A központosított közbeszerzés és elektronikus közbeszerzés

Átírás

1 A központosított közbeszerzés és elektronikus közbeszerzés Témakörök A közbeszerzési törvény előzményei a közbeszerzési törvény hatálybalépése a második közbeszerzési törvény a közbeszerzési törvény újrafogalmazása a központosított közbeszerzés szabályozása határozatok az elektronikus közbeszerzésről...4 A központosított közbeszerzés rendszere május 1-jéig...5 A központosított közbeszerzés szabályozásának célja...5 A központosított közbeszerzési rendszer fő jellegzetességei...6 A központosított közbeszerzés kezdeti gyakorlata...6 A központosított közbeszerzés szereplői...7 Központosított közbeszerzések folyamata 2004 május 1-jéig...7 A központosított közbeszerzés május 1 után a évi CXXIX. tv. hatása a központosított közbeszerzésre...10 Központosított közbeszerzések folyamata 2004 május 1-től napjainkig...11 A keretmegállapodásos eljárás második részének lebonyolítása...12 Az elektronikus beszerzési elemek a központosított közbeszerzésekben május 1-ig...15 Az elektronikus beszerzési elemek a központosított közbeszerzésekben május 1. után...16 A központosított közbeszerzés terén tapasztalt hiányosságok...16 Központosított közbeszerzést támogató rendszer - KÖZTÁR...17 A normatíva alkotás, normatíva karbantartás változásai...19 Néhány szó az EAN-ről...20 A központosított közbeszerzések elektronikus támogatásának új lehetőségei a közbeszerzési portál megjelenése...22 Elektronikus eszközök közbeszerzési eljárásokban egyéb módon való alkalmazhatósága és ennek jogkövetkezményei /2004. (V. 25.) Korm. rendelet a közbeszerzési eljárásokban elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályairól és az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerről Elektronikus közbeszerzési jogintézmények a módosuló közbeszerzési törvényben Dinamikus beszerzési rendszer...34 Elektronikus árverés...35

2 A közbeszerzési törvény előzményei A XIX. század végén, Baross Gábor ipar-, kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter által életbe léptetett közszállítási szabályzat hazai beszerzésre kötelezte az állami intézményeket és állami vállalatokat, amivel az iparfejlődésnek is ösztönzést adott. A közszállítások kérdésében a legkülönbözőbb jogszabályok, kiegészítő intézkedések, szabályrendeletek és kormányrendeletek voltak érvényben egészen l934-ig, amikor is az l934/ K.M. sz. rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára II. k o.) egységesen rendezte a közszállítások módozatait. A rendelet szerint kellett eljárni mindazoknál az ipari, mezőgazdasági, erdészeti és bányászati szállításoknál (beszerzéseknél) és munkálatoknál, amelyeket az állam, illetőleg állami közegek adtak ki. A hazai beszerzés kötelezettségét egyébként - amennyire ez egyáltalán lehetséges volt - az l931: XXI. t. -c a is előírta. A szállításokat és munkálatokat nyilvános, csupán bizonyos pontosan körülirt esetekben zártkörű, írásbeli versenytárgyalás alapján kellett kiadni. Ugyancsak pontosan meghatározta a rendelet, hogy mikor lehetett a versenytárgyalást mellőzni. Az odaítélésnél általában a legolcsóbb ajánlattevőt illette az elsőség. Külön rendelkezések biztosították bizonyos szállításoknál az 5000 pengőt meg nem haladó tételeknél a kisiparnak a megbízatáshoz való kizárólagos jogát, máshol és az 5000 pengőt meghaladó kiírásoknál a 25%-os és bizonyos esetekben (cipő-, ruhaszállítás stb. ) az 50-75%-os részesedését. A szabályzat nemcsak a közületi megrendelést adó szervek, intézmények körét, a versenyeztetés mikéntjét határozta meg, hanem részletesen szabályozta a szállítások előkészítését, a szerződéskötést, a teljesítés és az átvétel feltételeit is. Rendkívül figyelemre méltó, hogy a közszállítási szabályzat igen széles körben kötelezővé tette a hazai termelőkapacitások igénybevételét, azaz hazai termék beszerzését. E szabályozás értelmében az állam, a törvényhatóságok, a városok és a községek által fenntartott vagy támogatott intézmények, intézetek, vállalatok, üzemek, valamint a közszolgáltatást végző vállalatok csakis hazai terméket vásárolhattak. Sajnálatosan a közszállítási szabályozást is érintették a politikai viszonyok től fokozatosan változott a szabályozás. Az 1941-ben megjelent szabályzat módosított, magyarázatos kiadása alcíme különös tekintettel a zsidótörvényre (Korda kiadó, Somogyi Géza) között a tervutasításokon és a központi ellátáson alapuló rendszerben nem volt létjogosultsága a közbeszerzés maihoz hasonló szabályozásának, hiszen magánvállalkozások hiányában, csak állami tulajdonú vállalatok versenyezhettek volna egymással. Az 1980-as évek elején kezdődött el egy gazdasági nyitási folyamat (1982. kisvállalkozási csomag). Új alternatíva jelentkezett a magánvállalkozások képében, mely a későbbiekben hozzájárulhatott a piacgazdaságra való áttérés előkészítéséhez ben fogadta el a Minisztertanács a 14/1982. (IV. 22.) sz. Mt. rendeletet, a vállalkozási és szállítási szerződéssel kapcsolatos versenytárgyalások eljárási szabályairól. Ebből az időszakból származó szabályozás az évi 19. tvr. valamint a 36/1988. (VIII.16.) PM rendelet is, amelyek szintén a versenytárgyalással kapcsolatosak. Ezen jogszabályok a korábbinál konkrétabban és magasabb szinten rögzítik a versenytárgyalások szabályait, s ezek tekinthetők a közbeszerzési törvény közvetlen elődeinek. Céljuk - hasonlóan a jelenlegi közbeszerzési törvényhez - a verseny tisztaságának védelme és az államháztartás kiadásainak racionalizálása, a versenytárgyalások egyértelmű szabályozása által. Természetesen hatályukban és a szabályozás módjában e rendeletek közel sem olyan részletesen szabályozzák az eljárások (versenytárgyalások) lefolytatását, mint a közbeszerzési törvény. 1 A politikai rendszerváltozás természetszerűen magával hozta az ország gazdasági berendezkedésének változását is. Az es törvényalkotási lázban elkezdődött a gazdasági jogalkotás is. A piacgazdaságra való áttéréssel, a privatizáció megindulásával egy erős, egymással versenyezni tudó és versenyezni akaró piacorientált szállítói (beszállítói) oldal is kialakult. A gazdasági rendszerváltozás és a piacgazdaság bevezetése egyre sürgetőbbé tette a közbeszerzések törvényi szinten történő átfogó szabályozását. Az 1100/1994. (XI. 2.) kormányhatározat a közbeszerzésekről szóló törvény koncepciójáról, valamint az azzal összefüggő feladatokról foglalja össze: mi lesz a törvény célja, kikre terjed majd ki a hatálya, illetve rögzíti a főbb alapelveket. 1 Lásd még e tárgyban a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló évi LVII. törvényt (Tpt.) 2

3 A megszületett első közbeszerzési törvény, az évi XL. tv. (melyet az Országgyűlés május 9-i ülésnapján fogadott el) alapvetően a közbeszerzésekről szóló hat európai közösségi irányelv szabályaira épült, mindazonáltal a normaszövegbe beépült a GATT Kormányzati Beszerzésekről szóló Kódexe és a közbeszerzések tárgyában született UNIDROIT-mintatörvény, valamint - a magyar jogi hagyományoknak megfelelően a már említett 1934-es Közszállítási Szabályzat egyes normái is a közbeszerzési törvény hatálybalépése Az évi XL. törvény a közbeszerzésekről (melyet V. 26-án hirdettek ki és XI. 1-jén lépett hatályba röviden: Kbt.) részletesen szabályozza a közbeszerzések menetét, intézményrendszerét és az eljárások fajtáit. Meghirdetett célja: az államháztartás kiadásainak racionalizálása, a közpénzek felhasználása átláthatóságának és széles körű nyilvános ellenőrizhetőségének megteremtése, továbbá a közbeszerzések során a verseny tisztaságának biztosítása, valamint a belföldi áruellátás és munkaerő-foglalkoztatás elősegítése. A törvény megszületését követően számos módosításon ment keresztül. Ezek érintették többek között a törvény személyi hatályát (bővült), az értékhatárokat (emelkedtek), pontosították, illetve kiegészítették a megfogalmazásokat (pl. bírálati szempontok, eljárásrend, jogorvoslat), a közpénzek felhasználása átláthatóbbá tételét célzó módosításokat tartalmaztak (pl. üzleti titok kérdésköre) a második közbeszerzési törvény Tekintettel arra, hogy az évi XL. törvény csak nagymértékben, de nem teljesen felelt meg az európai közösségi jog követelményeinek, az Európai Unióhoz történő csatlakozásig - a csatlakozási tárgyalásokon vállalt kötelezettségekkel összhangban - meg kellett teremteni a hatályos európai közösségi közbeszerzési joggal teljesen összeegyeztethető magyar szabályozást. Az újabb magyar közbeszerzési szabályozásnak egyben eleget kellett tennie a WTO Kormánybeszerzési Megállapodásában (GPA) foglaltaknak is. E nemzetközi szerződéshez való csatlakozás követelmény volt az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggésben. A GPA követelményei ugyanakkor a közösségi közbeszerzési irányelvekbe is beépítésre kerültek, így az irányelvek szerinti jogharmonizáció egyben a GPA-hoz való csatlakozás feltételeinek megteremtését is jelentette. A közbeszerzésekről szóló újabb törvény megalkotását a fentiek alapján elsősorban a közbeszerzésre vonatkozó közösségi irányelvek rendelkezéseinek magyar jogrendszerbe történő átültetése indokolta; azt célozta elsősorban, hogy a magyar közbeszerzési szabályozás a közösségi joggal teljes mértékben összhangban álljon. Emellett további célja volt, hogy a Kbt ben történt megalkotása és hatályba lépése óta eltelt időszak jogalkalmazási tapasztalatait hasznosítsa, és ennek alapján a közbeszerzési szabályokat továbbfejlesztése, kiigazítsa. A munka eredménye egy terjedelmes, nehezen használható, a magyarországi ajánlatkérőket esetenként hátrányos helyzetbe hozó, több mint négyszáz szakaszból álló törvény lett. A közbeszerzésekről szóló évi CXXIX. törvény egyes részei január 1- jével, főszabályként pedig május 1-jével lépett hatályba a közbeszerzési törvény újrafogalmazása A hazai közbeszerzési szabályozás évi felülvizsgálatával, az új közbeszerzési törvény kidolgozásával egyidejűleg a közösségi közbeszerzési szabályozás is felülvizsgálatra került. Sajnálatos módon csak 2004 márciusában - vagyis az új (a második) közbeszerzési törvény elfogadását követően - került sor az új közösségi közbeszerzési irányelvek elfogadására, illetve kihirdetésére, így nem volt lehetőség arra, hogy a magyar közbeszerzési szabályozás a csatlakozásra való felkészülés keretében már az új közbeszerzési irányelvekhez igazítva kerüljön kialakításra. Ez viszont egyben azzal a következménnyel jár, hogy a Kbt.-t röviddel annak évi hatálybalépése után az új közösségi közbeszerzési irányelveknek való megfelelés céljából felül kell vizsgálni. A közösségi jog felülvizsgálatának eredményeként 2004-ben két új irányelv született, amely felváltotta a korábbi, a közbeszerzési törvény kidolgozása idején hatályban lévő közbeszerzési irányelveket. A március 31-én elfogadott és az Európai Unió Hivatalos Lapjában április 30-án kihirdetett irányelvek a következők: 3

4 az Európai Parlament és a Tanács március 31-i 2004/17/EK irányelve a vízügyi, az energia-, a közlekedési és a postai ágazatokban működő szervezetek közbeszerzési eljárásainak összehangolásáról; az Európai Parlament és a Tanács március 31-i 2004/18/EK irányelve az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatás-megrendelésre irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról. Az új irányelvek végső átültetési határideje: január 31. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak legkésőbb január 31-ig kell azokat átültetni és az irányelveknek megfelelően kiigazított nemzeti szabályozás alkalmazását biztosítani. A Kbt. jelenlegi módosításának célja tehát egyrészről a fenti irányelvekből fakadó jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítése. Az új közösségi követelményeknek való megfeleléssel párhuzamosan azonban a közbeszerzési törvény hatályosulásával összefüggő gyakorlati tapasztalatok, problémák begyűjtése, feldolgozása és értékelése alapján az előterjesztés célul tűzi ki a szükséges kiigazítások elvégzését is a központosított közbeszerzés szabályozása Már az első Kbt. felhatalmazta a Kormányt, hogy az irányítása alá tarozó szervezetek egyes beszerzései vonatkozásában központosított közbeszerzési eljárást rendeljen el, illetve jogszabályt alkosson annak részletes szabályairól. Ennek megfelelően a Kormány megalkotta a központosított közbeszerzések részletes szabályairól szóló 125/1996. (VII. 24.) Korm.rendeletet, valamint a központi költségvetési szervek központosított közbeszerzési rendszerében országosan kiemelt termékek állami normatíváiról szóló 240/1996. (XII. 27.) Korm.rendeletet ben, a törvény három éves gyakorlati alkalmazása után sor került a Kbt. módosítására (mely szeptember 1.-jén lépett hatályba). Ez az addig összegyűlt jogalkalmazási tapasztalatokat hasznosította, s egyben tovább harmonizálta a közbeszerzési szabályokat az Európai Közösség közbeszerzési irányelveivel. A törvény módosításkor hármas célt határoztak meg: egyrészt a kis- és középvállalkozások részvételének elősegítését, másrészt a korábbi merev formai szabályokon való enyhítést, harmadrészt bizonyos eljárási, értékelési rend szigorítását az esélyegyenlőség és az átláthatóság fokozása érdekében. A Kbt. módosítása maga után vonta többek között a 125/1996. (VII. 24.) kormányrendelet módosítását is (153/1999. (X. 22.) kormányrendelet), továbbá e módosítás hatalmazza fel a Kormányt, hogy rendeletben szabályozza az általa irányított költségvetési szervek tekintetében az egyes, a rendeletben megállapított termékek és szolgáltatások elektronikus úton történő beszerzésének, a Kbt.-től eltérő szabályait. Ezt követően jelennek tehát meg az elektronikus közbeszerzéssel kapcsolatos első próbálkozások jogi szabályozási elemei határozatok az elektronikus közbeszerzésről A Kormány, az előbbiekben említett törvénymódosítás felhatalmazása alapján (96. (1) bekezdésének e) pont) határozatot hozott az elektronikus közbeszerzés rendszerének koncepciójáról és a létrehozásával kapcsolatban szükséges intézkedésekről (2146/2000. (VI. 30.) Korm.határozat) és ezzel megtette az első látványos lépést az elektronikus közbeszerzési rendszer bevezetése felé. Ez a határozat azonban egyes vélemények szerint irreális határidőket szabott meg az egyes feladatokhoz, valamint átmenet nélkül akarta kiváltani a központosított közbeszerzés hagyományos, papír alapú rendszerét. Mindezek következtében a határozatot módosítás követte (2155/2001. (VI. 20.) Korm.határozat), mely átszabta az elektronikus közbeszerzések bevezetésére történő felkészülés feladatait. Emellett, a rendszer kialakításával és működtetésével kapcsolatban, a Magyar Posta Rt. is feladatot kapott (2068/2002. (III. 21.) Korm.határozat). 4

5 A központosított közbeszerzés rendszere május 1-jéig A Kormány elképzelései szerint az egyes áru, illetve szolgáltatás csoportokban a legnagyobb megtakarítás a nagymegrendelői pozícióból érhető el, ehhez hasznos az egyes költségvetési szervezetek beszerzéseinek összevonása, együttes versenyeztetése ez a kisebb méretű szervezetek részére is biztosíthatja a jelentős árkedvezményhez szükséges volument. A központosítás egyben javíthatja az ellátás biztonságát, lehetővé teszi professzionális beszerző személyzet, szervezet kialakulását. A törvény az ilyen típusú beszerzésekre lehetővé tette a központosított közbeszerzések rendszerének kialakítását. A törvényi felhatalmazás alapján a Kormány mint említettük kidolgozta a közbeszerzések központosítására irányadó részletes szabályokat (125/1996. és 240/1996. sz. kormányrendeletetek), valamint létrehozta a központosított közbeszerzésre jogosult szervezeteket. A 2211/1996. (VII. 24.) Korm.határozat alapján a központosított közbeszerzői feladatokat 1997-től 1999-ig a következő szervezetek látták el: a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága (MKGI): számítógép, gépkocsi, üzemanyag, televízió és video-berendezések, GSM készülékek stb., a Belügyminisztérium Országos Közbeszerzési Főigazgatósága (BM OKF): telefon, telefax, irodatechnikai berendezések, irodabútorok, papíráruk, nyomtatványok, az Országos Egészségügy Pénztár (OEP): egészségügyi termékek. A beszerző szervezeteket a központosított közbeszerzés által elérhető gazdasági előnyök érdekében kifejtett tevékenységükért közbeszerzési díj illette (illeti) meg. A 2251/1999. (VIII. 25.) Korm.határozat alapján a Kormány, az általa korábban kijelölt szervezetegyüttes helyett a központosított közbeszerzéseket január 1-jével egy szervezetre, a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóságára telepítette (2004. január 1-től új neve: Központi Szolgáltatási Főigazgatóság). A 125/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet decemberében módosult, ezt követően az új normatívákat az 1054/2000 (IV. 30.) és a 1077/2000. (IX. 22.) Korm. határozat határozta meg. A központosított közbeszerzés szabályozásának célja - az államháztartás kiadásainak ésszerűsítése, - az állami ráfordítások csökkentése és - a költségvetési előirányzatok tervszerű felhasználása, - általános használt, azonos használati célú, tipizálható termékek koncentrált beszerzése ( szabványosítás ), - a közpénzek felhasználása átláthatósága és - széles körű, nyilvános ellenőrizhetőségének megteremtése, - a közbeszerzések során a verseny tisztaságának, az esélyegyenlőség és a nyilvánosság biztosítása, - a belföldi áru-előállítás és munkaerő-foglalkoztatás elősegítése 2. A célok elérésével kapcsolatban kijelenthető, hogy a központosított közbeszerzés működése során kialakult egy intézményi beszerzési kultúra, amely mindenképpen megőrzendő központi beszerzések (pl. elektronikus közbeszerzés) továbbfejlesztése során is. Nehezen vitatható, hogy a központosított közbeszerzés - a kormányzati stratégia érvényesítésében segítséget jelent, - a legkisebb intézmények számára is elérhetők a központi szerződések által biztosítható előnyök (kormányzati maximált ár, akciós ár, magas minőség és szolgáltatástartalom, kedvező TCO, a befektetés értékállósága), - gyors eseti intézményi beszerzések lehetségesek a keretszerződések alapján, - koordinált termékválasztékot nyújt. 2 Mint írtuk, május 1-ig! 5

6 - A központosított termékek esetében a beszerzés és az azzal kapcsolatos adminisztráció egyszerűbb az intézmények számára, mint a Kbt. szerinti eljárásrend. - A rendelés és árképzés egységes, átlátható rendszerben kerül az intézményekhez. - Az uniformizált modulokból felépített keretszerződések biztosítják az egyedi intézményi igények flexibilis kielégítésének lehetőségeit. - A kis, elszigetelten tevékenykedő közigazgatási egységek informáltakká válnak az új, korszerű termékek tekintetében is. A központosított közbeszerzési rendszer fő jellegzetességei - Kötelező jelleggel egyes kivételekkel a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szervezetek kiemelt termék beszerzéseire vonatkozik; - önkéntesen csatlakozhatnak egyéb, a Kbt. hatálya alá tartozó szervezetek is (pl. önkormányzatok); - a Kbt., kormányrendelet, valamint állami normatívák szabályozzák; - országosan kiemelt termékköreit az informatika, távközlés, irodatechnika, gépjármű, üzemanyag, bútor, papír és egészségügyi termékek alkotják (melyek időről-időre átdolgozásra kerülnek, kiegészülnek /pl. légi utaztatás/). A központosított közbeszerzés kezdeti gyakorlata Már az első központosított közbeszerzések előkészítésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a jogszabályi keretek között a központosított közbeszerzések által elérni kívánt célok (a nagy forgalmi volumenből következő kedvező ár, a termékek és szolgáltatások magas műszaki színvonala, az ellátás biztonsága) maradéktalanul nem valósíthatók meg. Ebből következően a beszerző szervezetek sok tekintetben eltérő beszerzési gyakorlatot folytattak. A BM OKF csak az intézményi igénybejelentések alapján összesített mennyiségekre bonyolította le az eljárásokat. Annak következtében azonban, hogy az intézmények jelentős része az eljárások előkészítésének szakaszában még nem képes megalapozott igénybejelentést (kötelezettségvállalást) tenni, így ezek az összesített adatok jelentősen alulmúlták a tényleges beszerzési igényeket. Ebből következően a szerződések alapján áruhiány az igények kielégítésének elhúzódása, illetve a központosított beszerzés kikerülése következett be. Az MKGI az intézmények bejelentett igényeit egybevetette a piaci tendenciákkal, korábbi forgalmi adatokkal, kereskedelmi forgalmi várakozásokkal, s így határozta meg a beszerzési mennyiségeket (keretösszegeket), illetve egyes termékköröknél szinte folyamatosan új és új eljárásokat írt ki. Ez a gyakorlat az esetek döntő többségében megfelelt a tényleges igényeknek, megvalósult forgalomnak. A központosított közbeszerzés első időszakára jellemző volt a Kbt.-ből következő egy nyertes szállító, egy nyertes termék szemlélet, amely a teljesítés időszakára monopolhelyzet kialakulását, valamint ezen túlmenően sematizmust is eredményezett: a túlzott szabványosítási törekvések miatti egyetlen nyertes termék nem felel meg minden intézménynek, hiszen a kb. ezer különböző nagyságú intézmény egyúttal különböző felszereltséget, fejlettséget is jelent. Ezt a két problémát is különbözőképpen próbálta kezelni e két beszerző. Míg a BM OKF egyes termékkörökben a beszerzés tárgyának meghatározásával (széles termékportfolió követelménye) kényszerítette közös ajánlattevői csoportosulásba (konzorciumba) az ajánlattevőket, addig az MKGI, a sok tekintetben konkurens termékcsaládokból platform-szemléletű eljárásokat képezve kívánta fenntartani a versenyt és a termékválasztékot a teljesítés időszakára is. 6

7 A beszerzési igények meghatározásának problematikája a harmadik beszerző szervezetet, az OEP-et nem érintette. Az OEP helyzetéből adódóan a tényleges igények és költségvetési adatok ismeretében tudta lebonyolítani az egészségügyi kiemelt termékek beszerzését. Jelentősebb problémát jelentett viszont a Kbt. előbb említett egy nyertes elve: ha egy egészségügyi termék szállítására csak egy nyertes lehet, az ellátási időszakban az ténylegesen monopolhelyzetbe kerül. Leegyszerűsítve: a keretszerződés időtartama alatt más szállító gyakorlatilag nem tud kinek értékesíteni. A központosított közbeszerzés szereplői Vevők Vevők azok az intézmények, akik számára kötelező a központosított közbeszerzés által nyújtott lehetőségek igénybevétele. A vevők - tehát a Kormány által irányított szervezetek - mintegy 1000 intézmény. A kivételek körét a jogszabály nevesíti. (Tulajdonképpen vevők ezen túl azok az önként csatlakozó intézmények is, akiknek a jogszabály lehetőséget nyújt a csatlakozásra.) Önként csatlakozók Az január 1-jét követő szabályozás szélesebbre tárta a kaput a központosított közbeszerzéshez önként csatlakozni kívánó szervezetek előtt. A jogszabályok által erre nem kötelezett intézmények, nonporfit szervezetek is jelentkezhetnek és vásárolhatnak a központosított közbeszerzési keretszerződésekből. A KSzF összesítése szerint évről-évre százalékkal több, napjainkban csaknem 1800 intézmény él a közbeszerzés nyújtotta kedvező lehetőségekkel. A csatlakozási szabályzatot a többször módosított évi XL. tv. és az 1143/1999. (XII. 30.) Korm. határozat felhatalmazása alapján az KSzF főigazgatójának 1/2000 sz. utasítása tartalmazta. Beszállítók/Szállítók/Minősített szállítók E megnevezésekkel jelölik a központosított közbeszerzési eljárás nyerteseként szerződött ajánlattevőket. A szerződött szállítók azok a gazdasági szervezetek, melyek a közbeszerzési eljárás keretében, a beszerző és a gyártó minősítésének megfelelve, kötelezettséget vállalnak a keretszerződési feltételek betartására, az intézmények kiszolgálására. Ennek keretében a szállítók elégítik ki közvetlenül, vagy alvállalkozóik közreműködésével az intézményi igényeket, melyért felelősségvállalással tartoznak. A gyártó a keretszerződés teljesülésére,- a termékek megfelelésére vonatkozó garanciavállalást biztosít (gyártói teljesítési garancia). Kincstár A pénzügyi tranzakciókat a Magyar Államkincstár (továbbiakban Kincstár) bonyolítja le. Beszerző szervezet A 2251/1999. (VIII. 25.) Korm.határozat alapján a Kormány, az általa korábban kijelölt szervezetegyüttes helyett a központosított közbeszerzéseket január 1-jével egy szervezetre, a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóságára telepítette (mint említettük, január 1-től új neve Központi Szolgáltatási Főigazgatóság). KSzF közbeszerzési portál: Központosított közbeszerzések folyamata 2004 május 1-jéig Igényfelmérés, összesítés A központi beszerző szervezet az eljárások indítása előtt az országosan kiemelt termékkörökbe tartozó állami normatívával meghatározott termékekre, szolgáltatásokra vonatkozó intézményi igényeket összesítette, melyet a korábbi időszakok tényleges megrendelési volumenével, valamint a termék, szolgáltatás piaci helyzetével összevetette. Az igényfelmérések módja időszakonként változó volt, mind gyakoriságát mind pedig, időszaki bontását illetően. Ennek oka, hogy az intézményi igényfelmérések az intézmények pontatlan, hiányos, sok esetben hiányzó adatközlése miatt nem tették lehetővé pontos információk nyerését, a kiírások kizárólag intézményi adatszolgáltatásra történő meghatározását. Igénybejelentések Az igénybejelentések mint említettük általában pontatlanok, tetszőlegesek voltak, vagy elmaradtak. Ennek okai többek között a következőkben mutathatók ki. A költségvetési szervek a közbeszerzések előkészítő szakaszában nem rendelkeznek jóváhagyott költségvetéssel, így 7

8 általában legfeljebb a működés fenntartásához szükséges igényeiket jelezték, nem beszélve az előirányzat elvonástól, átcsoportosítástól való esetleges félelmek következtében visszatartott adatközlésekről. Emellett nehezítette a korrekt adatszolgáltatást, hogy az intézmények egy része különböző pályázati pénzekből biztosítja a beszerzéseihez szükséges összegeket, mely pályázatok kimenetele bizonytalan, és elbírálása is általában csak az év második felében valósul meg. Normatíva alkotás, normatíva karbantartás Az állami normatívákon - a központosított közbeszerzés kezdetétől - az egyes kiemelt termékek műszaki, gazdasági és minőségi követelményeit meghatározó, funkcionális leírását, valamint a beszerzéshez szükségesnek vélt lényeges adatokat tartalmazó előírást értjük. A normatíva rendszer jogi megjelenését tekintve kezdetben mint említettük kormányrendeleti, majd kormányhatározati formát jelentett. Ezen jogi formák közös hátránya, hogy az időszakosan szükséges követelményváltozások átvezetése lassú, bürokratikus folyamatot igényelt, ebből következően a normatívákban megfogalmazott követelmények jelentős részét (elsősorban a gyors műszaki változással érintett területeken) az idő rendszeresen meghaladta. A változások követése ezért rendszerint az egyes eljárások során ajánlati dokumentáció feltételrendszerében került érvényesítésre. Az eltelt időszakban mindössze két alkalommal került sor az állami normatívák teljes körű felülvizsgálatára, illetve módosítására. (Megemlítendő, hogy a központosított közbeszerzés állami normatíváihoz hasonló szabályozás már a közszállítások korszakában is megjelent. Az akkori kereskedelemügyi miniszter a nagyobb mennyiségű, ismétlődő beszerzésekre szabványt, illetve szállítási feltételeket határozhatott meg az ügykör szerint érdekelt miniszterrel egyetértésben, melynek betartása a közületi megrendelést adó szerveknek, intézményeknek kötelező volt, attól eltérni csak engedély alapján lehetett.) Az ajánlati felhívás megjelentetése A központosított közbeszerzés eljárásai a felsorolt típusok alapján általában nyílt vagy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárások keretében történtek. Ezek az eljárási fajták azok, amelyek nyilvánosságuk révén biztosítják a versenysemlegességet, az átláthatóságot, az ellenőrizhetőséget. A központosított közbeszerzésre vonatkozó ajánlati felhívás - akár a többi felhívás -, a Közbeszerzések Tanácsa Hivatalos Lapjában, a Közbeszerzési Értesítőben jelent meg. Az ajánlati dokumentáció megvásárlása Az ajánlati felhívás csupán rövid ismertető, figyelemhívás arra, mi az, amit az ajánlatkérő szeretne vásárolni, s ennek melyek a főbb feltételei, követelményei. Azokhoz a részletes ismeretekhez amelyek, az eljáráson való induláshoz szükségesek, az ajánlati dokumentációt megvásárlásával juthat az ajánlattevő. Szakmai kérdések és konzultáció a leendő ajánlattevők részére Gyakran előfordul, hogy a megvásárolt dokumentáció nem elegendő egyes kérdések pl. műszaki specifikációból, különbségekből eredő eltérések tisztázásához, ezért az ajánlattevőknek lehetőségük van az ajánlatkérőtől - írásban - felvilágosítást kérni, melyre a választ minden érintettnek tehát annak is, aki nem élt kérdéssel meg kell küldeni. Bírálati szakasz A formai és jogszabályi követelményeknek megfelelő (tehát érvényes) ajánlatok értékelése külső szakértők, valamint a legnagyobb igényt bejelentő tárcák, illetve intézmények képviselőiből álló bíráló bizottság által, a felhívásban és a dokumentációban meghatározott részletes bírálati szempontoknak megfelelően történik. Általános elbírálási szempontok: - az ajánlati ár, - műszaki tartalom, - jótállási feltételek, - kockázatok és az azok kezelését biztosító garanciák, - valamint egyéb, a beszerzési tárgyra jellemző és a bírálat szempontjából jelentős körülmények, amelyeket az eljárás megindításakor a szakmai bizottság fontosnak értékel. Döntés-előkészítés, döntés A bírálati szakaszban megvalósuló szakértői munkát a döntés előkészítés zárja. Az eljárás eredményére vonatkozó döntési javaslat elkészítése a bíráló bizottság feladata. Az így, szakmai alapon előkészített döntés meghozatalára és annak nyomán a kötelezettségvállalásra az KSzF főigazgató jogosult. 8

9 Az eljárás lezárása Az eljárásokat az ajánlattevők és egyéb érdekeltek részére rendezett nyilvános eredményhirdetés illetve a hivatalos közzététel zárja. Szerződések megkötése A KSzF ekkori gyakorlatában a közbeszerzési eljárásokat lezáró keretszerződések biztosították az intézmények folyamatos ellátását. A keretszerződések szövegének összeállítása a dokumentációban szereplő tervezetnek és az ajánlatokban lévő adatoknak megfelelően történt. A gyakorlatban többféle szerződéstípus létezett. Általában időtartam alapján került meghatározásra a szerződés hatálya (pl december 31.), de más esetekben mennyiségi korláttal került meghatározásra (pl.: 250 db személygépkocsi), de történt mennyiségi és időbeli hatály együttes meghatározásával is (pl. 150 millió Ft szerződéses összeg teljesüléséig, de maximum december 31.-ig). Intézményi tájékoztatás Eleinte tájékoztató füzetek időszakonkénti (általában negyedévenkénti) kiadásával történt, később CD ROM-os formábán, majd a KSzF által lebonyolított eljárások keretszerződéseinek tartalma, valamint a nyertesek árainak listája felkerült a web-oldalra is. A web-oldalon keresztül szerezhettek továbbá tudomást az intézmények a szállítók akcióiról, projekt áraikról, valamint egyéb, a keretszerződéssel kapcsolatos lényeges információkról. A nyertes(ek) által adott tájékoztatás A közbeszerzési beszállítónak lehetősége van a KSzF által a keretszerződés mellékleteként megadott intézményi listán szereplő intézményeket értesíteni a szerződés létrejöttéről, a szerződésére hivatkozva felveheti a kapcsolatot telefonon, faxon, küldhet reklámanyagot, árlistát, tájékoztató füzetet, bármit, amivel felhívhatja a figyelmet arra, hogy szállítóvá vált. Ezen túl egyes termékek esetében (pl. számítástechnika) a nyertes a saját web-oldalán kimondottan a közbeszerzés intézményei részére külön ablakot köteles létrehozni, ahol szerepelnie kell a termékeknek, a szerződés szerinti árlistának és egyéb, a megrendelést segítő információnak. Megrendelés, visszaigazolás, teljesítés, pénzügyi teljesítés A megrendelések feladása és visszaigazolása a keretszerződésben rögzített formában, az abban meghatározott formanyomtatványok kiállításával történt. A visszaigazolási és teljesítési határidők általában szerződésenként (termékenként) eltérőek. Az eseti szerződés általánosságban a megrendelés visszaigazolásával jött létre a szállító és vevő között, de bonyolultabb esetben a keretszerződés feltételeinek megtartása mellett külön szerződés is született. A vonatkozó jogszabályok értelmében a szállító a vevőtől előleget nem kérhet, azaz a pénzügyi teljesítés csak a termék átadását igazoló dokumentumok és a számla kiállításának megtörténtét követően lehetséges. A központosított közbeszerzés egyik nagy hiányosságaként említettük, hogy nehéz a teljesítések nyomon követése. A beszerző szervezet feladata, hogy a központosított közbeszerzés alapján történő teljesítéseket figyelemmel kísérje. Ez fontos egyrészt azért is, mert a keretszerződéseket a beszerző szervezet mennyiségre (keretösszegre, vagy darabszámra) köti, illetve azért, mert az intézményi igénybejelentések nem megfelelő teljesítése miatt a beszerző ezt tudja használni a következő eljárások előkészítésének egyik kiinduló adataként. Ezenkívül mivel a beszerző szervezet által a vevő - intézmények részére nyújtott szolgáltatás az azok által, az egyes szerződésekben ténylegesen megvalósított (realizált) beszerzések arányában utólagosan kerül meghatározásra és elszámolásra, a teljesítési (forgalmi) adatok pontos ismerete a közbeszerzési díj meghatározása szempontjából is nélkülözhetetlen adat. Az MKGI, illetve a korábbi másik beszerző szervezet, a BM OKF gyakorlatából bebizonyosodott, hogy az intézmények keretszerződések alapján történő vásárlásairól nem lehet forgalmi adatokhoz jutni az intézmények beszerző részére küldött adatszolgáltatása alapján. Az intézményi adatszolgáltatás elvileg hatalmas, nehezen (és drágán) feldolgozható adatmennyiséget jelentene, gyakorlatilag azonban az intézmények ezt az előírást nem teljesítették. Azt a központosított közbeszerzés kezdeti időszakában érvényes előírást, hogy az intézmény az általa megkötött szerződésekről a szerződés másolatának megküldésével a beszerzőt tájékoztatja, szinte senki sem teljesítette. A harmadik beszerző szervezet, az OEP annyival volt egyszerűbb helyzetben mint már említettük, hogy az általa megkötött szerződésekből az intézmények a vásárlásaikat az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozták, így arra az OEP közvetlenül rálátott. Ebből következően a két beszerző szervezetnek nem volt más lehetősége, mint, hogy a szükséges forgalmi adatokat a nyertes szállítóktól a tranzakciókat követően, utólagosan, off-line szerezze be. A 9

10 szállítók által nyújtott adatszolgáltatás az intézményi oldalon (Kincstárnál) keletkező adatokkal kerülhetett összevetésre. Saját hatáskörben megvalósított beszerzés A központosított közbeszerzés hatálya alá tartozó szervezet a kiemelt termékek közbeszerzését a Kbt. szabályaival összhangban, saját hatáskörben is megvalósíthatja a következő esetekben: ha a működéshez, fenntartáshoz szükséges kiemelt termékbeszerzés megvalósítása előre nem látható okból rendkívül sürgőssé válik és a hatályos keretszerződés alapján a közbeszerzés határidőre nem lenne megvalósítható; ha a kiemelt termékbeszerzés vonatkozásában nincs hatályos keretszerződés; ha lehetősége van más intézmény készletének átvételére, és az megfelel az állami normatíváknak. A központosított közbeszerzés május 1 után a évi CXXIX. tv. hatása a központosított közbeszerzésre Az újabb (második) közbeszerzési törvény a központosított közbeszerzés addigi szabályrendszerét élen a 125/1996 (VII. 24.) Korm.rendelettel hatályon kívül helyezte. A Kormány a törvény 17. -ának felhatalmazása alapján új kormányrendeletben (168/2004 (V. 25.) Korm.rendelet) és kapcsolódó dokumentumokban szabályozta újra a központosított közbeszerzés rendszerét. A kormányrendelet beszerző szervezetként a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságot jelölte ki. A KSzF - a Miniszterelnöki Hivatal háttérintézményeként - hármas feladatkörrel rendelkezik: - a központosított közbeszerzés beszerző szervezete, - a Miniszterelnöki Hivatal ellátó szervezete, valamint - ellátja a közszolgálati üdültetéssel, oktatással kapcsolatos feladatokat. A kormányrendelet lényeges eljárási szabályokat is érintő módosítását eredményezte a 10/2005. (I. 19.) Korm.rendelet, amely a KSzF-et kijelölte a központosított közbeszerzési eljárások vonatkozásában az Elektronikus Közbeszerzési Szolgáltató feladatai ellátására is. (A közbeszerzési eljárásokban elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályairól és az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerről a további módosításra, kiegészítésre szoruló 167/2004 (V. 25.) Korm.rendelet rendelkezik.) A 168/2004 (V. 25.) Korm.rendelet előírásának megfelelően az állami normatívák a központi beszerző szervezet felügyeletét ellátó miniszter (Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter) áldal kiadott tájékoztatóban jelennek meg (eddig: 1/ /2004. és 1/2005. MeH VM Tájékoztató; megtalálhatók a beszerző közbeszerzési portálján). Az új kormányrendelet lényegében nem érintette a rendelet hatálya alá tartozó költségvetési szervek körét. Megjegyezzük azonban, hogy a gyakorlatban erre az időszakra tehető annak tisztázása, hogy az állami felsőoktatási intézmények nem tartoznak a központosított közbeszerzés hatálya alá. Nem tapasztalható változás a központosított közbeszerzés céljának megfogalmazásában sem. Gyakorlatilag nem változott a központosított közbeszerzés szereplőinek köre sem. A 10/2005. kormányrendelettel viszont módosult (egyszerűsödött) az önként csatlakozás folyamata a csatlakozást, elsősorban elektronikusan kitöltött, regisztrációs űrlapon kell kezdeményezni, amit a beszerző szervezet visszaigazol. Ezt követően az önként csatlakozó szervezetnek is igénybejelentési kötelezettsége van. Az intézmény által lebonyolított saját hatáskörű beszerzések megvalósítása régi-új lehetőségeként megjelent, hogy az intézmény akkor is eljárhat saját hatáskörben, ha a keretszerződésben meghatározott és az egyéb (pl. azonos szolgáltatási) feltételek tekintetében is mindenben megfelelő kiemelt terméket a keretszerződés szerinti árnál alacsonyabb áron tud beszerezni (Kormányrendelet 7. (1) bekezdés d) pont). A 168/2004. kormányrendelet azonban jelentősen megváltoztatta a központosított közbeszerzés eljárási szabály-rendszerét, amelyet a 10/2005. kormányrendelet tovább ésszerűsített. E változás fő eleme, hogy a Kbt. és az új EU irányelvek hatására a központosított közbeszerzésben megjelenik a keretmegállapodás, mint speciális beszerzési modell. A központosított közbeszerzési eljárás melyet 10

11 a beszerző szervezet indít eredményeképpen tehát keretszerződés, vagy keretmegállapodás és szerződés jöhet létre. Központosított közbeszerzések folyamata 2004 május 1-től napjainkig Az Igényfelmérés, összesítés; Igénybejelentések; Normatíva alkotás, normatíva karbantartás; Az ajánlati felhívás megjelentetése; Az ajánlati dokumentáció megvásárlása; Szakmai kérdések és konzultáció a leendő ajánlattevők részére; Bírálati szakasz; Döntés-előkészítés, döntés; Az eljárás lezárása; Szerződések megkötése; Intézményi tájékoztatás; A nyertes(ek) által adott tájékoztatás; Megrendelés, visszaigazolás, teljesítés, pénzügyi teljesítés alcímek alatt korábban írtak esetleges változásait a későbbiekben kiemelten említjük. Lényegi módosulást jelent - a 10/2004 (I. 19.) Korm.rendelettel módosított 168/2004. (V. 25.) Korm.rendeletben foglaltak következtében, hogy a központosított közbeszerzés jelenleg két alapmodell szerint történhet: Központosított közbeszerzés 1. keretszerződéssel 2. keretmegállapodással megrendelés (=eseti szerződés) (ld. később) 1. A keretszerződés megkötésére irányuló központosított közbeszerzési eljárás egyetlen részből áll: a beszerző szervezet (egy- vagy kétszakaszos eljárás eredményeképp) keretszerződést köt, amely alapján a jogosult (kötelezett) intézmény egyoldalú jognyilatkozattal (megrendeléssel), vagy összetettebb beszerzés esetén eseti szerződéskötéssel (mely a keretszerződés feltételeinek megtartása mellett specifikálja a beszerzést) elégíti ki beszerzési igényét. A keretszerződés mennyiségre, határidőre, vagy mindkettőre köttetik a nyertes ajánlattevő és a beszerző által. 2. A keretmegállapodásos központosított közbeszerzési eljárás két részből áll: 2.1. Az első rész (egy- vagy kétszakaszos eljárás) eredményeképp a beszerző a keretszámnak megfelelő nyertes ajánlattevővel megköti a keretmegállapodást A második részben a jogosult (kötelezett) intézmény kielégíti beszerzési igényét. A második rész lebonyolítása a jelenlegi szabályozás szerint kétféleképpen történhet: A verseny újraindítása nélkül, az első rész bírálati szempontja szerinti nyertes kiválasztásával A verseny újraindításával. Ez esetben közzététel nélküli tárgyalásos eljárást lebonyolítva az intézmény szerződést köt, mellyel kielégíti beszerzési igényét, vagy a beszerző által lebonyolított közzététel nélküli tárgyalásos eljárás alapján megkötött keretszerződés terhére elégíti ki beszerzési igényét. 11

12 2. keretmegállapodással verseny újraind. nélkül verseny újtaindításával megrendelés és szerződés közzététel nélküli tárgyalásos eljárás szerződés keretszerződés megrendelés (=eseti szerződés) A keretmegállapodásos eljárás második részének lebonyolítása I. A verseny újraindításával történő kiválasztás A) Közzététel nélküli tárgyalásos eljárás az adott intézményi beszerzési igényre Az intézmény (vagy megkeresés esetén a központi beszerző szervezet) a keretmegállapodásos eljárás második részét a Kbt. - a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásra vonatkozó - szabályaival összhangban bonyolítja le, azzal az eltéréssel, hogy nem kell közzétennie az eljárás eredményéről vagy eredménytelenségéről szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetményt a Közbeszerzési Értesítőben, valamint az Európai Unió Hivatalos Lapjában (ld. a kormányrendelet 28. (2) bekezdését). A keretmegállapodás melléklete a lebonyolításhoz részletes segítséget nyújt. A központi beszerző szervezet a keretmegállapodások hatálya alatt ilyen módon megkötött szerződésekről az Európai Unió Hivatalos Lapjában, illetve a Közbeszerzési Értesítőben az egyes keretmegállapodások hatályának lejártát követő 30 napon belül összegzést tesz közzé. 1. Ajánlattételi felhívás megküldése Az eljárás lebonyolításának részletes szabályai Az intézmény a keretmegállapodás mellékletében szereplő ajánlattételi felhívás minta szerint valamennyi keretmegállapodást kötött ajánlattevőt ajánlattételre hívja fel. A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás megkezdése napján az intézmény (ajánlatkérő) köteles benyújtani a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz telefaxon vagy elektronikus úton, vagy közvetlenül az ajánlattételi felhívást, továbbá az ajánlattételre felhívni kívánt szervezetek (személyek) nevéről, címéről (székhelyéről, lakóhelyéről), valamint a tárgyalásos eljárás alkalmazását megalapozó körülményekről szóló tájékoztatást. Az eljárást megalapozó körülmények: A tervezett beszerzés a központosított közbeszerzés hatálya alá tartozik, tekintettel a beszerzés tárgyára (országosan kiemelt termékkör:.), valamint a beszerzési igénnyel érintett intézmény (a 10/2005. Korm. rendelettel módosított 168/2004 (V. 25.) Korm.rendelet hatálya alá tarozó vagy ahhoz önként csatlakozó) személyére. A tárgyban a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság, mint jogszabály által kijelölt beszerző szervezet, központosított közbeszerzési eljárás alapján keretmegállapodást kötött az ajánlattételre felhívni kívánt ajánlattevőkkel. 12

13 Az eljárás második részének bírálati szempontja az eljárás első részétől nem lehet eltérő. A megkötött keretmegállapodások alapján azonban az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztási szempontjának alkalmazásakor - a bírálati részszempontokhoz tartozó súlyszámokat az ajánlatkérő a pozitív számtartományban megváltoztathatja (vagyis a pontozási rendszert a konkrét beszerzési igényéhez igazíthatja), s ekkor ezt kell szerepeltetni a második rész ajánlattételi felhívásában. Fontos követelmény az is, hogy az eljárás második részének tárgya sem lehet eltérő az eljárás első részéétől. Ez a természetesnek tűnő követelmény más megvilágítást nyer abban az esetben, ha egy árubeszerzés tárgyú, de önálló szolgáltatás megrendelés -t is lehetővé tevő keretmegállapodásos eljárás második része alapján az intézmény döntően szolgáltatás megrendelés tárgyában kívánja lebonyolítani a második részt. (Természetesen fordított helyzet is elképzelhető.) Úgy látjuk, ez esetben is szükség van a kormányrendeletben lévő szabályozás pontosítására: a keretmegállapodásos eljárás tárgyát (vagyis azt, hogy az pl. árubeszerzés vagy szolgáltatás megrendelés ) az eljárás első része határozza meg a Kbt. 28. megfelelő alkalmazásával. 2. Kiegészítő tájékoztatás Az ajánlattevők az ajánlati felhívással vagy a dokumentációval kapcsolatban kiegészítő tájékoztatást kérhetnek, melyet az intézménynek az összes ajánlattevő számára meg kell adnia, a közbeszerzési alapelvek érvényesítésével. 3. Ajánlatok bontása Az ajánlattevő a központi beszerző szervezet által lebonyolított keretmegállapodásos eljárás első részének lezárásaként kötött keretmegállapodásban meghatározott árakat alapul véve csak alacsonyabb árakat ajánlhat meg, tekintettel a Kbt (1) bekezdésére. Az egyéb feltételek azonosak, vagy az intézmény számára kedvezőbbek, mint a keretmegállapodásban lévők. 4. Tárgyalás az ajánlattevőkkel A keretmegállapodásban nem szereplő szerződéses feltételekben történő megállapodás, illetőleg a legkedvezőbb érvényes ajánlatot tevővel történő szerződéskötés érdekében az intézménynek lehetősége van az ajánlattevők által benyújtott ajánlatok alapján tárgyalás(ok) lefolytatására. A lefolytatott tárgyalásokról jegyzőkönyvet kell felvenni, melyet a tárgyalás befejezésekor minden jelenlévő ajánlattevőnek alá kell írnia. 5. Eredményhirdetés Az eljárás eredményéről összegzést kell készíteni, amelyben foglalt adatokat az eredményhirdetésen ismertetni kell. Nem kell közzétennie azonban az eljárás eredményéről vagy eredménytelenségéről szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetményt a Közbeszerzési Értesítőben, valamint az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Az összegzést az Európai Bizottság, illetőleg a Közbeszerzések Tanácsa kérésére meg kell küldeni. 6. Szerződés megkötése Az intézménynek az általa megkötött szerződést (a keretmegállapodás szerződésmintát is tartalmaz) annak megkötésétől számított 5 napon belül a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság részére meg kell küldenie. (Ez ugyanolyan észszerű követelmény, mint a 125/1996-os kormányrendeletben lévő hasonló az intézmények által nem teljesített előírás. A beszerzőnek nem a szerződésre lenne szüksége, hanem azok főbb adataira lehetőleg elektronikus formában a keretmegállapodás lejártát követő közzétételhez.) B) Közzététel nélküli tárgyalásos eljárás az összesített intézményi beszerzési igényekre A kormányrendelet 27/C. alapján a központi beszerző szervezet hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alapján keretszerződést köt. Az intézmények beszerzési igényeiket ezen a 13

14 második rész lezárásaként kötött keretszerződés terhére kibocsátott megrendeléssel elégíthetik ki. (Ennek feltétele, természetesen, a keretszerződés léte, melyről tájékoztatás a központi beszerző hivatalos web-oldalain található. Ez esetben tehát, nincs szerződés megküldési kötelezettség.) Figyelem! Ez a keretszerződés létrejöttét, felépítését tekintve nem azonos a korábban említett keretszerződés megkötésére irányuló központosított közbeszerzési eljárással, hiszen ez egy keretmegállapodás alapján jött létre. II. A verseny újraindítása nélküli kiválasztás A keretmegállapodásos eljárás első részének lezárásaként keretmegállapodást kötött ajánlattevők közül az intézmény a 27/A. szerinti keretmegállapodásos eljárás első részének eredményét tekintve a beszerzendő termékek/szolgáltatások konkrét tárgya szerint legkedvezőbb ajánlattal rendelkező ajánlattevőnek küldött megrendeléssel, szerződés megkötését kezdeményezi. Az ajánlattevő a megrendelés elfogadásáról a megrendelés kézhezvételétől számított 2 munkanapon belül értesíti az intézményt, és a megrendelés mellékletét képező szerződés valamennyi példányát cégszerűen aláírva az intézménynek megküldi. Ha a megrendeléssel megkeresett ajánlattevő a megrendelést visszautasítja, az intézmény a soron következő legkedvezőbb ajánlattal rendelkező ajánlattevőnek küldhet megrendelést. Az intézmény a beszerezni kívánt termék vonatkozásában legkedvezőbb ajánlattal rendelkező ajánlattevőt a keretmegállapodás első részében meghatározott bírálati szempontok, súlyszámok és a bírálati módszer alapján határozza meg. Az eljárás lebonyolításának részletes szabályai 1. Megrendelés küldése a legkedvezőbb ajánlatot tevő keretmegállapodást kötött ajánlattevőnek. (A megrendelés mintája a keretmegállapodásban megtalálható.) A megrendeléssel együtt az intézmény a megkötendő szerződés aláíratlan, általa szignált példányait is megküldi a szállítónak. (A szerződésminta a keretmegállapodásban megtalálható.) 2. Az intézmény általi megrendeléssel megkeresett szállító az intézményt a megrendelés kézhezvételtől számított 2 napon belül értesíti, és a megrendelés elfogadása esetén a cégszerűen aláírt szerződés valamennyi példányát az intézménynek megküldi. 3. Szerződéskötés aláírása az intézmény részéről. 4. Szerződés megküldése a KSzF-nek az aláírást követő 5 napon belül. 5. A fenti lebonyolítási sor legproblematikusabb eleme annak dokumentálása, hogy melyik a keretmegállapodással rendelkező szállítói kínálatból a legkedvezőbb. Ennek okai: A keretmegállapodás minden szállító (keretmegállapodásos partner) esetén terméklistát tartalmaz, melyek alapján a műszaki tartalom szempontjából megegyező termékek általában csak konfigurálással, megfelelő szakmai hozzáértéssel állíthatók össze, ugyanis lehet olyan termék, amely már alapfelszereltségben megfelel az intézményi (ajánlatkérői) elvárásoknak, lehet olyan, amelyik viszont csak felöltöztetve. A keretmegállapodásos árakhoz, mint maximált árakhoz képest a katalógusban lévő árak naprólnapra változhatnak. Ebből következően, az intézmény számára a legegyszerűbb eljárási mód egy teljesen elektronikus rendszer, vagy egyszerűbb modell kialakulásáig, ha a pontos műszaki tartalmat meghatározva tájékoztatást (nem ajánlatot!) kér a keretmegállapodással rendelkező szállítóktól, hogy a katalógusban mely felszereltségű termékek felelnek meg az igényeinek. Ez alapján az elektronikus katalógusból adott időpillanatban már egyértelműen le tudja gyűjteni az egyenértékű termékeket, azok árait, feltételeit, és a keretmegállapodáskori bírálati szempontok és súlyszámok alapján egyértelmű, hogy melyik a legkedvezőbb ajánlat. 14

15 A megvalósult modell eddigi főbb problémái A súlyszám része a bírálati szempontnak? Döntőbizottsági értelmezés: igen. Más értelmezés: nem. (Figyelemmel a Kbt. kógens jellegére [mind a kiterjesztő, mind a szűkítő jogértelmezést tiltott] mivel azt nem írja elő, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása bírálati szempont esetén a részszempontoknak és azok súlyszámainak és a bírálati módszernek is azonosnak kell lenni az eljárás két részében, így ez nem követelmény. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a másik [legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás] bírálati szempont esetén nincs is súlyszám. Ezzel együtt (emiatt?) a gyakorlatban még viták várhatók.) Árubeszerzés vagy szolgáltatás megrendelés. Hisszük, hogy az adott keretmegállapodásos eljárás keretében történő valamennyi intézményi beszerzést egy eljárásnak, egységes egészként kell értelmezni, melyből nem ragadhatók ki egyedi beszerzések. Ebből következően az eljárás tárgya (hogy mely a meghatározó értékű közbeszerzési tárgy: árubeszerzés vagy szolgáltatás) is az eljárás egésze értékének a függvénye. Verseny újraindítása nélküli modell esetén mit jelent az eljárás első részének eredményét tekintve legkedvezőbb kifejezés? Az összegző befagyasztott sorrendjét, vagy a második rész konkrét ajánlatainak, az első rész teljes bírálati rendszere alkalmazásával kiválasztott első helyezettjét? E második út logikusabb, de a kiértékelés elektronikus támogatás hiányában nehézkes. Verseny újraindítása nélkül is kell szerződés, pedig az a megrendelési információkon kívül eltérő adatot elvileg nem tartalmaz a keretmegállapodáshoz képest. (A keretszerződéses rendszerben a visszaigazolt megrendelés egyfajta egyszerűsített szerződés.) A szerződés-megküldési gyakorlat nehézkes: a beszerző számára elég lenne elektronikus adatszolgáltatás. Közzétételi kötelezettség: a kormányrendelet csak az eredményről rendelkezik, a teljesítésről, szerződés-módosításról nem. A gyakorlatban megmutatkozó problémák hatására reméljük hamarosan a 168/2004. kormányrendelet módosítása várható. Az elektronikus beszerzési elemek a központosított közbeszerzésekben május 1-ig A központi beszerző szervezet (MKGI, 2004-től KSzF) a központosított közbeszerzés indulásától kezdődően törekedett a beszerzési rendszer működtetésének elektronikus támogatására, ugyanis a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a mintegy ezer költségvetési intézmény sok ezer megrendelésének nyomon követése, a beszerzések elemzése a hagyományos eszközök alkalmazásával megoldhatatlan feladat. Tekintettel a tevékenység sokszereplős voltára, az elektronizáláshoz több kormányzati szervezetnek kellett volna egyetértésére jutni. A megvalósítás jelenlegi fázisa szerint, ez nem történt meg eredményesen. A központosított közbeszerzés eddigi története azt mutatja, mindig új és új projektek indultak a rendszer támogatása érdekében. A központosított közbeszerzési rendszer ezt mindig túlélte. Az első Phare támogatás keretében megvalósított mintaprojekt után (ami EDI 3 alapú működési alapkoncepciótól jutott el az XML 4 működéshez), az elektronikus közbeszerzések bevezetésére történő felkészülését a beszerző szervezet 2002 év elején kezdte meg a már korábban is említett 2146/2000. (VI. 30.) és 2155/2001. (VI. 20.) Korm. határozatok alapján. A Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága a feladat megvalósítását három funkcionális terület metszetébe pozícionálta. Ezek: - az elektronikus aláírás és hitelesítés tanúsítás; - az Elektronikus Közbeszerzési Rendszer (EKR) informatikai infrastruktúrájának üzemeltetése; - az EKR üzleti alkalmazás, mint szolgáltatás biztosítása. A modell külső szakértők közreműködésével történő megalkotásakor nem volt konkrét elképzelés sem az üzleti szereplők piaci pozíciójára vonatkozóan, sem azoknak az egymáshoz és a szolgáltatást igénybe vevő (közigazgatási és üzleti szereplők) további szereplőkhöz képesti kapcsolatai vonatkozásában. Ezzel együtt megkezdődött a feladat végrehajtását célzó közbeszerzési eljárások előkészítése (2000. év vége). 3 Electronic Data Interchange: elektronikus adattovábbítás vagy adatcsere, strukturált információk számítógépek közötti átvitele 4 extensible Markup Language: multimédia szabvány, információszolgáltatások bővíthető jelölő nyelve 15

16 A következő (2001.) év első negyedévében lényeges koncepcióváltás történt az informatikai és üzleti szolgáltató Magyar Posta Rt. (továbbiakban MPRT) személyében történő kijelölésével. Az MPRT megkezdte a feladat megvalósítására történő felkészülést, majd annak végrehajtását. Az üzleti szerepkörök ilyetén történő pozícionálása valószínűsítette a központi beszerző (MKGI) és az MPRT közti együttműködés gyenge pontjait. A hosszú távú üzleti együttműködési elképzelés szerint a központosított közbeszerzés kötelező szolgáltatási körébe tartozó intézmények alkották volna az MKGI (egyébként EKR-en keresztül kiszolgált) ügyfélkörét (fedezve a működési költségeket), míg a rendszert önkéntesen használók az EKR ügyfélkörét (képezve a nyereséget). Ez a pozícionálás nyilvánvaló konfliktus helyzetet teremthetett volna a rendszer beindulását követően, hiszen ez az önkéntes ügyfélkör is az MKGI ügyfélkörét alkotta ekkor. További konfliktus lehetőségét rejtette a rendszer tervezett önkéntessé tétele, hiszen ez valószínűsíthetően teljesen kiszervezte volna az MKGI ügyfélkörét. A évi kormányváltást követően az EKR megvalósításával kapcsolatban is változások történtek. A Központi Szolgáltatási Főigazgatóságról szóló kormányrendelet (272/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet) a KSzF feladatává tette a külön jogszabályban foglalt elektronikus közbeszerzéssel kapcsolatos végrehajtási feladatokat, s május 25-én megszületett a már hivatkozott 167/2004. kormányrendelet a közbeszerzési eljárásokban elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályairól és az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerről. Az elektronikus beszerzési elemek a központosított közbeszerzésekben május 1. után A központosított közbeszerzés terén tapasztalt hiányosságok A központosított közbeszerzéssel kapcsolatos legfőbb probléma, hogy jogi szabályozása a Kbt májusi módosításáig nem felelt meg sem a Kbt. alapelveinek, sem a piaci működési folyamatoknak, ennek következtében gyakorlata torzult. Ennek főbb okai, hogy a Kbt. és a kormányrendelet betű szerinti betartása -monopolhelyzetet, ebből adódóan magas árakat eredményezett, -az intézményeket jogszabálysértésre kényszerítette (nem tudtak kötelezettségvállalásnak minősülő igénybejelentést teljesíteni; a működés biztosítása érdekében sokszor jogszabálysértő módon saját hatáskörben szereztek be stb.), -indokolatlanul torzította a piac működését. Ez a speciális beszerzési modell, speciális szabályozást igényel, amely, mint korábban már említettük a KSzF számára májusától alkalmazható keretmegállapodásos technika megjelenésének dacára, továbbra is várat magára. A központosított közbeszerzés másik nagy hiányossága, hogy a beszerző szervezet ma sem rendelkezik azzal az infrastruktúrával, munkaerővel, amely lehetővé tenné az éves szinten kb. 100 milliárd forint értékű forgalom, több száz keretszerződés több tízezres tranzakciót tartalmazó forgalmi adatának on-line /valósidejű/ feldolgozását. Ebben némi reményt jelent a jelenleg is fejlesztés alatt álló KSzF közbeszerzési portál, elektronikus riportolási funkciója. Az eddigi eljárástechnikák - megfelelő informatikai támogatás hiányában - a központosított közbeszerzés hatálya alá tartozó termékkörökből megvalósuló intézményi beszerzésekben, egyes esetekben túlzott szabadságfokot biztosítottak, vagyis az intézmények a keretszerződések lehetőségein belül már szabadon külön eljárás (és strukturált, dokumentált elemzés) nélkül bonyolították (bonyolítják) le beszerzéseiket. Az első Kbt. szemlélete alapvetően nem volt konform az ilyen típusú a vállalkozói szférában hatékonyan működő beszerzési konstrukciókat támogató beszerzési technikákkal. A nagy, projekt jellegű beszerzések és természetesen a központosított közbeszerzés hatékonyságának biztosítása érdekében célszerű volt a Kbt. olyan értelmű módosítása, mely bizonyos mértékű kivételt képezve, külön kezeli a központosított és speciális projektek megvalósítását szolgáló közbeszerzéseket. A keretszerződéses modell működését vizsgálva figyelemmel a május 1.-ig irányadó szabályokra az alábbi problémakörökre kellett figyelemmel lenni: 16

17 nem megbízható az intézményi regisztráció, illetve az adatváltozás bejelentés, hiányos és pontatlan az intézményi címlista, a teljesítési, illetve forgalmi adatok nincsenek összhangban az intézményi igénybejelentések tartalmával, jelentősen túlhaladják azt, a termékkörönkénti éves szinten történt intézményi bejelentések értéke egyes esetekben nem érte el a közbeszerzési értékhatárt (kiemelt termékek köre felülvizsgálatának szükségessége), az intézményi tájékoztatás nem egységes és nem naprakész, a nagyobb intézményi projektek, illetve a nagyobb volumenű intézményi beszerzések kezelése egyedi támogatást igényel, a keretszerződések utógondozása nehézkes, a dokumentációban és az ajánlatokban megfogalmazott, a keretszerződés szerinti termékváltási, illetve árkövetési konstrukciók piaci hatásoknak megfelelő működtetése bonyolult, nehezen átlátható, a szállítói forgalmi jelentések nem egységesek, nehezen követhetők nyomon, statisztikai adatok nehezen nyerhetők, az állami normatívák túlszabályozottak, sok esetben hibás tartalmúak. Központosított közbeszerzést támogató rendszer - KÖZTÁR A központosított közbeszerzések elektronikus támogatása az EKR kialakítását célzó kormányhatározatok megszületését követően felgyorsult, amint nyilvánvalóvá vált, hogy egy elektronikus rendszer csak a központosított közbeszerzés eredményeire támaszkodva tud létrejönni. A folyamat a KSzF által kezelt keretszerződések akkori, pillanatnyi állapotának megfelelő termékadatoknak, az akkori kísérleti postai EKR rendszerbe történő betöltéséhez szükséges összeállításával és elektronikus formátumba rendezésével vette kezdetét. A munka eredménye, egy a KSzF intranet rendszerén akkoriban üzemelő, a keretszerződéses adatok, valamint az az alapján történő teljesítések nyilvántartására szolgáló közbeszerzési nyilvántartó rendszer kialakítására (KÖZTÁR). A KÖZTÁR a korábbiakhoz képest hatékony támogatást nyújtott a központosított közbeszerzés keretében történő teljesítések elemzésében. A feladat megoldása (a közbeszerzési folyamat elektronizálása) tehát nem a közbeszerzési eljárás folyamatának automatizálásával vette kezdetét, hanem az azt lezáró, az üzleti folyamatok szempontjából meghatározó, szerződéskötés utáni teljesítések támogatásával. Ezt a gyakorlatot azóta több dolog is igazolta: az európai - és követő módon a hazai szabályozási környezet -, az elektronikus beszerzést elősegítő eljárási irányelvek változása; az intézményi igények hatékony megjelenítése, a beszerzések tervezése is egyszerűbb strukturált adatállományra építve; az eljárási folyamatban már nem csak a Közbeszerzési Értesítőnek (illetve a Szerkesztőségnek) van kitüntetett szerepe, hanem az EU-s hirdetmények viszonylatában (a központosított közbeszerzési eljárás mindig ilyen) a TED (Tenders Electronic Daily 5 ) szolgáltatásainak is. A KÖZTÁR jellegzetes adatcsoportjai voltak: kötelezett intézmények adatai; önként csatlakozó intézmények adatai; szállítói adatok; keretszerződéses adatok; termék- és árlisták és azok változásai; teljesítési adatok. A terméklisták feldolgozása nyilvánvalóvá tette, hogy statisztikai szempontból szükséges az egyedi termékazonosításon túl a termékek hosszú távú statisztikai feldolgozását is lehetővé tevő, állandó elemek, statisztikai besoroló-azonosítók összerendelése, hierarchikus felépítésű termékkatalógus építése. Ehhez megfelelő támogatásnak mutatkozott az EAN Magyarország Kht. által használt rendszer. A KSzF elképzelései szerint a kommunikáció meghatározó elemei (vevő termék szállító) tehát a nemzetközileg elfogadott, a logisztikai folyamatokat kísérő adatcsere szempontjából talán legelterjedtebb EAN-elv alkalmazásával történnek

18 Az EAN-elv alkalmazása az elterjedt klasszifikációs és katalógus szabványokhoz képest a klasszifikációhoz láncolt terméktulajdonságok rendszerével tulajdonképpen a klasszifikációt és a katalógust integrálja, azaz a termékadatok meghatározásával, betöltésével azok klasszifikálását automatizálja, így biztosítva közbeszerzési pozícionálásukhoz nélkülözhetetlen megfeleltetésüket (kategorizálás, rangsorolás, összehasonlíthatóság ). Mellékes hozadéka a módszernek, hogy egyidejűleg biztosíthatja a közbeszerzési eljárás szereplői részére a jövendőbeli tranzakció lebonyolítását meghatározó kommunikáció tárgyának (a terméknek) több klasszifikációs struktúra szerinti megközelítési lehetőségét (UNSPSC, CPV, vámtarifa, stb.) is. A megoldás nehézsége, hogy az EAN adatállomány különálló (a KSzF rendszerétől független, azzal nem összekapcsolt), valamint, hogy a túlzott adattartalom meghatározás elviselhetetlen terhet jelent az ajánlattevői oldal részére. Klasszifikációhoz láncolt tulajdonság Klasszifikáció Tulajdonságok Tul 1 + Tul 2 Tul n A fenti módon körülírt központi közbeszerzési folyamat (makroszkopikus szinten) a jelenleg hatályos jogszabályi környezetben (Kbt., 167/2004. és 168/2004. kormányrendeletek) a következők szerint alakul. 18

19 A normatíva alkotás, normatíva karbantartás változásai A 168/2004. (V. 25.) Korm.rendelet megfogalmazásában az állami normatíva a kiemelt termékek beszerzése tekintetében a beszerzés szempontjából lényeges, a kiemelt termékre, az ajánlattevőre, valamint a szerződéses feltételekre vonatkozó műszaki, gazdasági és minőségi követelményeknek, a beszerző által alkalmazott osztályozási hierarchiához illeszkedő csoportja, melyet a MeH vezető miniszter, tájékoztatóban határoz meg (ld. korábban). Az újabb meghatározásnak az előzőtől eltérő lényegesebb elemei: A normatívák a MeH vezető miniszter által kiadott tájékoztatóban jelennek meg, melyek aktualizálása egyszerűbb és gyorsabb folyamatot jelent. A normatíva nem csak a termékre, hanem az ajánlattevőre és a szerződési feltételekre is meghatároz lényegi előírásokat. A normatíva rendszer felépítése illeszkedik a beszerző által alkalmazott osztályozási hierarchiához. Az új normatíva-rendszer létrehozásának célja, egy egységes struktúrájú és konzisztens, átlátható, a piac változásait a kormányzati elvárásokkal ötvöző, folyamatosan aktualizálható követelményrendszer, a kiemelt termékek beszerzési szabványának megalkotása, melyben hatékonyan valósulhat meg a központosított közbeszerzés szereplőinek (vevő intézmények, beszállítók, beszerző szervezet) a központosított közbeszerzések teljes folyamata mentén (igényfelmérések, eljárások, szerződések, megrendelések, teljesítések) az adat- és információcseréje. Az új struktúra illeszkedik a beszerző által alkalmazott EAN-elvű termékazonosítási és nyilvántartási rendszerhez, melyben elhelyezhetők, illetve visszakereshetők a közbeszerzési eljárások alapján kiválasztott (nyertes) termékek. E rendszerek szolgálhatnak egy elektronikus katalógus termék-klasszifikációs, és az ahhoz láncolt terméktulajdonság rendszerének strukturális alapjául. Az állami normatíva rendszer felépítése: IV. szint Általános beszerzési követelményrendszer V. szint III. szint I. szint Kiemelt termékek II. szint Termék-klasszifikáció Ajánlattevői (szállítói) minősítés Kszerződések kötelező elemei Termék tulajdonság rendszer Érték, mértékegység Normatíva célérték + Termékleíró adatok Az egyes termékkörök állami normatíváinak kialakítása a következőképpen valósul meg: Az érintett ágazatok szerint illetékes miniszterek minden év március 20-ig javaslatot terjeszthetnek elő. A beszerző szervezet az érintett tárcák javaslatai alapján, az intézményi igények, a szakmai érdekképviseletek bevonása (tulajdonság összegyűjtés, tipizálás, priorizálás, hatásvizsgálat), a piac várható alakulása figyelembe vételével előterjesztést készít a követelmények meghatározására és annak normatíva rendszerbe illesztésére. 19

20 Az egyszerűsített kormányzati egyeztetést követően a MeH vezető miniszter tájékoztatót ad ki az érvényes állami normatívákról. (Megtalálhatók a KSzF közbeszerzési portálján.) Néhány szó az EAN-ről Magyarország 1984-óta tagja az EAN nemzetközi szervezetének. A magyarországi szervezet működése a Magyar Gazdasági Kamaránál kezdődött, majd a Csomagolási és Anyagmozgatási Szövetség folytatta a rendszer fejlesztését. Az EAN Magyarország Kht. - mely egy kizárólag az EANnel kapcsolatos tevékenységet végző, nem nyereségorientált szervezet ben alakult meg. Mára az EAN Magyarország taglétszáma meghaladja az 5800-at. EAN elvű elektronikus katalógus (Adatbank) Az 1990-es évek közepe óta a törzsadat-harmonizáció jelentőségének fokozódó felismerése nemzeti kezdeményezéseket indított el. Ezeknek a kezdeményezéseknek az elsődleges célja az volt, hogy a kereskedelmi partnereknek hatékony eszközt kínáljanak a törzsadat-harmonizáció támogatására, nevezetesen valósítsák meg az EAN elvű nemzeti adatbankokat, melyek integrálják a különböző elektronikus piactereket. Az elektronikus katalógus megszünteti az adatátviteli hibákból adódó időkiesést és költségeket, valamint szinkronizált adatokat biztosít a kereskedelmi partnerek között, és ezzel növeli az adatkezelés hatékonyságát. Az elektronikus katalógusban szereplő termékek azonosítása elsődlegesen GTIN (Global Trade Item Number), azaz EAN számmal, szervezetek azonosítása GLN (Global Location Number) számmal történik. A GTIN és GLN szám, felépítéséből adódóan, bármely termék, szolgáltatás, szervezet egyedi azonosítását nemzetközi szinten biztosítja. A magyarországi EAN-elvű adatbanki modell az EAN magyarországi szervezet szolgáltatásait és az EAN Perfect szoftvermegoldást integrálja, alkalmazkodva a globális adatharmonizáció folyamataihoz, azaz nemzetközi szabványokra, ajánlásokra épül. A magyarországi EAN-elvű elektronikus katalógus főbb ismérvei: Nemzetközi szabványok, ajánlások alapján került kialakításra. Eleget tesz a nemzeti követelményeknek. Különböző piacterek kialakítását és üzemeltetését teszi lehetővé. Lehetőség van az adatmezők, tulajdonságok profilonkénti definiálására. Dinamikusan bővíthető, klasszifikáció által meghatározott tulajdonság kezelés. Web-es elérhetőség. Egyedileg definiálható lekérdezések összeállításának lehetősége. Lekérdezések eredménytablójának Excel formátumban való letölthetősége. Termékhierarchia és termék összeállítások kereszt-linkekkel való elérhetősége, megtekintése. EAN adatbank partnerei Egy adatbank partnerei általában két fő csoportra oszthatók: adatforrásra és adatfelhasználóra. Adatforrás: az a partner, amely a kereskedelmi partnerek közösségét ellátja törzsadatokkal, hivatalosan elismert ezeknek az adatoknak a tulajdonosaként, egy adott áruval vagy partnerrel kapcsolatban az adatforrás felelős a hozzá tartozó információk frissítéséért, lehet gyártó, márkatulajdonos, szállító. 20