Mezőgazdaság-fejlesztés operatív program

CBD STRATEGIES -HU-SRB/0901/213/013 Mezőgazdaság-fejlesztés operatív program Különös tekintettel az élelmiszeriparra Készítette: HOMOKHÁT EUROINTEGRÁCIÓ Nonprofit Közhasznú Kft Mórahalom, 2011.08.15 1

Tartalomjegyzék Bevezetés... 3 1. Szabályozási és tervezési környezet... 4 1.1. Az agrárfejlesztést érintő nemzetközi, országos, térségi dokumentumok áttekintése... 4 1.2. A mezőgazdasági irányítás szervezeti felépítése a két országban... 6 2. A térség adottságainak vizsgálata... 8 2.1. Természeti, környezeti adottságok... 8 2.2. A vajdasági terület jellemzése... 9 2.3. A tartomány gazdasága... 13 2.3.1. Közlekedés, áruforgalom... 14 2.3.2. Távolsági/lokális közúti közlekedés és infrastruktúra háttér... 17 2.3.3. Energiaszolgáltatás... 17 2.3.4. Távközlés, kommunikációk és informatika... 18 2.4. Mezőgazdaság és élelmiszeripar... 20 2.4.1. A föld, mint a mezőgazdaságot megalapozó és meghatározó tényező... 21 2.4.2. Éghajlati tényezők... 22 2.4.3. Vajdaság talajai... 23 2.4.4. A határrendezés Vajdaságban... 24 2.4.5. A vajdasági szaktanácsadás... 24 2.4.6. A vajdasági növénytermelési struktúra alapvető jellemzői... 25 2.5. A térség mezőgazdaságának összehasonlítása... 27 2.6. A dél-alföldi régió jellemzése:... 36 3. Az operatív program fő fejlesztési irányai... 44 3.1. A programalkotás szempontjai... 44 3.2. Az operatív program célterületei... 45 3.3. Az egyes célterületeken javasolt intézkedések... 45 4. Projektjavaslatok... 48 5. A projektek megvalósításához rendelhető források... 78 6. Szakmai partnerek... 82 7. Horizontális szempontok a régió mezőgazdaságának fejlesztésében... 83 8. Összegzés... 84 Jelen operatív program tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját. 2

Bevezetés Az Európai Unióban a bruttó hazai termék előállításában az árutermelő ágazatok súlya folyamatosan csökken, ezzel párhuzamos a szolgáltatásoké nő. Az árutermelő ágazatok közül a mezőgazdaságnak a már 1997-ben is alacsony aránya tovább zsugorodott. A hosszú évszázadakon keresztül domináns ágazgat, amellett, hogy bőségesen ellátja élelmiszerrel az unió országait, még jelentős export termelést megvalósít. Ennek ellenére a nemzeti összteljesítménynek igen szerény hányadát képviseli. Arányának további csökkenése az elmúlt években is, valamennyi tagországban nyomon követhető. A jelentős mezőgazdasággal rendelkező kelet-európai országokban nagyon látványos és meredek aránycsökkenés következett be. Bulgáriában például az 1997-es 26 %-ról mára alig 7%-ra, Romániában 16%-ról 7%-ra, de még így is legnagyobb hányadot képviselik az Unión belül. A nagy mezőgazdasági termelőként számon tartott Francia és Olaszországban ez az arány 2-2%, Magyarországon 4.5%. Alacsony és csökkentő a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma és aránya is. Az ágazat sajátossága, hogy foglalkoztatottak aránya általában nagyobb, mint a hozzáadott érték, ami a mezőgazdasági tevékenység alacsonyabb termelékenységére utal. Uniós átlagban a foglalkoztatottak 5,4%-a dolgozik ebben a szektorban, a hozzáadott érték arány viszont 1,8%. Magyarország kivételnek számít, mert itt a bruttó hozzáadott érték 4,5%-át a foglalkoztatottak ugyanakkora hányada állította elő. A program által preferált multifunkcionális mezőgazdaságnak a vidékgazdaság legfontosabb pillérének kell lennie, mely alapvetően hozzájárul a vidéki közösségek gazdasági és társadalmi körülményeinek javulásához. A mezőgazdaság a közvetlen árutermelő funkciója mellett egyre nagyobb szerepet játszik az energiatermelésben, nagyon fontos ökológiai funkciója van, a termelés minőségi kérdései meghatározóak az élelmiszerbiztonság tekintetében, illetve még mindig lényeges a foglalkoztató, közvetett foglalkoztató szerepe is. Az operatív program elkészítésében a következő alapelveket követtünk: Realitás és jövőkép: a térségnek helyzetfeltárásban megjelenített adottságaira építve, azokat nem túlértékelve, a jelenlegi hátrányok megszüntetésének lehetőségeire koncentrálva, valamint a az Innoaxis projekt keretében megalkotott stratégiai programban meghatározott jövőbeli fejlődési irányok alapján készítettük el a programot Folyamatosság: a program elkészítése nem ér véget annak elfogadásával. Az egyes folyamatok gyors változása miatt a programot és háttérelemzéseit folyamatosan felülvizsgálni, a végrehajtás módszerét és eszközeit szükség szerint módosítani kell. Fenntartható fejlesztés: a program egésze a helyi hagyományokra és identitásra épít, alapja az adottságokhoz való kreatív alkalmazkodás, a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság, és a három elem közötti összhang megteremtése. Megújulás és innovációs készség: a humán erőforrás és a gazdaság megújulási képességének erősítése az újszerű, jövőbemutató, környezetkímélő megoldások támogatása a program lényeges eleme. Harmonizáció az EU fejlesztési célokkal: Szerbia küszöbön álló Uniós kapcsolódása miatt is elengedhetetlen feltétel az EU-s követelmények ismerete, az ezekhez való alkalmazkodás. 3

1. Szabályozási és tervezési környezet 1.1. Az agrárfejlesztést érintő nemzetközi, országos, térségi dokumentumok áttekintése Szerb oldalról a Mezőgazdasági és vidékfejlesztési törvény szabályozza az ágazgat működését. A fejlesztési dokumentumok közül kiemelendő Szerbia mezőgazdasági programja (Nacionalni program za poljoprivredu za period 2010-2013- Sluţbeni glasnik RS 83/1 2010. 11. 09.) E szerint a szerb mezőgazdaságban a következő trendek figyelhetők meg: - A tulajdoni viszonyok változása és az üzemméretek növekedése. - Bizonytalan agrárpolitika. - Lassú illeszkedés az élelembiztonsági követelményekhez. - A támogatási intézményrendszer és a törvényi keretek lassú kialakulása. - Megkezdődött a hitel és földpiac kialakulása. - A mezőgazdaság részvétele a GDP kitermelésében csökken. - A mezőgazdasági export jelentős növekedése. - A termékpiac fokozatos nyitása. - Nincsenek kiépülve a piaci termékláncok. Meg kell még említeni Szerbia mezőgazdaság fejlesztési stratégiáját, (Strategija razvoja poljoprivrede Srbije (Sl. gl. RS 55/05 i 71/05), A Vajdaság Autonóm Tartomány mezőgazdaság és falu fejlesztési stratégiáját (Strategija razvoja poljoprivrede i sela APVojvodine (2007) illetve a Magyar Szerb határon átnyúló együttműködés az IPA program keretében című Programdokumentumot, a 2007-2013 periódusra (Program prekogranične saradnje Madjarska Srbija u okviru IPA - Programski dokument za programski period 2007. 2013. godine) Külön említést érdemel Vajdaság regionális gazdasági fejlesztési programja, mely 2003-ban készült. A gazdaság helyzetének feltérképezése mellett a fejlődés távlatainak mérlegelése volt a fő feladat. A cél a nyitás, a termékek versenyképességének növelése, más európai régiókkal megkötött kapcsolatok elmélyítése, megfelelő hely biztosítása a tudomány számára. Vajdaság gazdasági fejlesztési programja elsősorban multiszférális terv, amelynek fő célja a tartomány szocio- gazdasági fejlődésének támogatása. Ilyen jellegű regionális fejlesztési programként ez egyedülálló kísérlet a régióban. Vajdaság gazdaságfejlesztési programjának három prioritása van és minden prioritáson belül néhány stratégia: 1. prioritás: Vajdaság Autonóm Tartomány belső tartalékainak felhasználása; A kis- és középvállalkozási szféra fejlesztése; 4

Mezőgazdasági komplexum, élelmiszeripar, élelmiszer-feldolgozóipar serkentése; A turizmus fejlesztése; 2. prioritás: A régió gazdasági fejlődését biztosító feltételek fejlesztése; Kommunikációs hálózatok felerősítése; Energia és vízellátás fejlesztése a régióban; Kutatás és fejlesztés, ügyviteli kommunikáció és fejlesztés; Külföldi beruházások feltételeinek biztosítása; 3. prioritás: A régió humánerőforrás minőségének és alkalmazásának fejlesztése; Szaktanfolyamok, tréningek, modern technológiára vonatkozó képzések, különös tekintettel az információs technológiára; A munkaerőpiac elérhetőségének biztosítása különösen a veszélyeztetett csoportok számára. A Vajdaságban kifejlesztettek több olyan mechanizmust, amelyek elősegítik és meggyorsítják Vajdaságnak, mint régiónak a bekapcsolódását az európai környezetbe. Ezek a mechanizmusok: Pénzügyi mechanizmusok Fejlesztési alap (alapítva 2002-ben); Garanciális alap; A mezőgazdaságot fejlesztő alap (alapítva 2002-ben). A fejlesztési programok megvalósulását támogató intézmények létrehozása VIP Külföldi beruházásokat vonzó alap; Vojvodina CESS Stratégiai-gazdasági kutatóközpont. Helyi fejlesztési programok csak elvétve találhatók, a regionális fejlesztési vagy vidékfejlesztési programok közül viszont eddig a dél-bánáti régióra készült el átfogó fejlesztési program, valamint Észak Bácska 8 községének regionális terve. A magyarországi dokumentumok áttekintésekor érdemes kiemelni az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Tervet (ÚMFT), melynek két legfontosabb célkitűzése a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése. Ennek eléréséhez az alábbi területek kiemelt fejlesztését tűzi ki célul: gazdaság, közlekedés, társadalmi infrastruktúra, környezet és energia, elektronikus közigazgatás. Az agrárszektor valamint a vidéki területek fejlesztésére vonatkozó tervdokumentumok ennek alárendelten születtek meg. Ezek közül a két legfontosabb az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégia (ÚMVST) és a konkrét célokat tartalmazó Új Magyarország Vidékfejlesztési Operatív Program (ÚMVP). Ez utóbbi két dokumentum céljai és a hozzájuk kapcsolt támogatási eszközök teljes mértékben megegyeznek az EU általa biztosított keretekkel, ezekben nemzeti célok csak a hangsúlyok felvázolásában érhetők tetten. Alapvetően elmondható, hogy a magyar kormányzat az ún. agrár - vidékfejlesztés mellett tette le a voksát. Ez lényegében a mezőgazdaság technológia fejlesztését jelenti, melynek elsődleges célja a termelés hatékonyságának növelése. 5

1.2. A mezőgazdasági irányítás szervezeti felépítése a két országban Az ágazat irányítása Magyarországon és Szerbiában összehasonlíthatatlan a két ország agrárirányításának áttekintése alapján. Szervezeti felépítés Magyarországon: Az agrárszektor és a kapcsolódó ágazatok szakmai irányítását és felügyeltét 2010-től a Vidékfejlesztési Minisztérium és háttérszervezetei látják el. A minisztérium megyei szintű irányító és felügyelő szervét a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalt, a 2011-ben a megalakuló Megyei Kormányhivatalokba integrálták. E hivatalokhoz kapcsolódóan működik a falugazdász hálózat, amely a termelőkkel közvetlen és napi kapcsolatban van. Feladatuk elsősorban a mezőgazdasági támogatások lehívásának segítése és a szakmai tanácsadás. A KAP támogatásainak kifizetését a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) intézi, mint az Európai Unió kifizető ügynöksége. A szervezet megyei irodákkal rendelkezik, melyek a megyeszékhelyeken működtetnek ügyfélszolgálatokat, valamint a falugazdász hálózaton keresztül kommunikál a termelőkkel. Az EU szubvenciós rendszerének felügyeletét a független szakértőkből álló Monitoring Bizottság felügyeli. A termelők érdekvédelmét és részben a falugazdász hálózat, és a szaktanácsadás működtetését az Agrárkamara végzi, mely szintén megyei szervezeti egységekben működik. A kamarai tagság jelen pillanatban nem kötelező. A vidékfejlesztés területét is a minisztérium irányítja, ennek háttérszervezete a Vidékfejlesztési és Szakigazgatási Intézet. A támogatások pénzügyi kezelésének feladata az MVH-ra hárul. Az országban megalakult 96 db LEADER akciócsoport (ebből 3 található a vizsgált területen) szakmai munkájának koordinálása, a legjobb gyakorlatok elterjesztésének elősegítése, valamint az Európai Vidékhálózat munkájában való részvétel az Magyar Nemzeti Vidékhálózat (MNVH) feladata. Szerbia agrárirányítása Szerbia nagymértékben centralizált állam, amit a felduzzasztott minisztérium is mutat, másik oldalról nincs meg a területi végrehajtó szervek rendszere, amely közvetlen hatással bírna a mezőgazdaság szervezésében és befolyásolásában. Szerbia mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi minisztériuma áll a végrehajtó hierarchia csúcsán. Vajdaság tekintetében az Autonóm tartomány hatáskörébe tartozik a Mezőgazdaság, falufejlesztés, víz- és erdőgazdálkodás, vadászat és halászat ágazta. A Vajdasági Tartományi Mezőgazdasági Titkárság feladatai: a mezőgazdaság terén szabályozza a tartományi jelentőségű kérdéseket, 6

Szerbia mezőgazdaság- és falufejlesztési stratégiájával összhangban, agrárpolitikai és falufejlesztési intézkedéseket hoz, hajt végre és felügyeletet gyakorol felettük, a mezőgazdaság területén külön költségvetést, alapokat vagy egyéb szervezési formákat létesít, megalapítja Vajdaság AT árutartalékát, a Szerb Köztársaság vízgazdálkodási alapjaival összhangban meghozza a Vajdaság AT vízgazdálkodási alapját, rendes és rendkívüli kül- és belterületi belvízvédelmi intézkedéseket hoz, hajt végre és felügyeletet gyakorol felettük, Vajdaság AT és a Szerb Köztársaság meghozott terveivel összhangban, szabályozza a vadászatot, valamint érvényesíti a közérdeket a vadászat területén, szabályozza a halászatot, valamint érvényesíti a közérdeket a halászat területén, igazgatja a Vajdaság AT területén levő és tulajdonát képező termőföldeket, erdőföldeket, erdőket és erdőtermékeket, valamint a vízi erőforrásokat és a mesterséges és természetes vízfolyásokat; egyéb, törvényben előírt feladatokat is ellát. A szaktanácsadási rendszer a Tartományi Mezőgazdasági Vízügyi és Erdészeti titkárság felügyelete alatt működik: a Vidékfejlesztési és szaktanácsadó képzési központ (Centar za ruralni razvoj i edukaciju savetodavaca) és a 13 különböző nevet viselő mezőgazdasági szakmai szervezet tartozik ide, amelyek keretében dolgoznak szaktanácsadási szolgálatok. 7

2. A térség adottságainak vizsgálata 2.1. Természeti, környezeti adottságok A vizsgált térség a szerb-magyar határ mentén helyezkedik el. Lényegében egybefüggő, terület, mezőgazdaság által művelt kultúrtáj, amelyet csak az országhatár szel ketté. A terület domborzatának fő meghatározó eleme a síkság, a Tisza menti alluviális síkság finom folyami hordalékkal, iszappal, homokkal, lösszel, feketefölddel. A legmarkánsabb domborzati formát, ezen felül pedig a térség legjelentõsebb természeti kincsét a folyók, nevezetesen a Duna, a Száva, a Tisza, a Temes és a Bega menti alluviális síkság képezi. Az alföldi, a bánáti- és a bácskai-homokpuszta, továbbá a tágas löszhátságok a térség jellemző domborzati egységei. Éghajlata sztyeppei kontinentális, a csapadékösszlet tekintetében a térség a szárazabb Kárpát-medencei régiók közé tartozik, határozottan érvényesül itt a szárazodás is. A szakértők szerint az Alföld egy részét a teljes elsivatagosodás fenyegeti. Ugyanakkor az is igaz, hogy az itt fellelhető vándorló homokdűnék nem újak, sőt. A Homokhátság éppenséggel róluk kapta a nevét. A szárazodás okai alapvetően a klímaváltozásban és a helytelen környezet- és agrárgazdálkodásban keresendőek, részben természetes, részben viszont emberi eredetűek. A térség éghajlata kontinentális, enyhe a lakosság számára és kitűnően megfelel a gabonafélék, a szőlő- és a gyümölcs termesztéséhez, valamint a hal- és vadállomány gyarapodásához. A nyár meleg, gyakran aszályos, a homok és a lösz ilyenkor 30-40 fokosra is felhevülhet. A tél viszonylag rövid, és hideg. Az évi középhőmérséklet 11, 2 Co. Az éghajlati adottságok lehetővé teszik minden gabonafajta, gyümölcs, zöldségnövény, szőlő, ipari és takarmánynövény sikeres termesztését. Az évi csapadékmennyiség alacsony és elégtelen, annak periodikus megoszlása (tavasz és nyár eleje), viszont kedvez a növényi kultúrák fejlődésének A térség vízrajza sokrétű, vízügyi gazdaságát a folyók, csatornák, tavak és a mocsaras lápos területek képezik. Jelentős erőforrása a térségnek a Duna, a Tisza és a hozzá kapcsolódó folyók, holtágak, tavak és vízfolyások. Sokan azt is állítják, hogy a számos vajdasági tó az egykori Pannon-tenger létezését bizonyítja. A vizsgált térség jelentős részén okoz időszakos gondokat a belvíz, amelynek elszenvedője nem csak a mezőgazdaság, hanem a települések belterületi lakossága is. A térség jelentős, kitermelhető termálvíz készlettel, ásvány és gyógyvízforrásokkal rendelkezik. Vegyi tulajdonságuk és hőmérsékletük eltérő. A termálvizeket az emberi szervezetre gyakorolt kedvező hatásuk miatt, illetve a különböző betegségek gyógyítására használják. (Magyarkanizsa, Vrdnik, Ruszanda-tó, Szalánkemén, Junaković, Szeged, Mórahalom, Kistelek, Kiskunmajsa, Makó stb.). 8

A programterület kiterjedése: A természeti erőforrások között meg kell említeni, hogy a határ-régió mintegy harmadát kitevő részén a legjobb minőségű talajokkal találkozhatunk, ami a térség mezőgazdasági jellegét megalapozza, hozzájárul a mezőgazdaság és az arra épülő élelmiszeripar fejlődéséhez. 2.2. A vajdasági terület jellemzése Földrajzilag Vajdaság három részre tagolódik, Bácskára, Bánátra és Szerémségre, mint az látható az ábrán. Bácska Ez a terület gyakorlatilag teljesen sík vidék, a magyar Alföld folytatása, amiből csak néha emelkednek magasabbra kisebbnagyobb dombok (Telecskai-dombság). A szántóföldek Bácska területein nagyon jó minőségűek, különösen Szenttamás és Óbecse környékén a valamivel magasabb humusztartalmuk miatt. 9

A magas humusztartalmú csernozjomok és réti talajok, lösztalajok mellett Bácska északi részén a tavankúti szabadkai horgosi homokvidék terül el, de termőképessége magas, köszönhetően a viszonylag magas (sajnos csökkenést mutató) altalajvíz szintje miatt. Ennek köszönhetően kedvező szőlő, gyümölcs és zöldségtermelő területet képez. Bánság A Bánság is sík vidék, de kiemelkedik a Verseci hegy és a 641 méteres Kudrici tető. A bánsági talajok minősége elmarad Bácska mögött, mert hatalmas területeket szikesített el a Tisza magas alkáli sótartalmú vize, valamint a Delibláti homokpusztaság sem közelíti meg a Bácska északi részén elterülő termékeny homokot. A bánsági területeken az állattenyésztés általánosabb és elterjedtebb, mint a többi térségben. Szerémség Szerémség vajdasági része a Duna és Száva között terül el. A Duna mentét hegyek és dombok tarkítják, még a déli lejtők és Száva között a szántóföldek dominálnak. A hegyes dombos terület erdőkkel, gyümölcsösökkel és kitűnő minőségű bort termő szőlőkkel jellemezhető. Közigazgatási szempontból Vajdaság hét körzetből áll Észak-Bácska Észak Bácska központi elhelyezkedése miatt nem határos a két legfontosabb folyóval. Nem határos a Dunával, vagyis Európa legfontosabb vízi közlekedési és energetikai folyosójával, ugyanakkor keresztül szeli a legfontosabb Észak Déli E5. út. Az Észak bácskai körzet községei: Szabadka (Subotica), Topolya (Bačka Topola), Kishegyes (Mali IĎos) Észak-Bánát A második legnagyobb folyónk a körzeten halad át, de megfelelő a kapcsolata a legfontosabb Észak Déli E5. úthoz is. Az Észak Bánáti körzet községei: Ada (Ada), Magyarkanizsa (Kanjiţa), Zenta (Senta), Törökkanizsa (Novi Kneţevac), Csóka (Čoka), Nagykikinda (Kikinda) Nyugat-Bácska A Duna a körzet határán halad és nagyban befolyásolja a körzet életét és gazdaságát. A körzet községei: Apatin (Apatin), Kúla (Kula), Hódság (Odţaci), Zombor (Sombor) Dél-Bácska A két legnagyobb folyónk képezi a körzet keleti, déli és nyugati határát, ami meghatározza gazdaságát és növeli erejét a többi körzethez viszonyítva. A Dél bácskai körzet községei: Bács (Bač), Bácspalánka (Bačka Palanka), Petrőc (Bački Petrovac), Beocsin (Beočin), Óbecse (Bečej), Verbász 10

(Vrbas), Zsablya (Ţabalj), Szenttamás (Srbobran), Karlóca (Sremski Karlovci), Temerin (Temerin), Titel (Titel), Újvidék (Novi Sad) Szerémség A Szerémségi körzet községei: InĎija, Ürög (Irig), Pećinci, Ruma, Mitrovica (Sremska Mitrovica), Ópázova (Stara Pazova), Šid, Közép-Bánát Begaszentgyörgy (Ţitište), Nagybecskerek (Zrenjanin), Magyarcsernye (Nova Crnja), Törökbecse (Novi Bečej), Szécsány (Sečanj) Dél-Bánát Alibunar, Fehértemplom (Bela Crkva), Versec (Vršac), Antalfalva (Kovačica), Kevevára (Kovin), Ópáva (Opovo), Páncsova (Pančevo), Zichyfalva (Plandište) Vajdaság összlakossága valamivel több, mint két millió. A hét vajdasági körzet összesen 45 községet ölel fel. A 45 község összesen 467 települést számlál, melyek közül 52 település városi jellegű. A lakosság túlnyomó többsége a tartomány városaiban koncentrálódik, - 2/3-a él város jellegű településen-, viszont a mezőgazdasági népesség továbbra is a kistérségeken van jelen. Okai közül elsőként említhető a 2. világháború utáni erős iparosodási folyamat, a mezőgazdasággal foglalkozó kistérségek erőteljes leépítése. A 100 km²-re jutó település-indikátor Vajdaság esetében 2,2, míg a Duna Körös Maros Tisza Eurorégióban ez a mutató 2,8; ezzel szemben Dél- Alföld megyéi még ritkábban lakottak (Csongrád megye, Békés megye), ahol ez a statisztikai indikátor 1,3 és 1,4 között mozog. Vajdaság lakosságának kor szerinti megoszlása tipikus az elöregedő társadalmi csoportokra. Az iskoláskorú gyermekek száma csökken, az idősebb lakosság száma növekszik. Az elöregedés későbbi hatása hasonlóan, mint a legtöbb európai országban előre vetíti a jövőbeni demográfiai problémákat. Vajdaság lakosságára az etnikai sokszínűség jellemző, de a népszámlálási adatok szerint ez folyamatosan csökken (ellentétben a lakosság lélekszámával). A népsűrűség 94,5 km². A tartományban a legmagasabb a bevándorlási ráta. A 2002. évi népszámlálás adatai szerint 709 957 háztartás volt, az egy háztartásra jutó személyek száma 2,9. Mind több az elöregedő háztartás. A születések számának csökkenése komoly probléma: a természetes szaporulat kritikus fázisba jutott; a lakosság csak betelepedés által gyarapodik. 2003-ban Vajdaság minden községében negatív természetes szaporulatot jegyeztek. 1993-ban a településeknek csak 75,8%-a mutatott negatív változásokat, 2003-ra viszont már a vajdasági települések 88%-ában volt negatív az irányzat. A lakosság életkor szerinti megoszlása: 14 éves és annál fiatalabb a lakosság 15,9%, 62,3% tartozik a 15 60 éves korcsoportba, 21,4%-a 60 évesnél idősebb (0,4% ismeretlen). Az aktív lakosság 912 800 fő, azaz az összlakosság 44,9%-a. A saját bevétellel rendelkezik a lakosság 20,13%-a (408 999 fő). Az eltartottak száma 706 843, azaz az össznépesség 34,8%-a. Az aktív lakosság korcsoportonkénti megoszlásánál a legtömegesebb a 30 39 éves munkaerő (32%), őket követik a 40 49 évesek (25,2%). Érdemes összehasonlítani ezeket az adatokat a szomszédos DKMT régiók korcsoportonkénti foglalkoztatottjainak arányával. Magyarország esetében is jóval 11

magasabb a 15 29 évesek részaránya a foglalkoztatottak csoportjában: szinte minden megyében 30 és 30 százalékon felüli, ugyanakkor Vajdaságban nem éri el a 20%-ot sem. Az ágazatonkénti megoszlás tekintetében a legjelentősebb a részvételi arány a feldolgozóiparban: 26,05%, ez megközelíti Magyarország DKMT megyéinek részarányát (27 és 35%-os megoszlás). A mezőgazdasággal (vadgazdálkodással, erdőgazdálkodással, halászattal) foglalkozók aránya még mindig kifejezetten magas, 22,8%. Magyarországon a 10% alatt van. Vajdaságban jelentős a kereskedelemmel foglalkozók aránya 12,86%, majd a szállításban, raktározásban, postán, távközlésben, továbbá az építőiparban dolgozók következnek. A foglalkoztatottak nem egész 1/5-e (17,8%) a közszférában tevékenykedik (közigazgatás, oktatás, egészségügy). A kilencvenes években a háború közelsége és a háborús veszélyeztetettség következtében a Nagy- Jugoszlávia területén a migráció nagymértékben megváltoztatta a lakosság nemzetiségi és szociális összetételét. A lakosság veszélyeztetettsége miatt tömeges és gyors menekültáradat indult meg az országon belül és külföldre is. A huszadik század végén a bombázások előzményei és következményei (elszegényedés, mozgósítás, bizonytalanság) betetézték a tömeges emigrációt. A Kis-Jugoszlávia elleni általános zárlatot, melyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozott (1992. 05. 30.), rohamos gazdasági katasztrófa, elszegényedés, fokozatosan elmérgesedő interetnikus kapcsolatok követték, s miattuk ugyancsak a magyarok ezrei hagyták el szülőföldjüket. Kedvezőtlen jelenség, hogy az ideiglenesen külföldön munkát vállalók szakképzettsége jobb, mint az itthon foglalkoztatottaké. Napjainkban ez a kép még rosszabb, mert a befogadó országokban nincs többé igény a szakképzetlen munkaerőre. A munkaerő-elvándorlás okozta közvetlen károk egyike az anyagi veszteség, amely a társadalmat érte azoknak a szakembereknek a távozásával, akik a képzésére sok pénzt fordított, hiszen a kész szakemberek tudásukat más országokban kamatoztatják: ezek az országok beruházás nélkül jutnak képzett szakemberekhez. Ugyanakkor az emberi és anyagi veszteséget elszenvedő országban lassul a gazdasági fejlődés üteme és minősége. Így az ország, ahonnan nagy számban emigrálnak, nagyban függ a külföldi tőkebefektetéstől, amelyet az elvesztett szakmunkaerő pótlására fordítanak. A termelékenység csökkenésével kisebb lesz a munkaerőversengés is, mivel az eltávozott jó munkaerő helyét az alacsonyabb képzettségű munkanélküliek foglalják el. A gazdasági problémákat hozzák előtérbe Szerbia legfontosabb makrogazdasági mutatói is Szerbián belüli relatív arányok azt mutatják, hogy Szabadka és Észak Bácska nemzeti jövedelme lényegesen meghaladta Szerbia átlagát, de Vajdaságét is. A gazdasági problémákra mutat rá az aktív, eltartott és a jövedelemmel rendelkező de nem aktív lakosság részaránya is. Mind egész Szerbiára, mind Vajdaságra és Észak Vajdaságra jellemző az aktív lakosság alacsony aránya, a nem dolgozó munkát kereső aktív lakosság magas száma, ami szintén a gazdasági problémákra az életminőség javulásának legnagyobb akadályára vezethető vissza. Ha a lakossági fogyasztás szerkezetét vizsgáljuk, az adatok azt mutatják, hogy az alacsony jövedelmi szintre jellemzően magas az élelem részvételi aránya a kiadásokban, ami érthető, mert az élelemfogyasztás elaszticitása viszonylag alacsony. Ugyanakkor az alkohol és dohányfogyasztás szintje nem az egészséges életmódra jellemző. Ezentúl az egészségügyi kiadások, rekreáció, kultúra, oktatás is elmaradnak a fejlett országok hasonló mutatóitól. 12

2.3. A tartomány gazdasága Vajdaság gazdaságának legjelentősebb szereplői a kis-és középvállalkozások. Ezek a vállalkozások a tartományban működő vállalkozói kör 98,%-át képezik, az aktív lakosság 56%-át foglalkoztatták, és az összjövedelem 40,1%-át termelték meg. A térség működő vállalkozásainak döntő többsége a kereskedelmi ágazatban tevékenykedik. Jelentős hányadot képeznek a mezőgazdaságban és az iparban működő jogi személyiségű vállalkozások is. A térség gazdaságszerkezetében hangsúlyt érdemelne a vendéglátás és a turizmus, mivel a térség természeti és történeti hagyományai, multietnikus jellege adottak hozzá. Ennek ellenére e gazdasági ágazat talán a szolgáltatások fejletlensége miatt eddig még nem tudott jelentősebb fejlődést felmutatni. A bruttó hozzáadott érték kialakításában, a legnagyobb százalékban az ipar vesz részt (34%), valamint a tágabb értelemben vett mezőgazdaság, 29%-kal. Az építőipar nem jelentős (4%). A fenti adatokból levonható a következtetés, hogy a szolgáltatóipar (tercier szféra) még fejletlen. A szolgáltatások esetében a bruttó hozzáadott érték, a térséghez viszonyítva, igen alacsony. A hazai 33% jóval elmarad pl. a Csongrád megyei 61, 9% mögött ez utóbbi már megközelíti a világviszonylatban is kitűnő 70%-os részvételt. A kereskedelem, de főleg a szolgáltató szféra a helyi igények kielégítésére korlátozódik. Az 1000 lakosra jutó kiskereskedelmi egység 14,33; ez fejlettségben nem marad el a DKMT régió magyar megyéitől. Vajdaság kivitelből származó jövedelmének 94%-a az ipar és bányászat, kereskedelem, mezőgazdaság és halászat ágazataiban valósul meg. Az ipari kivitelből származó jövedelem 67,8%-a hat ipari ágazat eredménye. Itt egyértelműen vezet feldolgozóipar (30,4%), majd a kőolaj- és földgázkitermelés (10,9%). A vegyi anyag földolgozása (8,9%), a vegyi termékek gyártása (6,7%), a fémfeldolgozó ipar (5,8%) és a textilkésztermékek gyártása pedig (5,1%) ugyancsak hozzájárul a kivitelből származó jövedelmek megteremtéséhez. Vajdaság számos termékkel aktívan részt vállal a szerbiai külkereskedelmi mérleg formálásában. A szolgáltató szektor a fejlett ipari országokban, de ma már Kelet-Közép-Európában és Szerbiában is mind a foglalkoztatott létszám, mind a megvalósított GDP-részarány alapján a nemzetgazdaság legnagyobb szektorává vált. A statisztikai mutatók arra utalnak, hogy az Észak Vajdasági Régió szolgáltató szektorának teljesítménye ugyan még elmarad az EU-országok (már a 60-%-ot is meghaladó) átlagától, sőt még az 1991. évi bázisszinttől is, közvetlen környezetéhez viszonyítva magasabb (Szabadka 31,01 %, Észak-Bácskai Körzet 28,23 % a Vajdaság AT 24,41 %) és egyértelműen emelkedő tendenciát mutat. A nemzetgazdaság ilyen mélyreható strukturális átrendeződése azonban nem csupán a szolgáltatási szektor önmagában való intenzív növekedése miatt fontos, hanem sokkal inkább annak a termelőágazatokkal való integrációja és komplementaritása miatt. A nemzetközi tapasztalatok ugyanakkor arra is utalnak, hogy a szolgáltatások Szerbiában még nincsenek közvetlenül kitéve az EUcsatlakozást előkészíteni hivatott egyre szabadabb piaci versenynek és a feldolgozóiparral szemben viszonylag védett szektornak számítanak. Ez a jelenlegi előnyös helyzet azonban igen gyorsan meg fog változni, amint Szerbia is végrehajtja a szolgáltató szektor privatizációját és feloldja az azt védő piaci kötöttségeket. Ugyanakkor az egységes európai piac pozitív hatása is igen erőteljesen fogja érinteni a szektort, hiszen Szerbia (és azon belül Vajdaság) meglévő/szunnyadó komparatív előnyei (előnyös földrajzi helyzet, jó infrastruktúra és logisztikai háttér, képzett motivált és olcsó munkaerő stb.) előtt kiváló kitörési lehetőségeket nyit meg. 13

2.3.1. Közlekedés, áruforgalom Az elmúlt évtizedekben Európa-szerte jelentősen megnőtt mind a személy-, mind az áruforgalom. Mindenekelőtt a személygépkocsik száma és a velük megtett utazások gyakorisága és hossza emelkedett rohamosan, de folyamatosan emelkedik a légi közlekedés teljesítménye is. A gyorsan növekvő közlekedési igények kielégítésére autópályák és közutak építésével reagáltak a kormányok, eközben a vasúti közlekedés egyre inkább elveszítette korábbi jelentőségét. A vasút piaci versenyképessége is romlott, hiszen a modern termelésirányítási és logisztikai rendszerek a rugalmasabb individualizált személyszállítási és a kísért áruszállítási megoldásokat helyezték előtérbe. Ez a nagyrészt öncélú fejlődés nagyfokú energiapazarlást, súlyos környezeti ártalmakat és a közutakra koncentrálódó közlekedés externális költségeinek az államháztartásokat egyre jobban nyomasztó növekedését okozta. Az EU már igen korán (1965-ben) megfogalmazta a közös közlekedéspolitika alapelveit és igen jelentős erőfeszítéseket tett a vasúti közlekedés és -áruszállítás piacképességének visszaállítása, a belvízi és tengeri szállítás részarányának növelése, valamint a nem kísért (de már a közeljövőben egységes műholdas rendszer útján ellenőrzött) inter- vagy multimodális áruforgalom rendszerbe állításának érdekében mindmáig nem tudta megzabolázni az ágazat extenzív és öncélú fejlődését. A későbbiek során (a fenntartható fejlődés és a fenntartható mobilitás érdekében) többször átfogalmazott és szigorított közös közlekedéspolitika részeként került megfogalmazásra a Transz-Európai Hálózatok (TEN) útvonalrendszere is, amely ma már elsőrendű jelentőségű, kontinentális méretű térségfejlesztési alapkoncepcióként vált közismertté. A transz-európai közlekedési hálózat Középkelet -Európán és a Balkánon keresztül biztosít kijáratot az EU-magterület számára az Adria és a Dél-Balkán tengeri kikötőihez és kapcsolatot a Közel-Kelet felé. A Régió számára elsőrendű jelentőségű komparatív geopolitikai előnyt jelent az igen nagy gazdasági jelentőségű, területén áthaladó 10. sz. Bécs-Budapest-(Szeged-Szabadka-)Belgrád- Niš- Szaloniki/ Istambul közúti/vasúti és a térségére támaszkodó igen fontos 8. sz. (Rajna-Maina-) Duna-Feketetengeri nagy belvízi/folyami közlekedési korridor. A hálózat a Trieszt, Fiume és Ploče adriai kikötőkhöz csatlakozó közép-európai transzverzális útvonalak mellett a jelenlegi politikai és műszaki korlátok miatt már nem igazán számol a Bar kikötőt a közös páneurópai rendszerbe integráló (Budapest-Szabadka-) Belgrád-Bar vasútvonallal. 14

A Vajdaságot integráló transz-európai közlekedési hálózat A korridorok terület- és településfejlesztési hatásai ellentmondásosak. Nagyságrendileg (kapacitásban, minőségben, sebességben) javítják a fővárosok közötti nemzetközi közlekedés átjárhatóságát, és ezzel magukhoz vonzzák a gazdasági (termelő, kereskedelmi, logisztikai) vállalkozásokat, telephelyeket, végső soron a működő tőkét és a képzett, fiatal munkaerőt. Így a korridorok mentén a GDP-termelésben kiemelkedő területsávok, autópályák melletti kontaktzónák, a korridorok találkozási/ metszés-pontjaiban pedig kimagasló teljesítményű nagy energiájú központok alakulnak ki. Ugyanakkor a korridorok a viszonylag igen nagy távolságban is érvényesülő elszívó hatásukkal meggyorsítják a távolabb fekvő, periférikus vidéki térségek kiürülését, leépülését és ezzel végeredményben növelik a nem kívánatos területi különbségeket. Alapos és részletekre kiterjedő hatástanulmány keretében kell megvizsgálni, hogy vajon a Régiót átmetsző két korridor elszívó hatása milyen mértékben fog kihatni az észak-bánáti térség viszonylag egyébként is hátrányos helyzetére és az ottani populációt terhelő intenzív (javarészt a gazdaságilag fejlettebb Bácska felé irányuló) elvándorlási jelenségre. A közlekedési és logisztikai szakemberek a következő évekre az áruszállítási igények egyre intenzívebb növekedését prognosztizálják. Ennek fő okaiként a piacok globalizációja mellett a korszerű gyártás- és kereskedelem-szervezési eljárások (pl. készletszegény gyártás, a just-in-time elvű beszállítás) elterjedését, valamint a késztermékek gyártási mélységének csökkentését és ezzel egyidejűleg az outsourcing arányának növekedését említik. Szerbia mielőbbi EU- csatlakozása miatt, de az ebből adódó geopolitikai előnyök valorizálása érdekében is a közlekedési infrastruktúrák és az áruszállítási logisztikai szervezés és menedzsment területén igen határozott és jelentős volumenű fejlesztéseket kell, hogy megvalósítson, mert: Hatékonyan biztosítania kell az országot átszelő közúti, vasúti és vízi transz-európai közlekedési folyosók átjárhatóságát és infrastruktúrahátterét; 15

A vasúti közlekedés helyzete Szerbiában katasztrofális (a személy- és teherkocsik elöregedtek, a vasútvonalak jelentős részén sebességkorlátozásokat kellett bevezetni, a rendelkezésre álló források nem elégségesek a vasúti infrastruktúra és a gördülőanyag fenntartásához, a kiszolgáló gördülőipar pedig gyakorlatilag összeomlott), ezért már halaszthatatlanná vált a vasúti infrastruktúra és gördülőanyag sürgős felújítása, a vasúti közlekedés mélyreható reformja (mindenekelőtt a vasúti infrastruktúra és közlekedés a vasúti közlekedés liberalizációja érdekében elengedhetetlenül szükséges szétválasztása) és a kiszolgáló gördülőipar céltudatos/szelektív talpra állítása; Elengedhetetlenné vált olyan, a közúti teherszállítással szemben versenyképes alternatívát jelentő, határokon átnyúló intermodális közlekedési folyosók/rendszerek (raklapos/konténeres szállítás, Ro-La rendszerű gördülő országúti technika, autószállító vonatok szervezése és indítása, stb.) kialakítása, amelyeknél az áruszállítás élvez elsőbbséget, a közúti, vasúti és vízi útvonalak összekapcsolódnak, és a hatékony kapcsolathoz szükséges terminálok is rendelkezésre állnak; Az energiatakarékos vízi szállítmányozás volt évszázadokig uralkodó a teherfuvarozásban. Az elmúlt évtizedekben ez az ágazat Szerbiában is súlyos problémákkal küzd (a hajóállomány lecsökkent és a szakképzett hajós személyzet száma is drasztikusan visszaesett, a fejlesztések pedig messze elmaradtak a többi közlekedési szektorban végbement technikai fejlődéshez képest), pedig az intermodális közlekedési rendszer megvalósításának egyik legfőbb akadályát éppen a hiányzó összeköttetés jelenti a vasutak és a vízi útvonalak között úgy hogy már ezért is elengedhetetlenül szükségessé vált a vízi közlekedés szűk keresztmetszeteinek felszámolása, a közlekedési útvonalak, kikötők és szállítási infrastruktúrarendszerek sürgős fejlesztése. Az EU úgy tervezi, hogy 2015-ig erőteljesen felfejlesztik a dunai áruszállítást, Ausztriában a jelenlegi teljesítmény háromszorosával, évi 30 millió tonna áruval számolnak és a tervek szerint a délkeleteurópai tranzit jelenlegi kb. 1 millió tonnányi forgalma is jelentősen növekedni fog. Másrészt pedig a kb. 940 km-nyi, gyakorlatilag teljes hosszában hajózható Duna-Tisza-Duna csatornarendszer képez óriási belső és a Duna, Tisza, Száva folyók nemzetközi forgalmára támaszkodó vízi közlekedési/áruszállítási potenciált a régió számára. A Vajdaság nemzetközi (Duna), bilaterális (Tisza) és belső (Tamis és DTD-csatornarendszer) vízi közlekedési útvonalai 16

Vajdaság számára ezek az intézkedések kitörési lehetőségeket képviselnek, hiszen számos területen csatlakozhat azokhoz igen előnyös feltételekkel lokális, regionális, vagy országos, sőt akár határon átnyúló nagyrégiós léptékű fejlesztési projektek keretében. Igen fontos itt megemlíteni a határon átnyúló együttműködés és koordináció szükségességét a szomszédos dél-magyarországi régiókkal 2.3.2. Távolsági/lokális közúti közlekedés és infrastruktúra háttér A Vajdaság úthálózatának fedettsége és kiépítettsége ugyan viszonylag magas az 5.901 km korszerű burkolatú közút (abból 1.573 km magisztrális, 1.799 km regionális, 2.539 km pedig lokális jelentőségű), állapota azonban messze elmarad a kívánatostól, hiszen már évek óta a szükséges eszközöknek csupán töredékét fordítják karbantartási munkákra. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a járműállomány többszörösére növekedett, a közutak fenntartására fordított összeg reálértéke azonban gyakorlatilag nem emelkedett. A többnyire rurális jellegű nagy kiterjedésű, viszonylag alacsony lakosságsűrűségű vajdasági települések közterületi (utak/utcák, terek) fedettsége ugyan kielégítő, de kiépítettsége és műszaki állapota kifejezetten rossz. A Vajdaság távolsági és belső személyforgalmában a szervezett vállalkozói/közüzemi rendszerek részvétele alig 40 % körüli (azon belül a vasúti közlekedés mindössze 8-9 %-ra tehető), közel 2/3-át tehát az energiapazarló és költségigényes individuális (túlnyomórészt személygépkocsi) közlekedés teljesíti. A vasúti és a közúti (autóbusz) személyforgalom járműállománya elavult/kiöregedett, műszaki és konfort-szintje, valamint logisztikai háttere igen alacsony, sőt kifejezetten rossz. 2.3.3. Energiaszolgáltatás A Vajdaság településeinek/lakosságának villamos energia ellátottsága jelenleg átlagosan 95 % feletti. Az erősen elavult alacsony feszültségű áramelosztó hálózat azonban főleg a transzformátorállomásoktól távolabb eső területeken, gyakran már nem tudja biztosítani a megfelelő minőségű és biztonságos áramszolgáltatást. Szerbia gyakorlatilag teljes földgázellátása (hiszen a teljes fogyasztásnak mindössze kb. 11 %-a hazai eredetű) a Magyarországon keresztül érkező orosz importból származik. A gázvezeték eredetileg Szerbia és Bosznia-Hercegovina igényeit volt hivatott kielégíteni és az Északvajdasági Régió számára csupán igen korlátozott fogyasztást engedélyezett, az utóbbi években azonban ezeket a korlátozásokat feloldották és a Régió földgázellátása zavartalanná vált. A Vajdaság számára a folyamatos gázellátás biztosítása igen nagy jelentőségű kérdés, hiszen (a boszniai, majd újabban a montenegroi szénszállítások leépülésével) a gáz- vagy távhő- ellátást nem élvező lakosság energiahordozó-ellátási forrásai erősen beszűkültek, úgy hogy az még a kieső szénszállításokat kiváltó tűzifát is távoli délszerbiai forrásokból kényszerül beszerezni. 17

A Vajdaság területén a vízellátás szinte kizárólag felszín alatti vizek igénybevételével és (az újvidéki vízmű vízgyűjtő területén) a Duna menti parti szűrésből történik. Jelenleg kb. 6.600 l/mp (570.000 m 3 /nap) kapacitással 46 lokáción 1.800 kút működik Annak ellenére, hogy a térségen két igen nagy vízhozamú folyam (a Duna és a Tisza) is áthalad, a folyamatosan csökkenő csapadék utánpótlás mellet, már a jelenlegi igen magas kitermelési szint is erősen túlterheli a térség vízadó kapacitásait, ami mindenekelőtt a Régió területén a piezometrikus talajvízszintek erőteljes és egyre fokozódó süllyedését eredményezi. Különösen kifejezett ez a jelenség (az ENSz által már néhány évvel ezelőtt félsivatagos területté nyilvánított) Duna és Tisza közötti Homokhátságnak a határon átnyúló észak-bácskai térségében, hiszen csupán az 1960-1990. időszakban kimutatott talajvízszint-csökkenés Szabadkán 15-30 m, Becsén 14 m, Verbászon/Kúlán pedig 30 m feletti volt. Ugyan a legújabb magyar területfejlesztési program keretében tervezett déli Duna-Tisza csatorna a hozzá kapcsolódó víztározó rendszerekkel együtt az elkövetkező évtizedek során remélhetőleg biztosítja majd a kiemelten veszélyeztetett Homokhátsági térség ökológiai és vízháztartási egyensúlyának helyreállítását, sőt az öntözéses mezőgazdasági termelést is annak várható vajdasági/észak-bácskai hatásmechanizmusát még nem vizsgálta senki. Miután az előrejelzések szerint a 2020-ig terjedő tervidőszak végére a Vajdaság területén kb. 11.000 l/mp (a legvízszegényebb Szabadkán a jelenlegi 342 helyett 480 l/mp) vizet kell majd biztosítani, ami már nem lesz lehetséges a felszín alatti vizek kitermelésének növelésével, hanem a Duna, a Száva és a Tisza mentén (a legveszélyeztetettebb észak-bácskai térséghez sajnos viszonylag távol eső) új, parti szűrésű vízbázisokat kell majd kialakítani és használatba vonni. Durva becslések szerint ugyan a vajdasági termominerális víztartalékok geotermikus potenciálja igen jelentős (kb. 120-200 GJ/ó nagyságrendű), közvetlen energetikai hasznosítását azonban körülményessé teszi a viszonylag alacsony (többnyire 38-43 0 C és csupán néhány lokalitáson 60 0 C feletti) kitermelhető vízhőmérséklet. Ezért a Régió területén a termominerális vízforrásokat mindenekelőtt turisztikai/rekreációs és balneológiai célokra lehet fordítani, míg termoenergetikai potenciáljuk hasznosítása csupán szekundáris jelentőségű lehet. A csatornázás és szennyvízkezelés problémaköréből csak a mezőgazdaságot, pontosabban mezőgazdasági termékfeldolgozás szennyvíztermelését említjük. A Vajdaság iparának szerkezetében meghatározó jelentőségű a mezőgazdasági nyersanyagbázisú feldolgozóipar és a közfogyasztási igények miatt a krízisévekben is folyamatosan működő élelmiszeripari szektor és azon belül mindenekelőtt a 9 nagy cukorgyár, amely egyúttal a tartomány legnagyobb nagykoncentrációjú szennyvízkibocsátója is, hiszen az produkálja a szennyvíz kibocsátás kb. 34 %-át, és a biológiai/lebontható környezetterhelés 84 %-át. Külön említést érdemel itt a Kúla- Verbász- Cservenka u.n. fekete háromszög, amelynek kezeletlen kommunális és élelmiszeripari szennyvizei mára már teljesen tönkre tették a DTD- csatorna rendszer főága, a Nagy Bácskai Csatorna vizét. De igen nagy gondot jelent az a körülmény is, hogy az iparvállalatok által korábban már megépített mechanikai/biológiai szennyvíztisztító berendezések javarészt elavultak és a gyakori üzemi problémák miatt nem, vagy csak igen rossz hatásfokkal működnek. 2.3.4. Távközlés, kommunikációk és informatika A modern telekommunikáció eszközeinek kiterjedt alkalmazása igen jelentős mértékben hozzá tud járulni a nemzetgazdaság általános hatékonysági szintjének javításához. Sőt leszögezhető, hogy a 18

fejlett telekommunikációk bevezetésének közvetlen és igen pozitív hatása van különösen az u.n. downstream ' (a feldolgozóipar funkcionális rendszerébe egymásra épülő) iparágak termelékenységére és versenyképességére, ill. hogy azok az országok/térségek és közösségek, amelyek erős kognitív- és reál -externáliákkal (pl. előnyös tanulási/képzési lehetőségekkel és szaktudással) és/vagy a telekommunikációs ipar/szolgáltatások területén erős pozíciókkal rendelkeznek, rendkívül gyors és hatékony modernizációra, felzárkózásra és integrációra képesek. Ezért ez a terület Szerbia, Vajdaság számára is jelentős kitörési lehetőséget képvisel. A korszerű, számítógépes adattárolásra és forgalomra támaszkodó távközlés/kommunikációk és informatika egyre bővülő fogalomköre (a konvencionálisnak számító vonalas, mobil, rádiós és internet telefon-kommunikációk, rádió- és TV-műsorszórás, egyéb audio-vizuális és multimédiás tartalmak/ szolgáltatások, az Internet, de újabban az elektronikus fizetésforgalom, jármű/árukísérő és navigációs rendszerek, on-line ügyintézés, stb. egyre intenzívebb térnyerése) is arra utal, hogy jelenleg világszerte ez a legpropulzívabb gazdasági ágazat. Ilyen megközelítésben ma az információ maga is árunak tekinthető, sőt az elmúlt évtizedben az lett a legértékesebb/ legtökéletesebb végtermék és világkereskedelmi exportáru. A szerbiai postaforgalmi közvállalat (JP PTT Srbija) annak ellenére, hogy szervezetéből még az 1970- es évek végén kivált/önállósult a privatizált szerbiai Telekom Srbija távközlési vállalat és a Postai Takarékpénztár Bank a vasút után a második legnagyobb szerbiai közvállalat. Szerbia néhány nagyobb városában már néhány éve működik a konvencionális postai szolgáltatásokkal szemben hatékonyabb, a testre szabott megoldások széles skáláját kínáló nemzetközi DHL gyorsposta-, küldöncés ajtótól-ajtóig rendszerű küldeményközvetítő szolgálat, de annak megvalósított forgalma még nem jelentős. A vezetékes telefonszolgáltatást Szerbia egész területén a (mobiltelefon-szolgáltatóként is fellépő) szerbiai Telekom cég látja el. Ugyan 2005. júniusától véglegesen feloldották a Telekom cég vezetékes telefonszolgáltatási monopóliumát, az mindeddig piaci erőfölényével élve nem tette lehetővé újabb szolgáltatók belépését erre a hatalmas piacra. Szintén a telekommunikációs rendszer megrekedt korszerűsítésére utal, hogy jelenleg is mindössze néhány tízezerre tehető a hatékonyabb adatátvitel feltételeit biztosító integrált digitális ISDN-hálózat előfizetőinek száma, a valóban korszerű szélessávú adatátvitelt biztosító ADSL-kínálat pedig csupán néhány nagyváros kínálatában van jelen a szerbiai telekommunikációs piacon (ugyanakkor jelenleg Magyarországon a kb. 1 millió Internet-csatlakozás 80 %-a már szélessávú). Fontos megjegyezni viszont, hogy a Szerbiát Közép-Kelet- és Nyugat-Európával összekötő optikai kábel gerincvezetéke Szabadkán keresztül halad át Magyarország felé, és ezért a Régió kiváló adottságokkal rendelkezik telekommunikációs rendszerének gyors felfejlesztéséhez. Mobiltelefon szolgáltatást Szerbia területén két szolgáltató a Mobtel és szerbiai Telekom nyújt. A szerbiai mobiltelefóniában dúló tulajdonviták, érdekkonfliktusok és jogi szabályozási hiányosságok eredményeként azonban ezen a területen is megtorpant a fejlődés, a nagy letöltési sebességű, szélessávú multimédiás funkciókat is ellátni képes, újgenerációs 3G (vagy a már az ADSL-lel is versenyképes HSDPA) rendszerek mindeddig jóformán csupán mutatóban jelentek meg az országban, rendszerbe állításukra nem tudni, mikor fog sor kerülni. A rádiódiffúziós műsorszórás területén még kaotikusabbak az állapotok, hiszen a frekvencia-kiosztási rendszer teljesen rendezetlen, a digitális műsorszórási technológiára való teljes körű áttérés még távoli/bizonytalan fejlesztési perspektíva, a (konvencionális kommunikációkat tehermentesíteni hivatott) műholdas kommunikációs rendszerek rendszerbe állítása pl. a közszolgálati és kereskedelmi TV- és 19

rádió-műsorszórás műholdas továbbítása, és a GPS-alapú digitális helymeghatározó, navigációs és flottakövető rendszerek meghonosítása pedig a NATO-bombázások során lerombolt nagy Ivanjica-i teleport-központ újjáépítésére/beindítására vár. Jelenleg Szerbia területén kb. 1.100 (közülük egy országos és ismeretlen számú lokális/ önkormányzati közszolgálati, ill. nagyszámú civil/kereskedelmi) TV- és rádióállomás sugároz műsort. Azok ellenőrizése/felügyelete már a szerbiai Rádiódiffúziós Ügynökség számára is áttekinthetetlen feladat, hiszen a működő elektronikus médiumok jelentős része nem is rendelkezik műsorsugárzási engedéllyel. Hatékony és kompetens szakmai/etikai ellenőrzés hiányában viszont erősen leépült a sugárzott műsorok szakmai és művészi színvonala, és igen gyakran a nézettségi/hallgatottsági indexek, politikai, szponzori és reklámtámogatások megszerzése érdekében a legalpáribb igények kielégítésére specializálódik. Az Internet világméretű hálózata az elmúlt alig tíz év alatt gyökeresen átalakította a világ információs és médiaszerkezetét. Szerbia ugyan kimutathatóan lemaradt a környező országok Internet-ellátottsága mögött, de ez a lemaradás nem nagyságrendi sem szignifikáns. A szerbiai lakosság számítógép-ellátottsága viszonylagos elmaradottsága/elavultsága ellenére a munkahelyi (vállalati/intézményi) számítógép-kapacitásokkal együtt ugyan messze nem kielégítő, de viszonylag elfogadhatónak tekinthető. A jóval magasabb lehetőségek ellenére a tényleges Internet-felhasználók arányszáma az összlakosság mindössze alig 10 %-a. Ez a meglepően alacsony országos mutató a Vajdaság és az Északvajdasági Régió területén sem lehet sokkal magasabb, hiszen a kifejezetten előnyös helyzetű Szabadka területén sem éri el a 30 %-ot. 2.4. Mezőgazdaság és élelmiszeripar A Közép- Kelet európai térségben végbement mélyreható gazdaságpolitikai átrendeződés eredményeként jelentősen csökkent ugyan a mezőgazdasági termelés volumene és jelenleg Magyarország és Bulgária mellett csupán (a jelentős mértékben a vajdasági mezőgazdaság teljesítményére támaszkodó) Szerbia maradt önellátó és nettó élelmiszer- exportőr. A vajdasági mezőgazdaság és élelmiszeripar számára (a nem igazán attraktív szerbiai belső felvevőpiac mellett, és a hatalmas konkurencia ellenére is) a Nyugat -európai térség lenne az elérhető célpiac. Az EU országokban működő intenzív és hatékony mezőgazdasági támogatási rendszer mellett azonban igen erős importkorlátozó szerepe van a szabványok, minőségi követelmények és kvóták egyre szigorodó feltételrendszerének is. Hosszú távon az átalakuló/liberalizálódó versenyszabályozási rendszer a tömegtermelést fokozatosan azokba a térségekbe helyezi majd át, amelyekben legmegfelelőbbek a természeti adottságok, és ez a jövőben akár javíthatja is a vajdasági élelmiszerexport versenyhelyzetét, de a most betekinthető középtávú időszakban a mezőgazdaság számára a tömegtermelés helyett csupán a munkaigényes kultúrák termesztése és a piacképes végtermékek előállítása lehet eredményes fejlesztési alternatíva. Szakmai körökben köztudott, hogy a mezőgazdasági termelés és vállalkozói szféra számára elérhető/megszerezhető külső támogatások jelenleg is a fenti elvek/korlátok mentén működnek. 20

2.4.1. A föld, mint a mezőgazdaságot megalapozó és meghatározó tényező A legkorábbi ipari létesítmények a térség mezőgazdasági jellegének megfelelően a mezőgazdasági termékek feldolgozásához kapcsolódtak, és kapcsolódnak ma is. Vajdaság a térség meghatározó és legfejlettebb régiója. A két világháború közti Jugoszlávia régióinak gazdasági fejlettségét elemezve Vajdaság gazdasági dominanciáját tapasztaljuk a többi térséghez viszonyítva a mezőgazdaságban, az iparban ill. a kereskedelemben. A mezőgazdaság vezető szerepe a gazdasági átalakulás során is megmaradt, a termelés, feldolgozás és értékesítés szerkezete azonban átrendeződött. Vajdaság Szerbia iparilag legfejlettebb részévé nőtte ki magát. Elsősorban a mezőgazdaság, az élelmiszer-, a fém- és vegyipar, továbbá az építő- és a textilipar a jelentősebb. A tartomány területén 1,78 millió hektár kitűnő minőségű termőföld van. A löszfennsíkokon a feketeföld (csernozjom), Európa legtermékenyebb talajfélesége dominál. A folyóvölgyek talaja termékeny hordalékos réti feketeföld. A földnek, mint a térség kimagasló természeti kincsének racionális kihasználásával, megfelelő agrotechnikai megművelésével, öntözéssel, helyes fajtaválasztással, Vajdaság jelentősen megalapozhatja gazdasági fejlődését a jövőben is, ugyanis mindenfajta haszonnövényt európai szinten termeszthető. Az összes területből, beleértve a mezőgazdasági területeket is, 165 759 hektár erdő. Az alluviális síkságokon fűz- és nyárfa dominál, a folyók mentén ugyancsak, s elsősorban ipari feldolgozásuk lehetséges. A szikes talaj sajátosságai kedveznek a gyógynövénytermesztésnek, bár igazán nagy expanzió a gyógynövény-termesztésben nem volt tapasztalható, elsősorban a szűkös tőke- és beruházási feltételek miatt. A mezőgazdasági terület művelési áganként a következő: szántó és kert 1,58 millió hektár, gyümölcsös 18 ezer hektár, szőlő 11 ezer hektár, gyep (rét és legelő együtt) 146 ezer hektár. A megművelhető földterületeken elsősorban gabonafélét termelnek, mégpedig az összterület 57,3%-án, itt jelentős a kukorica és búza. Kukoricát a mezőgazdasági földterületek 34,8%-án, búzát 18,6%-án vetnek. Jelentős még a napraforgó részaránya: 7,4%, valamint a lucerna: 3,3% és a cukorrépa: 2,3%. Termesztenek továbbá zöldségféléket: 3,4%, burgonyát: 1,3%, kisebb mennyiségben pedig vörös herét, silókukoricát, repcét, dohányt, ipari paprikát. Vajdaságban a gabonaféléken, ipari növényeken és zöldségféléken kívül, borszőlő és különböző gyümölcsfélék is ismertek, előfordulásuk a talajszerkezettől és környezeti viszonyoktól függ. A gabonafélékről elmondható, hogy hektáronkénti termesztésük évről évre csökken. Az árpa, szója, dohány, burgonya, lucerna termesztésének indexe 2000 és 2004 között szintén csökkenő tendenciát mutat. Ez elsősorban a termények kedvezőtlen áralakulását tükrözi, de számos más tényező is közrejátszhat. Pozitív elmozdulás a cukorrépa, napraforgó és vörös here hektáronkénti termesztésénél észlelhető. A fontosabb mezőgazdasági növények hektáronkénti termésátlaga közül a DKMT Eurorégió térségei között messzemenően kimagaslik Vajdaság a megtermesztett vörös hereszéna hektáronkénti termésátlagával: a DKMT régióban 3150 kg, míg Románia és Magyarország eurorégióhoz tartozó térségeiben 1420 és 3380 kg között mozog, ezzel szemben Vajdaságban a here termésátlaga 4450 kg/ha. Hasonló a helyzet a lucerna és repcemag esetében is, a növények termésátlaga magasabb, mint a régió többi térségében. A napraforgómag, cukorrépa, és természetesen a gabonafélék hektáronkénti termésátlaga szintén versenyképesnek mondható. Ezzel szemben pl. a burgonya nem csak a DKMT régió átlagától marad el, de jelentős a hozamhátrány a romániai és magyarországi szomszédok termeléséhez viszonyítva is. A gyümölcstermesztésben is Közép-Szerbiát és Vajdaságot összehasonlítva vannak jelentős minőségbeli eltérések. Magasabb hozammal terem meg Vajdaságban az alma, birsalma, szilva, cseresznye, meggy és kajszibarack, mint Közép-Szerbiában. Vajdaság adja az évente kitermelt alma 40, kajszi 27, őszibarack 26 és a birs 20%-át. A tartomány talajszerkezetének sokfélesége lehetővé tesz borszőlőtermesztést is. A szőlő hozama a tartomány térségében jóval magasabb, mint pl. a szerbiai, illetve a közép-szerbiai átlaghozam. Jó minőségű 21

borszőlő terem a Bácskai-homokpusztán, a Verseci- hegységben és a Fruška gora déli lankáin, Szerémségben. A földművelést kiegészítő tevékenységként jelentkezik az állattenyésztés. Szinte minden mezőgazdasággal foglalkozó család rendelkezik jószágállománnyal is. Vajdaságra elsősorban a szarvasmarha-, és sertéstenyésztés jellemző. A DKMT régió állatsűrűség-statisztikája szerint Vajdaság elmarad a Vajdasággal szomszédos magyarországi megyék egységnyi mezőgazdasági területre jutó szarvasmarha- és sertésállományát illetően. (Legjelentősebb a különbség Csongrád és Békés megye esetében.) A romániai állattenyésztési adatokkal összehasonlítva viszont, főleg a sertéstenyésztésre vonatkozóan, régiónkban jelentősen jobbak a mutatók. 2.4.2. Éghajlati tényezők A hőmérsékleti, csapadék és légmozgás viszonyai képezik az alapvető éghajlati tényezőket, de ugyanakkor döntően befolyásolták hosszú távon a talajok kialakulását, de a jelenben, vagyis rövid távon a termelési irányzat és a belterjességi szint megválasztását is. A hőmérsékleti viszonyok alakulása az év, de elsősorban a vegetációs periódus folyamán a kedvező optimális határok között mozog a legtöbb kultúrnövény termeléséhez, ide számítva a nagy hőigényű növényeket is. A kedvező hőmérsékleti feltételek azonban nagy hőingadozásokkal is jellemezhetőek. A tavaszi és nyári évszakban, vagyis a vegetációs időszak legnagyobb részében, amikor a legnagyobb hőmennyiséget és napsütést kapja a mezőgazdaság, általában 30 napos időszakban szinte trópusi jellegű hőmérsékletek is jelentkeznek, ami csak erősödik az utolsó években a mind evidensebb üvegházhatás eredményeképpen. Az abszolút hőmérsékleti maximumok júliusban és augusztusban jelentkeznek, még asz abszolút minimumok leginkább januárban, vagy ritkább esetekben decemberben, vagy februárban. A többéves megfigyelések azt mutatják, hogy a legmelegebb hónap az augusztus, még a leghidegebb január. Az újvidéki és Fruska Gora-i megfigyelések szerint az első őszi fagyok októberben, még a legkésőbbi tavaszi fagyok március végén és áprilisban jelentkeznek. Extrém esetekben még májusban is jelentkezhet reggeli fagy. Egészében véve a fagymentes napok száma 200 körül mozog. Az előzőekből látható, hogy Vajdaság relatív kedvező hő feltételekkel rendelkezik, de ez a termelésben nem sokat jelentene a többi időjárási tényező kedvező alakulása és az ember biztosította termelési tényezők nélkül. A csapadék évi mennyisége, de különösen a vegetációs időszak mennyisége a másik nagyon fontos tényező, amely meghatározza a növénytermelés eredményeit a nem öntözött területeken, amelyek dominálnak Vajdaságban. Az évi csapadékmennyiségeket és eloszlásukat az év folyamán vizsgálva azt látjuk, hogy a csapadék több mint 50 % a vegetációs periódusra esik és valamivel kevesebb a téli periódusra. Ebből az következik, hogy ez az időjárási tényező eloszlása is egyenetlen, sokszor deficites, ami adott években nagyobb terméskiesést jelent, esetleg természeti csapás szintűt is. Az ilyen feltételek és a vízellátás szerepe a stabilan magas hozamok biztosításában az öntözésre tereli a figyelmet, aminek alapvető feltételeit hívatott megteremteni a DTD csatornarendszer. Ugyanakkor számolni kell a vízhiány további alakulásával, mert ma már evidencia az altalajvizek szintjének csökkenése (amiről a Vízkitermelés, vízbázisok cím alatt pontosabb adatokkal szolgáltunk), az ipari, de különösen a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítási problémája. 22

Egyébként a csapadékmennyiség változékonysága miatt minden harmadik év extrém száraznak számít, megközelítően 200 mm. csapadék deficittel, de ez a probléma is felerősödött az utolsó években és többször is száraz évek követték egymást és a csapadékhiány elérte a 280 300 mm. is. A vízellátás szabályozottságát jelzi, hogy Vajdaságban a DTD csatornarendszer képes 1. 076. 000 ha vízmentesítését és 360. 000 öntözését kiszolgálni. Sajnos a karbantartás, öntözési felkészítettség elmarad a szükségletektől beruházási eszközök hiányában. Elvben a vízmentesítés és öntözés bővíthető is a Vajdaságot átszelő, vagy határoló folyóknak köszönhetően, de számolni kell a vizek, sőt a DTD csatornák szennyezettségével és a más irányú szükségletekkel is, amelyek állandóan növekednek. A légmozgás, vagyis a szelek szintén fontos klimatikus jelenséget képeznek gyakoriságukkal, intenzitásukkal. A mezőgazdaságra direkt és indirekt hatást fejtenek ki, mert például kombinálva a levegő és talaj hőmérsékletével megnöveli az evaporációt. A viharos erejű szelek minden évben okoznak kisebb, vagy nagyobb viharkárokat a vetésekben. Egyébként Vajdaság legnagyobb részére jellemző a délkeleti kosava, valamint az északi szelek- A többi szélirányok is jellemzőek, de hatásuk elenyésző az említett két széljáráshoz. 2.4.3. Vajdaság talajai A kutatások szerint Vajdaság legfontosabb talajtípusai a következők (Fontos megjegyezni, hogy a talajok pedológiai osztályozása Vajdaságban eltér a Magyarországon megszokott osztályozástól.): Csernozjom Aluviális és deluviális jellegű talajok Réti talajok Gajnyacsák Szikesek 1 000 000 ha 100 000 ha 425 000 ha 50 000 ha 130 000 ha Ezen túl jelentkeznek egyéb talajtípusok is kisebb területeken. A talajtípusok kialakulásában a talajvíz kritikus mélysége játszott nagyon fontos szerepet és annak mélységétől függően alakultak ki az eltérő talajtípusok. Ami jellemző, hogy e talajok legnagyobb részének a geológiai alapját teraszos lösz képezi, ami azért jelentős, mert ezen talajok termékenyebbek és lehetővé teszik a belterjes növénytermelést. Vajdaság talajtípusai, tekintettel a csernozjom és a fekete talajok dominanciájára, arra enged következtetni, hogy a teljes mezőgazdasági terület legnagyobb része a nagy termőképességű talajok csoportjába tartozik. A talajtanos szakma megállapításai szerint ezek a talajok megfelelő meliorációs méretek segítségével világviszonylatban is a legtermékenyebb területet jelentheti, amely lehetővé teszi szinte minden kontinentális és szubkontinentális növény termelését. Vajdaság 91. 13 %-a művelhető terület és specifikus abból a szempontból, hogy a legeltérőbb ágazati és vetésszerkezet megvalósítását is lehetővé teszi. 23

Vajdaság egyértelműen gabonatermő körzet, de vannak eltérő adottságú mikrokörzetei, mint pl. a Tavankut Szabadka Horgos homokvidék, ahol a gabonatermelésen túl elterjedt a gyümölcs, szőlő és a zöldségfélék termelése. Ugyanígy kitűnnek eltérő adottságaikkal a Verseci hegy és a Fruska Gora, ahol jellemző a szőlő és gyümölcstermelés. Elvben, Vajdaságban mindenütt a kontinentális és szubkontinentális klíma minden növénye termelhető, de dominálnak a gabonafélék és ipari növények, ami összhangban van az adottsággal és az élelmiszeripar teremtette piaccal is. Ezen túl a piaci feltételekkel összhangban a kevésbé elterjedt növények termelése is jó eredményekkel kecsegtet. A diverzifikáció valamelyest növekszik a homokvidéken, ahol a zöldségfélék és gyümölcsök választéka javul, de megjelenik a virágtermelés is. Viszont tovább sem használják ki eléggé a gyógynövény - termelés lehetőségeit. 2.4.4. A határrendezés Vajdaságban A határrendezés Vajdaságban nagy tradícióval bír. Ma is jelentős eredményjavulást várnak a határrendezéstől, mert a parcellák számának csökkenése értelemszerűen növeli a hozamokat, nem beszélve a rendezett útrendszer területfoglalás csökkentő hatásáról, a szállítási költségcsökkentő hatásról, a csatornák rendezettségéről, jobb vízvédelmi, eróziócsökkentő hatásairól. A 447 vajdasági kataszteri község 1/3-át nem érintette eddig a határrendezés. Vajdaság teljes területére számolva a 2150000 hektárból még 805000 hektáron nem lett elvégezve a határrendezés. A talajvizsgálatoknak tovább is megfelelő figyelmet szentelnek, ami szintén kapcsolódik a határrendezéshez. Vajdaság nagy részén közismert jelenség a szélerózió és a szélvédő sávok fenntartása fontos kérdés. A korábbiakban ha nem is teljesen rendezett formában sok szélvédő sáv, fasorok és a szálások rendszere törte a szelek erejét. Sajnos ez lecsökkent a szálások számának csökkenésével, a fasorok kivágásával a mezőgazdasági repülőgépek használata miatt. 2.4.5. A vajdasági szaktanácsadás Jelenleg a Tartományi Mezőgazdasági Vízügyi és Erdészeti titkárság felügyelete alatt működik a Vidékfejlesztési és szaktanácsadó képzési központ (Centar za ruralni razvoj i edukaciju savetodavaca) és a 13 különböző nevet viselő mezőgazdasági szakmai szervezet, amelyek keretében dolgoznak szaktanácsadási szolgálatok. A szaktanácsadási szolgálatok általános célja növelni a mezőgazdasági termelők általános ismeretszintjét és informáltságát, annak érdekében, hogy: Növekedjen a jövedelmük. Növekedjenek gazdaságirányítási képességeik. Könnyebben megoldják termelési problémáikat és a gazdaságuk fejlesztésének szervezési, vállalkozásökonómiai kérdéseit. 24

Hozzájáruljanak a környezetük vidékfejlesztéséhez, az erőforrások és környezetük megőrzéséhez. Könnyebben megoldják termelésük összehangolását a természeti erőforrásokkal, piaci követelményekkel és a vállalkozói igényekkel a mezőgazdaságban és a falusi településen. Gyorsítsák a termelői egyesülések és szövetkezések alakulását és fejlődését. Az egyes kiválasztott gazdaságok külön kezelése fontos abból a szempontból, mert ezek mintagazdaságokként működve példát mutatnak a többi termelőnek is. Az mellett ez fontos a jövőre nézve is, mivel az EU már a csatlakozás előtt is kötelezővé teszi a tesztüzemek rendszerének bevezetését. 2.4.6. A vajdasági növénytermelési struktúra alapvető jellemzői Vajdaság mezőgazdasági területe egészében véve kitűnő minőségű talajtípusokból áll, Dominál a magas mésztartalmú csernozjom, mivel a mezőgazdasági területek 83.1 % teszi ki. A megművelhető terület 67,2 % van 620 621 magántermelő tulajdonában. Ezek a gazdaságok legnagyobb része komoly gondokkal küzd méretökonómiai okokból, hiszen 3,52 ha átlagméretük és annak a területnek is átlagban 3 táblára (nadrágszíj parcellára) tagolódása nem teremt megfelelő lehetőségeket a termelés magas szintű szervezéséhez. Egyébként a magángazdaságok között a jövedelmi forrásaik alapján dominálnak az úgynevezett nem mezőgazdasági, vagyis vegyes jövedelemforrású gazdaságok. Ez annyit jelent, hogy a mezőgazdasági termelés csak pótlólagos jövedelemforrás. A tulajdonosok szabad idejükben foglalkoznak a termeléssel (moon light agriculture) és az eredmények is ehhez mérhetőek Vajdaságban működik 207 valamilyen formában átalakult korábbi szövetkezet és 281 mezőgazdasági vállalat, vagyis 488 nagy üzem, amelyek 624 000 hektár mezőgazdasági területen, gazdálkodnak, amiből 511 000 ha a művelhető terület. Ezek a nagyüzemek általában 1 000-2 500 hektár területtel rendelkeznek Vajdaság mezőgazdasági területének megoszlása ágazatonként (%) 2,06 0,61 1,01 6,25 1,79 88,28 szántó, kert gyümölcsös szőlő rét legelő láp, halastó, nádas 25

A mezőgazdasági termelésben a szántóföldi növénytermelés dominál. A legnagyobb területen gabonákat termelnek elsősorban kukoricát és búzát, az ipari növények közül a szója és napraforgó foglal el legnagyobb területet. A legfontosabb növénycsoportok aránya a Vajdaságban (ha) gabona ipari növények zöldségfélék takarmánynövények A szántóföldi növénytermelés mellett Vajdaságban sikeres a gyümölcstermelés is és a szőlészet is elsősorban a Fruska Gora lejtőin, Versec és Szabadka környékén. A gyümölcsfajták között dominálnak az alma, szilva és a körte, de minden más gyümölcsfajta is megtalálható. Az állattenyésztésben szám szerint dominál a baromfitartás és a sertés. A szarvasmarhák száma 212 000 és a juhok száma 195 000 darab. 26

2.5. A térség mezőgazdaságának összehasonlítása Tekintettel arra, hogy Vajdaság, mint Szerbia tartománya része az Eurégiónak, érdekesnek tűnik a mezőgazdasági termelés néhány adatát összehasonlítani. Sajnos frissebb adatokkal nem rendelkezünk, de az ilyen jellegű adatok nem változnak drasztikusan néhány év alatt. A fontosabb növények területe a szántóföld %-ban,2000 Vajdaság szántóföldei 57,3 %-án gabonaféléket termesztenek, a búza, árpa és kukorica területbeli eloszlása nagyjából megegyezik a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurégió adataival. A többi szántóföldi haszonnövény területbeli eloszlása is aránylik az Eurégió adataihoz. A fontosabb növények termésátlaga, kg/ha,2000 Megnevezés Duna-Körös-Maros- Tisza Eurégió Vajdaság 1. Gabonafélék összesen 58,6 57,3 2. Ebből: búza 20,6 18,6 3. Árpa 4,5 3,2 4. Kukorica 30,5 34,8 5. Burgonya 1,3 1,3 6. Napraforgó 6,9 7,4 7. Repce 0,8 0,3 8. Cukorrépa 1,4 2,3 9. Silókukorica 1,2 0,3 10. Lucerna 3,5 3,3 11. Vöröshere 0,4 0,2 12. Zöldségfélék 3,0 3,4 Megnevezés Duna-Körös-Maros- Tisza Eurégió Vajdaság 1. Búza 3.220 3.370 2. Árpa 2.750 2.780 3. Kukorica 2.890 2.940 4. Burgonya 11.990 8.070 5. Napraforgómag 1.460 1.520 6. Repcemag 1.470 1.720 7. Cukorrépa 25.700 24.710 8. Silókukorica 13.930 11.790 9. Lucernaszéna 4.390 4.550 10. Vöröshere 3.150 4.450 A Vajdaság szántóföldi kultúráinak eloszlása az élelmiszeriparban felhasznált növények javára alakul. A tartományban hagyományosan nagy kapacitású és fejlett élelmiszer-feldolgozó ipar működik, így e kultúrák termesztése a hangsúlyosabb. Egyedül a burgonya termésátlaga marad el a régió átlagához 27

képest. Az ipari növények és a takarmány előállításhoz felhasznált növények részvétele is nagyjából megegyezik a régió átlagával, hisz az itt gyártott jó minőségű koncentrált tápanyagokat kivitelre is gyártják, ezen kívül a hazai állattenyésztés fenntartásához is nagy mennyiségű alapanyagra van szükség. Manapság a minőség javítása érdekében egyre több gazda kezdett a biogazdálkodás valamilyen formájába, de egyébként is csökkentették az ipari eredetű inputok használatát. Az elmúlt évtizedben a mezőgazdasági árakat a hatalom nyomottan tartotta a szociális nyugalom megőrzése érdekében és azon túl szabály szerint késett a mezőgazdasági termékek kifizetése. Ilyen feltételek mellett a vajdasági termelők nem rendelkeztek elegendő financiális eszközökkel és kényszer takarékosságba kezdtek a termelést illetően, mert attól tartottak, hogy a befektetéseket nem tudják kigazdálkodni. Hasonló volt a helyzet a gyomirtókkal és a többi növényvédelmi szerekkel. A gazdák kényszerből tértek vissza a régi bevált módszerekhez és természetes anyagokhoz. Időközben kialakult a biogazdálkodás eredményeinek piaca is. Pénzügyileg mindinkább érdemes folytatni a környezetkímélő termelést. Egyes polgári csoportok, szervezetek kimondottan a biogazdálkodókat tömörítik és oktatást folytatnak a témakörben (pl. Terras Szervezet, Szabadka ). Az állattenyésztésben uralkodó áldatlan állapotok miatt e téren Vajdaság minden tekintetben lemaradt az Eurégióhoz viszonyítva. A ló és juhállomány csak 1/10, míg a szarvasmarha, sertés és baromfifélék száma 1/3- a régióhoz viszonyítva. A korábbi állománynagysághoz viszonyítva ez nagy csökkenést jelent. Ez az állapot a vajdasági húsfeldolgozó ipar kríziséből adódnak, ugyanis a legtöbb gyár elveszítette a külföldi piacát és a termékeit a hazai piacon, annak telítettsége miatt, nem tudta értékesíteni. A húsipar fejlett kapacitásokkal rendelkezett a termékek minősége megfelelt az európai szabványoknak. Amikor a gazdasági szankciók hatására végképp lezárultak a határok, ez az ágazat rákényszerült, hogy áron alul értékesítse a termékeit a hazai piacon, és ezért a legtöbb gyár rövid időn belül tönkrement. Ezzel együtt tönkrementek azok a gazdák is, akik kizárólag állattenyésztéssel foglalkoztak. Manapság sem rózsás a helyzet, és habár a természeti adottságok kiválóak, az állattenyésztés mégsem tudott lábra állni. Főbb állatfajok létszáma 2000 ben, 1000 db Állatsűrűség, tejhozam,2000 Megnevezés Duna-Körös-Maros- Tisza Eurégió Vajdaság 1. Ló 101 10 2. Szarvasmarha 694 216 3. Ebből: tehén 331 92 4. Sertés 3.708 1.410 5. Juh 1.469 141 6. Kecske 133 67 7. Baromfifélék 21.846 6.584 Megnevezés Duna-Körös-Maros- Tisza Eurégió Vajdaság 1. 100 ha mg területre jutó szarvasmarha 13 12 2. 100 ha mg területre jutó sertés 68 80 3. Tehéntej termelés 1000 liter 1.296.282 301.773 28

ha Az állatsűrűséget tekintve Vajdaság adatai nagyjából megegyeznek a régió átlagával, a sertések száma magasabb, hiszen Vajdaság kimondott gabonatermő vidék és természetszerű az abrakfogyasztó háziállatok tartása. A tehéntej termelése Vajdaságban a régió összmennyiségének 23%-a, ami igen alacsony. Meg kell jegyezni, hogy a magángazdaságok zöme már a régi Jugoszláviában sem tartott szarvasmarhát. A tejtermelés a nagyüzemekben koncentrálódott, ahol eleget tudtak tenni a feldolgozóipar minőségi, tejhigiéniai elvárásainak. Jelentkeztek magántermelői próbálkozások kisebb méretű tejelő farmok üzemeltetésére, de hamarosan kitűnt, hogy méretökonómiai okokból ezek a 50-60 tejelő állatot tartó farmok nem életképesek. A mezőgazdasági területek és a szántóföldi növénytermelés struktúrájának alakulása 2000 2005. Mezőgazdasági területhasználat 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 szántó, kert gyümölcsös szőlő legelő, rét láp, halastó, nádas 400 200 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 A mezőgazdasági területek felhasználásának alakulását mutatja a szántóföldi növénytermelésben domináló termékcsoportok alakulása. 29

ha Szántóterületek megoszlása (ha) 1200 1000 800 600 gabona ipari növények zöldségfélék takarmánynövények 400 200 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 A kataszteri kultúrák, vagyis a termőföld felhasználása strukturálisan szinte változatlan. A szántóföld, vagyis a legnagyobb területen a gabonák, ipari növények, zöldségfélék és takarmánynövények aránya is szinte változatlan a feldolgozott 6 évben. Ebben a tekintetben a jövőben sem várhatóak lényeges változások. Az egyes fontosabb növények a következőkkel jellemezhetőek: A kukorica, mint legnagyobb területen termelt gabonaféle a vizsgált években meghaladta a 600000 hektáros területet. A területingadozás viszonylag alacsony. Ugyanakkor a terméshozam és összhozam ingadozása kifejezett. A hozamok 2003. évi 34 q hektáronkénti terméshozamtól a 2005. évi 65 q hozamig terjedtek, ami kifejezetten nagy ingadozást jelent. Ez elsősorban az időjárási tényezőknek tudható be, amit nagy mértékben lehetne ellensúlyozni öntözéssel. A búza területe az utolsó években csökken. A felvásárlási ár bizonytalansága és a búza alacsonyabb jövedelmezősége lassan megteszi a hatását. Hasonlóan a kukoricához az összhozam és a hektáronkénti termléshozam széles határok között ingadozik. A vizsgált periódusban 2003- ban, ami kimondottan rossz évnek számított csak 23 q volt a hektáronkénti hozam, még a következő kedvező évben elérte a 48 q. A cukorrépa fontos ipari növénye Vajdaságnak, tekintettel a cukorgyári kapacitásokra. A cukorrépa területe a vizsgált periódusban növekedett a kedvező felvásárlási árak és egyéb kedvezmények hatására, de a hozamok szinte szélsőségesen ingadoztak a 2000. évi 247 q hektáronkénti hozamtól a 2005. évi 485 q. hozamig. Hasonlóan a kukoricához itt is elsősorban az öntözés és a hozzá csatlakozó megfelelő termelési technológia stabilizálhatja a termelést. A napraforgó hasonlóan fontos ipari növény Vajdaságban az étolaj ipari kapacitások nagysága miatt. A napraforgó területe ennek megfelelően növekedést mutatott és a 140000 hektárhoz viszonyítva elérte a 184000 hektárt. Ez annak ellenére történt, hogy a napraforgó hozama is nagy 30

1000 db ingadozásokat mutat. Még 1999. a hozam alig érte el a hektáronkénti 15. q, addig 2004. 23 q hozamot biztosított. A szójánál még kifejezettebb területnövekedést mutat, mert 75000 hektárról elérte a 146000 hektárt. Ugyanakkor a hozamok meglepően ingadoznak, mert a 2000. évi hozam alig 12 q. volt, még 2005 ben elérte a hektáronkénti 28 q. A burgonya területe fokozatosan csökken és az 19987. évi 23600 hektárról, 2007-ig 18200 hektárra csökkent. Vajdaság nagy része kevésbé felel meg a burgonyatermelésre és Szerbia többi része el bírja látni a Vajdasági urbanizált fogyasztókat is burgonyával, nem beszélve a behozatalról. Egyébként a hozamok is nagy kilengéseket mutatnak, mert a hektáronkénti 80 q-tól a 150 q-ig terjed. A paradicsom, káposzta és kel, és bab területe nem mutat rendkívüli ingadozást, még a hozamok igen. Legszembetűnőbb a babhozam ingadozása 681 kg-tól egészen 1435 kg- ig. A dinnye (területe folyamatosan csökken, amire nagy hatással van a délebbi vidékekről érkező dinnye. Ugyanakkor a terméshozamok nem csak alacsonyak, hanem ingadozók is. A lucerna mindég fontos takarmánynövény volt Vajdaságban és az egyik legfontosabb fehérjeforrás. Az mellett korábban fontos volt a lucernamag termelése is. A lucerna területe is csökkenést mutat, még a hozamok 45 és 66 q. között ingadoznak. Az állattenyésztés alapvető adatai Az állattenyésztés jellemzésére szolgáljon a számosállatok száma, darabszám fajtánként és a legfontosabb adatok az állati termékek termeléséről. A háziállatok számának változása 1000 számosállatban 250 200 150 100 50 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 szarvasmarha sertés juh szárnyas 31

Állati termékek előállítása 1998-2005 600 500 400 300 200 100 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 tej (ml) marhahús (1000 t) juhhús (1000 t) sertéshús (1000 t) baromfihús (1000 t) tojás (mdb) Vajdaságban, mint gabonatermő vidéken a sertés dominál. A kocák száma 140 189000 között mozog, de a többi háziállat tartása is jelen van. A szarvasmarha száma 230000 körül mozog, még a juhok száma viszonylag alacsony és 140000 körül mozog. A juhok korlátozott létszámát a legelőterület korlátozottsága magyarázza. A szárnyasok száma 5.7 és 8.6 millió között mozog. Az organikus mezőgazdasági termelés Vajdaságban az első jelentősebb organikus termelési mozgalom Szabadkán kezdődött 1990 ben, amikor is megalakult a Terra-s, mint nonprofit, nem állami szervezet, amely kezdeményezte, koordinálta az együttműködést az organikus termékek termelésében, feldolgozásában és forgalmazásában. Az első bioállomás is e megmozdulás keretében alakult 1990-ben és négy év alatt jelentős kutatási eredményeket adott az új organikus megközelítést illetően. Már a következő évben megalakult az 50 hektáros Bio- Pescara kísérleti projekt a biotermelés bevezetésére. A későbbiekben is alakultak ilyen jellegű próbaüzemek Vajdaságban, pl. a Navip a Fruska Gora lejtőin, de a Terra s szakmai felügyelete mellett és 1996-ban itt lett az első regisztrált biobor bemutatva. 32

Európai uniós IFOAM szabványokra alapozott certifikációt a Terra s jogosult növényi olajok, vetések, gabonák és zöldségfélék esetében. Az első organikus termelést szabályozó törvény 2006-ban került meghozatalra. Az organikus termelés, egyes források szerint Szerbiában eléri a 18600 hektárt, ami a mezőgazdasági terület 0.3 5 teszi ki, de ez nincs regisztrálva a megfelelő módon és azt sem tudni, hogy bizonyos átmeneti idő után lehet e certifikálni. A Terra s adatai szerint 2001- ben 40 gazdaság kezdett organikus termeléssel foglalkozni, amiből 14 magántermelő, 5 parasztegyesület, 7 magántulajdonú mezőgazdasági vállalat és 7 társadalmi tulajdonú vállalat. E szervezet keretében 2002-ben 178 ha és abból 145 ha gabona és olajos növény, 15 ha zöldségféle, 12 ha gyümölcsös és 6 ha szőlő volt bejegyezve mint organikus termelés. Az organikus termékeket a tapasztalok szerint Vajdaságban is 10-15 % magasabb áron forgalmazzák. A szakember képzés, az ismeretek terjesztése és a tanácsadás területén a Terra s mellett az Újvidéki Mezőgazdasági kar is jelentős szerepet vállal. A mezőgazdaság felszereltsége, ellátottsága A statisztikai évkönyvben megadottak alapján a gépesítésről, öntözési lehetőségekről és a beruházások értékéről a következő adatok jelentenek valamilyen támpontot. A vállalatokban és szövetkezetben a közepes teljesítményű traktorok használatosak, még a magángazdaságokban az úgynevezett könnyű traktorok dominálnak. Ha ehhez hozzáadjuk az átlagos életkort, akkor könnyen belátható, hogy az elöregedett, leamortizált traktorok dominálnak Szerbiában, de Vajdaságban is. Ebből kifolyólag az energetikai ellátottság is alacsony és egy egy traktor nagyon kis területet művel, különösen a magángazdaságokon, aminek megfelelően az átlagos üzemidő is alacsony. Traktorok és motoros munkagépek Típus Családi gazdaság Vállalatok és Szövetkezetek Összesen Kéttengelyes 312 500 8 000 325 000 Egytengelyes 195 500 500 200 000 Motoros munkagép 299 000 1 000 300 000 Traktor ellátottsági fajlagos mutatók Mutató Mértékegység Vállatok és szövetkezetek Családi gazdaságok Átlagos traktor teljesítmény kw 70 37 Energetikai ellát. kw/ha 1, 00 3, 1 Megművelt terület traktoronként ha/ traktor 79, 54 11, 54 Traktorok átlagos életkora Év 14 18 Átlagos üzemidő h/év 1, 1oo 4oo 33

ha Ezeken az adatokon túl rendelkezünk a vajdasági mezőgazdasági vállalatok gép ellátottsági adataival is, de azok sem nyújtanak biztató képet. A gépek számának csökkenését jelző adatokból arra lehet következtetni, hogy a vállalatok bizonytalan helyzete miatt csökken a gépesítés. Ugyanakkor az új vásárlások a nagyobb kapacitású gépek felé tolódnak, ami szintén csökkenti a darabszámot. A vajdasági hatalmas öntözési lehetőségeknek igen gyenge a kihasználtsága, ezt mutatják az öntözési kapacitások, öntözött területek és az alkalmazott módok. Öntözött területek változása 2001-2005 35000 32500 30000 27500 25000 22500 20000 17500 15000 12500 10000 2001 2002 2003 2004 2005 35000 32500 30000 27500 25000 22500 20000 17500 15000 12500 10000 7500 5000 2500 0 Öntözött területek, művelési áganként (ha) 2001 2002 2003 2004 2005 szántó, kert gyümölcsös szőlő A legtöbb mezőgazdasági beruházást a gépek és felszerelések emésztenek fel, még az épületek és egyéb szükségletek kielégítésére lényegesen kevesebb pénz jut. Ki kell hangsúlyozni, hogy a vajdasági mezőgazdaság súlyos lemaradásban van és lényegesen nagyobb beruházásokra volna szükség, hogy a mezőgazdaság legalább a szinten tartást elérje. 34

Ezt a háttérbe szorítottságot támasztják alá az árindexek is, amelyek mutatják a lemaradást a többi gazdasági ághoz viszonyítva. Szinte szabályszerűen Vajdaságban még az aratás idején sem tudni a felvásárlási árakat, de a szükség arra kényszeríti a termelőket, hogy a terményeiket értékesítsék és leginkább - az életszínvonaluk, valamint a mezőgazdaság termelési alapjai sínylik meg a pénztelenséget. Kereskedelem, szabadkereskedelem Oroszországgal A 2000 augusztusában Oroszországgal aláírt szabadkereskedelmi egyezménynek több előnye is van. E megállapodás értelmében vámmentes, illetve 0-5% közötti a szerb termékek oroszországi behozatali vámja. Szerb terméknek minősül: - amit Szerbiában szerb alapanyagokból gyártottak, - a Szerbiában feldolgozott, nem csak szerb alapanyagokból készült késztermékek, - minden, ami szerb eredetű. Szerb eredetű terméknek az minősül, melynél a felhasznált külföldi vagy ismeretlen eredetű alapanyag értéke nem éri el a hozzáadott érték 50%-át. Ez utóbbi feltételt szívesen kihasználják a külföldi cégek. Erre példa a szlovén Gorenje, amely a szerbiai Valjevóba helyezte egyik hűtőszekrénygyárát, azzal számolva, hogy szerb eredetű termékként 1% vámmal exportálhatja hűtőgépeit Oroszországba. Szerbia legfontosabb kereskedelmi partnerei (2006. június) Ország Export (millió USD) Import (millió USD) Részesedés a teljes exportból (%) Részesedés a teljes importból (%) Olaszország 423,9 492,4 16,9 8,5 Bosznia- 314,3 471,7 12,5 2,4 Hercegovina Németország 273,1 549,4 10,9 9,5 Macedónia 130,1 86,8 5,2 1,5 Oroszország 128,5 979,3 5,1 16,9 Franciaország 107,1 171,0 4,3 2,9 Horvátország 106,8 154,7 4,3 2,7 Szlovénia 102,4 138,6 4,1 2,4 Görögország 81,7 89,6 3,3 1,5 Ausztria 78,3 102,3 3,1 1,8 Magyarország 77,6 129,2 3,1 2,2 Bulgária 73,8 153,6 2,9 2,6 Románia 58,6 203,4 2,3 3,5 Forrás: Szerb-Montenegrói Statisztikai Hivatal 35

A Szerb-Montenegrói Statisztikai Hivatal adatai alapján Magyarország Szerbia-Montenegró 10. legnagyobb kereskedelmi partnere. Magyarország kivitele az elmúlt 4 évben majdnem háromszorosára emelkedett. 2.6. A dél-alföldi régió jellemzése: A Dél-Alföldi régió hazánk legnagyobb kiterjedésű régiója. A régió magában foglalja Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyét. A Duna-Tisza közötti területek jellemzően homokos puszták, ma is igen jelentős, sűrűn lakott, szórt típusú tanyavilággal. A Tiszántúli térség jó minőségű fekete földjei és a települési struktúra is a nagytáblás, gabonatermelő mezőgazdaságnak kedveznek. A gazdaság szerkezete sokrétű, amelyből kiemelkedik a történelmi hagyományokkal rendelkező mezőgazdaság, és az élelmiszer ipar. A Dél-Alföld sokat köszönhet a mezőgazdaságnak. A klíma és a talajadottságok azt eredményezték, hogy az elmúlt századokban a mezőgazdálkodás alakíthatta döntően ennek a vidéknek az életét és sokszínű arcát. A régió népességének 34,8%-a folytat mezőgazdasági tevékenységet, területének nagy része, 76,4%-a mezőgazdasági művelés alatt áll. A térség általános fejlettségét szemléletesen mutatja a kistérségi körzetenkénti, országos összehasonlítás. A kistérségek fejlettségének meghatározásához, a gazdasági-társadalmi helyzetüket és fejlődésüket jól jellemző mutatórendszert alkalmaznak, melynek részei gazdasági, infrastrukturális mutatók, valamint társadalmi, szociális és a foglalkoztatási mutatók. 36

A kistérségek fejlettsége a 67/2007. (VI. 28.) OGY határozat alapján átlagolás nélkül: Látható, hogy a régió nagy része átlagos, vagy átlagos alatti besorolású, csak a nagyvárosok körzetei fejlettebbek. Ehhez jelentősen hozzájárul a hagyományos gazdasági szerkezet és a történelmi, térszerkezeti sajátosságok fenntartása, valamint a határ menti helyzet is. A régió gazdaságában ősidők óta igen fontos szerepet játszott az élelmiszertermelés. A térség tipikus alföldi táj, amely meghatározza mezőgazdaságának arculatát is. A jó minőségű talajok és a kedvező éghajlati tényezők a magas napsütéses órák száma, a termálvíz gazdagság együttesen alakítják a régió mezőgazdasági termelésének alakulását és a túlnyomórészt erre épülő élelmiszeripart. A mezőgazdasági termelés egyedüli korlátozó tényezője az olykor kevés és szeszélyes csapadékeloszlás, amit az utóbbi évtizedekben a technikai fejlesztéseknek köszönhetően megfelelő források birtokában igyekeznek öntözéses formában pótolni. Az előbb említett tényezőknek is köszönhetően a mezőgazdaság jelentős szerepe alapozta meg a régióban az élelmiszeripar országos átlagot meghaladó túlsúlyát. Így nem véletlen, hogy a Dél-Alföldi régiót gyakran az ország éléskamrájának nevezik. A Dél-Alföldön a mezőgazdaságban foglalkoztatottak hányada meghaladja az országos arányt (6,20 %). Az utóbbi évek dinamikus csökkenése ellenére is. Ily módon érthető, hogy a mezőgazdaságban jelentkező problémák nagyon érzékenyen érintették ezt a régiót. Sajnálatos, hogy jelenleg a mezőgazdasági termelésben sok a bizonytalanság, alacsony a jövedelmezőségi szint, a rendszerváltozás óta nem talált igazán magára az ágazat. Az elvárások pedig igen nagyok, erősen támogatott, nagy hagyományokkal rendelkező, a piacon ismert termelőkkel kell versenyeznie. A nagy hagyományokkal rendelkező mezőgazdasági termelésre alapozva alakult ki évszázadokkal ezelőtt a térségben a malomipar, a cukoripar, a szesz, a keményítő, később a hús-, a baromfi és tojásfeldolgozás a konzerv-, és a tejipar, amelyek az utóbbi időszakban jelentős átalakuláson mentek keresztül. Az élelmiszeripar alapanyag-termelése a rendszerváltozás után markáns változáson ment keresztül. A mezőgazdaság súlya a Dél-Alföldi régióban is visszaesett, az élelmiszeripar árualapja mennyiségileg csökkent, szerkezete módosult, minősége romlott. 37

A mezőgazdasági termelés visszaeséséhez nemcsak az átalakulással járó bizonytalanságok, a birtok és a tulajdonosi szerkezet irracionális volta, a technikai-technológiai megújuláshoz szükséges tőke hiánya, a jövedelmezőség drasztikus csökkenése játszott szerepet, hanem az élelmiszeripar heterogén jellegű és irányú átalakulása is. A mezőgazdasági termékek iránti kereslet jelentős mértékben lecsökkent a feldolgozóipar oldaláról. A régi szervezeti formák lebomlottak és az új formák átgondolt kiépítése elmaradt. A Dél-Alföldi régióban a mezőgazdasági tevékenységet folytatók közel 1,6 millió hektár területet használnak. A termőterületből a szántók részaránya nemcsak országosan, hanem nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő. Az 1 millió hektáros szántóterület több mint felét búza foglalja el, ami a malomipar egyik fontos alapanyaga. Kitüntetett szerepe van a térségben a nagy hagyományokkal rendelkező zöldség- és gyümölcs (pl. fűszerpaprika, hagyma, kajszibarack, őszibarack stb.) termesztésnek is. A régió előkelő helyen áll az állattenyésztés területén is. Számosállat egyenérték alapján az ország állatállományának mintegy 25 %-át tartják ebben a régióban. A rendszerváltozás után a hagyományos mezőgazdasági szövetkezeti forma lényegében eltűnt, a vállalkozások száma ugrásszerűen megnőtt. A tulajdonosi szerkezet változásával az egyéni gazdálkodóknak a termelésből való részesedése is nőtt. Jelenleg a helyi élelmiszeripari alapanyagok közül a gyümölcs-, illetve a burgonya- és fűszerpaprika termesztésben az egyéni gazdaságok dominálnak. A mezőgazdasági termelők és az élelmiszeripari vállalatok között korábban kialakult gazdasági kapcsolatok a rendszerváltozást követően átalakultak vagy lazábbá lettek, helyenként csaknem megszűntek. Természetesen újabb kapcsolatok is kialakultak, de mind a mezőgazdasági termelőknek, mind az élelmiszeripari vállalatoknak az új piaci és gazdasági helyzethez kellett, hogy igazodjanak. A Dél-Alföldi régióban a rendszerváltozás utáni termelés visszaesése a mezőgazdaságot és a hozzá szorosan kapcsolódó élelmiszeripart sem kerülte el. A felmerülő gazdasági problémákat akkor is sokkal könnyebben tudnák kezelni, ha az alapanyagtermelők és a feldolgozó vállalatok szorosabbra fűzték volna kapcsolatukat. Nem egyesültek mezőgazdasági üzemek élelmiszeripari üzemekkel és nem használták ki a kooperációs lehetőségeket sem. Így napjainkra a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari feldolgozás egymástól elkülönült szervezetben laza egymás közti kapcsolatban, sok esetben összehangolatlanul zajlik. A régióban megtermelt növényi termékeket túlnyomórészt a helyi élelmiszeripari üzemek dolgozzák fel. Más a helyzet az egyes állati termékek esetében. Az élelmiszeripari vállalatok az elmúlt években igen nagy hangsúlyt fektettek és fektetnek a minőségre és az árra. Így előfordul, hogy a megfelelő minőség elérése érdekében az ország más területeiről is szállítanak ide állati termékeket (pl. tejet). A rendszerváltozást követően a Dél-Alföldi régióban az élelmiszeripart is megrázkódtatás érte. A termelés az országosnál nagyobb mértékben esett vissza. Az ipar többi ágazatához képest a Dél-Alföldi régióban az élelmiszeripar súlya jelentősen csökkent. Ennek ellenére az élelmiszeripar továbbra is megőrizte vezető szerepét a régió iparában: 2001-ben a termelésből mintegy 37, a kivitelből 27 %-kal részesedett, miközben országosan ez az arány lényegesen kevesebb (15 illetve 6 %-ot tett ki). A régió megyéiből Bács-Kiskun megye élelmiszeripari termelése esett vissza legjelentősebben. 38

Az élelmiszeripari termelés csökkenése, a foglalkoztatottak létszámának a csökkenését is eredményezte. A térség mezőgazdaságának jellemzője a kettősség: a Duna-Tisza-közi gazdálkodási modell a zöldséggyümölcstermesztés, intenzív gazdálkodás felé mutat, a Tiszától keletre eső terület mezőgazdasága a szántóföldi művelésre épül, amely a mezőgazdasági kultúra egészen más fejlődési pályáját jelenti. A jövedelmi viszonyok a térségben nem túl kedvezőek, elsősorban a régió nagyobb városai emelik az értékeket. Ezt a befizetett személyi jövedelemadó adatai is mutatják. Ahhoz, hogy az élelmiszeripar dinamikusan fejlődjön, színvonalas és versenyképes termékeket állítson elő jó minőségű, relatív homogén, versenyképes áron előállított nyersanyagon kívül szükséges biztosítani, az elvárásoknak megfelelő minőségű nagytisztasági fokú egészséges vizet, a magas fokú csatornázottságot, a jó közlekedési feltételeket, a korszerű raktározási és tárolási adottságokat, továbbá a magas szintű üzem- és munkaszervezést. E feltételek teljesüléséhez jelentős mennyiségű tőkére van szükség. Az élelmiszeripar speciális nyersanyagokat dolgoz fel. Nyersanyagai gyorsan romló, hamar minőségi károsodást szenvedő, termékek, de a termelékenység magas foka és a minőségi károsodás megakadályozása megkívánja a folyamatos termelést, ehhez pedig folyamatos nyersanyagellátás és a szolgáltatások megbízható folyamatos biztosítása szükséges. A személyek, az áruk és a szolgáltatások jókor, az adott helyen kívánt minőségben, lehetőleg olcsón, a környezetet nem károsítva kell, hogy rendelkezésre álljanak. Ezért az élelmiszertermelési vertikum minden szintjén fontos, hogy a logisztikai szolgáltatások de azon túlmenően valamennyi infrastrukturális elem, ágazat, s azok rendszere fejlett legyen. Magyarországon az iparilag fejlett térségekben, ahol magasabb az egy főre jutó GDP, ahol gyorsabb a gazdasági növekedés, oda áramlik intenzívebben a külföldi működő tőke, ott erőteljesebb a beruházás, és ott fejlettebb az infrastruktúra. Az ipar és a mezőgazdaság komplementer ágazat, így ha a Dél- Alföldön a mezőgazdaság jelentősége erősebb, mint az iparosodottabb térségekben és minden számítás azt bizonyítja, hogy a logisztikai háttér, az infrastrukturális ellátottság alacsonyabb. Sőt sajnos, hogy e téren a lemaradás nem csökken hanem nő, a nivellálódás, a felzárkózás helyett a differenciálódás folyamata játszódik le. 39