Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz-Geoinformatika Intézet

Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz-Geoinformatika Intézet A Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatfajainak állatföldrajzi és ökológiai vizsgálata Szakdolgozat Készítette: Kálna Gabriella 3. éves földrajz alapszakos hallgató Konzulens: Hegedűs András egyetemi adjunktus 2014.05.09. Miskolc, 2014

Eredetiségi Nyilatkozat Alulírott Kálna Gabriella, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának hallgatója büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában kijelentem és aláírásommal igazolom, hogy ezt a szakdolgozatot meg nem engedett segítség nélkül, saját magam készítettem, és a szakdolgozatban csak az irodalomjegyzékben felsorolt forrásokat használtam fel. Minden olyan részt, melyet szó szerint, vagy azonos értelemben, de átfogalmazva más forrásból átvettem, egyértelműen, a forrás megadásával megjelöltem. Miskolc, 2014. 05. 09.... hallgató aláírása

Tartalomjegyzék Összefoglaló..1. Summary..1. I. 1. Bevezetés...2. I. 2. Célkitűzés..2. I. 3. Szakirodalmi előzmény...2. I. 4. A kutatás módja, adatgyűjtés.3. II. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark természetföldrajzi adottságai...4. II. 1. Elhelyezkedés..4. II. 2. Kialakulás, földtan, felszínalaktan... 5. II. 3. Éghajlat...6. II. 4. Vízrajz.8. II. 5. Talajtakaró.9. II. 6. Élővilág..11. III. 1. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark története...13. III. 2. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark jelenlegi gerinces állatállománya.13. III. 3. A vizsgált állatfajok jellemzése.16. III. 3.1. Rénszarvas...16. III. 3.2. Hóbagoly...19. III. 3.3. Mocsári macska...21. III. 3.4. Kulán 25. III. 3.5. Indiai antilop 28. III. 3.6. Sörényes juh.32. III. 3.7. Vörösorrú ormányosmedve 35. III. 3.8. Örvös pekari...38. III. 3.9. Bennett-kenguru..42. III. 3.10. Emu.46. IV. Összegzés...50. Felhasznált irodalom...52. Internetes források...53. Ábrajegyzék...53.

Összefoglaló Szakdolgozatomban a Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatfajainak állatföldrajzi és ökológiai vizsgálatával foglalkozom. Elemzem a természetes elterjedésüket, a tényleges származási helyüket, és ezeket a jellemzőket térképen ábrázolom. Megvizsgálom az állatkertben lévő összes gerinces fajt, és kiemelek közülük tízet, melyekkel részletesebben is foglalkozom. Ez az a tíz faj, melyet egész évben szabad ég alatt tartanak, így hatással vannak rájuk az éghajlati viszonyok, mivel nem rendelkeznek fűtött/hűtött házzal, nem tartják őket akváriumban, terráriumban stb. Felmérem a fajok ökológiai igényeit, földrajzi elterjedését, valamint vizsgálom az állatok tartási körülményeit, figyelembe véve az éghajlatot, a takarmányozást, a populáció változását és a kifutóméreteket. Ezeket a tényezőket elemezve összehasonlítást készítek az állatkerten belüli viszonyok és a fajok természetes élőhelyének adottságai között. Végül következtetéseket vonok le a tartási körülmények megfelelőségéről. Summary The goal of my thesis is the zoogeographical and ecological examination of the vertebrate species in the Zoo and Cultural Park of Miskolc, the analysis of their natural spread and actual place of origin, and finally the representation of data on a map. I examined all of the vertebrate species that can be found in the zoo and based on certain criteria I chose ten from them that I described in detail. These animals are not kept in aquarium or terrarium and do not get heated or cooled houses. The climatic relations have an effect on them in a whole year. I examine the change of the population, the climate, the forage and the sizes of the corrals. I analysed their natural habitat and compared it to the conditions inside the zoo. I researched the adaptibility, needs, circumstances and behaviour of the different species and after drawing conclusions I would make suggestions which could help to enhance the living conditions of the species inside the zoo. 1

I. 1. Bevezetés Szakdolgozatom témájául, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatfajainak állatföldrajzi és ökológiai vizsgálatát választottam. Az 1983-ban alapított létesítmény 130 állatfajának közel 700 egyedével (ebből 96 faj gerinces) rendkívül színes képet tár a látogatók elé. Megismerkedhetünk a Bükk hegység vadvilágával természeti környezetben, Magyarország és a Kárpát-medence faunájával, valamint Földünk öt kontinenséről származó egyedein keresztül bepillantást nyerhetünk az állatok országának sokszínű világába (www.miskolczoo.hu). I. 2. Célkitűzés Szakdolgozatom célja, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatfajainak állatföldrajzi vizsgálata, természetes elterjedésük és a tényleges származási helyük elemzése és térképen való ábrázolása. Részletesen vizsgálom a rénszarvast, a hóbaglyot, az örvös pekarit, a vörösorrú ormányos medvét, a sörényes juhot, az indiai antilopot, az emu, a Bennett-kengurut, a mocsári macskát és a kulánt. Ez az a tíz faj, melynek nem a Kárpátmedence a természetes élőhelye és nem az itteni éghajlati viszonyokhoz vannak szokva, mégis egész évben közvetlenül ki vannak téve a környezeti hatásoknak. Ezeknek a fajoknak a környezetét mesterségesen nem befolyásolják, nem biztosítanak számukra fűtött vagy hűtött menedéket, nem tartják őket akváriumban, terráriumban. Részletesen vizsgálom a fajok alkalmazkodóképességét, környezeti igényeit, körülményeit, viselkedését. A jellemzésükön kívül három fő szempontot veszek figyelembe (populáció változása, takarmányozás, éghajlat), melyeket összehasonlítva a természetes viszonyokkal jellemzést adok a kiemelt tíz faj állatkerten belüli helyzetéről és keresek esetlegesen felmerülő problémákat, hiányosságokat. I. 3. Szakirodalmi előzmény Az állatföldrajz az a tudomány, mely az állatoknak a Föld felszínén való elterjedésével foglalkozik. E határtudomány mind a geográfusok, mind a zoológusok számára fontos kutatási területet képez. Élőlények a Föld felszínén szinte mindenütt 2

előfordulnak, gondoljunk akár a kietlen sivatagokra, jégmezőkre, vagy akár a tengerfenékre is (Udvardy M. 1983). Elterjedésükben felfedezhető bizonyos rendszeresség, mely számos befolyásoló tényező hatására alakult ki. E térbeliség kialakulásának vizsgálata, okainak feltárása, ábrázolása részben a geográfusok feladata. Az idők folyamán számos kutatómunka született, amely a témával foglalkozott. Fontos megemlítenem Dr. Udvardy Miklós Dinamikus állatföldrajz című művét, melyet 1983-ban jelent meg, és az állatok szárazföldi elterjedésével foglalkozik. Szakdolgozatom megírásában nagy segítséget nyújtott az 1999-ben kiadott, Az állatok képes enciklopédiája című kiadvány, mely tematikusan bemutat több mint 2000 állatfajt, így rendkívül hasznos lehet minden korosztály számára. Az állatkertekben az állatok életkörülményei, életfunkciói bizonyos korlátozások közé vannak szorítva. Az emberek feladata, hogy a lehető legkedvezőbb körülményeket biztosítsák számukra. Ennek megteremtése igen nagy kutatómunkát igényel, így a témával számos kiadvány és dolgozat foglalkozik (Anghi Cs. 1971). Ezek közül külön is kiemelném Anghi Csaba, Állatvilág az egyenlítőtől a sarkokig (1971) című könyvét és Dr. Szentesi Árpád és Dr. Török János Állatökológia című egyetemi jegyzetét (1997), melyek munkám során különösen nagy segítségemre voltak. I. 4. A kutatás módja, adatgyűjtés Kutatásom során többször ellátogattam a Miskolci Állatkert és Kultúrparkba, ahol Veress Tamás zoopedagógustól kaptam szakmai segítséget és tanácsokat. A helyszínen vizsgálatokat, megfigyeléseket folytattam és fényképeket készítettem. Szakirodalmak, internetes források és saját egyetemi jegyzeteim segítségével információkat gyűjtöttem, melyeket rendszereztem és feldolgoztam, valamint szakdolgozatom elkészítésében az Excel táblázatkezelő programot, az Arc GIS, a Photo Shop és a Google Maps programokat használtam. 3

II. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark természetföldrajzi adottságai II. 1. Elhelyezkedés A Miskolci Állatkert és Kultúrpark, vagyis az általam vizsgált terület az Északnyugati-Kárpátok hegyvidéki nagytájának, azon belül Bükk-vidék középtájnak, Északi-Bükk kistájának részét képezi (Hajdú-Moharos J.- Hevesi A. 1997). Maga a kistáj Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében található. Területe 118 km 2, amely a Bükkvidék középtáj terültének 6,9%-át, az Északnyugati-Kárpátok hegyvidéki nagytájának 1,1%-át teszi ki. Az Északi-Bükköt ÉNy-ról az Upponyi-hegység, ÉK-ről a Tardonaidombság, D-ről pedig a Bükk-fennsík határolja (1. ábra) (Dövényi Z. 2010). 1. ábra: Északi-Bükk és a Miskolci Állatkert és Kultúrpark elhelyezkedése (Forrás: Mezősi G. 2011) Egy másik tájbeosztás szerint az Északi-Bükköt D-ről a Bükk-fennsík, Ny-ról a Hevesaranyos-Mikófalvai- medence, ÉNy-ról a Bán-völgye, É-ról, ÉK-ről és K-ről pedig a Bükkhát határolja. A kistáj É-D-i szélessége 1-4,5 km, Ny-K-i hosszúsága 23 km (Hevesi A. 2002). A Miskolci Állatkert és Kultúrpark Miskolc város szélén, a Csanyik-völgyben helyezkedik el, és a Bükki Nemzeti Park részét képezi (2. ábra). A vizsgált terület 21,2 hanyi gyertyános-tölgyes erdei környezetben helyezkedik el. 4

2. ábra: A Miskolci Állatkert és Kultúrpark elhelyezkedése (Készítette: Kálna Gabriella Google Maps használatával) II. 2. Kialakulás, földtan, felszínalaktan A kistáj felépítése rendkívül változatos. Az Északi-Bükk két részre osztható. Középső és nyugati részét jellemzően felső-karbon, felső-perm agyagpala és homokkő összletek építik föl, valamint kisebb arányban középső- és felső-triász mészkő található. Ezzel szemben a keleti felén a triász képződmények, mészkő, dolomit, porfirit, diabáz és agyagpala az uralkodó (Dövényi Z. 2010). A kistáj tengerszint feletti magassága 222 m és 790 m között van. Domborzatára jellemző, hogy völgyekkel rendkívül tagolt egykori hegylábfelszín. Sasbérces röghegységhez csatlakozik és középhegységi helyzetű. A kistáj gyakori karsztjelensége az édesvízimészkő-kiválás (Dövényi Z. 2010). A Bükk hegység 26 forrásmészkő-lerakódása közül 11 az Északi-Bükkben található (Hevesi A. 2002). Az Északi-Bükk Ny-i felét 2,5-5 km hosszú, állandó vizű fővölgyek és fő völgyközi hátak tagolják. Arculata a Délnyugati-Bükkhöz igen hasonló. A hosszú, egyenletes magasságú völgyközi hátakat és az egyveretű völgyeket hirtelen szakítják meg réteglépcsők és ördögbordák. Jó példa ezekre Éles-kő (631 m), Zobó hegyese (591 m) vagy Taró-fő (760 m) (Hevesi A. 2002). A K-i felén jelentősen több fő vízfolyás található. Arculata sokkal változatosabb, mint a Ny-i. Késő-karbon mészkőlencse építi fel a Cakó-követ, és kora-triász mészkő az 5

Odvas-, Bartus-, és a Buzgó-követ. Szirtjeik réteglépcsőhomlokzata 20-45 m magas. A területen három tekintélyes méretű víznyelőtöbör található (Hevesi A. 2002). Az Északi-Bükk barlangjainak nagy része a Nagy-fennsík szomszédságában, triász mészkövekben alakult ki. Az Istállós-kői-barlang ősemberleleteiről híres (Hevesi A. 2002). A Miskolci Állatkert és Kultúrpark területe 21,2 ha, a legmagasabb és legalacsonyabb pont közötti szintkülönbség, kb. 70 m (3. ábra). 3. ábra: A vizsgált terület domborzatmodellje (Készítette: Kálna Gabriella) II. 3. Éghajlat A kistáj éghajlatára jellemző, hogy a fennsík közelében hűvös, más területeken mérsékelten hűvös vagy mérsékelten nedves, illetve az É-i részeken már mérsékelten száraz éghajlat is megfigyelhető. Az évi középhőmérséklet a fennsík közelében 6,0-7,0 C, 6

az alacsonyabb részeken 8,5-9,0 C (4. ábra), a tenyészidőszaké pedig 13,5 és 15,5 C között változik. Az évi napfénytartam kb. 1900 óra. Az évi csapadékmennyiség az É-i részen 600 mm, a D-i részen pedig 700 mm. A hótakaróval fedett napok átlagos száma 70, valamint az átlagos maximális hóvastagság 20 és 30 cm közé tehető. Jellemzően a Ny-i és a DNy-i szelek az uralkodóak. Az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s. A terület erdőgazdálkodásra, valamint kis részben mezőgazdasági növények termesztésére is alkalmas (Dövényi Z. 2010). 4. ábra: Magyarország évi középhőmérsékleti térképe (Forrás: www.met.hu) Mint az ország túlnyomó részén, úgy a vizsgált területen is jellemzően a leghidegebb hónap a január, a legmelegebb a július. Az évi közepes hőingás 22,1 C. Az évi átlag csapadékösszeg 533 mm (5. ábra). A legcsapadékosabb hónap a június. A napsütéses órák éves összege 1900 órára tehető (www.met.hu). 7

5. ábra: Magyarország csapadéktérképe (Forrás: www.met.hu) II. 4. Vízrajz Egy hegység vízrajzi képét a csapadék mennyisége jelentősen meghatározza. A lehullott csapadék nagy része elpárolog, a maradék pedig záporpatakok vagy hóolvadékvizek formájában elfolyik. Ez jelentősen hozzájárul az adott terület felszínének alakításához. A mészkőből felépülő területeken azonban a csapadék 20-30%-a beszivárog a kőzet repedésein keresztül, más kőzetfajták esetében ez az arány jóval alacsonyabb. A beszivárgott víz, források formájában tör újra a felszínre. A Bükk hegységben eredő, illetve átfolyó patakok a Tisza vízgyűjtőjéhez tartoznak (Sásdi L. 2002). Az Északi-Bükk, a Sajóba torkolló mellékpatakok forrásvidékét képezi. A területen több patak is áthalad: Bán-, Tardona-, Nyögő-, és a Harica-patak. A kistáj egyetlen tava a szilvásváradi halastó (Dövényi Z. 2010). A Miskolci Állatkert és Kultúrpark területén vízfolyás nem halad keresztül és forrás sem tör a felszínre, mégis kiemelnék néhány patakot, mely a vizsgált terület közelében található. Fontos megemlíteni a Szinvát, mely magába fogadja a közelben folyó Csanyikpatak és Köpüs-patak vizét (6. ábra). 8

6. ábra: A vizsgált terület vízrajzi térképe (Készítette: Kálna Gabriella Google Maps segítségével) II. 5. Talajtakaró Jellemző talajtípusok területi megoszlás szerint az Északi-Bükkben: savanyú, nem podzolos barna erdőtalaj (45%), agyagbemosódásos barna erdőtalaj (32%), mészkövön képződött rendzinák (15%) valamint 8% köves és földes kopárok (Dövényi Z. 2010). A Bükk-vidék talajtakarója rendkívül változatos, amely a talajképző tényezők hegységen belüli sokszínűségének következménye. A területet talajföldrajzi szempontból a barna erdőtalajok zónájába soroljuk (7. ábra). Ezen kívül kőzethatású, víz formálta, és váztalajok, valamint az erdőtalajok és mezőségi talajok közötti átmenet is megtalálható (Dobos E. 2002). 9

7. ábra: Magyarország genetikai erdőtalaj térképe (Forrás: www.ego.agt.bme.hu) Savanyú, nem podzolos barna erdőtalaj: Magyarország legsavanyúbb talajképződményei tartoznak e csoportba, melyekben a jellemző folyamatok mellett rendkívül erős savanyosodás figyelhető meg. A humuszosodás típusa savanyú televény, ami a csarabos, áfonyás aljnövényzetnek köszönhető. A savanyúság a talaj mélyebb részeire is jellemző, e közegben sem agyagbemosódás, sem podzolosodás nem zajlik le. Általában sekély rétegű talajok. Vízgazdálkodás szempontjából rendkívül kedvezőtlenek, általában kopár felszínek, vagy erdővel borítottak (Stefanovits P. 1999). Agyagbemosódásos barna erdőtalaj: Ennél a talajtípusnál megfigyelhetőek a humuszosodás, a kilúgzás, az agyagosodás folyamatai, illetve ezek mellett az agyagos rész vándorlása és közepes mértékű savanyosodás is jellemző. Szelvényén jól látszik a szintekre tagolódás. A felhalmozódási és kilúgzási szint agyagtartalmának hányadosa eléri az 1,2-es értéket, valamint gyakran meghaladja az 1,5-öt. E talajok vízgazdálkodása kedvező, tápanyag-gazdálkodásuk általában közepes (Stefanovits P. 1999). Mészkövön képződött rendzinák: Idetartoznak azok a talajtípusok, melyek karbonátot tartalmazó kőzeten, jelen esetben mészkövön, alakulnak ki. Jellemző rá az erőteljes humuszosodás és az enyhe kilúgzás. A szelvényen megfigyelhető, hogy a termőréteg sekély, valamint a kőtörmelék aránya igen magas. Ezen okokból kifolyólag a tárolt víz mennyisége igen kevés (Stefanovits P. 1999). 10

II. 6. Élővilág A terület sziklaformákban igen gazdag, melynek jelentős fajmegtartó szerepe van, így megfigyelhető, hogy a reliktumfajok és reliktum jellegű társulások aránya igen magas. Az Északi-Bükkben megtalálhatjuk Magyarország legfontosabb jégkorszaki reliktum növényeit. Ilyenek például a havasi ikravirág (Arabis caucasia) (8. ábra), a zöld fodorka (Asplenium viride), vagy a havasi iszalag (Clematis alpina) (Vojtkó A. 2002). 8. ábra: Havasi ikravirág (Forrás: www.panoramio.com) A növénytársulások elterjedésében megfigyelhető, hogy a Ny-i alacsonyabb területeken még jellemzőek a zonális előfordulású cseres (Quercetum petraeae-cerris) és gyertyános tölgyesek (Carici pilosae Carpinetum), viszont a magasabb É-i térszíneken a szubmontán (Melitti-Fagetum) és montán bükkös (Aconit-Fagetum) az uralkodó. A völgytalpak vízfolyásai mentén égerligeteket (Aegopodio-Alnetum) találunk, helyenként magaskórósok (Petasitetum hybridi, Filipendulo-Geranietum palustris) és égerlápok (Dryopteridi-Alnetum) is előfordulnak. A meredek lejtőkön mészkerülő tölgyes (Genisto tinctoriae - Quercetum petraeae), valamint mészkerülő bokorerdő jött létre. E társulásokban tipikus elterjedésű az északi fodorka (Asplenium septentrionale), a kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia) és az erdei sédbúza (Deschampsia 11

flexuosa). A kistáj mészkő sziklagyepei kis kiterjedésük ellenére rendkívül fontosak, hiszen reliktumőrző szereppel bírnak. Megtalálható itt a pongyola harangvirág (Campanula sibirica), a korai szegfű (Dianthus plumarius subsp. praecox), a magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica) és a közönséges boróka (Juniperus communis) (Vojtkó A. 2002). A Miskolci Állatkert és Kultúrpark gyönyörű gyertyános-tölgyes elegyes erdőben helyezkedik el, így az odalátogatók természetes környezetben ismerkedhetnek meg a Bükk hegység növényvilágával. Az Északi-Bükk állatföldrajzi szempontból a közép-dunai faunakerületben, az Ős- Mátra (Matricum) faunakörzet, Börzsöny-Mátra-Bükk (Eumatricum) faunajárásához tartozik (Sándor A. 1983). A hegység faunája hazai viszonylatban rendkívül gazdag, számos veszélyeztetett faj él itt. A halak közül érdemes kiemelni a Kárpát-medencei endemikus petényi márnát (Barbus meridionalis). Hüllők közül fontos megemlíteni a pannon-gyíkot (Ablepharus kitaibelii fitzingeri), mely a hegységnek csak néhány pontján fordul elő. A madarak köréből megemlítendő a parlagi sas (Aquila heliaca), a kerecsensólyom (Falco cherrug), a fehérhátú harkály (Dendrocopos leucotos) és a kis légykapó (Ficedula parva). Az emlősök között fontos helyet képviselnek a denevérek, melyeknek a sok száz barlang tökéletes élőhelyet biztosít. Nagyvadak közül igen gyakori a vaddisznó (Sus scrofa) (9. ábra), gímszarvas (Cervus elaphus) és a muflon (Ovis aries) (www.bnpi.hu). 9. ábra: Vaddisznó kicsinyével (Forrás: www.tananyag.almasi.hu) 12

III. 1. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark története A Miskolci Állatkert és Kultúrpark 1983. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A feljegyzések szerint Nagy Lajos király már 1355-ben vadaskertet működtetett ezen a területen, így Magyarország egyik legrégebbi múltú állatkertjének tekinthető. Eredetileg a Miskolc Városi Vadaspark nevet viselte és napjainkban is leggyakrabban így említik a miskolciak. A 21,2 ha-os erdős terültet a Csanyik-völgyben helyezkedik el és a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik. A Vadaspark létrehozásának eredeti célja a Bükk élővilágának bemutatása volt, melyet a látogatók természeti környezetben tekinthettek meg. Ekkor még csak őzek (Capreolus capreolus), vaddisznók (Sus scrofa) és szarvasok (Cervus elaphus) voltak a területen. 1987-ben megérkezett az első barnamedve (Ursus arctos), ami fontos esemény volt a vadaspark életében. A létesítmény fejlődésnek indult és a 10 éves évfordulón megérkeztek az első egzotikus állatok is, mellyel új korszak vette kezdetét. A cél már nem csak Magyarország és a Kárpát-medence, hanem a Föld állatainak bemutatása lett. Az 1994-es év is sikerekben gazdag volt, megérkezett a bengáli tigris (Panthera tigris tigris) és megérkeztek a Vadaspark első majmai, valamint megépült a majomház is. Az évek során a Vadaspark folyamatosan bővült, fejlődött és 2006-ban névváltoztatáson ment át és a Miskolci Állatkert és Kultúrpark nevet kapta. Napjainkban, az Állatkertben zoopedagógiai foglalkozásokat is tartanak, melyekkel hozzájárulnak a környezettudatosabb életmód és a természet védelmének népszerűsítéséhez. Ezen felül még részt vesznek nemzetközi fajmegőrző programokban is (www.zoo.hu). III. 2. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark jelenlegi gerinces állatállománya Kutatásom során a Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatfajainak állományával foglalkozom. Az állatrendszertani osztályba való besorolás mellett vizsgálom az adott fajok egyedszámát, valamint a mesterséges környezeti tényezőket. Ilyen mesterséges tényezőnek tekinthető az akvárium, terrárium, a téli átköltöztetés, a fűtött ház, valamint a temperálás (lásd 1. melléklet). A temperálás azt jelenti, hogy 0 C feletti hőmérsékletet biztosító házba tudnak visszahúzódni az állatok melegedni. Ezen felül vannak olyan fajok ahol egyáltalán nincs semmilyen befolyásoló mesterséges létesítmény, legalábbis olyan, amely az éghajlati adottságokra hatással van. Az általam vizsgált fajok 13

kiválasztásánál főleg ezt a tényezőt vettem figyelembe, és próbáltam azokat az állatokat jellemezni ahol ez a mesterséges behatás nincs jelen. Jelenleg az állatkertben 12 halfaj, 5 kétéltű (13 egyed), 18 féle hüllő (96 egyed), 19 madárfaj (61 egyed) és 42 emlős (147 egyed) van (lásd 2. melléklet) (10. ábra). 10. ábra: Az állatkert gerinces állatfajainak osztály szerinti megoszlása (Készítette: Kálna Gabriella) A mesterséges környezeti tényező a halaknál, kétéltűeknél és hüllőknél egyértelműen jelen van, mivel ezeket az állatokat akváriumban, terráriumban vagy fűtött házban tartják, így ezekkel a fajokkal részletesebben nem foglalkoztam. A madaraknál a papagájféléket, a csupasszemű kakdut és a kookaburrát vagy kacagójancsit tartják fűtött házban, vagy temperálják, mivel a többi madárfajnak megfelelőek az állatkert területére jellemző éghajlati viszonyok (11. ábra). A hóbagoly és az emu a madarak közül az a két faj, melyeket egész évben szabadon tartanak annak ellenére, hogy az itteni környezet jelentősen eltér természetes élőhelyüktől. Ezért választottam a madarak közül ennek a két fajnak a jellemzését. Az emlősök vizsgálatánál is ezeket a tényezőket tartottam szem előtt és így esett a választás arra a 8 emlősfajra melyeket szakdolgozatomban részletesen tárgyalok. 14

11. ábra: A mesterséges környezeti tényezők aránya a gerinces fajoknál (Készítette: Kálna Gabriella) Megvizsgáltam mindegyik gerinces állatfajnál, hogy melyik az az éghajlat, amely a természetes élőhelyére jellemző. Az elterjedési terület nagyságától függően egy fajhoz több éghajlatot is hozzá tudtam rendelni (lásd melléklet), ennek köszönhető, hogy a 96 fajnál több látszik feltüntetve a diagrammon. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatállománya ebből a szempontból igen változatosnak mondható, mivel találkozhatunk a Föld minden éghajlatára jellemző egyedekkel. Legnagyobb számban az átmeneti övben jellemző fajok találhatóak az állatkertben, de jelentős a szárazföldi, hegyvidéki, trópusi monszun, mérsékelten szárazföldi és mediterránra jellemző állatállomány is (12. ábra). A sarkvidéki-övből egyetlen faj, a hóbagoly (Bubo scandiaca), ami megtalálható az állatkertben. 12. ábra: A gerinces állatállomány éghajlati megoszlása (Készítette: Kálna Gabriella) 15

III. 3. A vizsgált állatfajok jellemzése III. 3. 1. Rénszarvas (Rangifer tarandus) (13. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: párosujjú patások Alrend: kérődzők Család: szarvasfélék 13. ábra: Rénszarvas (Rangifer tarandus) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: Az északi sarkkör vidékén, viszonylag nagy területen megtalálható. Európa (Skandinávia) és Ázsia (Oroszország) északi részein, Kanadában, valamint Alaszkában őshonos. Grönlandra és Izlandra betelepítették (14. ábra) (http://www.iucnredlist.org). 16

14. ábra: A rénszarvas (Rangifer tarandus) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org) Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a sarkköri és a hideg-mérsékelt övi éghajlat a jellemző. Kedveli az északi erdősségeket, a tundra területeit. A rövid nyár idejére északabbra vonul a fátlan tundrás vidékekre (http://www.iucnredlist.org). Életmód: A rénszarvasok minimum 20 fős csordákban járnak, a vezető általában egy idősebb nőstény egyed. A nyár eleji és őszi vándorlásaikat szintén csapatosan végzik (http://www.miskolczoo.hu). Szaporodás, egyedfejlődés: Az üzekedés időszaka szeptembertől októberig tart, a vemhesség ideje 228 nap. Az ellések általában nyáron történnek és legtöbbször 1 vagy 2 utódot hoznak a világra. Az ivarérettséget 18-30 hónapos korra érik el. A rénszarvasok élettartama kb. 15 év (http://www.iucnredlist.org). 17

Táplálkozás: Étrendjében megtalálhatóak a zuzmók, bokrok levelei, füvek, rügyek, lágyszárú növények, valamint a tojás és a kisebb testű emlősök (http://www.miskolczoo.hu). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első rénszarvas példányok 2012-ben kerültek az állatkertbe, egy hím, és kettő nőstény. 2012-ben az egyik nőstény idős kora, a másik fulladás miatt elhullott. 2013-ra már csak egy hím maradt, amely nem teszi lehetővé a további szaporulatot. Az állatkert takarmányozási adataiból kiderült, hogy a rénszarvasok heti hat alkalommal kapnak eleséget, amelyet a következő táplálékok tesznek ki: abrak (zab), lédús takarmány (zöldtakarmány), szálas takarmány, pékáru, lucerna pellet, valamint lótáp. Megfigyelhető, hogy az állati eredetű táplálékok, mint pl. tojás, vagy kistestű emlősök kimaradnak az étrendjéből. A kiválasztott fajok vizsgálata során, nem csak az állományok változását és a takarmányozást vizsgáltam, hanem az éghajlati viszonyokat is, mivel ezeknek az állatoknak nincs fűtött/hűtött istállójuk, így nagymértékben hatással vannak rájuk az éghajlat és az időjárási viszonyok. A rénszarvas természetes élőhelyén a hideg éghajlat a jellemző. Ezeken a területeken általában két évszak váltakozása megszokott, a hideg, zord tél és a hűvös nyár. Ellenben az állatkert területén négy évszak a jellemző, melyből a tavasz, nyár és az ősz sokkal melegebb, mint a faj természetes élőhelyén. A mérsékelten szárazföldi éghajlaton jóval magasabb az évi középhőmérséklet, mint a sarkköri illetve hideg-mérsékelt övben (1. táblázat). Az éves csapadék mennyisége kétszer több mint a természetes élőhelyen, valamint a csapadék túlnyomó része nem hó formájában hullik, mely az állat számára ideális lenne. 1. táblázat: Rénszarvas természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) Sarkköri Hideg-mérsékelt öv A vizsgált terület évi középhőmérséklet 0 - -25 C 0 - -10 C 8,5-9 C évi csapadékmennyiség 200-300 mm 200-700 mm 533 mm évi közepes hőingás 10 45 C nagy (akár 60-70 C) 22,1 C hideg, zord tél, hűvös nyár, hosszú hideg jellemzők rövid hűvös nyár tél 18 4 évszak, hideg tél, meleg nyár

III. 3. 2. Hóbagoly (Bubo scandiaca) (15. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: madarak Rend: bagolyalakúak Család: bagolyfélék 15. ábra: Hóbagoly (Bubo scandiaca) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: A hóbagoly az északi sarkvidék területén, Európa, Ázsia és Amerika északi részén őshonos (16. ábra). Telenként általában délebbre húzódik. Gyakran feltűnik ember által lakott területek közelében is (http://www.owlpages.com). 19

16. ábra: A hóbagoly (Bubo scandiaca) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org) Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a sarkvidéki, a sarkköri és a hideg-mérsékelt övi éghajlat a jellemző. A tundrát, valamint a nyílt, gyér növényzetű területeket kedveli. Előfordul mocsaras, lápos vidékeken is, az erdőket inkább kerüli (http://www.owlpages.com). Életmód: Azon kivételes bagolyfajok közé tartozik, amely nem éjszakai, hanem nappali életmódot folytat. A hóbaglyoknál inkább a magányos életmód a jellemző. Erőteljesen territoriálisak, a hímegyedek erősen védelmezik területüket. A szükséges territórium nagysága a táplálék mennyiségétől függ (http://www.owlpages.com). Szaporodás, egyedfejlődés: Párzási időszakuk május és szeptember közé tehető. Egy fészkelésnél a tojó általában 4-9 tojást rak. A kelési idő 32-34 napig tart. Élettartamuk természetes 20

körülmények között közel 10 évre tehető, fogságban azonban a 30 évet is elérhetik (http://www.mme-monitoring.hu). Táplálkozás: Fő táplálékforrását a kistestű rágcsálók és dögök teszik ki, de alkalmanként nyulakat, halakat, rovarokat, kétéltűeket és kisebb termetű madarakat is elejt (http://www.mme-monitoring.hu). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első hóbagoly példányok 2011-ben érkeztek az állatkertbe, egy hím és egy nőstény. Azóta szaporulat nem történt, pedig természetes körülmények között a tojó 4-9 tojást rak. Sem új egyed érkezése, sem elhullás nem történt. A takarmányozási adatokból látszik, hogy a hóbaglyot heti hét alkalommal etetik, állati eredetű táplálékkal, amelyek a következők: rovar, egér, napos csibe és baromfi hús. A természetben jellemző táplálékozásával ez az étrend összhangban van. A hóbagolyról elmondható, hogy hasonló éghajlati tényezőket kedvel, mint a rénszarvas, így számára is idegen lehet a nyári meleg, valamint a túlnyomórészt folyékony halmazállapotú csapadék (2. táblázat). 2. táblázat: Hóbagoly természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) Sarkvidéki Sarkköri Hideg-mérsékelt öv A vizsgált terület évi középhőmérséklet 0 C alatt 0 - -25 C 0 - -10 C 8,5-9 C évi csapadékmennyiség <250 mm 200-300 mm 200-250 mm 533 mm évi közepes hőingás alacsony 10-45 C nagy (akár 60-70 C) 22,1 C jellemzők zord tél, állandóan fagyos hideg, zord tél, rövid hűvös nyár III. 3. 3. Mocsári macska (Felis chaus) (17. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek 21 hűvös nyár, hosszú hideg tél 4 évszak, hideg tél, meleg nyár

Rend: ragadozók Alrend: macskaalkatúak Család: macskafélék 17. ábra: Mocsári macska (Felis chaus) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: A mocsári macska Afrika északi részétől a Közel-Keleten át egészen Közép- és DNy-Ázsiáig (India) megtalálható (18. ábra) A Himaláján 2400 m-es magasságban is előfordul (http://www.iucnredlist.org). 18. ábra: A mocsári macska (Felis chaus) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org) 22

Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a trópusi monszuni és a térítői övi éghajlat a jellemző. Az élőhelye igen változatos, kedveli a növényekkel sűrűn bevont, mocsaras lápos terülteteket, illetve vízfolyásokat, de megtalálható a nyílt füves vidékeken is (http://www.iucnredlist.org). Életmód: Magányosan élnek, viszont az utódaikat családokba összeverődve nevelik. Gyakran telepednek meg más állatok régi elhagyott vackaiban, amelyeket aztán szőrrel és füvekkel bélelnek ki (http://zoldvadon.blogspot.hu). Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhességi idő 70 nap körül van, ellésenként 3-4 kölyköt hoznak a világra. Magányos életmódot folytat, viszont az utódok nevelése idején csoportokba verődnek és együtt védelmezik kicsinyeiket (http://hu.metapedia.org). Táplálkozás: Étrendjében megtalálhatóak a kistestű emlősök, különböző rágcsálók, madarak, tojások, kétéltűek és hüllők, de alkalmanként halakat és rovarokat is elejtenek (http://www.iucnredlist.org). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első mocsári macska 2000-ben érkezett a Miskolci Állatkert és Kultúrparkba, ami egy nőstény egyed volt. Egészen 2006-ig egyedül volt, így szaporulat nem jöhetett létre. Ebben az évben került egy hím mellé, és egy éven belül megtörtént az első szaporulat, amikor hat kölyök született. Mind a hat utód egy napon belül elpusztult. Egy évvel később ez az eset megismétlődött, két kölyök jött a világra, amik szintén egy napon belül elpusztultak. Azóta nem volt egyszer sem szaporulat, majd 2012-ben a hím lábtörés miatt elpusztult, így a nőstény egyedül maradt, mely nem teszi lehetővé a további szaporodást. A mocsári macska nőstény természetes környezetben évente 3-4 utódot hoz a világra, az állatkertben 6 év alatt ez kétszer valósult meg (19. ábra). 23

egyedszám 7 6 5 4 3 2 1 0 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. évszám hím nőstény 19. ábra: Mocsári macska állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) utód Az állatkertben a mocsári macska étrendjének nagy részét a különböző húsok teszik ki, mint pl a baromfi és a hal, de ezen felül még tojást és lédús takarmányként füvet is kap. A kisebb testű emlősök, rágcsálók hiányoznak az etetésből. A mocsári macska heti öt alkalommal kap élelmet. A mocsári macska természetes elterjedése igen változatosnak mondható, mivel éppúgy megtalálható a trópusi monszun, a térítő övi, valamint hegyvidéki éghajlatú területeken is, melyek jellemzői jelentős mértékben eltérnek egymástól. Ebből következtethető, hogy a mocsári macska nagy alkalmazkodó képességgel rendelkezik. Ugyan úgy elviseli az évi 2000 mm csapadékot, mint a 250 mm-t, de igazán otthonosan a mocsaras, vizes, lápos vidékeken érzi magát. Természetes élőhelyéhez képest igazán zavaró tényezőt a hőmérséklet jelentheti (3. táblázat), mivel az ottani középhőmérséklet jóval magasabb, mint az állatkert területén. A hideget nehezen tűri, így a téli havazások is idegenek lehetnek számára. 3. táblázat: Mocsári macska természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) évi középhőmérséklet évi csapadékmennyiség Trópusi monszun Térítői öv A vizsgált terültet 22-28 C 23-27 C 8,5-9 C 1600-2000 mm 150-200 mm 533 mm évi közepes hőingás alacsony 10-20 C 22,1 C jellemzők száraz tél, forró tavasz, csapadékos nyár forró száraz nyár, hűvös száraz tél 24 4 évszak, hideg tél, meleg nyár

III. 3. 4. Kulán (Equus hemionus kulan) (20. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: páratlanujjú patások Család: lófélék 20. ábra: Kulán (Equus hemionus kulan) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: Közép-Ázsiában fordul elő, állománya veszélyeztetett. Türkmenisztánban már csak néhány védett területen élnek kulánok, vagyis más néven ázsiai félszamarak (21. ábra) (http://maps.iucnredlist.org). 25

21. ábra: A kulán (Equus hemionus kulan) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org) Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a szélsőségesen szárazföldi és a hegyvidéki éghajlat a jellemző. A félsivatagos, sztyeppés területeken és folyópartokon él. Széles patáikkal nagy távolságokat képesek megtenni (http://maps.iucnredlist.org). Életmód: Ménesekben élnek, a hímek párzási időszakban különösen harciasak. Gyorsan és kitartóan futnak (www.wikipedia.org). Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhességi idő 11-12 hónap, mely után általában 1 csikót ellenek. A szoptatási idő 8-9 hónap. Az ivarérett kort 1,5-2,5 évesen érik el az állatok. Élettartamuk 30 és 40 év között változik (www.wikipedia.org). 26

Táplálkozás: Táplálék szempontjából nem válogatósak. Elegendő számukra a sztyeppék által nyújtott száraz fűfélék és keménylombú bozótok. Víz nélkül is sokáig kibírják (www.wikipedia.org). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első kulán pár 1993-ban érkezett a vadasparkba, majd az első szaporulat 1995- ben következett be, mely után a következő két évben évenként 1-1 egyed született. A populáció változása 2000-ben következett be, amikor egy hím egyed lábtörés miatt elpusztult. Azonban ez az esemény a szaporodás feltételeit nem befolyásolta, mégis 1998- tól 2009-ig nem történt szaporulat (19. ábra), pedig az ivararány megfelelő volt (1 hím 2 nőstény). 2010-ben és 2011-ben évenként egy csikó született, melyek közül csak egy maradt életben. Az elhullást rácsba való beszorulás okozta. 2013-ban két utód született, de mindkettő elpusztult fejlődési rendellenesség miatt. Az év végére az állomány 1 hímből és 3 nőstényből állt. Természetes körülmények között egy nőstény kulán évente egy utódot hoz a világra, mely jellemző szaporulat az állatkertben nem valósult meg (22. ábra). Az állatkertben a kulánok etetését abrakkal (zab), lédús zöld és szálas takarmánnyal valamint pékáruval oldják meg, és ezen felül még különböző tápokat és takarmány kiegészítőket kapnak. A természetben jellemző táplálkozásához képest ez az étrend jelentősen változatosabb. Hetente hatszor kapnak enni az állatok. 4 egyedszám 3 2 1 hím nőstény utód 0 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. évszám 22. ábra: Kulán állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella)(adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) 27

A kulánok természetes élőhelyén a szélsőségesen szárazföldi és a hegyvidéki éghajlat a jellemző. Ezeken a területeken gyakori a nagyon hideg tél, amit a rövid tavasz után rendkívül forró nyár követ, tehát igazán szélsőséges viszonyokat kell kibírniuk az élőlényeknek. Az évi közepes hőingás igen magas, a 40 C-t is elérheti. A csapadék évi mennyisége kevesebb mint 300 mm (4. táblázat). A vadaspark területén az éves csapadék mennyisége 533 mm, mely duplája a kulán természetes élőhelyén jellemző értéknek, így ez mindenképpen szokatlan lehet az állat számára. 4. táblázat: Kulán természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) Valódi mérsékelt öv (Szélsőségesen Hegyvidéki A vizsgált terület szárazföldi) évi középhőmérséklet 10-18 C - 8,5-9 C évi csapadékmennyiség < 300 mm - 533 mm évi közepes hőingás magas (elérheti a - 22,1 C jellemzők 40 C-t) hideg tél, forró száraz nyár 100 m-ként 0,5 C-al csökken a hőmérséklet III. 3. 5. Indiai antilop (Antilope cervicapra) (23. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: párosujjú patások Alrend: kérődzők Család: tülkösszarvúak 4 évszak, hideg tél, meleg nyár 28

23. ábra: Indiai antilop (Antilope cervicapra) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: Az ázsiai Hindusztáni-félszigeten terjedt el, India területén őshonos, de ma már Nepálban és Pakisztánban is előfordul (24. ábra) (http://www.iucnredlist.org). 24. ábra: Az indiai antilop (Antilope cervicapra) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org) 29

Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a trópusi monszun éghajlat a jellemző. Kedveli a nyílt, füves síkságokat és a tüskebozótosokat. Hegységekben és a nedvesebb területeken terjedt el (http://www.iucnredlist.org). Életmód: Méretes csordákban élnek, melyek 50 egyedből is állhatnak. A csapatot egy vezérhím irányítja. Az indiai antilopnál jól megfigyelhető a jellemző területjelző viselkedés. A bokrok ágain nyomot hagy váladékával, mely figyelmeztető jelzés a többi állat számára (http://www.miskolczoo.hu). Szaporodás, egyedfejlődés: A párzási időszak egész évben tart, de inkább a tavaszi és ősz eleji aktivitás a jellemző. A bakok ilyenkor területet választanak és védelmezik azt. A vemhesség 5-6 hónapig tart és egy borjú születik. Az ivarérettséget két évesen érik el. Élettartamuk kb. 3 évre tehető (http://www.veszpzoo.hu). Táplálkozás: Fő táplálékát fűfélék és levelek teszik ki, de fogyaszt lágyszárúakat, gyümölcsöket, és virágokat is (http://www.veszpzoo.hu). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az állatkertbe 2008-ban érkezett két hím indiai antilop (25. ábra). A következő hat év alatt nőstény egyed hiányában szaporulat nem történt, a populáció változása új egyed érkezése és elhullás miatt következett be. 2010-ben az állat stressz miatt pusztult el, 2011- ben pedig az egyik antilop felöklelve leszúrta a másikat. Az indiai antilopoknál a természetben is gyakori, hogy a hímek megküzdenek egymással a nőstényekért, a területért vagy éppen a domináns hím szerepéért. Ilyenkor előfordulhatnak hasonló balesetek, amelynek az esélyét a kisebb, zárt terület növeli. 30

Az állatkert takarmányozási adataiból látszik, hogy az indiai antilopok abrak formájában búzát, kukoricát, árpát és zabot kapnak, lédús zöld és szálastakarmányt, valamint kevés pékárut. Étrendjükből hiányoznak a gyümölcsök. Az indiai antilopok hetente hat alkalommal kapnak eleséget. hím egyedszám 7 6 5 4 3 2 1 0 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. évszám hím 25. ábra: Indiai antilop állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) Az indiai antilop elterjedési területén a trópusi monszun éghajlat a jellemző, mely jelentős mértékben különbözik a mérsékelten szárazföldi éghajlattól. Ez a nagy eltérés az évi középhőmérsékletben, az évi csapadékmennyiségben és az évszakokban egyaránt megmutatkozik. Természetes élőhelyén az évi csapadék mennyisége 1600-2000 mm, míg a vizsgált területre csak 533 mm a jellemző (5. táblázat). A vizsgált terület éghajlatára jellemző hideg tél szintén szokatlan lehet az állat számára. 5. táblázat: Indiai antilop természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) Trópusi monszun A vizsgált terület évi középhőmérséklet 22-28 C 8,5-9 C évi csapadékmennyiség 1600-2000 mm 533 mm évi közepes hőingás alacsony 22,1 C jellemzők száraz tél, forró tavasz, csapadékos nyár 4 évszak, hideg tél, meleg nyár 31

III. 3. 6. Sörényes juh (Ammotragus lervia) (26. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: párosujjú patások Alrend: kérődzők Család: tülkösszarvúak 26. ábra: Sörényes juh (Ammotragus lervia) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: Észak-Afrikában és a szaharai szigethegységekben, egészen Maliig és Szudánig elterjedt (27. ábra) Kaliforniába és Új-Mexikóba betelepítették (http://www.iucnredlist.org). 32

27. ábra: A sörényes juh (Ammotragus lervia) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org) Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a térítői övi éghajlat a jellemző. Otthonosan érzik magukat a száraz, kietlen, sziklás területeken (http://www.iucnredlist.org). Életmód: Szigorú hiearchiájú csoportokban élnek, amely egy kosból, pár jerkéből és fiatalokból áll (http://www.veszpzoo.hu). Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhesség időtartama 160 nap. Az ellésenkénti utódok száma általában 1 és 3 közé tehető. A szoptatási idő 3-4 hónap. Az ivarérettséget 19 hónapos korban érik el. Élettartama akár a 24 évet is elérheti (http://www.veszpzoo.hu). Táplálkozás: 33

Kedvelt tápláléka a különböző fűfélék, lágyszárú növények, friss hajtások, rügyek és faágak (http://www.veszpzoo.hu). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: 2002-ben érkeztek az első sörényes juhok az állatkertbe, összesen négy egyed. Az első születés 2005-ben következett be és utána négy évből háromszor volt szaporulat. Évente átlagban 3-9 utód született. 2009-ben valószínűleg a túlszaporodás miatt fogamzásgátlást hajtottak végre az állatokon, azóta az állomány folyamatosan csökken, szaporulat nincs. A sörényes juh természetes élőhelyén ellésenként 1-3 utódot hoz a világra. Az állatkertben ez a szám a fogamzásgátlásig a legtöbb évben teljesült (28. ábra). A sörényez juhokat heti hat alkalommal abrakkal (búza, kukorica, árpa, zab), lédús zöld és szálastakarmánnyal, valamint pékáruval etetik. 25 20 egyedszám 15 10 5 0 beazonosítatlan nemű utód 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. évszám 28. ábra: Sörényes juh állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) A sörényes juh természetes élőhelye a térítői éghajlati övbe tartozik, ahol két évszak a jellemző, a forró száraz nyár, valamint a hűvös száraz tél. Az évi középhőmérséklet jóval magasabb, mint a mérsékelten szárazföldi éghajlatnál, 23-27 C. A csapadék évi mennyisége igen alacsony, 150-200 mm, ami a fele a vizsgált területen jellemző csapadékmennyiségnek (6. táblázat). Ezek az éghajlati különbségek úgy tűnik mégsem voltak negatív hatással a szaporodás gyakoriságára, melyből következtethető, hogy az eltérő éghajlati hatások ellenére az állatok jól érzik magukat. 34

6. táblázat: Sörényes juh természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) évi középhőmérséklet évi csapadékmennyiség Térítői öv 23-27 C A vizsgált terület 8,5-9 C 150-200 mm 533 mm évi közepes hőingás 10-20 C 22,1 C jellemzők forró száraz nyár, hűvös száraz tél III. 3. 7. Vörösorrú ormányosmedve (Nasua nasua) (29. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: ragadozók Család: mosómedvefélék 4 évszak, hideg tél, meleg nyár 29. ábra: Vörösorrú ormányos medve (Nasua nasua) (Készítette: Kálna Gabriella) 35

Elterjedés: Elterjedésük rendkívül széles területet fed le. Megtalálható az Egyesült Államok déli részén (Texas, Új-Mexikó, Arizona) és Dél-Amerika egyes területein is (Argentína, Paraguay, Brazília) (30. ábra) (http://www.iucnredlist.org). 30. ábra: A vörösorrú ormányosmedve (Nasua nasua) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org) Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a meleg mérsékelt-övi (mediterrán), trópusi monszuni, egyenlítői övi, és az átmeneti övi éghajlat a jellemző. Az ormányosmedvék képesek a különböző körülményekhez alkalmazkodni. Éppúgy megtalálhatóak a páradús esőerdőkben, mint a száraz, bozótos félsivatagokban. A sikeres térhódítás színes étrendjüknek köszönhető (http://www.iucnredlist.org). Életmód: Erdős és hegyvidékes területeken, a fákon tanyáznak, de szárazabb területeken jól elélnek a földön is. A hímek magányosan vándorolnak, míg a nőstények és a fiatalok akár 60 fős csapatokba is verődhetnek (http://hu.wikipedia.org). 36

Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhesség ideje 74-77 nap. Ellésenként 2-7 kölyök jön a világra. Az ivarérettséget 2 éves korban érik el. Élettartamuk 14 év (http://hu.wikipedia.org). Táplálkozás: Étrendjüknek szerves részét képezik a bogarak, rovarok, termeszek és hangyák. Megeszik a skorpiókat, pókokat, rákokat, százlábúakat, alkalmanként békákat, gyíkokat, teknősöket és kistestű emlősöket is fogyasztanak. A fákra felmászva képesek hozzáférni a tojásokhoz, gyümölcsökhöz, hajtásokhoz. Csapatosan táplálkoznak (http://hu.wikipedia.org). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első egyedek 2009-ben érkeztek, 1 hím és 2 nőstény. A következő évben már meg is történt az első és mai napig egyetlen szaporulat, mely során négy utód született. Természetes környezetben a vörösorrú ormányos medvék évenként 2-7 kölyköt hoznak a világra. Az állatkertben öt év alatt mindez csak egyszer valósult meg (31. ábra). Az ormányos medvéket heti 7 alkalommal etetik, mely során kapnak gyümölcsöket, déli gyümölcsöket, pékárut, különböző rovarokat, egeret, napos csibét, baromfi húst, halat, tojást, túrót és diót. Ez a változatos étrend teljes mértékben kielégíti az ormányosmedvék táplálékigényét. 5 4 egyedszám 3 2 1 hím nőstény utód 0 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. évszám 31. ábra: Vörösorrú ormányosmedve állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) 37

A vörösorrú ormányosmedve természetes elterjedése rendkívül nagy területet fed le, így az éghajlatok is igen változatosak. A faj megtalálható a meleg mérsékelt öv (mediterrán), a trópusi munszun, az átmeneti öv és az egyenlítői öv éghajlatú területeken is (7. táblázat). Ebből következtethető, hogy a vörösorrú ormányos medvéknek nagy az alkalmazkodóképességük, elviselik a magas páratartalmat és a szárazságot is. Ami az állatkert terültén mégis az állat számára kedvezőtlen lehet az a téli hideg, valamint a hó formájában lehulló csapadék, mivel ez egyik, számára ideális éghajlaton sem jellemző. 7. táblázat: Vörösorrú ormányosmedve természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) Meleg mérsékelt-öv (Mediterrán) Trópusi monszun Átmeneti öv Egyenlítői öv A vizsgált terület évi 16-18 C 22-28 C 25-28 C 25-28 C 8,5-9 C középhőmérséklet évi 1600-2000 1000-1500 2000-400-1000 mm 533 mm csapadékmennyiség mm mm 4000 mm évi közepes hőingás közepes alacsony 3-10 C 2 C 22,1 C száraz tél, 4 évszak, száraz forró nyár, 3-10 hónap forró tavasz, forró esős hideg tél, jellemzők csapadékos száraz csapadékos nyár meleg enyhe tél időszak nyár nyár III. 3. 8. Örvös pekari (Pecari tajacu) (32. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: párosujjú patások Alrend: disznóalakúak Család: pekarifélék 38

32. ábra: Örvös pekari (Pecari tajacu) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: Az Egyesült Államok DNy-i részén, Mexikóban, Közép-és Dél-Amerikában, Patagóniáig őshonos (31. ábra) (http://www.iucnredlist.org). 33. ábra: Az örvös pekari (Pecari tajacu) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org) 39

Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a meleg mérsékelt-övi (mediterrán), trópusi monszuni, átmeneti övi, és az egyenlítői övi éghajlat a jellemző. Kedveli a félsivatagos, száraz területeket (http://www.iucnredlist.org). Életmód: Jellemző rájuk, hogy 5-15 tagból álló csapatokban élnek, melyeket szoros családközösségek alkotnak. Szigorúan zárt, idegeneket nem fogadnak be. A csapat egész évben együtt vándorol, de a tagok felosztják egymás között az élelmet és a területet. Az erőforrások függvényében 0,5-3 km 2 területet védelmeznek (http://www.zooszeged.hu). Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhességi idő 142-145 napig tart. Fialásonként az utódok száma 1-3. A szoptatási idő 2-3 hónap. Az ivarérettséget a hímek 11 hónapos korban, míg a nőstények 8-14 hónapos korban érik el. Fogságban akár 20-24 évet is élhetnek (http://www.zooszeged.hu). Táplálkozás: Mindenevő, de inkább a növényi eredetű táplálékot részesíti előnyben. Kedveli a gyökereket, gyümölcsöket, magvakat. Táplálékuknak nagy részét a kaktuszok teszik ki. Nem vetik meg az állati eredetű táplálékot sem. Kifinomult szaglása segíti az élelem gyors felkutatásában (http://www.iucnredlist.org). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: 2003-ban érkeztek az első örvös pekari egyedek, 4 hím és 1 nőstény eloszlásban. A populációban bekövetkező nagymértékű változás ennél a fajnál a szaporulat eredménye, új egyed behozatalára nem volt szükség. Az állomány számának drasztikus csökkenése 2010- ben következett be, amikor a populáció mintegy kétharmada egy hét alatt, a téli hidegben tüdőgyulladás miatt elpusztult (34. ábra). Ez egyértelműen a faj természetes élőhelyén jellemző éghajlattól való eltérésnek köszönhető. A következő évben a három életben 40