Galgóczi Erzsébet életrajza

Galgóczi Erzsébet életrajza 1930. augusztus 27-én született a Gyır megyei Ménfın, nyolcgyermekes parasztcsalád hetedik gyermekeként. Szülei feltörekvı, a család gazdasági alapjait megteremtı emberek voltak. İseik csanakhegyi zsellérek, akik a török kiőzése után telepedtek le a szılıhegybe. Voltak közöttük elmagyarosodott német és horvát származásúak is. Az írónı nagyapja, Galgóczi Károly házasodott Ménfıre. Gicen és Pannonhalmán volt vincellér. Szılıoltványok készítésével összegyőjtött annyi pénzt, hogy Ménfın házas birtokot tudott vásárolni a l9. század végén. İt már szılımővesnek, szılıbirtokosnak írták az adóösszeírások. Fı törekvése volt felkerülni a virilisták listájára, ami sikerült is neki. Hitelre földet vásárolt a kiparcellázásra kerülı Bezerédj-birtokból. A részleteket a szúró iparral szerzett jövedelembıl törlesztette. (sertéseket a gazdánál levágták és kettéhasítva árulták azokat a gyıri húspiacon) Törekvéseit fia, Galgóczi József az író édesapja is folytatta. Családi összefogással sikerült tizennyolc holdat összegyőjtenie a második világháború befejezéséig. Egy szenvedélye érdemel említést, amely kihatással volt Erzsébet szellemi fejlıdésére. Ez pedig az olvasás volt. Galgóczi József (1887-1966)..parasztember létére szenvedélyes olvasó volt, és lenyőgözı elbeszélı. Parasztembernél ebben az idıben ez ritka fényőzı szokás volt. Könyv kellett hozzá, világítás, szabadidı, és nem utolsósorban érdeklıdés. Hatására minden gyermeke olvasóvá vált. - írta róla Erzsébet. Szülei:Kelemen Katalin és Galgóczi József Galgóczi Erzsébet az elemi iskoláit a ménfıcsanaki osztatlan, két tanerıs iskolában végezte. (Elsı bőn az iskolában c. elbeszélésben, Cogito c. novellában ír errıl az idırıl.)a család öt lánya közül İ volt a legfiatalabb. Amire iskolába került elkezdıdött a második világháború. Gyır városától tíz kilométerre lévı faluból már az értelmes, okos leányok számára is lehetıvé vált a továbbtanulás. A kitőnı tanuló Erzsike is kiharcolta magának tanítója intenzív segítségével- a továbbtanulást. Egy évig járt a szüleim nyakára, s egyszerően elfőrészelte az ellenállásukat Falusi szokás szerint a jussáról le kellett mondania, ami nem volt elhanyagolható szempont a család számára. (Küszöbön c. novella) Testvérei közül ı volt az elsı, aki ezt megtehette. Ebben az idıben kezdett el verseket írni. Írásai, nyilatkozatai alapján két költı volt rá nagy hatással: Petıfi és Ady. Kilenc éves koromban anyám kapott egyik gyıri vásárlójától egy imakönyv nagyságú könyvet,mely Petıfi 1842-46 között írt verseit tartalmazta. Elıtte is olvastam sıt szavaltam is verseket, Petıfi mégis olyan nagy hatással volt reám, hogy verseket kezdtem el írni. Ezek közül három meg is jelent a Tulipános Láda címő falusi leányújságban. ( Balázs Mihály: Elvállaltam a sorsomat, Fekete-fehér c. írás) 1941/1945 között Gyırben, a Kálvária utcai polgári iskolában tanult. Ez az iskola típus, a mai általános iskola felsı tagozatának felelt meg. (városi kistisztviselık, kisiparosok, és falusi kisbirtokosok gyermekei jártak ide.) A beiratkozás évében Ménfıcsanakról 21 tanuló járt be Gyırbe, különféle iskolákba, 1944-ben már 53. Mindegyik iskolára jellemzı volt ebben az idıben a különféle tantárgyak segítségére a filmvetítés. Késıbbi pályaválasztás alapmotivációja is itt kereshetı. Írásaiban csak a ménfıcsanaki moziról emlékezik meg, amely 1942- ben nyílt meg és a háborús tömegszórakoztatás népszerő eszköze volt. Kiegészítette a falusi színjátszás, amelyben testvérei tevékenyen részt vettek. Otthon a kisebb gyerekek és barátaik Erzsébet által írt színdarabot játszották. 1

1944 ıszére a háború Ménfıcsanakra is elért. Erzsébetnek Ady összes verseit hozta el. Több írásában emlékezik vissza erre a sorsdöntı találkozásra. Egyik legjobb elbeszélésében az Eltévedt lovasban örökítette meg ezt az élményt: 1944 novemberében egy hozzánk szállásolt munkaszolgálatostól két tojásért anyámmal megvásároltattam Ady összes mőveit. Elkezdtem az elején, mint egy regényt úgy olvastam sorba. Egy szót sem értettem belıle. A 683. oldalon elértem az eltévedt lovasig. Ezt a verset tökéletesen megértettem. Magunkat éreztem benne, a falut amely a háború fenyegetettségében félelmetessé lett: ahonnan eltőntek a férfiak, amely fölött a fenyegetettség érzése lett úrrá,meg a titokzatos és borzasztó veszélytudat. Az eltévedt lovas a magunkra maradottság, a felénk ügetı halál képét jelentette nekem. (A törvény szövedéke) 1945/1949 között a Gyıri Tanítóképzıbe járt. / akkor, 1 sz. Gyıri Állami Leánylíceum/ Ezekben, az években éled fel politikai érdeklıdése. Ez két forrásból táplálkozott: a népi írók felfedezése és a Nékosz /Népi Kollégiumok Országos Szövetsége/ mozgalom napi politikai céljaiból. Adyval való megismerkedés után nyolc hónappal késıbb 1945 július1-én, a ménfıi csata kilencszázadik évfordulóján nagygyőlést tartottak a falumban. A szónok Veres Péter volt. Tıle hallott elıször a népi írókról. A népi írók mővei fiatalkora egyik legmélyebb és egy életre meghatározó élménye volt. Ezek a mővek tudatosították benne saját osztályhelyzetét. Ráébresztették arra a felelısségre is, amit osztályának érdekében vállalnia kell, ha képes rá - írta késıbb Mindig felfeslik valahol címő tanulmányában. Érettségi elıtt népi kollégiumban lakott, s ı volt a Diákszövetség gyıri városi titkára. Rendszeresen olvasott politikai irodalmat, napilapokat. Itt kapcsolódott be a napi politikai életbe. A Színház és Filmmővészeti Fıiskolára szeretett volna beiratkozni, de szülei hallani sem akartak errıl. Ezért 1949-ben, az ELTE Bölcsészettudományi karán kezdte meg tanulmányait, amelyet már november l7-én megszakított. Ösztöndíjat sem kapott, s kedve sem volt a szigorú rendhez. Otthonról nem tudták támogatni, mert olyan kemény volt a beszolgáltatás és az adó. Gyırbe munka után nézett, szerencséjére a munkaközvetítınél egy osztálytársa volt, aki protekcióval beosztotta a frissiben feloszlatott gyıri apácarend és a nyilvánosház tagjai közé. İket egy rendelkezés szerint köteles volt felvenni a Vagongyár. Így lett átképzıs esztergályos a gyıri Vagon és Gépgyárban. 1949. december 1-tıl 1950. augusztus l-ig, a vagongyár dolgozója. Három mőszakban dolgozott, szabad idejében olvasott, gyors és gépíró tanfolyamra járt. Az a reménye, hogy otthon annyit ír, amennyit csak bír, nem vált valóra. A családja nem a nyugalmas írói életre volt berendezkedve. Vonattal jártam dolgozni. Az elsı napokban földerítettem a várost, hol lehet zavartalanul írni. Lloyd palotában mőködött egy mőszaki könyvtár, jól főtött, világított olvasóterme volt. Én voltam az egyetlen olvasó a kétszáz személyes teremben, mőszak elıtt és után itt kezdtem el írni egy öt felvonásos színmővet. Szerencséjére 1950. január elsején a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége országos tehetségkutatási versenyt hirdetett, április 4. tiszteletére. A határidı elıtti napon kész lett a színmő, és még arra is maradt idı, hogy írjon egy novellát a gyárban folyó munkaversenyrıl. A novella még az eredményhirdetés elıtt, megjelent a Mővelt Nép címő kulturális folyóirat májusi számában. Címe: Életünk a legboldogabb nékünk. A novella elsı díjat nyert, a színmőrıl nem esett szó. A novella bekerült az elsı összegyőjtött kötetbe is. Az író is és mőve témája is megfelelt a koreszménynek: munkás, parasztszármazású, érettségizett és tehetséges is. Meghívták a Szabad Ifjúság címő laphoz újságíró gyakornoknak. 2

1950. augusztus l. 1951. március 31. között újságíró gyakornok volt a Szabad Ifjúságnál, szeptemberben beiratkozott a Színház és Filmmővészeti Fıiskola Film tanszakára, amelyet 1955-ben végzett el. Eredetileg filmírónak hirdetett szakot, a második évben elnevezték dramaturg szaknak, az oklevelén a végzettsége: dramaturg. 1952-ben szovjet ösztöndíjra jelölték, járt is az elıkészítı tanfolyamra, de végül a helyhiány miatt itthon maradt. ( 1973-ban a Kınél keményebb c. novellában írta meg.) A fıiskola DISZ titkára lett. Még 1950-ben Budapestre költözött, kollégiumban és albérletek sorában lakott. Itt élt élete végéig, Ménfıcsanakra csak látogatóba és nyáron szüleit segíteni járt haza. (Földes Anna interjú, 1981) 1951 januárjától haláláig a Magyar Írók Szövetségének és a Magyar Népköztársaság Mővészeti Alapjának tagja. MDP tag: 1953-1956 között. 1950-56 között összesen 46 alkalommal jelentek meg írásai a Szabad Ifjúság, Mővelt Nép, Irodalmi Újság, Csillag és az Új Hang c. folyóiratokban. 1953-ban jelent meg elsı hazai kötete: Egy kosár hazai címmel, mely hét elbeszélést tartalmaz. Ezek közül folyóiratban addig nem jelentek meg: Becsület, Keresztesné, Mindennapi kenyér, és Száz csille föld c. elbeszélések. Földes Anna egy interjúban megkérdezte az írótól, hogy látja önmagát, az elsı írásait, amelyeket tizenkilenc-huszonhárom éves korában, belsı késztetésre, hályogkovács módjára írni kezdett? Erre Galgóczi így válaszolt: Tizennyolc-húsz éves koromra tulajdonképpen már kialakult az ember, aki ma vagyok. Önmagamhoz és az emberekhez való viszonyom, értékrendszerem lényegében az óta sem változott. De az íróval, aki akkoriban jelentkezett, nem vagyok azonos. Nem mintha ezek az írások nem lettek volna ıszinték. M is vallom, hogy azok voltak. Csak mintha megfordult volna az író és az írás viszonya: azok a novellák nem engem fejeztek ki, ellenkezıleg én magam szerettem volna azzá lenni, amit kifejeztem. Én ıszintén igyekeztem megfelelni annak a koreszménynek, ami vonzott, és aminek kifejezésével a novelláimban próbálkoztam. 1953-ban jelent meg a Gyomirtás c. riportja, amely nemcsak vitákat váltott ki, hanem az írót is meghurcolták. Naivan és ıszintén írtam meg életem elsı riportját. Magam döbbentem meg legjobban, hogy az egész államgépezet úgy rándult össze, mintha nem is a beteg kisujját, hanem az agy fájdalomérzı központját szúrtam volna meg egyetlen gombostővel. ( részlet a Ki az illetékes? riportból ) Még ez év ıszén az Írószövetség megbízásából Gyır megyei községekbe járt, abból a célból, hogy megnézzék, hogyan hajtották végre Nagy Imre vezette kormányprogramot, a termelıszövetkezetek szétbomlását vagy együtt maradását. (Páli, Vág, Koroncó, Mosonszentmiklós, Dunaszeg, Fertırákos, Magyarfalva, Sobor, Kisbabot, Szakony.) Tapasztalatairól negyven oldalas jelentést írt, amelyet az Írószövetség beszámoltató értekezletén ismertetett. Közlését, azonban egyetlen lap sem vállalta. A riportok nyolc évvel késıbb jelentek csak meg a Kegyetlen sugarak címő kötetében. 1955-tıl a Mővelt Nép munkatársa volt, a lap 1957. január 1-i megszőnéséig. 1956. szeptember 26-án, egy hivatalos küldöttséggel Erdélybe és Romániába utazott. A forradalom híre Nagyváradon érte, de akkor már Magyarországra nem közlekedtek a vonatok. Nagyváradtól gyalog jöttem Budapestre, négy napig gyalogoltam, 3o-án értem haza. írta egy cikkében, - Független Mővelt Népben - amelynek csak a levonata készült el /november 4-én kellett volna megjelennie/. Késıbb emiatt a cikk miatt, megrovásban részesítette a Magyar Újságírók 3

Országos Szövetsége. Még november 18-án haza utazott a szüleihez, amikor a vonatról leszállt, találkozott a Gyomirtásban megírt tanácselnökkel,- aki az író legnagyobb meglepetésére azzal fogadta: Hogy ha nem váltat le 1953-ban, ma a parasztok agyonütöttek volna. 1957. január 1-én megszüntették a Mővelt Nép c. folyóiratot - többi szerkesztıségeket is újjászervezték. Állásért kilincselt, de mindenhol elutasították. 36o forint munkanélküli segélyt kapott havonta, így élt hónapokig. Minden hónapban két hétig tengıdöm a munkanélküli segélybıl, két hétig pedig haza megyek szüleimhez fejleszteni a mezıgazdaságot. Protekcióm, beérkezett barátom nincs, csakolyan szegény ördögök, mint én, akiknek még két öltöny ruhájuk soha nem volt. - írta keserően egy állást kérı, el nem küldött levélben. Májusban hazulról küldött levélben arról tájékoztatják, hogy az a szóbeszéd járja, hogy már le is tartoztatták-, emlékezve a pár éve történt meghurcoltatására. Sajnáljuk, hogy olyan mostohán bán veletek a kormányzat, de úgy lehet, megérdemlitek. írta édesapja. 1985-ben, egy rádióinterjúban így vallott errıl az idıszakról:..az 56-os események miatt tizennyolc barátomat csukták börtönbe, vagy pedig börtön elöl disszidáltak és feltételezték, hogy ha itthon lettem volna az események alatt ugyanazt tettem, volna, mint a barátaim, holott ez nem igaz. Én egy óvatos paraszt vagyok, aki megvárja, hogy merre alakul a helyzet, és azokban az idıkben ezt nem lehetett megítélni. Tehát nem tettem volna semmit. Az írók magukkal vitték a diktatúrába korábbi mentalitásukat, világfelfogásaikat. Nem egy közülük meggyızıdésbıl vagy érvényesülési vágyból a kommunisták oldalára állt. Azok, akik 1949 után váltak írókká, különösen nehéz helyzetbe kerültek: nem volt összehasonlítási lehetıségük, mint más társadalmi viszonyokat is ismerı idısebb kortársaiknak. Könnyen estek áldozatul a hatalmi manipulációnak, és nagyobb volt a csalódásuk, amikor kijózanodtak. A legtragikusabb sors talán Sarkadi Imrének és Galgóczi Erzsébetnek jutott. (Standeisky Éva: Gúzsba kötve. Bp. 2005. 323.p.) Galgóczi 1957. tavaszán ismét riport körúton volt. Darvas József, a Hunnia filmgyár igazgatója riportot rendelt tılem. Adott elıleget, egy gépkocsit, egy dramaturgot és leküldött egy hónapra vidékre, nézzem meg a falvakban mi történt nálunk 1956 októberében. Tapasztalataimból riport sorozatot írtam. Egyik történetbıl film forgatókönyvet rendeltek. A filmbıl nem lett semmi. A riportok az 1953-as riportok sorsára jutottak, csak a Kegyetlen sugarak címő kötetben jelentek meg. Bármihez nyúlt, azonnal közölhetetlenné vált. Az óbudai textilgyár bölcsıdéjérıl írt riportban megszólaltatott egy munkásasszonyt, aki megkockáztatta azt a gondolatot: Az egyenjogúság legyen szabad, de ne legyen kötelezı Széles e hazában nem akadt sajtóorgánum, amely közölte volna. Korábban a Magvetı Kiadónál kötetre kötött szerzıdését sok más íróéval együtt felbontották. 1958-ban a Budapest Filmstúdióban volt dramaturg. Egybehangzó önvallomásai szerint: írói magára találásának dátuma, az Ott is csak hó van megírása. Az ötvenes évek derekára már kialakultak az önmagammal szemben táplált igényeim, csak egyszerően nem tudtam papírra tenni. Az újrakezdéshez, a felszabaduláshoz szükségem volt arra a történelmi élményre, amit a mi nemzedékünknek ötvenhat jelentett. Hogy a magyar történelem megpróbálja tisztázni önmagát. De meg kellett szereznem bizonyos élettapasztalatot is, ami elengedhetetlen a prózaíráshoz. Amikor újra kezdtem, többféleképen próbálkoztam, és egyszer csak, saját magam számára is váratlanul rájöttem, hogy tudok írni. 4

Még a napra is emlékszem: 1958. március 8-án történt. Főtetlen albérleti szobában, kabátban ültem éjszaka az íróasztalom mellett, egy cím nélküli novella sokadik változatánál. Amikor ott tartottam, hogy megkérdezik az öreg parasztot, mi van odaát, hirtelen kikerekedett a papíron a válasz - ott is csak hó van. És akkor belém hasított az öröm. Éreztem, hogy ez én vagyok. Azután rögtön fölírtam ezt a mondatot a novella élére is, és elfogott a munkaláz. Akkor két hét alatt megírtam öt novellát. Ezek és a késıbb írt novellák is csak 1961-ben jelentek meg az Ott is csak hó van c. kötetben. 1957-óta vagyok szabadúszó. Éveken át nyomorogtam. Nem fogadták el írásaimat, mert feketelistán voltam. 1958 után elvileg megjelenhettek volna írásaim, de még ezután is két és fél évig közel húsz novellámat utasítottak vissza. Ekkor megalkudtam: megírtam a sematikus Félúton c. könyvemet, ez után megjelenhetett. Elfogadtak, és ennek nyomán szép lassan az addig visszautasított novelláim is sorra napvilágot láttak, sıt 1961-ben József Attila díjat is kaptam (Félix Pál interjú, HVG, 1985.jan.5.) 1959-ben elkezdıdött a falu termelıszövetkezeti átszervezése. Haza hívták, hogy legyen jelen a faluja beszervezésének. Riportot írt errıl, és folyamatosan tudósított a fejleményekrıl, elsısorban Gyır megyébıl, de 1960-ban Somogy megyébıl is, ahol fél éves szerzıdéssel dolgozott. 1960-as években a riporteri munkával összegyőjtött tapasztalatokat megpróbálta szépirodalomba is átültetni a Félúton címő kisregénybe. Fentebb olvashattuk az író szigorú kritikáját. Rosszabb lett mint a novellái, de ez már megnyitotta az utat a novellák számára. Ezt a témát, újra 1978-ban írta meg a Közel a kés c. kisregényben. Egész évtizedben, különösen 1964-66 között, sok riportot írt. A külföldi utazásairól: 1963-ban Kubáról, 1966-ban Kazahsztánról ezek két kötetben jelentek meg: A kegyetlen sugarak (1966) és a Nádtetıs szocializmus (1970). Gondok a riportokkal is voltak, különösen az utóbbival, amely országos vitát váltott ki. Miután minden szerkesztıséget végigjárt, a Kortárs közölte, Közös gondjaink címmel. Másnap a napilapok szalagcímmel hozták az eredeti címet: Nádtetıs-e a falusi szocializmus? Beperelték az Eredmény vagy látszat címő riportjáért is. (Az utolsó sajtóperem c. írásában olvashatunk errıl.1988) A riportírás abbahagyását a következıkkel indokolta: Mint író mindig onnan indultam, ahová a szociográfus eljutott. A szociográfiának célja van, a mővészetnek oka és ez minıségi különbséget jelent, vagyis: mindig tudtam, de egyre erısebb lett bennem a meggyızıdés, hogy errıl az egyre bonyolultabb és lassanként áttekinthetetlen részletgazdaságú életrıl a szépirodalom eszközeivel többet, fontosabbat tudok elmondani, mint az úgynevezett dokumentumirodalommal. Volt még egy oka riport írás abbahagyására, amit akkoriban barátainak mondott: az úgy nevezett Szakcsi ügy. Riportot készült írni a tsz-ben elkövetett törvénytelenségekrıl. Több embert elitéltek, de az otthon maradottak közül kideríthetetlen módon ketten meghaltak. Figyelmeztették, hogy egy élı írót meg tudnak védeni, de egy halott írót nem! Ebben az évtizedben írta az alábbi válogatott novelláit: Vesztes (196o), Mínusz, Küszöbön(1963), Fiú a kastélyból(1968), Kiskatona pénze (A 1969), A fıügyész felesége(1964), ez utóbbi csak 1968-ban jelent meg, /a benne szereplı móvári sortőzper miatt/. Két tévéjáték forgatókönyve és filmje készült el: Aknamezı (1966), Régen volt háború (A nagymama c. novellából, 1969), mozifilm készült 1962- ben a Félúton-ból. Az évtized kötetei: Félúton, Ott is csak hó van, (1961), Öt lépcsı felfelé (1965), Kegyetlen sugarak (1966), Fiú a kastélyból (1968), Inkább fájjon (1969) Ez utóbbi válogatott novellák kötetre megkapta a 2. József Attila-díját. 5

Katona Éva 1969. decemberben megjelent interjújából a következıt tudhatjuk meg Galgócziról: A kialakult kritikai értékelés szerint Galgóczi a parasztság képviselıje. A parasztság képviselıje? Az író - legalábbis igényeim szerint mindig az ember képviselıje. Ez a legtöbb, amit tehet, és ami ennél kevesebb, azzal nem érheti be. Hogy az ma él-e, vagy száz évvel ezelıtt, itt él-e vagy Afrikában, városon él e vagy falun, az meghatározza konfliktusai jellegét, erkölcsi értékrendszerét, választási lehetıségeit és irányát, de az ember belsı szuverenitását, választási szabadságát nem determinálja. Csak adott történelmi, társadalmi és földrajzi keretek, közé szorítja. Az ember számára a legszőkösebb keretek közt is legalább két választási lehetıség van: vagy elfogadja az adott helyzetet, amiben él, vagy fellázad ellene. Írásaimban soha nem a parasztot kívánom ábrázolni, hanem az embert, aki történetesen falun él. Szigor és indulat. - Haragom és indulatom azok ellen irányul, akik ilyen olyan hatalmi pozícióból ma képesek ártani. Ha ezekrıl az ide-oda kacsingató, felkapaszkodott kiskirályokról, az ostoba akarnokokról, mások munkájából élısködı úrhatnámokról vagy akár a jóindulatú tehetségtelenekrıl írok, nem kísért lágyszívőség. Olyan világot szeretnék, amelyik nem terheli meg annyira az embereket, hogy a kicsit is gyengéknek bele kelljen roppanniuk. Egykori téveszméink egyike volt, hogy azt hittük: a szüntelenül lobogó politikai aktivitás igénye a tömegeknek. Nem. Az emberek nem politizálni vágynak, hanem békében, létbiztonságban élni, céljuk pedig, hogy boldoguljanak, azaz gyarapodjanak és a gyerekeiknek a magukénál jobb életkörülményeket teremthessenek.(:) (Katona Éva: Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Bp. Gondolat. 197l. 435-443.p.) Két jelentıs tanulmány íródott errıl az idıszakról: Kovács Sándor Iván: Jelentıl a múltig. Galgóczi Erzsébet pályaképe. Szépirodalmi Kvk.1978. 283-3oo.p.Tiszatáj.1969.9.847-851.p. Az 1970-es évek. Az író összegezése: 4o éves vagyok az idén, különféle babonák szerint a prózaíró ebben az életkorban kezdıdik. Én megírtam eddig:7 könyvet, 1filmet, 3 tévéjátékot, s több száz riportot. Nagyon sovány az eredmény. Nem ahhoz képest, amit 40 éves korban illenék a babona szerint -, hanem, amit én igényeltem magamtól, mindig is igényeltem magamtól, ma is. Ahhoz képest ez rettenetesen kevés. Az önmagával szembeni igényesség ismét meghozta a gyümölcsét. Kritikusai a hatvanas évek közepére teszik írói beérkezését. Galgóczi írásmővészete a hetvenes években teljesedett ki. E termékeny, gazdag évtizedben írta meg munkásságának gerincét. Az immár országosan is elismert, méltányolt mővész, 1970-ben SZOT-díjat, 1976-ban ismét József Attila díjat, 1978-ban Kossuth-díjat kapott. Folytatta a válogatott novellák sorát. Úgy tetszik sikerült abbéli óhaja, hogy, legszívesebben csak a válogatott mőveimet írnám meg. 1970: Orbán Teca háza, Valahol fények. 1971: Éjszaka két katonával, Tizenegy több mint három. 1972:,Mama öltözik, Nyolc karéj kenyér, 1973: Hajnali látogatók, Kelta királyné, Kınél keményebb, 1974: Halott búcsúztató, Kicsi a föld, Sírásó vallomása. 1975: Végül ez marad. 1977: Félemelet, Szégyen. 1978: Közel a kés. Kisregények: Pókháló, Kinek a törvénye, Közös bőn. Mindháromból mozi film is készül. TV-filmek forgatókönyvei: Bizonyíték nélkül, Férfiak, akiket nem szeretnek, Tizenegy több mint három, Sírásó, Használt koporsó, Úszó jégtábla. Nyitott könyv c. tv-mősorban novellák, kötetek bemutatása. Mőveit átdolgozta hangjátéknak is, amelyeket Az úszó jégtábla c. kötetben adtak ki. Két színházi bemutatóra került sor 1970-ben: Kecskeméten A fıügyész feleségét, és 1977-ben a Kinek a törvényét, a Gyıri Kisfaludy Színház mutatta be. 6

Megjelent kötetek: 1970 Nádtetıs szocializmus, 1971: Kinek a törvénye, 1972: Pókháló, 1974: Fıügyész felesége (színmővek, forgatókönyvek), 1975: Bizonyíték nincs (novellák) 1976: Közös bőn.(kisregény), Közös bőn ( három kisregény 1956- ról) A vesztes nem te vagy ( válogatott novellák) 2.kiad. 1978-ban, 1978: Közel a Kés ( novellák) Úszó jégtábla (rádiójátékok). Az évtized végén elkezdıdött a visszatekintés, Ki az illetékes c. tanulmányban foglalta össze riporteri munkásságát és az ötvenes évek parasztpolitikáját,(rákosi korszak) beszolgáltatási rendszerét. Megírta szellemi önéletrajzát mindig felfeslik valahol c. magyar szociográfiáról írt tanulmányában. Ezek a tanulmányok nemcsak összefoglalók, hanem elıkészületek is voltak a következı évtized nagy munkáira. 1979-ben magyar származású egyetemi tanárok meghívták az USA-ba elıadást tartani a magyar szociográfiáról. Itt hívták fel a figyelmét a MAORT/ Magyar Olajipari Részvénytársaság/ perre.( ez lett késıbb a Vidravas cselekményének egyik szála). Galgóczi hamarosan új témával jelentkezett: a háború, amelyet kamasz fejjel élt át. A hadszíntérré vált Magyarországon, az utolsó hónapokban a hátország szenvedéseinek és küzdelmeinek volt a részese, tanúja.errıl írt az Orbán Teca háza, Éjszaka két katonával, Az eltévedt lovas, Valami megváltozott, és a Nyolc karéj kenyér címő novellákban. Folytatta az 1956-ról szóló témát a Közös bőn, majd az Ott is csak hó van (kisregénnyé bıvített változat) és a Kicsi a föld c. mővekben. A mindennapi élet veszteseirıl olvashatunk megrázó írásokat a Végül ez marad, A szégyen, A félemelet c. novellákban. A hatalom részérıl az engedékenység és keménység hullámzása volt jellemzı az írók megítélésekor. Egyik kemény hullám 1973-ban érte el Galgóczit. Ez évben jelent meg a Kortársban a Kınél keményebb és az Új Írásban A kelta királyné c. novellák. A Kınél keményebb ellen a moszkvai nagykövet tiltakozott, - a szovjet ösztöndíjról szóló rész hangneme miatt. Hatására az éppen kész novellát Hajnali látogatók adták vissza a szerkesztık. (Ez végül a Tiszatájban jelent meg az év végén.) A kelta királynéban az a motívum nem tetszett a hatalom képviselıinek, amelyben arról írt, hogy 1956-ban a funkcionáriusok Szlovákiába menekültek. Azzal is vádolták - személyesen Aczél György, az akkori kulturális élet legfıbb ideológusa és irányítója - hogy ellensége a téeszeknek, mivel a téeszekrıl szóló mőveiben gyakran ábrázolja a hatalomtól megittasult, törvénytelenségeket elkövetı tsz-elnököket. Az éber szerkesztık már a címbe is bele kötöttek. A fentebb is említett Nyolc karéj kenyér c. novella eredeti címe: Megszállt országban felperzselt föld volt. Galgóczi végigjárta a szerkesztıségeket, írását végül egy antológiába válogatták be azzal a feltétellel, ha a címét megváltoztatják. Az író még ezután is bizakodott, a cím után egy mottót írt: Kamaszkori olvasmány élmény. A napóleoni hadjárat spanyolországi emlékébıl. Naivul azt hitte, hogy ezzel direkt felhívják a figyelmet, hogy mindenki az oroszokra gondoljon. Méltó köszöntése ez - az éppen Magyarországra látogató Brezsnyevnek. A decemberben megjelent novella elıtt hiába keressük a mottót. (Az elızmény még 1972-ben kezdıdött: több írás jelent meg Szovjetunióról, ami nem tetszett a szovjeteknek, Jevtusenkó szabad programot szervezett Debrecenbe. A minisztérium Irodalmi osztálya elrendelte a szerkesztıknek, hogy a tiltott kategóriába tartoznak azok az írások, amelyek az ország külpolitikai érdekeit sértik. ) A hetvenes évek jelentısebb interjúi: Karinthy Ferenc: Írószobám. Beszélgetés Galgóczi Erzsébettel. Kortárs, 1976. 6. sz. 966-979. p.bertha Bulcsú: Interjú Galgóczi Erzsébettel. Jelenkor, 1977.3. 2o8-217.p. 7

Nádor Tamás: Ami fáj, nem hagy békén. Magyar Ifjúság. 1979.8.sz. 30-31.p.Tanulmányok: Réz Pál: A magány szégyene. Új Írás, 1972.6. 119-123.p.Pomogáts Béla: G.E. új elbeszélései. Kortárs, l976. l2.vargha Balázs : G.E. ítéletei Budapest. 1977.7. Kovács Sándor Iván: A jelentıl a múltig.= Jelenlévı múlt. Bp. Szépirod. Kvk. 1978. 283-300.p.Széles Klára: G.E.-rıl. Kortárs, 1978. 635-643.p. Széles Klára: G.E. = A magyar irodalom története: 1945-1975. Bp. Akad. K. 1981. 3/2.köt. 1990. 983-994.p. 1980 1985 között országgyőlési képviselı volt Gyır-Sopron megyében. Az amerikai útnak és a képviselıségnek a hozadéka a Vidravas c. regénye és a Vadkacsalesen (tévéjáték, amelyet 1986-ban írt meg.) A Vidravashoz való anyaggyőjtés közben két kisregényt írt, amelyek 1982- ben jelentek meg a Törvényen belül és kívül c. kötetben: Szent Kristóf kápolnája és a Törvényen belül. A címe is jelzi, azt feszegetem, mint él, hal az ember törvény szerint vagy már avult érvénytelenben. Összesen hat kisregényt írtam. Ötben a hıs belepusztul a változásba: megölik vagy önmagával végez. Szétroppantja a társadalmi mozdulás, mert túl mohón haladna, vagy mert úgy hiszi, megállhat sodra ellenében. A Vidravas. Amint fentebb láttuk a hetvenes évek végén már készült életélményének összefoglalására. A legnehezebb korhoz, az ötvenes évekhez ment vissza, amelyben az ifjúságát töltötte, amit meg akart érteni. Ez a korszak iszonyú pusztítást, rombolást okozott az egész akkori magyar társadalom lelkében. Hiszen nem volt olyan osztály, réteg, amely vérveszteség nélkül megúszta volna az ötvenes éveket. A becsületes magyar érzelmő kommunisták, politikusok mellett sok száz munkást, parasztot, értelmiséget és kisembert zártak ártatlanul börtönbe. Megdöbbentı, de a korra nagyon is jellemzı adat: az ötvenes években majd minden ötödik felnıtt magyar állampolgár ellen folyt valamilyen rendıri vagy bírói eljárás. még a nemzeti önbecsülést, a nemzeti öntudatot is elvették azzal, hogy a második világháborús szerepükért az egész magyar népet bőnösnek bélyegezték meg. Szétromboltak mindenfajta emberi közösséget városon és falun egyaránt. Az egyetlen pozitívuma volt a Rákosi-rendszernek, hogy a munkás és szegényparaszt szülık gyermekei tanulhattak. Megkapták azt a korábban elképzelhetetlen lehetıséget, hogy kiemelkedhessenek az elmaradott szegényes környezetükbıl. olvashatjuk a regény megjelenése után egy interjúban 1985-ben. A könyv megírása, az anyaggyőjtése, megjelenésének körülményei a Vidravas regénye c. kiadványban olvasható. A fenti interjúban vetik a szemére, hogy nem találja-e írói hitelrontásnak, hogy 1952 márciusában még Rákosiról írt vezércikket, addig 1984 késı ıszének legnagyobb mai magyar szépprózai bestsellere, a Vidravas, amely kíméletlen ıszinteséggel és nyersességgel mond ítéletet a Rákosi korszakról. Az író válasza: A rajongó születésnapi cikket egy huszonkét éves, írónak készülı, színmővészeti fıiskolás parasztlány írta, aki ıszintén hitt abban, amit Rákosiék mondtak, hirdettek. S miért ne hitt, bízott volna, miért ne tapsolt volna sugárzó arccal, amikor saját fényes jövıjére gondolva tudatában volt annak, hogy a tanulási lehetıséget, a társadalmi felemelkedést egyedül az új rendszernek köszönheti. A Vidravasat viszont az a Galgóczi Erzsébet írta, aki a valóság hívévé szegıdött attól a pillanattól kezdve, hogy kinyílt a szeme és meglátta a hangzatos elvek és a mindennapi élet, gyakorlat között tátongó, egyre mélyülı szakadékot. /Erıs László, Mai Magazin, 1985. 3, sz. 18-20. p/ 8

A Vidravas c. regény az ötvenes évek szorongató levegıjő korszakát mutatja be. Felvillantja a társadalom valamennyi osztályának, rétegének a sorsát, a munkás és parasztemberek mindennapjait. Ehhez a dokumentumot ötvözni kellett a fikcióval. A valóságban is létezı dr. Simon Pál geológus története kapcsolódik a kitalált Rév Orsolya történetével. Dr. Simon Pál geológust (regényben Papp Simon) 1948-ban koholt vádak alapján halálra, másodfokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, mert Simon Pál szakértelmére, tudására továbbra is szükség volt, hogy az akkor meginduló alföldi olajkutatások eredményhez vezessenek. Így fordulhatott elı, hogy a börtönbıl civilként titokban reggelente kihozták, és irányítania, szerveznie kellett az olajmezı feltárását. Este pedig rabként visszavitték cellájába. Feleségét kitelepítették budapesti lakásából falura. Amikor a felesége/ Emma néni / meghalt, elhallgatták elıtte és leveleit egy ávóssal hamisíttatták, hogy a munkáját abba ne hagyja. Ez a valóságos történet fonódik össze Rév Orsolya történetével. Rév Orsolya egy parasztlány, akit azért bocsátottak el a képzımővészeti fıiskoláról, mert az apját kuláknak minısítették. Hisz abban, hogy ez csak tévedés lehet, mindennap várja, hogy visszaveszik. Családja fogadja be Papp Simon kitelepített feleségét. Az ı révén ismer meg egy más világot, rájön, hogy nem igen van esélye a fıiskolára való visszatérésének. Emma néni halála után, egy ávóssá lett, falusi kovács fia akihez ıszinte érzelemmel kötıdik vele akarja megíratni az elhunyt Papp Simonné leveleit a börtönbe. Az elsı levél után nem hajlandó továbbiak írására, mivel úgy érzi ez árulás és a szerelme csak kihasználja tehetségét. A két történet közben megismerjük a falusi élet és a városi értelmiség korabeli mindennapjait. Az írónak már az anyaggyőjtés is gondot okozott, mivel csak, különleges engedélyekkel lehetett bejutni a belügyminisztérium irattárába. A következı gond a lektorálás volt. A könyvet külsı lektorok bírálták el,- mint egy volt ávós ezredes, aki a MAORT pert eredetileg elindította és az volt a véleménye, hogy ez a könyv eltévelyedése Galgóczi írói pályájának. Kihúzásra javasolt mondatokat és az 1956-os részt. A külügyminisztérium csodálkozva küldte vissza a felkérést, mivel nem érezték magukat illetékesnek a feladatra. USA-val minden államadósságot, jóvátételt rendezett a magyar kormány, amikor a Koronázási Ékszereket visszahozták. A könyv megjelenésére végül is az engedélyt Berecz János adta meg, de hozzá már csak az elızı, lektorált- kihúzott regény jutott el. ( Ez utóbbi állásfoglalásáról ma is vitatkoznak a kritikusok) A regény 1984 ıszén jelent meg. Ekkor jó hírének sérelme miatt Galgóczi ellen sajtópert indított a regény egyik szereplıje, aki véletlenül teljes nevén maradt meg a regényben. Idıközben a nagy sikerre való tekintettel készült a második kiadás is, melyet a bíróság letiltatott. A per közös megegyezéssel végzıdött az író kötelezte magát, hogy kihagyja a nevet.(itt jegyezzük meg, hogy egy másik szereplı Papp Simont elitélı bíró - azt hiányolta, hogy nem az eredeti nevén szerepelt.) A könyvnek nagy sajtó visszhangja és sikere volt. 1989-ben a Nemzeti Színház, Böhm György átdolgozásában színpadra vitte. Több film forgatókönyv is készült, de megfilmesítésére ez ideg nem került sor. A teljes kiadása 1998-ban volt. Lefordították német, szerb és holland nyelvre is. Folytatódtak a tévéjátékok bemutatói:1981: Hínár, 1982: Bolondnagysága, 1984: Szent Kristóf kápolnája, 1987: Magyar karrier. 1983-ban Arany Prága díjat nyert az Úszó Jégtábla. A Szent Kristóf kápolnája címő filmben megtalált kincsek egyike az ún. aranyozott Pásztorbot, ma a Gyıri Egyházmegyei Kincstárban található. 9

1986-ban Vadkacsalesen címmel jelent meg egy tévéjáték forgatókönyve az Új Tükörben. A televízió elkezdte forgatni a filmet már elköltöttek egy millió forintot, amikor Aczél György a Gyır megyei politikai vezetés kezdeményezésére leállította a forgatást. 1987. január 1-jén megalakult Magyar Írók Szakszervezete elnökének választja meg. E tisztségrıl az év szeptemberében az értelmiség ellenes kormányzati politikát támogató SZOT állásfoglalások miatt lemond. 1988-ban írta a Színésznı szabadságon c. film forgatókönyvet és az Utolsó sajtóperem c. tanulmányt, mely az utolsó hosszabb írása volt Galgóczi Erzsébetnek. 1988-ban még részt vett a németországi Fellbachban az ottani irodalmi napok rendezvényén. A Szépirodalmi Könyvkiadó még ebben az évben elindította az írónı életmő sorozatát, melynek elsı kötete: A törvény szövedéke (riportok, tanulmányok) A második kötet: A kettısünnep (novellák) volt melyet még dedikálva küldött el barátainak, de azok már csak halálhírével együtt kapták meg a kötetet. Egy hazalátogatásakor 1989. május 20-án szívinfarktusban halt meg Ménfıcsanakon a szülıi házban. Galgóczi Erzsébet 1930-1989 Összeállította: Galgóczi Károlyné győjteménykezelı, a Galgóczi Erzsébet Emlékszoba vezetıje/1991-2009/ Szerkesztés: Juhász Tibor mővelıdésszervezı 2010. február. 10

Irodalom Fekete Gyula: Jegyzetek egy könyvrıl. Csillag 1954. 533 539. Faragó Vilmos: Galgóczi Erzsébet: Egy kosár hazai. ÚH 1954. 3 4. sz. 184 187. Bakó Endre: Galgóczi Erzsébet: Ott is csak hó van. ÚÍ 1961. 4. sz. 86 87. Ilia Mihály: Tehetség tévúton. Megjegyzések Galgóczi Erzsébet novelláskötetérıl. Tiszatáj 1961. 7. sz. 12. Ilia Mihály: Kisregény nagy hibákkal. Ttáj 1961. 11. sz. 11. Katona Éva: Galgóczi Erzsébet: Félúton. Kort 1961. 776 778. Martinkó András: Galgóczi Erzsébet: Ott is csak hó van. ÚÍ 1961. 471 472. Tamás Attila: Galgóczi Erzsébet: Ott is csak hó van. Kort 1961. 7. sz. 137 139. Somogyi Sándor: Galgóczi Erzsébet: Félúton. ÚÍ 1962. 270 271. Tóth Dezsı: A parasztábrázolás kérdései mai szépprózánkban. Újabb regényeink és a szocialista erkölcs néhány kérdése. T. D.: Életünk regényeink. 1963. 56 57., 91 92. Eck Gyula: Annyit jelent, hogy... ÉI 1964. 20. sz. Gáll István: Galgóczi Erzsébet. Kort 1964. 1330 1334. Gondos Ernı: Galgóczi Erzsébetrıl. G. E.: Mő és valóság. 1965. 48 56. Honti Katalin: Galgóczi Erzsébet: Öt lépcsı fölfelé. ÚÍ 1965. 7. sz. 121. Horváth Zsigmond: Galgóczi Erzsébet: Félúton. Ktáros 1965. 678 680. Katona Éva: A jelen ostromlása. ÉI 1965. 22. sz. Seres József: A hit és szorongás novellái. Ttáj 1965. 589 590. Ambrus Z. Miklós:Galgóczi Erzsébet: Öt lépcsı felfelé. ÚÍ 1966. 1. sz. 84 85. Bodnár György: Galgóczi Erzsébet: Öt lépcsı felfelé. Kr 1966. 1. sz. 57 58. és B. Gy.: Törvénykeresık. 1977. 422 429. Fogarassy Miklós: Galgóczi Erzsébet: Öt lépcsı felfelé. Kort 1966. 323 325. Horváth Ottó: Galgóczi Erzsébet: Kegyetlen sugarak. Életünk 1966. 3. sz. 157 160. Ilia Mihály: Galgóczi Erzsébet: Kegyetlen sugarak. Kort 1966. 2000. Kis Pintér Imre: Arckép Galgóczi Erzsébetrıl. Kr 1966. 12. sz. 44 47. Lázár István: Mit akarhat egy író? Vság 1966. 11. sz. 104 107. B. Nagy László: Belátás vagy döntés? Galgóczi Erzsébetrıl. B. N. L.: A teremtés kezdetén. 1966. 400 405. Veress Miklós: Galgóczi Erzsébet: Kegyetlen sugarak. Ttáj 1967. 2. sz. 184 185. Faragó Vilmos: Az író is ember. ÉI 1968. 32. sz. Solymos Ida: Galgóczi Erzsébet: Fiú a kastélyból. Ttáj 1968. 1060 1061. Szabó B. István: Egy szenvedélyes íróról. Nszab 1968. szept. 24. Bata Imre: Galgóczi Erzsébet: Fiú a kastélyból. Kort 1969. 990 993. Katona Éva: Az Élet és Irodalom látogatóban Galgóczi Erzsébetnél. ÉI 1969. 32. sz. és Látogatóban. Szerk.: Lengyel Péter. 1971. 435 443. Mezey Emıke: Galgóczi Erzsébet: Fiú a kastélyból. ÚÍ 1969. 2. sz. 77 79. B. Nagy László: Galgóczi Erzsébet: Inkább fájjon! Nszab 1969. júl. 29. Somlai Péter: Galgóczi Erzsébet: Inkább fájjon! Kr 1969. 12. sz. 52 53. Honti Katalin: Galgóczi Erzsébet: Inkább fájjon! Kort 1970. 318 320. Takács Péter: Galgóczi Erzsébet. Alf 1970. 4. sz. 96 101. Bodnár György: Galgóczi Erzsébet: Nádtetıs szocializmus. Kr 1971. 4. sz. 50 52. és B. Gy.: Törvénykeresık. 1976. 422 429. Erki Edit: Galgóczi Erzsébet: Nádtetıs szocializmus. Nszab 1971. márc. 23. Földes Anna:Gondjaink történelemkönyve. ÉI 1971. 7. sz. és F. A.: A nı szerepe: fıszerep. 1972. 147 158. Bor Ambrus: Józanul. MNemzet 1971. febr. 7. Juhász Béla: Galgóczi Erzsébet: Nádtetıs szocializmus. Kort 1971. 991 993. Gáll István: A magyar valóság kutatói. Galgóczi Erzsébet: Nádtetıs szocializmus. ÚÍ 1972. 5. sz. 116 117. Gáll István: Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye? MH 1972. márc. 4. Görömbei András: Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye? Kort 1972. 650 652. Hajdu Ráfis Gábor: Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye? Kr 1972. 1. sz. 26. Kamocsay 11

Ildikó: Hova szülessen az író? ÉI 1972. 6. sz. Pándi Pál: A fıügyész felesége. P. P.:Kritikus ponton. 1972. 386 390. Réz Pál: A magány szégyene. Galgóczi Erzsébetrıl. ÚÍ 1972, 6. sz. 119 123. Szabó B. István: Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye? TársSzle 1972. 3. sz. 90 91. Földes Anna:Regényhıs novellában. ÉI 1973. 11. sz. és F. A.: Próza jelen idıben. 1976. 421 424. Hajdu Ráfis Gábor: Nincs alku. Nszab 1973. máj. 12. Horpácsi Sándor: Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye? Fo 1973. 1. sz. 96. Mátyás István: Galgóczi Erzsébet: Pókháló. Je 1973. 760 761. Mezei András: Megkérdeztük Galgóczi Erzsébetet: Mitıl lesz az ember "kınél keményebb"? ÉI 1973. 16. sz. és M. A.: Megkérdeztük... 1976. 29 39. Olasz Sándor: Galgóczi Erzsébet: Pókháló. Ttáj 1973. 6. sz. 85 86. Pomogáts Béla: Galgóczi Erzsébet új elbeszélései. Kort 1973. 2028 2030. Trencsényi László: Galgóczi Erzsébet: Pókháló. Kr 1973. 6. sz. 10. Illés Lajos: Galgóczi Erzsébet. I. L.: Kezdet és kibontakozás. 1974. 286 296. Sziládi János: Galgóczi Erzsébet: A fıügyész felesége. Kr 1974. 10. sz. 23 24. Bárdos Pál: Mértéke a valóság. Nszab 1975. jún. 7. Juhász Béla: Képek a valóság bugyraiból. Alf 1975. 9. sz. 63 66. Kis Pintér Imre: Valóság és mővészi valóság. ÉI 1975. 42. sz. és K. P. I.: Helyzetjelentés. 1979. 18 27. Réz Pál: Galgóczi Erzsébet: Bizonyíték nincs. ÚÍ 1975. 10. sz. 114 116. Sziládi János: A realizmus vonzásában. Galgóczi Erzsébet novellái. MNemzet 1975. szept. 21. Tarján Tamás: Galgóczi Erzsébet: Bizonyíték nincs. Kr 1975. 12. sz. 25. Udvarhelyi András: Galgóczi Erzsébet: Bizonyíték nincs. Fo 1975. 12. sz. 92. Zappe László: Nyomozás a történelemben. Nszab 1973. okt. 5. Almási Miklós: Galgóczi Erzsébet: A vesztes nem te vagy. MNemzet 1976. máj. 16. Erdıdy Edit:Galgóczi Erzsébet: Számítások. Lit 1976. 3 4. sz. 200 216. Földes Anna: Galgóczi törvénye. Kort 1976. 1324 1329. Galsai Pongrác: Szabálytalan arcképek: Galgóczi Erzsébet. ÉI 1976. 18. sz. Hajdu Ráfis Gábor:Egyszemélyes törvényszék. Nszab 1976. jún. 18 és és H. R. G.: Kritikák, esszék, tanulmányok. 1984. 153 158. Karinthy Ferenc: Írószobám. Beszélgetés Galgóczi Erzsébettel. Kort 1976. 966 979. Márkus Béla:Galgóczi Erzsébet: A közös bőn. Alf 1976. 8. sz. 69 71. Pomogáts Béla: A közös bőn regényrétegei. ÚÍ 1976.9. sz. 111 112. Sziládi János: Galgóczi Erzsébet: A közös bőn. Kr 1976. 7. sz. 20. Bertha Bulcsu: Interjú Galgóczi Erzsébettel. Je 1977. 208 217. Berkes Erzsébet:... és ki a gyıztes? Kr 1977. 1. sz. 14 16. és B. E.: Pillanatképek. 1984. 103 116. Széles Klára: Galgóczi Erzsébetrıl. Kort 1978. 635 643. Kovács Sándor Iván: A jelentıl a múltig. Galgóczi Erzsébet pályaképe. K. S. I.: Jelenlévı múlt. 1978. 283 300. Széles Klára: Galgóczi Erzsébet: Közel a kés. Kort 1978. 1827 1829. Vasy Géza: Pályatükör egy kisregényben. Ttáj 1978. 1. sz. 55 61. és V. G.: Pályák és mővek. 1983. 157 171. (forrás:meek.niif.hu, Bibliográfia szerk. Galgóczi K-né,Gyır.2001) 12