IV. A pénzhamisítás.

Átírás

1 146 N élnelyik ügyes besugó maga is vevőnek ajánlkozik, s addig is szóval tartja a társaságot, míg a járőr odaér. Maga a titkos rendőr érhet el legtöbb sikert, mert az a tulajdonos távollétében helyettesnek adhatja ki magát, s megtörténhetik, hogy amit sem sejtő tolvajok neki adják át zsákmányukat. IV. A pénzhamisítás. A pénzhamisítások nyonlozásánál mindenekelött azt kell szem előtt tartania a nyomozónak, hogy ezt a bilntettet a lehető ]egritkáhb esetben követi el egyes szenlély, hanem rendesen szövetségben lévő töbh eg~tén. A pénzhamisítónak, aki a hamis pénzt előállítja, szü'krége van arra, aki neki az anyagot beszerzi, aki vigyáz, míg ő a pénzt műhelyében gyártja, végül aki a kész halnisítványokat forgalomba hozza, kiadja, mert ha ő maga végezné lnindezeket, nagyon könnyen reiljutnának a dolgára. Mindebből az következik, hogy nem helyes a nyomozás, ha valakinél egy-két darab halnis pénzt vagy valami olyan eszközt t~lálunk, ami hamisításra szokott használtatni, pl. gipsz-formát vagy ólomöntőkanalat stb. s azt hiszszük, hogy most már a tettes ki van derítve s nyonlban fel is jelentjük, hanem a nyomozónak meg kell találnia azt az egész társaságot, alnelyik az ipart üzi, mert _. mint mondtuk - egyedül az illető sohasenl lesz. ~1int a tisztesség'es iparnál, a pénzhamisításnál is a tettesek vagy csak kisiparként üzik azt, va,gy valóságos nagyipart folytatnak vele. Kisgazdák, parasztok vagy munkanélküli elégedetlen mesterernberek üzik a pénzhamisítást kisiparként. Többnyire nikkel vagy ezüstpénzt hamisítanak öntés utján; külön nliíhelyük nem igen van s arra ennél az eljárásnál szükség nincs; géppel sajtolni

2 147 vagy épen állanl-, vagy bankjegyeket készíteni ezek szánlára drága dolog' lenne. Ezek azután többnyire tökéletlen, elég' könnyen felisll1erhetfj utánzatok, :: nnelyeknél az, aki azokat forgalomba hozza, előbbnt,óhb rajtaveszt próbálkozásán.. A.. nagyiparos pénzharnisító nagyobbszabásn banoa élén áll, amelynek ő a vezére. Ennek már luűhelyre, fényképószekre, nyomdászokkal való összeköttetésre van szüksége és ezért a lehető legnagyobb óvatosságg'al jár el s mindent Inegtesz, hogy a nyo Jnozó reá ne jusson. Igy a pénz forgalomba, hozásánál különösen arra ügyel, hogy akik kiadják, vele közvetlen összeköttetésben ne legyenek és.tulajdonképen sohase tudják, hogy ki a banlisító. Ezek tobbnyire fegyházviselt egy&nek, akik minden ravaszságot elsajátítottak és a. pénzhamisítás eszllléjét is többnyire a f'egyházból hozzák rnagukkal. Hogya pénzhaluisításo'k nyoluozásával sikeresen foglalkozzunk, mindenekelőtt isluernünk kell a pénzhamisítás ltlódjait. 1. A llénzhanlisítás Juódjai. Félnpénzek. FéInpénzeket töhbnyire öntés utján halnisítanak. Manapság ugyan a pénzhamisítás ezen nlódja szünetel, Iuert tudvalevő dolog, hogy arany és ezüstpénzünk nincsen forgaloluban, hanelll csak papirpénz, Inelynek érh~ke a fé111pénzekéhez képest igen csekély. A hanlisító a valódi féiupénz nlindkét oldalát g'ipszoe vag'y agyagba nyoll1ja le, ezt a két részt egyllláshoz jlleszti, agipszben ilyeténkép keletkezett ürhöz egy llyilást vezet, ainelybe valami nein llmnes félhet, ójnlot, ónt vagy einket olvasztott állapotban beönt. Eszközei tehát a gipsz vagy agyag', olvnsztókanál, fujtató. Ez a legg'yakrabban előforduló s l~gegysze- 10*

3 148 rübb pénzhamisítási módszer s ezt a cigányok is nagy nlértékben l1zték. Nehezebb már az a mód, midőn a valódi pénz alsó és felső lavjait finonl rétegben lemetszik és a két lap közé közönséges férnet, Pl. ólmot ol vusztanak össze. Van reá eset, hogy a két lapot galvanizálás utján állít ják elő. Ezekhez a hanlisítási IllÓdokhoz nmu kell nagyobb előkészület, senl külön nr[íhely. Ellenben a fémpénz sajtolásához Inál' nagyobbszerii eszközök kellenek, nevezetesen költség'es gépek. Az ilyen gépek hasonlítanak a hivatalokban basználatos bélyegző-gépekhez. A hamjsító a bélyegző alá teszi a fémet slesajtolja. Ilyen módon különösen ezüst- és aranypénzeket gyártottalc Ezüstpénzeket néha valódi ezüstből is szoktak halnisítani, Inert az ezüst olcsó lévén, így is elérhető néhány korona nyereség. Aranypénz hamisltásnál vékonyaranylapokra bélyegzik le az érmek lapját, amelyeket valami fémlapra olvasztanak rá.. Papirpénzek. Papirpénzeket fényképezés, rézmetszet, kőnyomda, va.gy litographia utján állítanak elő. Ehhez ol yan egyén kell, akj ezekhez a mesterségekhez ért, sőt abban nagyobb ügyességre tett szert, továbbá olyan eszközök és anyagok, amelyek ezek előállításához szükségesek. IgYa fényképészeti uton való hamisításhoz fényképező gép, finom üveglencse, leiuezek, sötétkamara, vörös lámpa és vegyszere,k; ha a tettesek kőnyomdával dolgoztak: kőnyomdai prés, kőlapok; rézmetszésnél pedig réz és ónleluezek, árnyolótük, nagyító üvegek szükség'esek. A fényképlemezeken megtaláljllk a fényképezett pénz képét s kutatnunk lehet eldobott lemezek után is, mert rendesen többet elront a tettes, míg egyik végre sikerül. Néha

4 149 a levakart és lemosott lemezeken is találhatunk nyo. mokat, épígy a kőnyomdai lapokon, ha már le is vannak Inosva, zsiros szjvacscsal, vagy bizonyos sa.vakkal elő lehet hivni a rajta volt képet. Ehhez azonban csak a szakértők értenek, miért is ilyen eszközök feltalálása. esetén forduljon a nyomozó szakértő fényképészhez, rézmetszőhöz vagy kőnyomdászhoz. 2. A halnis pénz felismerése. Fémpénzek. A hamis fémpénzt felismerhetjük szinéről, fényéről, csengésél'ől, nagyságáról, vastagságáról és sulyáról, sót néha szagáról és t'apintásáról. A hamis p~nz szine a valódi pénzéhez képest fakó, attól jelentékenyen külölnböz.ik. Különösen szembetünő ez a. szplein, ha valódi pénzek mellé teszszük. A hamis pénz fénytelen, mert nem nemes fémből való. Ha ezen a hanüsí tó nem segí t: a pénz könnyen felislnerhető. Ezért többnyire fényesre csiszolják vagy vakarják, de ezáltal isiuét valanü sajátságos villog'ást nyer, ami a va.lódi pénztől külöluböző. A valódi pénzen a kiemelkedő részek: a kép s a betük nem fénylenek, a hanüsítotton azáltal, hogy vakarják, ez is szembetünően éles lesz. Ha a valódi pénzt kőla.pra ejtjük vagy ujjnnkra véve valaillivel reá ütünk, cseng. A halnis pénz ellen_ ben ilyenkor tompa hangot ad, amely legott feltünik. N éha ugyan a harrlisítványnak azáltal akarnak csengő hangot adni, hogy törött üveget szórnak az öntvénybe, de ez kicsillog s a hangot még sein utánozza jól. A hamis féinpénz rendesen nagyobb vagy vastagabb a valódi fémpénznél. A haunisító, alnint azt a gipsz-mintába önti: nelu igen képes ugyanazt a mennyiséget eltalálni, aini a valódi pénz hü utánzásához kellene, Inert él pénz két oldalát külön-külön

5 150 nyomta a két formába s lehet, hogy valamelyiket jobban benyonüa, mint kellene. Innen ered az is, hogy több anyag van a hamis pénzben. De tán legjellemzőbb a hamis fémpénznél annak a pereme. Elmonlhwtjuk, hogy a pénz peremén olvasható köriratot., nevezf~tesen magyar pénzeken: "BizaL nialll az ősi erényben", a régi osztrák pénzeken: "Vil'ibus Unitis" -- a hamisító körülbelül soha se tudja jól utánozni, mert a forinába ezt nem képes felülről kellően belenyomni. Ezenkivül ahol a forma két oldala összeér, ott az öntésnél valami rendesen nlégis kiszivárog és így a pereillen varratszerü vonal marad. A hamisító ezt levágja vagy lereszeli; így a perem körirata egészen hiányzik és ez szelnbetünő. ITgyanez mondható a 10 és 20 filléresekre, ~melye,knek nincs köritata, hanem a perem rovatkákból áll; ezeket is nagy ritkán sikerül hi ven utánozni. V égih a hamis pénr.eknek gyakran sajátságos szaga van. Nikkelnek, ezüstnek, aranynak - amiből a valódi pénz készült - nincs szaga, ellenben a haluisításhoz használt réznek, ónnak, zinknek és különösen az ólomnak erősen érezhető szaga van. De a hamis pénzek tapintása is néha sajátságos: az öntött pénz felülete tapintásra érdes, az ónból vagy. ónvegyületből készült pénz pedig' zsiros tapintásu, amely fogásra a kézen is nyomot-szokott hagyni. Hogy az ólompénr. nehezebb az ezüstnél, azt bővebben fejtegetni sem kell. Kétes esetekben ajánlatos egy valódi és egy gyanus pénzt érzékeny mérlegen lemérni. Papirpénzek. A hamis papirpénzeket a papir neilléről, alakjáról, a vízjelzésről, a betükről, a számokról, s a szinről ismerhetjük fel. A valódi papirpénz keményebb, feszesebb papirból készül, nlíg a hamis papírpénz laza. Ezenkivül

6 151 a papirpénz rovátkás, sürün vonalozott papir, ez rendesen hiányzik a harnis pénzen. A papirpénz szélén szálak láthatók; ezeket a szálkákat a hamisító odafesti vag'y szálakat ragaszt oda: ez könnyen szembetünik. A hamis papirpénz rendszerint nagyságra is eltér a valódi papirpénztől; ezt úgy vehetjük legjobban észre, ha a hamisítvány t egy valódi papirpénzre reátesszük, s nlegnézzük, hogy fedík-e egymást. A hamisító nehezen tudja ugyanazt a nagyságot kivágni, de ezenfelül a hamisítás közben mindenféle vegyi lnest.erséget végez rajta, anlelyek folytán a papír összeh uzódik, illetve összezsugorodik. A vízjelzést utánozni alig sikerül, mert ez a VRlódi papirpénzen együtt készül a papirral, lníg a hamisítónak ezt is reá kell a papirra hamisítania. A betüket és szánl0kat a hamisítónak a pénzre szintén reá kell hulnisí tania. Ezek alakra, nagyságra eltérnek a valódi pénzétöl és többnyire neln olyan egyformák, mint a valódi papirpoozen, úgy, hogy észrevehető az egyik betli alakjának a nlásiktól való eltérése. Ezenkivül gyakran sajtóhiba is belecsuszik a hamisítványba pl. a papírpénz jobb és bal alsó sarkán lévő "büntettetik" szó egy "t"-vel iratott: "büntetetik". Ha nem nlagyar anyanyelvü a hamisító, a.kkor a lnagyar szövegbe csuszhatik be a sajtóhiba, arni szintén jellmnző lesz a hamisító kilétére nézve. Nehéz azután utánozni az aláirásokat is, alnelyek a bankjegy alsó részének közepén vannak. Különösen feltünő lesz a betük és számok alakja a. sorszámnál. Minden állam-, illetve bankjegynek - mint tudjuklnás és lnás ilyen száma van; ha tehát a hamisító fényképészeti uton is dolg'ozott: ezt a SZáiDot rnindenesetre külön kellett reáharnisítania s ez neui jgell sikerül. A papirpénzen lévő arcokat is lncg kell figyelni, ezek is többnyire 11l1ltatnak nélllí eltéréseket a valódi pénztől.,

7 152 A valódi papirpénz szine nehezen utállozható híven, különösen a nagyobb értékü állalu-, vagy ballkjegyeknél, amelyek több szint mutatnak s a szinek egyulásba folyna:k. Ezenfelül a paph'pénzek sorszállla piros: ezt a szint ug'yszólván sohase sikerül hiven utánozni. 3. A pénzhaluisító kipuhatolása. A pénzhanüsí tás Jlyomozásánál mindig azt a már mnlített elvet tartsuk szenl előtt, hogya pénzhamisító rendszerint társaságban üzi a hamis pénz gyártását. Lesznek esetek, hog'y egy pár koronát két három egyén állít elő, de ezek ritkábba:k, mert mihelyt az első próba sikerül, többet avatnak be a nhjs": terségbe, hogy a nyers anyag beszerzéshez szükséges pénzt könnyebben előteremtsék. Van arra is eset, hogy a pénzhamisító több helyütt tart fenn ily tarsaságot, ő luindegyiknek tagja s o9.autazga.t, de az egyik falub eli társaság a másikról nem iud; cigányok faluról fa]nra vándorolva veszik reá a népet a pénzhamisításra s különösen csárdákban vagy félreeső tanyákban kisérleteznek. Ezért a nyomozó sohase elégedjék Jpeg azzal, ha egyegyénnel hamis pénzt ~agy az annak előállítására használt anyagot, Pl. gipszöntvény t, ólmot stb. talált. Igen helytelen eljárás lenne ezért zajt csapni és az esetet. rrlínt befejezett erednlényt jelenieni. hanem puhatouon a nyomozó továbh a~~ után, hogy hoj a hanlis pénz forrása. Sok esetben ez nehéz, sőt lehetetlen lesz, nlert. a nép nem igen nézi meg a kezébe került pénzt s a hamis pénz kiadója a dologban ártatlan lehet) nein vett.e észre, hogya pénz hanüs. Nem szabad ar.onban megelégedni azzal, hogy az Hlető azt állítja, hogy "nmn tudta, hogy a pénz hamis", hanem utána kell nézni, bogy kitől kapta. Falnbelyt a parasztember. de a korcsmáros s a kereskedő is emlékezni fog, hogy ki váltott nála

8 153 vagy koronást s ezen a nyomon el lehet indulni. Sokszor a nyomozó igen ügyesen reájut lépésről-lépésre haladva arra az egyénre, akinek viselkedése azt a gyanut kelti, hogy pénzhannisítókkal összeköttetésben áll. Ép ezért, mert egy egész láncolat után kell kutatnunk, legyen a nyomozó fellépése óvatos. Legfontosa.bb az, hog'y ha valakire gyanuja van: figyelje lu eg lninél huzalnosabb időn át, hogy az illető Inivel foglalkozik, hogyan keresi a kenyerét s ezzel szemben mit költ és nenl-e vált állandóan nagyobb pénzeket aprópénzre. Gyanut kelt azután, ha az illető ideoda utazik, korcsrnákban, vasuti állomásokon idegen egyénekkel tárgyal s a postán csomagokat kap, a.lllelyeket nagy titokban tart. A pénzhami,sítók egy része, mint ügynök szokott utazgatni és vendéglőkben szövi terveit a banda tagjaival. Ép így gyanus, ha tanyákon vagy lakások on az ily jöttment állítólagos utazóval egyesek nagy titokban tanácskoznak s tárgya!lnak. Ha az ilyen g'yanu~ társaságokban találunk oly egyént, aki pénzhamisításért büntetve volt, körülbelül Inegtaláltnk a főkololnpost; de bárrnilyen fegyházviselt emberre alaposan gyanakodhatnnk, nlert általános tapasztalat, hogy a feg-yencek a fegyházban és a börtönben rendesen pénzhamisítási terveken törik a fejüket. Ha a nyomozónak sj kerül t a bandából egyet tetten érni, vagy erélyes fellépéssel arra birni, hogya többit elárulja, akkor körülbelül kiderítette ar. egész banda üzelmeit. fia a besugó elárulta a pénzhanlísító Iuűheiyét, akkor ezt szállja Ineg és figyelje 111eg, hogy ki jön oda s ki érdeklődik aziránt. De egyáltalún, ha a társaság tagj ai t már ismeri is, cél talan u tán uk menni s őket felkeresni, mert ahg lesz annyi bizonyítéka, hogy azt sikeresen elébük tár hassa, haneni i~ye_ kezzék oly alkalolnmal rajtuk ütni, nlikor össr.ejöve-

9 154 feleiket tartják. Nagyon ügyes volt a következő eset: a járőr elfogott egy egyént, aki hamis 1000 koronást akart értékeríteni s ettől sikerült a több külömböző falun s tanyán lakó társak neveit megtudni; erre az elfogott egyén nevében sürgönyzött nekik és egy bizonyos napra. őket a vasutállomásra találkára hívta. A Ineg'határozott napon egymásután szálltak le a banda tagjai a vonatról s a várótermekhbn vára ]zozó járőrök valalnennyit elfogták. Még' arról kell Iuegem lékeznünk, hogy II N agy I\13,gyar Alföldön nagyon dívik a csalásnak az a 111ódja, hogya csaló az együgyü emberekp.ek azt igéri, hogy jó pénzért háromszor annyi hamis pénzt gyárt szánlukra s íg'y a jó pénzt tőlük kicsalja, azonban halnisat nenl ad nekile A pénzhamisítók már nl ost rendesen azzal állanak elő, hogy ők csupán csalni akartak, Inert tudják, hogya csalás a pénzhamisításnál sokkal enyhébben büntettetik. Az, aki II pénzhamisításhoz szükséges pénzt adta, sértettként fog fellépni s azt fogja nl0ndani, hogy ő rneg van csalva, Inert amannak pénzt adott, de nem kapott érte hárolnszor annyi hanüsat, mint alkujuk volt. Megesik azu tán, hog'y a biróság előtti tárgyaláson még egyet fordítanak a dolgon s azt adják elő, hogy csalás sincs, alnennyiben a pénzt kölcsön adta egyik a másjknak. A nyomozónak tehát vigyáznia kell s rnielőtt elhinné és bejelentené, hogy csalás követtetett el, kutasson azután, hogy talál-e náluk oly luunisítishoz szükséges anyagokat és eszközöket, amelyekről fentebb szóltunk. Ha ilyet talál: az minden szóbeszédet nlegcáfol s bizonyítja, hogy pénzhamisítókkal van dolga. Pénzünk vásárló erejének csökkenésével manapság nálunk vagy csak 'a legnagyobb értékü pénzeket, vagy azon külföldi pénznemeket hamisít ják, amelyeknek valutáris értéke a mienknél sokkal nagyobb.