Felemáslábú rákok (Amphipoda; Crustacea) globális diverzitása kontinentális vizekben Készítette: Reitzi Bernadett Pécs 2014
Rendszertani besorolás: Regnum: Animalia Phylum: Arthropoda Subphylum: Crustacea Classis: Malacostraca Subclassis: Eumalacostraca Superorder: Pericardia Order: Amphipoda Felemáslábú rákok 53 család 293 nemzetség 1870 faj kontinentális vizekből http://animal.memozee.com/view.php?tid=3&did=27309
ritka fosszíliák legalább 250 millió éves a rend Pangea feldarabolódásának idejére tehető a csoport diverzifikálása, kontinentális vizekben
Általános jellemzők: tagolt, oldalirányban lapított test ált. egy pár nyél nélküli összetett szem 2-40 mm közvetlen fejlődés marsupium (költőüreg) hideg áramló vizek és felszín alatti élőhelyek trópusokon ritkák
Általános jellemzők: összességében a legdiverzebb felszín alatti állatcsoportok közé tartoznak diverz táplálkozási szokások táplálék és energiacsatornaként működnek polifiletikus csoport
Kontinensek közötti mintázatok A kontinentális fajok (felül) és nemzetségek (alul) teljes száma tipikus előfordulás hideg-mérsékelt övben trópusokon ritkák alacsony diverzitás az északi szélességi fokoknál a pleisztocén eljegesedések miatt magasabb diverzitás: Európa mediterrán része, Észak- Amerika déli része, vagy Dél-Ausztrália.
Kontinensek közötti mintázatok Palearktisz: 38 család o az endemizmusok centruma 16 családdal Fajképződési forrópontok: Dél-Európa, Bajkál-tó és a Ponto-kaszpi-medence Nearktisz: 12 család Ausztrália: 12 család A kontinentális családok (felül) és endemikus családok(alul) száma Gammarus lacustris a legnagyobb elterjedésű faj (cirkumboreális)
Palearktisz Faunája: 5 állatföldrajzilag elkülönült részből áll. 1. Nyugat-Palearktisz: a világon leírt felemáslábú rákok közel fele fordul elő főként felszín alatti fajok és családok Niphargidae és Pseudoniphargidae
Palearktisz 2. Kelet-Palearktisz: Jesogammarus és Gammarus nemzetségek endemikus a Pseudocrangonictydae család Pallaseidae 3. Bajkál-tó: 363 endemikus faj a felemáslábú rákokat tekintve legmagasabb a diverzitás és az endemikus taxonok száma
Palearktisz 4. Ponto-kaszpi-medence: neogén epikontinentális tengerből származik Pontogammaridae és Corophiidae családok 40 endemikus faj csak a Kaszpi-tengerben Corophiidae 5. Észak-Holarktisz: erős diszperziós képességekkel rendelkező taxonok Európában például: Monoporeia affinis, Pallaseopsis quadrispinosa. felszín alatti refúgiumokban: Crymostygius thingvallensis Crymostygius thingvallensis Monoporeia affinis
Nearktisz 236 kontinentális vízi taxon Crangonyctoidea szupercsalád a diverzitás Észak-Amerika karsztos területein a legnagyobb Gammarus tigrinus másodlagos kolonizáció jelenkori példája
Neotropikus birodalom Karib-térség barlangjaiban számos reliktumfaj (Hadziidae) Bogidiellidae család
Ausztráliai birodalom Crangonyctoidea szupercsalád 2 családja endemikus Ausztráliában és további 2 család Új-Zélandon Parameltidae család a Gondwana reliktumcsoportja Tasmania: Antipodeus genus
Veszélyek: endemizmusok szűk elterjedése (barlangok, korlátozott élőhelyek) kihalás élőhely pusztulás és leromlás Invázió kontinesen belüli invázió a kolonizációs siker összefügghet a környezet zavarásával és szennyezésével Észak- és Közép-Európai folyók közösségei változás alatt állnak a Dikerogammarus villosus agresszív terjedésével (már a Balatonban is) Dikerogammarus villosus az Észak-Amerikai Gammarus tigrinus európai hódítása
Hazánkban Jelenleg három őshonos faj (Gammarus fossarum, G. balcanicus és G. roeseli) és kilenc ponto-kaszpi eredetű inváziós faj található Magyarországon (Chelicorophium sowinskyi, C. curvispinum, C. robustum, Dikerogammarus haemobaphes, D. bispinosus, D. villosus, Echinogammarus ischnus, E. trichiatus és Obesogammarus obesus). Gammarus roeseli Gervais 1835 Gammarus fossarum Koch 1835
Köszönöm a figyelmet!