A SZEGÉNYSÉG ÉS KIREKESZTÉS VÁLTOZÁSA,

Átírás

1 A SZEGÉNYSÉG ÉS KIREKESZTÉS VÁLTOZÁSA,

2 Gyerekesély füzetek 3.

3 Bass László, Darvas Ágnes, Dögei Ilona, Ferge Zsuzsa, Tausz Katalin A SZEGÉNYSÉG ÉS KIREKESZTÉS VÁLTOZÁSA, Budapest, 2007

4 Készült a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program keretében Szerzők, 2007 ISBN ISSN Kiadja az MTA KTI Gyerekprogram Iroda, Budapest, 2007 A kiadásért felel: Ferge Zsuzsa programvezető

5 Tartalom VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ ÉS FŐBB KÖVETKEZTETÉSEK 7 BEVEZETÉS A SZEGÉNYSÉG VÁLTOZÓ SZERKEZETE, Romák a szegénységben élők között 13 A szegények foglalkoztatottsága 15 A szegénységben élő nők foglalkoztatottsága 17 Foglalkoztatottság és életkor 19 Romák a munkaerőpiacon 22 Foglalkoztatás a gyerekes családokban 23 A munkanélküliek helyzete 24 A szegénységben élők iskolai végzettsége 34 A szegénységben élők települési elhelyezkedése 37 A gyermekek számának változása A szegények jövedelmei 41 A jövedelmek színvonala 41 A jövedelmek differenciáltsága 43 A jövedelmet differenciáló tényezők egymáshoz viszonyított hatása 46 A romák és a nem romák közti jövedelmi különbségek A szegények életkörülményei 51 Lakáskörülmények 51 A szükségletek kielégítettsége 52 Szubjektív szegénység és várakozások Szegénység és halmozott depriváció A szegény háztartások segélyezése 71 A segélyezési rendszer változásai 71 A segélyezés gyakorlata 78 A roma családok a segélyezési rendszerben 85

6 Környezettanulmány 86 A családtámogatási rendszer változásának értékelése A fontosabb eredmények összegzése 91 Mellékletek melléklet A kutatás módszerei 97 Mérőeszközök 97 A vizsgálati minta melléklet A fontosabb változók peremeloszlása a három adatfelvételben (Statisztikai függelék) 101 Irodalom 109

7 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ ÉS FŐBB KÖVETKEZTETÉSEK A szegénységben élők helyzete legalábbis jövedelmi szempontból általában, szociológiailag és politikailag logikusan akkor javul, ha a források bővülnek, és ha a bővebb források egy részének lecsurgását, szegényekhez eljutását a politikai akarat megfelelő intézkedésekkel elősegíti. A szegénység sokdimenziós, bonyolult jelenség. Ennek megfelelően egyes összetevői eltérő irányokba, eltérő ütemben mozdulhatnak el. Ezért van jelentőségük azoknak a törekvéseknek, amelyek csak több tényező egyidejű javulása esetén tartják egyértelműnek a szegénység csökkenését. Az elmúlt öt évben a mozgások valóban differenciáltak voltak. Egyes indikátorok szerint a szegények között a viszonylag rosszabb helyzetű csoportok helyzete valamivel tovább romlott, illetve valamennyit távolodott az országos átlagtól, más mutatók inkább relatív javulást mutatnak. Úgy tűnik, hogy a strukturális helyben maradás leginkább a jövedelmekre igaz: azokat sikerült relatív értelemben majdnem változatlanul tartani a legszegényebbek körében is. A 2001-ben, 2005-ben és 2006-ban készült szegényvizsgálat (az alsó három jövedelmi tizedben élő 60 éven aluli népesség) adataiból kirajzolódik néhány trend, amelyek indokolttá teszik, hogy felbecsüljük ezek kivetítési lehetőségeit és levonjuk a jövőre vonatkozó társadalompolitikai következtetéseket. Azokat a következtetéseket emeljük ki, amelyek különösen fontosak a gyermeket nevelő családok szempontjából. A 2001 és 2006 közötti öt év során a két alapvető feltétel a források bővülése és a szegényeket segítő politikai akarat valamilyen mértékben megvolt. Ami a forrásokat illeti: a bruttó hazai termék (a GDP) között összesen 29 százalékkal lett nagyobb, és az éves növekedés minden évben elérte vagy kissé meghaladta a 4 százalékot. Az egy főre számított reáljövedelmek 60 százalékkal, reálértékben 25 százalékkal nőttek. A politikai akaratnak több jele van. A 2001 és 2006 közötti években került előtérbe a társadalmi kirekesztés ügye, készültek erre vonatkozó intézkedések és stratégiák: például európai ösztönzésre polgárjogot nyert a Nemzeti cselekvési terv a társadalmi összetartozásért (NCST, 2005). A központilag elosztott forrásokban jelentős átcsoportosítás nem volt, de a gyerekes családokat és a szegényeket érintő ellátások reálértékben vagy szinten maradtak, vagy a szegényebbek egy részének helyzetét valamennyire javító szabályozások léptek életbe (pl. segélyezés, családi pótlék, minimálbér). Így a szegénységben élő gyermekek és családjaik többségének helyzete öt év alatt körülbelül az átlagoshoz hasonló

8 mértékben javult. Ez minden csoportra és az összes gyerekes családra is igaz, kivéve a négy- és többgyerekes családokat. Elvben tehát volt minek lecsurognia, és megjelent a lecsurgást biztosítani hivatott kormányzati akarat is. Ennek ellenére a szegények helyzetében nem tapasztalható érzékelhető relatív javulás: a többiekhez képest helyben maradtak. Ám abszolút romlás sem történt: a szegények jövedelmeinek reálértéke nagyjából a többiekéhez hasonlóan emelkedett. A nemzetközi tapasztalatok alapján már azt is eredménynek kell tekintenünk, ha meg lehet akadályozni az egyenlőtlenségek folyamatos, spontán növekedését és a szegények helyzetének ezzel egyidejű spontán romlását. Úgy tűnik, a közötti periódusban a szegények összességét tekintve ezt sikerült elérni től kezdve azonban csökkennek a reáljövedelmek, a reálbérek, ellenben a támogatások, segélyek csak részben tartanak lépést az árnövekedésekkel, jelentősen emelkedik néhány, a gyermekes családokat közelről érintő fizetési kötelezettség. Egyelőre csak néhány esetben épültek ki védelmek a változtatások gyermekes családokat érintő hatásaival szemben. Sürgősen szükségesnek tartjuk a reformintézkedések speciális hatásvizsgálatát a szegények és a gyermekes családok szemszögéből és a megfelelő ellensúlyok beépítését a rendszerbe. A legszembetűnőbb változás az, hogy a szegény népességen belül jelentősen emelkedett a roma népesség aránya: 24 százalékról 32 százalékra. A változás fő oka a roma népesség növekedése olyan módon, hogy iskolázottságuk, foglalkoztatásuk nem javult. Mégis: szegénységük csak bizonyos metszetekben mélyült tovább. Így továbbra is igaz, hogy a szegénység nem roma kérdés, de inkább az, mint korábban. Továbbra is igaz, hogy amint az egyre szegényebb rétegek felé haladunk, úgy nő a romák aránya a csoportokon belül, de a szegényminta alsó harmadában, ami egyben országosan a legalsó jövedelmi tized, 2006-ban sem nőtt 55 százalék fölé. És noha a romák helyzetét minden alcsoportban egyébként azonosan rossz feltételek mellett: nagyon rossz lakás, alacsony jövedelem a roma lét még külön nehezíti, a szegénység kemény magja mégsem etnikai meghatározottságú. Közös cigány nem cigány társadalmi és egyéni sorsokról van szó. Az összes szegény mintegy 70 százaléka, a legszegényebb tizednek is a kb. 50 százaléka nem roma. Ugyanakkor a roma gyerekek arányának növekedése a jelenleginél több erőfeszítést igényel a kisgyerekek (0 14 évesek) fejlesztése terén. Ismeretesek a kormányzat ilyen irányú törekvései. Ezek megvalósulása részben források kérdése, részben a terepen, településeken, gyermekintézményekben élő polgárok és szakemberek szemléletén, együttműködésén múlik. Tapasztalataink szerint az előítéletes szemlélet visszájára fordíthat jó törekvéseket. A szemléletváltás elősegítése és a gyerekek helyzetének javítása egyaránt jelentős mértékű szolgáltatásfejlesztést igényel. A szegénység legfontosabb oka a munkanélküliség. Ez indokolttá tesz minden olyan lépést, ami segít a foglalkoztatás növelésében. A teljes népességhez

9 képest kissé romlott a szegények körében a foglalkoztatás. A munkalehetőség (főleg a nem rendszeres munka) önmagában nem elég, az alacsony keresetek is okai a szegénységnek: a gyermekes szegény családok kétharmadában van kereső, mégis szegénységben és létbizonytalanságban élnek. Az OECD májusi jelentése szerint, amely összehasonlító adatokat közöl a 30 leggazdagabb ország béregyenlőtlenségeinek alakulásáról, 1995 és 2005 között Magyarországon nőttek legjobban a bérek egyenlőtlenségei, éspedig úgy, hogy az amúgy is magas bérek nagymértékben emelkedtek, az alacsony bérek relatív értéke tovább csökkent. Ez a folyamat a minimálbérek jelentős emelése ellenére következett be nem kis mértékben az erősebb csoportok jobb alkuképessége, erőszakosnak is nevezhető jó érdekérvényesítése miatt. A reálbérek csökkenése esetén fokozott a veszélye a tendencia folytatásának. Sürgősnek tartjuk annak vizsgálatát, hogy van-e olyan állami cselekvési lehetőség, amely legalább a rosszabb helyzetűek alkuképességét javítaná, illetve lehetővé tenné az alacsony bérek kiemelt védelmét. A kicsit növekvő reáljövedelemből sikerült enyhíteni néhány fogyasztási hiányt, s ez valamennyire mérsékelte a gyerekes családok legsúlyosabb gondjait. A hiányok azonban továbbra is rendkívül nagyok. A mindennapi szükségletekben is súlyos nehézségek mutatkoznak a lakhatás, a fűtés, a közlekedés, a gyógyszerkiváltás terén. Inkább nőtt, mint csökkent a családok eladósodottsága, a kikapcsolt közművek aránya, a lakásvesztés fenyegetése. Sürgősen tenni kell azért, hogy csökkenjen a lakhatás bizonytalansága, elkerülendő a gyermekek állami gondoskodásba vételét a lakásvesztés miatt. A szegények jövedelmeinek szinten tartása az elmúlt öt évben majdnem sikeresnek mondható. Felhívtuk az előbbiekben a figyelmet arra, hogy rosszabb makrogazdasági feltételek mellett az eddiginél sokkal többet kell tenni a szegények jövedelmeinek szinten tartásáért is. Ennél mélyebb azonban a probléma. A szegénységet okozó fő tényezőkben iskolázás, foglalkoztatás, lakás két ellentétes tendencia érvényesült az elmúlt másfél évtizedben, ezen belül a 2001 és 2006 közötti öt évben is. Érzékelhetően, gyakran látványosan javultak az iskolázás, a lakáshelyzet, sőt a magasabban képzettek foglalkoztatási feltételei is. A javulás azonban szinte minden esetben a viszonylag jobb helyzetűekre korlátozódott. (Kivételek az olyan célzott kormányzati programok, mint az ITfejlesztések, amelyek révén a szegény gyerekek IT-hozzáférése is szignifikánsan javult.) A tanulatlan, kis falvakban lakó, szegény népesség körében az utolsó öt évben sem javult a lakáshelyzet, valamit tovább romlott a foglalkoztatási és iskolázási hátrány. A kirekesztés, a halmozott depriváció mutatói egyes szegény csoportokban javultak, de a legszegényebbek, a gyerekesek körében romlottak. Az egyenlőtlenségrendszer változása úgy hatott, hogy tovább erősítette a kirekesztés legfontosabb mechanizmusait, főként a gyerekek esetében. A Legyen jobb a gyerekeknek Nemzeti Stratégia ( ) lehetőséget és eszközöket kínál ennek a helyzetnek a lassú megfordítására. Fontosnak tartjuk, hogy

10 a stratégia megvalósításához legyenek elégséges eszközök, és hogy a társadalom több módon figyelemmel tudja kísérni a megvalósítás ütemét. A szegények jövedelmeiben nagy esetleg a legnagyobb részt képviselik a szociális transzferek. A legszegényebb, kivált a sokgyerekes családok számára az eddigi jövedelemkiegészítő eszközöket (elsősorban a családi pótlékot) tovább kell fejleszteni. A családi pótlék típusú ellátások kiemelt, csoportosan célzott fejlesztése azért indokolt, mert a környezet segélyezéssel szembeni ellenérzése óriási. A segélyezés szabályai 2001 és 2006 között gyakran változtak. A változások egy része például a normativitás erősítése, a családi segélyezési minimum bevezetése a szegények szempontjából pozitív. A segélyezés új módja azonban csak a kisebb családok helyzetét javította valamelyest, a nagyobb családokét inkább rontotta (a családi segélyezésbe plafont építettek: a segély nem lehet több, mint a nettó minimálbér; ezért az összeg a harmadik-negyedik gyerektől nem nő tovább). A minden lehetséges segélyt megkapó családokban is ezer forinttal kevesebb a jövedelem, mint a szűkös megélhetést biztosító létminimum, azaz sokak véleményével ellentétben a segélyezés színvonala elfogadhatatlanul alacsony. A segélyhez való hozzájutás feltételei többnyire szigorodtak, ráadásul sokan kimaradnak minden segélyből. Összességében a segélyezés színvonala olyan alacsony maradt, hogy az elméletileg jobb keretek (az egyéni segély családnagysággal korrigálása) nem hoztak javulást. A segélyezés eszközeit mindenképpen alkalmassá kell tenni arra, hogy megteremtődjenek az elemi létfeltételek legalább a gyermekes szegény családokban. A szegénységben élők önmagukról alkotott képe nem sokat változott: a többség folyamatosan vagy időközönként szegénynek tekinti magát, és alig vagy egyáltalán nem jön ki havi jövedelméből. Ami a szubjektív képből változott, az a jövőre irányul: a többség szinte egységesen pesszimista. A felvétel időpontja (2006 ősze) biztosan befolyásolta e negatív jövőképet, de talán nem csak erről van szó. 10

11 BEVEZETÉS 2001 és 2006 között számos politikai és szociálpolitikai lépés történt a kirekesztés enyhítésére: országos tervek fogalmazódtak meg, a segélyezés gyakorlata javult, számos helyi kezdeményezés született. A reáljövedelmek öt év alatt érzékelhetően emelkedtek. Mindennek ellenére a szegénységben élők relatív lemaradása az átlag mögött egyes létfeltételek esetében inkább nőtt, mint csökkent, és a kirekesztés néhány formája gyakoribbá vált. Ezt azért fontos nyomatékosan hangsúlyozni, mert 2007-től kezdve a politika elköteleződése alkalmasint még erősödhet is, de a források szűkülnek, az életszínvonal emelkedése megtorpan, sok csoportban csökkennek a reáljövedelmek. Az elmúlt öt év tapasztalatából az szűrhető le, hogy ha nem történnek sokkal nagyobb erőfeszítések a szegények érdekében, akkor a szegénység és a kirekesztettség szinte elkerülhetetlenül terjedhet és mélyülhet. A szegénység és a kirekesztés gyakran megállíthatatlannak tűnő növekedése, illetve a társadalmi összetartozás sérülései az Európai Unióban központi problémává váltak. Mindezek a folyamatok Magyarországon jól érzékelhetők, és kutatások révén elég jól ismertek. A jelen munka célja ezeknek az ismereteknek a továbbépítése, kihasználva az időbeni összehasonlítás lehetőségét. Az ELTE Szegénységkutató Központjának munkatársai 2001-ben országos kutatást végeztek a kirekesztés jelenségeiről és problémáiról (Ferge Tausz Darvas, 2002) ben és 2006-ban megismételték a kutatást az időközben felmerülő problémákkal kiegészítve ben a mély szegénység jelenségeinek, a szegénység rétegzettségének megismerése volt a speciális kiegészítő probléma tól kezdve a gyermekszegénység és az ellene való küzdelem országos programjához szükséges tudományos háttér és információs bázis megteremtése állt a középpontban. Az egész kutatássorozat célja a szegényedés, a kirekesztés, a társadalmi összetartozás erősödő-gyengülő folyamatainak jobb megértése és a lehetséges javítás eszközeinek keresése volt és maradt. Az egymást követő kutatások alapján bemutatható, hogy öt év alatt miben javult, miben romlott a szegények helyzete, s hogy ez hogyan függ össze az azóta megtett szociálpolitikai erőfeszítésekkel. A közötti folyamatok elemzése azt mutatja, hogy számos területen a kirekesztés erősödött annak ellenére, hogy gyakran ennek az ellenkezője volt a deklarált kormányzati szándék. 1 A évi kutatás az ILO Közép-kelet Európai Irodája felkérésére készült. A évi felvételt, amely az ELTE TáTK Szegénységkutató Központ keretében valósult meg, az NKFP (NKFP-5/012/04) támogatta. A évi felvételt az MTA KTI Gyerekprogram Iroda végezte. 11

12

13 1. A SZEGÉNYSÉG VÁLTOZÓ SZERKEZETE, Romák a szegénységben élők között A legjelentősebb megfigyelt változás a szegénység etnikai összetételében, a szegényeken belül a romák arányában következett be. A romák aránya a szegénységben élő személyek körében 24 százalékról 32 százalékra ilyen kis minta mellett is szignifikánsan emelkedett. A kérdés annyira fontos, hogy nagy metodológiai óvatosságra van szükség. Ezért részletesen igyekszünk alátámasztani a romák számára vonatkozó becsléseinket. A magyarországi roma népesség arányának mérése általában problematikus. Az adatok eltérnek attól függően, hogy a kérdezett maga, a kérdező vagy a környezet véleménye minősít romának egy személyt vagy egy családot; hogy a mérést egy tudományos intézet vagy egy kvázi hatóság (KSH) végzi; hogy a családok egészét vagy a családban élőket egyénenként minősítjük. Egy néhány évvel ezelőtti kutatásban azok körében, akiket a vizsgálat kérdezőbiztosa romaként kategorizált, csak 36 százalék minősítette önmagát is romának (Ladányi Szelényi, 2001a) es szegényvizsgálatunkban (Ferge Tausz Darvas, 2002) a kérdezett és a kérdező véleményét is felvettük arról, hogy van-e roma tagja a családnak. A két válasz ebben a vizsgálatban csak egyszázaléknyi különbséget mutatott, az adatok lényegében fedték egymást. A két vizsgálat közötti eltérésnek számos, itt nem részletezhető módszertani oka van. A külső megítélést figyelembe vevő szociológiai vizsgálatok szerint 1970-ben 320 ezer, 1990-ben 470 ezer, 2001-ben 570 ezer roma élt az országban (Kemény, 1976, Kemény, 1997, Kemény Janky Lengyel, 2004). Hablicsek László (2005) szerint év múlva 900 és 1 millió 100 ezer fő közötti romának minősített lakost becsülhetnénk. A 2001 és 2006 közötti években a Tárki, illetve a Medián adatfelvételei alapján a háztartások 6 7, a népesség 7 8 százalékát becsülték a kérdezők romának, azaz teljes számuk 2007-ben ezer fő közöttire becsülhető. Saját vizsgálataink során a 60 év alatti háztartástagokból álló szegény családokat vizsgáltuk, azokat, akik e nem idős populáció alsó három jövedelmi tizedébe tartoztak. Ezekben a szegénymintákban a roma személyek aránya 2001-ben 24 százalék volt, 2006-ban már 32 százalék (1. táblázat). Ezeket az adatokat kivetítve 2001-ben 454 ezerre, 2006-ban 610 ezerre becsüljük a roma népesség számát, pon- 13

14 tosabban azoknak a számát, akik olyan háztartásokban élnek, amelyeknek legalább egy tagja roma volt, és a háztartásban nem élt 60 évnél idősebb személy. Ha elfogadjuk a Tárki becslését arról, hogy a romák 80 százaléka szegény, akkor a mintánkból számítható roma szegények száma összhangban van más ismert becslésekkel. 1. táblázat: A személyek számának megoszlása a szegénymintában (az alsó három jövedelmi tizedben) aszerint, hogy van-e roma tagja a háztartásnak? (személyi file), 2001 és 2006 (%) Van-e roma tagja a háztartásnak? Legalsó jövedelmi tized Második jövedelmi tized 2001 Harmadik jövedelmi tized Összesen Nincs Van Összesen (N = 4128) Nincs Van Összesen (N = 3057) Ahogyan a jövedelmekkel részletesen foglalkozó fejezetből kitűnik, a szegények körében valamennyire szűkült a romák és a nem romák közötti jövedelmi olló. Más szavakkal: a szegény romák számának és arányának emelkedése nem járt együtt szegénységük további mélyülésével. Ezt példázza többek között, hogy arányuk a szegényeken belül relatíve legrosszabb helyzetű, legalsó jövedelmi tizedben élők közt kevésbé nőtt, mint az e körben relatíve legjobb helyzetű, alulról harmadik jövedelmi tizedben. Vagy: ha a kis mintával és a lehetséges hibákkal számolunk, legalább annyi állítható, hogy a szegények között a romák aránya nőtt, de a jövedelmi szegénységük nem vált mélyebbé. A romák szegények közötti arányának növekedése inkább foglalkoztatási, iskolázottsági stb. hátrányaikkal, továbbá a cigányság egész kor- és családstruktúrájával függ össze, mintsem jövedelmük csökkenésével vagy a gyerekek számának gyors növekedésével (erre a kérdésre még visszatérünk). 14

15 A szegények foglalkoztatottsága Nem igényel különösebb bizonyítást, hogy a szegénység hátterében a családok munkajövedelmeinek alacsony szintje vagy teljes hiánya áll. A hátrányos munkaerő-piaci pozíció azonban meglehetősen összetett jelenség, amelyben az egyén eladható tudása, demográfiai helyzete, családjának összetétele éppúgy szerepet játszanak, mint a helyi munkaerő-kereslet vagy a szociális támogatórendszer jellemzői. E sokrétű jelenségvilág feltérképezésében elsőként a kereső tevékenység hiányának mértékét mutatjuk be. Ha valaki nem dolgozik, az természetesen nem egyértelmű a munkanélküliséggel; a munkahellyel, munkajövedelemmel nem rendelkező népesség jelentős része ugyanis inaktív, azaz életkora, egészségi állapota, családi helyzete következtében még, már vagy ideiglenesen marad ki a munka világából. A foglalkoztatottság mértékének statisztikai mutatói közül legáltalánosabban a foglalkoztatottsági és az aktivitási rátát használják egy-egy csoport munkaerő-piaci részvételének jellemzésére. Magyarországon (a szocializmus teljes foglalkoztatottságát követően) a rendszerváltás után ig folyamatosan csökkent mind a gazdaságilag aktív (51%), mind a foglalkoztatott (47%) népesség aránya. E foglalkoztatottsági mélypont után napjainkig ugyan egyre csökkenő mértékben évről évre magasabbak a foglalkoztatottság mutatói (2006 első felében 55, illetve 51%), de ezzel együtt is Magyarországon messze kevesebben dolgoznak, mint az EU tagállamaiban. Az utóbbi évek gazdaságpolitikai célkitűzései között ezért kiemelt helyen szerepel a foglalkoztatottság mértékének növelése. Míg a teljes népességben az aktivitás és a foglalkoztatottság mértéke (enyhén) emelkedik, addig az általunk vizsgált szegénymintákban mindkét mutató (enyhén) csökken (2. táblázat és 1. ábra). Kutatásunk adatai szerint a kevesebb aktív kereső mellett mind a munkanélküliek, mind az inaktív keresők aránya nőtt a szegény népességben.. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a munkanélküliség jár a legnagyobb szegénységi kockázattal a foglalkoztatás jellemzői közül, azonban fel kell figyelnünk az inaktívak aránynövekedésére is a szegények körében 2001 és 2006 között. Ez a tendencia arra utal, hogy a munkaerőpiacról való bármilyen kiszorulás (tehát a gyermekvállalás, a megváltozott munkaképesség vagy az életkor következtében inaktívvá válás is) ma inkább jár a család életszínvonalának romlásával, mint öt évvel ezelőtt. 15

16 2. táblázat: A munkaképes korú népesség gazdasági aktivitása, , 2005 és 2006 (%) Munkaképes korú népesség Gazdasági aktivitás Aktivitási arány éves * éves * n. a éves szegényminta Foglalkoztatási arány éves * éves * n. a éves szegényminta Munkanélküliségi arány éves * éves * n. a éves szegényminta * Forrás: KSH Mikrocenzus, Aktivitási arány: a gazdaságilag aktívak (foglalkoztatottak és a munkanélküliek) a megfelelő korcsoportba tartozó népesség százalékában. Foglalkoztatási arány: a foglalkoztatottaknak a megfelelő korcsoportba tartozó népességhez viszonyított aránya. Munkanélküliségi arány: a munkanélküliek a gazdaságilag aktív népesség százalékában. 3 A munkanélküliség esetében a népszámlálás és a mikrocenzus adataival dolgoztunk. Itt munkanélkülinek minősült az a személy, aki: a fő megélhetési forrásra vonatkozó kérdésnél nem jelölte meg, hogy az eszmei időpontot megelőző héten legalább egy órát dolgozott, igen választ adott arra a kérdésre, hogy keres-e munkát, továbbá munkába állásának nem volt olyan akadálya, ami a munkavállalást csak két héten túl tenné lehetővé. Ez a munkakereséssel összefüggő, szubjektív besorolás szerinti kategória fogalmilag, a felvétel ered-ménye pedig nagyságrendileg közel áll a KSH által végzett folyamatos munkaerő-felmérés önbesorolás szerinti kategóriájához, és egyharmaddal haladja meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kritériumrendszerét következetesen érvényesíteni tudó munkaerő-felmérés hasonló időszaki munkanélküliségi adatát (KSH Mikrocenzus, 2005). Saját vizsgálatunkban is szubjektív önbesorolás alapján minősültek munkanélkülinek a vizsgált személyek és családtagjaik. Munkanélküliségi adataink nagyjából megegyeznek a népszámlálási adatokkal. 16

17 teljes népesség 2001 teljes népesség 2005 szegényminta 2001 szegényminta 2006 % foglalkoztatott munkanélküli inaktív eltartott 1. ábra: A éves népesség gazdasági aktivitásának változása a teljes népességben és a szegénymintában (%) A szegénységben élő nők foglalkoztatottsága A nők gazdasági aktivitása közismerten alacsonyabb a férfiakénál: 2005-ben a éves korosztályban a férfiak 71, a nők 59 százaléka volt foglalkoztatott, ami mindkét nem esetében magasabb a 2001-es értékeknél (férfiak 68%, nők 56%). Az általunk vizsgált szegény népesség körében (alsó három jövedelmi tized) a férfiak és nők foglalkoztatottsága között ennél jóval nagyobb a különbség és ez a távolság 2001 óta tovább nőtt. Míg a férfiak között gyakorlatilag nem változott az aktív keresők aránya (kb. 50%), addig a nők között a 2001-ben mért 32 százalékos foglalkoztatottsági ráta 2006-ra 24 százalékra csökkent (3. táblázat). A szegény családokban között főként a nők foglalkoztatása romlott. A férfiakhoz képest jelentősen nőtt körükben a munkanélküliség, és többen váltak inaktív keresőkké főként a gyesen lévő nők aránya emelkedett meg ebben az időszakban. A nők munkaerő-piaci helyzetét jelentősen meghatározzák a gyermeknevelés rájuk háruló feladatai, főként a szegény családokban, ahol az átlagosnál magasabb a gyermekek száma. Az elmúlt időszak előbbiekben bemutatott változásainak értelmezéséhez figyelembe kell vennünk, hogy 2001 és 2006 között a szegény családokban nevelkedő 18 év alatti gyermekek száma valamelyest emelkedett (átlagosan 1,55 főről 1,73 főre). Az anyák elhelyezkedési esélyeit azonban főként az rontja, hogy 2001 és 2006 között mintegy kétszeresére nőtt azoknak a (szegény) családoknak az 17

18 aránya, ahol a legkisebb gyermek 4 7 éves közötti. Másként fogalmazva: a gyes utáni elhelyezkedés rossz esélyei 2006-ban több család anyagi helyzetét lehetetlenítették el, mint 2001-ben. 3. táblázat: A éves népesség gazdasági aktivitása a szegénymintában nemenként, 2001, 2005 és 2006 (%) Gazdasági aktivitás 18 Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Aktív kereső Munkanélküli Inaktív kereső (ebből gyes*) (1) (21) (1) (28) (1) (25) Eltartott Összesen Munkanélküliségi ráta * Gyesen, gyeden, gyeten lévők együtt. Érdemes tehát kicsit részletesebben is megvizsgálnunk a nők munkavállalási jellemzőit a család életciklusának tükrében (4. táblázat). A három adatfelvétel eredményeit együtt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy amíg a családban van 3 éves alatti gyermek, addig az anyák döntő többsége (85%) él a gyes lehetőségeivel, és otthon marad a gyermekével. Közvetlenül a gyes után csak kevesen helyezkednek el (kb. a nők 1/3 a), ebben az időszakban a munkanélküliek és az eltartottak ( háztartásbeliek ) aránya jelentősen megnő az anyák között. A legfiatalabb gyerek 8 éves kora után (azaz már a gyet lejárta után) kezd jelentősebben emelkedni a gazdaságilag aktív (munkavállaló vagy munkát vállalni akaró munka nélküli) nők aránya. 4. táblázat: Az anyák gazdasági aktivitása a szegénymintában a legfiatalabb gyermek életkora szerint, 2001, 2005, 2006 együtt (%) Gazdasági aktivitás 0 3 éves 4 7 éves 8 15 éves 15 év feletti Aktív Munkanélküli Gyes* Egyéb inaktív Eltartott Összesen N = * Gyesen, gyeden, gyeten lévők együtt.

19 A szegénymintákban a gyesen lévő anyák negyedének a gyermek születése előtt sem volt állása, így az ő elhelyezkedési esélyeik igen rosszak. Ennek a csoportnak az aránya 2001 és 2006 között megnőtt (2001-ben a gyesen lévő anyák 20%-ának, 2006-ban 28%-uknak nem volt korábban állása). Foglalkoztatottság és életkor A teljes népesség adatait vizsgálva a foglalkoztatottak aránya az egyes kohorszokban 30 éves korig emelkedik az egyre hosszabb ideig tartó tanulás és a státuszszerzés nehézségei miatt, és 55 éves kor után kezd el jelentősen csökkenni. A szegények esetében ez az életkori hatás sokkal elhúzódóbbnak tűnik: a éves korosztályban éri el a csúcspontját, és már korábban, év körül újra csökkenni kezd (2. ábra). % országos 2001 országos 2005 szegényminta 2001 szegényminta 2005 szegényminta éves 2. ábra: A foglalkoztatottak aránya a teljes népességben és a szegénymintában életkoronként, 2001, 2005 és 2006 (%) Az alacsony jövedelmű csoportok foglalkoztatottsága leginkább a pályakezdők esetében marad el az országos átlagtól: a éves korosztályban a szegénymintákba tartozók százaléka dolgozik, a teljes népesség esetében a foglalkoztatottak aránya százalék (5. táblázat). 19

20 5. táblázat: A foglalkoztatottak aránya életkoronként a teljes népességben és a szegénymintában, 2001 és 2006 (%) Életkor Teljes népesség Szegényminta (alsó három jövedelmi tized) éves éves éves éves éves éves éves éves éves és 2006 között a teljes népesség esetén minden kohorszban enyhén emelkedett a foglalkoztatottak aránya, kivéve a éves korosztályt, ahol a csökkenést elsősorban az eltartottak (feltehetően a tanulók) arányának jelentős emelkedése magyarázza. A szegények esetében az általánossal ellentétes tendenciákat tapasztalhatunk: az elmúlt öt évben minden életkorban csökken a foglalkoztatottság, de a évesek között emelkedett, hiszen e fiataloknak csak a töredéke tanul húszéves kora után (azaz felsőoktatási intézményben). Ugyanerre a jelenségre utal az is, hogy a középiskolás korúak foglalkoztatottsága a szegény népességben relatíve magas. (Ez az egyetlen kohorsz, ahol a foglalkoztatottság nem alacsonyabb az országos átlagnál.) A korai munkába állás vagy a gyermekmunka jelensége nem (legalábbis nem tömegesen) jellemző Magyarországon. A 15 év alattiak alkalmi munkavállalásáról csak ban kérdeztünk kutatásunk során ben a szegénymintában az általános iskolás korú gyereket nevelő családok 6 százalékában vállalt a gyermek alkalmi pénzkereső munkát, ami ugyan nem nagyon magas arány (főként, ha figyelembe veszszük, hogy ez a gyermekmunka az esetek túlnyomó többségében nem rendszeres), de figyelemre méltó, hogy 2006-ra ez az arány 20 százalékra emelkedett (6. táblázat). A foglalkoztatott (de még inkább a gazdaságilag aktív) népesség arányának emelkedése a fiatal szegények között elsősorban a férfiakra volt jellemző az elmúlt öt évben, miközben a éves nők között 2001 óta jelentősen megnőtt a gyesen lévők aránya (7. táblázat). Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni a képet, akkor azt mondhatnánk, hogy az elszegényedés folyamatában az iskolai oktatásból való korai kilépés és a családalapítás áll, melyek következtében a képzetlen fiatal férfiak korán (alacsony státuszú) munkába állnak, a nők gyermeket szülnek, és otthon maradnak. A családok alacsony munkajövedelemből és (ennél még alacsonyabb) szociális transzferekből öszszetevődő bevételei egyre kevésbé képesek biztosítani a mind nagyobb család fenntar- 20

21 tását. A helyzetből kilépni pedig iskolázottság és munkatapasztalat híján az idő múlásával egyre nehezebb lesz. Adataink szerint ez a (talán közhelyszerű) folyamat látszik erősödni az elmúlt öt év során. 6. táblázat: Az általános iskolás korú gyerekek alkalmi kereső munkavállalása a szegényminta családjaiban, 2005 és 2006 (%) (100% = általános iskolás korú gyereket nevelő családok) Az általános iskolás korú gyerekek megoszlása Kereső munkavállalás Összesen Soha Ritkábban, mint hetente Hetente Hetente többször Naponta 0,4 0 0,2 Összesen N = táblázat: A gazdasági aktivitás változása a szegényminta éves népességében nemek szerint, 2001, 2005 és 2006 (%) Gazdasági aktivitás éves férfiak éves nők Aktív Regisztrált munkanélküli Nem regisztrált munkanélküli Gyesen lévő Egyéb inaktív Eltartott Összesen N = A éves szegények iskolázottsága 2001 és 2006 között érzékelhetően romlott. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben a kohorszban ugyanebben az időszakban országos szinten emelkedett az iskolázottság, akkor ez azt is jelenti, hogy az alacsony végzettség egyre nagyobb kockázati tényezője az elszegényedésnek. Az iskolai végzettség csökkenése a éves szegények között leginkább a munkába álló fiatal férfiak és az inaktív (gyesen lévő) nők esetében érzékelhető. 21

22 Romák a munkaerőpiacon A romák foglalkoztatottsága a rendszerváltást követően tragikusan leromlott. Közismertek azok az okok (iskolázatlanság, regionális hátrányok, demográfiai jellemzők, diszkrimináció stb.), amelyek következtében a roma népesség jelentős része elveszítette a munkáját. Ha a éves korosztályt összességében vizsgáljuk, akkor egyértelmű, hogy a romák között feleannyi az aktív kereső és kétszer annyi a munkanélküli, mint a nem romák között (8. táblázat). Kisebb a különbség a gyesen lévők arányában, míg az inaktív keresők (itt elsősorban rokkantnyugdíjasok), valamint az eltartott felnőttek aránya azonos a romák és a nem romák között. 8. táblázat: A gazdasági aktivitás változása a szegényminta éves népességében aszerint, hogy van-e roma tag a háztartásban (személyi file) 2001 és 2006 (%) Gazdasági aktivitás Van roma tag a háztartásban Nincs roma tag a háztartásban Aktív Munkanélküli Gyesen lévő Egyéb inaktív Eltartott Összesen N = Már ebben az első megközelítésben is érzékelhető, hogy 2001 és 2006 között a szegény népességen belül csökken a különbség a két csoport között: a nem romák foglalkoztatottsága csökken (a romáké nő), a munkanélküliek aránya pedig valamelyest nő (míg a romáké jelentősen csökken). A roma és nem roma szegények foglalkoztatási helyzetének közeledése többféleképpen is értelmezhető: egyrészt gondolhatjuk azt, hogy a nem romák közül egyre inkább a nem foglalkoztatott személyek válnak szegényekké. Feltűnő azonban, hogy a 2 3 százalékos elmozdulások között egy változás mértéke tűnik igazán jelentősnek: a romák között a (regisztrált) munkanélküliek aránya öt év alatt kb. 40 százalékról kb. 30 százalékra csökken. Ez a munkanélküli-ellátásból kiszoruló csoport forgácsolódik aztán szét a különböző foglalkoztatottsági kategóriákban. 22

23 Foglalkoztatás a gyerekes családokban A bemutatott általános tendenciák a gyerekes családok körében is leképeződnek. A foglalkoztatott nélküli háztartások aránya nőtt, és csökkent azoknak a háztartásoknak az aránya, ahol több felnőtt is foglalkoztatott. A foglalkoztatásra vonatkozó adatok alapján a gyerekes szegény háztartások helyzete 2001 óta tovább romlott. Az aktív keresővel rendelkező háztartások aránya csökkent, a gyerekes háztartások 36 százalékában nincs foglalkoztatott felnőtt (9. táblázat). Ez megközelítőleg kétszerese a gyerekes háztartásokra országosan jellemző, az EU 25-ökön belül igen kedvezőtlen adatnak (14%). 9. táblázat: A foglalkoztatottak arányának alakulása a szegényminta gyerekes háztartásaiban aszerint, hogy van-e roma tag a háztartásban, 2001 és 2006 (%) Van-e roma tag a háztartásban? Aktív kereső Aktív kereső Nincs Van Nincs Van Nincs Van Együtt N = Manapság az a széles körben elterjedt meggyőződés alakult ki, hogy a méltányos munka biztosítása az egyetlen járható út a szegénység csökkentésére, ezért a teljes, termelékeny és méltányos foglalkoztatás lesz az az új célkitűzés, amely a 2007-es Millenniumi Fejlesztési Célok közé is bekerül (Global Employment Trends, 2007) között azonban a foglalkoztatottság adatai nem változtak jelentősen Magyarországon, és az általunk vizsgált szegénymintákban sem. Azok az apró elmozdulások, amelyeket vizsgálatunkban megragadtunk, arra utalnak, hogy a szegénységben élők között kissé megnőtt a nem foglalkoztatottak aránya: kevesebben dolgoznak, több köztük a munkanélküli és az inaktív. Ez az általános tendencia elsősorban a gyenge munkaerő-piaci pozíciójú nőket, a pályakezdőket sújtotta erőteljesebben. A romák esetében az eredendően nagyon alacsony foglalkoztatottság között kissé emelkedett, ami a munkanélküli-ellátásból való kiszorulással együtt jellemzi e csoport helyzetét. Ugyanakkor fontos kiemelni: az adatok ismét megerősítik, hogy a szegénység nem magyarázható csupán a munkanélküliség, illetve a foglalkoztatás alakulásával. A szegény háztartások csaknem kétharmadában van dolgozó, foglalkoztatott felnőtt. Náluk a szegénység a foglalkoztatás rendszerességén, valamint az alacsony munkajövedelmeken múlik. 23

24 A munkanélküliek helyzete A munkanélküliség definíciós problémáival már első vizsgálatunk kapcsán is foglalkoznunk kellett (Ferge Tausz Darvas, 2002: 39). Eddigi elemzéseink során ezt a kérdést meglehetősen általánosan kezeltük, itt az ideje hát, hogy a munkanélküliek számának alakulásáról kissé árnyaltabb képet adjunk ben a háztartások 45 százalékában éltek magukat vagy családtagjukat munkanélkülinek tartó személyek. Ez az arány 2006-ig gyakorlatilag változatlan maradt (2005-ben 44%, 2006-ban 42%). Hivatalosan regisztrált munkanélküliek a családok 32 százalékában, nem regisztrált álláskeresők pedig a családok 19 százalékában éltek első vizsgálatunk idején. E két típus közül a nem regisztrált munkanélküliek háztartásainak aránya (enyhe) csökkenést mutat az elmúlt öt évben (ma a szegény háztartások 14%-ában él ilyen személy). A munkanélküliség meglehetősen stabil arányai közül kiválnak a legszubjektívebb megközelítésmód adatai. Amikor arra kérdeztünk rá, hogy él-e a háztartásban olyan személy, akinek nincs állása, és már feladta az aktív munkakeresést, akkor 2001-ben (és 2005-ben is) csupán a kérdezettek 8 százaléka válaszolt igennel ezzel szemben 2006-ban a háztartások 20 százalékában nyilatkoztak így. Az álláskeresés feladása minden bizonnyal a gazdasági és politikai helyzet megítélésének függvénye. Mivel 2006-os adatfelvételünk október november hónapban, egy politikailag meglehetősen feszült és bizonytalan légkörben zajlott, ezt a választ befolyásolhatta. Ha nem a háztartások, hanem a személyek gazdasági aktivitását vizsgáljuk, a éves szegények százaléka sorolta magát a regisztrált, további 7 8 százalékuk a nem regisztrált munkanélküliek közé a 2001 és 2006 közötti adatfelvételeinkben. Bár a munkanélküliek arányának adatai minden közelítésünkben stabilnak látszanak a szegények között, a foglalkoztatottság csökkenése a munkanélküliségi ráta érzékelhető növekedésével járt öt év alatt. A munkanélküliek demográfiai és szociális jellemzőit vizsgálva a férfiak, a fiatalok, a községben élők, az iskolázatlanok között az átlagnál magasabb arányban találhatunk munka nélküli személyt. A hátránytényezőket együttesen elszenvedő cigányság körében igen magas a munkanélküliek aránya: a korábban főleg a nehéziparban, építőiparban, bányákban dolgozó romák legnagyobb számban az ország legkevesebb munkalehetőséget kínáló régióiban élnek (nagyobbrészt községekben), iskolai végzettségük lényegesen alacsonyabb a nem roma többségénél, így nagyon magas arányban kerülnek a munkanélküliek közé. A romák esetében érzékelhető némi változás: 4 Nemcsak szakmai nézőpontból problematikus a fogalom értelmezése, hanem érzékelhető volt mindhárom adatfelvételünk során a megkérdezettek illetve a kérdezőbiztosok bizonytalansága is. A magát vagy családtagját háztartásbelinek, frissen végzett tanulónak vagy eltartottnak minősítő kérdezettek a kérdőív másik pontján munkanélküliként válaszoltak a kérdőív kérdéseire, az álláskeresés feladását olyan személyek is igaznak találták magukra, akik a kérdezés időpontjában inaktívak voltak, de terveik között szerepelt, hogy munkába álljanak. Az adattisztítások során a 2001-es vizsgálat adatai is valamelyest megváltoztak. 24

25 2001-től 2006-ig a munka nélküli romák aránya 39 százalékról 31 százalékra csökkent a éves szegény népességben. A szegény családokban élő éves felnőtteknek (mindhárom adatfelvételben) kb. harmada volt a kérdezést megelőző 3 évben munkanélküli. A megkérdezett személyek között a korábbi munkanélküliség aránya ugyanilyen volt és tőlük kaptunk néhány további információt munkanélküliségük körülményeire, illetve a munkanélküliséggel kapcsolatos ellátásokra vonatkozóan is. A 3 év alatt munka nélkül töltött időszak hossza 2001-ben még átlagosan 20 hónap volt; ez az időtartam 2006-ra 15 hónapra csökkent, ami még így is igen hosszú időszak. A kérdezettek között a tartósan munkanélküliek aránya azonban jelentősen csökkent: 2001-ben a munkanélküliek 49 százaléka, 2006-ban már csak 35 százaléka volt 18 hónapnál hosszabb ideig munka nélkül. (Ez a csökkenés ellentétben áll a regisztrált munkanélküliek teljes körére vonatkozó munkaügyi statisztikák adataival, amely szerint a tartós munkanélküliek aránya az elmúlt néhány évben enyhén nőtt. E statisztikák azonban a tartós munkanélküliek arányát 20 25%-a körül mérik, aminél a szegénymintákban tapasztalt csökkenő adat is jóval magasabb.) A munkanélküliek támogatási rendszerét az elmúlt években többször is módosították. A munkanélküli-segélynek nem csupán a neve változott meg álláskeresési támogatásra, hanem a folyósítás feltételei is. A jövedelempótló támogatás megszűnt, az aktív korúak segélyezésének kritériumai stb. szintén jelentősen megváltoztak. Mivel adataink a kérdezést megelőző 3 évre vonatkoztak, így eredményeink között mutatják a munkanélküliek számára rendelkezésre álló támogatásokhoz való hozzáférés arányait (10. táblázat). Ha csupán a változások kimenetét vizsgáljuk, azt, hogy a munka nélküli személy milyen támogatási formákban részesült, akkor megállapíthatjuk, hogy e támogatások feltételrendszere (legalábbis az általunk vizsgált szegénymintához tartozók esetében) szigorodott: ma kevesebben kapnak támogatást, mint öt évvel ezelőtt. Ha azonban a teljesen ellátatlanok arányát vizsgáljuk, akkor látható, hogy az ő arányuk valamelyest csökkent 2006-ra. A munkanélküli- (álláskeresési) járadék ugyan kevesebb rászorulóhoz jut el, de összege, minthogy a béreket követi, és nem a svájci index formulát, jobban követi az inflációt, mint például a nyugdíj vagy a gyes (11. táblázat). A rendszeres szociális segély feltételeinek megváltozásáról (az elmúlt 3 évben munka nélküli kérdezettek közül) azok, akik részesültek ilyen támogatásban, inkább pozitívan nyilatkoztak: 40 százalékuk úgy ítélte meg, hogy jobban járt a változtatással. 25

26 10. táblázat: A kérdezést megelőző 3 évben a szegénymintában szereplő munkanélküliek részesedése a munkanélküli-ellátásból, 2001 és 2006 (%) Támogatási forma A munkanélküliek részesedése a munkanélküli-ellátásból Végkielégítést kapott a három év alatt 13 6 Munkanélküli- (álláskeresési) járadékot kapott Aktív korúaknak járó segélyt kapott Járt a munkaközvetítőben/munkaügyi központban Végzett közmunkát Részt vett-e átképzésen táblázat: Az egyes támogatási formákból származó átlagos havi jövedelem a szegénymintában (a kérdezett szerint), 2001 és 2006 (Ft és %) Támogatási forma Átlagos havi jövedelem (Ft) A növekedés mértéke (2001 = 100%) Családi pótlékból származó jövedelem Ápolási díjból származó jövedelem Munkanélküli-járadékból származó jövedelem Nyugdíjból származó jövedelem Gyesből, gyedből, gyetből származó jövedelem Önkormányzati segélyből származó jövedelem Táppénzből származó jövedelem Más segély Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök használata összességében még mindig elég alacsony, bár mind az együttműködés mértéke, mind a közmunkában, átképzésben való részvétel arányában tapasztalható némi javulás. A javulásnak valószínűleg útját állja, hogy növekedni látszik magának a közmunkának a hiánya: a munkanélküliek 71 százaléka szerint nehéz közmunkához jutni. A közmunka megítélése is jelentősen megváltozott 2001 és 2006 között (12. táblázat). Nagyon fontos előrelépés, hogy a munkaerőpiacra való visszajutásban már a kérdezettek harmada érzékeli a közmunka hatását. A munkafeltételek, a jövedelem, valamint az emberi méltóság tiszteletben tartása szempontjából azonban ma sokkal rosszabb a megítélése ennek a foglalkoztatási formának, mint öt évvel ezelőtt. 26

27 12. táblázat: A közmunka megítélésének változása a kérdezést megelőző 3 évben a szegénymintában szereplő munkanélküliek között, 2001 és 2006 (%) Megítélés Az igenlő válaszok aránya a munkanélküliek között Több jövedelmet biztosít, mint a munkanélküli-ellátás Közmunkát követően sikerül tartósan elhelyezkedni 6 36 A munkanélküli-ellátáshoz szükséges jogosultságot közmunkával lehet megszerezni nehéz közmunkát kapni a közmunka csak rövid ideig tart a közmunkák esetében nagyon kevés a fizetés a közmunkák során rosszak a munkakörülmények a közmunkák során a szervezés vagy a körülmények megalázóak A 2001-es adatfelvételt nem kísérte interjús vizsgálat, de annak igénye már az akkori tapasztalatok alapján is megfogalmazódott. A szegényminta legrosszabb helyzetben lévő háztartásai körében tartós jellemző a munkaerőpiacról való kiszorulás. A kérdőíves adatfelvétel csak korlátozottan alkalmas annak vizsgálatára, hogy mi vezet a tartós munkanélküliséghez, hogyan alakul ezekben a háztartásokban a megélhetés stratégiája, milyen módon veszik igénybe az érintettek a rendelkezésre álló családi és intézményes erőforrásokat. A 2006-os adatfelvétel alapján minden ötödik háztartásban van olyan aktív korú, munkával nem rendelkező felnőtt, aki már feladta a munkakeresést (valószínűleg elsősorban az évek során megélt kudarcok, valamint a lakóhelyen vagy annak környezetében tapasztalható állandósult munkahelyhiány következtében). Ez az arány jelentősen nőtt 2001-hez képest; akkor a háztartások 8 százalékában volt jellemző ez a fajta munkanélküliség. Az elmúlt öt évre jellemző változások vizsgálatára részleges lehetőséget ad, hogy egy 2002-ben Budapesten végzett szegénységvizsgálat során számos olyan interjút készítettünk, melynek központi kérdése a munkaerő-piaci helyzet alakulása, a munkanélküliség következményeinek vizsgálata volt (ELTE TáTK, 2003). A két interjús vizsgálat tapasztalatai alapján nem látszik jelentős elmozdulás sem a megkérdezettek életútját, sem a jelenlegi helyzetét tekintve. A tartós munkanélküliek körében változatlanul az alulképzettség, illetve a munkaerőpiacról betegség vagy gyerekvállalás miatt kimaradók szakmai ismereteinek elavulása domináns. Ugyancsak változatlan jellegzetesség, hogy az érintettek körében gyakori a munkanélküliség időtartama alatt jelentkező kedvezőtlen egészségi állapot, gyakoriak a pszichés megbetegedések és szembeötlők a csökkent fizikai teherbíró képesség jelei. A 2006-ban készített interjúk a gyerekes anyák munkaerő-piaci helyzetének kisebb romlására utalnak. 27

28 Ez összhangban van a kérdőíves adatfelvétel során tapasztaltakkal, ami szintén azt mutatja, hogy 2001-hez képest a gyermeket nevelő anyák körében jelentősen csökkent a foglalkoztatottak aránya. A megélhetési stratégiák sokfélék, de a már idézett 2002-es, illetve a jelen kutatás keretében megvalósult 2006-os interjús vizsgálat tapasztalatai alapján három eltérő életúttal és jövőbeli kilátásokkal jellemezhető háztartástípus rajzolódik ki: a) A bizonyos időtávra előre gondolkodó, az adott keretek között racionálisan gazdálkodó háztartások: a munkakeresést már többé-kevésbé feladták, a megoldást a felnövő gyerekektől remélik. Ők általában hosszabb ideje munkanélküliek, és szegénységben élnek, jövedelmükben meghatározó, de többségében nem egyedüli forrást jelentenek a különböző szociális transzferek és ezeken belül a szociális segélyezés különböző formái. Jellemző rájuk, hogy nagyon tervszerűen gazdálkodnak a jövedelmekkel, szigorúan rangsorolják a kiadásaikat, melyekben a prioritás a kölcsönöké és az élelmiszerre fordított kiadásoké. A gyermekes háztartásokban a gyerekek iskoláztatásával kapcsolatos kiadások jelennek meg a harmadik legfontosabb kiadáscsoportként a lakásfenntartás és az élelmiszerköltségek után. A szociális segélyeket ismerik ezek a háztartások, és nagyobb részük igénybe is veszi, de a szegénységből való kiemelkedésük vagy akár egy tisztes, a mindennapos gondoktól mentes megélhetési szint elérése is kilátástalan számukra. Fő stratégiájuk a családi kapcsolatok használata (az általában ugyancsak szociális transzferekből élő rokonokkal való közös pénzgazdálkodás: a különböző támogatásokat a hónap különböző időszakaiban folyósítják az érintetteknek, így kialakul egy kölcsönkérési és egymást kölcsönösen segítő lánc), a meglévő ingóságok folyamatos eladása egy-egy nagyobb kiadás fedezésére, a hitelre való vásárlás. Szociális kapcsolataik elsősorban a családon belül vannak, ezek azonban rendszeresek és stabilak. Munkaerő-piaci helyzetük javulásában már nem hisznek, a megoldást a lassan nagykorúvá váló gyerekekben látják. b) Krízisben lévő háztartások: még nincs kialakult stratégiájuk, intenzív álláskeresés jellemzi őket, valamint a lehetőségek és a szolgáltatások igen kritikus értékelése. Ezek általában aktív korú gyermekes háztartások, ahol sokszor csak az egyik szülő rendelkezett munkahellyel, állandó jövedelemmel, és annak kiesése alapjaiban rendítette meg a család jövedelmi helyzetét. Viszonylag hirtelen veszítették el az addigi tisztes megélhetésüket nyújtó jövedelem biztonságát. A szociális ellátásokhoz való hozzáférésük esetleges, sokan nem is ismerik ezeket a lehetőségeket, többeket visszatart a büszkeség vagy a szégyenérzet. Társas kapcsolataik családon kívül és azon belül is vannak. Számos kudarc érte már őket az álláskeresés során, de alapvetően optimisták a jövőt tekintve, szinte elképzelhetetlennek tartják, hogy előbb-utóbb ne sikerüljön megfelelő munkahelyet találniuk. J. Réka családjának anyagi helyzete teljesen bizonytalanná vált, amikor a gyes lejárta után közös megegyezéssel, de felmondtak neki. Réka özvegy, két gyermekét egyedül 28