Műegyetemi Sportrepülő Egyesület M-24 készítette: Ungár Patrik 2014
A közölt fényképeket illetve dokumentumokat köszönjük: Fekecs Gábornak ifj. Winkler Lászlónak Katona Sándornak A Fortepan archívumának
Az M-24 története,főbb tulajdonságai, felépítése: A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület repülőgépeinek legfőbb jellemzője az egyszerűség, illetve a gyárthatóság volt. Ezek mind megtalálhatóak az M-24-ben is, ugyanakkor mindent tartalmazott a kor legjobb túra és iskolarepülőgépeiből. A repülőgép tervezését 1937-38-ban végezték a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület tervezőirodájában, Szegedy József illetve Jancsó Endre által,továbbá a tervezésben közreműködött Szokolay András és Tóth Jenő gépészmérnök. A fő tervezési szempont egy új iskolarepülőgép tervezése volt, amely alkalmas túrarepülésre és műrepülésre is. Az építést 1938-ban kezdték el a Műszaki Egyetem K épületének alagsorában. A gép építését Szegedy József vezette. A készülő gép fokozatosan haladt, míg az egyesület megkapta azt az Egyesült- Államokból érkezett levelet amelyben meghívják Magyarországot az 1939-es New-York-i világkiállításra. Ettől kezdve az első gép építését fokozott ütemben folytatták. A prototípus 1938-ban készült el és a HA-NAE lajstromot kapta. A gép rövid berepülése után arra a következtetésre jutottak a tervezők, hogy az elkészült repülőgép tökéletesen megfelel az elvárt követelményeknek. A berepülés után a prototípust rögtön felkészítették a világkiállításra, illetve sebességi rekordkísérletet is végrehajtottak vele, hogy megdöntsék a Cseh Tatra T-101.2 típusú repülőgép 231 km/h-ás rekordját. A világkiállítás útjára az MSE két legjobb pilótáját, Vadas Lászlót és Békássy Vilmost választották ki. A legújabb magyar sportrepülőgép 1939. Február. 15- én indult útnak a budaörsi közforgalmi repülőtérről. Első uticéljuk Róma volt ezt követően Catanián, Tripoliszon és Bengázin keresztül jutottak el Kairóba ahol Faruk király látogatta meg a magyar pilótákat. A király annyira értékelte az új magyar sportgépet hogy azonnal rendelt belőle 2 db-ot. Innen a pilóták tovább folytatták útjukat Afrikán keresztül. Sajnos az út alatt a gép kétszer megsérült. Először a Malacali repülőtéren 1939. március 3-án majd Taborában. Az utolsó sérülés után az utat félbeszakították és a gépet hazaszállították Magyarországra. A sikertelen Budapest-New York út után rögtön nekiláttak a két Afrikából rendelt gép megépítésének Faruk király számára. 1939-ben készült el 4 db M-24-es amelyből kettő egyiptomi megrendelésű volt. Ezek a HA-BAA és HA-BAB lajstromot kapták. A két leendő egyiptomi gép 1940 Júniusában indult el Kairóba, az egyik gépben Vadas László és gróf Andrássy Imre, a másikban, Tasnádi László és Rackzó Lajos ültek. A két gépet 1940. Június 25-én vette át hivatalosan is Faruk király. A gépek további sorsa sajnos ismeretlen maradt. 1942 Augusztusában Vadas László rekordkísérletet hajtott végre egy átalakított M-24-el. Zárt körön 2000 km-es repülést 9 óra alatt hajtott végre 224,6 km/h-ás átlagsebességgel. További gépeket építettek még 1940-ben és 1941-ben. Ezek között 1 vagy 2 db-ot katonai célokra. Az M-24 sikertörténete 1945-ben véget ért, mivel a HA-NAN kivételével az összes gép elpusztult. Összesen (forrásaink szerint) 9 db M-24 típusú gép épült, ezek: HA-NAE (az M-24 prototípusa amely 1942-ben elégett Érden egy hangártűzben) HA-BAA (Faruk király részére) HA-BAB (Faruk király részére) HA-NAM (sorsa ismeretlen) HA-NAN (1944. December 11-én Olaszországba szöktek vele) HA-NAV (sorsa ismeretlen) HA-NAW (160 lóerős HM-605 motorral építették, sorsa ismeretlen) I.284 (katonai) I.285 (katonai) 1
Az M-24 tervezői és legismertebb pilótái: Jancsó Endre (1906-?) A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület egyik legkiválóbb tervezője, pilótája. Miután Rubik Ernő távozott az MSEből, Jancsó vált a tervezőiroda vezetőjévé egészen 1945- ig. Az ő és Szokolay András nevéhez fűződik a kíváló M-22 típusú teljesítmény ill. műrepülő vitorlázógép, Az M-25 Nebuló kétüléses motoros kiképzőgép, EM-29 egymás mellett üléses gyakorló motoros repülőgép. Szegedy Józseffel közösen tervezték a magyar repülés legkiemelkedőbb motoros repülőgépét az M-24-et amely 1938-ban készült el. Szegedy József Szintén a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület egyik legkiválóbb tervezője, illeve repülőgép építője. A repülőgép tervezésbe és építésbe Bánhidy Antal mellett tanult bele. Így később az ő keze alatt készültek az MSE motoros és vitorlázó repülőgépei a Műegyetem K épületének alagsorában. Az M-24 számára a második olyan repülőgép volt, melynek tervezésében jelentős szerepet vállalt. Korábbi gépe az M-21 Harag típusú kétfedeles műrepülőgép volt. 1945-után elhagyta magyarországot és Dél-Amerikába költözött 2 Az M-24 HA-NAE lajstromjelű prototípusa Budaörsön 1938-ban. A gép előtt balról-jobbra: Jancsó Endre, Szegedy József, Vadas László, Békássy Vilmos.
Az M-24 Műszaki adatai: Fesztávolság: 9,5 m Törzshossz: 7,10 m Magasság: 2,16 m Kerék Nyomtáv: 1, 70 m Felület: 14,60 m 2 Felületi Terhelés: 48,50 kg/m 2 Üres Tömeg: 475 kg Felszálló Tömeg: 710 kg Motor: Hirth HM-504 A2 (105 LE) Hirth HM-506 A (160 LE) (HA-NAW) 3
4 Építés közben az első M-24 törzsrácsa, a Műszaki egyetem alagsorában.
Épülnek az M-24-es szárnyak a Műszaki Egyetem alagsorában. 5
6 Az M-24-es gépek építői valahol Budapesten, az egyik frissen elkészült gép előtt.
Az M-24 HA-NAE lajstromjelű prototípusa, 1938-ban a budaörsi közforgalmi repülőtéren. A gép Hirth HM-504-A2 típusú 105 lóerős motorral épült. Jól látható csak az első gépre jellemző, egybe kipufógó. Ezt a krém-bordó színkombinációt ezen a gépen kívül, a Faruk király számára épített, HA-BAA és HA-BAB lajstomjelű gépen használták. A többi darab ezüstszínű volt sárga csíkkal a törzs végén. 7
8 Az M-24 prototípusa Budaörsön 1938-ban.
M-24-el Afrikába Békássy Vilmos startkönyve (részlet) Vadas László az M-24-ben. Békássy Vilmos és Vadas László az M-24 kabinjánál. Indulás Budaörsről. 9
10 HA-NAN Az utolsó megmaradt M-24-es (Fekecs Gábor) 1944 december 11-én Szücs Dénes, a Repülő Kisérleti Intézet polgári berepülő pilótája elkötötte a HA-NAN lajstromjelű, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület által tervezett és épített M-24 típusú kétüléses túragépet és egy lengyel mérnököt utasként szállítva Olaszországba menekült ahol amerikai megszállt területen, Tortorettoban szállt le. Az amerikaiak elkobozták a gépet majd a háború után azt átadták az olasz hatóságoknak. A gépet egy olasz gyüjtő vásárolta meg. A gépet átfestette piros színűre és egy nem valódi I TITI lajstromjelet festett a szárnyakra és a törzsre. Ez a gyüjtő a 70- es évek végén a hét vagy nyolc repülőgépből álló gyüjteményét a milánói Leonardo da Vinci Tudományos és Műszaki Múzeumnak ajándékozta. A múzeum ezeket a gépeket nagy kiállító csarnoka tetejéről függesztve mutatta be. Túristaként Olaszországban járó magyarok fedezték fel a gépet. 1988-89-ben Zsille Péter kezdeményezésére a Közlekedési Múzeum lépéseket tett az M-24-es megszerzésére a Repülőgépes Szolgálat által Dr. Takács László közreműködésével cserébe felajánlott más repülőgépeket. Akkor ez a kezdeményezés kudarcot vallott a szigorú olasz múzeumi törvény miatt, ami nem teszi lehetővé, hogy bármelyik olasz múzeum a birtokában lévő tárgyak tulajdonáról bármilyen módon (értékesítés, csere) lemondjon. Az M-24 az 1990-es évek folyamán eltűnt a múzeum mennyezetéről. Zsille Péter 2008-ban újra kezdeményezte az M-24 visszaszerzését. Ezuttal nemzetközi jogi útra kívánta terelni az ügyet. Az illetékes magyar minisztérium érdektelensége (és a nemzetközi jogi hercehurcától való valószínű félelme) miatt, az ügyben ezen a vonalon semmi érdemleges nem történt. Ebben az évben Kasza József és Kúnár György, akik az ügy lelkes támogatói voltak, tájékoztatták a Franciaországban élő Katona Sándort is remélve, hogy nemzetközi ismeretségei révén segíteni tud. Katona Sándor ekkor részletes tájékoztatást kapott Zsille Pétertől, továbbá Punka Györgytől megkapta az ameriaki hadsereg által 1944-ben Olaszországban készített jelentés másolatát. Jómagam, aki vitorlázó repüléstörténeti kérdésekben évek óta lev- elezésben állok egy olasz repülés történésszel, egy levélváltás során értesültem arról, hogy egy barátja a milánói múzeum repülésügyi tanácsadója. Megkértem, hogy tudna-e a barátja információt szerezni az M-24 olaszországi történetéről és jelenlegi sorsáról. Ez a barát írta meg, a gép fent vázolt olaszországi történetét, azt, hogy most szabad téren tárolják és a múzeumot a gép valójában nem érdekli, de a törvény miatt nem tud túladni rajta. Viszont azt írta, hogy módot lát arra, hogy az olasz múzeum tartós letétbe adja az M-24-et egy magyar múzeumnak. Mit sem tudva Zsille Péter újabb kezdeményezéséről és Katona Sándor tájékozottságáról egy telefonbeszélgetés során az utóbbinak megemlítettem ezt az értesülésemet. Ennek az eredménye lett, hogy hárman összeszövetkeztünk, hogy ezen az ágon kezdeményezünk valamit. Teljesen véletlenül Katona Sándor, aki a vitorlázó műrepülés oktatásában komoly nevet szerzett magának az elmúlt évtizedekben, 2009-ben éppen az olasz vitorlázó műrepülő válogatottat készítette fel a Torinóban rendezett Repülő Világjátékokra és a valamivel későbbi világbajnkságra méghozzá olyan sikerrel, hogy egyikük a torinói világjátékokon megelőzve több volt világbajnokot aranyérmet szerzett. A lelkes olasz válogatott a milánói múzeum tanácsadójával összefogva kiderítették az M-24 tárolási helyét, ahová elvitték Sándort, aki mintegy negyven felvételt készített a gépről... Szűcs Dénes berepülő pilóta A HA-NAN lajstromjelű M-24 már az olaszországi leszállást követően, a ráfestett amerikai csillagokkal.
A HA-NAV, HA-NAM és a HA-NAN lajstromjelű M-24 gépek úton a Kolozsvári repülő találkozóra. 11
12 HA-NAN Az utolsó megmaradt M-24-es
Csendélet Érden. A kép jobb szélén Szűcs Dénes, mellette bal oldalon Vadas László Vegyes képek és dokumentumok az M-24-ről. Katonai M-24-es Ék alakú hadijellel. Valószínűleg a képen az I.284 lajstromjelű gép látható. A HA-NAM lajstromjelű M-24 a Balatonkilitin rendezett csillagtúrán. Eörsi Nagy Lajos motoros sportrepülő repülési naplója (részlet). Látható benne több Műegyetemi tervezésű géppel végzett repülés is köztük a HA-NAW lajstromjelű M-24. 13