A sugárszennyezett területek újrahasználhatósága

SUGÁRZÁSOK 5.1 A sugárszennyezett területek újrahasználhatósága Tárgyszavak: radioaktív szennyezés; cézium-137; stroncium-90; élelmiszer. Nem természetes eredetű, nagy területekre kiterjedő, átfogó és időben elhúzódó ellenintézkedéseket igénylő radioaktív szennyezést jelenleg elsősorban öt radionuklid okozhat: 3 H, 90 Sr, 134 Cs, 137 Cs és 239 Pu (és más transzurán nuklidok). A többi radionuklidnak vagy rövid a felezési ideje (pl. az 131 I-nek), vagy csekély mennyiségük következtében nem képesek nagy kiterjedésű szennyezést előidézni. A felsorolt nuklidok közül jelenleg a 3 H-mal való szennyezés kockázata csekély, mert nincsenek olyan tríciumkészletek, amelyek kiterjedt szennyezést okozhatnának. Így az alábbiakban a 3 H nem szerepel, bár a fúzió megvalósulásával, a jövőben ez a kockázat megnövekedhet. Hasonlóan, a Pu-izotópokkal való nagymértékű szennyezés kockázata több okból is csekély. Először, a Pu kibocsátása az atomfegyver nem robbanásos balesete vagy az újrafeldolgozó üzem balesete következtében lehetséges, mindkét esetben a következmények lokálisak; egy nukleáris erőmű súlyos balesete során a Pu-kibocsátás nagyon csekély. Másodszor, a Pu átviteli tényezője a talajból a növényzetbe kicsi, így csekély belső sugárterhelést idéz elő a lakosság körében. Harmadszor, elsősorban a Pu belégzése veszélyes, a táplálékfelvétel révén bekövetkező sugárterhelés kb. százszor kisebb. Így elsősorban, mint kihulló szennyező anyag veszélyes, a hosszú távon az általa előidézett sugárterhelés csekély, mivel külső behatása elhanyagolható, annak a valószínűsége pedig, hogy újra szuszpenziót képezve a levegőbe hatoljon nagyon csekély. Az újbóli szuszpenzióképződés csak sivatagi körülmények között jelentős. Így a földgolyó legnagyobb részén a plutónium nem tartozik a nagy kiterjedésű szennyezést előidéző fő veszélyforrások közé. A továbbiak két radioaktív nuklid, az 90 Sr és a 137 Cs által előidézett szeny-

nyezések vizsgálatával foglalkoznak, az ezek által okozott szennyezések hosszú ideig tartó ellenintézkedéseket igényelhetnek. Számos javaslat született a lakosságot érő besugárzás csökkentése érdekében különösen nagy kiterjedésű, nagyarányú 137 Cs szennyezés esetére. Azonban, a legtöbb ellenintézkedés kedvezőtlen mind a lakosságra, mind a talajra. Ilyen ellenintézkedés a radionuklidok felvételének csökkentésére a talaj felső rétegének eltávolítása, a mélyszántás vagy a talaj kémiai kezelése nagyon káros lehet a talajra. Kedvező mind a talajra, mind a lakosságra nézve, ha ezek az intézkedések elkerülhetők. A 90 Sr és a 137 Cs esetében a talajból a növényzetbe való átmenetet és így koncentrációjukat az élelmiszerekben egyes természetes folyamatok lényegesen gyorsabban csökkentik, mint az a radionuklidok felezési idejéből következne. E természetes folyamatok, a 90 Sr és a 137 Cs gyorsuló megkötése a talajban, a mélyebb talajrétegekbe való behatolásuk, a aktivitásuk csökkenése a biomasszában nem károsítják a talajt, nem járnak káros mellékhatásokkal. Az erősen szennyezett talajok hosszú idejű kezelése során a legfontosabb a lakosságot e területről érő behatás időleges csökkentése, ez az időszak addig kell, hogy tartson, amíg az adott terület korlátlan újrahasznosítása lehetővé válik. A talaj ilyen értelemben vett fenntarthatóságát (a természetes folyamatok hatására történő önhelyrehozatalát ) vizsgálják, megbecsülik azt az időszakot, ami a szennyezettség mértékétől függően szükséges a korlátlan hasznosíthatósághoz. A szennyezett terület korlátlan újrahasznosítása A korábban szennyezett terület korlátlan újrahasznosítása akkor lehetséges, ha a területen élő lakosságot érő dózis kisebb, mint az előzetesen a teljes lakosságra megállapított, biztonságosnak tekintett határérték. Itt a mesterséges és nem a természetes radioaktivitás által előidézett dózisról van szó. Ez az érték a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (International Commission on Radiation Protection ICRP) szerint egy évre 1 msv; ezt az értéket a legtöbb ország törvényessé tette. Meg kell jegyezni, hogy nagyon hosszú felezési idejű radionuklidok esetében ( 226 Ra, 232 Th, 239 Pu), amelyek aktivitása az idővel nem csökken jelentősen, egyes esetekben alacsonyabb határértékeket szabnak meg. 90 Sr és 137 Cs szennyezés esetében az 1 msv érték körültekintőnek tűnik, mivel miután a terület korlátlan hasznosítását 1 msv színt mellett engedélyezték, a természetes folyamatok következtében a sugárzás további csökkenése várható az elkövetkező években.

A vizsgált dózis tartalmazza a besugárzás összes lehetséges módozatait: a külsőt, és a légzés és a táplálkozás révén bejutó belsőt. Mivel a radionuklidok újbóli szuszpenzióvá alakulása igen csekély mértékű, ezért a belégzésen keresztüli besugárzás hosszú távú járuléka igen csekély; a továbbiakban a külső besugárzást és a táplálékfelvétel révén megvalósuló belső besugárzást tárgyalják. Azt szükséges megbecsülni, mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a külső sugárzás és az elfogyasztott élelmiszer következtében fellépő 1 évi dózis speciális ellenrendszabályok alkalmazása nélkül is 1 msv-nél kisebb legyen. Csak a helyben termelt élelmiszert kell tekintetbe venni. A lakosságot érő besugárzás időbeli csökkentése A radioaktív csapadék következtében fellépő külső sugárzás a radioaktív bomlás, a felső talajrétegből való kimosódás és a fedő talajrétegek árnyékoló hatása következtében csökken. A külső dózis csökkenése a rövid felezési idejű radionuklidok bomlása és városi területeken a kimosódás miatt különösen az első évben jelentős. A szennyeződést követően egy évvel a sugárzás szintje jellemzően az eredeti szint 10%-ára, városi környezetben 5%-ára csökkenhet. Az első év után a külső dózis csökkenésének üteme lelassul, mivel a megmaradó radionuklidok felezési ideje lényegesen hosszabb. Mégis, mivel a radionuklidok mélyebb rétegekbe kerülnek és részben eltávoznak, a külső dózis a harmadik és a kilencedik-tizedik évek közötti csökkenése 4,7 év, később 20 év effektív felezési idővel jellemezhető. A Csernobil környékén személyi dozimetriával 1988 után végzett mérések ezt alátámasztották. A külső dózis további csökkenését idézik elő az építkezések és a talajmunkák. Becslések szerint minden évben a városi utak és füves területek 5%-át újraburkolják, illetve újraültetik. Mindez együtt, a városi területeken az effektív felezési időt 2 3 évre csökkenti. Mivel a vizsgálat tárgya a talaj fenntarthatósága falusi környezetben, ezeket a mesterséges beavatkozásokat nem vették figyelembe. Az élelmiszerek radioaktivitásának fajlagos csökkenése, a kihullást követő kezdeti növekedés után, a következő folyamatoktól függ: a radioaktív bomlás, időjárási hatások (kimosás, kilúgozás, a növények elveszítik egyes részeiket), felhígulás a biomassza növekedése következtében,

a szennyezések a növény nem ehető részébe kerülnek (pl. gyökerébe), a növények a gyökereken keresztül egyre kevesebb radionuklidot szívnak fel, mivel azok a mélyebb talajrétegekbe kerülnek, a talaj egyre jobban megköti a radionuklidokat, a biomassza sugárzásának csökkenése a növények egyes részeinek elvesztése révén (pl. ősszel a levélhullás). A sugárzás intenzitásának rövid idejű csökkenésében az első három hatás a döntő. Ezek idézik elő a fajlagos aktivitás csökkenését az első hónapokban; a fű vegetációs időszakában 10 napos a biológiai felezési ideje ennek következtében a 90 Sr, a 106 Ru és a 137 Sc effektív felezési ideje kb. 10 nap, az 131 I-é kb. 4,5 nap és a 132 Te-é 2,5 nap. E felezési idők (valamint a szennyezés mértéke és az adott évszak) határozza meg az élelmiszereken végezhető rövid idejű ellenintézkedésekhez szükséges időközt. Nyáron a közvetlenül szennyezett leveles növények fajlagos aktivitása kb. három nagyságrenddel, más növényeké és az állati termékeké kb. két nagyságrenddel csökken, mielőtt elérik az aktivitásnak azt a szintjét, amelyet a gyökereken keresztül történő szennyezésfelvétel szab meg. Így pl., ha a radionuklidok kihullása júliusban történik, és kicsapódott 137 Cs radioaktív sugárzás aktivitása meghaladja az 500 kbq/m 2 szintet, akkor az élelmiszer fajlagos radioaktivitása ellenintézkedések nélkül nem csökken annyira, hogy a fogyasztott dózis 1 msv-nél kisebb legyen. A radioaktív szennyezés kihullását követő első és második év között az élelmiszerek fajlagos aktivitása lényegesen csökken, mivel a szenynyezés nem közvetlen, hanem a gyökérzeten keresztül történik; így a táplálékfelvétel során bejutó dózis 2 10%-a az első évben bejutó dózisnak. A következő években is, amikor az élelmiszer-szennyezés kizárólag a gyökérzeten keresztül valósul meg, a teljes átviteli tényező T ag [ m 2 /kg] (az élelmiszer fajlagos radioaktív sugárzásának [Bq/kg] és a talaj radioaktív sugárzásának [Bq/m 2 ] hányadosa) csökkenése főleg a fenti lista utolsó négy folyamata révén valósul meg. Bár a folyamat lassabb, mint az első év során, mégis végül a szennyezett terület újrahasznosíthatóságához vezet. A szennyezett területek korlátlan újrahasznosításához szükséges időtartam szempontjából fontos a fajlagos aktivitás hosszú távú csökkenése. Az olyan hosszú felezési idejű radionuklidok esetében, mint a 90 Sr, a 134 Cs és a 137 Cs, az e folyamatok következtében bekövetkező intenzitáscsökkenés sokkal jelentősebb, mint a radioaktív bomlás következtében bekövetkező. A következőkben e csökkenést becslik a különböző élelmiszerfélék esetében. A becslés a mezőgazdasági környezetre

összpontosít, mivel az itt termelt élelmiszerek adják a legnagyobb hozzájárulást a lakosságot érő belső dózishoz, és döntő módon befolyásolják a korlátozás nélküli felhasználáshoz szükséges időtartamot. A becslés kiterjed a természetes és féltermészetes környezetben termelt élelmiszerek aktivitásának csökkenésére, és az általuk a lakosság körében előidézett belső dózisra is. Tej, tejtermékek és hús Sok országban a tejet, a tejtermékeket és a hús jelentős hányadát füvet és szénát fogyasztó állatokból nyerik. Az e termékekre vonatkozó T ag pillanatnyi értékét elsősorban a 137 Cs fűbeni ökológiai viselkedése és a takarmány fajlagos aktivitásának változása szabja meg. 137 Cs fajlagos aktivitása a tejben, Bq/kg 1000 100 10 1 0,1 T eff = 508 nap T eff = 2043 nap 0 1 000 2 000 3 000 4 000 5 000 a napok száma 1986. 04. 30. után 1. ábra A 137 Cs átlagos fajlagos aktivitásának változása a tejben Ausztriában a csernobili baleset után Az 1. ábra szemlélteti csernobili baleset után Ausztriában a 137 Cs átlagos fajlagos aktivitásának alakulását a tejben. A tejminták begyűjtése 1 7 naponként történt a baleset utáni első évben, a következő 14 évben pedig néhány hónapostól 2 3 évig tartó időközönként (egy-egy időpontban 300 tejmintát vettek, azonos helyekről). Így az átlagos értékek jól összehasonlíthatóak. Az egyes mintákban a fajlagos intenzitást nagy felbontású gamma-spektrometriával határozták meg, az utolsó években az észlelési határ 0,1 Bq/kg volt. A munka kezdeti szakaszában az aktivitás

mérésének relatív hibája 3 5% volt, a végső szakaszban, a kis aktivitások miatt ez 40%-ra emelkedett. A fajlagos intenzitás változása a más országokban is megfigyelt módon alakult. A radioaktív kicsapódás utáni intenzitásnövekedést követő első intenzitáscsökkenés felezési ideje 33 nap volt ez megfelel a 137 Cs effektív felezési idejének a tehén testében. Ezt a tél során növekedés követte a korábban szennyezett széna fogyasztása következtében; azonban 1987 tavaszán a friss fű fogyasztása után a fajlagos aktivitás az eredeti csúcsérték 5 %-ára csökkent. Ez után a fajlagos intenzitás csökkenésének felezési ideje 1,4 év volt az első 8 évben, majd 5,6 évre növekedett a rákövetkező években (1. ábra). A tejben 137 C fajlagos intenzitásának hasonló csökkenését figyelték meg 8 közép-európai országban. Ezt a csökkenést szemlélteti az 1. táblázat, mely a tejre vonatkozó teljes átviteli tényezőket (T ag ) hasonlítja össze a kihullást követő első és tizedik év után (T ag = ( 137 C fajlagos aktivitása a tejben)/( 137 Cs kicsapódásának sűrűsége)). 1. táblázat Az átlagos 137 Cs kicsapódás és a teljes átviteli tényező a csernobili balesetet követő első és tizedik évben Ország 137 Cs átlagos kicsapódása A teljes átviteli tényező tejre [10-3 m 2 /kg] a tejtermelő területeken [kbq/m 2 ] 1987. július 1996. Ausztria 20 0,50 0,050 Horvátország 15 0,24 0,012 Cseh Köztársaság 4,3 1,02 0,015 Németország 5,1 0,88 0,053 Magyarország 2,6 4,38 0,017 Lengyelország 3,0 1,33 0,300 Románia 9,4 2,98 0,0087 Szlovénia 20 0,20 0,018 A fajlagos aktivitás hasonló csökkenését figyelték meg a nukleáris kísérleti robbantásokat követő kihullásoknál. Ezt a 2. ábra szemlélteti a 137 Cs tejbeli átlagos fajlagos aktivitásának példáján Németországban. Mind a fegyverkísérleteket, mind a csernobili balesetet követően a kezdeti csökkenés effektív felezési ideje 1,0±0,4 év az első 3 évben és 5 év a következő évek során. Annak ellenére, hogy a szennyezés forrásai kü-

lönbözőek voltak (többszörös robbantások, amelyek egy hosszabb időszakaszban követték egymást a fegyverkísérletek során, és néhány napig tartó kibocsátás a csernobili baleset során), a kihullás jellege is különböző volt (a robbantások során a radioaktív szennyezés nagy magasságokban, a csernobili baleset során csak néhányszáz méter magasságban továbbítódott), a csökkenés mindkét esetben nagyon hasonló volt. 137 Cs fajlagos aktivitása, Bq/kg 10 1 légköri nukleáris fegyverkísérletek t½ = 1,35 év t½ = 4,8 év csernobili baleset t½ = 0,60 év t½ = 5,2 év 0,1 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 év 2. ábra A 137 Cs fajlagos aktivitásának változása a tejben Németországban a csernobili baleset után A 3. ábra a teljes átviteli együtthatót hasonlítja össze négy középeurópai országban. Az ábrából világos, hogy az időbeli csökkenés ezekben az országokban nagyon hasonló, két exponenciális görbével írható le; a kiindulási színt 1987-ben 0,6 és 5,0 m 2 /kg között, 2000-ben pedig 0,01 és 0,06 m 2 /kg között volt. A csökkenés a következő képlettel írható le: T ag = A 1 exp(-λ 1 t) + A 2 exp(-λ 2 t) = 0,43exp(-0,55t) + 0,18exp(-0,14t) (1) ahol T ag a teljes átviteli együttható [m 2 /kg]; t a kicsapódás óta eltelt idő [év].

137 Cs teljes átviteli tényezője, 10-3 m 2 /kg Ausztria t½ = 2,0 év Magyarország t½ = 1,0 év Cseh Köztársaság t½ = 2,0 év Németo. t½ = 2,1 év Magyarország t½ = 3,0 év Németország t½ = 14,3 év Ausztria t½ = 5,0 év Cseh Közt. t½ = 41,0 év 3. ábra A 137 Cs fajlagos aktivitása teljes átviteli tényezőjének változása a tejben négy közép-európai országban a csernobili baleset után Ez a görbe a csökkenés menetét Ausztriában írja le, de nem tér el lényegesen a többi országra vonatkozó görbétől, kivéve azt, hogy a csökkenés üteme Németországban és a Cseh Köztársaságban a későbbi években lassabb volt. Ennek az eltérésnek az oka jelenleg nem világos és további vizsgálatokat igényel, különös tekintettel arra, hogy az aktivitás fajlagos csökkenése Szlovéniában, Horvátországban és Romániában nagyon hasonlít az Ausztriában és Magyarországon észlelt csökkenéshez. Az egynyári növényekből származó élelmiszerek Számos élelmiszer egynyári növényből készül (gabonafélék, zöldségek) vagy abból származik (gabonát vagy répát fogyasztó állatok húsa). Mivel e termékek a teljes élelmiszer-fogyasztás és a belső sugárterhelés legfontosabb összetevői, ezen élelmiszerek közül néhányat behatóan vizsgáltak Ausztriában 1986 és 1999 között. A kihullást követő években az egész országra kiterjedően meghatározták kb. 50 minta

alapján az egyes gabonafélék, a burgonya és a zöldségek (saláta, káposzta) fajlagos aktivitását; kimutatták, hogy a fajlagos aktivitás csökkenése az egyes élelmiszerfajtákban nagyon hasonló. A 4. ábra példaként a gabonafélékben észlelt csökkenést mutatja be. 137 Cs teljes átvitel tényezője, 10-3 m 2 /kg 10000 1000 100 10 1 0,1 0,01 gabona τ eff = 2,3 ± 0,2 év 0,001 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 évek 4. ábra A 137 Cs fajlagos aktivitásának változása a gabonákban Ausztriában a csernobili baleset után A fajlagos aktivitás a második évi aratás során kapott gabonában húszad része az első évinek. Ez elsősorban a szennyezés eltérő módjának a következménye: a gyökéren keresztül történő szennyezés jellemzően két nagyságrenddel kisebb, mint a levegőn keresztüli kihullással történő szennyezés. A szennyezés csökkenése attól is függ, hogy a növény fejlődésének mely szakaszában következik be az első évben a radioaktív kihullás; a csökkenés ötszörös (téli kihullás) és 200-szoros (nyári kihullás) között változhat. Azonban a későbbi években a csökkenésre a 2,3 év felezési idő jellemző hasonló az első év után tejre kapott értékhez. A burgonyában és a káposztában a radioaktív sugárzás fajlagos aktivitásának csökkenése nagyon hasonlít a gabonákban észlelt csökkenéshez. Annak ellenére, hogy a burgonya gumós növény és az eredeti szennyezés a levelekről való átvitellel történt, és csak a második évben a gyökereken keresztül, a kihullást követő második évben az első évhez képesti csökkenés hasonlóan nagy, mint a gabonafélék esetében. Ezt

követően a fajlagos aktivitás csökkenésének felezési ideje legalább tíz éven keresztül kb. 3 év. Hasonló eredmények adódtak káposztára és salátára. Egynyári növények esetében feltehető, hogy a csökkenésre 100 nap felezési idő jellemző az első évben és 1100 napos felezési idő a következő években. Az évelő növényekből származó élelmiszerek Az évelő növényekben, így a gyümölcsökben és bogyókban, a 137 Cs fajlagos aktivitásának változása más módon történhet. A két legfontosabb gyümölcsre, az almára és a körtére végeztek vizsgálatokat: minden évben Ausztria 50 különböző helyéről származó mintát vizsgáltak 1986 és 1999 között. A radioaktív sugárzás fajlagos aktivitásának mérése alapján kimutatták, hogy a csökkenés 1,3 év effektív felezési idővel jellemezhető; ez a felezési idő 1987 és 2000 között nem változott. Tekintetbe véve, hogy az első év során a csökkenés 10-szeres volt, a teljes csökkenés az első 14 évben 400-szoros volt. Észak-Görögországban az almára hasonló felezési időt határoztak meg. Hasonló mértékű csökkenés tételezhető fel más fán termő gyümölcsök (pl. körte, cseresznye) vagy bokron termő gyümölcsök (bogyók) esetében; kivételt képeznek a természetes vagy félig természetes körülmények közt termő gyümölcsök (pl. áfonya). Törökországban a tea fajlagos aktivitásának csökkenésére 1,5 év effektív felezési időt határoztak meg. Ez arra utal, hogy a mezőgazdaságban termesztett növényekre az effektív felezési idők nagyon hasonlóak. A természetes és félig természetes körülmények hatása a humán sugárterhelés csökkenésére A 137 Cs sugárzása fajlagos aktivitásának csökkenése természetes vagy félig természetes környezetben (körülmények között) lévő növényeknél sokkal lassúbb, mint a mezőgazdasági területeken lévőknél. Így erdei gombák esetében az effektív felezési idő 3 és 10 év között van a gomba fajtájától és a növekedés helyétől függően. A legfőbb ok, hogy a 137 Cs azokban a talajrétegekben koncentrálódik, ahol a gomba nő, ez a réteg tartalmazza a lehullott leveleket és fenyőtűt, e rétegben a 137 Cs csekély mértékben kötődik meg. Mivel a gombafogyasztás más élelmiszerek fogyasztásához képest kicsi, a gombafogyasztás járuléka az élelmiszerek okozta dózishoz képest csekély. Ez a kicsapódás után több évvel is érvényes, bár a gombafogyasztás relatív járuléka a sugárterhe-

léshez növekszik. Elfogadva, hogy Közép-Európában az átlagos gombafogyasztás 0,7 kg/év, az élelmiszer-fogyasztás következtében fellépő dózis gombafogyasztásra jutó járuléka 0,5% a kihullást követő első évben és 15% a kihullást követő kilencedik évben (2. táblázat). A nagy erdőkben vad bogyók és a vadhús 137 Cs fajlagos aktivitása lassabban csökken, mert a Cs csekély mértékben kötődik meg az erdőkben. A nagy erdőkben vagy azok közelében élő lakosság körében a bogyók és a vadhús járuléka az élelmiszer okozta sugárterheléshez ugyanakkora lehet, mint a gombáé (0,5 % az első évben, és 15 % egy évtized után). Azonban a vadak előnyben részesítik a nem erdőből származó takarmányt, ennek aktivitása a háziállatok által fogyasztott takarmány aktivitásához hasonlóan csökken, így húsuk fajlagos aktivitása más élelmiszerekhez hasonlóan csökken. A talaj nagy szervesanyag-tartalma, a vékony talajréteg és a növények lassú növekedése miatt az alpesi és hegyvidéki területeken, a tundrákon az effektív felezési idő még a kihullást követő első 5 6 évben is 4 8 év. Az Alpokban a felezési idő függött a tengerszint feletti magasságtól és a talaj szervesanyag-tartalmától. Azonban az alpesi országokban, és a legtöbb hegyekkel borított országban az elfogyasztott élelmiszer csak kis hányada származik a hegyvidékekről. Így ez a járulék az elfogyasztott dózishoz elhanyagolható. Azonban a tundrára vagy olyan területekre, melyeken a talaj szervesanyag-tartalma jelentős, az itt becsült gyógyulási idő nem érvényes. Így a gyógyulási időre vonatkozó következtetések nem alkalmazhatók, ha a fogyasztott élelmiszer nagy része ilyen talajokról származik. A különböző élelmiszerek hozzájárulása a belső dózishoz A csernobili baleset után sok európai országban végzett mérések kimutatták, hogy a növények és élelmiszerek fajlagos aktivitás csökkenésének felezési ideje az első években kb. 1 év, a későbbiekben pedig kb. 5 év volt. Ilyen csökkenést figyeltek meg a nukleáris fegyverkísérletek után Svédországban és Oroszországban. A legtöbb termőtalajra bizonyítást nyert, hogy a mezőgazdasági termékekben a 137 Cs fajlagos aktivitása csökkenésének felezési ideje kb. 1 év a kihullást követő első 3 4 évben, és kb. 5 év a későbbiekben. Bár jelenleg a csernobili balesetet követő első 15 év adatai állnak rendelkezésre, a nukleáris fegyverkísérletekre vonatkozó adatok alapján, hasonló csökkenés várható az elkövetkező években is (lásd a 2. ábrát).

Bár további vizsgálatokra lesz szükség, jelenleg fel lehet tételezni, hogy a 137 Cs koncentrációja csökkenésének effektív felezési ideje nem fog lényegesen változni az elkövetkező években. Az 5 éves felezési idejű csökkenést használták fel a szennyezett területek természetes rehabilitációjához szükséges idő becsléséhez. A 2. táblázat bemutatja a teljes átviteli együtthatók Ausztriában észlelt csökkenését. A csernobili baleset után 12 éven át hasonló csökkenést észleltek az összes élelmiszerben. A különböző élelmiszerek járuléka a 137 Cs bevitelében és így az élelmiszerrel lenyelt dózis létrehozásában az évek során csak csekély mértékben változott. A gyümölcsök, bogyók, dió, mandula effektív felezési ideje az évenkénti biomasszaveszteség miatt nagyon rövid, ezért a lenyelt dózishoz való hozzájárulásuk a baleset után 12 évvel elhanyagolható (ez a járulék a balesetet követő első évben 11% volt). Csak a vadhúsban és a gombában lényegesen lassúbb a csökkenés, ezért az általuk előidézett relatív dózis 12 év után 15%-ra növekedett. Bár ezen élelmiszerek által keltett dózis is abszolút értékben csökken, de mivel a többi élelmiszer esetében a dózis gyorsabban csökken, az eredetileg kis járulékot adó gombák relatív járuléka megnő. Bár ez kezdetben elhanyagolható volt, a terület hosszú távú rehabilitációja szempontjából tekintetbe kell venni. A csökkenés jellege az összes mezőgazdasági termékre nagyon hasonló. Ezt legjobban a 2. táblázat illusztrálja; megadja a T ag ( 137 Cs koncentráció) csökkenését 15 különböző élelmiszercsoportra a kihullás után adott időszakokra. Így a korlátozásmentes újrahasznosításhoz szükséges idő meghatározásához egyetlen effektív felezési idő feltételezhető. A gombák nagyobb felezési idejük miatt bekövetkező növekvő járulékát csaknem teljesen kiegyenlíti a gyümölcsök járulékának rövidebb felezési idejük miatt bekövetkező gyorsabb csökkenése. Így a vadon termő gombák, mértékletes fogyasztásuk esetében, átlagosan nem növelik a szennyezett terület korlátlan újrahasznosításához szükséges időt, ha a korábban említett felezési időket (kezdetben 1 év, a továbbiakban 5 év) veszik számításba. Az étkezés következtében fellépő dózis döntő hányada mind kezdetben, mind a későbbiekben a tej, a tejtermékek és a hús járuléka. Az elfogyasztott élelmiszerek következtében fellépő dózist hosszú távon ezen élelmiszerek által okozott effektív dózis csökkenése szabja meg. A gabonákkal, zöldségekkel és burgonyával együtt, amelyek fajlagos aktivitása hasonlóan csökken, ezek az élelmiszerek teszik ki az élelmiszerfogyasztás által keltett dózis 80 90%-át. Így, a szennyezett területek új-

rahasznosításához szükséges idő becslésekor, lényeges hiba nélkül, a tej fajlagos aktivitásának csökkenése az összes élelmiszerre alkalmazható. Azonban a hosszú távú belső dózis lényegesen függ a természetes vagy félig természetes környezetből származó élelmiszerek, így a gomba fogyasztásának mértékétől. Így abban az esetben, ha a vadon termő gombák fogyasztása 10 g/nap lenne, nem pedig 2 g/nap, akkor a vadon termő gombák járuléka tíz év után elérné az élelmiszer-fogyasztás járulékának 47%-át, és a teljes dózist 60%-kal növelné. Ez esetben a belső dózisra vonatkozó effektív felezési idő hosszú távon 5 évről 7 évre növekedne, ha semmi ellenintézkedés a vadon termő gombák fogyasztásával kapcsolatban nem történne. A 90 Sr csökkenése a mezőgazdasági termékekben A 137 Cs-en kívül 90 Sr is előidézi a környezet hosszú távú szennyezettségét, ilyen szennyezések már a nukleáris fegyverkísérleteknél és a Kistimi baleset során is bekövetkeztek. A 90 Sr esetében az effektív felezési idő lényegesen hosszabb. Ez 12 év a fő mezőgazdasági területeken és 13,8 év a magasan fekvő réteken, amelyekre a tejtermelés jellemző. A csernobili baleset járuléka kicsi (kb. 10%-a a fegyverkísérletek után bekövetkezett kihullásnak), ha ezt a járulékot kivonjuk, az effektív felezési idő 8 évnek adódik. Ez összhangban van a Kistimi baleset után végzett mérésekkel. Így a 90 Sr-nel erősen szennyezett területek rehabilitációjának becslésénél hosszabb felezési időt (8 évet) kell tekintetbe venni, de a külső dózis elhanyagolható. A nukleáris erőművek baleseteinél a 90 Sr kibocsátás nem nagy, ezért az élelmiszer-fogyasztással a belső dózishoz csekély mértékben járul hozzá. A 90 Sr a külső dózist sem növeli. Azonban a táplálékfelvétel által bevitt relatív járuléka a dózishoz idővel növekszik a 137 Cs rövidebb effektív felezési ideje miatt. Mivel a nukleáris erőművek balesetei során a 90 Sr kibocsátás csekély (a teljes kibocsátás néhány százaléka), ezért a besugárzás csökkenésének effektív felezési idejét lényegesen nem módosítja. Mivel a 90 Sr átviteli tényezője kicsi, ezért nem kell vele számolni sem a gomba, sem a vadhús fogyasztásánál. Ez hosszú távon is érvényes. Következtetések A 137 Cs és 90 Sr radionuklidok megkötődése és a talaj mélyebb rétegeibe való behatolása következtében a sugárszennyezett területeken a

lakosságot érő sugárterhelés (minden ellenintézkedés nélkül) oly mértékben csökken, hogy e területek újra benépesítése bizonyos idő után lehetséges. A terület korlátlan újrahasznosításához szükséges időszakasz függ a szennyező radionuklidtól, a kihullás mértékétől és attól, mekkora a félig természetes élelmiszerek (így a gombák) járuléka a teljes fogyasztáshoz. Így 1000 kbq/m 2 kihullás mellett 5,5 év, 5000 kbq/m 2 kihullás mellett 16 év szükséges a földterület korlátlan újrahasznosításához. Azonban a korlátlan újrahasznosításhoz szükséges időszakasz pontos becsléséhez szükség van bizonyos paraméterek ismeretére. A fajlagos aktivitás effektív felezési ideje függ a talaj típusától, annak szerves anyag tartalmától és a táplálkozási szokásoktól. A csernobili balesetet követő években a fajlagos aktivitás időbeli változására vonatkozó mérések Kelet- és Közép-Európában arra utalnak, hogy további kutatások szükségesek a megbízhatóbb előrejelzésekhez. A teljes rehabilitációhoz szükséges időt nem befolyásolja lényegesen, ha a a vadon termő gombák fogyasztása nem haladja meg az 1 kg/évet és az egyéb félig természetes élelmiszerek fogyasztása nem haladja meg a teljes fogyasztás 1%-át. A vadgomba fogyasztásának mértékétől függően, ha a lakosság útmutatás hatására a vadgomba és más félig természetes élelmiszerek fogyasztásától eltekint a rehabilitációs idő 0,5 5 évvel csökkenthető. Ha a külső sugárzás járuléka a teljes besugárzáshoz képest csekély (pl. városi környezetben), a szükséges rehabilitációs idő 2 3 évvel csökken. Összeállította: Schultz György Mück, K.: Sustainability of radiologically contaminated territories. = Journal of Environmental Radioactivity. 65. k. 1. sz. 2003. p. 109 130. Aslani, Mahmoud, A. A.; Aytas, s.; Akyil, S.: Activity concentration of caesium-137 in agricultural soils. = Journal of Environmental Radioactivity, 65.k. 2. sz. 2003. p. 131 145. Ashwort, D. J.; Shaw, G.; Butler, A. P.: Soil transport and plant uptake of radioiodine from near-surface groundwater. = Journal of Environmental Radioactivity, 70. k. ½. sz. 2003. p. 99 114. Dubois, G.; Bossew, P.: Chernobyl 137 Cs deposition in Austria: analysis of the spatial correlation of the deposition levels. = Journal of Environmental Radioactivity, 65. k. 1. sz. 2003. p. 29 45.

FELHÍVÁS a XVIII. Országos Környezetvédelmi Konferenciára és Szakkiállításra Siófok, Hotel Ezüstpart, Konferencia Központ, 2004. szeptember 21-23. A konferencia szakmai támogatói: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium A konferencia szervezői: MTESZ Veszprém Megyei Szervezete MTESZ Fejér Megyei Szervezete A konferencia célja: A XVIII. Országos Környezetvédelmi Konferencia és Szakkiállítás célja napjaink környezetvédelmi kihívásainak ismertetése, a feladatok megvitatása és a válaszok megfogalmazása. Kiemelt figyelmet fordítunk az Európai Unió megfelelő rendszereivel harmonizált jogszabályok alkalmazásának eddigi tapasztalataira. A konferencia foglakozik továbbá a regionális programok és rendszerek kidolgozásának és alkalmazásának feltételeivel és problémáival, valamint a térség és területfejlesztés környezetvédelmi követelményeivel. Konferenciánk az elmúlt évek hagyományainak megfelelően plenáris előadások és szekció előadások formájában végzi munkáját. Tervezett szekciók: - vízvédelem és szennyvízkezelés ( I. szekció) - agrár- környezetgazdálkodás ( II. szekció) - levegőtisztaság - védelem ( III. szekció) - hulladékgazdálkodás, kármentesítés ( IV. szekció) Szervező Bizottság tisztelettel kéri azoknak a szakembereknek előadásra jelentkezését, akik a konferencia programjának megfelelő eredményekkel rendelkeznek. Az előadásra jelentkezőktől 2004. július 15-i határidővel az alábbiakat kérjük: jelentkezési lap megküldése az előadás címének feltüntetésével, ha előadását a tanulmánykötetben kívánja megjelentetni, úgy a max. 10 oldalas írásos anyagot legkésőbb augusztus 10-ig kérjük megküldeni a MTESZ Veszprém Megyei Szervezete címére (8200 Veszprém, Pf. 185.). A beküldött írásos anyagot olyan minőségben kérjük, hogy átszerkesztés nélkül nyomdába adható legyen. A tanulmánykötetben megjelentethetők hirdetések.. Egy darab A/4-es méretű hirdetés ára 30.000 Ft + 25 % ÁFA. (A tanulmánykötet fekete-fehér nyomtatásban készül!)

A konferencia helyszínén lehetőséget biztosítunk kutatási - fejlesztési eredmények, mérő-szabályozó műszerek, korszerű környezetvédelmi technológiai eljárások bemutatására. Kiállítók részére épített standok állnak rendelkezésre. Syma installációs rendszerből sor standok kerülnek kialakításra / Fehér körfalak, információs pult, Fríz feliratok, elektromos csatlakozás / Egyéb igényeket kérjük a jelentkezési lapon jelezni. Igényelhető területek: 6 és 12 m 2. 1m 2 kiállítóhely bérleti díja: 15.000 Ft. + 25 % ÁFA. Lehetőséget biztosítunk poszterek bemutatására is. A poszterkiállításon 1 paraván bérleti díja: 10 000 Ft + 25 % ÁFA. A poszterkiállításhoz alkalmazott paravánok mérete:1250 x 1750 mm. A konferencia helye: Siófok, Hotel Ezüstpart Konferencia Központ, Liszt F.sétány 3. Jelentkezési határidő: 2004. szeptember 10. A jelentkezéseket a MTESZ Veszprém Megyei Szervezete, 8200 Veszprém, Pf. 185. címre kérjük megküldeni. Jelentkezést faxon is elfogadunk. Fax: 88/328-056. A jelentkezéseket a számla megküldésével igazoljuk vissza. A részletes programot tartalmazó meghívót a jelentkezési lap beérkezése, ill. a részvételi díj átutalása alapján küldjük meg. A konferencia részvételi díja: 65.000 Ft + ÁFA / fő /ez az összeg a következő szolgáltatások költségeit, valamint az azokat terhelő járulékokat tartalmazza: - tanulmánykötet, - 2 éjszakai szállás szept.21., 22.-- 2 ágyas szobában 2 fős elhelyezéssel, - étkezés szept. 21. ebédtől szept. 23. ebédig, - üdítő ebédhez, vacsorához / Egyedüli elhelyezés 3.000 Ft/fő/éjszaka + ÁFA felárral lehetséges. Megjegyzés: A távolabbról érkezők számára szeptember 20-án külön térítés ellenében vacsorát és szállást tudunk biztosítani. A külön igényeket kérjük a jelentkezési lapon jelezni. A Hotel közvetlenül a Balaton parton épült, uszodával, szaunával rendelkezik, melyet a résztvevők térítésmentesen igénybe vehetnek. 2004. szeptember 21-én reggel a Budapestről illetve Nagykanizsáról a siófoki vasútállomásra érkezőket konferenciabuszok hozzák át a hotelba. Menetidő: 10 perc. A szálloda őrzött parkolóval rendelkezik, parkolási díjat nem számítanak fel. Részletes felvilágosítás: MTESZ Veszprém Megyei Szervezeténél: Vécsi Barnabás, Áldott Zoltánné, Dr. Gaál Zoltánné Tel: 88/429-200, 88/425-120, Fax: 88/328-056 e-mail: mtesz@mtesz-veszprem.hu MTESZ Fejér Megyei Szervezeténél (Technika Háza) Elek Gyula, Dr. Varga Miklósné Tel: 22/511-340, Fax: 22/312-547 SZERVEZŐ BIZOTTSÁG

Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Veszprém Megyei Szervezete Beküldési határidő: 8200 Veszprém Pf. 185. 2004. szeptember 10. Tel: 88/429-200, 88/425-120 /Előadók esetében: Fax:88/328-056 2004. júl. 15 / Üi:Vécsi Barnabás, Áldott Zoltánné, Dr. Gaál Zoltánné Lemondást 2004. szept. 17-ig fogadunk el. JELENTKEZÉSI LAP a XVIII. Országos Környezetvédelmi Konferenciára és Szakkiállításra Siófok, Hotel Ezüstpart Konferencia Központ, 2004. szeptember 21-23. A cég neve és címe:.............. Az ügyintézéssel megbízott neve és telefonszáma:........ Jelentkező neve Beosztása E-mail cím......... Hirdetési (fekete-fehér) igény a tanulmánykötetben:...oldal Igényelt kiállítási terület:...m 2 (igényelhető terület: 6 és 12 m 2 ) Poszterkiállítási igény:...db paraván Elektromos csatlakozási igény: igen nem Előadást kívánok tartani, előadásom címe:......... Csak kiállítóként kívánok részt venni: igen nem Szállás: 1 ágyas 2 ágyas Étkezés szoba reggeli ebéd vacsora IX.20../fő O O O O O IX.21../fő O O O O O IX.22../fő O O O O O IX.23../fő O O O O O A részvételi díjat számlájuk beérkezését követően 8 napon belül átutaljuk a MTESZ Veszprém Megyei Szervezete egyszámlájára. (Szeptember 17. után történő lemondás esetén a kiszámlázott követelésünk 50 % - áról nem áll módunkban lemondani!)...2004... PH.... cégszerű aláírás