DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIAI KÖZELÍTÉSEK FELHASZ- NÁLHATÓSÁGA: KÖZELÍTÉSEK, MÓDSZEREK, PÉLDÁK

Átírás

1 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIAI KÖZELÍTÉSEK FELHASZ- NÁLHATÓSÁGA: KÖZELÍTÉSEK, MÓDSZEREK, PÉLDÁK KLINGER ANDRÁS 1. Differenciális demográfiai mutatószámok fogalma és számításának alapelvei A demográfiai vizsgálatok soha sem elégedtek meg azzal, hogy a népesedési folyamatokat önmagukban elemezzék például egy ország teljes lakosságára vonatkoztatva, hanem mindig fel kívánták tárni azokat a különbségeket, amelyek az adott ország (terület) különböző népességcsoportjai között megmutatkoznak. A differenciális demográfiai közelítések alapelve mindig az, hogy feltételezik: a különböző népességcsoportok bizonyos közös demográfiai magatartással, rendelkeznek és a csoportok közötti különbségek éppen az egyes népességcsoportok kollektív társadalmi-családi-kulturális-szociális-jövedelmi helyzete miatt alakulnak ki. Mindezekből adódóan a demográfiai irodalomban, általánosságban minden olyan elemzést differenciális demográfiai megközelítésnek tekintenek, amelyeknek célja az általános demográfiai folyamatok társadalmi csoportok szerinti megkülönböztetett vizsgálata. Beszélhetünk tágabb értelembe vett differenciális mutatókról, amikor mindenfajta különbség figyelembevételével végzett számítást is ide sorolunk, beleértve az alapvető demográfiai ismérvek: nem, kor, családi állapot szerinti tisztított mutatószámokat is. A szűkebb értelemben vett differenciális számítások éppen a tisztított mutatók segítségével kívánják a társadalom különböző módon meghatározott demográfiai magatartását jellemezni, ennek segítségével a társadalom különböző csoportjainak, rétegeinek valóságos demográfiai különbségeit bemutatni. Természetesen a rétegspecifikus mutatók önmagukban nem mindig alkalmasak a demográfiai differenciák megállapítására, csak akkor, ha azokat a tisztított demográfiai mutatószámok alapján számítják ki. Maga a demográfia, mint történelmileg elfogadott önálló tudomány is a differenciális elemzés, az egyes népességcsoportok demográfiai magatartása különbségeinek feltárásával vette a kezdetét. A demográfia tudománya megalapozójának John Graunt Natural and Political Observations Made upon Bills of Mortality című 1662-ben megjelent művét tekintik, amely főleg a korabeli angliai csecsemőhalandóság társadalmi különbségeit mutatta be.

2 122 KLINGER ANDRÁS Természetesen a differenciális demográfiai mutatószámokat csak abban az esetben számíthatjuk ki, ha a népesedési folyamatokat jellemző adatok mellett rendelkezésre állnak a résznépességek összetételére vonatkozó megfelelő azonos módszerekkel kialakított, a legfontosabb demográfiai megoszlásokat tartalmazó adatok. Ezek hiányában csak az adott adatkörön belül vizsgálhatók a differenciák, nem pedig a népesség megfelelő csoportjaihoz viszonyítva. Az előzőekre példa lehet a halálozási statisztikában a meghaltak átlagos kora, a meghalt nők átlagos gyermekszáma (különböző társadalmi-kulturális csoportokban). A születési statisztikában az anyák átlagos életkora, az átlagos születési sorrend, koraszülöttek aránya (ugyancsak népességi csoportok szerint), a házasságkötési statisztikában a házasulók átlagos kora (családi állapot és népességcsoportok szerint). A válási statisztikában az elváltak átlagos kora, a felbontott házasságból született gyermekek átlagos száma (ugyancsak megfelelő rétegek szerint). A klasszikus megközelítés szerint ami a matematikai kockázati elven alapul a népmozgalmi eseményekben résztvevők számát az adott népességcsoportba tartozók számához viszonyítjuk (természetesen nem és kor szerinti részletezésben), és ennek alapján kiszámítjuk az adott népességcsoportba tartozók kockázatát egy adott időszakban arra vonatkozóan, hogy milyen gyakorisággal történik valamely népesedési esemény előfordulása. Ezt tekintik az adott csoportba tartozó személyek adott népesedési jelenségre vonatkozó valószínűségének. Természetesen e megközelítésnél azt is figyelembe kell venni, hogy az illető népességcsoportba tartozó személy kockáztatható-e az adott jelenséggel. Ez a kiszűrés természetesen a különböző népesedési folyamatok esetén eltérő. A halálozás kockázatának minden élő személy ki van téve, a szülés kockázatának minden szülőképes korú nőt számításba kell venni (természetesen a meddő nők kivételével, de ezek kiszűrése csak speciális vizsgálatok esetén lehetséges). A házasságkötés kockázatának csak a nem házasok (nőtlenek-hajadonok, özvegyek, elváltak) vannak kitéve, így a házasodás differenciális vizsgálata csak rájuk vonatkozhat. Ezzel szemben a válás kockázatának csak a házas családi állapotúak vannak kitéve, így a differenciális válási vizsgálat csak rájuk vonatkozhat. A migráció esetén megint a teljes népesség figyelembevételére kerül sor. De ismeretes a differenciális vizsgálatoknak olyan elvégzése is, ahol a számításokat nem az adott demográfiai folyamaton belül, vagy a népesség számához viszonyítva végzik el, hanem az egyik demográfiai folyamat megfelelően rétegzett előfordulását a másik demográfiai folyamat azonos időszakra vonatkozó hasonló módon kialakított előfordulásához viszonyítják. Ennek legáltalánosabb formája a csecsemőhalálozási mutató, ahol az egy éven alul meghaltak számát az élveszülöttek számához viszonyítják és így alkotják meg a csecsemőhalálozási arányszámot (az ezer élveszülöttre jutó egy éven aluli meghaltak számát). E mutatót természetesen különböző népességcsoportok szerint is

3 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIA 123 kiszámíthatják, így megállapítva az adott népességcsoportra vonatkozó differenciális csecsemőhalálozási arányszámokat. De ehhez hasonló differenciális mutató számítható a válások és a házasságkötések között (az adott népességcsoportba tartozó válások számát viszonyítva a hasonló csoportú házasságkötésekkel), vagy a művi terhesség-megszakítások (és egyéb magzati veszteségek) és az élvszületések között. Megjegyzendő, hogy az évenként megjelenő Demográfiai évkönyv a lehetséges arányszámok közül csak három differenciális mutatószámot közöl: Átlagos születési sorrend szerint az eltartó és az anya foglalkozási főcsoportja szerint, Átlagos születési sorrend az anya iskolai végzettsége szerint, Csecsemőhalandóság az apa és anya iskolai végzettsége szerint. Ha a klasszikus értelemben vett differenciális mutatószámok kiszámítási módját kívánjuk meghatározni, akkor elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy milyen adatok állnak rendelkezésre a figyelembe vett időszakra vonatkozóan a számlálóban szereplő népesedési jelenségre, illetve a nevezőben szerepkő népesség összetételre vonatkozóan. Ezt követően tisztázandó, hogy az adott ismérv tartalma, ill. csoportosítása azonos-e? A számításoknál azt is figyelembe kell venni, hogy a népesedési folyamatokra vonatkozó adatok folyamatosan minden évre vonatkozóan rendelkezésre állnak. Ugyanakkor a legtöbb népességcsoportot meghatározó adat teljes körűen nem áll folyamatosan rendelkezésre, hanem csak a tízévenként tartott népszámlálások tudják ezeket kellő részletezésben rendelkezésre bocsátani. Emiatt a differenciális mutatókat általánosságban csak a népszámlálás körüli évekre lehet kellő biztonsággal kiszámítani. Az általános gyakorlat az, hogy a számlálóban a népszámlálás előtti és utáni év átlagos népesedési adatát szerepeltetik, a nevezőben pedig a közöttük fekvő népszámlálási eszmei időpontra vonatkozó adatot. Tekintettel arra, hogy a magyar népszámlálások eszmei időpontja általában december 31./január 1. közötti éjfél volt, ezért e számítási mód matematikailag is megfelelő volt. E tekintetben két népszámlálás lóg ki a sorból: az 1941-es és a 2001-es, de a február 1-jei eszmei időpont miatti egy hónapos eltolódás nem ronthat jelentősen e módszer alkalmazásán. Természetszerűen a mutatókat a megfelelő demográfiai részletezésben: nemenként, korcsoportonként és ha a tartalom szerint szükséges családi állapotonként kell kiszámítani. Így rendelkezésre állnak a népszámlás körüli évek átlagos mutatói nem, korcsoport és ha szükséges családi állapot szerinti részletezésben. Ezek segítségével összehasonlíthatjuk az adott népességcsoportba tartozók nem és kor szerinti gyakoriságát az adott népesedési folyamat tekintetében a többi népességcsoportba tartozókéval, illetve az országos átlag-

4 124 KLINGER ANDRÁS gal. Az ilyen módon végzett elemzés hangsúlyozottan a nem- és korspecifikus mutatók esetén végezhető. Ha együttesen, nem és életkor bontás nélkül kívánjuk összehasonlítani az egyes népességcsoportok demográfiai magatartását, akkor az adott csoportra vonatkozó általános arányszámmal dolgozunk. Az általános arányszám azonban nyers mutató, alkalmatlan az összehasonlításra. Ez elsősorban amiatt van, mert az egyes népességcsoportba tartozók demográfiai összetétele igen eltérő lehet egymástól, különösen a kormegoszlásban lehetnek jelentős eltérések. Ezért az általános (együttes) arányszámokat csak standardizált formájukban szabad alkalmazni. A standardizálás módszerét a XIX. század harmadik harmadában Körösi József, a Budapesti Statisztikai Hivatal igazgatója dolgozta ki. A standardizálásnak nevezett jelenleg is alkalmazott eljárást a halandósági viszonyok összehasonlítására alkalmazta, amellyel kiküszöbölte a korstruktúra eltéréseit. Számításainál az akkori legkedvezőbb halandóságú ország: Svédország korstruktúráját tekintette standardnak, és a többi halandósági mutatónál is a svéd kormegoszlást vette alapul. Későbbiekben az országos átlagos kormegoszlást használták a standardizálásnál, időbeli összehasonlításnál pedig egy adott régebbi időpontra vonatkozó kormegoszlást. A különböző országok standardizálási gyakorlatának egységesítésére dolgozta ki az Egészségügyi Világszervezet az közötti időszakra az Európai és a Világ standard népességet. Újabban úgy döntöttek, hogy csak egy standard népesség alkalmazására van szükség, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) készített. Ez az egységes WHO World Standard népesség az alapja minden nemzetközi standardizálásnak 2000 és 2025 között. A magyar Demográfiai évkönyv mind a négy alapvető demográfiai folyamat (házasságkötés, válás, élveszületés, halálozás) vonatkozásában három régebbi időpont (1910, 1950 és 1990) kormegoszlására vonatkozóan közöl standardizált arányszámokat. A halálozás tekintetében kiszámítja a mutatót a WHO Standard népesség alapján is. 2. Differenciális demográfiai mutatószámok alkalmazási területei A differenciális demográfiai mutatószámok alkalmazhatók potenciálisan mindazon területeken, amelyekre vonatkozóan információk állnak rendelkezésre. Az alábbiak azok a demográfiai megfigyelések, amelyeknél e számításokat alkalmazni lehet: Teljes körű népmozgalmi adatok alapján a) Házasságkötések b) Válások

5 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIA 125 c) Élveszületések d) Magzati veszteségek e) Halálozások f) Belső vándorlások g) Nemzetközi vándorlások Reprezentatív vizsgálatok adatai alapján h) Párválasztás i) Családtervezés, gyermekvállalás j) Születésszabályozás k) Mobilitás l) Jövedelem, vagyoni helyzet A demográfiai irodalomban elsőként és legnagyobb gyakorisággal a halandósággal kapcsolatos kutatásokkal találkozhatunk. A Graunt óta eltelt 340 évben számos szerző próbálta feltárni a halandósági különbségeket. Különféle megközelítésekből kiindulva mindannyian arra a meggyőződésre jutottak, hogy a halandóság szintjét, vagy még inkább az emberi élet tartamát erősen befolyásolja a társadalmi helyzet, ami az életmódon és az egészségtudaton keresztül hat az egészségi állapotra. Az általános tendencián belül különféle kutatások éppen azt kívánják feltárni, hogy az egyes népességcsoportok általános halandósági szintjében mutatkozó különbségek melyik nemnél, milyen korcsoportban, illetve mely halálokok tekintetében nagyobbak vagy kisebbek. Későbbiekben ezeket a számításokat kiterjesztették a termékenységi differenciákra is. Ezek inkább már az ún. első demográfiai átmenet második szakaszának lezárultával, a harmadik szakasz kibontakozásával váltak jelentőssé, amikor a termékenység meredek csökkenésnek indult. Itt is általánosítható következtetések levonására kerülhetett sor, mely éppen fordítottja a halandósági differenciák irányának. A termékenység alakulását, a végső családnagyságot negatívan befolyásolja általánosságban a társadalom modernizálódása. Minél magasabb társadalmi rétegbe vagy magasabb iskolázottsági csoportba, magasabb jövedelmű csoportba tartozik az adott család, annál alacsonyabb a gyermekszáma. A kutatások itt is a differenciák eltérő nagyságát, a gyermekszülés megtervezettségét, a védekezés-születésszabályozás elterjedtségét, a családi helyzet különbségeit kutatják az eltérő gyermekszám okai megállapítására. Kevésbé elterjedtek az ilyen jellegű elemzések a differenciális nupcialitás (házasságkötés és házasságmegszűnés) témakörében. Újabban azonban az új együttélési formák egyre jelentősebb elterjedésével a differenciális családkutatások fontossága is növekszik.

6 126 KLINGER ANDRÁS 3. Felhasználható differenciális elemek A demográfiai különbségek vizsgálatánál tágabb értelembe véve az alábbi ismérveket lehet (sok esetben egymással kombináltan) felhasználni: a) Nem b) Kor c) Családi állapot d) Gyermekszám e) Anyanyelv f) Állampolgárság g) Iskolai végzettség h) Gazdasági aktivitás i) Foglalkozás j) Foglalkozási viszony k) Alkalmazás minősége l) Lakóhely A fenti felsorolás alapján a differenciális elemzések Magyarországon is, hasonlóan a többi fejlett országokhoz három nagy témakörben folynak: 1. Területi különbségek, 2. Társadalmi-foglalkozási különbségek, 3. Kulturális-iskolai végzettségi különbségek. Ami a népesedési folyamatok területi különbségeinek vizsgálatát illeti, talán ez tekinthető a legrégebbi és viszonylag legegyszerűbben elvégezhető elemzésnek. A rendszeres népmozgalmi feldolgozások kezdete óta évente rendelkezésre állnak a legrészletesebb területi adatok és hosszú ideje folyamatosan biztosítja az évenkénti népesség-továbbvezetés a számításhoz szükséges területi népességi adatokat. Lényegében 1920-tól állnak rendelkezésre ezek a továbbvezetési információk, de megbízhatóbb módon csak 1949-től rendelkezünk községi/városi részletezésű nem és kor szerinti információkkal. A népmozgalmi információk tekintetében hosszú ideig csak az eset helye szerinti adatok álltak rendelkezésre. A területre vonatkozó adat tehát azt jelezte, hogy az illető népmozgalmi esemény az adott területen következett be, és nem azt, hogy az eseményt átélő személy hol lakik. Miután ebben az időben még elég alacsony volt az intézetben (kórházban) bekövetkezett események (szülések, halálozások) aránya, így a születések területén a XIX. század folyamán és a XX. század első harmadában nem volt jelentős különbség az eset helye és a lakóhely közötti adatok között. Egyetlen kivétel a főváros volt, ahol már a két világháború közötti időszakban magas volt a vidéki lakóhelyű személyek buda-

7 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIA 127 pesti kórházakban történő szülése, gyógykezelése (és emiatt halálozása). Ezért Budapestre vonatkozóan már az 1920-as évektől kezdve megkülönböztették a fővárosi és a vidéki lakosok népmozgalmi eseményeit. Országosan 1941-től kezdve történik meg az eset helye mellett és elemzésekben a helyett az eseményt átélők lakóhelye szerinti feldolgozás. Azóta és különösen 1946 óta már ezek az adatok képezik az alapját a területi feldolgozásoknak után az akkori népszámlálás gyakorlatának megfelelően a lakcím bejelentési rendszerre támaszkodva már két lakóhely kerül megfigyelésre: Állandó lakóhely (állandóan bejelentett lakás) Tényleges lakóhely (ideiglenesen bejelentett lakás) Ezeknek az információknak a segítségével a területi népmozgalmi adatok kétféle módon állhatnak rendelkezésre: Állandó népesség alapján (amelyhez azok tartoznak, akik az adott községben vagy városban vannak állandó lakosként bejelentve). Lakónépesség alapján (amelyhez azok az állandó lakosok tartoznak, akik nem rendelkeznek másutt ideiglenes bejelentéssel és azok, akik az adott községben, vagy városban ideiglenes bejelentéssel rendelkeznek). A területi adatok elemzéséhez általában a lakónépesség alapján történő megközelítést alkalmazzák. A különböző népesedési jelenségek megfigyelésénél a lakóhelyre vonatkozóan az alábbi módon állapítják meg a kétféle lakóhelyre vonatkozó adatokat: Házasságkötés: a férj és a feleség lakóhelye (a házasságkötés előtt) Válás: a férj és a feleség lakóhelye (a házasság felbontásakor) Élveszületés: az apa és az anya lakóhelye Halálozás: a meghalt utolsó lakóhelye A jelenlegi Demográfiai Adatbázisban a különböző népmozgalmi adatállományok a lakóhely vonatkozásában, az alábbi részletezésben állnak rendelkezésre: Község-város-budapesti kerület (egyenként) Megye Jogállás Régió Kistérség Népesség kategória A tényleges differenciális ismérvek közül a leghosszabb múltra a különféle társadalmi-foglalkozási ismérvek nyúlnak vissza. Ezek már igen korán megjelentek a magyar népmozgalmi statisztikákban, elsősorban a halálozások megfigyelésénél. Az 1900 óta szereplő kérdések (és főleg azok csoportosításai) több-

8 128 KLINGER ANDRÁS ször változtak, sokszor a népszámlálások módosuló fogalmainak megfelelően. Emiatt a hosszú időszakra vonatkozó azonos tartalmú idősorok összeállítása sokszor nehézségekbe ütközik. Később az 1960-as évektől kezdődően a halandóságon kívül a többi népmozgalmi jelenség (házasságkötés, válás, élveszületés) megfigyelési körébe is bekerültek a különféle társadalmifoglalkozási kérdések. A társadalmi-demográfiai ismérvek az egyes jelenségek esetén a következő személyekre vonatkoznak: Házasságkötés Válás Élveszületés Halálozás férj, feleség férj, feleség apa, anya, eltartó meghalt (utolsó) A különböző időszakokra vonatkozóan a következő adatok állnak e kérdéskörből rendelkezésre: Halálozás Élveszületés Házasságkötés, válás Népesség * Gazdasági aktivitás Foglalkozás Foglalkozási ág Foglalkozási viszony Foglalkozás minősége * Népszámlálások alapján. Az adatok felsorolása alapján is látszik, hogy a múltbeli és az újabb kutatások általában eltérő megközelítésben képesek megfigyelni a társadalmi differenciákat. A foglalkozási viszony szerinti alapvető különbségtétel (fizikai és szellemi foglalkozás szerint) minden időszakra vonatkozóan lehetséges. De a további megkülönböztetés a múltban ágazati, újabban foglalkozási alapon történhet. Az előbbit nevezik társadalmi-gazdasági, az utóbbit társadalmifoglalkozási megközelítésnek Ez elsősorban a fizikai dolgozók alapvetően két csoportra történő megkülönbözetésénél okoz jelentős tartalmi és sokszor számszerű különbséget. Az ágazati megkülönböztetés esetén azok tartoznak a mezőgazdasági fizikai csoportba, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, a foglalkozási megkülönböztetés esetén pedig csak azok, akik mezőgazdasági foglalkozásúak. Hasonlóan a nem mezőgazdasági fizikai csoportba a nem mezőgazdasági ágakban dolgozók, ill. a nem mezőgazdasági foglalkozásúak. A jelenlegi foglalkozási rendszerben (FEOR) a mezőgazdasági fizikaiak közé így csak a VI. főcsoportba (Mezőgazdasági és erdőgazdasági foglalkozásúak) tartozók kerülnek, de azok már nem, akik a VIII. főcsoportba (Gépkezelők,

9 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIA 129 összeszerelők, járművezetők), illetve a IX. főcsoportba (Szakképzettséget nem igénylő foglalkozásúak) kerültek. Holott e két főcsoportban is találhatók régi értelembe vett mezőgazdasági foglalkoztatottak. A 2001-es népszámlálás adatai a mezőgazdasági ágazatban 203 ezer foglalkoztatottat mutattak ki, de mezőgazdasági foglalkozású csak 120 ezer volt. Az alapvető társadalmi-gazdasági csoportosításnál mindezek miatt csak nagyon kevés csoportra történhet a mutatószámok hosszú idősorának számítása: 1. Szellemi 2. Fizikai a) Mezőgazdasági b) Nem-mezőgazdasági (1990-ig ágazati, 1970 és 1990 között ágazati és foglalkozási, 1999-től foglalkozási megközelítésben. A gazdasági aktivitás 1920 óta szerepel a halálozási, 1945 óta a házasságkötési, válási és élveszületési statisztikák kérdéskörében. Csoportosítása 1999-től megváltozott, így az összehasonlítás a múltbeli adatokkal csak összevont csoportokban lehetséges előtti csoportosítás 1999 utáni csoportosítás 1999 utáni csoportosítás (szűkebb) (bővebb) Foglalkoztatott Foglalkoztatott Aktív Foglalkoztatott nyugdíjas Foglalkoztatott GYES Idény-és alkalmi munkás Munkanélküli Munkanélküli Munkanélküli Nyugdíjas Inaktív kereső Nyugdíjas (nem fogl.) GYES GYES (nem fogl.) Egyéb inaktív kereső Egyéb inaktív (nem fogl.) Tanuló Eltartott Tanuló Háztartásbeli Háztartásbeli Egyéb eltartott Egyéb eltartott Az állománycsoport (a foglalkozás minősége) kérdés 1998-ig tartozott a népmozgalmi statisztikák megfigyelési körébe. Ez alkalmas volt a fizikaiszellemi foglalkozásúak alapvető megkülönböztetésre is. Jelenleg ezt csak a foglalkozás kérdése alapján tudjuk szétválasztani: az I IV. főcsoportba tartozókat szellemi, az V IX. főcsoportba tartozókat fizikai dolgozónak tekintve. De e foglalkozási viszony kérdése változó módon szerepel, mind az 1998-ig, ill. az 1999-től kezdődő népmozgalmi statisztikákban. A csoportosítások a következők:

10 130 KLINGER ANDRÁS Foglalkozás minősége Foglalkozási viszony Foglalkozási viszony (1998-ig) (1998-ig) (1999-től) szellemi alkalmazásban álló köztisztviselő, közalkalmazott szakmunkás egyéb alkalmazott betanított és segédmunkás önálló egyéni váll., alkalm. nélkül közületi eltartott egyéni váll., alkalmazottal társas vállalkozó segítő családtag segítő családtag szövetkezeti tag szövetkezeti tag közületi eltartott egyéb egyéb A különböző csoportokba (foglalkozás, foglalkozási viszony, a múltban foglalkozási ág, állománycsoport) történő besorolás mind a népmozgalmi statisztikában, mind pedig a népszámlálásoknál) az egyes gazdasági aktivitási csoportok szerint különbözőképen történik: foglalkoztatottak: munkanélküliek: inaktív keresők: eltartottak: saját jelenlegi foglalkozása saját utolsó foglalkozása saját utolsó foglalkozása eltartó foglalkozása A differenciális társadalmi-gazdasági, ill. társadalmi-foglalkozási mutatók számításához szükséges számlálókban lévő népmozgalmi és a nevezőben levő népszámlálási adatok az adott népszámlálás körüli évekre általában azonos fogalmi meghatározások alapján állnak rendelkezésre. Így a mutatószámok számítása nem okoz nehézséget. Bizonyos időszakokra vonatkozóan azonban csak részleges számítás történhet. Így 1930 előtt részletes kor szerinti adatok hiánya miatt csak nyers halálozási mutatók számíthatók ki, standardizált mutatók nem. Az 1990-es népszámlálás alapján csak a foglalkoztatottak és a munkanélküliek társadalmigazdasági-foglalkozási adatai állnak rendelkezésre, az inaktív keresőké és az eltartottaké nem. Így nem ismeretes az össznépesség társadalmi-gazdasági, ill. társadalmi-foglalkozási összetétele. Ezért re ilyen mutatók kiszámítására nincs lehetőség. Az iskolai végzettségre vonatkozó kérdéskör csak viszonylag későn került be a népmozgalmi eseményekről szóló statisztikába től szerepel a halálozási statisztika és 1971 óta az élveszületési statisztikák megfigyelésében. Két kérdés kerül feltevésre: Végzett osztályok száma Befejezett iskolai végzettség szintje.

11 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIA 131 A kérdés feltevése a társadalmi-foglalkozási kérdésekéhez hasonlóan az alábbi személyeket érinti: Házasságkötés férj, feleség Válás: férj, feleség Élveszületés apa, anya Halálozás meghalt A legmagasabb iskolai végzettségre vonatkozó csoportosítások (1998-ig és 1999-től) a következők: Legmagasabb iskolai végzettség 1998-ig kevesebb, mint 8 általános általános iskola 8 osztálya szakmunkás, szakiskola középiskolai érettségi felsőfokú végzettség Legmagasabb iskolai végzettség 1999-től nincs bejezett egy osztály sem 1 3 osztály 4 5 osztály 6 7 osztály 8 osztály 1960 utáni szakmunkás bizonyítvány 1975 utáni szakiskolai oklevél középiskolai érettségi főiskolai oklevél egyetemi oklevél Az elemzéseknél a megfelelő összehasonlítás biztosítására az alábbi négy csoportot szokták alkalmazni: 1. kevesebb, mint 8 általános 2. 8 általános (beleértve szakmunkás-szakiskola) 3. középiskola 4. felsőfokú végzettségű. 4. Példák a differenciális demográfiai megközelítésekre a nemzetközi irodalomban A nemzetközi demográfiai irodalomban főleg a halandósággal kapcsolatos vizsgálatokban törekszenek nemzetközi összehasonlításra. Már a XIX. század végén, a XX. század első felében megkísérelték összehasonlító elemzéssel vizsgálni a különböző főleg európai országok halandósági különbségeit. Az eltérő társadalmi csoportosítások és az adathiányok azonban gátolták a kézzelfogható eredmények megszületetését. Az első jelentős kezdeményezés 1979-ben született, amikor a CICRED (Committee for International Cooperation in National Research in Demography) a WHO (Egészségügyi Világszervezet) és az Egyesült Nemzetek

12 132 KLINGER ANDRÁS Szervezete Népesedési Főosztálya kezdeményezésére létrejött egy hálózat az Iparosodott Országok Halandósága Társadalmi-gazdasági Differenciái tanulmányozására. Az együttműködés keretében 1980 és 1989 között öt konferencia megrendezésére került sor: 1980 Genf 1981 Wiesbaden 1983 Róma 1986 Zamárdi 1989 Párizs A konferenciák eredményei Socio-economic Differential Mortality in Industrialized Societies címmel 1980 és 1991 között hét kötetben kerültek kiadásra és Európa sok országára vonatkozóan adtak képet a halandósági differenciák változásáról. Egy másik kezdeményezés a WHO részéről történt, ahol a perinatális halálozás európai összehasonlítását tűzték ki célul. Ennek eredményei 1978-ban, két kötetben láttak napvilágot WHO Report on Social and Biological Effects on Perinatal Mortality címmel, a magyar KSH kiadásában. Az európai halandóság területi különbségei is nemzetközi összehasonlító kutatások tárgya volt. Az első publikáció az Európai Közösség akkor 12 tagállamának adatait tartalmazta és 1988-ban jelent meg. Ennek revíziója pedig 1991-ben látott napvilágot European Community Atlas of Avoidable Death címmel. Ezen alapulva a magyar Központi Statisztikai Hivatal és a WHO Európai Regionális Irodája a 14 volt KGST ország 1980-as évek végére vonatkozó adatait tartalmazó kiadványt publikált 1997-ben Atlas of leading and avoidable causes of death in countries of Central and Eastern Europe címmel. A differenciális halandóság legutolsó európai összehasonlítását az Európa Tanács Népesedési Bizottsága végezte, az 1998 és 2000 között működő szakértői bizottsága keretében. Ennek eredményei 2001-ben kerültek kiadásra a Population Studies 36. köteteként Trends in mortality and differential mortality címmel. A kötet második része foglalkozik a differenciális halandóság összehasonlításával, amelyet Tapani Valkonen állított össze, mint a szakértőcsoport egyik raportőre. E fejezet a halandósági különbségek alábbi témáit foglalja össze (lehetséges nemzetközi összehasonlításban): Regionális különbségek Társadalmi gazdasági különbségek (társadalmi réteg, iskolai végzettség) Családi állapot szerinti különbségek Csecsemőhalandóságban mutatkozó különbségek

13 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIA 133 Folyamatban van egy jelentős összehasonlítás az Európai Unió országai differenciális halandóságának feltárására, amelyet Johan Mackenbach irányít. A kutatásban az újabban csatlakozó országok így Magyarország is részt vesznek. 5. Példák differenciális demográfiai megközelítésekre Magyarországon A magyar adatok alapján főként a halandóság területén állnak rendelkezésre adatok a társadalmi differenciákra vonatkozóan, de rendelkezünk ilyenekkel a termékenység és a házasodás terén is. Az alábbiakban példaszerűen felsorolunk néhány fontosabb adatot, amelyek a magyarországi népesedés társadalmi különbségeit jellemzik. a) Halandóság társadalmi-gazdasági különbségei Hosszabb időtávon állnak rendelkezésre adatok a halandóság társadalmigazdasági különbségeire vonatkozóan. Ezek azt mutatják, hogy mindig igen jelentős eltérések voltak a három alapvető társadalmi réteg halandóságában és ezek minden vizsgálható időszakban a szellemi dolgozók alacsonyabb halandóságát és régebben a mezőgazdasági fizikaiak, újabban inkább a nem-mezőgazdasági fizikaiak magasabb halandóságát mutatják. A különbségek a II. világháború előtt igen magasak voltak, majd a 1970-es évek végéig lecsökkentek, az 1980-as évek közepére ismét jelentősekké váltak. 1. Standardizált halandósági arányok az átlag százalékában, nemenként és társadalmi-gazdasági csoportok szerint Standardised mortality rates in percentage of the average by sex and socialoccupational groups Évi átlag Fizikai Szellemi mezőg. nem mg. férfiak standard arányszáma az átlag százalékában Fizikai Szellemi mezőg. nem mg. nők standard arányszáma az átlag százalékában

14 134 KLINGER ANDRÁS b) Halandóság társadalmi-foglalkozási különbségei A legutolsó időszakra vonatkozóan a fizikai és szellemi dolgozók halandósági különbségeire vonatkozó adatok állnak rendelkezésre. E szerint átlagában a fizikai dolgozók standard halandósági aránya mindkét nemnél mintegy kétszerese volt a szellemi dolgozókénak. A különbségek főleg a gyermek- és a fiatalabb felnőtt korban a legjelentősebbek, az idősebb korban is fennállanak, de jóval kisebb mértékben. c) Halandósági különbségek iskolai végzettség szerint A legutolsó harminc évre vonatkozóan vizsgálhatjuk a halandóság iskolai végzettség szerinti alakulását. Ez egyértelműen a differenciák növekedését jelzi, különösen a férfiak esetében. A 20 évesek és idősebbek standardizált arányszáma a legalacsonyabb iskolai végzettségi csoportban jelenleg már 2,7-szerese a férfiaknál és 1,6-szorosa a nőknél a legmagasabb iskolai végzettségi csoportba tartozókhoz viszonyítva. Ugyanakkor 30 éve még csak 24, ill. 17%-os különbség mutatkozott. A jelenlegi nagyarányú különbségek a gyermek- és a fiatalabb felnőtt korban mutatkoznak, pl. mindkét nemnél, a éveseknél közel hatszoros a differencia. Az idősebbeknél erősen lecsökken ez a különbség, különösen a nőknél, de a férfiaknál 75 év felett ugyancsak háromnegyednyi a differencia. 2. A 20 évesek és idősebbek standardizált halandósági arányszámai nem és iskolai végzettség szerint Standardised mortality rates of the population aged 20 and over by sex and educational status Év, évi átlag osztályt végzettek standard halálozási arányszáma az átlag százalékában Férfiak 0 7 o. a 15+ o. %-ában Nők

15 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIA 135 d) Halandóság iskolai végzettség és halálokok szerint Nem egyformán alakulnak a halandósági különbségek a főbb halálokok szerint, iskolai végzettségi csoportonként. Ha a legutolsó időszak legalacsonyabb és legmagasabb végzettségi csoportjainak halandósági különbségeit nézzük, akkor a legnagyobb eltérést a légzőszervi betegségeknél találjuk a férfiaknál (5,2-szeres), a nőknél viszont a keringési rendszer betegségeinél (2,7- szeres). Ez utóbbi differencia a férfiaknál is magas (3,3-szeres). A keringési rendszer betegségeinél az érelmeszesedés (férfiaknál 5,3-szeres, nőknél 3,4-szeres) és az agyérbetegség (férfiaknál közel négyszeres, a nőknél 2,7- szeres) vezet. Az ischaemiás szívbetegségek halálozásánál mért a két szélső érték közötti különbség mindkét nemnél 2,7-szeres. A rosszindulatú daganatok halandóságában viszonylag kisebbek a különbségek (a férfiaknál 1,9-szeres, a nőknél pedig a legalacsonyabb végzettségűeké csak kétharmada a legmagasabbakénak. Vannak olyan daganatfajták, ahol jóval nagyobbak a különbségek: a férfiaknál, a gégeráknál 4,3-szoros, gyomorráknál háromszoros, az ajakráknál két és félszeres arányszámot találunk. A nőknél is a gyomorrák mutatja a legnagyobb különbséget. A többi halálok közül a cukorbetegség (a férfiaknál 2,2, a nőknél 2,8 a többlet), illetve csak a férfiaknál az öngyilkosság (2,3) mutat kiugró értéket. Érdekes módon az alkoholos májgyulladás alig magasabb a legalacsonyabb végzettségűek körében, mint a legmagasabbaknál. Ez inkább az általános iskola 8. osztályát végzetteknél mutat magas arányt: a férfiaknál négyszer annyi, a nőknél közel kétszer annyi, mint a felsőfokú végzetteké. e) Csecsemőhalandóság társadalmi különbségei Hosszú ideje a csecsemőhalandóság alakulásában mutatkoztak a legnagyobb társadalmi különbségek. A fizikai dolgozó eltartók élveszülötteinek csecsemőhalandósága mindig jelentősen meghaladta a szellemi dolgozó eltartóknál megfigyelt értékeket. Az előbbiek között a II. világháború utáni években inkább a mezőgazdasági ágazatba tartozók halandósága volt a magasabb, majd hosszabb ideig a nem a mezőgazdaságban dolgozóké. Újabban ismét a parasztsághoz tartozók mutatói növekedtek. A szellemi foglalkozású eltartók élveszülötteinek csecsemőhalandósága mindig jelentősen elmaradt a fizikai dolgozókétól, és így az átlagostól is. A legutolsó 2001-es adatok azt is aláhúzzák, hogy a nem mezőgazdasági fizikaiak csoportján belül igen nagyok az eltérések: a szakképzettség nélküli tevékenységet végzők csecsemőhalandósági mutatója kétszerese az átlagosnak.

16 136 KLINGER ANDRÁS Év 3. Csecsemőhalandóság az eltartó társadalmi rétege szerint Infant mortality by the social status of the supporters Fizikai nem Szellemi mezőgazdaság mezőgazdaság eltartójú csecsemők halandósága az átlag százalékában Fizikai nem mezőgazdaság mezőgazdaság eltartójú csecsemők halandósága a szellemiek százalékában A legutóbbi évekre módunkban áll a szülők iskolai végzettsége szerint is csecsemőhalandósági arányszámban mutatkozó különbségeket megállapítani (e). Ezek még a társadalmi rétegeknél is egyértelműbben mutatják a csecsemőhalandóságban mutatkozó társadalmi különbségeket es adatok szerint azon anyák élveszülötteinek csecsemőhalandósága, akik még az általános iskola 8 osztályát sem végezték el, két és félszerese az átlagosnak és csaknem ötszöröse azokénak, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. A csupán az általános iskola 8 osztályát végzettekénél is 60%-os többlet mutatkozik az átlagoshoz képest, és mutatójuk több mint háromszorosa a felsőfokú végzettekének. Külön érdemes megemlíteni, hogy a legalacsonyabb végzettségű anyák újszülötteinek csecsemőhalandósága 20 ezrelékes (ami a fejlődő országok szintjénél is rosszabb), a legmagasabb végzettségűeké ezzel szemben alig 4 ezrelékes, ami közel fele csak a legfejlettebb országok átlagos mutatójának. f) Nupcialitási különbségek iskolai végzettség szerint A legutóbbi évekre vonatkozóan lehetőség nyílik a nupcialitás arányokban mutatkozó társadalmi különbségek elemzésére is. Csak példaképpen mutatjuk be a évek átlagára vonatkozó házasságkötési és válási arányokat a feleség iskolai végzettsége szerint. Ami a házasságkötéseket illeti, egyértelműen megállapítható, hogy a házasuló nők iskolai végzettsége növekedésével emelkedik a házasságkötés valószínűsége is. A legutolsó évek adatai szerint a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők teljes házasságkötési aránya 80% felett van, ami háromnegyedével magasabb az átlagosnál, és több mint háromszorosa a 8 osztályt nem végzettekének (ahol ez csak 25%-os), továbbá több mint kétszerese az általános iskola 8. osztályát végzettekének. De még a középiskolát végzettek mutatójánál is kétharmadával magasabb.

17 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIA 137 A különbségek kor szerint is igen jelentősek: a legalacsonyabb végzettségűeknél csak 20 év alatt találunk kiemelkedően magas házasságkötési arányt, a legmagasabb végzettségűeknél pedig a éves korcsoportban. A válási arányokban már másfajta differenciálódás mutatkozik. Ezek a középiskolát végzetteknél mutatnak kiemelkedően magas arányt, de alig marad el ezekétől az általános iskola 8 osztályát végzetteké (e két csoportban a teljes válási arány 40, ill. 37%-os). A legalacsonyabb és a legmagasabb végzettségűeknél egyaránt mérsékeltebb a válási valószínűség (csak 27, ill. 27%-os a teljes válási arány). 4. Nupcialitás arányok a feleség iskolai végzettsége szerint, Nuptiality rates by the educational status of the wives Felsőfokú 0 7 o.-t 8 o.-t Középiskolát iskolát végzett nők az átlag %-ában 0 7 o. a felsőfokú %-ában Teljes házasságkötési arány Teljes válási arány g) A termékenység társadalmi különbségei Hosszú ideje ismertek a termékenység társadalmi különbségei, amelyek egyértelműen mutatják, hogy az alacsonyabb társadalmi rétegbe tartozó családokban általában több gyermek születik, mint a magasabb társadalmi csoportba tartozóknál. Újabb adatok azt is aláhúzzák, hogy növekszik ez a társadalmi különbség. A legutolsó évek ( ) adatai alapján az anya iskolai végzettsége szerint vizsgálva nőttek a termékenység társadalmi különbségei az elmúlt évtizedben. Az évtized végén a felsőfokú végzettségű nők teljes termékenységi arányszáma 1,38 volt (ami az átlagosnak felel meg), de ez csak háromnegyede volt az évtized elején tapasztaltnak (ami 1,8 volt, szintén az akkori átlagnak megfelelő). Ezzel szemben a legalacsonyabb végzettségű csoportba tartozó nők teljes termékenységi aránya alig módosult: 2,2 körül stagnált. Így e két iskolai végzettségi csoport különbsége 25%-ról 59%-ra nőtt. A két legnépesebb csoportban is visszaesett a termékenység: az általános iskola 8. osztályát végzetteknél 22, a középiskolát végzetteknél pedig 37%-kal. Így ezen utóbbiaknál találjuk jelenleg a legalacsonyabb teljes termékenységi mutatót: 1,1-et, ami csak 83%-a az átlagosnak és fele a legalacsonyabb rétegbe tartozókénak. Érdekesek a házasságon kívüli születések arányának iskolai végzettségi különbségei is. Ez a legutóbbi évek adatai szerint is kiemelkedően magas a legalacsonyabb iskolai végzettségű nők újszülöttei között (68%-os, ami tíz évvel ezelőtt már 48%-os volt). A felsőfokú végzettségűek újszülötteinek csak 11%-a született ben házasságon kívül, de ez is jóval magasabb a tíz évvel ezelőtti 4%-

18 138 KLINGER ANDRÁS nál. Hasonló növekedések tapasztalhatók az általános- és középiskolát végzetteknél is. 5. Termékenységi arányok az anya iskolai végzettsége szerint, , Fertility rates by the educational status of the mothers, , o 8 o. Középiskola Felsőfokú iskola az átlag százalékában 0 7 o. a felsőfokú %-ában Teljes termékenységi arány %-ában Házasságon kívül szülöttek aránya %-ában A társadalmi rétegek közötti termékenységi differenciára jó példa szintén a legutóbbi évek adata. Eszerint átlagában a fizikai foglalkozású nők teljes termékenységi aránya 1,4 volt, ami 7%-kal haladta meg az átlagosat. Ugyanakkor ez 24%-kal volt magasabb a szellemi foglalkozású nők alig 1,1 gyermekes átlagától. Különösen 25 év alatt marad el a szellemi foglalkozásúak termékenysége a fizikaiakétól, de éves korban már jelentősen több gyermekük születik (a különbség a szellemiek javára a éves korban egyharmadnyi). Hasonló jellegű differenciákat tapasztalunk az átlagos születési sorrend szerinti adatoknál ben a mezőgazdasági fizikai foglalkozású szülő nők évleszületett gyermekeinek átlagos születési sorrendje 2,24 volt, ami az átlagosat 17%-kal meghaladta. A nem mezőgazdasági fizikaiaknál már csak 8%-kal magasabb ennél. A szellemi foglalkozású anyák átlagos szülési sorrendje már csak 1,71, ami 10%- kal marad az átlagos és egynegyedével a mezőgazdasági fizikaiak mögött. Az anya iskolai végzettsége szerinti adatok hasonló összefüggéseket mutatnak. A 8 osztálynál kevesebb végzettségű anyák átlagos szülési sorrendje 2001-ben 3,3 volt, ami kétharmadával magasabb az átlagosnál. Ezzel szemben a közép- és felsőfokú végzettségű nőknél már csak 1,7-es átlagos sorszám mutatkozott, ami 15%- kal marad el az átlagostól és csak fele a legalacsonyabb végzettségűekének. Az általános iskola 8. osztályát végzettek születési sorrend átlaga 2,1 a középen helyezkedik el.

19 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIA 139 h) Befejezett termékenység alakulása a népszámlálási adatok alapján 1 A népszámlálások termékenységi adatai segítségével 90 születési évjárat (kohorsz) befejezett termékenységét tanulmányozhatjuk: az 1870 és az 1960 között született nők vonatkozásában. A rekonstruált adatok azt mutatják, hogy az 1870 és 1880 között született nők (akiknek főbb termékenységi időszaka amikor évesek voltak 1890 és 1915 között volt), még átlagosan 3,5 gyermeke született. A következő kohorszok termékegysége már fokozatosan csökkent, és az 1895 és az 1905 között született nőknek akik főleg 1915 és 1940 között hozták világra gyermeküket már csak átlagosan 2,5 gyermekük született. Az ezt követő nemzedékek átlagos gyermekszáma már alig haladta meg a 2-őt. A termékenység eddigi mélypontját az 1935 és 1945 között született nők érték el (akik főleg 1955 és 1980 között szültek) 1,9-es átlagos gyermekszámmal. Az ezt követő 1950 és 1960 között született nők (akik 1970 és 1995 között szülték meg legtöbb gyermeküket) átlagos gyermekszáma kissé emelkedett és kezdte megközelíteni a 2,0-et. A termékenység általános csökkenését főleg a nagycsaládosok (4 és több gyermekesek) arányának jelentős visszaesése okozta. A legidősebb női nemzedékek csaknem fele tartozott közéjük, a ma szülő nemzedékeknél még az 5%-ot sem éri el arányuk. A legfiatalabb női kohorszok esetében már a 2 gyermekesek teszik ki a befejezett termékenység közel felét. Érdekes még, hogy a múltban magasabb volt a gyermektelenek aránya (pl. az 1895 és 1905 között született nők 21%-ának nem született gyermeke). A legfiatalabbak (az 1940 és 1960 között születettek esetén) arányuk csak 7 9%-os. Születési év 6. Női kohorszok befejezett termékenysége, Completed fertility of female cohorts, gyermeke született százalékban Száz nőre jut gyerek Forrás: évi népszámlálás 25%-os minta, évi népszámlálás CD-ROM, évi népszámlálás.

20 140 KLINGER ANDRÁS Nehéz megjósolni az 1960 után született nők befejezett termékenységét, mivel fiatal koruk miatt még jócskán benne vannak a termékeny korban (az 1965-ben születettek csak 35, az 1970-ben születettek pedig csak 30 évesek voltak ben). Mindenesetre megállapítható, hogy eddigi gyermekszámuk elmarad a már befejezett (vagy ahhoz közeledő) korosztályokétól. Az 1965-ben született nőknek 35 éves korukban még átlagosan 1,8 gyermeke született, szemben az 1960-ben születetteknél, akik 1,9. Az 1970-esek esetében még nagyobb az elmaradás: 30 éves korukig 1,3 gyermeket szültek átlagosan szemben az előző kohorszok 1,6 1,7-es gyermekszám átlagánál. A kérdés az, hogy további propagatív életükben mennyire fogják tudni behozni ezt a hiányt. Egy pesszimista előrejelzés az eddigi késői szülési arányt alapul véve csak 1,6-os átlagos gyermekszámmal számol. Ha bizonyos növekedési tendenciákat veszünk alapul, ami ben a 30 éves felüliek termékenységében megmutatkoztak akár 1,8-at is elérhet befejezett termékenységük Ez utóbbihoz, azonban a jelenlegihez képest kétharmadával kellene növekednie a 30 éves felüliek gyermekszülésének, ami nem látszik valószínűnek. 7. Női kohorszok termékenysége 30 éves korukig és azután, Cohort fertility of females under 30 years of age and over, Születési év Száz nőre jutó gyermek 30 éves Összesen korig kor után 30 éves kor után született %-ban minum maximum Az egyes női születési évjáratok befejezett differenciális termékenységét az alábbi három vonatkozásban tudjuk nyomon kísérni: legmagasabb iskolai végzettség szerint, társadalmi-foglalkozási csoport szerint, lakóhely jellege szerint.

21 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIA 141 i) Befejezett termékenység a legmagasabb iskolai végzettség szerint Az iskolai végzettség szintjének emelkedésével a magyarországi kohorszokban az idők folyamán fokozatosan csökkent a született gyermekek száma. Ezen belül erősen nőtt a különbség iskolai végzettségenként. Az 1870 és 1905 között született nők esetében a 8 osztályt sem végzett nők átlagos gyermekszáma 7 8%-kal haladta meg az átlagot, közel kétharmadával volt magasabb a 8 osztályt végzettekénél, 80%-al haladta meg középiskolát végzettekét és több mint háromszorosa volt a felsőfokú végzettségűek termékenységének. Megjegyzendő, hogy a XIX. század végén született nők 80 90%-a nem végezte el a 8. osztályt és csak 2 3%-a volt közép-vagy felsőfokú végzettségű. A különbségek a legfiatalabb évjáratú nők esetében úgy módosultak, hogy a ma csak 4%-os arányt képviselő 8 osztályt sem végzett nők átlagos gyermekszáma még mindig megközelíti a 3-at, ami mintegy másfélszerese az átlagosnak. A 8 osztályt végzettek akik a nők egynegyedét teszik ki valamivel több, mint 2 gyermeket szülnek átlagosan. A középiskolát végzettek akik jelenleg már a nők több mint felét képviselik termékenysége 1,7 1,8, ami 90%-a az átlagosnak és csak kevesebb, mint kétharmada a 8 osztálynál kisebb végzettségűekének, de közel egyhatodával marad el a 8 osztályt végzettekétől. A felsőfokú végzettségű nők esetében akik ma már 16%-ot képviselnek a propagatív korú nők között a befejezett termékenység átlaga 1,7, ami alig, 3%-kal marad el a középiskolát végzett nőkétől. Említésre méltó, hogy ez a különbség az 1930-as kohorsztól alig változik. Az alacsonyabb végzettségűek magasabb átlagos gyermekszámát a nagycsaládosok jóval magasabb aránya okozta. A legidősebbek közül a 4 és több gyermekesek részaránya az ban szülötteknél a nők felét tette ki a 8 osztályt sem végzetteknél, a 8 osztályt elvégzetteknek csak egynegyede, a középiskolát végzettek egyhatoda, a felsőfokú végzettek egytizede tartozott közéjük. A legfiatalabb között született nőknél hasonló a helyzet (bár kisebb arányúak az előfordulások). A legalacsonyabb végzettségűeknek még mindig több mint egyharmada 4 és több gyermekes, a 8 osztályt elvégzetteknél előfordulásuk már csak 6 8%, a közép- és felsőfokú végzetteknél pedig csak 1 2%- os a nagycsaládos. Lényegében minden végzettségi csoportban a 2 gyermekes család vált általánossá: arányuk 50 és 60% között mozog az általános-, közép- és felsőfokú végzetteknél. Csupán a 8 osztályt sem végzettek között kisebb az arányuk: csupán 15 20% a legfiatalabb kohorszoknál. A gyermektelenség a legalacsonyabb és a legmagasabb végzettségűeknél a gyakoribb. A 8 osztályt végzett között született nők egyötöde, a felsőfokú végzettek egytizede nem szült gyermeket: az általános- és középiskolát végzetteknél arányuk csak 5 6%-os.

22 142 KLINGER ANDRÁS 8. Női kohorszok befejezett termékenysége legmagasabb iskolai végzettség szerint, Completed fertility of female cohorts by educational status, Születési év 0 7 o. 8 o. száz nőre jut gyermek 0 7 o. 8 o. az átlag százalékában Középiskola Felsőfokú iskola Középiskola Felsőfokú iskola :1930 %-ában :1940 %-ában :1950 %-ában Nők %-os megoszlása j) Befejezett termékenység társadalmi-foglalkozási csoport szerint A társadalmi-foglalkozási csoportok közül mindig a mezőgazdasági fizikaiak gyermekszáma volt a legmagasabb, őket követte a nem mezőgazdasági fizikaiaké, majd a szellemieké, akik közül az alacsonyabb végzettséget igénylőké mindig magasabb volt, mint a felsőfokú végzettséget igénylőké. A legidősebbek az 1870-es években születettek közül a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak akik akkor a nők többségét jelentették átlagosan 4,5 gyermeket szültek. Ez 20%-kal haladta meg a nem mezőgazdasági fizikaiak rétegébe tartozók 3,7-es gyermekszámát. Tőlük erősen lemaradtak az akkor még igen alacsony arányban lévő szellemiek: közülük az alsó- és középfokú végzettséget igénylő foglalkozásúak 2,5 3 gyermeket hoztak a világra, a felsőfokú végzettségűek pedig csak 1 1, 3 gyermeket. A termékenység sorrendje változatlan maradt, de a különbségek csökkentek a fiatalabb kohorszoknál. Az 1940 után született nők közül a mezőgazdasági fizikaiak 2,3 2,6-os érték körül szóródtak, a nem mezőgazdasági fizikaiaknál stabilizálódott a 2 2,1 körüli átlagos gyermekszám. A szellemi dolgozók közül az alap- és

23 DIFFERENCIÁLIS DEMOGRÁFIA 143 középfokú végzettségűek termékenysége egy árnyalattal nőtt (1,6-ról 1,8-ra) és határozott növekedés tapasztalható a felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásúaknál: itt az átlagos gyermekszám a régebbi 1,3 1,4-es értékről 1,7-re emelkedett és ezzel megközelíti az alacsonyabb végzettséget igénylő szellemi dolgozók rétegéét. 9. Női kohorszok befejezett termékenysége társadalmi-foglalkozási csoportok szerint, Completed fertility of female cohorts by social-occupational groups, Születési év Fizikai Szellemi Fizikai Szellemi nem alap- nem alapmező- felső- mezőgazd. felsőmező- közép mezőgazd. fokú végz közép gazd. gazd. fokú végz. száz nőre jutó gyermek az átlag százalékában :1930 %-ában :1940 %-ában :1950 %-ában A nagycsaládosok mindig a mezőgazdasági fizikaiak között volt a leggyakoribb. A legidősebb kohorszok tagjainak még 50 60%-a négy és több gyermekes volt. A nem-mezőgazdasági fizikaiaknál is meghaladta a 40%-ot, de az alap- és középiskolát igénylő szellemi dolgozóknál csak egyhatodnyi, a felsőfokúaknál pedig egytizednyi volt az arányuk. A sorrend a legfiatalabb kohorszoknál is azonos: ma már a mezőgazdasági fizikaiaknak is csak egyhatoda nagycsaládos, a nem mezőgazdasági fizikaiaknál 7 8%-os az előfordulás, a szellemi dolgozóknál pedig csak 1 2%-ban fordul elő. A legfiatalabb kohorszoknál minden társadalmi-foglalkozású csoportban a 2 gyermekesek vannak többségben. Arányuk 44 46% (mezőgazdasági fizikaiak) és 53 56% (alap- és középfokú szellemiek) között mozog. A gyermektelenek aránya a felsőfokot igénylő szellemieknél a legmagasabb (10 11%), a mezőgazdasági fizikaiaknál a legalacsonyabb (5%!). A másik két csoportnál előfordulásuk 6 8%. Egykés család a szellemi dolgozók két csoportjánál a leggyakoribb (24 25%), a mezőgazdasági fizikaiaknál a legritkább (14%), a nem mezőgazdasági fizikaiaknál kissé magasabb (18 19%).