- IRT,., MOST KONIlAO'.~1r~!WI'TA Sz. PANAJOl'T 'SÁNDOR MÁSO Dl K KJADÁ$
Beo~ztás min t rt 4. hétel!. 6. hét. Egy ~'5 kgl. nehéz hozófa előhozása, vas dőho:tóása. A kercsésnél II friss nyomot egész I200 tn-ig meghosszab bítani. - Elpi's::dl j;(,j'csésénél II nyomra tett tárgyakat c;;eréllli. Beosztás mint az 5. héten. 7. hét. (gróállványt 2'00 m-ig emelni.!\('/'csésnél a friss nyolllokat mintegy I600 m-ig meghoszszabít.ni. Újonnan hozzájön: Elyeszettet kut.atni. Pelklltat;b 1. ftbra.
állandóan a szem előtt tarthatj uk, a mi, ha szorosan a térd mögött követ, nem lehetséges. Az utóbbi esetben hátranézés által kellene -gyakrabban meggyőzőc1nünk, hogy vajjon a kl1tya II kívánt módon követ-e, vagy, fi mi n Rzahndon lithn:1l ~övetéhnd foutor;: vajjon cgy:ílinl:íhhtl 111t-g' iit ":lu-e. 2. ábra. akár teljesen megfo1' dul s. i. t. Különböző véleményen lehet valaki, hogy vajjon jobb-e, hogy a kutya szorosan a ve, zető bal térde mögüll halad vagy úgy, hogy melle a vezető bal térdével köriilbeliil egybevág. Az utóbbi állás czélszet'űb bnek látszik, mert a kutyát HangJel: ((ÍUSZ\). (<<láb ll)) Lazán tartott póráz mellett kövesse a kutya baloldalt a vezetőt és pedig úgy, hogy a vezeték sohase fesziiljön, akár gyorsítja, akár l,:!ssítja a vezető lépéseit, nkál' fol'dulatokat csinál, VII. A PÓRÁZONVEZETÉS.
6g, t A mozgásban lévő vezető észreveszi, hogy a. kutya előre tör vagy igen hátramarad: villámsebesen hl1zza vagy rántja a kutyát vissza vagy előre. Vagy egy éles fordulatot tesz balra, midőn a ktttya meglöki magát vagy az oktató löki őt meg szándékosan bal térdével, vagy a kutyának lábújjára lép. Vagy az oktató szűk vagy széles körben bah'a megy, vagy vékony fatörzs körül szorosan balra fordul, vagy egyenesen egy vékony fatörzs felé megy és hirtelen szorosan amellett j ob braát-ot csinál, 11gy hogy az állat a fába iitődjék. Azután megint lazí tott pól'ázzal egyenesen halad. Most a kutya igen messze visszamarad j mindjárt megfeszül a bal kar. A jobb kél!; a 3 ábra. vezetéket gyors rándítássa1 meghúzza úgy, hogya klltyát elől'e l111zza. Vagy pedig az oktató a póráz egyidejű meghúzása mellett egy fordulatot vagy kört jobbl'a csinál. Azután megint egyenesen megy, midőn a pórázt egyszel'l'e megint meglazít juk. Most a kutya kissé oldalt megy a vezetőtől, a jobb kézzel azonnal az oldalra hl1zzl1k. Vagy a vezető egyenesen egy vékony fa felé megy és e meiiett szorosan jobbról egyenesen
t I. i9 kezőleg, próbáljllk a kutyát a faltól kissé eltávolítani, hogy nekifutása legyen az ugl'áshoz. A golyós örvöt sohasem szabad használni. Valahányszor a kutya nem ugrik, meg kell kiilönböztetni, hogy vajjon túlfáradságból vagy valamely sél'iilés miatt tagadja-e meg, vagy makacskodik..-- ----- I 4, ábra. A mellső lábak belrészén lévő ujjak gyakran vannak sériilésnek kitéve. Igen gondosan meg kell vizsgálni j sérülés esetén nem kell többé a kutyát ugrani engedni! Ha túlfál'adság jön tekintetbe, akkor az ugl'ófalat egy pár deszkával alacsonyabbra kell csinálni és így végeztetni az tlg1'úst. Ily lnódoll,iohbnl1 dolgo-
előfordulni, hogy a kutya a crszécen)) hangjeire lefeks::ik. Ennek mindig ellene kell hatni; vagy az által, hogy őt fi pól'áznál fogva magasra húzzuk, vagy pedig, fi mi jobban hat, hogy a fekvő kutyának egy kissé a lúbúra lépünk és egyidejűleg a pó1"úzt magasl'a húzzuk, (a melyen neki ezen gyakorlatnál mindig lenni kellene) ft mellett a tlszécen)) hangjeit használva. A "prakkzisban)) nem szükséges a kl1tyának nagyobb táyolságokon való ülve maradása j távolságokhan ft kutyát mindig hagyjuk lefeküdni. Ha azonban saját örömünkl'e az ülvemaraclást nagyobb távolság'okra akatjllk begyakol'olni, úgy járunk el, mint fl lefekxésnél elmondjuk. Ehhez egy küjön hangjel felesleges lenne. 'ry?~ o, ; ~ l( f,.! : 'o' 5 ábra If; ot t"
kutyát a földről való felvételhez közelehb és közelebb hozni. A mint az ábrából látszik, ügy állok fel és a fát az előttem álló klltya előtt lígy mozgatom ide-oda, hogy a szorosan a föld felett levő dolog után kell11grania, hogy megkapja. De nem ejtem a fát a földre, hanem kezemben tal'tom és hagyom a kutyát a min- 7. ábrr. dig hízelgő «áppol't)) mellett utána kapni, vagy mint. rendesen, kínérzések felkeltése nélkiu, «áppol't) mellett gyorsan a szájába tolom. A bal kéz megint enyhén az alsó állkapocs alá nyúl, hogy a kutya fi fát el ne ejtse, a jobb kéz a klttyát «szécen» mellett lenyomja és azután oto-ibrá) mellett fejét símogatja. Azután a fát, mint rendesen, kiveszsziik a szájból és a klltyát megczil'ógatjuk. EgéRz igyekezetünk odah:ínyll1 mort, hogy n lwt.yn
ISI magát. kezdetben visszt1szoríttatja, hogya kutyút szokott érzéki benyomások képzeletében (szilárdan tm'tás, mozgásnál) meghagy juk, mivel az állat ez esetben hevesebben ragad meg. A vezető behatása csak kezdetben szükséges és pedig a mindig magától odakap, kutyának buzdítása által az élvezethanggal. Egy «piac» vagy «fujj) által - a szerint, a hogy épen befolyni akarttnk - a kutyát a támadás ut.án elengedésre bítjuk. Ajánlatos néha a kisérésből való táma- - dusnúl apórázhoz ( nyúlni, hogy a kutyát jobban kézben tartsuk. Ha a további folyamatban mindig ily módon hatottunk az álló ember elengedé-, sére, akkor arra térünk át, hogy megfigyeljük miképen viselkedik az állat, ha a szökési kísérlet meg-.~ szűnte után az elengedésl'e iránytl1ó' be- 9 ábra. folyás az oktató l'észéről nem történik meg. Ha helyesen és behatóan dolgoztunk előre, akkol' örömünkl'e észl'eveszszük, hogy II kutya meglehetős gyol'san enged el, mihelyt II segéd,áll; a nlíndig egyforma benyomások ezt a kutyának 8Z0- kásávú tették. Hisz a megállásl'a mindig egy (fuj I) kö 'vetkezett, a mely II kutyának most úgyszólván fülében zeng, mihelyt a segéd áll. Ha a kutya nem enged el, a~mnllal «fuj))-hoz nyúlunk vissza. Ha ez sem hat állan. dóan,' akkor megint II pórázt használjuk. Annak hasz-