EREDETI KÖZLEMÉNYEK Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat OTÁP2009 V. A magyar lakosság mikroelem-bevitele Lugasi Andrea dr. Sarkadi Nagy Eszter dr. Zentai Andrea Bakacs Márta Illés Éva Baldauf Zsolt dr. Martos Éva dr. Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, Budapest Az egészség megőrzésének nélkülözhetetlen feltétele a megfelelő ásványianyag-bevitel. Célkitűzés és módszer: Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2009 (OTÁP2009) kapcsolódva az Európai Lakossági Egészségfelméréshez a lakosság táplálkozási szokásait vizsgálta. Jelen közlemény a mikroelem-beviteli adatokat mutatja be. Eredmények: A vizsgált mikroelemek közül a férfi ak vas-, réz- és cinkbevitele a magyar ajánlásoknak megfelelő volt, míg a nőké elégtelen. Különösen a reproduktív korú nők vasbevitele maradt el jelentősen az ajánlott értéktől, ami jelentős közegészségügyi kockázatot hordoz. A 2003-as hazai táplálkozási vizsgálat eredményeihez képest kedvezőtlen változás a nők króm- és cinkbevitelének szignifi káns csökkenése. Következtetések: Amint ezt a jelen felmérés adatai is tükrözik, a hazai lakosság hagyományosan keveset fogyaszt a jelentős nyomelemtartalmú, teljes értékű gabonafélékből. A nyomelemek bevitelének fokozása érdekében előnyös lenne ezen élelmiszerek arányának növelése a táplálkozásban. Orv. Hetil., 2012, 153, 1177 1184. Kulcsszavak: reprezentatív táplálkozási vizsgálat, vas, réz, cink, mangán, króm Hungarian Diet and Nutritional Status Survey The OTAP2009 study V. Microelement intake of the Hungarian population For a healthy status the adequate intake of microelements is vital. Aim and method: The Hungarian Diet and Nutritional Status Survey joining to the European Health Interview Survey studied the dietary habits of the Hungarian population. The present paper demonstrates the microelement intake. Results: While the intake of iron, copper and zinc was suffi cient in males, it was defi cient in females according to the Hungarian recommendations. Especially women in their reproductive age ingested iron below the recommendation, thus representing a health risk. In comparison to earlier Hungarian data, zinc and chromium intake decreased unfavorable. Conclusions: Since in Hungary the consumption of the whole grain products with high trace element content is traditionally low, as also refl ected in the present study, it would be desirable to increase the contribution of these foods in the diet in order to enhance the intake of microelements. Orv. Hetil., 2012, 153, 1177 1184. Keywords: representative dietary survey, iron, copper, zinc, manganese, chromium (Beérkezett: 2012. április 2.; elfogadva: 2012. május 27.) DOI: 10.1556/OH.2012.29379 1177 2012 153. évfolyam, 30. szám 1177 1184.
Rövidítések DACH = Deutsche Gesellschaft für Ernährung, Österreichische Gesellschaft für Ernährung, Schweizerische Gesellschaft für Ernährung, Schweizerische Vereinigung für Ernährung; ELEF = Európai Lakossági Egészségfelmérés; ENHR2009 = European Nutrition and Health Report 2009; KSH = Központi Statisztikai Hivatal; NNR 2004 = Nordic Nutrition Recommendations 2004; OTÁP2009 = Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2009; RDA = (Recommended Dietary Allowance) Ajánlott Napi Beviteli Érték A 2009-es Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP2009) az OÉTI szakmai irányításával zajlott a KSH által szervezett Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF) hazai almintáján. Ezt megelőzően az OÉTI három nagy országos táplálkozási vizsgálatot bonyolított le, amelyek eredményei többek között ebben a folyóiratban láttak napvilágot [1, 2, 3]. Ezek és más európai táplálkozási vizsgálatok eredményeinek összehasonlítására azonban csak korlátozott keretek között van lehetőség, mivel a felmérések különböző módszertant alkalmaztak, és eltérő korcsoportokat vizsgáltak. A korábbi magyar adatokkal való összehasonlításkor elsősorban a 2003-as Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF2003) keretében zajlott harmadik Országos Táplálkozási Vizsgálat eredményeire lehet támaszkodni [3]. Az európai országok mikroelem-beviteli értékeivel való összehasonlításra a 22 európai ország adatait összesítő European Nutrition and Health Report 2009 (ENHR) kiadvány a legalkalmasabb [4]. Jelen közlemény célja, hogy az OTÁP2009 felmérés eredményei közül a felnőtt lakosság mikroelem-bevitelének populációs becsléseit adja közre, különös tekintettel a nemek és korcsoportok közötti különbségekre. Módszerek Előző közleményeinkben részletes leírást adtunk az OTÁP2009 lebonyolításáról, a reprezentativitást biztosító módszertani eljárásokról, a felmérésbe bevont vizsgálati személyek számáról, nemek szerinti megoszlásáról, az alkalmazott táplálkozási adatfelvétel módszeréről, az energia- és tápanyagszámítás menetéről, valamint a háromnapos táplálkozási naplók validálásáról és az egyéb eredményekről [5, 6, 7, 8]. Eredményeinkhez 1131 főtől (467 férfi, 664 nő) származó táplálkozási napló adatai szolgáltak alapinformációként a mikroelemek bevitelének populációszintű becsléséhez. Az egy főre jutó átlagos mikroelem-bevitelt három korcsoportban (18 34 év, 35 64 év, 65 év) tüntettük fel, valamint nemek szerint külön-külön értékeltük. A STATA 9.1 program survey moduljával végzett statisztikai elemzés során megbecsültük a felnőttek napi tápanyag-beviteli átlagait, és az eredmények közlésekor megadtuk a becslés standard hibáját (SE). A csoportátlagok közötti eltéréseket független kétmintás t-próbával teszteltük, az átlagok közötti eltérés 5%-os szinten szignifi káns, ha a becsléshez tartozó konfi denciaintervallumoknem átfedők. A napi átlagos beviteli értékeket a hazai ajánlásokkal összehasonlítva [9] három csoportot különítettünk el. Alacsonynak tekintettük a bevitelt, ha az ajánlás legfeljebb 70%-át érte el, míg magasnak, ha az ajánlás 130%-át meghaladta. Megfelelő volt a bevitele azoknak, akik a napi ajánlott érték 70 és 130%-a közötti értékkel rendelkeztek. A mikroelemek bevitelének élelmiszerprofi lját bemutató elemzéseket az előző közleményekben leírt módon végeztük [6, 7, 8]. Az OTÁP2009 vizsgálat mikroelemek bevitelére vonatkozó eredményeit a hazai ajánlással, a 2010-ben megjelent amerikai ajánlással és esetenként a WHO vonatkozó javaslataival vetjük össze [9, 10, 11]. Ugyancsak fi gyelembe vettük a Deutsche Gesellschaft für Ernährung,az Österreichische Gesellschaft für Ernährung, a Schweizerische Gesellschaft für Ernährung és a Schweizerische Vereinigung für Ernährung (DACH) által ajánlott referenciaértékeket, a Nordic Nutrition Recommendations 2004 (NNR), azaz az északi országok tanácsa által javasolt értékeket, valamint az Európai Bizottság 2008/100/EK irányelvében megjelenő, az ásványi anyagok napi ajánlott beviteli értékeire (RDA) vonatkozó adatokat [12, 13, 14]. A korábbi hazai vizsgálatok eredményeivel, valamint az európai beviteli értékekkel való összehasonlítás érdekében a 2003-as hazai táplálkozási vizsgálat eredményeit, valamint a 2009-ben kiadott European Nutrition Health Report 2009 (ENHR2009) adatait tekintjük át [3, 4]. Eredmények Az OTÁP2009 felmérés alapján a férfi ak napi átlagos vasbevitele 12,9 mg, míg a nőké 9,6 mg volt, a két érték között szignifi káns különbség mutatkozott (1. táblázat).a két fi atalabb férfi korosztály szignifi kánsan több vasat vitt be, mint a legidősebb korosztály, nőknél hasonló tendencia fi gyelhető meg, de a különbség statisztikailag nem szignifi káns. A legjobb vasforrások a hemkötésű vasat tartalmazó hús, máj, belsőségek, azonban a vas hasznosulása az aszkorbinsav-ellátottságtól is függ. A hazai vasbevitel döntő hányadát három élelmiszercsoport adja (1. ábra). A húsok, húskészítmények 26%, illetve 20%-kal (3,4 mg, illetve 1,9 mg), a cerealiák 24%, illetve 23%-kal (3,0 mg, illetve 2,2 mg), a zöldség-, főzelékfélék pedig 15%, illetve 18%-kal járulnak hozzá az összes vasbevitelhez férfi ak, illetve nők esetében. Az élelmiszerprofi lból látható, hogy a férfi ak nagyobb vasbevitele elsősorban a húsok, húskészítmények jelentősebb fogyasztásából származik. A férfi ak és nők napi átlagos rézbevitelében szignifi - káns különbség volt tapasztalható, míg a férfi ak naponta 1,2 mg, a nők 0,9 mg rezet juttattak be szervezetükbe (1. táblázat). Mindkét nem esetében megfi gyelhető a rézbevitel csökkenése a kor előrehaladtával. 2012 153. évfolyam, 30. szám 1178
1. táblázat Mikroelemek átlagos bevitele (átlag±se) a magyar férfiak és nők körében, 2009 Férfiak Nők Vas mg/nap Réz mg/nap Cink mg/nap Mangán mg/nap Króm μg/nap 18 éves 12,9±0,2 a 1,2±0,02 a 10,0±0,2 a 2,9±0,3 71,6±1,8 a 18 34 éves 13,4±0,4 x 1,3±0,04 x 10,9±0,3 x 2,5±0,3 x, y 73,5±3,6 35 64 éves 13,1±0,3 x 1,3±0,03 x 10,2±0,3 x 3,4±0,6 x 71,5±2,4 65 éves 11,0±0,4 y 1,0±0,04 y 7,9±0,3 y 2,0±0,1 y 67,5±3,3 18 éves 9,6±0,2 b 0,9±0,02 b 7,0±0,1 b 2,1±0,1 55,3±1,0 b 18 34 éves 9,9±0,3 1,0±0,05 7,6±0,2 x 2,0±0,1 54,7±2,5 35 64 éves 9,8±0,2 0,9±0,03 7,0±0,1 x 2,0±0,1 55,2±1,5 65 éves 9,0±0,2 0,8±0,03 6,2±0,2 y 2,5±0,6 56,2±1,8 Hazai ajánlás [9] Férfi 10 Nő <60 év 15 1,1 Nő 9 60 év 8 Férfi 10 4 120 EU RDA [14] 14 mg 1,0 10 2 40 USDA ajánlás [10] Férfi 8 Nő 18 50 év 18 0,9 Nő 8 <60 év 8 Férfi 11 a, b Az eltérő betűvel jelölt értékek szignifi káns különbséget mutatnak a férfi ak és a nők átlagértékei között (p<0,05). x, y, z Az eltérő betűvel jelölt értékek szignifi káns különbséget mutatnak az adott nemen belül a különböző korosztályokra jellemző átlagértékek között (p<0,05). A legtöbb rezet az olajos magvak és a belsőségek tartalmazzák, ezek hozzájárulása a lakosság rézbeviteléhez azonban elenyésző. Amint az a 2. ábrán látszik, a rézbevitel felét a cereáliák, a zöldség-, főzelékfélék és a húsok, húskészítmények adták mindkét nem esetében. Kisebb mértékben járultak hozzá a rézbevitelhez a gyümölcsök (férfi aknál 7%, nőknél 10%), a koffeintartalmú italok (férfi aknál 6%, nőknél 7%) és a belsőségek (férfi aknál 5%, nőknél 6%) is. A cink átlagos napi bevitele férfi aknál 10 mg, nőknél 7mg volt, a nemek közötti eltérés szignifi káns (1. táblázat). Férfi akra és nőkre is jellemző volt, hogy a 18 34 és a 35 64 éves korosztály juttatta be szervezetébe a legtöbb cinket, míg a legidősebb korosztályban szignifi - kánsan kisebb volt a bevitel. A cink beviteléért döntően a húsok, húskészítmények felelősek férfi aknál és nőknél egyaránt (46% és 37%) (3.ábra). Az élelmiszerprofi lból kitűnik, hogy a férfi ak nagyobb cinkbevitelét az általuk nagyobb mennyiségben fogyasztott húsok, húskészítmények magyarázzák. A férfi ak és nők táplálkozásában jelentős cinkforrások még a tej, tejtermékek (16% és 21%), cereáliák (12% és 13%) és a zöldség-, főzelékfélék (11% és13%). 2009-ben a napi átlagos mangánbevitel férfi aknál 2,9mg, míg a nőknél 2,1 mg volt (1. táblázat). A legkisebb mangánbevitel a legidősebb férfi korosztályra voltjellemző, amely szignifi kánsan eltért a fi atalabb korosztályokétól. Ezzel szemben a nőknél a legidősebbek juttatták be szervezetükbe a legtöbb mangánt, jóllehet, a különbség a fi atalabb korcsoportokhoz képest nem szignifi káns. Az összes bevitt mangán mintegy negyede mindkét nemnél cereáliákból, férfi ak esetén ötöde, nőknél 10%-a halak, édesvízi és tengeri állatok fogyasztásából származik. A bevitel további harmadát adják a koffeintartalmú italok és a zöldség-, főzelékfélék együttesen (4. ábra). Az OTÁP2009 vizsgálat eredményei szerint a krómbevitel szignifi káns különbséget mutatott nemek szerint:a férfi ak naponta 71,6 μg, a nők 55,3 μg krómot juttattak szervezetükbe. Az egyes korosztályok között sem a férfi ak, sem a nők körében nem volt szignifi káns különbség (1. táblázat). Jó krómforrások a belsőségek, ateljes őrlésű magvak és a diófélék. A magyar lakosság táplálkozásában ezen élelmiszerek kis mennyiségben fordulnak elő, így a hazai bevitel több mint feléért a tej, tejtermékek (33%) és a zöldség-, főzelékfélék (23%) voltak felelősek együttesen (5. ábra). Megbeszélés A legfrissebb eredményekhez nagyon hasonlóan a 2003-as hazai táplálkozási vizsgálat a férfi aknál 12,5 mg (2009-ben 12,9 mg), nőknél 9,8 mg (2009-ben 9,6 mg) vasbevitelt mutatott ki [3]. Az OÉTI által eddig végzett táplálkozási felmérések az ajánlott értéknél mindig jelentősen kisebb vasbevitelt jeleztek nőknél [1, 2, 3]. Az európai lakosságra igen változatos vasbevitel jellemző, az ENHR2009 vizsgálatban a férfi ak, illetve nők 1179 2012 153. évfolyam, 30. szám
Férfiak (12,9±2,4 mg/nap) 2,8 mg; 24% 3,4 mg; 26% 2,2 mg; 22% 1,9 mg; 20% 0,7 mg; 5% 3 0,9 mg; 7% 0,6 mg; 7% 3 1,0 mg; 10% 2,2 mg; 23% 2 2,0 mg; 15% 3,0 mg; 24% 2 1,7 mg; 18% 1. ábra A vas beviteléért felelős élelmiszercsoportok a magyar férfi ak és nők táplálkozásában, 2009 3 Gyümölcsök: friss és tartósított gyümölcsök és lekvárok Férfiak (1,2±0,02 mg/nap) 0,21 mg; 16% 0,24 mg; 20% 0,18 mg; 20% 0,17 mg; 18% 0,06 mg; 5% Tojás 0,06 mg; 5% 0,08 mg; 6% 0,08 mg; 7% 2 0,24 mg; 19% 0,04 mg; 5% 0,05 mg; 6% 0,06 mg; 7% 2 0,21 mg; 23% 3 0,08 mg; 7% 0,18 mg; 15% 3 0,10 mg; 10% 0,10 mg; 11% 2. ábra A réz beviteléért felelős élelmiszercsoportok a magyar férfi ak és nők táplálkozásában, 2009 3 Gyümölcsök: friss és tartósított gyümölcsök és lekvárok esetében 10,6 és 26,9 mg, illetve 8,2 és 22,2 mg volt az át lagos bevitel [4]. A legkisebb vasbeviteli adatokat az Egyesült Királyságból jelentették, míg a legnagyobbakat Romániából, mindkét nem esetében. Európai összehasonlításban a hazai 2009-es adatok az átlagos beviteli értékek alsó harmadában helyezkednek el. A hazai ajánlás férfi ak számára napi 10, nőknek 15 mg vasbevitelt javasol, 60 év feletti nők számára napi 8 mg-ot[9]. Míg a férfi ak átlagos vasbevitele a hazai ajánlásnál nagyobb, addig a nők jelentősen alulmúlják azt, 66,2%-ukra alacsony vasbevitel jellemző, míg a férfi ak mindössze 3,9%-ára. Ez arra hívja fel a fi gyelmet, hogy az alacsony vasellátottság szempontjából a nők sokkal veszélyeztetettebbek, mint a férfi ak. Az európai ajánlások sokfélék, 7 15 mg közötti értékeket ajánlanak a felnőtt férfi, illetve női korosztálynak[11, 12, 13]. Az Amerikai Egyesült Államok a reproduktív korú nők számára (19 50 év között) napi 18 mg-ot, illetve a menopausa után levő nőknek és felnőtt férfi aknak életkortól függetlenül napi 8 mg-ot javasol, azeu RDA 14 mg [10, 14]. A nemek között a szervezet vasraktározási kapacitásának fi ziológiás különbsége fi gyelhető meg [15]. Eszerint a nők kevesebb vas raktározására képesek és a mobilizálható vaskészletük is kisebb, mint a férfi aké, így számukra különösen fontos a folyamatos és megfelelő mértékű vasbevitel [16]. A vashiány szempontjából leginkább veszélyeztetettek a reproduktív korban lévő nők, 2012 153. évfolyam, 30. szám 1180
Férfiak (10,0±0,2 mg/nap) 2 1,1 mg; 11% 1,5 mg; 15% 4,6 mg; 46% 2 0,9 mg; 13% 1,2 mg; 16% 2,6 mg; 37% 1,2 mg; 12% 0,9 mg; 13% 1,6 mg; 16% 1,4 mg; 21% 3. ábra A cink beviteléért felelős élelmiszercsoportok a magyar férfi ak és nők táplálkozásában, 2009 Férfiak (2,9±0,3 mg/nap) 3 0,21 mg; 7% 0,30 mg; 10% 0,66 mg; 23% 3 0,24 mg; 12% 0,21 mg; 9% 0,47 mg; 23% 0,31 mg; 11% 0,21 mg; 10% 0,20 mg; 10% 2 0,41 mg; 14% 0,58 mg; 20% 0,42 mg; 15% 2 0,36 mg; 17% 0,39 mg; 19% 4. ábra A mangán beviteléért felelős élelmiszercsoportok a magyar férfi ak és nők táplálkozásában, 2009 3 Gyümölcsök: friss és tartósított gyümölcsök és lekvárok valamint a terhesek és szoptató kismamák, a férfi akénál jelentősen nagyobb vasbeviteli igényük miatt. Klinikai vizsgálatok eredményei alapján ismert, hogy a gesztációskorban levő, nem megfelelő vasellátottságú nőknél növekszik a koraszülés kockázata, illetve a vashiányos anaemiában szenvedő anyák gyerekeinek vasellátottsága az anyáét tükrözi [17]. A vashiány vérszegénységhez, a kognitív folyamatok zavarához, az immunrendszer gyengüléséhez, a bélnyálkahártya károsodásához vezethet [18]. Jelen felmérésben a férfi ak vasbevitele az ajánlottnak megfelelő volt, míg a hazai reproduktív korú nők vasbevitele az ajánlott értéknél jelentősen kisebb volt. Ez illeszkedik az OÉTI által korábban végzett, vasellátottság-vizsgálat eredményeihez, ahol férfi akban gyakorlatilag nem fordult elő vashiány, míg a reproduktív korú nők 12,2%-át találták vashiányosnak a mért vérkémiai paraméterek alapján [18]. A 2003-as vizsgálat során a férfi aknál 1,4 mg, nőknél1,0 mg rézbevitel volt kimutatható [3]. A jelenlegi és a 2003-ban vizsgált populáció egyik korosztálya között sincs kimutatható szignifi káns különbség a rézbeviteli értékekben. A 2009-ben közreadott ENHRfelmérés szerint a napi átlagos rézbevitel az európai férfi aknál 1,1 és 2,3 mg között volt, míg nőknél 0,1 2,2 mg az adatot szolgáltató kilenc országban [4]. A magyar adatok az Egyesült Királyságban mért adatokkal együtt a legkisebbek közé tartoznak. A magyar rézbeviteli ajánlás 1,1 mg mindkét nem számára [9]. Míg a férfi ak esetében a rézbevitel az ajánlottnál nagyobb, addig a nőknél nem éri el azt. Az európai ajánlások 0,9 1,5 mg közötti vannak, az Amerikai Egyesült Államok a felnőtt lakosság számára korcsoportra és nemre való tekintet nélkül 0,9 mg napi rézbevitelt javasol [10, 12, 13, 14]. 1181 2012 153. évfolyam, 30. szám
2 2 5. ábra A króm beviteléért felelős élelmiszercsoportok a magyar férfi ak és nők táplálkozásában, 2009 3 Gyümölcsök: friss és tartósított gyümölcsök és lekvárok Az iparosodott világban így hazánkban is az 1930-as évek óta folyamatosan csökken a réz bevitele [4]. A réz számos metalloenzim alkotórésze, amelyre elsősorban a vérképzésben és az idegrendszeri folyamatokban van szükség [19]. Habár a rézhiány ritka állapot, felléptekor emelkedik a szérum koleszterinszintje, cardiovascularis, musculoskeletalis és idegrendszeri kórállapotok alakulhatnak ki, illetve endogén oxidatív stressz léphet fel [9]. Néhány vizsgálat az alacsony rézbevitel és az Alzheimer-kór, valamint az ischaemiás szívbetegségek között is összefüggést talált, amely adatok az alacsonyabb rézbevitelű hazai felnőtt női populáció számára lehetnek fi gyelmeztetőek [20]. A 2003-as hazai vizsgálat férfi aknál 10,2 mg, nőknél 7,8 mg cinkbevitelt mutatott ki [3]. A nők cinkbevitele 2003 és 2009 között csökkent (7,0 vs. 7,8 mg), a férfi - aknál nem látható szignifi káns változás. Az európai országok adatai szerint a férfi ak 8,6 14,6 mg, a nők 6,7 10,7 mg cinkhez jutnak naponta [4]. A magyarországi cinkbevitelnél alacsonyabb értékeket csak az Egyesült Királyságból jelentettek férfi aknál, illetve nők esetében az Egyesült Királyságból és Spanyolországból. A hazai cinkbeviteli ajánlás férfi ak és nők részére 10, illetve 9 mg [9]. Ennek megfelelő volt a férfi ak napi átlagos cinkbevitele, viszont a nőké az ajánlásnál jelentősen kisebb volt. Míg a férfi aknak csak 18%-a vitt be az ajánlás70%-ánál kevesebb cinket, addig a nők esetében ez 43%, ami jelzi, hogy nőknél nagyobb a veszélye a nem megfelelő ellátottságnak. Az amerikai ajánlás szintén különbséget tesz a két nem cinkbevitele között, azonban a férfi aknak 11 mg-ot, nőknek 8 mg-ot javasol [10]. Az európai ajánlások férfi aknak 9 10 mg-ot, nőknek egységesen 7 mg-ot javasolnak [12, 13, 14]. Jó cinkforrások a vörös húsok, belsőségek, teljes őrlésűgabonafélék, de a cink hasznosulása a vashoz hasonlóan jobb az állati eredetű élelmiszerekből. A cink aszervezet számos metabolikus (szénhidrát, lipid, protein, nukleinsav) folyamatához szükséges, valamint a spermatogenezisben és a lymphocyták differenciációjában fontos szerepet játszik [21]. Az iparosodott világban súlyos cinkhiány ritkán fordul elő, felnőttkorban enyhébb hiányát szenzoros kiesések, pszichotikus állapotok, étvágytalanság és gyakran kiújuló fertőzések jellemzik [9]. Infekciókban, traumás és stresszes állapotban, szteroidkezelés alatt csökken a cink szintje a vérplazmában, mivel a cinkraktárak kimerülnek, illetve a cinkháztartás araktározás irányába tolódik el [22]. Bizonyos krónikus megbetegedések (atherosclerosis, immunológiai és neurológiai kórképek, rosszindulatú daganatok) a cinkellátottság csökkenésével járnak, így ezen állapotokban is fokozott cinkbevitel ajánlott [23]. A korábbi országos táplálkozási vizsgálatok közül csak a 2003-as felmérés vizsgált mangánbevitelt. A 2003-as hazai vizsgálat eredményei nem térnek el a 2009-es adatoktól, a férfi ak korábbi bevitele 3,0 mg, a nőké 2,5 mg volt, míg 2009-ben, ugyanebben a sorrendben 2,9 és 2,1 mg [3]. Az ENHR jelentésben részt vevő 22 ország közül öt által szolgáltatott adatot a mangánbevitelre, amely férfi aknál 2,8 6,1 mg, a nőknél 2,2 5,0 mg között változott [4]. Ezen értékek között a magyar adatokvoltak a legkisebbek. A hazai mangánbeviteli ajánlás 4 mg férfi aknak és nőknek egyaránt [9]. Ennél lényegesen kevesebbet visznek be a magyar felnőttek. A férfi ak és nők igen nagy hányadának (férfi ak 77%, nők 88%) a mangánbevitele az ajánlott érték 70%-át sem éri el. Az Európában érvényben lévő ajánlás napi 2 mg mangánbevitelt javasol [14]. A DACH mindkét nem számára napi 2 5 mg mangánbevitelt javasol [12], míg az Amerikai Egyesült Államok és a WHO nem adott ki erre vonatkozóan ajánlást. 2012 153. évfolyam, 30. szám 1182
A teljes őrlésű gabonafélék, a diófélék és a tea emelhetők ki az élelmiszerek közül, mint legjobb mangánforrások. Itt jegyezzük meg, hogy a teljes őrlésű gabonafélék fogyasztási arányának növelése nemcsak a rostbevitel, hanem a mikroelemek (cink, réz, mangán) bevitele szempontjából is kedvező lenne. Ezzel összhangban mind a hazai, mind az amerikai ajánlás azt szorgalmazza, hogy a fogyasztott cereáliák legalább fele teljes őrlésű legyen [10]. Ezzel szemben a szóban forgó hazai felmérésben részt vevő személyek közül a férfi ak mindössze 2, a nők 5%-a teljesítette ezt az ajánlást, és a férfi ak 78, a nők 70%-a egyáltalán nem fogyasztott teljes őrlésű gabonaféle felhasználásával készült élelmiszert. A mangán számos biokémiai folyamathoz szükséges enzim kofaktora, szerepet játszik a szénhidrát-, a lipidés a nukleinsav-anyagcserében, valamint a szuperoxiddizmutáz (SOD) enzim működésében, szükséges továbbá a mukopoliszacharid- és a csontképzéshez [9]. Mangánhiányról az irodalom elvétve számol csak be. Egyes elméletek szerint a mangán-sod enzim alacsony aktivitása szerepet játszhat a rákképződésben [24]. A lakosság krómbevitelét először a 2003 2004-es táplálkozási vizsgálat becsülte meg hazánkban: férfi aknál 73,2 μg, nőknél 61,3 μg volt [3]. 2009-re a nők krómbevitele (55,3 μg) szignifi kánsan csökkent, a férfi aké nem változott (71,6 μg). Az ENHR2009 jelentés a krómbevitelre vonatkozóan nem tartalmaz adatokat. A hazai biztonsági tartalékkal megnövelt krómajánlása felnőtt lakosság számára napi 120 μg [9]. A férfi ak és a nők napi átlagos krómbevitele jelentősen elmarad a hazai ajánlástól, a lakosság mintegy háromnegyede (férfi ak 73%-a, a nők 79%-a) a napi ajánlott mennyiség 70%-ánál kevesebbet visz be. Az EU napi 40 μg krómbevitelt javall, míg a WHO ilyen ajánlást nem adott ki [14]. Az Amerikai Egyesült Államokban a korábbi, 1989-es ajánlás napi 50 200 μg-os értéket fogalmazott meg, a legújabb ajánlásban azonban már nem szerepel akróm [10, 25]. A króm az inzulin hatását potencírozza, így befolyásolhatja a szénhidrát- és a lipidanyagcserét [26]. Az elmúlt 50 évben növekvő népszerűségre tett szert a krómpótlás, elsősorban a feltételezett fogyasztó és izomnövelő szerepe miatt, azonban a pontos biokémiai és élettani bizonyítékok máig hiányosak [27]. Emberben vegyes táplálkozás mellett krómhiány tünetei nem ismertek. A legújabb tudományos közlemények a korábbi, diabetesben ajánlott krómpótlás hasznosságát megkérdőjelezik, mivel nem állnak rendelkezésre meggyőző tudományos bizonyítékok a krómbevitel és a betegség javulása, illetve az állapotromlás lassulása között [28]. DiBona és mtsai 2011-es közleményükben már azt javasolták, hogy emberek számára ne legyen esszenciális nyomelemként kezelve a króm, mivel állatkísérletes vizsgálataikban igazolták, hogy a krómmentes étrend nem befolyásolja a testösszetételt, a glükózmetabolizmust és az inzulinérzékenységet [29]. Következtetések A magyar lakosság mikroelem-bevitelét a 2009-ben lezajlott Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP2009) alapján, a hazai ajánlásokhoz és a 2003-ban végzett országos reprezentatív vizsgálat eredményeihez hasonlítva mutattuk be. A mikroelemekből az előző közleményekben tárgyalt vitaminokhoz és makroelemekhez hasonlóan aférfi ak jelentősen többet fogyasztanak, mint a nők, ez a különbség a két nem között, a mangán kivételével, statisztikailag is szignifi káns. Az egyéb tápanyagokra jellemző korosztályos különbségek a mikroelemadatoknális megfi gyelhetőek, azonban szignifi káns különbség a króm kivételével csak a férfi aknál jelentkezett a 18 34 és 35 64 éves, valamint a 65 év feletti korosztály között. Kedvező jelenségnek tekinthető a férfi ak ajánlásnak megfelelő vas-, réz- és cinkbevitele, továbbá, hogy a mikroelemek jelentős részénél nem csökkent jelentősen a bevitel a 2003-as adatokhoz viszonyítva. Kedvezőtlen eredmény, hogy a férfi ak mangán- és krómbevitele nem éri el az ajánlásokat, sajnálatos módon a nők esetében ez valamennyi mikroelemre érvényes. Egyedüli kivételt a 65 év feletti nők képeznek, akikesetében a vasbevitel átlaga valamivel az ajánlás felett volt. Az előző táplálkozási vizsgálat eredményeihez képest szignifi kánsan csökkent a nők króm- és cinkbevitele. Fontos kihangsúlyozni a reproduktív korú nők vasbevitelének elégtelenségét, amely így mintegy 30%-kal alacsonyabb az ajánlásnál. Ez nem jelenti azt, hogy az ajánlásnál kevesebbet fogyasztók mind vashiányosak, de az a tény, hogy a nők kétharmadának vasbevitele az ajánlott érték 70%-át sem éri el, az elégtelen vasellátottság megnövekedett kockázatát jelzi. Vegyes táplálkozás mellett ritka a mikroelem-hiánybetegség kialakulása, de az ajánlást el nem érő bevitel miatt nem zárható ki, hogy alakosság egy része marginális hiányban szenved. Ahogy azt a morbiditási és mortalitási adatok, valamint a születéskor várható élettartamra vonatkozó előrejelzések is mutatják, a magyarok egészségi státusa rosszabb az európai átlagnál, sok tekintetben pedig a legrosszabbak közé tartozik. A táplálkozásfüggő krónikus megbetegedések közül az ischaemiás szívbetegségek hazai mortalitási rátája európai uniós összehasonlításbanaz ötödik, a táplálkozással leginkább összefüggésbe hozott colorectalis daganatoké pedig az első helyen áll [30]. Nyilvánvaló, hogy a táplálkozás fontos szerepet játszik ennek a népegészségügyi szempontból kedvezőtlen helyzetnek a kialakulásában és fenntartásában, ezért a korszerű, kiegyensúlyozott táplálkozás ezen belül a mikroelemekben gazdag élelmiszerek fogyasztásának fontosságát minden lehetséges eszközzel kommunikálni szükséges a lakosság valamennyi még egészséges vagy már valamilyen krónikus betegségben szenvedő tagja számára. 1183 2012 153. évfolyam, 30. szám
Köszönetnyilvánítás A szerzők ezúton fejezik ki köszönetüket a Központi Statisztikai Hivatal, valamint a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara munkatársainak a vizsgálatban nyújtott támogatásért és segítségért. Irodalom [1] Bíró, Gy. (ed.): First Hungarian Representative Nutrition Survey (1985 1988) Results, Volumes I and II. [Az Első Magyarországi Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat (1985 1988) eredményei, I. és II. kötet.] Budapest, 1992, 1993. [Hungarian] [2] Bíró, Gy., Antal, M., Zajkás, G.: Nutrition survey of a selected group in Hungary 1992 1994. [A magyarországi lakosság egy csoportjának táplálkozási vizsgálata 1992 1994 között.] Népegészségügy, 1996, 77, 3 13. [Hungarian] [3] Biró, L., Zajkás, G., Greiner, E., et al.: Dietary survey in Hungary, 2003 2004. Micronutrients: minerals. [Táplálkozási vizsgálat Magyarországon, 2003 2004. Mikro-tápanyagok: ásványi sók.] Orv. Hetil., 2007, 148, 703 708. [Hungarian] [4] Elmadfa, I. (ed.): European Nutrition and Health Report 2009., Forum Nutr. Karger, Basel, 2009. [5] Martos, É., Kovács, V. A., Bakacs, M., et al.: Hungarian Diet and Nutritional Status Survey The OTAP2009 study. I. Nutritional status of the Hungarian population. [Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat OTÁP 2009. I. A magyar lakosság tápláltsági állapota.] Orv. Hetil., 2012, 153, 1023 1030. [Hungarian] [6] Sarkadi Nagy, E., Bakacs, M., Illés, É., et al.: Hungarian Diet and Nutritional Status Survey The OTAP2009 study. II. Energy and macronutrients intake of the Hungarian population. [Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat OTÁP2009. II. A magyar lakosság energia- és makrotápanyag-bevitele.] Orv. Hetil., 2012, 153, 1057 1067. [Hungarian] [7] Lugasi, A., Bakacs, M., Zentai, A., et al.: Hungarian Diet and Nutritional Status Survey The OTAP2009 study. III. Vitamin intake of the Hungarian population. [Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat OTÁP2009. III. A magyar lakosság vitaminbevitele.] Orv. Hetil., 2012, 153, 1106 1117. [Hungarian] [8] Martos, É., Bakacs, M., Sarkadi-Nagy, E., et al.: Hungarian Diet and Nutritional Status Survey The OTAP2009 study. IV. Macroelements intake of the Hungarian population [Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat OTÁP2009. IV. A magyar lakosság makroelem-bevitele] Orv. Hetilap. 2012, 153,1132 1141. [Hungarian] [9] Antal, M.: Nutrient requirement. In: New Food Composition Table. Ed.: Rodler, I. [Tápanyagszükséglet. In: Új tápanyagtáblázat. Szerk.: Rodler, I. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2005, 61 70. [Hungarian] [10] U. S. Department of Agriculture and U. S. Department of Health and Human Services: Dietary Guidelines for Americans, 2010. 7th Edition. Government Printing Offi ce, Washington, DC, U.S. December 2010. [11] World Health Organization: Report of a joint FAO/WHO expert consultation: Human vitamin and mineral requirements. Rome, 2002. [12] Deutsche Gesellschaft für Ernährung (DGE), Österreichische Gesellschaft für Ernährung (OGE), Schweizerische Gesellschaft für Ernährung (SGE), Schweizerische Vereinigung für Ernährung (SVE): D-A-CH Referenzwerte für die Nährstoffzufuhr. Umschau Braus Verlag, Frankfurt am Main, 2000. [13] Becker, W., Lyhne, N., Pedersen, A. N., et al.: Nordic Nutrition Recommendations 2004 Integrating nutrition and physical activity. Scand. J. Nutr., 2004, 48, 178 187. [14] Commission Directive 2008/100/EC of 28 October 2008 amending Council Directive 90/496/EEC on nutrition labelling for foodstuffs as regards recommended daily allowances, energy conversion factors and defi nitions. [A Bizottság 2008/ 100/EK irányelve (2008. október 28.) az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló 90/496/EGK tanácsi irányelvnek az ajánlott napi bevitelek, az energiaátváltási együtthatók és fogalommeghatározások tekintetében történő módosításáról.] Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2008, L 285, 9 12. [Hungarian] [15] Bothwell, T. H., Charlton, R. W., Cook, J. D., et al.: Iron metabolism in man. Blackwell, Oxford, 1979. [16] Antal, M.: Iron supply iron supplementation. [Vasellátottság vasszupplementáció.] Táplálkozás Allergia Diéta, 2000, 5, 35 41. [Hungarian] [17] Scholl, T. O.: Maternal iron status: relation to fetal growth, length of gestation, and iron endowment of the neonate. Nutr. Rev.,2011, 69 (Suppl.), S23 S29. [18] Antal, M., Biró, L., Szépvölgyi, J.: Evaluation of iron status in Hungarian adults. [Felnőttek vasellátottságának jellemzői Magyarországon.] Táplálkozás Allergia Diéta, 1995, 1, 31 36. [Hungarian] [19] Harris, E. D.: Copper. In: Handbook of nutritionally essential mineral elements. Eds.: O Dell, B. L., Sunde, R. A. Marcel Dekker, New York, 1997, 231 273. [20] Klevay, L. M.: Is the Western diet adequate in copper? J. Trace Elem. Med. Biol., 2011, 25, 204 212. [21] Sandstead, H. H.: Zinc defi ciency. A public health problem? Am.J. Dis. Child., 1991, 145, 853 859. [22] King, J. C.: Zinc: an essential but elusive nutrient. Am. J. Clin. Nutr., 2011, 94, 679S 684S. [23] Prasad, A. S.: Impact of the discovery of human zinc defi ciency on health. J. Am. Coll. Nutr., 2009, 28, 257 265. [24] Finley, J. W., Davis, C. D.: Manganese defi ciency and toxicity: are high or low dietary amounts of manganese cause for concern?biofactors, 1999, 10, 15 24. [25] National Research Council: Recommended dietary allowances. 10th Edition. National Academy Press, Washington, DC, 1989. [26] Lau, F. C., Bagchi, M., Sen, C. K., et al.: Nutrigenomic basis of benefi cial effects of chromium(iii) on obesity and diabetes. Mol.Cell. Biochem., 2008, 317, 1 10. [27] Vincent, J. B.: Chromium: celebrating 50 years as an essential element? Dalton Trans., 2010, 39, 3787 3794. [28] Wang, Z. Q., Cefalu, W. T.: Current concepts about chromium supplementation in type 2 diabetes and insulin resistance. Curr. Diab. Rep., 2010, 10, 145 151. [29] Di Bona, K. R., Love, S., Rhodes, N. R., et al.: Chromium is not an essential trace element for mammals: effects of a low-chromium diet. J. Biol. Inorg. Chem., 2011, 16, 381 390. [30] Health For All-European Mortality Database WHO/Europe, Copenhagen. http://www.euro.who.int (Lugasi Andrea dr., Budapest, Gyáli út 3/A, 1097 e-mail: lugasi.andrea@oeti.antsz.hu) 2012 153. évfolyam, 30. szám 1184