NÃ metorszã g a 11-15. szã zadban

Nà metorszã g a 11-15. szã zadban SzerzÅ Deà k Imre 2008. 02 24. Maghar Akadà mia Dolgozatom Nà metorszã g 11-15. szã zadi tã rtã nelmã rå l szã³l.       Dolgozatom elså rã szã ben a nã met tã rsadalom fejlå dã sã rå l à rok, a kã¼lã nbã zå dinasztiã k à s nã hã ny jelentå sebb uralkodã³ uralkodã sa alatt. Majd a birodalomi egyhã z fejlå dã sã rå l, a nã met vã rosokrã³l, gazdasã grã³l à s kereskedelemrå l, vã gã¼l pedig a keleti Nà met kolonizã ciã³rã³l szã³lok pã r szã³t. A dolgozatomban få kã nt a Katus Là szlã³ A kã zã pkor tã rtã nete, valamint Orosz Istvà n Európa az à rett à s a kã sei kã zã pkorban cã må± kã nyveket hasznã ltam fel.      A Szà sz dinasztia kihalã sa utã n az 1024-es kirã lyvã lasztã³ gyå±lã sen a Szà li dinasztia tagjait vã lasztottã k uralkodã³vã. A fejedelmek ekkor mã g a designatio (az elå d javaslata alapjã n az elå kelå k beleegyezã sã vel a kirã lyi nemzetsã g tagjai kã zã¼l) elve alapjã n vã lasztottã k az uralkodã³t.[1] A szã li kirã lyok elå deik politikã jã t folytattã k, de a kormã nyzã sban csalã di birtokaik à s az egyhã z mellett a nemessã g alsã³bb rã tegeire, a kishå±bã resekre à s a ministerialisokra is tã maszkodtak. A ministerialisok hå±bã ri fã¼ggã sben à ltek, à s eredetileg nem voltak szabadok, de udvari à s katonai szolgã latukã rt birtokot kaptak.[2] A ministerialisok szolgã lati birtokot kaptak, amit azonban nem à rã kã thettek. Mivel szolga à llapotukbã³l eredå en uruk joghatã³sã ga alã tartoztak, ezã rt csak uruk parancsã ra vagy engedã lyã vel hã zasodhattak, à s uruk parancsã ra korlã tozã s nã lkã¼l voltak kã telesek hadba vonulni. Mivel jelentå sen fã¼ggtek uruktã³l, ezã rt sokkal hå±sã gesebbek voltak, mint a hå±bã resek. Gyakran Å ket tettã k fontos tisztsã gekbe, ami azzal is jã rt, hogy a szabadok fã lã kerã¼ltek.[3] A nã met kirã lysã g III. Henrik (1039-56) alatt à lte virã gkorã t à s az Ottók à ltal kezdemã nyezett fejlå dã s is ekkor à rt a csãºcspontjã ra. Henrik halã la utã n kiskor㺠fia helyett rã gensek uralkodtak.[4] Ez idå alatt a tã rzsi hercegek à s fejedelmek hatalma megerå sã dã tt, à s a birodalmi egyhã znagyok is helyzetã¼k megerå sã tã sã re tã rekedtek. A hercegsã gek terã¼letã n a kirã lyi hatalmat a hercegek testesã tettã k meg. Az uralkodã³ Ã s a hercegek viszonyã ban viszont nem hå±bã rjogi elemek à rvã nyesã¼ltek, hiszen a hercegek nem az uralkodã³tã³l szã rmaztattã k hatalmukat, hanem a rã gi germã n nã pjogbã³l. IV. Henrik (1056-1106) miutã n 1065-benà tvette a kormã nyzã st a tã rzsi terã¼leteken lã vå koronabirtokokon kialakã tott vã rkã rzetekre akarta alapozni a hatalmã t. Ezà rt a tã rzsi terã¼leteken vã rakat à pã ttetett à s à lã¼kre sajã t embereit nevezte ki à s ruhã zta fel a kirã lyi hatalom à rvã nyesã tã sã vel. Ezek a vã rnagyok (advocatus, vogt) à ltalã ban a ministerialisok kã zã¼l kerã¼ltek ki. à gy szolgaszã rmazã s㺠szemã lyek szabadok fã lã kerã¼ltek à s akã r à tã lkezhettek is felettã¼k.[5] Ezek az intã zkedã sek 1073-ban, Szà szorszã gban felkelã shez vezettek, mely 1075-ig tartott. Kà zben Rómà ban VII. Gergely (1073-85) pã pa 1075-ben megtiltotta, hogy vilã gi szemã ly få papot (pã¼spã kã ket vagy à rsekeket) nevezzen ki. Ezzel a nã met uralkodã³k legfå bb hatalmi tã maszã t, a birodalmi egyhã zszervezetet tã madta meg. Az elå kelå k nem nã ztã k jã³ szemmel a kirã ly hatalma megerå sã tã sã re irã nyulã³ lã pã seit, ezã rt szã vetkeztek a pã pã val, aki 1077-ben kiã tkozta Henriket, ezzel alkalmat adott az elå kelå knek arra, hogy szembeforduljanak az uralkodã³val. Akihez ultimã tumot intã ztek, miszerint ha egy à ven belã¼l nem oldoztatja fel magã t, akkor leteszik, à s új uralkodã³t vã lasztanak. Noha IV. Henrik feloldoztatta magã t, a fejedelmek mã gis ellenkirã llyã vã lasztottã k Svà b Rudolfot. (Forchheim 1077).[6] (Csaknem 200 à v utã n elå szã r à rvã nyesã¼lt a fejedelmek szabad kirã lyvã lasztã s elve). Az egyhã z kã rã¼li kã¼zdelmek IV Henrik utã³dai alatt is folytatã³dtak. Fia V. Henrik (1106-25) 1122-benWormsban konkordã tumot kã tã tt II. Calixtus (1119-24) pã pã val. A megegyezã s à rtelmã ben az egyhã zi tisztsã gekbe valã³ beiktatã s a pã pa joga lett, mã g a birodalmi hå±bã rbe valã³ beiktatã s az

uralkodã³ã. Nà metorszã gban a pã¼spã kvã lasztã st a klerikusok vã lasztottã k a csã szã r megbã zottainak jelenlã tã ben. A felszentelã shez a csã szã r beleegyezã sã re is szã¼ksã g volt à s a birodalmi hå±bã rekbe valã³ beiktatã s megelå zte az egyhã zi tisztsã gekbe valã³ beiktatã st. Burgundià ban à s Ità liã ban ez fordã tva må±kã dã tt. A pã¼spã kã k à s à rsekek a birodalom tisztsã gviselå ibå l a birodalom nagy hå±bã resei, vagyis birodalmi egyhã zi fejedelmek lettek. Ennek alapjã n egyre inkã bb à nã llã³ Ã rdekeik szerint viszonyultak a koronã hoz. [7] V. Henrik halã lã val kihalt a szã li dinasztia. A csã szã r birtokait unokaã ccse Stauf Frigyes à rã kã lte.      1125 augusztusã ban rendezett mainzi kirã lyvã lasztã³ gyå±lã sen a fejedelmek egyetã rtã sã vel elå szã r szabã lyoztã k a kirã lyvã lasztã s rendjã t. A nã gy nagy tã rzsi-etnikai terã¼letet (Frankfà ld-lotharingia, Szà szorszã g, Bajororszà g, Svà bfã ld) tã z-tã z elå kelå kã pviselte. A mainzi à rsek megkã rdezte a jelã ltektå l, (Frigyes svã b, Lothar szã sz herceg à s III. Lipót osztrã k Å rgrã³f) hogy elfogadjã k-e a megvã lasztott szemã lyt kirã lyuknak. Stauf Frigyes viszont gondolkodã si idå t kã rt, à gy a fejedelmek nã lkã¼le dã ntã ttek. A fejedelmek nem akartak nagy csalã di birtokkal rendelkezå uralkodã³t, ezã rt nem Frigyest, hanem Lothar szã sz herceget vã lasztottã k kirã llyã III. Lothar (1125-37) nã ven. A Staufok nem fogadtã k el a dã ntã st, ezã rt hã borãºt indã tottak III. Lothar ellen, aki a bajor Welfekkel szã vetkezve bã kã re kã nyszerã tette a Frigyest. Lothar halã la utã n birtokait a Welf Büszke Henrik à rã kã lte, aki a kirã lyvã lasztã son is indult.      A kirã lyvã lasztã³ elå kelå k most sem akartak kiterjedt birtokokkal rendelkezå uralkodã³t, ezã rt most a Staufokat (1138-1254) tã mogattã k. Stauf III. Konrà d arra a szokã sjogra hivatkozva, hogy egyetlen fejedelem sem birtokolhat kã t hercegsã get, felszã³lã totta Büszke Henriket, hogy az egyikrå l mondjon le. Henrik erre nem volt hajlandã³, ezã rt mindkã t hercegsã gã tå l megfosztottã k. [8]A legjelentå sebb Stauf uralkodã³ I. Barbarossa Frigyes (1152-89) volt. Frigyes modern hivatalnokã llamot akart lã trehozni, à s ehhez a pã nzt az itã liai vã rosok meghã³doltatã sã val kã vã nta elå teremteni. A Welfeket, úgy nyerte meg, hogy à tengedte nekik a bajor hercegsã get, Szà szorszã gban pedig a kirã lyi hatalom minden jogosã tvã nyã rã³l lemondott. Frigyes Ità liai hã³dã tã sa csak rã szleges sikerekkel jã rtak. Csà szã rrã koronã zã sã t is csak katonai erå vel volt kã nytelen keresztã¼lvinni. Dà l-itã lia ellen pedig azã rt nem vonulhatott, mert serege megtagadta az engedelmessã ge, arra a hå±bã rjogra hivatkozva, hogy csak a rã³mai koronã zã sra kã telesek elkã sã rni (Rà merzug).[9] Az à szak-itã liai Lombard vã rosok ligã ba tã mã rã¼ltek à s 1176-ban Legnano mellett, legyå ztã k Frigyes seregeit. Aki nã metorszã gi ellenfelei ellen fordult, à s Welf Oroszlà n Henriket, a leghatalmasabb herceget 1179-ben birodalmi bã rã³sã g elã idã zte. Mivel Henrik megtagadta tå le a fegyveres tã mogatã st, ezã rt megfosztottã k hercegsã geitå l à s csak a csalã di birtokait tarthatta meg.[10] Mivel a nã met hå±bã ri jogrendszerben nem à rvã nyesã¼lt a kirã lyok hã ramlã si joga, vagyis a nemesi csalã dok kihaltã val gazdã tlanul maradt fã ldeket nem lehetett birtokaikhoz kapcsolniuk, hanem egy à v à s egy nap elteltã vel újra el kellett adomã nyozni.[11] Az allã³diumot nå à grã³l is lehetett à rã kã teni a hå±bã reket viszont csak fã rfiã gon, de nem csak az elså szã¼lã tt fiãº, hanem mã s, egyenes à s oldalã gi fã rfi leszã rmazottak is. A primogenitura (elså szã¼lã tt fi㺠à rã klã si joga) a vã lasztã³fejedelmsã gek esetã ben viszont kã telezå volt. Ebben az idå ben mã r bizonyos uralkodã³i intã zkedã sek jogszerå±sã tã sã hez kellett a fejedelmek beleegyezã se is. à gy pã ldã ul a fejedelmek beleegyezã se nã lkã¼l az uralkodã³ nem idegenã thetett el birodalmi javakat.[12] A szã sz à s a bajor hercegsã geket Frigyes kã nytelen volt újra hå±bã rbe adni, viszont szã tbontotta Å ket sokkal kisebb terã¼leti egysã gekre, à s azokat tã bb nemesnek osztotta szã t. (Ekkor kerã¼lt a Wittelsbachok birtokã ba Bajororszà g) à gy a tã rzsi hercegsã gek 1080 utã n Svà bfã ld kivã telã vel lassan à talakultak hå±bã res terã¼leti fejedelmekkã, mely mã r nem az etnikai hatã rokhoz igazodott.[13] A csã szã r Bajororszà grã³l 1156-ban levã lasztotta Ostmarkot à s babenbergi Jasomirgott Henriknek adomã nyozta, ezzel biztosã totta orszã gã t a magyar tã madã soktã³l. Külà nleges kivã ltsã gokat is adomã nyozott, miszerint a hercegnek csak a

szomszã dos terã¼letek ellen kellett hadakoznia, csak akkor kellett a kirã ly szolgã latã ra mennie, ha Å Bajororszà gban hã vja à ssze hå±bã reseit, à s a hercegsã g leã nyã gon is à rã kã lhetå, gyermektelensã g esetã n pedig az utolsã³ birtokos szabadon rendelkezhet vele.[14] I. Frigyes nem mondott le Szicà liã rã³l, ezã rt fiã t a kã så bbi VI. Henriket (1190-97). à rã klã sã t azonban nem sikerã¼lt keresztã¼lvinni. (1194 Henrik meghã³dã tja Szicà liã t). Henrik halã la utã n kettå s kirã lyvã lasztã sra kerã¼lt sor. (Mivel fia Frigyes mã g csak hã rom à ves volt). Az à szak nã met fejedelmek Welf Ottót vã lasztottã k kirã llyã, mã g a Stauf pã rtiak Svà b Fülà pã t. A belhã borãºbã³l Ottó kerã¼lt ki gyå ztesen. A pã pa kezdetben tã mogatta, de amikor Ottó a pã pai terã¼leteket tã madta, szembefordult vele à s II. Frigyest (1212-50) Nà metorszã gba kã¼ldte. Frigyes Francia szã vetsã geseivel 1214-es bouvines-i csatã ban legyå zte az Angol- Welf szã vetsã get, à gy egyedã¼li nã met uralkodã³vã vã lhatott. II. Frigyes uralkodã si ideje legnagyobb rã szã t Szicà liã ban tã ltã tte. A nã met kirã lysã got fiã ra, Henrikre bã zta.[15] Ebben az idå ben kezdå dã tt a rendisã g kialakulã sa. ElsÅ kã nt az egyhã z szervezå dã tt renddã à s 1220-ban kapott birodalmi szintå± kã zã s testã¼leti kivã ltsã gokat. Az egyhã zi mintã jã ra a vilã gi fejedelmek is kaptak kivã ltsã gokat 1231-ben. (Statutum in favorem principum). Ezzel fejedelmeket elismertã k tartomã nyaik à nã llã³ uralkodã³jã nak. Mind az egyhã zi, mind a vilã gi fejedelmek megkaptã k birtokaik à sszes kirã lyi felsã gjogã t. A birodalmi curia 1231-ben megerå sã tette a fejedelmeket jogaik gyakorlã sã ban, azt is kimondta, hogy a rendeleteket à s az új jogokat a tartomã nyok nemeseinek a beleegyezã sã vel hozhatnak.[16] A tartomã nyi hatalom kiã pã tã sã ben a fejedelmek legfontosabb munkatã rsai a ministerialisok lettek. A birodalmi vã rosok terã¼leti fejedelemsã gek lettek, a tã bbi vã ros pedig kã pviselå i útjà n beleszã³lhatott a tartomã nyok ügyeibe. A valã³di rendi kã pviselet nem birodalmi, hanem tartomã nyi szinten valã³sultak meg. A tanã cskozã saik a Reichstag (birodalmi gyå±lã s) mintã jã ra ülà seztek. Mà ghozzã úgy, hogy a grã³fok à s a szabad urak kã¼lã n ülà seztek az alsã³bb nemessã g à s lovagsã g kã pviselå itå l.[17] II. Frigyes 1250-ben halt meg. Fia Konradin 1254-es halã la utã n a fejedelmi, nemesi csoportok vettã k à t a hatalmat, amivel a birodalom a rendek konglomerã tumã vã vã lt.      1254 utã n a Nà met Birodalomnak 1273-ig nem volt legitim uralkodã³. Az 1257-es kettå s kirã lyvã lasztã st kã vetå en az uralkodã³ vã lasztã sã nak elve vã lt à ltalã nossã. Ekkor formã lã³dott ki a fejedelmekbå l à llã³ kirã lyvã lasztã³ kollã gium, amit az 1356-os aranybulla szentesã tett. A kirã lyt hã t vã lasztã³fejedelem a mainzi, trieri kã lni à rsekek à s a pfalzi (rajnai) palotagrã³f, a szã sz herceg, a cseh kirã ly à s a brandenburgi Å rgrã³f.[18] Szintà n ebben az idå ben foglaltã k à rã sba az egyes fejedelemsã gekben a helyi szokã sjogot. A 13. szã zad elejã n megjelent Szà sztã¼kã r (Sachsenspiegel) mely rã szletes leã rã st ad a hierarchikus felã pã tã så± hadipajzsrendszerrå l. (Heerschildordnung) Hadipajzsnak neveztã k a kirã lyt megilletå kontingenst. A rendszer mindenkinek kijelã lte a helyã t, ezeknek a szinteknek a hatã rait csaknem lehetetlen volt à tlã pni. Magasabb szinten levå nem fogadhatott el hå±bã rt alacsonyabb szinten à llã³tã³l. A kirã ly is csak a legfelså bb szintekkel à rintkezhetett. Az elså pajzs a kirã lyã volt, a mã sodik az egyhã zi fejedelmekã, a harmadik a vilã gi fejedelmekã. Å k kã zvetlenã¼l a kirã ly hå±bã resei voltak, kã ztã¼k az volt a kã¼lã nbsã g, hogy a vilã gi fejedelem kaphatott hå±bã rt egyhã zitã³l, egyhã zi viszont nem kaphatott vilã gitã³l. A negyedik szinten az egyhã zi à s vilã gi fejedelmek hå±bã resei a grã³fok, lovagok à lltak. Az à tã dik pajzs a kã zã nsã ges nemeseket illette, a hatodik pedig a ministerialisokat. A rendszer legaljã n az egypajzsosok à lltak, akik senkinek nem adhattak hå±bã rt, à s egymaguk vonultak hadba. A dã lnã met szokã sjogot az 1275-ben keletkezett Svà btã¼kã r (Schvabenspiegel) foglalta à ssze, melyen à rzå dã tt a rã³mai jog hatã sa is.[19]      Az 1273-as birodalmi gyå±lã sen a kiterjedt csalã di birtokokkal rendelkezå Ottokà r cseh kirã ly helyett a kã zepes vagyon㺠svã b grã³fot, Habsburg Rudolfot (1273-91) vã lasztottã k uralkodã³vã. Hatalomra jutã sa utã n Rudolf a cseh kirã ly ellen

fordult, à s visszaszerezte a korã bban Ottokà r à ltal elfoglalt Ausztrià t, Stà jerorszã got à s Szlavónià t. 1281-es Nürnbergi birodalmi gyå±lã sen megszerezte a fejedelmek hozzã jã rulã sã t a birtok megtartã sã hoz. à gy a Habsburgok jelentå sen gyarapã thattã k csalã di birtokaikat, de a birodalom keleti hatã rain, ami nem sã rtette a birodalom kã zpontjã ban levå nã met fejedelmeket. Viszont a vã lasztã³k mã r a Habsburgoktól is kezdtek tartani, ezã rt Rudolf halã la utã n nem fiã t, hanem Nassaui Adolfot (1292-98) vã lasztottã k meg. Å is serã nyen gyarapã totta a birtokait, de ehhez nem szerezte meg a birodalom elå kelå inek a jã³vã hagyã sã t, ezã rt elå±ztã k. Majd mã gis Habsburg Albertet (1298-1308) vã lasztottã k kirã llyã, aki bå vã tette a fejedelmek kivã ltsã gait. 1308-ban sajã t unokaã ccse à lte meg. A vã lasztã³k ekkor Henriket, Luxemburg grã³fjã t vã lasztottã k meg uralkodã³vã. VII. Henrik (1308-13). A Habsburgokhoz hasonlã³an keleten à pã tette ki csalã di hatalmã t. Legnagyobb eredmã nye az volt, hogy a cseh kirã lysã got (a Premysl-hà z 1308-as kihalã sa utã n) megszerezte fia szã mã ra. 1313-as halã la utã n azonban nem fiã t, hanem IV. Lajos (1314-47) bajor herceget vã lasztottã k kirã llyã, akit a Luxemburgok is tã mogattak. A Habsburgok II. Albertet vã lasztottã k kirã llyã, amivel polgã rhã bor㺠tã rt ki. A hã borãºt Lajos nyerte meg (1322 Mühldorf). A Habsburgok feletti gyå zelmet jelentå sen segã tette, hogy a svã jci kantonok fellã zadtak az Å ket fã¼ggã sbe kã nyszerã tå Habsburgok ellen, à s 1315-ben Morgartennà l legyå ztã k a Habsburg seregeket. Majd a kantonok szã vetsã get kã tã ttek (Eidgenossenschaft), melyhez a tã bbi kanton is csatlakozott. Majd hã³dã tã sba kezdett à s szã muk 13-ra emelkedett. A Burgundi hercegekkel is hã borãºba keveredett, majd le is gyå zte Burgundià t. A kantonok szabadsã gã t a Habsburgok 1499-ben fogadtã k el. Lajos uralkodã sa alatt zajlott le a pã pa-csã szã r kã¼zdelem utolsã³ szakasza. Az avignoni pã pã val szemben azt hangsãºlyozta, hogy a megvã lasztã s rã vã n nem csak nã met kirã ly, de csã szã r is lett, az egyhã zi ügyekben pedig a zsinatot à s nem a pã pã t illeti a dã ntã s joga. 1327-ben Ità liã ba vonult, de nem jã rt sikerrel.[20] A vã lasztã³fejedelmek 1338-ban nyilatkozatot tettek kã zzã, mely szerint a megvã lasztott kirã ly pã pai ellenå rzã s nã lkã¼l gyakorolhatja hatalmã t.[21] Mivel politikailag megerå sã dã tt, ezã rt Å is ki akarta terjeszteni a Wittelsbachok fennhatã³sã gã t Tirolban à s Karintià ban (a legyå zã tt Habsburgok rovã sã ra), valamint az Alsó-Rajna tã rsã gben, ami viszont az Å si Luxemburg birtokokhoz kã zel volt. Ezà rt a fejedelmek 1346-ban ellene fordultak à s kimondtã k a trã³nfosztã sã t. Új uralkodã³vã Luxemburgi IV. Kà rolyt (1346-78) vã lasztottã k (mivel Lajos 1347-ben, betegsã gben meghalt nem tã rt ki belhã borãº). Kà roly hatalmã nak kã zpontjã vã Prà gã t tette, mivel a jã³l kormã nyzott Csehorszà gban stabil hatalmi bã zisa volt. Kisebbik fiã t, Zsigmondot Mà riã val a magyar trã³n à rã kã snå jã vel hã zasã totta à ssze. Csalà di pozã ciã³it à gy a birodalom hatã rain kã vã¼l is igyekezett erå sã teni. A birodalom hatã rain belã¼l pedig megszerezte Szilà ziã t, Brandenburgot à s Lausitzot. Nà metorszã gban hatalma erå sã tã se à rdekã ben a birodalmi egyhã zat csã szã ri ellenå rzã s alã akarta vonni. Và lemã nye szerint a politikai få hatalom a csã szã rt illette meg. A fejedelmek tã mogatã sã t igyekezett megszerezni, ezã rt 1356-ban kiadott aranybullã jã ban rendezte à s szabã lyozta a kirã lyvã lasztã s gyakorlatã t. Az egyhang㺠szavazattal szemben a tã bbsã gi szavazat elvã t rã szesã tette elå nyben. Csak a hã t vã lasztã³nak volt kizã rã³lagos joga uralkodã³t vã lasztani. Amelyik vã lasztã³ nem jelent meg a vã lasztã son az nem à lhetett szavazati jogã val. A kollã gium a vã lasztã s eredmã nyã t harminc napon belã¼l volt kã teles kihirdetni, à s ha a mainzi à rsek mã gsem hã vnã à ssze a vã lasztã³fejedelmeket, akkor azoknak maguktã³l is kã telesek voltak elmenni à s megtartani a vã lasztã st. Az Aranybulla a vã lasztã s sorrendjã t is meghatã rozta. ElÅ szã r a trieri à s kã lni à rsekek, majd a cseh kirã ly, a pfalzi palotagrã³f, a szã sz herceg, a brandenburgi Å rgrã³f à s vã gã¼l a mainzi à rsek. A vã lasztã³i mã ltã³sã g à rã kletes jellegå±, ha a csalã d kihalna, az uralkodã³nak kã telessã ge új csalã dot beiktatni. Az Aranybulla mã g azã rt is fontos, mert hallgat a pã pa csã szã rvã lasztã sban jã tszott szerepã rå l, a pã pai igã nyeket nem veszi figyelembe. Kà roly 1378-as halã la utã n fia Vencel lett a kirã ly. Uralkodà sa kezdetã n fellã ngolt a fejedelmek à s a vã rosok harca. A vã rosok birodalmi jogã llã st szerettek volna elã rni, amiã rt Vencel is ellenã¼k fordult. Viszont a fejedelmi territoriã lis tã rekvã seknek is szeretett volna gã tat szabni. A vã rosokat a fejedelmekkel kã zã sen katonai erå vel verte le. Mà g a fejedelmekkel szemben apja politikã jã t

kã vette à s elismerte az avignoni pã pã t, aki megengedte, hogy a hã rom egyhã zi vã lasztã³fejedelmet a kirã ly beleegyezã sã vel lehessen beiktatni tisztsã gã¼kbe. Ez a lã pã s 5:2 arã ny㺠szavazati tã bbsã get jelentett, ezã rt a rajnai vã lasztã³ kezdemã nyezã sã re 1400-ban letettã k Vencelt à s Pfalzi Ruprechtet vã lasztottã k uralkodã³vã. Ruprecht 1410-es halã la utã n nem Vencelt, hanem az à ccsã t, Zsigmondot vã lasztottã k uralkodã³vã. A birodalmi nemessã get maga mellã akarta à llã tani à s 1422-ben a nã met lovagsã g egã szã t kã zã s szintå± birodalmi kivã ltsã gokban rã szesã tette. Zsigmond 1422-es nã¼rnbergi à s 1427-es frankfurti birodalmi gyå±lã seken egysã ges birodalmi adã³ Ã s pã nzrendszert akart bevezetni, melybå l zsoldossereget kã vã nt lã trehozni. Ezen terveit a Reformatio Sigismundi cã må± Ã rã sã ban is megfogalmazta. A Reformatio Sigismundi 16 cikkelyã ben elkã pzelã seket vã zolt fel a belså bã ke megteremtã sã re, a pã nzrendszer à s az igazsã gszolgã ltatã s à talakã tã sã ra vonatkozã³an. Ezen feltevã seit Zsigmond az 1434-es frankfurti birodalmi gyå±lã sen ismertette, de az egymã st keresztezå rendi à rdekek miatt nem valã³sulhatott meg. 1431-es nã¼rnbergi birodalmi gyå±lã sen tã rvã nyt hozatott, hogy minden hã borãºskodã st be kell fejezni. Bà tyja 1419-es halã la utã n megszerezte Csehorszà got is. De csak a huszitã kkal vã vott hossz㺠hã bor㺠majd megegyezã s utã n sikerã¼lt konszolidã lnia hatalmã t1436-ban. 1437-es halã la utã n Zsigmond vejã t II. Albertet (1437-39) vã lasztottã k kirã llyã. Albert nem sokat tã rå dã tt a nã met ügyekkel, hanem sajã t tartomã nyaiban kellett hatalmã t elismertetnie. Halà la utã n unokaã ccse III. Frigyes (1439-93) lett a nã met uralkodã³. Viszont helyzete bizonytalan volt, mert II. Albert fia, V. Là szlã³ Ã letben volt à s Frigyes nem tehette rã a kezã t Cseh à s Magyarorszà gra. Helyzete 1457-tÅ l kezdett javulni, ugyanis V. Là szlã³ ebben az à vben meghalt, de Csehorszà gban, 1458-ban Podjebrad Gyà rgyã t a kelyhesek vezã rã t vã lasztottã k uralkodã³vã. Magyarorszà gon pedig Hunyadi Mà tyã s lett az uralkodã³. A Habsburgok a Luxemburgok mintã jã ra a birodalom hatã rain kã vã¼l igyekeztek terã¼leteket szerezni. Mivel a kã ltsã ges hã borãºkat nem engedhettã k meg maguknak, ezã rt elå nyã s hã zassã gi szerzå dã seket kã tã ttek.[22] Frigyes Miksa nevå± fiã t 1477-ben à sszehã zasã totta a Burgundi kirã lysã g à rã kã snå jã vel, Mà riã val. Merà sz Kà roly 1477-es halã lã val Burgundia a Habsburgok birtokã ba kerã¼lt. A franciã kkal viszont kã t hã bor㺠utã n sikerã¼lt elismertetniã¼k nã metalfã ldi uralmukat.[23]â Az 1487-es nã¼rnbergi birodalmi gyå±lã sen a mainzi à rsek azt javasolta, hogy a birodalmi gyå±lã s hã rom kollã giuma, (a vã lasztã³fejedelmek, a birodalmi lovagok, à s a birodalmi vã rosok) zã rtan tartsa megbeszã lã seiket. Ezzel az uralkodã³ befolyã solã si kã sã rleteit akartã k kivã deni, vagyis az uralkodã³ nã lkã¼l akartak dã nteni. Mivel ezeket a javaslatokat III. Frigyes nem fogadta el, ezã rt nem valã³sultak meg. III. Frigyest fia I. Miksa (1493-1519) kã vette a trã³non. Miksa sajã t csã szã ri adminisztrã ciã³t igyekezett lã trehozni, valamint a rendek bevonã sã val egy birodalmi kormã nyt. Az 1495. à vi wormsi birodalmi gyå±lã sen lã trehoztã k az à llandã³an ülà sezå Birodalmi Kamarai Bà rã³sã got (Reichskammergericht), melynek szã khelye 1527-ig Frankfurt lett, tagjai pedig 8 nemes à s 8 jogi szakã rtå voltak. Az egã sz birodalomra à rvã nyes adã³ beszedã sã t (gemeine pfennig) is elrendeltã k, de az adã³ tã nyleges beszedã sã re viszont nem kerã¼lt sor, mert hiã nyzott az ehhez szã¼ksã ges birodalmi hivatalnokrendszer. Ezen a gyå±lã sen hirdettã k meg az à rã k tartomã nyi bã kã t à s megtiltottã k a magã nhã borãºkat.[24] Az 1498-ban megãºjã totta az udvari tanã csot à s kancellã riã t. Fià t 1496-ban à sszehã zasã totta a spanyol kirã lyi pã r leã nyã val (Å rã¼lt) Johannà val. A spanyol trã³nã rã kã s halã la utã n I. Ferdinà nd spanyol kirã ly majd a Habsburgokat teszi meg à rã kã sã vã. Az 1500. à vi augsburgi birodalmi gyå±lã sen a rendek bevonã sã val birodalmi kormã nyt hoztak lã tre. A kormã ny hãºsz få bå l à llt (melyeket a rendek vã lasztottak) à s a szã khelye Nürnberg volt. A birodalmi kormã ny azonban 1502-ben feloszlott. Ekkor Miksa ún. birodalmi kã rzeteket hozott lã tre (à sszesen hatot, melybå l kimaradtak a vã lasztã³fejedelemsã gek à s a Habsburg birtokok). A birodalmi kã rzetek feleltek a jogrend à s a bã ke betartã sã à rt, valamint a birodalmi hadsereg felã llã tã sã à rt. à lã¼kã n egy egyhã zi à s egy vilã gi elå kelå ún. kapitã ny à llt, akiket az adott tartomã ny rendjei vã lasztottak. 1512-ben a vã lasztã³fejedelemsã geket à s a Habsburg birtokokat is besoroltã k a birodalmi kã rzetekbe, melyeknek szã ma à gy 10-re emelkedett. (Csehorszà got nem soroltã k be, mert az akkoriban Jagelló uralom alatt volt.[25]      A birodalmi egyhã z kezdetben a Csà szã rok hatalmã nak legfå bb tã masza volt. A reformpã pã k viszont 1073-tól le akartã k

vã lasztani a vilã gi hatalomrã³l. A pã pasã gnak hossz㺠kã¼zdelem utã n sikerã¼lt ellenå rzã se alã vonni a nã met pã¼spã kvã lasztã sokat. A XIII. szã zad kã zepã re ezek a pã¼spã ksã gek a pã pa à s a csã szã r rivã lis politikai à rdekeik à sszeã¼tkã zã sã nek voltak szã nhelyei. A pã¼spã kã k megvã lasztã sakor nem az, szã mã tott hogy az illetå alkalmas-e a mã ltã³sã gra, hanem az, hogy az egyhã z hå±sã ges hã ve. Tehà t az egyhã zi politikã ban a vilã gi politika hãºzã³dott meg.[26] Arra azonban vigyã ztak, hogy a megvã lasztottak ne okozzanak tãºl nagy kã rt, ezã rt az egyhã zmegyã ket tã nylegesen az ún. pã pai legã tusok irã nyã tottã k. Å k szabadon szã³ltak bele a pã¼spã ksã gek ügyeibe vizitã ciã³kat rendelhettek el, à s kã¼ldã tteket nevezhettek ki, akik a pã¼spã kã t megprã³bã ltã k kã zben tartani. Tehà t egy alkalmatlan pã¼spã k esetã n is az egyhã zmegye adminisztrã ciã³ja rendben folyt. A pã¼spã knek csak annyi dolga volt, hogy bãºcsãºkban rã szesã tse a templomokban adakozã³kat, rendezte a plã bã niã k à s kegyuraik viszonyã t, valamint elrendelje a tãºl nagyra nå tt plã bã niã k megosztã sã t. A 13. szã zadtã³l à ltalã nos à rseki helynã kã ket neveztek ki, akik minden rutinmunkã t elvã geztek, de a felszentelã s à s bã rmã lã s munkã jã t a pã¼spã knek kellett elvã geznie (vagy helyette, ha az alkalmatlan volt, akkor a szomszã dos pã¼spã knek, esetleg a pã pai legã tusnak). A pã¼spã ksã g ügyei szinte magã tã³l mentek, melyet a pã pai legã tus ellenå rzã tt. Az à rseki helynã kã k kivã lã³an kã pzett hivatalnokok voltak, melyek megakadã lyoztã k, hogy politikai kã rdã sekben a pã¼spã k az egyhã z à rdekei helyett a sajã t à rdekei szerint dã ntsã n. [27]      Az 1254-73-as nagy interregnum idejã n a vã rosok, hogy à rdekeiket megvã djã k vã rosszã vetsã geket hoztak lã tre. Ezek a szã vetsã gek få leg regionã lis jellegå±ek voltak, de nã ha tã bb tartomã nyra is kiterjedhettek. Ilyen volt az 1161-ben alapã tott Hanza vagy az 1254-ben alakult Rajnai vã rosszã vetsã g. Ezek cã lja a belså bã ke megteremtã se volt. Nà hã ny uralkodã³ egyã¼ttmå±kã dã tt a szã vetsã gekkel, de a vã rosok azonban nem tudtak tartã³san a kirã lyra tã maszkodni, så t nã ha à ppen a kirã ly pã nzã¼gyi kã vetelã sei ellen jã tt lã tre szã vetsã g. IdÅ nkã nt mã g vã roshã borãºkra is sor kerã¼lt, melyekbå l a fejedelmek kerã¼ltek ki gyå ztesen. A kisebbek betagolã³dtak a terã¼leti uralom szervezetã be, s csak a nagyobb vã rosok tudtak à nã llã³ak maradni à s a fejedelmekkel egyenrang㺠ún. birodalmi vã roskã nt, må±kã dni tovã bb. A vã rosszã vetsã g mintã jã ra a kisebb nemessã g is hozott lã tre hasonlã³ szã vetsã geket. A legjelentå sebb vã rosszã vetsã g a Hanza volt. Ezek a vã rosok kereskedelmi szã vetsã gben voltak egymã ssal, melyben minden vã ros megå rizte autonã³miã jã t, de szã¼ksã g esetã n kã zã s katonai erå vel is megvã dtã k gazdasã gi à rdekeltsã geiket. FÅ kã nt az à szaki à s Balti tengert uralã³ Dà niã val szemben kerã¼lt sor hã borãºkra. [28] Kà zvetã tå kereskedelmet folytattak Kelet à s Nyugat-Európa kã zt. A keleti nã met katonai terjeszkedã ssel egyidå ben terjeszkedett a Hanza is. A meghã³dã tott terã¼leteken a Hanza szã vetsã g hozott lã tre új vã rosokat. A kereskedå polgã rsã g mã r akkor megtelepã¼lt keleten, mikor azok katonai meghã³dã tã sa mã g be sem fejezå dã tt. A keleti kereskedelem kã zpontja Lübeckben volt, mely 1230 kã rã¼l szã vetkezett a nyugati kereskedelem kã zponti vã rosã val, Hamburggal. Ezzel az à szaki-tengerre is kiterjesztettã k kereskedelmi à rdekeltsã geiket.[29] A Hanza legfontosabb nyugati kã zpontja Brügge volt, mã g keleten a novgorodi kã zponton keresztã¼l aknã ztã k ki Oroszorszà g kereskedelmã t. Viszont Brügge à s Novgorod maguk nem voltak Hanza-và rosok. A szã razfã ldi Nà metorszã ggal pedig az Elba à s az Odera folyã³k mentã n kereskedtek. KeletrÅ l få leg nyerstermã kekkel lã ttã k el a nyugati orszã gokat, nyugatrã³l viszont posztã³t, gyapjãºt à s sã³t szã llã tott. Az Anglia à s Flandria kã zti gyapjãºkereskedelmet is ellenå rizte. LegfÅ bb keleti kereskedelmi cikkeik a fa, sã³, prã m, kã trã ny, hal, mã z à s bãºza volt. Nyugatról pedig få kã nt gyapj㺠posztã³ Ã s bor volt. Ezek a cikkek valamennyi Hanza tengerparti vã rosban halmozã³dtak, majd onnan elã gã tettã k ki a kã rnyã k lakã³it. A Hanza kereskedelemi volumene elã rte a mediterrã n kereskedelem volumenã t. Nà metorszã g szã razfã ldi kereskedelme nem volt annyira jelentå s, mint a tengerparti vã rosokã. A Rajna menti vã rosokban a kereskedelmet a folyã³ tartotta fenn, melyet az Ità lia à s Nà metalfã ld kã zti à tmenå forgalom à ltetett. A Rajna menti vã rosok honosã tottã k meg a birodalomban a vã rosi civilizã ciã³t. Minden fontosabb

Rajna menti kereskedelmi kã zpontban jelen volt az ipar, ami nem haladta meg a regionã lis szintet. A Rajna vidã k legfontosabb kiviteli cikke a bor volt, melyek a folyã³ vã lgyã ben termå szå lå bå l kã szã tettek. [30] A dã lnã met vã rosokban viszont a kã rnyã k bã nyã inak kiaknã zã sa à vã n a kã zã pkor vã gã re jelentå sen felerå sã dã tt az ipar. A legfontosabb bã nyã k Csehorszà g à s Tirol terã¼letã n voltak megtalã lhatã³k. A Duna remek kereskedelmi kapcsolatokat biztosã tott a Fekete tenger kã rnyã ki nã pekkel. Viszont a Balkà non uralkodã³ politikai zå±rzavar minden kereskedelmi tevã kenysã get meghiãºsã tott. à gy a Duna inkã bb Ausztria à s Bajororszà g kã zti kereskedelmet szolgã lta. Ekkor emelkedtek ki a hatalmas vagyonnal rendelkezå Fuggerek a tã bbi augsburgi kereskedå kã zã¼l.[31]      A 11. à s 14. szã zad kã zt nagy nã met terjeszkedã st tapasztalhatunk kelet felã. Ennek a terjeszkedã snek hã rom formã ja volt. ElsÅ esetben (Drang nach Osten) a nã met nyelv terjedã se, a nã met uralom terjedã sã vel pã rhuzamosan haladt. Ez a folyamat dã len nagyjã bã³l a mai Ausztria terã¼letã n ment vã gbe. A szlã v lakossã g csak a Drà va folyã³tã³l dã lre maradt meg. à szakon a katonailag meghã³doltatott, de nyelvileg mã g nem integrã lt terã¼leteken pã rhuzamosan folyt a pogã ny szlã v lakossã g keresztã ny hitre tã rã tã se, politikai szervezet kiã pã tã se à s a nã met lakossã g tã meges betelepã tã se. A ritka szlã v nã pessã g beleolvadt a nã met betelepã¼lå k tã megã be à s teljesen elnã metesedett. Ebben a folyamatban nagy szerepe volt a terã¼leten hå±bã rbirtokot kapott lovagoknak à s kolostoroknak. A kirã lyi hatalom eleinte nem avatkozott bele, mert az uralkodã³kat jobban à rdekelte a gazdagabb nyugati à s dã li terã¼letek. A terjeszkedã s mã sodik formã jã t (Ostbewegung) azon terã¼letek kã pviseltã k, melyeket katonailag meghã³dã tottak, de nem vã geztek tã meges betelepã tã seket, hanem csak a nemessã g à s a vã rosi polgã rsã g telepedett le, a lakossã g tã bbsã gã t adã³ parasztsã g megå rizte anyanyelvã t. Ilyen terã¼let volt, a Baltikum, ahol a lett à s litvã n parasztok a lovagok szolgã i lettek, de nyelvileg nem asszimilã lã³dtak. Ezeken a terã¼leteken a Nà met Lovagrend vã gzett hã³dã tã³ tevã kenysã get, akiket Mazóviai Konrà d herceg hã vott be a pogã ny porosz tã rzsek meghã³dã tã sã ra. Az 1230-as à vektå l folytattak hadjã ratokat kelet felã, mã g 1242-ben Alexandr Nyevszkij le nem gyå zte Å ket a Csud -tavi jã gcsatã ban. Ekkor az addig meghã³dã tott Baltikum dã li rã szã n a lovagrend Marienburg kã zponttal lã trehozta à nã llã³ lovagrendi à llamã t.[32] A keletre terjeszkedã s harmadik formã ja a mã r keresztã ny keleti à llamok terã¼letã re valã³ betelepã¼lã s volt. (Ostseidlung) FÅ leg Lengyel- Cseh- à s Magyarorszà g terã¼letã re vã ndoroltak a nã met nyelvå± lakosok. FÅ leg a helyi fã ldesurak kezdemã nyeztã k a nã metek betelepã¼lã sã t, hogy Å k nã pesã tsã k be a mã g feltã retlen fã ldeket. A telepã tã sek tervszerå±en zajlottak, nã ha kisebb csoportokban, falvankã nt nã ha nagyobb tã megekben vã roskã nt. à gy jã ttek lã tre a nã metjog㺠falvak à s vã rosok ezrei. A telepã¼lã sek lakã³i magukkal hoztã k azokat a jogokat is, melyek Nà metorszã gban mã r bevã ltak. Ezek a telepesek a hozzã juk kã pest elmaradottabb rã giã³kban hazã juk korszerå± technikã it alkalmaztã k, amivel hozzã jã rultak az adott terã¼let fejlå dã sã hez.[33]      Tehà t mint lã thattuk a Nà met Birodalom fã lã nye II. Frigyes 1250-ben bekã vetkezett halã lã ig tartott. A nã met fejedelmek a 11. szã zad vã gã tå l kezdve egyre inkã bb arra tã rekedtek, hogy sajã t terã¼leteiken korlã tlan hatalmat à pã tsenek ki. A csã szã rok à s pã pã k egymã s elleni kã¼zdelmeibe hol az egyik, hol a mã sik fã l pã rtjã ra à lltak.

Szà vetsã geseiket aszerint vã lasztottã k meg, hogy melyiktå l remã lhettek nagyobb hasznot. Tulajdonkà ppen felhasznã ltã k az uralkodã³ mã s irã ny㺠lekã tã ttsã gã t sajã t cã ljaik elã rã sã re. A fejedelmek legnagyobb sikere az volt, hogy beleszã³lhattak az uralkodã³k megvã lasztã sã ba. 1250 utã n a birodalom terã¼leti fejedelemsã gek laza szã vetsã gã vã vã lt. A vã rosok is ebben az idå ben kezdtek megerå sã dni, s beleszã³lni a birodalom belså ügyeibe. A fejedelmek megszereztã k az à sszes kirã lyi jogot a terã¼leteiken, mely jogokat az 1356. à vi nã met aranybulla is megerå sã tett. 1273-utà n a nã pessã gnã vekedã s miatt, sikeresen konszolidã ltã k a keleti terã¼leteket, ezã rt az új (Habsburg à s Luxemburgi) uralkodã³ dinasztiã k keleten à pã tettã k hatalmi bã zisaikat. Uralmaik alã tartozã³ terã¼letek sokkal nagyobb terã¼letå±ek voltak, mint a nã met fejedelemsã gek terã¼letei, viszont ritkã bban lakottak. A kã så kã zã pkor csã szã rai få leg I. Zsigmond à s I. Miksa megprã³bã ltã k sajã t hatalmukat megerå sã teni, à s a kormã nyzã st egysã gesã teni, valamint a fejedelmek vã lasztã sã tã³l fã¼ggetlen dinasztikus hatalmat lã trehozni, de ez a fejedelmek à s a birodalmi vã rosok ellenã llã sa miatt meghiãºsult. Felhasznà lt irodalom  Gonda Imre- Niederhauser Emil A Habsburgok. Budapest. 1987. Katus, 2000.: Katus Là szlã³ A kã zã pkor tã rtã nete. Budapest. 2000.  Pirenne, 1983.: Pirenne, Henri A kã zã pkori gazdasã g à s tã rsadalom tã rtã nete. Budapest. 1983.  Pósà n, 2001.: Pósà n Là szlã³ Nà metorszã g a kã zã pkorban. In: Európa az à rett à s a kã sei kã zã pkorban Szerk.: Orosz Istvà n et al. Debrecen. 1983.  Southern, 1987.: Southern, R. W. A nyugati tã rsadalom à s egyhã z tã rtã nete. Budapest. 1987.

[1] Pósà n Là szlã³ Nà metorszã g a kã zã pkorban. In: Európa az à rett à s a kã sei kã zã pkorban. Szerk.: Orosz Istvà n et al. Debrecen 2001. 214. o. (a tovã bbiakban Pósà n, 2001.) [2] Katus Là szlã³ A kã zã pkor tã rtã nete Bp. 2000. 282. o. (a tovã bbiakban Katus, 2000.) [3] Pósà n, 2001. 216. o. [4] Katus, 2000. 282. o. [5] Pósà n, 2001. 214. o. [6] Pósà n, 2001. 200. o. [7] Pósà n, 2001. 201. o. [8] Pósà n, 2001. 202. o. [9] Katus, 2000. 285. o.

[10] Katus, 2000. 286. o. [11] Pósà n, 2001. 215. o. [12] Pósà n, 2001. 216. o. [13] Katus, 2000. 286. o. [14] Gonda Imre- Niederhauser Emil Habsburgok. Bp. 1987. 12. o. [15] Katus, 2000. 287. o. [16] Pósà n, 2001. 217. o. [17] Pósà n, 2001. 218. o. [18] Pósà n, 2001. 205. o. [19] Katus, 2000. 363. o. [20] Pósà n, 2001. 207. o. [21] Katus, 2000. 359. o. [22] Pósà n, 2001. 210. o.

[23] Gonda Imre- Niederhauser Emil: A Habsburgok. Bp.: 1987. 25. o. [24] Pósà n, 2001. 212. o. [25] Pósà n, 2001. 213. o. [26] Southern, R. W. A nyugati tã rsadalom à s egyhã z tã rtã nete Bp.: 1987. 242. o. (a tovã bbiakban Southern, 1987) [27] Southern, 1987. 244. o. [28] Katus, 2000. 364. o. [29] Henri Pirenne A kã zã pkori gazdasã g à s tã rsadalom tã rtã nete Bp. 1983. (a tovã bbiakban Pirenne, 1983) [30] Pirenne, 1983. 228. o. [31] Pirenne, 1983. 230. o. [32] Katus, 2000. 366. o. [33] Katus, 2000. 377. o. 1. à bra: A nã met-rã³mai csã szã ri koronã zã si jelvã nyek.

2. à bra: Az 1356-ban kiadott Nà met Aranybullà ban hã t vã lasztã³fejedelem à brã zolã sa. Maghar Akadà mia

3. à bra: A Nà met-rã³mai Birodalom a Szà li Dinasztia (1024-1125) uralkodã sa alatt. Maghar Akadà mia

  4. à bra: A Nà met-rã³mai Birodalom a Hohenstaufen dinasztia (1138-1254) uralkodã sa alatt.  5. à bra: A Nà met-rã³mai Csà szã rsã g a 13-15. szã zadban.   6. à bra: A Nà met Birodalom Maghar Akadà mia

cã mere a 15. szã zadtã³l. (à rdemes megfigyelni a kã tfejå± sast, mely a Habsburgok cã mere, ezzel is jeleztã k a dinasztia tagjait, hogy Å k a birodalom csã szã rai). A sas szã rnyaiban pedig, a birodalom fontosabb fejedelemsã geinek cã merpajzsã t helyeztã k el. 7. à bra: A nã met lovagrend cã mere. 8. à bra: A Nà met Lovagrend jele. Maghar Akadà mia

9. à bra: A Nà met Lovagrend zã szlaja. 10. à bra: A Nà met Lovagrend zã szlaja. Maghar Akadà mia

11. à bra: A Nà met Lovagok cã merpajzsa. 12. à bra: Marienburg, a Nà met Lovagrend kã zpontja.  Maghar Akadà mia

13. à bra: Hermann von Salza, a Nà met Lovagrend elså nagymestere. 14. à bra: A Csud- tavi csata à brã zolã sa egy orosz krã³nikã ban. Maghar Akadà mia

15. à bra: A Nà met Lovagrend terã¼lete. Maghar Akadà mia