DERECSKE HAJDÚVÁROS Szendrey István A kérdés ismerői, a község lakossága és a történeti irodalom egyaránt úgy tudja, hogy Derecskére Bocskai István telepített hajdúkat.a köztudat a hagyományra épít, az irodalom pedig az erdélyi törvényekre. Nem meglepő, hogy ebbe a megfogalmazásba sok ellentmondás vegyül, s hol 1605., hol pedig 1606. évi telepítésről olvashatunk. Bizonyítékok azonban a Bocskai-féle telepítésre nincsenek, s arra sem, hogy 1631-ben ezt az adományt erősítette volna meg I. Rákóczi György erdélyi fejedelem. Nem vonjuk kétségbe, hogy Bocskai István korától éltek a területen hajdúk. Sőt : eléggé ismert, hogy Bihar vármegyében Köleséire ő telepített hajdú vitézeket. Ezen túlmenően azonban Biharban Bocskai-kori telepítésre vonatkozó adatok ezideig nincsenek. A sokszor idézett erdélyi törvényeket nem tekinthetjük perdöntőnek.2 Más kérdés, hogy hajdúk, hajdú-módra élők vajon laktak-e Bocskai fejedelem korától Biharnak, Köleséi-Szalontón kívül más helységében is? A feltételezés megengedhető, hiszen a tájon már 1526-tól találunk - nem is kis számban - hajdúkat. 3 Korszakunkban is alig képzelhető el, hogy a vidéken szórványosan legalábbis ne lettek volna hajdúk, de Báthori Gábor fejedelem uralkodásáig - a fenti példán túl még egy kivételtől eltekintve - letelepítve nincsenek. Bocskai után feltételeznünk lehet pl. azt, hogy Nagy András hajdúgenerális birtoklása idején Derecskén is lakhattak őt szolgáló hajdú katonák. 4 Az aztán merő képzelet, hogy Nagy András halála után azért adta Báthori Gábor Lónyai Farkasnak a derecskei adót, mivel ott hajdúk laktak. Ha a fejedelem az adót adományozta el, úgy Derecskén jobbágyok laktak, hiszen tudvalevő, hogy a fejedelmi hajdúk katonai szolgálattal adóztak Erdély urának ; azaz ezt az adót" aligha adományozta volna Lónyainak. Bocskai derecskei 1 Számos munkát említhetnénk erre. Ezek közül csak néhányra hivatkozunk, így O'sváth Pál: Bihar vármegye sárréti járása leírása. Nagyvárad, 1875. 104, 331, 505. old. - Borovszky Samu szerk. : Bihar vármegye és Nagyvárad. Bp. é n. (1901) 506. old. - Nadányi Zoltán : Bihar-vármegye. Bp. 1938. 353. old. - Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben. - Magyarország. Bp. 1891. II. k. 399. old.-gallacz János : Monográfia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról. Nagyvárad, 1896. 180. old. stb. - Vö. Szendrey István : A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen, én. (1958) 5-6. old. 2 Pl. uo. és Szendrey István : Hajdú-szabadságlevelek. Debrecen, 1971. 49-65. old. 3 Szabolcs-Szatmári Szemle. 1971. 3. szám. 35. s köv. old. 4 Vö. Szendrey L : Hajdú-szabadságlevelek i. m. 158-160. old. 149
telepítését tehát bizonyítani nem lehet, sőt azt sem, hogy az első, vagy esetleg egy Bethlen Gábortól származó második telepítő-oklevél elveszett volna.5 Derecske hajdúvárossá tételére egyetlen hitelt érdeml ő okiratunk van : I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1631. június 23-án kelt kiváltságlevele, amely szerint a fejedelem vásárolta a falut a Szabolcsból áttelepülő 1000 hajdú számára. Csupán erre az adományra hivatkozott a kérdésben szakszerű körültekintéssel és pontossággal eljáró történetíró, aki hiteles másolat alapján bizonyította a telepítést, de ezt a forrást szinte sohasem vettük tekintetbe.s Ennek az oklevélnek azóta több másolata is előkerült, s tudjuk, hogy a XIX-XX. század fordulóján, sőt még a II. világháború idején is a község irattárában őrizték az eredeti kiváltságlevelet, amely azóta sajnos elveszett.' Derecske hajdújogát tehát csak 1631-től tekinthetjük bizonyítottnak. Mivel e jog elnyerésének körülményeiről és az ide települt hajdúság kilétéről- egyetlen feldolgozást kivéve$- soha senki érdemben nem szólt, ebben a munkában szükségesnek tartjuk a kérdés alaposabb, az országos történettel is összefüggő bemutatását. Bethlen Gábor fejedelem a Habsburgok ellen vívott harcai egyik sikereként elérte, hogy az Erdéllyel határos 7 magyarországi vármegyét haláláig Erdélyhez csatolták. Ezek közé tartozott Szabolcs is, a nagy hajdúvárosokkal egyetemben. Bethlen jól látta, hogy Erdély területének bővítése, s a hajdúknak Erdélyhez való ilyen kapcsolódása rendkívül nagy előny a kis fejedelemség biztonsága szempontjából. Érthet ő tehát, hogy amidőn egészségi állapota rosszabbodott, 1629 augusztusában gyűlésbe hívta a hajdúságot Debrecenbe. Azt akarta elérni, hogy halála után a hajdúvárosok tagadják meg a királyi Magyarországhoz való visszacsatolást. A hajdúkon kívül nagy tekintélyű főurat is igyekezett megnyerni tervének, volt hadvezérét, Rákóczi Györgyöt. A hajdúk álláspontjáról keveset tudunk - ellentmondásos a magatartásuk -, Rákóczi. György ingadozása ellenére lényegében megtagadta a közreműködést abban, hogy a Habsburgok és Bethlen szerződését ne hajtsákvégre.9 Bethlen Gábor tehát élete utolsó napjaiban nem tudott szilárd biztosítékot találni a kérdés megoldására. A halálát követő zavaros esztendő pedig jó alkalmat adott a Habsburgoknak a beavatkozásra. Bethlen utódja, Brandenburgi Katalin trónja biztosítása érdekében azonnal készségesnek mutatkozott arra, hogy visszaadja a 7 vármegyét. Ennek tudatában, s terveiknek megfelelően a császári biztosok már 1630 januárjának közepén gyűlést tartottak Kassán a visszacsatolandó területek várkapitányaival és a hajdúk vezetőívek. Kimondották a 7 vármegye visszakerülését, a céloknak meg nem felelő várkapitányokat megbízhatókkal váltották fel, de sok bajuk volt a hajdúkkal". Ezeknek ugyanis esküt kellett volna tenniük a magyar királyra, amire nagy részük nem volt hajlandó.lo Az események legfőbb mozgatója Eszterházy Miklós nádor, mindenáron meg akarván szerezni a területet, kezdetben mindent elkövetett, hogy a maga 5 Lásd O'sváth P. i. m. 331. old. - E kérdésekre fentebb is utaltunk. 6 Lukinich Imre : Erdély területi változásai. Bp. 1918. 342-347. old. 7 A kérdésre lásdszendrey L : Hajdú-szabadságlevelek i. m.203-205. old., ahol az oklevél szövege is olvasható. 8 Makkal László : A kuruc nemzeti összefogás előzményei. Bp. 1956. 114. s köv. old. - Sajnos a közelmúltban megjelent Hajdúböszörmény története" c. munka sem fordított a kérdésre kellő figyelmet. (Szerk. : Szendrey István) Debrecen, 1973. 9 Szilágyi Sándor : I. Rákóczi György. 1593-1648. Bp. 1893. 144-146. old. 10 Uo. 147-151. old. 150
oldalára állítsa a hajdúkat. Első lépése lomoly reményekkel kecsegtetett. Mint láttuk, a nagy fejedelem felesége, az erdélyi trónon utódja, egyáltalán nem gondolt a vármegyék megtartására.a hajdúvárosok, kapitányok magatartása pedig szerfölött ellentmondásos volt. Eszterházy nádor jól tudta, hogy a hajdúk csatlakozása nélkül lehetetlen tervének megvalósítása, ezért ahhoz az eszközhöz folyamodott, hogy megbontja a hajdúk egységét.a szerep eljátszására legalkalmasabbnak tűnt Szoboszló kapitánya, Fekete Péter, aki eddig is gyakorta szállt szembe a többi hajdúvárossal. Valóban, Fekete Pétert sikerült Eszterházynak megnyernie, s ő Fekete Péter a szoboszlói hajdúkapitány be is küldé a nádor parancsolatját a hajdúknak, hogy felüljenek." 11 A szoboszlói kapitánynak azonban korántsem volt olyan hatalma az egész hajdúság fölött, hogy szavára valamennyien hajlottak volna. A jelekb ől ítélve különösen nem Böszörmény, ahol Erdélyi András kapitány állt a csatlakozást ellenz ők élén. Brandenburgi Katalint követően a szerfölött határozatlan idősebb Bethlen István is a megyék átadása mellett foglalt állást, szemben fiával (ifj. Bethlen István) és vejével (Zólyomi Dávid). 1630 nyarán levélben értesítette a nádort arról, hogy fia- aki váradi kapitány volt - katonáival és a-bihari hajdúkkal Debrecenbe szállt az ellenálló böszörményi hajdúkapitány hívására, aki segítséget kért ifj. Bethlen Istvántól Eszterházy ellen. Hogy még inkább megbékítse Bethlen a nádort, tudomására hozta ; fiát visszarendelte Debrecenből. Jóllehet ekkorra, már átlátta miben is mesterkedik Eszterházy, annak mégsem tulajdonított jelent őséget, hogy a hajdúság Erdély oldalán maradjon.~2 De sem Brandenburgi Katalin, sem id. Bethlen István, másrészt sem Eszterházy Miklós, sem Fekete Péter állásfoglalása és lépései nem döntötték el a kérdést. Sokkal inkább ifj. Bethlen István, Zólyomi Dávid és nem utolsó sorban az Erdélyi András által vezetett ellenálló hajdúk. Végsőfokon pedig Rákóczi György, már mint erdélyi fejedelem oldotta meg a kor e nagy jelent őségű problémáját, egyáltalán nem biztos, hogy kihatásában kedvez ően. Miután Eszterházy nádor semmiféle ügyeskedéssel, az oszd meg és uralkodj elv alkalmazásával sem tudta tervét elérni, elhatározta, hogy szétveri a hajdúkat és az élükre álló két ifjú gróf seregét. Első lépésként a kállóiakkal támadtatta meg a böszörményieket, de a segítségre siet ő váradi kapitány visszaverte a kápói császári csapatokat.l3 Kevéssel ezután Bornemissza János kassai kapitány 3 ezer főt számláló seregét zúzták szét és nyomták vissza a Tisza másik oldalára. A kérdés nemcsak a katonai kudarcok miatt vált a Habsburgok számára mind veszedelmesebbé, de azért is, mivel az erdélyi belső zűrzavarral elégedetlen ifj. Bethlen és Zólyomi grófok megnyerték Rákóczi Györgyöt, hogy az fogadja el az erdélyi fejedelmi trónt. Rákóczit a hajdúk fejért ői gyűlésükön valósággal fejedelmükké választották, ezzel oldalára álltak. Rákóczi elfogadta a felkínált trónt, és szeptemberben már Zólyomi Dávidék táborában található. Erdélybe való bevonulását támogatandó, megindultak a hajdúk is, akik közben leváltották megalkuvó kapitányaikat, s helyükre Rákóczi-hű embereket választottak.l4 Eszterházy a hajdúkat igen veszedelmes ellenségnek találta és rádöbbent arra is, hogy most már Rákóczi megbüntetése sem sikerülhet másként, csak 11 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. (Szerk. : Szilágyi Sándor) Bp. 1883. IX. k. 1629-1637. 6-10. old. - Vö. Történelmi Tár 1885. évf. 107-107., 116. old. 12 Horváth Mihály : Kismartoni regesták 1617-1645. Magyar Történelmi Tár. 1861. évf. 41-43. old. 13 Szilágyi S. : i. m. 153-154. old. 14 Uo. 156-182. old. - Makkal L. i. m. 112-122. old.
a hajdúság leverésével. Ezért nem is késlekedett, pedig ekkor még egyáltalán nem volt világos, hogy a 7 vármegye ügyében miként fog cselekedni Erdély új fejedelme. A császári erők újra támadásba lendültek, de Rakamaznál teljesen szétverte őket a hajdúk által támogatott erdélyi sereg. Úgy tűnt, hogy az 1631 tavaszán lezajlott rakamazi csata mindent eldöntött. A császár- a töröktől is félve -utasította a nádort akciói abbahagyására, s elrendelte, hogy az 1630 decemberétől erdélyi fejedelem Rákóczi Györggyel kössön békét.ls Eddig minden jel arra mutatott, hogy Rákóczi fejedelem ereje tudatában, az elsöpr ő rakamazi ütközet után feltétlenül az ifjú grófok és a hajdúk álláspontját, a 7 vármegye átadásának megtagadását fogja megvalósítani. Erre muta tott pl., hogy elfogatta és Váradra vitette a leváltott, Habsburgokhoz húzó hajdúkapitányokat. Továbbá ; Erdélyi András a fejedelem közvetlen környezetében játszott vezető szerepet.~s A váradalmak azonban hiábavalónak bizonyultak. Rákóczi György a hajdúk támogatásával elnyerte az erdélyi trónt, leverte Eszterházy csapatait, s amikor a nádor császári utasításra alkudozásra kényszerült, Erdély fejedelme a tárgyalást, a kompromisszumos megoldást választotta, annak ellenére, hogy 14 ezer fős serege állt fegyverben, amellyel a 7 vármegye védhet ő lett volna. Rákóczi kiegyezése mellett meglep ő az is, hogy a megvert nádor egyáltalán nem legyőzöttként lépett fel a tárgyalásokon. Mindenekel őtt természetesen követelte a 7 vármegyét, a Habsburg-párti hajdúkapitányok visszahelyezését, a hajdúság személyes hűségesküjét és persze Erdélyi Andrásék megbüntetését. A fejedelem voltaképpen mindenben engedett : kivéve Erdélyi András és társainak ügyét. Így aztán a 7 vármegye Habsburg fennhatóság alá került. Az elcsapott hajdúkapitányok visszakerültek városaik élére. Eszterházynak csak abba kellett belenyugodnia, hogy azok a hajdúk, akik nem tették le a hűségesküt, szabadon elvonulhattak erdélyi területre, élükön Erdélyi Andrással, akit viszont kizártak - 4 társával egyetemben - a közkegyelemb ől.l' A hajdúk valójában nem ezt várták, nem ezért harcoltak. Az adott körülmények között azonban a lázadó böszörményieknek - nyilvánvalóan voltak közöttük más városból valók is - nem maradt más választásuk, mint az elköltözés. Így került tehát a harmadik hajdúfelkelést vezető Erdélyi András böszörményi kapitány 1631-ben 1000 hajdújával Derecskére,l$ akiket aztán - amint lentebb látni fogjuk - mindvégig védelmezett Rákóczi György a másik ellenséggel, a törökkel szemben. Amíg a 7 vármegye ügye, s az erdélyi fejedelemség kérdése el nem dőlt, a török elég aktív figyelemmel kísérte az eseményeket. Ismételten tapasztalható, hogy a Habsburgokkal szemben az ellenálló hajdúk oldalán állt. Nem utolsó sorban ennek is lett következménye, hogy Bécs eltiltotta a magyar nádort a további harcoktól. Az azonban már egyáltalán nem tetszett a törököknek, hogy az erdélyi fejedelem a hódoltság határán egy hajdú-központot hívott életre Derecske betelepítésével. (Egyébként határozott körvonalai látszanak egy jól ki- 15 Uo. 125., 134. old. - Szilágyi S. : i. m. 200. old. - Erdélyi Országgyűlési Emlékek i. m. 38. 41-46., 51-56., 159-161. old. 16 Makkal L. i. m. 136-137. old.- Erdélyi Országgyűlési Emlékek i. m. 175. old. 17 Makkal L. : i. m. 134., 138-151., 207-208., 271. old. -Vö. Szilágyi Sándor : A Rákócziak kora Erdélyben. Bp. 1868. 283. s köv. old. 18 Makkal L. : i. m. h. és 148. old. - Rákóczi Györgynek Erdélyi András régi ismerőse, régi katonája volt. 1621-ben ugyanis Rákóczi alatt szolgált a pozsonyi táborban. Nagy László szóbeli közlése, amiért ezúton mondok köszönetet. 152
építettvédelmi láncnak,melynekerősségei Pocsaj és Derecske.)Egyenesen határsértéssel vádolták Rákóczid, s ezután az erdélyi-török diplomáciában újra meg újra sarkalatos kérdésként szerepelt Derecske. Már Rákóczi György fejedelemségének kezdetén jelentette a Portáról az erdélyi követ, hogy az udvarban rossz néven veszik Derecske hajdúvárossá tételét. Voltaképpen a Portát és a nagyvezért a szolnoki és csongrádi törökök buj togatták Rákóczi és a hajdúk ellen. Eddig ugyanis Derecske lakói adót fizettek a csongrádiaknak, akik a szolnokiakkal együtt szabadon portyáztak a vidéken. Jóllehet 1632-ben is fizettek 225 forintot, ez az összeg kevesebb volt a régi adónál, a szabad fosztogatás lehetősége meg teljesen megszűnt. 2 Így aztán szemére vetette a szultán Rákóczinak, hogy az előző erdélyi fejedelmektől várakat kapott, Rákóczi viszont a fényes udvar rovására növeli Erdély területét : elvette Derecskét és 1000 hajdúval ültette meg. 21 A fejedelem a szemrehányás után utasította követét, hogy mindenképpen bírja belátásra Derecske ügyében a nagyvezért. Győzze meg a birodalom vezetőit, hogy Derecske lakói most is, ezután is fizetnek adót, s így, mint az ő embe rei, a szultánnak is hűséges alattvalói. De ha elkergetnék őket lakóhelyükről, Erdélynek és a töröknek is ellenségeivé válnának. 2z Erdély követei tudomást szereztek arról, hogy a már említett szolnokiak izgatják a török birodalom vezetőit, ezért tanácsolták a fejedelemnek ; ügyelni kell arra, hogy a derecskei hajdúk ne ~ttközzenek a közelben lakó török kel, mert abból csak baj szárinazhat. Ki kell várni, amíg más lesz a terület török ura, akkor ez az intrika bizonyára meg fog szűnni.a fejedelem e tanács után azt kérte követeitől ; intézzék el, hogy a derecskei hajdúk annuatim adjanak háromszáz forintot, egyebet semmit se, s erről kellene levél a császár pecsétje alatt, hogy feljebb ne verhessék soha... Bizonnyal tudjuk, ennyi summát szolgálatjokkal együtt is nem tött volna az derecskei paraszt-emberek summájok...»as Ezzel azonban a kérdés nem került nyugvópontra. Nyilván a pecsétes levelet nem sikerült megszerezni, mert a Porta 1633 közepén is azt közölte a követekkel, hogy Derecskéhez senkinek, csak a hatalmas császárnak van jussa. Már-már sikerült elintézni a kérdést, amikor újabb érvet találtak a törökök : nem lehet a szultán kiváltságát megadni Derecskének, mert akkor még az is előfordulhat, hogy Rákóczi fejedelem ellen fordulnak. Az nem zavarta a Portát, hogy voltaképpen ugyanezzel érvelt előbb Rákóczi György a hajdúk védelmében.24 1634-ben újra követelte a Porta, hogy az erdélyi fejedelem ürítse ki Derecskét, mert ott 1631-ig parasztok laktak s ugyanezt a következ ő esztendőben igen erélyesen vetette fel a nagyvezér : egy Derecske nevű várost hatalmas császár csongrádi gyalog vitézeitől elvött az urad, hajdúkat szállított reá, az hatalmas császár nem akarja semmiképpen." 2 s Rákóczi György - mint láttuk - előbb is, most újólag elismerte, hogy Derecskén 1631-ig parasztok laktak, de ellenvetette, hogy a szultán kedvére 19 Lukinich L: i. m. 342., 367. old. 20 Történelmi Tár. 1883. évf. 435. old. 21 Uo. 1894. évf. 102. old. 22 Uo. 1883. évf. 435. old. - I. Rákóczi György és a Porta. (Szerk. Beke Antal és Barabás Samu) Bp. 1888. 19-20. old. 23 Uo. 43--44., 87. old. 24 Török-magyarkori emlékek. Okmánytár. (Szerk. Szilágy Áron és Szilágyi Sándor) Pest. 1869. II. k. 191., 195. old. 25 Beke A. Barabás S. i. m. 178., 184., 186.o1d. 153
telepítették oda a hajdúságot, s a Porta szabadságlevelét is megígérték már nekik és még mindig nem adták meg.2ó Az erdélyi követ még tovább érvelt a török követeléssel szemben : igaz, az én kegyelmes uram ugyan régen hogy az német pártról való hajdúságnak kapitányit, hadnagyit, tizedesit és holmi jó elékölt legényeket szállított az kis faluhelyre azért, hogy az mikor az szükség kévánja, ezekkel az többit is bírja hatalmas császár hívségére, de nem károkkal az csongrádi vitézeknek... csak azolta város miolta az hajdu vitézek megszállották". A válasz elutasító. Nem kell a felkínált adó : az hajdúk menjenek el róla", mert a fényes Porta nem tűri ott meg őket. A következ ő év elején aztán már Budáról csak a panasz érkezett Erdélybe, hogy a derecskeiek nem fizették meg az adót, haladéktalanul vigyék azt ezután Budára.2 ' Ebben az esztendőben- 1636 - a Portán is engedékenyebb a hangulat. Az erdélyi követ jelentéséből tudjuk, hogy a szolnoki törökök ismét panaszkodtak a derecskeiekre, de a nagyvezér türelemre intette őket.2$ A kérdésben azonban nagyon ingadozó a törökök álláspontja. Az engedékenyebb véleménnyel egyidőben a követek azt az utasítást kapták Erdélyből, hogy Derecske ügyét még véletlenül se említsék. Ha a törökök mégis szóbahoznák, tegyenek ígéretet arra, hogy alkalmas időben elviszik onnan a hajdúkat, de most Bécs miatt ez nem lehetséges. 1636 októberében már arra kényszerültek Rákóczi követei, hogy az elköltöztetést a kemény télre való hivatkozással odázzák, ugyanis a nagyvezér most még abba se akart beleegyezni, hogy ezen a télen helyben maradhassanak. Követelte, hogy a fejedelem haladéktalanul vigye el onnan hajdúit és a régi jobbágyokat telepítse vissza. 29 Az esztendő novemberének végén pedig azt jelentették Gyulafehérvárra ; a nagyvezér elrendelte, hógy Derecskéről a hajdúk mostantól fogva két hónap alatt elszálljanak." A jelentés fényt derít a portai viszonyokra is. Kiderül, hogy befolyásos udvari főember megbiztatta őket ; nem olyan veszélyes a dolog. Erre Rákóczi ígéretet tett, hogy az 1637. esztendő Szent György napjára elköltözteti Derecskéről katonáit. 3 Ígéretét ismételten nyilvánítja, de sohasem tartja be.31 Ezután már nem is került szóba a hajdúk elköltöztetése, de a viszály örökös maradt. Minden jel arra mutat, hogy a derecskei hajdúk és a törökök között állandó volt az összetűzés. Ezt a szolnokiak, másko r a csongrádiak rendszeresen jelentették a Portán. Természetesen csak a derecskeiek túlkapásairól beszéltek. Ebben a helyzetben Szalánczi István portai főkövet azt az utasítást kapta, hogy mindenkor hangoztatni kell : a végbeli katonák között másutt is gyakoriak 'az ütközések, s ne feledjék, hogy ezeket a vitézeket a németek oldaláról szállította ide Erdély fejedelme, itt talált nekik alkalmas lakóhelyet. A többször megígért adót is emlegethetik, de az ügyet mindenképpen altassák el", ha mással nem, azzal is, hogy hivatkozzanak a szolnoki és a csongrádi törökök fosztogatásaira.32 Úgy tűnik 1637-re sikerült is az elaltatás", mert többet nem találkozunk a problémával, s ebből pl. Lukinich Imre azt a következtetést vonta le, hogy 1637-ben Derecskén még hajdúk 26 Uo. 98. old. - és Szilády A. - Szilágyi S. i. m. 213. old. 27 Beke A.Barabás S. i. m. 102-103., 178. old. 28 Történelmi Tár 1894. évf. 97. old. 29 Szilády Á.-Szilágyi S. i. m. 366., 420., 430., 440. old. 30 Uo. 300., 467. old. 31 Uo. 470., 472. old. 32 Történelmi Tár 1904. évf. 602. old. 154
laktak.~3 A fent leírt viszály simulhatott el 1637-re, s Derecskén 1637 után is hajdúk éltek. Erdélyi András 1638-ig állt a Derecskére települt hajdúság élén. Ebben az évben elhunyt. 1639-ben a derecskeiek kapitánya már Erdélyi Gáspár, András öccse. Rákóczi György váradi kapitány és a hajdúk generálisa panaszkodik atyjának a derecskei hajdúk túlkapásai miatt. Nem is tudja őket megfékezni, s 1642-ben a fejedelem azt az utasítást adja fiának, hogy büntesse meg Erdélyi Gáspárt, hogy ne merészelje többé zaklatni a szegényeket. Majd a következő esztendőben szinte szemrehányóan írja a fejedelem ifj. Rákóczi Györgynek, hogy kár volt éppen Erdélyi Gáspárt küldeni a kassai főkapitányhoz : oda se kellett volna bocsátanotok, annál inkább reá valamit bízni, mert ő is mester lévén igen köztük, tudván azt az előtt is, mikor isten ide behozó" (tehát ő is a betelepülők között volt). Öregebb Rákóczi György tehát Erdélyi Gáspárt nem becsülte sokra, annál inkább testvérét : az bátyja Erdélyi András viselé keményen és emberül magát" - soha nem nézte a maga javát.34 II. Rákóczi György azonban fejedelemként is támaszkodott Erdélyi Gáspárra : 1646-ban neki adományozta tépei Kovács Péter hajdúkapitány Csanád vármegye 4 helységében fekvő javait. 3 s Az nem valószínű, hogy Erdélyi elköltözött volna Derecskéről, hiszen a szóbanforgó falvak török területen voltak. Ezután róla semmit, a derecskei hajdúkról pedig igen keveset tudunk. E kérdés befejezése kapcsán egy-két figyelemre méltó tényt nem szabad elfelednünk, ha megoldást nem is találunk. Nevezetesen : bizonyára valóság az, hogy 1631-ig Derecske magánföldesúri birtok volt, lakói pedig jobbágyok. A települést - amint a kiváltságlevél is mondja - a fejedelem vásárolta hajdúinak. Hogy ki volt az eladó birtokos és hová telepítette innen a jobbágyokat-akik a törököknek is adóztak-i. Rákóczi György, sajnos megmondani nem lehetséges. Látni fogjuk, egy-két esetből arra lehet következtetni, hogy nem települt ki 1631-ben Derecskéről mindenki. Az is kiderül az erdélyi és a török vitából, hogy a szolnoki és a csongrádi törökök panaszait erősítették az ottlakó hódoltsági magyarok is. Találkozunk a szolnoki, majd a csongrádi nemesek olyan panaszával, miszerint őket súlyosabb teher nyomja, amióta a derecskeiek nem adóznak. A kérdés egyik lényeges eleme tehát az volt, hogy ezen a helyzeten változtasson a Porta. 3s Az is szembetűnő, hogy I. Rákóczi György mindenáron védte a derecskeieket és cseppet sem véletlenül vásárolta meg számukra ezt a helységet és telepítette őket éppen ide. Erdélyi András katonái harcban próbált kemény vitézek voltak, akikből véghelyet szervezett a Tiszántúlnak ezen a veszedelmes póntján az állandóan portyázó, rabló törökökkel szemben, de akik útjába állhattak a Habsburg-párti hajdúknak is, ha azok Várad felé tartottak volna. Amint mondottuk, 1637 után nem sokat hallunk Derecskéről. E hajdúság élete egyáltalán nem irigylésre méltó, akkor sem, ha még két évizedig viszonytagos nyugalomban maradhattak. Ugyanis II. Rákóczi György lengyelországi 33 Lukinich I. i. m. 343. old. 34 A két Rákóczi György fejedelem családi levelezése. Magyar történelmi emlékek (Szerk. Szilágyi Sándor- Bp. 1875. 77., 98., 111-112. old. 35 Szendrey L : Hajdú-szabadságlevelek i. m. 168. oldalán olvasható az adománylevél.- Uo. a 203. oldalon a név és a hivatkozás nem pontos. Helyesen : Erdélyi Gáspár II/99. és 100. old. 36 Történelmi Tár 1894. évf. 97. old. - Uo. 1904. évf. 602. old. 155
hadjárata után nemcsak Erdély, de ennek a területnek a sorsa is válságosra fordult. 1657-ben még békességben lehettek, hiszen idéztük, hogy éppen akkor vették zálogba a pusztán álló Szentmiklóson a földesi Cseliek vagyonát. Azonban 1658-ban, aztán a következő esztendőben ismételten felperzselte a várost a támadó török, a szomszédos falvakkal egyetemben.3' Várad eleste után pedig az egész vidék hódoltsági terület, amit újra meg újra elpusztított a hírhedt Szejdi járás kegyetlenkedése. 38 Mi lett a sorsa ezután a városnak - forrásaink nem lévén - megmondani nem tudjuk. Igen valószínűnek látszik, hogy a rettenetes megpróbáltatások sem tették soha lakatlanná Derecskét, legfeljebb átmeneti időre. Ekkoriban 100 magyar forint adót fizettek évente a váradi töröknek. 39 Amidőn a XVII. század 80-as éveiben megint hadszíntér lett az országnak ez a része, Derecske ekkor is lakott település, de 1682 és 1684 között sokan menekültek be Debrecenbe. A debreceniek nem látták szívesen őket, mert a törökök zaklatták a várost a környékről betelepült adófizetők miatt. De azért arról sem hallunk, hogy kiadtak volna valakit. Arról viszont igen, hogy adót fizettettek velük a debreceni polgárok.4 o Ezekben az esztendőkben szerfölött megszaporodtak a kóborló, ide-oda menekülő, gyakorta fosztogató emberek. Az alkalom a fosztogatásra kedvező volt, hiszen állandóan különféle katonaság táborozott errefelé. 1681-ben Pocsaj környékén, 1683-ban Konyár és Derecske közelében táborozott a török. A kóborlók a Derecske-Debrecen közötti ligetes területen húzták meg magukat és fosztogattak. Debrecen többek között a derecskeiekkel próbálta megsemmisíteni őket. 41 Ezek az események bizonyára a település hanyatlását eredményezték. Azonban Derecske viszonylag oly kedvező helyen feküdt, hogy a XVII. század végén, amikor a hódoltság után először összeírták, még két szomszéd falu néhány családjának is menedéket adott, jóllehet a vérveszteség akkor is szembetűnő, ha Bihar vármegye egyik legnépesebb mezővárosa a török kiűzése után, 1692-ben. 42 156 Derecske - a Hajdu Town by István Szendrey In the previous volume of the Annual we endeavoured to make clear some of the basic problems in the development of Derecske, and, in describing ownership and development of the town, we got as far as the settlement of the Heyducks. In the present chapter, we have tried to set forth a picture depictable of the Heyduck (Hajdú) town, from gaining human rights up to losing their privileges. First of all, we have proved our view, namely, that even if there had lived Heyducks at Derecske and in the vicinity of it since the Bocskai-age, they had been given the Heyduck privilege not by István Bocskai, but by Prince György Rákóczi L, for their active participation in the so-called third uprising of the Heyducks, which, in fact, had helped György Rákóczi come to the throne of Transylvania. Only thus is it understandable why a thousand warriors, who, beyond doubt, must have been Heyducks of the Bocskai-age, removed from the so-called big or old Hajdu towns. 37 Borovszky S. i. m. 513. old. - Bunyitay Yince-Málnási Ödön : A váradi püspökség a száműzetés s az újraalapítás korában (1566-1780). Debrecen, 1935. 134. old. 38 Lukinich L : i. m. 343. old. 39 Mezősi Károly : Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692). Bp. 1943. 79. old. 40 Történelmi Tár 1910. évf. 226., 235, old. - Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1903. évf. 327. és 1904. évf. 230. old. 41 Történelmi Tár 1910. évf. 237., 590. és 1911. évf. 42., 44., 168. old. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1904. évf. 228. old. 42 Mezősi K : i. m. 76. 79. old.