Archive Plan Context Context: MNL Magyar Nemzeti Levéltár, 1000-2100 (Levéltár) (1) Magyar Országos Levéltár, 1000-21. sz. (Levéltár) C (194) Helytartótanácsi levéltár - C szekció, 1601-1913 (Fondfőcsoport/Szekció) C (195) Helytartótanácsi levéltár, 1601-1913 (Fondcsoport/Levéltár) C (196) Magyar Királyi Helytartótanács, 1601-1913 (Fond) C 65 Departamentum postale, 1783-1848 (Állag) Information on identification Ref. code C 65 Ref. code AP C 65 Title Departamentum postale Creation date(s) 1783-1848 Creation date(s), remarks. 1783-1848 Level Állag Hagyományos papír alapú adathordozó Running meters 52.40 Raktári egységek Additional comments Fraktúrcsomó : 305 (40.05 ifm) Kötet : 164 (12.35 ifm) 1
Tanácsülési jegyzőkönyvek: "Protocolla..." 1784-1847 85 kötet Iratok: "Acta..." 1783-1848 399 csomó "Normalia..." 1718-1848 6 csomó Irattári segédkönyvek: "Regestrum et index...", lajstrom és mutató 1787-1848 52 kötet "Index generalis benignarum normalium disposotionum in obiectis postalibus", mutató 1777-1805 1 kötet "Index normalium departamenti postalis", mutató 1784-1844 1 kötet "Index normalium in postali", mutató 1783-1844 1 kötet "Index normalium postalium ab anno 1784", mutató 1784-1807 1 kötet "Postai osztály szabályrendeletei mutatója" 1845-1848 1 kötet Ügyviteli segédkönyvek: "Collectio... normalium resolutionum regiarum in re postali...", szabályrendeletek kivonatai 1724-1785 1 kötet "A varasdi, eszéki és budai postakerületek járatrendjei 1780-as évek 1 csomó Irattári kézikönyvek: "Liber praenotationis...", szerelő és kölcsönkönyv 1803-1848, 1856-1876 8 kötet "Elenchus actorum anno 1849/50 ex departamenta postali ad rationem locumtenentiatus Croatici abhinc extradatorum", Horvátországnak átadott iratok jegyzéke 1830-1848 1 kötet Néhány hónappal a helytartótanács ügyintézésének 1783. évi nagy átszervezése előtt, a magyar postaszervezet igazgatásában lényeges változások történtek. II. József 1783. március 22-én kelt rendeletében megszüntette az udvari postabizottságot, mely eddig az egész birodalom postaügyeiben végső fokon határozott. A bizottság feloszlatásáról szóló rendeletben a Magyar- és Horvát-Szlavónországot érintő postaügyeket kivette a bécsi udvari főpostahivatal hatásköréből és az összes igazgatási teendőket a helytartótanács feladatává tette, s ugyanakkor a postai bevételek fölötti felügyelet gyakorlását a magyar kamarára bízta, ahová a bevételeket is be kellett szállítani. A helytartótanács gyakorolta ezentúl Magyarországon a postai joghatóságot. Ítélkezett azok fölött, akik a postaügyben kibocsátott s hazánkban kihirdetett általános intézkedések ellen vétettek, akik a posta jogait megsértették s azok fölött a postaalkalmazottak fölött, akik kihágást követtek el. A postamesterek a helytartótanácshoz fordultak panaszaikkal, ha a megyék, községek vagy városok a megrongált utakat vagy hidakat nem akarták helyrehozni. Ha a posta megtámadóit kinyomozták, arról is a helytartótanácsnak tettek jelentést. Azokban a kérdésekben, melyeknek az egész birodalom postaügyére hatásuk volt, továbbra is a bécsi posta-főigazgatóság intézkedett. Ilyeneknek tekintették a levélpostajáratok menetrendjének meghatározását, a postautak kijelölését, s általában a postajáratok szabályozását, vonatkozó összes ügyeket, továbbá a levélposta kezelésének a szabályozására és végül a viteldíjak megállapítását. Ezeket az ügyeket a bécsi posta-főigazgatóság az örökös tartományok hasonló teendőivel közösen intézte és rendelkezéseit a helytartótanácson, vagy a magyar kamarán keresztül juttatta a magyarországi postahivatalokhoz. 2
II. Józsefnek ezek az intézkedései azonban csak a levélpostaügyek igazgatóságára vonatkoztak. A kocsiposta szervezetét, mely a pénz-, csomag és utasszállítást (diligence- és később gyorskocsi-járatok) végezte mint külön vállalkozást, minden vonatkozásban központilag, az egész Habsburg-birodalomra nézve egyöntetűen a bécsi "postakocsi-főexpeditio" vagy későbbi nevén "kocsiposta főigazgatóság" (Postwagen-Hauptexpedition, Hauptpostwagen-Direktion) irányította, mely az osztrák udvari kancelláriának, illetve kamarának volt elrendelve. A postakocsi-főexpeditio intézkedéseit a Budán, Pozsonyban, Temesváron és Nagyváradon felállított kocsipostai-expeditiók (Postwagenexpeditionen) foganatosították. Ez az állapot akkor sem változott, amikor az osztrák tartományokban a kocsiposta külön igazgatását megszüntetve, 1829. április 27-én a legfőbb udvari postaigazgatóság alatt a levélposta igazgatásával egyesítették és ugyanakkor a levélposta és kocsiposta igazgatását, a kocsiposta-expeditiókat és postapraefecturákat vidéken is egybeolvasztották. Magyarországon tehát megmaradtak továbbra is a kocsiposta-igazgatás közvetlenül Bécsből irányított külön szerve, a kocsiposta-expeditiók. A magyarországi postaügynek tehát kettős - egy teljesen Bécsből kormányzott - szervezete és igazgatása volt. A levélposta körüli igazgatási teendők megkönnyítésére az országot, Horvát-Szlavónországot is beleérve, már régebben nyolc postaigazgatósági területre (postae praefectoratus officii districtus) osztották, melyek székhelyei Budán, Pozsonyban, Kassán, Temesváron, Zimonyban, Kőszegen, Varasdon és Eszéken működtek. A postaigazgatóságot a kerület székhelyén levő főpostahivatal főnöke (postae praefectus, Oberpostverwalter) végezte. A postafőnökök mellett a számvevőségi ügyek intézésére egy-egy ellenőr, továbbá postatisztek és járulnokok működtek. 1819-ben a kőszegi és zimonyi praefecturákat feloszlatták, s így ettől kezdve csak hat postaigazgatóság működött az országban. A központi hatóságoktól érkező rendelkezéseket a kerületi postaigazgatóság továbbította a postahivataloknak és postaállomásoknak. Mindezek után megállapítható, hogy a helytartótanácsnak a magyar postaügyek irányításában betöltött szerepe csak igen kis területre korlátozódott és az összes fontosabb kérdésekről Bécsben döntöttek. Ezt az állapotot akarták a magyar rendek megváltoztatni II. József halála után az 1790-es országgyűlésen. II. Lipót ekkor a magyar rendek fellépésére törvényben biztosította "hogy a Magyarország s kapcsolt részei határain belül létező postákat a magyar helytartótanács igazgatása alá, jövedelmeiket pedig a magyar kamarától elvonatni sohasem engedi meg". A gyakorlatban azonban azt bizonyítja, hogy e törvény meghozatala a magyar postaigazgatásban semmiféle változást nem hozott. 1813-ban Paar Károly herceg lemondott a központi postaügyek vezetésében meglevő jogköréről, amely az 1722-ben III. Károly és a Paar-család közt történt megállapodás értelmében a Paar-család kezében volt. Az osztrák postaigazgatás ez alkalommal átengedte a magyar kormányszerveknek a postatisztviselők kinevezését. Lényegesebb hatáskör-bővülést azonban ez sem jelentett, mert a helytartótanács csak javaslatokat tett a postai állások betöltésére, a kancellárián keresztül az udvar elé és a döntést itt hozták meg. Hogy a helytartótanácsnak, illetve a pénzügyi osztálynak az önálló intézkedési hatásköre milyen kis területre korlátozódott, az az alábbiak során, az osztály feladatainak leírásából látható. Az új postaállomások felállítására, vagy a régiek megszüntetésére rendszerint a postaigazgatóságok tettek javaslatot a gyakorlati körülmények figyelembevételével. De a megyék is gyakran intéztek hasonló kérelmeket a helytartótanácshoz. Ezeket a kéréseket az ügyosztály a tanács határozatával - melyet rendszerint a postaigazgatóságok véleménye alapján hoztak - felterjesztette az udvarhoz döntés végett. Az uralkodói döntés megérkezése után az ügyosztály megtette a szükséges intézkedést. Az új postaállomás, vagy levélgyűjtőhely felállítása esetén a postaigazgatóság által a postamesterekkel vagy levélgyűjtőkkel külön szerződést az ügyosztály felterjesztette az uralkodó elé jóváhagyás végett. Új postaállomásoknak mind az országban, mind az összes tartományokban történő felállításáról vagy megszüntetéséről az ügyosztály értesítette a kerületi postaigazgatóságokat. Erre a tájékoztatásra a zavartalan és minél gyorsabb postai összeköttetés megteremtése céljából volt szükség. Az örökös tartományokban történt új állomás szervezésekről rendszerint a kancellária útján értesült a helytartótanács és ugyanezen a hivatali úton adott tájékoztatást a magyarországi új postaállomások felállításáról. Igen gyakran fordultak a postahivatalok panaszokkal a helytartótanácshoz, hogy a megyék nem gondoskodnak az utak és hidak karbantartásáról. Ilyen esetekben az ügyosztály felszólította a törvényhatóságokat mulasztásaik minél előbbi pótlására. 3
A rendszeres postajáratok késéséről a postahivatalok kimutatást küldtek fel a kerületi postaigazgatóságokon keresztül a helytartótanácsnak. A kimutatás mellett igazolni kellett a késés okát. Ha a késés nyilvánvaló hanyagságból történt, akkor az ügyosztály javaslatot tett az uralkodónak a hanyag alkalmazottak megbüntetésére. A büntetések rendszerint jelentős összegű pénzbírságok voltak. Ha egyes tisztviselők továbbra is rosszul végezték munkájukat, akkor elbocsátották őket állásukból. Postakocsik kirablása esetén az ügyosztály utasította a megyéket a tettesek kinyomozására. A törvényhatóságoknak a postarablási ügyekben hozott ítéletét az ügyosztály az uralkodó elé terjesztette. A helytartótanács gondoskodott a postakerület, vagy postaállomások munkájának időnkénti felülvizsgálatáról. A vizsgálatot az ügyosztály rendelte el, rendszerint abban a kerületben, ahol már előzőleg a legtöbb hiányosság volt tapasztalható. Az ellenőrzés a postahivatalok pénz- és ügykezelésétől kezdve úgyszólván mindenre kiterjedt a postalovak ápolásán, a lószerszámok karbantartásán át egészen az utak állapotának alapos megvizsgálásáig. A kiküldött bizottság részletesen beszámolt a helytartótanácsnak tapasztalatairól és az előforduló hiányosságok okairól. A jelentés felülvizsgálata után az ügyosztály megtette a szükséges intézkedéseket a hibák kijavítására. Az utas-, csomag- és pénzszállítást lebonyolító ún. diligence járatok és az 1823-ban megindított gyorskocsi-járatok mellett nálunk igen sok, a postával versenyző magánvállalat alakult, melyek közül legelterjedtebb és leggyakoribb a "gyors parasztoké" volt. E vállalatok az utas- és csomagszállítás mellett levélcsempészettel is foglalkoztak, lényegesen csökkentve ezzel a posta bevételi forrásait. Az ügyosztály mindent elkövetett, hogy ezt, vagy a levélcsempészetnek egyéb formáit megakadályozza. Ott, ahol rendes postajárat nem közlekedett, a magánvállalatok kérésére legfelső jóváhagyással engedélyezték a levélszállítást. Az ügyosztály ezenkívül még utasításokat adott a postahivataloknak a kocsiposta intézetekkel való együttműködésre. A törvényhatóságoknak a kocsiposta vagy gyorskocsi járatok megindítására vonatkozó kérelmeit támogatta, felterjesztve az uralkodóhoz végleges döntés végett. Azokat a leveleket, melyeket feladóik sürgősen akartak rendeltetési helyükre juttatni, külön postával (extraordinaria) továbbították, melyet általában stafétának neveztek. Az ilyen küldemények szállítására minden postaállomáson legalább egy lovat kellett állandóan készenlétben tartani és azt más célra nem vehették igénybe. Természetes, hogy az ilyen levélszállítás jóval költségesebb volt, mint rendes postajárattal küldött levelek viteldíja. Ez a körülmény számtalan visszaélésre adott lehetőséget. A postamesterek ugyanis felvették a magánfelektől a különposta viteldíjat, de a levelet csak rendes járattal továbbították. A helytartótanács ilyen esetekről akár magán, akár hivatalos úton értesült, vizsgálatot indított, melynek eredményéről jelentést tett az udvarnak, ahol a büntetést megállapították. De a lassú szállítások miatt is gyakran történtek felelősségre vonások. Az eljárás ilyenkor is hasonló volt az előzőhöz. Az ügyosztály tett javaslatokat a postabér és szállítási idő felemelésére, vagy leszállítására. A postabérek megállapítása végett a törvényhatóságoktól befutó jelentések alapján a számvevőség minden év áprilisában és novemberében kimutatást készített a széna, szalma, zab és egyéb takarmányokról. E kimutatásokat az ügyosztály felterjesztette az udvarhoz tájékoztatónak, a postabérek megállapítására. A szállítási idő módosítása is elég gyakori volt. Ezt a postaigazgatóságok véleménye alapján kérték az uralkodótól. Az örökös tartományokban történő postabér, vagy szállítási idő szabályozásáról a kancelláriától nyert értesítést továbbították a postaigazgatóságok felé. Hasonló módon járt el az osztály a távolságok módosításáról hozzá érkező leiratokkal. A levelek feltörésével, elvesztésével vagy elrablásával kapcsolatos panaszok esetén a vizsgálatok megindításáról az ügyosztály intézkedett. Az 1790-es évektől kezdve egyre inkább igyekeztek a bécsi udvarban a magyar posta szervezetét kémkedési célokra felhasználni, hogy ezzel a törvényhatóságok és a politikai szempontból az udvar számára veszélyes magánosok levelezését megfigyeljék. Ugyanakkor a levéltitok megsértését, ahol ebben az államérdek nem játszott közre, a legszigorúbban megbüntették. A hírlapok postai szállításának engedélyezéséről szóló kérelmeket az ügyosztály a kancellárián keresztül az udvar elé terjesztette. Azoknak a külföldi és hazai hírlapoknak a jegyzékét, melyek postai szállítását engedélyezték, a bécsi főpostahivatal leküldte a helytartótanácsnak, ahonnét továbbították a kerületi postaigazgatóságokhoz. Ha a portómentességet nem élvező hivatalok a levélszállítási díjak befizetéséről szóló nyugtákat nem küldték be megszabott időre, akkor az ügyosztály felszólította őket mulasztásuk pótlására. 4
A postaszemélyzet kinevezésére, előléptetésére és nyugdíjazására vonatkozóan a kamarával egyetértésben az ügyosztály tett javaslatot az udvar felé. Szabadságolási ügyben a helytartótanács a saját hatáskörében döntött. A tisztviselők kihágási ügyeiben az uralkodó döntött a helytartótanács javaslatára. Az ilyen ítéletekről aztán az összes postaigazgatóságokat értesítették. A postamesteri állás javadalmazását, tekintettel a szállítással kapcsolatos lótartásra, igen sok helyen postaföldek juttatásával egészítették ki. Elsősorban legelőt és kaszálót adtak a postalovak részére, és gyakran szántóföldet is a postamestereknek. Lehetőleg a postaállomások közelében voltak ezek a földek, melyeket rendszerint a községek vagy a kincstár, sőt gyakran a földbirtokosok ajánlották fel és idővel átmentek a postamesterek tulajdonába. Ezek a postaállomáshoz tartozó telkek mentesek voltak mindenfajta közszolgálat alól. A községek vagy törvényhatóságok azonban a mentességet gyakran nem vették figyelembe és a postamestereket valamilyen közszolgálat teljesítésére akarták kényszeríteni. A postamesterek ilyen esetekben a helytartótanácshoz fordultak panaszaikkal, ahonnan azonnal szigorú utasítás ment az illetékes törvényhatósághoz, hogy a postaállomásokhoz tartozó telkek után a közterhek behajtását azonnal szüntessék be. Az ügyosztály iratainak irattári rendszere azonos a többi ügyosztályéval. Az 1783/84., 1785. és 1785/86. évi iratok lajstromai és mutatói a "Regestrum" c. központi lajstromkönyv 111., 130. és 132, rakszámú kötetben találhatók. A szabályrendeleteknek az "Acta" sorozatból történt kiemelését az 1810-es évektől kezdődően - bár nem következetesen - bejegyezték a lajstromkönyve. A szabályrendeletek között van néhány 1783 előtti irat, sőt az első 1718-ból való. A "Normalia" sorozathoz több példányban készítettek mutatót, melyek bejegyzései azonban több-kevesebb eltérést mutatnak. Az egyes kötetek a következő adatokat tartalmazzák: Az "Index generalis benignarum normalium dispositionum in obiectis postalibus" című kötetet 1777-1805-ig vezették. A fontosabb tárgyi kivonatán kívül megadja azok keltét, kancelláriai és helytartótanácsi iktatószámát és irattári jelzetét. Az "Index normalium departamenti postalis" feliratú mutató az előbbivel azonos rendszerű. 1784-1844-ig vezették. Az "Index normalium in postali" című mutatót 1783-1844-ig vezették. A fontosabb tárgyi címszavak első két betűjéig terjedő abc-rendben a rendeletek rövid tartalmán kívül csak a kancelláriai és helytartótanácsi iktatószámot tünteti fel. Az "Index normalium postalium ab anno 1784" feliratot viselő mutatót 1807-ig vezették. A fontosabb tárgyi címszavak első betűjéig terjedő abc-rendben az iratok tartalmán kívül az irattári jelzetet tartalmazza. A "Postai osztály szabályrendeletei mutatója" feliratú kötet az előbbivel azonos rendszerű, 1844-1848-ig vezetett magyar nyelvű mutató. Kutatóterem megnevezése Related units of description Related units of description: A postaügyi iratok a korábbi időszakban az "Acta miscellanea"-ban, 1780-tól 1783-ig pedig az "Acta secundum referentis" állagban Bacho (1780-1783) és Eszterházy (1783) tanácsosok nevei alatt találhatók Bécsi kapu tér Eredeti irat: C 2 Protocollum exhibitorum, 1769-1848 (Állag) Eredeti irat: C 10 Regestrum, 1783-1786 (Állag) Use Required permission: Physical Usability: Accessibility: Mikrofilm másolat: X 7803 Departamentum postale(c 65) (Állag) Nincs Másolatban is Nyilvános URL for this unit of description 5
URL: http://lnyr.eleveltar.hu/mnlquery/detail.aspx?id=319 6