A sajátos nevelési igényről Minden gyermeket elfogadunk olyannak, amilyen azzá neveljük, amivé válni képes annak érdekében, hogy életesélyei a lehetőségeihez képest a legjobbak legyenek. Készítette: Iván Lászlóné 2009
1. Az SNI meghatározása 1993. évi LXXIX. törvény 121. 29. szerint sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd, b) a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd. Az SNI fogalomrendszere az utóbbi időben sokat változott, de ez a mostani meghatározás nem igazodik az európai országokéhoz, sem szaknyelvi fordításban, mert speciális/különleges helyett sajátost használ. De kiterjedésében sem, mert a szociális, kulturális, nyelvi hátrányos helyzetűeket, vagy a halmozottan hátrányos helyzetűeket (HHH) nem emeli be a körbe. Ők azok, akik az említett többletszolgáltatásból csak korlátozott módon részesülnek. Ez a meghatározás, felosztás túlzottan bonyolult és a neurológiai kép dominanciáját, az orvosi diagnózis kiemelését követeli, abban a tekintetben, hogy a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődése, rendellenessége esetén az organizitás kimutathatóságára helyezi a hangsúlyt a tünetekkel szemben. Nem dominálnak olyan fontos kritériumok, mint a pszichometriai kritérium (általános értelmi képesség) szociális kritérium (önálló életvezetési képesség). A fogyatékosnak minősített gyermekek csoportjaira és számukra felfigyelt a társadalom. Jelenlétük egyre nyilvánvalóbb. A jogban ők elkülönülnek az ún. normálistól, segítséget várnak, rászorulnak az épekre, és őket támogatni kell, különösen a nevelésoktatás terén. A nevelés akkor megfelelő a gyermekek számára, ha igazodik a gyermek fejlődési üteméhez. Ma már látni, hogy a nevelhetőséggel harmonizáló pedagógiai folyamatok megteremtése több szintéren is elindulhat. 2
A jogalkotók szinte erőltetik a magyar oktatási rendszert a másság, a mai nevén sajátos nevelési igényű gyermekek integrációját. Sokan az Európai Unió elvárásának tartják a folyamat gyorsítását, de ez nem igaz, mert tagállamait így Magyarországot sem kötötte, köti ma sem arra vonatkozó konkrét jogszabály, hogy a sajátos nevelési igényűek különleges gondozását miként biztosítja. Az oktatás nemzetközi szabványa szerint, ún. sajátos nevelési igényű, aki az iskolai tantervi követelményeket csak iskolai többletszolgáltatás támogatás segítségével tudja teljesíteni. A szemléletváltás messze elmarad a törvényi feltételek mellett. Ez nem csak magyar jelenség, világjelenség, aminek része a pedagógia terén is a felhívás és elvárás az újításra, a nyitásra. A változások jelzik, igény van a támogatottak körének definiálására és egyben a különleges gondozásukra fókuszálva a nevelésioktatási intézmények feladatának, szerepének mielőbbi módosítására. Tudni kell, kinek mi a feladata. A mai viszonyoknak köszönhetően a gyakorlatban ma bármely pedagógus szembe találhatja magát fogyatékos gyermekkel, mert bármelyik intézménybe bekerülhet. A legfontosabb, hogy a pedagógus, aki e gyermekkel foglalkozik, ismerje fel a problémát, annak esetleges megoldási lehetőségeit. De ismerje az útvonalakat is azokhoz, akik a munkájában segítői lehetnek. Megpróbálunk ebben segíteni. 3
2. Törvényi szabályozás A többször módosított közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény. A többször módosított 11/1994 (VI.8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről. 14/1994. (VI.24.) MKM rendelet a képzési kötelezettségről és pedagógiai szakszolgálatokról. 100/1997. (VI.13.) Kormány rendelet az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról. 26/2001. (VII.27.) szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről. 29/2002. (V.17.) OM rendelet a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről. 2/2005. (III.1.) OM rendelet a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvének és a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról. 243/2003. (XII.17.) Kormány rendelet a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról.
3. Út a szakértői véleményig Rendkívül fontos, hogy korán felismerjék, a problémát azonosítsák és kezeljék. Ennek előfeltétele, hogy a szülők legyenek tisztában azzal, hogy a fejlődés során milyen érettség az elvárt, és ha ettől eltérő, akkor mi a teendő. Hatalmas a felelőssége a védőnőnek, gyermekorvosnak, óvodapedagógusnak, ahogy észleli az eltérést, javasolnia kell a szülőnek a nevelési tanácsadó vizsgálatát. (A vizsgálatra a szülőnek kötelező elvinnie a gyermeket, ha erre az intézmény javaslatot tesz. Amennyiben ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, a jegyző utasítja.) Amennyiben a nevelési tanácsadó vizsgálata során felmerül, hogy a gyermek sajátos nevelési igényű, akkor a nevelési tanácsadó saját vizsgálati eredményeit és a rendelkezésre álló iratokat megküldi a szakértői és rehabilitációs bizottságnak. Országos feladat a mozgás, hallás, látás és a beszédfogyatékosság vizsgálata, a megyei szakértői bizottságok vizsgálják az értelmi fogyatékosságot, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető és organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenességét, és az autizmust. A bizottságok feladata még az intézménykijelölés (korai fejlesztésre, óvodai elhelyezésre, beiskolázásra). Javaslatot tesz a fejlesztési területekre. A vizsgálat a hivatalos A.KÖ.3126. számú közoktatási nyomtatvány hiánytalan kitöltésével, részletes pedagógiai jellemzéssel kezdeményezhető. Vannak a szakértői vizsgálathoz kötelező dokumentumok is, ilyen a 19/2004. rendeletmódosításban megadott, az ötéves korukat a 2004. szeptember 1. után betöltő gyermekeknél, az orvosi adatlap, mely kötelezően csatolandó. Ennek hiányában a vizsgálat nem végezhető el. Az adatlapnak még a diagnózis megállapításakor is szerepe van. a 13. (5) szerint a szakértői és rehabilitációs bizottság a gyermek első vizsgálata alapján enyhe értelmi fogyatékosságot csak abban az esetben állapíthat meg, ha azt egyöntetűen orvosi adatlap, az orvosi szakvélemény, valamint a pedagógia és pszichológiai vizsgálat során kialakított elsődleges képességbecslés egybehangzóan igazolja. A szakértői vizsgálathoz a szülő együttműködése szükséges, abban a szülő köteles közreműködni. A 19/2004. OM rendelet szerint a szülő akkor jogosult mindvégéig jelen lenni a vizsgálaton, ha azt nem zavarja. Ha igénylik a vizsgálaton való jelenlétét, akkor megtehetik (állapot, életkor befolyásolja). 5
A szülői jelenlét azért is lényeges, mert a szülőtől felvett anamnesztikus adatoknak jelenleg a korrekt diagnózis kialakításában is szerepük van. A szülő bármikor kérheti a szakértői bizottság vizsgálatát. A vizsgálat iránti kérelmet, a vizsgálatról kapott tájékoztatást a szülő is aláírja. Ha a vizsgálat eredményével nem ért egyet, élhet a fellebbezés lehetőségével. A vizsgálaton a megjelenés kötelező. 4. A szakértői vélemény tartalma, BNO kódok A szakértői bizottság a diagnózis megállapítása után szakvéleményt készít. A szakvélemény kötött tartalmú részekből áll. 1. Címe (szakértői/kiegészítő szakértői vélemény, felülvizsgálat/és a gyermek személyes adatai. Nyilvántartási szám. (A későbbi időben e szám alapján kereshető vissza.) 2. Előzmények, vizsgálatok leírása. 3. Összegzés, diagnózis. 4. Elhelyezés (intézménykijelölés e nélkül az intézmények nem vehetik fel az SNI-s gyermekeket) Integráltan/nem integráltan. 5. Fejlesztési javaslat (rehabilitáció/fejlesztő foglalkozás). 6. Sajátos nevelési-oktatási intézkedések (különleges gondozásra jogosultság, törvény által megillető kedvezmények, felülvizsgálat). 7. Nem oktatási intézkedések (normatív támogatás igényelhetősége, osztálylétszámba számítás 2 vagy 3 főként. 8. Szülő lehetősége fellebbezési joga. 9. Dátum, aláírás. Az összegzés koherens tartalmú, eleme a törvényi kifejezések alkalmazása mellett a helyes diagnózis leírása és szöveges megfogalmazású indoklása. 6
A BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) kategória a közoktatási törvény szerinti szakmai nomenklatúra, amely meghatározza az indokolt ellátási formát, jelzi a diagnózis és a fejlesztés viszonyát. A legtöbbször használt megállapítások: A pszichés fejlődés zavara Tünetei: Olvasás-, írászavarok felszíni - fonológiai - kevert diszlexia, BNO: F.81.0 diszgráfia BNO: F.81.1 Aritmetikai készségek zavara BNO: F.81.2 grafikus - olvasási - emlékezeti - gondolkodási diszkalkúlia Az iskolai készségek kevert zavara BNO: F.81.3 aritmetikai, olvasási, írási készséges együttes előfordulása Nem meghatározott zavar BNO: F.81.9 tanulási ismeretek elsajátítási nehézsége Kevert specifikus fejlődési zavarok BNO: F.83 a beszéd, a nyelv, az iskolai készségek és a motoros funkciók kombinált fejlődési zavara Az aktivitás szabályozás és a figyelem zavarai (ADD, ADHD) BNO: F.90.0, F.90.1 stb. Tünetei: Figyelemzavar Fokozott arousal Impulzivitás Szociális készségek éretlensége (viselkedési zavar, oppozíciós zavar) Fogyatékosság, akadályozottság A tanulási/értelmi akadályozottság megállapításának szempontjai: Pszihometriai kritérium - általános értelmi képesség szintje Szociális kritérium - az önálló életvezetés képessége Biológiai kritérium - az állapot keletkezésének körülményei 7
Kétcsoportos elméletek ORGANIKUS ENDOGÉN pozitív anamnézis negatív anamnézis nincs családi halmozódás gyakori családi halmozódás súlyos, halmozott akadályozottság enyhe akadályozottság ÉRTELMI AKADÁLYOZOTTSÁG TANULÁSI AKADÁLYOZOTTSÁG közepes, súlyos, mélyen súlyos enyhe mértékű értelmi fogyatékosság értelmi fogyatékosság BNO:F.71, F.72, F.73 BNO: F.70 Autizmus spektrum zavarok Tünetcsoportok: Reciprok szociális interakciók zavarai Minőségileg károsodott kommunikáció Sajátos, beszűkült érdeklődésminták, kognitív stílus Gyakoribb diagnosztikus csoportok: Infantilis autizmus BNO: F. 84.0 Atípusos autizmus BNO: F. 84.1 Asperger szindróma BNO: F. 84.5 Nem meghatározott PDD BNO: F. 84.9 Mozgáskorlátozottak Valamilyen sérülés következtében a mozgásos aktivitás, mozgásos kompetencia zavarai Következményes károsodások: érzelmi, percepciós, értelmi, tanulási, beszédbeli, kommunikációs zavarok A mozgáskorlátozottság nevelés- oktatás szempontú osztályozása Végtagredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok Petyhüdt bénulást kiváltó kórformák Korai agykárosodás utáni mozgásrendellenességek Egyéb eredetű mozgásrendellenességet okozó kórformák Mozgáskorlátozott gyermekek, tanulók integrációjának feltételei: Az intézmény megközelíthetősége, közlekedés akadálymentesítése 8
Az intézmény tárgyi feltételei (pl. kapaszkodók, segédeszközzel közlekedők számára akadálymentes helyiségek, bútorok, fejlesztő eszközök) Személyi feltételek: elfogadó nevelőtestület, szomatopedagógus/ konduktor/terapeuta Pedagógiai feladatok Kommunikációs hátrányok enyhítése Mozgás javítása, terapeuta által meghatározott gyakorlatok, teendők végzése Manipulációs tevékenység fejlesztése, eszközök kialakítása Észlelés, figyelem fejlesztése Értelmi fejlesztés Önállóság kialakítása Iskolában: tantárgyi ismeretek elsajátításának sajátosságai Hallássérültek Hallássérülés: 30-100 db közötti hallásküszöb, időnként nem egyenletes, nem jelentkezik minden frekvenciasávon (hangmagasságon) Súlyosság szerinti osztályozás: Enyhe (25-40dB), Közepes (40-60 db) Súlyos (60-90 db) Siketség határa (90-110dB) Siketség (110 db felett) Okok: veleszületett (Rh inkompatibilitás, magzati fertőzések szerzett (középfülgyulladás, meningitis) Formái: vezetéses, idegi típusú Másodlagos tünetek: Lassú beszéd-, és nyelvfejlődés Szűkebb szókincs Grammatikai hibák Artikulációs zavarok 9
Látássérültek A látássérülés fogalma: akinek látása az ép látás 33%-a, vagy annál kevesebb, illetve 10 fokos, vagy annál szűkebb a látótere (WHO) Látássérülés osztályozása: gyengénlátók: speciális nevelés-oktatás vizuális úton vakok, aliglátók: speciális nevelés-oktatás auditív-taktilis módon A látásélesség jelölése: pl. V0,2, V20%, V 5/50 Beszédfogyatékosok Veleszületett vagy szerzett idegrendszeri működési zavarok és a környezeti hatások következtében jelentős mértékű a beszédbeli akadályozottság. Átmeneti, vagy tartós zavarok a nyelvi, kommunikációs, tanulási képességekben, a szociális kapcsolatok kialakításában. Tünetek: a beszédhangok helyes ejtésének, a beszédészlelés és megértés zavarai, a beszédritmus sérülése, a grafomotoros és a vizuomotoros koordináció éretlensége, általános beszédgyengeséggel együttjáró részképesség-kiesése, a hangadás kóros elváltozásai. Tünetcsoportok: megkésett beszédfejlődés, diszfázia, diszlália, orrhangzós beszéd, beszédritmus zavara (dadogás, hadarás), diszfónia, diszarthria, mutizmus, diszlexia, diszgráfia, súlyos beszédészlelési és beszédmegértési zavar, illetve ezek halmozott (pl. komplex nyelvi fejlődési zavar, akadályozott beszédfejlődés-hadarás-dadogás) előfordulása. Amennyiben a vizsgálaton nem állapítható meg teljes biztonsággal a fogyatékosság, lehetőség nyílik az ügyet lezáratlan vizsgálatként kezelni, és a gyermek további útjáról folyamatos figyelemmel kísérés után, egy év múlva újabb vizsgálattal dönteni. A bizottság képviselője a folyamatos figyelemmel kísérés ideje alatt legalább két alkalommal az óvodai foglalkozáson, elletve a tanítási órán figyeli meg a gyermeket, tanulót. A pedagógus a bizottság útmutatása szerint a gyermek fejlődését legalább negyedévente részletesen értékeli, értékeléseit átadja a bizottságnak. 10
A folyamatos figyelemmel kísérés végén a bizottság ismét megvizsgálja a gyermek fejlődését és így készíti el a szakértői véleményét. A folyamatos figyelemmel kísérés időtartama egy nevelési év, tanév, mely egy tanévvel meghosszabbítható. Amennyiben a sajátos nevelési igény nem merült fel, hanem beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség, akkor a gyermek ellátásáról a körzetileg illetékes nevelési tanácsadó gondoskodik. Kt. 66. 7. bekezdés, 3. sz. melléklet II/3. pontja alapján az osztály, csoport kialakítása során kettő tanulóként vehető számításba a mozgás, látás, hallás, beszéd, enyhe értelmi fogyatékos, a megismerő funkciók vagy viselkedési fejlődésének rendellenességével küzdő, három tanulóként a középsúlyos értelmi fogyatékos, az autizmus spektrumú zavarral küzdő vagy halmozottan fogyatékos. Összefoglalva az SNI A és SNI B-be tartozó gyermekekre vonatkozó megállapításokat: SNI A - Csak a szakértői bizottság állapíthatja meg. - Organikus okra visszavezethető. - Habilitációs, rehabilitációs óra a KT. 52. (6.) szerint. - Csak gyógypedagógus végezheti a fejlesztést egyéni fejlesztési terv alapján. Dokumentációja a központilag kiadott egyéni fejlődési lap (TÜ356, TÜ357) - Magasabb normatíva igényelhető, a csoportlétszám kialakításakor 2/3 tanulóként vehető figyelembe. - Az előírt kötelező felülvizsgálatokat az oktatási intézménynek kell kérni a szakértői bizottságtól az adott tanévet megelőző év június 30-ig. A korábban kiadott szakértői vélemények hatályukat vesztik, és a meghatározott határidő eltelte után nem szolgálhat alapul a magasabb normatíva igénybevételéhez. SNI B - Szakértői bizottság állapítja meg. - A megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenessége organikus okra nem vezethető vissza. - Fejlesztő foglalkozásra jogosult, a 14/1994. (VI.24.) MKM rendelet 26/B - a szabályozza. - Egyéni fejlesztési terv alapján történik a fejlesztés. 11
- Dokumentálni a központilag kiadott egyéni fejlődési lapon kell (TÜ 356, TÜ 357). - A szakértői bizottság előírhatja, hogy gyógypedagógus foglalkozzon a tanulóval, ha nem végezheti fejlesztőpedagógus, pszichológus is. - Helye lehet az általános iskola, nevelési tanácsadó. - A fejlesztés megszervezéséért felelős az intézmény igazgatója. BTM (beilleszkedési-tanulási-magatartási nehézséggel küzdő tanulók) A legtöbb problémát az oktatási intézményekben a beilleszkedési-tanulási-magatartási nehézséggel küzdő (BTM) tanulók jelentenek. Ők nagyobb létszámot képviselnek, mint az SNI-s gyermekek. A Nevelési Tanácsadó a vizsgálatai alapján szakvéleménnyel dokumentálja, hogy a gyermek beilleszkedési-tanulási-magatartási nehézséggel küzd. A gyermek fejlesztése e szakvélemény alapján történik (KT. 35. 4.bek., 30. 7.bek.) A fejlesztés színterei: 1. A törvényben fejlesztésre, felzárkóztatásra biztosított órakeret. 2. A tanórai differenciálás. Az egyéni fejlesztési terv személyre szólóan, az adott fejlesztést igénylő gyermekre vonatkozóan kerül kidolgozásra, figyelembe véve a Nevelési Tanácsadó szakvéleményét. A fejlesztő foglalkozás megvalósítható: - Nevelési tanácsadás, - Óvodai nevelés, - Iskolai fejlesztés keretében. Mi a fejlesztő foglalkozás, és ki végezheti? A KT. 35. 4.bek. jól definiálja a nevelési tanácsadás vonatkozásában pedagógiai, pszichológiai támogatás, fejlesztés, terápiás gondozás, pedagógus munkájának támogatása 14/1994. MKM rendelet biztosítja a szakmai kompetenciát. 12
5. Felülvizsgálat Diagnózis Első felülvizsgálat 12 éves korig 12 éves kor után Első vizsgálatot Enyhe értelmi Első felülvizsgálat követő egy év eltelte 3 évenként fogyatékos után 2 évenként után Középsúlyos értelmi fogyatékos Mozgássérült Vak Gyengénlátó 3 évenként Siket Nagyothalló Beszédfogyatékos Autista Első vizsgálatot Diszlexiás/ diszgráfiás/ Első felülvizsgálat után követő egy év eltelte 3 évenként diszkalkuliás 2 évenként után Viselkedés fejl. 3 évenként súlyos rendellenessége Megjegyzés: a többi tanulótól külön, a fogyatékosság típusának megfelelően létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben tanuló (szegregáltan) testi vagy érzékszervi fogyatékos tanuló esetében a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni. Az SNI tanulók részére a tanórai foglalkozásokon túl kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozásokat kell szervezni. A tanuló annyi egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozáson vesz részt, amennyi a sajátos nevelési igényéből eredő hátránya csökkentéséhez szükséges. Gyakori pedagógiai és egészségügyi rehabilitációs célú terápiák az oktatási intézményekben: - logopédiai egyéni és csoportos terápia; - kommunikációs tréningek; - diszlexia prevenció, redukáció; - diszkalkulia prevenció, redukció; - szenzomotoros terápiák; 13
- báb-terápiák; - drámaterápiás foglalkozások; - egészségügyi rehabilitáció: - gyermekneurológiai ellátás; - pszichoterápia; - gyógyúszás; - gyógytorna; - konduktív terápia; - gyógylovaglás. Heti tanórai időkeret Kt. 52. (3) és (6) bekezdés alapján meghatározott heti tanórai foglalkozásokon túl habilitációs, rehabilitációs foglalkozásokat kell szervezni 8 fős csoportokra kell meghatározni Évfolyam Heti óraszám Értelmi fogyatékosok, gyengénlátó Mozgásfogyatékos, vak, nagyothalló, Siket, autista többi fel nem sorolt beszédfogyatékos 15 % 35 % 40 % 50 % 1-3. évf. 20 óra 3 óra 7 óra 8 óra 11,25 óra 4-6. évf. 22,5 óra 3,375 óra 7,875 óra 9 óra 11,25 óra 7-8. évf. 25 óra 3,75 óra 8,75 óra 10 óra 12,5 óra 9-10. évf. 27,5 óra 4,125 óra 9,625 óra 11 óra 13,75 óra 11. től 30 óra 4,5 óra 10,5 óra 12 óra 15 ra 6. Az SNI tanulókat ellátó intézmény dokumentumai 1. Az Alapító okiratnak tartalmaznia kell a fogyatékosság típusát. 2. Pedagógiai Programja tartalmazza a feladat megvalósításának módját. Kt. 48. 1.a.b. 3. Helyi tanterv a fogyatékosság típusához és fokához alkalmazkodó fejlesztő program Kt. 50. b. 4. Az SNI tanulók iskolai oktatására vonatkozó tantervi irányelvek 2/2005. (III.1.) OM rendelet figyelembe vétele a helyi tanterv készítésénél Kt. 8/B 3. 5. Személyi, tárgyi feltételek biztosítása. Kt. 121. 1.28. 14
7. A gyógypedagógus feladata Segíti a pedagógiai diagnózis értelmezését. Javaslatot tesz a fogyatékosság típusához, a tanuló egyéni igényeihez szükséges környezet kialakítására. Segítséget nyújt a tanuláshoz szükséges speciális segédeszközök kiválasztásában. Javaslatot tesz a gyógypedagógiai specifikus módszerek, módszerkombinációk alkalmazására. Együttműködik a többségi pedagógusokkal, nyomon követi a tanulók haladását, javaslatokat fogalmaz meg az egyéni fejlesztési szükségletekhez igazodó módszerváltásokra. Közreműködik az integrált nevelés, oktatás keretein belül a tanítási órákba beépíthető rehabilitációs tevékenység tervezéséhez, ezt követően a konzultációkban. Terápiás fejlesztő foglalkozásokat végez a tanulóval való közvetlen foglalkozásokon egyéni fejlesztési terv alapján, a kötelező rehabilitációs órakeretben. 15
8. A fogyatékosságok jellemzői 1. A beszédfogyatékosság legfontosabb jellemzőinek bemutatása A beszéd a kommunikáció egy fajtája, amellyel a mindennapokban érthető módon nem sokat foglalkozunk. Talán épp emiatt elvesztése vagy sérülése rendkívül érzékenyen érint bennünket. A beszéd- vagy nyelvi zavarral küzdő személy a mindennapi kommunikáció során tapasztalhatja a legtöbb frusztrációt. A legtöbb kisgyermek életében a beszéd elsajátításának és a kommunikációs képességek fejlődésének folyamata zavartalan. Az ép hallásra épülő beszédészlelés a beszédhangok, hangkapcsolatok és hangsorok felismerése akkor, amikor a jelentés még nem vesz részt a hallottak feldolgozásában. A beszédészlelés során azonosítjuk a különböző beszédhangokat vagy szótagokat, azok kapcsolódásait, illetőleg sorozatát. A beszédészlelés alapszintjei: akusztikai, fonetikai és fonológiai észlelés. Részfolyamatai: szeriális, transzformációs, vizuális és ritmusészlelés, valamint a beszédhang-megkülönböztetés. A beszédmegértés nagyságrendileg a szavak jelentésének feldolgozásával kezdődik, majd a mondatok megértése és értelmezése következik. A szöveg értelmezése a legmagasabb szint, amelynek során a hallott közlés megértésének következtében az emlékezetben korábban tárolt információk aktiválása is megtörténik. A teljes folyamatban a beszédmegértés a jelentések és az összefüggések felismerését is tartalmazza. Több gyermeknek az anyanyelv elsajátításában jelentős lemaradása van. Bizonyos esetekben a gyermekek nyelvi vagy beszédbeli elmaradása része lehet más, általános fejlődésbeli elmaradásnak. Bármi is legyen a beszéd- és nyelvi zavarok hátterében, a gyermekek, akik különböző zavarral küzdenek a kommunikáció területén, gyakran lesznek frusztráltak, zavartak, esetleg mérgesek, ha nem értenek meg valamit, vagy a környezetükben lévő emberek nem értik meg őket. A kisgyermek, akinek megkésett a beszéd- és nyelvi fejlődése, olyan, mint minden másik gyermek, azonban különösen nagy erőfeszítést kell tennie a beszéd és a nyelv megfelelő elsajátításához. Az ilyen gyermek tanítója számos dolgot tehet, hogy segítse ezt a folyamatot! A beszédzavarok okainak tisztázása után a diagnózis és a fejlesztési terv felállítása, a szakszerű terápia, a sok-sok szorgalom, a megértő környezet segíthet a problémák kompenzálásában. 16
Általában mindenkit, akinek valamilyen beszédzavara van, a köznyelvben beszédhibásnak neveznek, függetlenül a probléma súlyosságától. A beszédhiba nem más, mint a beszédfejlődési zavar enyhe formája, amely a minél korábbi életkorban nyújtott szakszerű segítségadással javítható (ilyen pl. az egyes hangzókhoz kapcsolódó torz ejtés, vagy egy bizonyos hang mással való felcserélése: pl. kakas helyett tatas, répa helyett jépa). Ezzel ellentétben a beszédfogyatékosság a beszédfejlődési zavar súlyos formája, amely csak intenzív és szakszerű segítségnyújtással javítható. A sikeres élethez hatékony verbális kommunikációra van szükség. Ha a gyermek beszéde sérült, akadályozott, akkor eleve hátrányos helyzetben van a többiekhez képest. Nemcsak nehezebben fejezi ki magát, hanem nehezebben tud kapcsolatot teremteni, nehezebben tud helyzeteket értelmezni és azokban adekvátan viselkedni. A beszédfejlesztés során nő a diákok kommunikációjának hatékonysága, és nő az önbizalma is: közlékenyebbekké és sikeresebbekké válnak. Mindez a pozitív hatás még erősödhet abban az esetben, ha a gyermek fejlesztése, tanítása, nevelése-oktatása az együttnevelés keretei között valósulhat meg. 2. A látássérülés legfontosabb jellemzőinek bemutatása A Magyarországon használatos definíció megegyezik a WHO által használttal. Eszerint: látássérültnek az a személy tekinthető, akinek jobbik szemén maximális korrekcióval mérhető látásélessége az ép látás 30%-a vagy annál kevesebb, illetve 20 fokos vagy annál szűkebb a látótere. A látássérülés tág kategória, de alapvetően két, oktatási szükségleteiben meglehetősen eltérő csoportot foglal magában. A látásukat teljesen elvesztettek csoportját vakoknak nevezzük. Aliglátók több helyen gyakorlatilag vakoknak tekintettek azok, akik az ép látás 10%-áig terjedő látásmaradvánnyal rendelkeznek. Látásmaradványuk, amely a fényérzéstől a nagyalakú mozgó tárgyak felismeréséig terjedhet, segítheti őket a tájékozódástól kezdve a mindennapi élet sokféle tevékenységében. A 10%-nál kevesebb látást is jól lehet hasznosítani, de a tapintásos ismeretszerzés számukra fontos marad. A gyengénlátás itt említett alsó határán a szelekciónak (a beiskolázásnak) döntő szempontja lehet a közelnézésben nyújtott teljesítőképesség. Az iskolai munka túlnyomórészt a közeli látást veszi igénybe az olvasás és az írás használatával. Tehát a döntő kérdés az, hogy a gyermek képes-e a látó típusú ismeretszerzést a művelődés eszközeként hosszú távon is hasznosítani? 17
A gyengénlátás klasszikus határértékeinek a 10 30% közötti látásmaradvány tekinthető. Országonként előfordulhat a határértékek néhány százalékos fel- és lefelé történő kiterjesztése. Fontos szabály, hogy a számértékeket rugalmasan kell kezelni, és egyéni megítélés szerint lehet valakit bármelyik kategóriába besorolni. A beiskolázás, iskolaváltás szempontjából meghozandó döntést ugyanis nemcsak a látásélesség befolyásolja, hanem a gyermek vagy a fiatal egész személyiségéből és egyéb adottságaiból eredő sajátosságok segítő vagy hátráltató szerepe (életkor, általános idegrendszeri, értelmi állapot stb.). A látásélesség (az éleslátás értéke) mellett nem elhanyagolhatóak az alábbi jellemzők sem, amelyek a csoportba sorolást tovább nehezíthetik: Mikor keletkezett a látássérülés? Milyen okból jött létre a szembetegség? Mi a prognózisa: javuló, stagnáló, esetleg romló jellegű-e? Fennáll-e látótérszűkület is? Színtévesztés vagy színvakság csatlakozik a kórképhez? Milyen a környéki (perifériás) látás? Milyen fokú kontrasztérzékenység? Stb. 3. A mozgáskorlátozottságról Gyógypedagógiai szempontból mozgáskorlátozottnak nevezzük azokat a személyeket, akik a tartó vagy mozgató szervrendszer struktúrájának vagy funkciójának sérülése/hiánya következtében, a fizikai teljesítőképesség megváltozása miatt az életkori tevékenységek végzésében maradandóan korlátozottak, nevelésük, személyiségfejlődésük átmenetileg vagy tartósan speciális feltételeket, eljárásokat igényel. A maradandó mozgásbeli állapotváltozás az élet bármely szakában felléphet. Lehet veleszületett vagy későbbi életkorban szerzett, ami baleset vagy betegség következtében a megtanult mozgásfunkciók részleges vagy teljes elvesztését jelenti, tehát más életminőség alakul ki. A mozgáskorlátozottság okai között említhetjük a genetikai problémákat, a vírusos, gyulladásos folyamatokat, az anyagcserezavarokat, a daganatos megbetegedéseket, szülés közben történt sérüléseket stb. 18
4. A nagyothalló gyermek és az integrált nevelés A hallássérült gyermekek fejlesztésének, nevelésének végső célja az integrált körülmények közötti nevelés feltételeinek biztosítása. A halló környezet gazdagabb beszédpéldája fejleszti a gyermek kommunikációját. A beszélő környezet a gyermeket erősen készteti a beszédre, és erőfeszítésekre sarkallja, ami által beszédkésztetése jobb lesz. A halló társakkal való együttlét magasabb beszédszintet eredményezhet. Ugyanakkor ebben a környezetben a jelelés és a túlzott gesztusok használata teljesen háttérbe szorul. A szociális kontaktus a halló gyermekekkel, az ő magatartásmintáinak példája pozitív változásokat eredményezhet a gyermek személyiségében. A folyamatos kapcsolat megfelelő frusztrációs tolerancia kialakulásához vezethet. A gyermekek ebben a környezetben nagyobb önállóságra tehetnek szert, világosabban látják saját teljesítményüket, ami reálisabb önértékelés kialakulásához vezethet. Ha a nagyothalló gyermek életútját a szövegértés, szövegalkotás kompetenciái szempontjából elemezzük, akkor tudnunk kell, hogy akkor lesz sikeres az integráció, ha az integrált gyermeknél: 4.3.1. jó a beszédértési szint, érthető a beszéd; 4.3.2. a szociális érettség, önállóság, motiválhatóság, nyíltság életkori sajátosságokból adódó fejlettségi fokán áll; 4.3.3. a jó nyelvi tanulékonyság képességével rendelkezik; 4.3.4. szövegértési képessége az életkori és egyéni sajátosságaihoz mérten megfelelő szinten van; 4.3.5. legalább átlagos tanulási képesség birtokában van; 4.3.6. megfelelő, jól beállított a hallókészüléke (a hallásveszteség mértéke nem kritérium); 4.3.7. a hallókészülék viselés fontosságát elfogadja, a hallókészülék folyamatos viselése tudatos és szükségszerű számára; 4.3.8. az integráció előtti kompetencia alapú fejlesztésben vett részt. Az integrációs folyamat legfontosabb tényezője a gyermek, akit befogadnak, illetve a gyermekközösség, amelyik befogad. Az integráció pozitív hatása lemérhető a befogadó közösség számára is, hiszen a halló gyerekek és szüleik állandó konfrontációja a hallássérülés tényével növeli beleérzőképességüket, toleranciaszintjüket. Ugyanakkor a pedagógust munkája során folyamatos módszertani megújulásra sarkallja, és ezért a jobb teljesítmény eléréséhez állandóan bővítenie kell pedagógiai repertoárját. 19
A sajátos nevelési igényű gyermekkel történő differenciált bánásmód az osztálytársak számára is többet nyújthat a tananyag feldolgozása és megértése során. A hallássérült gyermekek integrációjának számos szubjektív tényezője van, amelynek lényeges elemei: a pedagógus(ok) hozzáállása, módszertani tudása, a gyógypedagógus segítsége, az osztálytársak viszonyulása, a család aktív együttműködése. 5. A pszichés fejlődési zavar jellemzése A speciális nevelési szükségletű gyermekek között a hiperkinetikus zavart és a magatartás-zavart mutató diákok közös jellemzője, hogy ép intellektusúak, akik az iskolai munkát akaratukon kívül, többnyire szándékuk ellenére megnehezítik, esetenként lehetetlenné teszik viselkedésükkel, a szabályok figyelmen kívül hagyásával, alacsony tanulási motivációjukkal. Gyakran társul tanulási zavar (általában diszlexia, beszédfejlődési és beszédértési zavar) vagy depresszió a sérüléshez. Szélsőséges formáival a többségi iskolák pedagógusai ritkán találkoznak, enyhébb megnyilvánulásaikat azonban egyes adatok szerint az iskoláskorú gyermekek egytizedénél megfigyelhetjük. Ezeknek a zavaroknak az oka nem tisztázott, ugyanakkor már óvodáskorban diagnosztizálhatók, de a gyerekek tünetei a gyakran az óvodánál kisebb szabadságot nyújtó és elmélyültebb munkát megkívánó iskolába való belépéskor erősödnek fel. A probléma felismerése nem egyszerű, ennek felelőssége nem hárulhat csupán az osztálytanítóra. Az alábbiakban mégis a felismeréshez és a befogadó iskolákban folyó tanításukhoz-nevelésükhöz szeretnénk a pedagógusoknak segítséget adni. Fontos tudni, hogy megfelelő környezet kialakításával, a sérülésnek megfelelő bánásmóddal és elfogadó, szeretetteljes légkörrel hatalmas eredményeket érhetünk el e gyermekeknél. Ez a pedagógusnak hatalmas sikerélményt jelenthet, jó tulajdonságaikat, adottságaikat kihasználva pedig az osztályt színesíteni tudják. A magyar terminológia nem egységes, mi a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában szereplő elnevezéseket használtuk. 20