Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Levelező tagozat Szakdiplomácia szakirány MAGYARORSZÁG ÉS A NÉMET NYELVTERÜLETŰ ORSZÁGOK PROTOKOLLÁRIS SAJÁTOSSÁGAINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Készítette: Bodnár Edit
Budapest, 2005 3
Tartalomjegyzék I. Bevezető 4 II. A protokoll szerepe, története, célja a protokollról általánosságban 6 1. A diplomáciai protokoll kialakulásának rövid története 10 III. A protokoll kialakulása, fejlődése Magyarországon 12 IV. A német nyelvű országok bemutatása 14 1. Németország 14 2. Ausztria 16 3. Svájc 20 V. A protokoll sajátosságai az egyes országokban 26 1. Németország protokolláris sajátosságai 26 a. A német protokoll története, fejlődése 26 b. A hétköznapi és hivatalos protokoll a mai Németországban 28 2. Ausztria protokolláris sajátosságai 39 a. Az osztrák protokoll története, fejlődése 39 b. A mai osztrák hétköznapi és hivatalos protokoll 40 3. Svájc protokolláris sajátosságai 49 VI. Hasonlóságok különbségek Magyarország és a német nyelvű országok protokolláris sajátosságait illetően 55 VII. Személyes tapasztalatok 58 VIII. Összegzés 60 IX. Irodalomjegyzék 61 4
I. Bevezető Napjainkban, amikor egyre inkább globalizálódnak a piacok, és a nemzetközi verseny is kiéleződik, még fontosabbá válik az országok közötti érintkezések megfelelő mederbe való terelése. A nemzetközi üzleti élet adta lehetőségekkel egy időben megnőnek az ezzel járó veszélyek is. Az üzleti sikereket ugyanis nagy mértékben befolyásolja a viselkedési szabályok betartása, a tabuk és elvárások figyelembe vétele, nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is. Egyre nagyobb szerephez jutnak a határokon, a kultúrákon és a tradíciókon túli személyes kommunikációk. Már a kilencvenes években is meghatározó szerepet játszott Németország Magyarország külkereskedelmében, elsőszámú külkereskedelmi partnerévé vált Magyarországnak az évek során. Gyakoriak voltak az érintkezések a két ország között, számos tárgyalás, értekezlet megrendezésére került sor üzletkötés, kapcsolattartás céljából, ezért már eddig is kiemelkedő fontosságú volt a németországi üzletemberek protokolláris szokásainak ismerete. Magyarország 2004. május 1-jei Európai Unióhoz való csatlakozásával véleményem szerint ez a téma még inkább aktuálissá vált, mert a különböző kapcsolatok száma az elkövetkezendő években mindenképpen bővülni fog nemcsak Németországgal, hanem a többi európai országgal is. A sikeres együttműködés érdekében szükség van arra, hogy a magyar üzletemberek, szakemberek tisztában legyenek az országok protokolláris előírásaival, szokásaival függetlenül attól, hogy milyen szintű és jellegű kapcsolatról van szó (vállalati, kormányzati, stb.). Dolgozatomban ezért leginkább ezt a problémakört szeretném kielemezni, az országok protokolláris sajátosságait összefoglalni. Valójában bármely európai országot választhattam volna dolgozatom tárgyaként, de amellett, hogy Németország Magyarország legfontosabb külkereskedelmi partnerének számít és számos németországi cég képviselteti magát hazánkban, személyes okokból is a német nyelvterületű országokat választottam. Már gyermekkoromban kapcsolatba kerültem Németországgal, megszerezhettem első tapasztalataimat az ottani kultúráról, tanulmányaim egy része is a német nyelv és kultúra körül forgott, most pedig munkából kifolyólag még inkább érdeklődések középpontjába került. Gyakran 5
kerülök kapcsolatba német üzletemberekkel, ezért az eddigi ismereteimet én is szeretném a német nyelvű országok protokolláris sajátosságaival bővíteni és ajánlani mindazok számára, akik szintén valamilyen kapcsolatban állnak német, osztrák vagy svájci partnerekkel. Úgy érzem, hogy dolgozatommal világos képet kaphatunk a három német nyelvű ország protokolláris sajátosságairól és eltéréseiről, visszanyúlva időnként a magyar hétköznapi és hivatalos élet viselkedési szokásaira is. Célom, hogy olyan embereknek is betekintést nyújtsak a protokoll témakörébe, akik eddig nem tanulmányozták a német nyelvű országok viselkedési szabályait, gondolok itt olyanokra, akik valamilyen német, osztrák vagy svájci érdekeltségű cégnél dolgoznak, illetve németországi, osztrák vagy svájci céggel kapcsolatban állnak és mindennapi munkájuk során érintkeznek külföldiekkel. 6
II. A protokoll szerepe, története, célja a protokollról általánosságban Elsőként röviden szeretnék betekintést adni az etikett, a protokoll fejlődésútjába, a protokoll szerepébe, történetébe, hogy ismereteinket megalapozzuk, általános tudnivalókat sajátítsunk el, hogy a későbbi, különböző országokra specializált protokolláris sajátosságok vizsgálata érthető és világos legyen. A társadalmi érintkezés mai szokásainak gyökerei a távoli múltba vezethetők vissza. Egy közösségen, például törzsön belül szükségszerűen és természetesen alakultak ki megkülönböztető érintkezési szabályok a különleges helyzetű személyekkel (családfő, törzsfőnök) kapcsolatosan. A közösségen kívül is nélkülözhetetlenek voltak bizonyos egyezményes jelzések. Az írásban fennmaradt legrégebbi emlékek az érintkezési szokások már kifinomult és bonyolult rendszereiről adnak hírt. Az i.e. 2-3. évezred indiai jogrendszerét rögzítő Manu törvényei a jog és az erkölcs szoros összefüggését mutatják. Az egyiptomi fáraók udvartartása aprólékos és nagy gonddal volt megszervezve. A vallási vezetők és az államgépezet végrehajtói biztosították, hogy az istenek és a fáraó iránti tisztelet, az alázat hassa át a társadalmi érintkezés formalitásainak minden mozzanatát. A görög városállamok kialakulásával, a királyság megszűnésével és a demokrácia létrejöttével a társadalmi érintkezési szabályok is lényeges változáson mennek át. Az érintkezési szabályok egyszerűek, közvetlenek és nyíltak a hatalom képviselői is a közember szokásait követik, nincs uralkodói pompa, a választott vezetőket bárki bármikor megszólíthatja. Az állami és egyházi ünnepeknek, ceremóniáknak mindenhol megvolt a saját szertartása, rendje s így szervezője is. Ám ezek a szokások is csak regionális jellegűek maradtak volna a kereskedelem és a diplomácia fejlődése, térhódítása nélkül. Míg a klasszikus görög és római kultúra a társadalmi érintkezés ceremóniáit kora felfogása szerint pozitív jellemvonásoknak rendelte alá tisztelet, megbecsülés, igazmondás, bátorság, önfeláldozás, hűség, őszinteség, a bizánci diplomáciában, társadalmi életben a hatalom, a rend mind több formalitásban fejeződik ki, a kapcsolattartásban a szemkápráztató fogások mellett helyet kapnak a 7
szemfényvesztés, az ámítás, hízelgés, a megfélemlítés külsőséges eszközei. Bizánc sokféle szokást ötvözött egy olyan új szokásrendbe, amely egész Európát s így a világ általánosan elfogadott illemszabályait alapvetően befolyásolta. Bizánc állandó kapcsolatban volt az európai és a közel-keleti országokkal, s így bizonyos ceremoniális elemek ezen keresztül is elterjedtek. Európa a XI-XII. században szétdarabolódott: a bizánci birodalom fénye már homályosulóban, s ha kulturális, diplomáciai, ceremoniális öröksége szétsugárzik is a kontinensen, a jellemző a városállamok és hercegségek, királyságok örökké egymással háborúzó rendszere. Erős központi hatalom nélkül sem a bel-, sem a külpolitikában nincs egységes rend, általános érvényű érintkezési vagy viselkedési kódex. A kiskirályok, fejedelmek önkényesek, saját hatalmi fényüktől elvakítva, s az erkölcsi ítélet is végletesen egyéni. Ebből a zűrzavarból két szabályozó erő segít kibontakozni: a római katolikus egyház és a lovagi kultúra. A Vatikán által diktált egyházi szertartások rendje jó ideig elegendő volt a világi élet rendjének a szabályozására is: meghatározta a rangsort, a térdelés, a felállás és megszólítás rendjét. A lovagi viselkedés jellemző vonásai az udvariasság, a lovagi becsület, a nők tisztelete és védelme, a mértéktudás. A viselkedési szabályok számos eleme a lovagkorban megkövetelt formalitások maradványa: a kesztyűviselet, a kézcsók, s általában a hölgyekkel szemben megnyilvánuló udvariassági jegyek. A XV. században, Itália városállamaiban jöttek létre az első állandó követségek, s váltották fel az alkalmi követségek rendszerét, mégpedig oly módon, hogy a követek missziója fokozatosan egyre hosszabb időre terjedt ki. Az első állandó követséget Sforza milánói herceg alapította Genovában, 1455-ben. A központosított európai hatalmak kialakulásával megnőtt az etikett fontossága és bővült a hatásköre. Spanyolországban a XVI. században olyan szigorú etikett rendelkezett az udvari viselkedésről, hogy egyes szabályok megszegéséért halálbüntetés járt. A francia királyi udvartartás etikettje legnyilvánvalóbb formájában XIV. Lajos udvarában öltött ugyan testet, de nem korlátozódott a királyi udvarra. Már a XVI. századbeli városok közösségi élete számos egyházi és világi ünnepet, szertartást produkál, amelyeken a város valamennyi lakosa részt vesz és legalább rövid időre szükséges az alkalmi elrendezés, a rangsor kialakítása. Az etikett fogalma és 8
szóhasználata is ebben a korban nyerte el ma már klasszikusnak számító értelmét. 1985-ben nevezik ki az első protokollfőnököt, akinek tevékenysége a későbbi külügyminisztériumi protokollfőnökök legfontosabb teendői közül a kor jellegének megfelelően sokat tartalmaz. Az udvari etikett szertartásrendje nemcsak Madridban és Párizsban érvényesült, hanem átvette Bécs és a német föld, sőt az orosz cári udvar is. Az udvari ceremóniák, ünnepségek és ünnepélyek külsőségeinek pompája a felsőbbség hatalmát és tekintélyét növelte az alsóbb osztályok előtt. Kevésbé költekező formában, az udvariasság és az illem külsőségeit mindinkább a hétköznapok racionalitásához igazítva és erkölcsi tartalommal megtöltve vették át az etikett egyes elemeit. Mai viselkedéskultúránk közvetlen alapja így és ekkor, a polgárosodás folyamatában alakult ki. A XVIII. századtól már egyre inkább a szélesebb közönség által kialakított, közfelfogásnak megfelelő illemszabályok kezdték felváltani a királyi udvarok és nagyúri szalonok által erőltetett társasági szabályokat. A huszadik században a korábbi társadalmakban érvényesült bonyolult illemszabályok egyszerűsödtek, a legújabb kor forradalmi változásai átalakították az erkölcsi normákat, és így természetesen a viselkedés szabályait is. Eltűntek az írott vagy íratlan szabályok közül azok, amelyek az alárendelt osztályok viselkedését írták elő, s lassanként utat tört magának az egyenjogúság elismerése is. Kifejlődtek a társadalmi demokráciának megfelelő illemszabályok s megkezdődött ezek összegyűjtése, feldolgozása. Knigge klasszikussá váló illemtankönyve után egyremásra jelennek meg hasonló tanácsadók, s valójában kialakul a polgári etikett. A második világháborút követő évek diktatúrája jókora pusztítást vitt végbe a hétköznapi és a politikai protokollban. Az erőltetett egyenlősdi eltüntette a társadalmi élet színeit, száműzte a kézcsókot, szinte urizálásnak minősítette a jó modort és jellegtelenné szürkítette a megszólítási formákat a hivatalos és a magánéletben. A hagyományos illemtani értékeke azonban túlélték ezt az időszakot. A rendszerváltást követően ismét létjogosultságot kaptak a társadalomban az európai, a hagyományos értékek, a politika és a diplomácia protokollja pedig még közelebb került a nemzetközi gyakorlathoz. 9
A protokoll fogalma, haszna, szükségszerűsége A protokoll kifejezés a bizánci görögből származik. A protosz jelentése első, a kolla jelentése enyv, a bizánci görög nyelvhasználat ebből alkotta a protokollon kifejezést, ami a papirusztekercsekre ragasztott előzéklapot jelentette, amelyre a tekercs adatait ráírták. A szó jelentésének átalakulására csak következtetni lehet: mint előzéklap, fontos hivatalos iratnak számított, és ilyen tartalommal kezdhették alkalmazni nagy jelentőségű dokumentumok, szerződések, országok közötti megállapodások jegyzőkönyvének megjelölésére. Mivel eredeti értelmében tulajdonképpen a rendet jelentette az irattárban, ebben a szellemben mehetett át a magas rangú világi kapcsolatok, a diplomácia területére, a betartandó, követendő rendet jelölve. Mai értelmezése szerint a diplomáciai érintkezés formáira vonatkozó szabályok összességét jelöli. Bővebben a hivatalos közéleti és diplomáciai rendezvényeken és szertartásokon követett eljárási, magatartási, rangsorolási, levelezési és etikettszabályok összességét jelenti. A szó diplomáciai jelentése először a francia nyelvben mutatható ki, s ezt gyakorlatilag minden értelmező szótár azonosan tükrözi. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára a fogalmon belül megkülönbözteti: - a nemzetközi tárgyalásokról felvett jegyzőkönyvet, mint olyan szabályok összességét, amelyek megszabják a diplomáciai képviselők egymással való hivatalos érintkezésének módját; - valamint a politikai-diplomáciai és hétköznapi életre vonatkozó jelentéstartalmat, amelyet a következőképpen definiál: A hivatalos érintkezésekre, különösen a hivatalos rendezvényekre, meghívásokra, megbeszélésekre vonatkozó íratlan szabályoknak, érvényben lévő szokásoknak az összessége. A diplomáciai protokoll célja és feladata, hogy simává, zökkenőmentessé tegye a hivatalos és a személyes kapcsolatokat. A hétköznapi protokoll az otthonról hozott viselkedési szabályokra, kulturált magatartásra, illemtani ismeretekre épül. A protokoll célja és lényege abban foglalható össze, hogy - eszközt jelent a saját álláspont, bármilyen vélemény vagy cselekvési döntés kifejezésére, közlésére bármiféle körülmények között, lehetőséget adva minden 10
kényes kérdés feltevésére, illetve a másik fél hasonló problémáinak meghallgatására és tudomásul vételére; - a nemzetközi szokásokhoz való igazodás alapján megvédi az egyént attól, hogy a személyes érzései vagy indítékai alapján a hivatalos kapcsolatokban megengedhetetlen hibát, szabálytalanságot kövessen el, valamint olyan kapcsolatokba kényszerüljön, amelyek saját, vagy a képviselt szervezet biztonságát veszélyeztethetik; másrészt megvédi az egyént attól, hogy a másik fél vele szemben kövessen el hasonló hibákat, szabálytalanságot, sértést; - érdemi segítséget jelenthet például olyankor, amikor is egy megfelelő gesztussal előrébb vihetjük a tárgyalást, pozitív fordulatot idézhetünk elő, de ugyanakkor - taktikai eszközként is felhasználhatók például a figyelemfelvonásra, időhúzásra, meglepetésre. 1. A diplomáciai protokoll kialakulásának rövid története A diplomácia, az emberek közötti nemzetközi érintkezés szinte az emberiség társadalmi kapcsolatainak kialakulásával egyidős. Az ókori görög városállamok egymáshoz küldöncöket, szónokokat küldtek, akik a szomszédok agoráin felszólalva védték és képviselték városállamuk érdekeit. A Római Birodalom kezdettől fogva élénk és aktív diplomáciát folytatott területi integritásának, szövetségesi rendszerének biztosítása végett. A Bizánci Birodalom csendes jelentő munkát végző küldötteinek köszönhetően időben értesült a létét fenyegető támadásokról és az ellenséges szövetségesi viszonyrendszerekről. Bizáncban részletes Ceremóniakönyv szabályozta a különböző eljárási és viselkedési szabályokat. Európában a lovagkor idején alakulnak ki a hölgyekkel kapcsolatos udvariassági szokások. A középkorban, a reneszánsz idején jöttek létre az állandó képviseletek, kialakult a képviselők (későbbi diplomaták) intézményesített rendszere. Állandó diplomáciai képviselőt az olasz kereskedővárosok küldenek először, az első külügyi hivatal (külügyminisztérium) Franciaországban jött létre. A diplomata szót mai jelentésében és összefüggésében Robespierre használta először a külpolitikáról írt tanulmányaiban. 11
A diplomáciai kapcsolatokat és a diplomaták között érintkezés szabályait több szerződés szabályozta az elmúlt két évszázad során. Ezek közül a legismertebbek az 1815-ös bécsi kongresszus záró-rendelkezései, az azt kiegészítő 1818-as Aacheni Jegyzőkönyv és a XX. századi bécsi szerződésrendszerek (1961-es és az 1963-as Bécsi Egyezmények a diplomáciai és a konzuli kapcsolatokról). A diplomáciai protokoll mai jelentésében a nemzetközi kapcsolatok rendezvényein, eseményein követett eljárási, rangsorolási, magatartási, levelezési (írásbeli), szervezési, viselkedési és etikett szabályok összessége. Utóbbi szabályok az egyén szerepét határozzák meg a diplomáciai protokollon belül. A diplomácia szereplőinek viselkedése, érintkezése bizonyos alkalmakkor, előre meghatározott koreográfia szerint történik. A kapcsolatok folyója jól körülhatárolt csatornákon keresztül folyik ezek a csatornák a protokoll szabályai. A protokoll a diplomáciai cselekedetek nemzetközi nyelve, a diplomáciai képviselők mindenütt a világon értik és beszélik. 12
III. A protokoll kialakulása, fejlődése Magyarországon Feltételezhetjük, hogy már honfoglaló őseink korában is léteztek protokolláris sajátosságok, amelyek a különböző szintű vezetők közötti, valamint a más népek vezetőivel fenntartott kapcsolatok formai vonásait szabályozták. Az illem kifejezés csak 1840 körül bukkan fel a magyar nyelvben, a nyelvújítás szülötteként. A görög eredetű protokoll, a Bizánci Birodalom (330-1453) leleménye viszont már meglehetett a honfoglalás korában. Ebben az időszakban a magyarok kapcsolatban álltak a bizánciakkal, Bizánc szövetségeseként harcoltak a bolgár csapatok ellen, tehát a protokoll fogalma már ekkor elterjedhetett a vezető körökben. Kereskedelmet folytattunk a bizánciakkal és arabokkal, tehát valószínű, hogy e kultúrák is nyomot hagytak honfoglaló őseink műveltségében. Több feljegyzés is készült a magyarok különböző látogatásairól a bizánci udvarban, ahol illedelmes népként tartották őket számon. Ebben az időben már ceremóniamesterek igazították el a látogatókat az udvarban illő viselkedésről. Árpád fejedelem korának intelligens és nagy műveltségű férfiúja volt, legalább két nyelven beszélt és nemcsak a hadvezetésben jeleskedett, hanem a nemzetközi diplomáciában is. Ez a képessége bizonyosan hatással volt a fejedelmi udvar vagy szállás etikettjére és Árpád népének uralkodó osztályára. A magyarok fejedelme vendégeivel udvariasan és türelmesen viselkedett, tisztességesen megvendégelte őket és már ekkor jellemző volt a kölcsönös megajándékozás. Ez az illedelmes gesztus fontos lehetett a kulturált érintkezésben, hiszen középkori krónikáink is többször említik. Számos írás is arról tanúskodik, hogy a honfoglaló magyarság nem volt nomád nép. Vérségi, vagyon- és munkaközösséget jelentő nagycsaládokban élt. A szokásokat szóban, tettben hagyományozták nemzedékről nemzedékre. A gyermek általában utánzással sajátította el az akkori társadalmi normák szerinti viselkedés szabályait. Meghatározó erkölcsi norma volt a szülők és az idősek tisztelete, a törzs- és nemzetségfők iránti engedelmesség, s mindennél fontosabb az adott szó becsülete, amire jó bizonyíték a vérszerződés. Az étkezés szigorú szabályok szerint zajlott (például a tűzgyújtás férfifoglalatosság, a tűz őrzése a másnapi főzéshez a nők feladata volt). A diplomáciai protokollban manapság oly nagy szerepet játszó ültetési rend már a honfoglalás korában is létezett, sőt, ez az ősi rend sokáig fennmaradt a magyar 13
nagycsaládok körében, mely szerint a családfő jobbján rangsor szerint ültek a férfiak, bal oldalon pedig ugyancsak rangsor szerint a nők. Rangsor szerint történt a letelepedés is: Árpád öt fia közül a fiatalabbak apjuk szállásától balra, az idősebbek pedig jobbra ütöttek tanyát, vertek tábort vagy telepedtek le. A rang a családi temetkezési helyeken is topográfiai tényező volt. A megjelenésre, a külsőre sokat adtak a honfoglalók. Őseink könnyen mosható és cserélhető fehérneműt hordtak már a IX. században is, ami azért is említésre méltó, mert Európa lakosságának legfelső rétege is csak a XII. században kezdett fehérneműt használni. Rendszeres fürdési alkalmuk a péntek volt. A férfiak fejüket rendszeresen borotválták, az övükön lógó tarsolyukban a tűzszerszámok mellett volt a piperekészlet. A fülbevaló karikát nem csupán az asszonyok viselték, gyűrű viszont nem került elő a honfoglalás kori férfisírokból. A férfiak dísze, éke az öv, a rang jele a tarsoly, illetve az ivókürt volt. Az udvariasság és a finom viselkedés mint érték azonban korunkban látszólag kezdett veszendőbe menni. Az értékváltozás oka azokban a társadalmi változásokban keresendő, amelyek az utóbbi évtizedekben egyre erősebben befolyásolták életünket. Ám e viselkedésszabályok figyelmen kívül hagyása nagymértékben megnehezíti a társadalmi érintkezés hatékonyságát. Napjainkban azonban már érzékelhető a kedvező fordulat, az illemtudás ismét meghatározó szerephez jutott, az udvariasság ismét erény. Mind többen értik meg, hogy a jó modor biztosabbá teszi a fellépést, hozzájárul a szakmai és üzleti sikerhez és kellemesebbé teszi életünket. Az illemszabályokat egyre többen követendőnek tartják. Az érintkezés egyszerűbbé, célszerűbbé vált, így nincs szükség azokra a merev előírásokra, amelyek az előző korokban voltak érvényben. 14
IV. A német nyelvű országok bemutatása Ahhoz, hogy a német nyelvű országok protokolláris szokásait, sajátosságait megismerhessük és megértsük, mindenképpen szükséges az adott országok ismerete is. Ebben a fejezetben Németország, Ausztria és Svájc kerül bemutatásra. 1. Németország Németország a déli határánál fekvő Alpok hegylánctól (legmagasabb pont: Zugspitze, 2962 m) az északi határát képező Északi-tengerig és Balti-tengerig terjed. E határok között Közép-Németország erdőkkel borított felföldjei és az észak-német mélyföld (legalacsonyabb pont: Neuendorf/Wilstermarsch, -3,54 m) terülnek el. Németországot az Európa legnagyobb folyói közé tartozó Rajna, Duna és az Elba szeli át. A német nyelv és a német nemzeti érzés már több mint ezer éve létezik, de az egységes német nemzetállam csak 1871-ben jött létre, amikor megszületett a Poroszország vezette Német Birodalom. Ez volt a második német Reich, a szó jelentése birodalom. A második Reich, a Német Császárság kikiáltása 1871. január 18-án, Versaillesben történt, a franciák porosz-francia háborúban elszenvedett 1870- es veresége után. Franciaország a napóleoni háborúk óta, amikor legyőzte Németországot, a németek legnagyobb ellenségének számított. 1918-ban, az első világháború befejezése után létrejött a Weimari Köztársaság, majd 1933-ban, Adolf Hitler hatalomra kerülésével és a felhatalmazási törvény létrehozásával megszűnt a köztársaság alkotmánya és Hitlert diktátorrá tette. A Harmadik Birodalom (Reich) a nemzetszocialisták, másnéven nácik birodalma volt, 1933-tól 1945-ig. 1934-ben Hitler lett Németország birodalmi elnöke is, ezzel a teljes hatalom a kezében összpontosult. Hitler politikája, amely során a Német Birodalom megtámadta a szomszédos államokat, a II. világháború 1939. szeptember 1-jén történt kitöréséhez vezetett. A háború elvesztését követően (1945. május 8.) az ország jelentős területeket vesztett, 15 millió németet űztek el korábbi otthonából és 45 évig kettéosztották az országot. 1949-ben két német állam jött létre, Nyugat-Németország (NSZK) 12 német szövetségi államból 15
és Kelet-Németország (NDK) 5 német szövetségi államból. A szocializmus európai bukása után 1990-ben a két országot újraegyesítették, Franciaország mellett az egyesült Németország az Európai Unió egyik vezető hatalma. Az Unióban a németek a minél szorosabb politikai, védelmi és biztonsági együttműködés létrehozására törekednek. Németország az ENSZ biztonsági tanácsának tagja. Németország szövetségi köztársaság, politikai rendszerének alapja az 1949-es német alkotmány. A kormányfő a parlament tagjai által választott kancellár. Az államfő az elnök, szerepe reprezentatív funkciókra korlátozódik. Németország tizenhat tartományra tagolódik. Ezek közül tizenhárom szövetségi állam (Bundesland) és 3 város. Az Amerikai Egyesült Államok és Japán után Németországé a Föld harmadik legerősebb gazdasága. Az ország belső piacára azonban jelentős teherként nehezedik a magas szociális juttatások rendszere. A munkanélküliség a szociális rendszer merevsége miatt hosszú távú problémává vált, a családtámogatási politika hiányosságai miatt az aktív kereső népesség egyre nehezebben képes a társadalombiztosítási rendszert eltartani. A volt Kelet-Németország régióinak integrációja gazdasági talpra állítása is egy költséges, hosszú távú feladat, amely eddig már több mint 100 milliárd dollárjába került az országnak. A közös európai pénz, az euró bevezetésével és az Európai Unió keleti bővítése a várakozások szerint nagy változásokat hoz a német gazdaságban a 21. században. Németországnak sok nagyvárosa van, a lakosság így kevésbé koncentrálódik egy nagyvárosban, mint Európa legtöbb országában. A legnagyobb városok Berlin, Hamburg, München és Köln. A leginkább városiasodott területek a Ruhr-vidék és a Frankfurt régió. Körülbelül 7,3 millió külföldi állampolgár (teljes népessége: kb. 82 500 000) él Németországban, vendégmunkások és ezek családtagjai. Németország a vendégmunkások és a menekültek kedvelt célországa, bár számuk az utóbbi években némileg csökkent. A dán kisebbség, körülbelül 50 000 fő, a dán határ közelében él. Egy kisebb szláv névcsoport, a szorb nép Szászországban (40 000 fő) és Brandenburgban (20 000 fő) található. A fríz nyelv, amely az angol nyelvhez legközelebb álló beszélt (élő) nyelv, 12 000 ember anyanyelve, a többiek 16
Hollandiában élnek. Észak-Németország vidéki tájain az alnémet nyelv (Plattdeutsch) is elterjedt. A vendégmunkások behozatala, illetve a bevándorlás miatt jelentős török (1,9 millió), olasz (0,6 millió), szerb (0,6 millió), görög (0,4 millió), lengyel (0,3 millió) és horvát (0,2 millió) kisebbség jött létre. Németország fő vallása a kereszténység. A népesség kétharmada keresztény vallású, a keresztények fele katolikus, fele protestáns. 2. Ausztria A Keleti-Alpok országa a Duna felső szakasza mentén fekvő alpesi ország több mint kétharmadát az Alpoknak kelet felé lealacsonyodó és szétágazó láncai foglalják el. Területének felét magashegységek, harmadát középhegységek uralják, és csak alig ötödére terjednek a medencék, illetve az alacsonyabb dombvidékek. Ausztria területén öt egymástól jól elhatárolható tájegységet különíthetünk el: - Keleti-Alpok - Elő-Alpok - Bécsi-medence - Osztrák-gránitfennsík - Klagenfurti-, ill. Grazi-medence A vízfolyásokban gazdag Ausztria fő folyója a Duna, amelynek vízgyűjtő területe csaknem az egész országra kiterjed. Mellékfolyói közül az Inn, az Enns, a March az országon belül, míg a Rába, a Mura és a Dráva hazánk területén éri el a Dunát. A számtalan tó közül a Salzkammerguti-tóvidék és a karintiai tavak nagy vonzerővel bírnak. A nagyobb tavak közül a Fertő-tavon (Neusiedlersee) hazánkkal, a Bodentavon pedig Svájccal és Németországgal osztozik. A hűvös és csapadékos Alpok magasabban fekvő területeit az erdőgazdálkodás, a havasi pásztorkodás és a turizmus hasznosítja, védett völgyeiben a zöldmezőgazdálkodás, a vízerőre támaszkodó könnyűipar és az alumíniumkohászat honosodott meg. 17
Ausztria földje régóta lakott. Az 5. századtól kezdve a medencékben szlávok telepedtek le, míg a Keleti-Alpok vidékét germán törzsek (alemannok, bajorok) szállták meg. Az ezredfordulón előbb Ostmark, majd Österreich néven a Németrómai Birodalom része, illetve a Habsburg uralomra jutását követően központja lett. Ez a dinasztia azután hatalmát Karintia, Tirol, Vorarlberg mellett Csehországra, Magyarországra, Galíciára és Lombardiára, stb. is kiterjesztette. A Német-római Birodalom felbomlása után a Habsburg koronabirtokokból jött létre az Osztrák Császárság. Az 1867-ben létrehozott soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia az első világháborúban szétesett, s utódállamainak egyike lett az első Osztrák Köztársaság. Függetlensége 1983-ban átmenetileg megszűnt - mivel a németek bekebelezték (Anschluss) és csak 1955. május 15-én nyerte el újból szuverenitását. Megalakult a 9 tartományból álló második Osztrák Köztársaság. Az államszerződés megkötését követően Ausztria deklarálta és alkotmányba iktatta örökös semlegességét. 1995-ben az Európai Unió tagja lett. Ausztria államformája: parlamentáris, demokratikus, kilenc tartományból álló szövetségi köztársaság. A szövetségi elnököt (államfő) hat évre népszavazással választják. Legfelső államhatalmi intézménye a kétkamarás Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung). A tartományokat tartományi kormányok (Landesregierung) kormányozzák. Az osztrák kis- és közepes vállalkozások jelentős nemzetközi forgalmat bonyolítanak le, kiváltképpen a gépiparban. A járműgyártás nem túl fejlett, de Ausztria igen kedvező nettó kereskedelmi mérleget ért el a gépkocsialkatrész-iparban. Az utóbbi időben menedzsmentet tanítanak a cseheknek és másoknak. Nem kétséges, hogy az országot jól menedzselik. Meglepően csekély a környezetszennyezés: az Európai Unió normáinál szigorúbb környezetvédelmi előírások érvényesülnek. Szinte minden lenyűgöző: az utak, a vasutak, a mezőgazdaság, a városfejlesztés, az építészet. 18
A mai Ausztria lakosságának 98%-a német nyelvű osztrák. Mindössze 150 000 főre tehető a Karintiában élő szlovének, a burgenlandi magyarok és horvátok, valamint a fővárosban élő csehek száma. A népesség növekedése egyike a leglassúbbaknak Európában. Napjainkban Ausztria lakossága 7,55 millió. A következő években a népesség fokozatos csökkenése és a lakosság elöregedése várható, mert a természetes szaporodás jó néhány éve negatív előjelű, s a bevándorlók száma is megcsappant. Ausztria ipari-szolgáltató jellegéből adódóan a keresők kétötöde az iparban, mindössze tizede a mezőgazdaságban, s már több mint a fele a harmadik szektorban dolgozik. A gazdasági fellendülés, a második világháborút követő osztrák gazdasági csoda időszakának nagy munkaerő-szükségletét részben külföldiek munkába állításával oldották meg. Az ország ásványi energiahordozókkal való gyenge ellátottságát a bőséges vízerőkészletek enyhítik. Tartalékei felülmúlják Svájcét is. A Keleti-Alpok láncai között nyújtózó, nyugat-keleti csapásirányú völgyek ősidők óta használt útvonalak. Ezek Európa országútjává avatták Ausztriát, amely ma is kiemelkedő szerepet tölt be a kontinensünk északi és déli, valamint nyugati és keleti területei közötti tranzitforgalomban. A személy- és árufuvarozásban a vasút szerepe ma is meghatározó. A folyami közlekedés szempontjából csak a Duna jöhet számításba (355 km). Az osztrák népről Bonyolult dolog a hétmillió osztrák nemzeti öntudata. A mai osztrákok, elsősorban a bécsiek a Habsburg Birodalom pszichológiai és érzelmi sajátosságait örökölték. Ezeknek köszönhetik zavaros identitás-tudatukat is. Identitásválságot örököltek, amelyet a jelen század eseményei csak súlyosbítottak: az első világháború, az 1938- as Anschluss, a második világháború, az 1955-ös semlegesség, majd az európai uniós csatlakozás. Ausztria népessége kilenc szövetségi tartományban (Bundesland) él; ezek: Burgenland, Karintia, Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria, Salzburg, Stájerország, Tirol, Vorarlberg és Bécs. Az egyes tartományokkal való azonosulás (Landesbewusstsein) 19
mértéke változó, mégpedig az osztrák nemzeti öntudat (Österreichbewusstsein) fejlettsége szerint. Bécsben, Alsó-Ausztriában és Burgenlandban jóval nagyobb az osztrák nemzeti öntudat, mint a tartománnyal való azonosulás. Körülbelül egyforma erős a kettő Felső-Ausztriában és Salzburg tartományban; Karintiában, Vorarlbergben és Tirolban viszont a közösségi öntudat inkább a tartományhoz kapcsolódik, semmint Ausztriához. A lakosság túlnyomó része a német nyelv bajor-osztrák változatait beszéli, kivéve Ausztria legnyugatibb részeit, ahol a nép, akárcsak svájci szomszédjai, az alemann nyelvi térséghez tartozik. Keleten (Burgenlandban, Bécsben) és délen (Karintiában) kis létszámú magyar, horvát, szlovén és cseh kisebbség lakik. Az 1970-es évektől kezdve új kisebbségek érkeztek Ausztriába, főként Bécsbe: törökök és délszláv bevándorlók. Polly Platt, az Ausztriát jól ismerő kultúraközi kommunikációs szakember szerint Ausztria olyan nemzet, ahol egyazon emberben megbújik a germán szabályszeretet és a találékony latin szabálykerülés, a német hatékonyság, a latinos jókedv és a szláv macsó individualizmus. Külföldiek véleménye szerint az osztrákok legjobb formájukban szívélyes, udvarias emberek, akik el tudják hitetni az idegennel, hogy szívesen látott vendég. Legrosszabb formájukban londiner-magatartást vesznek fel: Van szerencsém, vezérigazgató/professzor úr! vagy Kezeit csókolom, nagys asszony! Viszont érdeklődésük őszintének tűnik. Sok külföldi várakozásával ellentétben a bécsiek igenis előbbre valónak tartják az emberi értékeket a társadalmi megítélésnél. Egy Bécsben élő külföldi szerint a katolikus hagyomány megtanította az osztrákokat arra, hogy figyeljenek embertársaikra, és csak szórványosan követnek el botrányos botlásokat. Ugyancsak külföldiek állítják, hogy ha megkaparjuk a felszínt, latens, bizonytalanságból eredő agresszivitásra bukkanhatunk. A GEO magazin szerint a vorarlbergiek, a salzburgiak és a tiroliak kivételével minden osztráknak kisebbségi komplexusa van. A kivételeket pedig ravaszsággal párosuló csökönyösség jellemzi. Hivatalosan az osztrákok mintegy nyolcvan százaléka a római katolikus egyházhoz tartozik, Ausztriát ezért katolikus országnak tekintik. Az osztrákok értékrendjében a vallás csak az ötödik helyet foglalja el a család, a munkahely, a baráti kör és a szabadidő után. A felmérések szerint Ausztria lakosságának mindössze kb. 30 százaléka tartja fontosnak a vallást. 20
Az osztrák lélek című könyvében a néhai Erwin Ringel professzor azt írja, hogy honfitársai a szentimentális negatív önértékelés és a határtalan nagyság érzése között ingadoznak. Ez abban a kóros osztrák szokásban is tükröződik, hogy teljesen hétköznapi párbeszédekben a túláradó lelkesedést egyik pillanatról a másikra mély apátia váltja fel, vagy fordítva. Kétségtelenül nagyon neheztelnek a német gazdagságra, ráadásul egyesek a kultúrájuk elleni német összeesküvést is felfedezni vélik. Rendkívül súlyos nem itt találták fel komplexusban is szenvednek. Ringel professzor azt állítja, hogy ezeket a komplexusokat gyermekkorban a szülők tekintélyelvű viselkedése alakítja ki, akik engedelmességi, udvariassági és takarékossági normákat írnak elő, és ez a generációk között szeretet-gyűlölet kapcsolatot teremt. Az osztrák szülő a tulajdonának tekinti a gyereket, amíg otthon lakik, jóllehet minden európai szülőnél többet költ gyerekjátékra. Ezek a tényezők kettősséget teremtenek az osztrák lélekben, amelynek egyik oldalán a felszíni udvariasság és a konformitás, a másikon pedig a rejtett neheztelés és az irigység áll. A mostanság Ausztriában élő külföldiek viszont állítják, hogy az osztrákok ma már ugyanolyan engedékenyek gyermekükkel, mint bármely más európai szülő. Elismerik ugyanakkor, hogy a felnőttek nagyon maguknak való életet élnek, még a családon belül is sok minden marad kimondatlan. Egy kutatás szerint 1,4 millió osztráknak egy átlagos hónapban a munkahelyén kívül gyakorlatilag nincs kapcsolata a barátaival, ráadásul a házaspárok naponta átlagosan hét percet beszélgetnek. 3. Svájc A Svájci Konföderáció (Schweizerische Eidgenossenschaft) egy kis ország Közép- Európában. Szomszédjai Németország, Franciaország, Olaszország és Lichtenstein. Erős hagyományai vannak a politikai és hadügyi semlegesség terén, de a nemzetközi együttműködések terén is, hiszen számtalan nemzetközi szervezet székhelye. Területe: 41 293 km 2 Népessége: 6 485 000 fő Államformája: szövetségi köztársaság 21