megalázottak és megszomorítottak
tartalom Obszcén egyenlôtlenségek 2 Teljes kilátástalanságban 4 Nélkülözés hazánkban 5 Hajléktalanság Magyarországon 6 Társadalmi felelôsség 8 Személyes felelôsségvállalás 9 Új fejlôdési modell 10 Akciók 12 Szervezetek és honlapok 13 Hivatkozások és olvasnivaló 13
Kevesen gondoltuk volna, hogy a 20. század legsikeresebb ideológiája a konzumerizmus lesz. A konzumerizmus egyszerre kínál menekülô utat a 19. század nagy ideológiáinak zsákutcájából, és kelt reményt soha nem látott boldogság elérésére az egyéni élvezetek halmozásán keresztül. Az ezredforduló elemi erejû szociális változások révén szemünk elôtt szüli meg a globális fogyasztói osztályt. Ez az egyre népesedô tábor (mely számítások szerint jelenleg 1,7 milliárd embert ölel fel 1 ) ugyanazokat a javakat fogyasztja, ugyanazokat a tévécsatornákat nézi, ugyanazokon az autókon utazik, és ugyanarról a nyaralásról álmodik. A konzmerizmussal teljesen átalakult a szabadidônk is. Az átlagos magyar például 2001-ben naponta több mint négy órát töltött tévénézéssel! 2 Nem csodálkozhatunk, ha emellett nem sok ideje marad a jó fogyasztónak egyéb elfoglaltságra, például közös ügyeink intézésében való részvételre, azaz politikára. Az önazonosság egyéb formáitól megfosztott fogyasztó saját magát tárgyaival, autójával, telefonjával határozza meg és helyezi el a társadalmi térben. 1 Gardner, Assadourian, and Sarin 2004: 17, 2 KSH 2006 2
Obszcén egyenlôtlenségek Sajnos míg egyesek a holdutazás nevû szolgáltatást fogyasztják, mások (akik néhány milliárddal többen vannak) alapvetô szükségleteiket sem tudják kielégíteni. A hivalkodó túlfogyasztás ellenére a fogyasztás teljes hiánya, az alapvetô javaktól való megfosztottság továbbra is a civilizáció egyik legnagyobb leküzdendô problémája. Hogy illusztráljuk a fogyasztás terén tapasztalható egyenlôtlenségéket, vegyük például a vízhiány leküzdését: Az évi 7 milliárd dollár, mely ahhoz szükséges, hogy 2,6 milliárd embert tiszta vízhez juttassunk, kevesebb, mint amennyit az európaiak parfümre költenek, és kevesebb, mint amennyit az amerikaiak választott plasztikai sebészetre kiadnak. Mindezt egy olyan befektetés kedvéért, mely számítások szerint naponta 4000 ember életét mentené meg. Hasonlóan beszédes összevetés például, hogy csak Európában és az USA-ban szinte ugyanannyit (17 mrd dollár) költenek a fogyasztók állateledelre, mint amennyi elegendô lenne az éhezés és az alultápláltság globális felszámolására (19 mrd dollár). Fagylaltra csak Európában majdnem tízszer annyit költünk (11 mrd), mint amennyi elég lenne minden gyermek általános járványok elleni beoltására (1,3 mrd). Kozmetikumokra másfélszer annyit költünk (18 mrd), mint amennyi elegendô lenne ahhoz, hogy minden nô számára biztosítsuk a szülési és egészségügyi ellátást (12 mrd). 3 3 UNDP 2005: 9, és Gardner, Assadourian, and Sarin 2004: 25 2
A mai világ globális egyenlôtlenségei lélegzetelállítóak. A leggazdagabb öt százalék a globális jövedelmek egy harmadával rendelkezik, ugyanannyival, mind az alsó nyolcvan százalék 4. A leggazdagabb 10 százalék a jövedelem 54 százalékával rendelkezik. A világ 500 leggazdagabb embere nagyobb jövedelemmel rendelkezik, mint a legszegényebb 416 millió. A világ 2,5 milliárd szegénységben élô embere, akik napi két dollárnál kevesebb jövedelembôl élnek, a világ népességének 40 százalékát teszik ki, míg az összes jövedelemnek mindössze 5 százalékát kapják. Ez a obszcén egyenlôtlenség (Nelson Mandela kifejezésével élve) az abszolút szegénység felszámolásának legnagyobb akadálya. A globális egyenlôtlenségek két harmada a nemzetek közötti egyenlôtlenségeknek tudható be, egy harmaduk pedig az országokon belüli egyenlôtlenségeknek. 5 4 Milanovic 2005, 5 UNDP 2005: 5, 38 négyszáztizenhatmillió 3
Teljes kilátástalanságban 1990-ben több mint 1,2 milliárd az alapvetô létszükségletek kielégítésére képtelen ember élt extrém szegénységben, azaz napi egy dolláros jövedelmi küszöb alatt - teljes kilátástalanságban. Ez a szám 2002-re 19 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a csökkenés szinte kizárólag Kelet-Ázsia eredménye, ahol is elsôsorban Kína és a környezô országok jelentôs mértékben tudták csökkenteni a szegények arányát. Latin-Amerika alig tudott elérni csökkenést, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában pedig gyakorlatilag változatlanok a szegénységi mutatók. A szegénységi helyzet romlott az átmeneti gazdaságokban, és a volt FÁK országokban, mind arányait, mind pedig abszolút értékét tekintve. Fekete Afrika szegénységi mutatója százalékban nagyon csekély javulást mutatott a kilencvenes években, ugyanakkor abszolút értéken a mély szegénységben élôk száma tíz millióval nôtt. 6 6 UN 2006: 4 4
Nélkülözés hazánkban De nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy kitaszítottsággal és a legelemibb létszükségletek kielégítésének képtelenségével találkozzunk. A szegénység már a rendszerváltás elôtt is létezett a magyar társadalomban. A rendszerváltás óta azonban természete nagyon megváltozott, illetve bizonyos megjelenési formái jelentôsen felerôsödtek. A hajléktalanság, amely noha nem a rendszerváltás terméke, a nyolcvanas évek vége óta mégis egyre szembetûnôbb és egyre több embert érintô probléma. Ma is vitatkoznak arról, hogy mik a pontos és meghatározható számbeli adatok: Hányan élnek ma Magyarországon fedél nélkül? Kik a hajléktalanok? Kit tekinthetünk ténylegesen szegénynek? A szociológusok és más társadalomtudósok sok különbözô módszertani mérési eszközzel operálnak, hogy megtudják a pontos számokat. Attól azonban semmiképp nem tekinthetünk el, hogy a tömegeket érintô szegénység létezik, és akkorává nôtt, hogy nem tehetjük meg, hogy csak egyszerûen elsétálunk a probléma mellett. szociális kiadásokra. Ez az arány a rendszerváltás óta folyamatosan csökken. Azonban bármennyit is költ az állami szociálpolitika a probléma megoldására, ez valójában csak tûzoltás: csupán a rendszer hiányosságaiból fakadó egyenlôtlenségeket próbálja kiegyenlíteni. A mai magyar szociálpolitika átmeneti megoldásokat keres egyéni problémákra, arra azonban nem alkalmas, hogy magát a társadalmi problémát - a tömeges elszegényedést és a mélyszegénységet - valamiképpen kezelje, vagy ami még fontosabb, megelôzze. Egyes becslések szerint Magyarország 20%-a szegény, létminimum alatt él. (!!!) Ennek megoldására születnek ugyan állami javaslatok, azonban ezek sok esetben csak a probléma felszíni kezelésére alkalmasak. Ma körülbelül a GDP (bruttó nemzeti termék) 15-20%-át költi az állam 5
Hajléktalanság Magyarországon Ma körülbelül 150.000-re becsülik a hajléktalanok számát, ebbôl Budapesten 45.000 ember él hajléktalanként köztereken 7, erdôkben, vagy olyan lakásokban, amelyek nem mondhatóak emberhez méltónak. A hajléktalanság társadalmunk egyik legszembetûnôbb problémája, hiszen nap, mint nap találkozunk vele, bár az utcán látható fedélnélküliek a kisebbség, a legtöbben rokonoknál, családtagoknál könyörgik ki, hogy egy-egy éjszákát ott aludhassanak - ezeket az embereket éppenséggel nem látjuk. A ma mûködô hajléktalan ellátórendszer sem nyújt megfelelô megoldásokat, csak átmeneti tüneti kezelést. Ha egy embernek nincs hol aludnia, laknia hajléktalanszállókon kaphat idôlegesen szállást. Sorban állnak a jelentkezôk a családok átmeneti otthona elôtt is. A megelôzés lehetôsége szinte teljes egészében hiányzik a mai magyar ellátórendszerbôl. A magyarországi szociális bérlakások aránya körülbelül 5,5%, ami európai összehasonlításban is nagyon alacsony. 8 Ennek oka, hogy a rendszerváltáskor a privatizáció következtében a lakásállomány nagy része magántulajdonba került és a jelenleg állami kézben lévô lakások egyrészt a rosszabb ingatlanok, másrészt az állami szféra képviselôi szerint nagyon nagy kiadást jelentenének. 7 www.szochalo.hu, 8 www.mri.hu 6
A mai magyar politikából hiányzik az a törekvés, hogy lakáspolitikai megoldásokat találjanak a hajléktalanság problémájára. Az önkormányzatok a probléma megoldását gyakran abban látják, hogy megpróbálják eltüntetni szemünk elôl a hajléktalanságot. Például betiltják a köztéren való koldulást, ahogy azt tették Kaposváron, Szegeden vagy Budapest 13. kerületében. És ahogy történtek erre kísérletek a budapesti közgyûlésben is. Ezek az önkormányzatok minden bizonnyal még az utcáról is kitiltanák a hajléktalanokat, ha tehetnék. A hajléktalanság kezeléséhez egy olyan megközelítésmódra van szükség, amely alapvetô emberi jognak tekinti a lakhatáshoz való jogot. Olyan ellátórendszerre, amely az utólagos korrekció helyett nagyobb hangsúlyt fektet a megelôzésre, arra, hogy biztosítsuk: senki ne válhasson hajléktalanná. Noha állami kevés ilyen irányú állami törekvés van, léteznek már olyan akciók, szervezetek és különbözô csoportok, amelyek a hajléktalanságot, mint lakhatási és emberi jogi problémát kezelik, és a hangsúlyt a megelôzésre fektetik: arra, hogy az ellátórendszer hosszú távú segítséget nyújtson és ne csupán felszíni segélyezést. Jóléti funkciókra fordított kiadások a GDP arányában, 2001 Források: nemzetközi adatok: EUROSTAT magyar adatok: Pénzügyminisztérium, Költségvetési fôcsoport számítások 7 7
Társadalmi felelôsség A szegénység a gazdaság a társadalom szerkezetébôl fakadó probléma, így magának a társadalomnak kell megtalálnia a megfelelô megoldásokat. Jóléti államban élünk - hallhatjuk mindenhonnan. A jóléti rendszer azonban a legtöbb országban átalakulásokon megy keresztül. A mai szociálpolitika egyre inkább egy szemszögbôl kezeli a társadalmat: a munka- és tudásalapú társadalom szemszögébôl. A munkavállalás elôsegítésére törekszik és a hangsúly egyre inkább eltolódik azokról az összetett és bonyolult folyamatokról, amelyek valakit szegénnyé tesznek. Az állam foglalkoztatáspolitikai megoldásokkal próbálja átalakítani a társadalom szerkezetét, hogy megszûntesse a társadalmi egyenlôtlenségeket. Az egyéni felelôsségvállalásra helyezi a hangsúlyt a társadalmi felelôsségvállalás helyett. Az egyes egyénnek úgy próbálja megoldani problémáit, hogy beilleszti a jelenlegi gazdasági rendszerbe. Ettôl kezdve már az egyén felelôssége, hogy mit kezd lehetôségeivel - vallja a mai magyar szociálpolitika. A szociális rendszer olyan segélyeket nyújt, amelyek épphogy elégségesek a létfenntartáshoz. A munkaerôpiacra különbözô képzésekkel ugyan megpróbálja visszaintegrálni az onnan kiesetteket, ezek azonban a legtöbbször sikertelenek. A gazdasági egyenlôtlenségekbôl eredô hiányokat próbálja befoltozni, ezek azonban a gazdasági rendszer sajátosságaiból fakadnak. Akik kiesnek a munkaerôpiacról, a gazdasági versenybôl, azoknak próbál az állam kompenzálásként segélyeket juttatni. A segélyek azonban sokszor nem jutnak el a megfelelô csoportokhoz, egyénekhez, illetve nem elegendôek ahhoz, hogy ezek az emberek elfogadható életet éljenek. A problémákat csupán kompenzáló segélyezés helyett elsôsorban társadalmi felelôsségvállalásra van szükség. Olyan társadalmi felelôsségvállalásra, amely képessé tesz arra, hogy emberhez méltó életet éljünk. A társadalmi létbiztonság megteremtésére van szükség, egy olyan társadalom kialakítására, amelyben mindenki megtalálhatja a számára elfogadható életet, egy olyan társadalom kialakítására, amely mindenki számára garantálja az emberi élethez és a méltósághoz való jogot. 8
Személyes felelôsségvállalás Bár a társadalmi szintû felelôsségvállalás megkerülhetetlen, ez nem jelenti azt, hogy az egyes egyénnek ne lenne lehetôsége változtatásra. Az emberek egyénként is tehetnek azért, hogy minél kevesebben kényszerüljenek megalázottként, hajlék, étel, jövedelem és méltóság nélkül élni. A társadalmi felelôsség így nem csak arról szól, hogy az állami szféra mit tesz, hanem arról is, hogy mi, a társadalom tagjai is tehetünk a minket körülvevô problémák megoldásáért. Az elsô és legfontosabb lépés szemléletmódunk megváltoztatása, annak, újragondolása, ahogyan hozzáállunk egy-egy problémához. Ha úgy gondoljuk, hogy a szegények vagy a hajléktalanok csak önhibájukból, képességeik hiánya miatt váltak olyanná, amilyenek, akkor figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy a környezet, a társadalom az, amely ebbe a helyzetbe hozta ôket. Mi, magunk is tehetünk a problémák megoldásáért. Már az is egy lépés, ha nem üveges tekintettel sétálunk el a szegénység és a nyomor képei mellett. Amikor az utcán sétálva meghalljuk: Nincs egy kis apród? idétlenül kapdosunk a mobilunkhoz, hogy eltereljük a figyelmet, hogy jelezzük: tulajdonképpen észrevettük, de eszünk ágában sincs még ránézni sem a segítséget kérô emberre. Biztos elitta a lakását - nyugtázzuk magunkban, és ezzel nyugodtan sétálunk tovább. De ha egy pillanatra megállunk és végiggondoljuk - vagy ne adj' isten meg is szólítjuk ezt az ember, hogy megkérdezzük - hogy miért kerülhetett ilyen helyzetbe, akkor máris többet tettünk, mint a legtöbb ember.
Új fejlôdési modell A jelenlegi társadalmi fejlôdési modell, és a hátterében meghúzódó gazdasági paradigma - centrumában a gazdasági növekedést generáló túlfogyasztással - nemcsak a szegénység leküzdése terén, illetve az egyenlôtlenségek megfékezésében vallott csúfos kudarcot. Az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag a legtöbb jelentôs környezeti probléma fokozódott, annak ellenére, hogy a környezetvédelem intézményesült a legtöbb ország kormányzati rendszerébe. E trendeket egyetlen mutatóval is megragadhatjuk: az ökológiai lábnyom a környezet állapotára, az ökoszisztéma szolgáltatásokra gyakorolt hatásunkat fejezi ki. Az emberi élet és minden emberi tevékenység a természettôl függ, a fenntarthatóságnak tehát elengedhetetlen feltétele, hogy az emberiség a természet eltartóképességének (ökológiai kapacitásának) határain belül éljen. A Földön az ember rendelkezésére álló ökológiailag produktív föld az elmúlt évszázad alatt folyamatosan csökkent. Ma csak 1,5 hektár jut egy emberre, s ebben a vadon is benne van. Ezzel szemben a gazdagabb országok lakói által kisajátított földterület állandóan növekedett. Egy tipikus észak-amerikai ökológiai lábnyoma (4-5 hektár) háromszor akkora, mint a Földön rendelkezésre álló terület igazságosan rá esô része. Ha a Földön mindenki úgy élne, mint az átlag kanadai vagy amerikai, legalább három ilyen bolygóra lenne szükségünk, hogy fenntarthatóan éljünk! 9 A tevékenységek mennyisége önmagában semmit nem mondd arról, hogy az élet (...) rosszabb avagy jobb lett-e. A kevesebb vagy több nagyon keveset jelent, ha nem tudjuk mirôl van szó. Mintha korunk egyetlen mércéje, a már-már szakrális GDP lenne, pedig a GDP vég nélküli bôvítése és a túlfogyasztás helyett választhatjuk a fenntarthatóságot is. A fenntarthatóság három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével mérlegelni kell a különbözô fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során, illetve a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben. A gazdálkodásnak az élet minôségét kell szolgálnia. Az egészséget, ahogy azt az Egészségügyi Világszervezet határozza meg: Az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota. 9 Wackernagel and Rees 2001, 10 Cobb, Halstead, and Rowe 1997: 37 10
A fogyasztás rohamléptékû és globális növekedése ellenére tehát az alapvetô javakhoz a világ jelentôs hányada a mai napig nem jut hozzá, amin a globális kormányzás intézményrendszere sem segít igazán. Nincs morális mérce annak megítélésére honnantól lesz a fogyasztás túlzó, önmagában a fogyasztás nem elítélendô jelenség. Az viszont beszédes, hogy néhány mozgalomtól és civil szervezettôl eltekintve elfogadjuk, hogy olyan világban élünk, ahol e perverz jövedelmi és fogyasztási egyenlôtlenségek fennmaradhatnak. Pedig az életesélyek globális javítása, az alapvetô javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása nem lenne megoldhatatlan feladat, mindössze fel kell ébrednünk a konzumerizmus generálta apátiából, morális tunyaságból és privatizmusból, és fel kell ébresztenünk politikusainkat is. Közösségeket kell építeni és civil szervezeteket alapítani. E mikrovilágokban kiépülô bizalmi szövedék lehet csak az alapja annak a kollektív cselekvésnek, mely a globális problémák megoldásához szükséges. Ami politikai akarat kérdése. Az ENSZ szerint: A technológia, pénzügyi erôforrások és a felhalmozódott tudás mai szintjén a világ képes lenne az extrém nélkülözés felszámolására. 11 Ez az állítás a maga egyszerûségében azért fontos, mert eloszlatja azokat a tévhiteket, mintha a tudomány vagy technika jelenlegi szintjén megoldhatatlan problémákról lenne szó. Ez az elsô globális hazugság, amivel egyszer mindenkorra le kell számolnunk. A társadalmi és környezeti problémák orvoslására kollektív cselekvésre van szükség, mely olyan intézményi és kulturális szabályokat, kereteket generál melyek elôsegítik a fenntartható humán fejlôdést. E cél nem elérhetetlen és nem megvalósíthatatlan. Olyan világban akarunk élni, ahol milliárdok szenvednek, míg néhányan a holdra utaznak? Olyan földön élnénk, ahol néhányan a városok felé meredô luxuspalotákból nézik, ahogy odalent az emberek kavarják saját mocskukat? Bolygónk boldogtalan elfogyasztása helyett választhatjuk a jólét értelmének helyreállítását is. Sokan már döntöttek. A lehetôség adott: a választás a miénk. 11 UNDP 2005: 1 11
Akciók: Szolidaritás éjszakája. 2004 óta minden év ôszén megrendezett demonstráció és virrasztás a hajléktalanokért a Nyugati téri aluljáróban, és több vidéki (2006-ban például többek között Debrecenben, Tatabányán, Pécsett és Szegeden) városban ételosztással, ruhaosztással, beszédekkel, és hajléktalan mûvészek bemutatóival. A rendezvény célja a kilakoltatások elleni tiltakozás, a lakhatáshoz való jog alkotmányos jogként való elismertetése, és a lakossági szemléletformálás. További információ: www.azutcaembere.net Ne vásárolj semmit nap Akkor történt, amikor elôször hallottad, hogy a jégtáblák megolvadnak a jegesmedvék alatt? Vagy amikor olvastad, hogy már az anyatej is mérgezô? Vagy amikor elôször kóstoltál igazi, édes, lédús házi paradicsomot? Esetleg amikor rájöttél, hogy ha a föld lakosságának csak a fele úgy él, mint mi, 20 év múlva mind hullák leszünk? Ezek azok a pillanatok, amikor hirtelen valamit új szemszögbôl látsz, és rájössz: másképp is lehetne élni. És hogy úgy kellene élni. A Ne Vásárolj Semmit Nap egy lépés ebben az irányban. Összefogunk és kiállunk a krónikus túlfogyasztás ellen, ami szinte minden környezeti, pszichológiai és politikai gondunk forrása. November 24-én megtagadjuk a részvételt. Magunk mögé dobjuk szokásainkat, új szemléletmódot fedezünk fel, tevékenyek leszünk a közösségeinkben. További információ: www.nevasaroljsemmitnap.hu Globálisan a szegénység ellen: Fehér szallag A globális fehér szalag mozgalom a világ egyik legszerteágazóbb összefogása, azzal a célkitûzéssel jött világra, hogy nyomást gyakoroljon a politikusokra és döntéshozókra, hogy a megfelelô döntésekkel véget vessenek az extrém globális nélkülözésnek. Magyarországon a parlament elôtt egy kilógó lólábbal tiltakoztak a mozgalom tagjai (az Anthropolis, a Védegylet és a HAND Szövetség tagjai) a globális igazságtalanságok ellen. További információ: www.whiteband.org, www.globalance.hu 12
Szervezetek és honlapok Békejel: www.bekejel.net Humanista Mozgalom: www.humanista.hu Lehet más a világ Hálózat: www.lmv.hu Roma Polgárjogi Alapítvány: www.rpa.hu Szociális Szakmai szövetség: www.3sz.hu Védegylet: www.vedegylet.hu Food not Bombs (Fegyver Helyett Kenyér): www.foodnotbombs.net Indymédia Magyarország: indy.media.hu Menhely Alapítvány: www.menhely.hu Szocháló: Társadalomtudomány on-line: www.szochalo.hu Utca Embere: www.azutcaembere.net Zöld Fiatalok: www.zofi.hu Hivatkozások és olvasnivaló Cobb, Clifford, Ted Halstead, and Jonathan Rowe. 1997. "Ha a GDP felmegy, miért megy Amerika lefelé?" Kovász 1:30-47. Gardner, Gary, Erik Assadourian, and Radhika Sarin. 2004. "A fogyasztás mai állása." Pp. 16-40 In A Világ Helyzete 2004, Budapest: Föld Napja Alapítvány. Korten, David. 1996. Tôkés társaságok világuralma. Budapest: Kapu. Milanovic, Branko. 2005. Worlds Apart: Measuring International and Global Inequality. Princeton: Princeton University Press. UNDP. 2005. Human Development Report 2005. International Cooperation at Crossroads: Aid, Trade and Security in an Unequal World. New York: United Nations Development Programme. Wackernagel, Matthias and William E. Rees. 2001. Ökológiai lábnyomunk: Hogyan mérsékeljük az ember hatását a Földön? Budapest: Föld Napja Alapítvány. Weisbrot, Mark, Dean Baker, and David Rosnick. 2005. The Scorecard on Development: 25 Years of Diminished Progress. Washington, D.C.: Center for Economic and Policy Research. Zsolnai, László. 2001. Ökológia, Gazdaság, Etika. Budapest: Helikon. 13
Írta: Kovách Eszter, Scheiring Gábor Grafika: Kiss Maja Címlapfotó: Awais Yaqub Kiadja: Védegylet Készült a G-Print Nyomdában Támogatók: DG Development Budapest, 2007 www.vedegylet.hu