Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 1 Kedves Olvasóink! A magyar tankönyvek elavultak, szigorítani kell szabályozásukat. A tankönyvpiac így jó, ahogy van, végre békén kell hagyni a reformokkal. Képtelenség, hogy egy miniszter jogszabályban határozza meg a tankönyvek súlyát, a mondatok hosszát. Az utóbbi idôben sok szó esett a tankönyvekrôl. Jóval több, mint a nemzeti alaptantervrôl, a helyi tantervekrôl és tanmenetekrôl. A felfokozott érdeklôdés oka alighanem kettôs: egyfelôl az Oktatási Minisztériumnak komoly adóssága van ezen a területen, ami annál is inkább gond s egyúttal ez a másik ok mert a napi tanítási-tanulási gyakorlatban egyre nyilvánvalóbb a tankönyvek meghatározó, a tanterveket jócskán felülíró szerepe. A jelenlegi oktatási miniszter hibázott akkor, amikor támogatta, hogy 2002-ben megakadjon a tankönyvek akkreditációjának szigorítása, megújítása. Ezzel a döntéssel nem csupán a jóváhagyás nem kellôen konkrét és minôségbarát rendszerének továbbélését támogatta, de lényegében a fejlesztések egyik hajtómotorját is kikapcsolta. Három év kellett a korábbi hiba, ha nem is el-, de felismerésére. Hogy mi vezetett ide, a más területeken (érettségi, felvételi, alkotmánybírósági elmarasztalások, Sulinet-Expressz stb.) elszenvedett kudarcok látványos akciókkal való feledtetésének vágya, a friss kutatási eredmények tapasztalatai vagy a tantervi reform megtorpanása (négy iskolából három ma is a korábbi kerettantervek alapján kialakított helyi tantervvel dolgozik), nehéz megállapítani. A munka mindenesetre megkezdôdött. Ennek egyik oldala látványosan megjelent a kommunikációban is, éles vitát váltva ki az érintettek körében. A tankönyvek használhatatlanságát hangoztató minisztériumi nyilatkozatok a kiadókat és a szerzôket bôszítették fel, a tankönyvekre vonatkozó súlykorlátozási szabályok bevezetése pedig a tantestületekben eredményezett elôbb vidám perceket, majd bosszankodást. Mindezzel párhuzamosan azonban komoly fejlesztô munka is elindult az OM egyik háttérintézményében. Zajlik az ún. programcsomagok kialakítása és kipróbálása, amelyeknek részét képezik új tankönyvek is. Az új tankönyveket (is) fejlesztô háttérintézmény persze nem adhatna ki tankönyveket, mert nem tagja a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének. A piac többi szereplôje joggal tiltakozik azért is, mert a könyvek fejlesztése, akkreditációja, kipróbálása közpénzbôl történik, ami mélyen sérti a szabad versenyt. Végül elgondolkodtató az is, mennyiben lehet liberális elvekrôl vagy ésszerûségrôl beszélni akkor, amikor az állam közpénzbôl központi tantervi, tankönyvi csomagot fejleszt, miután az Állami Számvevôszék által is kifogásolt módon elkótyavetyélte a szakmailag önálló Nemzeti Tankönyvkiadót. A jó minôségû tankönyv akár ingyenes, akár nem meghatározó feltétele a színvonalas oktatásnak. Ha valóban változást akarunk elérni a magyar közoktatás területén, akkor e terület fejlesztése és a fejlesztések támogatása kiemelt hangsúlyt kell, hogy kapjon. Ennek éppen úgy részét képezi a szabályozás pontosítása, mint a konkrét fejlesztési programok ösztönzése, illetve támogatása. Az azonban nem mindegy, hogy a lényeges vagy a lényegtelen dolgokat szabályozza-e a miniszter, mint ahogy az sem, hogy a támogatott fejlesztések csupán egy szûk szakmai irányzat elképzeléseinek megvalósulását segítik vagy az egész magyar közoktatás érdekeit szolgálják. A szerkesztôség Pedagógusok pedagógusképzõk lapja Kiadja: COMMITMENT Kft. 1133 Budapest, Pozsonyi út 50. Tel./fax: 412-0909 Felelõs kiadó: dr. Guller Zoltán Fõszerkesztõ: Pecsenye Éva Szerkesztõk: Barlai Róbertné, Endrõdy Orsolya, Varga Gabriella Szerkesztõbizottság: Kojanitz László (elnök), Szebedy Tas, Zsolnai Anikó Szerkesztõség címe: 1133 Budapest, Pozsonyi út 50. Tel.: 412-09-09 Fax: 412-09-08 info@ujkatedra.hu www.ujkatedra.hu Tervezõszerkesztõ: Bordácsné Mórocza Éva Typo-Bau Kft., Veszprém Tördelõ: Valczer János Nyomdai munkák: OOK Press, Veszprém Felelõs vezetõ: Szathmáry Attila Tartalomból Sok vagy kevés? vita az egyházi fenntartású iskolák támogatásáról 4 Diákigazolvány, Te drága! 10 Nehéz választás tankönyvrendelések 11 A tankönyvek ismeretmennyiségének vizsgálata 16 Beszélgetés Zsolnai József professzor úrral a kompetenciafejlesztésrõl 20 Sulitéka Madarász Imre: Irodalomkönyvecske 30 Rendhagyó irodalomóra 2. 31 Kottavarázs A Magyar Énekmondók VIII.Találkozójáról 33 Harry Potter és a Tûz Serlege 35 Fõhajtás beszélgetés Szõke Zoltánnal 36 A címlapon: Rajzóra a mosonmagyaróvári Móra Ferenc Általános Iskolában 1
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 2 Hírek, pályázatok Alkotmánybírósághoz fordul a PDSZ Januárban az Alkotmánybírósághoz fordul a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a jövõ évi költségvetési törvény oktatásra vonatkozó fejezete miatt. Kerpen Gábor, a PDSZ szervezeti elnöke elmondta, attól tartanak, a törvény lehetõvé teszi, hogy forrásokat vonjanak el az oktatási intézményektõl, azaz megszûnik a közoktatási kiadások támogatásának garanciája. Ez véleményük szerint alkotmánysértõ. A szervezet honlapján olvasható tájékoztató az Állami Számvevõszék véleményére hivatkozik, amely szerint a kormány jogalkotási programjában szerepel egy, a garanciális szabály hatályon kívül helyezésére vonatkozó módosító javaslat. Arató Gergely, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára szerint nincs alkotmányossági probléma. Elmondta: az idén 514 milliárd forint volt a normatív támogatás, amit a tartalékolás 15 milliárddal csökkentett, a jövõ évre is 500 milliárd körül terveznek. (Edupress) 2 Tíz százalékkal csökkentik a bentlakásos kollégiumok támogatását Az idei költségvetés nagy vesztesei a középiskolai kollégiumok, ugyanis a tavalyi 350 ezer forintnyi állami támogatás helyett idén csupán 318 ezer forint jár nekik. A hátrányos helyzetû gyerekeknek egyedül a diákotthon nyújt kiugrási lehetõséget, ezért sajnálatos a csökkentés. Korábban az oktatási tárca 292 ezer forintot javasolt, és csak a szakmai szervezetek, valamint az ellenzék tiltakozására emelte 314 ezer forintra a támogatást. A minisztérium az alacsonyabb normatívát az inflációval és a gyereklétszám, valamint az áfa csökkenésével indokolta. A tavaly decemberben az üggyel kapcsolatosan megtartott konferencián javasolták a normatíva további emelését, hiszen a hátrányos helyzetû gyerekek felemelkedésére ad lehetõséget, így csökkentés helyett inkább növelni kellene. A konferencián szó esett arról is, hogy a felsõoktatási kollégiumok sincsenek jobb helyzetben. Itt életbelépett egy, a szállodákéhoz hasonló csillagrendszer, mely minõségi kategóriákba sorolja a kollégiumokat. (Magyar Nemzet) Nem jut pénz fénymásolásra sem? Nem tudnak majd fénymásolni az iskolák, és nem tudják biztosítani az érettségihez szükséges korszerû tesztlapokat az idei költségvetés önkormányzati megszorításai miatt véli Varga László, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke. A költségvetési megszorítások elsõsorban az önkormányzatokat érintik ám mivel a rendelkezésre álló források elosztása helyi döntést igényel, azok várhatóan továbbhárítják a terheket a közfeladatokat ellátó intézményekre, például az iskolákra. A megszorítások a dologi költségeket érintik majd. Elõfordulhat mint fogalmazott, hogy az iskoláknak gondjuk lesz a fénymásolással, vagy az érettségihez szükséges speciális feladatlapok beszerzésével. Arra a kérdésre, mit tesz a szakszervezet a problémák orvoslása érdekében, Varga László elmondta, felkészítik a szervezet helyi vezetõit a tárgyalásokra, kijelölik a prioritásokat. Hozzátette, a PSZ az önkormányzatokat levélben kérte, hogy a költségvetési döntések elõtt folytassanak széleskörû vitát a pénzügyi kérdésekrõl, a helyi szakszervezet bevonásával. (www.inforadio.hu) Kettõt fizet egyet kap Készül a digitális oktatás gyakorlati megvalósítására az oktatási minisztérium, hiszen 2005 májusában tendert írt ki a rendszer alapjaira. A közbeszerzésen a tárca olyan szoftvereket is meg akart vásárolni, amilyenekkel már rendelkezik. A nyertes cég, az Unitis Rendszerház 128 millió forintért biztosítja õket. A tanulásvezetõ rendszer az oktatási tárca digitális tananyagán alapul, és az elektronikus iskola szerepét töltené be. Egy portálon a szöveges, képes, mozgóképes tananyag átadásától a diák tudásának felmérésén át a különféle tantárgyak szerinti kurzusok megszervezéséig több mindenre volna lehetõség, így a rendszer beépülne a Sulinet programba. A rendszer technikai feltételei elméletben már adottak, az OM mégsem gondolja így. 2004-ben az informatikai minisztériummal közösen a tárca szerzõdést kötött a Microsofttal, hogy a közoktatási intézmények, mind a diákok, a tanárok ingyen használhassanak szoftvereket a szövegszerkesztõ Wordtõl a különféle háttéralkalmazásokig. A Tisztaszoftver-program évente 850 millió forintba kerül az államnak, a szerzõdés 2008-ig él. A programon belül meglévõ Class Server és a Share Point Portál lehetõvé teszi a feladatok ellátását, így a minisztérium feleslegesen költött el 128 millió forintot. A Share Point Portál lehetõvé teszi, hogy a tanárok, szülõk és diákok közös honlapot hozzanak létre egy osztály számára, dokumentumokat cserélhetnek rajta (üzenetek, dolgozatok, elõadások szövegestõl a mozgóképesig stb.) vagy egyszerûen cseveghetnek egymással. A Class Serverrel, az osztály szerverével a tanárok adhatnak házi feladatot a diákoknak, ellenõrizhetik õket, a diákok akár élõben
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 3 tarthatnak elõadásokat az interneten fent lévõ társaiknak, illetve tanáruknak. A Class Server továbbá képes az online hozzáférhetõvé tett általános tananyag, jelen esetben a Sulinet-tudásbázis (STD) elérésére is. Ezt a terméket a Microsoft tanulásvezetõ rendszerként reklámozza. A minisztérium egy megvalósíthatósági tanulmányra hivatkozva csak a meglévõ rendszerek bõvítésével tudja elképzelni a program elindítását. A Microsoft szerint nincs ilyen tanulmány. A Microsoft álláspontja szerint a Tisztaszoftver-programban szereplõ szoftverek alkalmasak az LMS kialakítására, az oktatási tárca mégis szoftvereket vásárolt hozzá. A közbeszerzési eljárást az Unitis Rendszerház Rt. nyerte meg, és 386 millió forintért vállalta a szoftverek szállítását és a rendszer kiépítését. Az Educatio Kht. tájékoztatásból kiderült, hogy a pénz harmadát költik az LMS-hez szükséges programok licenceire és hozzáférésre, ami nagyjából 128 millió forintot jelent. A pályázatra két cég jelentkezett, és a kiírásban nem szerepelt, hogy a feltételek már adottak. Az üggyel kapcsolatban az Unitis Rendszerház elzárkózott attól, hogy ismertesse, az állításuk szerint már mûködõ LMS-rendszerük milyen szoftverekbõl áll össze, így nem tudni, szerepelnek-e például a Microsoft termékei, amelyeket a Tisztaszoftver-program keretében már megvásároltak. A Microsoft csak februárban vállalja a rendszer bemutatását. (www.index.hu) Az iskola tetvesen is látogatható Nem küldheti haza a pedagógus a tetves tanulókat, mivel az nem számít fertõzõ betegségnek fejtette ki az inforádiónak Erdõs Gyula, az Országos Epidermiológiai Központ tanácsadója. Erdõs Gyula úgy nyilatkozott: a tetvesség kellemetlen, de nem jelent veszélyt, mert a tetû nem terjeszt fertõzõ betegséget. A gyereket nem lehet kitiltani az iskolából, ám a tanár, ha ilyen tüneteket vesz észre, köteles értesíteni a szülõt, kérve, hogy szüntesse meg a tüneteket. A védõnõk feladata, hogy megszüntessék az iskolai tetvességet. Abban az esetben, ha egy egész osztálynál észlelnek tüneteket, az Állami Népegészségügyi Szolgálatot is be kell kapcsolni a mentesítésbe. Bár sok szülõ tiltakozott, az ombudsman nyilatkozata és törvényi elõírások miatt a gyermeknek kötelessége alávetnie magát a tetvetlenítésnek. (Magyar Nemzet) Hibás B lapok Több száz olyan B jelû jelentkezési lap került forgalomba, amelyhez mellékelt csekken nyomdai hibából fakadóan 3 ezer forintos eljárási díj helyett 30 ezer forint szerepel. Az Országos Felsõoktatási Információs Központ megkezdte a hibás lapok visszavonását, a diákoknak pedig azt javasolja: cseréltessék vissza a dokumentumot a vásárlás helyén. (Népszabadság) 41 milliárdot kell visszafizetnie a Diákhitel Központnak Fõként kölcsönbõl törleszti a Diákhitel Központ azt a 41 milliárd forintot, amelyet az elsõ diákhitelkötvény megvásárlóinak kell visszafizetniük. A már diplomás hallgatók törlesztõrészletei egyelõre nem fedezik a költségeket, így a korábbi adósságokra újabb hiteleket kell felvenni. Január 16-án lejár a a Diákhitel Központ (DK) elsõként kibocsátott kötvényeinek futamideje, ami a kamatokkal együtt 41 milliárd forintos visszafizetési kötelezettséget jelent a társaság számára. Az évi 8 Hírek, pályázatok százalékos kamatozású, összesen 51,5 milliárd forint névértékû kötvényeket a központ 2003 szeptembere és 2004 júniusa között bocsátotta ki. A kamatokkal együtt 4,12 milliárd forinttal többet, 55,62 milliárdot kellene visszafizetni az értékpapír tulajdonosainak, de a DK tavaly tavasszal, három részletben 13,208 milliárd forint névértékû kötvényt már visszavásárolt, így még 41 milliárd forintot kell kifizetnie. Õri András, a központ kommunikációs igazgatója lapunknak azt mondta: a társaságnak a kötvényvisszavásárlás finanszírozására több forrás is rendelkezésére áll. A napokban 10 milliárd forintos, újra feltöltõdõ jellegû hitelszerzõdést írtak alá az Erste Bankkal. Az Erste hitelkerete mellett a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) 18,4 milliárd forintos és az Európai Beruházási Bank (EIB) 100 millió eurós hitelkerete is. Õri András közölte: természetesen vannak saját forrásaik is a korábbi kötvénykibocsátásokból és a már törlesztõ fiatalok befizetéseibõl. A pénzforrásokra azért van szükség, mert a törlesztõrészletek még nem fedezik a jelenlegi hallgatók kölcsöneit. Hozzátette: a diákhitelt nem állami forrásból fedezik, a központnak a piacról kell beszereznie a hitelezéshez szükséges pénzt, a korábbi, most lejáró adósságállományt pedig újabb kötvénykibocsátásból vagy hitelfelvételbõl tudják finanszírozni. Elmondta: jelenleg a harmadik kötvénysorozat kibocsátása folyik, egy év eleji aukción például 9 milliárd forint értékben adtak el értékpapírt. Az így befolyt összeget is a korábbi kötvényekbõl származó adósság visszafizetésére fordíthatják. (MTI) 3
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 4 Aktuális Sok vagy kevés? Vita az egyházi fenntartású iskolák támogatásáról 2004-hez hasonlóan a 2005. év is az egyházi fenntartású iskolák tüntetésével fejezõdött be. A tüntetést megelõzõen érdemi egyeztetés hiányában éles vita alakult ki a sajtóban az érintett felekezetek oktatásért felelõs vezetõi és a minisztérium között. Az eredményesség szempontjából meddõnek tekinthetõ szópárbaj végén egy szülõi szervezet kezdeményezett tüntetést. Furcsa módon, amit nem sikerült elérni szép szóval, annak egy részét illetõen elõrelépést hozott a határozott fellépés. Lapunk nem vállalkozhat arra, hogy igazságot tegyen ebbe a vitában. Ugyanakkor fontosnak tartjuk az egymásnak ütközõ érvek, értékelések bemutatását, hiszen közel 80 ezer gyermek sorsáról, tanulásáról, nevelésérõl van szó. Mindez azt is jelenti, hogy az évek óta zajló vita mindkét fél számára megnyugtató rendezése elodázhatatlan. Feléltük tartalékainkat Beszélgetés Papp Kornéllal, a Református Zsinati Oktatásügyi Iroda vezetõjével 4 Hogy látja a költségvetésben az egyházi intézmények finanszírozását? A 2005. esztendõ végére intézményeink túlnyomó része kénytelen volt felélni minden tartalékát, s egyes fenntartók már hitelt is felvettek a mûködési költségek fedezésére. A megelõzõ év kiegészítõ támogatásának elszámolása ilyenkor gyógyírt szokott jelenteni a likviditási gondokra. A 2004. év elszámolása után kiderült, hogy tanulónként közel 23 ezer Ft-tal kaptak kevesebbet 2004-ben az egyházi intézmények, mint az önkormányzati átlag. A 13 intézményfenntartó egyháznak így az állam 1 912 millió Ft-tal tartozott, amibõl csupán 912 millió Ft-ot teljesített az év végéig. Az egyházi intézmények anyagi ellehetetlenítése azonban a 2005. évi költségvetés elfogadásával kezdõdött, mikor 133 827 Ft-ról 128 000 Ft-ra csökkentették a közoktatási kiegészítõ támogatás normatíváját (s megvonták a mûvészetoktatás, a korai fejlesztés és a fejlesztõ felkészítés létszáma utáni támogatást). Az alapnormatívák enyhe emelkedésével 2005-ben az egyházi intézmények átlagosan 2%-kal gazdálkodhattak többel, mint 2004-ben, ebbõl kellett teljesíteni a 10%-os illetményemelést, 36%-os energiaár-emelés és 3,5%-os infláció mellett. Talán így érthetõ, hogy minden takarékoskodás mellett sem igen lehet ebbõl a támogatásból kijönni. A 2006. esztendõ költségvetésétõl az egyházi intézmények a konszolidáció lehetõségét várták. Ezt a lehetõséget nem kapták meg. A közoktatási kiegészítõ támogatás normatívája ugyan 970 Ft-tal emelkedett, ez azonban több normatíva jogcím megszûnése miatt nominálisan a támogatás csökkenését okozza. 2004 óta tehát egyre csökken az állami finanszírozás mértéke. Természetesen az önkormányzati intézményekkel mindenben azonos elbírálást szeretnénk. Nem kívánunk többet, de kevesebbet sem az önkormányzati átlagnál. Az átlag alatti finanszírozás egyik fontos oka, hogy a településtípusú támogatásokat az egyházak se közvetlenül (normatíva formájában), se közvetetten (a kiegészítõ támogatás elszámolásakor) nem kapják meg. Másrészt egyre több költségvetési jogcím szûnik meg, az alapnormatívák emelkedése megtorpant, s a településtípusú támogatások mellett immár a többcélú intézményfenntartó társuláson keresztül is új finanszírozási csatorna nyílt, melyhez az egyházak nem juthatnak hozzá. A költségvetés 5. számú mellékletében a kötelezõ illetményemelésre mindig jutott némi fedezet az önkormányzatok számára, amihez az egyházak nem jutottak hozzá. Mindezek természetesen az önkormányzati fenntartók jelentõs részét is hátrányosan érintették. Az egyházak mindemellett az önkormányzati átlagot (bármely csatornán keresztül jusson is el központi forrásból) kérik intézményeik számára tanulóik után. A 2006. évi költségvetés legnagyobb csapása azonban nem a pénzügyi ellehetetlenítés. Megvonták 2006. január 1-jével intézményeink dolgozóinak jogát a közalkalmazotti illetmény-elõmeneteli rendszerre, munkaidõre, pihenõidõre. Természetesen ez azzal jár, hogy a közalkalmazotti szféra illetményemelésének fedezetét nem biztosítja az állam a nem önkormányzati fenntartók számára. Egy osztályfõnöknek pl. ugyanazon kötelezettségeknek kell megfelelnie, de nem ugyanazon garantált illetményért. A pénzügyi ellehetetlenítés csupán azt szolgálja, hogy amennyiben nem tudják az egyházi fenntartók a kiadások mintegy 70%-át kitevõ bér- és járuléktömeget teljesíteni, akkor csökkentsék a bért, vagy emeljék a terhelés szintjét. Ennek következtében a minõségi munkaerõ otthagyja az egyházi in-
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 5 tézményeket. Szép terv. Készítõi hivatástudatról és hitrõl még nem hallottak. Hogyan értékeli az egyeztetési folyamatot, a sokszor méltatlan hangvételû vitát? Egyeztetési folyamat 2005-ben nem létezett, így értékelni legfeljebb hiányát tudnám, az pedig önmagáért beszél. A méltatlan hangvétel pedig csak az egyik vitatkozóra volt jellemzõ. Az egyházak, a pedagógusok, a szülõk mindig tartásukat megõrizve nyilatkoztak meg. A kormányzat, fõleg az oktatási miniszter és minisztériuma megnyilatkozásai pedig kevésbé szóltak a tartalomról, sokkal inkább az egyházellenes hangulatot igyekeztek felszítani. Szembe kívánták állítani az egyházakat egymással, az egyházi intézményeket az önkormányzatiakkal, a szülõket szülõkkel, a diákokat diákokkal. Tájékoztatás az egyházi közoktatás finanszírozásáról (Az Oktatási Minisztérium sajtóközleménye) A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött 1997. július 20-án, Vatikánvárosban aláírt megállapodásban (Vatikáni megállapodás) Magyarország vállalta, hogy a Katolikus Egyház az általa fenntartott közoktatási intézmények után (óvodák, általános iskolák és középiskolák, diákotthonok) ugyanolyan szintû pénzügyi támogatásban részesül, mint a hasonló intézményeket mûködtetõ állami és önkormányzati fenntartó. Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló 1997. évi CXXIV. törvény a Vatikáni megállapodásban foglaltakat a többi intézményfenntartó egyházra is kiterjesztette. Az önkormányzati közoktatási intézmények mûködtetése a fenntartó feladata, amihez a központi költségvetés jogszabályban meghatározott módon és mértékben hozzájárul. A központi támogatásról az éves költségvetési törvény rendelkezik. Az állami támogatás ún. normatív rendszeren keresztül jut el a fenntartókhoz. A rendszer lényege, hogy különbözõ közoktatási feladatokhoz a törvény meghatározott összegû támogatást (normatívát) rendel, és e támogatásokat a fenntartók tanulólétszámnak megfelelõen kapják meg. (A jelenlegi támogatási rendszer mintegy 40-féle normatívát tartalmaz.) A normatív támogatás a közoktatás költségeit nem fedezi teljes mértékben, ezért az önkormányzatoknak (fenntartóknak) azt saját forrásaikból kell kiegészíteniük. (A központi támogatás általában a ráfordítások kétharmadát fedezi, a hiányzó rész forrása az önkormányzatoknál helyben maradó adóbevételek, helyi adók és más önkormányzati bevételek, támogatások.) Az egyházi közoktatási intézmények - az önkormányzatiakkal azonos szintû - finanszírozása az alábbiak szerint valósul meg. Az elõzõekben bemutatott kétcsatornás finanszírozási konstrukció elsõ elemét, a közoktatási normatív támogatásokat az egyházi fenntartók az önkormányzatokkal azonosan és teljes körûen megkapják az intézményeikben tanulók létszáma alapján. A források másik részét az önkormányzati saját ráfordításokat az egyházak az ún. egyházi kiegészítõ támogatással kapják meg. A kiegészítõ támogatás folyósítása két ütemben történik. Az éves költségvetés tervezésekor a kormányzat kalkulációt készít az önkormányzatok várható közoktatási ráfordításáról. (Ennek pontos összege nem állapítható meg, mert a helyi önkormányzatok forrásaik felett szabadon rendelkeznek, és azok ágazatok közötti felosztása helyi szinten, a képviselõtestület útján történik.) A tervezett teljes ráfordítást csökkentik a normatív támogatások összegével. Az egyházi kiegészítõ támogatás egy tanulóra jutó normatívája tehát az így elõálló tervezett önkormányzati saját rész és az önkormányzati intézmények tanulólétszámának hányadosaként adódik, ezt a számot rögzíti a költségvetési törvény. (Megjegyezzük, hogy ilyen kiegészítõ támogatásra az egyéb nem állami fenntartók nem jogosultak.) A törvényben rögzített normatív támogatásokat (az általános közoktatási normatívákat és a kiegészítõ normatívát) a tárgyév folyamán az intézmények fenntartói havi ütemezésben kapják meg. A tárgyévet követõen immár a tényleges létszámadatok és a tényleges önkormányzati ráfordítások ismeretében kerül sor a kiegészítõ támogatás korrekciójára. Ekkor a tényleges ráfordítás és a tényleges tanulólétszám alapján meghatározott korrigált kiegészítõ támogatást amennyiben az nagyobb a tervezettnél az egyházi fenntartók egy összegben kapják meg. Ha a valós ráfordítás a tervezettnél kisebb, visszafizetési kötelezettség keletkezik. A kiegészítés (vagy visszafizetés) mértékérõl a tárgyévi költségvetésrõl beszámoló zárszámadási törvény rendelkezik. A fentiekben leírt konstrukcióval és eljárásrenddel a kormányzat biztosítja, hogy az egyházi intézmények fenntartói országos szinten és átlagosan az önkormányzati fenntartókkal azonos szintû finanszírozásban részesüljenek. Aktuális Milyen területeken léptek elõre? Elõrelépés? Mihez képest? A 2002., 2003. sõt még a 2004. évhez képest is csak visszalépés történt. Elõrelépés kizárólag a 2005. évhez képest történt, s kizárólag a településtípusú támogatások közül a bejárók támogatásának és a kistelepülési intézmények támogatásának helyreállításával ill. elismertetésével. A társulások intézményeinek támogatását csak elvileg kaphatják meg egyházi intézmények, gyakorlati esélyt a körülmények nem biztosítanak. A bejárók támogatását középiskoláinktól 2004 júniusában, óvodáinktól és általános iskoláinktól pedig 2005-ben vonta meg az Országgyûlés. Az Alkotmánybíróság az egyházaknak az erre is vonatkozó beadványát március óta nem tárgyalta. Az eredeti költségvetési elõterjesztéshez képest ez a változás a szülõk december 16-i demonstrációja után történt. A kiegészítõ támogatás jelentõsebb emelése helyett ezt lehetett felmutatni engedményként. A 2005. évi illetményemelés 2006. évi teljesítésére és 2006. évi béremelésekre azonban hiányzik a fedezet. Az energiaárak emelkedésérõl és az inflációról már nem is merek beszélni. Hogyan értékeli a kormány kommunikációs megnyilatkozásait? A kommunikáció terén a kormányzat igyekezett fenntartani az elõzõ években is a szívélyes légkör látsza- 5
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 6 Aktuális tát. Amikor egyházi méltósággal találkozik a kormányzat egy tagja, a kiadott közleményekben mindig eluralkodik a problémamentes együttmûködés hangulata. Gondoljunk csak Hiller István pártelnök, akkori kultuszminiszter és az egyházi vezetõk tavalyi találkozójára, majd ennek nyomán Magyar Bálint oktatási miniszter és az egyházak képviselõinek egyeztetésére. A közvélemény megnyugodhatott, hogy a felek rendezték a félreértéseket, s 2005. március 31-ig egyeztetést folytatnak a közoktatási kiegészítõ támogatás számításának közösen elfogadott módjáról. Arról már nem emlékeztek meg a híradások, hogy ezt az egyeztetést egy esztendeje nem hívta össze sem a miniszter, sem az államtitkár, a konfliktus pedig 2005 õszén újratermelõdött a 2004. évi zárszámadási törvény és a 2006. évi költségvetési törvény kapcsán. 2005-ben a régi kormányzati kommunikációs stratégia üzemelt. Ismét azzal igyekeztek egyházellenessé tenni a közvéleményt, hogy az egyházi intézmények túlfinanszírozottak az önkormányzati intézményekhez képest. Nem tettek említést arról, hogy a 2004. évi zárszámadást tartalmazó 2005. évi CXVI- II. törvény 11. (1) bekezdése meghazudtolta a minisztert, ki egy esztendõvel ezelõtt (2004. október 25-én) már közölte az MTI-vel, hogy míg 2004-ben az önkormányzati iskolában tanuló diákok támogatása 408 ezer Ft-ot tesz ki, addig az egyházi intézményeké 482 ezer Ft-ra rúg. A zárszámadási törvény pedig bebizonyította, hogy az egyházi intézményekben tanuló diákok után mintegy 23 ezer Ft-tal kevesebbet kaptak az egyházi fenntartók, mint amit az önkormányzatok oktatásra fordítottak. Kimondta-e valaki, hogy ki füllentett a 2005. évi költségvetés vitája során s ki nem? Az egyházi intézmények öregdiákjai és szakmai szervezetei után 2005-ben a szülõk elégelték meg az egyházi oktatás szétverését elõkészítõ költségvetési megszorításokra tett kísérletet, s véleményüknek csendes demonstráció keretében adtak hangot. A liberális oktatási 6 miniszter pedig bebizonyította, hogy a liberalizmusnak csak a XIX. században volt célja az egyéni szabadságjogok kiteljesítése ill. biztosítása. Megnyilatkozásaiból kiderült, hogy csak neki vannak szabadságjogai. Szóval szívélyes egyeztetésrõl beszéltek, mikor az egyházak egyöntetûen jelezték, hogy nincs egyeztetés. Az egyházi intézmények túlfinanszírozásáról adtak ki közleményeket, mikor 2004 után 2005-ben még jobban kinyílt az olló az egyházi intézmények kárára, s a lelkiismereti szabadság korlátozásáról beszéltek, mikor õk igyekezték megakadályozni az egyházi intézményekben érintettek segélykiáltásának elhangzását. A kommunikációnak a valósághoz tehát csak annyi köze volt, hogy az általa hangoztatottak ellenkezõje bizonyult igaznak. Dr. Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének levele dr. Magyar Bálint oktatási miniszterhez Igen Tisztelt Miniszter Úr! 30879/2005. számú levelét kézhez vettem. A levelében írtakkal kapcsolatban tájékoztatom, hogy sem a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, sem a taghitközségek által fenntartott oktatási intézményekben nem került sor demonstráció elõkészítésére, szervezésére az egyházi intézmények finanszírozásával kapcsolatban. A levelében írtakkal általában egyetértek, figyelemmel az oktatási jogok biztosának állásfoglalására is. Általában a magam részérõl sem tartom szerencsésnek, ha az oktatási intézmények adatbázisának felhasználásával folyik valamilyen demonstráció megszervezése, különösen, ha egy ilyen eseményt tanítási idõben rendeznek meg. Azt gondolom azonban, hogy ez csak egy általános szabály lehet, mert lehetnek olyan kivételes esetek, amikor ezen általános szabályokat felülírhatják a speciális körülmények. Ilyen lehet például, ha valamely olyan erkölcsi, környezetvédelmi vagy politikai kérdésben kell kifejezni a magyarországi zsidóság véleményét, amely az egész közösséget érinti. Ilyen lehet például az antiszemitizmus, a rasszizmus elleni fellépés ügye, vagy az Izrael létét fenyegetõ ügyek. Ilyen esetekben elméletileg nem zárható ki az, hogy a demonstrációt szervezõk igénybe vegyék az iskolák segítségét, de ekkor sem lenne az helyes, ha tanítási idõben történne az esemény megrendezése és az sem, ha a résztvevõkrõl vagy a részt nem vevõkrõl valamiféle nyilvántartást vezetnének. A tanulók erkölcsi védelmérõl történõ gondoskodás keretébe ugyanis beletartozik az, hogy a gyermekek megtanulják, hogy nyilvánosan felléphetnek és fel is kell lépniük a zsidó közösséget érintõ alapvetõ kérdésekben és vállalniuk kell, bátran és megalkuvás nélkül ezekben az esetekben a közösségi fellépést és azok konzekvenciáit is. Véleményem szerint már serdülõkorban erre kell nevelni a gyermekeket és arra is, hogy gyakorolhatják a gyülekezési és véleménynyilvánítási jogukat. Aggályosnak tartom azonban azt, hogy az Igen Tisztelt Miniszter Úr egy olyan demonstrációval kapcsolatban foglalt állást, amellyel egy, a Minisztérium által elõterjesztett jogszabállyal kapcsolatban kívántak a résztvevõk véleményt nyilvánítani. Az Ön levelében írtak hatalmi szóval kívánták megakadályozni azt, hogy a magyar állampolgárok egy csoportja éljen az alkotmányban biztosított gyülekezési és véleménynyilvánítási jogával. Az eljárásnak az a módja, hogy a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztere hatalmi jogosítványait kihasználva próbálta megakadályozni a demonstrációt, formailag nem tekinthetõ helyesnek, még akkor sem, ha az tartalmában helyes. Egy jogállamban nem fogadható az el, hogy éppen a bírálni kívánt intézmény vagy személy próbálja a bírálat nyilvánosságát megakadályozni. Sokkal szerencsésebb az, ha egy független intézmény, például az Állampolgári jogok országgyûlési biztosa vagy egy bíróság foglal állást az ügyben, nem pedig az érintett intézmény vagy személy. Tájékoztatom Önt, hogy mindazon intézmények tekintetében, amelyek történelmi egyházunkhoz tartoznak a jövõben is biztosítani fogjuk az Alkotmányban biztosított gyülekezési és vélemény nyilvánítási jog gyakorlását, de egyben figyelemmel leszünk a tanulók, illetve szüleik oktatással kapcsolatos jogaira is. Budapest, 2005. december 20. Üdvözlettel: Dr. Feldmájer Péter elnök Idén azonban megismerhettük a kormányzati kommunikáció új elemét is. Magyar Bálint oktatási miniszter saját minisztériumi honlapján írt levelet a 4 egyház elsõ számú vezetõjének. A levél közlése után egy nappal faxon is kézbesítették a küldeményeket. De sokat elárult a kormányzat jó szándékáról az, amikor az Országgyûlés méltóságát is megtépázva a december 16-i demonstráció utáni egyetlen parlamenti munkanapon beterjesztették a kiegészítõ támogatás 1 Ft-tal történõ megemelését. Ennél már csak az volt árulkodóbb, amikor az elõterjesztett javaslatok közül az egyházi vonatkozásúakról külön szavazást kértek, s azt leszavaztatták a kormánypárti frakciókkal.
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 7 Aktuális Nem volt érdemi egyeztetés Beszélgetés dr. Németh Emmával, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia gazdasági fõtanácsadójával Hogy látják a költségvetésben az egyházi intézmények finanszírozását? A költségvetési törvény tervezetéhez a zárószavazás elõtt benyújtott indítványokkal a kormány részben megszüntette a 2005. évben bevezetett diszkriminációt, mivel a költségvetési törvény 3. számú mellékletben meghatározott normatívákat 2006-ban az egyházi intézmények is megkapják, emellett az 5. számú melléklet közoktatási célú elõirányzataiból is részesülhetnek. Ez az intézkedés azonban csak látszólag szünteti meg a diszkriminációt. A közoktatás finanszírozását ugyanis oly módon alakították át 2006-ban, hogy a 3. számú mellékletben meghatározott normatívákat csökkentették (10 000 Ft-os kiegészítõ normatíva, kollégiumi normatíva stb.) vagy megszüntették (diáksport, kulturális és egyéb szabadidõs foglalkozás, stb.), ugyanakkor ezeket átcsoportosították a 8. számú mellékletbe. A 8. számú mellékletbe átcsoportosított 32 500 120 000 Ft/tanuló összegû normatívák kizárólag a többcélú kistérségi társulások vagy intézményi társulások által fenntartott közoktatási intézmények után igényelhetõk, amennyiben az osztályok létszáma az átlagos osztálylétszámot eléri. Bár ebbõl a normatívából az egyes települések által fenntartott intézmények sem részesülhetnek, az egyházi intézményekkel szembeni diszkrimináció azért nagyobb, mert számukra a törvény a társulások létrehozását sem teszi lehetõvé. Hogyan értékelik az egyeztetési folyamatot? Érdemi egyeztetésre gyakorlatilag nem került sor. Az egyházakat tájékoztatták az oktatási és a szociális területre vonatkozó változásokról. A tájékoztatást követõen az egyházak képviselõi elmondhatták ugyan véleményüket, azonban az eltérõ álláspontokról érdemben nem történt tárgyalás. Milyen területeken léptek elõre? Az egyházak képviselõi a tervezett intézkedésekkel kapcsolatosan szóban és írásban is kifejezték tiltakozásukat. Ennek eredményeképpen végül oktatási területen lehetõvé tették, hogy a bejáró és a kistelepülési normatívákhoz hozzájuthassunk. Ezzel azonban a kormány csak a 2005-ben ezen a téren bevezetett diszkriminációt szüntette meg. Hogyan értékelik a kormány ilyen irányú kommunikációs megnyilatkozásait? Összemossák a társulási és a többcélú kistérségi társulási normatívát és azt kommunikálják, hogy ezekhez az egyházi intézmények hozzájuthatnak. Hasonlóképpen megtévesztõ, a zárszámadás adataitól is eltérõ adatokat felhasználva és manipulatívan súlyozva azt próbálják elhitetni, hogy az egyházi intézménybe járó diákok magasabb állami támogatásban részesülnek, holott 2005-tõl ennek ellenkezõje igaz. Az OM kommunikációjában egyebek mellett öszszemossa és átlagolja az óvodások és középiskolások normatíváját, s mivel az egyházi intézmények között lényegesen magasabb a középiskolák aránya, mint az óvodáké, ezért egyszerû számtani átlag számításával statisztikailag kimutatható, hogy magasabb az egy fõre jutó normatíva. Az OM által kommunikált adatok valótlanságát jól mutatja a mellékelt táblázat, amelyben az OM honlapon szereplõ adatok egy részét összevetettük a zárszámadási törvény mellékleteiben szereplõ, az ÁSZ által is felülvizsgált adatokkal. Hasonló tendenciát mutatnak az egyházi kiegészítõ támogatás 2004. évi utólagos elszámolásával kapcsolatos adatok. Itt nemcsak az eredeti elõterjesztésben szereplõ 112 millió Ft, hanem a zárszámadási törvényben rögzített 912 millió Ft kiszámítása sem egyezik a korábban a PM által is elvégzett, az önkormányzatok zárszámadásán alapuló adatokkal, aminek az eredménye 1,9 milliárd forint. 7
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 8 Aktuális millió Ft Sorszám Megnevezés 2003. év zársz. törvény szerinti adatbázis 2004. év zársz. adatok (2005. máj. 4.) 2004. év zársz. adatok (2005. okt. 14.) 2004. évi kieg. tám. zárszámadási levezetése 1. Helyi önkormányzatok tényleges működési kiadása 747 559,0 772 242,0 772 242,0 772 242,0 2. Helyi önkormányzatok felújítási 9 851,4 11 761,1 11 761,1 11 761,1 3. Helyi önkormányzatok összes kiadása 757 410,4 784 003,1 784 003,1 784 003,1 4. Saját bevétel 46 273,0 49 516,8 49 516,8 49 516,8 5. Pályázati források! 6. Munkaeerőpiaci alap képzési alaprész 0,0 0,0 19 832,0 4 000,0 7. Önkormányzatok nettó kiadásai 711 137,4 734 486,3 714 654,3 730 486,3 8. Alaphozzájárulások 390 247,1 400 537,0 400 537,0 400 537,0 9. Kiegészítő hozzájárulások 51 338,7 66 660,4 66 660,4 66 660,4 10. ebből társulási normatíva* 3 859,7 4 243,6 4 243,6 4 243,6 11. ebből kistelepülések támogatása* 9 578,8 9 804,4 9 804,4 9 804,4 12. ebből bejáró normatíva* 0,0 1 538,6 1 538,6 1 538,6 13. Normatív hozzájárulások összesen 441 585,8 467 197,4 467 197,4 467 197,4 14. Kötött normatív támogatások összesen 22 363,9 15 952,8 15 952,8 15 952,8 15. Központosított előirányzatok összesen (ECDL+nemzetiségi) 340,0 467,8 339,8 339,8 16. ebből kieg. támogatás nemzetiségi óvoda, ált. isk. fenntartóinak* 340,0 339,8 339,8 339,8 17. Normatív hozzájárulások, egyéb támogatások összesen 464 289,7 483 618,0 483 490,0 483 490,0 18. Egyházakat nem illeti meg*!!! 13 778,5 15 926,4 15 926,4 n.a. 19. Egyházakat is megillető normatív hozzájárulások, támogatás 450 511,2 467 691,6 467 563,6 n.a. 20. Egyházi kiegészítő támogatás alapja 260 626,2 266 794,7 247 090,7 246 996,3 21. Egyházi kieg. támogatás szempontjából figyelembe vehető 1 661 459,0 1 636 719,0 1 641 205,0 n.a. 22. Alapfokú művészetoktatás (fő) 133 331,0 138 280,0 138 280,0 n.a. 23. Önkormányzati valós oktatott gyermeklétszám (fő) 1 728 125,0 1 705 859,0 1 710 345,0 1 710 345,0 24. Egyházi valós gyermeklétszám (fő) 84 033,0 86 417,0 25. Egyházi valós művészetoktatás 4 768,0 n.a. 26. Egyházi valós gyermeklétszám 81 072,0 84 940,0 86 417,0 n.a. 27. Egy főre jutó kiegészítő támogatás (forint/fő) tervezet 132 838,0 133 827,0 133 827,0 144 413,1 28. Egy főre jutó kiegészítő támogatás (forint/fő) tényleges 150 814,5 156 399,0 135 156,5 12 479,8 29. Pótlólag fizetendő kieg. tám. (Ft/fő) 17 976,5 22 572,0 1 329,5 n.a. 30. Eddig teljesített kiegészítő támogatás 11 567,8 11 567,8 31. Kiegészítő támogatás (tényleges) 11 679,8 n.a. 32. 2004. évre pótlólag fizetendő kiegészítő támogatás összesen 1 457,4 1 917,3 112,0 912,0 8
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 9 Aktuális Megnevezés 2001 2002 2003 2004 2005* Egyházi/önkormányzati kiegészítő támogatás egy főre (Ft/fő/év) 90127,8 134310,2 150762,0 156399,0 n.a. Önkormányzati közoktatás normatív támogatása, (millió Ft) OM honlap 279235,6 310899,4 392880,0 466440,0 513965,3 Önkormányzati közoktatás normatív támogatása, (millió Ft) zárszámadási tv. 306578,2 337464,8 464382,6 483618,0 n.a. Egyházi közoktatás normatív támogatása, (millió Ft) OM honlap 14629,0 16787,0 25472,7 27542,8 32000,0 Önkormányzati intézményben tanulók létszáma (fő) OM honlap 1714689 1 687 751 1661459 1641205 1611732 Egyházi intézményben tanulók létszáma (fő) OM honlap 76528 81746 81072 84033 93538 Normatíva egy főre önkormányzati intézményben, OM adat (Ft/fő/év) 162849,1 184209,3 236466,9 284205,8 318890,1 Normatíva egy főre önkormányzati intézményben, zárszámadási tv. (Ft/fő/év) 178795,2 199949,4 279502,9 294672,5 n.a. Normatíva egy főre egyházi intézményben, OM adat (Ft/fő/év) 191158,8 205355,6 314198,5 327761,7 342107,0 Óvodai normatíva (Ft/fő/év) 115600 130000 182000 189000 199000 Középiskolai normatíva (Ft/fő/év) 143700 161200 240000 248000 262000 OM reagálás az egyházi iskolák tüntetésére Minden gyermek egyenlõ Négy év alatt több mint a duplájára nõtt az egyházak támogatása Az Oktatási Minisztérium egyetlen elvhez köti magát, amikor az egyházi és önkormányzati fenntartóknak nyújtott támogatás mértékérõl kialakítja álláspontját: gyermek és gyermek között nem tesz különbséget. Ezért érthetetlen, hogy hogyan lehet hívõ emberek diszkriminálásáról, egyházüldözésrõl beszélni, amikor a tényadatok világosan mutatják, hogy az egyházi közoktatás támogatása 2000-2005 között kétszeresére nõtt, ugyanezen idõszakban az önkormányzati közoktatás támogatása 84%-kal lett nagyobb. A támogatás eltérõ ütemû növekedését részben az egyházi szektor létszámnövekedése okozza. Míg 2001-ben az egy tanulóra jutó támogatás még az önkormányzati közoktatásban volt nagyobb, ezt követõen az arány megfordult és egy fõre vetítve jelenleg az egyházi intézményekben tanulók támogatása nagyobb. Az elõzõ kormányzati ciklusban mégsem vonultak ki az egyházi iskolák tüntetni. Amit az önkormányzatok kapnak, azt az egyházak is megkapják, sõt az egyházak az állami normatíván felül megkapják azt a pénzt is, amelyet az önkormányzatok az oktatásra átlagosan költenek. Az Oktatási Minisztérium válasza a demonstrálók petíciójára: 1. Az önkormányzati közoktatási intézményeknél nincs kiegészítõ normatív támogatás. Az egyházi kiegészítõ támogatás mértéke az önkormányzati költségvetés tervezett ráfordításaiból automatikusan adódik, nincs lehetõsége a tárcának ennek befolyásolására. 2. A tárca egyetért azzal a céllal, hogy az egyházi intézmények dolgozói az önkormányzati kollégáikkal azonos szintû bérezésben és juttatásokban részesüljenek. A közoktatási törvény a pedagógusok körében szabályozási garanciát is ad, amikor rögzíti, hogy a nem állami intézményekben foglalkoztatott pedagógusokra a közalkalmazotti juttatási rendszert kell alkalmazni. Ugyanakkor ez esetben is a döntés és a kötelezettség a fenntartóé. 3. A költségvetésrõl szóló törvényhez benyújtott módosító indítványok biztosítani fogják, hogy a nem önkormányzati intézményfenntartók az elõírt feltételek esetén hozzájuthatnak a kistelepülési, társulási és bejáró normatívához. 4. A nem állami intézmények jogosultak a nemzetiségi oktatási és az informatikai fejlesztési normatívára. Az oktatási tárca kifejezetten helytelennek tartja, hogy erre a politikai demonstrációra számos diák nem szabad akaratából jött el. Meggyõzõdésünk, hogy egy igazgatói felhívás vagy az ellenõrzõbe való üzenés önmagában sérti a diákok és a szülõk szabadságát. Teljes mértékben egyetértünk Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman állásfoglalásával, miszerint: Az intézményvezetõ által továbbított felhívás álláspontom szerint komoly hatást képes gyakorolni a szülõre. A szülõ ilyen esetben nem azt a kérdést mérlegeli, hogy egyetért-e a tüntetés céljaival, helyesnek tartja-e, hogy azon gyermeke részt vegyen, hanem azt, hogy milyen következményekkel kell számolnia a továbbiakban az iskolában gyermekének abban az esetben, ha nem járul hozzá a részvételhez. Álláspontom szerint a részvétel önkéntessége még abban az esetben is kizárt, ha az iskola igazgatója arról tájékoztatja a szülõket, hogy amennyiben nem engedélyezik a részvételt, annak nem lesz következménye a gyermek számára. Különösen súlyos, hogy ez a tüntetés tanítási idõben zajlott. A tüntetéssel egyetértõ Veres András püspök úr azt nyilatkozta, hogy azért tanítási idõben került sor a tüntetésre, mert délután a petíciót már biztosan nem vették volna át a minisztériumban. Így utólag is, biztosítjuk a püspök urat, hogy amennyiben elõre jelzik, bármelyik napszakban átvettük volna a demonstrálók petícióját. (eo) 9
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 10 Aktuális Diákigazolvány, te drága! A botrány után érvénytelenné nyilvánították a diákigazolvány-tendert Eredménytelennek nyilvánította a diákigazolványok gyártására kiírt közbeszerzési eljárást az Educatio Kht., mert nem találta megfelelõnek az új diákigazolvány árajánlatát. Az Oktatási Minisztérium új felhívást tesz közzé, s az új közbeszerzési eljárás lezárásáig a diákigazolványok ára nem változik adta hírül a szaktárca. 10 A minisztérium hivatalos indoklása szerint a pályázat azért érvénytelen, mert az egyetlen versenyben maradt pályázó, a T-Systems Kft. nem csökkentette kellõ mértékben árajánlatát, így a rendelkezésre álló keretösszeg nem lett volna elég a beszerzésre. Kissé árnyalja a bejelentés indoklását, hogy lapértesülések szerint maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök állítatta le a pályázatot, mert nem akart újabb botrányt a választások elõtt. A pályázó cég alvállalkozója ugyanis a miniszterelnök volt üzletfelének, Erdõs Ákosnak az érdekeltségébe tartozó Állami Nyomda Rt. A Fidesz már korábban a pályázat érvénytelenítésére hívta fel a kormány figyelmét, mert úgy vélte, egy versenyzõ esetén nem lesz az Oktatási Minisztérium olyan tárgyalási pozícióban, amely lehetõvé tenné reális, olcsó árak kialkudását. Mint ismeretes, a tenderre eredetileg hárman adtak be ajánlatot. Egy pályázót az Educatio Kht. zárt ki, amely megtámadta a döntést. A Közbeszerzési Döntõbizottság egy másik az Educatio Kht. által megfelelõnek tartott pályázót is kizárt a versenybõl. Az egyedüli érvényes ajánlattal rendelkezõ T-Systems Kft. lapinformációk szerint eredetileg a felsõoktatásban háromszoros, azaz 5000 Ft-os, a közoktatási kártyáknál kétszeres árnövekedéssel, 1300 Ft-os kártyák gyártását vállalta volna. A napvilágra került összegeket sem a minisztérium, sem annak vezetõje nem cáfolta, bár erre többek között az Országgyûlésben is lett volna módja. A drágulást konkrét összeg megjelölése nélkül Magyar Bálint oktatási miniszter a chipkártya bõvülõ funkcióival indokolta. Azt mondta, ez olyan, mintha a diákok Trabant helyett Audit kapnának. (A minisztérium tájékoztatása szerint egyébként a T-Systems Hungary decemberben csökkentett árajánlatot adott: a közoktatási igazolványok esetén nettó 289 Ft-os, a felsõoktatási esetén 2750 Ft-os árat határozott meg, amelyet késõbb 275 és 2475 Ft-ra módosítottak. Így a bruttó ár kb. 344 Ft, illetve 3093 Ft lett volna, amely még nem tartalmazza az igénylés feldolgozásának és internetes ügyfélszolgálatok mûködtetésének, valamint egyéb központi adminisztratív teendõknek kb. 500 Ft-os a költségét. Ugyanakkor a felsõoktatási igazolványok esetében ez a csökkentett ár is több mint kétszerese az eddiginek, s a közoktatási kártyáknál is bõven több mint 50%-os az árnövekedés.) Az ügy elõzményeihez tartozik, hogy az Oktatási Minisztérium 1998-ban, nem sokkal a választások elõtt kötött szerzõdést a most használatos köz- és felsõoktatási diákigazolványok gyártására. A szerzõdés a Fidesz álláspontja szerint hátrányos volt az állam számára, részben azért, mert gyakorlatilag felbonthatatlan volt, elõször csak 2002. december 31. után lehetett volna felmondani. A Fidesz vezette minisztériumban 2002-ben elõkészítették az elõnytelen szerzõdés felbontását, ám a választások után ismét a miniszteri székbe ülõ Magyar Bálint végül nem mondta fel a szerzõdést. Hosszú hallgatás után 2005. elején érezte úgy az Oktatási Minisztérium, hogy itt az ideje az új diákigazolványok bevezetésének. 2005. február 4-én az Európai Unió hivatalos lapjában meg is jelent az új pályázati kiírás a diákigazolványok elõállítására, ám a Közbeszerzési Értesítõ furcsa módon csak február 16-án, a határidõ lejártának napján közölte a felhívást. A pályázat szokatlanul szoros határidejét egy 2004 novemberében az Educatio Kht. és az Oktatási Minisztérium által elõkészített kormányrendelet alapján írták ki, ezért sokan furcsállták, miért tartott annyi ideig a kiírás elõkészítése. A pályázati kiírás szerint a nyertes feladata 2,5 millió ember adatainak fogadására alkalmas informatikai rendszer kiépítése, az ehhez kapcsolódó valamennyi szolgáltatás biztosítása és a chipkártyák gyártásának megszervezése lett volna. Szakértõk szerint a rövid határidõ és a speciális feladat miatt valószínûtlen volt, hogy olyan cég jelentkezzen, mely nem tudott elõre a pályázatról. A rövid határidõ miatt jogorvoslati eljárást kezdeményezett a Közbeszerzési Tanács egyik tagja az Educatio Kht. ellen, amely rövid egyeztetési idõt követõen visszavonta a pályázatot. Az új pályázat kiírására bár korábban nagyon sürgõs volt a dolog végül csak 2005 végén került sor, amely a már ismert eredménnyel zárult. Pokorni Zoltán, korábbi oktatási miniszter sajtótájékoztatóján arra hívta fel a figyelmet, hogy diákigazolvány tender menete kísértetiesen hasonlít a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjához. Itt is egy versenyzõ küzdött saját magával, s itt is feltûnik Erdõs Ákos, Gyurcsány Ferenc korábbi üzleti partnere. A Fidesz alelnöke szerint a diákigazolvánnyal Magyar Bálint sokadszorra bukott meg. Emlékeztetett arra, hogy a most használatos kártyákért a felsõoktatási hallgatók indokolatlanul magas árat fizetnek évek óta, hiszen a beépített chip használatára a legtöbb diáknak nincs módja, a mostani két pályáztatási botrány pedig jól jelzi, hogy az új koncepcióval is gond van. Pokorni Zoltán ezért arra kérte a miniszterelnököt, hogy független szakértõk bevonásával kezdeményezzen vizsgálatot, s ebbe vonják be Péterfalvi Attila adatvédelmi biztost is. Az ombudsman bevonása azért lehet indokolt, mert az új igazolvány bevezetését követõen igen fontos személyes információk rögzítésére kerül sor. Ha ezeket a személyes adatokat a diákigazolvány pénztárca-funkciójából következõ adatokkal összekapcsolják, akkor a diákok utazási, étkezési és vásárlási szokásai is nyilvántartásba kerülnek. Endrõdy Orsolya
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 11 Nehéz választás Tankönyvrendelés közben az iskolák Február végéig minden általános iskola és középiskola köteles elkészíteni a következõ évi tankönyvmegrendeléseket. Az iskolák egyszerre küzdenek a bõség zavarával hiszen nagy a kínálat és a színvonalbeli eltérésekkel. A tankönyvkiadók versenyeznek, sokan bemutató példányokat is küldenek az iskolákba új sorozataikból. Kíváncsiak voltunk, hogy az iskolákban hogyan választják ki a helyi tantervnek leginkább megfelelõ tankönyveket, milyen nehézségek vannak a tankönyvrendelet betartásával kapcsolatban, mi a véleményük a tankönyvek árával, minõségével kapcsolatosan. Választ kerestünk arra is, hogyan fogadták a tankönyvek minõsítésének változtatásait. Az Új Katedra Porogi Andrással, a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatójával, Zsiga Tamással, az egyházasdengelegi Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda igazgatójával, Horváth Péterrel, a gyõri Révai Miklós Gimnázium igazgatójával, Kriveczkyné Molnár Katalinnal, a debreceni Karácsony Sándor Általános iskola igazgatójával, Szebedy Tassal, a Városmajori Gimnázium igazgatójával beszélgetett. A szigorítással mindenki egyetért Mi a véleménye arról, hogy az OM szigorítani akarja a tankönyvek jóváhagyásakor alkalmazott minõségi kritériumokat? Milyen kritériumoknak kellene Ön szerint szigorúbban vagy erõsebben érvényesülni a mostaninál? Interjú megrendelése után derült ki, mert a tankönyvekrõl nem állt rendelkezésre információ. Kriveczkyné Molnár Katalin: Egyetértünk a szigorítással, ugyanis gyakran elõfordul, hogy a tankönyvekbe hibás feladatok, felesleges és túl nyakatekert mondatok, a szöveg megértését nehezítõ idegen szavak kerülnek. Szebedy Tas: A tankönyvvé nyilvánítás szigorítása szerintem jogos, mert van olyan tankönyv a listán, melynek minõsége nem éri el a szükséges színvonalat. Számos tankönyv nem felel meg az érettségi követelmények elõírásainak sem. Gondok vannak az érthetõség, használhatóság, esztétikai megjelenés, tartósság, szakszavak használata területén, a könyvek sokszor nem megfelelõek az adott korosztály számára. Ezek mellett vizsgálni kellene a kép, grafikon és ábra anyag mennyiségét, színvonalát, és a hozzájuk fûzött megjegyzéseket, magyarázatokat, feladatokat. Porogi András: A tankönyvek jóváhagyásának szigorítása idõszerû volt és üdvözlendõ. Ez a folyamat ahogy látom már korábban, 2000 táján megkezdõdött, 2002 után azonban megtorpant, sõt, a szigorítás helyett inkább könnyítéseket érzékelhettünk. A legfontosabbnak most azt tartanám, hogy az új szempontok szakmai konszenzuson alapuljanak, mert ez biztosíthatná a kiszámítható feltételeket. Ez éppen úgy érdeke a szerzõknek és a kiadóknak, mint a pedagógusoknak és a diákoknak. Zsiga Tamás: A minõségi kritériumok szigorítása kiemelt cél, mivel sok kritikán aluli tankönyv jelent meg. Ez tartalmukban, kötésükben, illetve papírminõségükben egyaránt megmutatkozott. Kritériumként figyelembe Zsiga Tamás, az egyházasdengelegi Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda igazgatója veendõ szempontok: gyermekközpontúság, életkori sajátosságok, szemléletesség, igényes mûvek bemutatása, feldolgozása, lapok, kötés minõsége, esztétikum. Érdemes lenne megfontolni, hogy az engedélyezés elõtt vessék össze a kiadó elõzõleg megjelent könyvével, ami azon tantárgyból, annak a korosztálynak jelent meg. Sajnálatos módon már volt példa rá, hogy teljesen más azonosítóval szinte 100%-ban azonos természetismeret tankönyv volt a jegyzékben 5. osztály, 5-6 osztály illetve 6. osztály részére, ami csak a tankönyv Horváth Péter: Nagyon helyeslem a szigorítást. A tankönyvek legyenek aktuális tartalmúak, feleljenek meg az érettségire való felkészítés követelményének, legyen elõzményük (amire épülnek) és folytatásuk, és a korosztálynak megfelelõ kivitelûek legyenek. Sok a nem akkreditált segédkiadvány az iskolákban Melyek azok a tantárgyak, amelyekhez olyan tankönyveket, taneszközöket is rendelnek, amelyek nem szerepelnek a hivatalos tankönyvjegyzéken? Zsiga Tamás: Kiegészítõként, felzárkóztatásra rendelünk a hivatalos tankönyvjegyzéken kívüli kiadványo- 11
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 12 Interjú kat, fõleg magyar nyelv és irodalom és természetismeret tantárgyakból. Szebedy Tas: Történelem, biológia, kémia, fizika, földrajz, magyar nyelv és irodalom, idegen nyelvek egy része, vizuális nevelés, etika, filozófia, dráma, amirõl eddig tudok. Itt meg kell jegyezni, hogy az emelt szintû érettségire való felkészüléshez eddig megjelent feladatgyûjtemények zöme nem éri el a kötelezõ tankönyvek színvonalát. Ezeket kiváló pedagógus közösségek készítették, akik azonban nem professzionális tankönyvszerzõk, az eddig eltelt 2003-2005 közötti idõszakban azonban professzionális kiadványok ebben a körben csak elvétve kerültek kiadásra. Kriveczkyné Molnár Katalin: Szinte minden tantárgyhoz rendelünk olyan tankönyvet, amely nem szerepel a hivatalos tankönyvjegyzékben, ezeket a segédkönyvek listájából vesszük le. Kriveczkyné Molnár Katalin, a debreceni Karácsony Sándor Általános iskola igazgatójá Horváth Péter: Elsõsorban az idegen nyelvek tanításához igénylünk ilyen kiadványokat. Az ingyenességbõl sokszor a legrászorultabbak maradnak ki 12 Mik a tapasztalataik a tankönyvek árával kapcsolatban? Milyen változások voltak érzékelhetõk ezen a téren? A piaci versenynek van-e valamilyen érzékelhetõ pozitív hatása ezen a téren? Melyek a kiugróan magas árú tankönyvek? Hogyan teljesül az ingyenesség az iskolákban? Porogi András: Az ingyen tankönyv bevezetése lépés a közoktatás valódi ingyenessége irányába. Szükséges, de korántsem elégséges lépés, mert még a tankönyvvel kapcsolatos ingyenesség sincs garantálva, és a mostani rendszer olykor bizony igazságtalan. Az iskolák rendelkezésére álló normatíva nem elégséges arra, hogy minden jogosult minden tankönyve megfelelõ minõségû és ingyenes legyen. Ráadásul a támogatásból már egyáltalán nem jut annak, aki jóllehet nem jogosult, de sok jogosultnál esetleg rászorultabb a támogatásra. Nekik ki kell fizetniük a tankönyv árának 100%-át. Zsiga Tamás: A tankönyvek áraikban a tartós tankönyv koncepciót képviselik, minõségük ugyanakkor sokszor hagy kívánni valót maga után. A piaci verseny megjelenése óta tanúi lehettünk egy jelentõs árnövekedésnek, ami napjainkra csillapodott le, és egyféle inflációval arányos növekedés érzékelhetõ. A piaci versenynek vannak pozitív hatásai, ilyen egy-egy könyv minõségének javulása vagy a különbözõ kiadók által hirdetett akciók, pályázatok, és a szélesebb reklámtevékenység, ami a kiadványok megismerését segíti. Vannak kiugróan magas árú tankönyvek, általában nagyon jó minõségûek, több évig használhatók, s tartalmukban is megfelelõek a tanulók számára. Ezek fõleg kemény táblás, kiváló minõségû papírra nyomtatott könyvek. Ezek igazán alkalmasak lennének tartós tankönyvnek, de áruk miatt az átlag felhasználónak tömegesen elérhetetlen. A tankönyvek ingyenessé válása nagyon jó kezdeményezés volt, iskolánkban már évek óta követjük ezt a hagyományt. Természetesen vannak hátrányai is a szisztémának, hiszen a gyengébb nyomdai minõségû könyveket maximum 2-3 gyermek használhatja, mivel egyszerûen tönkremennek. A másik hátrány, hogy a tanuló mivel tankönyvét tanév végén leadja, nem tud utána nézni az elmúlt években tanultaknak, és magasabb iskolai fokozatba lépve sokszor támaszkodna az elmúlt évek tankönyveire. Több szülõ választja azt a megoldást, hogy párhuzamosan mégis megvásárolja a tankönyveket könyvesboltban. Kriveczkyné Molnár Katalin: A tankönyvek árai lassú ütemben, de emelkednek. Egyes kiadók a jó piaci helyzetüknek köszönhetõen megtehetik, hogy nem, vagy nem mindig emelnek árat, ezáltal is próbálják vonzóbbá tenni könyveiket. A nyelvkönyvek továbbra is jóval drágábbak a többi tankönyvnél. A mi iskolánkban valóban ingyenesen jutottak hozzá a rászorulók a tankönyveikhez úgy, hogy azt hazavihetik otthoni használatra is. Szebedy Tas: A tankönyvek ára az elmúlt évtizedben hirtelen nagyon megemelkedett. A jó minõségû, tartósabb tankönyvek ára kifejezetten drága lett. A nyelvkönyvek eddig is a legnagyobb terhet jelentették a beszerzésben, ezek tovább drágultak. A tankönyvtámogatás ingyenes része ilyen könyvek beszerzését csak abban az esetben teszi lehetõvé, ha az iskola maximum 20-25%-a jogosult ingyenes tankönyvek igénylésére. Egyéb esetben a támogatást ki kell egészíteni, vagy a fenntartónak, vagy a jogosult szülõk (családok) számára nem lesz ingyenes a tankönyvcsomag. Indokoltnak tartanám a tankönyvek eladásánál az ÁFA alóli mentességet, hiszen tankötelezettség van. Ez azt is jelenti, hogy egy alkotmányos kötelezettség teljesítése nem kellene, hogy ÁFA alapot jelentõ taneszközökkel és segédeszközökkel mûködjön. Az esztétikai kivitel, a képek aránya, színvonala, a papír minõsége, a tipográfia a magasabb árfekvésû könyvek
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 13 esetében javult, itt is a nyelvkönyvek a legcsinosabbak, ám a legköltségesebbek is egyúttal. A tankönyvek szakmai minõségében ugyanez a minõségi javulás csak ritkán volt észrevehetõ. A piaci verseny inkább a reklámok, a tankönyvbemutatók alkalmainak nagyobb arányú megjelenésében volt nyomon követhetõ. Egyes kiadók pedagógusokat javadalmaztak a tankönyveik kipróbálása és véleményezése érdekében. Ez korrekt feltételek esetében elfogadható eljárás. Az ingyenesség éppen a legrászorultabb környezetben jelent meg a legkevésbé, mert minél több egy iskolában az ingyenességre jogosult gyermek, annál kevésbé elég a normatíva, az iskolák által használt könyvek árának gyakran a felét alig fedezõ állami támogatás. Átlagosan kimondhatjuk, természetesen nagyszerû a támogatás megnõtt rendszere, de nincs ingyenes tankönyvtámogatás, ha létezik egyáltalán, akkor csak az iskolák egy szûk körében. Horváth Péter: Nagyon drágák a nyelvkönyvek, érthetetlenül drágák a több kiadást megért feladatgyûjtemények. Ettõl függetlenül ha jó és gyenge könyv közül kell választani, elsõsorban nem az ár dönt. Az ingyenességet tekintve a rendszer ma teljesen elhibázott. Támogat olyan egy szülõ által nevelt gyermeket, olyan nagycsaládot, akik maguk nem igényelnék a segítséget, mert nem szorulnak rá. Nem segíti viszont azokat a diákokat, akiknél objektív ok nem áll fenn, ugyanakkor mindenki tudja a környezetében, hogy szüksége lenne rá. Én a rendszert helyi, iskolai szintre tenném. Az osztályfõnök és a diákönkormányzat ismeri legjobban a viszonyokat. Meg kellene bízni az iskolákban. A választás joga és felelõssége is a tanároké Miként érvényesül a helyi tanterv tartalma és követelménye a tankönyvek kiválasztásakor? Ki ellenõrzi ilyen szempontból a tanárok által kiválasztott tankönyvek megfelelõségét? Szebedy Tas, a Városmajori Gimnázium igazgatója Szebedy Tas: Részben vagy egészben érvényesül, ennek felelõssége az adott tantárgyat tanító tanárok közösségét terheli. Általában a munkaközösségek kötelesek a választott tankönyveket összevetni az iskola helyi tantervével, vizsgálni, mennyire felel meg a tantervi elõírásoknak, hogyan teljesíthetõ az adott tankönyvekkel a helyi tantervek megvalósítása. E kiadványok közül sok fejtörést okoz a földrajz, a kémia és a fizika tankönyvek kiválasztása, elsõsorban az életkori sajátosságoknak megfelelõ, a tudományos szakkifejezések sûrûségének, a tankönyv érthetõségének tekintetében. A tanárok által kiválasztott tankönyvek megfelelõségét csak külsõ szakértõ ellenõrzi néha, illetve természetesen a szülõk, akiknek szakértelme ebben a kérdésben nem mindig teszi lehetõvé az objektivitást. Jóllehet sokszor nagyon jogosak az észrevételeik, tehát célszerû odafigyelni rájuk. Zsiga Tamás: Az iskola pedagógiai programja meghatározza az egyes évfolyamokon tanított tantárgyakat, a kötelezõ és választható tanórai foglalkozásokat és azok óraszámait, az elõírt tananyagot és követelményeit, valamint az alkalmazható tankönyvek, tanulmányi segédletek és taneszközök Interjú kiválasztásának elveit. A helyi tantervek keretén belül kell meghatározni a tankönyvválasztás elveit. Az elveit kell rögzíteni, és nem a konkrét tankönyvcímeket felsorolni, azt sem szükséges megjelölni, hogy a valamely módszer szerint választott tankönyv vagy tankönyvcsalád tartós tankönyv vagy sem. Ugyanakkor a késõbbiekben az iskolai pedagógiai programban, illetve a helyi tantervben rögzítetteknek megfelelõen kell eljárni a tankönyvek és iskolai segédletek kiválasztását illetõen. Kriveczkyné Molnár Katalin: A helyi tanterv tartalma és követelménye érvényesül a tankönyvek kiválasztásakor, ugyanis ha egy új tankönyvet szeretnénk kipróbálni, akkor annak tartalmát a kollegák elõször összevetik a helyi tantervvel. Ezt a munkaközösség-vezetõk illetve az igazgatóhelyettesek ellenõrzik. Horváth Péter: Logikusnak tûnik a tantervnek megfelelõ tankönyv választása, más választás a tanár munkáját (is) csak megnehezíti. Szakmai munkaközösségek választanak könyveket. A munkaközösség-vezetõk konzultálnak a tankönyvfelelõssel. Milyen információk alapján döntenek a pedagógusok az újonnan megjelenõ tankönyvekrõl? Milyen módon tudják megismerni ezeket? Milyen segítségre lenne szükségük ezen a téren? Zsiga Tamás: A pedagógusnak össze kell hasonlítania a tankönyveket taníthatóságuk és tanulhatóságuk szempontjából, különös tekintettel arra, hogy a tankönyvi ismeretanyag mennyisége összhangban van-e a tanítási célokkal, a tanulók elõzetes ismereteivel, valamint szövegértési, gondolkodási és tanulási képességeivel. Egy új könyv megjelenése esetén számos szempontot kell vizsgálni, kezdve a szövegben elõforduló szakszavak típusaitól, mennyiségétõl a tankönyvek vizuális megjelenésén át az életkori sa- 13
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 14 Interjú játosságokig. Döntõek lehetnek a választásnál olyan szempontok, mint például a kérdések és feladatok típusa. Sokszor meglepõ módon ez hordozza a legtöbb információt, mert az ellenõrzõ kérdések feltevési módja, azok fókusza eldöntheti, hogy egy tanár be tudja-e illeszteni szemléletmódjába az adott kiadványt. Mindezekhez természetesen szükséges, hogy a rendelés elõtt a tankönyv kézbe fogható legyen, hiszen a tankönyvrendelõ CD-n csak a tartalomjegyzék, illetve a fedõlap érhetõ el, ami több mint elégtelen információ. A nagyobb kiadók általában megtalálják a módját, hogy miként jusson el az új könyv a pedagógushoz, hiszen nekik vannak pénzügyi eszközeik, hogy rendezvényeken, bázisiskolákon, bemutató tanításokon stb. keresztül közvetlenül szólhassanak az iskolához. Jellemzõen a kisebb kiadókkal van ilyen szempontból gond, hiszen nekik sokkal korlátozottabbak a lehetõségeik. Kriveczkyné Molnár Katalin: A pedagógusok az újonnan megjelenõ tankönyveket prospektusokból, szórólapokból és az egyes kiadók tankönyvreferensei által szervezett tankönyvbemutatókon ismerhetik meg. Az utóbbi a legcélszerûbb, ugyanis itt a kollegák kezükbe vehetik, forgathatják a könyveket. Szebedy Tas: Belelapoznak, kiállításon, bemutatókon, meghallgatnak ismertetõket, vagy más kollégák véleménye alapján veszik meg. Ilyenkor is átolvasgatják, egy-egy részt kipróbálnak belõlük, néha azonban elõfordul, hogy egy-egy szimpatikusnak talált könyvet kiválasztanak, majd a használat során mégsem találják azokat megfelelõnek, ilyenkor a következõ évben már váltani kívánnak. Itt a veszély a sorozatok esetében jelenik meg, mert a váltás egy más sorozatra való szemléleti átállást is szükségessé tehet. Horváth Péter: Tankönyvbemutatók, internet, nyomtatott ismertetõk, 14 Horváth Péter, a gyõri Révai Miklós Gimnázium igazgatója ajándékkönyvek stb. A rendkívül sokféle kínálat miatt mindent képtelenség megismerni. Szerintem mára kicsit elfáradtak ebbe a tanárok. Sajnos a kiadóknak és a szerzõknek is valószínûleg az az érdeke, hogy gyorsan legyenek változások, mert így új könyvek új áron kerülhetnek piacra. Ez igaz azokra a kiváló termékekre is, amelyek tökéletesen megfelelnének. A szülõk leginkább az árakat figyelik A szülõk milyen módon vesznek részt a tankönyvek kiválasztásával és megrendelésével kapcsolatos döntésekben? Szebedy Tas: A szülõk a novemberi elõzetes felmérésnél, majd a tankönyvrendelés januári-februári idõszakában tekinthetnek bele részletesen a használt könyvekbe. A mi iskolánkban, a könyvtárban is van lehetõség a tankönyvek egész évben történõ megtekintésére, megismerésére. A beiratkozásnál illetve a felvételi tájékoztatók során is általában bemutatjuk a választott tankönyveket, és lehetõséget biztosítunk a szülõknek arra, hogyha használt tankönyvet kívánnak igénybe venni, milyen módon lehet hozzájutni. Mi például évente a régi könyvekbõl az alsóbb évfolyamosoknak tankönyvbörzét is csinálunk, ahol sok használt könyv talál új gazdára. A szülõk egy része sok gondot fordít a tankönyvek megismerésére. A szülõk munkaközössége írásban is véleményezi a választani kívánt tankönyveket, itt gyakran szempont a könyvek minõsége, érthetõsége és ára közötti arány. Volt már olyan eset, hogy egy drága tankönyvcsalád helyett alacsonyabb árú tankönyvet kértek a szülõk, és ez valószínûleg egyre gyakrabban fordul majd elõ. Horváth Péter: Szülõi munkaközösségen keresztül, de a beleszólás nem jellemzõ. A drágább könyveknél vagy azoknál, amelyek nincsenek a listán, kikérjük a véleményüket. Õszintén szólva szakmailag szerintem a tankönyv és segédeszköz kiválasztása nem szülõi kompetencia. Nem is nagyon élnek vele, általában bölcsebbek, mint a törvények. Zsiga Tamás: Egy kisiskolában, mint a miénk is 54 tanuló négy, részben összevont tanuló csoportban gyakorlatilag napi kapcsolat áll fenn a szülõkkel. A szinte mindennapos kommunikációban természetesen rendszeresen terítékre kerülnek a tankönyvek is, így fõleg ha új tankönyvcsaládra akarunk áttérni, akkor errõl kikérjük az õ véleményüket is. Kriveczkyné Molnár Katalin: A tankönyvrendelés során iskolánk faliújságokon, szülõi munkaközösségi gyûlésen ismerteti a tankönyvek listáját. Ilyenkor a szülõknek lehetõségük van véleménynyilvánításra. Még nem kellõen iskolabarát a tankönyvrendelés rendszere A tankönyvrendelés elkészítésével, illetve a tankönyvrendeletben elõírtak végrehajtásával kapcsolatosan lenne-e szükség valamilyen változtatásra? Szebedy Tas: Véleményem szerint a tankönyvbeszerzést központilag, áruházakban kellene megoldani. Itt ugyanis a számlaadás és egyéb rekla-
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 15 máció kezelés jobban megoldható. Az ingyenességet vagy támogatást központilag kiutalt adó, illetve személyre, családra szóló támogatás formájában lehetne kezelni, ezt a terhet semmiképpen nem volna szabad az iskolákra hárítani, különösen nem úgy, hogy a szülõk ingyenesség iránti igényének teljesítése elmaradása esetén az iskolákat jelentsék fel, pereljék a tisztelt kedvezményre jogosultak. A tankönyvkiadás igen komoly üzlet, ennek terhét azonban az iskolák viselik sok esetben. Az utólagos rendelés egyes könyvek esetében szinte lehetetlen, a kiadók nem kívánnak raktárfelesleggel mûködni, kötelezni kellene a kiadókat a megrendeléshez képest legalább 10 15% raktárállomány felhalmozására, biztosítására. A raktáron lévõ kiadványokat pedig szükséges volna, hogy elektronikusan meg lehessen tekinteni. Itt komoly ellátási nehézségek vannak. Egy évközben iskolaváltásra kényszerülõ tanulónak elõfordul, hogy év végéig nincs tankönyve számos tantárgyból, ez gyakorlati probléma. Zsiga Tamás: A tankönyvrendelés egyik nagy hibája, hogy talán túlbiztosítás miatt idejekorán megrendelteti a könyveket az iskolával. Februárban le kell adni a megrendeléseket, így bõ félév telik el, mire az teljesítésre kerül, de addigra oly mértékben változhatnak a létszámok, hogy õsszel a pótrendelés-visszáruzás folyamatában gyakorlatilag újra el kell végezni ugyanazt a munkát. Egy viszonylag bonyolult, néhol kuszának tûnõ rendszerrõl van szó, ami vélhetõen feleslegesen drágítja a kiadványokat. A tankönyvrendelés adminisztrációja szinte teljes mértékben a pedagógusé, de az ezért járó tiszteletdíj attól függ, hogy a fenntartó mikor rendezi a számlákat. Így ugyanazon munkáért nagyon változatos bérezés jár, ami a legjobb esetben is csak jelképesnek tekinthetõ. Kriveczkyné Molnár Katalin: Talán a támogatási rendszert és annak ellenõrzését kellene szigorúbbá tenni, ugyanis az a tapasztalatom, hogy sokan valós körülményeiknek nem megfelelõen indokolatlanul jutnak hozzá az ingyenes tankönyvekhez. Azonban, mivel papíron jogosultak, így mi kötelesek vagyunk támogatásban részesíteni. Horváth Péter: Az ingyenesség felmérése, igazolása, külön számlázása a meglévõ tanulóink esetében sem túl egyszerû, pl a több osztályból összevont csoportok, fakultációk miatt. A hozzánk jelentkezõk, azaz a leendõ 7. és 9. évfolyamosok tanulóinál (februárig) pedig lehetetlen. Változtatásra lenne szükség. Tankönyvek és az új érettségi szolid bizakodás Érzékelhetõ-e az új érettségi vizsga bevezetésének hatása a tankönyvek kiválasztása terén? Melyek azok az új szempontok, amelyek az új érettségivel függnek össze? Interjú Porogi András: Az új érettségi követelmények hatással lesznek a tankönyvekre is. Egyfelõl a kompetenciafejlesztést elõtérbe állító könyvek népszerûsége nõ majd meg, illetve a tankönyvírók is eszerint dolgozzák majd át könyveiket. Ez jelenthet terjedelemnövekedést, illetve bizonyos esetekben a kivitel igényesebbé tételét is, pl. több színes kép. Elõtérbe kerülnek pl. magyarból vagy történelembõl a munkafüzetek, feladatgyûjtemények használata ez a tankönyvekre fordított költségek jelentõs növekedéséhez vezetnek. Mindez az ingyen tankönyv kérdését is új megvilágításba helyezi, hiszen ezek egy része egyszer használatos kiadvány. De érvényesülhet egy ezzel ellentétes hatás: ha a tanóra inkább a kompetenciafejlesztés idõigényes munkájával telik, akkor az ismeretek átadásában a tanárnak jobban kell támaszkodnia a tankönyvekre. Vagyis az olyan tankönyvek lehetnek keresettebbek, amelyek tanári magyarázat nélkül is át tudják adni a fontosabb ismereteket. Szebedy Tas: Az új érettségi vizsga bevezetéséhez szükséges tankönyvek egy része biztosított, komoly gondot okoz azonban az emelt szintre való felkészítéshez a gyakorló kiadványok, feladatsorok kiadása. Sok kiváló, és még több gyenge minõségû gyakorló kiadvány elérhetõ az elmúlt két év során. Ezen a területen az érettségi követelmények végleges megjelenése még csak egy éve jelent meg hivatalos formában. A tankönyvekben új szempontok: az ismeretek alkalmazására, a tájékozódásra, a helyes szövegértésre vonatkozó feladatok, az új érettségi feladattípusokra való felkészítõ tartalmak, módszertani eljárások tankönyvekben is erõteljesebb megjelenése. Ehhez természetesen kell némi idõ, bár a vizsga megjelenését célszerû lett volna, hogy két évvel megelõzze ezeknek a kiadványoknak a megjelenése, használata, hiszen a vizsgaelvárás szempontjai két évvel korábban már a felkészülést meg kell, hogy határozzák. A továbbiakban ezen a téren komoly verseny lesz tapasztalható, mert az érettségi felkészítés az egyetemi továbbtanulással szorosabban összefügg, a jó kiadványok kulcsfontosságúak lesznek, a gyengébbek pedig ki fognak kopni a használatból. Itt a piaci verseny valószínûleg hamarabb fog érvényesülni, reméljük, pozitív hatása lesz a minõségre. Horváth Péter: Megjelentek speciálisan az érettségire felkészítõ tankönyvek. Ez eddig nem volt. Régi kiadványok megváltoztak (atlasz, feladatés szöveggyûjtemények), az újakat olyan (végzõs) is kéri, aki a régit megvette. Remélhetõleg lesznek még változások a mai követelményeknek megfelelõen: ugyanis nem minden tantárgyhoz vannak jól használható tankönyvek. Endrõdy Orsolya összeállítása 15
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 16 Aktuális A tankönyvek ismeretmennyiségének vizsgálata A Commitment Pedagógiai Intézet úttörõ szerepet játszik Magyarországon abban, hogy a tankönyvekrõl kvantitatív analízisek készüljenek. Ezek segítségével tényszerûen feltárhatók azok a minõségi jellegzetességek, amelyek leginkább szerepet játszhatnak a tankönyvek taníthatóságában és tanulhatóságában. Az alábbiakban néhány példát mutatunk be az eddigi vizsgálatok eredményeirõl és tapasztalatairól. A tartalmi túlzsúfoltság problémája A tankönyvek taníthatósága és tanulhatósága szempontjából alapvetõ kérdés, hogy a tankönyvi ismeretanyag mennyisége összhangban van-e a tanítási célokkal, a tanulók elõzetes ismereteivel, valamint szövegértési, gondolkodási és tanulási képességeivel. A túl sok és túl nehéz tananyagot tartalmazó tankönyv túlterheli a tanulókat, és többségüknek kudarcélményt okoz. Nemcsak a tanulástól veszi el a diákok kedvét, hanem elbizonytalanítja õket, a saját képességeiket illetõen is. Ellenállást és ellenszenvet kelt a tantárgy és általában mindazon ismeretekkel szemben, amelyeket a tankönyv közvetíteni kíván a tanulók számára. Az utóbbi években a szülõk egyre több kritikát és panaszt fogalmaznak meg a tankönyvek ismeretanyagának mennyisége és túlzsúfoltsága miatt. Ellentmondást érzékelnek a megemésztett, alkalmazható tudásra vonatkozó általános célkitûzések és a tankönyvek tartalma között. Túl sokszor szembesülnek azzal a problémával, hogy már a tankönyvi szövegek pontos megértése is gondot okoz a gyerekeiknek. Frusztráltak a tanárok is attól, hogy-egy tanóra alatt a legjobb igyekezettel sem lehet érdemben feldolgozni mindazokat a kérdéseket és problémákat, amelyekkel az otthoni tanulás során a tanulók egy-egy tankönyvi leckében szembesülnek. Sokszor megfogalmazódik az a vélemény is, hogy a helyzet e tekintetben romlott az 1970-es, 1980-as évekhez képest. Kérdés, hogy a magyar tankönyvek túlzsúfoltságára vonatkozó kritikákat egy módszeres tankönyvelemzés megerõsíti, vagy megcáfolja? Megragadhatók-e tényszerûen a tankönyvek közötti különbségek az ismeretek mennyisége és sûrûsége szempontjából? Adatokkal is alátámasztható-e az a vélemény, hogy az utóbbi 15 évben egyre több ismeret zúdul a diákokra a tankönyvekbõl? Találunk-e olyan adatolható jellegzetességeket, minõségi összetevõket, amelyek statisztikai összehasonlításával meggyõzõ módon ki tudjuk mutatni egy tankönyvrõl, hogy az átlaghoz képest nagyobb mennyiségû és sûrûbb ismeretanyagot tartalmaz? 16 A megjegyzendõ információk és adatok mennyisége A tankönyvben megjelenõ ismeretanyag szélességének és mélységének megállapításakor hasznos információ a tulajdonnevek (személynevek, címek, földrajzi nevek, intézménynevek) száma. A tulajdonneveken kívül a szövegben elõforduló évszámok, számszerû adatok, biológiai faj- és fajtanevek, természettudományi jelek és képletek száma és sûrûsége ugyancsak fontos adat lehet. 1. ábra 5. osztályos történelemtankönyvekben található konkrét ismeretelemek mennyisége Az 1. ábráról az olvasható le, hogy a Róma történelmérõl szóló leckékben mennyi konkrét ismeretelem található az egyes tankönyvekben. Speciális fogalomnak ez esetben azokat tekintettük, amelyek kifejezetten a rómaiak történelméhez kapcsolódnak (pl. patrícius, vétó, provincia). Az adatok megerõsítik, hogy a mai tankönyvek kétszer, háromszor annyi konkrét adatot, nevet tartalmaznak, mint a 70-es években használt tankönyv. Annak ellenére van ez így, hogy a most érvényes kerettanterv valóban minimális mennyiségû ismeretanyagot ír elõ. Mindez különösen elgondolkodtató annak az ismeretében, hogy a tanórák tartalmára és gyakorlatára a tankönyvek sokkal erõsebben hatnak, mint a tantervi elõírások. 2. ábra Topográfiai adatok mennyisége a 7. osztályos tankönyvekben
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 17 A NAT és a kerettantervek ismeretcsökkentõ szándékai más tantárgyakban sem érvényesülnek megfelelõen. Erre példa a 2. ábra. A földrajz tankönyvek kivétel nélkül tartalmazzák az összes olyan földrajzi helynevet, amelyeket a kerettanterv Amerika kapcsán elõír. Azonban még majdnem ugyanennyit ezen felül is. A többlet ismeretanyag mennyisége és tartalma között nagyok az eltérések. Például a Kárpátokkal kapcsolatban az egyik 8. osztályos tankönyv 23, a másik 70 (!) földrajzi helynév megemlítését tartotta fontosnak a tankönyvi leckében. Nem csoda, hogy a tankönyvekhez tartozó munkafüzetekben rendkívül sok az olyan feladat, amely a topográfiai adatok memorizálást és térképen történõ azonosítását gyakoroltatja a diákokkal. Ugyanakkor az önálló ismeretszerzést és az önálló gondolkodást fejlesztõ feladatok alig jelennek meg ezekben a munkafüzetekben (3. és 4. ábra). 3. ábra A feladatok száma feladattípusok szerint Aktuális A szakszavakat a megértés nehézsége szempontjából háromféle kategóriába lehet sorolni: a mindennapi szókincs részét képezõk (pl. háború, erdõ, tó); a mûvelt köznyelvben is ugyanolyan értelemmel használtak (pl. karhatalom, modernizáció, mezõgazdaság); speciális, az adott tudományterület által használtak (pl. abszolutizmus, fotoszintézis, interferencia) Az elsõ kategóriába sorolható szakszavakat az olvasó szinte nem is érzékeli szakszavaknak a szövegben. A második csoportba tartozó szakszavak megértése és biztos használata nagyban függ az adott személy olvasottságától, szociokulturális hátterétõl. Ezekkel kapcsolatban éppen az szokott lenni a probléma, hogy sem a tankönyvszerzõ, sem a szaktanár nem figyel fel rájuk a szövegben. Nem is gondolnak arra, hogy a tanulók számára esetleg gondot okozhat a megértésük. Pedig az általános iskolai tanulók többsége számára az idesorolható szakszavak többsége is új és ismeretlen fogalom. S ha már találkoztak is velük korábban, sokszor kiderül, hogy a valódi és pontos tartalmuk nem teljesen egyértelmû és világos a számukra. Az utolsó csoportba tartozó szakszavak a tudományos szaknyelvben használtak, megértésük sokszor még a más területen dolgozó iskolázott felnõttek számára is problémát okoz. A tankönyvi ismeretanyag vizsgálatakor a 2. és a 3. csoporthoz tarozó szakszavakat mindenképpen érdemes tehát megvizsgálni. Az e típusokba sorolható szakszavak száma és belsõ aránya sok mindent elárul arról, hogy a tankönyv szerzõje mennyire alkalmazkodott a tanulók elõzetes tudásához és aktuális képességeihez. A vizsgálatok eredményeinek bemutatásakor a 2. csoportba tartozó szakszavakat egyszerû szakszavaknak, a 3. csoportba tartozókat speciális szakszavaknak neveztük el (5. és 6. ábra). 4. ábra A 7. osztályos földrajz munkafüzetek gyakorló feladatai Szakszavak mennyisége és sûrûsége A legtöbb megértési és tanulási problémát a szakszavak szokták okozni a tanulóknak. Vagy, mert eleve nem tudják egyes szakszavak pontos jelentését, vagy mert a sûrûn elõforduló szakszavak feleslegesen komplikálttá teszik a szöveget a számukra. 5. ábra Az egyszerû szakszavak száma a 7. osztályos biológia tankönyvekben A 7. osztályos biológiakönyvekrõl készült adatsorok sokfajta következtetés levonására alkalmasak. Most 17
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 18 Aktuális csak három dologra hívnám fel a figyelmet. Az egyik, hogy az egyszerû és a speciális szakszavak mennyisége szempontjából megfordul a sorrend a tankönyvek között. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tankönyvszerzõk különböznek a tekintetben egymástól, hogy ugyanarra a dologra vonatkozóan egy egyszerû, a köznyelvben is használatos, vagy egy speciális tudományos szakszót használnak-e inkább. Valószínûleg ez a különbség tükrözõdik abban is, hogy a speciális szakszavak számát tekintve jelentõs eltérések figyelhetõk meg a tankönyvek között. A 1. és a 4. sorszámmal jelölt tankönyv közötti különbség azt jelenti, hogy a 4. tankönyvben majdnem kétszer olyan sûrûn fordulnak elõ speciális szakszavak, mint az 1. tankönyvben. Az is feltûnõ, hogy a speciális szakszavak alig-alig ismétlõdnek meg a szövegekben. Úgy tûnik, hogy a tankönyvek ezt a lehetõséget nem használják ki eléggé. Talán azért, mert a szerzõk nem szelektálnak kellõképpen a szövegben használt szakszavak között. A középiskolás biológia tankönyvek esetében a szövegekben elõforduló szakszavak mennyisége megdöbbentõ. Az adatok szerint egy átlagos tankönyvi oldalon a megtanulásra szánt fõszövegben 6-12 egyszerû és 18-27 egymástól eltérõ jelentésû speciális szakszó található. A szakszavak együttes elõfordulásának sûrûsége az ismétlõdéseket is figyelembe véve ennek kb. a kétszerese. Tehát egy-egy tankönyvi oldalon átlagban kb. 50-80 szakszó szerepel. Figyelembe véve, hogy egy-egy lecke általában 2-3 oldalnyi terjedelmû, elmondható, hogy a biológia tankönyvek meglehetõsen magasra állítják a mércét a tanulók számára az olvasási képességek és a biológiai ismeretek szempontjából is. Az adatokból az is kiderül, hogy azért nem egyforma mértékben. 18 6. ábra A speciális szakszavak száma a 7. osztályos biológia tankönyvekben Erre utal, hogy a speciális szakszavak összes elõfordulásának száma egyik tankönyvben sem éri el az egymástól eltérõ szakszavak számának kétszeresét. Az ismétlõdések elmaradása komoly problémát jelenthet a diákoknak. A speciális szakszavak megtanulását ugyanis leginkább éppen e szakszavak különbözõ kontextusokban való újabb és újabb elõfordulása segíthetné elõ. Minél többször és minél többféle módon találkozik ezekkel a tanuló, annál könnyebben és pontosabb jelentéssel építi be õket a szókincsébe. 7. ábra Az egyszerû szakszavak száma a középiskolás biológia tankönyvekben 8. ábra A speciális szakszavak száma a középiskolás biológia tankönyvekben A vizsgálatok tanulságai Az analitikus vizsgálatok megerõsítették a tankönyvek tartalmi túlzsúfoltságára vonatkozó kritikák jogosságát. A cikkben bemutatott példák is azt mutatták, hogy a konkrét ismeretelemek és a szakszavak száma általában elég magas a tankönyvekben. A tantervi szabályozások korlátozó hatása ezen a téren szinte egyáltalán nem érzékelhetõ. Az is kiderült ugyanakkor, hogy a piacon lévõ tankönyvek között jelentõs különbségek vannak. Vannak, amelyek még az átlaghoz képest is sokkal több ismeretelemet és szakszót tartalmaznak, s vannak, amelyek ezen a téren önkorlátozóbbak. A pedagógusoknak érdemes tehát ilyen szempontból is gondosan ellenõrizni és összehasonlítani a tankönyveket, s ennek alapján dönteni arról, hogy melyiknek az ismeretanyaga hozható leginkább összhangba a helyi tanterv követelményeivel, a rendelkezésre álló idõvel és a tanítványok képességeivel. Kojanitz László
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 19 Új Katedra fogalomtár Fogalomtár A közoktatásban dolgozók egyre több olyan rövidítéssel, új fogalommal találkoznak, amelyeket rendszeresen olvasnak, hallanak a különbözõ megnyilatkozásokban, hivatkoznak rájuk, de logikus egymásra épülõ magyarázatuk csak nehezen kereshetõ össze, sorozatunkban ezt az idõt próbáljuk megtakarítani olvasóinknak. A fogalomtár e havi számában közoktatási és pedagógiai intézetekkel foglalkozunk. OKI (Országos Közoktatási Intézet) Vezetõje: Halász Gábor fõigazgató Az Országos Közoktatási Intézet az Oktatási Minisztérium kutató-fejlesztõ háttérintézete. Mûködését döntõen az állami költségvetési források biztosítják. E mellett az intézet különbözõ hazai és nemzetközi kutatási pályázatokon szerzett forrásokat is felhasznál kutató-fejlesztõ tevékenységének folytatásához. Az Intézet munkáját éves munkaterv és hároméves középtávú terv alapján végzi. Szervezeti egységei: Kiadói és Információs Központ itt készül az Új Pedagógiai Szemle, Követelmény- és Vizsgafejlesztõ Központ - itt történik például az érettségi vizsga fejlesztése, Iskolafejlesztési és Integrációs Központ, Kutatási Központ itt szervezik a Jelentés a magyar közoktatásról kötetek megjelenését, Fõigazgatóság és Gazdasági Igazgatóság. A munkatervek kialakítását, továbbá az intézeti stratégiai tervezõ munkát neves kutatókból és minisztériumi vezetõkbõl álló szakmai egyeztetõ testületek segíti. Ezek: Igazgatók Tanácsa, Szakmai Egyeztetõ Testület, Tanácsadó Testület, Tudományos Tanács. OKÉV (Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont) Vezetõje: Pósfai Péter fõigazgató Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontot 1999- ben alapította a Magyar Köztársaság kormánya. Az OKÉV központi költségvetési szerv, amely központi hivatalként mûködik, s feladatait országos illetékességgel látja el. Szerteágazó tevékenységét törvények, rendeletek és alapító okirata alapján folytatja. A hivatalra vonatkozó egyik alapvetõ jogszabály az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontról szóló 105/1999. (VII. 6.) kormányrendelet, amelynek legutóbbi módosítása 2005. november 1-jén lépett hatályba. Az OKÉV a Központi Fõigazgatóság mellett hét regionális igazgatóságból áll. Ez a szervezeti felépítés lehetõvé teszi, hogy a közoktatás országos feladatait egységes, központi irányítással, de a regionális és a helyi sajátosságok figyelembe vételével, az érintett intézményekkel napi kapcsolatban állva végezze el. Legfontosabb feladatai: Országos tanulmányi versenyek szervezése Érettségi vizsgák koordinálása és szervezése Országos mérések és vizsgálatok A közoktatási törvény által meghatározott független vizsgabizottságok mûködtetése A szakképzés regionális szervezésével összefüggõ feladatok Hatósági feladatok. (Tankönyvvé nyilvánítás, szakértõi és vizsgáztatói névjegyzék, kerettantervek és érettségi vizsgatárgyak akkreditációja, határon túli diákok és pedagógusok igazolványai stb.) OPKM (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum) Vezetõje: Balogh Mihály fõigazgató Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum a neveléstudomány és a közoktatásügy információs központja, országos feladatkörû szakkönyvtár. A teljesség igényével gyûjti a magyar oktatáspolitikai, neveléstudományi, módszertani, neveléstörténeti, nevelés- és ifjúságszociológiai dokumentumokat, a magyar tankönyveket, továbbá a hazai gyermek- és ifjúsági irodalmat. Válogatva gyûjti e szakterületek külföldi irodalmát. Magyarországon ebben az intézményben a legteljesebb az idegen nyelvû pedagógiai szakkönyv- és szakfolyóirat-állomány. Állományával és szolgáltatásaival, múzeumi tevékenységével, információs és koordinációs munkájával elõsegíti a neveléstudomány és az oktatásügy területén dolgozók széleskörû tájékoztatását, gyakorlati és elméleti munkáját, szakmai továbbképzését, önképzését, a pedagógiai kutatást, a pedagógusjelöltek felkészítését hivatásukra. NSZI (Nemzeti Szakképzési Intézet) Vezetõje: Nagy László fõigazgató Az oktatási miniszter a Nemzeti Szakképzési Intézetet központi kutató és koordináló fejlesztõ-szolgáltató intézetként hozta létre. Célja a szakképzés tartalmi, és az állam által elismert szakképesítések folyamatos fejlesztése. Új feladatként jelent meg az országos modultérkép összeállítása és nyilvánosságra hozatalában való közremûködés. A képesítési követelmények hazai és nemzetközi összehangolása, a nemzeti referencia és tájékoztatási központ, valamint a szakképzési információs központ mûködtetésére. A hátrányos helyzet leküzdését segítõ, továbbá rehabilitációs képzési programok kifejlesztése, az országos szaktanácsadás, a pedagógusok szakmai továbbképzésének szervezése, a tanulmányi versenyek rendezése, az innováció támogatása. Országos Képzési Jegyzék gondozása. Központi és speciális programok fejlesztése. Szakmai és módszertani kiadványok kiadása ( Szakoktatás és Szakképzési Szemle ), nemzetközi kapcsolatok kialakítása. A Magyarországi Gyakorlócégek Cégszolgálati Központjának, Magyar Nemzeti Observatory Iroda, Ifjúsági Szakképzési Programiroda, Szakképzési Tankönyv és Taneszköz Tanács mûködtetése. A felsorolt költségvetési szerveken felül, közhasznú társaság szervezeti formában további három szervezet segíti az Oktatási Minisztérium munkáját. Ezek az Educatio Kht., a SuliNova Kht., és a Diák-Bónusz Kht. Õket egy késõbbi alkalommal mutatjuk be. 19
Katedra_2006_februar.qxd 2006.01.25 15:43 Page 20 Tanulmány Rendhagyó módon a Tanulmány rovatban egy interjút adunk közre. Zsolnai Józseffel, a hazai reformpedagógia meghatározó alakjával Pecsenye Éva beszélgetett a kompetencia kérdéskörérõl, melyet gyakran összetévesztenek a performanciával, azaz teljesítõképességgel. A kompetencia, mely elsõsorban felkészültséget, illetékességet jelent, fejleszthetõ. Arról, hogy mindez hogyan és milyen szakirodalom segítségével tehetõ meg, ad segítséget írásunk. Kompetenciafejlesztés Új jelszó, új divathullám vagy netán paradigmaváltás a pedagógiai gyakorlatban Pecsenye Éva beszélgetése Zsolnai József professzorral Mostanában igen sok szó esik a pedagógia világában a kompetenciákról, a kompetenciák fejlesztésérõl. Konferenciák, elõadások központi témája lett, továbbképzési programokat tartanak pedagógusok számára, mit is kell csinálni az iskolában akkor, ha nem az ismeretek, hanem a képességek kerülnek fókuszba a tanítási órákon. Nem véletlen, hogy Tanár urat faggatom errõl, hiszen annak idején mind az értékközvetítõ és képességfejlesztõ program, mind a nyelvi irodalmi kommunikációs program errõl szólt, erre helyezte a hangsúlyt. Sajnálatos, hogy nem látom a szerzõk, szerkesztõk, vagy munkatársak között a nevét. Ennek az interjúnak legfõbb célja megvilágítani a kérdés tudományos alapját, továbbá segítséget nyújtani a kollégáknak az értelmezésben. Köszönöm, hogy vállalta a fentiek ellenére a beszélgetést. Mit nevezünk kompetenciának? Van-e róla szakirodalom? Ne kívánjon tõlem semmiféle csinos definíciót a kompetenciáról. Szótárakban, szakkönyvekben bárki utánanézhet, s ki-ki a maga módján értelmezheti. A magam részérõl a következõket tudom elmondani a kompetencia és a képességfejlesztés összefüggésében. Az Új Katedra olvasói valószínûleg nem tudják, hogy a pedagógia mellett a másik szakmám a nyelvészet. A kompetencia kategórianévvel nyelvészként a 60-as években ismerkedtem meg. Akkor, amikor Magyarországon a hagyományos grammatika hazai gyakorlatát a strukturalista és a generatív transzformációs grammatika hazai mûvelõi alaposan megkérdõjelezték. Közismert, hogy a generativista mozgalom elindítója Noam Chomsky volt, hazai népszerûsítõje pedig Szépe György professzor, aki más, 20. századi nyelvleírási modelleket is bemutatott Magyarországon a 20. század utolsó évtizedeiben. A köréje csoportosuló magukat fiatal nyelvészeknek nevezõ kutatók nemcsak támogatták Szépe György professzor akcióit, hanem az anyanyelv-pedagógiai gondolkodás terén is radikális reformot sürgettek épp a forradalmian új nyelvtudományi eredmények, nyelvleírási modellek pedagógiai adaptálása terén. Tanár úr mikor és hogyan kapcsolódott ehhez a reformhoz? Magam, aki az 1970-es évek elején a Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelési program kutatását végeztem, szintén csatlakoztam Szépe György munkatársaihoz és kutatásaihoz. A csatlakozás feltétele volt, hogy nekem is meg kellett tanulnom egy merõben új nyelvleíró kategóriarendszert, amelynek révén egy újfajta nyelvszemléletet sajátíthattam el. E tanulási folyamat során szembesültem a nyelvi kompetencia kérdésével, de úgy, hogy mellette még egy újabb kategórianevet is meg kellett tanulnom. Ez az új kategórianév a performancia. És természetesen meg kellett tanulnom a mögöttük lévõ nyelvészeti gondolkodásmódot. Mégis mindenki kizárólag kompetenciafejlesztésrõl beszél, a performanciáról nem esik szó. Mi ennek az oka, valamilyen félreértelmezés, vagy egyszerûen pontatlanság? Nem terhelném az Új Katedra olvasóit azzal, hogy e két nyelvleírási kategórianévnek: a kompetenciának és performanciának a nyelvészeti tartalmát e helyen leírom. Annyit azonban fontosnak tartok elmondani, hogy a két kategórianév számontartása, megkülönböztetése azért aktuális napjainkban, mert a kompetencia kategórianevet az oktatáspolitika elõnyben részesíti a pedagógiai közgondolkodásban. Boldog-boldogtalan használja azt. Mindenki kompetenciafejlesztésrõl beszél, mivel mind a szakmai elit, mind az oktatáspolitika ettõl vár valamiféle csodát az ismeretcentrikus pedagógiai észjárás kizárólagosságával szemben. Mivel tehát van érdeklõdés a téma iránt, úgy gondolom, hogy a kompetencia mellett, az ahhoz szorosan illeszkedõ performancia kategórianév elemi jelentéseit is érdemes számbavenni az egyértelmûbb szakmai diskurzus elõsegítése érdekében. Hogyan definiálható tehát e két kategórianév? Amit a következõkben a két kategórianévrõl elmondok, azt Tótfalusi 20