I./5. Fejezet: Az állás és járás vizsgálata A következőkben az állás és járás nem műszeres vizsgálatát mutatjuk be. Megtanulható, hogy a fizikális betegvizsgálat részét képező ispekció során milyen általános és konkrét ortopédiai következtetések vonhatók le pusztán az állás és járás részletes megfigyeléséből. I./5.1. Az állás vizsgálata Az álláskor a végtagok és a törzs nyugalomban van. A nyugalmi testhelyzetet azonban antigravitációs izmaink működése tartja fenn. A szükséges izommunka testtartásunktól függ. Optimális és egyben a legkisebb energiaigényű esetben a vállízület központjából a talajra vetített merőleges egyenes (testünk súlyvonala) a csípő- és térdízületeken keresztül kissé a bokaízület (felső ugróízület) előtt halad el. Az optimálistól eltérő testhelyzet az antigravitációs izomzat fokozott működtetésével fiziológiásan is fenntartható, azonban bizonyos kóros állapotok is előidézhetik. Az alsó végtagi ízületek flexiós kontraktúrája, vagy a gerinc saggitális görbületeinek megváltozása jelentősen befolyásolhatják a nyugalmi testhelyzetet, illetve a fenntartására fordított izommunkát. I./5.1.1. A testtartás vizsgálata A páciens álló testhelyzetében ítéljük meg a testtartást mind a frontális, mind a saggítális síkban. A frontális síkban észlelt törzs aszimmetria gerincferdülés jele lehet, illetve megítélhető a gerincferdülés kompenzált, vagy kompenzálatlan állapota. Oldalról megfigyelve a pácienst a gerinc saggitális síkú görbületeit ítélhetjük meg. 1. ábra: A helyes tartás, valamint a helytelen tartás három típusa (forrás: Szendrői Miklós Ortopédia, Semmelweis Kiadó, 2005.) I./5.1.2. Az alsóvégtagi hosszkülönbség megítélése A páciens álló helyzetében a beteg háta felől vizsgálhatjuk a medence billenését. A kétoldali crista ileit-, vagy a két spina iliaca posterior superiort megtapintva megítélhetjük azok magasságának különbségét. A medence billenése az alsóvégtagi hosszkülönbségből ered.
2. ábra: Alsóvégtagi hosszkülönbség esetén a kétoldali crista ilei és spina iliaca posterior superior megítélése A módszer nem alkalmas pontos mérésre, ezért a beteg rövidebb alsóvégtagja alá magasításokat helyezünk, mindaddig, amíg a medence billenése ki nem egyenlítődik. A magasítás mértéke megmutatja az alsó végtagok ún. Funkcionális hosszkülönbségét. Az alsó végtagok abszolút hosszkülönbségét fekvő helyzetben, nyújtott alsó végtagok mellett kétoldalon mérve a spina iliaca anterior superior és belboka távolságok különbsége mutatja meg. I./5.1.3. Az alsóvégtagi tengelyeltérések megítélése A végtagrészek tengelyének egymáshoz viszonyított helyzetét szintén álló helyzetben vizsgáljuk. Varus deformitásról beszélünk, ha a distális végtagrész a test középvonalának irányába tér el a normális tengelyállástól. 3. ábra: Varus tengelyállású térdízületek kétoldali genu varum Valgus deformitásról beszélünk, ha a distális végtagrész a test középvonalától laterális irányba tér el a normális tengelyállástól.
4. ábra: Valgus tengelyállású térdízületek kétoldali genu valgum I./5.2. A fiziológiás járás A fiziológiás járás a helyváltoztatás energiafelhasználás szempontjából igen gazdaságos módja. A normális járásminta a legtöbb ortopédiai problémában sérül. Ahhoz, hogy a sérült járásminta sántítás vizsgálatából következtetéseket tudjunk levonni, meg kell ismerni az egészséges járás jellemzőit. A fiziológiás járás olyan harmónikus, ciklikus mozgássorozatok összessége, amelyek a test tömegközéppontját a kívánt haladási irányba mozdítják el. A ciklusonkénti mozgássorozatok egyformák és a lehető legkevesebb energiabefektetéssel a gravitáció és a testrészek lendületének kihasználásával meghatározott sorrendben történnek. A járásciklus a sarok talajérintésétől az azonos oldali sarok ismételt talajérintéséig terjedő mozgások összességét jelenti. A járásciklust két részre oszthatjuk a támaszfázisra és a lengőfázisra. Támaszfázis az az időtartam, amíg a láb a talajjal érintkezik, illetve lengőfázis amíg a láb a talajjal nem érintkezik. Normál járásciklus esetén a támaszfázis a ciklus 60%-át, míg a lengőfázis 40%-át teszi ki. Egészséges járás esetén a ciklusok azonos időközönként, harmónikusan követik egymást, a lépések hossza és szélessége közel azonos. 1. videó: Az egészséges járás klinikai képe I./5.3. A sántítás vizsgálata Amikor a járásciklus harmóniája megbomlik sántításról beszélünk. A két alsóvégtag járásciklusa egymástól különbözik. A sántítás oka lehet:
fájdalom végtag rövidülés ízületi mozgáskorlátozottság izomerő-gyengülés, izombénulás ízületi instabilitás. Kímélő sántítás: Az alsó végtag területén terhelésre, vagy mozgásra jelentkező fájdalom miatt alakul ki. A beteg igyekszik a fájdalmas végtag terhelését rövidíteni, ezáltal a két alsó végtag támasz fázisának időtartama válik különbözővé. 2. videó: Kímélő jellegű sántítás klinikai képe Végtagrövidülés következtében kialakuló sántításkor a járás bicegő a páciens átbillen a hosszabb alsó végtagon. A rövidülés kompenzálása a törzs oldalra helyezésével, vagy a rövidebb oldalon a láb flexiós (equinus) tartásával lehetséges. 3. videó: alsó végtagi rövidülés következtében kialakuló sántítás Ízületi mozgáskorlátozottság miatt sántítás akkor alakul ki, ha a korlátozottság a járáshoz szükséges mozgásterjedelmet befolyásolja. Lassú, apró léptű járáskor az alsó vigtagi ízületek csak kis trjedelmű mozgást végeznek, így a sántítás rejve mardhat. Gyorsabb, hosszabb lépéstávú járásnál a sántítás megjelenhet. Izomerő gyengülés, izombénulás okozta sántítás a járáskor érintett izmok nem megfelelő működése miatt alakul ki. Egyik legismertebb izomgyengülés okozta járástípus a Trendelenburg tünetet mutató járásminta. Ebben az esetben a csípő abduktorizomzat, elsősorban a m. gluteus medius gyengeségéről van szó, amely a támasz fázisban nem képes a medencét a horizontális síkban tartani ezért a medence a lengő láb irányába lebillen. Másik jellegzetes izombénulás okozta járásminta
változás a spasztius betegek sántítása. A különböző izomcsoportok spasztikus bénulása igen változatos járásmintákat eredményez, amiket a X. fejezetben mutatunk be. Ízületi instabilitás okozta sántításkor a támasz fázis stabilitása vész el és alakul ki jellegzetes sántítás. Típusos példája a degeneratív térdízületi betegségben szenvedők varus instabilitása miatt kialakuló sántítás. Ebben az esetben a térdízület medialis kopása miatt elégtelenné válik a lateralis collateralis szalag stabilitása és a térd járáskor jelentős varus helyzetbe billen.