos pedál a lábfej, illetve lábszár rögzítésére, egyedi kiképzésû kormányfogantyúk stb. (A TB nem támogatja ezeket az eszközöket.) Vannak olyan gyerekek, akik számára ez az eszköz az önálló helyváltoztatást szolgálja, ha mozgásállapotuk megengedi, ugyanakkor például mechanikus kerekesszéket nem tudnak önállóan használni. Konyhai eszközök: rögzített, különbözõ kiképzésû hámozók, üvegnyitók, a hámozandó, felvágandó zöldség, gyümölcs, kenyér stb. rögzítésére (felszúrására) szolgáló lapok, tapadókoronggal asztalra, falra erõsíthetõ eszközök (pl. üvegnyitó, konzervnyitó). (Ezeket az eszközöket sem támogatja a TB.) Étkezésnél használható eszközök: különbözõ kiképzésû peremes tányérok (esetleg tapadókoronggal vagy csúszásgátló alátéttel), jobb-, illetve balkezes evõeszközök, különbözõ nyélkiképzéssel, különbözõ füles, csõrös poharak, bögrék, stb. (Ezeket az eszközöket sem támogatja a TB.) Iskolai munkát segítõ eszközök: az elektromos írógépek, szövegszerkesztõk, számítógépek megjelenése nagy elõrelépést jelentett a mozgáskorlátozottak oktatásában. Azok a gyermekek, akik képtelenek a kézírásra, a számítógépet különbözõ módosításokkal, kiegészítésekkel, megfelelõ programokkal és adaptációkkal az írásbeli feladatok megoldására használják. A különbözõ típusú laptartó állványok még könnyebbé teszik munkájukat.
TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS 21 Ellátást, gondozást segítõ eszközök Elsõsorban az öltözés-vetkõzés, testi higiénia, terápiás és egyéb ellátó feladatok területén használatos eszközök, amelyekkel elsõsorban biztonságos feltételeket igyekszünk teremteni a gyerekek és a róluk gondoskodók számára. A gondozást segítõ eszközök egyrészt az ellátók munkáját könnyítik meg, másrészt lehetõvé teszik, hogy az ellátottak a teljes kiszolgáltatottság, a szoros testi érintkezés helyett bizonyos mértékû intimitást megõrizhessenek. Különbözõ típusú kádbeemelõ szerkezetek, liftek; elektromos és mechanikus emelõgépek, amelyek a különbözõ helyzetek megváltoztatására szolgálnak (pl. ágyból kerekesszékbe vagy kerekesszékbõl tornaszõnyegre emelés stb.) és biztonságos ellátást jelentenek; hidraulikus csaptelepek, illetve fürdetõ kád; elektromos ágy, amely korrekciós, pihentetõ, terápiás fektetést biztosít, három ponton állítható dõlésû, elsõsorban a progresszív izombetegségben szenvedõ gyermekek számára; elektromos önhajtó kerékpár: terápiás eszköz azok számára, akik alsóvégtagi mozgást nem vagy nehezen tudnak önállóan kivitelezni, s a gép végzi a kerékpározást utánzó ciklikus mozgást, átmozgatást; állító szerkezetek: szintén elsõsorban terápiás céllal azok számára, akik egyáltalán nem vagy csak segédeszközzel járásképesek, alsóvégtagi izületeik kontraktúrásak, s a szerkezettel biztosított függõleges testtartás tonizálja izomzatukat, illetve a munkalapon álló helyzetben manipulációs feladatokat is tudnak végezni (1-2 órányi idõtartamban lehet folyamatosan használni); hidraulikus emelõszerkezettel vagy rámpával felszerelt szállító eszközök, buszok, amelyekben a kerekesszékes gyermekek padlórögzítéssel szállíthatók, továbbá a biztonság érdekében mind az ülésekben, mind a kerekesszékben ülõ gyermekeket biztonsági övekkel rögzítve szállítjuk. Az önkifejezést segítõ eszközök Ma már nagyon sok olyan segédeszköz létezik, amely a gyermekek önkifejezési, tanulási, információszerzési lehetõségeit bõvíti. Különösen nagy jelentõsége van a beszédképtelen gyermekek alternatív kommunikációját segítõ eszközöknek, a számítógépeknek, számítógépes programoknak, kommunikátoroknak. A segédeszközök jelentõs mértékben javíthatják a munkavállalási esélyeket, ami egyrészt a mozgáskorlátozottak életminõsége szempontjából rendkívül fontos, másrészt így nem nehezedik a társadalomra teherként sorsuk megoldása.