Hogyan alkalmazzuk sikeresebb szociális párbeszéd rendszerek "bevált gyakorlatait" - a svéd példa Claes-Mikael Jonsson Svéd Szakszervezeti Szövetség Budapest 2016.április 20-21.
Annak szép, aki megalkotta - avagy mi az a "modell"? Számos munkaerő piaci probléma/kérdés a politikai gazdaságtanban Munkaerő piaci intézkedések, pl. munkanélküli járadék, kollektív elbocsátások, életen át tartó tanulás, biztosítás, munkaerőpiaci készségek stb. Gazdaságpolitika, foglalkoztatás, infláció, monetáris és fiskális politika stb. Jóléti intézkedések, a munkaerő újratermelése Adópolitika, a munkaerőpiai viselkedés ösztönzésének egyik módja Kulturális szempontok, konfrontáció, együttműködés, kompromisszumok, békés kapcsolatok? Bérpolitika, a szakszervezetek lényege
A modellek "útfüggők" Nincs "az egy gyűrű". A legtöbb munkaerő piaci kérdés a szakszervezetek, a munkáltatók és a kormány közti interakcióban kerül megtárgyalásra. Hosszútávon egyetlen szereplő sem irányíthatja egyedül a kérdéseket és a partnereket. Minden országnak saját "modellje" van, de ritkán fordul elő, hogy választották volna. Szerves, és nem mechanikus. Az alapvető problémák megoldásának sokféle módja van. Ezért a "modellek" Sok szereplő határoz meg egy "modellt", pl. társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális szereplők.
A modellek tündöklése és bukása A problémákat hatékonyan kezelni tudó modellek divatossá válnak Az elmúlt három évtizedben divatba jött a holland, német, Új- zélandi, osztrák, dán és amerikai modell - majd megbukott. A sikeres modell a politikai gazdaságtan egészére nézve segíti a problémát megoldani.
A svéd modell Előadásomban a bérpolitikát és a szakszervezeti tevékenységek alaptevékenységét emelem ki (nem a jóléti, adózási, munkaerő piaci politikát stb.) De nézzük a legbonyolultabb kérdést: hogyan egyeztethető össze a teljes foglalkoztatás az alacsony inflációval? (A szakszervezeteket és a tagokat a teljes foglalkoztatás teszi erőssé. A teljes foglalkoztatás mindenki számára érték.)
A modellt nem egy nap alatt alakítjuk ki. Hosszú időn át fejlődik 1860-as évek - első kollektív szerződés 1905. december - Kompromisszum (közös egyetértés) 1909 - A nagy sztrájk 1928- A kollektív szerződések bekerülnek a jogi rendszerbe 1930-as évek - sztrájkok, sztrájkok és sztrájkok 1938 Saltsjöbadsavtalet 1952 Az Országos központ tárgyal (Rehn/Meidner) és tovább fejlődik...
A svéd modell három legfontosabb jellemzője 1) Magasfokú kollektív autonómia Általános szabály az állam be-nem-avatkozása Az állam bízik a szociális partnerekben A szociális partnerek folyamatosan igyekeznek vállalni a felelősséget (mert erőt, hatalmat ad) 2) A kollektív tárgyalás és szerződés a munkaerő piac szabályozásának elsődleges eszköze A jog és a kollektív szerződések (a kollektív tárgyalások révén) komplex formában kölcsönhatásban áll Teljes autonómia a bérek terén
A svéd modell három legfontosabb jellemzője 3) Ellentétes érdekek elismerése A gazdaságban betöltött eltérő szerepek és feladatok tiszteletben tartása A szakszervezetek támogatják a technológiai változást és a termelékenység-fokozó intézkedéseket (szerkezetváltás) A munkáltatók támogatják a szakszervezetek létét (kulturális szempont?)
Miért tud röpülni a dongó? Avagy, mitől működik a svéd modell? Magas szervezettségi arány, jelenleg 70% Minden munkavállalói csoport szakszervezeti tag (szellemi foglalkozásúak és fizikai dolgozók egyaránt) A munkáltatók is jól-szervezettek, jelenleg 80% Támogatja a jóléti és munkaerő piaci politika (amitől a szerkezetváltás lehetségessé válik) Társadalmi-kulturális tényezők Erős egyenlőség érzet? A hatalommegosztás jót tesz a tartós stabilitásnak?
A Rehn-Meidner modell A svéd modellt Rehn-Meidner modellnek is szokták hívni (mindketten az LO-nál dolgoztak) A modellt az 1945 utáni problémák megoldására dolgozták ki 1. Hogyan lehet rávenni az egoista szakszervezeteket arra, hogy szolidárisan együttműködjenek 2. Hogyan lehet az inflációt a teljes foglalkoztatás mellett kézben tartani Nem az elmélet vagy a modell számít - csakis a problémák dogmáktól mentes, gyakorlati megoldása
Rehn-Meidner féle fejlett kölcsönhatás - a szociális partnerek és az állam Három eszköz: 1) Restriktív pénzügyi és monetáris politika a kormány részéről (az infláció megelőzésére) 2) (Szolidáris) béremelés a gazdaság egészének termelékenység-növekedésének megfelelően (szakszervezetek/munkáltatók felelőssége) 3) Munkaerő piaci intézkedések a mobilitás és a biztonság érdekében Az alapok éveken keresztül szilárdak
Mennyire sikeres a svéd modell? 1950-1960 teljes foglalkoztatás ÉS alacsony infláció 1970-1980 teljes foglalkoztatás DE magas infláció 1990-2016 alacsony infláció DE nagymértékű foglalkoztatás Még mindig küzdünk a munkanélküliséggel - ötletek a harchoz: alacsony bérek kontra beruházás a magasabb bérekbe? neoliberalizmus kontra keynesianizmus?
De sikeres bértárgyalási modell is... 1) Megteremti a feltételeket a stabil és tartós bérköltség növekedéshez 2) Figyelembe veszi a nemzetközi versenyt 3) Biztosítja a termelőforrások hatékony felhasználását (teljes foglalkoztatás) 4) Biztosítja az igazságos elosztást (egyenlőség) 5) Biztosítja a gazdaságban a termelékenység rugalmasságát
Van-e Magyarország számára releváns svéd tapasztalat? A szakszervezeteknek politikai és gazdasági téren egyaránt cselekedni kell (politika pártként indult). Nem lehet figyelmen kívül hagyni a politikát. Joe Hill: Szervezni, szervezni és szervezni Egy szakszervezeti szövetséget és egy munkáltatói szövetséget alakítani ( vagy legalább egy intézményes tárgyalószervezetet)
A konfliktus drága. De, az együttműködés kultúrája a konfliktusokból fejlődött ki. A reálbér-növekedés és a profit a termelésből jön. Mind a szakszervezeteknek, mind a munkáltatóknak tartós szervezeti erőt kell kiépíteni. Bízzatok az erőtökben és érdekérvényesítő képességetekben. Általános vélemény: a kollektív tárgyalás nagyobb stabilitást ad a munkaügyi kapcsolatoknak, mint a jogalkotás. Melyek a politikai gazdaság tartós problémái (valós problémái)? Mit tehetnek a szakszervezetek a problémák megoldása érdekében? Ne azt kérdezzük, mit tehet az állam a szakszervezetekért, hanem hogy mit tehetnek a szakszervezetek az államért?