Felnőtt szárazföldi alap újraélesztés

Átírás

1 . Felnőtt szárazföldi alap újraélesztés Bevezetés Az alap újraélesztés során, az alapvető életfunkciók fenntartása történik, a légzés és a keringés támogatásával, kizárólag védőeszközök használatával. A hirtelen szívmegállás a vezető halálok Európában, évi ember halálát okozva. A szív leállásához vezető fő okok: trauma, kábítószertúladagolás, vízbefulladás, és gyermekek esetében az oxigénhiány, ezért ezekben az esetekben a lélegeztetés elengedhetetlen. A következő pontokba szedhetőek össze a Túlélési Lánc teendői, összefoglalva a legfontosabb lépéseket egy sikeres újraélesztéshez (2.1 ábra). 1. A veszélyhelyzet korai felismerése és segélykérés: a helyi elsősegélynyújtó, vagy a helyi mentőszolgálat riasztása. Egy korai és megfelelő segítséggel a szívleállás elkerülhető. 2. A korai, nem hivatásos segítségnyújtó által végzett CPR, kétszeresére, háromszorosára növeli a túlélés esélyét. 3. Korai defibrilláció: CPR és defibrilláció a kollapszus utáni 3-5 percen belül 49-75%-os túlélési rátát jelent. Minden percnyi késlekedés 10-15%-al csökkenti ezt a rátát. segíthet a vér áramoltatásában, egészen addig, amíg a szív vissza nem nyeri teljes hatékonyságát. Sok vizsgálat bizonyítja a defibbrillációs kezelésig végzett CPR hatásosságát, ezekből kitűnik, hogy minden CPR nélkül eltelt perccel 7-10%-al csökken a bajbajutott túlélési esélye.cpr alkalmazása esetén ez az érték 3-4%-os esés percenként. Ez azt jelenti, hogy átlagosan a nem hivatásos segítségnyújtók két-háromszorosára növelik CPR alkalmazása esetén a túlélési esélyt a szívmegállással küzdő bajbajutottaknál. Felnőtt újraélesztési sorrend Az újraélesztés, a következő sorrendet kell, hogy kövesse (1 ábra) 4. Korai, megfelelő ápolással és utókezelés: jó minőségű utókezeléssel jelentősen javítható a végkimenetel. A legtöbb esetben a segélykérő hívástól több mint 8 perc telik el a szakszerű segítség megérkezéséig. Ez alatt az idő alatt a bajbajutott túlélése nagymértékben függ a helyszínen tartózkodók viselkedésétől. A Túlélési Lánc első három elemét ezek a nem hivatásos segítségnyújtók is képesek végrehajtani. A szívmegállásos bajbajutottak azonnali CPR-ra szorulnak, amely biztosítja a csekély, de elengedhetetlen vérellátást a szív és az agy számára. A mellkasi kompresszió különösen fontos abban az esetben, ha a bajbajutott a kollapszus utáni 4-5 percen belül nem kap defibrillációs kezelést. A defibrilláció megszakítja a koordinálatlan kamrai összehúzódásokat, és ha a szív még mindig képes a működésre, akkor a normális ritmusszabályzó mechanizmusok újra működésbe léphetnek, és a vér áramoltatása megint hatékonnyá válik. A defibrilláció utáni első pár percben a szív, bár normális ritmust mutat, a pulzus lassú és erőtlen. Ilyenkor a mellkasi kompresszió alkalmazása 1. ábra 1. Bizonyosodjon meg hogy a bajbajutott és a többi jelenlévő ember biztonságáról. 2. Ellenőrizze a reakcióit. (2 ábra) Rázza meg a vállát gyengéden, és hangosan kérdezze meg: Jól érzi magát?

2 2. ábra 3a Ha válaszol Hagyja abban a pozícióban, ahogy rátalált, és hárítsa el a további veszélyeket. Próbálja meg kideríteni, hogy mi a baj, milyen sérülései lehetnek és hívjon segítséget. Rendszeresen ellenőrizze az állapotát. 3b Ha nem válaszol Kiáltson segítségért (3. ábra) 4. ábra o Helyezze a kezét a homlokára, és gyengéden hajtsa hátra a fejét. A mutatóujját és a hüvelykujját hagyja szabadon, hogy azokkal be tudja fogni az orrát, ha szükség van lélegeztetésre (5. ábra) 3. ábra Fordítsa a bajbajutottat a hátára és tegye szabaddá a légutakat a fej hátrahajtásával és az áll megemelésével (4. ábra)

3 5a Ha normális a légzés Helyezzük stabil oldalfekvésbe (lásd. alább) (7. ábra) 7. ábra Küldjünk el valakit vagy menjünk mi magunk segítségért/ hívjuk a mentőket. Ellenőrizzük rendszeresen a normál légzés meglétét. 5b Ha nincs normális légzés Bízzon meg valakit a mentőszervezetek értesítésével, vagy ha egyedül van, értesítse a mentőket majd térjen vissza a bajbajutotthoz és kezdje el a mellkasi kompressziókat az alábbiak szerint: o Térdeljen le a bajbajutott mellé o Helyezze a tenyerét a bajbajutott mellkasának közepére (8. ábra) 5. ábra o Az ujjai hegyével emelje meg az állát, hogy a légutak szabaddá váljanak. 4. A légutak nyitva tartása közben ellenőrizze a légzést: látom, hallom, érzem. (6. ábra) 8. ábra o Helyezze a másik tenyerét a kézfejére (9. ábra) 6. ábra Nézze meg, hogy mozog-e a mellkas. Hallgassa meg a szájnyílásnál, hogy van-e légzési hang. Érezze az arcán, hogy van-e áramló levegő. A szívmegállás utáni első pár percben előfordulhat gyenge, kapkodó légzés, ezt ne keverje össze a normális légzésre utaló jelekkel. Nem több mint 10 másodpercig figyelje a normális légzésre utaló jeleket. Ha bármi kétsége merül fel a normális légzés meglétére vonatkozóan, viselkedjen úgy, mintha a légzés nem lenne normális.

4 anélkül, hogy a kezei, és a mellkas közötti kontaktus megszűnne. Ismételje meg a kompressziót 100 alkalommal percenkét (kicsit kevesebb, mint másodpercenkénti 2 kompresszió). 9. ábra o Kulcsolja össze a két kezének ujjait és győződjön meg róla, hogy a kifejtett nyomás nem a bordákra irányul 10 ábra). Ne alkalmazzon nyomást sem a gyomorra, sem pedig a szegycsont alsó nyúlványára (kardnyúlvány). 11. ábra o A kompresszió és a két kompresszió közötti szünet nagyjából ugyanannyi ideig tartson. 6a Kombinált mellkasi kompresszió és lélegeztetés 30 kompresszió után nyissuk meg újra a légutakat a fej hátradöntésével és az áll megemelésével (12. ábra). 10. ábra o Helyezkedjen el függőleges felsőtesttel kinyújtott karokkal a bajbajutott mellkasa fölé. o Nyomja le a mellkast 3-5 centiméternyit. o Minden egyes kompresszió után tehermentesítse a bajbajutott mellkasát, de

5 12. ábra A homlokon lévő kezünk szabad mutató- és hüvelykujjával csippentsük össze az orrcimpákat, ezáltal lezárva az orrnyílást. Engedjük a szájat kinyílni, de közben amennyire lehet tartsa megemelve az állat. Vegyen egy normális lélegzetet és helyezze az ajkait a bajbajutott szája köré. Fújja bele a tüdejében lévő levegőt egyenletesen a bajbajutott szájába, közben figyelje a mellkas emelkedését (13. ábra). Körül-belül egy másodpercig tartó belégzés számít normál belégzésnek. 13. ábra Tartsa fenn a fej hátrahajtott helyzetét és az áll megemelését, közben vegye el a száját a bajbajutott szájától és figyelje meg a mellkas süllyedését, ahogy távozik belőle a levegő (14. ábra). 14. ábra Vegyen egy másik normál levegőt és fújja bele a bajbajutott szájába, majd késlekedés nélkül helyezze vissza a kezeit a mellkasára és alkalmazzon újabb 30 kompressziót. Folytassa a kompressziókat és a lélegeztetéseket tartva a 30:2 arányt. Csak akkor hagyja abba a bajbajutott ellenőrzését, ha annak visszatért a normál légzése, különben ne szakítsa meg az újraélesztést. Abban az esetben, ha az első lélegeztetésnél nem úgy emelkedik a bajbajutott mellkasa, mint normál légzésnél, akkor a következő lélegezetés előtt: Ellenőrizze a bajbajutott szájüregét és távolítsa el légutakat esetlegesen elzáró idegen testet vagy váladékot. Ellenőrizze a fej hátrahajtásának és az áll megemelésének helyességét. Ne próbáljon meg kettőnél több lélegeztetést alkalmazni a kompressziók között. Amennyiben több nem hivatásos segítő is tartózkodik a helyszínen, azok váltsák egymást minden 1-2 percben a kifáradásuk megelőzése érdekében. Ügyeljenek a váltások minél gyorsabb lebonyolítására. 6b CPR csak mellkasi kompresszió alkalmazásával Amennyiben nem tud, vagy nem akar szájon-át lélegeztetni, alkalmazzon csak mellkasi kompressziót. Ha csak mellkasi kompressziót alkalmaz, akkor az legyen folyamatos, a ráta pedig 100 nyomás percenként. Csak akkor hagyja abba a bajbajutott ellenőrzését, ha annak visszatért a normál légzése, különben ne szakítsa meg az újraélesztést. 7 Folytassa az újraélesztést ameddig A szakszerű segítség meg nem érkezik. Vissza nem tér a bajbajutott normál légzése. Ki nem merül.

6 A segítségnyújtás veszélyei A biztonság, mint tényező, mind a segítségnyújtóra, mind pedig a bajbajutottra nézve elsőbbséget élvez minden más szemponttal szemben a segítségnyújtás során. Néhány esetben a segítségnyújtót veszély fenyegetheti a segítségnyújtás miatt. Nagyon ritka az olyan fertőzéses megbetegedés, ami összefüggésbe hozható a szájon-át történő lélegeztetéssel (pl. Tubercolosisos megbetegedés, vagy a SARS). CPR-ral összefüggésbe hozható HIV fertőződést soha nem jelentettek. Ezidáig semmilyen humán vizsgálat nem igazolta a védőeszközök hatásosságát CPR során, jóllehet a laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy bizonyos szűrő típusok, vagy az egyirányú szelepként működő határolók csökkenthetik a fertőzés kockázatát szájon át való lélegeztetés közben. Amennyiben lehetőség van rá, használjon védőeszközt, különösen olyan esetben, ha a bajbajutott tudottan fertőző légúti megbetegedésben szenved. Ha légúti megbetegedéses járvány (pl. SARS) van, vagy a járvány kitörésének a veszélye fennáll, akkor a védőeszközök használata elengedhetetlen. A légutak megnyitása Az állkapocs hátratolása nehezen megtanulható és a gerincoszlop épségét veszélyeztető eljárás, ezért nem hivatásos segítségnyújtók számára nem ajánlott, a nem hivatásos segítségnyújtók alkalmazzák a fej hátrabillentését és az áll megemelését a légutak megnyitásához, sérült és nem sérült bajbajutottak esetében egyaránt. A keringési és légzési rendszer leállásának felismerése A carotis pulzus kitapintása nem biztos módszer a keringés meglétének ellenőrzésére. Mindemellett a mozgás, a légzés vagy a köhögési reflex (keringési jelek) megléte sem ad biztosabb diagnosztikai képet. Hivatásos és nem hivatásos segítségnyújtók egyaránt nehéznek találhatják annak eldöntését, hogy van-e normális légzés eszméletlen bajbajutottak esetében. Ez annak köszönhető, hogy esetenként elzáródhatnak a légutak, vagy a bajbajutott szabálytalan kapkodó légzést (agonizáló légzés) mutat. A nem hivatásos segítségnyújtók gyakran ezt a kapkodó, felületes légzést normál légzésként diagnosztizálják, és így azt jelentik a mentőszolgálat diszpécserének légzésre vonatkozó kérdésére. E miatt a félrevezető információ miatt a nem hivatásos segítségnyújtók gyakran tartózkodnak CPR alkalmazásától szívleállásos bajbajutottak esetében. Ez az agonizáló légzés a szívleállásos bajbajutottak 40%- ánál jelentkezik. A nem hivatásos segítségnyújtók ezt a fajta légzést úgy írják le, hogy a bajbajutott alig lélegzik, vagy nehezen lélegzik, vagy hörgő, ziháló légzése van. A nem hivatásos segítségnyújtók képzése során, ezért különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a normális légzés helyes felismerésére. Tudatosítani kell, hogy az agonizáló légzés gyakran kísérője a hirtelen szívmegállásnak, különösen a szívleállást követő első pár percben, és mint ilyen a CPR azonnali megkezdésének szükségességére figyelmeztet. Kezdeti lélegeztetés A nem fulladásból kifolyólag bekövetkező szívleállások esetében a leállást követő első pár percben a vér oxigénszintje viszonylag magas értéken marad. Ez alatt az idő alatt a szív és az agy oxigénellátása nem az oxigénhiány miatt sérül, hanem a keringés megszűnése miatt, ezért élvez elsőbbséget a mellkasi kompresszió a lélegeztetéssel szemben. Az újraélesztés egyszerűsítése és könnyű elsajátíthatósága jól érzékelhetően növeli annak hatékonyságát. A segítségnyújtók gyakran vonakodnak a szájon át való lélegeztetéstől félnek az esetleges fertőzésektől, vagy egyszerűen irtóznak az eljárástól. Mindezeket egybevéve, de főképp az orvosi szempontok miatt, a felnőtt CPR esetében, a mellkasi komresszió prioritást élvez, nem fulladásos eseteknél. Lélegeztetés A CPR során a lélegeztetés funkciója a megfelelő vér oxigén-koncentráció fenntartása. Az optimális levegőmennyiség, a légzésszám és a oxigénkoncentráció megfelelő értékei nem teljesen tudottak. A mostani ajánlás a következő tudásanyagra épül: 1. A CPR során a kisvérkör véráramlása lassabb, mint normál esetben, ezért a normális értéknél alacsonyabb légzési térfogat, és légzési hányados is elegendő a megfelelő véroxigenizációhoz. 2. A hiperventilláció (túl nagy légzési térfogat vagy túl sok befújás) nem csak nem szükséges, de káros is lehet, azáltal, hogy a túlzott légnyomás a tüdőben akadályozza a szívbe térő vénás áramlást, és ezért csökken az artériás áramlás is, ennek következtében a túlélés esély jelentősen csökkenhet. 3. Ha a légutak nem megfelelően nyitottak, 1l befúvott levegő kimutathatóan megnöveli a emésztőszervrendszer felfúvódásának veszélyét szemben a 0,5 liternyi befúvott levegő esetével. 4. A normális légzési ráta alatti lélegeztetés és a kevesebb egy légvételre jutó befúvási térfogat elegendő oxigenációt jelent a CPR során.

7 Felnőttek újraélesztése esetén ml befúvásonként (6-7 ml testtömeg kilógrammonként) elégséges kell, hogy legyen. 5. A mellkasi kompresszió megszakítása (pl. lélegeztetés miatt) rontja annak hatásfokát ezért az ilyen megszakítás számát, és időtartamát minimalizálni kell. A lélegeztetés miatti megszakítások bár elkerülhetetlenek rövid időtartamuk nagy fontosságú, a jelen ajánlás ezért javasolja a kb. 1 másodperces időtartamú befúvás alkalmazását, mely során a levegő mennyisége elég kell hogy legyen a mellkas látható megemelkedéséhez, miközben tartózkodni kell a túl erős befúvástól. Ez a javaslat érvényes minden típusú lélegeztetésre CPR esetén, beleértve a szájon-át való lélegeztetést és a lélegeztető ballonnal (Bagvalve- Mask) való ellátást egyaránt, függetlenül kiegészítő oxigén esetleges alkalmazásától. Az orron-át történő lélegeztetés elfogadható alternatívája lehet a szájon-át történő lélegeztetésnek, abban az esetben, ha a szájon-át történő lélegeztetés akadályokba ütközik, például a száj sérülése esetén, vagy ha a száj nem nyitható, vagy ha a segítségnyújtás vízben történik, általában bármely olyan esetben, ahol a száj-száj kapcsolat nem biztosítana megfelelő zárást. Semmilyen publikált vizsgálat nem foglalkozik a száj-gégemetszés lélegezetés biztonságosságáról, használhatóságáról, de abban az esetben, ha a felső légutak elzáródásával járó eset áll fenn, akkor az alkalmazására sor kerülhet. A lélegeztető ballonnal való lélegeztetés alkalmazásához nagy gyakorlat és szaktudás szükséges. A ballonnal való lélegeztetés során az azt egyedül alkalmazónak egy időben kell az állkapocs hátratolásával nyitott állapotban tartani a bajbajutott légutait és biztosítani a ballon megfelelő illeszkedését. Ez a módszer csak abban az esetben szükséges, ha a nem hivatásos segítségnyújtó nagyon specializált munkát végez, melynek során előfordulhat, például cián mérgezés, vagy kapcsolatba kerülhet egyéb mérgező anyagokkal. Más különleges helyzetekben is szükség lehet a lélegeztető ballon nem hivatásos segítségnyújtók által való alkalmazása. Ilyen esetekben a kiképzésük és újraképzésük során támasztott követelményeknek azonosaknak kell lenniük a hivatásos segítségnyújtók hasonló irányú kiképzésének és újraképzésének követelményeivel. Mellkasi kompresszió A mellkasi kompresszió véráramlást idéz elő azáltal, hogy megnöveli a mellüregi nyomást és közvetlenül is összenyomja a szívet. Bár a jól kivitelezett mellkasi kompresszió során a systole-s vérnyomás elérheti a Hgmm-t, az alacsony diastole-s nyomás miatt a carotis tájékán a vérnyomás csak a 40 Hgmm-t ér el. A mellkasi kompresszió csekély mértékű de nélkülözhetetlen véráramlást biztosít az agy a szívizom számára, növelve ezzel a későbbi defibrilláció sikerességét. Különösen fontos a mellkasi kompressziók alkalmazása, ha a defibrilláció nem alkalmazható a szívleállást követő első 5 percben. A mellkasi kompresszió frekvenciájára, a kompresszió-lélegeztetés arányára, a munkaidőre (a mellkasra gyakorolt nyomás időtartamának a teljes ciklushoz képesti aránya) vonatkozó élettani ismeretek többsége állatkísérletek eredményein alapul. (1) A kompresszió minden egyes újrakezdése esetén a segítségnyújtó helyezze a kezeit a mellkas közepére késedelem nélkül. (2) A kompressziós ráta 100 nyomás percenként. (3) Felnőtt esetében a kompresszió során a mellkas 4-5 cm-rel süllyedjen meg. (4) Tegyük lehetővé a mellkas teljes felemelkedését minden kompresszió után. (5) A kompresszió és a kompressziók közötti szünet nagyjából egyforma hosszú legyen. (6) Minimalizáljuk a kompressziók közötti megszakításokat. (7) Ne diagnosztizáljunk a carotis, vagy a femoralis pulzus alapján. Nincs kielégítő bizonyíték arra, hogy a kezek speciális elhelyezkedése pozitívan befolyásolná a kompresszió hatásosságát CPR esetén. Régebbi ajánlások azt a módszert javasolták a helyes pozíció megtalálásához, hogy a segítségnyújtó helyezze az egyik ujját a szegycsont alsó végéhez, és fentről csúsztassa le a másik tenyerét, amíg az el nem éri az ujjat. Hivatásos segítségnyújtók képzése során bebizonyosodott, hogy ha azt az utasítást kapják, hogy helyezzék a mellkas közepére a tenyerüket és helyezzék rá a másik kezüket és ezzel párhuzamosan valaki demonstrálja nekik a helyes pozíciót, akkor is a kívánt pozíciót kapjuk, csak sokkal gyorsabban. Ez az oktatási módszer kiterjeszthető a nem hivatásos segítségnyújtók esetére is. A kompressziós ráta a sebességre utal nem pedig a percenkénti tényleges kompressziók számára. A percenként végrehajtott kompressziók száma függ a sebességtől de függ a megszakítások (lélegeztetésből adódó megállások) számától és időtartamától is. Egy nem kórházban történt újraélesztésről készült tanulmány szerint, míg a kompresszió rátája volt percenként addig a gyakori megszakítások miatt a kompressziók száma percenként 64 volt mindössze. Kompresszió-befúvás arány Emberen végzett vizsgálatok csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre a helyes kompresszió-befúvás arányról. Állatokon végzett vizsgálatokra támaszkodva a régebbi 15:2 arány

8 megemelése indokolt. Matematikai modellekkel számolva a 30:2 arány biztosítja a legjobb kompromisszumot a vér áramoltatása és az oxigenizációja között. Nem kórházi körülmények között, 30 mellkasi kompresszióra jutó két befúvás javasolt egyedül lévő segítségnyújtóknak felnőttek és gyermekek újraélesztésénél. Ez az arány segít minimalizálni a kompressziók közötti megszakításokat, segítségével elkerülhető a hiperventilláció és könnyebbé teszi a CPR oktatását és a megszerzett gyakorlati tudás megtartását. Csak kompresszióval végzett CPR Hivatásos és nem hivatásos segítségnyújtók egyaránt ellenérzéseket táplálnak a szájból-szájba történő lélegeztetéssel kapcsolatban számukra ismeretlen, hirtelen szívmegállással küszködő bajbajutottak esetében. Állatkísérletek igazolták, hogy a csak mellkasi kompresszióval végzett CPR a szívműködés leállását követő első pár percben ugyan olyan hatékony lehet, mint a lélegeztetéssel kombinált. Felnőttek esetében a lélegeztetés nélküli CPR lényegesen jobb esélyeket biztosít a túléléshez, mint ha egyáltalán nem történne CPR. Amennyiben a légutak nyitva vannak, a mellkas benyomása és újbóli felemelkedése légcserével járhat. Ez a minimális légcsere elégséges lehet a normális oxigenizáció fenntartásához CPR során. A segítségnyújtók éppen ezért alkalmazzanak legalább mellkasi kompressziót, ha nem tudnak vagy nem akarnak szájon át lélegeztetni, jóllehet a kombinált CPR jóval hatásosabb. CPR védett helyen A bajbajutott feje fölött áthajolva végzett CPR egyedül lévő segítségnyújtó esetében, és a terpeszben végzett CPR több segítségnyújtó esetében védett helyeken történő segítségnyújtásnál elfogadható módszerek. Stabil oldalfekvés A bajbajutott helyes testhelyzetére vonatkozólag nagyon sok variáció létezik, mindegyiknek megvan az előnye. Minden bajbajutott számára egyaránt tökéletes testhelyzet nem létezik. A testhelyzetnek stabilnak kell lennie, további elvárások a közel vízszintes elhelyezkedés, a fej szabad hozzáférhetősége és a mellkas tehermentesítése a légzés megkönnyítése miatt. A következő sorrend javasolt a helyes testhelyzet kialakításához: Távolítsa el a bajbajutott szemüvegét. Térdeljen le mellé és győződjön meg róla, hogy mindkét lába nyújtva van-e. Helyezze a magához közelebb lévő kart a fej fölé, a testtel párhuzamosan, kinyújtott állapotban, úgy hogy a tenyér felfelé legyen fordítva.(15. ábra) 15. ábra A távolabbi kart fogja meg és a mellkas felett áthúzva, a kézhátat érintse a közelebbi archoz (16. ábra). 16. ábra A másik kezével fogja meg a távolabbi lábat a térd fölött, és húzza fel úgy hogy a talp a földön maradjon (17.ábra). 17. ábra

9 Miközben a kezet az archoz nyomva tartja, húzza maga felé a lábat, hogy a bajbajutott a átforduljon az oldalára. A felülre került lábat hajlítsa be annyira, hogy a csípő és a térd megfelelő szögben álljon. Hajtsa hátra a fejet, hogy a légutak szabadok maradjanak. Igazítsa meg az arc alatt lévő kezet, hogy a fej hátrahajolva maradjon (18. ábra). 18. ábra Ellenőrizze rendszeresen a bajbajutott légzését. Ha a bajbajutott több mint fél órát kell, hogy maradjon ebben a helyzetben, akkor a fél óra letelte után fordítsa meg a másik oldalára, hogy az addig alul lévő kéz keringése helyreálljon Idegen test okozta elzáródás a légutakban (fuldoklás) Az idegen testek okozta légúti elzáródás (Foreign- Body Airway Obstruction), viszonylag ritkán előforduló, kezelhető probléma. Évente esetet regisztrálnak Angliában. Szerencsére ezek a balesetek csupán az esetek 1%-ban végződnek halállal. Felnőttek esetében a leggyakrabban különböző ételek okoznak ilyen típusú baleseteket. Gyermekeknél az esetek felében okozza étel a balesetet, míg a másik felében nem élelmiszer eredetű dolgok, például pénzérmék vagy játékok felelősek az elzáródásért. Gyermekek, és csecsemők esetében ritkán okoz halált az ilyen elzáródás. Angliában átlagosan évente 20 ilyen eset történik, ezeknek az eseteknek több mint a felében 1 évesnél fiatalabb az áldozat. Mivel a legtöbb esetben evés közben történik az elzáródás és így általában a bajbajutott körül lévők még időben észrevehetik a bajt, és segíthetnek, ebben a korai stádiumban a bajbajutott még képes lehet a válaszreakciókra. Felismerés Mivel a légúti elzáródás helyes felismerése elengedhetetlen a sikeres kezeléséhez, fontos hogy annak tüneteit ne keverjük össze egy szívroham, vagy egy ájulás, vagy egy betegség rohamának tüneteivel, tekintve, hogy ezek is járhatnak légzési rendellenességekkel, cianózissal, vagy ájulással. Az idegen testek okozhatnak enyhe vagy súlyos elzáródást. Az enyhe és a súlyos elzáródás jeleit és tüneteit a 1 tábla foglalja össze. A nem tudatvesztett bajbajutottat fontos megkérdezni arról, hogy fuldoklik-e. 1. Táblázat Az enyhe és a súlyos légúti elzáródás közötti különbségtétel (FBAO)a Enyhe Tünetek Súlyos elzáródás elzáródás Kérdés: Fuldoklik? Egyéb tünetek Igen Tud beszélni, köhög, lélegzik Nem tud beszélni, esetleg bólint Nem lélegzik/ ziháló légzés/ eszméletvesztés a Általános jelek elzáródás esetében: A roham étkezés közben jelentkezik; a bajbajutott esetleg a torkát fogja Felnőtt FBAO ellátási sorrend (Ez a sorrend alkalmazható 1 évesnél idősebb gyermekek esetében is) (19. ábra) 1 Ha a bajbajutott enyhe elzáródás tüneteit mutatja Biztassa köhögésre, de mást ne tegyen. 2 Ha a bajbajutott súlyos elzáródás tüneteit mutatja Alkalmazzon maximum öt hátba ütögetést a következő módon. o Álljon a bajbajutott mellé kicsit a háta mögött. o Támassza meg a mellkast az egyik kezével és döntse előre a felsőtestet, hogy amikor az idegen test elakadása megszűnik, az inkább a száj irányába haladjon, és ne kerüljön mélyebbre a légutakban. o Üsse meg erőteljesen a tenyerével a bajbajutott hátát a lapockák között maximum ötször. Ellenőrizze az ütések közben, hogy az idegen test nem távozott-e. A cél az elzáródás megszüntetése, nem pedig az öt ütés végrehajtása. Ha az öt ütés nem hoz változást, alkalmazzon gyomorszáj műfogást a következők szerint. o Álljon a bajbajutott mögé és ölelje át minkét karjával a has felső részénél. o Döntse előre a felsőtestet. o Szorítsa ökölbe az egyik kezét, és az öklét helyezze a kardnyúlvány és köldök közé. o Fogja meg a másik kezével az öklét, és hirtelen mozdulattal rántsa hátra és fölfelé mindkét karját. o Ismételje meg a mozdulatot maximum ötször. Amennyiben az elzáródás nem szűnik meg, felváltva alkalmazza a hátba ütögetést és a gyomorszáji műfogást. 3 Ha a bajbajutott időközben elveszti az eszméletét. Óvatosan fektesse le a fölre. Azonnal értesítse a mentőszervezetet. Kezdje el a CPR-t az 5b ponttól kezdődően. Elsősegélynyújtók a carotis pulzus érzékeléséhez megfelelő gyakorlattal és tapasztalattal, kezdjék el a

10 mellkasi kompressziók alkalmazását a pulzus megléte esetén is, fuldokló bajbajutottaknál. komplikációkat okozhatnak. Azokat a A légutak enyhe elzáródása bajbajutottakat akiknél tartós köhögés, vagy nehéz nyelés, vagy idegen test érzete a torokban fellép orvosi vizsgálatra kell küldeni. A gyomorszáji műfogás alkalmazása súlyos belső sérüléseket eredményezhet, ezért azoknak a bajbajutottaknak, akiknél ezt a módszert alkalmazták, mindenképpen orvosi vizsgálaton kell részt venniük. A köhögés alatt kialakuló magas nyomás esetleg eltávolíthatja az idegen testet. Enyhe elzáródás esetén durva beavatkozásnak minősül a gyomorszáji műfogás és a hátba ütögetés egyaránt, amelyek komplikációkat okozhatnak, káros hatásúak lehetnek. Az enyhe légúti elzáródás tüneteit mutató bajbajutottakat állandó megfigyelés alatt kell tartani, hogy amennyiben állapotuk rosszabbra fordul azonnal be lehessen avatkozni. A légutak súlyos elzáródása A fulladásos eseteket bemutató klinikai feljegyzések többnyire régiek vagy elbeszélésekre hagyatkoznak. Esetleírások alapján az eszméletüknél lévő felnőttek, vagy 1 évnél idősebb gyermekek esetében a teljes elzáródás hatásos kezelése a hát ütögetése, a gyomorszáji műfogás, vagy a mellkasi műfogás alkalmazása. Az esetek körül-belül 50 százalékában nem egyetlen típusú segítségnyújtás vezetett eredményre. A sikeresség esélyét növeli a három eljárás kombinált alkalmazása. Hullákon és altatott önkénteseken végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a mellkasi műfogással nagyobb légzőrendszeri nyomást lehet előidézni, mint a gyomortájéki műfogással. A mellkasi műfogás tulajdonképpen megfeleltethető a mellkasi kompressziónak, éppen ezért a segítségnyújtókat arra kell oktatni, hogy ismert vagy feltételezett légúti elzáródásos bajbajutottaknál, amennyiben azok eszméletlenek, kezdjék meg a mellkasi kompressziók alkalmazását. A CPR során a légutak megnyitásakor mindig ellenőrizni kell a szájüreget, hátha a megnövekedett légzőszervrendszeri nyomás következtében az idegen test távozott. A hirtelen szívleállás, vagy az eszméletvesztés esetében a fulladás valószínűsége csekély, ezért az idegen test ellenőrzése a szájüregben nem minden esetben szükséges. Ujjal való tisztítás A vizsgálatok nem támasztják alá azt a gyakorlatot, melynek során a segítségnyújtó ujjal tisztítja meg a szájüreget a nem látható idegen testtől. Néhány esetben ez az eljárás a bajbajutott, vagy a segítségnyújtó sérüléséhez vezetett. A felsoroltak miatt a szájüreg ujjal való tisztítását csak látható idegen test esetében alkalmazzuk. Utókezelés és a mentőszervezetek informálása A légúti elzáródás sikeres elhárítása után is gyakran maradnak apró darabok az elzáródást okozó testből a felső vagy az alsó légutakban, amelyek később Gyermekek (lásd még 6. fejezet) és vízbefulladtak (lásd még 7cfejezet) újraélesztése A mellkasi kompresszió egyaránt fontos azokban az esetekben, amikor a szervezet oxigénszintje alacsonnyá vált - körül-belül 4-6 perccel a VF-et követő szívleállás után, vagy azonnal a fulladás miatti szívmegállás esetében. Az ezt megelőző ajánlások különbséget tettek az eset pathophysiologiája alapján, külön kezelve azokat az eseteket, amelyeknél feltételezhető a fulladás (vízbefulladás, trauma, mérgezés) miatti szívmegállás. Ezekben az esetekben 1 perces CPR-t javasoltak egyedül lévő segítségnyújtóknak, mielőtt elmennek a bajbajutott mellől segítséget kérni. Fontos megérteni, hogy sok gyermek azért nem kap CPR-t, mert a segítségnyújtók félnek az esetlegesen okozott sérülésektől. Ez a félelem nem megalapozott. Sokkal jobb, ha a felnőtt BLS eljárást alkalmazzuk gyermekek esetében, mint ha nem teszünk semmit. A segítségnyújtók képzése során világossá kell tenni, hogy a felnőtt eljárás alkalmazható nem lélegző és eszméletlen gyermekek esetében. Az alábbi apró változtatásokkal az eljárás még jobban alkalmazható gyermekek újraélesztésére. Végezzen öt befúvást a mellkasi kompressziók megkezdése előtt (felnőtt eljárás 5b) Az egyedül lévő segítségnyújtó végezzen 1 percig CPR-t, mielőtt elmenne segítséget kérni. A mellkast a kompresszió során annak egyharmadáig nyomja be. 1 évnél fiatalabb bajbajutott esetében két ujjal végezze a kompressziókat. Gyermekek esetében a kompressziót végezheti egy kézzel is, a harmad mélység elérése a lényeg. Ugyan ezek a változtatások alkalmazandóak vízbefulladás esetén is. Az öt befúvással való kezdés, és az 1 perces CPR segítségkérés előtt javíthatja az életben maradás esélyeit. Ezeket a módosításokat azoknak kell csak tanítani, akiknek speciális feladatuk van, mely feladat során találkozhatnak vízbefulladásos esetekkel (pl. vízimentők). A vízbefulladás könnyen felismerhető, de annak a felismerése, hogy a keringési rendszer zavarát esetleg trauma vagy mérgezés okozta már jóval nehezebb, ezért az utóbbi két eset gyanújakor is a normális eljárással kell kezelni a bajbajutottat.

11 19. ábra Felnőtt alap újraélesztés kiegészítése, vízi balesetekhez Bevezetés A vízbefulladás gyakori halálok Európában. Az oxigénhiány a leggyakoribb, és legveszélyesebb velejárója ezeknek az eseteknek. A végkimenetelt tekintve nagyon fontos a hypoxiában eltöltött időtartam hossza. Éppen ezért ilyen esetekben az oxigenizáció és a keringés minél gyorsabb helyreállítása az elsődleges feladat. A helyszínen történő azonnali újraélesztés elengedhetetlen a túléléshez és az idegrendszeri károsodások elkerüléséhez. A segítségnyújtó elsődleges feladatai, a CPR megkezdése, és a mentőszervezetek azonnali értesítése. A spontán légzéssel és keringéssel rendelkező bajbajutottak, a kórházi kezelés után jó eséllyel lesznek tünetmentesek. Statisztika Az egészségügyi világszervezet (WHO) adatai szerint évente körül-belül ember halálát okozza vízbefulladás világszerte. További évi 1.3 millió életév veszik el vízbefulladás okozta tartós károsodások miatt. A vízbefulladásos balesetek 97%-a alacsony életszínvonalú országokban következik be ben, Angliában 427, az USA-ban pedig 4073 eset történt, ez 0,8 illetve 1,45 esetet jelent emberre vetítve. Európában a fiatal férfiak esetében a vízbefulladás a vezető baleseti halálok. Az alkoholos befolyásoltság az esetek 70%- ában mutatható ki. A jelen ajánlás az egyedi vízbefulladásos esetek ellátására koncentrál, nem pedig a vízi tömegkatasztrófák menedzsmentjére. Alap újraélesztés Vízből történő mentés és a kezelés Mindig ügyeljen saját testi épségére és minimalizálja az önre és a bajbajutottra leselkedő veszélyeket. Törekedjen arra, hogy ha lehetséges a fuldokló mentéséhez ne kelljen vízbe mennie Juttassa partra valamennyi fuldoklót és kezdje meg az újraélesztésüket amilyen gyorsan, és biztonságosan csak lehetséges. A gerinc nyaki sérülése nagyon ritka ezekben az esetekben (körül-belül 0,5%). Tekintve, hogy a vízben nehézkes rögzíteni a gerincet, ne töltsön ilyesmivel időt, hanem törekedjen a bajbajutott minél hamarabb történő partra juttatására. Helytelenül használt nyakgallér a légutak elzáródásához vezethet eszméletlen bajbajutottaknál. A feltételezhetően gerincsérült bajbajutottaknál is elsődleges a szárazföld elérése, és a CPR megkezdése (ez igaz arra az esetre is, ha nem áll rendelkezésre gerincágy), ekkor törekedjünk a gerincet érő behatások minimalizálására. A gerinc sérülése nem valószínűsíthető, csak abban az esetben, ha a baleset körülményei

12 erre utalnak, vagy ha egyéb komoly traumás sérülések is látszanak, például, ha a bajbajutott vízbe ugrott, vagy vízisíelt, vagy komoly sérülései vannak vagy alkoholos befolyásoltság érzékelhető. Amennyiben lehetséges a bajbajutottat vízszintes testhelyzetben emeljük ki a vízből, így csökkenthető a hypotenzió, vagy a keringés összeomlásának (kollapszus) kockázata. Lélegeztetés A vízbefulladásos esetek ellátásánál az első, és legfontosabb teendő a hypoxia megszüntetése. Lélegeztetés azonnali alkalmazása jelentősen növeli a túlélés esélyét. Az oxigénhiányos bajbajutottaknál kezdje meg a lélegeztetést, amint a légutakat megnyitotta, és biztonságba helyezet magát. Ez sekély vízben is lehetségessé válhat. A bajbajutott orrának befogása akadályokba ütközhet ezért a szájból-szájba lélegeztetés elfogadható alternatívájaként ilyenkor az orron-át történő lélegeztetés alkalmazható. Ha a képzettsége erre kiterjed, elkezdheti a lélegeztetést mélyebb vízben is, remélhetőleg valamilyen vízen úszó mentőeszköz segítségével. Ilyen mentőeszköz hiányában is lehetséges a lélegeztetés. Mély vízben történő lélegeztetésre nem kiképzett segítségnyújtók ne próbáljanak ilyen módon segítséget nyújtani. Amennyiben a bajbajutottnak nincs spontán légzése, a légutak megnyitása után alkalmazzon lélegeztetést 1 percig. Ha a bajbajutott légzése nem indul meg, a további segítségnyújtást a parttól való távolság határozza meg. Ha a bajbajutott partra juttatása feltételezhetően kevesebb, mint 5 percet vesz igénybe, akkor induljon el vele a part felé, és lélegeztesse menet közben. Ha ez az idő több mint 5 perc, akkor lélegeztesse még 1 percig, majd jutassa partra, amilyen gyorsan csak lehetséges. Ilyenkor ne töltsön időt a menet közbeni lélegeztetéssel. A légutak víztől való megszabadítására nincs szükség. A vízbefulladásos eseteknél a légutakba csak elenyésző mennyiségű víz kerül, ami gyorsan felszívódik a keringésben. A víz eltávolítása a légutakból bármilyen más módon, mint leszívással, körülményes és veszélyes. A gyomorszáji műfogás alkalmazása a gyomortartalom kihányásához vezethet, amely során annak darabjai a légutakba kerülhetnek, ezért ezt a módszert ne alkalmazza, hacsak nem egyértelmű az idegen test által okozott légúti elzáródás. Mellkasi kompresszió Amint a bajbajutottat eltávolította a vízből, ellenőrizze annak légzését. Amennyiben a segítségnyújtó képzettsége azt lehetővé teszi ellenőrizze a pulzust is, jóllehet ez még nehezebb vízbefulladás esetében, különösen hideg vízben történt baleset során. Ha bajbajutott nem lélegzik, kezdje meg a mellkasi kompressziók alkalmazását. A mellkasi kompresszió nem alkalmazható vízben. Defibrilláció Ha a bajbajutott nem reagál, nem lélegzik, és defibrillátor található a helyszínen, alkalmazza azt. A defibrillátor érintkezőit szárazra törölt bőrfelületre kell elhelyezni a megfelelő tapadás miatt. A defibrillátor hangjelzéseinek megfelelően alkalmazza a sokkokat. Amennyiben a bajbajutott maghőmérséklete 30 o C alatti, csak háromszor próbálkozzon, és csak az után hajtson végre további próbálkozásokat, miután a maghőmérséklet 30 o C fölé emelkedik. Hányás az újraélesztés során A gyomortartalom kihányása gyakran előfordul vízbefulladtak újraélesztése során, ez nagymértékben megnehezítheti a légutak átjárhatóságának fenntartását. Egy tanulmány szerint a mesterséges lélegeztetés során az esetek kétharmadában előfordult hányás, a mellkasi kompresszió és lélegeztetés együttes alkalmazása során, pedig a bajbajutottak 87%-nál jelentkezett ez a probléma. Abban az esetben, ha a bajbajutott hányni kezd, fordítsa a fejét oldalra, és távolítsa el a hányadékot a szájából, amennyiben lehetséges leszívással. Ha gerincsérülés gyanúja áll fenn, akkor görgesse az egész testek az oldalára, ügyelve arra, hogy a fej, a nyak és a felsőtest egymáshoz képesti viszonya közben ne változzon. Ehhez a művelethez több segítségnyújtó szükséges. Az újraélesztés feladása A bajbajutott újraélesztésének feladása, abbahagyása mindig nehéz döntés. Semmilyen biztos módszer nem áll rendelkezésre annak 100%-os biztonságú eldöntésére, hogy az újraélesztési próbálkozások mikor válnak reménytelenné. A helyszínen meghozott ilyen döntés később gyakran bizonyul tévesnek. Folytassa az újraélesztést egészen addig, amíg az 1. sikeres nem lesz, 2. magasabb szintű segítség a helyszínre nem érkezik, 3. ki nem fullad. Több mint 60 percig víz alatt lévő bajbajutottak is felépülhetnek maradandó idegrendszeri károsodás nélkül.