4. A MAGYARORSZÁGON TALÁLHATÓ PORTOLÁN TÉRKÉPEK

4. A MAGYARORSZÁGON TALÁLHATÓ PORTOLÁN TÉRKÉPEK Gróf Széchényi Ferenc (1754 1820) 1802-ben a magyar nemzetnek ajándékozta 13 000 könyvből, 1200-nál több kéziratból, több száz metszetből, térképből és éremből álló gyűjteményét. Ezzel megalapította Magyarország első nemzeti közintézményét, az Országos Széchényi Könyvtárat. Hat évvel később, az 1808/VIII-as törvénycikk megalkotása után az országos rendek létrehozták a Magyar Nemzeti Múzeumot, és az addig önállóan működő könyvtárat az új intézménybe illesztették. Ettől kezdve a könyvtár a Múzeum épületében működött, és a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára nevet viselte. 1949-ben a könyvtár Országos Széchényi Könyvtár néven újra önálló intézmény lett, majd 1985-ben a Budavári Palota F épületébe költözött. 169 A Magyarországra került portolán térképek az Országos Széchényi Könyvtárban találhatók, amelyek egy kivétellel, a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc gyűjteményéből származnak. Széchényi hatalmas térképgyűjteményében egy portolán atlasz és két portolán térkép volt. Az atlasz Grazioso Benincasa (1474) munkája, teljes és kiváló állapotban van. A két portolán térkép Hessel Gerritsztől származik, az egyik az Indiai-óceánt (1621), a másik az Atlanti-óceánt (1623) ábrázolja. A gyűjtemény további érdekes darabjai Edward Sparks térképe a mai Hondurashoz tartozó Roatánszigetről (1743), Oran (Algéria) vidékének hajózási térképe (1760) és egy arab nyelvű térkép, amely a Fekete-tengert (1769) ábrázolja. A gyűjtemény bővítésekor, 1889-ben a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolt egy 16. századból származó név nélküli portolán térképet. 170 Ebben a fejezetben elsősorban a két legkorábbi művel, a név nélküli térképpel és a Benincasa-atlasszal foglalkozom részletesen, de a későbbi térképekről és a Könyvtár birtokában lévő fakszimile kiadású portolán művekről is adok rövid áttekintést. 169 www.oszk.hu 170 ICHC 2007 KONFERENCIA-KIADVÁNY (IRÁS): 86. o. 82

4. 1. AZ OSZK COD. LAT. MEDI AEVI NO. 353 JELZETŰ PORTOLÁN TÉRKÉP SZERZŐJÉNEK AZONOSÍTÁSA Az 1889-ben vásárolt 16. századi portolán térképet a készítő nevének hiányában Cod. Lat. Medi aevi No. 353 jelzettel látták el. A térkép jó állapotban van, gazdag névrajza még ma is nagy területen olvasható, különlegesen finom vonásokkal készített, művészi miniatúrák díszítik, ennek ellenére egyetlen elemző dolgozat sem készült róla. Egyedül Gróf Teleki Pál adott közre egy rövid leírást 1906-ban a Földrajzi Közlemények VII. füzetében a Nemzeti Múzeum könyvtárának birtokában lévő 15. és 16. századból származó térképkincsekről. 171 Teleki a cikkben összefoglalta mindazt, amit Grazioso Benincasa atlaszáról (OSZK Fol. Ital. 8) és az ún. névtelen hajózási térképről első ránézésre tudni lehet. Érdemes megemlíteni, hogy Teleki nyolc oldalas cikkében mindössze másfél oldalt szentelt az egyébként nagyméretű és látványos térképnek. 172 A térkép szinte egész Európát, Észak-Afrikát és a Közel-Keletet ábrázolja. Nyugati oldalán a Brit-szigetek, két képzeletbeli sziget (brasil és las maidas), az Azoriszigetekből kettő (lupo, corvo), Madeira és a Kanári-szigetek húzódnak. Nyugat- Afrika partját a Rio Dorótól délre, Terra darenáig rajzolták meg. Északon a Skandináv-félsziget, a Balti-tenger és Északkelet-Európa erőteljesen elnagyolt, de Livonia (Lívföld) 173 és Moszkva környéke részletezve látható. A déli részen Észak- Afrika (többek között Marokkó és Mauritánia) teljes egészében, valamint nagy részben a Vörös-tenger és az Arab-félsziget, keleten a Kaukázus, a Kaszpi-tenger és Perzsia, délkeleten pedig az Arab-öböl északi része határolja a térképet. A Földközitenger vidéke a legrészletesebb, de több helyen magyarázó feliratok, ábrák és rajzok adnak az olvasónak további ismereteket (37. kép). 4. 1. 1. Teleki a névtelen hajózási térkép -ről Teleki a térképről leírta, hogy ez az olasz és latin nyelvű loxodrom-térkép hajózó célokat szolgált, és sokáig lehetett használatban, mert a görög tenger vidéke 171 T ELEKI (1906): 280 287. o. 172 Mérete 70,5 x 106,8 cm, méretaránya a számításaim szerint kb. 1 : 7 000 000. 173 Lengyel tartomány a 16. században a jelenlegi Litvánia és Lettország területén. 83

egészen a szemben fekvő afrikai partokig erős kopás nyomait viseli mintha ezeken a helyeken sokat mutogattak volna izzadt újjakkal. A használat nem csak a Teleki által említett területeket viselte meg, hanem a földközi-tengeri szigetek és Franciaország névanyagát is. Sem az autor nevét, sem évszámot rajta nem találunk. Előbbire nézve teljesen lehetetlen még csak megközelítőleg is következtetéseket vonni le, míg a térkép korát elég pontosan meg lehet határozni. Teleki a szerző nevének kiderítésével egyáltalán nem foglalkozott, a készítés idejét az uralkodók rajzai alapján állapította meg. A térképen harminc uralkodó látható (19 európai és 11 afrikai, utóbbiak között van a mondabeli János pap is), de csak II. Fülöp spanyol király (Philipus R Hispanie) és Szulejmán (Suleymanssac Imperator Turc) török császár nevét jegyezték fel. Mivel II. Fülöp 1556-tól 1598-ig uralkodott, Szulejmán pedig 1520-tól 1566-ig, nyilvánvaló, hogy a térképet 1556 után, de legkésőbb 1566/68-ban készítették. Teleki említést tesz a térképen feltüntetett folyókról, hegyláncokról, városokról is. A későbbiekben ezekre az elemekre külön kitérek. 4. 1. 2. A név nélküli térkép összehasonlítása Battista Agnese munkáival 174 A szerző azonosításához a térképet más, 16. századból származó, hasonló rajzolatú térképekkel kell összehasonlítani. A jellegzetes irányrózsa és a nagy számban feltüntetett uralkodók a Battista Agnese műhelyéből származó hajózási atlaszok sajátosságai, ezért ebben a tanulmányban a Széchényi Könyvtár név nélküli térképét azokkal a rendelkezésre álló Agnese-munkákkal hasonlítottam össze, amelyek dekorációs és a szárazföldre vonatkozó térképi elemeket egyaránt tartalmaznak. 175 Az összehasonlításhoz egy 1546-ban és egy 1553-ban készített atlasz fakszimile kiadásának térképlapjait használtam (38. és 39. kép). 176 174 A térképek lehetséges hasonlóságának gondolatát Dr. Corradino Astengo, a Genovai Egyetem professzora a 2007-ben Svájcban megrendezett 22. Nemzetközi Térképtörténeti Konferencián vetette fel egy informális beszélgetés során. 175 ICHC 2009 KONFERENCIA-KIADVÁNY (IRÁS): 126. o. 176 A két atlasz a zürichi Zentralbibliothek gyűjteményében található: Atl. 3349 (1546, Fakszimile, az eredeti az Orosz Nemzeti Könyvtárban, Szentpéterváron található) és Atl. 3328 (1553, Fakszimile Atlante Nautico, az eredeti a velencei Museo Correrben található). Felhasznált térképlapok az 1546- os atlaszból: Európa (Nr. 8), Itália és a Földközi-tenger medencéjének középső része (Nr. 11), Ibériaifélsziget és Észak-Afrika (Nr. 9), Afrika és az Indiai-óceán (Nr. 7). A lapok mérete 29 x 43 cm. Számításaim szerint a térképek méretaránya változó, 1 : 5 000 000 (pl. Nr. 11) és 1 : 7 000 000 (pl. Nr. 9). Felhasznált térképlapok az 1553-as atlaszból: Európa (Nr. VIII), Itália és a Földközi-tenger 84

4. 1. 3. Battista Agnese élete és munkái A genovai születésű Battista Agnese (1500 k. 1564) életéről, annak ellenére, hogy ő tekinthető Itália legjelentősebb 16. századi térképkészítőjének, rendkívül kevés adat maradt fenn. Az azonban bizonyos, hogy kezdettől fogva Velencében dolgozott, ahol a későbbiek folyamán térképkészítő műhelyt is létrehozott. Feltehetően azért költözött Velencébe, mert abban az időben Genovában a városállam szolgálatában álló Maggiolo család készítette a térképeket, és így Agnese nem jutott megrendelésekhez. Művei, elsősorban hajózási atlaszok, a mai napig igen nagy számban maradtak fenn, hagyományos portolán térképei közül azonban csak néhány példány ismert. A világ különböző országainak közgyűjteményeiben 73 darab Agnesének tulajdonított atlaszt és nyolc térképet őriznek, de feltételezhető, hogy számos, jelenleg névtelen térkép és atlasz is az ő műhelyéből származik. 177 Az atlaszok nagy számát azzal lehet magyarázni, hogy a műhelyben a mester visszavonulása vagy halála után elkészült művekre még egy ideig továbbra is felírták a nevét. 178 Az atlaszok elején található címerek alapján tudni lehet, hogy Agnese munkái népszerűek voltak a nemesség köreiben. Magas rangú megrendelői között találjuk V. Károly német-római császárt, VIII. Henrik angol királyt, és II. Fülöp spanyol királyt. 4. 1. 4. Agnese munkáinak csoportosítása Az Agnese munkásságával foglalkozó kutatók az elmúlt évtizedekben számos kísérletet tettek a fennmaradt atlaszok különböző szempontok (dátum, fizikai megjelenés, lapok száma) szerinti csoportosítására. Az atlaszok azonban többségükben egyéni megrendelésre készültek, ezért egyik csoportosítási módszer sem volt minden műre kiterjeszthető. Henry R. Wagner, amerikai kutató dolgozta ki a legtöbb atlaszra a legkönnyebben alkalmazható csoportosítási módszert. Elmélete szerint meghatározott területek (főként a Kaliforniai-félsziget és Skócia) jellegzetes megjelenési formái alapján az atlaszokat három csoportba lehet sorolni: medencéjének nyugati és középső része (Nr. X), Ibériai-félsziget és Észak-Afrika (Nr. IX), Feketetenger (Nr. XII). A lapok mérete 36 x 51 cm. Számításaim szerint a térképek méretaránya változó, 1 : 5 000 000 (pl. Nr. X) és 1 : 3 000 000 (pl. Nr. XII). 177 A STENGO (2007): 238 259. o. 178 Uo. 213. o. 85

1. Pre-kaliforniai atlaszok, ahol Kalifornia még nem látható, és Skócia Angliától különálló szigetként jelenik meg: kb. 1535-től 1541 végéig, 2. Poszt-kaliforniai atlaszok, ahol Kalifornia már megjelenik, de Skócia még mindig sziget: kb. 1542-től 1552-ig, 3. Poszt-kaliforniai atlaszok új Skócia térképpel, ahol a Kaliforniai-félszigetből egyre nagyobb terület látható, és Skócia már nem Angliától különálló sziget: kb. 1552-től 1564-ig. 179 Mivel ez a csoportosítás a térképi rajz jellegzetességeit vette figyelembe, a különálló térképek meghatározásánál is használható módszernek tekinthető. A magyarországi név nélküli portolán térképen Skócia már Angliával egyberajzoltan jelenik meg, ami alátámasztja Teleki következtetéseit a készítés hozzávetőleges idejét illetően. 4. 1. 5. Az összehasonlítás A név nélküli térképet és az ismert Agnese atlaszok térképlapjait több szempont alapján hasonlítottam össze. Megvizsgáltam a névrajz (feliratok, nevek, számok) tartalmi és kalligrafikus egyezését, a partvonalak rajzolatának egyezését, továbbá Közép-Európa ábrázolását, amelynek külön érdekessége a vízrajz részletes kidolgozottsága, valamint a díszítő elemek (irányrózsák, szélfejek, uralkodók, települések, hegyvonulatok, erdőségek) grafikai sajátosságait. 4. 1. 5. 1. Névrajz A Cod. Lat. Medi aevi No. 353 kéziratos térkép névrajza helyenként erősen megkopott, ezért a feliratok nagy része alig, vagy egyáltalán nem olvasható. Különösen erőteljes kopás figyelhető meg Anglia, Franciaország, Észak-Európa és az Égei-tenger területén. Sajnálatos módon a digitális felvételek olvashatósága az eredetinél még rosszabb. Ebből kifolyólag az elemzésben szereplő földrajzi nevek listája azokból a földrajzi nevekből állt össze, amelyek a név nélküli térképen jól olvasható és könnyen értelmezhető állapotban maradtak meg. Az alábbi táblázatokban a fakszimile atlaszok és a név nélküli térkép tengerparti névanyagát hasonlítottam össze. A neveket Közép- és Dél-Itália (40., 41. és 42. kép), valamint az Ibériai-félsziget területén gyűjtöttem össze (43., 44. és 45. kép). 179 A STENGO (2007): 214. o. 86

14. táblázat. Közép- és Dél-Itália tengerparti névanyaga 1546 1. roma 1553 Cod. Lat. Medi aevi No. 353 városrajz van, név nem látható 2. hostia kopott 3. e. dausa kopott 4. natun 5. stura 6. m. ceracli 7. terracina terra 8. gaeta 9. mola 10. garilian 11. m. drago mondragon ezen a területen 2 db. 12. castelamar olvashatatlan név látható 13. baia 14. pozola 15. napoli 16. latozze 17. castelamar 18. vico 19. sorentis 20. malfi 21. manor ezen a területen 1 db. 22. minor olvashatatlan név látható 23. salerno 24. g. d. salerno 25. gropoli 26. castelabat 27. c. d. licosa 28. pisota 29. pallamira (?) 30. foresta 31. policastro 32. sapri 33. maratea 34. castrocuco 35. din 36. scalia 37. iraeli (?) 38. belver 39. citaro 40. paola 41. lamantia 42. c. funaro 43. s. fornia 87

1546 1553 44. leconia 45. bibona 46. turpia 47. baticari kopott 48. nicotera 49. bagna 50. nalpe (?) kopott 51. catona 52. rezo 53. pelari 54. arme kopott 55. borsan 56. Stillo stalo stillo 57. sucarato 58. squilaci 59. castele castelle 60. c. d. colone 61. cotron 62. lena 63. rosano 64. coriana 65. trebezace 66. roxeti roseti roseti 67. pelicor 68. torr d. maz Cod. Lat. Medi aevi No. 353 69. taranto a tengeri oldalon 70. otrat 71. (?) 72. cavalo 73. peagne 74. brindicio brindis 75. gavata 76. petrola 77. (?) (?) 78. monopoli 79. polignan 80. s. vieto 81. bari 82. (gi)ovenazo oven 83. molfeta 84. besege 85. trani 86. barleta 87. sipanto 88

1546 1553 Cod. Lat. Medi aevi No. 353 88. manfredonia manfre 89. vieste bestie 90. rodi 91. diene 92. pantan 93. lesna 94. (?) fort 95. (?) 96. campo campo 97. tremole temol 98. tregno kopott 99. gualpo kopott 100. petecata 101. besege 102. sangueno 103. ortona 104. francavila franca 105. peschera 106. arara 107. saline 108. tronto 109. grote 110. pedeaseno 111. torre de parme 112. fermo 113. citanova 114. m. s. 115. recanti 116. ancona 15. táblázat. Az Ibériai-félsziget tengerparti névanyaga 1546 1553 Cod. Lat. Medi aevi No. 353 1. fonterabia 2. figo 3. pasagio 4. s. sebastian s. seba 5. orio 6. guetaria 7. motrico 8. lequeto 9. bremeo 10. masisaco 11. palazeneia kopott 89

1546 1553 12. bilbao 13. galeto 14. castro 15. sandogna 16. galizano 17. santander 18. c. fardinero 19. s. martin 20. s.vicenzo s. vicensa 21. deuanza kopott 22. lanes 23. ribadecella 24. lastras 25. vilavisiosa 26. gigion 27. torres 28. luenco (?) 29. parania 30. luarcha luarca 31. navia 32. tapia 33. rivaldeo 34. nasma 35. s. ciprian 36. vivero 37. laris 38. s. marta 39. cedeira 40. ferol feroz feroz 41. pondem 42. betansos 43. corogne 44. corines cosines 45. mogia 46. murus 47. noia 48. cacoloda (?) (?) 49. pontivedra 50. redondela 51. baiona 52. mignor (?) 53. camina 54. viana 55. vila d. gd. d. cond 56. fave kopott Cod. Lat. Medi aevi No. 353 90

1546 1553 57. naxones (?) kopott 58. oporto d. portogall 59. bogua 60. mondego 61. pedernera (?) 62. feliz 63. carbonera 64. tugia 65. (?) 66. roca Cod. Lat. Medi aevi No. 353 67. Lisbona városrajz van, név nincs 68. pityes (?) cabo pityes 69. setuvall 70. faron 71. p. seguer perseguer 72. obenura 73. rufona 74. c. s. vicenso 75. lagos 76. conso (?) 77. s.... 78. albufera 79. faro 80. tavila 81. tuta 82. lepe 83. archadebuch (?) 84. salteo 85. g. blaleo 86. nebla 87. arenegardi (?) 88. barameda 89. coria (?) 90. sivilla 91. rota 92. f. afega (?) 93. (?) (itt van Cádiz) 94. (?) 95. m. gibertall 96. torre de... 97. molino 98. malica (málaga) 99. c. de malica 100. bellamalica ezen a területen 7 db. olvashatatlan név látható 91

1546 1553 101. p. d. torre punta de torre punta 102. mauro 103. negreti 104. ucca 105. s.eravigna 106. tarfocappe (?) 107. cornin 108. tadra 109. guardia guardia 110. lena lena 111. lena... lena 112. caroba 113. almeria 114. c. de gatta 115. s. piero 116. nilerisa (?) (?) (?) 117. carbonairola (?) 118. bera 119. margo kopott 120. aquile kopott 121. coppo kopott 122. suana 123. carmania (?) carmania 124. cartagenna 125. c. d. pali 126. albufera 127. c. d. cruez (?) 128. guardamar 129. c. d. uipo (?) kopott 130. alicante Cod. Lat. Medi aevi No. 353 ezen a területen 3 db. olvashatatlan név látható 131. c. d. alcodra ezen a területen 3 db. 132. lora olvashatatlan név 133. bendormi látható 134. carpi 135. moraira 136. c. de martin 137. denia 138. oliva 139. gandia 140. ongera (?) 141. albufera 142. valencia 143. grao 144. lapuiz 145. monvedro ezen a területen 26 db. olvashatatlan név látható 92

1546 146. boriana (?) 147. bencana... 148. aurpesa 149. corvo 150. paniscula 151. carlon 152. cima 153. grao 154. p. fangoso 155. s. zorzi 156. balaguer 157.. de nastro 158. sallo 159. tarragona 160. tamant 161. cubels 162. siges 163. lobregat 164. (?) 165. barcelona 166. s. polo 167. blanes 168. tossa 169. s. felio 170. palamos 171. c. d. aque fredi 1553 172. medi 173. ampuries 174. rose 175. cadaquier 176. lanzan 177. p. paullere (?) 178. coluiri 179. canet 180. salses 181. leocata 182. nerbona (narbonne) Cod. Lat. Medi aevi No. 353 ezen a területen 26 db. olvashatatlan név látható A három térkép névanyagában csak egy-két esetben fordul elő tartalmi különbség, és a nevek írásformájában is csak néhány helyen figyelhető meg eltérés. A név nélküli térképen gyakoriak a rövidítések. Ez a szükségszerű egyszerűsítés tette lehetővé, hogy valamennyi név elférjen a rendelkezésre álló területen. A festék kopásából adódó 93

olvashatósági nehézségek figyelembevételével megállapítható, hogy a három térkép névanyaga a vizsgált területeken megegyezik. 4. 1. 5. 2. Partvonalak A partvonalak rajzolatát három területen, a Brit-szigeteknél, az Ibériai-félszigetnél és Itália körvonalainál hasonlítottam össze. A méretarányok különbségeiből adódó méretkülönbségeket arányos átméretezéssel megszüntettem, majd a fakszimile atlaszokban látható kontúrvonalakat kiemeltem, és a név nélküli térkép fölé helyeztem (46. és 47. kép). Annak érdekében, hogy a két egymásra helyezett térképi rajz közötti egyezések és különbségek láthatóvá váljanak, az alapként használt térképet erősen kontrasztossá tettem, a kiemelt partvonalakat pedig világos színűre színeztem. A partvonalak, egy részterület kivételével, mindhárom vizsgált területen egybeesnek. A szinte tökéletes egyezés alapján feltételezhető, hogy mindhárom térkép egyazon sablon felhasználásával készült. Az eltérést mutató részterület az 1546-ban készített térkép Skóciája, amely elnagyolt körvonalaival még szigetként látható. Az OSZK Cod. Lat. Medi aevi No. 353 jelzetű térkép és Agnese 1553-ban készített atlaszának 10. térképlapjának egyezését a két térképi rajz egymáshoz viszonyított torzulása is alátámasztja. A Földközi-tengert ábrázoló részleten és Agnese (1553) Nr. X lapján 201 kontrollpont-pár felvétele után kirajzolódó torzulási hálózaton csak minimális eltérések láthatók, amiből arra lehet következtetni, hogy a név nélküli térkép és az Agnese atlasz rajzolata megegyezik. A kismértékű elhajlásokat az alapanyagok deformálódásának lehet tulajdonítani (48. kép). 180 4. 1. 5. 3. Közép-Európa és a Duna vonala Korábban láthattuk, hogy Közép-Európa ábrázolása a portolán térképeken egyáltalán nem volt általános, és a területről mutatott kép, valamint a közölt információ mennyisége és minősége koránt sem volt egységes. Battista Agnese navigációs atlaszainak többségét visszafogott díszítettség és funkcionális egyszerűség jellemzi. A navigációs célra szánt munkáiban a belső területeket egyáltalán nem ábrázolta, de 180 A két térképet MapAnalyst alkalmazásban hasonlítottam össze. Az eljárás során a torzulásmentes négyzetrács az Agnese 1553-as térképén felvett kontrolpontok alapján, a torzulási hálózat a név nélküli térképen felvett kontrollpontok elhelyezkedése alapján rajzolódik ki. 94

1545-től kezdődően több atlaszban is látható néhány különleges térképlap, amelyen a szárazföldek belső területeit részletes domborzatábrázolással, de a portolán térképekre jellemző stílusjegyekkel (irányvonalakkal, irányrózsákkal) mutatja be. Ezek a térképlapok Itáliáról, Dalmáciáról, Skandináviáról, Spanyolországról, Oroszországról, Tatárföldről, valamint a Szentföldről készültek. 181 Közép-Európa nem része ennek a sorozatnak. Ez a terület sohasem kapott önálló oldalpárt, megrajzolásának módja és stílusa alapvetően különbözik a fent említett, mai fogalmazással általános leírónak nevezhető térképekétől. Az összehasonlított térképeken a Duna, a mellékfolyók és a települések ábrázolásában nem látunk elvi különbséget, azonban a feltüntetett adatok mutatnak némi eltérést. A névanyag különbségeit az alábbi táblázatban foglaltam össze: 16. táblázat. Közép-Európa névanyaga Nevek 1546 1553 Cod. Lat. Medi aevi No. 353 Frankfurt franchefordia franchfordia Poznan poznania poznania poznania Krakkó cracovia cracovia cracovia Prága praga praga praga Nürnberg nureberga noru(n)berga a térképen szerepel, de a kopás miatt nem olvasható Ulm ulma ulma ulma Augsburg augusta augusta a térképen szerepel, de a kopás miatt nem olvasható Regensburg ratisbona ratisbona ratisbona Passau (Batavia) patavia patavia patavia Bécs viena viena viena Pozsony posonium Vasvár castrum ferrum Esztergom strigonia strigonia strigonia Pest peste pesti Buda buda buda buda (Székes) Fehérvár albaregall Várad (Nagyvárad) varadinum (hic iacet corpus s. ladislao) varadinum varadinum (hic iacet corpus s. ladislao) Ljubljaba lubiana lubiana lubiana Modrica (?) modrasa modrusa Belgrád (Nándorfehérvár) belgrado belgrado belgrado (?) moldavia moldavia Braila (?) drimago 181 A STENGO (2007): 214. o. 95

Nevek 1546 1553 Cod. Lat. Medi aevi No. 353 Kilija chieli Balaton balaton lacus (csak rajz) Duna danubius f. danubius f. danubius f. Tisza tibiscus fluvius Dráva drava f. drava fluvius drava f. Száva sava f. sava f. sava f. Svábföld SVEVIA Bajorország BAVERA BAVARIA BAVERA Csehország BOEMIA BOEMIA Ausztria AUSTRIA AUSTRIA AUSTRIA Stájerország STIRMARCHIA Magyarország PANONIA VE HUNGARIA HUNGARIA U(N)GARIA Erdély TRA(N)SILVANIA TRANSILVANIA TRASILVANIA Bosznia BOSINA BOSINA BOSSINA Vlachia/Moldvai VALACHIA VALACHIA VALACHIA fejedelemség Havasalföldi MAGNA fejedelemség VALACHIA Moldova MOLDAVIA Bulgária BURGARI BURGARI (?) erdő silva heutinia (?) silva heutinia (?) (?) posna (?) posna (?) (?) asnuza (?) (?) zamodny nova Összesen: 33 34 31 Ebből magyar: 12 Csak itt szerepel: Pozsony, Vasvár, Balaton 11 Csak itt szerepel: Tisza 11 Csak itt szerepel: Fehérvár A két fakszimile térképlap között 26 helyen, az 1546-os térképlap és a név nélküli térkép között 24 helyen, az 1553-as térképlap és a név nélküli térkép között 26 helyen van egyezés. Megállapítható, hogy a három térkép névanyaga a vizsgált területen belül a német, az osztrák, a lengyel és a cseh területeken szinte tökéletesen megegyezik. A magyar névanyagot illetően mindhárom térkép egységesen feltünteti Magyarország, Erdély, Esztergom, Buda, Belgrád és Várad, valamint a Duna, a Dráva és a Száva nevét. Pest város az 1553-as térképen látható, és a név nélküli térképen is szerepel. 96

4. 1. 5. 4. Vízhálózat A vízhálózat rajzolata erőteljesen elnagyolt. A folyók és a folyami szigetek ábrázolása a tengerpartokéhoz képest szinte vázlatszerű. Ennek ellenére a Duna jellegzetes futása és torkolata, kisebb eltérésekkel, mindhárom térképen megegyezik, és a feltüntetett négy sziget is ugyanazokon a helyeken jelenik meg (49. kép). A legfőbb eltérést a mellékfolyók számában találjuk. Az 1546-os térképen hat jobboldali és egy baloldali mellékfolyó, 1553-ból származó térképen két jobboldali és hat baloldali mellékfolyó látható. A név nélküli térkép közép-európai vízrajza az előbbieknél gazdagabb: kilenc baloldali és négy jobboldali mellékfolyót tüntettek fel. Érdekes a Balaton ábrázolásának változása. A tó a legkorábbi térképen névvel és rajzzal együtt szerepel, az 1553-as térképről viszont teljesen hiányzik, a név nélküli térképen azonban ismét megjelenik, de csak rajzban, a név nem látható mellette. A vízrajz nem tartalmi eltérései egyrészt a térképeket hordozó alapanyagok deformálódásából adódhatnak, másrészt feltételezhető, hogy a vízhálózatot szabadkézzel, és nem sablon alapján rajzolták meg. 4. 1. 5. 5. Települések A közép-európai városok többsége a feltüntetett folyók mentén terül el, így ezek elhelyezése a folyóhálózat rajzolatából adódik. Azonban a Cseh-medencét körülvevő hegyek gyűrűjében fekvő Prága ábrázolásában a név nélküli térkép némileg eltér az 1546-os és az 1553-as térképlapoktól, ugyanis a város a medence közepe helyett annak északnyugati részébe került. A településeket mindhárom térképen vörös színű, arannyal díszített városrajzokkal jelölték (50. kép A). A hegyes tornyok, a kapuk és az ablakok különféle elrendezései nem utalnak a városok valódi megjelenésére. Ezek valójában sematikus rajzok, de az őket felépítő egyes grafikai elemek ismétlésével és variálásával minden település egyedi megjelenítést kapott. Az 1553-as és a név nélküli térkép városrajzain impozáns kupolák is feltűnnek. E két utóbbi térkép településábrázolási elgondolása láthatóan azonos, amely nem csak a városrajzok egyes elemein követhető. A név nélküli térkép egyes városai (pl. Buda, Pest, Belgrád, Várad, Nürnberg) az 1553-as térképen látottakhoz rendkívül hasonlóak, szinte azonosnak tekinthetők. 97

4. 1. 5. 6. Irányrózsa A portolán térképek legismertebb eleme, az irányrózsa, rendszerint dekoratív rajzolatú. A térképek készítői mindig arra törekedtek, hogy egyedi, csak őrájuk jellemző irányrózsákkal díszítsék a munkáikat, ebből kifolyólag ezeket az elemeket szinte kézjegynek is tekinthetjük. A három vizsgált térkép esetében megállapítható, hogy az irányrózsák azonos geometriai díszítéssel és a színek azonos alkalmazásával készültek (50. kép B). 182 Egyetlen különbség látható csupán: az 1546-os változatban a felező irányok zöld háromszögeit fehér háttér elé helyezték. Az a tény, hogy az irányrózsák rajzolata megegyezik, nem bizonyíthatja minden kétséget kizáróan a térkép szerzőjének kilétét, azonban megerősítheti az egyéb térképi elemek összehasonlítása során kialakult véleményt. 4. 1. 5. 7. Szélfejek A díszes portolán térképeken szokás volt a fő irányokat külön, szelet fújó fejekkel is megjeleníteni. A fejek a térkép szélein, a megfelelő irányvonalon helyezkednek el, és a térkép belseje felé tekintenek. A szelek, és egyben az irányok neve a hozzájuk tartozó fej közelében van felírva. Az arcok egy térképen belül különbözhetnek, de mindig azonos stílusban készültek. A két Agnese atlaszban látható szélfejek csak annyiban hasonlítanak egymásra, hogy bodrozódó felhőkre vannak helyezve, egyébként az 1546-os műben idősebb férfi arcok, amíg a későbbi atlaszban gyermekfejek (puttók) láthatók. A név nélküli térkép gyermekfejeket ábrázoló szélfejeit vizsgálva megállapítható, hogy azok egyértelműen megegyeznek az 1553-as atlaszban láthatókkal (50. kép C). 4. 1. 5. 8. Uralkodók Az uralkodók rajzai szintén díszítőelemek voltak, de a politikai viszonyok ismertetésében is volt szerepük. Olykor azonban az uralkodók esetében is előfordult, 182 Két koncentrikus körpár, amelyek között egymás mellett sorakozó háromszögek jelölik az irányokat. A főirányok fehér, a felező irányok zöld, a negyedelő irányok arany színt kaptak. Ez utóbbi háromszögek mérete hozzávetőlegesen az előbbiek fele. Északot a belső körpár belsejében lévő nagy fekete háromszög csúcsa jelzi. E háromszög alapvonalának középpontja egyben az irányrózsa középpontja. A főirányokat (észak és kelet kivételével) az uralkodó szelek kezdőbetűivel jelölték: ÉK = G, K = kereszt, DK = S, D = O, DNY = L, NY = P, ÉNY = M. 98

hogy a térképeken elavult adatokat tüntettek fel. 183 Az OSZK név nélküli térképén 30 uralkodó látható, közülük 15 európai. A figurák trónjukon, szőnyegükön, a városuk vagy a sátraik előtt ülnek. Az afrikai uralkodók egy része képzeletbeli, például a közöttük látható János pap, aki csak a 17. század végén tűnik el végleg a térképekről. 17. táblázat. Uralkodók a fakszimile atlaszok Európa térképei által bemutatott területen (ezeken a lapokon Moszkva nem látható) és az OSZK Cod. Lat. Medi aevi Uralkodó No. 353 jelzetű térképén 1546 1553 Cod. Lat. Medi aevi No. 353 Skót király Angol király Francia király Német-római császár Cseh király Dán király Gót király Svéd király Norvég király Lengyel király Szulejmán török császár Navarra királya Portugál király II. Fülöp spanyol király III. Gyula pápa (IULIUS TERTIUS) Az uralkodók ábrázolásában kevésbé szigorú elvek érvényesültek, mint a domborzati vagy egyéb díszítő elemek esetében. A rajzolók a miniatúrák elkészítésekor nem törekedtek valósághű ábrázolásra, ezért a három térképen mindegyik uralkodó egyedi formában, de különböző alakban és más-más színekkel jelenik meg (50. kép D: a, b, c). Az eltérés indokolt lehet azokban az esetekben, amikor a rajzok különböző személyeket ábrázolnak, mint például Angliában, ahol a térképek készítési évszámai által határolt időszakban uralkodóváltás történt. 184 Ugyanakkor az 1546 és 1553 között 183 A STENGO (2007): 203. o. 184 Az 1546-os atlaszban VIII. Henriket (1509 1547), amíg az 1553-as atlaszban feltehetően VI. Eduárdot (1547 1553) látjuk. 99

folyamatosan trónon lévő III. János (1521 1557) portugál királyról, vagy V. Károly (1519 1556) német-római császárról is három eltérő rajzot látunk. Az 1553-as és a név nélküli térképen viszont Szulejmán szultán alakja teljesen egyforma, amely egyértelműen mutatja, hogy a két térkép ugyanabban a műhelyben készült. 4. 1. 5. 9. Egyéb jellegzetes térképi elemek Agnese munkáiban a hegységek és a Litván nagyfejedelemségnek a mai Ukrajna területén húzódó erdősége jellegzetes formát kaptak. Ezek az elemek a név nélküli térképen is megjelennek. A hegységek ábrázolásában nagyobb eltérés figyelhető meg (50. kép E). Az 1546- ban még lekerekített, zöldes színű kupacokból álló hegyvonulatok az 1553-as térképen kékes-, szürkésfehér, meredek sziklameredélyekként jelennek meg. A név nélküli térkép hegységábrázolása a kettő közé tehető, mert a formát illetően a kupacok az 1546-os munkához képest szögletesebbek, de nem annyira hegyesek, mint az 1553-as példányon. A hegységek színezését tekintve a név nélküli térképen az 1553-as térkép színei, a fehér, a szürke és a kék ismétlődnek. E két térképen a hegységek keleti oldalára vetett árnyékok is láthatók, amelyek az 1546-as térképről hiányoznak. A jellegzetes, északkelet-délnyugat irányú erdőség rajzolatában szintén az 1546-os térkép mutat nagyobb eltérést a másik kettőhöz képest. Itt ugyanis a későbbi munkákon látható sűrű, hosszúkás erdőfolthoz képest csak egy hosszú vonalban egymás mögé rajzolt egyedi fákat látunk, amelyek a későbbi megoldásnál sokkal kevésbé emlékeztetnek erdőre vagy ligetes sztyeppére (50. kép F). A név nélküli térkép atlanti-óceáni területén, Európa és Afrika közelében szélességi fokbeosztás látható. Ezt csak az 1553-as atlasz Ibériát és Északnyugat- Afrikát bemutató oldalain látható beosztással lehet összehasonlítani, mivel az 1546-os atlaszban csak a teljes Atlanti-óceánt bemutató térképlapon találunk egy 10 -os beosztást, ami a kontinensek elnagyolt rajzolata miatt nem alkalmas az összehasonlításra. A vezetővonalak behúzásával láthatóvá tett szélességi vonalak és a kontinensvonalak metszéspontjai a két térképen egybeesnek (50. kép G). Amint már korábban megállapítottam, a partvonalak rajzolata feltehetően azonos sablon alapján készült. A 100

metszéspontoknál azonban azt is látható, hogy a két partvonalrajz mikroformái az Ibériai-félsziget nyugati partvonalán szinte pontról pontra megegyeznek, és azokat mindkét térképen be lehet azonosítani. Egy olyan térkép esetében, ahol sem a szerző személye, sem a készítés éve, sem egyéb adat nem ismert, ott a készítőre és az előállítás hozzávetőleges idejére csak a térképen látható és értelmezhető adatokból tudunk következtetni. Értékelhető eredményt annál nagyobb eséllyel lehet elérni, minél több adat vagy részlet látható a térképen, és a hordozóanyag a körülményekhez képest jó fizikai állapotban maradt fenn. Az Országos Széchényi Könyvtárban Cod. Lat. Medi aevi No. 353 jelzettel őrzött név nélküli portolán térkép eredetének feltárására és szerzőjének meghatározására máig nem történt kísérlet, noha térképi és díszítő elemekben egyaránt rendkívül gazdag, és az alapanyaga is nagy felületen ép és tiszta maradt. A tartalom a gyakori használat miatt néhány helyen teljesen elveszett, de a kopástól megmenekült felületek még ma is kiválóan olvashatók. A kutatómunka során Agnese két olyan atlaszáról készített fakszimile kiadás térképlapjait használtam fel, amelyek az európai kontinens belső területeire vonatkozó tartalmuk által alkalmasak voltak a részletes összehasonlításra. Az atlaszok térképrajzolata és sűrű névanyaga, kisebb eltérésekkel, megegyezik a név nélküli térkép tartalmával, és a látványos dekorációs elemek között is találunk jellegzetes alapvonásokat. A vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy a Cod. Lat. Medi aevi No. 353 jelzetű térkép ugyanazon térképszerkesztési és -díszítési elvek alapján készült, mint a fent említett művek térképlapjai. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a név nélküli térképet Battista Agnese műhelyében készítették. A jövőben a Cod. Lat. Medi aevi No. 353 térképet Agnese műhelyéből származó, értelmezhető állapotban fennmaradt önálló térképekkel kell összehasonlítani ahhoz, hogy teljes képet kapjunk az OSZK birtokában lévő portolán térkép eredetéről. 101

4. 2. A PORTOLÁN ATLASZ ÉS A KÉT TÉRKÉP 4. 2. 1. Grazioso Benincasa hajózási atlasza, 1474 (Velence, OSZK Fol. Ital. 8.) 4. 2. 1. 1. Grazioso Benincasa élete és munkái Az anconai születésű Grazioso Benincasa (1400 k. 1482 után) a 15. század egyik legtermékenyebb térképkészítője volt. Jelenleg hét térképe és 19 atlasza ismert. 185 Ez utóbbiak egyike az Országos Széchényi Könyvtárban található Fol. Ital. 8. jelzetszámmal ellátott, 1474-ben készített, hat táblából álló hajózási atlasz (51. kép). Benincasa születési évéről nincsen pontos adat, csak annyit lehet tudni, hogy az 1400-as évek elején nemesi családban született. 186 Hajótulajdonos vagy hajókapitány lett, és legalább negyed századon keresztül járta az Adria, az Égei-tenger és a Feketetenger vizeit. 1460 61-ben, a hajója elvesztése után kezdett térképeket készíteni. Legidősebb fia, Andrea szintén tengerész lett, és a térképrajzolásban is követe apja nyomdokait. 187 Grazioso Benincasa legtöbb ismert munkája (két térkép és 12 atlasz, közöttük a magyarországi példány is) Velencében, a többi Genovában, Anconában és Rómában készült. A magyarországi Benincasa atlaszról eddig két ismertető, elemző írás jelent meg, Teleki Pál és Ács Tivadar tollából. Teleki a korábban említett 1906-os közleményében elhelyezte az atlaszt Benincasa többi ismert munkája között. Rövid leírás után felsorolta a lapok által bemutatott területeket, és röviden összefoglalta a portolán térképek legfontosabb jellegzetességeit. A cikkben főként a nyugat-afrikai tengerparton feltüntetett nevekkel foglalkozott. Ezt a területet összehasonlította más, összesen kilenc, Benincasa által készített atlasz és térkép hasonló tartalmával. Végül felsorolta az első térképoldalon olvasható magyarországi településneveket. 188 Ács leírta, hogy a Fol. Ital. 8. jelzetű világtérképet 1480-ban maga Benincasa ajánlotta Mátyás királynak, így került az atlasz Mátyás Biblioteca Corvinájába. Feltevése szerint a Remunda Luna quarta kezdetű kódexhez (EK Cod. Ital. 2.) 185 C AMPBELL (1987): 449 451. o. és CAMPBELL (1986): 71 87. o. 186 Á CS (1950) 334. o.: 1400 körül született; PLIHÁL (2002) 178. o.: 1420 körül született és 1482 után halt meg. 187 C AMPBELL (1987): 433. o. 188 T ELEKI (1906): 280 286. o. 102

tartozott, amelynek szerzője szintén Grazioso Benincasa volt. 189 Valóban létezett olyan Corvina, amelyben Benicasától származó világtérkép volt, mert a magyar kutatók 1877-ben az Isztanbulban őrzött Corvinák között megtalálták Grazioso Benincasa 1480-ban készített atlaszát (Gratiosi Benicasae duodecim mappae delineatae coloribus distinctae), és leírták róla, hogy a Kötése és egész jelleme után ítélve kétségtelenül a Corvina maradványa. 190 Ez alapján a kutatók később megállapították, hogy Ács tévedett, és az OSZK Fol. Ital. 8. jelzetű atlaszát nem sorolták a Corvinák közé. 191 4. 2. 1. 2. Az atlasz, 1474 (Fol. Ital. 8.) Az atlasz Grazioso Benincasa egyik késői munkája. Az 1461 és 1470 közötti holdváltozások táblázatos összefoglalásával kezdődik, ezután következnek a térképek az alábbi sorrendben: 1. a Földközi-tenger keleti partvidéke és a Fekete-tenger; 2. a Földközi-tenger középső része: Itália és a görög szigetvilág, valamint itt látható a készítés éve (1474); 3. a Földközi-tenger nyugati része; 4. Nyugat-Európa atlanti partja; 5. Észak-Afrika atlanti partja és az atlanti szigetek; 6. Nyugat-Afrika partja kb. a libériai Bors-partig. Egy tábla, vagy oldalpár, valójában egy félbehajtott, fekvő téglalap alakú térképlap, amelynek mérete 44,5 x 35 cm. Az irányvonalak szerkezete minden oldalpáron azonos. A fő- és felező irányvonalak kiindulópontja a lap középpontjában van. E pont körül egyenlő távolságban 16 csomópont helyezkedik el, amelyekből felező és negyedelő irányvonalak indulnak. A csomópontok által meghatározott kör sugara minden lapon egységesen 17 cm, így a lapon feltüntethető legnagyobb teljes kört rajzolják ki. Az atlasz tartalma csak a tengerpartok formáinak, településeinek bemutatására korlátozódik. Belső szárazföldi területek vagy díszítő elemek nem láthatók. A nevek szépen megírt sorában egyetlen apró, látképszerű rajz Velence városát emeli ki. A folyókat általánosan csak rövid szakaszon, jelzésszerű vékony fekete vonallal rajzolták meg, de a nagyobb és forgalmasabb folyókat (pl. a Temzét, a Dunát, a 189 Á CS (1950): 333 334. o. 190 A konstantinápolyi küldöttség jelentése. Akadémiai Értesítő, 1890. 40. o. BALOGH (1966): 315. o. 2. jegyzet. 191 B ALOGH (1966): 315. o. 2. jegyzet; CSAPODI (1973): 444. o. 103

Dnyesztert és a Rajnát) vastag kék felülrajzolással emelték ki. A folyók nevét nem tüntették fel. 4. 2. 1. 3. A térképi elemek szerkesztése Az egyes térképi elemekre vonatkozó részletes vizsgálat alapján megállapítható, hogy a térkép egyes elemei a következő sorrendben kerültek fel a pergamenre: 1. Az aránymérték Legelőször a sarkokon látható aránymértéket rajzolták fel. Minden lapon és minden sarkon egyenlő hosszúságúak (a külső oldal 6 cm, a belső oldal 7 cm), és a lap szélétől egyenlő távolságra helyezkednek el (kb. 4,8 cm). Az aránymértékeken öt darab 1,4 cm hosszúságú nagyobb osztás és 20 darab kisebb értékű osztás (kb. 2,3 mm-es közökben) látható. Az aránymértékek vonalai egyértelműen az irányvonalak alatt láthatók, a kontinensek partvonala pedig az aránymértékek belső szélénél végződik (52. kép). 2 3. A partvonal Az aránymérték felrajzolását a kontinensek és a szigetek partvonalainak széles, színezett sávja, majd a partvonalak kontúrja követte. A szerző először vékony ecsettel, egy vonással megrajzolta a partvonal széles sávját. Ez helyenként szaggatott, helyenként összefüggő vonal, amely követi a fontos öblök és félszigetek vonalát, és jelzi a partvonal eredeti formáját (53. kép). A kontúr a széles sáv tenger felőli oldalára került, és vastagsága annak kb. az egyharmada. A kontúrvonal jeleníti meg az egyes partszakaszok ismertetőjeleit, az öblöket, a félszigeteket, a folyótorkolatokat és egyebeket. A vonal rövid szakaszonként került fel a lapra. A kontúrvonal több helyen elhagyja a sávot annak érdekében, hogy olyan formát rajzoljon ki, amely a sáv rajzolatában nem szerepel. A tenger felé nyúló formáknál a kontúr sáv nélkül, a szárazföld felé nyúló formáknál a kontúr a sáv szárazföldi oldalán rajzolja ki az alakzatot. A kontúrvonal sok helyen mintás, ami mozgalmassá tesz a vonalrajzot, de valójában nem utal a partvonal konkrét alakjára. Ezt tekinthetjük a partvonalrajz korabeli generalizálásának. 104

4. A névrajz A partvonal kontúrjához igazodik a névrajz, tehát kétségtelen, hogy ez volt a negyedik lépés (54. kép). 5. Az irányvonalak Az irányvonalak hálózata a névrajz befejezése után, a következő sorrendben került fel a térképre: először a fekete, azután zöld, majd a vörös színnel jelzett irányok, vagyis először a fő-, azután a felező, végül a negyedelő irányok (54. kép). 6. Színezés A szigetek színezése egyértelműen az irányvonalak felrajzolása után történt. Minden esetben jól látszik, ahogyan a térkép általánosan igényes, finom grafikai képéhez képest helyenként durván, aprólékosságot nélkülöző módon felhelyezett festék eltakarja az irányvonalak vékony rajzolatát (53. kép). 7. Javítások A névanyag vagy más tartalom újbóli megírása, javítása volt az utolsó fázis a térkép elkészítésekor (55. kép). 4. 2. 1. 4. A lapok közötti átfedés Az atlasz keletről nyugatra, majd dél felé mutatja be a területet. A szomszédos területeket ábrázoló lapokon eltérő szélességű átfedési sávok vannak. A sávok tartalma nem korlátozódik a vonalas elemekre, hanem valamennyi adat (nevek, jelölések) pontosan ugyan úgy látható, mint a térkép egyéb belső részein. Az egyes térképlapok szélein számos félbevágott településnevet lehet találni, ami arra utal, hogy az egyes oldalpárok kialakításakor, vagyis a lapszélek elvágásakor, nem voltak tekintettel a vágási sávba került szövegekre. A térképek közötti átfedési sávok nem egyforma szélesek, azonban két szomszédos oldalpár közötti átfedés minden esetben egyforma. Az átfedési sávok szélességét a 35 cm magas oldal határozta meg, vagyis a Földközi- és a Fekete-tengernek el kellett férnie négy álló oldalpáron. 105

Átfedési sávok mértéke az egyes oldalpárok között: Vízszintes irányú átfedés a 2. és a 3. oldalpár között: 8 cm, a 3. és a 4. oldalpár között: 6,8 cm, a 4. és az 5. oldalpár között: 4 cm. Függőleges irányú átfedés: az 5. és a 6. oldalpár között: 9 cm, a 6. és a 7. oldalpár között: 6,5 cm. A lapok elvágása után néhány nevet ismét átírtak a jobb olvashatóság érdekében. Az átfedési sávok rajzolata és névanyaga, a 6. és a 7. oldalpároktól eltekintve, tökéletesen egyforma, annak ellenére, hogy a térképlapok szélein elvágott nevek sok helyen tévesen, vagy egyáltalán nem értelmezhetők. 192 4. 2. 1. 5. Az atlasz jelentősége A rajzi részletek felnagyításával megállapítható, hogy az egyes térképi elemcsoportok milyen sorrendben kerültek fel a pergamenre. A portolán térképek kutatatóinak egy csoportja úgy gondolja, hogy az irányvonalak a térképek szerkesztésében használt segédvonalak voltak. A Benincasa-atlasz lapjain azonban jól látható, hogy az irányvonalak hálózatát a partvonalak felrajzolása után szerkesztették fel a lapokra, vagyis a partvonalak rajzolatának kialakításában ezek a vonalak nem játszottak szerepet. Ez az atlasz, annak ellenére, hogy nem tartozott Mátyás király könyvgyűjteményébe, jelentős a magyar történeti kutatás számára, mert az 1480-ban készített atlasz Isztambulban nem hozzáférhető, és a Széchényi Könyvtárban őrzött mű alapján következtetni lehet arra, hogy milyen lehetett az a térkép, amely Mátyás Corvinagyűjteményébe tartozott. 4. 2. 2. Hessel Gerritsz élete és munkái Hessel Gerritsz (1580/81 1632) a 17. századi holland gyarmati térképkészítők vezető, és egyben legsokoldalúbb alakja volt. Kartográfus, térképmetsző, könyvkiadó, könyvkötő és földrajztudós volt egy személyben. Willem Janszoon Blaeu amszterdami műhelyében volt gyakornok, és 1610-ben már saját nyomdája volt. 1612-től az amszterdami Admiralitáson dolgozott, 1617-ben pedig a Holland Kelet-indiai Társaság kartográfusa lett. 192 A 6. és a 7. oldalpár átfedési sávján a névanyag nem azonos. 106

Elsősorban hajózási térképeket készített, de művei között világtérképet és nem hajózási célokra szánt, általános leíró műveket is találunk, pl. Litvániáról, Itáliáról, Oroszországról és Skandináviáról. A 17. század elején a holland tengerészet Indiát és a Csendes-óceánt ábrázoló térképei meglehetősen pontatlanok voltak. Gerritsz a kinevezését követő években újra feltérképezte ezeket a területeket, és ezzel rendkívül fontos munkát végzett. Az ekkor készített térképek közül több fennmaradt, például az indiai szigetvilág és Ausztrália térképe (1618), Szumátra (1620), Délkelet- és Kelet-Ázsia (1621), az Indiai-óceán (1621 193 ; 1622) és a Csendes-óceán (1622) térképei. Az Országos Széchényi Könyvtár őriz egy 1623-ból származó, az Atlanti-óceánt bemutató térképet is. 194 Gerritsz a felfedezett, elfoglalt és még nem elfoglalt területeket leíró könyvekhez, valamint saját és mások úti beszámolóihoz is készített térképmellékleteket. Életének 1625-től az 1632-ben bekövetkezett halálig tartó időszakáról kevés adat maradt fenn, azt azonban tudni lehet, hogy részt vett expedíciókban, és több történelmi eseményt is megörökített térképeken, mint például a portugálok támadását a brazíliai San Salvadornál. 195 4. 2. 2. 1. Az Indiai-óceán térképe, 1621 Az OSZK-ban őrzött korábbi térkép az Indiai-óceánt, Kelet-Afrikát, Madagaszkárt, az Arab-félsziget déli részét, Indiát és a dél-ázsiai szigetvilágot mutatja be. A térkép fontos részlete a jobb alsó sarokban látható rövid vonal, amely Ausztrália nyugati partjait jelzi. Ez a déli kontinens egyik legkorábbi ábrázolása (56. kép). 196 4. 2. 2. 2. Az Atlanti-óceán térképe, 1623 A két évvel későbbi térképen az Atlanti-óceán dél-európai, afrikai és brazíliai partjait látjuk. 197 A térkép az óceánnak főként az egyenlítői régióját mutatja be, ezért Nyugat- Európa (Ibéria, Franciaország, Németalföld és Britannia) a jobb felső sarokban, elkülönítve kapott helyet (57. kép). 193 OSZK TK 1 665. 194 OSZK TK 1 666. 195 K EUNING (1949): 49 66. o. 196 P LIHÁL (2002): 268. o. A térkép méretaránya 1 : 10 000 000, mérete 72,5 x 97 cm. 197 P LIHÁL (2002): 179. o. A térkép méretaránya 1 : 10 000 000, mérete 86,1 x 74,8 cm. 107

A két térkép egyikén sincsenek a szárazföld belső részei feltüntetve, csak a part menti országok és városok nevei láthatók. 4. 3. PORTOLÁN JELLEGŰ KÉZIRATOS HAJÓZÁSI TÉRKÉPEK Az itt felsorolt művek már a portolán térképek késői korszakában, a 17. és a 18. században készültek, és sem az általuk bemutatott területek, sem a készítők személye nem köthető a korábban tárgyalt eredményekhez. A teljesség kedvéért azonban rövid leírással ismertetem ezeket a térképeket. 4. 3. 1. Edward Sparks térképe a Roatán-szigetről, 1743 198 A közép-amerikai Roatán-sziget, más néven Rattan-sziget a Bahia-szigetek tagja, 1859 óta Hondurashoz tartozik. A 18. században angol fennhatóság alatt állt, de nem volt rajta állandó település, így a sziget sokáig kalózok búvóhelye volt. 199 A térkép 1743- ban készült, és a szigeten létrejött angol birtokokat ábrázolja (58. kép). 4. 3. 2. Oran vidékének hajózási térképe, ismeretlen szerző, 1760 k. 200 Nem portolán térkép, de tartalmaz portolán térképre utaló térképi elemeket, mint például irányrózsát és irányvonalakat. Orant és Mazarquivirt ábrázolja, a szárazföld belső területein árnyékolt domborzat, a vízben hajózási adatok láthatók (59. kép). 4. 3. 3. A Fekete-tenger arab nyelvű térképe, 1769 k. Huszain Raisz Szákin Yekí Csasmhar készítette ezt a térképet a mohamedán időszámítás szerinti 1183-ban. A térkép arab nyelven készült, de később ceruzával írt, latin betűs feliratok kerültek rá. A névanyagban a fontosabb városok, öblök és folyótorkolatok szerepelnek 201 (60. kép). 198 P LIHÁL (2002): 346. o., OSZK TK 1 170, a térkép méretaránya 1 : 77 000, mérete 23,2 x 63,7 cm. 199 A MERIKA (1992): 267. o. 200 P LIHÁL (2002): 327. o., OSZK TK 295, méretaránya 1 : 125 000, mérete: 34,3 x 48,1 cm. 201 P LIHÁL (2002): 245. o., OSZK TK 350 A-8, méretaránya nem ismert, kb. 1 : 2 000 000, mérete 50,5 x 67,3 cm. 108

4. 4. FAKSZIMILE PORTOLÁN TÉRKÉPEK AZ OSZK TÉRKÉPTÁRÁNAK GYŰJTEMÉNYÉBEN Az eredeti példányok Modenában, a Biblioteca Estense Universitaria gyűjteményében találhatók. 1. Ismeretlen szerző, Mallorca, 1400-as évek (OSZK TF 78/1) A Földközi-tengert és Nyugat-Európát ábrázolja. A kör alakú katalán térkép másolata portolán térképen. Magyarországi tartalom: Duna (névvel), arsuar, jaurim, buda, drinago, insula jaurim, insula de buda, flu pingua, insula de sirmia. 2. Ismeretlen szerző, Mallorca, 1450 körül (OSZK TF 78/2) A Földközi-tengert, Nyugat- és Észak-Európát ábrázolja. Magyarországi tartalom: Duna (név nélkül), jauriz, buda, insula de jauriz, insula de buda, insula de sirmia, ezen kívül egy nagy városrajz zászlóval és egy zászló Budánál. 3. Ismeretlen szerző, portugál, 1472 körül (OSZK TF 78/3) Az ábrázolt terület: Ibéria és Afrika nyugati partvonala a Guineai-öbölig. 4. Cantino-térkép, portugál, 1502 (OSZK TF 458) 5. Castiglioni-világtérkép (OSZK TF 457) A portugál Diogo Ribeiro rajzolta 1525-ben vagy az után. Nem a gyakorlati navigációban való használatra készült, hanem értékes ajándéknak. Magyarországi tartalom: Vngria, Nona, Senia. 109