A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2015.5.29. COM(2015) 233 final A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK a Horvátországból érkező munkavállalók szabad mozgására vonatkozó átmeneti rendelkezések működéséről (első időszak: 2013. július 1. - 2015. június 30.) {SWD(2015) 107 final} HU HU

1. BEVEZETÉS 1.1 A jelentés célja A Bizottság e jelentést Horvátország 2011. évi csatlakozási okmánya V. melléklete 3. bekezdésének 2. részével összhangban teszi. Célja, hogy alapként szolgáljon a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó átmeneti intézkedések működésének a Tanács általi felülvizsgálatához, amelyet a bővítést követő kétéves időszak vége előtt, vagyis 2015. június 30-ig el kell végezni. 1.2. A munkavállalók szabad mozgása A személyek szabad mozgása az uniós jog által biztosított alapvető szabadságok egyike. Magában foglalja az EU állampolgárainak azon jogát, hogy munkavállalás céljából más tagállamba szabadon belépjenek, és családtagjaikkal együtt ott tartózkodjanak; továbbá a munkavállalókkal való egyenlő elbánást a foglalkoztatási kérdésekben állampolgárságuktól függetlenül, valamint az adókedvezmények és szociális juttatások, a szakszervezeti tagság, a szociális lakáshoz jutás területén, és gyermekeiknek az általános oktatásban, a tanulószerződéses gyakorlati képzésekben és a szakképzésben való részvételét. 1.3. A munkavállalók szabad mozgására vonatkozó átmeneti intézkedések A 2011. évi csatlakozási okmány lehetővé teszi az EU-27 tagállamok 1 számára, hogy átmenetileg korlátozzák a Horvátországból érkező munkavállalók szabad hozzáférését munkaerőpiacaikhoz azáltal, hogy e kérdést tagállami hatáskörbe utalja. Az Európai Bíróság következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy az alapvető szabadságoktól való eltéréseket szigorúan kell értelmezni. Az összesen hét évig tartó átmeneti időszak három különálló szakaszból áll (két- + három- + kétéves időszakok formájában). Az egyes szakaszok során különböző feltételek érvényesülnek: Az első két évben a Horvátországból érkező munkavállalók munkaerő-piachoz való hozzáférését az egyes tagállamok nemzeti joga szabályozza. Az átmeneti időszak második szakasza 2015. július 1-jén kezdődik. Azok a tagállamok, amelyek a korlátozásokat a továbbiakban is alkalmazni kívánják, kötelesek erről a Bizottságot előre értesíteni, ennek hiányában a munkavállalók szabad mozgását biztosító uniós jogszabály alkalmazandó. A nemzeti intézkedéseit a második szakasz végén fenntartó tagállamnak a munkaerőpiacát érintő komoly zavar vagy ennek veszélye esetén, és miután erről a Bizottságot értesítette, lehetősége van folytatni ezen intézkedések alkalmazását a hétéves időszak végéig. Az átmeneti intézkedések 2020. június 30-án visszavonhatatlanul befejeződnek. 1 Az EU-27 a 2013. június 30-án az Uniót alkotó tagállamokat jelenti; az EU-15 a 2004. április 30-án az Uniót alkotó tagállamokat jelenti. 2

Ezenfelül azon tagállamok, amelyek beszüntették a nemzeti intézkedések alkalmazását, és a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos uniós jogszabályokat alkalmazzák, a hétéves időszak vége előtt újból bevezethetnek korlátozásokat, amennyiben súlyos zavarokat tapasztalnak munkaerőpiacukon, illetve tartanak ettől. Az átmeneti intézkedések csak a munkaerőpiacra való bejutásra vonatkoznak. Amennyiben egy horvátországi munkavállaló már bekerült egy tagállam munkaerőpiacára, teljes körűen részesül az uniós jog által biztosított minden egyéb jogból. Az átmeneti intézkedések nem érintik az uniós polgárok számára az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 21. cikke által biztosított, az Unión belüli szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot. Nem alkalmazandók az EU-n belül letelepedett vagy szolgáltatást nyújtó önálló vállalkozók esetében. Ausztria és Németország bizonyos ágazatokban korlátozásokat alkalmazhat a horvátországi székhelyű vállalatok munkavállalóinak szolgáltatásnyújtással összefüggésben való kiküldetésével kapcsolatban, és élnek is ezzel a lehetőséggel. Nincsenek átmeneti intézkedések a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló uniós jog alkalmazása esetében. 1.4. Az első szakaszban korlátozásokat alkalmazó tagállamok A Horvátországból érkező munkavállalók számára az EU-27 tagállamai közül jelenleg tizennégy tagállamban biztosított a munkaerőpiachoz való szabad hozzáférés. A korlátozásokat alkalmazó tagállamok: Ausztria Belgium Ciprus Franciaország Németország Görögország Olaszország Luxemburg Málta Hollandia Spanyolország Szlovénia Egyesült Királyság E tagállamok rendszerint munkavállalási engedélyt követelnek meg a horvát munkavállalóktól, bizonyos ágazatokban azonban esetenként egyszerűsített eljárások vagy foglalkoztatási kivételtételek alkalmazása lehetséges. 3

Horvátország úgy határozott, hogy kölcsönös korlátozásokat vezet be e tagállamokból érkező munkavállalók esetében, és munkavállalási engedélyt kér állampolgáraiktól. 2. A HORVÁT POLGÁROK UNIÓN BELÜLI MUNKAVÁLLALÓI MOBILITÁSÁNAK MÉRTÉKE 2.1. Más tagállamokban tartózkodó horvát állampolgárok Az EU-27 országokban lakóhellyel rendelkező horvát állampolgárok száma alacsony 2, és többségük jóval korábban érkezett. Horvátország csatlakozását megelőzően 2013-ban számuk körülbelül 347 000 3 volt, ami a teljes népesség mintegy 0,07 %-át teszi ki. Elsősorban Németországban (236 900 vagy az összes mobilis horvát polgár 68 %-a), Ausztriában (58 700 fő vagy 17 %), Olaszországban (17 200 fő vagy 5 %), az Egyesült Királyságban (8 900 fő vagy 3 %) és Szlovéniában (8 300 fő vagy 2 %) koncentrálódtak 4. A munkaerő tekintetében az európai uniós munkaerőre vonatkozó felmérés adatai azt jelzik, hogy 2014-ben mintegy 229 000 gazdaságilag aktív horvát polgár telepedett le az EU-27 országaiban, ahol a teljes munkaerő mintegy 0,1 %-át tették ki. Ezen átlagnál Ausztriában (1,0 %), Németországban (0,4 %) és Szlovéniában (0,2 %) volt magasabb az arány, ami így is viszonylag alacsonynak számít. Ez az arány az összes többi országban 0,05 % alatt volt, vagy túl alacsony volt ahhoz, hogy megbízhatóan meg lehessen határozni. A 2013-as bővítést megelőző évtizedben a munkaképes korú horvát polgárok áramlása főként (76 %-ban) Németországba, Ausztriába és Olaszországba irányult 5. 2.2. A mobilitási áramlás Horvátország szemszögéből 2 Egy másik uniós tagállamban 2013-ban lakóhellyel rendelkező horvát állampolgárok a horvát munkaképes korú népesség 10 %-át tették ki, ami az EU-ban az egyik legmagasabb arány 6. Ők alkották a munkaképes korú (15 64 éves) mobilis uniós polgárok mintegy 2,8 %- át, ez nagyobb részarány, mint Horvátország súlya az uniós össznépességben (0,9 %) 7. Ezek az adatok azonban nagyrészt a 2000 előtti migrációs szokásokat tükrözik: e mobilis horvátok esetében 10 közül 9 az EU-27-ben több mint tíz éve telepedett le 8. Az 1960-as és 1970-es évek Horvátországból Ausztriába és Németországba irányuló munkaerő-migrációs hullámát követően az uniós országokba irányuló legnagyobb hullám az 1990-es években, a balkáni háború miatt következett be 9. Azóta csökkent az áramlás, és 2014-ben a jelenlegi elköltözők (nevezetesen az elmúlt 10 éven belül Ezek a számok a fogadó országok szempontjából alacsonyak, de Horvátország szempontjából jelentősek (lásd a 2.2. szakaszt). 3 Forrás: Az Eurostat migrációs statisztikái (migr_pop1ctz táblázat, legfrissebb adatok: 2013. január 1.) kiegészítve az Egyesült Királyságra és Franciaországra vonatkozó egyéb forrásokkal, lásd az 1. ábrát. Minden táblázat és ábra, valamint az idézett dokumentumok teljes hivatkozásai megtalálhatók az e jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban. 4 1. ábra. 5 2. ábra. Az európai uniós munkaerőre vonatkozó felmérés alapján 6 3. ábra Az európai uniós munkaerőre vonatkozó felmérés alapján. 7 Munkaerő-felmérés adatok. 8 3. ábra: Az európai uniós munkaerőre vonatkozó felmérés szerint az egy másik uniós tagállamban 2014- ben lakóhellyel rendelkező munkaképes korú (15 64 éves) horvát állampolgárok majdnem kétharmada több mint tíz évvel ezelőtt költözött oda, valamint 21 %-uk a jelenlegi lakóhelye szerinti országban született, ezzel szemben csak 16 %-uk költözött kevesebb mint 10 évvel ezelőtt. 9 European Integration Consortium (2009). 4

elköltözők) csak 1,6 %-át képviselték Horvátország munkaképes korú lakosságának, ez az arány sokkal alacsonyabb, mint a legtöbb közép- és kelet-európai ország esetében 10. 2.3. Munkavégzéssel összefüggő egyéb mobilitási áramlások A horvát munkavállalók munkavállalói mobilitása a határ menti munkavállalói tevékenységből (Olaszország, Szlovénia) és az idényjellegű munkából (Németország) is adódik 11. 2013-ban mintegy 35 000, Horvátországban lakóhellyel rendelkező, de más országokban munkát vállaló személy tette ki a horvát munkavállalók mintegy 2,3 %- át (a 2010-es 1,4 %-kal szemben). 12 Ezenfelül 2013-ban mintegy 8 700 A1. jelű hordozható dokumentumot bocsátottak ki Horvátországból más tagállamokba való kiküldetéshez, elsősorban Németországba (5 400), Ausztriába (850), Olaszországba (700), Szlovéniába (480) és Finnországba (380). 13 E dokumentumok több mint 90 %-át olyan országok vonatkozásában bocsátották ki, amelyek átmeneti korlátozásokat vezettek be. 2.4. A horvát állampolgárok mobilitási áramlásai a csatlakozás óta Noha Horvátország csatlakozására csak 2013. július 1-jén került sor, valamint a migrációs adatok gyűjtésében és közzétételében tapasztalt késedelem ellenére a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik annak elemzését, hogy a csatlakozás óta hogyan alakult a más uniós országokba irányuló mobilitás. Az európai uniós munkaerőre vonatkozó felmérés szerint a másik uniós tagállamokban élő horvát állampolgárok száma nem sokat változott a csatlakozás óta, de ezen adatforrás mintáiban minden bizonnyal nem szerepelnek a legutóbbi költözők. Csak tesztszintű bizonyíték van azok megnövekedett aktivitási rátájáról, akik már külföldön éltek. 14 Horvátországi hivatalos adatok 15 szerint az EU-27 tagállamaiba költöző horvát állampolgárok száma az utóbbi időben a 2012-es 3 216-ról 2013-ban 4 058-ra növekedett (vagy 26 %), többnyire Németország, Ausztria és Olaszország vonatkozásában. A hivatalos kivándorlási statisztikák azonban alulbecsülik a kiáramlást (Bozic, 2007). Végül a fő uniós célországokat lefedő adatgyűjtés 16 szerint a csatlakozást követően az előző évekhez viszonyítva a Horvátországból kiinduló mobilitás növekedésének jelei mutatkoznak. Ez különösen azon tagállamokban tapasztalható, amelyek az alkalmazandó korlátozások ellenére eleve nagy számban fogadtak be horvátokat: Ausztriában a horvát lakosság száma 2013 és 2014 között 3 340 fővel (vagy 6 %-kal) emelkedett, a 2012-es beáramlásnak a 2013-ban való 10 11 12 13 14 15 16 3. ábra. European Integration Consortium (2009). Európai uniós munkaerőre vonatkozó felmérés, lfst_r_lfe2ecomm táblázat. 4. és 6. ábra. 6. táblázat. Horvát Statisztikai Hivatal (2014). Lásd a 2. és az 5. táblázatot. 5

megduplázódását követően; a horvát állampolgárok foglalkoztatása 2013 és 2014 között 2 000 fővel (vagy 10 %-kal) 22 450-re emelkedett; Németországban a horvát lakosság 2014 és 2015 között 22 800 fővel (vagy 10 %-kal) emelkedett, és a horvát állampolgárok foglalkoztatása 2013 és 2014 között 10 000 fővel (vagy 10 %-kal) 108 120-ra emelkedett; Olaszországban és Szlovéniában szintén nő a horvát lakosság aránya, de lassabb ütemben, és körükben nincs bizonyíték a foglalkoztatottak számának növekedésére. A horvát állampolgárok beáramlása az Egyesült Királyságba továbbra is korlátozott maradt. Az EU-ban e tagállamok tették ki a mobilis horvát polgárok mintegy 95 %-át 17. A munkaerőpiacukat megnyitó tagállamok körében a horvát munkavállalók beáramlása mind abszolút, mind pedig viszonylagos értelemben továbbra is korlátozott maradt. A legnagyobb mértékű növekedés Írországban tapasztalható (2 091 új regisztráció 2014-ben, a 2013-as 486-tal szemben), miközben Svédországban (a horvát állampolgárok számának 857 fővel való 2014-es nettó növekedése 52 %-os növekedésnek felel meg) és Csehországban is növekedés volt megfigyelhető. Végezetül az adatok azt sugallják, hogy az EU-27 országaiban a munkaerőpiachoz való hozzáférésben tapasztalható eltérések következtében az áramlások a mai napig nem rendeződtek át jelentősen, mivel a Horvátországból elköltözők a csatlakozást követően a hagyományos célországokba költöztek. A mobilitás mértéke Horvátország csatlakozását követően abszolút értelemben, valamint a fogadó országok lakosságának arányában is alacsony volt, különösen a 2004-es és 2007-es bővítések utáni helyzettel összehasonlítva. 2004 és 2010 között az akkor csatlakozott országok mobilis polgárainak száma az EU-15 országaiban mintegy 3,7 millióval emelkedett (ez 2,4-szeres emelkedést jelent). A mobilitás legnagyobb mértékű emelkedése a 2004-es és 2007-es bővítéseket követő két évben történt, a mozgás az ezt követő években kisebb mértékű volt. 18 3. HORVÁTORSZÁGBÓL KIINDULÓ POTENCIÁLIS MOBILITÁS, ÉS A MOBILITÁST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK Horvátország népessége méretéből adódóan (2014-ben 4,2 millió vagy az EU teljes népességének 0,8 %-a 19 ) a csatlakozást követően a munkavállalók másik uniós tagállamba irányuló potenciális áramlása az EU, valamint a legtöbb célország munkaerejének arányában valószínűleg viszonylag alacsony lesz. 3.1. A Horvátországból kiinduló jövőbeli mobilitási áramlást befolyásoló tényezők A mobilitási áramlást befolyásoló tényezők összetettek és mind pull (vonzó), mind pedig push (taszító) hatásokhoz kapcsolódnak. A push tényezők tekintetében Horvátország gazdasági és munkaerő-piaci elemzése bizonyos egyértelmű, de kissé hanyatló külföldre költözési ösztönzőket mutat. Horvátország valójában a harmadik legalacsonyabb egy főre jutó GDP-vel 17 Az Eurostat, az ENSZ és az OECD migrációs adatainak a nemzeti adminisztratív adatokkal való összehasonlíthatóságát feltételezve. 18 CMR (2015). 19 Az Eurostat népességi statisztikái. 6

rendelkezik az EU-ban. 2010 óta azonban újra növekedésnek indult, és 2013-ban az uniós átlag 61 %-án állt. Horvátországban ezenfelül a háztartások rendelkezésére álló bruttó jövedelem (százalékpontban kifejezve) a válság alatt folyamatosan nőtt, és 2012-ben az uniós átlag 59 %-át tette ki. Horvátországban 2014-ben a harmadik legmagasabb volt a munkanélküliségi ráta (17 %) és a fiatalok munkanélküliségi rátája (45 %). Míg Horvátország foglalkoztatási rátája a negyedik legalacsonyabb, (2014 3. negyedévében 57 %), foglalkoztatási rátájának éves növekedése az egyik legnagyobb volt (3,2 százalékpont). A szegénységi küszöb alatt élők vagy a társadalmi kirekesztettség által veszélyeztetettek aránya Horvátországban az uniós átlag fölött van (29,9 % a 24,5 %- kal szemben, 2013-ban). A horvátországi munkabérek 2013-ban a közép- és kelet-európai országok között a második legmagasabbak voltak. A 2013-as Eurobarométer felmérés 20 alapján a külföldre költözést mérlegelő horvátok indokai hasonlók voltak a legtöbb más uniós polgár indokaihoz: magasabb munkabérek (80 %), a fizetésen kívüli jobb munkafeltételek (31 %), és a munkához jutás nehézsége Horvátországban (30 %). Végül a fogadó országok közötti eloszlás tekintetében a gazdasági tényezők is (pl. munkanélküliségi ráta, álláslehetőségek és bérszint a célországokban) valószínűleg szerepet játszanak. Az előző bővítések tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az eloszlást befolyásolta a földrajzi közelség, a kulturális és történelmi kapcsolódások, valamint az egyes tagállamokban élő nemzettársakkal való kapcsolattartás. Úgy tűnik, hogy ez a horvát elköltözők esetében is érvényes 21. 3.2. Potenciális mobilitási becslések Horvátországból 2013-ban a 15 év feletti horvát polgárok mintegy 43 %-a azt állította, hogy dolgozna másik uniós országban a következő tíz évben (ez az egyik legmagasabb arány az Unió országaiban), de csak ennek fele fejezte ki eltökélt szándékát (21 %). Egy 2014-ben végzett másik felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezett horvát polgárok mintegy 3,3 %-a jelentette ki, hogy konkrétan tervezi a külföldre költözést. 22 Ez több mint kétszerese a 2009-es aránynak (1,5 %). A Horvátországból az EU-27 országaiba 2013 2019 között érkező nettó bevándorlás előrejelzése (makrogravitációs modell alapján 23 ) azt mutatja, hogy 166 000 (abban az esetben, ha fennmaradnak a jelenlegi korlátozások) és 217 000 (amennyiben 2015. július 1-jén minden tagállam megnyitná munkaerőpiacát) között mozog, illetve a célország népességének 0,03 %-a és 0,04 %-a között. Néhány célország népessége arányában az átlagnál nagyobb átlagos nettó bevándorlással számolhat Horvátországból, de ez az arány jóval 1 % alatti, Ausztriában 0,55 %-os, Szlovéniában 0,34 %-os és Németországban 0,13 %-os maximális értékekkel. A 20 Belső piac Eurobarométer felmérés, 2013. 21 Vidovic és Mara (2015). Lásd a 2.4. szakaszban bemutatott adatokat is az Unión belül költözők fő uniós célországairól. 22 Pilar (2014). 23 Vidovic és Mara (2015). Ez a modell figyelembe veszi a makrogazdasági tényezőket, a földrajzi és a kulturális közelséget és az intézményi sajátosságokat. A nettó migrációs előrejelzések minden életkorú polgárra vonatkoznak. 7

Horvátországból kiinduló, csatlakozás utáni mobilitás ezért valószínűleg alacsony, függetlenül a munkához jutás jogi szabályozásától. Végül, az előrejelzések azt mutatják, hogy a hatályban maradó korlátozások és azok 2015 júliusától való megszüntetése közötti eltérés 51 000 horvát polgárt vagy az EU- 27 népességének csak 0,01 %-át jelent. A korlátozásokat érintő jövőbeli döntésektől függetlenül a három fő fogadó ország (Németország, Ausztria és Olaszország) valószínűleg a Horvátországból kiinduló nettó mobilitás több mint 80 %-át fogadja. 4. A HORVÁTORSZÁGBÓL ÉRKEZŐ, AZ EU-N BELÜLI LAKÓHELYET VÁLTOZTATÓ SZEMÉLYEK FŐ TULAJDONSÁGAI A fő mobilitási áramlások mind a fogadó mind pedig a kiinduló országra gyakorolt hatásait a lakóhelyet váltók jellemzői befolyásolják. A korlátozottan rendelkezésre álló adatok miatt ez a szakasz szélesebb időkeretre összpontosít, vagyis az EU-27- ben 2014-et kevesebb mint tíz évvel megelőzően letelepedett horvát polgárokra (az utóbbi időben lakóhelyet változtatókra). E költözők túlnyomórészt fiatalok, és foglalkoztatási rátájuk magasabb, inaktivitási rátájuk pedig alacsonyabb az átlagnál. 4.1. Életkor, nem és végzettség A Horvátországból származó lakóhelyet váltók 87 %-a életkora alapján munkaképes (15 64 éves), szemben az EU-27 teljes népességének 67 %-ával. Ők a helyi lakosságnál nagyobb valószínűséggel vannak életük gazdasági szempontból aktív időszakában. Ezenkívül viszonylag fiatalok, 62 %-uk 15 34 éves, az EU-27 munkaképes korú lakossága esetében ez az arány csak 37 % (12. ábra). A nemek szerinti megoszlást illetően a Horvátországból származó lakóhelyet váltók között magasabb a nők aránya (52 %), mint az EU-27 országok munkaképes korú lakosságán belül mért átlag (50 %). A Horvátországból érkező lakóhelyet váltók csak mintegy 19 %-ának volt 2014-ben alacsony szintű végzettsége, az EU-27 országainak munkaképes lakosságához mérten ez az arány 27 %, míg a magasan képzettek aránya valamivel alacsonyabb volt (19 %, illetve 26 %). 4.2. Munkaerő-piaci helyzet, valamint foglalkozások és ágazatok szerinti megoszlás 2014-ben a utóbbi időben lakóhelyet változtató munkaképes korúak foglalkoztatási rátája magas volt (71,3 %), különösen az EU-27 átlagos foglalkoztatási rátájához (65,0 %) viszonyítva. Ez nevezetesen az EU-27 országokhoz képest (27,6 %) jóval alacsonyabb inaktivitási ráta (19,4 %), valamint az alacsony munkanélküliségi ráta következménye. 24 Mindez azt igazolja, hogy a horvát munkavállalók az EU-27 országaiba elsősorban munkavállalás céljából költöztek, és valószínűleg pozitívan járulnak hozzá azok gazdaságához. 24 A 2014-ben az EU-27 országaiban élő összes horvát állampolgár 5,8 %-a, kivéve a lakóhelyük szerinti országban születetteket. 8

Az EU-ban dolgozó horvát polgárok 25 főként a feldolgozóiparban (20 %), az építőiparban (12,7 %), valamint az egészségügyben és szociális munkakörökben dolgoznak (11,9 %) 26. Részvételük meghaladja az átlagot a szálláshelyszolgáltatásban és vendéglátásban (10,4 %), valamint az adminisztratív és támogatási szolgáltatásokban (7,6 %). Általában olyan munkakörökben koncentrálódnak (54 %), amelyek középfokú képesítést igényelnek, összhangban a középfokú végzettséggel rendelkezők nagy arányával 27. Körülbelül egynegyedük dolgozik magas szakképzettséget igénylő munkakörökben, elsősorban technikusként és szakmai asszisztensként. Az alkalmazottként való foglalkoztatás korlátozása korlátozott mértékű hatással lehet a teljes munkaerő-áramlásra, mivel az nem fedi le az önfoglalkoztatást és a munkavállalók kiküldetéseit 28. Az önfoglalkoztató horvátok száma Ausztriában 2013 és 2014 között nagy mértékben emelkedett (772 fővel vagy 56 %-kal), különösen a foglalkoztatottakhoz viszonyítva (2 023 fővel vagy 10 %-kal) 29. 5. LEHETSÉGES GAZDASÁGI ÉS MUNKAERŐ-PIACI HATÁSOK 5.1. Gazdasági és munkaerő-piaci hatások a fogadó országban Mivel Horvátország nemrég csatlakozott az Unióhoz, korai lenne megbecsülni a másik tagállamba irányuló mobilitás gazdasági, munkaerő-piaci és pénzügyi hatásait, azonban számos tényező a Horvátországból kiinduló mobilitásnak a célországokra gyakorolt lehetséges pozitív hatására utal. Az utóbbi időben Horvátországból érkező lakóhelyet változtatók 4. szakaszban leírt jellemzői azt mutatják, hogy az EU-27 országokba nagyrészt munkavállalás céljából költöztek, ezért valószínűleg pozitív hatással vannak a gazdaságra. A Horvátországból érkező lakóhelyet változtatók jellemzően munkaképes korúak, átlagosan fiatalabbak a célország lakosságánál, viszonylag magas szintű iskolai végzettséggel rendelkeznek és nagy valószínűséggel foglalkoztatottak. E jellemzők általában megegyeznek a mobilis EU-27 polgárok, különösen a 2004-es bővítést követően lakóhelyet váltók jellemzőivel, akik esetében a legtöbb tanulmány a fogadó országokra gyakorolt gazdasági és munkaerő-piaci hatásokat általánosan pozitívnak értékelte 30. A mobilis uniós munkavállalók lehetővé tették a fogadó országok gazdaságai számára a kompetenciák körének bővítését, mivel főleg olyan ágazatokban és munkakörökben dolgoznak, amelyek munkaerőhiánnyal küzdenek 31. A bővítést követő mobilitás hatása a célországban a munkanélküliségi rátára és a munkabérekre meglehetősen marginális, legalábbis hosszú távon 32. Az uniós 25 Az ágazatokról és foglalkozásokról szóló adatok minden horvát munkavállalót lefednek az EU-27 országokban, kivéve azokat, akik jelenlegi lakóhelyük szerinti országban születtek. 26 7. táblázat. 27 8. táblázat. 28 A korábbi bővítések tekintetében lásd: Galgoczi et al (2012) és CMR (2015). 29 Ausztriai társadalombiztosítási adatok. 30 Lásd az Európai Bizottság áttekintését a tanulmányokról, Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában 2011., 6. fejezet; EPC (2013). 31 Európai Bizottság, Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában, 268 276. o. 32 NIESR (2011). Lásd még: Martins et al. (2012) és Wadsworth, J. (2015). 9

polgárok mobilitásának pénzügyi hatása tanulmányok megállapításai szerint gyakran semleges, de sok esetben pozitívnak mondható 33. 5.2. Demográfiai kilátások, elitelvándorlás és munkaerőhiány Horvátországban Horvátország nettó migrációja 1999 és 2008 között pozitív volt, de 2009 óta negatív lett 34, e tendencia a Horvátországba irányuló csökkenő bevándorlásnak tudható be 35. Ezenfelül a fentiekben vázoltak alapján a legutóbbi évtized kiáramlása viszonylag mérsékelt volt. Mindazonáltal a mobilitási áramlások növekedtek a csatlakozás óta, és a fiatal és jól képzett emberek mobilitása ronthatja Horvátország demográfiai kilátásait 36 és növekedési potenciálját. Az utóbbi időben a Horvátországból érkező lakóhelyet változtatók fiatalabbak Horvátország átlagos munkaképes korú lakosságánál, és a felsőfokú végzettségűek enyhén felülreprezentáltak 37. Másrészről 2012-ben az EU-n belül Horvátországban volt az egyik legmagasabb a felsőfokú végzettségűek munkanélküliségi rátája (a 20 24 év közöttiek esetében) 38, amely majdnem egy évtizede folyamatosan emelkedik. Ez az egyetemet végzettek számában tapasztalt gyors növekedésnek tudható be, amely a 2003-as 17 000-ről 2012-ben majdnem 40 000-re emelkedett. Mindazonáltal Horvátországban 2013-ban viszonylag alacsonyabb volt a felsőfokú végzettségűek hányada (17 %) a munkaképes korú népességen belül, amit bizonyos mértékben ellensúlyoz a szakképzett munkaerő uniós átlag alatti szintje és a lemorzsolódóknak az Unión belüli egyik legalacsonyabb aránya (4,5 %). A kivándorlás Horvátországra eddig gyakorolt hatásának bizonyítéka nem jelez kompetenciahiányt bizonyos ágazatokban. Horvátország kompetenciaspektrumában szűk keresztmetszet mutatkozik, és ez elsősorban a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás, az oktatás és az egészségügy területén jelentkezik 39. A Horvátországban egyes foglalkozások a műszaki és munkahelyi kompetenciák hiánya miatt küzdenek hiánnyal. Egyes esetekben hiány van tapasztalt szakemberekből, nevezetesen az egészségügyi ágazatban. A kapacitások nem megfelelő regionális kiigazítása és tervezése szintén részben hozzájárul az azonosított hiányokhoz. Míg erőfeszítésekre van szükség annak biztosítására, hogy az ország megtartsa és vonzza a szükséges munkaerőt, meglévő kutatások rámutatnak az Unió munkavállalói mobilitásának általános jelentőségére és annak gazdasági kiigazító mechanizmust kiváltó hatására. Az abból az adódó potenciális előnyök is lényegesek, hogy az emberek egy másik tagállamban foglalkoztatásba kerülnek, ahelyett hogy otthon munkanélküliek maradnának 40. Ezenfelül korábbi tapasztalatok azt jelzik, 33 Lásd az ICF-GHK tanulmányt (2013) és különösen az ECAS-t (2014) és a Szociálishelyzet-figyelőt (2013). Az EU-ból és az EU-n kívülről érkező bevándorlók tekintetében lásd: OECD (2013). 34 Horvát Statisztikai Hivatal (2014). 35 Eurofound (2014). 36 Horvátországban 2007 óta csökkent az élveszületési arányszám, valamint a népesség. Az idősödés tekintetében 2013-ban az uniós átlag alatt volt az időskori függőségi ráta (27,1 % a 27,5 %-kal szemben), de előrejelzések szerint 2050-re eléri majdnem az 50 %-ot. 37 12. ábra. 38 Az Eurostat oktatási statisztikái. 39 Európai Bizottság (2014), Bottleneck Vacancies in EU Labour Markets (Hiányszakmák az Unió munkaerőpiacán). 40 Európai Politikai Központ (2013). 10

hogy a mobilitási áramlások az EU-ban gyakran körkörösek, és sokan néhány év elteltével értékes tapasztalatokkal és kompetenciákkal térnek haza 41. 5.3. Átutalások A horvát polgárok mobilitásának egyik pozitív hatását országuk gazdaságára a hazaküldött átutalások jelentik. Nettó egyenlege 2013-ban 702 millió euró 42, illetve az ország GDP-jének 1,6 %-a volt, ez az EU-ban a hatodik legmagasabb arány, valamint a legmagasabb személyenkénti nettó átutalás (majdnem 500 euró 2013-ban a Horvátországban lakóhellyel rendelkező személyenként). Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az átutalásokat főleg megtakarításokra és beruházásokra fordítják, ez azt jelenti, hogy valószínűleg hozzájárulnak a hosszú távú növekedéshez 43. Ugyanez a tanulmány azt jelzi, hogy az átutalások hozzájárultak Horvátországban a szegénység szintjének, mélységének és súlyosságának csökkentéséhez. Végezetül, az átutalások az idényjellegű és határ menti munkavállalók juttatásaival együtt becslések szerint jelentős szerepet játszanak a beruházásból származó bevételek negatív mérlegének ellentételezésében 44. 6. KÖVETKEZTETÉSEK Horvátország népességének méretéből adódóan, valamint a 2013 óta tapasztalható áramlások és a csatlakozás utáni mobilitásra vonatkozó előrejelzések alapján a horvát munkavállalók másik uniós tagállamba való potenciális áramlása legalábbis az EU munkaerejének százalékában, valamint a legtöbb célországban valószínűleg alacsony lesz. Ez valószínűleg nem vezet munkaerő-piaci zavarokhoz, még a fő célországok (Németország, Ausztria, Olaszország) esetében sem. A csatlakozás utáni áramlások a korlátozások ellenére a hagyományos célországokba irányultak, miközben abszolút értelemben nagyon keveset nőttek a munkaerőpiacát megnyitó néhány ország esetében. Ez igazolja, hogy a mobilitási áramlást a korlátozásokon túl több tényező befolyásolja, mint például a munkalehetőségek, a kapcsolattartás, valamint a történelmi, kulturális és nyelvi tényezők. Az alkalmazottként való foglalkoztatás korlátozása korlátozott mértékű hatással lehet a teljes munkaerő-áramlásra, mivel az nem fedi le az önfoglalkoztatókat és a kirendelt munkavállalókat. A fiatal életkor és a magas foglalkoztatási ráta igazolja, hogy a horvát munkavállalók főleg munkavállalás céljából költöznek másik tagállamba, és hogy valószínűleg pozitív hatással vannak azok gazdaságaira. Horvátországban a fiatal és magasan képzett munkavállalók bizonyos mértékű kiáramlása tapasztalható, de ez az áramlás mértéke és jellege tekintetében Horvátország hazai munkaerejéhez viszonyítva viszonylag mérsékelt, noha a csatlakozás óta nőtt. A Horvátországba irányuló átutalások fontos szerepet játszanak a gazdaság stabilizálásában, amely jelenleg nehéz makrogazdasági helyzetben van. 41 42 43 44 Eurofound (2012). Eurostat (2014). Poprženović (2007). Európai Bizottság (2015) Horvátországra vonatkozó országjelentés. 11

A munkavállalók szabad mozgása az uniós jog által biztosított alapvető szabadságok egyike. Az időszakos korlátozások ezen alapvető szabadságtól való eltérések. A Bizottság bízik abban, hogy e jelentés biztosítja a Tanács számára az átmeneti intézkedések működésének felülvizsgálatához szükséges információkat, és lehetővé teszi a korlátozásokat alkalmazó tagállamok számára, hogy a horvát munkavállalók munkaerőpiacukra való beengedését érintő döntéseiket felülvizsgálják. E jelentés emlékeztet arra, hogy azon a tagállamoknak, amelyek a második szakaszban (2015. július 1. és 2018. június 30. között) továbbra is alkalmazni kívánják a korlátozásokat, a Bizottságot arról előre értesíteniük kell. 12