A MAGYAR BESZÉLT NYELV SAJÁTOSSÁGAI

Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar nyelv és Irodalom Tanszéke Filozofická fakulta Univerzity Komenského Katedra maďarského jazyka a literatúry A MAGYAR BESZÉLT NYELV SAJÁTOSSÁGAI Charakteristiky maďarského hovoreného jazyka Lanstyák István STIMUL Pozsony Bratislava 2009 1

Lanstyák István Lektorálta (recenzenti): Kolláth Anna Szépe Judit Vydal STIMUL pre Katedru maďarského jazyka Filozofickej fakulty Univerzity Komenského v Bratislave Bratislava, 2009 ISBN 978-80-89236-63-3, EAN 9788089236633 2

TARTALOM A BESZÉLT NYELV MIBENLÉTE ÉS JELLEMZİI I. A BESZÉLT ÉS AZ ÍROTT NYELV KAPCSOLATA II. A BESZÉLT ÉS AZ ÍROTT NYELV MIBENLÉTE ÉS JELLEMZİI 1. Megjelenési forma 2. Spontaneitás 3. Kötetlenség 4. További külsı tulajdonságok 5. Általános nyelvi tulajdonságok III. ÁTMENETEK AZ ÍROTT ÉS A BESZÉLT NYELV KÖZÖTT 1. Félkötött beszéd 2. Kötött beszéd 2.1. Reproduktív beszéd 2.2. Hangosítás A BESZÉLT NYELVI DISKURZUS I. BEVEZETÉS II. A BESZÉLT NYELV MINT DIALÓGUS 1. Párbeszéd magánbeszéd 2. A párbeszéd válfajai 2.1. Két, három és több résztvevıs diskurzus 2.2. Spontán és irányított diskurzus 2.3. Közvetlen és közvetett diskurzus 2.4. Fatikus és kísérı kommunikáció 2.5. Zártkörő és nyilvános diskurzus 2.6. Hivatalos és nem hivatalos diskurzus 2.7. Elsıdleges és másodlagos párbeszéd 3. A diskurzus típusai és nyelvi jelege a terepmunka szemszögébıl 4. A párbeszéd tagolódása 5. A beszélıváltás mechanizmusa 6. A párbeszéd lejegyzése A BESZÉLT NYELV HANGTANA I. ALKALMAZKODÁS 1. Igazodás 1.1. Hangszalagmőködés szerinti igazodás 1.1.1. Zöngésülés 1.1.2. Zöngétlenedés 1.2. Képzéshely szerinti igazodás 1.2.1. Mássalhangzó magánhangzóhoz 1.2.2. Mássalhangzó mássalhangzóhoz 1.3. Képzésmód szerinti igazodás 1.4. Ajakmőködés szerinti igazodás 2. Hasonulás 3

2.1. Részleges hasonulás 2.1.1. Zöngésség szerinti részleges hasonulás 2.1.2. Képzéshely szerinti részleges hasonulás a) Szibiláns-hasonulás b) Nazális-hasonulás c) Explozíva-hasonulás 2.2. Teljes hasonulás 2.2.1. Hangtani kötöttségő teljes hasonulás a) Explozívák affrikálódása b) Spiránsok affrikálódása c) Nazálisok teljes hasonulása d) Likvidák teljes hasonulása e) Egyéb magánhangzóközi mássalhangzó-kapcsolatok teljes hasonulása 2.2.2. Alaktani kötöttségő teljes hasonulás a) A j-vel kezdıdı toldalékok hasonulása b) A v-vel kezdıdı toldalékok hasonulása c) Az ez, az mutató névmások véghangzójának hasonulása 2.3. Kölcsönös hasonulás 2.3.1. Hangtani kötöttségő a) Összeolvadásos affrikáció b) Affrikáták és spiránsok összeolvadása 2.3.2. Alaktani kötöttségő a) Összeolvadásos palatalizáció (jésítés) b) A -t végő igék felszólító módjával kapcsolatos összeolvadás II. LAZÍTÁS 1. Redukció 1.1. Hosszú hangok redukciója 1.1.1. Mássalhangzó-rövidülés (degemináció) a) Mássalhangzó szomszédságában b) Magánhangzóközi (intervokális) helyzetben c) Abszolút szóvégi helyzetben 1.1.2. Magánhangzó-rövidülés a) Felsı nyelvállású magánhangzók rövidülése b) Középsı nyelvállású magánhangzók rövidülése c) Alsó nyelvállású magánhangzók rövidülése 1.2. Rövid hangok redukciója 1.2.1. Ultrarövid hangok keletkezése a) Ultrarövid mássalhangzók keletkezése b) Ultrarövid magánhangzók keletkezése 1.2.2. Redukciós hangcsere a) Redukciós mássalhangzócsere aa) Explozívák spirantizálódása ab) Affrikáták spirantizálódása (dezaffrikálódás) ac) Spiráns aproximánssá válása (approximálódás) b) Redukciós magánhangzócsere ba) Magánhangzó-centralizáció bb) Siklóhanggá válás 1.3. Redukciós hangszínváltozás 2. Törlés 2.1. Részleges törlés 4

2.1.1. Palatalizálódás 2.1.2. Nazalizálódás 2.1.3. Pótlónyúlás 2.2. Teljes törlés 2.2.1. Mássalhangzó-kivetés a) Torlódásos kivetés b) Torlódás nélküli kivetés ba) Szóbelseji helyzetben 2.2.2. Magánhangzó-kivetés (elízió) a) Horger-törvény b) Egyszerő magánhangzó-kivetés 2.2.3. Csonkulás a) Egyszerejtés (haplológia) b) Zsugorodás c) Fúzió (egybeolvadás) d) Egyszerő csonkulás 3. Sorozatok 4. Lazítás és nyelvi változás A BESZÉLT NYELV GRAMMATIKÁJA I. MONDATÉPÍTÉS SAJÁTOSSÁGAI 1. A mondatépítés lineáris jellege 2. A mondatépítés rendezetlensége 2.1. Következetlen mondatfőzés 2.2. Alanyváltás 2.3. Szokatlan szórend 2.4. Lazán kapcsolódó mondatrészek, mondatrészletek, tagmondatok 2.5. Közbevetések, közbeékelések, hozzátoldások 3. Mondatátszövıdés II. REDUNDANCIA- ÉS HIÁNYJELENSÉGEK 1. Redundanciajelenségek 1.1. Beszédtöltelékek 1.1.1. Töltelékszók 1.1.2. Töltelékkifejezések 1.2. Ismétlések 1.2.1. Szóismétlés 1.2.2. Szóhalmozás 2. Hiányjelenségek 2.1. Ellipszis és kihagyás 2.1.1. Ellipszis (kontextuális ellipszis) 2.1.2. Kihagyás (szituatív ellipszis) a) Összetett mondatot érintı kihagyás b) Egyszerő mondatot, ill. összetett mondat tagmondatát érintı kihagyás c) Szószerkezetet érintı kihagyás d) Szókapcsolatot érintı kihagyás e) Lexémát érintı kihagyás f) Szót, ill. morfémát mint hangsort érintı kihagyás 2.1.3. Hiány (nem rekonstruálható kihagyás) 5

2.2. Félbeszakítás 2.2.1. Önközbevágás 2.2.2. Félbeszakítás és közbevágás 2.2.3. Félbehagyás 2.3. Deixis 2.4. A birtokos személyjel elmaradása III. EMFATIKUS JELENSÉGEK 1. Mondatszók 1.1. Indulatszók 1.2. Interakciós mondatszók 1.3. Módosítószók 1.4. Hangutánzó mondatszók 2. Dativus ethicus IV. NEM INHERENSEN BESZÉLT NYELVI JELENSÉGEK 1. Topik- és fókuszismétlı névmás használata A magyar mondattagolás szerkezeti egységei A topikismétlı névmások A topikismétlı névmások nyelvtani funkciója A topikismétlı névmások nyelvlélektani funkciója 2. A létige és a határozói igenév kapcsolata szenvedı értelemben 3. Birtokos jelzıként használt személyes névmási határozószó MEGAKADÁSJELENSÉGEK I. BEVEZETÉS II. A SZŐKEBBEN VETT MEGAKADÁSJELENSÉGEK TÍPUSAI 1. Beszédtempó-lassulás 2. Hangzónyújtás 2.1. Szókezdı hang nyújtása 2.2. Szóbelseji hang nyújtása 2.3. Szóvégi hang nyújtása 2.4. Határozott névelı nyújtása 3. Tagolt ejtés 4. Néma szünet 4.1. Szóközi néma szünet 4.2. Szóbelseji néma szünet 5. Habozás (hezitáció) 5.1. Szóközi habozás 5.2. Szóbelseji habozás 6. Újrakezdés 6.1. Újraindítás 6.1.1. Ismétléses újraindítás a) Egyszeri ismétléses újraindítás b) Többszöri ismétléses újraindítás 6.1.2. Javításos újraindítás 6.2. Újramondás 6.2.1. Ismétléses újramondás a) Egyetlen szó ismétlése b) Több szó ismétlése 6

6.2.2. Javításos újramondás NYELVBOTLÁSOK I. A NORMASÉRTÉSEK TÍPUSAI 1. Nyelvhelyességi hiba 2. Nyelvváltozat-tévesztés 3. Hiba 4. Nyelvbotlás 4.1. A nyelvbotlás mibenléte 4.2. A nyelvbotlások javítása 4.3. A nyelvbotlások osztályozása II. HANGTANI BOTLÁSOK 1. Hangkiesés 1.1. Mássalhangzó-kiesés 1.1.1. Torlódásos kiesés a) Szó elején b) Szó belsejében c) Szó végén d) Toldalékban 1.1.2. Torlódás nélküli kiesés a) Szó elején b) Szó belsejében c) Toldalékban 1.2. Magánhangzó-kiesés 1.2.1. Torlódásos kiesés 1.2.2. Torlódás nélküli kiesés a) Szó elején b) Szó belsejében 1.3. Több hang kiesése (tévesztéses csonkulás) 1.3.1. Szótıben a) Szó belsejében b) Szó végén 1.3.2. Toldalékban 2. Hangbetoldódás 2.1. Anticipációs, ill. perszeverációs indítékú hangbetoldódás 2.1.1. Anticipációs indítékú hangbetoldódás a) Mássalhangzó-betoldódás b) Magánhangzó-betoldódás c) Több hang betoldódása 2.1.2. Perszeverációs indítékú hangbetoldódás a) Mássalhangzó-betoldódás b) Több hang betoldódása 2.1.3. Anticipációs-perszeverációs indítékú hangbetoldódás a) Mássalhangzó-betoldódás b) Magánhangzó-betoldódás 2.2. Egyszerő hangbetoldódás 2.2.1. Mássalhangzó-betoldódás 2.2.2. Magánhangzó-betoldódás 2.2.3. Több hang betoldódása 7

3. Hangcsere 3.1. Teljes távhasonulás 3.1.1. Anticipációs indítékú teljes távhasonulás a) Mássalhangzócsere b) Magánhangzócsere c) Több hang cseréje 3.1.2. Perszeverációs indítékú teljes távhasonulás a) Mássalhangzócsere b) Magánhangzócsere c) Több hang cseréje 3.1.3. Anticipációs-perszeverációs indítékú teljes távhasonulás a) Mássalhangzócsere b) Magánhangzócsere 3.2. Részleges távhasonulás 3.2.1. Anticipációs indítékú részleges távhasonulás a) Képzéshely szerinti részleges távhasonulás b) Képzésmód szerinti részleges távhasonulás 3.2.2. Perszeverációs indítékú részleges távhasonulás a) Képzéshely szerinti részleges távhasonulás b) Képzésmód szerinti részleges távhasonulás c) Hangszalagmőködés szerinti részleges távhasonulás 3.2.3. Anticipációs-perszeverációs indítékú részleges távhasonulás a) Képzéshely szerinti részleges távhasonulás b) Hangszalagmőködés szerinti részleges távhasonulás 3.3. A palatoveláris harmóniával kapcsolatos hangcsere 3.3.1. A palatoveláris harmónia túláltalánosítása a) Szótıben érvényesülı b) Szótı és toldalék viszonylatában érvényesülı 3.3.2. Tévesztéses palatoveláris elhasonulás a) Szótıben történı palatoveláris elhasonulás b) Toldalékban történı palatoveláris elhasonulás 3.3.3. Hangrendi átcsapás 3.4. Egyszerő hangcsere 3.4.1. Mássalhangzócsere a) Szón belüli b) Toldalékbeli 3.4.2. Magánhangzócsere 3.4.3. Magánhangzó-mássalhangzó csere 3.4.4. Több hang cseréje 4. Alaktévesztés 5. Sorrendi botlás 5.1. Két érintkezı hang helycseréje 5.1.1. Mássalhangzók egymással 5.1.2. Magánhangzók egymással 5.1.3. Mássalhangzó magánhangzóval 5.2. Két távolabbi hang helycseréje 5.2.1. Mássalhangzók egymással 5.2.2. Magánhangzók egymással 5.2.3. Mássalhangzó magánhangzóval 8

5.3. Több hang helycseréje III. SZÓKÉSZLETTANI BOTLÁSOK 1. Lexémakiesés 1.1. Szabad morféma kiesése 1.1.1. Fogalomszó kiesése 1.1.2. Formaszó kiesése 1.2. Összetételi tag kiesése 1.2.1. Kéttagú összetett szavakban 1.2.2. Többtagú összetett szavakban 2. Lexémabetoldódás 2.1. Anticipációs, ill. perszeverációs indítékú lexémabetoldódás 2.1.1. Anticipációs indítékú lexémabetoldódás a) Fogalomszó betoldódása b) Formaszó betoldódása 2.1.2. Perszeverációs indítékú lexémabetoldódás a) Fogalomszó betoldódása b) Formaszó betoldódása 2.2. Egyszerő lexémabetoldódás 2.2.1. Fogalomszó betoldódása 2.2.2. Formaszó betoldódása 3. Lexémacsere 3.1. Hangzási hasonlóságon alapuló lexémacsere 3.1.1. Idegen szavakban 3.1.2. Nem idegen szavakban 3.2. Jelentéstani kapcsolaton alapuló lexémacsere 3.2.1. Azonos fogalomkörbe tartozó szó, hiponima, hiperonima a) Igék, cselekvésnevek (nomen actionisok) és melléknévi igenevek b) Melléknevek c) Fınevek d) Kötıszók, vonatkozó névmások e) Névutók f) Egyéb 3.2.2. Antonima 3.2.3. Metonima, partonima 3.2.4. Adott kontextusban gyakrabban elıforduló másik szó (kollokáció) 3.3. Anticipációs, ill. perszeverációs indítékú lexémacsere 3.3.1. Anticipációs indítékú lexémacsere 3.3.2. Perszeverációs indítékú lexémacsere 3.3.3. Metatézis jellegő 3.4. Nyelven kívüli okokkal magyarázható lexémacsere 3.4.1. A nyelven kívüli környezet hatására bekövetkezı lexémacsere 3.4.2. Freudi elszólás 3.4.3. Tárgyi tévedésre visszavezethetı lexémacsere 4. Szóalaktévesztés 4.1. Szóalakvegyülés 4.2. Szóösszevonás 5. Sorrendi botlás 5.1. Összetett szavakban 5.1.1. Egyszerő helycsere 5.1.2. Kettıs helycsere 9

5.2. Igekötıs igékben 5.3. Állandósult szókapcsolatokban 6. Szókapcsolat-tévesztés 6.1. Szókapcsolat-vegyülés 6.1.1. Névszói alaptagú 6.1.2. Igei alaptagú 6.2. Szókapcsolat-összevonás 6.3. Hangtani indítékú szókapcsolat-tévesztés 6.4. Egyszerő szókapcsolat-tévesztés 7. A nyelvem hegyén van jelenség A szótévesztések korrigálási módja IV. ALAKTANI BOTLÁSOK 1. Toldalékkiesés 1.1. Képzı kiesése 1.1.1. Igeképzı kiesése a) Szócserés b) Szóalak-tévesztéses 1.1.2. Névszóképzı kiesése a) Szócserés b) Szóalak-tévesztéses 1.2. Ragok és jelek kiesése 1.2.1. Igerag kiesése 1.2.2. Igejel kiesése 1.2.3. Névszórag kiesése 1.2.4. Névszójel kiesése 1.3. Kötıhangzó kiesése 1.4. Több toldalék kiesése 2. Toldalékbetoldódás 2.1. Anticipációs, ill. perszeverációs indítékú toldalékbetoldódás 2.1.1. Anticipációs toldalékbetoldódás a) Képzı betoldódása b) Rag és jel betoldódása 2.1.2. Perszeverációs toldalékbetoldódás a) Képzı betoldódása b) Rag és jel betoldódása 2.1.3. Anticipációs perszeverációs toldalékbetoldódás a) Képzı kettıztetése b) Rag és jel kettıztetése 2.2. Egyszerő toldalékbetoldódás 2.2.1. Képzık betoldódása 2.2.2. Ragok és jelek betoldódása 3. Toldalékcsere 3.1. Anticipációs, ill. perszeverációs indítékú toldalékcsere 3.1.1. Anticipációs indítékú toldalékcsere 3.1.2. Perszeverációs indítékú toldalékcsere 3.2. Egyszerő toldalékcsere 3.2.1. Képzıcsere 3.2.2. Rag- és jelcsere a) Igeragok cseréje b) Névszóragok cseréje 10

c) Névszójelek cseréje d) Vegyes 4. Morfológiai alaktévesztés 4.1. Toldalékalak-tévesztés 4.1.1. Hangtani indítékú toldalékalak-tévesztés 4.1.2. Alaktani indítékú toldalékalak-tévesztés 4.1.3. Vegyüléses jellegő toldalékalak-tévesztés 4.2. A toldalékok kapcsolódásával összefüggı botlások 4.2.1. Névszók 4.2.2. Igék 5. Sorrendi botlás 5.1. Anticipációs ill., perszeverációs indítékú sorrendi botlás 5.1.1. Anticipációs indítékú helycsere 5.1.2. Perszeverációs indítékú helycsere 5.1.3. Metatézis 5.2. Tımorfémák helycseréje V. MONDATTANI BOTLÁSOK 1. Szerkezet-és mondattévesztés 1.1. Szerkezet- és mondatvegyülés 1.1.1. Szerkezetvegyülés 1.1.2. Mondatvegyülés és mondatváltás a) Mondatvegyülés b) Mondatváltás (anakoluthon, anakoluthia) 1.2. Szerkezet- és mondatösszevonás 1.2.1. Szerkezet-összevonás 1.2.2. Mondatösszevonás és mondatzsugorítás 1.3. Egyeztetés eltévesztése 1.3.1. Számbeli egyeztetés eltévesztése a) Alany és állítmány közt b) Összetett állítmány részei közt egyeztetés c) Számnévi, ill. mennyiséget kifejezı névmási, melléknévi jelzı és a jelzett szó közt d) Fınévi mutató névmási kijelölı jelzı és jelzett szava közt e) Birtokos jelzı és jelzett szava közt f) Fımondatban álló névszó és a mellékmondatban lévı vonatkozó névmás közt g) Egyéb 1.3.2. Személybeli egyeztetés eltévesztése a) Alany és állítmány közt b) Birtokos jelzı és jelzett szava közt 1.3.3. Határozottságbeli egyeztetés eltévesztése a) Alanyi ragozás helyett tárgyas b) Tárgyas ragozás helyett alanyi 1.3.4. Esetbeli egyeztetés eltévesztése 1.4. Széttagolódás 2. Szórendi botlás 3. Egyéb botlások 3.1. Tagadással kapcsolatos botlások 3.1.1. Fölös tagadás 3.1.2. Elmaradt tagadás 3.2. Igeidık és igemódok használatával kapcsolatos botlások 11

3.2.1. Igeidıkkel kapcsolatos botlások 3.2.2. Igemódokkal kapcsolatos botlások 3.2.3. Egyéb botlások 3.3. Vegyes botlások SZAKIRODALOM 1. A beszélt nyelv általában 2. A beszélt nyelv hangtana általában 3. Beszélt nyelv lazításos jelenségek 4. Beszélt nyelv paranyelv, nonverbális kommunikáció 5. Beszélt nyelv hangtani megakadásjelenségek és botlások 6. Beszélt nyelv alaktani, mondattani, szókészlettani botlások 7. Botlástárak 7.1. A Nyelvtudományi Intézetben épülı Nyelvbotlás -korpusz 7.2. Huszár Ágnes győjteménye (mutatványok) 8. A beszélt nyelv mondat- és szövegtana 9. Beszélt nyelv nyelvváltozatok, stílusrétegek 10. A beszélt és az írott nyelv átmeneti mőfajai 11. Beszélt nyelv vegyes 12. Diskurzus, diskurzív jelenségek, társalgás, kommunikáció 13. Háttérirodalom ÁLTALÁNOS PÉLDATÁR (lazításos jelenségek és megakadásjelenségek) BOTLÁSTÁR 12

A BESZÉLT NYELV MIBENLÉTE ÉS JELLEMZİI Az emberek iskolai tanulmányaik során az alapiskolától kezdve a tananyag keretében szinte kizárólag az írott nyelvvel találkoznak. Ezért az írott nyelv jellegzetességeit mindenki sokkal jobban ismeri, mint a beszélt nyelvet. Sıt a legtöbb ember a beszélt nyelvrıl valószínőleg úgy gondolkodik, mint az írott nyelvtıl sajnálatos módon eltérı, tökéletlen nyelvváltozatról. Mivel ez a kép teljesen hamis, alapvetıen fontos, hogy a felsıoktatási intézmények magyar és idegen nyelv szakos hallgatói, továbbá a szociolingvisztikai kutatások terepmunkásai és lejegyzıi a terepmunka megkezdése elıtt olyannak ismerjék meg a beszélt nyelvet, mint amilyen az valójában. I. A BESZÉLT ÉS AZ ÍROTT NYELV KAPCSOLATA A beszélt és az írott nyelv az emberi nyelvek két alapvetı létezési formája. A kettı közül mind filogenetikailag, mind ontogenetikailag a beszélt nyelv az elsıdleges, de annál nem magasabb vagy alacsonyabb rangú. Mint nyelvváltozatok a beszélt és az írott nyelv két sajátos regiszter, amelyek persze belülrıl nagyon tagoltak, azaz számtalan részregiszterbıl állnak. A beszélt nyelv megelızi az írottat t ö r t é n e t i l e g is (az emberiség egészét tekintve), de o n t o g e n e t i k a i l a g is (azaz minden egyes egyén életében is). Bár az írott nyelv a beszélt nyelvbıl jött létre, az elmúlt évezredek során jelentıs mértékben el is szakadt tıle, önállósult, sıt az írás, az írni tudó emberek és az általuk létrehozott vagy lejegyzett (vallási, irodalmi, hivatali) szövegek nagyobb tekintélye miatt a beszélt nyelvnél nagyobb presztízsre tett szert, s az írott nyelv vált a nyelv egészének fı reprezentánsává. A nyelvtudomány története során az írás és a beszéd viszonyáról r e n d k í v ü l e l t é r ı f e l f o g á s o k alakultak ki. Amint David Crystal írja, az írott nyelv évszázadokon keresztül kiváltságos helyzetben volt: mint az irodalom közvetítı közege a nyelvi tökéletesség követendı példája lett. Azt tartották, hogy az írás állandóságot és tekintélyt kölcsönöz a nyelvnek. Ennek megfelelıen a nyelvtani szabályok illusztrálására kizárólag írott szövegeket használtak. Ezzel szemben a mindennapi beszélt nyelvvel nem törıdtek, nem tartották tanulmányozásra érdemesnek, csak a gondosság és a szervezettség hiányát, a rendhagyóságot látták benne. A 19. század folyamán szórványosan voltak ugyan bírálói ennek az álláspontnak, de igazán alternatív megközelítés csak a 20. században terjedt el. Az új iskola azzal érvelt, hogy a beszéd sok ezer évvel megelızi az írást; hogy magától kialakul a gyermekekben (míg az írást mesterségesen kell tanítani); s hogy az írásrendszerek másodlagosak, legtöbbször a beszédhangokra épülnek. Leonard Bloomfield például úgy tartotta, hogy az írás nem nyelv, hanem csupán a nyelv rögzítésének módja látható jelek segítségével. E megközelítés szerint a beszédnek kell a nyelvészeti kutatás elsıdleges tárgyát is képeznie. A világ kultúráinak többsége soha nem rendelkezett írásbeliséggel, így a kérdésben nincs is választási lehetıségük. 13

A m a i n ye l v t u d o m á n y egyértelmően azon az állásponton van, hogy az írás és a beszéd a nyelv két különbözı, de egyenrangú megjelenési formája. Nem igaz, hogy a kommunikáció egyik közvetítı közege eredendıen jobb, mint a másik. Akármi is a köztük fennálló történeti viszony, tagadhatatlan tény, hogy a modern társadalmak tagjai két rendkívül eltérı kommunikációs rendszerrel rendelkeznek, mindkettı eltérı kommunikációs igények kielégítésére alakult ki, s mostanra mindkettı sajátos, a másik közegben elérhetetlen kifejezési lehetıségeket nyújt. Az írás nem helyettesítheti a beszédet, ahogy a beszéd sem az írást. A beszélt és az írott nyelv eltérı normarendszere természetesen nem azt jelenti, hogy ezek teljesen eltérı szabályok győjteményei volnának; ez esetben a beszélt és az írott nyelv nem lehetne ugyanannak a nyelvnek a két létformája. Amint Huszár Ágnes is megállapítja, a nyelvi jelenségek legnagyobb része mindkét normának része. A beszélt és az írott nyelv normája között a legtöbb különbség talán a m o n d a t t a n b a n van. Ez után következik a hangtan, pontosabban a szavak és toldalékok hangalakját érintı f o n o l e x i k a, amely sokszor eltér az írott nyelv hangosított válfajának hangtanától. Jól érzékelhetı a különbség a s z ó k é s z l e t t a n területén is: bár a legtöbb szó éppúgy elıfordulhat a beszélt, mint az írott nyelvben, jelentıs azoknak a szókészleti elemeknek a száma is, amelyek elsısorban az egyik vagy a másik regisztertípushoz kötıdnek. A legkevesebb eltérés a két regisztertípus közt kétségtelenül a f o n é m a r e n d s z e r b e n és az a l a k t a n b a n van, nem számítva a toldalékok hangalakjának eltéréseit, de ez fonolexikai kérdés. A beszélt és az írott nyelv kölcsönhatásban van egymással. Amint említettük, minél informálisabb helyzetben történik az írás, annál több beszélt nyelvi sajátosság jelenik meg benne (pl. informális írott üzenetek, ímél, cset, esemes). Formális beszédhelyzetekben pedig az élıszóban is megjelennek az írott nyelvre jellemzı szavak, fordulatok. Az írás sokféleképpen képes befolyásolni a beszédet. Nem sokkal az olvasás elsajátítása után a gyermekek az írásos közeget használják fel beszélt szókincsük bıvítésére ahogy azt számos felnıtt is teszi. Kölcsönszavak érkezhetnek a nyelvbe az írásos közeg közvetítésével. Elıfordulhat, hogy a nyelv egészét csak íráson keresztül ismerjük (pl. a latin vagy az idegennyelv-tanulás bizonyos formáinak esetében). Egy régi írott nyelv pedig alapjául szolgálhat egy modern beszélt nyelvnek (pl. a hébernek). II. A BESZÉLT ÉS AZ ÍROTT NYELV MIBENLÉTE ÉS JELLEMZİI 1. Megjelenési forma A beszélt nyelv legnyilvánvalóbb elhatároló sajátossága az írotthoz képest amint neve is mutatja az, hogy elsıdlegesen hangzó formában valósul meg. Az írott nyelv ezzel szemben elsıdlegesen grafikus formában valósul meg, leginkább valamilyen felületre felvitt jelek formájában. Alább lesz róla szó hogy az írott nyelvi szövegeket is meg lehet valósítani hangzó formában, ez azonban másodlagos megvalósulás, a korábban leírták reprodukálása vagy hangosítása. 14

Az eleve reprodukálásra vagy hangosításra szánt szövegek tartalmazhatnak bizonyos beszélt nyelvi sajátosságokat, ám annak ellenére írott nyelvi szövegekrıl van szó. Hasonlóképpen a beszélt nyelvi szövegeket is meg lehet valósítani írott formában, azonban ez is másodlagos megvalósulás, a korábban megszületett és hangrögzítı eszközzel rögzített beszélt nyelvi diskurzus leírása, amely természetesen leírt formában is beszélt nyelvi diskurzus marad. A prototipikus beszélt nyelv további két fontos tulajdonsága, hogy lélektani szempontból spontán, nyelvi szempontból pedig kötetlen, de valójában ugyanannak az érmének a két oldaláról van szó. 2. Spontaneitás A prototipikus beszélt nyelv spontaneitása azt jelenti, hogy az ilyen beszéd elıkészítés nélkül történik: a preverbális szakasz, mondanivalón való gondolkodás, azaz az ún. konceptuális tervezés, a gondolatok nyelvi formába öntése, az ún. formulálás (amely grammatikai [szemantikai + szintaktikai] és fonetikai kódolásból áll), valamint az artikuláció egy idıben vagy csak villanásnyi idıeltolódással zajlik. Az írásos fogalmazás legtöbbször még sokkal tudatosabb tevékenység, a beszélınek lehetısége van átgondolnia mondandóját, használhat szótárakat, nyelvhelyességi kézikönyveket stb. 3. Kötetlenség A prototipikus beszélt nyelv kötetlensége azt jelenti, hogy a beszélı a beszédtevékenység során nem támaszkodik korábban leírt vagy hallott szövegre, vagyis a beszélt nyelv legalábbis makroszinten ún. szövegfüggetlen szövegalkotás révén jön létre. Az írásos fogalmazás esetében a beszélı általában sokkal közvetlenebbül használhat föl más szövegeket is. A független szövegalkotás mibenlétét akkor értjük meg, ha a f ü g g ı s z ö v e g a l k o t á s - r ó l is beszélünk egy kicsit. A függı szövegalkotás legszélsıségesebb válfaja a nagy pontossággal történı fordítás, de függı szövegalkotás az ún. szelektív és nagyoló fordítás is. Ezenkívül függı szövegalkotás révén jön létre makroszinten akár egy nyelven belül, akár nyelvközi viszonylatban a parafrázis, az adaptáció, a szinopszis, a tartalmi összefoglaló, az annotáció, a beszámoló, az ismertetés, a paródia, a plagizált szöveg ( plagizátum ), a többékevésbé memorizált (tankönyvi és egyéb) szövegek visszamondása stb. is; ezenkívül ide szokták sorolni az olyan szövegtípusokat is, mint a kommentár, a recenzió vagy a bírálat. M i k r o s z i n t e n a függı szövegalkotáshoz tartozik a más írott vagy beszélt nyelvi szövegrészletekbıl való idézés, ezekre való hivatkozás és utalás (allúzió), ami a társalgásban a beszélgetıtárs(ak) által mondottak egy-egy részletének elismétlését is jelentheti, továbbá az elhangzottak alapján történı visszakérdezés stb. Mikroszinten a spontán beszéd is lehet függı szövegalkotás, amikor például a beszélı a másik beszélı által elhangzottakat ismétli el szó szerint vagy tartalmilag. 4. További külsı tulajdonságok 15

Az említett három alapvetı tulajdonságán kívül további három tulajdonságát említjük még meg a beszélt nyelvnek. Itt most nem a beszélt nyelvi szövegeknek a szó szorosabb értelmében vett nyelvi tulajdonságairól beszélünk, hanem a beszélt nyelvnek mint olyannak azokról a külsı jellemzıirıl, amelyek segítenek megmagyarázni, hogy a beszélt nyelv miért valósul meg olyan nyelvi formában, amilyenben. Csak ezekhez kapcsolódva utalunk a beszélt nyelv két általános nyelvi tulajdonságára. A beszélt nyelvi szövegek különféle konkrét nyelvi tulajdonságaival késıbb foglalkozunk. 4.1. A spontán, kötetlen beszéd nemcsak elıkészítetlen, hanem idıhöz kötött, múlékony, egyszeri is (erre utal a szó elszáll, az írás megmarad szólás) és visszavonhatatlan, meg nem másítható. Korrekcióra van ugyan lehetıség, ám az elhangzottak nem tehetık el nem hangzottá. Ezzel szemben az írás térhez kötött, statikus, állandó. A fogalmazás közben elkövetett hibák sok esetben eltüntethetık. A befogadónak rendszerint nemcsak egyszer van alkalma elolvasni az írott szöveget, hanem többször is. A spontán, kötetlen beszédnek ezekbıl a jellemzıibıl érthetık meg a beszélt nyelvi szövegek mondatszerkezetének különféle lazaságai és a tévesztések és hibázások 1 feltőnıen nagy száma. A beszélt nyelvben minden javított tévesztés is tévesztés marad, mivel az eredeti változat sem válik semmissé. Az írott nyelv szerkezete többnyire sokkal feszesebb, sokkal kevesebb benne a tévesztések száma, s ezek részben más jellegőek is. Az írott nyelvi szövegekben csak azok a tévesztések maradnak benne, amelyeket a beszélı nem vett észre vagy nem akart, esetleg nem tudott kijavítani (kivéve, ha nem volt lehetısége a javításra). Az írott nyelv épp állandósága révén bír különleges státussal. A megállapodásokat, így a szerzıdéseket jogi érvényességük érdekében a mai korban rendszerint írásba kell foglalni. Az írott nyelvnek s z e l l e m i s z e m p o n t b ó l is nagy a jelentısége. Például a Biblia szerint Isten írott igéje az utolsó pontocskáig Istentıl ihletett, nem lehet belıle semmit elvenni, hozzá sem lehet tenni. Jellemzı, hogy amikor Jézust a sátán megkísértette, Jézus az írott igével válaszolt neki, holott ı maga az ige, s ha saját maga fogalmazott volna is, akkor is az igét szólta volna. 4.2. A spontán, kötetlen beszéd fontos jellemzıje, hogy beszédhelyzetbe ágyazott. Ez azt jelenti, hogy a beszélı fıleg a szemtıl szembe történı, közvetlen diskurzus esetében nagymértékben támaszkodik a beszédhelyzetre, s ebbıl következıen mondandójának számos részletét nem fejezi ki verbálisan. Az ilyen beszédet, szövegalkotást akár beszédhelyzetfüggı szövegalkotásnak is nevezhetnénk. Ezzel szemben az írás egy olyan helyzetben jön létre, amelyben az írást létrehozó rendszerint távol van a befogadótól, sıt gyakran nem is ismeri (pl. a legtöbb irodalmi alkotás esetében). Ezért a pillanatnyi beszédhelyzet nem nyújt segítséget az írott szöveg megértésében. A spontán, kötetlen beszédnek ebbıl a sajátosságából következnek a beszélt nyelvnek olyan jellemzıi, mint töredékessége, a hiányjelenségek (pl. elliptikus szerkezetek) nagy száma, a mutató névmások feltőnıen gyakori használata. 1 Tévesztésnek egyrészt a nyelvbotlásokat, másrészt a nyelvváltozatok szabályainak alkalmi, véletlenszerő áthágását, az. ún. nyelvváltozat-tévesztést nevezzük. Hibázásról akkor beszélünk, ha a beszélı rendszeresen használja a normasértı formát. Ezekrıl a fogalmakról a Nyelvbotlások c. fejezetben részletesebben is szó van. 16

Az írott nyelv ezzel szemben sokkal kerekebb, kifejtettebb, pontosabb, de nehézkesebb is. Ez azonban nem probléma, mivel az olvasó rendszerint amint említettük többször is elolvashatja az írott nyelvi szöveget. 4.3. A spontán, kötetlen beszéd során nemcsak számos, a beszédhelyzetbıl adódó tartalmi mozzanat marad verbális kifejezés nélkül, hanem mindazok a tartalmi mozzanatok is, amelyek a) szupraszegmentális eszközökkel kifejezhetık (hangszínnel, hangerıvel, hanglejtéssel stb.), valamint azok is, amelyekre a beszélı b) testbeszéde, gesztusai és mimikája utalnak. Azt mondhatjuk tehát, hogy a szóbeli közlésnek a verbális összetevın kívül van két további összetevıje is, olyanok, amelyek az írásban közvetlenül nem tükrözhetık. A s z u p r a s z e g m e n t á l i s jelenségek egy részének az írásban írásjelek, valamint a tipográfia módosítása felel meg, ezek azonban összehasonlíthatatlanul kevesebb lehetıséget adnak a beszélınek az érzelmek és más finom jelentések kifejezésére. A spontán, kötetlen beszédnek ez a sajátossága is hozzájárul a beszélt nyelv töredékesésgéhez, illetve ennek köszönhetıen jön létre a mondanivaló egyes részeinek többszintő megfogalmazása. Az írott nyelvben ezek vagy kifejezetlenül maradnak, vagy az írásjelek tükrözik nagyon elnagyoltan, vagy pedig verbalizálódnak. Ugyanakkor az írott nyelvben olyan lehetıségek is rejlenek, amelyek a beszédben nem adhatók vissza, pl. táblázatok, összetett képletek, menetrendek stb. Tudni kell, hogy a szupraszegmentális eszközök és a testbeszéd nem áll mindig a beszélınek annyira tudatos ellenırzése alatt, mint a beszéd, ezért elıfordulhat az is, hogy ezek az eszközök mintegy szembefordulnak a verbális kifejezéssel, és olyan mozzanatokat árulnak el, amelyeket a beszélı nem szándékozott beszédpartnere tudomására hozni. Pl. nyugalmat próbál színlelni, olyan stílusban is beszél, ám mozgásán, hanghordozásán érzıdik a feszültség, idegesség. Vagyis ez a három kifejezésmód nem mindig van összhangban egymással, mondanivalójuk ellentétes is lehet egymással. 5. Általános nyelvi tulajdonságok A beszélt és az írott nyelvnek ezeken az elhatároló fontosságú külsı tulajdonságain belül megemlítjük még két fontos általános nyelvi tulajdonságát is. 5.1. A beszélt nyelv éppúgy rétegzett, mint az írott nyelv, azaz a beszélt nyelvnek is léteznek a beszédhelyzet követelményeitıl függıen egészen informális regiszterei (ilyen pl. a mindennapi beszélt nyelv), de nagyon formális regiszterei is (pl. rögtönzött ünnepi beszéd), s a beszélt nyelv e két végpont között nagyon sokféleképpen valósulhat meg nyelvileg. A rétegzettség vagy külsı változatosság az emberi nyelvek változatosságának egyik fontos aspektusa. A nyelv külsı változatossága vagy rétegzettsége azt jelenti, hogy minden természetes, élı emberi nyelv (olyan, amelynek vannak anyanyelvi beszélıi) egynél (sokkal) több nyelvváltozatban él, pl. különféle földrajzi dialektusok (nyelvjárások), társadalmi dialektusok (szociolektusok), szaknyelvi regiszterek, stílusváltozatok stb. Szemben az írott nyelvvel, amely tipikus esetben inkább formális, a spontán beszélt nyelv tipikus esetben inkább informális. Ezért van az, hogy minél formálisabb a beszélt nyelv, 17

annál több sajátosságát veszi föl az írott nyelvnek 2, és fordítva: minél informálisabb az írott nyelv, annál több beszélt nyelvi sajátosság jelenik meg benne. Az írott nyelvi szövegek bizonyos típusai annyira informálisak, hogy közel állnak a beszélt nyelvhez (pl. ímél, chat), ám beszélt nyelvinek semmilyen szempontból nem tekinthetıek, akármennyi beszélt nyelvi sajátosságot tartalmaznak is. Ugyanis a b e s z é l t n y e l v n e k amint láttuk hangzó mivolta is elhatároló jegye, ez pedig természetesen nem jellemzı a leginformálisabb írott nyelvre sem. Természetesen ennek az ellenkezıje is igaz: azok a beszélık, akik sokat írnak, képessé válhatnak arra, hogy elıkészítés nélkül is írott nyelvire emlékeztetı beszélt nyelvi szövegeket produkáljanak. Ezek mindenképpen beszélt nyelvinek számítanak, legföljebb félkötöttnek tekinthetjük ıket (mivel a beszélı mintegy visszaemlékezik az írásban gyakran használt fordulatokra, fogalmazásmódra). Az í r o t t nyelvnek ugyanis elhatároló jegye, hogy írott, azaz grafikus jelek formájában valósul meg. A beszélt nyelv formális változataiban a beszélı jobban odafigyel a beszédére, s ezzel csökkenteni tudja például a hibázások számát, igaz, azon az áron, hogy esetleg lelassul a beszédtempó és több lesz a néma és a kitöltött szünet. Dezséry és Terestyéni vizsgálata is azt mutatja, hogy ugyanazok a kísérleti személyek stúdióhelyzetben tehát amikor azt hitték, hogy beszédük el fog hangzani a rádióban korrektebb nyelvi teljesítményt nyújtottak, kevesebbet hibáztak. 5.2. Abból a ténybıl, hogy a b e s z é l t n ye l v inkább informális, de nem kevésbé abból, hogy spontán, kötetlen (elıkészítetlen) következik az is, hogy normája lazább, mint az írott nyelvé. Ez a következıket jelenti: a) A beszélt nyelv vagy egyáltalán nem kodifikált, vagy kodifikáltsága hiányos (pl. nem vagy csak részlegesen terjed ki a grammatikai jellemzıkre). Mint Havránek többször is leírta, a kodifikált norma az elmúlt ötven év irodalmi alkotásai nyelvének átlaga (szépirodalmi alkotások mellett a szaknyelvi, tudományos stb. írásokat is ide számította) és a mővelt rétegek nyelvhasználata. A g y a k o r l a t b a n a kodifikált norma a köztudatban is inkább az írott nyelvre, az irodalmi mővekbıl nyert adatokra támaszkodik. Mivel az adatgyőjtés írott anyagból könnyebb, a legtöbb normatív nyelvtan szinte kizárólag innen meríti példaanyagát, s ha hoznak is élınyelvi példákat, azok többnyire a nyelvtanírótól jónak tartott, kitalált mondatok. Ez az í r o t t n y e l v - k ö z p o n - t ú s á g Huszár Ágnes szerint mindmáig sajnálatos hibája nyelvtanírásunknak, és hatását ma sem győrtük még le teljesen. Huszár Ágnes azt is megjegyzi, hogy az iskolai nyelvtankönyvek szinte kizárólag irodalmi példái hatására az emberek azt és úgy érzik szépnek, helyesnek, ami és ahogy írva van. Ezért sokan csúnyának, pongyolának, helytelenek tartják a beszélt nyelv néhány gyakori szerkezetét is. Pedig a beszélt nyelv nyilvánvalóan más, mint az írott nyelv, más a normája is! b) A beszélt nyelvben nagyobb fokú a belsı változatosság (inherens variabilitás), mint az írott nyelvben. A b e l s ı v á l t o z a t o s s á g az emberi nyelvek változatosságának a rétegzettség vagy külsı változatosság mellett egy másik fontos aspektusa. 2 Már csak azért is így van ez, mert a formális alkalmakra a beszélı rendszerint készül, így a beszélt nyelve inkább elıkészített és félkötött, mint teljesen spontán és kötetlen. (L. alább.) 18

Azt jelenti, hogy minden nyelvváltozaton belül nagy számban találhatók olyan, alapvetıen azonos jelentéső, ill. funkciójú változatok (variánsok), melyeknek mindegyike e nyelvváltozat szerves tartozéka. Az ilyen változatok ún. nyelvi változót alkotnak. Itt nem azokról a formákról van szó, amelyekrıl azt lehetne mondani, hogy azok egy másik másik nyelvváltozat vagy nyelv elemei, s amelyek (nyelvbeli vagy nyelvközi) interferencia vagy akár tudatos kódváltás útján kerültek be az illetı nyelvváltozatba, hanem azokról, melyek e nyelvváltozat szerves részei, a két vagy több azonos jelentéső forma használata a beszélık számottevı részére jellemzı. Pl. ezért : ezér : ezé; kaja : zaba; Ez egy hülyeség : Ez hülység. c) A beszélt nyelvben nagyobb fokú a közvelegesség, mint az írott nyelvben (könnyebben keverednek bele a beszélt nyelv adott regiszterébe nem tartozó elemek, érvényesülnek oda nem tartozó nyelvtani szabályok). A k ö z v e l e g e s s é g az emberi nyelvek változatosságának a külsı és a belsı változatosság mellett a harmadik fontos aspektusa. A nyelv közvelegessége azt jelenti, hogy egy-egy nyelv változataiban mindig találunk olyan variánsokat is, amelyek egy másik nyelvváltozathoz tartoznak. Tiszta nyelvváltozatok (amelyek csak a belsı változatosságból adódó variánsokat tartalmaznák) szóban nem is nagyon léteznek, ezek puszta elvonások. Írásban inkább elképzelhetı egy nyelvváltozat tiszta használata, pl. a szaknyelvi regisztereké, különösen jól kidolgozott, pl. nyomtatásra szánt formájában. III. ÁTMENETEK A BESZÉLT ÉS AZ ÍROTT NYELV KÖZÖTT A beszélt nyelvi közlések két alapvetı csoportra oszthatók: 1. spontán, kötetlen beszéd ez a beszélt nyelv prototipikus válfaja; 2. félkötött beszéd átmeneti alakulat a beszélt és az írott nyelv között. 1. Félkötött beszéd A félkötött beszéd nem teljesen spontán, hanem többé-kevésbé elıkészített: olyankor jön létre, amikor a beszélı felkészül a beszédre, gondolatait többé-kevésbé összerendezi ( útközben átgondolja, mit mond majd a fınökének ), vagy akár elıre meg is fogalmazza, más esetekben pedig fölkészülésképpen akár írásos anyagokat is átnéz. A félkötött beszéd tehát ahogy a neve is mutatja nem teljesen kötetlen, nemegyszer a beszélı vagy más valaki által korábban megfogalmazott, elmondásra szánt, nemegyszer írott szövegen alapul, de azt nem követi szó szerint, hanem akár nagyon jelentısen is eltérhet tıle. Sokféle eset tartozik ide, pl. az a tanár, aki úgy tart elıadást, hogy elıre leírt szövegre támaszkodik, de abból esetleg egy mondatot sem olvas föl, csak bele-belepislant a szövegébe, vagy az a vizsgázó egyetemista, aki a fölkészülése során jegyzeteket készített magának. De ha egy szakember nem készíti is elıre el elıadásának szövegét, akkor is a félkötött beszéd kategóriájába tartozik az elıadása, hiszen a szöveg egyes részeit vagy azokhoz hasonlókat már sokszor olvasott vagy el is mondott korábban. Még nyilvánvalóbb ez a diáknál, aki otthon megtanulja a tananyagot, az iskolában pedig minden segédeszköz használata nélkül felel belıle. Ha nem kifejezetten magolós típus, a szövege ugyan egyedi lesz, de mégsem lesz független a tankönyvbeli vagy a füzetjében található szövegtıl. 19

Ehhez hasonlíthatjuk az olyan az idegenvezetık, üzletkötık, biztosítási ügynökök stb. beszédmódját, akik már annyira otthon vannak a témában, hogy nem szorulnak rá a betanult szöveg szó szerinti visszamondására, hanem azt a hallgatók feltételezett elıismereteinek, mőveltségének stb. függvényében és saját hangulatuknak megfelelıen variálják mondókájukat. A félkötött beszéd nem mindig különböztethetı meg egykönnyen a spontán beszédtıl, a kettı közt nincs éles határvonal. Az az ember, aki pl. egy eseményt, aminek a szemtanúja volt, már többször elmondott különbözı embereknek, fokozatosan kialakítja azokat a beszédfordulatokat, formulákat, amelyeket a beszámoló közben alkalmaz. Minden további elmondás egyre inkább félkötött, sıt csaknem kötött beszéddé válik. Erre a tényre figyelni kell a hangfelvételek készítésénél és elemzésénél is. Vannak olyan szövegtípusok, amelyekrıl elıre lehet tudni, hogy félkötött beszédmódot fognak eredményezni, pl. receptek vagy viccek elmondatása. Ezért ilyeneket csak ritkán kérdezünk, elsısorban a nyelvvesztı beszélıktıl, akik esetleg már független szövegalkotásra vagy egyáltalán nem képesek, vagy annyira fárasztó a számukra, hogy célszerőnek látszik azt függı szövegalkotással tarkítani. 2. Kötött beszéd A félkötött beszéd olyan átmeneti alakulat az írott és a beszélt nyelv között, amely sokkal inkább beszélt nyelvi, mint írott nyelvi. Van olyan átmeneti alakulat is, amely viszont sokkal inkább írott nyelvi, mint beszélt nyelvi: ez a kötött beszéd. A kötött beszéd lényege egy korábban megfogalmazott szöveg bető szerinti megszólaltatása. Azért tekintjük mégis átmenetinek, mert az ilyen szövegek szerzıje az esetek egy részében beszélt nyelvi szöveg benyomását kívánja kelteni, s ezért bár írásban fogalmaz, olyan fordulatokat is használ, amelyek amúgy inkább a beszélt nyelvre jellemzıek. A kötött beszéd tehát nem tekinthetı szövegalkotásnak, még akkor sem, ha tévesztésképpen elıfordul, hogy a beszélı nem teljesen szó szerint reprodukálja a protoszöveget. A kötött beszédnek két válfaja van: 2.1. Reproduktív beszéd Ha a korábban megfogalmazott szöveget a beszélı úgy mondja el, hogy azzal azt az illúziót akarja kelteni, hogy az elhangzó szöveg spontán beszédtevékenység eredménye, reproduktív beszédrıl van szó. A szöveg reprodukálása tipikus esetben fejbıl történik, de szó lehet felolvasásról is, pl. a rádióban, ahol a beszélı nem is látszik. Az ilyen beszédtevékenység legtipikusabb formája a színpadi beszéd. A reproduktív beszéd vizsgálata hasznos lehet, de nem szabad azt gondolnunk, ha egy tévéjáték szövegét elemezzük, hogy az ott elhangzó párbeszédek a spontán, beszélt nyelvet tükrözik. 20