TARTALOMJEGZYÉK MΩMOΣ IV. Őskoros Kutatók IV. Összejövetelének konferenciakötete Debrecen, 2005. március 22 24. A Konferenciát szervezték: Nagy Emese Gyöngyvér Dani János Hajdú Zsigmond A KÖTETET SZERKESZTETTE: Kolozsi Barbara HAJDÚ-BIHAR MEGYEI M ÚZEUM OK IGAZGATÓSÁGA R É G É S Z E T I T Á R Debrecen 2012 3 MOMOSZ.indb 3 2012.12.02. 13:43:40
TARTALOMJEGZYÉK A kötet a Déri Múzeum Régészeti Tárának kiadványa A kötet megjelenését támogatta a Déri Múzeum Felelős kiadó: Dr. Lakner Lajos megbízott megyei múzeumigazgató Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága A borító elején a Hortobágy zámi idol, a borító hátulján Medgyessy Ferenc Régészet című szobra látható a Déri Múzeum előtt. Tördelés, technikai szerkesztés: Zsibrita László Borító: Jurás Ákos Nyomás, kötészet: Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Megjelent 400 példányban ISBN: 978-963-7218-85-9 ISSN: 0133-8080 Debreceni Déri Múzeum kiadványai Déri Múzeum Régészeti Tár, 2012 4 MOMOSZ.indb 4 2012.12.02. 13:43:40
KREITER ATTILA Bronzkori kerámia technológiai vizsgálata Százhalombatta Földvárról Bevezetés A tipológiailag rendezett tárgytípusok kronológiai besorolása elsődleges célja a hazai régészetnek. A közép-európai régészeti iskolát követve a magyar kutatás számára főként a tárgyak formája és díszítése határozza meg a tárgyak kultúrákba sorolását és kronológiai helyzetét. A kerámiatárgyak azonban sokkal több rejtett információt is magukban hordoznak, mint a formájuk és díszítésük. A dolgozat célja, hogy természettudományos vizsgálatok segítségével hozzájáruljon a kerámiakészítés technológiai fogásainak és a kerámiák formáján, díszítésén alapuló kronológiai viszonyainak jobb megértéséhez. Rávilágítson továbbá arra, hogy a technológiai tradíció vizsgálata, mint a kulturális tradíció része nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsünk társadalmi és kulturális kapcsolatokat, illetve a technológiai tradíció viszonyát a kronológiával. 1 A dolgozat mikroszkópos és petrográfiai vizsgálatok segítségével a százhalombattai tell nagyrévi és vatyai kultúrákba tartozó tárolóedényeinek készítési technikáját vizsgálja, az amfórákra valamint a hordó alakú edényekre 2 helyezve a hangsúlyt (1 2. ábra). 3 A vizsgált minták az 1989 1992 között feltárt leletanyagból származnak. A feltárás során öt kora és középső bronzkori réteget lehetett megkülönböztetni. A 2 4. rétegek a vatyai, míg az 5 6. rétegek a nagyrévi kultúrához tartoznak. 4 A mintavételezés során a teljes rendelkezésre álló leletanyagot átvizsgáltam és 514 mintát választottam ki részletes mikroszkópos és petrográfiai vizsgálatra. A kiválasztásnál a fő szempont a lehető legnagyobb technológiai változatosság volt, amely reprezentatív a leletanyagban található összes amfórára és hordó alakú edényre. 1 kreiter 2007 2 a tárolóedény fogalma tisztázatlan, a hazai kutatás nem határozza meg egyértelműen, hogy milyen típusú edények tartoznak a tárolóedények körébe. A kora és középső bronzkorból feltárt hordó alakú edényeket, és a településeken előkerült amfórákat tárolóedényeknek tekinti a hazai kutatás. A hordó alakú edény alatt azon típusokat értem, amelyeknek tölcséres vagy ívelt nyakuk van kihajló peremmel, illetve rövid nyakuk kihajló perem nélkül. A hazai szakirodalom fazéknak (PATAY PATAY 1965, 164. 3 4. kép; BÓNA NOVÁKI 1982, 67. 13. tábla 14; POROSZLAI 1990, 203. 3. kép 5), hordó alakú fazéknak (TARI 1992, 20. 12. 5 ábra), tojás testű fazéknak (TÓTH 2003, 102. 2. kép 6) nevezi ezen típusokat, de hordó alakú csupor néven is előfordul (KOVÁCS 1974, 40. 3. ábra 6). Az amfórák alatt a településeken feltárt nagyméretű urna formájú tárolóedényeket értem (PATAY PATAY 1965, 163. 1 2. kép; G. SZÉNÁSZKY 1977, 19. 19. kép 6 7; BÓNA NOVÁKI 1982, 67. XLI. ábra 1 2, 3). A tárolóedények problematikájának részleges tisztázásához lásd KREITER et al. 2004. 3 az 1. ábra a tárolóedény típusok eloszlását mutatja az 514 mintán belül. HO = hordó alakú edény, AM = amfóra, NM = nem meghatározható. A vizsgálat során az amfórákhoz, illetve a hordó alakú edényekhez tartozó mintákat megfelelően nagy töredékekből távolítottam el, így, ha az edény teljes formája nem ismert, az edény típusa igen. Kisebb töredékek esetében a díszítés is segített a töredékek különböző tárolóedény típusokba való besorolásában, mert bizonyos díszítések (például sraffozott háromszögek, girlandok, háromszög alakú bekarcolások) hordó alakú edényeken nem fordulnak elő. Az NM kategóriába azok a minták tartoznak, amelyekről nem lehetett eldönteni, hogy melyik tárolóedény típusba tartoznak, hiszen profiljuk alapján tartozhatnak mind a hordó alakú edényekhez, mind az amfórákhoz. Ennek ellenére mégis a vizsgálat részét képezik, mert a mintagyűjtés során a legnagyobb technológiai variabilitás volt a fő szempont, és ezen minták kihagyásával nem kapnánk teljes képet a nagyrévi és vatyai kerámia tradíciókról. 4 poroszlai 2000 251 MOMOSZ.indb 251 2012.12.02. 13:45:22
KREITER ATTILA Elméleti háttér A kerámiák vizsgálatát alapvetően két részre oszthatjuk: a kerámiatechnológia látható részének, illetve a láthatatlan, vagy a szabad szemmel kevésbé megfigyelhető részének a vizsgálatára. A látható részek vizsgálata magában foglalja a forma, a felületkezelés és a díszítés vizsgálatát, míg a szabad szemmel kevésbé megfigyelhető technológiai fogások vizsgálata a tárgyak készítésének módjára koncentrál. Ahhoz, hogy megértsük a tárgyak kronológiai értékét, helyzetét, és hogy kulturális kapcsolatok meglétére vagy hiányára vonatkozó következtetéseket vonjunk le belőlük, meg kell vizsgálnunk, hogy a kerámiatechnológia (látható és láthatatlan) elemei hogyan módosulnak, hogyan viszonyulnak a társadalmi kapcsolatokhoz, 5 mennyire vannak kitéve a társadalmi rétegek közötti kapcsolatrendszereknek és milyen mértékben részei egy-egy közösség tradíciójának. 6 A következőkben kulturális antropológiai példákon keresztül azt vizsgálom, hogy a kerámiák díszítése milyen helyet foglal el egy közösség tradíciójában, mitől változik, mitől lesz hasonló vagy különböző. Továbbá azt is vizsgálom, hogy a hasonlóság a tárgyak díszítése között jelöl-e esetleges kulturális határt, vagy ha nem, akkor milyen határt jelöl. 7 A kultúrák határának megvonásában és a kulturális kapcsolatok vizsgálatában nagy probléma, hogy mely tárgytípusokat tartsuk kultúrspecifikusnak. A hazai régészetben a kutatók a finom- vagy díszkerámiát részesítik előnyben és tartják kronológiai értékűnek, kultúrajelzőnek és az egyik legalkalmasabbnak arra, hogy kultúrák közötti kapcsolatokat vizsgáljunk. A nemzetközi kutatás kerámiáról szóló szakirodalmát áttekintve azonban azt a benyomást kapjuk, hogy pusztán a finomkerámia nem használható megfelelő következetességgel kultúrák meghatározására és a kultúrák határainak megrajzolására. Ian Hodder hívta fel a figyelmet arra, hogy az egyszerűbb, a mindennapi életben használt tárgyak vizsgálata közelebb visz a társadalmi és kulturális kapcsolatok megértéséhez. 8 Számos munka bizonyítja, hogy az egyszerűbb, a mindennapi életben használt tárgyak, például tároló- és főzőedények megbízhatóbb képet adnak társadalmi és kulturális kapcsolatokról, mint a dísz- vagy finom kerámiák. 9 Ennek az az oka, hogy a díszkerámiák készítését az egyének igényei, elvárásai, valamint a társadalmi kapcsolatok is befolyásolják. Ennek következtében a fazekasok módosíthatják a díszkerámiák formáját, díszítését, így az ezek által jelölt társadalmi és kulturális kapcsolatok gyakran felszínesek. 10 Ezzel ellentétben a házikerámiák a háztartások részét képezik és nincsenek kitéve olyan jellegű társadalmi kapcsolatoknak, amely a forma illetve a díszítés nagymértékű változását 5 társadalmi rétegeken belül lévő korbeli, nembeli és társadalmi egységen, például nagycsaládon vagy törzsön belüli kapcsolatokhoz lásd DAVID HENNIG 1972; ARNOLD 1985; MILLER 1985; SILLAR 1997, 2000; LIVINGSTON SMITH 2000; LONGACRE XIA YANG 2000. 6 az említett összefüggésekre azért kell nagy figyelmet fordítani, mert habár az anyagi kultúra formája és díszítése változik az idők folyamán, a hazai kutatás a változást tipológiai kategóriák felállításával próbálja nyomon követni. A tipológiai alapon való kategorizálás azért problematikus, mert a tárgyak formájának és díszítésének változása és a kronológia között nincs egyértelmű megfelelés (BOAST 1990). Éppen ezért, a múlt társadalmainak jobb megértéséhez összetettebb vizsgálatokra van szükség, amely magában foglalja a tárgyak formájának, díszítésének vizsgálatán kívül a tárgyak készítési technológiáját is mind térben és időben. 7 Hasonló tanulmányok nemek közötti kapcsolatrendszert ami a társadalmi fejlődés egyik eleme, társadalmi különbségek materializálódását, kulturális kapcsolatokat, migrációt, diffúziót és kultúraátvételt vizsgálnak (GOSSELAIN 2000, 188.). Ezen kapcsolatok vizsgálata több évtizede témája a régészetnek, és különösen a posztprocesszuális régészetnek, amely sokkal közelebb hozta a régészetet, mint társadalomtudományt az antropológiához és a történettudományhoz (GOSDEN 1999). 8 HODDER 1982, 73 74. 9 HARDIN 1970; DAVID STERNER GAVUA 1988; STERNER 1989; HEGMON 1992, 1998; LEMONNIER 1992, 51 77.; DOBRES HOFFMAN 1994 10 GOSSELAIN 2000, 200. 252 MOMOSZ.indb 252 2012.12.02. 13:45:22
Bronzkori kerámia technológiai vizsgálata Százhalombatta Földvárról eredményezné. 11 Ennek ismeretében a házikerámiák, mint például a tárolóedények vizsgálata megbízhatóbb képet adhat a közösségek hagyományairól és tagjainak egymáshoz fűződő kapcsolatáról. A technológia kulturális szerepét Olivier Gosselain kutatásain keresztül szeretném szemléltetni. Gosselain különböző afrikai népek fazekas tradícióit vizsgálta, összesen több száz fazekast több tucatnyi nyelvcsaládból. 12 Azt vizsgálta, hogy az edények díszítése, a díszítőeszközök használata és az edénykészítési technikák hogyan függnek össze kulturális határokkal. Gosselain vizsgálataiból az derült ki, hogy a díszítéstechnika, a díszítő eszközök, és az edények felszínének megmunkálása (simítás, fényezés, égetés utáni eljárások) azon kategóriába tartoznak, amelyek jól láthatók, technológiailag nem kötöttek, 13 ezért szélesebb társadalmi határt tükröznek, nem esnek egybe nyelvi és kulturális (ténylegesen egy kultúrába tartozó) határokkal. Továbbá életmód szerinti határokkal sem esnek egybe, mint például pásztorközösségek és földművelők, letelepültek és nomádok, valamint törzsi államok és korai államformációk határaival. 14 A díszítéstechnikák, a díszítőeszközök, és az edények felszínének megmunkálási módjai folyamatosan terjednek a kultúrák között, tehát egyik kultúrától a másikig, és nem jelennek meg egymástól távol élő kultúrákban. Továbbá ezen eljárások elterjedésének határai nyelvi határokat is átlépve földrajzi határokkal esnek egybe. Gosselain szerint ez a diffúzió eredménye, amely könnyen terjed a kultúrák közötti migráció, vagy nagyobb kulturális változás nélkül. 15 Az edények formáját tekintve sem mindig van egyezés formák, kulturális határok, illetve kulturális hatások között. Harry Tschopik tanulmánya azt bizonyítja, hogy az Andokban élő Aymara közösség kerámiaformáiban legalább ötszáz éve kontinuitás van, a kerámiaformákon nem lehet észrevenni sem az inka uralmat sem pedig a spanyolok hatását. 16 David W. Phillipson Zambia kerámiastílusait vizsgálta a vaskortól napjainkig, és arra a megállapításra jutott, hogy sem migrációk, sem pedig államformációk amelyek kultúrák és kulturális határok változásával jártak hatása nem figyelhető meg következetesen a kerámiákon. 17 Sőt, a Ngoni-csoportok kerámiája szinte ugyanolyan, mint az általuk meghódított Luangwák kerámiája. 18 A fentebb bemutatott példák azt szemléltetik, hogy azon technológiai fogások, amelyek a legjobban látszanak a készterméken (felületkezelés, díszítés, égetés utáni eljárások), könnyen elsajátíthatók későbbi tanulás, illetve újítás során, nem feltétlenül jelölnek valós kulturális határokat, hanem inkább a kultúrák közötti kapcsolatrendszerről adnak információt. 19 Ennek a hasonlóságnak az az oka, 11 sterner 1992. A házikerámia társadalmi szerepe egy adott kultúrán belül számos módon megnyilvánulhat, különböző rítusokon keresztül, amelyekben az edények készítési technikájának is fontos szerepe van. Ilyen rítusok például a temetkezés (IBIGBAMI 1984, 111.), halál (BARLEY 1997, 144 145. Figure 6), beavatási szertartás (BARLEY 1984, 97 98.), időjárás varázslás (BARLEY 1997, 143 144.) vagy az ősök tisztelete (SPINDEL 1989). 12 GOSSELAIN 2000, 194 195. Három forrásból gyűjtött adatot: 1. Felhasználta a Ceramic and Society Project eredményeit, amely 650 fazekast vizsgált 72 nyelvcsaládból; 2. Felhasználta az etnográfiai és ethnoarchaeológiai publikációk eredményeit, és így kb. 550 nyelvcsaládba tartozó fazekasról kapott adatokat; 3. Felhasználta a tervureni (Belgium) Afrika Múzeum anyagát, amellyel további 15 nyelvcsaládban élő fazekasról kapott információt. 13 Könnyebben módosulnak a készítők és felhasználók igényeihez igazodva. 14 GOSSELAIN 2000, 198. 15 GOSSELAIN 2000, 198. 16 TSCHOPIK 1950, 217. 17 PHILLIPSON 1974, 17 18. 18 phillipson 1974, 21. Az anyagi kultúra és a kulturális határok egybeesésének a problematikájához HODDER (1978) szolgáltat számos kitűnő példát. 19 ez nem jelenti azt, hogy a díszítések illetve díszítő eszközök nem részei a helyi szimbolikának, amikor is kulturális jelentéssel vannak felruházva (DAVID STERNER GAVUA 1988). A díszítőmotívumok terjedhetnek kulturális határokon keresztül anélkül, hogy átvevőik tisztában lennének a motívumok jelentésével. 253 MOMOSZ.indb 253 2012.12.02. 13:45:22
KREITER ATTILA hogy a kerámiák készítőinek és felhasználóinak, akik egymáshoz közel élnek és hasonló piacokra látogatnak, lehetőségük van egymás termékeinek megismerésére anélkül, hogy egy kultúrába, vagy egy nyelvcsaládba tartoznának. Ezek a tényezők azt is eredményezik, hogy regionálisan új formák és díszítő motívumok alakulnak ki. 20 Az új formák és díszítések minden földrajzi irányba kiterjedhetnek, és a terjedésük attól függ, hogy az egymás mellett élő, különböző kultúrákba tartozó közösségek milyen kapcsolatban vannak egymással. A hasonlóságok tehát ott érhetnek véget, ahol nincs, vagy csökken a kapcsolat mértéke a kultúrák között, vagy nagy távolság választja el őket egymástól. 21 Gosselain vizsgálatai azért tanulságosak, mert a hasonlóságok az edények díszítésében és a díszítő eszközök használatában olyan közösségek között is megvannak, amelyek semmilyen rokoni kapcsolatban nem állnak egymással, és nem vallják egy kultúrába tartozónak magukat. 22 Miután megállapítható, hogy az edények díszítése nem használható megfelelő biztonsággal a tárgyak kulturális besorolásához illetve a kronológia finomításához, fordítsuk figyelmünket a kerámiák készítésének módja felé. A következőkben azt vizsgálom, hogy vajon a technológia mennyire használható a kultúrák közötti kapcsolatok vizsgálatára, és esetleges kronológiai kérdések megválaszolására. A processzuális régészetben a kerámiatechnológiát és a kerámia-készítés során felhasznált nyersanyagokat úgy tekintették, mint ami a földrajzi tényezők által meghatározott, így a fazekasoknak nincs túl sok lehetősége válogatni, ugyanis a nyersanyagok használatát a környezeti tényezők limitálják. 23 Továbbá az edények funkciója is meghatározza azt, hogy milyen nyersanyagokat lehet használni, és hogy hogyan kell felépíteni az edényt. Ezen tényezők oly mértékben behatárolják a technológiát, hogy a fazekasnak nincs lehetősége kulturális jellegek kifejezésére a kerámiatechnológiában. 24 A posztprocesszuális régészet ezzel az állásponttal gyökeresen szakított és hangsúlyozta az anyagi kultúra aktív szerepét. 25 Ebben a folyamatban az anyagi kultúra és a technológiai folyamatok a társadalmi működés részét képezik és az anyagi kultúra keletkezésében az egyének gondolatai, cselekedetei és társadalmi háttere összefonódik, ezért a vizsgálat során ezeket a tényezőket sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az elmúlt évtizedek kutatásai azt bizonyítják, hogy a rendelkezésre álló eszközök, nyersanyagok és a technológiai tradíció összefonódik és része a kulturális tradíciónak. 26 Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az újabb kutatások alapján úgy tűnik, hogy a fazekasoknak megvan a lehetőségük a választásra, és a sok rendelkezésre álló lehetőség közül (mind a nyersanyag, mind a készítési mód tekintetében) azt választják, amelyeket a kerámiakészítés tanulása során sajátítottak el és a technológiai tradíciójuk része. 27 A fent elmondottak gyakorlati jelentőségét antropológiai kutatások alapján szemléltetem. Gosselain az általa vizsgált afrikai kultúrákban 50 különböző edénykészítési módot figyelt meg. 28 A különböző technikai eljárások (építéstechnika, soványító anyagok) földrajzi elterjedését vizsgálva arra az ered ményre jutott, hogy a nyelvcsaládok elterjedése és a technológiai eljárások között összefüggés 20 GOSSELAIN 2000, 200. 21 GOSSELAIN 1999, 2000; LIVINGSTON SMITH 2000 22 GOSSELAIN 2000 23 MATSON 1966 24 a témához kimerítő szakirodalom járul. A nézeteltérés a processzualisták és a poszt-processzualisták között a több évtizedes stílus kontra funkció vitában élesedett ki (összefoglalását lásd KREITER 2007, Chapter 3.) 25 HODDER 1982, 1990; SHANKS TILLEY 1987 26 LONGACRE 1991; MACEACHERN 1992; SILLAR 1996, 1997, 2000; LONGACRE XIA YANG 2000 27 VAN DER LEEUW 1993 28 GOSSELAIN 2000, 201. A könnyebb összehasonlítás kedvéért az idézett cikkben az alaptechnikákra koncentrál: 1. homorú formába döngölés, 2. hurkatechnika vékony hurkákból, 3. nagy gyűrűk egymásra építése, 4. felhúzásos technika egy nagyobb gyűrűből, 5. domború formára építés, 6. maroktechnika. 254 MOMOSZ.indb 254 2012.12.02. 13:45:22
Bronzkori kerámia technológiai vizsgálata Százhalombatta Földvárról mutatható ki. 29 Az összefüggés sokkal összetettebb, amikor az egy-egy nyelvcsaládon belüli törzsi határokat veszi figyelembe. 30 Gyakran megfigyelhető, hogy a technológiai tradíció endogám törzseken, bizonyos technikai eljárásokra vagy tárgyak készítésére specializálódott csoportokon belül öröklődik. 31 Ennek a jelentőségét az adja, hogy kitűnő bizonyítékul szolgál arra, hogy a technológiai tudás nem terjed kontrolálatlanul. A tudás átadása szigorúan szabályozott és ennek hatására a tudás birtokosai, illetve a specializált törzsek tagjai fontos társadalmi szerepet töltenek be. 32 Hasonló vizsgálatok alapján a technológiai tradíciók olyan társadalmi és kulturális határokkal esnek egybe, mint például nyelvi határok, 33 specializált csoportok 34 és a férfi és női kézművesek közötti társadalmi határok. 35 Felmerül a kérdés, hogy a technológia miért használható megbízhatóbban a díszítésnél és esetleg a formánál is kulturális és társadalmi kapcsolatok vizsgálatára. Ennek az egyik oka az, hogy kézművesek az edények építéstechnikáját és a különböző típusú soványítóanyagok használatát hosszú tanulás során sajátítják el, így ez egyfajta technológiai specializációhoz vezet. A kerámiatechnológia ezen elemei a kerámiakészítés tanulása során annyira az egyén részévé válnak, hogy motorikusak lesznek. 36 A technológiai tudás elsajátításának és változásának a vizsgálatai arra az eredményre jutottak, hogy a motorikus tudás olyan mélyen gyökerezik az egyének személyiségében, hogy az identitásuk részévé válik és a technológiai tradíció konzervatív alapját képezi, amely nehezen, általában külső hatásra változik meg. 37 Vagyis, ha nincs erőszakos külső hatás, ami az adott közösségre kényszerít egy új technikát, akkor a forma olyan mértékben változik az idők folyamán, amely még kivitelezhető a már meglévő technológiai tradíció keretein belül. 38 Ezt szemléletesen úgy lehet elképzelni, hogy a fazekasoknak van egy mentális térképe, amelyen belül viszonylag szabadon mozognak és használják az általuk elsajátított technikákat, amelyek részei a technológiai tradíciójuknak. Ha azonban valamilyen ismeretlen technológiával, nyersanyaggal vagy soványító anyaggal áll szemben a fazekas, lehet, hogy nem tudja elkészíteni azt a terméket, amelyet a régi technológiával számtalanszor megtett, vagy nem tudja, hogy az új nyersanyag, soványító anyag vagy technológia alkalmas-e a termék elkészítésére. 39 Elképzelhető, hogy a fazekas nem is vállalkozik arra, hogy az új anyagokkal vagy technológiával kísérletezzen, mert azok nem illenek bele az ő kulturálisan meghatározott koncepciójába. 40 Ha a fazekas valamilyen oknál fogva gyökeresen át akarja alakítani az edények formáját, lehet, hogy 29 egy-egy technika nem kizárólagos, számos átfedés van a kultúrák között, de például a formába vagy formára építés az Afro-Ázsiai és a Nilo-Szaharai nyelvcsaládokra jellemző, míg a hurkatechnika, a maroktechnika, a felhúzásos technika egy nagyobb gyűrűből és nagy gyűrűk egymásra építése a Niger-Kongó nyelvet beszélő közösségekre jellemző. 30 nyugat-afrikában a Mande nyelvet beszélők a Niger-Kongo családon belül a formába vagy formára építést preferálják. Ugyanakkor, a felhúzásos technika és a maroktechnika azoknál a Mande nyelvet beszélőknél preferált, akik a dél, dél-keleti Mande periférián élnek, vagy pedig a Gur, Kwa vagy Benue területen élnek elszigetelten. 31 GOSSELAIN 2000, 203 204. 32 MACEACHERN 1998 33 ARNOLD 1981 34 MAHIAS 1993; MILLER 1985, Chapter 5. 35 HOSLER 1996; MOHR-CHÁVEZ 1992 36 ARNOLD 1985, 147., 206.; 1994; DOBRES 1995; WALLAERT-PÊTRE 1999 37 GOSSELAIN 2000 38 RYE 1981, 5. 39 VAN DER LEEUW PAPOUSEK 1992 40 tobert 1984; WALLAERT-PÊTRE 1999. Gyakran figyelhető meg kapcsolat a technológiai tradíciók és a kulturális koncepciók között. Nigel Barley arról számol be, hogy a Dowayo-k (Kamerun és Nigéria határán) a kerámiakészítés különböző lépcsőit az emberi életciklussal párhuzamosítják a születéstől az őssé válásig. Egy aspektusa ennek a tört kerámia használata, amit a női fazekas úgy gyúr bele az agyagba, mint ahogyan a szezámmagot gyúrják bele a tésztába, amiből aztán pogácsát sütnek és a frissen körülmetélt, férfivá avatott fiúknak adják. A tört kerámiát úgy is nevezik, hogy a fazekas szezámja (BARLEY 1984, 97.). A kapcsolatok jó áttekintéséhez a technológia és kulturális koncepciók között lásd GOSSELAIN 1999. 255 MOMOSZ.indb 255 2012.12.02. 13:45:22
KREITER ATTILA az a meglévő technikával nem lehetséges, és újfajta építési technikát vagy nyersanyagokat kell használnia. 41 Továbbá, ha a fazekas változtat a soványítóanyagokon, akkor lehet, hogy az új soványítóanyag száradási és hőtani tulajdonságai miatt, meg kell változtatnia az edény falvastagságát, szárítási időtartamát és kiégetésének körülményeit. 42 Mivel a kiégetés nagy gyakorlatot igényel, ez is olyan mozzanat, amelyen a fazekasok nem szívesen változtatnak. 43 A jól bevált agyagtípusokat sem változtatják meg, ha csak ki nem merül az agyagnyerőhely. A jó agyagnyerőhelyeket a fazekasok nagy becsben tartják, hiszen az agyag minősége határozza meg annak megmunkálhatóságát, illetve azt, hogy milyen és mennyi soványító anyagot igényel és hogy milyenek a száradási és kiégetési tulajdonságai, vagyis a késztermék minőségét. 44 Ennek következtében az agyagválasztás, a soványító anyagok használata, az építéstechnika, és a kiégetési technika a legellenállóbbak a változásoknak és egy közösség kerámia tradíciójának legállandóbb és legmélyebben gyökerező elemei. 45 A fentebb felvázolt megfigyelések jelentőségét az adja, hogy rávilágítanak a technológiai döntések összefüggésére a társadalmi és kulturális határokkal, a technológiai tradíciók vizsgálata pedig közelebb vihet minket a múlt társadalmi és kulturális kérdéseinek jobb megértéséhez. A vizsgált anyag A következőkben rátérek a százhalombattai bronzkori tárolóedények vizsgálatára. A vizsgálat a chaîne opératoire-on (műveleti sorrend) belül hozott technológiai döntéseket vizsgálja. A chaîne opératoire vizsgálata lehetőséget ad számunkra, hogy a tárgyak elkészítése során egymást követő és egymással öszszefüggő, tudatosan hozott technológiai döntéseket vizsgáljuk. 46 Mivel a technológiai döntések részei a kulturális tradíciónak, a vizsgálatok során képet kapunk összetett gondolati rendszerekről. Ezek a gondolati rendszerek azonban nemcsak a tárgy készítőjét reprezentálják, hanem a készítő által az egész közösség kulturális tradícióját is. 47 Sander van der Leeuw vizsgálatai azt bizonyították, hogy a hasonló edények elkészítéséhez a számos lehetséges technológiai döntés közül azokat választják a fazekasok, amelyek részei a kulturális tradíciójuknak. 48 Más szóval, ugyanazt a típusú edényt számtalan módon el lehet készíteni, de a fazekasok azokat a döntéseket választják, amelyeket a tradíciójuk diktál. Ebben a dolgozatban azt vizsgálom, hogy a fazekasok 49 milyen helyi nyersanyagokat és soványí tóanyagokat 50, továbbá milyen építéstechnikát, falvastagságot és kiégetési technikát használtak. A vizsgálat 41 RYE 1981, 5. 42 például a kaviccsal, kalcium karbonáttal (mész) vagy pelyvával soványított termékek száradási és kiégetési körülményei különbözőek. 43 RYE 1981, 5. 44 GOSSELAIN LIVINGSTON SMITH 2005 45 FOSTER 1966; NICKLIN 1971; HILL 1977; ARNOLD 1994; GOSSELAIN 2000 46 DOBRES 2000, 153 155. 47 a technológiai és kulturális tradíciók közötti összefüggésekhez, valamint a technológia társadalmi szerepéhez lásd PFAFFENBERGER 1988, 1992; LEMONNIER 1989; LATOUR 1993; DOBRES 1999; INGOLD 2000, 50 71., 362 372. 48 VAN DER LEEUW 1993 49 a fazekas elnevezés alatt nem a foglalkozást értem, hanem azokat az embereket, akik az edényeket készítették. Ez a definíció azért szükséges, mert a Kárpát-medencei bronzkor esetében fazekasságra utaló bizonyítékok hiányában nem tudjuk meghatározni a fazekasság iparszerű jellegét vagy mértékét. Éppen ezért a jelen dolgozat minden személyt fazekasnak tekint, aki edényt készített, attól függetlenül, hogy azt saját használatára, háziipar- vagy iparszerűen tette, és ez nem zárja ki azt, hogy nem a fazekasság volt a fő foglalkozása. A fő szempont az, hogy az edénykészítéshez szükséges tudásuk megvolt. A tárolóedények a legnagyobb méretű edénytípusok, elkészítésük és kiégetésük nagy szaktudást igényelt. 50 a felhasznált nyersanyagokat röntgendiffrakciós, röntgenfluoreszcens, katódlumineszcens és petrográfiai eljárásokkal vizsgáltuk, és ezen vizsgálatok alátámasztották a nyersanyagok helyi eredetét (KREITER 2007, Chapter 5. Appendix D; KREITER et al. 2007). 256 MOMOSZ.indb 256 2012.12.02. 13:45:22
Bronzkori kerámia technológiai vizsgálata Százhalombatta Földvárról során arra voltam kíváncsi, hogy a százhalombattai bronzkori kerámiatechnológiában vannak-e olyan technológiai jegyek, amelyek következetesen ismétlődnek a nagyrévi és a vatyai időszakokon keresztül. Ha vannak olyan technológiai döntések, amelyek konzekvensen ismétlődnek a tell nagyrévi és vatyai időszakain keresztül, a fentebb felvázoltak alapján azt feltételezhetjük, hogy hasonló technológiai tradíció mögött hasonló kulturális tradíció rejlik. Ha a nagyrévi és vatyai kultúrák rokoni kapcsolatban álltak, akkor a két időszak technológiai tradíciójának nagyon hasonlónak kellene lennie, és az edények formájának és díszítésének változása ellenére technológiai kontinuitást kellene felismernünk a két időszak között. A fentebb elmondottak alapján különösen a nyersanyag és soványítóanyag használatában, az építéstechnikában és az égetési technikában kellene felismernünk kontinuitást. A kerámiák falvastagságát is vizsgálom, mert ez is konzervativizmussal jellemezhető és azonos közösségen belül nehezen változik. 51 A szkeptikus olvasó méltán felróhatja, hogy ez a dolgozat nyitott kapukat dönget, hiszen a hazai régészeti kutatás véleménye szerint, a vatyai kultúra nagyrévi alapon fejlődött ki, és a vatyai egyenes folytatása a nagyrévi kultúrának, 52 továbbá a kisapostagi kultúra is szerepet játszott a vatyai kultúra kialakulásában. 53 Az eddigi, tipológiai alapú vizsgálati módszerek és ezen dolgozat között az az alapvető különbség, hogy e tanulmányban kidolgozott metodológia révén 54 természettudományos, régészetelméleti és antropológiai módszerek segítségével próbálom értelmezni a kulturális kapcsolatokat és a kerámiák kronológiai értékét, így a nagyrévi és vatyai kultúrák kerámiatechnológiája közötti különbségek vagy hasonlóságok behatóbban vizsgálhatók és jól kiegészítik az eddig alkalmazott tipológiai elemzéseket. Nyersanyaghasználat A vizsgálatot a nyersanyaghasználattal kezdem. A kerámiakészítéshez felhasznált nyersanyagtípusokat szemcseméretük és összetételük alapján csoportosítottam 55 és a következő csoportokat figyeltem meg: 1. nagyon finom és finom homokos anyagú (NF-F), 2. finom és közepes homokos anyagú (F-K), 3. nagyon finom és finom homokos anyagú, természetes úton jelenlévő mészkővel (NF-F/ MÉ), illetve foraminiferát tartalmazó mészkővel (NF-F/FOMI). Habár a mészkő és a foraminifera természetes úton van jelen a mintákban (NF-F/MÉ, NF-F/FOMI) a fazekasoknak tisztában kellett lennie azzal, hogy a meszes anyagok különösen a mészkő jelenléte milyen hatással van a készítendő kerámiára. 56 Meg kell jegyezni, hogy ezen kategóriák létrehozása a minták természetes 51 A falvastagságra vonatkozóan lásd RICE 1987, 226 227.; SASSAMAN 1995; HENRICKSON MCDONALD 1983, 631. 52 BÓNA 1975, 77 78.; POROSZLAI 2000, 24. 53 BÓNA 1992, 20., 24. 54 KREITER 2007, Chapters 3 4. 55 az összetétel alatt itt a mikroszkóposan (x20 50) megfigyelhető összetételre utalok. A nyersanyagok és soványító anyagok jellemzésére szolgáló méret-kategóriákat a Prehistoric Ceramic Research Group (PCRG 2010) iránymutatásai alapján használom: nagyon finom (< 0,1 mm), finom (0,1 0,25 mm), közepes (0,25 1 mm), durva (1 3 mm) és nagyon durva (> 3 mm). 56 a mész (kalcium karbonát) problémát okozhat a kiégetéskor, már viszonylag alacsony hőmérsékleten. A kalcium karbonát az égetés során átalakul, és nedvességet vesz fel a levegőből, valamint az agyagból. Ez egy térfogat növekedéssel járó folyamat, amely az edény felületén kisebb-nagyobb mélyedésekhez vezet, azáltal, hogy mészkőszemcsék robbannak ki az edény falából (KREITER 2007, 110. Fig. 61), így ez az edény szétrepedéséhez is vezethet (RYE 1981, 114.; RICE 1987, 98.). A hőmérséklet, ahol ez a folyamat elindul vita tárgya, a különböző mérések különböző eredményekre jutottak, de valahol 600 és 900 C között van (RYE 1976, 120.; RICE 1987, 98.). A folyamat a kiégetés hőmérsékletén kívül a mész mennyiségétől, a kiégetés időtartamától és a kiégetés atmoszférájától is függ. 257 MOMOSZ.indb 257 2012.12.02. 13:45:22
KREITER ATTILA összetételére utal, és a hozzájuk adott soványítóanyagokat a következőkben tárgyaljuk. Továbbá azt is meg kell említeni, hogy az F-K csoport esetében a fazekasok lehet, hogy olyan nyersanyagot használtak, amely finom-közepes méretű összetétellel jellemezhető, de az a lehetőség is felmerülhet, hogy a finom-közepes szemcseméretű homokot soványításként adták a nyersanyaghoz. Az bizonyos, hogy a tell környékén olyan nyersanyagok is előfordulnak, amelyek természetes állapotukban középszemcsés homokos anyagúak. 57 A felhasznált különböző nyersanyagtípusokat tekintve a változatosság arra utal, hogy a százhalombattai település egykori lakói a tárolóedények készítésén belül mind az amfórákon, mind pedig a hordó alakú edényeken belül különböző nyersanyagtípusokat használtak (3. ábra). Mindazonáltal az edények készítői elsősorban az NF-F nyersanyagot preferálták, hiszen mindkét edénytípuson belül a vizsgált minták nagy része ilyen anyagú, ugyanakkor a tárolóedények készítése nem szorítkozott csak erre az egy nyersanyagtípusra. Ez azért is fontos, mert a különböző nyersanyagok különböző összetételüknél fogva másképp viselkednek az edénykészítés folyamán. 58 Hasonló tárolóedények készültek tehát különböző nyersanyagból. A különböző nyersanyagválasztások nem magyarázhatók meg környezeti és funkcionális tényezőkkel, ezért ezeket a döntéseket a fazekasok vagy fazekas csoportok tudatos döntéseinek tekinthetjük, amelyek helyi tradíciók kialakulásához vezettek. 59 Ez a jelenség megfigyelhető Százhalombattán a nagyrévi és vatyai időszakokban egyaránt, tehát a nyersanyag-használatban nem állapítható meg különbség a két időszak között. 60 Soványítóanyagok használata A soványítóanyagok használata a nyersanyag tudatos módosítására utal. A nyersanyag összetételének megváltoztatásával annak megmunkálhatósága, száradás és kiégetés során való viselkedése befolyásolható. A különböző nyersanyagtípusok használata különböző soványító anyagokkal lehetővé teszi számunkra, hogy a kerámiák között összetétel-csoportokat alakítsunk ki, és a csoportok közötti különbségeket és lehetséges összefüggéseiket vizsgáljuk. A vizsgált mintákban a leggyakoribb mesterségesen hozzáadott soványítóanyag a tört kerámia. A különböző nyersanyagtípusok és a soványító anyagok kombinációja alapján, Százhalombattán 16 összetétel-csoportot lehetett megkülönböztetni (4. ábra). 61 A csoportokban lévő minták számában azonban nagy különbségek figyelhetők meg (5. ábra). 62 Azok a csoportok, amelyekbe a legtöbb minta tartozik, megtalálhatók a tell nagyrévi és vatyai időszakában egyaránt. Megfigyelhető tehát, hogy a csoportok megoszlásában van ugyan némi különbség a nagyrévi és a vatyai időszakok között, azonban 57 KREITER et al. 2007 58 RYE 1981, 29 36. 59 kreiter 2007, Chapter 6. Ez differenciálódást feltételez a fazekasok között, illetve az is feltételezhető, hogy bizonyos fazekasok csak bizonyos helyekről szerezték be a nyersanyagaikat. A jelen vizsgálatok alapján a nyersanyagok származási helye nem határozható meg pontosan, csak azt mondhatjuk, hogy a felhasznált nyersanyagtípusok helyi eredetűek. 60 a vizsgált vékonycsiszolatok között természetesen van némi eltérés, ami fakadhat abból, hogy az alapanyagok nem pontosan ugyanarról a nyersanyag nyerőhelyről származnak, de a hasonlóságuk alapján közel lehettek egymáshoz. A különbség oka lehet még, hogy a hasonló nyersanyagokat a fazekasok másképp készítették elő, ami kissé módosította az összetételüket. 61 A csoportok petrográfiai elemzéséhez lásd KREITER 2007, Chapter 5., 4,, 2. 62 a különböző csoportokban lévő különböző számú minták aránya megközelítőleg tükrözi ezen csoportok arányát Százhalombattán, vagyis az NF-F/TK1 csoportban van a legtöbb minta a táblázatban, és a tell teljes kerámia-anyagában is ez a csoport a legnépszerűbb. 258 MOMOSZ.indb 258 2012.12.02. 13:45:22
Bronzkori kerámia technológiai vizsgálata Százhalombatta Földvárról azok a csoportok, amelyek a legjellemzőbbek a nagyrévi időszakban, megvannak a Vatyában is, azaz kontinuitás figyelhető meg a két időszak között. Csak egy olyan csoport van a nagyrévi időszakban (NF-F/FOMI), amely nem volt megfigyelhető a Vatyában. Vannak olyan csoportok is, amelyek a nagyrévi legkorábbi időszakában nem figyelhetők meg, de a következő nagyrévi időszakban már megvannak (NF-F, NF-F/MÉ, F-K/TK2, NF-F/KKA/TK1, NF-F/KKA/TK2). Ezen kívül vannak olyan csoportok, amelyek a tell vatyai időszakában jelentek meg, és nincsenek meg a nagyréviben (F-K/ TK1, F-K, NF-F/MÉ/TK2, NF-F/KKA, NF-F/T-KKA, NF-F/T-KKA/TK1, NF-F/T-KKA/TK2). Ezek a csoportok azonban már a nagyréviben megfigyelt csoportok variációinak tekinthetők. Például a NF-F/MÉ/TK2 csoport a Vatyában jelenik meg, de ehhez igen hasonló csoportok (NF-F/MÉ, NF-F/MÉ/TK1) már a nagyréviben is megvoltak. 63 Továbbá az NF-F/KKA, NF-F/T-KKA, NF-F/T- KKA/TK1 és NF-F/T-KKA/TK2 csoportok, amelyek kvarckavics, tört kvarckavics és tört kerámia soványítással jellemezhetők, hasonlóak a NF-F/KKA/TK1 és NF-F/KKA/TK2 csoportokhoz, ami a kvarckavics és tört kerámia soványítást jelenti, és ezek a csoportok már a nagyréviben is megvoltak. Az alapvető különbség az NF-F/KKA, NF-F/T-KKA, NF-F/T-KKA/TK1 és NF-F/T-KKA/TK2 csoportok és az NF-F/KKA/TK1, NF-F/KKA/TK2 csoportok között az, hogy a tört kvarckavics (T-KKA) soványítóanyagként való használata a tell vatyai időszakában jelent meg. Ez azt jelenti, hogy a vatyai időszakban nőtt a technológiai változatosság, viszont az új receptek nem voltak széles körűen használatosak, mert az ezekbe a csoportokba tartozó minták száma csekély. A technológiai változatosság Százhalombatta középső bronzkori rétegeiben növekszik, és a Koszider-fázisban (2. réteg) éri el a csúcsát. Összehasonlításként, a tell Koszider-rétegében (2. réteg) 13 összetétel-csoport figyelhető meg, míg a legkorábbi vatyai rétegben (4. réteg) nyolc csoportot, a legkorábbi nagyrévi rétegben (6. réteg) pedig csak hármat lehetett megfigyelni. Vicze Magdolna álláspontja szerint a nagyrévi vatyai átmenettel egy olyan időszak kezdődik, amelyben a fazekasok új formákkal és arányokkal kísérleteznek. 64 A kialakított új formák és arányok pedig jellemzőek maradtak a vatyai kultúra teljes fennállása alatt. Feltételezhető, hogy ez a kísérletezés a készítési technikákra is kiterjedt. Úgy tűnik, hogy Százhalombattán a kísérletezés a készítési technikákban már az 5. (nagyrévi) rétegben elkezdődött. Megjegyzendő, hogy a 6. (nagyrévi) rétegben az NF-F/TK1 és NF-F/TK2 csoportok a tell későbbi időszakában leggyakrabban használt receptek alkalmazását mutatják. Az NF-F csoport szintén az egyik leggyakoribb csoport, amely az 5. rétegben jelent meg. Szintén az 5. rétegben jelentek meg a kvarckaviccsal való soványítás különböző módozatai. A kísérletezés folyamata tehát már az 5. rétegben elkezdődött, mert a vatyai időszakban bekövetkező változatosság a készítéstechnikában elsősorban a kvarckavics-soványítás további módozataiból tevődik össze (kvarckavics összetörve és/vagy különböző mennyiségű tört kerámiával kombinálva). A növekvő formai és technológiai változatosság okainak meghatározásához további vizsgálat szükséges, de részben összefügghet a kerámiakészítés intenzívebbé válásával, hiszen a kerámia mennyisége Százhalombattán a nagyrévitől a vatyáig folyamatosan nő. 65 A kerámia mennyiségének növekedése nemcsak a termelés növekedését jelenti, hanem azt is, hogy nőhetett azon kézművesek száma, akik kerámiát készítettek. Ennek a folyamatnak fontos társadalmi 63 a hasonlóság a csoportok között a nagyon finom és finom homokos nyersanyagban, a természetesen úton jelenlévő karbonát jelenlétében és a tört kerámia soványításban nyilvánul meg (4. ábra). 64 VICZE 2001 65 POROSZLAI 2000, 24. 259 MOMOSZ.indb 259 2012.12.02. 13:45:23
KREITER ATTILA vonatkozásai vannak, de a folyamatot nem lehet megfelelően modellezni és értelmezni, amíg nincs információnk a kerámiakészítés helyéről és módozatairól. 66 A különböző nyersanyagtípusok különböző anyagokkal való soványítása azt jelzi, hogy a fazekasok hasonló tárolóedények például amfórák esetében több receptet is használtak, és nincs egyértelmű összefüggés a tárolóedény-típusok és összetétel-csoportok között (6. ábra). 67 Az azonos edénytípusokon belüli különbségeket szintén a fazekasok vagy fazekascsoportok technológiai tradíciójának tekinthetjük. Építéstechnika A nyersanyagtípusok és a soványítóanyagok ismertetése után tekintetünket az edények építéstechnikája felé fordítjuk. A tárolóedények építéstechnikája nem mutat nagy változatosságot. Mind az amfórák, mind pedig a hordó alakú edények laptechnikával, vagy ennek változatával, a Morsel technikával 68 készültek. Nem mutatható ki különbség a nagyrévi és vatyai időszakok között, úgy látszik tehát, hogy annak ellenére, hogy a fazekasok különböző nyersanyagokat és soványítóanyagokat használtak, ugyanazokat az építéstechnikákat alkalmazták. Falvastagság A szakirodalom gyakran említi, hogy a különböző nyersanyagokból készült edények különböző falvastagságot igényelnek, mert az eltérő összetételű nyersanyagoknak különböző a formázhatósága és fizikai tulajdonságai. 69 Százhalombattán, annak ellenére, hogy a fazekasok különböző nyersanyagokat, eltérő mennyiségű és méretű soványítóanyagokat használtak, a tárolóedények falvastagsága meglehetősen egységes. Mind az amfórák, mind pedig a hordó alakú edények esetében a vizsgált minták legnagyobb részében 6 9 mm és 9 11 mm között változik a falvastagság (7. ábra), a felhasznált nyersanyagoktól és soványítóanyagoktól függetlenül. Ez érvényes mind a nagyrévi, mind pedig a vatyai időszakokra Százhalombattán (8. ábra), így a tárolóedény-típusok és bizonyos falvastagságok között nincs megfigyelhető összefüggés (9. ábra). Az edények falvastagsága tekintetében is egyértelmű folyamatosság figyelhető meg a két időszak között. Kiégetés Az égetés az egyik végső stádiuma a kerámiakészítésnek, amely során kiderül, hogy a fazekas milyen jól gyúrta össze a nyersanyagot a soványítóanyaggal, megfelelően tisztította-e a nyersanyagot, 66 a folyamat értelmezéséhez ismernünk kellene a kerámiakészítés helyét és módját [műhely mérete, szerszámok mennyisége, kiégetés módja (gödör, kemence, felszíni égetés), selejt mennyisége], hogy képet kapjunk a kerámiakészítés mértékéről [saját használat, háziipar, kis műhely, műhelycsoport vagy iparszerű jelleg (jellemzőikhez lásd PEACOCK 1982, 8 9.)]. 67 a 6. ábrán azokban az összetétel-csoportokban, amelyekben kevés minta van, a látszólagos összefüggések az összetétel-csoportok és a tárolóedény-típusok között statisztikailag nem relevánsak. 68 a Morsel technika lényege, hogy téglalap alakú egységeket építenek egymás mellé, míg egy sor elkészül, majd erre építik fel a következő sort szintén lapokból (FEWKES 1940). A tárolóedények építéstechnikáinak részletesebb leírását lásd KREITER et al. 2006. 69 RYE 1981, 26 27.; RICE 1987, 227 228.; SASSAMMAN 1995 260 MOMOSZ.indb 260 2012.12.02. 13:45:23
Bronzkori kerámia technológiai vizsgálata Százhalombatta Földvárról kiküszöbölte-e a légbuborékokat, megfelelően tapasztotta-e össze az illeszkedő részeket, és megfelelően kiszárította-e az edényt a kiégetés előtt. A kiégetés során a tűz hőmérsékletét megfelelő, nagyjából azonos hőmérsékleten kell tartani, és a tűz atmoszférájára is ügyelni kell. Különösen igaz ez a tárolóedényekre, melyek a legnagyobb edénytípusok a bronzkorban, kiégetésük nagy tudást igényelt. Megjegyzendő, hogy nehéz kiégetni azokat az edényeket, amelyeknek profiljában éles törés van, mert az anyag szerkezetében a szárításnál és a kiégetésnél ezeken a töréspontokon gyűlik fel a legnagyobb anyagfeszültség, ennélfogva a kerámiák ezen pontok mentén törnek el legkönnyebben. 70 Ilyenek például az amfórák. A hordó alakú edényeket könnyebb kiégetni, mert az íves profil jobban vezeti a hőt, és a feszültség is kevésbé halmozódik fel az anyagban. 71 A kiégetés atmoszférája szabályozható a levegő elfojtásával vagy engedésével. Ettől függően oxidációs, redukciós vagy szabálytalan kiégetési körülmények érhetők el. 72 A kiégetési technika befolyásolja az edény minőségét és megjelenését. A kiégetési technika (hőmérséklet, atmoszféra) erősebbé teheti az edényt azáltal, hogy erősíti a kémiai kötést a nyersanyag részecskéi és a soványítóanyag között. 73 A különböző nyersanyagok használata ellenére a kiégetés atmoszférája meglehetősen egységes Százhalombattán, hiszen a vizsgált minták legnagyobb része redukciós körülmények között volt kiégetve (10 11. ábrák). Az edények a redukciós körülményeknek köszönhetik barna, szürke, illetve fekete színüket. Megjegyzendő, hogy annak ellenére, hogy az edényeket redukciós körülmények között égették ki, az edények színében (barna, szürke vagy fekete) nagy a változatosság, amely nem függ össze az edénytípusokkal. 74 A kiégetés módszerére 75 nincs közvetlen bizonyítékunk, de a vizsgált minták alapján a fazekasok a redukciós kiégetést részesítették előnyben a nagyrévi és vatyai időszakokban egyaránt. Összefoglalás A dolgozat első részében azt taglaltam, hogy azok a technológiai eljárások, amelyek jól láthatók az edényeken, mint például a forma, a felületkezelés és a díszítés, könnyebben változnak, mert a társadalmi kapcsolatok hatása alatt állnak, ezért a technológia ezen elemei átlépik a kulturális és nyelvi határokat. Terjedésük attól függ, hogy az egymás mellett élő közösségek milyen viszonyban állnak egymással. A technológia azon részei, amelyek a legkevésbé figyelhetők meg szabad szemmel, például a felhasznált nyersanyagok és soványítóanyagok, az építéstechnika, a falvastagság és a kiégetési körülmények, kevésbé változnak, és sokkal hűebben tükrözik egy közösség hagyományait, mint az egyedi igényeket kielégítő formakincs és díszítésvilág. Ez a feltevés beigazolódni látszik a százhalombattai nagyrévi és vatyai kerámiákon. A kerámiatechnológia ezen elemei mélyen gyökereznek egy közösség technológiai és kulturális tradíciójában, ezért jól használhatók társadalmi és kulturális kapcsolatok vizsgálatára. A Százhalombattáról vizsgált 514 mintában habár van változatosság nagyfokú a technológiai következetesség, így kontinuitás figyelhető meg a nagyrévi és vatyai időszakokon keresztül. A dolgozatban 70 RYE 1981, 27. 71 SASSAMAN 1995 72 A 10. és 11. ábrán látható kiégetési körülmények kódjai: SZ: szabálytalan, OX: oxidációs, REDU: redukciós. 73 RYE 1981, 96. 74 KREITER 2007, 120 122. 75 Gödör-, kemence- vagy felszíni égetés, illetve a felhasznált tüzelőanyagok típusa. 261 MOMOSZ.indb 261 2012.12.02. 13:45:23
KREITER ATTILA természettudományos vizsgálatok, régészetelmélet és a kulturális antropológia segítségével támasztom alá a nagyrévi és vatyai időszakok közötti, tipológiai alapon már megfigyelt kontinuitást. 76 Továbbá, reményeim szerint a dolgozat hozzájárul a technológiai vizsgálatokban rejlő lehetőségek jobb megértéséhez a kulturális tradíciók és társadalmi kapcsolatok vizsgálatában. Examination of Bronze Age Ceramic Technology from Százhalombatta Földvár The aim of this study is to examine the relationship between ceramic technology and chronology through the case study of the Nagyrév and Vatya Bronze Age tell settlement at Százhalombatta, Hungary. In the Hungarian archaeological tradition research often focuses upon vessel shape and decoration. Form and decoration are then used to establish typological categories. Artefact types are viewed as chronological indices marking a phase or period within a given cultural group. In order to assess the relationship between material culture and chronology, in addition to their form and decoration, their manufacturing technology also needs to be assessed. In pottery studies technology is often considered as limited by functional and environmental constraints. As opposed to this view this paper considers technology as a social phenomenon and highlights the relationship between manufacturing sequences and technological tradition. By the means of ceramic petrographic analysis this study establishes a strong relationship between the Nagyrév and Vatya periods at Százhalombatta in terms of technological practices and argues for the continuity and complex relationship between them. The strength of tradition depends on the reproduction of people s social and technical knowledge through time and it seems that Nagyrév and Vatya potters had similar conceptions of how technological tradition should be maintained. This implies common social networks and common perceptions of the reproduction of material culture. The technological similarities between the Nagyrév and Vatya at Százhalombatta indicate their common cultural tradition. kreiter attila Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ 1113 Budapest, Daróci út 3. kreiter.attila@mnm-nok.gov.hu 76 a kulturális antropológia eredményeit nem analógiaként használom, hanem mint metodológiai eszközt, amely segít olyan perspektívából szemlélni preindusztriális társadalmakat és azok anyagi kultúráját, amely közelebb vihet minket a múlt társadalmainak jobb megértéséhez. A modernségünk korlátaihoz a múlt megértésében lásd THOMAS 2004. 262 MOMOSZ.indb 262 2012.12.02. 13:45:23
Bronzkori kerámia technológiai vizsgálata Százhalombatta Földvárról IRODALOM ARNOLD 1981 ARNOLD 1985 ARNOLD 1994 BARLEY 1984 BARLEY 1997 BOAST 1990 BÓNA 1975 BÓNA 1992 BÓNA NOVÁKI 1982 DAVID HENNIG 1972 arnold, Dean E.: A Model for the identification of nonlocal ceramic distribution: a view from the present. In: Howard, H. Morris, E. (Eds.): Production and distribution: a ceramic viewpoint. Oxford: British Archaeological Reports International Series 120 (1981) 31 44. arnold, Dean E.: Ceramic theory and cultural process. Cambridge, 1985. arnold, Dean E.: Patterns of learning, residence and descent among potters in Ticul, Yucatan, Mexico. In: Shennan, Stephen J. (Ed.): Archaeological approaches to cultural identity. London (1994) 174 184. barley, Nigel: Placing the west African potter. In: Picton, John (Ed.): Earthenware in Asia and Africa. London (1984) 93 105. barley, Nigel: Traditional rural potting in west Africa. In: Freestone, Ian Gaimster, David (Eds.): Pottery in the making: world ceramic traditions. London, 1997. 140 145. boast, Robin: The Categorisation and design systematics of British beakers: a re-examination. University of Cambridge. Unpublished PhD thesis, 1990. bóna, István: Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. Archaeologia Hungarica 49, Budapest, 1975. bóna, István: Bronzezeitliche Tell-Kulturen in Ungarn. In: Meier-Arendt, Walter (Hrsg.): Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt am Main, 1992. 9 41. bóna István Nováki Gyula: Alpár bronzkori és Árpád kori vára. Alpár eine bronzezeitliche und mittelalterliche Burg. Cumania VII (1982) 17 118. David, Nicholas Hennig, Hilke: The ethnography of pottery: a Fulani case seen in archaeological perspective. A McCaleb module in anthropology from the series Addison-Wesley modular publications Module 21, 1972. 263 MOMOSZ.indb 263 2012.12.02. 13:45:23
KREITER ATTILA DAVID STERNER GAVUA 1988 DOBRES 1995 DOBRES 1999 DOBRES 2000 DOBRES HOFFMAN 1994 FEWKES 1940 FOSTER 1966 GOSDEN 1999 GOSSELAIN 1999 GOSSELAIN 2000 GOSSELAIN LIVINGTON SMITH 2005 David, Nicholas Sterner, Judy Gavua, Kodzo: Why pots are decorated? Current Anthropology 29 (1988) 365 389. Dobres, Marcia-Anne: Gender and prehistoric technology: on the social agency of technical strategies. World Archaeology 27/1 (1995) 25 49. Dobres, Marcia-Anne: Technology s links and chaînes: the processual unfolding of techniques and technician. In: Dobres, Marcia-Anne Hoffman, Christopher R. (Eds.): The social dynamics of technology. Practice, politics, and world views. Washington, 1999. 124 146. Dobres, Marcia-Anne: Technology and social agency. Oxford, 2000. Dobres, Marcia-Anne Hoffman, Christopher R.: Social agency and the dynamics of prehistoric technology. Journal of Archaeological Method and Theory 1/3 (1994) 211 258. fewkes, Walter Jesse: Methods of pottery manufacture. American Antiquity 6/2 (1940) 172 173. foster, George M.: The sociology of pottery: questions and hypotheses arising from contemporary Mexican work. In: Matson, Frederick R. (Ed.): Ceramics and man. London, 1966. 43 61. Gosden, Chris: Anthropology & archaeology: a changing relationship. London, 1999. Gosselain, Olivier P.: In pots we trust The processing of clay and symbols in sub-saharan Africa. Journal of Material Culture 4/2 (1999) 205 230. Gosselain, Olivier P.: Materializing identities: an African perspective. Journal of Archaeological Method and Theory 7/3 (2000) 187 217. Gosselain, Olivier P. Livingston Smith, Alexandre: The source: clay selection and processing practices in Sub- Saharan Africa. In: Livingston Smith, Alexandre Bosquet, Dominique Martineau, Rémi (Eds.): Pottery manufacturing 264 MOMOSZ.indb 264 2012.12.02. 13:45:23