Pedagógiai Műhely E-könyvtár 3. Hallgatói kutatások: fókuszban az óvoda

Pedagógiai Műhely E-könyvtár 3. Hallgatói kutatások: fókuszban az óvoda Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar Kecskemét 2016

Pedagógiai Műhely E-könyvtár 3. Sorozatszerkesztő: Hercz Mária PhD Szerzők: Barna Molnár Krisztina, Feldman Gabriella, Forrás Brigitta Teréz, Gáspár Aliz, Holczimmer Erika, Mészáros Daniella, Rózsa Szabina, Szabóné Bódi Dorina, Tarjáni Dorina Szerkesztő: Hercz Mária, Koltói Lilla Technikai munkatárs: Örkényi Gábor ISBN Minden jog fenntartva: Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar Online kiadás

LectoriSalutem! Köszöntjük az Olvasót! Nagy örömünkre szolgál, hogy letöltötte könyvsorozatunk egyik darabját! Bízunk benne, hogy az Ön számára is gondolatébresztő, szakmailag hasznos tartalmakat osztunk meg sorozatunkban. A Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kara Pedagógiai Műhelyének tagjai közkinccsé kívánják tenni mindazokat az eredményeket, amelyek kutatásaik, pályázataik, rendezvényeik alatt születtek. Teszik ezt azért is, mert meg szeretnék mutatni, hogy a főiskola tudományos kutatói, gyakorló iskolájának és óvodájának pedagógusai, valamint kutató diákjai és a műhely külső tagjainak együttműködése során olyan eredmények születnek, amelyek a gyermekeket nevelő intézmények gyakorlatába építhetők a 21. század megújuló pedagógiája szellemében. A kötetek egy-egy célcsoportot szólítanak meg az intézményes nevelés különféle szintjein: bölcsőde, óvoda, általános iskola, de reményeink szerint mások számára is érdekes lesz a közvetlen szakterületüktől távolabb álló, de valamilyen módon mégis kapcsolódó intézmények problémavilágába, szakmai-módszertani munkájába való betekintés. Kecskemét, 2015, szeptember 12. Hercz Mária PhD sorozatszerkesztő

ELŐSZÓ Ez az új kötetünk a Pedagógiai Műhely sorozatának egy olyan darabja, amelyben a kutató diákjaink munkáit mutatjuk be. Nagy örömünkre a műhely tevékenységébe a hallgatók is bekapcsolódtak, az oktató hallgató együttműködés egyre eredményesebb. A kötetet óvodapedagógus hallgatók tanulmányaiból állítottuk össze, akik kutatásaikkal a műhely gyakorlati fókuszú pedagógiai pszichológiai kutatási irányvonalát erősítik. A szerzők közül négyen, Forrás Brigitta, Rózsa Szabina, Szabóné Bódi Dorina és Tarjáni Dorina, az OTDK-n is bemutatták kutatásukat szép sikerrel. A kötetben szereplő tanulmányok a pedagógiai pszichológiai kutatások sokszínűségét tükrözik. Forrás Brigitta és Feldman Gabriella munkái arra adnak példát, hogy hányféle módszer és eszköz áll az óvodapedagógus rendelkezésére egy-egy gyermek mélyebb megismerésére és megértésére. Rózsa Szabina, Mészáros Daniella és Holczimmer Erika kutatásai a gyermekek személyiségének és képességeinek csoportos mérésére, fejlesztésére fókuszál. Olyan módszereket mutatnak be, amelyeket az óvodapedagógusok is alkalmazhatnak az óvodai munkájukban. Gáspár Aliz az óvodások előítéletességével foglalkozik, míg Szabóné Bódi Dorina cigány hagyományok megismertetését célzó kutatásait és óvodai témahetét mutatja be. Tarjányi Dorina az óvodai ünnepeket vizsgálta, magyar, illetve finn óvodai ünnepeket mutat be tanulmányában. A kötet zárótanulmányát Barna Molnár Krisztina jegyzi, aki az óvodai pedagógiai terek jelentőségét elemzi. A nagyon változatos témájú és módszertanú kutatásokban egy mindenféleképpen közös: mindegyikből sugárzik a szerzők elkötelezettsége és elhivatottsága. Kívánjuk, hogy találjanak annyi örömet a tanulmányok olvasásában, mint amennyit a hallgatók találtak a kutatásaikban. Kecskemét, 2015. november 15. A szerkesztők

Tartalom Az óvodáskorú gyermekek családfogalma - A családról alkotott kép...1 Az óvoda falain belül - Esettanulmány egy kislányról...9 Érzelmek örvényében rajzelemzés... 19 Személyiségfejlesztő foglalkozássorozat az óvodában- pszichodráma elemek és mesekezdeményezés... 27 Az óvodáskorú gyermekek szociális kompetenciája... 36 Tévénézés és az óvodáskorú gyermekek anyanyelvi fejlettsége... 46 Tolerancia az óvodában... 53 A csépai cigány hagyományok és megjelenítésük az óvodai nevelésében... 63 Ünnepek az óvodában... 67 Játéktérkép... 73

FORRÁS BRIGITTA TERÉZ Az óvodáskorú gyermekek családfogalma - A családról alkotott kép A kutatás témája az óvodáskorú gyermekek családról alkotott képének vizsgálata. A vizsgálat középpontjában az állt, hogy a gyermekeket körülvevő szocializációs környezet hogyan jelenik meg a legkomplexebb és legelemibb tevékenységeikben. Ezek a tevékenységformák pedig a játék és a rajz. A kutatási kérdéseket figyelembe véve, kvalitatív módszerek segítették a mélységi vizsgálatot. Háromféle módszer került feldolgozásra: megfigyelés (hat héten át), családrajz felvétele és A mackógyerek egy napja című személyiségvizsgáló módszer. Az eredmények tekintetében másként alakultak az elvált szülők gyermekének családképe, és másként a harmonikus családban élő gyermekeké. 1. Bevezetés A gyermekeket körülvevő szocializációs környezet a családi mikromilliő -, nagy hatással van a későbbi életükre, párválasztásukra, családalapításukra. Rendkívül fontos, hogy a kisgyermekek mit látnak, mit jelent számukra a család. Manapság rendkívül sok elvált szülő nevel egyedül gyermeket, egyre ritkább a harmonikus családban felnövekvő gyermekek száma. A kutatás éppen ebből az okból kifolyólag vizsgálja, hogy mit tekint a gyermek családnak, kik tartoznak hozzá és elvált szülők gyermekénél ez hogyan változik. A kutatás fő kérdése tehát, hogy hogyan vélekednek az óvodáskorú gyermekek a családjaikról. Hogyan jelenik meg az elemi tevékenységeikben a családképük. Minden óvodapedagógus számára fontos lehet a kérdés, hiszen a gyermekek a legtöbb időt elég gyakran az óvónőjükkel töltik. Ha egy óvodapedagógus jól ismeri a csoportjába járó gyermekeket és azt is, hogy milyen családi háttérrel érkeznek nap, mint nap az óvodába ezek a gyermekek, rendkívül sokat tud tenni a családképük alakításában. Segíteni tudja őket, akkor is, ha a gyermekek otthon ezt nem tapasztalják mindazt, amit az óvodában megtanulnak. Mindezek mellett az óvónői példamutatás nagy hatással van a gyermekekre. Mindent összevetve tehát, azért tartottam fontosnak a témát, mert ebben a korban a gyermekeknek még nincsenek kristályos fogalmaik bizonyos dolgokról, így a családról sem, viszont jól reprezentálható a családképük a játék és a rajzolás során. Ezt a két módszert alapul véve kerestem közös jegyeket a nukleáris család tekintetében. 1

Az óvodáskorú gyermekek családfogalma 2. Irodalom 2.1. Családi szocializáció Egy ember fejlődési folyamatának legmeghatározóbb része a család. Ez a legelső és leghosszabban körülvevő közösség minden ember számára az élete során. A gyermek családban szerzett tapasztalatai meghatározóak a későbbi életére nézve. Az itt megszerzett tapasztalatai tehát a legmeghatározóbbak önmagára, a világra és a közvetlen környezetére nézve is. Ezek a tapasztalatok alakítják ki benne a szokásait, a családmodellt, és nem utolsó sorban az érzelmi és értelmi viszonyulásait is. Az a család, amelyben a gyermek felnő, mintát ad a gyermek számára, ez egyben követhető és tapasztalatformáló is. (Bernáth, 1997). Az, hogy a család miként formálja a gyermek személyiségét a mindennapi élet során, akaratlanul is kialakul, de a szülők tudatos nevelési módszerei is meghatározóak. A gyermeket mindkét hatás egyformán befolyásolja. Azokat a mindennapos benyomásokat, amelyek a gyermekekre hatással vannak, és ezek spontán megszerzését szociális tanulásnak nevezzük. Az így elsajátítottak elsősorban a konkrét viselkedésben mutatkoznak meg. Ebből következik tehát, hogy a tudatos, tervszerű nevelési elvek alkalmazása, nem válik mindig viselkedésszabályozóvá (Bernáth, 1997). A gyermek növekedésével egyre inkább bővül azoknak a személyeknek a száma, akik döntően befolyásolják a fejlődését. A legkorábbi időkben a csecsemő számára kiemelkedik az anya személye a társas mezőből, de emellett már a második életévtől egyre fontosabb az apa és a testvérek szerepe is. Az óvodáskorban, a nemi identitás kialakulásának és a társas szabályokkal való azonosulás idején az apa lesz a fejlődés egyik kulcsfigurája. A testvérekhez fűződő kapcsolat, a gyerek helye a testvérsorban pedig több személyiségvonás létrejöttében játszik szerepet. [...] Az évek múlásával a különböző családon kívüli intézmények szerepe és személyiségfejlődést befolyásoló ereje megnő azzal, hogy új szempontokat adnak az egyénnek önmaga és a világ megítéléséhez és megértéshez, sokféleségükkel lehetőséget nyújtanak a családi minták módosítására. (Bernáth, 1997: 56-57) 2.2. Az óvodás gyermekek életkori sajátosságai Általánosságban elmondható, hogy a gyermekek körülbelül négy éves korukban már képesek olyan érzelmek kimutatására, mint a felnőttek. Két-három éves korban már képesek az alábbi érzelmek kifejezésére: szégyen, bűntudat, büszkeség. Az, hogy a gyermekek érzelmeinek kifejeződése hogyan fejlődik, nagyban befolyásolja az, hogy hogyan érintkeznek a szülőkkel és másokkal. A külső segítség akkor a legfontosabb a gyermek számára, ha valami negatív érzelem kifejeződésére kerül a sor, illetve nagyban függ attól, hogy milyen az esemény természete. Ezek a felnőttekkel átélt érzelemkifejeződések nagyban elősegítik a gyermekek fejlődési folyamatát, előre lendítik azt. Elmondható, hogy már három éves korban képesek a gyermekek az érzelmeik kifejezésén változtatni, ha az a felnőtteknek nem felel

Forrás Brigitta Teréz meg. Az érzelmi megértés a gyermekek fejlődése során folyamatosan változik, ennek a sikerességét viszont számos tényező befolyásolja. Az, hogy felnőttkorban hogyan alakul az érzelmek megfelelő alkalmazása, erősen függ attól, hogy kisgyermekkorban hogyan változik a kognitív és érzelmi fejlődés (N. Kollár, 2004). Az öt-nyolc éves gyermekek rajzait az ideovizuális ábrázolásmód jellemzi. Az ötödik életévben, a gyermekeknek általában már nő az igényük arra, hogy rajzaik valósághűek legyenek. A megjelenített dolgokat sok esetben az határozza meg, hogy valójában miről milyen fogalmuk is van a világban. Luquet nyomán a gyermekek rajzfejlődésének ezt a szakaszát intellektuális realizmusnak nevezi. (idézi Mérei, 1993) Az elképzelt, mesebeli, valótlan dolgok együtt is megjelennek sokszor egy rajzon. A rajzokra ebben a korban sokszor jellemző a transzparencia, az átlátszóság. A gyermekek gyakran olyan részleteket is megjelenítenek, amelyek egyébként nem látszódnak. Ábrázolásukra továbbá sok esetben jellemző a több szempontúság. Ez nagyjából azt jelenti, mintha egyszerre több nézőpontból is látni lehetne a dolgokat. Ebben a korban a gyermekek mozdulatai a rajzolás során rendkívül dinamikusak, ezen lendület folytán túlszaladhatnak a vonalak. Illetve a színek örömet nyújtanak a rajzolás során. Sok esetben ez az öröm nagyobb hangsúlyt kaphat, minta valósághű ábrázolás, mert a gyermek teljesen beleéli magát a színekbe. Ebből következhetnek néha tehát az élénk, szokatlan színezési technikák. Egyszerre igyekszik a valóságot ábrázolni, ugyanakkor belső mintát is követ, így érzelmileg és hangulat szempontjából egyszerre próbálja visszaadni a külvilágot (Mérei, 1993). 2.3. A játék, a mese, a rajz diagnosztikus eszköz Az óvodás gyermekeknek a 3-9 éves korban a képzeletszerű vagy intellektuális realizmus korszakában vannak. A rajzolás ebben a korban a játék mellett a másik nagy korszak. Ebben a korban a rajzok rengeteg mindent elárulnak az alkotójukról és szándékukról. A harmadik életév betöltése után a látás veszi át a vezető szerepet a gyermekek megfigyelési tevékenységeiben. A külső valóság, a tárgyi világ lényeges tulajdonságainak megismerésében a pontos megfigyelés, annak alapján létrehozott gondolati reprezentáció egyre nagyobb jelentőségű lesz. (Tihanyiné, 2009 11. o.). A gyermek képi ábrázolásában is megnyilvánuló gondolkodásmódját Piaget és Wallon szinkretizmusnak nevezi. (Tihanyiné, 2009 12. o.). Ez a szinkretizmus a gyermekeknél jellemzően hat-hét éves korig tart. Nagyjából azt jelenti, hogy ami számukra érzelmileg fontos, azt részletesebben kidolgozzák. A gondolkodásuk struktúrája még igencsak fejlődés alatt áll ebben a korban. Az egocentrikus gondolkodás és a centrálás, mint jellemző tulajdonság erősen megnyilvánul az óvodás gyermekek rajzain. A szimbolikus, mágikus gondolkodás a leginkább tetten érhető a gyermekek rajzi és játékkal kapcsolatos tevékenységeiben (Tihanyiné, 2009).

Az óvodáskorú gyermekek családfogalma 3. A kutatás körülményei, módszerek és eszközök A kutatásomat a hathetes területi gyakorlatom alatt végeztem el egy dabasi óvodában három kislánnyal és egy kisfiúval. Olyan gyermekeket próbáltam kiválasztani a kutatásom elvégzéséhez, akik személyiségbeli jellemzőik alapján képesek voltak a két feladatot elvégezni. Mindezek után azt a szempontot is igyekeztem szem előtt tartani, hogy olyan gyermekeket válasszak, akik átlagos, hétköznapi családban élnek. Így az 5-6 éves gyermekek családképéről átfogó képet kaphatok. 3.1. A mackógyerek egy napja Ez a szokatlan, sokak számára ismeretlen kutatási módszer, a gyermekek legelemibb tevékenységén, a játékon alapszik. Olyan lehetőséget kínál a gyermek számára, amelyben kibontakoztathatják érzéseiket, gondolataikat. Méghozzá olyan módon, hogy ők maguk ezt észre sem veszik. Ez a lazán irányított játéktevékenység elősegíti a gyermekek környezetének részletesebb megismerését. Kiolvasható a játékukból a családi struktúrájuk és a mindennapjaik interakciói. A gyermekekhez ebben a korban különösen közel álló tárgyak vannak jelen a vizsgálat alatt, amitől még inkább gyermekközpontú az egész vizsgálati folyamat. Plüssmackókkal és babaszobából származó tárgyakkal játszhatnak a gyermekek, ami előny, hiszen a gyermekek az óvodai mindennapjaik során is ezekkel a játékokkal találkoznak. A módszer pontos ismerete elengedhetetlen feltétel, a vizsgálat lebonyolítása szempontjából. Óvodapedagógusként viszont elősegítheti a gyermekekkel kapcsolatos megismerést, az esetleges problémák felismerését és a feloldás lehetőségét, a feszültségoldást. Nem igényel sok eszközt, sem különlegesebb helyszínt. A vizsgálat után elemzési szempontok segíthetik a játékfolyamat értelmezését, ezek bővíthetőek, és változtathatóak. Jelen esetben saját szempontok voltak, amelyekre azért volt szükség, mert az óvodás gyermekek családról alkotott reprezentációit vizsgáltam. Fontos megemlíteni, hogy ezzel a módszerrel sem terápiás, sem diagnosztikus célom nem volt, hiszen ezt a vizsgálatot elsősorban a pszichológia területén alkalmazzák, de így egy bizonyos kompetenciaterületet betartva óvodapedagógusok is alkalmazhatják. Tehát ez a vizsgálat használható terápiás és diagnosztikus célra, a pszichológián belül. Óvodapedagógusként viszont teljesen más célom volt ezzel a vizsgálattal. A mackógyerek egy napja nevű kutatásomat a szakirodalom alapján valósítottam meg az alábbi módokon. A gyermekeket egy külön helyiségbe, a logopédiai szobába invitáltam. Ez az elszigetelt környezet azért volt fontos, mert így nem jöhettek létre zavaró tényezők, amelyek a gyermek szerepjátékát befolyásolhatták volna. Illetve a logopédiai szoba azért volt szerencsés helyiség, mert itt volt egy tükör, amelyből láthattam a gyermekek arcát játék közben. Ez fontos szempont volt a történetek elemzésekor. A tükör előtti asztalon reprezentáltam különböző eszközökkel egy ház átlagos helyiségeit. Volt egy szoba, amelyben egy ágy volt.

Forrás Brigitta Teréz Volt egy konyha, amelyben étel, tányér és evőeszközök voltak, illetve egy játékteret megjelenítő helyiség, itt ceruzákat és kisebb, apró játékokat helyeztem el. A szituáció a szakirodalom alapján zajlott le. Egy kis mackó feküdt az ágyban betakarva. Két nagyobb mackó volt a közelében, és az instrukció így szólt: Itt alszik ez a mackógyerek, anyukája most felkelti. Játszd el nekem, hogyan kel fel és mit csinál azután; mindenhez hozzányúlhatsz, mindent jól megnézhetsz! Amíg a gyerekek játszottak, lejegyeztem mindent, amit mondtak és azt is, amit csináltak. Amikor a játékuk véget ért, megköszöntem nekik és visszakísértem őket a csoportszobába a többi gyermekhez. Azért ezeket a vizsgálati módszereket választottam, mert a gyermekek legelemibb, legalapvetőbb tevékenységeikhez kapcsolódnak, a játékhoz és a rajzhoz, illetve ezekben a tevékenységekben jól megfigyelhető és vizsgálható a gyermekeknek a családjaikról alkotott reprezentációjuk. 3.2. Családrajzok felvétele A mackógyerek kutatás elvégzése előtt, a rajzoltatás zajlott a négy gyermekkel. Ugyanazoktól a gyermekektől kértem, hogy rajzolják le nekem a családjukat, akikkel sikerült a mackógyerek egy napja kutatást is elvégeznem. Azért tartottam ezt fontosnak, mert így a játékban és a rajzos tevékenységben azonos elemeket tudtam keresni, amelyek a családfogalom képének megismerését segíthették elő. A rajzoltatás a csoportszobában zajlott, hiszen ott volt természetes számukra a rajzolás, viszont igyekeztem nyugodt körülményeket teremteni hozzá. A rajzok elemzése során az általános rajzi készségekre, illetve a családtagok egymásbeli viszonyára irányultak a kidolgozási szempontok. Ezeket a szempontokat Vass Zoltán (2011) szempontrendszeréből emeltem ki. Ezek a szempontok az alábbiak: a rajz általános színvonala (fejlettségi szint, életkorhoz viszonyítva); a rajzlap felületének felhasználása (a figurák mérete összességégben); kompozíció, térhasználat; figurák közötti távolságok (kartávolsághoz viszonyítva); kik kerülnek a lapon egymás mellé; akadályok (pl.: tárgyak), amelyek elválasztják a figurákat; méretbeli viszonyok a figurák között; ki kivel érintkezik; az egyes figurák arckifejezése vagy arctalansága (ha másoknak van arca)

Az óvodáskorú gyermekek családfogalma 4. Eredmények A két módszerrel tapasztaltakat különböző szempontok szerint kielemeztem, majd közös jegyeket kerestem bennük, illetve összefüggéseket, érdekességeket próbáltam összegyűjteni. Az eredmények bemutatásánál a gyermekek csak a keresztnevük kezdőbetűjével szerepelnek a beazonosíthatóság miatt. 4.1. A család az, akikkel a mindennapos interakciók zajlanak A gyermek rajzából és történetéből azt a következtetést vontam le, hogy a gyerekek, azokat a személyeket tekintik közvetlenül a nukleáris családjuknak, akik velük egy háztartásban is élnek. B. az édesanyjával, az édesapjával és az anyai nagymamájával él egy háztartásban. Ő történetet nem játszott el, viszont a rajzain a vele egy háztartásban élő személyek jelentek meg. K. mind a rajzát, mind a történetét tekintve ugyanezt jelenítette meg. Édesanyjával, édesapjával él együtt, viszont van egy testvére, aki életvitelszerűen nem él velük, így sem a rajzon, sem a történetben nem jelent meg. M. története is ezt mutatta annyi különbséggel, hogy az ő történetében sem az apa, sem a kistestvér nem jelent meg, utalás sem történt velük kapcsolatban, a rajzán viszont mindenkit feltüntetett, akivel együtt él. Édesanyját, édesapját, és a kishúgát is. Ki. ebből a szempontból teljesen másként viselkedett, mind a történetet, mind a rajzot tekintve. Szülei már régebben elváltak, életvitelszerűen régebb óta nem élnek együtt, édesanyjával és nővérével él együtt, édesapjával csak ritkábban, hétvégeken találkozik. A rajzán is, és a történetében is megjelenítette viszont az édesapját. 4.2. A történetek és a rajzok témái Három esetben kijelenthető, hogy a családrajzok és a történetek témája, tartalma között összefüggés van. K. rajza egy családi kirándulást, története pedig egy megszokott mindennapot ábrázol. M. rajza a születésnapjához kapcsolódik, története pedig egy édesanyával otthon eltöltött napot. B. rajza a családját ábrázolja (ő nem játszott el történetet.). Ezeknek a gyermekeknek a tevékenységeiben fellelhető az, hogy a családhoz tartoznak az olyan tevékenységek is, amelyeket együtt, közösen végeznek. Egy közelgő születésnap megünneplése, egy közös kirándulás a hegyekben, illetve a legalapvetőbb esetben pedig a mindennapok a mérvadóak, ha a családról beszélünk. Ki. esete itt is mást mutat. Története csak részben kapcsolódik a mindennapos interakciókhoz. Az édesanya odaadó, gyermekeiért mindent megtevőként jelenik meg, de nem szokványos, hanem valamiféle mesei módon. Rajzán cselekménysorozat vagy történet viszont egyáltalán nem fedezhető fel. Tehát kijelenthető, hogy a családhoz hozzá tartoznak azok az események, amelyek a család többi tagját is érintik.

Forrás Brigitta Teréz 5. Értelmezés Összességében elmondhatjuk, hogy a gyermekeknek a családról alkotott képében a szüleik és a testvéreik jelennek meg elsősorban. Ha a válást tekintjük egy esetben, mint megváltozott családi környezetet, akkor a válást még fel nem dolgozó gyermek is a családja ugyanolyan részeként kezeli a családból eltávozott szülőjét. Jelen esetben ennél a négy gyermeknél elmondhatjuk azt, hogy azokat az embereket tekintik elsődleges családjuknak, akik a mindennapjaik részét képezik, egy esetben pedig ezt annyival egészíteném ki, hogy azokat a személyeket is ide sorolják, akiket ugyanúgy a mindennapjaikba szeretnének tudni. Tehát azokat is családjuknak tekintik, akikkel együtt szeretnének élni minden nap. A gyermekek családról alkotott képe tehát, megnyilvánul a közös programokban, azokban az emberekben, akik a mindennapjaikat velük együtt élik. Ezek az emberek általánosságban a szülők és a testvérek. Továbbá a családhoz tartoznak a megfigyelések alapján, azok a cselekmények, amelyek a család minden tagját érintik. Például egy kirándulás, egy gyermek születésnapja. 6. Összefoglalás A gyermekek számára a legmeghatározóbb az, hogy hogyan élik mindennapjaikat. Ha harmóniában, bizonyos szabályokat megtartva élnek, ők maguk is harmonikusak, boldogok lesznek és ez a tevékenységeikben is megfigyelhető lesz. Viszont, ha a gyermekek azt tapasztalják, hogy a szüleik veszekszenek, elválnak egymástól a legelemibb tevékenységeikben is észrevehető lesz a diszharmonikusság. Az óvodapedagógusok akkor tudnak a lehető legtöbbet tenni egy-egy gyermekért, ha nagyon jól ismerik őket. Ekkor képet kapnak a gyermek családi hátteréről, a gyermek érzelmi életéről, illetve egyébként a készségeiről, képességeiről. Ha mindent ismer a gyermekkel kapcsolatban egy óvodapedagógus, még nagyobb az esélye arra, hogy a gyermeket fejleszteni tudja. Az irodalmi részhez visszacsatolva szeretném kiemelni, hogy az óvodáskorú gyermekekre a családon kívül az intézmények is hatással vannak. A szocializáció során a szülőkön kívül más felnőttek is fontosak lesznek számukra, viselkedésüket az óvodai intézmény is nagyban befolyásolja. A gyermekek ebben az életkorban a legfogékonyabbak arra, hogy az alapvető viselkedésmintákat elsajátítsák. Mindezeket figyelembe véve, úgy gondolom, hogy egy óvodapedagógus a gyermek családképének alakításában is nagy szerepet játszhat. Kellő példamutatással, a családhoz köthető tevékenységek széles skálájának felkínálásával segíthet azokon a gyermekeken, akiknél a családi problémák jelentkeznek.

Az óvodáskorú gyermekek családfogalma Hivatkozások Bernáth László Solymosi Katalin 1997. Fejlődéslélektani olvasókönyv. Terita Kiadó, Budapest Mérei Ferenc V. Binét Ágnes 1993. Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest N. Kollár Katalin Szabó Éva 2004. Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest Tihanyiné Vályi Zsuzsanna 2009. Amiről a gyermekrajzok beszélnek. JatePress, Szeged Kivonat az alábbi könyvből: Vass, Z. 2011. A képi kifejezéspszichológia alapkérdései - szemlélet és módszer. Budapest: L Harmattan Hagyományos és szimbolikus családrajzok http://www.rajzelemzes.hu/rajzelemzes/hagyomanyos_es_szimbolikus_csaladr ajzok.html (a letöltés időpontja 2014. 03. 15.) A szerző Forrás Brigitta Teréz, végzett óvodapedagógus és tanító szakos hallgató. 2014. május 21.-én a kari TMDK-n ért el III. helyezést a Pedagógiai-pszichológiai szekcióban, majd tovább jutottként részt vett 2015. április 10.-én a Sárospatakon megrendezett OTDK-n, ahol Az óvodáskorú gyermekek családfogalma című dolgozatával indult. Ezt követően pedig az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen megrendezett TÁMOP 4.1.2.B.2-13/1-2013-0007 Országos koordinációval a pedagógusképzés megújításáért című pályázat keretében megvalósuló 5 órás Fiatal kutató tanárjelöltek szakmai fórumán mutatta be kutatási anyagát. 2015-ben A tudomány művelői és műhelyei a Kecskeméti Főiskolán TÁMOP- 4.2.2.B-15/1/KONV-2015-0012 által meghirdetett Kutató Hallgatói Pályázatot nyert és pályamunkát adott le 2015. szeptember 15.-én, amelyben a TDK dolgozata folytatását valósította meg A családi szerepekre való szocializáció vizsgálata címmel. A pályázati kutatásban az óvodáskorú gyermekek családi sztereotípiáit vizsgálta.

FELDMAN GABRIELLA Az óvoda falain belül - Esettanulmány egy kislányról Az alábbiakban olvasható szakdolgozat kivonat egy esettanulmány rövid leírása, amelyben egy óvodáskorú gyermek érzelmeit vizsgálom. Az eset kapcsán rengeteg időt töltöttem a kislánnyal, mely idő alatt megfigyeltem, hogy milyen egyéb problémákkal küzd még a mindennapok során. Mivel az általam készített szakdolgozatnak nem a változtatás, csak az eset feltárása volt a cél, ezért változásokról nem tudok beszámolni. A közös tevékenykedés során előkerülő különböző érzelmeket tudtam megfigyelni és következtetéseket levonni. 1. Bevezetés Az eset általam végzett vizsgálatának célja az volt, hogy jobban megismerjem a gyermeket, és minél több időt töltsek el vele. Ezen felül meg szerettem volna ismerni a családi körülményeit, azon belül is a kötelékeket, valamint azt, hogy miért nem étkezik társaival együtt az intézményben. Szerettem volna tisztább képet kapni a gyerek érzelemvilágáról, valamint ezen érzelmek kifejezéséről, verbális és nonverbális kommunikációjáról egyaránt. Célom volt, hogy az ételekhez fűződő kapcsolatát tisztábban lássam. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezen vizsgálatommal nem akartam beleavatkozni sem a gyermek, sem a család életébe. A következőkben felsorolt játékokat nem terápiás céllal játszottam a gyermekkel. Fokozottan figyeltem, hogy ne éreztessem a gyermekkel, hogy különc viselkedése miatt foglalkozom vele. A szülőnek ugyan a kezdetekben nem jelentett problémát gyermeke állapota, de az óvodába lépés előhozta a legrosszabb dolgokat ezzel az esettel kapcsolatban. Ahogy az az eredeti anamnézislapon is látszik, az anya próbálta szépíteni a helyzetet, amit viszont velem való beszélgetése alkalmával már nem tette. Így kijelenthetem, hogy az elsődleges probléma a gyermekkel az, hogy nem eszik az óvodában, valamint megtagadja a mosdóhasználatot (nem vizel és nem székel az óvodában). 2. Irodalmi ismertető Az embernek vannak alapvető szükségletei, amelyek kielégítésére állandóan késztetést érez. Ezekről a szükségletekről alkotott egy átlátható rendszert Maslow, mely rendszert az 1. ábrán láthatjuk (Atkinson & Hilgard, 2005). 9

Az óvoda falain belül 1. ábra Maslow szükséglethierarchiája. Forrás: Atkinson & Hilgard, 2005, 507. o. Ezen ábráról leolvasható, hogy hét nagy csoportra osztotta Maslow a szükségleteinket. Úgy vélte, hogy létezik egy szükséglethierarchia, amely az alapvető biológiai szükségletektől bizonyos komplexebb, kizárólag az alapvető szükségletek kielégítése után jelentkező pszichológiai motivációkig terjed. Az adott szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni ahhoz, hogy a felette lévő szint szükségletei cselekvés jelentős motiválóerőivé váljanak (Atkinson & Hilgard, 2005: 507-508). Ezen szinteket pedig további két részre lehet bontani. Az alsó négy, vagyis a fiziológiai, a biztonsági, a szeretet és hovatartozási, valamint az elismerés szintek tartoznak egybe, ezeket hiányalapú szükségleteknek nevezzük. Ennek az a magyarázata, hogy a szinteken lévő szükségleteket mind hiánypótlással tudjuk elérni. Ilyen hiánypótlás például az evés, az ivás. A másik három szintet, a kognitív, az esztétikai és az önmegvalósító szintet növekedésalapú szinteknek hívjuk. Ezen szinteken nem alapvető szükségleteinket állandósítjuk, hanem tudásvágyunk, vagy éppen a szépségideálunkat elégítjük ki (Maslow, 2006). A szükségeltek kielégítésével kapcsolatban először az előbbi fejezetre utalva az érzelmi biztonságra szeretnék kitérni. Ez a szóösszetétel ugyan nem szerepel

Feldman Gabriella Maslow piramisában, de két részben is fellelhető. Ez a két rész nem más, mint a biztonsági és a szeretethez kapcsolódó szükségletek. Vizsgáljuk meg a két szükséglet részeit. Az elsőbe (biztonság) a következő elemek vannak: fizikai védettség, kiszámíthatóság. Ezen két komponenst az óvodai életre vetítve, vizsgálva számos jelet találunk rá, hogy az óvoda alapvető követelménye, hogy a gyermeket óvja. A fizikai védettségen belül megtalálható a csoportszobán és az udvari tevékenységen belül a gyermekek állandó védelme, valamint a baleset megelőzése. Ám az érzelmi biztonságba az utóbb említett kiszámíthatóság tartozik, amely alatt a rutint, a megszokást értjük. Ez még fontosabb a gyermekek számára. A másodikba (szeretet, valahová tartozás) a gyengédség, a viszonzott szeretetkapcsolat tartozik. Mind a kettő eleme az érzelmi biztonságnak, ezek nélkül a gyermek nem tudná jól érezni magát az óvodában. igazán biztonságban érezni magát érzelmileg. Ha a gyermek biztonságban érzi magát, az alvása, táplálkozása és kiválasztása is zavar nélkül működik az óvodában (Ranschburg, 1998). Az óvodás gyermek táplálkozását nagymértékben befolyásolja az otthonról hozott szokásrendszer, de általánosságban elmondható, hogy a gyermekek többsége ekkorra (óvodába lépést követően) az intézményben fogyasztják el a napjukat kitevő étkezések hatvan százalékát (ha naponta ötször étkeznek, ebből háromszor az óvodában). Ez egy igen ideális eset lenne minden gyermek számára. Az étkezést, táplálkozást két részre osztva beszélünk folyadékbevitelről valamint tápanyagbevitelről. Mivel fejlődő szervezetekről beszélünk, ha a gyermekekre gondolunk, mind a kettő elengedhetetlen a nap folyamán. Ha pedig szomjúságról, vagy éhségről van szó, akkor mondjuk, hogy a homeosztázis felborult. Homeosztázis: homeo jelentése azonos stasis jelentése állandó, statikus (Atkinson & Hilgard, 2005, 385. o.) Szomjunk oltása az egyik legfontosabb homeosztatikus folyamat, ugyanis a szomjúság a folyadék szükséglet pszichés megnyilvánulása. [ ] Ha nem iszunk elég vizet, esetleg intenzív testmozgást végzünk, szervezetünk mivel a verejtéken, a leheleten és a vizeleten keresztül folyamatosan apasztjuk vízkészletünk előbbutóbb kimeríti két alapvető folyadéktartalékát. [ ] Az éhség szabályozása sok, a szomjúságéhoz hasonló homeosztatikus elemet tartalmaz ugyan, de mégis jóval összetettebb jelenség annál. Egy szomjas embernek vízre van szüksége, tehát bármilyen, a vízzel egyenértékű folyadékkal beéri, de a táplálkozásnál igen sokféle dologra ( fehérjére, szénhidrátra, zsírra és ásványi anyagokra) van szükségünk ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Megfelelő egyensúlyt kell tartanunk a különböző tápanyagokat tartalmazó élelmiszerek között (Atkinson & Hilgard, 2005: 386-387). Ami pedig az ürítést, kiválasztást illeti, ennek megfelelően kell működnie. A szobatisztaság pedig e folyamat szabályozása, melyet Ranschburg (1998, 2006) szerint tizennyolc hónapos kor előtt nem érdemes elkezdeni tanítani, hiszen ekkor még szellemileg sem elég érett feladatának megértésére (Ranschburg, 1998, 2006).

Az óvoda falain belül 3. Kutatás körülményei: módszerek, eszközök Vizsgálatom módszerei közül kiemelem a megfigyelést, mely kiterjedt a gyermek érkezésétől, egészen az óvodából való távozásig. A megfigyelést a gyakorlatom során hat héten át folytattam. Az első hetekben a gyermek érzelmeit, a szülőhöz való viszonyát, a nagyszülő és az óvodapedagógusok felé irányuló verbális és nonverbális kommunikációját figyeltem meg. Ezt követően a társas kapcsolatait vizsgáltam, azt, hogy kivel és mennyi ideig játszik. Külön lejegyzeteltem azt is, hogy mit játszik szívesen. Dokumentáltam a mindennapi rutintevékenységei meglétét vagy éppen hiányát. A gyermek jobb megismerését elősegítő játékokat is alkalmaztam, melyek során megfigyeltem a kislány viselkedését. Az első egy éttermes játék volt, amelynek segítségével tisztább képet szerettem volna alkotni a gyermek ételekkel és étkezéssel kapcsolatos érzelmeiről, valamint hozzáállásáról. Ennek a játéknak színteret biztosított az általa is kedvelt babakonyha az ott található eszközökkel. A játékot először mint megfigyelő kívülről szemlélve, majd később mint játékos belülről nézhettem végig. Amikor már én is a játék részese voltam, kérdésekkel próbáltam még jobban megismerni a gyermeket. A másik speciális játék a Mackókölyök egy napja az óvodában volt. Ennek a játéknak lényege, hogy megfigyeljem a gyermek érzelmeit, és viselkedését. A játék maga abból állt, hogy egy elkülönített szobába hívtam játszani. Megkértem, válasszon a felsorakoztatott különböző, nemi megkülönböztetés nélküli (nyakkendő, masni, egyéb ruhadarabok) mackók közül. A választást követően kértem, játssza el a mackó egy napját. Készültem különböző segítő kérdésekkel, amelyekből csak egyszer kellett felhasználnom egyet. A játékot követő másnap reggelén a gyermek ismét kérte a mackót. Innentől kezdve még kétszer játszott a mackóval. A gyermekről A gyermek, a dolgozatomban Eminek hívom, nem járt bölcsödébe, otthon nevelkedett egészen az óvodába lépéséig. Nem sokkal egy éves kora után kezdett el beszélni, ekkor már nem volt az édesapja a közelében. Éjszakánként pedig az anya furcsa dolgot vett észre, gyermeke beszélt és néha elindult álmában. A hónapok múlásával egyre érthetőbb lett éjszakai beszéde: Általában engem hívogat, ha elindul is engem keres. - mondta az anya, majd hozzátette: Ha a nagyszülőknél is van, öntudatlan megy és keres. Ez azt mutatja, hogy igen erős kapocs van a gyermek és édesanyja között, ami ebben a korban nem is meglepő tény. Az édesapával sokáig nem tartották a kapcsolatot egészen a gyermek két és fél éves koráig, amikor is elkezdődött az apa általi látogatások sora. (Ez azóta is folyamatosan tart, minden második hét teljes hétvégéjén az édesapával van a gyermek.) Először csak otthonában látogatta meg, majd egy év elteltével az édesapa lakhelyére is elvitte magával gyermekét. Eddig a pontig az édesapa szülei

Feldman Gabriella nem is látták az unokájukat. Az édesanya elmondása szerint, ő adott lehetőséget a látogatásra, de: nem is szerették volna, hogy megszülessen, nem csodálkozom rajta, hogy nem akarták látni sem. Egy ilyen ténnyel együtt élni, pedig igen nehéz ebben a helyzetben. 4. A vizsgálat 4.1 Éttermes játék Eszközök: Óvodában mindennapos használatban lévő játékok a babakonyhából, tálak, tányérok, evőeszközök, műanyag ételek, asztal, székek, vagy pad, edények a sütéshez- főzéshez. A játék célja: A szabad játék során megfigyelni a gyermek ételekhez, étkezési eszközökhöz való viszonyát. Az ételek ismeretét ellenőrizni, étkezési szokásait megfigyelni. Az evőeszközök és egyéb konyhai tárgyak helyes használatának meglétének, vagy hiányának megfigyelése. A hiány folyamatos felmérése az alábbi kritériumok alapján: nem hiányos: Minden konyhai eszköz nevével, funkciójával és használatával tisztában van; téves állításaim kijavítja. Helyesen teríti meg az asztalt, megfelelő sorrendben tálalja az általa készített ételeket (leves, főétel, desszert). mérsékelten hiányos: A konyhai eszközök nevének ismerete, de nem mindegyiket használja funkciójának megfelelően; téves állításaim nem minden esetben javítja ki. Helyesen terít meg, de az ételek sorrendjében téveszt. Figyelmeztetés esetén korrigálja hibáját. súlyosan hiányos: Pár konyhai eszközt ismer és illeti névvel, funkciójuk nem fontos a számára, a lényeg számára, hogy használja őket; téves állításaimmal egyet ért. Az asztalnak a megterítése helytelen, az ételek sorrendjét felborítja; figyelmeztetés esetén sem változtat rajta. A játék menete: A gyermek önként választott játékát figyelem meg. Ebben az esetben, ez egy szerepjáték volt, mely a mesesarokban alakult ki a gyermek több csoporttársával együtt. Maga a játék nagyon egyszerűnek hatott, a szerepjáték során állatokat utánoztak, mindenki egy általa választottat. Amikor mindenkinek volt állatneve utánzással próbálták imitálni az adott lény cselekvéseit, beszédét. Ez igen elmélyült folyamatnak bizonyult, melyet láthatóan nagyon élveztek a gyerekek. Ezt követően kiválasztották egy nagycsoportos társukat, hogy ő legyen az állatok gondozója. Kérte őket, magyarázzák el, mit kell tennie, hogyan tudna segíteni nekik. Mindenki elmondta, hogyan kell az adott állatot gondozni, mivel kell etetni, milyen fekvőhelyet kell biztosítani számára. Ez után pár percig folytatták az állatos szerepjátékot, majd átvonultak közösen a babakonyhába, hogy ott

Az óvoda falain belül tevékenykedjenek. A szűkös hely miatt felváltva játszottak, majd végül négyen maradtak ott. Itt kezdődött el az igazán fontos része a délelőtti megfigyelésemnek. Az általam figyelt gyermek éppen várta a játék ebédet, mikor a főző kiszállt a játékból. Ezt az akadályt könnyen véve, Emi folytatta a főzést. Mit kértek? - kérdezte, majd sorra tálalni kezdte az ételeket. Mindenkinek, amit kért: gyümölcslevest, rántott húst krumplival, de magának nem szedett a lábasból. Ekkor közelebb mentem, sorra megkérdeztem, mit esznek. Miután mindenki válaszolt, hozzá fordultam. Tőle is megkérdeztem, mit eszik. Azt válaszolta, hogy tojáslevest. Ez után leültem melléjük, hogy még jobban meg tudjam figyelni a kislányt és a játékát. A játékba nem avatkoztam be, a játék folyamán nem kértem tőlük, hogy kínáljanak meg, ha meg is kínáltak, nem fogadtam el, mondván, nem vagyok éhes. A játék végén kérdéseket tettem fel nekik az ételekről, az étkezési szokásaikról, melyekkel főleg az otthoni étkezéseket szerettem volna jobban megismerni. Emi elmondta, hogy otthon is sok rizst eszik, szereti a tejszeletet és a banánt, de láttam rajta, kérdéseim hallatán kezdett kissé sápadni. Az állandóan nevető lány arcáról lassan eltűnt a mosoly, helyette egy merev szájtartás jelent meg, ami inkább erőltetettnek hatott, mint sem igazinak. A vidám tekintete eltűnt, és egy szemvillanás alatt hideggé, rideggé vált. Kis idő után azt mondta, hogy farkaséhes, ezért a második malacsült lesz. Ebből a mondatából azt éreztem, hogy van humorérzéke. Jól alkalmazza a humort, és nagyon sokszor él is vele akár játék, akár egyéni beszélgetés, képességfejlesztés során, vagy egy másik tevékenység során. De ebben az estben figyelemelterelésnek szánta a komoly beszélgetésről, az ételekről. Ez számomra azt jelenti, hogy számára ez stresszes helyzet volt, melyet humorral próbált oldani. Ez után megterített nekem is, majd a tálalás után más játék után nézett, alig várva, hogy kiszabaduljon a konyhából. Az eset után aznap már nem volt hajlandó megközelíteni a babakonyhát. Az udvari játék előtti rakodóideje alatt is végig a rajzos asztalnál segédkezett, valamint a fiúkkal pakolt a játszós szőnyegen. Amikor kértem, rakjon rendet, vagy vigyen oda egy elgurult játékot, úgy tett, mintha meg sem hallotta volna, és a szoba másik részében keresett elpakolandó tárgyat, vagy széket igazgatott. Megfigyelésem eredménye: A gyermeknek nem hiányos az eszközök ismerete, azok neveit tudja, használja, helyesen terít, de komoly gondokkal küzd, ha az ételről, mint valós dologról kérdezzük. Láthatóan produkálja a stressz tüneteit: fehér arcbőr, verejtékezés, látható nyaki verőérduzzanat. Ezekből lehet következtetni rá, hogy az ételtől kerül stresszes helyzetbe, melyet édesanyja fóbiának, ételfóbiának tart.

Feldman Gabriella 4.2 Mackókölyök egy napja az óvodában Eszközök: Különböző méretű és színű plüssmackók ruházat és egyéb nemre vonatkozó kiegészítők (hajcsat, masni, nyakkendő, kalap), márka és bármilyen más jelzés (Micimackó színű plüss) nélkül. A játék célja: Megfigyelni, hogy a játékon keresztül hogyan éli át egy napját a gyermek a szerepjátékon keresztül. Fontos szempont lehet, hogy kivé válik játék közben, édesanyává; édesapává, nagyszülővé, vagy éppen ő lesz a mackó. Ki kell emelni azokat a részeket a játék során, amelyekkel a gyermek problémái vannak szem előtt a mindennapok során és meg kell figyelni, hogyan reagál ezekre, ha szükséges segítőkérdéseket alkalmazhatunk. Ha a gyermek kihagy egy vagy több lépést a mackó napjából, akkor feltétlenül segítő kérdést alkalmazunk! Fontos, hogy a gyermeket elkülönítve figyeljük meg, ne legyen más társa vagy eszköz, ami zavaró tényező lehet. A játék menete: A játékot nagyon egyszerűen készítettem elő. A mackókat a nevelői szoba különböző részeire helyeztem el (szék, szőnyeg, sarok, asztal), hogy lássa, amikor megérkezik. Az eltérő helyek más- más valós helyet próbáltak imitálni. Az asztal volt az otthon, a szőnyeg az óvoda, a sarok és környéke (itt külön anyagdarabbal jelöltem a helyet) egy játszótér volt. Az asztalt a szoba közepéből a széléhez tettem, a szobában lévő padokat pedig a fal mellé. Nem szerettem volna, ha bármilyen akadályba ütközzön játék közben. Pár anyagdarab jelölte a házon belül a szobát, tányérok, evőeszközök a konyhát. Az óvoda terébe is helyeztem pár tányért, evőeszközt, valamint anyagdarabokat, építőkockát, kisautót, ceruzákat és egy pár diót. Minden darabnak meg volt a maga jelentése számomra, de arra voltam kíváncsi, neki mit fognak jelenteni. A tízóraiztatás előtt (nyolc óra körül) érkezett meg Emi. A tízórait követően kértem, jöjjön velem a nevelői szobába. Szívesen jött, mert ekkora már nagyobb biztonságban érezte magár mellettem, mint az első napokban. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a játék az éttermes játékot követő héten történt. A nevelői szobába érkezve látta, hogy mindenhol található egy- egy mackó. Elmondtam, hogy melyik mackó éppen hol van, majd kértem válasszon egyet közülük, és játssza el a mackó egy napját, hozzátéve, hogy a többi mackót elteszem. Erre azért volt szükség, hogy ne tudjon más mackót használni a játék során, csak azt az egyet, amelyet elsőre választ. Azt a mackót választotta, amelyik a sarokban volt. Ez egy világosbarna rövid karú kisebb mackó volt. Mikor kérdeztem, Emi elmondta, hogy ő még picike, alig múlt három éves. A kedvenc helye a játszótér, de este van, menni kell lefeküdni. Azzal az asztalra tette és gondosan betakarta, még párnát is hajtogatott a feje alá. Körülbelül fél perc elteltével kérdőn nézett rám, majd mondta: Ennyi! Láttam rajta, hogy nem igazán értette, mire várok, majd elmondtam neki, hogy érdekel, reggel óta mi történt a mackóval. Erre azt válaszolta Oviban volt.

Az óvoda falain belül Kértem, játssza el a mackó napját úgy, mintha most jönne fel a nap. Láttam ezúttal tisztán érti, mit szeretnék. A mackót úgy keltegette, mintha a gyermeke lett volna. Készített neki reggelit, amit a mackó az ágyban fogyasztott el, majd az eddig párnának használt anyaggal körbetekerte a nyakát, és elindultak az óvodába. Az óvodában (az asztal és a szőnyeg találkozásánál) levette róla a sálat, majd mondta a mackónak, hogy ebéd után jön érte, addig játsszon szépen, viselkedjen jól. Megölelte a plüsst, és ott hagyta a szőnyeg szélén, majd leült a padra. Kis idő múlva azt mondta, itt az ideje, hogy elmenjen a kislányáért, és elindult a mackó felé. Amíg odaért, kérdeztem, mi történt a mackóval az óvodában. A kérdés hallatán meredten nézett rá, és azt mondta, ő nem tudja. Kérésemre, hogy játssza el, nem igazán tudta először, hogy mit csináljon. Instruáltam, hogy rendezze be az óvodát. Ekkor lelkesen elkezdte pakolni az általam kiválasztott tárgyakat a szőnyegen. Elmondta, hogy ahol a sálnak használt anyag van, ott az öltöző. Vele szembe lerakta az építőkockákat, az autót, mellé a ceruzákat, utána a diókat. Az anyagdarabokat a diókkal szemben helyezte, mellettük az evőeszközök, tányérok kaptak helyet. Ez a mi csoportszobánk. Ide jár a mackó is. Tette hozzá művéhez a végén elégedetten. Elmesélte, hogy mackó egész délelőtt az asztalnál volt és rajzolt, közben a mackóval játszott a ceruzák mellett, imitálva, hogy a mackó tényleg rajzol. A játék során többször megdicsérte őt: Szép munka! Jól mutatnak egymás mellett ezek a színek, jól választottál! Ezt követően rátekerte a sálat a mackóra és a szőnyeg másik pontjára vitte, a játszótér, a sarok felé, de még a szőnyegen maradt. Jó játékot kívánok neked! Mondta, ahogy az óvónők szokták a gyerekeknek udvari játék előtt. Kis idő után, nagyjából egy perc telt el, hívta, hogy menjenek be. Itt újra levette róla a sálat, majd a rajzos asztalhoz ültette a mackót. Kérte, egyen, de nem nyúlt a mackóhoz. Ő maga eljátszotta, ahogy eszik, majd azt mondta Egészségetekre az ebédet! Felállt, kirakta a mackót a sálra. Ezek után nagyjából fél percet várt, majd ismét anyuka képében tért vissza. Egy szó nélkül felöltöztette a mackót és elvitte a sarokba. Itt énekelgetett neki, majd közölte: Este van, menni kell haza! Lefektette a mackót, adott neki egy puszit, majd a padra ült. A játék után még feltettem neki pár kérdést, amelyekre alig- alig válaszolt. Volt, hogy csak egy- egy szót mondott. Kérdésemre, hogy a mackó mit evett, azt válaszolta, semmit, mert nem volt éhes. Amikor megkérdeztem, hogy egész nap nem evett, azt mondta de, péksüteményt. Felsorolta, hogy kakaós csiga volt reggelire, pogácsa ebédre, vacsorára pedig rizst evett. Azt is elmondta, hogy azért nem láttam, hogy eszik, mert a konyhaasztalnál evett. Megköszöntem neki a játékot, majd visszamentünk a többiekhez. Másnap reggel kérte, hadd legyen nála a mackó. Egész délelőtt azzal játszott. A lényege a játékának érzelmei szempontjából az volt, hogy agresszívan bánt a mackóval. Mármár kiabált is vele néha.

Feldman Gabriella 5. Eredmények A gyermekről általánosságban a megfigyelésem alapján és az egyéni fejlettséget mérő lapok alapján elmondhatom, hogy egy barátságos, társaival és a felnőttekkel is kiváló kapcsolatban lévő kislány. Megfigyelésem a játékok során kitért érzelmei kinyilvánítására, amiből arra következtetek, hogy a legtöbb érzelmet rajzolás közben közvetíti a gyermek, produktumai és mimikája által. A játék során is tapasztalat érzelmek hasonlóak a rajzok alatt megfigyeltekkel. Ahogy ez a vizsgálat folyamatának leírásakor kiderül. Hullámzó és néha heves érzelmek voltak megfigyelhetőek a kislányon. Étkezési szokások megfigyelése 1. Mindent megkóstol és elfogyaszt. 2. Önállóan eszik kanállal, villával, késsel. 3. Az eszközök fogása kiváló. 4. Az étkezés szokásokat pontosan betartja. 5. Kulturáltan étkezik. 6. Teljesen kiszolgálja magát. 7. Igénye az ízléses, esztétikus terítés. Az alkalmazás összértéke Nem jellemző X Néha előfordul X X Egyértelmű jelei vannak 1 2-4 Széles körű bizonyítékai vannak 2. ábra A gyermekek étkezési szokásainak megfigyelése. Forrás: Nagy, 2001. 56. o. A fenti táblázatból látható, hogy a gyermek alapvetően az elvártaknak megfelelően képes cselekedni: teríteni, evőeszközt használni. Az egyetlen dolog, amire nem hajlandó, az az evés. A táblázatban olvasható pontok közül még kettő van, amit szeretnék kiemelni. Ezek a második: önállóan eszik kanállal, villával, késsel, és a hatodik: teljesen kiszolgálja magát. Azért értékeltem őket úgy, hogy néha előfordul, mert az óvodában csak bizonyos esetekben szolgálja ki magát. Ez azt X X X X

Az óvoda falain belül jelentette számomra, hogy bár képes lenne, valamilyen okból mégsem hajlandó megtenni. Érzelmei alapvetően inkább dacra utalnak, kivétel az étellel kapcsolatos szituációkat, amikor is stresszhelyzetet él át, ez főleg a játék során volt megfigyelhető nála. Az óvodai ebédek során nem stresszesnek, hanem egyszerűen elutasítónak láttam. Közömbös arckifejezése mellé egy még jobban látható, fizikailag is érzékelhető elutasítást figyeltem meg, elfordult az asztaltól. 6. Összefoglalás Kutatásom célja az volt, hogy feltárjam egy gyermek érzelmeit és viselkedését, akivel az óvodai gyakorlatom alatt foglalkozhattam. Fontosnak tartottam a gyermek és esetének minél szélesebb körű megismerését anélkül, hogy beleavatkoztam volna abba. Ezzel szerettem volna elérni, hogy egy komplex, átfogó képet tudjak alkotni a kislányról és helyzetéről. A kislány nem egy hétköznapi problémákkal küzdő gyermek. Ezek problémák az óvodai étkezés és mosdóhasználat megtagadása, melyen az óvodapedagógusok és a szülő sem tud változtatni. A kislány stresszhelyzetnek éli meg az étel sokféle megközelítését, néha még a játékot is. A mosdóhasználatot esetében nem találtam hasonló stresszre utaló jelet. A kislány érzelmi megnyilvánítását illetően azt mondhatom, hogy megfigyeléseim alapján legtöbb érzelmet a rajzolás során közvetíti. A nap további részében általában derűs és kedves képet mutat magából. Dacossá akkor válik, ha nem úgy alakulnak az események, ahogy azt ő szeretné. Hivatkozások Atkinson, R.L. - Hilgard, E.R. 2005. Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest Maslow, A. 2006. A lét pszichológiája felé. Ursus Libris, Budapest Nagy Jenőné 2001. Óvodatükör Óvodai intézmények szakmai munkájának mérése, elemzése, értékelése. Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel Óvodapedagógusok Országos Szakmai Egyesülete, Szolnok A szerző Feldman Gabriella jelenleg gyakornoki státuszban dolgozó óvodapedagógus a Felsőpakonyi Mesevár Napközi Otthonos Óvodában. e-mail: feldmangabriella@gmail.com

FELDMAN GABRIELLA Érzelmek örvényében rajzelemzés Az esettanulmányban egy óvodás korú gyermek érzelmeit vizsgálom. Az eset kapcsán rengeteg időt töltöttem a kislánnyal, aki nem egy hétköznapi problémáival küzdő gyermek, az óvodai étkezéseket és a mosdóhasználatot megtagadja. A vizsgálat során megfigyelést és a rajzelemzés módszerét alkalmaztam a gyermek érzelmi indulati életének feltárására 1. Bevezetés A vizsgálatom célja az volt, hogy jobban megismerjem a gyermeket, aki nem étkezik együtt társaival az óvodában, és minél több időt töltsek el vele, ezáltal jobban megismerjem a problémái hátterében rejlő tényezőket. Ezen felül meg szerettem volna ismerni a családi körülményeit, azon belül is az érzelmi kötelékeket. Szerettem volna tisztább képet kapni a gyerek érzelemvilágáról, valamint ezen érzelmek kifejezéséről, verbális és non verbális kommunikációjáról egyaránt. Célom volt, hogy az ételekhez fűződő kapcsolatát tisztábban lássam. 2. Irodalmi összefoglaló Számos olyan érzelem van, melyet a gyermekek az óvodába lépéskor nem tudnak, vagy csak nehezen tudnak szavakkal kifejezni. A szorongás, a szégyen, és az együttérzés mind olyan összetett érzelmek, melyekből csak bizonyos részeket képesek kifejezni (Atkinson & Hilgard, 2005). Óvodáskorban jelennek meg az úgynevezett öntudatos érzelmek, ekkor már a gyermek tisztában van, érzelmei különbözőek. Ebben az időszakban jelenik meg például a szégyenérzet, amely fontos szerepet kap a szocializációban azáltal, hogy segíti őt megérteni abban, milyen elvárásokkal kell szembenéznie (Vajda, 2006). Az ötödik- hatodik év végére a gyerekek már képessé válnak mások és önmaguk bonyolultabb vagy ellentmondásos érzelmeinek megértésére. (Vajda, 2006:157) 19