A Biztos Kezdet modellkísérleti program tapasztalatai, kiterjesztésének lehetıségei

A Biztos Kezdet modellkísérleti program tapasztalatai, kiterjesztésének lehetıségei A Biztos Kezdet (Sure Start) elnevezéső programot az 1990-es évek végén az Egyesült Királyságban hozták létre a gyermekszegénység és a gyermekek társadalmi kirekesztettségének csökkentése érdekében. A program keretében hátrányos helyzető településeken, illetve településrészeken integrált egészségügyi, oktatási és személyes szociális szolgáltatásokat nyújtanak 4 éven aluli gyerekeknek és családjuk részére, az iskoláskor elıtti esélykülönbségek hatásának mérséklése, kiegyenlítése céljából. Hazánkban az 1997. évi XXXI. törvény szerint a gyermekek alapvetı joga, hogy családban történı nevelkedésükhöz, képességeik, készségeik minél teljesebb kibontakoztatásához segítséget kapjanak. Ugyanakkor a gyermekeket szolgáló ellátórendszer csak részben képes ezt megadni: kistelepüléseken hiányzik, vagy csak minimális szinten mőködik a gyermekes családokat támogató szolgáltatások jelentıs része (Eszik, 2006). A szülık ezeken a településeken nem kapnak megfelelı segítséget gyermekeik nevelésében; a napközbeni ellátások hiánya miatt munkaerıpiaci esélyeik minimálisra csökkennek. A fejlıdési lemaradással küzdı gyerekek esetében sokszor elmarad a szükséges korai fejlesztés, a problémák csak az iskolakezdéskor derülnek ki. Így a program feladata olyan helyben elérhetı szolgáltatások biztosítása, melyek elısegítik a gyerekek szociális és érzelmi fejlıdését, egészségi állapotának javítását, tanulási, nyelvi képességeik fejlesztését, a családok és közösségek megerısítését (Szomor, 2006). A Biztos Kezdet magyarországi adaptációja 2003-ban kezdıdött öt modellkísérleti program keretében: Vásárosnaményban és környékén, Csurgón és társult településein, valamint Ózdon, Gyırben és Budapest, Józsefvárosban. 2006 decemberében és 2007 januárjában a Gyermekesély program számára információkat győjtöttem az eddig mőködı Biztos Kezdet kísérleti modellprogramokról, a 2003 óta lezajlott elsı három pályázati szakasz eseményeirıl és eredményeirıl, a program kiterjesztésének megkönnyítése érdekében. A Vásárosnamény és környékén mőködı, a csurgói és az ózdi programot ismertem meg részletesen, az ott dolgozó munkatársakkal készítettem csoportos helyzetben interjút. Vásárosnamény, Csurgó és a hozzájuk társult falvak periférikus helyzető kistelepülések, így feltételeztem, hogy az itteni tapasztalatok könnyebben kiterjeszthetık lesznek más kistelepülésekre. Ózdon szinte kizárólag roma családokkal dolgoznak, és a legsokszínőbb, az eredeti angliai Sure Starthoz legközelebb álló programot hozták létre, így ennek a tapasztalatai is rendkívül fontosak lehetnek. Nem látogattam meg személyesen a két nagyvárosi, lakótelepi környezetben mőködı programot, a mivel itt a település jellegébıl fakadóan olyan sajátosságok mutatkozhatnak, melyeket nehezebb átvinni kis falvakra. A modellkísérleti programok mindegyike hátrányos helyzető településeken, településrészeken zajlik, ahol a rendszerváltás elıtti iparágak, megélhetési formák 1

megszőntek, a régió egésze hatalmas gondokkal küzd, az önkormányzatok csıdben vagy csıd-közeli állapotban vannak, és nem látszik, hogy milyen külsı források lennének bevonhatók a helyzet orvoslása érdekében. A munkanélküliség mindhárom területen nagyon magas, munkahelyek helyben, vagy a közelben egyáltalán nincsenek. Az aktív korú népesség elenyészı töredéke rendelkezik legális munkával, nem hivatalos idénymunka is csak tavasztól ıszig, kiszámíthatatlan módon és feltételekkel fordul elı. A kisgyerekes családoknak szóló szolgáltatásokat a helyi önkormányzatok egyáltalán nem, vagy csak minimális szinten tudják mőködtetni. A közös jellemzık ellenére a különféle helyszíneken nagyon eltérı programokkal találkoztam. 1. Alapvetı mőködési adatok Meglehetısen nehéz a programokkal kapcsolatos alapvetı mőködési adatokhoz jutni, mivel nem önállóan, hanem más szervezet infrastruktúrájára épülve, azok tevékenységével szorosan összefonódva mőködnek. Ugyanezt erısítik a személyi átfedések: egy községet kivéve a Biztos Kezdet munkatársai valamilyen segítı, vagy közoktatási intézmény, esetleg a helyi önkormányzat alkalmazottai, így sokszor összemosódik a munkakörük részeként, valamint a program keretében végzett tevékenységük. A program személyzetében több változás történt az elmúlt három évben, de a gesztor intézmények szintjén még gyakoribbak a változások. A többcélú kistérségi társulások megalakulásával még egy olyan látszólag egyszerő kérdésre is, hogy milyen szervezet a program mőködtetıje, más választ kaptam volna decemberben, mint januárban. A 2003-as indulás óta többször átszervezték a program felett az intézményeket, így van olyan település, ahol három éves fennállása óta már a harmadik gazdája van a Biztos Kezdetnek. Vásárosnaményben a többcélú kistérségi társulás a program hivatalos megvalósítója, a tevékenység a városon kívül környékbeli kisfalvakban: Nyírmadán, Lónyán, Beregdarócon és Gemzsén folyik. A kis falvak mindegyike ugyanannyi pénzt kap a programból, munkájuk sokszor hasonló, de gyakorlatilag nem kapcsolódik egymáshoz. A koordinátor rendezi a pénzügyeket, a minisztérium felé beszámol, alkalmanként szakmai találkozókat szervez az egyes programokban dolgozóknak, de ezek alapvetıen egymástól függetlenül mőködnek. Ózdon a Biztos Kezdet programot a családsegítı szolgálat indította el, amihez annak idején hozzá tartozott a gyermekjóléti szolgáltatás, valamint a két családok átmeneti otthona is. 2005. január 1-ével egy gyermekjóléti intézménnyé integrálták a bölcsıdét, a két családok átmeneti otthonát, illetve a gyermekjóléti szolgáltatást; a családsegítés viszont átkerült a területi gondozási központhoz. 2007. január 1-étıl a többcélú kistérségi társulás tagjai lettek mindezen intézmények, így jelenleg a kistérségi gyermekjóléti intézmény a program gazdája. Ózdon a város többi részétıl elkülönülı, erısen slumosodott városrészben indult el a Biztos Kezdet. A telep egykor gyári vezetıknek, illetve munkásoknak épült, ma már azonban kizárólag roma lakosság él itt. A terület kiválasztásakor fontos szempontot jelentett, hogy a családok, illetve a programok viszonylag jól megközelíthetıek legyenek. A két helyi óvodában és a családok átmeneti otthonában folyik ma is a program, de belsı arányai a kezdetekhez képest átrendezıdtek. A programba bevont terület határait a helyben lakók jól ismerik, ugyanakkor ez nem esik egybe olyan hivatalos körzethatárokkal, mely alapján rendszeres adatgyőjtés történne pl. az itt élı 2

családokról, gyerekrıl, stb., így nem rendelkezünk átfogó adatokkal a program számára kijelölt terülten élıkrıl, életkörülményeikrıl. Csurgón a családsegítı és gyermekjóléti szolgálat volt az eredeti közremőködı, jelenleg a szolgálat munkatársaiból alakult civil szervezet. Ez lehetıvé teszi a helyi politikai változások hatásának kivédését, valamint a pályázaton nyert pénzek elkülönítését (ezek így nem folynak bele a kistérség költségvetésébe, ami a hozzáférést nehezíti). A pályázatba való bekapcsolódással a munkatársak elsısorban az intézmény lehetıségeit kívánják bıvíteni: olyan szolgáltatás-spektrum kiépítésére törekednek, mely minden korosztályt, és jellemzı probléma-csoportot el tud érni. A kisgyerekes családoknak nyújtott prevenciós szolgáltatásaikat úgy tekintik, mint a Biztos Kezdet program részét. Véleményük szerint optimális esetben a gyermekjóléti szolgálatoknak kellene ilyen szolgáltatásokat nyújtaniuk, de ezek a jelenlegi helyzetben, az adott feltételek között erre nem képesek. A 18 településnek szolgáltatást nyújtó családsegítı és gyermekjóléti intézmény, mint a Biztos Kezdet program megvalósítója messzemenıen megpróbál hatást gyakorolni arra, mi történjék e téren a kis falvakban. A programok azonban a helyi lehetıségektıl függıen a hozzájuk tartozó településeken is nagyon különbözıek. A programok részben valamilyen önkormányzati intézményben (óvoda, családsegítı és gyermekjóléti szolgálat), részben az önkormányzat által rendelkezésükre bocsátott helyiségben (pl. az önkormányzat régi, használaton kívüli tárgyalója) mőködnek. Ezeknek a rezsiköltségét többnyire a helyi önkormányzat fizeti, de ebben sem teljes az egység. Zákányban (Csurgó térsége) kaptak ugyan helyiséget az önkormányzattól, de ahhoz, hogy ezt mőködtetni lehessen, jelentıs pénzmennyiségre lenne még szükség. Ezért ott valamilyen stabilabb finanszírozású, normatívával rendelkezı programmal (családi napközi) próbálják összekapcsolni a Biztos Kezdetet. A programok megfelelı felszerelés vásárlására (játékok, játszószınyeg, stb.) az elsı pályázati körben viszonylag jelentıs összeget fordíthattak, és fontos tárgyi adományokat kaptak a helyi önkormányzattól, illetve magánszemélyektıl. Ezek általában nem nagy értékő, az adott helyen használaton kívül lévı, de a program számára nagyon fontos berendezési és használati tárgyak: szınyegek, bútordarabok, játékok, edények, stb. A késıbb bekapcsolódóknak ezt saját forrásból kellett biztosítaniuk. A program kiterjesztése során alapvetı fontosságú lesz a helyi önkormányzatok megnyerése, érdekeltté tétele, feladatvállalása a programmal kapcsolatban. Ugyanakkor az önkormányzati intézmények nehézkességük, helyi politikai érdekeknek való kiszolgáltatottságuk miatt a települések egy részében nem tudnának a legjobb megvalósítói lenni a Biztos Kezdetnek. Ilyen esetben fontos szerepet kaphatnának az önkormányzattal együttmőködı civil szervezetek, melyek rugalmasabb célmeghatározásuk, gyorsabb reagáló képességük miatt jobban tudnak alkalmazkodni a környezet változásaihoz. A civilek forrásai viszont általában nem elegendıek ahhoz, hogy önállóan mőködtessék a programot, így a helyi önkormányzat részvételére mindenképpen szükség van. Több helyen jól mőködött az a modell, melyben egy minden gyerekes család számára szolgáltatásokat nyújtó, nem stigmatizáló intézmény (pl. óvoda) szolgáltatásait bıvítették ki a Biztos Kezdet programmal. A következı idıszakban a szakmai minimumok meghatározásán kívül szükséges lenne a mőködési feltételek minimumát is megállapítani, és meghatározni azt is, hogy mi az, amit helyi forrásokból mindenképpen biztosítani kell a program számára. 3

Amennyiben a jövıben integrált óvodai, bölcsıdei szolgáltatások kialakítására kerülne sor, akkor kézenfekvı lenne a Biztos Kezdet programot lehetıség szerint ezekhez az intézményekhez kapcsolni. Így a jelenleginél sokkal szélesebb körő, a családok szükségleteihez jobban igazodó szolgáltatások lennének kialakíthatók, melyek azonos helyen és idıben elérhetıek. A kistelepüléseken mőködı kevés intézmény sokszor más, helyben nem létezı intézmény funkcióinak egy részét is ellátja, így például az óvoda fontos segítı, közösségszervezı, közmővelıdési funkciókat is betölt (lásd késıbb az ırtilosi óvoda leírását). Az eredeti angliai Sure Start programban a Child Centre-ek szintén olyan integrált szolgáltatásokat nyújtó intézmények, melyek a napközbeni gyermekfelügyelettıl kezdve a szülık segítésén és oktatásán át szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatások széles körét nyújtják az adott lakóközösségben élı bármely gyermekes családnak. A Sure Start irányítását néhol teljesen, másutt részlegesen integrálták a Child Centre-ekévek, ismét másutt az irányítás párhuzamosan, de egymással egyeztetet módon történik (http://www.surestart.gov.uk/publications/?document=1546). 2. Milyen módszerekkel próbálták meg elérni a leghátrányosabb helyzetőeket? A Biztos Kezdetet kifejezetten hátrányos helyzető településeken indították el, de nem elkülönülten a településen belül a leghátrányosabb helyzetőek számára. A stigmatizálás elkerülése érdekében több helyen tudatosan döntöttek úgy, hogy mindenki számára nyitott programot alakítanak ki, minden kisgyermekes családot meghívnak. A megkérdezett kollegák egyetértettek abban, hogy a Biztos Kezdet a legjobb hatást akkor éri el, ha integrált módon szervezik meg. Úgy tőnik, a családok kezdetben a már régebben fennálló személyes kapcsolatok, a személyes invitálás erejével nyerhetık leginkább meg a programban való részvételnek, de késıbb a jó tapasztalatok, a rendszeresség miatt beépül az életükbe, számítanak, készülnek rá, a különféle foglalkozások strukturálják a gyakran nehezen tagolható és beosztható idıt. Lónyán (Vásárosnamény környéke) egy felméréssel kezdıdött a program, ahol az önkormányzat szociális ügyintézıje, egyben a program munkatársa összeírta a 0-6 éves gyerekeket a községben, és a helyi lelkész házaspárral végigjárták a hátrányos helyzető családokat. A találkozás célja egyrészt a szükségletek felmérése, másrészt a személyes invitálás volt a programban való részvételre. Beregdarócon (Vásárosnamény környéki kis település) a szociális munkás házról házra járva, a kisgyerekes családokat felkeresve szerezte meg a szükséges felszerelést, de látogatása során egyben ismertette a program nyújtotta lehetıségeket, és meghívta a családokat. Csurgón a gesztor gyermekjóléti és családsegítı szolgálat úgy tekintette, hogy a leghátrányosabb helyzetőekkel úgyis ık foglalkoznak, nekik próbáltak újabb szolgáltatásokat nyújtani. A Csurgóhoz tartozó İrtiloson azonban, ahol a helyi óvoda a Biztos Kezdet megvalósítója, minden kisgyerekes családnak ajánlottak szolgáltatást, nem csak a hátrányos helyzetőeknek. Ózdon a kiválasztott területen mindenki erısen hátrányos helyzető, így a könnyebben elérhetı, az óvodával, gyermekjóléti szolgálattal jobban együttmőködı családokat vonták be a programba. Itt is a jó személyes kapcsolat segített a legtöbbet: az óvónıvel (aki esetleg a szülı óvó nénije is volt), vagy a gyermekjólétissel elızıleg kialakult, bizalmon alapuló kapcsolat. 4

Néhány esetben a foglalkozások során kapható élelmiszer-, vagy tisztasági csomagok, szendvicsek, fényképek, stb. is jelentıs vonzást gyakoroltak. A csomagok hírére azonban olyan emberek is megjelentek, akik egyébként nem vettek részt a programban, így a rendszeres konfliktusok miatt a kollegák rövid idı múlva feladták ezt a gyakorlatot. A programok során történı megvendégelés azonban egyértelmően pozitív hatású, esetleg pótolja az elmaradt reggelit, alkalmat ad az étkezési szokásokról való beszélgetés kezdeményezésére. A becsalogatáshoz tartozik az is, hogy a foglalkozás során készült rajzokat, játékokat, kisebb tárgyakat a gyerekek hazavihetik. A közösen átélt eseményekrıl készített fényképek ajándékozása is egyértelmően motiváló tényezınek bizonyult. Olyan családok is hozzájutnak így a gyerekükrıl készült fényképekhez, akik egyébként ezt nem engedhetnék meg maguknak. A kiskori képek, és az általuk felidézett történetek az identitás alakulásának fontos forrásai, a család folytonosságának érzését közvetítik; a jól sikerült pillanatok késıbb újra átélhetık. A fényképezést ebben a formában érdemes tudatosan és rendszeresen alkalmazni a program kiterjesztése során is. A több kisgyermeket nevelı családoknál nehézséget jelent a különbözı életkorú gyerekek eltérı szükségleteinek, napi idıbeosztásának összeegyeztetése. A különféle programoknak jól kell illeszkedniük a gyerekek napirendjéhez, illetve a másféle szolgáltatások elérhetıségéhez. A gyerekek ebéd utáni alvásideje miatt általában a délelıtti órák tőntek a legalkalmasabbnak a foglalkozásokra. Ózdon viszont, ahol a program elsısorban óvodáskorú gyerekeknek és családjuknak szólt, a délutáni idıpont volt megfelelıbb. Lónyán a foglalkozásokat összekapcsolták a védını fogadóidejével, így ez a szolgáltatás ugyanazon a helyen, ugyanabban az idıben elérhetı. A családok elérését néha megnehezítik a falun belüli ellentétek. Ha a helyi lakosság valamilyen konfliktus mentén élesen megosztott, akkor az egyik csoportba tartozó családok bevonása jóformán egyértelmően kizárja a másikba tartozókat. Ahol a településen erıs a szegregáció, ott ezen a program alig tud változtatni, kiváltképp, ha az iskola is szegregáltan mőködik. A leghátrányosabb helyzetőek részvételét a programban sok tényezı nehezíti. A gyerekeknek nincs megfelelı ruhájuk, cipıjük, általában hiányzik a babakocsi is. Kisgyerekekkel nehéz közlekedni, fıként télen, rossz idıben. A falu távolabbi részein élıknek - ha jár is a busz - sokszor nem telik jegyre. Az iskoláskorúnál kisebb gyerekek felkészítése arra, hogy valahova elmenjenek, olyan erıbefektetést igényel, melyre nem szocializálódtak a generációk óta munkanélküli szülık. Ez a legnehezebb akadály, amit a program szervezıi nagy erıfeszítésekkel, alkalomszerően tudnak csak leküzdeni. A gyerekek szempontjából azonban ez a legmegfelelıbb idıszak a segítı beavatkozásokra. A program kiterjesztése során mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a helyszín közel legyen a lakóhelyhez, ellenkezı esetben olyan nehézségekkel kerülnek szembe a családok, ami jóformán lehetetlenné teszi részvételüket. Az angol programban a babakocsival bejárható távolság az egyik legfıbb szempont a körzetek kialakításánál, ezt nálunk is mindenképpen érdemes betartani, és inkább több helyen kisebb, a lakóhelyhez közeli programot mőködtetni. Ózdon láttam erre jó példát: kezdetben egy központi helyszínen szervezték a programot, de ide nehezen tudott eljutni a családok egy része, így a folytatást átvitték a két helyi óvodába, amely kisgyerekekkel sokkal könnyebben megközelíthetı. 5

Több kisgyerekkel nehéz elindulni otthonról, még jól mőködı, különös nehézséggel nem küzdı családoknak is. Olyan családokban, amelyek tartósan beteg, vagy sérült gyereket is nevelnek, esetleg a szülıi feladatok ellátása bármilyen okból nehezített (nagyon kicsi a korkülönbség a gyerekek között, a szülı tartósan beteg, fogyatékkal él, stb.), a programban való részvétel meghaladhatja a család erejét. Ilyen esetekben egyénileg kellene felmérni, hogy a családnak milyen segítségre van szüksége ahhoz, hogy ha szeretne, részt tudjon venni a programban, bevonhatók-e természetes segítık (szomszédok, rokonok, stb.), illetve milyen források állnak helyben rendelkezésre. Vásárosnamény környékén néhány alkalommal elıfordult, hogy az önkormányzat kisbuszával segítették a családok eljutását a programra. Így olyanok is szívesen eljöttek, akik ezt másképp nem tudták megoldani. Több helyen felmerült, hogy önkéntesek segíthetnének az elindulást megelızı idıszakban, illetve a közlekedésben azoknak a családoknak, akiknek ez a szokottnál is nagyobb nehézséget jelent, de az ötlet megvalósítására eddig még nem került sor. Ez a segítség viszont véleményem szerint alapvetı fontosságú lenne a legnehezebb helyzető családok elérésében. A leghátrányosabb helyzetőek elérésében kiemelkedı szerepet játszhat a családok felkeresése otthonukban. Ez lehet az elsı lépés, amitıl a nehézségekkel küszködı szülı kevésbé érzi egyedül magát, több önbizalomra tesz szert, és szülıként jobban boldogul. Néha több látogatásra van szükség ahhoz, hogy a család bármilyen segítséget el tudjon fogadni. Fontos, hogy a látogató képes legyen újra visszamenni, érzékeny legyen arra, hogy a szülı miért nem akar/tud a programban részt venni. A legrosszabb helyzetőek részvételhez tárgyi eszközökre: az évszaknak megfelelı ruházatra, cipıre, babakocsira, stb. is szükség van (a jobb helyzető családokban is felruházzák a gyereket, mielıtt óvodába, iskolába megy). A legszegényebbek esetében biztos, hogy egyszeri segítség nem elegendı ezen a téren, hiszen a rossz lakáskörülmények, a mosási, szárítási lehetıségek szőkössége, esetleg a szülık hiányzó háztartásvezetési készségei miatt ezekben a családokban a ruhák sokkal gyorsabban kopnak, használódnak el. Elıfordul az is, hogy a jobb darabokat elcserélik élelmiszerre, tüzelıre, más sürgetıen szükséges dolgokra. A legrosszabb helyzetőek esetében ezeknek a tárgyi eszközöknek a család méltóságát tiszteletben tartó módon történı biztosítása elengedhetetlen feltétel. Egy másik, ugyanilyen fontos feltétel a szakemberek képzése és folyamatos támogatása. A programban részt vevı kollegák egy része semmilyen képzést nem kapott a legrosszabb helyzető családok mőködésével, elérésével kapcsolatban, legfeljebb személyes tapasztalataik vannak ezen a téren. Szakmai sikertelenségükért (ami esetleg a nem elegendı, vagy nem megfelelı segítség eredménye) néha a családokat okolják. Ezért a program munkatársainak szükségük lenne olyan képzésre, mely egyrészt felkészíti ıket az említett családok mőködésmódjának szélesebb összefüggések mentén való megismerésére, másrészt segíti ıket hatékony elérési stratégiák kialakításában. A programot mőködtetı kollegáknak emellett mindenképpen szükségük van arra, hogy saját munkájukra rendszeresen, szervezett keretek között reflektálhassanak, felmérhessék beavatkozásaik hatását, ne maradjanak egyedül azokkal az olykor nagyon súlyos problémákkal, melyekkel a legrosszabb helyzető családokkal folytatott munka során szembesülnek. 3. A bevont gyermekpopuláció jellemzıi 6

Nagyon nehéz megbecsülni a programban részt vevı családok, gyerekek számát. A családok folyton cserélıdnek, ahogy a gyerekek kinınek a programból, valamint a különféle foglalkozásokon, rendezvényeken résztvevık száma is rendkívül változó. Megjelenésük a rendszeres programok esetében is ingadozik az idıjárástól, a gyerekek egészségi állapotától, stb. függıen. A pályázati programmal kapcsolatos beszámolók sokszor nem reális adatokon alapulnak. Nem készült olyan nyilvántartás, melyben pontosan vezetnék, hogy melyik programon pontosan ki vett részt, így nem állapítható meg, hogy a megjelenı családok összetétele, lakásviszonyai, jövedelmi helyzete, a gyerekek fejlettsége, stb. eltér-e a település többi kisgyerekes családjának hasonló jellemzıitıl, illetve történt-e olyan változás, mely összefüggésbe hozható a Biztos Kezdettel. A bevont gyermekpopuláció életkora különbözik az egyes helyszíneken: Ózdon kezdetben az óvodás korúakkal foglalkoztak elsı sorban, csak a legutóbbi pályázati ciklus során kerültek a figyelem középpontjába a 0-3 évesek; a negyedik ciklusban a programba bevont családok köre is változott. Vásárosnaményban és környékén viszont a 0-3 éveseket próbálják elérni, a 3. életévüket betöltött gyerekek nem vesznek már részt a programban, hanem óvodába járnak (ezt a program eredményének tekintik). A bevont gyerekpopulációról a fent leírt hiányok miatt elsısorban a programban közremőködı szakemberek tapasztalatai alapján kaphatunk képet. Kis településeken az ott élı szakemberek jól ismerik más családok helyzetét, és mindennapi helyzetekben figyelhetik meg a gyerekek fejlettségét. Ugyanakkor lehetséges, hogy a megkérdezett kollegák a számukra megrázóbb eseteket mondták el az interjú során, így elbeszélésükbıl a leghátrányosabb helyzetőekrıl kapunk képet. Annyi bizonyos, hogy mindhárom helyszínen a rendszeres foglalkoztatás hiánya a családok, és így a gyerekek életére is messzemenıen rányomja a bélyegét. A tartós munkanélküliség nyomán kialakuló szegénység hatása jól megragadható a rendkívül rossz lakáskörülményekben. A programban részt vevı gyerekek egy része olyan körülmények között él, ahol az egész család élete egy helyiségben folyik, mindenki egy ágyban alszik, hiányoznak az elemi higiénés feltételek, a jobb helyzető családoknál szokásos bútorok és berendezési tárgyak, játékok, könyvek, a személyes tér és idı; mindennek mértékét és elıfordulási gyakoriságát azonban nem tudjuk. Ezek a hiányok a gyermekek fejlıdését messzemenıen befolyásolják. A programban dolgozók tapasztalatai szerint az újonnan bekapcsolódó kicsik sokszor nem tudják, mire valók a tisztálkodási eszközök, játékok, rajzeszközök, könyvek, stb. Számukra a Biztos Kezdet jelenti azt a terepet, ahol ezekkel a tárgyakkal elıször találkoznak, használatukat valamelyest elsajátítják. A program során azonban nagyon sok esetben nem csak azok a hiányok kerülnek felszínre, melyeket a gyerek átélt, hanem azok is, melyeket annak idején a szülı szenvedett el. A programban részt vevı szülık közül nagyon sokan kényszerbıl, saját fejlıdési szükségleteiket háttérbe szorítva gyermekként is dolgoztak, kistestvérre vigyáztak, és maguk is nagyon korán gyereket szültek. A foglalkozások során anélkül hogy ennek tudatában lennének saját hiányaikból is megpróbálnak pótolni valamit. Ennek általában jó hatása van a szülı-gyerek kapcsolatra: néha otthon is folytatják a klubban elkezdett tevékenységet. Az a szülı, aki a Biztos Kezdet foglalkozásain maga is játszhatott, nem tekinti már ezt haszontalan, semmirevaló, tiltandó tevékenységnek, hanem engedi játszani a gyermekét. A terjesztés során nagyon fontosnak tartom, hogy a program olyan tárgyi környezetben folyjon, ahová a viszonylag jobb helyzetben élıkisgyermekes családok is szívesen mennek (hasonlóan az óvodákhoz). 7

A gyermekek esetleges fejlıdésbeli lemaradásról a szülık a program keretében spontán módon is tudomást szereznek, ahogy összehasonlítják saját gyermeküket más, vele egykorú gyerekkel. Fontos azonban, hogy ez ne legyen a véletlenre bízva. Az elsı modellprogramok tapasztalatai szerint nem elég, hogy a szakemberek jelzik a szülınek a gyereknél tapasztalható fejlıdésbeli késést, és javasolják valamilyen általában csak városban megtalálható szolgáltatás (logopédus, stb.) igénybe vételét. A családok egy része, épp a fent leírt nehézségek miatt nem jut el oda, ahol megfelelı segítséget kaphatna. Valószínő, hogy például szőrı programok helybe hozásával, a fejlıdést segítı helyzetek teremtésével, esetleg célzott gyakorlatok végzésével (amit szakember határoz meg, de alkalmazására a program keretében a szülı is megtanítható) ezekbıl a hiányokból sokat lehetne csökkenteni. Hosszabb távon a program helyi mőködtetıinek figyelemmel kellene kísérniük, hogy kik azok, akik az adott településen nem tudnak/nem akarnak részt venni a programban (holott kívülrıl úgy látszik, szükségük lenne rá), és a programot úgy alakítani, hogy ezeknek a családoknak az igényeihez, lehetıségeihez jobban alkalmazkodjon. 4. Milyen szakemberek és milyen intenzitással vesznek részt a programban? A programban állandó jelleggel részt vevı szakemberek, a helyi programvezetık és segítıik egy kivételtıl eltekintve valamennyien szociális vagy közoktatási intézmények, esetleg a helyi szociális igazgatás dolgozói, akik fıfoglalkozásuk mellett, részmunkaidıben látják el a Biztos Kezdettel kapcsolatos feladataikat, így sokszor összefonódik alaptevékenységük, és a program során végzett munkájuk. A Biztos Kezdetben alkalmazott szakemberek köre meglehetısen nagy változatosságot mutat. Nem csak az egyes helyszínek között vannak eltérések, hanem ugyanazon a helyen is sokszor átalakultak a feladatkörök. Ózdon a koordinátoron kívül egy pszichopedagógus, több óvónı, egy közhasznú munkát végzı klubnéni, az Esély Gondozóház (szenvedélybetegek ellátásával foglalkozó intézmény), valamint a családok átmeneti otthona munkatársai jelentik a program állandó stábját. Hozzájuk kapcsolódnak az egy-egy program megtartására felkért szakemberek: védınık, orvosok, a Bárka Színpad tagjai, stb. Vásárosnaményben, illetve a környékbeli falvakban hat csoportvezetıt finanszíroz a program megbízási szerzıdés alapján, és tizenkét segítıt (különbözı végzettségőek, de mind humán foglalkozásúak), két fejlesztı pedagógust, valamint logopédust. Itt felmerült az a lehetıség, hogy közhasznú munkásokat alkalmazzanak a programban, azonban erre nem kaptak a pályáztató minisztériumtól engedélyt. Megtévesztı képet ad, ha csak a program által fizetett szakembereket számoljuk, mivel a gesztor intézmény sokféleképpen mozgósíthatja saját erıforrásait. Csurgón például a családsegítı és gyermekjóléti szolgálattal különféle munkakapcsolatban lévı emberek rendkívül sokféle szolgáltatást tudnak biztosítani, a korrepetálástól a hajvágásig. A program az angliaihoz hasonlóan nem csak képzett szakembereket, hanem laikusokat is alkalmaz önkéntesként, vagy tiszteletdíjjal. Az önkéntesek nagyon elkötelezett, általában korábbi segítettbıl segítıvé váló emberek, akik könnyen és hitelesen meg tudják szólítani azokat, akik hasonló problémákkal küszködnek, mint amilyenekkel ık is korábban. Különösen fontos szerepet tölthetnek be ott, ahol a család idegenkedik a hivatásos segítıkkel való kapcsolattól. Az önkéntesek munkájára azonban a tapasztalatok szerint csak átmenetileg lehet számítani, mivel égetı szükségük van pénzkeresı tevékenységre. 8

A tiszteletdíjjal foglalkoztatott laikusok szintén nagyon motivált segítık. A csekély összegő tiszteletdíj kiszámíthatóságot, számon kérhetıséget visz munkájukba. Ózdon laikus családlátogatók járnak rendszeresen a családokhoz, ık tolmácsolják az igényeket, problémákat. Rendszeres segítséget kapnak a velük kapcsolatban álló hivatásos segítıtıl egyrészt a tapasztalt jelenségek értelmezésében, másrészt a megfelelı határok tartásában. A program kiterjesztése során cél lehet, hogy a gyerekes családok egy helyen és idıben többféle, holisztikus szemlélető szolgáltatást kapjanak. Ehhez egészségügyi, szociális, és oktatási, nevelési szakemberek folyamatos együttmőködésére van szükség: a védınıére, a gyermekorvoséra, az óvónıkére, a családsegítı és gyermekjóléti szolgálat munkatársaiéra, stb. Fontos a személyes szociális szolgáltatásokat nyújtó szakemberek részvétele a programban, azonban az ı túlsúlyuk stigmatizál. Ezért szerencsésebbnek tartanám olyan intézményhez telepíteni a programot, mely az egész korosztálynak, ill. minden kisgyermekes családnak nyújt szolgáltatásokat. A program kiterjesztésének sikeréhez az érintett ágazatok (egészségügy, szociális és munkaügy, oktatás) együttes elkötelezıdése szükséges, optimális lenne a három minisztérium közös felelısségvállalása. Az integrált bölcsıdei, óvodai ellátást is jelentısen segítené, ha megszőnne a két intézmény eltérı ágazathoz való tartozása. Az integrált mőködéshez át kell alakítani ezeknek az intézményeknek a szabályozását: ezen a szinten is helyet kellene teremteni a Biztos Kezdetnek. Az önkéntes, és tiszteletdíjas laikus segítık alkalmazása nagyon sok pozitív lehetıséget rejt magában (esetleg közhasznú munkavégzés keretében történı foglalkoztatás formájában is), de ezt megfelelı képzésnek kellene megelıznie, mely többek között kiterjed a családdal való kapcsolatfelvételre, a szolgáltatások felajánlásának mikéntjére, az esetleges veszélyek felismerésére, ezek megfelelı jelzésére, a titoktarásra, stb. Szintén elengedhetetlen a laikusoknak nyújtott folyamatos támogatás, munkájuk segítése, ellenırzése, ami szakképzett segítı feladata. A programban jelenleg korlátozott mértékben vesznek részt a munkába állást segítı szakemberek. A kiterjesztés során érdemes lenne a programnak ezt az aspektusát erısíteni. 5. Együttmőködés az egyéb szolgáltatóval A védınıkkel való együttmőködést mindenhol nagyon fontosnak tartották, mivel ık találkoznak elıször a kisgyermekes családokkal, és késıbb is rendszeres kapcsolatot tartanak velük. A programban részt vevı települések közül azonban van olyan, ahol a védınıi szolgálat sem tudott stabilan kiépülni (Gemzse). Az együttmőködés e területen is többféle formában valósult meg. Nyírmadán a védını tanácsadását részben kihelyezték a Biztos Kezdet klubba, így a különféle szolgáltatások ugyanott, ugyanakkor vehetık igénybe. Ózdon a védını a kisgyermek fejlıdésével, táplálásával, életmódjával kapcsolatos elıadásokat tartott, de hagyományos védınıi tevékenységét ettıl függetlenül végezte. Eltérıen ítélik meg a gyermekjóléti szolgálat részvételét a programban a különbözı szakemberek. A csurgóiak alapvetı kiindulópontnak tekintik a szolgálat részvételét, másutt inkább a nehézségeket hangsúlyozzák. A vásárosnaményi kollegák szerint a gyermekjólétis megjelenése kis településen stigmatizál, azt az üzenetet hordozza, hogy valami baj van a 9

családdal, a gyerekkel. A Biztos Kezdet programban azonban rendkívül fontos a stigmamentesség. Miközben a személyes szociális szolgáltatásokat nyújtók részvétele alapvetıen fontos a programban, fontos érvek szólnak az ellen, hogy a Biztos Kezdet mőködtetıje családsegítı, vagy gyermekjóléti szolgálat legyen. Az itt dolgozók probléma-centrikussága, másodlagos és harmadlagos prevencióhoz szokott munkamódja nem mindenütt illeszkedik jól a programhoz. Szintén problémák forrása lehet, hogy - fıként a több települést ellátó szolgálatok - még a törvényben elıírt feladataikat sem tudják hiánytalanul teljesíteni. Gyakran nagy a távolság az intézmény telephelye és az ellátandó falvak között, és sokszor szakképzettség nélkül, részmunkaidıben töltik be ezeket a munaköröket. Az óvodával való együttmőködés fontosságát szintén minden programban hangsúlyozták. Ózdon, Gemzsén, İrtiloson az óvoda ad helyet a programnak, illetve maga is részt vesz a megvalósításában. Kis lélekszámú településeken az óvoda fennmaradásának nélkülözhetetlen elıfeltétele a férıhelyek teljes kihasználtsága. Ez a felismerés, ha megfelelı szemléletmóddal társul, rendkívül széles spektrumú szolgáltatásokat nyújtó intézménnyé teheti az óvodát. A két ózdi óvoda, és az ırtilosi esetében jól látszik, hogy rugalmasan alkalmazkodnak a változó feltételekhez, és szolgáltatásaikat a helyben felmerülı igényeknek megfelelıen alakítják. A program keretében áteresztıbbé váltak az óvodát a családtól, a helyi lakóközösségtıl elválasztó falak: nyílt napokkal, az egész családnak szóló programokkal próbálták elnyerni a szülık bizalmát, és elısegíteni, hogy a gyerekeket minél korábbi életkorban írassák be. Az ırtilosi óvoda aktívan bevonja munkájába a családokat, közös programokat szervez szülıknek és gyerekeknek. A szülıkön kívül a kistestvérek is részt vehetnek az óvoda sokszínő munkájában, amiben kézmőves foglalkozások, kirándulások, ünnepekhez kapcsolódó kulturális események is szerepelnek. A szemléletmód, az érdekeltség, a személyes kvalitások fontosságát mutatja, hogy ugyanezt a nyitást egy hasonló helyzető, közeli településen nem sikerült megvalósítani. A program kiterjesztése során mindenképpen érdemes lenne a védınık megnyerése, hiszen kulcsszerepük lehet a szolgáltatás felajánlásában, és a kisgyerekes családokkal való kapcsolatukat fel lehetne használni a különösen sérülékeny családok elérésére. A Biztos Kezdet terepe lehet olyan különféle egészségügyi szőrıprogramoknak, melyeket a védını egyébként tanácsadás keretében végezne. Szükség lenne a közelben elérhetı gyógypedagógusokkal, esetleg korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberekkel való együttmőködésére valószínőleg utazó szolgáltatásként. Amennyiben a program helyi óvodai, bölcsıdei szolgáltatáshoz lenne valamilyen szinten kapcsolva, akkor optimális lenne, ha a családsegítı és gyermekjóléti szolgálat egy munkatársa a Biztos Kezdet helyszínén rendszeresen elérhetı lenne (hasonlóan ahhoz, ahogy a védınıi tanácsadás egy része a klubban valósul meg). Fontos lenne, hogy ezeket a szolgáltatásokat egy közös folyamat keretében, holisztikus szemlélettel tervezzék meg és igazítsák hozzá a családok igényeihez. A családok idıben történı elérésével sokféle krízis megelızhetıvé válik. A szolgáltatások integrált nyújtása során figyelembe kell venni a helyi adottságokat: munkalehetıségeket, infrastruktúrát, a családok élet- és lakáskörülményeit, stb. A program középpontjában ugyan a kisgyermekek állnak, de a hatékony szolgáltatás feltétele a szélesebb társadalmi kontextus (a család, rokonság, illetve a helyi lakóközösség, stb.) figyelembe vétele. 10

Kistelepüléseken, ahol az emberek jól ismerik egymás körülményeit, a szükségletek integrált felmérése könnyen lehetségessé válik, amennyiben a különféle szolgáltatók egyeztetik egymással szempontjaikat, megközelítésmódjukat. Ez az átfogó szemlélető tervezési és szolgáltatás-szervezési mód véleményem szerint a Biztos Kezdet programok sikerének egyik legfontosabb elıfeltétele. Ehhez azonban a jelenleg eltérı ágazathoz tartozó szolgáltatók szempontjainak egyeztetésére, közös munkafolyamatok kidolgozására lenne szükség. A Biztos Kezdet programban dolgozó szakemberek képzésének szerintem ez lenne az egyik legfontosabb feladata. 6. Mi történik a gyerekekkel? A gyerekeknek szóló sokféle program közül hasonlóan mőködnek a különbözı helyszíneken a Biztos Kezdet klubok. Itt életkoruknak megfelelı játék-lehetıséget, különféle foglalkozásokat (rajz, gyurmázás, mese, stb.) biztosítanak a gyerekeknek, eközben a szülık beszélgethetnek, vagy a gyerekekével párhuzamosan külön programon vesznek részt. Más program-elemek a szülı és a gyerek együttes tevékenységére helyezik a hangsúlyt. Vásárosnamény környékén a klub a három évesnél fiatalabb gyerekeknek szól, és legfontosabb céljának az óvodai életre való szocializálást tartják. A szülık a klub foglalkozásait babazsúrnak nevezik, amiben benne van az ünnepi jelleg, a játék, a vendégség, az együtt töltött idı öröme, az apró ajándék. Ózdon elsısorban az óvodás korosztálynak nyújtanak szolgáltatásokat, így a programok köre is az ı igényeiknek megfelelıen alakul. Mozgásos játékokat, filmvetítést, játszóházat, bábszínházat, játékkészítést szerveznek többek között. A gyerekeknek szóló programok azonban nem csak a kicsikre vannak hatással, hanem a szülıkre, a szülı-gyerek kapcsolatra, valamint a sokszor szintén jelen lévı nagyobb testvérekre is. İrtiloson a programokat úgy szervezik, hogy a szülık az óvodáskornál kisebb testvérrel együtt részt vehessenek az óvoda életében, ami változatos tevékenységi formákat jelent: gyurmázást, kirándulást, gyertyaöntést, szövést, fonást; játékkölcsönzı programot mőködtetnek, stb. Kis településeken az év legnagyobb közösségi ünnepein (falunap, szüreti bál, stb.) a Biztos Kezdet klubok több helyen önálló sátrat állítottak, és különféle programokat szerveztek, amin azonban nem csak a klubba járó gyerekek vettek részt. A lónyai klubvezetı meséli: A falunapon gyümölcsöt osztottunk a gyerekeknek, apró süteményt az én saját hozzájárulásommal. Üvegfestést csináltunk, de oda már bekapcsolódtak nemcsak a háromévesek, hanem a nagyobbak, az óvodások, aztán kıfestés, fényképek készültek, körbevettük az egész sátrat. A Biztos Kezdet egyik legfontosabb célja az óvodáskor elıtti kisgyermekek számára a fejlıdésüket leginkább elısegítı környezet biztosítása, különös tekintettel a szociális és/vagy kulturális hátrányban szenvedı gyerekek korai fejlesztésére, fejlıdésbeli lemaradásának megelızésére. Az eddig megvalósult programokban rendkívül sokféle módon, gazdag programkínálattal próbálták ezt a célt megvalósítani. Ugyanakkor nem hallottam olyan gyerekekrıl, akiknek a fejlıdése késik, akik esetében felmerült valamilyen érzékszervi károsodás gyanúja, akiknek a mozgásfejlıdése eltér a szokásostól. Valószínőtlen, hogy a 11

programba bevont településeken ne lenne olyan három év alatti gyermek, akinél ilyen probléma felmerül. Kérdés, hogy ezek a gyerekek járnak-e a Biztos Kezdet rendezvényeire, vagy valamilyen okból kimaradnak (pl. a szülı szégyelli gyermeke másságát, és ezért otthon marad). A program kiterjesztése során hangsúlyt kéne fektetni az egyéni igényekre, illetve az ehhez hozzárendelhetı szolgáltatásokra, valamint a másként fejlıdı gyerekek családjának elérésére. 7. Mi történik a szülıkkel? A szülıknek nyújtott szolgáltatások elsı típusát a Biztos Kezdet klubokban szervezett tanácsadás; kötött témájú, vagy kötetlen beszélgetések jelentik. Ilyen programokat jóformán minden helyszínen szerveznek. Kezdetben több volt az elıadás, késıbb interaktívabb formákat választottak. A beszélgetések a gyermekvárás, a gyermekgondozás, a táplálkozás, a családi élet kérdéseirıl szólnak; védını, gyermekorvos, szülész-nıgyógyász, fejlesztı pedagógus, táplálkozási szakember vezetésével. Eközben a gyerekek egy másik helyiségben játszanak, felügyeletükrıl, foglalkoztatásukról a program szervezıi gondoskodnak, így a felnıtteknek ez olyan saját idı, melyet a gyerekükhöz közel, mégis állandó felügyelési kötelezettség nélkül tölthetnek el. A szülık számára néhány helyen önálló helyiséget biztosítanak, ahol a foglalkozásokon kívül is újságot olvashatnak, beszélgethetnek Ózdon nagy sikerrel járt az a foglalkozás-sorozat, melyen szerepjátékokkal fejlesztették a szülık problémamegoldó készségeit: a családi életben gyakran elıforduló konfliktushelyzeteket modellálták, és együtt keresték a hatékony megoldás lehetıségét. A szülıknek nyújtott szolgáltatások másik típusa, mely több helyen mőködik, az ún. nyitott ház. Ez jelenthet alkalmi, viszonylag rövid idıre szóló gyermek-felügyelet, melyet a szülık akkor vehetnek igénybe, ha a gyermek nélkül szeretnének valahová elmenni (orvoshoz, nagyobb vásárlásra, stb.). Ez a szolgáltatás néhol például lehetıvé teszi, hogy a helyben adódó mezıgazdasági idénymunkákba a szülık be tudjanak kapcsolódni anélkül, hogy gyerekeiket is magukkal kellene vinniük. Ennek ellenére ezt a szolgáltatás-típust viszonylag ritkán és kevesen veszik igénybe, a gyerekek idıszakos felügyeletét inkább szomszédok, rokonok segítségével oldják meg. A szülıknek nyújtott szolgáltatások harmadik csoportja szintén a munkába állással kapcsolatos: a program munkatársai segítenek önéletrajzot készíteni, vagy abban, hogy a szülı közhasznú munkát tudjon végezni. Különösen fontos ez olyan településeken, ahol a programban részt vevı gyerekeknek már a nagyszülei sem dolgoztak, így nemcsak arról van szó, hogy a kicsik nem tapasztalják meg szüleik életében a rendszeres munkát, hanem arról is, hogy már a családi emlékezetbıl sem idézhetı fel olyan emlék, hogy valaki rendszeresen legálisan dolgozott. Ózdon közhasznú munka keretében alkalmaztak szülıket az önkormányzati intézményekben végzendı idıszakos takarítási feladatokra, néhányukat a késıbbiekben állandó munkára is felvették ugyanezekre a helyekre. Csurgón szabás-varrás tanfolyam indult, a program keretében vásárolt varrógépet a szülık használhatják (ez Ózdon is így van), kertészeti eszközöket kölcsönözhetnek. A szülıknek nyújtott szolgáltatások közé tartozik az információ nyújtás, a családi ellátásokról való tájékoztatás, valamint a szülık továbbtanulásának támogatása is. Néhol a 12

programban dolgozó szociális munkás tevékenységével azokat a terülteteket fedi le, amelyre a helyi gyermekjóléti szolgáltatás nem terjed ki: információt szolgáltat, összeköti a családokat a rendelkezésre álló forrásokkal, közvetít, szükség esetén érdeket képvisel, stb. A Biztos Kezdet klubokban kapható segítségnyújtási formák közül rendkívül fontos az a támogatás, amit a szülık egymásnak nyújtanak. A kisgyerek nevelésével járó bezártság csökken, a klubban a szülık egymást erısítik, kapcsolatok szövıdnek, ami a családok természetes támaszainak, forrásainak bıvülését eredményezi. A szülık megbeszélik a gyerekükkel kapcsolatos nehézségeket, a mindennapi életben jól felhasználható információkat cserélnek (mit, hol lehet olcsón kapni, mit lehet fızni bizonyos mennyiségő pénzbıl, stb.), megfigyelik gyereküket az otthonitól eltérı közegben, visszajelzést adnak egymásnak gyereknevelési szokásaikról, ellesik a másik hatásos praktikáit. Vásárosnamény környékén a szülık egy idıben segítséget kaptak tanulmányaik folytatásához, félbemaradt iskolájuk befejezéséhez, azonban ez a program-elem nem erısödött meg a késıbbiekben. A családi programok szülınek, gyereknek egyaránt szólnak, ezek elsısorban a rekreálódást, a helyi közösség építését, a másképp elérhetetlen szabadidıs programok lehetıségét biztosítják. A közös élmények lehetıvé teszik a településen belüli csoportok tagjai közötti interakciót, így helyi szinten közvetlenül is hozzájárulnak az elıítéletek csökkentéséhez. Ózdon családi programként kirándulást, vicces divatbemutatót, hagyományırzı lakodalmas menetet rendeztek, amin ugyanúgy részt vettek a régebben ott lakók, mint az újonnan betelepült roma lakosság. A program kiterjesztése során érdemes lenne bevonni az informális hatalommal rendelkezı szülıket (pl. azokat, akik a klubban nagy hatással vannak a többiekre) a program szervezésébe, vezetésébe. A program eredményei között Angliában is számon tartják, hogy munkalehetıséget teremt a leghátrányosabb helyzető területeken. Ez nálunk is mőködhetne, amennyiben közhasznú foglalkoztatás keretében laikus segítıként lehetne alkalmazni az erre legalkalmasabb szülıket. Ez a megoldás egyszerre szolgálná azokat, akik ilyen módon munkához jutnak, valamint azokat a családokat is, akiknek ık segítenek. 8. Dokumentáció, a változások értékelése, mérése A program írásos dokumentációja a pályázati rendszer szerint alakul: minden ciklusban pályázatot írnak, rész- és összegzı beszámolók, szerzıdések, pénzügyi elszámolások készülnek. A beszámolók kezdetben sok részletre kiterjedtek, késıbb az idı elırehaladtával és a pályázók önbizalmának erısödésével azonban lényegesen egyszerősödtek. A program eseményei nyomon követhetıek a családoknak készült szórólapok alapján is. Több helyen a jelesebb alkalmakról fényképeket készítettek, ezeket a beszámolókhoz mellékelték. Ózdon videofelvételek is készültek, illetve ezek alapján a program mőködését bemutató CD. A Biztos Kezdet programról 2005 tavaszán rendezett konferenciára minden résztvevı készített egy bemutatkozó anyagot, ennek egyes elemei még megtalálhatók a program helyszínein. A pályázattal kapcsolatos beszámolók célja eredetileg az volt, hogy a 13

szakemberek gondolják végig a programban tapasztaltakat, de ezt a célt úgy tőnik, nem tudják a jelenlegi pályázati rendszerben készült beszámolók elérni. Úgy gondolom, hogy a programról jelenleg a részt vevı szakemberek elbeszélésébıl lehet a legtöbbet megtudni. (A program kezdetén Angliában is a narratív megközelítést alkalmazták a fejlemények regisztrálására.) Adatokon alapuló összehasonlításra egyenlıre nincs mód, a már korábban is jelzett problémák miatt, amelyek közül a legfontosabbak szerintem a következık: A program és a gesztor intézmény határai tisztázatlanok Nem azonos korosztályt vontak be a programba a különbözı településeken Ahol nem az egész települést érinti a program, ott semmilyen adat nincs a kijelölt körzet népességére vonatkozóan Nincs definiálva, mi tekinthetı a programban való részvételnek A programban résztvevı családok, gyerekek köre változott az elmúlt 3 év alatt Nincs egyes gyerekre, családra vonatkozó adatgyőjtés A helyi programokról szóló összesített adatok hitelessége erısen kétséges. Amennyiben a program kiterjesztésére sor kerül, és fontosnak tartjuk a változásokat számszerősíthetı formában is mérni, akkor a fent jelzett kérdéseket a programok indulása elıtt tisztázni kell; elıre meg kell határozni, milyen adatokat győjtsenek a programban dolgozó szakemberek, és az adatgyőjtés során milyen kritériumokat alkalmazzanak (pl. milyen hosszan, milyen gyakran kell megjelenni valamilyen programban ahhoz, hogy az illetıt résztvevınek tartsuk, stb.). A legfontosabb elsı feladat azoknak a kiinduló adatoknak a megszerzése lehet, amikhez képest a program hatására létrejövı változásokat mérni lehet. A program értékelése során érdemes áttekinteni, hogy a Nagy-Britanniában csaknem egy évtizeddel korábban kialakított, és jelenleg hatodik hullámánál tartó programnál milyen szempontokat, eszközöket, metódusokat alakítottak ki az eredmények követésére. Ugyanakkor meg kell fontolni azt is, ezek a módszerek mennyiben alkalmazhatók a hazai program jóval korábbi fázisában, illetve az itthoni környezet sajátosságai miatt az ott kialakított értékelési módszerek milyen módosításra szorulnak. Az angliai Sure Start monitorozásáról rendkívül sok információt találhatunk a National Evaluation of Sure Start honlapján (http://www.ness.bbk.ac.uk/). Ebbıl számunkra jelenleg a helyi programok bevezetésével kapcsolatos feladatok a legfontosabbak. Angliában minden helyszínen információkat győjtenek a programok tervezésével, filozófiájával, gyakorlatával, fejlıdésével/változásaival kapcsolatban, a program hatásának vizsgálhatósága érdekében segítik a helyi programok résztvevıit, hogy a különféle helyszíneken egymással összehasonlítható kvantitatív adatokat győjtsenek, a költség-hatékonyság értékelhetıségének érdekében elısegítik a befektetett munka és anyagi források (input) valamint a program nyomán tapasztalható változások (output) számszerően mérhetı változókkal való mérhetıségét. Ezek a feladatok szerintem Magyarországon is érvényesek, ehhez a megfelelı módszertan kidolgozása jelenleg az egyik soron következı, sürgetı feladat. A program 14

késıbbi szakaszainak monitorozásához Angliában alkalmazott eljárások nálunk még nem alkalmazhatók, ezért ezeket itt nem tárgyalom. 9. Eredmények, fenntarthatóság és terjeszthetıség Azokon a településeken, ahol a kezdeti beruházás megtörtént, a szükséges felszerelést részben pályázati pénzbıl, részben helyi forrásokból (adományok, stb.) beszerezték, ott a program mőködtetése jelenti a legfıbb várható költséget. Amennyiben a koordinátorok feladata lesz a források megszerzése, úgy a program a civil szervezetekhez hasonló állandó bizonytalansággal néz szembe, állandó pályázási kényszerrel, bezárásokkal és újrakezdésekkel. Folyamatos, jó színvonalú mőködéshez állami, és helyi támogatás is szükséges. Ez utóbbi történhet természetben, például megfelelı helyiség, gépkocsi, stb. rendelkezésre bocsátásával, de mindenképpen szabályozott és kiszámítható keretek között kell történnie. A pályázást néhány helyen lehetetlenné teszik azok a helyi rendeletek, melyek szerint a társult települések önkormányzatának elızetesen meg kell tárgyalniuk, hogy beadható-e a pályázat. A pályázatok kiírása és a beadási határidı között rendszerint olyan rövid idı áll rendelkezésre, hogy ezalatt lehetetlen egy ilyen bonyolult egyeztetési folyamatot végigfuttatni. Vásárosnaményben és környékén a program túlélését úgy látnák biztosítva, ha a Biztos Kezdetet összekötnék a közmunka keretében történı foglalkoztatással. Az utazó szolgáltatások (fejlesztı pedagógus, logopédus, szőrıprogramok) megvalósításához rendszeres gépkocsi használat szükséges, ez csak részben oldható meg önkormányzati forrásokból. A program eredményességét az egyes szereplık eltérı dolgokban látják. A szülıi attitődök, szokások változását, a gyerek készségeinek fejlıdését tartják a legnagyobb eredménynek Ózdon. A program ottani munkatársa szerint: a szülık önbizalma nıtt, kérdeznek, élnek a program által biztosított lehetıségekkel, felhasználják a programok, illetve a kialakult segítı kapcsolatok adta lehetıségeket. A gyerekek megtanultak együtt játszani, finommotoros mozgásaik kifinomultabbak. A szülık jobban odafigyelnek gyerekeikre, cselekvési repertoárjuk bıvült, problémamegoldó készségeik javultak. Rendszer alakult ki az életükben, amihez igazodni tudnak. Vásárosnamény környékén a könnyebb óvodai beilleszkedésben, illetve abban látják a program legfıbb eredményét, hogy minden ott lakó gyerek már három éves korától jár óvodába. Az óvodai beszoktatás során jól látszik, milyen elınyökre tettek szert azok a gyerekek, akik jártak a Biztos Kezdet klubba. Könnyebben beilleszkednek, gyorsabban elsajátítják az óvodai szokásokat. A programnak közvetlen hatása van a családok egymás közötti kapcsolatára is. 15

İrtiloson az óvoda életében való részvétel eredményeképpen a szülık elkezdtek együttmőködni, ami jelentısen csökkentette a faluban a korábbi ellenéteket a roma és nem roma családok között, így ez közvetlenül hozzájárult a helyi társadalom integrációjához. Az eredményesség értékelése nem választható el azoktól a módszerektıl, melyekkel a változásokat mérjük. Ezek meghatározásához rendkívül gazdag anyagot találunk az eredeti program értékelését bemutató internetes oldalakon (http://www.ness.bbk.ac.uk), ezt azonban a hazai feltételeknek megfelelıen lenne érdemes alkalmazni. A program terjeszthetıségének és fenntarthatóságának kérdését véleményem szerint a kistelepüléseken létezı gyermekintézményekkel, és az ott mőködı, illetve hiányzó szolgáltatásokkal együtt kellene végiggondolni. Helyi szinten fontos érdekek főzıdnek ahhoz, hogy a még mőködı intézmények (pl. óvodák) hosszabb távon is fenntarthatóak legyenek, illetve a törvényben elıírt szolgáltatásokat (legalább a kötelezıeket) biztosítani tudják. A meglévı intézmények nyitásával, szolgáltatás-spektrumuk bıvítésével elérhetı lenne, hogy a kistelepüléseken élı gyerekes családok helyben kaphassanak a jelenleginél sokkal többféle, az igényekhez alkalmazkodó szolgáltatást, amelyet nem széttagolt intézményi struktúrában, hanem egymással összehangoltan terveznek és nyújtanak. Az eddigi modellkísérleti programok szintén már létezı intézményekhez kapcsolódtak, de ez az átfogó, holisztikus szolgáltatás-tervezés és szervezés csak részben tudott megvalósulni. Ezért a program kiterjesztésében a helyi szakembereken kívül az önkormányzatok megnyerését tartom az elsı legfontosabb feladatnak. A következı lépés viszont az, hogy a helyi szereplık segítséget kapjanak a program vezetıitıl abban, hogy a kisgyerekes családoknak szóló szolgáltatásokat az elıbb leírt módon tudják megtervezni. Szintén a program vezetıinek feladata lenne az is, hogy kezdeményezzék az érintett intézményekre vonatkozó szabályozás megváltoztatását annak érdekében, hogy az lehetıvé tegye az intézmények mőködésének a korábban leírtak szerinti megváltoztatását. Bányai Emıke Hivatkozások: Eszik Zoltán (2006): A Nemzeti Cselekvési Terv és a Biztos Kezdet Program. Esély, 3. szám Szomor Éva (2006): Információk a modellkísérleti programokról. In: Útmutató a helyi programok indításához. Biztos Kezdet füzetek 1., Budapest. http://www.ness.bbk.ac.uk http://surestart.gov.uk 16