HADTUDOMÁNY DR. RUTTAI LÁSZLÓ DR. SZENTESI GYÖRGY A BALLISZTIKUS RAKÉTAFEGYVEREK ARZENÁLJÁVAL KAPCSOLATOS MEGÁLLAPODÁSOK A veszély jelentőségére való tekintettel világszerte egyre több és több publikáció foglalkozik a tömegpusztító fegyverek és potenciális hordozóeszközeik elterjedésének kérdésével. Gyakorlatilag nagy az egyetértés, és a szerzők többsége egyértelműen azt az álláspontot képviseli, hogy a napjainkra kialakult helyzet sok szempontból lényegesen veszélyesebb a hidegháború időszakánál. A kétpólusú világrend felbomlása után kialakult helyzetben a tömegpusztító fegyverek előállítására alkalmas anyagok és technológiák valamint az azokat célba juttató ballisztikus rakétafegyverek proliferációja ugyanis olyan veszélyes méreteket öltött, hogy az a terrorizmus világméretű térnyerésével párosulva ismét világunk létét, fennmaradását veszélyeztetheti. Szerencsére a két nagy mellett egyre nagyobb azoknak az országoknak a tábora, akik a fenyegetés nagyságára való tekintettel nem csak szóban, hanem a gyakorlatban is lépéseket tettek és tesznek a veszély mértékének csökkentése, vagy legalábbis további fokozódásának megakadályozása érdekében. E munka elismerése és esetlegesen a további tevékenység lehetőségének feltárása céljából a következőkben, elsősorban a ballisztikus rakétafegyverek arzenáljára koncentrálva tekintsük át az eddig elért eredményeket. AMERIKAI SZOVJET/OROSZ SZERZŐDÉSEK Az 1960-as évek végére az Amerikai Egyesült Államok, és a Szovjetunió egyaránt felismerte, hogy a hadászati támadó fegyverek állományának további növelésével sem tehet szert olyan, úgynevezett első csapás mérő képességre, ami a megtámadott számára lehetetlenné tenné a hasonló méretű válaszcsapás végrehajtását. A hadászati támadó fegyverek tekintetében ekkorra kialakult szovjet-amerikai patthelyzetet ugyanis egy olyan sajátos erőegyensúly jellemezte, ahol az első csapás meglepetésszerűségétől, váratlanságától és méretétől függetlenül a megtámadott annak ellenére végre tud hajtani egy, az első csapással gyakorlatilag megegyező pusztító hatású válaszcsapást, hogy nem rendelkezik semmilyen, az első csapás eredményességét csökkentő védelmi eszközzel. Leegyszerűsítve tehát a kialakult szovjet amerikai hadászati erőegyensúly azt eredményezte, hogy aki netán elsőként támadta volna meg a másikat, az máso 107
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK dikként pusztult volna el. Valójában ez azt jelentette, hogy a két katonai szuperhatalom hadászati támadófegyvereivel végrehajtott csapásváltásnak nem lett volna, pontosabban nem maradt volna győztese. Szerencsére azonban a józan ész győzedelmeskedett annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló információk szerint néhány esetben csak egy hajszálon múlt a világégés elindulása és az 1962-es kubai válságot követően a hadászati rakétafegyverek arzenáljának kizárólagos feladata a szembenálló fél atomháború elindításától, illetve az első, a hadászati rakétákkal mért atomcsapás kiváltásától való elrettentése lett. A SALT 1 tárgyalások A fegyverkezési hajsza további folytatásának értelmetlenségét felismerve, 1969- ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok között egy mindkét fél számára kedvezőbb helyzetet biztosító kétoldalú szerződés kidolgozása érdekében megkezdődtek a hadászati fegyverek korlátozását célzó, úgynevezett SALT tárgyalások. A SALT 1 szerződés Hároméves tárgyalássorozat eredményeként végül 1972-ben született meg az a SALT 1 névvel ismertté vált megállapodás, ami valójában két, egymástól teljesen elkülönülő egyezményből állt. Az első, úgynevezett ideiglenes egyezmény ami formálisan csak öt évig volt érvényben, de a SALT 2 megkötéséig hallgatólagosan mindkét fél maradéktalanul betartotta a hadászati támadófegyverek illetve fegyverrendszerek mennyiségével foglalkozott. E megállapodás értelmében a szerződő felek vállalták, hogy legveszélyesebb hadászati fegyvereiket, a ballisztikus rakétákat pontosabban a szárazföldön kiépített rakétasilók, valamint a rakétahordozó atomhajtású tengeralattjárók és a rajtuk lévő rakétaindító szerkezetek (tároló-indító csövek) mennyiségét az 1972. július 1-jén meglévő mennyiségben korlátozzák. A megállapodás különlegességeként ki kell emelni, hogy ez volt az első olyan nemzetközi szerződés, amiben ellenőrzési módszerként hivatalosan is törvényesítették a műholdas az egyezmény szövege szerint nemzeti technikai felderítést. A SALT 1 megállapodás másik, egészen 2003. december végéig érvényben lévő része az úgynevezett ellenrakéta 2 szerződés volt, ami a legveszélyesebb hadászati támadófegyverek, a ballisztikus rakéták elleni védelemre szolgáló ellenrakétás rakétaelhárító rendszereket korlátozta. Az egyezmény értelmében a szerződő felek nem rendelkezhettek az országuk teljes területét lefedő, átfogó raké 1 Strategic Arms Limitation Talks Hadászati fegyverek korlátozását célzó tárgyalások. 2 Anti-Ballistic Missile ABM. 108
HADTUDOMÁNY taelhárító védelmi rendszerrel, mindössze két, földi telepítésű úgynevezett körzeti ellenrakétás rakétaelhárító védelmi rendszert tarthattak fenn. Ezek közül is az egyiket a főváros, a másikat pedig egy kiemelten fontos interkontinentális rakétabázis oltalmazására szánták. A megállapodásnak ezt a részét azonban már 1974-ben megváltoztatták, és a szolgálatban tartható körzeti védelmi rendszerek számát egy kiegészítő jegyzőkönyvben kettőről egyre csökkentették. A SALT 1 ideiglenes egyezmény mennyiségi előírásai 1. sz. táblázat Fegyver, fegyverrendszer USA SZU Interkontinentális ballisztikus rakéta indító-berendezés 1 054 1 618 Rakétahordozó atom-tengeralattjáró 44 62 Tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakéta indítószerkezet 710 950 A szerződésben pontosan meghatározták az engedélyezett ellenrakétás rakétaelhárító rendszer legfontosabb paramétereit is. Így például egy ilyen rendszerben, a védendő objektum körüli, 150 kilométeres sugarú körön belül legfeljebb 100 ellenrakéta indító-berendezést volt szabad telepíteni. Természetesen szigorú előírások vonatkoztak a rendszerben lévő korai előrejelző és rakéta-rávezető radarok mennyiségére és telepítési helyére is. Összességében tehát a SALT 1 szerződés a fegyverkezési hajszát a támadó ballisztikus rakéták számának, illetve az ellenük való védelmi rendszerek menynyiségének csökkentésével, illetve korlátozásával kívánta megakadályozni. SALT 2 egyezmény Hamar kiderült azonban, hogy a SALT 1 szerződésben rögzítettek nem képesek teljes mértékben lezárni a hadászati fegyverkezési versenyt, hiszen a szerződő felek a mennyiségi fejlesztések helyett a minőségi fejlesztésre tértek át. Ennek következtében igen hamar, már a 70-es évek második felében megjelentek a többtöltetű, pontosabban az egymástól függetlenül külön-külön célra irányítható töltettel 3 felszerelt ballisztikus rakéták. Márpedig ennek következtében még a hordozóeszközök számának kis mértékű csökkenése mellett is jelentős mértékben megnőtt a hadászati rakéták célmegsemmisítési képessége. Ez a növekedés számokkal is jól kimutatható volt. Míg 1972-ben az Egyesült Államok 3000 darab, a Szovjetunió pedig 2100 darab atomtöltet cél 3 Multiple Independently Target-able Reentry Vehicles MIRV. 109
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK ba juttatására volt képes, addig ezek az értékek 1979-ben már 6700-ra, illetve 6300-ra emelkedtek. Az újabb tárgyalássorozatra azonban az amerikai belpolitikai eseményeknek, és a szélsőségesen konzervatív szovjet katonai vezetésnek köszönhetően csak a SALT 1 aláírása után hét évvel, vagyis két évvel az ideiglenes egyezmény lejártát követően 1979-ben került sor. A SALT 2 nevet viselő szerződés a jelentéktelen mennyiségi csökkentés mellett, jelentős minőségi fejlesztési korlátozásokat tartalmazott. Nagy hiányossága volt azonban, hogy még csak utalást sem tartalmazott a hadászati hordozóeszközökkel célba juttatható atomtöltetek mennyiségére, annak ellenére, hogy mindkét fél számára egyenlő mennyiségi korlátokat szabott minden hadászati támadófegyver-rendszer kategóriában. Többtöltetű fejrészes hordozóeszközök Egytöltetű fejrészes hordozóeszközök A SALT 2 szerződés mennyiségi előírásai Fegyver, fegyverrendszer Meglévő állomány (1979) USA SZU 2. sz. táblázat SALT 2 előírás (1981 végére) Interkontinentális ballisztikus rakéta 350 608 820 Tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakéta Robotrepülőgép hordozására alkalmas bombázó repülőgép 496 144 380 203 120 Összesen 1 049 7 52 1 320 Interkontinentális ballisztikus rakéta 504 790 Tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakéta 160 806 Nehézbombázó repülőgép 570 156 930 Összesen 1 234 1 752 930 Mindösszesen 2 283 2 504 2 250 110
HADTUDOMÁNY A SALT 2 szerződés azonban soha sem lépett érvénybe, mivel a Szovjetunió afganisztáni intervenciója miatt az amerikai törvényhozás nem ratifikálta. Ennek ellenére legfontosabb előírásait mindkét fél betartotta. A SALT megállapodásokat a következmények ismeretében értékelve bátran kijelenthetjük, hogy bár a korábbi mértéktelen fegyverkezéshez képest hatalmas előrelépést jelentettek, mégsem tudták leállítani a fegyverkezési hajszát. A legveszélyesebb atomfegyverek területén egyre inkább jellemző minőségi, illetve a hadászati atomtöltetek vonatkozásában egyre értelmetlenebbé váló mennyiségi verseny tovább folytatódott. Ráadásul a szerződéseknek volt egy vitathatatlan hiányossága is, mégpedig az ellenőrzés kérdése. A műholdas felderítés engedélyezése, a műholdak zavarásának, valamint a megfigyelt eszközök álcázásának tilalma ugyan számottevő előrelépést jelentett ezen a területen, de semmiképpen sem pótolhatta a helyszíni ellenőrzés lehetőségét. Ettől azonban az akkori szovjet katonai és politikai vezetés mereven elzárkózott. A START 4 szerződések A hadászati támadófegyverekkel célba juttatható atomtöltetek száma a 80-as évek második felére hihetetlen mértékben megnőtt. A rendelkezésre álló adatok szerint 1972-től, mintegy másfél évtized alatt az Amerikai Egyesült Államok hadászati atomtölteteinek mennyisége több mint háromszorosára, a Szovjetunióénak pedig nagyjából négyszeresére növekedett, miközben a SALT szerződések eredményeként a hordozóeszközök a ballisztikus rakéták és a nehézbombázó-repülőgépek mennyisége gyakorlatilag nem változott, sőt talán kis mértékben még csökkent is. Ezt az értelmetlen túlfegyverkezési folyamatot csak a 80-as évek második felében, az új szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése utáni években sikerült megállítani. Az új vezetés felismerte, hogy a fegyverkezési folyamat folytatásával semmiképpen sem növekedhet a Szovjetunió biztonságának katonai összetevője, az ország gazdasága ellenben megállíthatatlanul csődbe juthat. E felismerés eredményeként 1985. márciusában a két nagyhatalom ismét tárgyalóasztalhoz ült, és tovább folytatódtak a hadászati támadófegyverekről szóló, a szovjet fél által másfél évvel korábban megszakított megbeszélések. Ezek a tárgyalások azonban már az európai kontinensre is kiterjedtek, és érintették a kisebb hatótávolságú atomfegyvereket is. E gyorsan létrejött szerződés aláírásakor, 1987. december elején Reagan akkori amerikai elnök és Gorbacsov szovjet pártfőtitkár együttesen jelentették be a hadászati támadófegyverek drasztikus mérséklését előirányzó, START néven ismertté vált új amerikai szovjet megállapodás irányszámait, amelyek a 4 Strategic Arms Reduction Talks Hadászati fegyverzetcsökkentési tárgyalások. 111
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK meglévő készletek mintegy 50%-os csökkentését jelezték. A hivatalosan Szerződés az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között a hadászati támadófegyverek csökkentéséről és korlátozásáról elnevezésű megállapodás végső megszövegezésére és aláírására azonban még több mint három évet kellett várni. A START 1 szerződés A START 1 megállapodást 1991. július végén a látszólag még egyben lévő Szovjetunió nevében alig három héttel az ellene kirobbantott puccsot megelőzően Mihail Gorbacsov, az Egyesült Államok részéről pedig George Bush írta alá. Az egyezményben a szerződő felek kötelezettséget vállaltak, hogy az érvénybe lépéstől számított hét éven belül megközelítően 40%-kal, csökkentik a szolgálatban tartható hadászati atomtölteteik mennyiségét. A csökkentés mennyiségi előírásait egy három szakaszból álló ütemtervben rögzítették. A szerződés főbb előírásait elemezve, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a START 1 egyezmény túl azon, hogy korlátozta az akkor már valójában csak kevesebb figyelmet érdemlő hordozó- és célba juttató eszközök mennyiségét elsődleges szempontként kezelte a hadászati atomfegyverekben bevetésre kész, telepített atomtöltetek számát. A START 1 szerződés fontosabb mennyiségi előírásai 3. sz. táblázat Eszköz I. szakasz (36. hónap) II. szakasz (60. hónap) III. szakasz (84. hónap) A telepített hordozóeszközökön lévő atomtöltetek mennyisége Szárazföldi és tengeralattjáró-fedélzeti indító-berendezéseken telepített rakéták atomtölteteinek mennyisége Szárazföldi mobil indító-berendezésen telepített rakéták atomtölteteinek mennyisége 9 150 7 950 6 000 8 050 6 750 4 900 1 100 A szárazföldön telepített nehéz rakétákon 5 1 540 112
HADTUDOMÁNY lévő atomtöltetek mennyisége A telepített hadászati hordozóeszközök mennyisége/ezen belül a szárazföldi nehéz rakéták száma 2 100 1 900 1 600/154 A telepített szárazföldi és tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakéták összesített hasznos terhe (szállító kapacitása) 3 600 tonna Sajnos a szerződés ratifikációs folyamatát jelentősen hátráltatta a Szovjetunió 1991 végén bekövetkezett felbomlása. A kialakult sajátos helyzetben ugyanis az utódállamok közül Belorusszia, Kazahsztán és Ukrajna területén jelentős mennyiségű hadászati támadóeszköz beleértve a hordozóeszközöket és az atomtölteteket egyaránt maradt. Igaz, hogy a felbomláskor megfogalmazott megállapodások értelmében az egykori Szovjetunió atomfegyver-arzenáljának egyetlen örököse Oroszország lett, mégis néhány részterületen tulajdonjogi problémák jelentkeztek. A nyitott kérdések lezárása és az érintett országok képviselőinek részvételével Lisszabonban lefolytatott tárgyalások után azonban ahol a három új atomhatalom vállalta, hogy csatlakozik az atomsorompó szerződéshez gyakorlatilag minden akadály elhárult a START 1 szerződés útjából, így az 1994. decemberében érvénybe is lépett. A START 2 szerződés Az élet azonban nem állt meg, és még a SALT 1 szerződés érvénybelépését megelőzően, 1993. január 3-án újabb amerikai orosz hadászati fegyverzetcsökkentési megállapodás aláírására került sor. A START 2 nevet viselő szerződés jóváhagyása azonban ismételten több évig elhúzódott. Bár az amerikai törvényhozás már három év múlva, 1994. januárjában áldását adta, az orosz parlament csak 2000. áprilisában ratifikálta. A tetemes orosz késedelemnek túl azon, hogy a jelentős amerikai segítség ellenére sem volt elég pénz a hadászati támadófegyverek csökkentési ütemének tovább növelésére elsősorban belpolitikai okai voltak. A START 2 szerződés fontosabb mennyiségi előírásai 4. sz. táblázat Eszköz I. szakasz II. szakasz 5 A tárgyalások során a nehéz rakéták elnevezést azokra a ballisztikus rakétákra alkalmazták, melyek indulótömege meghaladta a 150-180 tonnát. 113
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK A telepített hadászati hordozóeszközökön lévő atomtöltetek mennyisége összesen Többtöltetű, szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakéták atomtölteteinek mennyisége Tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakéták atomtölteteinek mennyisége Szárazföldi mobil indító-berendezésen telepített interkontinentális ballisztikus rakéták atomtölteteinek mennyisége 3 800-4 250 3 000-3 500 1 200 0 2 160 1 700-1 750 1 100 1 100 A szárazföldön telepített nehéz interkontinentális 650 0 ballisztikus rakétákon lévő atomtöltetek mennyisége A START 2 legfontosabb előírása, hogy a teljesülése időpontjára mindkét szerződő fél birtokában csak 3000 3500 darab hadászati atomtöltet maradhat. Már ez a számadat is jól demonstrálja, hogy a második START szerződés még az elsőnél is nagyobb jelentőséget tulajdonít az atomtöltetek elsődlegességének. Ez olyannyira igaz, hogy gyakorlatilag nem is tartalmaz a hadászati hordozóeszközökre vonatkozó számszerű előírásokat, azokat illetően mindössze minőségi korlátokat szab. Előírásai azonban a szakértők egységesnek tekinthető állásfoglalása szerint is teljesen egyenlő feltételeket teremtettek a szerződő felek számára, így lehetővé tették az amerikai orosz, hadászati fegyverzetcsökkentési tárgyalások érdemi folytatását. A SORT 6 szerződés Az újabb megbeszélésre nem is kellett sokat várni. Az amerikai és az orosz elnök már 2002. májusában tárgyalóasztalhoz ült. A csúcstalálkozó végén azonban nem egy, az előzőekhez hasonló részletességű START szerződés jött létre, hanem egy viszonylag rövid, de nagyon célratörő jellegű, a hadászati támadó fegyverek csökkentését előirányzó, úgynevezett SORT megállapodás. A megállapodásban a szerződő felek vállalják, hogy hadászati jellegű atomtölteteik mennyiségét 1700-2200 darabra csökkentik 2012. december végére. 6 Strategic Offensive Reductions Treaty Hadászati támadó fegyverek csökkentését előirányzó, megállapodás. 114
HADTUDOMÁNY A RAKÉTATECHNOLÓGIÁT FELÜGYELŐ RENDSZER Az Amerikai Egyesült Államok és az egykori Szovjetunió közötti, több évtizedes fegyverkezési verseny tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy a tömegpusztító, atom-, vegyi- vagy biológiai harcanyagot tartalmazó töltetek mellett nagy jelentősége van az azok célba juttatására képes hordozóeszközöknek, közülük is elsősorban a ballisztikus rakétáknak. Ráadásul már a 80-as években nyilvánvalóvá vált, hogy az akár több ezer kilométer hatósugarú ballisztikus rakéták megszerzése egyszerűvé, még a szegényebb országok számára is egyre reálisabb lehetőséggé vált, oly mértékben, hogy az már a globális biztonságot is fenyegeti. E tény korai felismerése következtében a rakétatechnikában és technológiában fejlett országok csoportja már 1987-ben vagyis a Szovjetunió felbomlását megelőzően létrehozta a rakétatechnika és technológia elterjedését felügyelő rendszert. 7 A résztvevő tagállamok egyértelműen kinyilvánították, hogy tényleges céljuk a tömegpusztító töltetek célba juttatására alkalmas hordozóeszközök és az alkalmazásukhoz szükséges berendezések vagyis a teljes fegyverrendszerek elterjedésének megakadályozására szolgáló nemzeti erőfeszítések összehangolása. A még napjainkban is működő felügyeleti rendszer alapját azok a közös exportpolitikai irányelvek képezik, amik annak érdekében, hogy gátat szabjanak az ütőképes tömegpusztító fegyver-rendszerek kiépítését megcélzó országok törekvéseinek megakadályozzák, pontosabban megnehezítik a tömegpusztító töltetek célba juttatására szolgáló fegyverekhez, valamint az előállításukhoz szükséges technológiákhoz való hozzáférés lehetőségét. Az eredeti célkitűzés szerint a korlátozás hatálya alá a tömegpusztító fegyverek célba juttatására alkalmas, 300 km-nél nagyobb hatótávolságú, 500 kg-nál nagyobb tömegű töltet hordozására alkalmas ballisztikus rakéták, valamint a velük kapcsolatos technikai eszközök és gyártáseljárások taroztak. A felügyelet a ballisztikus rakéták mellett, az azokkal néhány vonatkozásban megegyező képességű, tömegpusztító töltet célba juttatására alkalmas pilótanélküli repülőeszközökre is kiterjed. Az immár két évtizede működő felügyeleti rendszernek napjainkban már csaknem 40 tagországa van. Közéjük tartozik az Amerikai Egyesült Államok, szinte valamennyi nyugat-európai ország, Oroszország, Ukrajna és Japán mellett még számos kisebb ország, köztük Magyarország is. A tagállamok 1999-ben tartott konferenciájukon az elnöklő Hollandia javaslatára elfogadták, hogy célkitűzéseik megvalósításának fokozása érdekében 7 Missile Technology Control Regime MTCR. 115
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK kidolgoznak egy olyan okmányt, ami iránymutatásul szolgálna az aláírók számára a ballisztikus rakéták elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos teendők terén. A hosszas előkészítés után elkészült Nemzetközi Magatartási Kódex 8 részletesen kifejti a ballisztikus rakéták elterjedésének biztonsági kockázatait, és a kölcsönös tájékoztatás előírása mellett konkrét lépéseket javasol a rakétatechnikával az eszközökkel és gyártási eljárásokkal egyaránt kapcsolatos export-import tevékenység figyelemmel kísérésére. Az ausztriai adminisztratív székhelyű kódexet a 2002. novemberében öszszehívott hágai konferencián véglegesítették, majd 96 ország, köztük hazánk képviselője is aláírta. A későbbiekben még 10 országgal bővült az aláírók köre. A tömegpusztító töltetek célba juttatására alkalmas hordozóeszközök illetve az alkalmazásukhoz szükséges berendezések mennyiségi korlátozására és elterjedésük megakadályozására tett erőfeszítések alapján összességében bátran állíthatjuk, hogy az elért eredmények rendkívül jelentősek. Egyre többen és többen ismerik fel e veszélyes fegyverek jelentőségét. Emellett azonban nem árt, ha tudjuk, hogy a világ nagyhatalmai még napjainkban is lázasan fegyverkeznek. Oroszország a 2005-ös költségvetésben 40%-kal többet fordít katonai célokra, mint az elmúlt évben. Az USA költségvetési keretei ennél lényegesen magasabbak, katonai kiadásainak kiinduló összege mintegy nyolcszorosa az orosz keretnek, annak ellenére, hogy az előző évhez viszonyítva csak 8 százalékos emelést hajtottak végre. A növekedés persze nem csak e két országra igaz. Sajnálatos tény, hogy a katonai kiadások hidegháború utáni csökkenési tendenciája megváltozott és az ezredforduló óta szerte a világon jelentős növekedés tapasztalható. FELHASZNÁLT IRODALOM SZENTESI GYÖRGY: Szovjet amerikai tárgyalások és megállapodások a hadászati fegyverek korlátozásáról. Tények könyve, Budapest, 1989, 467 482. o. The Military Balance 1999/2000, II SS, London, 1999. Russian forces in decline, Part 5, Jane s Intelligence Review, 1997. január, 14 18. o. START cuts begin to make their mark. Jane s Intelligence Review, 1999. február, 15 19. o. 8 International Codex of Conduct ICOC. 116